Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-17 / 1056. szám

Most a hivatalt nem kapák, az elégületlensé­g tető­pontján állók, legalább megbeszélni akarják magukat az elnökön. Nem állhatván elő azon okokkal, hogy a várt hivatal elmaradása miatt teszik ezt, más ürü­gyet kelle kigondolniok, és ez volna : „Pierce elnök a magas hivatalokat bevándorlottaknak adta.“ Egy fractio ily nyilatkozatára , a benszü­löttek természetesen ,,tűz­ tűz !“ kiáltoznak, és a szegény elnök kútjából kifogyott a víz, melylyel a tüzet olthatná, nem marad egyéb te­endője, mint égni hagyni a tetőt, hiszen a lángok úgy is igen messze vannak még a „White house“-hoz, meg­lehet el is alszanak, mig oda juthatnának hamut ké­szíteni. Pennsylvania államban gyűlt meg a szikra s lobban­tak fel a lángok. Folyó hó 10-én a benszülöttek egy állami gyülekezetet látogattak meg, melyben Pierce el­nök ellen „roszszaló addresz“-t bocsátottak ki. E nagy­szerű dokumentum igen nagy formában nyomatott, hosszúsága csak két öl, a­miért is, mi nagyságát s hosz­­szát illeti, igen felséges. Az egészet tudni még ameri­kai gyomornak is sok volna; csak az utolját halljuk, mint hangzik: „Fiai Pennsylvaniának! halljátok szavait Washing­ton „óvásztevő“ beszédének , és ennek szelleme „őriz­kedjetek ki­l befolyásoktól, mint a köztársaság legve­­szélyesb elleneitől,“ őrködjék kebleitekben; amerikaiak, testőrei a szabadságnak, számítsátok büszkeségnek sa­játotokká tenni ime jelszót, mely e hon halhatatlan atyjá­nak ajkiról elhangzott napi parancs volt a forradalom bor­zasztó pillanataiban: „Csak amerikaiakat állitsatok kül­­önségre. — — Szabad fiai Amerikának!“ Egy életrázó ne­­h­éz kérdés eldöntése áll előttetek, minek áttekintése a nemzet törvényszékétől függhet. — A benszülött amerikaiaknak, vagy a bevándorlottak­­nak kell-e Amerikát kormányozni? Vá­­laszszatok ! kik legyenek azok ?“ Ebből látjuk, hogy Amerikában harcz készül, és lát­juk, mily ellensége támadt az új elnöknek, pedig csak azért, mert több hivatalt osztogatni képtelen. Belm­ont és Soulé urak azok, kik tekintélyes állomá­sokkal ruháztattak fel, — az első Hágába consulként küldetett, az utóbbi a spanyol udvarhoz követte jön ki­nevezve. Ki Belmont urat személyesen ismeri, az nem mondhatja : „ő csupán gazdag ember, de semmi más.“ Vannak a múltból tettei, mik reá becsületet, erényt halmoznak, és ezekből látjuk azt is, hogy ő tudományos egyén, s ha azt reméljük, hogy jelen új hivatási köré­nek tökéletesen, az állam­ok dicsőítésére felelend meg, erős hitünk: a nem csalatkozás. Mintegy éve, mióta ő lakosa az államoknak, s mint pénzváltó s az ausztriai császár Ő Felségének itteni consula működött; mióta az államok polgári jogaiba lépett, ő kizárólag csak a democrata párt egyik tevékeny tagja, s e párt elveinek hű támogatója volt. Soulé­ur franczia születésű, New Orleansban mint ügyvéd kezdé működését, s nem csekély sikerrel, mert az államok politikai terén már rég mint senatora Lui­­siana államnak jelentékeny szerepet viselt, s most mint amerikai követ a madridi udvarnál, bizonyosan bebizo­­nyítandja, hogy ő az elnöknek benne helyzett bizalmát tökéletesen képes kiérdemelni. Apropos, New­ Orleansról lévén szó, meg kell emlí­tenem, a jelenleg ott uralkodó „sellow fever“ sárga láz dühösködését, mely oly iszonyatos és nagy mértékben el­harapódzó, minőre a város legidősb lakosai sem emlé­keznek. A város jelen népességét még — mely a pusz­tító dögvész elől el nem futott, 70 ezerre teszik; ebből rendesen mindennap 300 egyén esik áldozatul, a halá­lozás még szűnni nem kezd, sőt naponkint növekszik, öszvesen eddig 7000 ember lett martaléka a sárga láznak. Aségének ily félreismerése után a magas Porta nem vár­hatja , hogy a I.­lt tengeri hatalmasság ellenállást támo­gasson az ellen, mit ők maguk jóváhagytak, még ke­­vésbbé pedig , hogy Európa az ő bírói határozatát a musulmán önáltaiás kedvéért­­visszahúzza. Ha ő felsége az orosz császár, tekintetbe véve magas szövetségesei­nek s öszves Európának óhajtását s nézeteit, a bécsi conferentia taácskormányiból kikerült jegyzéket ki­elégítőnek ismerte el, ha az orosz cs. kabinet vissza­tartózkodott csak legcsekélyebb módosítást is kívánni — ámbár kétségtelenül a jegyzéknek mind alakja mind tartalma a Törökországon tett korábbi orosz követelé­sektől lényegesen különbözött — , úgy a többi hatalmak bírói végzése iránti ily tisztelet nyilvánítása mellett ter­mészetes föltételül állt, hogy Oroszország magát azon esetben adott szavától feloldozottnak tartja, ha a magas Párti a bécsi j­avaslatokhoz szinte egyszerűen nem járuland. Ha az orosz cs. kormány mind­a mellett még most is késznek nyilatkozik a bécsi jegyzéknek a Porta részérőli utólagos elfogadása esetén az azzali minden viszályt kiegyenlítettnek tekinteni; ha tehát még most is egyedül Törökország jóakaratára van hagyva , hogy az uralkodó viszályoknak véget vessen, s minden azok­ból támadt következményeket mielőbb elhárítson, maga­­részéről is elfogadván Európa bírói ítéletét, úgy már ebben is megismerjük a hatalmas orosz felség mind őszinte békeszeretetének mind igen józan méltánylásá­nak bizonyítványát. Az ügy ezen állásánál a magas Porta ellenmondásba tenné magát minden európai nagy hatalmasság kifejezett nézetével, ha tovább is megta­gadná az egyszerű elfogadást,nem hozathatván fel alapos ok arra nézve, hogy akár felségi jogai akár méltósága megsértettek volna, mert a bécsi tanácskozmány jegy­zéktervében ilyesmit maguk a hozzá barátságos viszony­ban álló udvarok sem találtak. — Mi nem kétkedünk, hogy valamennyi nagyhatalmak képviselői öszhangzó­­lag a­zultán tanácsosainak szivökre kötik azon felelős­séget , mely a további ellenszegülésből eredni fogna, valamint hogy általánosan oda fognak hatni, miszerint Konstantinápolyban a fanatismus netaláni­ fellobbanásai fölött a higgadt ész győzedelmeskedjék. Alapos okunk van hinni, hogy Európa, akarata ellenére s végzésének visszautasításával nem engedendi magát az egyetemes béke áldásaitól megfosztatni. AUSZTRIAI BIRODALOM Olmützből sept. 14-dikéről Írják: Városunk ünne­­pies diszitése ernyedetlen folyamatban van. Mindenütt az emberkezeket ékesitésekkel láthatni elfoglalva , az élénk­ség pillanatonkint növekszik, az utczákoni járáskelés , to­longás rendkívüli. — O cs. k. Apóst. Fölsége , kinek el­fogadására már minden el van készítve , a herczegérseki palotában fog megszállni, s ott egyelőre a nagy lakosz­tályt , Miklós orosz császár ő felségének megérkezte után pedig a herczegérsek közönséges, de festői kilátást nyújtó laktermeit fogja elfoglalni. Ő és. fensége József Főherczeg sept. 11-dikén utazott el Prágából Olmützbe. (C. C.) Bécs, septemb. 15. Azon commentár óta, melyet Resid pasa a bécsi tanácskozmány jegyzékter­vének török változtatásaihoz csatolt ismeretes sürgönyé­ben adott, valóban kevesek előtt lehetett már kétséges ezen egyoldalú módosításoknak Sz. Pétervárott mikép leendő fogadtatása. Az angol és franczia sajtó értel­mesebb közlönyei is csakhamar oda nyilatkoztak, mikép a bécsi tanácskozmányjegyzék értelmének és jelentő­ KÜLFÖLD Németország. A fuldai székeskáptalan szóvivő tagjá­nak, dr. Malkinus egyházi tanácsos és subregensnek, kit az itteni Pius-egylet a katholikus egyletek Bécsben tartandó gyűlésére követül választott, a kasseli miniszté­rium által az útlevél megtagadtatott. A török körjegyzékről a „Nürnb. Correspon­­dent“-nek imezt írják: ,,A minisztertanácsban kidol­gozott, az úgynevezett nemzetgyűléstől helyeslett, s aug. 20-án Ruff ezredesnek, valamint az idegen ha­talmak képviselőinek itt átszolgáltatott fel­világo­sító jegyzék a Díván módosított javas­lataihoz, mikép commentár nélkül is láthatni, oly munka, mely a török diplomatáknak teljes becsületekre szolgál, egyszersmind a Porta állását a jelen krízisben, mint már azt többször kijelöltük, pontosan kimutatja s megerősíti. A dolog egyszerű. A Divánban tudva van, hogy a hatalmak háborút nem akarnak, s háború esetén szintoly kevéssé koc­káztathatják , hogy az oroszok Konstantinápolyba jöjenek. Az egyik úgy mint a másik, bátorságot ébreszt a törökökben, s az ő folytonos ma­kacsságuk sőt talán szilárdságuk is a jelen pillanatban végső alapos okot talál az Ó-Európa keresztény biro­dalmainak az ázsiai félholddali különös­re kényszerült szövetségében!“ Francziaország, Pár­is, sept. 11. Hogy Oroszország a Porta módosításait elvetendi, arról többé semmi kétség. A félhivatalos jellemmel bíró Journa de Franc­­fort-nak egy czikkéből ezt láthatni, és mi kétség sem lehet benne , hogy a keleti kérdés ez által még bonyo­lultabbá vált. Mind Miklós czárnak, mind a zultánnak van oka eddigi eljárásuk mellett megmaradni, habár a közbenjáró hatalmak mint eleinte a czárnak, most pe­dig a zultánnak nem akarnának igazat adni. Halljuk azon okokat, melyeket a zultán fölhozhatott eljárásának igazolására. „Ti magatok, mondhato­m, midőn szövet­­ségesimüt nyilatkoztatok és engemet félrevezettetek Oroszországnak Menzikoff herczog által átnyújtott ulti­mátumának visszavetésére , ez által költségbe vettetek, melyek államom kincstárát egészen kimentették. De mi alatt ti engemet, segélyteket remélve, ellenállásra csá­bítottatok, később, midőn arról volt szó, hogy Oroszor­szágnak hivatalos felelet adassak, kijelentettétek , hogy ez fensőségemet, függetlenségemet, becsületemet, koro­nám méltóságát illeti, és következőleg egyedül én ha­tározhatom el, hogy nekem mi leghasznosabb. Hirtelen, annélkü­l, hogy megkérdeznétek vagy megegyezésemet bevártátok volna , egymás között oly indítványokba egyeztetek, melyek a kérdésre, minek eldöntése, mint ti mondtátok , egyedül engem illet, röviden megfeleltek. Ezen javaslatok azok, melyeket Menzikoff herczeg előterjesztett, t. i. azok , melyeket én a ti tanácsotok következtében visszautasítottam. Most rész néven ve­szitek, mikép én nem köszönöm meg azt, hogy ily meg­oldást találtatok. A­helyett, hogy kezdetben ellenállásra serkentettetek, inkább rábeszéltetek volna, hogy Miklós czár kivonatának eleget tegyek; ez becsületemmel in­kább összeférhetett volna, a kincstárom nem ürült volna ki annyira.“ Ebből látható, mikép a­zultánnak is igaza van, ha a nagy­hatalmak ebbe ily előterjesztéseket bocsát , és ezeknek igyekezni kell, hogy ezen ferde helyzetből mi­előbb kibontakozzanak. Csodálkozni lehetne , ha egye­sült erővel ezt nem tehetnék , de Törökországnak ez könnyen torkára forrhat. Páriából írják a W.nek: Feledik, hogy a Porta nincs többé azon helyzetben, hogy hozott határozatától eláll­jon , és ha a belnyomás következtében az indítványt egyszerűen el nem vetette, ez csak az ausztriai császár iránti tekintetnek és sajátkezűig írt levelében kifejezett jóindulatnak tulajdonítandó. Resid pasának a köz­benjáró hatalmakhoz intézett jegyzékéből világosan kitűnik , mikép a Porta nemcsak az említett módosít­­ványokat, hanem a Dunafejedelemségek kiürítését, az ismételhető megszállás elleni kezességet teszi föltételéül Oroszországgal­ egyetértésének. Nem kell önamitásban élni, mert ép ez képzi a diplomatiai alkudozás szirtjét, s minden bizonnyal a Porta most nem fog visszaretten­ni , s határozatát saját erejével véden­i. De Törökor­szágnak Oroszországgali háborúja a török birodalom fölosztásának kérdését hozza magával elébb vagy ké­sőbb , jó szándékból vagy kényszeritve , miben Anglia- és Francziaországnak is osztoznia kelletik. A P­a­y­s ellenben rózsaszínben látja a világot. A di­­plomatia ezen kérdésben nagy győzelmet vívott ki. Ki­tartó és nemes szilárdsága előtt Oroszország követelé­seit egy egyezményből egyszerű jegyzékké szállíta le. A czár kormánya az európai jog és hatalmak egyetér­tésével szemben ünnepélyesen tiltakozott minden hódí­tási és véduralmi gondolatok ellen, melyek a­zultán fensőségét veszélyezhetnék. Ezen nyilatkozatok a bécsi jegyzék elfogadása által erőt nyertek, melyek arra szo­rítkoznak, hogy a kainardjsi és drinápolyi kötésekben megállapított status quo megerősíttessék, és a görögökre mindazon jogok és szabdságok kiterjesztessenek, melyek a többi vallásfelekezeteknek megadattak, vagy megadatni fognak. Másrészről Francziaorság és Anglia, ép oly fél­tékenyül Törökország méltóságára, mint maga a zultán, a jegyzék szerkezetében mindent megkaptak, mi a zul­tán törvényszerű büszkeségét kielégítheti és személyes tekintélyét saját alattvalói előtt biztosíthatja. Mi azok­hoz tartozunk, kik azt hiszik, miszerint, ha Francziaor­szág valamely viszályban két nemzet között föllép, ezen beavatkozásból olyasmi nem származhatik, mi a leg­csiklandósabb méltóságot és szigorú becsületet is kelle­metlenül érintené. A Constitutionnel is békét lát. Inkább az egészséges emberi ész (kon sens) mint újabb tudósítá­saink velünk a békés kiegyenlítést hitetik el A császár által a dieppei révben végrehajtatni indít­ványozott javításokhoz a Moniteur azon észrevételt köti, hogy a császár utazása haszonnal jár, ki az ország helyzetéről és a nép szükségeiről saját szemlélődése után szerez értesülést. Az utóbbi pótválasztásokra a szavazók oly kevés számmal jelentek meg, hogy a Moniteur e részvét­lenséget közölni sem meri. Midőn Lajo­s Fülöp alatt nem volt átalános szavazat, a francziák mindig ez után csen­­gettek ; most, midőn kényök kedvek szerint élvezhetik e jogot, számba sem veszik, a legnagyobb közönyösséget tanúsítanak. A császárné nagyon szereti a virágokat. A császári ker­­tekbeni növényházak nagy gonddal ápoltatnak. Míg Diep­­pében mulatott, a környékbeni kerteket igénybe vették, hogy a császárné szobáit fris virágokkal lássák el. M­a­u p­a­s. nápolyi franczia követ, családjával együtt Marseilleben hajóra ült, hogy állomására menjen. Helvétia. Aargau kormánya a szövetségtanácsnak az osztrák munkásokat illető h­atára meghatározta, minden kerületi hivatalokat a rendőrigazgatóság által fölszólí­tani, hogy minden osztrák mesterlegényeket és gyár­munkásokat e hó 14-kéig a cantonból azon tudtuladás­­sal utasítsanak ki, miszerint viszonti fölvételük a szük­séges új bizonyítványok megnyerése és előmutatásától függ , melynek érvénye fölött dönteni a kormánytanács a jogot magának tartja fen. A vorarlbergi és tyroli kő­­mívesek, kővágók és gipszmunkásokat kiutasították, és szükség esetében a cantonból transportáltatnak. Belgium: Ranke Leopold, német történetíró jelen­leg Brüsselben van, s a királyi könyvtárban a janse­­nismusra tartozó adatok közül fürkész. Olaszország- A Tr. Z. szerint Genuában karddali párbaj történt egy hírlapíró és egy tengerész tiszt között; az utób­bi megsebesittetett. Pineroloban egy hivatalnok és egy tiszt, nemkülönben párbajt vívtak pisztollyal; az utóbbi megsebesítetett. Ugyan Pineroloban egy hírlapíró és egy gróf párbajt viván , ez utóbbi amannak pisztolyát ta­lálta. Midőn a sor a hírlapíróra került, nem lőtt, kije­lentvén, hogy elég az , hogy megmutatta, mikép egy hírlapíró nem szokott megijedni. Nagybritannia. A „Times“ párisi tudósítója írja: Nem tudom mennyiben lehet hitelt adni a Konstantiná­polyból ide érkező leveleknek, vagy ha azoknak írói ugyanazon elfogulatlansággal tekintik-e a dolgok állá­sát mint mi, kik a mozgalom színterétől távol élünk, de tény, hogy majdnem minden közlemény Törökország készülődését egyhangúlag félelmetesnek festi. Egész bi­zonyossággal beszélnek arról, hogy a törökök oly állást foglaltak el, melyben magukat derekasan fentarthatják, s az eredményt legalább kétségessé tehetik. A musul­­mánok lelkesültsége valódi ó-török fanatismus, s elég ok van kétkedni, hogy összeütközés esetére az oroszok fognának előnyt nyerni. Sa­jnálom, hogy ki kell mon­danom, miszerint Pétervárott a Porta ellenszegülési képességét nem ismerik kellőleg, s hogy ott hajlandók, az ellent lenézni. Jól értesült egyének erősítik, hogy a czár a török módosításokat nem fogadja el. Igaz, hogy ez egyének részint születések részint érzületük után oro­szok. Mondják , a czár csak nagy nehezen egyezett a bécsi terv elfogadásába, s csak gróf Gyulai ismételt ostromló kéréseire engedett végre. A feltételek, melyek alatt e beleegyezés történt, már ismertek, és kimond­ják, hogy a tervnek semmi változtatást nem szabad szenvednie. Ha a czárnak a tanácskozó hatalmak ha­­tárzatának elfogadására kellene hivatnia, nem valószínű, hogy most, midőn vonakodására egy okkal több van, új­ból engedjen. A császár azt hozza fel, hogy a módosítá­sokat nem annyira magukért, mint az elv kedvéért vona­kodik elfogadni. Nem akar példát adni, hogy egy orosz czár a szövetségesek által magának előbb törvényeket engedett szabatni, s aztán feltételeket fogadott el egy bazalomtól, melyet ő egyenrangúnak nem, de alatt­valójának tekint; s egészen világos, hogy az itteni oroszok Törökországnak a legutolsó rangfokot tulajdo­nítják. Az oroszok meggyőződése, hogy Törökország felosztását csak az osztozkodni kívánó felek kielégítésé­nek nehézsége hátráltatja. Egy hatalom, mondják, mely csak ily viszonyoknak köszöni fenállását, nem tekinthető függetlennek; ha tehát módosítási ajánlatai még egyszer oly jelentéktelenek és semmit mondók len­nének is, még­sem fogadhatnék el. A czár úgy véli, hogy ez ügybeni önszeretetével a hatalmak nem bántak oly kímélőleg, mint a­zultánéval; mindamellett enged, de nem tűri, hogy Törökország feltételeket szabjon, melyek, őt, mint mondja, megalázzák. Így beszélnek a Páriban élő oroszok, s ha hinni nekik lehet, ezek uralkodójuk nézetei. Bajos az eredményt megjöven­dölni. Vissza fog-e küldetni Bécsbe a módosításokkal terhelt jegyzék ? Csak az a kérdés, hogy mi végett, ha a császár azt minden módosítások nélkül elfogadta? Továbbá kérdés az is, várjon a megmásutlan bécsi jegyzék elfogadása nem szülne-e Törökországban bor­zasztó forradalmat. El kell ismerni, hogy ez ügy most oly fokon áll, hol a legnagyobb ügyesség és rendkívüli hidegvérűség szükséges az abból kibonyolódhatásra. Törökország. Smyrna Az „Alig. Ztg.“ aug. 27-ről jelenti: Daczára minden békére c­élzó fáradozásnak a háború felhői nem akarnak oszlani. Nem kevesen mond­ják, mit használ minden biztosítás, intézkedés, szerződés oly féllel szemben, mint Oroszország, mely kedvező al­kalommal mindazokat maga hasznára fordítandja! Most hozzáteszik, a vérmes reményt táplálók : a Porta állása kedvező, az orosz hadseregeket a vérhas és cholera tize­deli, míg a török csapatok egészen jól élelmezvék és köszönet azon rendkívüli ö­zvegeknek, melyeket az ulemák szolgáltattak, jól fizetvék. Az Ázsiából jövő csapatok majdnem mindnyájan Smyrnán vonultak át, már mintegy 60—80,000 ily harczvágyó katonát lát­tunk. A nép föl van lelkesítve, a ha a­zultán megalázó feltételeket ír alá, azzal fenyegetőzik, hogy trónjától és életétől fosztja meg. E mellett figyelemre méltó, hogy a flották a Besika-öbölnél folytonosan erősítéseket nyer­nek, míg a dunai fejedelemségekből jelentik, hogy az oroszok mindennemű előkészületeket tesznek az ottani tel­tésre. Dunai fejdelemségek. A Duna mellől. Sep. 8-ról Írják : Fonton úr távollétében tudósítások érkeztek volna Celgrádból, melyek szerint a Porta a békejavas­lat feltétlen elfogadását haboznék teljesítni , s ezóta senki sem mer Obrenovics herczegről említést tenni. Belgrádból ágyúk és csapatok küldettek Labaczba. OrOSZOrSZág A , Journal de St. Pétersbourg“ szerint Sadr Mirza Mohamed Husseint, a perzsiai sah rendkívüli követét a czár Pétervárott fogadta, mely alkalommal a­sszpontosul, mert kivévén egy , néhány nap előtt érke­zett parancsot, melyről később fogok körülményesen szólani, semmi rendkívüli rendszabályok vagy különös parancsok nem közöltettek, s a bekövetkezhető ellen­ségeskedések felől sem tudunk semmit; mindazt, a­mit tudunk , a „Journal de Constantinople“ hírlapból s, ke­reskedők által érkezett levelekből merítjük. A „Journ. d. Cons­,“ természetesen, mint tudva van, az izzó pa­­rázst fogóval fogta meg, a fogót pedig ismét keztyűs kézzel. A pasák nemcsak hogy semmi egyenes tudósítá­sokat nem kapnak , sőt a szokásos ügymenetre nézve sem érkeznek hozzájuk különös parancsok. Ezen ügy­menetet sokkal furcsábbnak találom , semhogy róla pár szóval említést ne tegyek. Mindegyik pasa tart ma­gának Stambulban egy ügynököt (Kapu-kiajast, he­lyettest, a magas Portánál.) Mind a pasa, mind az ügynök legelső teendőit teszik a magán­érdekek. Mint­hogy pedig mindegyik polgári pasa, csak egy évre vá­­lasztatik számtalan cselszövények s megvesztegetések után, állásában szintazon cselszövények s megvesztege­tések által folytonosan háborittatik, m­ig végre hivatalát elveszti, vagy pedig, ha ő marad is a győztes , hivata­lában újólag megerősittetik: tehát az ügynök föladata nem egyéb, mint kipuhatolni, honnan fúj tulajdonkép a szél, s megszagolni, melyik zsebbe hullott néhány téli erszény , hogy a mérleget sülyedésbe hozza ; már most az a feladata az ügynöknek, hogy diplomatiai jó szaglásánál fogva kitalálja , kinek zsebébe kell és hány erszényt csúsztatni, hogy a politikai egyensúly ismét helyreálljon. Hogy ezen feladatát szerencsésen meg­oldja, szükség, hogy az ügynöknek szabad bemenete legyen a legmagasabb állású személyekhez, s hogy a legnagyobb­ befolyású kegyenczek védelmében álljon, s e végre ismét ürügyre van szüksége, s ezen ürügy ter­mészetesen nem egyéb , mint: „a közjó.“ — Hogy az ügynök az egész komédiát annál nagyobb illendőséggel játszhassa, szóbeli jelentéseket tesz az illető paschalik (pasaság) állapotáról, s néha kap is néhány szóbeli utasítást, melyeket aztán főnökével közöl, s melyeket ez természetesen, vagy végrehajt, vagy pedig , a­nél­kül, hogy magát nagy felelősségnek tenné ki, teljesen ignorál. Csak igen fontos esetekben szokott firmán me­nesztetni a pasákhoz ; a rendes közlekedés a minisz­térium és pasák közt, szóbeli uton, az ágensek által történik. Ezen ügynököknek több erélylyel, buzgóság­­gal s kevesebb indolentiával kellene birniok, ha az ügyek állásáról kellőleg gondoskodni, s azokról híven tudósítani akarnának, azon ügyekről is, melyek az ő és a pasa magán­érdekeit közelebbről nem érintik. Innen van az, hogy a pasák kénytelenek azon kereskedőknél tuda­kozódni az események menete felől , kik a fővárossal összeköttetésben állanak.­­ Bármily pontatlanok s az igazságtól eltávozók legye­nek is ezen kereskedelmi tudósítások, a jelen esetben majdnem mindenkor jósló jellemmel bírtak. Menzikoff­eg ultimátumát még át sem nyújtotta, midőn már itt a hadüzenetről, mint bizonyos tényről beszéltek; az an­gol flotta még el sem hagyta Máltát, s a konstantiná­polyi levelezők azt már a Dardanellákba látták befutni stb. A legutóbbi tudósítások igen harcziasan hangza­nak, különösen a­mi a nép hangulatát illeti. S úgy lát­szik, mintha ezen hangulat az arabokra (t. i. a sy­­riaiakra) is ragadna , mert sok város, melyekben ed­­­­dig az ujonczállítás ezer akadályokra talált, önkényte­sen felajánlá magát a kétszeres ujonczszám­ kiállítá­sára ; s több kerület, melyekben az ujjonczozást eddig semmi módon sem lehetett végrehajtani, késznek nyi­latkozott az illető számot kiállítni. Ezenkívül néhány csapat elhelyezésén kívül mi sem történt, miből a há­ború közelgő kitörését lehetne következtetni, hacsak a felemlített parancs nem, mely által H­a­s­s­a­n Jas­­c­h­i­d­s­c­h­i, gazdag és befolyásteljes­eb­br 4000 tes­­k­e­r­e­k-et kapott, mi európai nyelven annyit tesz, mint: fölhatalmaztatott 4000 lovagból álló szabad csapat to­borzására. Jelen körülmények között nem leend érdektelen saját nézleteimből eredeti szemlélődéseimet közleni a török ka­tonaság jelen állapota felől, de csak röviden, hogy másra is maradjon tér és idő. A török katonaságnak európai láb szerinti szervezése, mint tudva van, a leg­újabb időtől datáltatik, s még a legutolsó orosz-török há­ború idején igen tökéletlen volt. Eddigi szolgálatából te­hát mit sem lehet következtetni, mit képes jelenleg elő­mutatni. Legújabb időben igen gyakran kimondott véle­mény az , miszerint a török hadsereg épen nem volna képes , egy hasonlóan erős orosz hadseregnek ellentál­­lani. Ezen véleményt, úgy látszik, mintha a pártszellem sugallta volna, vagy pedig merőben előítéleteken ala­pul. Az európai katonatiszt, ki egy török hadtestet lát manevvrírozni, természetesen nem a legkedvezőbb fo­galmakkal telik el felőle, de ha közelebbről vizsgálja a dolgot, csak hamar be fogja látni, hogy a bajon igen könnyű módon lehet segíteni, miután az egész csak a törzstisztek tudatlanságán alapszik. (Ezen ítéletemet természetesen az Omer pasa parancsnoksága alatt álló hadtestre ki nem terjeszthetem, melyet közelebbről nem ismerek, s melybe a főnök bizonyosan ügyes tisz­teket alkalmazott.) De az új csapatokra nézve is, ha európai tiszteket akar alkalmazni a kormány, csak a­ vá­­lasztás nehézsége foroghat előtte. Az altisztek szolgá­lataikat rendesen igen jól értik, s a közkatonából azt lehet képezni, a­mit az­ ember akar, csak okosan tudjon bánni vele. Azon török tisztnek valóban igaz­a volt, a­ki azt állította , miszerint a török katona a leg­jobb a világon, s állítása indokául fölhozá, hogy csak próbálja meg valaki másféle katonának, 14, mondom tizennégy teljes hónapig zsoldot nem adni, meglátja ! — Fegyelem- és subordinátióról, európai értelemben, ter­mészetesen­ fogalmuk sincs. Tudok egy esetet, midőn egy közlegény 10 para (egy p. kr.) miatt kapitányá­val verekedett; ezen felül az utóbbi még arcszomba is került, mivel nem volt igazsága. Hasonló esetek igen gyakran fordulnak elő. Meg kell azonban vallani, hogy a török katona jó akaratából engedelmeskedik, különö­sen ha tisztje a becsülést kivívta előtte magának. Hátha még kedveltetni is tudja magát katonái előtt, készek mindnyájan s egyenkint értté a tűzbe is ugrani. Ezenkívül a török katona igen tanulékony. A kézi fogásokat tökéletesen tudja , s ha a szolgálatot nem is érti oly jól, ennek nem ő az oka, mint inkább a hibás oktatás, mert ügyes oktató képes egész zászlóaljat egy hónap lefolyása alatt tökéletesen csatakésszé idomitni, csak igyekezzék megnyerni rokonszenvé­t, s ne tegye magát előtte különös magaviseleté, vagy pedig túlságos szigor által nevetségessé. Hátra van még , hogy szóljak a tüzérség- s egyéb hadtestekről, de erről jövő alkalommal.

Next