Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-17 / 1056. szám
Most a hivatalt nem kapák, az elégületlenség tetőpontján állók, legalább megbeszélni akarják magukat az elnökön. Nem állhatván elő azon okokkal, hogy a várt hivatal elmaradása miatt teszik ezt, más ürügyet kelle kigondolniok, és ez volna : „Pierce elnök a magas hivatalokat bevándorlottaknak adta.“ Egy fractio ily nyilatkozatára , a benszülöttek természetesen ,,tűz tűz !“ kiáltoznak, és a szegény elnök kútjából kifogyott a víz, melylyel a tüzet olthatná, nem marad egyéb teendője, mint égni hagyni a tetőt, hiszen a lángok úgy is igen messze vannak még a „White house“-hoz, meglehet el is alszanak, mig oda juthatnának hamut készíteni. Pennsylvania államban gyűlt meg a szikra s lobbantak fel a lángok. Folyó hó 10-én a benszülöttek egy állami gyülekezetet látogattak meg, melyben Pierce elnök ellen „roszszaló addresz“-t bocsátottak ki. E nagyszerű dokumentum igen nagy formában nyomatott, hosszúsága csak két öl, amiért is, mi nagyságát s hoszszát illeti, igen felséges. Az egészet tudni még amerikai gyomornak is sok volna; csak az utolját halljuk, mint hangzik: „Fiai Pennsylvaniának! halljátok szavait Washington „óvásztevő“ beszédének , és ennek szelleme „őrizkedjetek kil befolyásoktól, mint a köztársaság legveszélyesb elleneitől,“ őrködjék kebleitekben; amerikaiak, testőrei a szabadságnak, számítsátok büszkeségnek sajátotokká tenni ime jelszót, mely e hon halhatatlan atyjának ajkiról elhangzott napi parancs volt a forradalom borzasztó pillanataiban: „Csak amerikaiakat állitsatok különségre. — — Szabad fiai Amerikának!“ Egy életrázó nehéz kérdés eldöntése áll előttetek, minek áttekintése a nemzet törvényszékétől függhet. — A benszülött amerikaiaknak, vagy a bevándorlottaknak kell-e Amerikát kormányozni? Válaszszatok ! kik legyenek azok ?“ Ebből látjuk, hogy Amerikában harcz készül, és látjuk, mily ellensége támadt az új elnöknek, pedig csak azért, mert több hivatalt osztogatni képtelen. Belmont és Soulé urak azok, kik tekintélyes állomásokkal ruháztattak fel, — az első Hágába consulként küldetett, az utóbbi a spanyol udvarhoz követte jön kinevezve. Ki Belmont urat személyesen ismeri, az nem mondhatja : „ő csupán gazdag ember, de semmi más.“ Vannak a múltból tettei, mik reá becsületet, erényt halmoznak, és ezekből látjuk azt is, hogy ő tudományos egyén, s ha azt reméljük, hogy jelen új hivatási körének tökéletesen, az államok dicsőítésére felelend meg, erős hitünk: a nem csalatkozás. Mintegy éve, mióta ő lakosa az államoknak, s mint pénzváltó s az ausztriai császár Ő Felségének itteni consula működött; mióta az államok polgári jogaiba lépett, ő kizárólag csak a democrata párt egyik tevékeny tagja, s e párt elveinek hű támogatója volt. Souléur franczia születésű, New Orleansban mint ügyvéd kezdé működését, s nem csekély sikerrel, mert az államok politikai terén már rég mint senatora Luisiana államnak jelentékeny szerepet viselt, s most mint amerikai követ a madridi udvarnál, bizonyosan bebizonyítandja, hogy ő az elnöknek benne helyzett bizalmát tökéletesen képes kiérdemelni. Apropos, New Orleansról lévén szó, meg kell említenem, a jelenleg ott uralkodó „sellow fever“ sárga láz dühösködését, mely oly iszonyatos és nagy mértékben elharapódzó, minőre a város legidősb lakosai sem emlékeznek. A város jelen népességét még — mely a pusztító dögvész elől el nem futott, 70 ezerre teszik; ebből rendesen mindennap 300 egyén esik áldozatul, a halálozás még szűnni nem kezd, sőt naponkint növekszik, öszvesen eddig 7000 ember lett martaléka a sárga láznak. Aségének ily félreismerése után a magas Porta nem várhatja , hogy a I.lt tengeri hatalmasság ellenállást támogasson az ellen, mit ők maguk jóváhagytak, még kevésbbé pedig , hogy Európa az ő bírói határozatát a musulmán önáltaiás kedvéértvisszahúzza. Ha ő felsége az orosz császár, tekintetbe véve magas szövetségeseinek s öszves Európának óhajtását s nézeteit, a bécsi conferentia taácskormányiból kikerült jegyzéket kielégítőnek ismerte el, ha az orosz cs. kabinet visszatartózkodott csak legcsekélyebb módosítást is kívánni — ámbár kétségtelenül a jegyzéknek mind alakja mind tartalma a Törökországon tett korábbi orosz követelésektől lényegesen különbözött — , úgy a többi hatalmak bírói végzése iránti ily tisztelet nyilvánítása mellett természetes föltételül állt, hogy Oroszország magát azon esetben adott szavától feloldozottnak tartja, ha a magas Párti a bécsi javaslatokhoz szinte egyszerűen nem járuland. Ha az orosz cs. kormány minda mellett még most is késznek nyilatkozik a bécsi jegyzéknek a Porta részérőli utólagos elfogadása esetén az azzali minden viszályt kiegyenlítettnek tekinteni; ha tehát még most is egyedül Törökország jóakaratára van hagyva , hogy az uralkodó viszályoknak véget vessen, s minden azokból támadt következményeket mielőbb elhárítson, magarészéről is elfogadván Európa bírói ítéletét, úgy már ebben is megismerjük a hatalmas orosz felség mind őszinte békeszeretetének mind igen józan méltánylásának bizonyítványát. Az ügy ezen állásánál a magas Porta ellenmondásba tenné magát minden európai nagy hatalmasság kifejezett nézetével, ha tovább is megtagadná az egyszerű elfogadást,nem hozathatván fel alapos ok arra nézve, hogy akár felségi jogai akár méltósága megsértettek volna, mert a bécsi tanácskozmány jegyzéktervében ilyesmit maguk a hozzá barátságos viszonyban álló udvarok sem találtak. — Mi nem kétkedünk, hogy valamennyi nagyhatalmak képviselői öszhangzólag azultán tanácsosainak szivökre kötik azon felelősséget , mely a további ellenszegülésből eredni fogna, valamint hogy általánosan oda fognak hatni, miszerint Konstantinápolyban a fanatismus netaláni fellobbanásai fölött a higgadt ész győzedelmeskedjék. Alapos okunk van hinni, hogy Európa, akarata ellenére s végzésének visszautasításával nem engedendi magát az egyetemes béke áldásaitól megfosztatni. AUSZTRIAI BIRODALOM Olmützből sept. 14-dikéről Írják: Városunk ünnepies diszitése ernyedetlen folyamatban van. Mindenütt az emberkezeket ékesitésekkel láthatni elfoglalva , az élénkség pillanatonkint növekszik, az utczákoni járáskelés , tolongás rendkívüli. — O cs. k. Apóst. Fölsége , kinek elfogadására már minden el van készítve , a herczegérseki palotában fog megszállni, s ott egyelőre a nagy lakosztályt , Miklós orosz császár ő felségének megérkezte után pedig a herczegérsek közönséges, de festői kilátást nyújtó laktermeit fogja elfoglalni. Ő és. fensége József Főherczeg sept. 11-dikén utazott el Prágából Olmützbe. (C. C.) Bécs, septemb. 15. Azon commentár óta, melyet Resid pasa a bécsi tanácskozmány jegyzéktervének török változtatásaihoz csatolt ismeretes sürgönyében adott, valóban kevesek előtt lehetett már kétséges ezen egyoldalú módosításoknak Sz. Pétervárott mikép leendő fogadtatása. Az angol és franczia sajtó értelmesebb közlönyei is csakhamar oda nyilatkoztak, mikép a bécsi tanácskozmányjegyzék értelmének és jelentő KÜLFÖLD Németország. A fuldai székeskáptalan szóvivő tagjának, dr. Malkinus egyházi tanácsos és subregensnek, kit az itteni Pius-egylet a katholikus egyletek Bécsben tartandó gyűlésére követül választott, a kasseli minisztérium által az útlevél megtagadtatott. A török körjegyzékről a „Nürnb. Correspondent“-nek imezt írják: ,,A minisztertanácsban kidolgozott, az úgynevezett nemzetgyűléstől helyeslett, s aug. 20-án Ruff ezredesnek, valamint az idegen hatalmak képviselőinek itt átszolgáltatott felvilágosító jegyzék a Díván módosított javaslataihoz, mikép commentár nélkül is láthatni, oly munka, mely a török diplomatáknak teljes becsületekre szolgál, egyszersmind a Porta állását a jelen krízisben, mint már azt többször kijelöltük, pontosan kimutatja s megerősíti. A dolog egyszerű. A Divánban tudva van, hogy a hatalmak háborút nem akarnak, s háború esetén szintoly kevéssé kockáztathatják , hogy az oroszok Konstantinápolyba jöjenek. Az egyik úgy mint a másik, bátorságot ébreszt a törökökben, s az ő folytonos makacsságuk sőt talán szilárdságuk is a jelen pillanatban végső alapos okot talál az Ó-Európa keresztény birodalmainak az ázsiai félholddali különösre kényszerült szövetségében!“ Francziaország, Páris, sept. 11. Hogy Oroszország a Porta módosításait elvetendi, arról többé semmi kétség. A félhivatalos jellemmel bíró Journa de Francfort-nak egy czikkéből ezt láthatni, és mi kétség sem lehet benne , hogy a keleti kérdés ez által még bonyolultabbá vált. Mind Miklós czárnak, mind a zultánnak van oka eddigi eljárásuk mellett megmaradni, habár a közbenjáró hatalmak mint eleinte a czárnak, most pedig a zultánnak nem akarnának igazat adni. Halljuk azon okokat, melyeket a zultán fölhozhatott eljárásának igazolására. „Ti magatok, mondhatom, midőn szövetségesimüt nyilatkoztatok és engemet félrevezettetek Oroszországnak Menzikoff herczog által átnyújtott ultimátumának visszavetésére , ez által költségbe vettetek, melyek államom kincstárát egészen kimentették. De mi alatt ti engemet, segélyteket remélve, ellenállásra csábítottatok, később, midőn arról volt szó, hogy Oroszországnak hivatalos felelet adassak, kijelentettétek , hogy ez fensőségemet, függetlenségemet, becsületemet, koronám méltóságát illeti, és következőleg egyedül én határozhatom el, hogy nekem mi leghasznosabb. Hirtelen, annélkül, hogy megkérdeznétek vagy megegyezésemet bevártátok volna , egymás között oly indítványokba egyeztetek, melyek a kérdésre, minek eldöntése, mint ti mondtátok , egyedül engem illet, röviden megfeleltek. Ezen javaslatok azok, melyeket Menzikoff herczeg előterjesztett, t. i. azok , melyeket én a ti tanácsotok következtében visszautasítottam. Most rész néven veszitek, mikép én nem köszönöm meg azt, hogy ily megoldást találtatok. Ahelyett, hogy kezdetben ellenállásra serkentettetek, inkább rábeszéltetek volna, hogy Miklós czár kivonatának eleget tegyek; ez becsületemmel inkább összeférhetett volna, a kincstárom nem ürült volna ki annyira.“ Ebből látható, mikép azultánnak is igaza van, ha a nagyhatalmak ebbe ily előterjesztéseket bocsát , és ezeknek igyekezni kell, hogy ezen ferde helyzetből mielőbb kibontakozzanak. Csodálkozni lehetne , ha egyesült erővel ezt nem tehetnék , de Törökországnak ez könnyen torkára forrhat. Páriából írják a W.nek: Feledik, hogy a Porta nincs többé azon helyzetben, hogy hozott határozatától elálljon , és ha a belnyomás következtében az indítványt egyszerűen el nem vetette, ez csak az ausztriai császár iránti tekintetnek és sajátkezűig írt levelében kifejezett jóindulatnak tulajdonítandó. Resid pasának a közbenjáró hatalmakhoz intézett jegyzékéből világosan kitűnik , mikép a Porta nemcsak az említett módosítványokat, hanem a Dunafejedelemségek kiürítését, az ismételhető megszállás elleni kezességet teszi föltételéül Oroszországgal egyetértésének. Nem kell önamitásban élni, mert ép ez képzi a diplomatiai alkudozás szirtjét, s minden bizonnyal a Porta most nem fog visszarettenni , s határozatát saját erejével védeni. De Törökországnak Oroszországgali háborúja a török birodalom fölosztásának kérdését hozza magával elébb vagy később , jó szándékból vagy kényszeritve , miben Anglia- és Francziaországnak is osztoznia kelletik. A Pays ellenben rózsaszínben látja a világot. A diplomatia ezen kérdésben nagy győzelmet vívott ki. Kitartó és nemes szilárdsága előtt Oroszország követeléseit egy egyezményből egyszerű jegyzékké szállíta le. A czár kormánya az európai jog és hatalmak egyetértésével szemben ünnepélyesen tiltakozott minden hódítási és véduralmi gondolatok ellen, melyek azultán fensőségét veszélyezhetnék. Ezen nyilatkozatok a bécsi jegyzék elfogadása által erőt nyertek, melyek arra szorítkoznak, hogy a kainardjsi és drinápolyi kötésekben megállapított status quo megerősíttessék, és a görögökre mindazon jogok és szabdságok kiterjesztessenek, melyek a többi vallásfelekezeteknek megadattak, vagy megadatni fognak. Másrészről Francziaorság és Anglia, ép oly féltékenyül Törökország méltóságára, mint maga a zultán, a jegyzék szerkezetében mindent megkaptak, mi a zultán törvényszerű büszkeségét kielégítheti és személyes tekintélyét saját alattvalói előtt biztosíthatja. Mi azokhoz tartozunk, kik azt hiszik, miszerint, ha Francziaország valamely viszályban két nemzet között föllép, ezen beavatkozásból olyasmi nem származhatik, mi a legcsiklandósabb méltóságot és szigorú becsületet is kellemetlenül érintené. A Constitutionnel is békét lát. Inkább az egészséges emberi ész (kon sens) mint újabb tudósításaink velünk a békés kiegyenlítést hitetik el A császár által a dieppei révben végrehajtatni indítványozott javításokhoz a Moniteur azon észrevételt köti, hogy a császár utazása haszonnal jár, ki az ország helyzetéről és a nép szükségeiről saját szemlélődése után szerez értesülést. Az utóbbi pótválasztásokra a szavazók oly kevés számmal jelentek meg, hogy a Moniteur e részvétlenséget közölni sem meri. Midőn Lajos Fülöp alatt nem volt átalános szavazat, a francziák mindig ez után csengettek ; most, midőn kényök kedvek szerint élvezhetik e jogot, számba sem veszik, a legnagyobb közönyösséget tanúsítanak. A császárné nagyon szereti a virágokat. A császári kertekbeni növényházak nagy gonddal ápoltatnak. Míg Dieppében mulatott, a környékbeni kerteket igénybe vették, hogy a császárné szobáit fris virágokkal lássák el. Mau pas. nápolyi franczia követ, családjával együtt Marseilleben hajóra ült, hogy állomására menjen. Helvétia. Aargau kormánya a szövetségtanácsnak az osztrák munkásokat illető határa meghatározta, minden kerületi hivatalokat a rendőrigazgatóság által fölszólítani, hogy minden osztrák mesterlegényeket és gyármunkásokat e hó 14-kéig a cantonból azon tudtuladással utasítsanak ki, miszerint viszonti fölvételük a szükséges új bizonyítványok megnyerése és előmutatásától függ , melynek érvénye fölött dönteni a kormánytanács a jogot magának tartja fen. A vorarlbergi és tyroli kőmívesek, kővágók és gipszmunkásokat kiutasították, és szükség esetében a cantonból transportáltatnak. Belgium: Ranke Leopold, német történetíró jelenleg Brüsselben van, s a királyi könyvtárban a jansenismusra tartozó adatok közül fürkész. Olaszország- A Tr. Z. szerint Genuában karddali párbaj történt egy hírlapíró és egy tengerész tiszt között; az utóbbi megsebesittetett. Pineroloban egy hivatalnok és egy tiszt, nemkülönben párbajt vívtak pisztollyal; az utóbbi megsebesítetett. Ugyan Pineroloban egy hírlapíró és egy gróf párbajt viván , ez utóbbi amannak pisztolyát találta. Midőn a sor a hírlapíróra került, nem lőtt, kijelentvén, hogy elég az , hogy megmutatta, mikép egy hírlapíró nem szokott megijedni. Nagybritannia. A „Times“ párisi tudósítója írja: Nem tudom mennyiben lehet hitelt adni a Konstantinápolyból ide érkező leveleknek, vagy ha azoknak írói ugyanazon elfogulatlansággal tekintik-e a dolgok állását mint mi, kik a mozgalom színterétől távol élünk, de tény, hogy majdnem minden közlemény Törökország készülődését egyhangúlag félelmetesnek festi. Egész bizonyossággal beszélnek arról, hogy a törökök oly állást foglaltak el, melyben magukat derekasan fentarthatják, s az eredményt legalább kétségessé tehetik. A musulmánok lelkesültsége valódi ó-török fanatismus, s elég ok van kétkedni, hogy összeütközés esetére az oroszok fognának előnyt nyerni. Sajnálom, hogy ki kell mondanom, miszerint Pétervárott a Porta ellenszegülési képességét nem ismerik kellőleg, s hogy ott hajlandók, az ellent lenézni. Jól értesült egyének erősítik, hogy a czár a török módosításokat nem fogadja el. Igaz, hogy ez egyének részint születések részint érzületük után oroszok. Mondják , a czár csak nagy nehezen egyezett a bécsi terv elfogadásába, s csak gróf Gyulai ismételt ostromló kéréseire engedett végre. A feltételek, melyek alatt e beleegyezés történt, már ismertek, és kimondják, hogy a tervnek semmi változtatást nem szabad szenvednie. Ha a czárnak a tanácskozó hatalmak határzatának elfogadására kellene hivatnia, nem valószínű, hogy most, midőn vonakodására egy okkal több van, újból engedjen. A császár azt hozza fel, hogy a módosításokat nem annyira magukért, mint az elv kedvéért vonakodik elfogadni. Nem akar példát adni, hogy egy orosz czár a szövetségesek által magának előbb törvényeket engedett szabatni, s aztán feltételeket fogadott el egy bazalomtól, melyet ő egyenrangúnak nem, de alattvalójának tekint; s egészen világos, hogy az itteni oroszok Törökországnak a legutolsó rangfokot tulajdonítják. Az oroszok meggyőződése, hogy Törökország felosztását csak az osztozkodni kívánó felek kielégítésének nehézsége hátráltatja. Egy hatalom, mondják, mely csak ily viszonyoknak köszöni fenállását, nem tekinthető függetlennek; ha tehát módosítási ajánlatai még egyszer oly jelentéktelenek és semmit mondók lennének is, mégsem fogadhatnék el. A czár úgy véli, hogy ez ügybeni önszeretetével a hatalmak nem bántak oly kímélőleg, mint azultánéval; mindamellett enged, de nem tűri, hogy Törökország feltételeket szabjon, melyek, őt, mint mondja, megalázzák. Így beszélnek a Páriban élő oroszok, s ha hinni nekik lehet, ezek uralkodójuk nézetei. Bajos az eredményt megjövendölni. Vissza fog-e küldetni Bécsbe a módosításokkal terhelt jegyzék ? Csak az a kérdés, hogy mi végett, ha a császár azt minden módosítások nélkül elfogadta? Továbbá kérdés az is, várjon a megmásutlan bécsi jegyzék elfogadása nem szülne-e Törökországban borzasztó forradalmat. El kell ismerni, hogy ez ügy most oly fokon áll, hol a legnagyobb ügyesség és rendkívüli hidegvérűség szükséges az abból kibonyolódhatásra. Törökország. Smyrna Az „Alig. Ztg.“ aug. 27-ről jelenti: Daczára minden békére célzó fáradozásnak a háború felhői nem akarnak oszlani. Nem kevesen mondják, mit használ minden biztosítás, intézkedés, szerződés oly féllel szemben, mint Oroszország, mely kedvező alkalommal mindazokat maga hasznára fordítandja! Most hozzáteszik, a vérmes reményt táplálók : a Porta állása kedvező, az orosz hadseregeket a vérhas és cholera tizedeli, míg a török csapatok egészen jól élelmezvék és köszönet azon rendkívüli özvegeknek, melyeket az ulemák szolgáltattak, jól fizetvék. Az Ázsiából jövő csapatok majdnem mindnyájan Smyrnán vonultak át, már mintegy 60—80,000 ily harczvágyó katonát láttunk. A nép föl van lelkesítve, a ha azultán megalázó feltételeket ír alá, azzal fenyegetőzik, hogy trónjától és életétől fosztja meg. E mellett figyelemre méltó, hogy a flották a Besika-öbölnél folytonosan erősítéseket nyernek, míg a dunai fejedelemségekből jelentik, hogy az oroszok mindennemű előkészületeket tesznek az ottani teltésre. Dunai fejdelemségek. A Duna mellől. Sep. 8-ról Írják : Fonton úr távollétében tudósítások érkeztek volna Celgrádból, melyek szerint a Porta a békejavaslat feltétlen elfogadását haboznék teljesítni , s ezóta senki sem mer Obrenovics herczegről említést tenni. Belgrádból ágyúk és csapatok küldettek Labaczba. OrOSZOrSZág A , Journal de St. Pétersbourg“ szerint Sadr Mirza Mohamed Husseint, a perzsiai sah rendkívüli követét a czár Pétervárott fogadta, mely alkalommal asszpontosul, mert kivévén egy , néhány nap előtt érkezett parancsot, melyről később fogok körülményesen szólani, semmi rendkívüli rendszabályok vagy különös parancsok nem közöltettek, s a bekövetkezhető ellenségeskedések felől sem tudunk semmit; mindazt, amit tudunk , a „Journal de Constantinople“ hírlapból s, kereskedők által érkezett levelekből merítjük. A „Journ. d. Cons,“ természetesen, mint tudva van, az izzó parázst fogóval fogta meg, a fogót pedig ismét keztyűs kézzel. A pasák nemcsak hogy semmi egyenes tudósításokat nem kapnak , sőt a szokásos ügymenetre nézve sem érkeznek hozzájuk különös parancsok. Ezen ügymenetet sokkal furcsábbnak találom , semhogy róla pár szóval említést ne tegyek. Mindegyik pasa tart magának Stambulban egy ügynököt (Kapu-kiajast, helyettest, a magas Portánál.) Mind a pasa, mind az ügynök legelső teendőit teszik a magánérdekek. Minthogy pedig mindegyik polgári pasa, csak egy évre választatik számtalan cselszövények s megvesztegetések után, állásában szintazon cselszövények s megvesztegetések által folytonosan háborittatik, mig végre hivatalát elveszti, vagy pedig, ha ő marad is a győztes , hivatalában újólag megerősittetik: tehát az ügynök föladata nem egyéb, mint kipuhatolni, honnan fúj tulajdonkép a szél, s megszagolni, melyik zsebbe hullott néhány téli erszény , hogy a mérleget sülyedésbe hozza ; már most az a feladata az ügynöknek, hogy diplomatiai jó szaglásánál fogva kitalálja , kinek zsebébe kell és hány erszényt csúsztatni, hogy a politikai egyensúly ismét helyreálljon. Hogy ezen feladatát szerencsésen megoldja, szükség, hogy az ügynöknek szabad bemenete legyen a legmagasabb állású személyekhez, s hogy a legnagyobb befolyású kegyenczek védelmében álljon, s e végre ismét ürügyre van szüksége, s ezen ürügy természetesen nem egyéb , mint: „a közjó.“ — Hogy az ügynök az egész komédiát annál nagyobb illendőséggel játszhassa, szóbeli jelentéseket tesz az illető paschalik (pasaság) állapotáról, s néha kap is néhány szóbeli utasítást, melyeket aztán főnökével közöl, s melyeket ez természetesen, vagy végrehajt, vagy pedig , anélkül, hogy magát nagy felelősségnek tenné ki, teljesen ignorál. Csak igen fontos esetekben szokott firmán menesztetni a pasákhoz ; a rendes közlekedés a minisztérium és pasák közt, szóbeli uton, az ágensek által történik. Ezen ügynököknek több erélylyel, buzgósággal s kevesebb indolentiával kellene birniok, ha az ügyek állásáról kellőleg gondoskodni, s azokról híven tudósítani akarnának, azon ügyekről is, melyek az ő és a pasa magánérdekeit közelebbről nem érintik. Innen van az, hogy a pasák kénytelenek azon kereskedőknél tudakozódni az események menete felől , kik a fővárossal összeköttetésben állanak. Bármily pontatlanok s az igazságtól eltávozók legyenek is ezen kereskedelmi tudósítások, a jelen esetben majdnem mindenkor jósló jellemmel bírtak. Menzikoffeg ultimátumát még át sem nyújtotta, midőn már itt a hadüzenetről, mint bizonyos tényről beszéltek; az angol flotta még el sem hagyta Máltát, s a konstantinápolyi levelezők azt már a Dardanellákba látták befutni stb. A legutóbbi tudósítások igen harcziasan hangzanak, különösen ami a nép hangulatát illeti. S úgy látszik, mintha ezen hangulat az arabokra (t. i. a syriaiakra) is ragadna , mert sok város, melyekben eddig az ujonczállítás ezer akadályokra talált, önkénytesen felajánlá magát a kétszeres ujonczszám kiállítására ; s több kerület, melyekben az ujjonczozást eddig semmi módon sem lehetett végrehajtani, késznek nyilatkozott az illető számot kiállítni. Ezenkívül néhány csapat elhelyezésén kívül mi sem történt, miből a háború közelgő kitörését lehetne következtetni, hacsak a felemlített parancs nem, mely által Hassan Jaschidschi, gazdag és befolyásteljesebbr 4000 teskerek-et kapott, mi európai nyelven annyit tesz, mint: fölhatalmaztatott 4000 lovagból álló szabad csapat toborzására. Jelen körülmények között nem leend érdektelen saját nézleteimből eredeti szemlélődéseimet közleni a török katonaság jelen állapota felől, de csak röviden, hogy másra is maradjon tér és idő. A török katonaságnak európai láb szerinti szervezése, mint tudva van, a legújabb időtől datáltatik, s még a legutolsó orosz-török háború idején igen tökéletlen volt. Eddigi szolgálatából tehát mit sem lehet következtetni, mit képes jelenleg előmutatni. Legújabb időben igen gyakran kimondott vélemény az , miszerint a török hadsereg épen nem volna képes , egy hasonlóan erős orosz hadseregnek ellentállani. Ezen véleményt, úgy látszik, mintha a pártszellem sugallta volna, vagy pedig merőben előítéleteken alapul. Az európai katonatiszt, ki egy török hadtestet lát manevvrírozni, természetesen nem a legkedvezőbb fogalmakkal telik el felőle, de ha közelebbről vizsgálja a dolgot, csak hamar be fogja látni, hogy a bajon igen könnyű módon lehet segíteni, miután az egész csak a törzstisztek tudatlanságán alapszik. (Ezen ítéletemet természetesen az Omer pasa parancsnoksága alatt álló hadtestre ki nem terjeszthetem, melyet közelebbről nem ismerek, s melybe a főnök bizonyosan ügyes tiszteket alkalmazott.) De az új csapatokra nézve is, ha európai tiszteket akar alkalmazni a kormány, csak a választás nehézsége foroghat előtte. Az altisztek szolgálataikat rendesen igen jól értik, s a közkatonából azt lehet képezni, amit az ember akar, csak okosan tudjon bánni vele. Azon török tisztnek valóban igaza volt, aki azt állította , miszerint a török katona a legjobb a világon, s állítása indokául fölhozá, hogy csak próbálja meg valaki másféle katonának, 14, mondom tizennégy teljes hónapig zsoldot nem adni, meglátja ! — Fegyelem- és subordinátióról, európai értelemben, természetesen fogalmuk sincs. Tudok egy esetet, midőn egy közlegény 10 para (egy p. kr.) miatt kapitányával verekedett; ezen felül az utóbbi még arcszomba is került, mivel nem volt igazsága. Hasonló esetek igen gyakran fordulnak elő. Meg kell azonban vallani, hogy a török katona jó akaratából engedelmeskedik, különösen ha tisztje a becsülést kivívta előtte magának. Hátha még kedveltetni is tudja magát katonái előtt, készek mindnyájan s egyenkint értté a tűzbe is ugrani. Ezenkívül a török katona igen tanulékony. A kézi fogásokat tökéletesen tudja , s ha a szolgálatot nem is érti oly jól, ennek nem ő az oka, mint inkább a hibás oktatás, mert ügyes oktató képes egész zászlóaljat egy hónap lefolyása alatt tökéletesen csatakésszé idomitni, csak igyekezzék megnyerni rokonszenvét, s ne tegye magát előtte különös magaviseleté, vagy pedig túlságos szigor által nevetségessé. Hátra van még , hogy szóljak a tüzérség- s egyéb hadtestekről, de erről jövő alkalommal.