Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-18 / 1057. szám

gőzhajó, gőzmozdony, illetőleg azoknak tulajdonosa köte­­leztetik ellátni magát oly gépezettel, melynek segélyével maga a tű­z emészti föl a füstöt, melyet terményezett, azaz producált. E füstsemmitő törvények áthágóira neveze­tes pénzbeli büntetések szabták. Az imént említettük törvény kedvezőleg hatott a népre , ellenben a kutyatartó aristokratia nem kedvesen fogadta a kutyatörvényt — the doglaw —mely szinte ez­úttal hirdettetett ki, s mely szerint a jövő évi ápril 5-től kezdve minden akármi származású s minőségű kutya, évi adóul fizetend 15 schillinget (1 schillingz × 29­2 kr.) melynek lefizetésére az köteleztetik , kinek birtokában van az eb , legyen bár ez tulajdona vagy nem. Ezen adó fejében a kutyabirtokos által fizetendő évenkénti maximum azonban 39 font sterlinget és 12 schillin­get , kutyáinak száma bármely nagy legyen is, nem haladhat meg. Privilégiummal­ adóbeli mentességgel bírnak a ki­rálynőnek, és általán a királyi család tagjainak kutyái, a korra nézve hat hónál fiatalabb ebek, továbbá a pász­tor­kutyák, melyek a juhot és marhát őrzik, végül a vakvezető­k a vakoknak kalauzul szolgáló kutyák. Azonban ezen privilegiált kutyák csak úgy adómente­sek, ha származásuk s vérök szerint nem tartoznak a vadászati kutyák valamelyik neméhez, minek p. o. grey-hound, h­ound, pointer, setling dog, spániel, lurcher, terrier stb. Ezen törvény szerint tehát még az angol nemzeti kutya sem vétetik ki az adó alól: valóban nagy szolgaság, great slavery i­s igazuk van a kutyatartó tory uraknak, hogy e törvényt barbárnak nevezik. Még egyet. A boldogult Jenner, a himlőoltás föltalá­­lója és az emberi nem szépítőjo­­s jótevőjének szobra csakugyan valah­ára létre jő. Marsh­all a szépmester­­ségek királyi akadémiájának tagja meg van bízva a minta elkészítésével; — maga a mű bronzból leend. (Lapszemle.) (Lloyd, sept. 16.) E lap úgy vé­lekedik , miszerint bármelyik orosz, sőt még az orosz nemzeti öntudatot megtestesítő uralkodó is idegen volna Konstantinápoly meghódításától. De Miklós czár bámu­landó erejű uralkodó , ő magát mérsékli, s nagy po­litikáját alárendeli a n­agyobb politikának. Európa átalános helyzete s a conservativ elv nem veszé­­lyezett és előrehaladó megszilárdulása iránti tekin­tetek irányadók ez uralkodónál. Az orosz külön politika előtt az európai általános politika jár. Európa mostani állapota nem tűr semmi oly háborút, mi könnyen átalá­nos jellemet ölthetne, és e tény eldöntő befolyással bír Miklós czár határozataira , és a Portát azon veszélytől megóvja, melyet nem rég oly könnyen, legalább egy­­időre elháríthatott volna. AUSZTRIAI BIRODALOM. B­é­c­s , sept. II. — Weisz v. Starkenfels úr, a fogházak főfelügyelője, a börtönök megvizsgálására uta­zott, és tapasztalatai alapján a fogházak indítványozott szervezetét eszközlendi. Bécsből írják a N. Z.-nak, sept. 14 kéről : Tegnap érkezett ide J­a­c­k­s­o­n, amerikai követ, Davenport titkárral, hogy a Koszta-ügyet Bud­­ Schauen­­stein ő excjával kiegyenlítse. Jackson Olmützbe utazik, hogy megbízó levelét ő cs. kir. Ap. Felségének átnyújtsa. KÜLFÖLD. Németország. Az A. Z. írja: A Porta által az érte­kezlet jegyzékében követelt módosítások Pétervárott nem kedvező benyomást tettek, s a legközelebbi tanács­ülés Downing­ Streetben, Pétervárról Londonba e tárgy­ban érkezett tudósításokra is vonatkozott. Még nem té­tetik ugyan említés Oroszország elhatározásáról, s még függőben marad , ha várjon Oroszország a módosításo­kat egészben vagy csak részben vetendi-e el, annyi azonban .*A legvalószínűbb, hogy míg az ügyben a kö­zelebbi időktől várunk valami fordulatot, addig a két említett eseményt kell szem előtt tartani. E szerint a diplomatáéra újból teendők várnak. Alig lehet kétségbe vonni, hogy sikerülend a Portát merészelt lépésének öntudatára vezetni, s így a még netalán felmerülendő akadályokat szerencsésen elhárítani, azonban mind­e mellett az orosz-török egyenetlenség kiegyenlítése, me­lyet már oly közel hittek, egyelőre megint kétséges kér­désnek kell, hogy tekintessék. Francziaország. Pár­is, sept. 12. Nemcsak a keleti, hanem a gabziak­érdés is , jelenleg nyomasztólag hat a börzére. A kormány erélyes rendszabályai, és az alkal­mazott igen merész eszközök után, melyek a kedélyek lecsendesítése, és a bizalom visszaulitása végett hozat­tak , következtethetni ez utóbbi kérdés fontosságára. E tekintetben nagy érdekkel bír a Moniteur­nek egy mai jegyzéke, melyben legnagyobb bizonyossággal ki­jelentetik, miszerint a kormány részéről a jelentékeny gabnavásárlásokat illető hírek minden alapnélküliek. „A gabnavásárlásoknak , jegyzi meg a hivatalos lap, melyeket eddig elő tettek, czélja a szárazi és tengeri sereg élelmezése, és ezek is Angliában történtek, hogy a belvásárokra nyomasztólag ne hassanak.“ A St. Cloudban tegnap tartott miniszteri tanács igen élénk volt, s tudni akarják, mikép azóta a külügyi hivatalban meglehetős h­arcziasan beszélnek. Ebben mindenesetre nem egyebet, mint a helyzetből folyó ingerlékenységet láthatni. Távirdai tudósítás szerint a­zultán Francziaországban jelentékeny mennyiségű egyenruhát rendelt meg , és lord Redcliffnek rég­óta jelentett elbocsátása csakugyan bekövetkezett. Azt hírlik , hogy Londonba Sz. Pétervárról távirdai tudó­sítás érkezett volna, mely a török módosításoknak a czár általi visszautasítását jelenti. A börzén a papírok jelentékenyül estek. A L­­­é­c­­­e tegnapelőtt írta : Levelezőink jelentik, mi­kép a törökök nem fognak semmi engedményt tenni, s ha ügyekért egyedül kellene is küzdeni, Európát ellent­­állási ernyők által megszégyenítnék. Mi csak azt mond­juk: Francziaország és Anglia Oroszország követelése előtt semmi esetre sem hajolnak meg , és ha meg kell lenni , a török birodalom fölosztásának kérdését ágyú­­lövésekkel törlik ki az európai politika programmjából. Az Union mondja: Bár hogyan legyen is, Oroszor­szág félrevető válasza a bécsi­­értekezletet nem zavarja meg, minthogy a közbenjáró hatalmak Oroszországgal az első jegyzékben megegyeznek. Ez a viszály megoldását nyújthatná, az alkudozások azonban folytattatnának, csakhogy fő czélja a Porta ellenállásának legyőzése lenne. A szerepek változnának, s Törökország­­elszigetelten, egyedül állana. Ez esetben háborútól nem félhetni. A négy hatalom találand eszközt ezen szerencsétlen vi­szály kiegyenlítésére. A császárnak északra utazása tény. Hogy a császárné is követni fogja , nem bizonyos. A császár ezen utazásairól politikai körökben nagyon beszélnek. A császár ugyanis a helfanti táborba megy (Nord megyében), mely épen Bel­gium szélén fekszik, s csak arra kíváncsiak az emberek, vájjon Leopold belga király, régi szokás szerint, a határaihoz közelgő császári szomszédot, követe által, üd­­vözölteti-e? A császár magánpénztárából a sütők kárpót­lására 1 millió frankot ajándékozott. Belgium, Brüssel, sept. 9. — Azon menetek, ve­­lenczei világítások s egyebeken kívül , mikkel az antwer­­peniak a királyi családot városuk meglátogatásával meg­tisztelték, sokkal fontosabb a Rogier kormánya alatt ha­tározott antwerpi szépművészeti akadémiának, a király je­lenlétében, a belügyminiszter által történt felszentelése, mely akadémia alatt nem a folytonosan fenálló festészeti iskola értendő, hanem híres művészek valóságos akadé­miája, melynek tagjai királyi oklevéllel láttatnak el, s kik kötelezik magukat, hogy a képzőművészeti múzeum szá­mára műveikből egyet odaajánlanak. Ezen akadémia tagjai közöl említtetnek : Cornelius, Kaulbach , Schadow , Dela­­roche, De Bay stb.­Antwerpen szellemi és anyagi felvirá­­gozását illetőleg megemlítendő a művészeti és irodalmi kör alapjának, mely már több mint 200 tagot számít, letétele. A királyt és családját több társaságban flamand nyelven üdvözölték, ez által is tanusítni igyekezvén a királyi csa­lád iránti vonzalom érzelmeit. Nevezetesen Conscience beszéde : „voor tael en kunt“ nagy tetszésben részesült. Dánia, Koppenhága, sept. 11. A holsteini vég­rehajtásérti osztrák követelésről eddig csak a Fae­­hrelandet eider dán lap nyilatkozott, és pedig azon értelemben, hogy ha az elismertetnek, a követelést Hol­­steinnak kellene teljesítnie. Tegnap a Kjöben­ha­­vaspesten, egy összes dán állami lap, szólt hozzá, még­pedig következőleg: ,,Mi a német lapoknak Dánia feleletéről a jelentését il­leti,­­hogy a végrehajtás csak a Bund iránti szívességből engedtetett meg, mivel saját ereje is elég e­rőős lett volna Holstein megzabolázására és a fölkelő sereg lefegyverzé­sére, miért tehát az ily fizetést Dániára nem lehetne róni; hogy ha pedig Ausztria követelése mellett megmaradna, azt Holsteinra mint szövetségi országra vagy szövetségi tagra kellene róni), úgy ez — előre föltéve, hogy így felelet adatott — minden esetben alaptalan. Dánia ily utalványo­­­zást Holsteinra vagy az ország más részére soha sem teend. Ha tehát valóban Ausztria Dániához ily köve­telést bocsátott volna — egyenesen ez nem történhetik, csak a Bund által, melynek föladatát végrehajtani az ő tagja, Ausztria, vállalta magára — úgyis ez nem tekint­hető egyébnek, mint formai követelésnek, minek fetör­­les­ztése hasonlókép a Bundestag formai ügye marad. — Az A. Alig. org ezen követelést máskép igyekszik magyarázni, jelentvén, mikép Ausztriának ezzel csak azon czélja volt, hogy Dániának a jelen európai krízis­­beni megegyezését biztosítsa. Ez lehetséges, de mikép Dánia bizonnyal politikájában más tekintet által nem fog vezettetni, mint az által, mit az állam jólléte és biztossága megkíván , úgy, mi Ausztriát illeti, e tekin­tetben annál nyugodtabban lehetünk, mivel még oly bizonyossággal nincs meghatározva , hogy a viszonyok bekövetkezhető bonyodalmában Ausztria minő állást foglalana.“ Olaszország- Roma, sept. 3. Államtitkár A­n­t­o­nelli bíbornok a pápa előtt kijelentette, hogy lehetlen a mindig növekvő átalános izgatottságot máskép lecsen­­desíteni, csak a politikai befogottak iránti kegyelmi tény, s az adót illető rendszabályok által. A pápa en­gedékeny lelkületénél fogva kész mindenre, mert látja, mikép a vihar a láthatáron mindinkább és mindig fölebb emelkedik, de a collegium szigorúbb tagjai a jelen fon­tos pillanatban engedékenységről nem akarnak tudni. Különben maga A­n­t­o­n­e 11­­ bibornok is e párthoz tartozik , a viszonyok hatalma azonban meglehet, min­den ellenzék mellett tanácsát meghallgattatja. — Ró­mában a befogatások és házmotozások folynak, és az utóbbiak nem minden eredmény nélkül. A szabadelmü papoknál fontos levelezéseket találtak , melyeket A­r­­­mellini, Saffi extriumvirek­ és a köztársaság más fejeivel folytattak.­­ A nápolyi királyságban a kedélyek izgatottsága nem kevésbé aggasztó. Az aquilai egész tartomány , mely tudomás szerint a király iránti jobbágyi hűségnek eddig sem adta örvendeztető bizonyítványait, pár hét óta a csend fentartására egy erős hadtest által van megszállva. Az egész országban, valamint Siciliában is, a legújabb hí­rek szerint a legfontosabb gazdasági ág , a szőlőmive­­lés, a szőlőkór következtében ez évre jelentéktelenné vált. Palermói levél szerint ott az idén nem lesz szüret.­­ Egy királyi rendelet a gabnaszükségen azáltal akar enyhíteni, hogy az idegen gabna bevitelére rótt vámot dec. 31-kéig eltörli. A király és egész családja Ischiá­­ban mulatnak , s némely szerencsétleneken személyes adományozások, s politikai megkegyelmezések által se­gítenek. Turin, sept. 6. A tulajdon elleni bűnök és az égé­sek borzasztólag növekednek. Alessandria környékén egy hét alatt tizenkét gyújtás volt. Ezen csapás azon­ban a szegény Savoyát leginkább látogatja. Koránkint egész falvak lángok martalékává úsznak, míg e szeren­csétlenséget legborzasztóbb gyilkosságok követik. Rab­lás számtalan követtetik­el, még­pedig fényes nappal is, a magában Turinban is. A csendőrök és nemzetőrök naponkint czirkálnak , s ritkán térnek vissza anélkül, hogy többet kézre ne kerítenének. De daczára a számos befogatásoknak a rabló annyi mint a gaz, és senki sem biztos, hogy ha Turinból kilép, egy magános sétáló, órája után ne kérdezősködjék. Turin, sept. 10. A hadügyminiszter kibocsátványá­­nak , mely a „keresztény iskola- testvéreket“ ujonczozás alá rendeli, végrehajtása Cham­beryben már elkezdődött, hol Saint-Jeoire testvér szerzetes a vizsgáló bizottmánytól jónak találtatván, besoroztatott. Holland. Hanga, sept. 10. A kamarák ülései ma a szo­kott szertartások mellett Reenen belügyminiszter által következő beszéddel zárattak be: „Uraim, a király meg­bízott, a kamarák üléseinek bezárására önök körébe lépni. A most már bevégzett ülés, több mások között, fontosággal bírt. Önök, uraim, a kormányt segítették a rend és csend megszilárdítására tett törekvéseiben. A király bizalommal vette igénybe önök közremunkálását és ezen bizalomban nem csalatkozott. Önök a kormány tervét megvizsgálták és egész komolysággal, mi a tárgy­hoz illett, és mérséklet-, s nyugalommal, mit a német­­alföldi nép képviselőitől várhatni, megvitatták. Ezen közös egyetértés gyümölcseire nem kell sokáig vára­kozni, és azon törvény,mely ez ülésben utoljára elfog­ad­­tatott, valódi jelentésében megértetvén és szabadelv­ü értelmében végrehajtatván, mikép reméljük, az államban az egyesség elősegítésére szolgáland, minél sem jobb jövendő, sem szebb nemzeti jóllét nem várható. A király nevében: a kamarának jelen ülése bezáratik.“ Nagybritannia, London, sept. 12. A „Sunday Ti­mes“ czímű hetilap egy okiratot hoz, melynek közlését több parliamenti tagok annyira óhajták, de mind­eddig el nem érték: „Lord Clarendon felelete Nesselrode má­sodik köriratára.“ Ez egy mellékadalék Drouyn de l'Huys sokszor dicsért jegyzékéhez, melylyel sok pon­tokban, s névszerint abban öszhangzó, hogy az orosz körirat kimerítő bírálatába bocsátkozik. Az angol jegy­­­zék azonban a kifejezés nyíltsága és erélyessége által múlja felül a franczia miniszterét. Névszerint azon pont lenne kiemelendő, melyben az angol külügyminiszter a fejedelemségeknek Oroszország általi megszállását a népjog elvei megsértésének, s a­zultán elleni ellenséges szándék bizonyítékának nyilvánítja, melyre hadizenés lenne a méltó felelet. Az angol hetilapok, ha a török-orosz kérdést érintik, minden oldalról epések, különösen Oroszország, s aztán a többi hatalmia­sságok és kabinetek ellen, az Aberdeen­­félét sem véve ki, a­nélkül azonban, hogy tényleges közleményeket adhatnának. A „Spectator“ menten kimondja, hogy előtte az állások egészen talányosak lettek. Aberdeen és Palmerston eddigi politikája , az angol cabinetbeni öszh­angzás vagy szakadás, a Fran­­cziaországgali szövetség, a szerepe, melyet Stratford lord Konstantinápolyban játszik, s még sok egyéb, oly kódszerűleg elleplezvék , hogy még eddig nem sikerült tiszta áttekintéshez jutni. Az „Examiner“ ép oly keserű, mint a radicális „Leader“, s így az ősz vés­zeti sajtó észak , kelet, nyugat, délnek szórja vitázati nyilait; a „Times“ egyedül határozottabb, a — habár kevésbé vad ki­fejezésekkel mint eddig — Törökország ellen panasz­kodik , hogy az Európa békéjét időelőtti ellenkezése által kérdésessé téve. Hadtani okadatolással megmutatja a Portának, hogy ő egy Oroszországgal­ háború tönkre teszi, ha mindjárt szerencsésen ütne is ki az első had­járat és bizonyos lenne a tengeri hatalmasságok segély­nyújtásáról.­­ A külföldi levelezések nagyrészt tartal­matlanok ; a békés kiegyenlítésről egyedül a „Time­s“ bécsi levelezője van meggyőződve; a többi, s maga a telegraf is, mely mindeddig a legvérmesebb vala , ag­gódó lett.­­ Törökország, Konstantinápoly, sept. 5. Az angol és franczia kabinetek sürgönyei az itteni követek­hez azon rendelést tartalmazzák, hogy a Portánál a bé­csi jegyzéket utólag is keresztülvigyék. Lord Redcliffe e tárgyban nem ten további lépéseket, csak de la Cour­ur vett magának példátlan fáradságot, hogy valameny­­nyi miniszterrel megértesse, miszerint uralkodója fö­­lhajtása volna , hogy a Porta a bécsi tervet változtatás nélkül fogadja el. Hírszerint , a franczia követ titkos fenyegetődzéseket is használt, s a szeraszkiei, Mehemet Ali pasa letételét is indítványozta. Ennek helyébe aztán Riza pasát, ki Pétervárott nagy kegyben részesül, de a mellett a törökök előtt is annyi tekintélye van , hogy a felzúdult ozmán kedélyek megnyugtatását és a válságos kérdés békés kiegyenlítését tán kivihetné, je­lölték volna ki. Bruck és Wildenbruck urak a franczia követ ezen törekvéseivel szemben némely kifogásokat tettek. De la Cour úr fáradozásait egyébiránt nem koronázta si­ker. A külügyminiszter a nagy tanácsban kinyilat­koz­­tatá , hogy a bécsi jegyzéket nem fogja aláírni, s annak módosításai mellett marad. Inkább akarja magát letéte­­lés és kegyvesztésnek kitenni, mintsem egy egyezményt fogadjon el, mely a trón és birodalom jogaiba vág. Ha­­sonlag véleményezett a hadügyminiszter. A nagyvezír bán, sorsvonás ugyanazon évben , tisztválasztáskor 1832-ben, követválasztás előtt ugyanakkor, a heves­­megyei ügyben, országgyűlési beszéd a magyar nyelv ügyében a főrendek tagadó válaszára, Tagen János ki­küldésekor 1833-ban, Erdély s a részek ügyében, a ki­rályi válasz felvételekor, a vallásügyben négy beszéd, sat. sat., összesen ezen végső kötetben huszonnyolcz beszéd , melyeknek legcsekélyebbje is belső értékénél fogva még ma is méltán igényli mind a történetbúvár és bölcsész, mind pedig minden műveltségre számottartó honpolgár figyelmét. Bizonyára , ha csak középszerű szorgalommal lapoz­gatnék is Kölcsey munkáit, úgy azon ima, melyet a „Hymnusz a magyar nép zivataros századaiból“ oly magasztosan kifejez, meghallgattatnék; de magunknak sem szabad siketeknek maradnunk a nagy tanító szavai­nál , követnünk kell intéseit, meg kell hazudtolnunk mindenek felett azon lelkiismeretlen közelmúltat, mely­ről a dalnok oly keserűen, de híven a valósághoz, éneklő . Habzik borunk a tág kehely öble közt, Tolongva zúgun a tánczpaloták felé___ s teljesedve lesz óhaja , melyben jós szemmel üdvözli azon kort, midőn ki fog gyűlni a haza magzatainak Szűk kebelében az égi szikra; midőn, a mivelt világ közepett, kitartó közremunkálat segítségével, anyagi és szellemi jóllétben Egy szép hon támad fel, Mely lelket tölt, mely szívet ráz Neve zengésivel. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM­ Jeles íróink csarnoka. g. KÖLCSEY FERENCZ. Ha nem csalódunk, Jean Paul mondja valahol, hogy egyetlen irányú szellemi tehetséggel bíró emberek csak­nem sohasem, ellenben sok irányban, többfelé működők csaknem mindig félreismertetnek. Kölcseynk még­is , feltűnő sokoldalúsága daczára, ama szabály alól örvendetes kivétel. Nem tudjuk, várjon a költőt, vagy a bölcsészt, vagy a szónokot,­vagy a politikust kell-e becsülnünk benne leg­inkább ; a csodálat és tisztelet, mely őt minden egyes műkörében méltán megilleti, részekre oszlik, és hazánk­fiainak mindegyike csak azon szempontból képes őt né­mileg megítélni, melyet számára szokott foglalkozásai vagy egyedi hajlama határoznak. Hazánkfiainak mindegyike ? . . . Bár úgy volna, a mint nincs ! — Vétkes feledékenység hajlama fészkel a magyarban , ki nagyon is könnyen veti magát nyegle szájhősök lábaihoz, mig valódi nagyait, kik által saját nemzete nyer nagyságban és dicsőségben, mellőzi, em­lékoszlopukat, melyet számokra ha nem­ is közhelyeken, de lélekben kellene fölemelnie, szivében összerombolva, és aztán — igaztalan zúgolódással a Gondviselés ellen — a maga készítette romok közt keseregve! A franczia is, miként a magyar , könnyelmű nemzet, hanem munkás önbecsület nemzője bűn viraszt kebelé­ben : nagy emberei bizton számíthatnak elismerésre, köz hálára, örök emlékre. De mink ! . . . Mink végig nyúj­tózunk a széles pamlagon, kirázzuk pipánkat, elmond­juk nagyúri közönynyel egyik vagy másik jelesünkről : „derék ember volt!“ s újra rá­töltünk a pipára és to­vább pipázunk. Völgyben ül a gyáva kor, s határa Szűk bőréből őse saslakára Szédeleg, ha néha felpillant. Szabad-e bűn nélkül felteriitünie, hogy Kölcsey édes­­bus szavai, midőn fiához szól, a reá vonatkozók, való­suljanak ? „Korunk s hazánk néhány jeleseinek szere­­tetét viendem siromba. Lassanként ők is el fognak tűnni, s nem sokára e nép emberei közül senki nem lesz, ki rólam emlékezzék. Megadja az ég; erősek lépnek majd a pályára, hol mint író és polgár parányi helyet fogla­lok el; a szebb jövendő feledtet el engem a társaimat.“­­ Nem, nem ! Több erkölcsi emelkedettség van még e nemzetben, senthogy akár derűs akár borús napjaiban megfeledkeznék Kölcseyről és társairól. Tisztább önérzet kezd fejleni a magyar keblekben , s meg fogjuk mutatni, hogy mi szintoly elismeréssel, hálával és tisz­telettel viseltetünk nagyaink iránt, mint a világ minden miveltebb népei. Kölcsey már csak mint író él számunkra; a szónok és politikus meghalt. Kincseljük fel őt ennélfogva hátra­maradt irataiban, s húzzunk belőlük lehető legnagyobb hasznot magunkra és nemzetünkre nézve. A tiszta öneszmélet után törekvőnek alig is nyújthat más magyar író annyi tápot, mint Kölcsey. Ha irodalmi értékét ugyanis röviden meg akarjuk határozni, azt kell mondanunk , hogy valamennyi íróink között benne ta­lálunk legtöbb eszmét, s a legképesebb is irataival legtöbb eszmét gerjeszteni az olvasóban. Nem is téve­dünk, ha Kölcseyt íróink bölcsészének nevez­zük. Akár költeményeit vegyük elő, akár beszélyeit, akár törvénykező­i és politikai szónoklatait, akár er­kölcsi czikkeit vagy szépészeti értekezéseit, bírálatait, leveleit, akár történelmi vagy tisztán bölcsészeti mun­káit , mindegyikében műveinek a mélybe ható, de nép­szerűsített , éltető gondolattal fogunk találkozni, a gon­dolattal tiszta nyilatkoztában, mint az ókor remekíróinál. Kölcsey, mint költő és műbíró, a német iskola növendéke, de szépirodalmi dolgozatai és búvárlatai annyira átalakultan tűnnek fel nemes egyedisége által, melyben az emberi és nemzeti érzet uralkodólag hő-­­ nőtt, hogy egészen egygyé rokonulnak többi — szó­noki és tudományos — műveivel, s Kölcseyről en­nélfogva mondhatjuk , hogy munkái nem válogat­va, de összesen és mindenki által olvasandók. Még azon dolgozatokban is, melyek eredetileg rövidebb tar­tamra valának számává s melyeknek alanyi érdeke, substratuma, jelenleg már megszűnt, minden léptennyo­­mon akadunk örök becsű egyes helyekre, melyek az emberi, nemzeti és egyedi méltóság érzetét emelik, erő­sítik , a haladás szentségét hirdetik, s bizalommal töl­tenek el az emberiség­­és Gondviselés iránt. Mintha min­den során keresztüllebegne azon mondat, melyet ő maga egykor Fáy András emlékkönyvébe jegyzett: „Kö­vesd a korszellemet, vagy vezesd; de elébe magadat ne told.“ Csodálják és magasztalják egyébiránt Kölcsey nagyságát hazaszerte; hogy azonban műveit szorgal­masan olvasnák és tanulmányoznák, annak nyomaira nem igen tudunk akadni. Körülbelül úgy vagyunk Kölcseyvel, mint Homer Iliászával és Vörös­­marty hőskölteményeivel: egyetemleg magasztalják, s alig olvassa egy. Felkiálthatnánk mi is: vajha keve­sebb volna a magasztaló, s több az olvasó! Vagy talán azért van Kölcsey munkáinak is oly igenis váloga­tott közönsége, mert hatalmas szellemének lengése szédíti, fárasztja a gyenge idegzetű ivadékot? mert nincs meg korunk embereiben az, miről Börne mondja, hogy ezer ember közöl egy bírja s ezer ily birtokos közöl is­mét csak egy bírja önállólag: a valószerű gondolkodás­­ ereje, melyet jeles magyar elmészünk iratai*minden ol­­l­vasótól igényelnek ? vagy talán , mert resteljük magun­kat az eszmélet gondolkodási fokára felkü­zdeni? . . . Ne keressük az okokat messziről; a nagyobb rész talán azt sem tudja, hogy Kölcsey munkái Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál szerkesztése szerint, 1840-től 1848-ig, hat kötetben s az iró arczképével diszesitve Heckenast Gusztávnál megjelentek s még folyvást kaphatók, a­mely kiadásnál egyedül azt saj­nálhatni , hogy nincs hozzá mellékelve a jeles elhunyt­nak életrajza. (Ez utóbbira nézve azonban utalhatjuk olvasóinkat a „Magyar szónokok és státusférfiak“ köny­vére Csengery Antaltól, melybe­n Kölcsey az elhunyt Pap Endre által jelesül van jellemezve; kimerítő életrajza feltalálható a nagyobbrészt már ki­adott s nem sokára egészen megjelenendő „Újabb isme­retek tárá“nak ötödik kötetében). • A feljebb említett kiadás első kötetében s a másodiknak elején találhatók Kölcsey szépirodalmi művei, a versek, verstöredékek és beszélyek; a második kötet utóbbi részét beszédek és azon örökbecsű elmélkedések foglalják el, melyeknek egyetlen, közhasználatra bocsátott olvasó­könyvben sem kellene hibázniok (Mohács, Vilma, Pa­­rainesis Kölcsey Kálmánhoz, Czelesztina); a harmadik kötet szépészeti czikkeket (Nemzeti hagyományok, köl­tés és képző­művészség, komikumról, szónoklat, kritikai jegyzetek a kritikáról és poesisről, Ízlés) és bírálatokat tartalmaz; a negyedikben bölcsészeti és nyelv­tudományi értekezések vannak, megtoldva a magyaróvári gazdasági intézet ismertetésével s történelmi vázolatokkal a két magyar haza egyesüléséről; az ötödik kötet különféle tárgyú, vegyes dolgozatokat hoz; a hatodikban végre a legjelesebb országgyűlési és megyei beszédek foglal­tatnak : követek visszaérkezése 1827-ben, a megyevár áttételéről két beszéd 1830-ból, közgyűlés megnyitása 1830-ban, követek vissaérkezése koronázás után 1830- Állatgyógyászati tanfolyam mezei gazdák számára. A pesti cs. k. állatgyógyintézetben a ma­gas kormány által a mezei gazdák számára engedélyezett külön tanfolyam f. é. october 15én nyitand meg, s 1954. évi mártius 15-ig, igy 5 egész holnapon át, előleges tandíj lefizetése mellett fog tar­­tatni. Fő czélja leend ezen tanfolyamnak a mezei gazdát megismertetni házi állataink testével, ennek egyes ré­­szeivel s élettani működéseivel, az állatok szabályos és szabálytalan termetével, melyeknek tudása képezi alap­ját az okszerű állattenyésztés üzésének ; — elősorolni a karmainkat megbetegítő kártékony befolyásokat és ezek ellen szolgáló óvszereket és szabályokat, — meg-

Next