Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-18 / 1057. szám
gőzhajó, gőzmozdony, illetőleg azoknak tulajdonosa köteleztetik ellátni magát oly gépezettel, melynek segélyével maga a tűz emészti föl a füstöt, melyet terményezett, azaz producált. E füstsemmitő törvények áthágóira nevezetes pénzbeli büntetések szabták. Az imént említettük törvény kedvezőleg hatott a népre , ellenben a kutyatartó aristokratia nem kedvesen fogadta a kutyatörvényt — the doglaw —mely szinte ezúttal hirdettetett ki, s mely szerint a jövő évi ápril 5-től kezdve minden akármi származású s minőségű kutya, évi adóul fizetend 15 schillinget (1 schillingz × 292 kr.) melynek lefizetésére az köteleztetik , kinek birtokában van az eb , legyen bár ez tulajdona vagy nem. Ezen adó fejében a kutyabirtokos által fizetendő évenkénti maximum azonban 39 font sterlinget és 12 schillinget , kutyáinak száma bármely nagy legyen is, nem haladhat meg. Privilégiummal adóbeli mentességgel bírnak a királynőnek, és általán a királyi család tagjainak kutyái, a korra nézve hat hónál fiatalabb ebek, továbbá a pásztorkutyák, melyek a juhot és marhát őrzik, végül a vakvezetők a vakoknak kalauzul szolgáló kutyák. Azonban ezen privilegiált kutyák csak úgy adómentesek, ha származásuk s vérök szerint nem tartoznak a vadászati kutyák valamelyik neméhez, minek p. o. grey-hound, hound, pointer, setling dog, spániel, lurcher, terrier stb. Ezen törvény szerint tehát még az angol nemzeti kutya sem vétetik ki az adó alól: valóban nagy szolgaság, great slavery is igazuk van a kutyatartó tory uraknak, hogy e törvényt barbárnak nevezik. Még egyet. A boldogult Jenner, a himlőoltás föltalálója és az emberi nem szépítőjos jótevőjének szobra csakugyan valahára létre jő. Marshall a szépmesterségek királyi akadémiájának tagja meg van bízva a minta elkészítésével; — maga a mű bronzból leend. (Lapszemle.) (Lloyd, sept. 16.) E lap úgy vélekedik , miszerint bármelyik orosz, sőt még az orosz nemzeti öntudatot megtestesítő uralkodó is idegen volna Konstantinápoly meghódításától. De Miklós czár bámulandó erejű uralkodó , ő magát mérsékli, s nagy politikáját alárendeli a nagyobb politikának. Európa átalános helyzete s a conservativ elv nem veszélyezett és előrehaladó megszilárdulása iránti tekintetek irányadók ez uralkodónál. Az orosz külön politika előtt az európai általános politika jár. Európa mostani állapota nem tűr semmi oly háborút, mi könnyen átalános jellemet ölthetne, és e tény eldöntő befolyással bír Miklós czár határozataira , és a Portát azon veszélytől megóvja, melyet nem rég oly könnyen, legalább egyidőre elháríthatott volna. AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécs , sept. II. — Weisz v. Starkenfels úr, a fogházak főfelügyelője, a börtönök megvizsgálására utazott, és tapasztalatai alapján a fogházak indítványozott szervezetét eszközlendi. Bécsből írják a N. Z.-nak, sept. 14 kéről : Tegnap érkezett ide Jackson, amerikai követ, Davenport titkárral, hogy a Koszta-ügyet Bud Schauenstein ő excjával kiegyenlítse. Jackson Olmützbe utazik, hogy megbízó levelét ő cs. kir. Ap. Felségének átnyújtsa. KÜLFÖLD. Németország. Az A. Z. írja: A Porta által az értekezlet jegyzékében követelt módosítások Pétervárott nem kedvező benyomást tettek, s a legközelebbi tanácsülés Downing Streetben, Pétervárról Londonba e tárgyban érkezett tudósításokra is vonatkozott. Még nem tétetik ugyan említés Oroszország elhatározásáról, s még függőben marad , ha várjon Oroszország a módosításokat egészben vagy csak részben vetendi-e el, annyi azonban .*A legvalószínűbb, hogy míg az ügyben a közelebbi időktől várunk valami fordulatot, addig a két említett eseményt kell szem előtt tartani. E szerint a diplomatáéra újból teendők várnak. Alig lehet kétségbe vonni, hogy sikerülend a Portát merészelt lépésének öntudatára vezetni, s így a még netalán felmerülendő akadályokat szerencsésen elhárítani, azonban minde mellett az orosz-török egyenetlenség kiegyenlítése, melyet már oly közel hittek, egyelőre megint kétséges kérdésnek kell, hogy tekintessék. Francziaország. Páris, sept. 12. Nemcsak a keleti, hanem a gabziakérdés is , jelenleg nyomasztólag hat a börzére. A kormány erélyes rendszabályai, és az alkalmazott igen merész eszközök után, melyek a kedélyek lecsendesítése, és a bizalom visszaulitása végett hozattak , következtethetni ez utóbbi kérdés fontosságára. E tekintetben nagy érdekkel bír a Moniteurnek egy mai jegyzéke, melyben legnagyobb bizonyossággal kijelentetik, miszerint a kormány részéről a jelentékeny gabnavásárlásokat illető hírek minden alapnélküliek. „A gabnavásárlásoknak , jegyzi meg a hivatalos lap, melyeket eddig elő tettek, czélja a szárazi és tengeri sereg élelmezése, és ezek is Angliában történtek, hogy a belvásárokra nyomasztólag ne hassanak.“ A St. Cloudban tegnap tartott miniszteri tanács igen élénk volt, s tudni akarják, mikép azóta a külügyi hivatalban meglehetős harcziasan beszélnek. Ebben mindenesetre nem egyebet, mint a helyzetből folyó ingerlékenységet láthatni. Távirdai tudósítás szerint azultán Francziaországban jelentékeny mennyiségű egyenruhát rendelt meg , és lord Redcliffnek régóta jelentett elbocsátása csakugyan bekövetkezett. Azt hírlik , hogy Londonba Sz. Pétervárról távirdai tudósítás érkezett volna, mely a török módosításoknak a czár általi visszautasítását jelenti. A börzén a papírok jelentékenyül estek. A Léce tegnapelőtt írta : Levelezőink jelentik, mikép a törökök nem fognak semmi engedményt tenni, s ha ügyekért egyedül kellene is küzdeni, Európát ellentállási ernyők által megszégyenítnék. Mi csak azt mondjuk: Francziaország és Anglia Oroszország követelése előtt semmi esetre sem hajolnak meg , és ha meg kell lenni , a török birodalom fölosztásának kérdését ágyúlövésekkel törlik ki az európai politika programmjából. Az Union mondja: Bár hogyan legyen is, Oroszország félrevető válasza a bécsiértekezletet nem zavarja meg, minthogy a közbenjáró hatalmak Oroszországgal az első jegyzékben megegyeznek. Ez a viszály megoldását nyújthatná, az alkudozások azonban folytattatnának, csakhogy fő czélja a Porta ellenállásának legyőzése lenne. A szerepek változnának, s Törökországelszigetelten, egyedül állana. Ez esetben háborútól nem félhetni. A négy hatalom találand eszközt ezen szerencsétlen viszály kiegyenlítésére. A császárnak északra utazása tény. Hogy a császárné is követni fogja , nem bizonyos. A császár ezen utazásairól politikai körökben nagyon beszélnek. A császár ugyanis a helfanti táborba megy (Nord megyében), mely épen Belgium szélén fekszik, s csak arra kíváncsiak az emberek, vájjon Leopold belga király, régi szokás szerint, a határaihoz közelgő császári szomszédot, követe által, üdvözölteti-e? A császár magánpénztárából a sütők kárpótlására 1 millió frankot ajándékozott. Belgium, Brüssel, sept. 9. — Azon menetek, velenczei világítások s egyebeken kívül , mikkel az antwerpeniak a királyi családot városuk meglátogatásával megtisztelték, sokkal fontosabb a Rogier kormánya alatt határozott antwerpi szépművészeti akadémiának, a király jelenlétében, a belügyminiszter által történt felszentelése, mely akadémia alatt nem a folytonosan fenálló festészeti iskola értendő, hanem híres művészek valóságos akadémiája, melynek tagjai királyi oklevéllel láttatnak el, s kik kötelezik magukat, hogy a képzőművészeti múzeum számára műveikből egyet odaajánlanak. Ezen akadémia tagjai közöl említtetnek : Cornelius, Kaulbach , Schadow , Delaroche, De Bay stb.Antwerpen szellemi és anyagi felvirágozását illetőleg megemlítendő a művészeti és irodalmi kör alapjának, mely már több mint 200 tagot számít, letétele. A királyt és családját több társaságban flamand nyelven üdvözölték, ez által is tanusítni igyekezvén a királyi család iránti vonzalom érzelmeit. Nevezetesen Conscience beszéde : „voor tael en kunt“ nagy tetszésben részesült. Dánia, Koppenhága, sept. 11. A holsteini végrehajtásérti osztrák követelésről eddig csak a Faehrelandet eider dán lap nyilatkozott, és pedig azon értelemben, hogy ha az elismertetnek, a követelést Holsteinnak kellene teljesítnie. Tegnap a Kjöbenhavaspesten, egy összes dán állami lap, szólt hozzá, mégpedig következőleg: ,,Mi a német lapoknak Dánia feleletéről a jelentését illeti,hogy a végrehajtás csak a Bund iránti szívességből engedtetett meg, mivel saját ereje is elég erőős lett volna Holstein megzabolázására és a fölkelő sereg lefegyverzésére, miért tehát az ily fizetést Dániára nem lehetne róni; hogy ha pedig Ausztria követelése mellett megmaradna, azt Holsteinra mint szövetségi országra vagy szövetségi tagra kellene róni), úgy ez — előre föltéve, hogy így felelet adatott — minden esetben alaptalan. Dánia ily utalványozást Holsteinra vagy az ország más részére soha sem teend. Ha tehát valóban Ausztria Dániához ily követelést bocsátott volna — egyenesen ez nem történhetik, csak a Bund által, melynek föladatát végrehajtani az ő tagja, Ausztria, vállalta magára — úgyis ez nem tekinthető egyébnek, mint formai követelésnek, minek fetörlesztése hasonlókép a Bundestag formai ügye marad. — Az A. Alig. org ezen követelést máskép igyekszik magyarázni, jelentvén, mikép Ausztriának ezzel csak azon czélja volt, hogy Dániának a jelen európai krízisbeni megegyezését biztosítsa. Ez lehetséges, de mikép Dánia bizonnyal politikájában más tekintet által nem fog vezettetni, mint az által, mit az állam jólléte és biztossága megkíván , úgy, mi Ausztriát illeti, e tekintetben annál nyugodtabban lehetünk, mivel még oly bizonyossággal nincs meghatározva , hogy a viszonyok bekövetkezhető bonyodalmában Ausztria minő állást foglalana.“ Olaszország- Roma, sept. 3. Államtitkár Antonelli bíbornok a pápa előtt kijelentette, hogy lehetlen a mindig növekvő átalános izgatottságot máskép lecsendesíteni, csak a politikai befogottak iránti kegyelmi tény, s az adót illető rendszabályok által. A pápa engedékeny lelkületénél fogva kész mindenre, mert látja, mikép a vihar a láthatáron mindinkább és mindig fölebb emelkedik, de a collegium szigorúbb tagjai a jelen fontos pillanatban engedékenységről nem akarnak tudni. Különben maga Antone 11 bibornok is e párthoz tartozik , a viszonyok hatalma azonban meglehet, minden ellenzék mellett tanácsát meghallgattatja. — Rómában a befogatások és házmotozások folynak, és az utóbbiak nem minden eredmény nélkül. A szabadelmü papoknál fontos levelezéseket találtak , melyeket Armellini, Saffi extriumvirek és a köztársaság más fejeivel folytattak. A nápolyi királyságban a kedélyek izgatottsága nem kevésbé aggasztó. Az aquilai egész tartomány , mely tudomás szerint a király iránti jobbágyi hűségnek eddig sem adta örvendeztető bizonyítványait, pár hét óta a csend fentartására egy erős hadtest által van megszállva. Az egész országban, valamint Siciliában is, a legújabb hírek szerint a legfontosabb gazdasági ág , a szőlőmivelés, a szőlőkór következtében ez évre jelentéktelenné vált. Palermói levél szerint ott az idén nem lesz szüret. Egy királyi rendelet a gabnaszükségen azáltal akar enyhíteni, hogy az idegen gabna bevitelére rótt vámot dec. 31-kéig eltörli. A király és egész családja Ischiában mulatnak , s némely szerencsétleneken személyes adományozások, s politikai megkegyelmezések által segítenek. Turin, sept. 6. A tulajdon elleni bűnök és az égések borzasztólag növekednek. Alessandria környékén egy hét alatt tizenkét gyújtás volt. Ezen csapás azonban a szegény Savoyát leginkább látogatja. Koránkint egész falvak lángok martalékává úsznak, míg e szerencsétlenséget legborzasztóbb gyilkosságok követik. Rablás számtalan követtetikel, mégpedig fényes nappal is, a magában Turinban is. A csendőrök és nemzetőrök naponkint czirkálnak , s ritkán térnek vissza anélkül, hogy többet kézre ne kerítenének. De daczára a számos befogatásoknak a rabló annyi mint a gaz, és senki sem biztos, hogy ha Turinból kilép, egy magános sétáló, órája után ne kérdezősködjék. Turin, sept. 10. A hadügyminiszter kibocsátványának , mely a „keresztény iskola- testvéreket“ ujonczozás alá rendeli, végrehajtása Chamberyben már elkezdődött, hol Saint-Jeoire testvér szerzetes a vizsgáló bizottmánytól jónak találtatván, besoroztatott. Holland. Hanga, sept. 10. A kamarák ülései ma a szokott szertartások mellett Reenen belügyminiszter által következő beszéddel zárattak be: „Uraim, a király megbízott, a kamarák üléseinek bezárására önök körébe lépni. A most már bevégzett ülés, több mások között, fontosággal bírt. Önök, uraim, a kormányt segítették a rend és csend megszilárdítására tett törekvéseiben. A király bizalommal vette igénybe önök közremunkálását és ezen bizalomban nem csalatkozott. Önök a kormány tervét megvizsgálták és egész komolysággal, mi a tárgyhoz illett, és mérséklet-, s nyugalommal, mit a németalföldi nép képviselőitől várhatni, megvitatták. Ezen közös egyetértés gyümölcseire nem kell sokáig várakozni, és azon törvény,mely ez ülésben utoljára elfogadtatott, valódi jelentésében megértetvén és szabadelvü értelmében végrehajtatván, mikép reméljük, az államban az egyesség elősegítésére szolgáland, minél sem jobb jövendő, sem szebb nemzeti jóllét nem várható. A király nevében: a kamarának jelen ülése bezáratik.“ Nagybritannia, London, sept. 12. A „Sunday Times“ czímű hetilap egy okiratot hoz, melynek közlését több parliamenti tagok annyira óhajták, de mindeddig el nem érték: „Lord Clarendon felelete Nesselrode második köriratára.“ Ez egy mellékadalék Drouyn de l'Huys sokszor dicsért jegyzékéhez, melylyel sok pontokban, s névszerint abban öszhangzó, hogy az orosz körirat kimerítő bírálatába bocsátkozik. Az angol jegyzék azonban a kifejezés nyíltsága és erélyessége által múlja felül a franczia miniszterét. Névszerint azon pont lenne kiemelendő, melyben az angol külügyminiszter a fejedelemségeknek Oroszország általi megszállását a népjog elvei megsértésének, s azultán elleni ellenséges szándék bizonyítékának nyilvánítja, melyre hadizenés lenne a méltó felelet. Az angol hetilapok, ha a török-orosz kérdést érintik, minden oldalról epések, különösen Oroszország, s aztán a többi hatalmiasságok és kabinetek ellen, az Aberdeenfélét sem véve ki, anélkül azonban, hogy tényleges közleményeket adhatnának. A „Spectator“ menten kimondja, hogy előtte az állások egészen talányosak lettek. Aberdeen és Palmerston eddigi politikája , az angol cabinetbeni öszhangzás vagy szakadás, a Francziaországgali szövetség, a szerepe, melyet Stratford lord Konstantinápolyban játszik, s még sok egyéb, oly kódszerűleg elleplezvék , hogy még eddig nem sikerült tiszta áttekintéshez jutni. Az „Examiner“ ép oly keserű, mint a radicális „Leader“, s így az ősz vészeti sajtó észak , kelet, nyugat, délnek szórja vitázati nyilait; a „Times“ egyedül határozottabb, a — habár kevésbé vad kifejezésekkel mint eddig — Törökország ellen panaszkodik , hogy az Európa békéjét időelőtti ellenkezése által kérdésessé téve. Hadtani okadatolással megmutatja a Portának, hogy ő egy Oroszországgal háború tönkre teszi, ha mindjárt szerencsésen ütne is ki az első hadjárat és bizonyos lenne a tengeri hatalmasságok segélynyújtásáról. A külföldi levelezések nagyrészt tartalmatlanok ; a békés kiegyenlítésről egyedül a „Times“ bécsi levelezője van meggyőződve; a többi, s maga a telegraf is, mely mindeddig a legvérmesebb vala , aggódó lett. Törökország, Konstantinápoly, sept. 5. Az angol és franczia kabinetek sürgönyei az itteni követekhez azon rendelést tartalmazzák, hogy a Portánál a bécsi jegyzéket utólag is keresztülvigyék. Lord Redcliffe e tárgyban nem ten további lépéseket, csak de la Courur vett magának példátlan fáradságot, hogy valamenynyi miniszterrel megértesse, miszerint uralkodója fölhajtása volna , hogy a Porta a bécsi tervet változtatás nélkül fogadja el. Hírszerint , a franczia követ titkos fenyegetődzéseket is használt, s a szeraszkiei, Mehemet Ali pasa letételét is indítványozta. Ennek helyébe aztán Riza pasát, ki Pétervárott nagy kegyben részesül, de a mellett a törökök előtt is annyi tekintélye van , hogy a felzúdult ozmán kedélyek megnyugtatását és a válságos kérdés békés kiegyenlítését tán kivihetné, jelölték volna ki. Bruck és Wildenbruck urak a franczia követ ezen törekvéseivel szemben némely kifogásokat tettek. De la Cour úr fáradozásait egyébiránt nem koronázta siker. A külügyminiszter a nagy tanácsban kinyilatkoztatá , hogy a bécsi jegyzéket nem fogja aláírni, s annak módosításai mellett marad. Inkább akarja magát letételés és kegyvesztésnek kitenni, mintsem egy egyezményt fogadjon el, mely a trón és birodalom jogaiba vág. Hasonlag véleményezett a hadügyminiszter. A nagyvezír bán, sorsvonás ugyanazon évben , tisztválasztáskor 1832-ben, követválasztás előtt ugyanakkor, a hevesmegyei ügyben, országgyűlési beszéd a magyar nyelv ügyében a főrendek tagadó válaszára, Tagen János kiküldésekor 1833-ban, Erdély s a részek ügyében, a királyi válasz felvételekor, a vallásügyben négy beszéd, sat. sat., összesen ezen végső kötetben huszonnyolcz beszéd , melyeknek legcsekélyebbje is belső értékénél fogva még ma is méltán igényli mind a történetbúvár és bölcsész, mind pedig minden műveltségre számottartó honpolgár figyelmét. Bizonyára , ha csak középszerű szorgalommal lapozgatnék is Kölcsey munkáit, úgy azon ima, melyet a „Hymnusz a magyar nép zivataros századaiból“ oly magasztosan kifejez, meghallgattatnék; de magunknak sem szabad siketeknek maradnunk a nagy tanító szavainál , követnünk kell intéseit, meg kell hazudtolnunk mindenek felett azon lelkiismeretlen közelmúltat, melyről a dalnok oly keserűen, de híven a valósághoz, éneklő . Habzik borunk a tág kehely öble közt, Tolongva zúgun a tánczpaloták felé___ s teljesedve lesz óhaja , melyben jós szemmel üdvözli azon kort, midőn ki fog gyűlni a haza magzatainak Szűk kebelében az égi szikra; midőn, a mivelt világ közepett, kitartó közremunkálat segítségével, anyagi és szellemi jóllétben Egy szép hon támad fel, Mely lelket tölt, mely szívet ráz Neve zengésivel. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Jeles íróink csarnoka. g. KÖLCSEY FERENCZ. Ha nem csalódunk, Jean Paul mondja valahol, hogy egyetlen irányú szellemi tehetséggel bíró emberek csaknem sohasem, ellenben sok irányban, többfelé működők csaknem mindig félreismertetnek. Kölcseynk mégis , feltűnő sokoldalúsága daczára, ama szabály alól örvendetes kivétel. Nem tudjuk, várjon a költőt, vagy a bölcsészt, vagy a szónokot,vagy a politikust kell-e becsülnünk benne leginkább ; a csodálat és tisztelet, mely őt minden egyes műkörében méltán megilleti, részekre oszlik, és hazánkfiainak mindegyike csak azon szempontból képes őt némileg megítélni, melyet számára szokott foglalkozásai vagy egyedi hajlama határoznak. Hazánkfiainak mindegyike ? . . . Bár úgy volna, a mint nincs ! — Vétkes feledékenység hajlama fészkel a magyarban , ki nagyon is könnyen veti magát nyegle szájhősök lábaihoz, mig valódi nagyait, kik által saját nemzete nyer nagyságban és dicsőségben, mellőzi, emlékoszlopukat, melyet számokra ha nem is közhelyeken, de lélekben kellene fölemelnie, szivében összerombolva, és aztán — igaztalan zúgolódással a Gondviselés ellen — a maga készítette romok közt keseregve! A franczia is, miként a magyar , könnyelmű nemzet, hanem munkás önbecsület nemzője bűn viraszt kebelében : nagy emberei bizton számíthatnak elismerésre, köz hálára, örök emlékre. De mink ! . . . Mink végig nyújtózunk a széles pamlagon, kirázzuk pipánkat, elmondjuk nagyúri közönynyel egyik vagy másik jelesünkről : „derék ember volt!“ s újra rátöltünk a pipára és tovább pipázunk. Völgyben ül a gyáva kor, s határa Szűk bőréből őse saslakára Szédeleg, ha néha felpillant. Szabad-e bűn nélkül felteriitünie, hogy Kölcsey édesbus szavai, midőn fiához szól, a reá vonatkozók, valósuljanak ? „Korunk s hazánk néhány jeleseinek szeretetét viendem siromba. Lassanként ők is el fognak tűnni, s nem sokára e nép emberei közül senki nem lesz, ki rólam emlékezzék. Megadja az ég; erősek lépnek majd a pályára, hol mint író és polgár parányi helyet foglalok el; a szebb jövendő feledtet el engem a társaimat.“ Nem, nem ! Több erkölcsi emelkedettség van még e nemzetben, senthogy akár derűs akár borús napjaiban megfeledkeznék Kölcseyről és társairól. Tisztább önérzet kezd fejleni a magyar keblekben , s meg fogjuk mutatni, hogy mi szintoly elismeréssel, hálával és tisztelettel viseltetünk nagyaink iránt, mint a világ minden miveltebb népei. Kölcsey már csak mint író él számunkra; a szónok és politikus meghalt. Kincseljük fel őt ennélfogva hátramaradt irataiban, s húzzunk belőlük lehető legnagyobb hasznot magunkra és nemzetünkre nézve. A tiszta öneszmélet után törekvőnek alig is nyújthat más magyar író annyi tápot, mint Kölcsey. Ha irodalmi értékét ugyanis röviden meg akarjuk határozni, azt kell mondanunk , hogy valamennyi íróink között benne találunk legtöbb eszmét, s a legképesebb is irataival legtöbb eszmét gerjeszteni az olvasóban. Nem is tévedünk, ha Kölcseyt íróink bölcsészének nevezzük. Akár költeményeit vegyük elő, akár beszélyeit, akár törvénykezői és politikai szónoklatait, akár erkölcsi czikkeit vagy szépészeti értekezéseit, bírálatait, leveleit, akár történelmi vagy tisztán bölcsészeti munkáit , mindegyikében műveinek a mélybe ható, de népszerűsített , éltető gondolattal fogunk találkozni, a gondolattal tiszta nyilatkoztában, mint az ókor remekíróinál. Kölcsey, mint költő és műbíró, a német iskola növendéke, de szépirodalmi dolgozatai és búvárlatai annyira átalakultan tűnnek fel nemes egyedisége által, melyben az emberi és nemzeti érzet uralkodólag hő- nőtt, hogy egészen egygyé rokonulnak többi — szónoki és tudományos — műveivel, s Kölcseyről ennélfogva mondhatjuk , hogy munkái nem válogatva, de összesen és mindenki által olvasandók. Még azon dolgozatokban is, melyek eredetileg rövidebb tartamra valának számává s melyeknek alanyi érdeke, substratuma, jelenleg már megszűnt, minden léptennyomon akadunk örök becsű egyes helyekre, melyek az emberi, nemzeti és egyedi méltóság érzetét emelik, erősítik , a haladás szentségét hirdetik, s bizalommal töltenek el az emberiségés Gondviselés iránt. Mintha minden során keresztüllebegne azon mondat, melyet ő maga egykor Fáy András emlékkönyvébe jegyzett: „Kövesd a korszellemet, vagy vezesd; de elébe magadat ne told.“ Csodálják és magasztalják egyébiránt Kölcsey nagyságát hazaszerte; hogy azonban műveit szorgalmasan olvasnák és tanulmányoznák, annak nyomaira nem igen tudunk akadni. Körülbelül úgy vagyunk Kölcseyvel, mint Homer Iliászával és Vörösmarty hőskölteményeivel: egyetemleg magasztalják, s alig olvassa egy. Felkiálthatnánk mi is: vajha kevesebb volna a magasztaló, s több az olvasó! Vagy talán azért van Kölcsey munkáinak is oly igenis válogatott közönsége, mert hatalmas szellemének lengése szédíti, fárasztja a gyenge idegzetű ivadékot? mert nincs meg korunk embereiben az, miről Börne mondja, hogy ezer ember közöl egy bírja s ezer ily birtokos közöl ismét csak egy bírja önállólag: a valószerű gondolkodás ereje, melyet jeles magyar elmészünk iratai*minden ollvasótól igényelnek ? vagy talán , mert resteljük magunkat az eszmélet gondolkodási fokára felküzdeni? . . . Ne keressük az okokat messziről; a nagyobb rész talán azt sem tudja, hogy Kölcsey munkái Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál szerkesztése szerint, 1840-től 1848-ig, hat kötetben s az iró arczképével diszesitve Heckenast Gusztávnál megjelentek s még folyvást kaphatók, amely kiadásnál egyedül azt sajnálhatni , hogy nincs hozzá mellékelve a jeles elhunytnak életrajza. (Ez utóbbira nézve azonban utalhatjuk olvasóinkat a „Magyar szónokok és státusférfiak“ könyvére Csengery Antaltól, melyben Kölcsey az elhunyt Pap Endre által jelesül van jellemezve; kimerítő életrajza feltalálható a nagyobbrészt már kiadott s nem sokára egészen megjelenendő „Újabb ismeretek tárá“nak ötödik kötetében). • A feljebb említett kiadás első kötetében s a másodiknak elején találhatók Kölcsey szépirodalmi művei, a versek, verstöredékek és beszélyek; a második kötet utóbbi részét beszédek és azon örökbecsű elmélkedések foglalják el, melyeknek egyetlen, közhasználatra bocsátott olvasókönyvben sem kellene hibázniok (Mohács, Vilma, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, Czelesztina); a harmadik kötet szépészeti czikkeket (Nemzeti hagyományok, költés és képzőművészség, komikumról, szónoklat, kritikai jegyzetek a kritikáról és poesisről, Ízlés) és bírálatokat tartalmaz; a negyedikben bölcsészeti és nyelvtudományi értekezések vannak, megtoldva a magyaróvári gazdasági intézet ismertetésével s történelmi vázolatokkal a két magyar haza egyesüléséről; az ötödik kötet különféle tárgyú, vegyes dolgozatokat hoz; a hatodikban végre a legjelesebb országgyűlési és megyei beszédek foglaltatnak : követek visszaérkezése 1827-ben, a megyevár áttételéről két beszéd 1830-ból, közgyűlés megnyitása 1830-ban, követek vissaérkezése koronázás után 1830- Állatgyógyászati tanfolyam mezei gazdák számára. A pesti cs. k. állatgyógyintézetben a magas kormány által a mezei gazdák számára engedélyezett külön tanfolyam f. é. october 15én nyitand meg, s 1954. évi mártius 15-ig, igy 5 egész holnapon át, előleges tandíj lefizetése mellett fog tartatni. Fő czélja leend ezen tanfolyamnak a mezei gazdát megismertetni házi állataink testével, ennek egyes részeivel s élettani működéseivel, az állatok szabályos és szabálytalan termetével, melyeknek tudása képezi alapját az okszerű állattenyésztés üzésének ; — elősorolni a karmainkat megbetegítő kártékony befolyásokat és ezek ellen szolgáló óvszereket és szabályokat, — meg-