Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-17 / 1056. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva : Évnegyedre 5 fr. _ fr. , Félévre 10 _ Félévre 105« A havi előfizetés , mint az Évnegyedre 4 „ — „ számonkinti eladás is ! Egyhírnapra 1 fr. 30 k. p megszűnt. pétimTM A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyaz, pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő nrl-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: nri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, sept. 17-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajcárjával számittatik. A be- igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve— jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 fór. Budapesten házhozhordással 4 for. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó hivatalában uri-utcza 8. sz. a. i-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési levelek bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. SZELLEMI TÉR. VIII. A szépirodalom minden fajai közt a regény az, mely nálunk a forradalom után legnagyobb kiterjedésben miveltetik, s mely általában legalkalmasb, ha t. i. nemcsak talentummal, de higgadt világnézettel és a viszonyok részletes ismeretével van ellátva — nőinket és a felsőbb köröket magyar olvasmányra szoktatni s vonzalommal tölteni el, minden iránt, mi a magyar szellemmel kapcsolatban áll. Hazánkban egy regényié hivatása kitűnő s nem meritetik ki csupán a szép műtani követelések betöltésével. Azonban mi most legkevésbé akarunk e kérdésről tüzetesen szólni. Csak mint örvendetes tényt említjük, miként régibb regényíróink közöl egy sem lépett le, sőt hozzájuk több új erők csatlakoztak. S legalább mennyiségre nézve elég termékenységet tapasztalunk. Mert annyi regény s nagyobb beszély jelent a folyó évben is meg, vagy van sajtó alatt, hogy hasonló bőséget a múltban föl nem mutathatunk. Sa e, a lángeszű nő, mondá: a nemzetek irodalmi életöket versen kezdik és regényen végzik. Ez inkább elmés mint mély nézet, sőt — mondhatnók — inkább ötlet mint eszme. Tény, hogy az igen fiatal népek lyrai ömlengéseken és azon vallásos és történelmi mondákon kívül, melyekből később a nagy nemzeti hősköltemények alakulnak, másra még nem alkalmasak. Tény, hogy az öszves világirodalomban a regény keletkezése új dátuma, akár egy byzanti irót vegyünk kezdőnek, akár némi felszínességgel Turpin püspökben nyugodjunk meg. Tény, hogy minden egyes nemzetnél, a belső kifejtés ügyfolyama szerint, a drámaírónál is jóval később szokott a regényíró fellépni. Sőt azon esetben is, ha egy nép miveit szomszédok közé ékelve, utánzáson kezdi irodalmát, úgy tapasztaljuk, miként eredeti regény-literaturája a lyrainál sokkal utóbb támad. De másfelől az nem igaz, hogy a valódi poesis megszűnnék, midőn a regény korszaka beáll. Ellenkezőjére mutat egész Európa. Sőt Angliának Shakespearen és Miltonon kívül minden nagy költői a nagy regényírókkal egyszerre éltek, s különösen lyrája legbájosabb Goldsmith idejétől Scott Walter haláláig — tehát a regény-irodalom aranykorában — volt. Stael asszonynak a regényről mondott rövid ítéletében, ha azt lélektanilag bonczoljuk, még egy fallatin lappang. Ő, úgy látszik, azt hitte, hogy a regény a költészet elerőtlenedése, elnemtelenedése. Ez alighanem alaptalan vád. A regény a szépirodalom minden nemei közt legkevésbbe bb szabályos és határozott formákkal, sőt széles alapeszméinél fogva olykor még a széparányúság igényeinek sem tehet egészen eleget. Ennyit megengedünk. De tagadjuk, hogy a regényt csupán költészeti szempontból meg lehessen ítélni. A regény költői, bölcselmi és politikai elemek vegyületéből áll, hol az egyiknek hol pedig a másiknak túlsúlyával. A regény középnem, átmenet a költészetből egészen más régiókba, s bár lényegében szépirodalmi mű, nem bíráltathatik meg sem az epos, sem a dráma különös szabályai szerint; mert ezen tisztán költői terményekkel szervezetére és alapeszméinek választására nézve ritkán bírhat még csak felötlő hasonlatossággal is. Azonban abból, mert a regény nem egészen poesis és amennyiben poezis is, nem engedelmeskedik a dráma vagy epos számára szükséges törvényeknek , még nem következik, hogy romlott ízlés szüleménye és korcs termény volna. De ellenben az okvetlenül következik, miként az ítész tévedésre tévedéseket fog halmozni, ha a regényt akár drámai akár hőskölteményi szempontokból akarja megbírálni. S bizonyosan nem válik korunk kritikusainak nagy becsületére, hogy a szépirodalom legnépszerűbb és legáltalánosabban elterjedt fajának szervezeti törvényeit kibémleni s összeállítani nem tudták. Mily kevés dráma volt Aristoteles szeme előtt, midőn ő már észlelni birta egy színműben mind a czélszerűt, mind a mellőzhetlent! Az igaz, hogy sok oly conventionális szabályt hitt a színpadi illusio előidézésére szükségesnek , mely későbbi kísérletek szerint feleslegesnek mutatkozott, — minő p. o. az időegység is —, de viszont az is kétségtelen , hogy a színműi és színpadi hatásnak néhány általános és örökre fönmaradó törvényét hozta tisztába, így, hogy mást ne említsek, nem hamar fog oly lángész támadni, ki a meseegység mellőzésével tudna oly rövid dialógokra felosztott, és a színpadon előadandó művet teremteni, mely csak akkora hatást is idézzen elő, mint egy szabályos, de a lángész ihletése nélkül írt színdarab. Fájdalom: a regényirodalom, noha legalább két század óta virágzik, még Aristotelesére nem akadt. Ennélfogva bátran mondhatja okos és badar a legtökéletesebb vagy korcs terménynek. Sem a magasztaló sem az ócsárló nem fog elfogadott nézetekből indulni ki, s nem fogja magát megértetni. Mi Stael asszony minden reputatiója daczára is rendkívül örvendünk , hogy regényirodalmunk gazdag jövendőt igér. Mi szép műtani tekintetből is örvendünk, de — s ezt soha sem kell feledni — nyelvünk és nemzetiségünk iránti szeretetből szintúgy. Mert ha a legdivatosabb olvasmánynemet bizondjuk legtöbb szerencsével mivelni, de tényből logikailag következnék, hogy nyelvünk megkedveltetésére és terjesztésére legsikeresebben jártunk el. Bécs, sept. 15. A török orosz ügy ismét egy hatalmas lépést tett a kezdetnek vége, vagyis a végnek kezdete felé. A czár a konstantinápolyi módosításokat visszautasította. Ezen újság, mely bizonytalan hir alakjában már néhány nap óta járta be az európai pénzvásárokat, s péld. ml nálunk az 5% metall. egy hét alatt 2%-k alábbszállását okozta, mindazáltal mély benyomást tett mindenütt, s még azok is, kik a béke fentartatása reményétől csak nehéz szívvel válnak meg, kénytelenek megváltani, hogy a megoldatást mind a két részről sajnálatos szilárdsággal mindinkább a kard hegye felé hajtják. Minél tovább tart ezen boldogtalan állapot, annál roszabb fordulatot vesz, mert annál lehetetlenebb a török kormányra nézve, a felcsigázott szenvedélyeket egyszerű parancs által szokott medrükbe utasítani. Az utolsó szál, melybe a békeremények végelmerülésök előtt még kapaszkodnak , a czárnak legközelebbi látogatása, melylyel az olmützi tábort meg fogja tisztelni. Hogy ezen összejövetel, ha nem is a kimenetel módjára, de mindenesetre gyorsaságára nézve nagy befolyással leend, kétséget nem szenved. A czár személyes értekezés útján legjobban meg fogja ismerhetni Ausztria indulatait, ha ezek terveinek nem kedvezők, szelidebb húrokat penditend meg; de ha kormányunk az oroszszal egyetért, ez utóbbi tettre sietend , s akkor az egész viszálynak nemsokára vége leend; — kinek hasznára, nem tudjuk; de mindenesetre közép és nyugoti Európa megmérhetlen kárára. . . . Az olmützi hadigyakorlatok egyébiránt igen nagyszerűek lesznek, s méltók arra, hogy számos látogató Európa minden államaiból odazóduljon. A porosz király , kit egykét lap a vendégek sorában felemlített, nem leend jelen, de annál több franczia, spanyol és német katonai celebritás. Ezen ünnepélyek elmúlta után, azaz october elején Tulln táján vízi hadgyakorlatok fognak tartatni, mégpedig szintoly nagyszerű mértékben. Az ottani katonai iskola növendékei ez alkalommal, mikint tervben van, tökéletes hidat fognak rögtönözni a Dunán. Ami azonban octobert még sokkal érdekesebbé teszi, az azon körülmény, hogy ama hó folytán több igen fontos administratív rendszabályt várhatunk, nevezetesen az új községrendet , mely az eddigi provisoriumnak véget vetend. A kormány a községeket saját, amennyire lehet, közvetlen befolyása alá helyezendi. A községfőnökök Bécsben Ő Felsége, a tartományokban a helytartók s a politikai hatóságok által fognak kineveztetni. Ugyanakkor az újra átvizsgált vámjegyzék is napvilágra fog kerülni. Iparosaink azon hírre, hogy e vámjegyzék még jobban eltér a tilalmi rendszertől, mintt az eddigi, csakugyan megrettentek, s aggódva várják az új jegyzék megjelenését. Pedig avval is meg fognak barátkozni, mennyivel tovább terjed ezen osztály keblében a valódi miveltség és értelmiség, annál inkább át fogják látni, hogy a kereskedelem és iparra nézve a szabad mozgás szintoly nélkülözhetlen , mint az embernek a szabad levegő. Amit a múltkor a gabnakereskedésre nézve mondtunk , az e tekintetben is igaz. Mivel épen a gabnáról teszünk említést, figyelmeztetnünk kell még azon eddigelé oly kevéssé tekintetbe vett körülményre is, hogy tulajdonképen csak a búza drágult meg, az úgynevezett kenyérmagvak pedig , nevezetesen a rozs, még most is sokkal olcsóbb, mint május havában. Aki pedig pár tout fehér zsemlyét akar enni, az ne morogjon , ha valamivel drágábban fizeti, ha egyebet nem kívánna , mint ékességét csillapítani, bizony a rozskenyérrel is beérné ! Miként értelmes kereskedőktől halljuk, Mosonyban még elég multévi rozsunk van, mely már három hónap óta hever ottan; annak birtokosai először egy egy váltó forintot vesztettek minden pozsonyi mérő mellett, későbben pedig kis részletekben néhány garasnyi nyereség mellett kezdték eladni. Hol van itt a gabnauzsora? Hol a szűkölködés ? ! Annyi igaz, hogy a búza minősége ez idén nem igen kielégítő, s a bánsági búza, mely egyébkor 89—90 fontot, ad , ez idén 85, legföjebb 87 fontot adott, de ez oly csekély jelentőségű körülmény, hogy általa az állandó drágaságteli aggodalmat egyáltalában nem igazolhatni. . . . Hogy ismét valamivel szellemibb tárgy felé forduljunk, egy tényre figyelmeztetünk, mely itt mondhatlan sensaliót okozott, nevezetesen katholikus körökben. Tudva lévő dolog, hogy Németország kath. egyietei kormányunk engedelmével itt Bécsben nem sokára közgyűlést fognak tartani. A fuldai Pius-egylet gyűlésre Dr Malkinus kanonokot akarta ide küldeni; de midőn ez utóbbi a kasseli minisztériumhoz útlevélért folyamodott, a minisztérium ezen útlevelet megtagadta Az illetők itt igen kiváncsik tudni, várjon a tisztelendő úr személyét vagy utazásának czélját illeti-e ezen meglepő szigor. Tegnap óta ismét egy rettentő bűntett képezi a napi társalgás tárgyát. Részleteket nem közlünk , minthogy a rendőrség az itteni lapokat is fölkérette , miszerint e tárgyról egyelőre ne szóljanak, hogy a bírói vizsgáltot időelőtti közlemények által ne nehezítsék! New York, aug. 27. Amerikában a benszülöttek titkos gyűlöletet táplálnak a bevándorlóit iránt. Amerika táplál, amely hülnép vérén, kül anyagi erők által elősegítve, megvásárlóit szabadsága gyümölcsét csak saját éléskamrájába tömni, a bevándorlottnak orrát koppintani, szemeit pedig lehullott sárga falevéllel kitörülni igyekszik, nem tekintvén, hogy a jövevény, új honának felvirágoztatásában, nagyobb szerepet gyakorol s inkább fáradozik, mint a benszülött, ki, erényét, eszét s képességét ezen egyszerű négy szóban képzeli öszpontosítva lenni: J ama natív. Az életben gyakran halljuk : a szerencsétlenség nem egyedül jár, ennek kinövései nagyobb vagy kisebb alakúak, sartalmai ölök, vagy tűrhetők, a ez utóbbi neme a balsorsnek kezdi körülhálózni az államok elnökét; de hogy mennyire rendítendi meg ennek hitét, ezt a jövő fátyola fedi. Mennyi balsors érte már ezen urat, mióta a népbizalom kezébe adta a kormánygyeplőt, s mennyi viszontagsága lesz még ha a történet folyása ily színben halad elő? Alig ült az elnöki székbe, alig vonult a „white house“ falai közé, máris a hivatalvadászok roppant tömege majdnem megfálasztó, s történetesen ha O'Neil — az elnök sergeant-ja — nagy hosszú tömött bajuszával az ajtót mindig nem őrzi, bizonyosan szegény Pierce már halott, kire a jury verdict-je így hangzanék: „történetesen meghalt nyarantás és fuladás következtében, előidézve a tömérdek hivatalvadászó honfiak példátlan buzgó hazafiságától.“ ■ De, mint tudjuk, a telivér-amerikai ember legyőzhetlen ellenszenvvel viseltetik a bajusz iránt, és O’Neil bajusza , mitől bizonyosan irtózattal hökkentek a látogatók vissza, úgy tekinthető, mint az elnök éltének megmentője. A szerencsésen elhárított szerencsétlenségből, nagyobb szerencsétlenség keletkezett. Az agyon nem nyomott, ideg nem feladt elnöknek hivatalt s állomásokat kelle osztogatni, hanem a hivatalvadászó sok volt, a kiosztandó hely pedig kevés, így kilencz tized rész megcsalatva jön reményében. Ezen eseményt azonban szerencsétlenségnek még nem nevezhetnék ; bizvost elhihetik önök, miszerint ha a hivatalnokok száma még kétharmad része vonatnék le, szintoly tökéletesen, sőt talán még jobban , mozogna a kormánygép , hanem a hivatalvadászó egyénekre ez balsors, miből ismét azon szerencsétlenség támadt, hogy kik előbb az elnök nyílt baráti valának, s buzgó, tettleg elősegítői megválasztatásának, és baráti, támogatói az administrationak, most látják , hogy Pierce nem azon ember, mint amilyent ők kívántak, vagy őt lenni hozzájuk gondolták. Ők hivatalt akartak, de üresen bocsátottak el, pedig ők valának az unió mentői s a demokrata elvek előmozdítói; s mivel hazafiságuk neivlön megjutalmazva, tehát Pierce elnök nem hazafi, és mint nem hazafi-elnök különösen veszélyes, s igy szükségesnek gondolják az unió mentői, a demokrata elv pártolói, a hazafiak, a whigek, az abolitionisták, freespilerek ség tudja még kik, ellenzéki pártot képezni az elnök eljárásai ellen, mert „The Union must and shall be preserved.“@ TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK Damaskus, sept. 7. Múlt levelemben megígérem , mikép még némely dolgokat közlendek a mekkai bucsújárásról, később az újabbkori eseményekre áttérendő. Damaskus, mint már említem, a hadsehik vagyis zarándokok gyülekező helye Szyriában. Itt őriztetik a sandsehak scherit (szentelt zászló.) Ezt nem kell összezavarni a próféta zászlajával, mely Szambulban tartatik. Damaskus polgári kormányzója egyszersmind Emir el hadich (a bucsujárás herczege), neki kell személyesen a karavánt Mekkába vezetni. A kivonulás napján a szentelt zászló nagy ünnepélyességgel a mecsetből kihozatván, a Serai előtt kitűzetik. Jóllehet mindig változatlanul marad , s minden évben közszemlére tétetik ki, mégis úgy látszik, mintha azt egy damaskusi lakos sem látta volna még soha, a nép úgy hullámzik és szorong az utczákon; de legkiváncsiabbak természetesen az asszonyok, s a fehér lepedők , tarkás virágos folttal az arcz tájékán , szokták leginkább az utakat elzárni. A tolongás másnap reggel még inkább növekszik, s azon hosszú és többnyire széles utczákon, melyek a soraitól a város kapujához vezetnek, az emberek feje fölött lehetne járni a sűrűség miatt. Ézt az egész menetet akartam látni, miért is a katonai kormányzó meghívását, hogy őt kisérjem, szép móddal visszautasitom, s már napfelkelte előtt kilovagoltam egy emelkedettebb helyre, melyre szinte már iszonyos néptömeg sereglett össze, s innen igen jól láthatára a menetűika városbóli kivonulását. Azon rendes csapatok, melyek a karaván fedezetére parancsoltattak ki, már egy nappal előbb kivonultak. A helyőrség maradványa csak a város kapujáig kíséri a zarándoklók csapatát. A kapun kívül hozzájuk csatlakozott a rendkívüli lovasság , mely a menetet egész Mekkáig szokta kísérni, részint spahik, részint bas i-busukok , tarka öltönyeikben, különféle fegyverzettel , többnyire igen jó lovasok, csakhogy náluk a rendnek legkisebb nyoma sem található fel. Legérdekesebb volt azonban a mintegy 200 ra menő anesi (beduin) csoport , kik különféle puskákkal, egy részt égő kanóczczal gyújthatókkal voltak felfegyverezve; ültek vala pedig dromedárokon, mi a jelenetnek még különösebb szint kölcsönzött. A teherhordó tevét az arabok dscheme-nek, a francziák chaineau-nak, a lovaglásra használtat pedig az arabok he dschirínek, a francziák dromae daire-nek nevezik. Mind a két tevefajnak csak egy púpja van , de a dschernel sokkal nagyobb, a hedsehin ellenben finomabb és tanulékonyabb , s úgy viszonylik az elsőhöz , mint egy telivérű arab kancza a stájer sörkocsijához. A hedsehin gyorsan fut , fáradhatatlan, s mesével határos történeteket beszélnek , mily hihetlen nagy utat tett már ily teve gyakran bámulandó kis idő alatt. S mi a legcsodálatosb, sokkal könnyebbek lesznek , mint a lovak, s én az említett csapatot a serai udvarban oly fordulatokat láttam tenni , melyek ily állatoktól majdnem lehetetleneknek látszanak, még pedig nem sorban vagy szakaszonkint, hanem csak mint egy nyájban. A vezető egy kis kanczán lovagolt előre, s mindazon görbe vonalakon s körökben, melyeket ő a legvágtatóbban irt le, követte őt az egész tömeg, mint valami iszonyú kígyó. Az állat főalakja mindig egy, s ugyanazon marad ugyan , csakhogy a hedsehi tagjai , s nevezetesen a fej sokkal finomabb idomú , ani általa különben utálatosnak látszó állat kellemes alakúnak tűnik föl. A tevékre használt nyereg majdnem a magyar bundás nyereg alakjával bir , csakhogy sokkal nagyobb, s a púp két oldalaira alkalmazott szalmavánkosokon , épen annak tetejébe van helyezve. Sokkal inkább szokásban van a lovaglásnál a tevék általi vontatás. A kocsik, melyek e czélra használtatnak, taehtervuan-nak (járó deszkának) neveztetnek. Az egész készület 2 darabból áll; alól lapos hely van, a két oldal pedig sátor módjára borul össze. Vánkosok és szőnyegekből ülések készítvék négy vagy több személy számára, s nyugalom állapotában az ember meglehetős kényelmesen érzi magát benne; de ha egyszer ezen veszedelmes locoulativ mozgásnak indul, s majd a jobb, majd a bal oldalával egy egy ölnyire csapódik félre , a szegény utasok önkénytelenül is oly kanyarulatokat tesznek, hogy ezeknek már látása is szédülést idézhet elő. Sokkal kényelmesebbek, ha nem drágábbak s és azért ritkábbak is a két teve által hordozott zsellyeszékek. Minthogy pedig sok előkelő és gazdag szokott együtt vonulni ki a hadsebikkal, igen sok ily tevéket lehetts látni. A Damaskusbéli kivonulás alkalmával minden össze vissza volt zavarva, de lassankint mind inkább inkább rendbe jő a menet, s Meserib től kezdve nemzetiségek szerint telepednek le. A katonai kíséret után jött a kisérő tábornoki kar, előtte a törzstizsteki, aranynyal hímzett egyenruhában. Ezt követte a drága zöld szövetből készült aranyozott sátor, melyben éjen át a szentelt zászló szokott őriztetni, egy óriási nagyságú tevén, ezután jött szinte egy ily nagy és gazdagon fölczivierzett teve, mely a szent zászló hordozóját vive hátán, körülvéve a zászló hat őrétől fényes jelmezben. Bezárá a menetet az Emirel hasdelt, fényes kíséretével. A karaván összesen mintegy 5000 zarándokot számolhatott. Mesebbnél azonban, hol mintegy 8—10 napig szokott mulatni, tetemesen szaporodik, részint a körülfekvő vidékről, részint oly zarándokok által, kik gőzösökön érkeznek éjszakról. Egy zarándokra rendesen egy tevét szoktak számitni. De ennek csak egyik részét birja a zarándok tulajdonul. A legtöbb tervet a drúzok s anesik állítják ki, s fizetés mellett vizet és eleséget vállalnak el. A karaván nem megy a saját képein pusztán, hanem nagyobbrészt az anesik legelőtanyáikon keresztül, melyeken állandó lakhelyek nem találhatók, azért is már előre szerződvények köttetnek, melyeknél fogva ezen néptörzsek tartoznak bizonyos időben határozott mennyiségű élelmiszereket megrendelni s előkészíteni. S ebből áll saját képen a Meserib és Oschida közötti lakosság évi szolgálata , s ezenkívül sem adót, sem tizedet nem fizetnek. A karaván Meseribtől Mekkáig , mintegy 40 napig utazik, s azon teve, mely a szentelt zászlót hordozó, visszatértükkor ünnepélyes szertartások közt leöletik. Térjünk most már át újabb eseményekre. * * * A harczias hirek, melyek egész Törökországot befutották, igen természetesen itt Damaskusban is viszhangzottak, jóllehet városunk jóval távolabb fekszik a biro-dalom egyéb részeitől. — Minden, mit eddig tudunk, puszta hírekben, gyanításokban, remények-s rettegésben