Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-18 / 1057. szám
1853- negyedik évi folyam. r ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva : Évnegyedre 5 fr. — kr. p. 1 . e Félévre 10 ,, _ „ ^ Félévre . 8 „ — „ „ A. havi előfizetés , mint a Évnegyedre 4 „ — „ ,, slámonkinti eladás is Egyhónapra 1 fr. 30 k. P megszűnt. r 1057 nsmint A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő urt-utcza8-dik szám. Szerkesztési iroda: Urt-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, sept 18-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hantos petit-sora 4 pgc krajczérjával számittatik. A be- Igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában.Magén viták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 for. Budapesten házhozhordással 4 főr. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési levelek bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Az angol nevelési rendszer. . .Budapest, sept. 17. :„ Valahányszor nevelésről van szó az irodalomban és életben, mindig Berlinre szoktunk hivatkozni. A porosz közoktatási ügyet tanulmányozza az államférfiú; Berlinbe mennek magukat képezni nevelőink. S nem ok nélkül. A közoktatási módszer sehol sem ten oly élőhaladásokat , mint a németeknél. Csakhogy ne feledjük , mikép a haladásnak és fölvilágosodásnak is megvannak előítéletei. A reformok nem egy terén tapasztalhatni, hogy a régi rész rendszernek, mely történeti alapon fejlődött, hiányait, ártalmait sokszor megorvosolja és kiegyenlíti az élet, e nagy gyakorlati szabályozd, míg ellenben ,azon csillogás, melynek fénykörében az új eszmék föllépnek, sokszor elvakit bennünket, s káprázó szemünk nem látja az árnyoldalakat, melyek minden emberi dolgoktól elvárhatlanok. Ez igazság jut eszünkbe, valahányszor a porosz iskolaügy föltétlen magasztalóival találkozunk. S ez igazságban megerősített bennünket a tapasztalás, mit, főleg az utóbbi években, tenni magunknak is alkalmunk volt. Midőn e tapasztalás eredményeit a sajtó útján közleni akartuk , épen akkor vettük egy jeles porosz tudor, L. Wiese leveleit az angol nevelésről.*) Megvalljuk, e kis könyvecske megcsalt bennünket. Azt vártuk, hogy az „alapos“ és „mély tudományú“ szerző, szokás szerint megmossa a „bomirozott“ John Bull fejét, s leczkéket tart a közoktatási ügyben azon országnak, melynek közoktatási intézetei közt nincs semmi réteges egybefüggés; melynek nincs nemzeti iskolarendszere, sem közoktatási tárczája, nincsenek tartományi iskolatanácsai, hol a mi csak a nevelési és közoktatási ügy körül történt, mind egyesek és községek, *---------------------*) Deutsche Briefe über englische Erziehung, nebst einem Anhang über belgische Schulen von Dr.L. Wiese. Berlin, 1852. intézkedése, buzgalma és alapítványa következtében történt, hol egy helyi gazdag alapítvány van, máshól semmi, minek aztán az a következménye, hogy Angliában és Walesben az 5—14 éves gyermekek közel több felénél nem jár iskolába. Azt vártuk , hogy e tényekre és adatokra támaszkodva, igyekszik szerző meggyőzni az angolokat, miszerint azon félelmükben, hogy a nevelési ügy politikai eszközzé ne váljék kormányuk kéziben, igen nagy érdekeket hanyagolnak el, midőn az egyetemes intézkedés szükségét át nem látják , s még oly férfiak is, mint Brougham, Peel Robert, Aroundel gróf, W. Fox és Roebuck a legnagyobb ellenszenvvel nyilatkoznak a porosz „compulsory System“ ellen. *) Azt vártuk végre, hogy a tanítási módszerre nézve is igen tanulságos vitába bocsátkozik az angol tanárokkal, és diadalmasan megmutatja a német oktatási mód előnyeit az angol rendszeretlenség fölött. Ismételjük, csalatkozunk. Wiese úr, becses leveleiben, nem palástolja ugyan az angol nevelési és oktatási ügy hiányait, de egyszersmind oly oldalakat tüntet föl, melyekből sok hasznosat meríthet a paedagog. A német műveltséggel ritka gyakorlati pillanatot egyesítvén , oly lényeges pontokat emel ki az angol nevelés és közoktatás köréből, melyek egészben meglepő képet állítnak elénk. Angliában, mint tudják olvasóink, minden történeti alapon nyugszik. Sehol annyi kegyelet a múlt intézményei és hagyományai iránt. Macaulay megmutatja **), hogy még forradalmában is szorosan ragaszkodott az angol e hagyományokhoz. Történeti alapokon fejlett a nevelési és közoktatási ügy is. Miből következik , hogy ha magában véve nem mutat is réteges egybefüggést, szoros öszhangzásban áll az állam egyéb intézményeivel. Ez intézményekre czélzólag mondja Wiese, hogy nem kell felednünk Angliában a sok mellékes nevelési eszközöket, melyek az államban és népéletben megannyi tényezők, s melyek itt számosabbak, mint bárhol Németországban. S amint minden egyéb intézményekhez, úgy a főbb iskolákhoz is fontos történeti emlékezések csatlakoznak Ó-Angliában. Tudjuk , mi nagy szerepet vitt Oxford és Cambrigde még a nemzet alkotmányos fejlődési történetében. Olvassátok Macaulayt. S ha a nagy férfiak életírásait olvassuk, ismét egyik vagy másik főiskola képezi az életpálya első színhelyét. Valóban méltóbb jogon, mint bárhol másutt. Mert a „nevelést“ nem választja el Angliában az „oktatástól“ oly éles válaszfal, mint p. o. a német egyetemeken. A német egyetemi szabadságot ott nem ismerik. Míg egyfelől talán seholsem tesznek *) Lásd : The social condition and education of the people in England and Europe, by Jós. Kay. £ambrigde, 1850. Anglia története II Jakab trénralépte éta. Magyarul kiadta Csengery Antal. annyit az akaraterő, a férfiúi önállóság kifejtésére, mint Angliában, másrészről maiglan uralkodik az úgynevezett „tutor“-rendszer. ,,Ea enim est — mint mondják — ineritis aetatis imbecillitas, ut provectiorura consilio et prudentia moderanda siti“ S a nevelés és oktatás ezen egyesítése okozza többi közt, hogy a tanuló, miután kikerült is az iskolából, folyvást kegyelettel, érdekkel viseltetik az iránt, s többnyire tagja marad annak. Viszont az iskola is figyelemmel kiséri kilépett növendékeit az életben. Van valami lélekemelő, buzdító az emlékezetben, hogy ugyan atomcsarnokokban jártak, talán épen azon padokon ültek ez és ama nagy férfiak, tudósok, költők , kiknek nevét azóta az emberiség vette ayakára. Ha Westminsterben jársz, a tanulók ma is büszkélkedve mutatják Drydennek a padba vésett nevét. Harrowban máig is látható Byron szilfája, s a nagy teremben a falon Peel neve, így mutogatják Person Rikhard F lord Wellesley és Wellington neveit az etoni növendékek. E kölcsönös figyelem, érdek és kegyelet oly népszerűséget kölcsönöz az angol főiskoláknak, minőnek általában az angol intézmények örvendenek. A legnagyobb államférfiú, ki talán Európa dolgait intézi magas állásában, nagy megtiszteltetésnek tekinti, ha valamelyik egyetem korlátnokául választja. S míg nálunk az előkelőbbek rendesen elvonják fiaikat a köziskoláktól, Angliában a legnagyobb családok tagjai együtt tanulnak a legszegényebb növendékekkel. Már Onning kiemelte a köziskolák azon jó hatását, miszerint az angol nemzeti érzést táplálván, egyszersmind elfojtják a kicsinyes önteltséget, s férfias határozatokra buzdítják az ifjakat. E fölött rendet, pontosságot tanulnak , s korán szoknak a közélethez és némi nyilványhoz. A főrangúak jellemére szükségkép jótékonyan hat az erkölcsi és értelmi mérkőzés; míg a szegény sorsunkat fölemeli és finomítja az előkelőbbek társalgása. S az iskolai barátság megmarad gyakran az egész életen át. Valóban érdekes ennélfogva vizsgálni azon nevelési és oktatási módot, mely számos hiányai mellett is, ily tekintélyben áll, ily részvétnek örvend; s melynek Anglia és az emberiség annyi nagy férfiút köszönhet. Az eredményből ítélve, szükségkép kell valami gyakorlatinak, valami életrevalónak lenni abban, a mivel nem bírnak tudós nevelőink, s mi megfoghatóvá tegye, hogy az a neveléstan és közoktatási rendszer újabb fejlődésével mindeddig oly makacsul dáczol. Vizsgáljuk e tárgyat. Lássunk némi töredékeket Wiese tudor érintett művéből, közbeszőve itt-ott saját észrevételeinket, tapasztalatainkat. London , sept. 12 . Mindig örvendek, valahányszor alkalmam van tapasztalni, hogy az emberek társadalmi viszonyaiknak bármely körében is haladást tőnek, s e tudomány eredményezte haladás valóban jól esik lelkemnek, mely annyiszor búbra borul, mennyiszer a szegénységet nemző butaság tolja föl szörnyeteg fejét. A törvényhozóknak nagy részök van ugyan nemzetük haladásában , de nagy szinte hátramaradókban is. Az angol törvényhozás erélyesen igyekezett eddig eszközleni az elsőt, és igyekezett eltávolítni a másikat; ki nem hiszi azt, tekintsen a természettől épen nem szerfölöttileg megáldott angol földre, nézzen körül, s látand rajta szép városokat, virágzó földmivelést, páratlan kereskedelmet , képzelődést túlszárnyaló ipart , ezzel viszonyló óriási műveket, kikötőket, utakat, csatornákat, hajókat, gyárakat, múzeumokat, tudományos intézeteket, öreg-, szegény- s betegápoló házakat, stb. s mindezt oly minős mennyiségben , hogy igyekezete, efféle intézeteket más európai államban illy arányokban föltalálni, hasztalan volna. Íme ez tény! melyet a statistika följegyzett, s melyet józan észszel senki nem akarhat tagadni! A 4,219 Q geográfiai mérföldre terjedő nagy brit szigeten 20 millió ember él; a 10,087 Q geográfiai mérföldnyi franczia földön 36 millió franczia lakik; — a franczia föld termékenysége bőven üti helyre a britsziget geográfiai helyzetét, mely utóbbit ha szerencsésnek kell keresztelnünk is, a Francziaországot sem mondhatjuk szerencsétlennek; mindkét nemzet ereiben keringő vér nem tunya ; mindkettejének értelmi ereje, szorgalma, takarékossága dicsérendő ; históriai koruk körülbelül egyforma, stb. s mindezen tényezőnek daczára mikép áll a brit sziget ? s mikép a franczia nemzet? Ha p. o. A. 10 font sterlinggel 10 óra alatt nem képes többet terményezni, mint az öt óra hosszat dolgozó B. 5 font sterlinggel, munkája, habár mit sem érőnek nem mondható, de a czéltalanul fölemésztett erős időhöz képest mégis többé kevesbbé meddő. Mint érintők, az angol törvényhozás a haladás minden factorát hasznosító bölcs intézkedései által közvetve kifejté nemzetének erejét s jó irányt adó munkásságának ; a franczia törvényhozás ellenben nem járt el oly szerencsésen magas feladatában. Eszem ágában sincsen untatni önöket azon törvények fölszámlálásával, melyek különböző időkben az angol nemzet kisebb nagyobb haladására, és öszhangzó avagy öszhangzatlan kifejlődésére stb. befolyással voltak, ehhez nincs sem időm, sem erőm ; nem lehet azonban nem tudatnom önökkel egy, ez idei törvényhozási ülésben hozott, s e napokban kihirdetett törvényt, mely mind gazdászati, mind hygienikus szempontból nagy figyelmet igényel. Haszna e törvénynek mindenütt a földkerekségén jelentékeny lehet, mindenütt, hol tüzelnek,hol a tüzelési anyaggal gazdálkodni akarnak, hol a füsttől ment levegőt szeretik színi, hol az ember egészségét, embergépezetét vagyis organismusát kimélni jónak látják, hol tisztán látni, és a szemet, e lélek tükrét, kellő épségben tartani óhajtják . — ismétlem, haszna e törvénynek mindenütt kétségtelen, de legkézzelfoghatóbban tünendik föl az angol földön, s főleg ennek gyári városaiban, melyekben a kémények száma nevezetes, s a belőlök emelkedő füstgomlyok tömege nagyobb, mint bármelyik tüzelő földszögleten. Ha ön p. o. Birmingham, Sheffieldben s főleg Londonban pár óráig sétál az utczán, vagy dolgaiban jár's kel, és haza jővén futólag egy pillantást vet a tükörbe, mind annyiszor tapasztalamba, hogy mindig, de leginkább a téli hónapokban, fél négerré változott, és pedig mind arczára mind ingére stb. nézve. A haladó parliament, e fekete por alakjában az ember testét, lelkét, szivét, eszét, ruháját stb. hatalmasan belepő bajnak lehetőleg elejét veendő, mint mondók ez, idei ülésében egy , nyolcz fejezetből álló törvényt alkotott, mely szerint a folyó 1853 évi october elsejétől minden tűzzel dolgozó gyár, nyomda, fémöntés, továbbá EGY MAGYAR NÁBOB Folytatás. * A Nábob nevenapja. ‘ — A szénát elvitte a víz, mert épen takarodás idején hajtóvadászatra rendelt a méltóságos ur minden villafogható embert. Máskor e rovat alatt szép sommák szoktak megnevezve lenni. — No annak hát egyenesen magam vagyok az oka, szegények , nem tehetnek róla, csak bízza azt kegyelmed rám. — E miatt azonban a bevételek egy uj tétellel szaporodtak , mely származik a juhok és igázbarmok dögbőreiből , melyek takarmány hiánya miatt rakásra hullottak. — Lám, a kár haszonba ment. — Fogyott ellenben a bevétel a gyapjú rovatával, mely máskor nevezetes volt. — Úgy is rész volt ez idén az ára, alig keresték. — Továbbá. . . . — Hagyjuk el ezt már Péter. Ezt látjuk, hogy derék becsületes ember, mindene rendén van; mi az a másik csomó ottan ? — Ez Kajaput Taddé számadása, a nyilasi uradalom kasznárjáé. — Ah, ez érdekes szokott lenni, nincsenek most új találmányai ? Ez említett férfiú egy vállalkozó szellem volt, ki példánygazdászatot állita a kezeire bizott uradalomban, hanem ez a példánygazdászat példátlanul többe került, mint amennyit behozott. Állított ő ezukorgyárat, de a kotyvadékot soha sem vitte odább a szörpnél, s a tarthatatlan madárlép alakú ezukor minden fontja tíz forintba került. Selymet is tenyésztett, de egy rőf szalag többe került abból, mintha egy rőf bársonyt vett volna készpénzen. ——1 ■ • Lásd Pesti Napló 1055. számát. Hallotta valaha a festő csüleng hírét s nagy mennyiséget vetett belőle, hogy majd ő abból indigót támaszt; de rajta savanyodott a kifacsart lé, mert nem találta ki, hogy miáltal lesz kristálylyá? Állított üveghutát is, s készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt egyebet előállítani zöldüvegnél, amit senki sem vesz. Fenyőerdőt ültetett a futóhomokba, még pedig tavaszkor, őszre hire hamva sem volt. Posztógyárt állított, Szakolczáról hozatott bele egy megbukott takácsot főfelügyelőnek , aki aztán olyan kék szöveteket állított elő , hogy ha három hétig viselte valaki , szanaszét mállóit rajta , hanem ha megázott egyszer, akkor meg úgy összement, hogy a könyökéig ért az embernek a ködmen ujja, s megfesté kékre az alatta levő inget úgy, hogy nem volt többé szüksége ködmenre. Egyszóval sokkal több volt a költség, mint a nyereség az egész gazdaságból, ez a resultatum. — Íme így van az, mikor tudósok kezdenek gazdálkodni, monda Jancsi úr, miután jól kikaczagta magát az egyes tételeken. — Megkövetem alázatossággal, szólt Péter úr , igy van az , mikor féltudósok gazdálkodnak; a tudomány oly méreg, amiből a sok meggyógyít, a kevés megöl. — No de lássuk a többieket, mi az a vékony köteg ottan ? Már ekkor a vékonyát kezdte válogatni. — Ez az opálbányák árendásának a jelentése. A négyezer forint haszonbér fejében elküldé a drága köveket, miket ugyan készpénzen ezer forintért meg lehetett volna tőle kapni. — Hát mit csináljon szegény ember ? Csak élni kell neki. Hat gyermeke van, a mint hallom. — De Galiicziából volt itt egy kereskedő s az megnézte a bányát és húszezer forintot ígért haszonbérbe első szóval. — Mit? én gallicziai embernek, idegennek adjam a bányákat ? hát ha csillagokkal fizetne ! Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó ? — Ez a talpadi erdősz számadása. — Tisztelem azt az erdőt! Már tizenkét esztendő óta látok itt számadásokat talpadi erdőről; a minap agarászaton vagyok többed magammal s utolér az eső. Se baj, mondom én, itt kell lenni közel az én talpadi erdőmnek, vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, mig a zápor átmegy. Oda nyargalunk nagy sietve s hát erdőnek sem hire sem hamva. Kérdem utoljára egy ázott kukoriczacsősztől, hol itt a talpadi erdő. A hol mi szól ez egy helyre mutatva, ahol vagy ötven girbegurba nyírfa sínylett a homokban, mintha seprűket ültettek volna szépen sorba. Hát ez az én nagy költséggel ültetett talpadi erdőm. Meg kell mondani annak az embernek, hogy ültessen oda még egynéhány seprűnyelet, ha azt akarja, hogy erdésznek nevezzem. — Emez pedig itt a tárcsás molnár számadása. Ez is mindig korpával számol be. — Hagyja el kegyelmed, szép felesége van. •— Szép , de rósz. E morális észrevételre jónak látta Jancsi úr philosophus válaszszal felelni. — Barátom, a rosz asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak kicsapongó férfiak, kell hogy legyenek kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket. Csak bízza kegyelmed ezt rám. — Csak bízza kegyelmed a tárcsás molnárnéta nagyságos orra, szólt közbe a hátul álló Palkó. — Megint beszél kend ? — Én ? Egy szót sem szóltam. — No. Ez az ember it£ mindig a fülembe beszél, hát lehet ilyen lárma mellett számadásokat átvizsgálni ? Menjünk gyorsan a végére Péter. Mi van még hátra? — A kegyes hagyományok és alapítványok. — Ne is bontsuk fel, elég azt tudni, hogy ki vannak fizetve, van-e valakinek még valami várni valója tőlünk? — Igen is. A ** collegium nem kapta még meg az évi díját. — Nem is kapja, mert tavaly névnapomra nem küldték el a supplikánst ! — De ha az idén elküldik, akkor kiadjuk nekik. — A tavalyit is. — Azonkívül egy csomó folyamodvány és körív van még hátra. — Mik azok ? — Ez itt felszólítás egy magyar tudós társaság alapítására. — De már arra egy batkát sem adok. Addig volt boldog az ország, amíg tudósok nem voltak benne. — Elég az , amit a collégiumban tanulnak. — Itt egy előfizetési ív egy keletkező újságra. — Újság , hazugság. Azzal biz a véremet sem rontom. — Ez itt indítvány egy állandó magyar színház építésére Pesten. — Aki játszani akar, jöjjön hozzám , itt színház is van , enni is kap , el lehet nálam holtig. — Ez felszólítás a nemzeti múzeum gyarapítására. — Fogadom, hogy nekem különb gyűjteményem van , mint annak a nemzeti múzeumnak , s ha a kuruczjáráskor el nem pusztult volna, kitenne magán a bácsin.................................................... Ilyenforma volt a magyar főúr évi számadása. Jövedelmét megrövidíté a czélszerűtlen gazdálkodás, hűtlen, kényükre hagyott tisztviselők; nagy része szétmállott üres lehaságok, oktalan fitogatás s izetlen mulatságokban; közügyekre csak ott áldozott, hol neve dicsőitteték, hol patronusi szerepet viselhetett, s oly vállalatoknál , hol az áldozatot csupán hazafiság, ügyszeretet kérte, zárva voltak markai s daczára annyi pazarlás,oktalanságnak, év végével mégis kétszáz és néhány ezer forint készpénze volt még a pénztárban, melyet nem birt elkölteni. (Folytatása köv.)