Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-23 / 1087. szám
csatlakoznának, s hatni fog egy tisztult s minden változó esetekre nézve szilárd meggyőződés teljes erélyével. — Ily jelentékeny, megnyugtató nyilatkozatok mellett — végzi az Ó. C. — lármája azon forradalmi meetingeknek, melyek a keleti viszályt a közfelforgatás érdekében , s a szárazföldi államok biztonsága ellen intézett vétkes tervek előmozdítására kizsákmányolni szeretnék, hatás nélkül fog elhangzani. Ezen pártnak átkos kívánsága: a nyugati világot két részre szakadottnak láthatni, hogy aztán a köz conflagratioból hasznot húzzon, bizonyosan teljesületlen maradand, s a jelen idő kríziséből sértetlenül fog a rend és tekintély fenséges elve kiemelkedni. Erre nézve kezeskedik azon állás, melyet Ausztria és Poroszország legújabban foglalt, főleg pedig a béke és rend mélyen és általánosan érzett szüksége, melyet népek úgy mint kormányok egyaránt táplálnak, mely az anarchisták fondorlatai ellen leronthatlan gátat emel. AUSZTRIAI BIRODALOM. Münchenből f. hó 18-káról imezt közli a „W. Lloyd“ levelezője : Ma délelőtt a Felsége az ausztriai császár elhagyta városunkat, s Possenhofenba tért, hova ma reggel a magas császári ara ist felséges szüleivel és testvéreivel ment. Miksa király a császárt az első állomásig kisérte. Possenhofenben néhány napot szándékozik még Ö cs. kir. Felsége tölteni, s azután visszatérni Bécsbe. A mint hallatszik, Ő Felsége, innét elutazta előtt többfélerendjeleket méltóztatott kiosztani, úgy szinte a császár kíséretéből több úr,királyunk által is kitűnőbb rendjelekkel diszesítetett. A Császár tiszteletére tegnap este a királyi palotában adott udvari bál rendkívül fényes volt, melyen a főbb nemesség, diplomatiai testület és tiszti karból igen számosan jelentek meg. Polgárőrségünk törzstisztei is hivatalosak Valinak. A bált az ausztriaiCsászár nyitotta meg ő felségével a királynéval, ezt követé ő felsége a királya kellemteljes császári urával, ki itt most először jelent meg udvari bálban. A császári jegyesek egész estvén át legélénkebb részt vettek a tánczban, mely csak ma reggeli 2 órakor végződött. Salzburg, oct. 19. Ma ide érkezett tudósítások szerint 6 d. k. Felsége f. hó 21-kén reg. 5 órakor fog Pollenhofenből elutazni és Salzburgon át megállapodás nélkül visszatérni Bécsbe. A „Neue Würzburger Zig“ Bécsből oct. 14-kéről imezt íratja magának : „A sürgönyváltás Bécs és Páris közt alig volt bármely időben is oly gyakori, mint az utolsó hetekben. Ezen tünemény okát azon körülményben keresik, hogy főleg a franczia udvar volt az, mely az Olmützben hozott utolsó határozatok ellen legerősebb oppositiót képezett, s azok elfogadását a leghatározottabban megtagadta; sőt az is megvalósul, hogy Francziaország válaszjegyzéke az Olmützből kelt sürgönyre oly fenyegetéssel volt kísérve , miszerint minden megtámadás, melyet Oroszország netalán Törökország ellen tenni szándékozik, erőhatalmi rendszabályokkal fog visszautasítatni. Az ausztriai kabinet további felvilágosításokat kívánt Francziaországtól, egyszersmind kérdést intézett Westmoreland grófhoz, ki azonban azt nyilatkoztatta volna, hogy a két nyugoti nagyhatalmasság tökéletes egyetértésén legkevésbé sem kétkedhetni.“ A brassói „Satellit“ oct. 15-kéről a következőkről értesít: A szállongó hírek szerint Omer pasának csakugyan szándéka támadólag munkálni, s átkelni a Dunán. Mondják, Kis-Oláhországban a Porta részéről proclamatiók bocsáttattak ki, melyekben a népesség felszólittatik, hogy magát viselje csöndesen, neki legkisebb bántalma sem leond; a török hadsereg csak azért jó, hogy az ellenséget elkergesse, s a rendet a fejedelemségekben visszaállítsa. Az orosz táborban oly nagy a bizakodottság, hogy a csapatok már óhajtva várják a pillanatot , melyben híd vezetni fog, s a Dunán átkelés történik. Az öszves orosz hadsereg a Porta felszólítására , miszerint a Pruthon át térjen vissza , útirányát egyenesen a Duna felé vette. A törököknek az oláh földön kiszállása még csak nem is gondolható. Azon hir, hogy Omer pasa, sergének egy részével Krajovába leendő érkezését jelentő, félelmet és rémülést szült a törökök ellenségei közt, de egyszersmind örömet és reményt az oroszok ellenségeinél. Alig szükséges megjegyeznünk , hogy Omer pasának sok időbe fog kerülni, míg az oláh határra léphet. KÜLFÖLD. FranCiaorsZág, Páris, october 16. A félhivatalos Pays egy czikket közöl, mely az Indépendance belge szerint, a franczia kormánynak a keleti ügy jelen állapotáróli gondolatát látszik kifejezni. A nevezett lap mit sem kételkedik az oroszok és törökök közti ellenségeskedések kitörése fölött. Sőt azon állításig megy, miszerint a diplomatiának többé nincs semmi terep, a véres összeütközés megakadályozására, sőt ezen összeütközés szükséges , mert jövendőre nézve mindenik hatalom állásának a keleti kérdésben a legvilágosabb napfényben kell mutatkoznia. Nem szükség kérdeni: Francziaország és Anglia mit fognak tenni? Ők Törökországban Európa ügyét folytonosan védelmezendik és elhatározták a Portát mindvégig anyagilag segíteni. A félhivatalos lap, Ausztria és Poroszország semlegességét fölfogja és helyesli, úgy látszik, hogy a háború Ázsiában egész erővel elkezdődik. A kis-ázsiai török sereg vezére parancsot kapott az ellenségeskedést rögtön elkezdeni és a kaukázusi felkelők segítségére indulni. Azon menekültek, kik a Portának szolgálatukat ajánlották, a Kaukázusba küldettek. Minden Konstantinápolyból érkezett tudósításból arra következtethetni, hogy Törökország Oroszországot Ázsiában egész erővel fogja megtámadni. A Pays világos és alapos szavakkal ecseteli azon következményeket, melyek az északamerikai kormánynak a Koszta-ügybeni sajátságos nézeteiből későbbi időkre származhatnak, s mindenekelőtt Európa összes kormányait azon törekvésekre figyelmezteti, mik Perce tábornok elnöksége és a democrata párt uralma óta napirenden vannak. Az amerikai kabinet mindinkább távozik azon bölcs semlegességi elvtől, melyet a köztársaság alapítója az utódoknak mint drága birtokot megőrzés végett hagyott hátra , és amely Északamerikát 50 év óta minden európai katasztrófától és véres epizódtól távol tartotta. Tekintetbe véve azon különböző phasisokat, melyeken a Koszta-ügy átment, méltán kérdezhetni: vájjon Amerikának van-e joga az európai államok nemzetközi viszonyaiba határozottan beavatkozni ? vájjon annak kormánya eltökélte-e, azon pártoknak, melyek a régi világot háborgatják, gyámképen magát föltolni ? Ha ezen gondolat már az amerikai kormány csontjává és vérévé vált, az épen nem fér össze oly jelentékeny nemzet kötelességeivel, és nehéz következményű leend. Eddigelé egész Európa, politikai rendszerek bírálata nélkül, ezen nagy nép nagyszerű föltámadását őszinte bámulással szemlélte, mely nép csodálatosképen , kevés idő alatt, az első rangú nemzetek álláspontjára jutott, és roppant békés hatást, sőt bizonyos erkölcsi propagandát háborútlanul és irigység nélkül gyakorolt. Akkor azonban , midőn Európa látni fogja, miszerint Amerikától ez vagy amaz törvény reá tolatik, ezen erkölcsi befolyás rögtön elenyészik, és az amerikai democratia látni fogja, hogy feladatának nem felelt meg és ellenkezőjét érte el annak, mit elérni kívánt. Normandiából írják a N. Pr. Z-nak, hogy az ottani nép a kenyér drágulása miatt nagy izgatottságban van, s már több véres verekedés történt volna. Közelebbről a granvillei parasztok és vámosok közt komoly összeütközésre került a dolog, minthogy az utóbbiak a krumpli és hüvelyes vetemények kivitelét a szomszéd angol csatornaszigetre, az újabban megjelent tiltó rendelet értelmében, megakadályozni akarták. A párisi, valamint a vidéki lapok is e dologból nagy lármát nem csinálnak. Ugyanezen levelező írja, hogy néhány nappal ezelőtt kirándult Jersey és Guernsey szigetekre, az ottani forradalmiak helyzetével megismerkedendő. Tapasztalatait ezekben öszpontosítja: Jersey szigeten mintegy 300 franczia menekült van. Ezek közt Hugo Victor két fiával, nejével és leányaival, továbbá Leroux Péter, Rybeirolles, Cayhaine, Golvavero, és mások. Van még mintegy 200 lengyel, kik közöl egy Swentodawaki nevű forradalmi nyomdát alapított. A legitimista emigránsok közöl egyedül Lefle tábornok tartózkodik ott. A W. párisi levelezője Írja: Iskender beynek Omer pasa által megbízások következtében Francziaország és Angliába küldetése, itt többféle magyarázatra nyújt alkalmat. Iskender bey lengyel, neve Zielinski, s már 1848 előtt a Porta szolgálatában állt, Törökországban mohamedán vallásra tért át. 1848-ban Magyarországon volt, s Bem hadsegéde vala, kivel Aleppoba ment s ennek halála után ismét török szolgálatba állott. Egy év óta Omer pasa hadsegéde, s ezen minőségben részt vett a montenegrói expeditióban. Küldetéséről, minthogy még holnap érkezik meg, bizonyost nem mondhatni; azt beszélik mindazáltal, hogy megbízása volna tiszteket toborzani a Kaukázusban s főleg az Ázsiában működő hadsereg számára. Úgy látszik, kezeskedni lehet azért is, hogy a Porta előlegesen az ellenségeskedéseket Ázsiában fogja kezdeni és a Duna mellett védállapotban tartja magát. Ez időpont nem lehet messze, mert ha a Gorcsakoff tábornokhoz intézett felhívást e hó 9dikén kézbesíthették is , és a feleleletre 13 napi időt engedtek , Gorcsakoff tábornok nem várhatja be az idő elteltét a tagadó felelet megadására, minélfogva aztán az ellenségeskedések azonnal elkezdődnek. Ha tehát az oroszok megtámadása Ázsiában elhatároztatott , gondolható, hogy Oroszország erre hadműködéseivel a Duna mellett fog felelni. Ez, bármit mondjanak is, a helyzetet igen komolylyá teszi, és a Journal d o s Debats elménczkedései bizonnyal roszul vannak alkalmazva. Levelező tökéletesen kezeskedhetik, hogy az északi hatalmak párisi követei mit sem tudnak az Ausztria, Porosz és Oroszország között (elterjedt hír szerint) Potsdamban kötött szövetségi egyezményről. A külügyminisztériumban is erre vonatkozólag hivatalos közleményt nem kaptak, és minden e pillanatig gyanításon látszik alapulni. Azon tudósítás, hogy a franczia kormány fölszólíttatott a romai sereg kivonására, nem egyéb koholmánynál, mi eredetét a diplomatánál, a római sereg szaporítására nyilvánított elégületlenségből, veszi. Persigny tegnap a félhivatalos lapok szerkesztőit magához hivatta, hogy nekik megmondja, miszerint ezután a keleti kérdésről azt írhatják , amit akarnak, mi más szóval annyit tesz, hogy a miniszter engedelmet adott nekik a háború mellett nyilatkozni. Cavaignac tábornok tegnap a császártól fogadtatott. A touloni újság a Moniteur azon cáfolatával ellenkezőleg, hogy Toulonban seregek szállítására néhány hajó szereltetnek fel, azt állítja, miszerint több gőzfregatt fölszerelése gyorsan halad. A sléziai újságnak írják Thüringenből, mikor az ottani vasúton már néhány főrangú franczia tiszt ment át, kik Bécs és Trieszten keresztül a török fővárosba utaznak. Murát Luczian herczeg mint hadnagy a testőrezredbe lépett. A külvárosokban Ledru-Rollinnak Napóleon ellen intézett legújabb iratát néhány nap óta számos példányban terjesztik el és a rendőrség azokat hasztalan keresi. Londonban nyomatott Thomson és Davisonnál. E röpirat a népre nagy befolyást nem gyakorolhat, minthogy nincs határozottan kifejezett iránya. Carbonel assz., Havin szerkesztő nénje , tegnap Province utczai hözelében meghatározván , 2,500,000 ftk. vagyont hagyott hátra,minek nagy része Havnna marad. Dembinaki, kit a Kr. Z. már Konstantinápolyban akar tudni, tegnapelőtt, több egyén előtt, kik vele a keleteni parancsnokság átvételéről beszéltek, kijelenté , miképp a háborúról lemond, kivéve azon esetet, ha az közvetlenül Lengyelország függetlenségére vezetne. Belgiojoso herczegnő nem halt meg, mint több idegen lap hibásan jelentette. Párisi barátai tőle levelet kaptak, melyben jelenti, hogy sebeiben, melyeket orgyilkos keze rajta ejtett, már nem oly nagyon szenved. E gyilkos egykori legénye volt. Belgioo so herczegnő most Kis- Ázsiában él. Olaszország, Turin, oct. 12. Lord Minto tegnapelőtt ideérkezett. Minthogy e férfiúnak olaszországi látogatása a conservativ sajtónak legtitkosb hírekre nyújt anyagot, nem lesz érdektelen megjegyezni , hogy most is, mint a múlt évben, egészségi tekintetekből fogja a telet Sestriben Genua mellett tölteni, hol jelenleg az angol követ is mulat. Minto tegnap csak néhány látogatót fogadott, ezek között Cavour miniszterelnököt, s egyedül ennek volna politikai jelentősége , ha nem tudnák , mikép e két férfiú több év óta egymással szoros barátságban él. A pártok élete csendes, daczára azon számos politikai befogatásnak, mit San Martino belügyminiszter az utóbbi napokban rendeltetett. Az elfogottak közt nincsenek piemontiak , hanem Olaszország más részéből valók, nevezetesen lombardiaiak. Genuában és Turinban közelebbről többet szabadon bocsátottak. Bizonyossággal állíthatni, hogy a kormány ezúttal nem akarja a befogottakat Amerikába transportálni, csak a hibásabbakat Piemontból kiutasítja. Nagybritannia. Az „Examiner“ igen sajnálja, hogy oly felvilágosodott s különben nemes gondolkozású férfiú mint Gladstone, a „Times“ hibájába esett. Mi végből tartott épen e pillanatban Gladstone a manchesteri uraknak leczkét, Törökország gyöngeségei és kereszténytelen vétkei fölött ? Kétszeresen tapintat nélküli eljárás ez a kormány egy tagjától, mely kormány magát a szorongatott állam védőjének nevezi. Mennyire vádolva jön a sajtó, midőn egy szomszéd állam, coup d’ etat-ját ronzalta, mily hibának tartották sir Ch. Woods és sir J. Grahamnak a franczia despotismus elleni nyilatkozatait! Érdemli-e tehát Törökország, azért mert gyönge, s szorongattatása leveszélyesebb perczében van, hogy kevesebb diplomatikai gyöngédség tanusitassék irányában, mint tanusitatott Napoleon L. iránt diadala legmagasabb fokán ? érdemli-e, hogy a 20 év óta jóvá tenni óhajtott hibát, s e hibák utolfájdalmi ily nyíltan és kíméletlenül szemére hányassanak ? Hamburgban általánosan elterjedt a hír, hogy az angol kormány a leggazdagabb angol tőzsérekkel kezet fogva, Helgolandot egy második Gibraltárrá akarja erődíteni. Kikötő építéséről van szó, melybe 100 kereskedelmi hajón kívül egy ott állomásozandó kis flotta is elférjen. A költségek egyelőre 400,000 font sterlingre létettek , a terveket a leghírnevesebb angol mérnökök készítik. Egyébiránt beszélik, hogy e terv nem új, 1848-ban már meg volt pesditve. A mostani körülmények közt, midőn Oroszország a többi Európával háborúba keveredhetik , e terv kivitele nagy fontosságú. (M. P.) — A „Hérald“ utóbbi számainak egyike így ír: „Az európai despotismus közlönye, a „Times“ egy egész hetet azzal töltött, hogy egy magasztos és hazafiúi érzelmű nép jellemét feketére lesse, s egyúttal a rokonszenv egy nemét színleli egy más nép irányában, melyet emelkedése korszakában épen úgy gyalázott mint most a törököt. Ne feledjük, hogy az orosznak Törökország feletti győzelme Angliát a közeljövőben Törökország jelen helyzetébe hozná, mert az orosz nem késnek a következő két elv kimondásával: 1) az erősebb jogú európai államjog; 2) az orosz legerősebb nemzet Európában. Akkor majd Anglia alkotmányos szabadsága a megoroszosított szárazföldnek nagyon alkalmatlanná fog válni. Az elvháborút, mely elől most szabadságunk ki akar térni, az egész ó világ ellen leszünk folytatni kénytelenek, vagy pedig arra kényszerülünk, hogy alkotmányunkat Miklós czár által engedjük megiratni. Ha a „Times“ valóban a kormány nézeteit fejezi ki, — írja egy „englishman“ a „Hérald“ szerkesztőjének — akkor tisztában vagyunk az orosztörök viszályban követendő politikája iránt. Anglia Törökországot segélylyel fogja biztatni, de a segélylyel mindaddig késni fog, míg a törököt megverik. Akkor majd fellép, a czárnik minden kívánságát — egy állomást Stambul fele útján — teljesíti, s egy czudar békét forbátol össze. Gyapot és coalitiot szégyelni kezdem magamat, hogy e sorok alá e szót vagyok irni kénytelen : egy angol. Törökország, Konstantinápoly, oct. 10. Tegnapelőtt reggel egy franczia gőzös érkezett ide, sürgönyöket hozva a franczia és angol követ számára. A két nyugati hatalom, a gróf Nesselrode emlékiratában kifejtett nézetek folytán, elhatározta a Portát hatályosabban istápolni. Azt találták, hogy az orosz államkanczellárnak a bécsi jegyzék magyarázatát érdeklő nézetei sem az európai közjognak meg nem felelők, sem ama biztosítékot nem nyújtják, mely Európa nyugalmára s Törökország biztonságára nélkülözhetlen. Ennélfogva az angol és franczia követ oda utasíttatott, hogy az egyesült hajóhadat a Dardanellákba rendelje , önkényt értetvén, csak azon esetre, ha ebbe a Porta is egyezését nyilvánítja. A kezdeményezése részben III. Napóleontól jött, s itt annyira ment már a francziák elleni bizalmatlanság, hogy épen e miatt kétség forog fen, váljon a flották megjelenése jó vagy rész előjel gyanánt veendő-e? Attól félnek, hogy III. Napóleon szokott modorában eltitkolja politikai utóeszméit, s a sajtót arra használja fel, hogy ez a világgal azt hitesse el, mit ő azzal elhitetni kíván. A törököknek Francziaország elleni bizalmatlanságát diplomatikai ügynökök működései izgatták fel. Ezen urak legkevésbé sem tartózkodtak de la Cour szavait nyilvánosan dobra ütni. „Nem kell hinni — mondta volna szerintük a franczia követ — hogy a legújabb sürgönyök a háborút hozzák meg. Ha az ozmán kormány, a népnek engedve, kötelességét teljesítő, s e felmerülő nyugtalanságokat lecsillapítani kívánta; mi sem fogjuk kötelességünket elmulasztani, s megtesszük a kellő lépéseket a csend visszaállítása, s a béke biztosítására.“ E szavak Szambulban szájról szájra jártak , s most már a nyugati hatalmak legbuzgébb párthívei sem akarnak tudni a szövetséges flották közelítéséről. A Porta — mint átalában beszélik — nyugati szövetségeseinek barátságos ajánlatát szépen megköszöni, s legfölebb a Dardanellákon leendő átjövetelt engedi meg. A szövetséges hajóhadnak akkor Gallipoli fogna állomási helyül kijelöltetni. A minisztertanács tegnap és ma értekezett e tárgy felett, s határozata, mihelyest azultán által szentesitetett, az idegen követekkel közöltetni fog. Ugyan a napon, melyen a sürgönyöket hozó franczia gőzös megérkezett, báró Bruck a külügyminiszterrel közölte egyenesen Olmützből kapott sürgönyeit. Ezek szerit a czára Porta által kivánt módosításokat elveti ugyan, de a bécsi jegyzék változatlan elfogadására még mindig kész. Az internuntius minden lehetőt elkövetett arra, hogy a külügyminisztert békére hangolja; ez utóbbi azonban kénytelennek látta magát ama nyilatkozatához ragaszkodni, hogy hiszen ha Miklós czár a békét oly buzgón óhajtja, csak a fejedelemségekből kell kivonulnia s minden a régi állapotban leend. Következő napon Wildenbruck úr hasonló ajánlatokkal jött. Eleinte kissé kikelt a háborús határozat ellen, de később kénytelen volt Resid pasa eljárását helyeselni. Mind a sereget, mind a lakosságot a legjobb szellem lelkesíti . Konstantinápoly külseje egy megszállott városéhoz hasonló, mindenfelé urak, katonák s lelkesült muzulmánok láthatók, kik a birodalom legtávolabbi részeiből siettek ide vallásuk védelmére. Vándor dervisek az utczákon fanatikus beszédeik által a buzgalmat szítják. Redifek, hadsik, scheikek, Bachi-Bosucsok gyüle— A milyen nagy az örömem szép kis szomszédnőmet házamnál láthatni, épen akkora az aggodalmam , hogy önt csak egyedül látom , Rudolf nélkül. Úgy hiszem ez oly rendkívüli eset, a minőre aligha emlékezik valaki , s én hajlandó vagyok attól tartani, hogy Rudolf barátomat valami szokatlan nagy bajnak kelle érni, hogy kedves nejét nála nélkül látjuk, vagy elfogták, vagy párbajban megsebesítették. Hóra jóízűen nevetett e vidám és hízelgő gyanúsításokra s a legkellemesebb édes kedves csengő hangon iparkodott azokat megczáfolni. — Nem , nem, de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen. — Ah, gondoltam, hogy messze kell lennie, ezt nagyon sajnálom , mert nekem megígérte, hogy tartandó ünnepélyünkön megtisztel jelenlétével. — Óh akkorra meg kell jönnie. Nekem szavát adta, hogy akkorra itthon lesz. •— Úgy minden kétségen kívül megjön. A szép hölgyeknek adott szót megszegni lehetetlen. Akit oly mágnes vonz,mint őt, annak igen sebesen kell utazni. Ha a léghajósok még nem találták fel a léggömb kormányozhatásának titkát, én megmondom nekik, ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél fogva mindenütt oda fogja vonni a magnetikus erő , ahol neje van. A fiatal hölgyek nevettek a tréfán. János úrtól jó néven kellett venni az ilyesmit, ő ugyan vastag és nehézkes életeket szokott használni mindenki ellenében, de legalább nem is volt azoknak sem élők, sem hegyek, hogy szúrjanak vágjanak. Marion kisasszony ezalatt magához tért a köhögési intermezzoból, s magához ragadta ismét a kormányrudat. — Már azt valóban el kell ismerni, hogy oly gyöngéd , mivelt, szeretetreméltó férj nincs is több az ég alatt, mint Rudolf. Bocsánat édes szomszéd, érzem, hogy önt nagyon megsértem, a midőn azt mondom, nincs! de igaz, ön is igen kedves előzékeny férj, de Rudolfnak nincsen párja, ő valóságos angyal a szere- tetben, egy cherubim, nem is férfi a neje mellett, olyan férj, aminő csak csodára születik egy században egy. (Értsétek meg belőle mind a hárman: Rudolf nem azért jó férj, mert neje megérdemli, hanem azért mert ő derubim. Rudolf nem olyan férj, mint egy és más férfi, teszem föl János úr, és te szegény szerencsétlen asszony sírhatsz, a midőn ilyen példás szeretetet hallasz magad előtt emlegetni, más boldogságának látása, hallása megannyi térszúrás lehet a szivedben.) Flóra nem tűrhető, hogy más irányt ne adjon e beszélgetésnek. — Kegyedet mindenütt reméltem feltalálhatni, mi itt környékbeli ismerősök, meglehetős eleven társaságban élünk s előre örültünk, hogy társnőink száma ismét egygyel szaporodott, de mindeddig nem találkozhattunk kegyeddel, pedig egészen összeesküdtünk már ellene, hogy közöttünk igen jól érezze magát. Marion kisasszony sietett e buzdító gyöngédség hatását lehűteni szúró észrevételével. — Karpathy úr perse hogy rejtegeti nejét, eldugja a hamis, hogy más ne is láthassa. (Félti a vén bolond, van oka rá.) — Óh férjem igen előzékeny, sietett őt kimenteni Fanny, de megvallom, némi tartózkodást, mondhatni félelmet érezek magamban, ily magas körökben megjelenésem előtt. Én igen egyszerű emberek közt nevelkedtem s szerfelett hálásnak érzem magamat nagysádtok ezen kegye által, mely egészen felbuzdít. Nem használt az. Hijába felelt ily magát megalázó hangon , hijába iparkodott azt állítani, hogy köszöni, amit egy részről nincs oka köszönni, ügyes vívóval volt dolga, a ki szüntelen megtalálja ellenfele védetlen gyöngéit. Perse, perse! viszont a Marion kisasszony, ez nagyon természetes, ez nem is lehet máskülönben. Egy fiatal nőnek a legnehezebb állása van, midőn legelőször a világba lép, kivált egy esetben, midőn azt kénytelen nélkülözni, ami rá nézve legszükségesebb, a legbiztosabb támaszt, az anyai tanácsadást, az anyai vezérletet , ah egy anya őrködő gondja megbecsülhetlen egy fiatal nőre nézve. Fanny szemeit érzé kiégni, nem rejthető el; arcza bíborvörös lett. Alig előtte anyáról beszélni a legiszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás , a legnagyobb kegyetlenség. Flóra görcsösen szokta meg az ifjú hölgy kezét s mintha ugyanazt a beszédet folytatná, monda.: Való. És az anyát nem pótolja ki senki. Azokból a sötéten rászegzett szemekből nagyon jól megérte Marion kisasszony, hogy ez elég erős vágás volt ő ellene s a következő battéria már most egyenesen Flóra ellen jön elgyújtva. — Óh abban igazat adok önnek, kedves Flóra! Kivált olyan derék jé szelíd anyát, mint néhai Eszékyné volt, bizonyára nem pótolhat senki. Senki. Senki. Megvallom, hogy én sem. Óh én bennem sok kellemetlen szigorúság van; az engedékenység jól illik az anyáknak, az őket ékesíti, de már a nagynénék sokkal kellemetlenebb, sokkalhaiatlanabb szerepre vannak utasítva , nekisporolni, zúgolódni, gáncsot keresni, ügyelni, teherré válni szükséges. Hijjába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van önnek kedves Flóra. És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetet sok oka lenne Flórával porolni, zúgolódni , gáncsot keresni. — Ad vocem porolni! vágott közbe János ur , maga is észrevette nejének zavarát. Nagyságod pőre végett méltóztatott azon tiszteletben részesítni, hon- házamnál elfogadhassam, ha talán nem gondolná czélszerűnek az ifjú hölgyekkel adáinkat megismertetni. — Oh nem, nem, nem ! Értem, értem! Hagyjuk őke magukra. Sok beszélni valójuk lesz. Karpathy°ur mondhatom , hogy két fiatal hölgynek mindig elég beszéln valója van egymással. Ha önnek úgy tetszik , mi értekezhetünk a családi archívumban. Reményem Karpathyné asszonyság kedves szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny leni Karpathy úr miatt. Oh kérem az régen volt, nagyon régen, még ha akkor fiatal mondhatni kicsiny kis gyermek voltam János úr karját nyujtá az amazonnak, ki még egyszer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra kész ínyét, csontkezeit a nagy karmantyúkkal a Nábob karjába ölté, s a legtökéletesebb, hibátlanabb libegősség átszárnyalt a családi archívumba hmtci- ° U uram tiszteletteljes állásban vártik v ^ olyasmit gondolt, hogy ennek a nevét ^ T, g“TM imént, mint egyikét azoknak , kik sok /t ,át"grot,ta az "f® épen a.eal „emeny*, lehessen társaságukat óhajtani. 6 valakinek okatFolytatjuk.)