Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-23 / 1087. szám

csatlakoznának, s hatni fog egy tisztult s minden vál­tozó esetekre nézve szilárd meggyőződés teljes erélyével. — Ily jelentékeny, megnyugtató nyilatkozatok mellett — végzi az Ó. C. — lármája azon forradalmi meetingek­­nek, melyek a keleti viszályt a köz­felforgatás érdeké­ben , s a szárazföldi államok biztonsága ellen intézett vétkes tervek előmozdítására kizsákmányolni szeretnék, hatás nélkül fog elhangzani. Ezen pártnak átkos kíván­sága: a nyugati világot két részre szakadottnak láthatni, hogy aztán a köz conflagratioból hasznot húzzon, bizo­nyosan teljesületlen maradand, s a jelen idő kríziséből sértetlenül fog a rend és tekintély fenséges elve kiemel­kedni. Erre nézve kezeskedik azon állás, melyet Ausz­tria és Poroszország legújabban foglalt, főleg pedig a béke és rend mélyen és általánosan érzett szüksége, melyet népek úgy mint kormányok egyaránt táplálnak,­­ mely az anarchisták fondorlatai ellen leronthatlan gá­tat emel. AUSZTRIAI BIRODALOM. Münchenből f. hó 18-káról imezt közli a „W. Lloyd“ levelezője : Ma délelőtt a Felsége az ausztriai császár elhagyta városunkat, s Possenhofenba tért, ho­va ma reggel a magas­ császári ara ist felséges szülei­vel és testvéreivel ment. Miksa király a császárt az első állomásig kisérte. Possenhofenben néhány napot szán­dékozik még Ö cs. kir. Felsége tölteni, s azután vissza­térni Bécsbe. A mint hallatszik, Ő Felsége, innét el­utazta előtt többféle­­rendjeleket méltóztatott kiosztani, úgy szinte a császár kíséretéből több úr,királyunk által is kitűnőbb rendjelekkel diszesítetett. A Császár tisztele­tére tegnap est­e a királyi palotában adott udvari bál rendkívül fényes volt, melyen a főbb nemesség, diplo­­matiai testület és tiszti karból igen számosan jelentek meg. Polgárőrségünk törzstisztei is hivatalosak Vali­nak. A bált az ausztriai­­Császár nyitotta meg ő felsé­gével a királynéval, ezt követé ő felsége a királya kellemteljes császári urával, ki itt most először jelent meg udvari bálban. A császári jegyesek egész estvén át legélénkebb részt vettek a tánczban, mely csak ma reg­geli 2 órakor végződött. Salzburg, oct. 19. Ma ide érkezett tudósítások szerint 6 d­. k. Felsége f. hó 21-kén reg. 5 órakor fog Pollenhofen­­ből elutazni és Salzburgon át megállapodás nélkül vissza­térni Bécsbe. A „Neue Würzburger Zig“ Bécsből oct. 14-kéről imezt íratja magának : „A sürgönyváltás Bécs és Pá­­ris közt alig volt bármely időben is oly gyakori, mint az utolsó hetekben. Ezen tünemény okát azon körülmény­ben keresik, hogy főleg a franczia udvar volt az, mely az Olmützben hozott utolsó határozatok ellen legerősebb oppositiót képezett, s azok elfogadását a leghatározot­tabban megtagadta; sőt az is megvalósul, hogy Fran­­cziaország válaszjegyzéke az Olmützből kelt sürgönyre oly fenyegetéssel volt kísérve , miszerint minden megtá­madás, melyet Oroszország netalán Törökország ellen tenni szándékozik, erőhatalmi rendszabályokkal fog visszautasítatni. Az ausztriai kabinet további felvilágo­sításokat kívánt­ Francziaországtól, egyszersmind kér­dést intézett Westmoreland grófhoz, ki azonban azt nyi­latkoztatta volna, hogy a két nyugoti nagyhatalmasság tökéletes egyetértésén legkevésbé sem kétkedhetni.“ A brassói „Satellit“ oct. 15-kéről a következőkről értesít: A szállongó hírek szerint Omer pasának csak­ugyan szándéka támadólag munkálni, s átkelni a Du­nán. Mondják, Kis-Oláhországban a Porta részéről proclamatiók bocsáttattak ki, melyekben a népesség fel­­szólittatik, hogy magát viselje csöndesen, neki legkisebb bántalma sem leond; a török hadsereg csak azért jó, hogy az ellenséget elkergesse, s a rendet a fejedelemsé­gekben visszaállítsa. Az orosz táborban oly nagy a bi­­zakodottság, hogy a csapatok már óhajtva várják a pil­lanatot , melyben híd vezetni fog, s a Dunán átkelés történik. Az öszves orosz hadsereg a Porta felszólításá­ra , miszerint a Pruthon át térjen vissza , útirányát egyenesen a Duna felé vette. A törököknek az oláh földön kiszállása még csak nem is gondolható.­­ Azon hir, hogy Omer pasa, sergének egy részével Krajovába leendő érkezését jelentő, félelmet és rémülést szült a törökök ellenségei közt, de egyszersmind örömet és re­ményt az oroszok ellenségeinél. Alig szükséges megje­gyeznünk , hogy Omer pasának sok időbe fog kerülni, míg az oláh határra léphet. KÜLFÖLD. FranC­iaorsZág, Páris, october 16. A félhivatalos Pay­s egy czikket közöl, mely az Indépendance belge szerint, a franczia kormánynak a keleti ügy jelen állapotáróli gondolatát látszik kifejezni. A neve­zett lap mit sem kételkedik az oroszok és­ törökök közti ellenségeskedések kitörése fölött. Sőt azon állításig megy, miszerint a diplomatiának többé nincs semmi terep, a véres összeütközés megakadályozására, sőt ezen összeütközés szükséges , mert jövendőre nézve mindenik hatalom állásának a keleti kérdésben a legvi­lágosabb napfényben kell mutatkoznia. Nem szük­ség kérdeni: Francziaország és Anglia mit fognak tenni? Ők Törökországban Európa ügyét folytonosan védel­­mezendik és elhatározták a Portát mindvégig anyagilag segíteni. A félhivatalos lap, Ausztria és Poroszország semlegességét fölfogja és helyesli, úgy látszik, hogy a háború Ázsiában egész erővel elkezdődik. A kis-ázsiai török sereg vezére parancsot kapott az ellenségeskedést rögtön elkezdeni és a kau­kázusi felkelők segítségére indulni. Azon menekültek, kik a Portának szolgálatukat ajánlották, a Kaukázusba küldettek. Minden Konstantinápolyból érkezett tudósí­tásból arra következtethetni, hogy Törökország Oroszor­szágot Ázsiában egész erővel fogja megtámadni. A Pays világos és alapos szavakkal ecseteli azon következményeket, melyek az északamerikai kormány­nak a Koszta-ügybeni sajátságos nézeteiből későbbi időkre származhatnak, s mindenekelőtt Európa összes kormányait azon törekvésekre figyelmezteti, mik P­­­e­r­c­e tábornok elnöksége és a democrata párt uralma óta napi­renden vannak. Az amerikai kabinet mindinkább távozik azon bölcs semlegességi elvtől, melyet a köztársaság alapítója az utódoknak mint drága birtokot megőrzés végett hagyott hátra , és a­mely Északamerikát 50 év óta minden európai katasztrófától és véres epizódtól tá­vol tartotta. Tekintetbe véve azon különböző phasiso­­kat, melyeken a Koszta-ügy átment, méltán kérdez­hetni: vájjon Amerikának van-e joga az európai álla­mok nemzetközi viszonyaiba határozottan beavatkozni ? vájjon annak kormánya eltökélte-e, azon pártoknak, melyek a régi világot háborgatják, gyámképen ma­gát föltolni ? Ha ezen gondolat már az amerikai kormány csont­jává és vérévé vált, az épen nem fér össze oly jelen­tékeny nemzet kötelességeivel, és nehéz következményű leend. Eddigelé egész Európa, politikai rendszerek bírálata nélkül, ezen nagy nép nagyszerű föltámadását őszinte bámulással szemlélte, mely nép csodálatos­képen , kevés idő alatt, az első rangú nemzetek állás­pontjára jutott, és roppant békés hatást, sőt bizonyos erkölcsi propagandát háborútlanul és irigység nélkül gyakorolt. Akkor azonban , midőn Európa látni fogja, miszerint Amerikától ez vagy amaz törvény reá tolatik, ezen erkölcsi befolyás rögtön elenyészik, és az ame­rikai democratia látni fogja, hogy feladatának nem felelt meg és ellenkezőjét érte el annak, mit elérni kívánt. Normandiából írják a N. Pr. Z-nak, hogy az ottani nép a kenyér drágulása miatt nagy izgatottság­ban van, s már több véres verekedés történt volna. Kö­zelebbről a granvillei parasztok és vámosok közt ko­moly összeütközésre került a dolog, minthogy az utóbbiak a krumpli és hüvelyes vetemények kivitelét a szomszéd angol csatornaszigetre, az újabban megjelent tiltó ren­delet értelmében, megakadályozni akarták. A párisi, va­lamint a vidéki lapok is e dologból nagy lármát nem csinálnak. Ugyanezen levelező írja, hogy néhány nappal ezelőtt kirándult Jersey és Guernsey szigetekre, az ottani for­radalmiak helyzetével megismerkedendő. Tapasztalatait ezekben öszpontosítja: Jersey szigeten mintegy 300 franczia menekült van. Ezek közt Hugo Victor két fiá­val, nejével és leányaival, továbbá Leroux Péter, Rybei­­rolles, Cayhaine, Golvavero, és mások. Van még mint­egy 200 lengyel, kik közöl egy Swentod­awaki nevű forradalmi nyomdát alapított. A legitimista emigránsok közöl egyedül Lefle tábornok tartózkodik ott. A W. párisi levelezője Írja: Iskender beynek Omer pasa által megbízások következtében Franczia­ország­ és Angliába küldetése, itt többféle magyarázatra nyújt alkalmat. Iskender bey lengyel, neve Zielinski, s már 1848 előtt a Porta szolgálatában állt,­­ Törökor­szágban mohamedán vallásra tért át. 1848-ban Ma­gyarországon volt, s Bem hadsegéde vala, kivel Alep­­poba ment s ennek halála után ismét török szolgálatba állott. Egy év óta Omer pasa hadsegéde, s ezen mi­nőségben részt vett a montenegrói expeditióban. Kül­detéséről, minthogy még holnap érkezik meg, bizonyost nem mondhatni; azt beszélik mindazáltal, hogy megbí­zása volna tiszteket toborzani a Kaukázusban s főleg az Ázsiában működő hadsereg számára. Úgy látszik, kezeskedni lehet azért is, hogy a Porta előlegesen az ellenségeskedéseket Ázsiában fogja kezdeni és a Duna mellett védállapotban tartja magát. Ez időpont nem lehet messze, mert ha a Gorcsakoff tábornok­hoz intézett felhívást e hó 9­dikén kézbesíthették is , és a feleleletre 13 napi időt engedtek , Gor­csakoff tábornok nem várhatja be az idő eltel­tét a tagadó felelet megadására, minélfogva aztán az ellenségeskedések azonnal elkezdődnek. Ha tehát az oroszok megtámadása Ázsiában elhatároztatott , gon­dolható, hogy Oroszország erre hadműködéseivel a Duna mellett fog felelni. Ez, bármit mondjanak is, a helyzetet igen komolylyá­ teszi, és a J­o­u­r­n­a­l d o s D­e­b­a­t­s el­ménczkedései bizonnyal roszul vannak alkalmazva. Levelező tökéletesen kezeskedhetik, hogy az északi hatalmak párisi követei mit sem tudnak az Ausztria, Porosz­ és Oroszország között (elterjedt hír szerint) Pots­­damban kötött szövetségi egyezményről. A külügymi­nisztériumban is erre vonatkozólag hivatalos közleményt nem kaptak, és minden e pillanatig gyanításon látszik alapulni. Azon tudósítás, hogy a franczia kormány fölszólítta­­tott a romai sereg kivonására, nem egyéb koholmánynál, mi eredetét a diplomatánál, a római sereg szaporítására nyilvánított elégületlenségből, veszi. P­e­r­s­i­g­n­y tegnap a félhivatalos lapok szerkesztőit magához hivatta, hogy nekik megmondja, miszerint ezután a keleti kérdésről azt írhatják , a­mit akarnak, mi más szóval annyit tesz, hogy a miniszter engedel­met adott nekik a háború mellett nyilatkozni. Cavaignac tábornok tegnap a császár­tól fogadtatott. A touloni újság a Moniteur azon c­áfolatával ellenkezőleg, hogy Toulonban seregek szállítására né­hány hajó szereltetnek fel, azt állítja, miszerint több gőz­fregatt fölszerelése gyorsan halad. A sléziai újságnak írják Thüringenből, mikor az ottani vasúton már néhány főrangú franczia tiszt ment át, kik Bécs és Trieszten keresztül a török fővárosba utaznak. Murát Luczian herczeg mint hadnagy a testőrezredbe lépett. A külvárosokban Ledru-Rollinnak Napóleon ellen inté­zett legújabb iratát néhány nap óta számos példányban terjesztik el és a rendőrség azokat hasztalan keresi. Lon­donban nyomatott Thomson és Davisonnál. E röpirat a népre nagy befolyást nem gyakorolhat, minthogy nincs ha­tározottan kifejezett iránya. Carbonel assz., Havin szerkesztő nénje , tegnap Province­ utczai hözelében meghatározván , 2,500,000 ftk. vagyont hagyott hátra,minek nagy része Ha­v­­­n­na marad. Dembinaki, kit a Kr. Z. már Konstantinápolyban akar tudni, tegnapelőtt, több egyén előtt, kik vele a keleteni parancsnokság átvételéről beszéltek, kijelenté , mikép­p a háborúról lemond, kivéve azon esetet, ha az közvetlenül Lengyelország függetlenségére vezetne. Belgiojoso herczegnő nem halt meg, mint több ide­gen lap hibásan jelentette. Párisi barátai tőle levelet kap­tak, melyben jelenti, hogy sebeiben, melyeket orgyilkos keze rajta ejtett, már nem oly nagyon szenved. E gyilkos egykori legénye volt. B­el­g­i­o­­­o s­o herczegnő most Kis- Ázsiában él. Olaszország, Turin, oct. 12. Lord Minto tegnap­előtt ideérkezett. Minthogy e férfiúnak olaszországi láto­gatása a conservativ sajtónak legtitkosb hírekre nyújt anyagot, nem lesz érdektelen megjegyezni , hogy most is, mint a múlt évben, egészségi tekintetekből fogja a telet Sestriben Genua mellett tölteni, hol jelenleg az angol kö­vet is mulat. Minto tegnap csak néhány látogatót foga­dott, ezek között Cavour miniszterelnököt, s egyedül ennek volna politikai jelentősége , ha nem tudnák , mikép e két férfiú több év óta egymással szoros barátságban él. A pártok élete csendes, daczára azon számos politikai be­­fogatásnak, mit San Martino belügyminiszter az utóbbi napokban rendeltetett. Az elfogottak közt nincsenek pie­­montiak , hanem Olaszország más részéből valók, neveze­tesen lombardiaiak. Genuában és Turinban közelebbről többet szabadon bocsátottak.­­ Bizonyossággal állíthatni, hogy a kormány ezúttal nem akarja­ a befogottakat Ameriká­ba transportálni, csak a hibásabbakat Piemontból kiutasítja. Nagybritannia. Az „Examiner“ igen sajnálja, hogy oly felvilágosodott s különben nemes gondolkozású férfiú mint Gladstone, a „Times“ hibájába esett. Mi végből tartott épen e pillanatban Gladstone a manches­teri uraknak leczkét, Törökország gyöngeségei és ke­­reszténytelen vétkei fölött ? Kétszeresen tapintat nél­küli eljárás ez a kormány egy tagjától, mely kormány magát a szorongatott állam védőjének nevezi. Mennyire vádolva jön a sajtó, midőn egy szomszéd állam, coup d’ etat-ját ronzalta, mily hibának tartották sir Ch. Woods és sir J. Grahamnak a franczia despotismus elleni nyi­latkozatait! Érdemli-e tehát Törökország, azért mert gyönge, s szorongattatása leveszélyesebb perczében van, hogy kevesebb diplomatikai gyöngédség tanusitassék irá­nyában, mint tanusitatott Napoleon L. iránt diadala legmagasabb fokán ? érdemli-e, hogy a 20 év óta jóvá tenni óhajtott hibát, s e hibák utolfájdalmi ily nyíltan és kíméletlenül szemére hányassanak ? Hamburgban általánosan elterjedt a hír, hogy az angol kormány a leggazdagabb angol tőzsérekkel kezet fogva, Helgolandot egy második Gibraltárrá akarja erődíteni. Ki­kötő építéséről van szó, melybe 100 kereskedelmi hajón kívül egy ott állomásozandó kis flotta is elférjen. A költ­ségek egyelőre 400,000 font sterlingre létettek , a terveket a leghírnevesebb angol mérnökök készítik. Egyébiránt be­szélik, hogy e terv nem új, 1848-ban már meg volt pesditve. A mostani körülmények közt, midőn Oroszország a többi Európával háborúba keveredhetik , e terv kivitele nagy fontosságú. (M. P.) — A „Hérald“ utóbbi számainak egyike így ír: „Az­­ európai despotismus közlönye, a „Times“ egy egész hetet azzal töltött, hogy egy magasztos és hazafiúi ér­zelmű nép jellemét feketére lesse, s egyúttal a rokon­­szenv egy nemét színleli egy más nép irányában, melyet emelkedése korszakában épen úgy gyalázott mint most a törököt. Ne feledjük, hogy az orosznak Törökország fe­letti győzelme Angliát a közel­jövőben Törökország jelen helyzetébe hozná, mert az orosz nem késnek a követ­kező két elv kimondásával: 1) az erősebb jogú európai államjog; 2) az­­ orosz legerősebb nemzet Euró­pában.­­ Akkor majd Anglia alkotmányos szabad­sága a megoroszosított szárazföldnek nagyon alkal­matlanná fog válni. Az elvháborút, mely elől most szabadságunk ki akar térni, az egész ó világ el­len leszünk folytatni kénytelenek, vagy pedig arra kényszerülünk, hogy alkotmányunkat Miklós czár által engedjük megiratni. Ha a „Times“ valóban a kormány nézeteit fejezi ki, — írja egy „englishman“ a „Hérald“ szerkesztőjének — akkor tisztában vagyunk az orosz­török viszályban követendő politikája iránt. Anglia Tö­rökországot segélylyel fogja biztatni, de a segélylyel mindaddig késni fog, míg a törököt megverik. Akkor majd fellép, a czárnik minden kívánságát — egy állo­mást Stambul fele útján — teljesíti, s egy czudar békét forbátol össze. Gyapot és coalitiot szégyelni kezdem magamat, hogy e sorok alá e szót vagyok irni kény­telen : egy angol. Törökország, Konstantinápoly, oct. 10. Teg­napelőtt reggel egy franczia gőzös érkezett ide, sür­gönyöket hozva a franczia és angol követ számára. A két nyugati hatalom, a gróf Nesselrode emlékiratában kifejtett nézetek folytán, elhatározta a Portát hatályo­sabban istápolni. Azt találták, hogy az orosz állam­­kanczellárnak a bécsi jegyzék magyarázatát érdeklő nézetei sem az európai közjognak meg nem felelők, sem ama biztosítékot nem nyújtják, mely Európa nyugal­mára s Törökország biztonságára nélkülözhetlen. Ennél­fogva az angol és franczia követ oda utasíttatott, hogy az egyesült hajóhadat a Dardanellákba rendelje , ön­kényt értetvén, csak azon esetre, ha ebbe a Porta is egyezését nyilvánítja. A kezdeményezés­e részben III. Napóleontól jött, s itt annyira ment már a francziák elleni bizalmatlanság, hogy épen e miatt kétség forog fen, váljon a flották megjelenése jó vagy rész előjel gyanánt veendő-e? Attól félnek, hogy III. Napóleon szokott modorában eltitkolja politikai utóeszméit, s a sajtót arra használja fel, hogy ez a világgal azt hitesse el, mit ő azzal elhitetni kíván. A törököknek Francziaország elleni bizalmatlansá­gát diplomatikai ügynökök működései izgatták fel. Ezen urak legkevésbé sem tartózkodtak de la Cour szavait nyilvánosan dobra ütni. „Nem kell hinni — mondta volna szerintük a franczia követ — hogy a legújabb sürgönyök a háborút hozzák meg. Ha az ozmán kor­mány, a népnek engedve, kötelességét teljesítő, s e fel­merülő nyugtalanságokat lecsillapítani kívánta; mi sem fogjuk kötelességünket elmulasztani, s megtesszük a kellő lépéseket a csend visszaállítása­, s a béke biztosí­tására.“ E szavak Szambulban szájról szájra jártak , s most már a nyugati hatalmak legbuzgébb párthívei sem akarnak tudni a szövetséges flották közelítéséről. A Porta — mint átalában beszélik — nyugati szö­vetségeseinek barátságos ajánlatát szépen megköszöni, s legfölebb a Dardanellákon leendő átjövetelt engedi meg. A szövetséges hajóhadnak akkor Gallipoli fogna állomási helyül kijelöltetni. A minisztertanács tegnap és ma értekezett e tárgy felett, s határozata, mihelyest a­zultán által szentesitetett, az idegen követekkel kö­­zöltetni fog. Ugyan a napon, melyen a sürgönyöket hozó franczia gőzös megérkezett, báró Bruck a külügyminiszterrel kö­zölte egyenesen Olmützből kapott sürgönyeit. Ezek sze­rit a czára Porta által kivánt módosításokat elveti ugyan, de a bécsi jegyzék változatlan elfogadására még min­dig k­ész. Az internuntius minden lehetőt elkövetett arra, hogy a külügyminisztert békére hangolja; ez utóbbi azonban kénytelennek látta magát ama nyilatko­zatához ragaszkodni, hogy hiszen ha Miklós czár a bé­két oly buzgón óhajtja, csak a fejedelemségekből kell kivonulnia s minden a régi állapotban leend. Következő napon Wildenbruck úr hasonló ajánlatok­kal jött. Eleinte kissé kikelt a háborús határozat ellen, de később kénytelen volt Resid pasa eljárását helye­selni. Mind a sereget, mind a lakosságot a legjobb szellem lelkesíti . Konstantinápoly külseje egy megszállott városéhoz hasonló, mindenfelé urak, katonák s lelkesült muzulmánok láthatók, kik a birodalom legtávolabbi ré­szeiből siettek ide vallásuk védelmére. Vándor dervisek az utczákon fanatikus beszédeik által a buzgalmat szít­ják. Redifek, hadsik, scheikek, Bachi-Bosucsok gyüle­— A milyen nagy az örömem szép kis szomszédnő­met házamnál láthatni, épen akkora az aggodalmam , hogy önt csak egyedül látom , Rudolf nélkül. Úgy hi­szem ez oly rendkívüli eset, a minőre aligha emlékezik valaki , s én hajlandó vagyok attól tartani, hogy Ru­dolf barátomat valami szokatlan nagy bajnak kelle érni, hogy kedves nejét nála nélkül látjuk, vagy elfogták, vagy párbajban megsebesítették. Hóra jóízűen nevetett e vidám és hízelgő gyanúsítá­sokra s a legkellemesebb édes kedves csengő hangon iparkodott azokat megczáfolni. — Nem , nem, de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen. — Ah, gondoltam, hogy messze kell lennie, ezt na­gyon sajnálom , mert nekem megígérte, hogy tartandó ünnepélyünkön megtisztel jelenlétével. — Óh akkorra meg kell jönnie. Nekem szavát adta, hogy akkorra itthon lesz. •— Úgy minden kétségen kívül megjön. A szép höl­gyeknek adott szót megszegni lehetetlen. A­kit oly mágnes vonz,­mint őt, annak igen sebesen kell utazni. Ha a léghajósok még nem találták fel a léggömb kor­­mányozhatásának titkát, én megmondom nekik, ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél fogva mindenütt oda fogja vonni a magnetikus erő , a­hol neje van. A fiatal hölgyek nevettek a tréfán. János úrtól jó néven kellett venni az ilyesmit, ő ugyan vastag és ne­hézkes életeket szokott használni mindenki ellenében, de legalább nem is volt azoknak sem élők, sem hegyek, hogy szúrjanak vágjanak. Marion kisasszony ezalatt magához tért a köhögési intermezzoból, s magához ragadta ismét a kormányrudat. —­ Már azt valóban el kell ismerni, hogy oly gyön­géd , mivelt, szeretetreméltó férj nincs is több az ég alatt, mint Rudolf. Bocsánat édes szomszéd, érzem, hogy önt nagyon megsértem, a midőn azt mondom,­­ nincs! de igaz, ön is igen kedves előzékeny férj, de Rudolfnak nincsen párja, ő valóságos angyal a szere-­­ tetben, egy cherubim, nem is férfi a neje mellett, olyan férj, a­minő csak csodára születik egy század­ban egy. (Értsétek meg belőle mind a hárman: Rudolf nem azért jó férj, mert neje megérdemli, hanem azért mert ő d­erubim. Rudolf nem olyan férj, mint egy és más férfi, teszem föl János úr, és te szegény szerencsétlen asszony sírhatsz, a midőn ilyen példás szeretetet hallasz magad előtt emlegetni, más boldogságának látása, hal­lása megannyi térszúrás lehet a szivedben.) Flóra nem tűrhető, hogy más irányt ne adjon e be­szélgetésnek. — Kegyedet mindenütt reméltem feltalálhatni, mi itt környékbeli ismerősök, meglehetős eleven társaság­ban élünk s előre örültünk, hogy társnőink száma ismét egygyel szaporodott, de mindeddig nem találkozhattunk kegyeddel, pedig egészen összeesküdtünk már ellene, hogy közöttünk igen jól érezze magát. Marion kisasszony sietett e buzdító gyöngédség ha­tását lehűteni szúró észrevételével. — Karpathy úr perse hogy rejtegeti nejét, eldugja a hamis, hogy más ne is láthassa. (Félti a vén bolond, van oka rá.) — Óh férjem igen előzékeny, sietett őt kimenteni Fanny, de megvallom, némi tartózkodást, mondhatni fé­lelmet érezek magamban, ily magas körökben megjele­nésem előtt. Én igen egyszerű emberek közt nevelked­tem s szerfelett hálásnak érzem magamat nagysádtok ezen kegye által, mely egészen felbuzdít. Nem használt az. Hijába felelt ily magát megalázó hangon , hijába iparkodott azt állítani, hogy köszöni, a­mit egy részről nincs oka köszönni, ügyes vívóval volt dolga, a ki szüntelen megtalálja ellenfele védetlen gyön­géit. Perse, perse! viszont a Marion kisasszony, ez na­gyon természetes, ez nem is lehet máskülönben. Egy fiatal nőnek a legnehezebb állása van, midőn legelőször a v­ilágba lép, kivált egy esetben, midőn azt kénytelen nélkülözni, a­mi rá nézve legszükségesebb, a legbizto­sabb támaszt, az anyai tanácsadást, az anyai ve­zérletet , ah egy anya őrködő gondja megbecsülhet­­len egy fiatal nőre nézve. Fanny szemeit érzé kiégni, nem rejthető el; arcza bíborvörös lett. Ali­g előtte anyáról beszélni a leg­iszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás , a leg­nagyobb kegyetlenség. Flóra görcsösen szok­ta meg az ifjú hölgy kezét s mintha ugyanazt a beszédet folytatná, monda.: Való. És az anyát nem pótolja ki senki. Azokból a sötéten rászegzett szemekből nagyon jól megérte Marion kisasszony, hogy ez elég erős vágás volt ő ellene s a következő battéria már most egyenesen Flóra ellen jön elgyújtva. — Óh abban igazat adok önnek, kedves Flóra! Ki­vált olyan derék jé szelíd anyát, mint néhai Eszékyné volt, bizonyára nem pótolhat senki. Senki. Senki. Meg­vallom, hogy én sem. Óh én bennem sok kellemetlen szigo­rúság van; az engedékenység jól illik az anyáknak, az őket ékesíti, de már a nagynénék sokkal kellemetlenebb, sokkal­haiatlanabb szerepre vannak utasítva , nekis­porolni, zúgolódni, gáncsot keresni, ügyelni, teherré válni szükséges. Hijjába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van önnek kedves Flóra. És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetet sok oka lenne Flórával porolni, zúgolódni , gáncsot keresni. — Ad vocem porolni! vágott közbe János ur , maga is észrevette nejének zavarát. Nagyságod pőre végett méltóztatott azon tiszteletben részesítni, hon-­ házamnál elfogadhassam, ha talán nem gondolná czél­­szerűnek az ifjú hölgyekkel ad­áinkat megismertetni. — Oh nem, nem, nem ! Értem, értem! Hagyjuk őke magukra. Sok beszélni valójuk lesz. Karpathy°ur mond­hatom , hogy két fiatal hölgynek mindig elég beszéln valója van egymással. Ha önnek úgy tetszik , mi érte­kezhetünk a családi archívumban. Remény­em Karpa­­thyné asszonyság kedves szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny leni Karpathy úr miatt. Oh kérem az régen volt, nagyon régen, még ha akkor­­ fiatal mondhatni kicsiny kis gyermek voltam János úr karját nyujtá az amazonnak, ki még egy­szer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra kész ínyét, csontkezeit a nagy karmantyúkkal a Nábob kar­jába ölté, s a legtökéletesebb, hibátlanabb libegősség átszárnyalt a családi archívumba hm­t­c­i- ° U uram tiszteletteljes állásban vártik v ^ olyasmit gondolt, hogy ennek a nevét ^ T, g“­TM imént, mint egyikét azoknak , kik sok /t ,át"grot,ta az "f® épen a.eal „em­eny*, lehessen társaságukat óhajtani. 6 valakinek oka­tFolytatjuk.)

Next