Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-18 / 1082. szám

r 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 ., . A havi előfizetés , mint’ a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő url-utcz’a 8-dik szám. Szerkesztési Iroda: url-utcxa 8 ix. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva | Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p JOSS Kedd, oct. 18-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit­ sora 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be- igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ­­— hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decem­beri) folyamára. Vidékre postán küldve 5 for. Budapesten házhozhordással 4 sor. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napid“ kiadó hivatala. BÜNTETŐ PERRENDTARTÁS. Pest , oct. 17. I. A folyó évi julius 29-dikén kelt l1. nyilt­­parancs által, a birodalom egész területére (egye­dül a katonai határőrség kivételével) egy új bün­tető perrendtartás bocsáttatók ki, mely a XI czikk­­ből álló bevezető parancson kívül, áll húsz fejezet­ből, s 436 szakaszból, és a Magyarországot illető országos kormánylap ez évi XVIII-dik darabjában 171 -ik szám alatt foglaltatik. Addig is, míg e fontos törvényhozási munkálat hatályba lépésének napja egyes koronaországokra, s különösen magyar hazánkra nézve ki fogna tű­zetni : nem lesz érdektelen annak fővonásaiban megismertése. A büntető eljárás ugyanis oly szo­rosan összefügg a büntető codexxel, hogy a bün­tettek- s ezek büntetéseit meghatározó legszebb s leghumánusabb törvénykönyv is csak félszeg s egy­oldalú valami, alig több a semminél, ha az eljárás, mely annak életet ad, a haladott tudomány, s igaz­ság követeléseihez nincs idomítva, s azon egy el­vek szerint, azon egy időben nem lép életbe; a jól rendezett büntető eljárás továbbá oly lényeges föl­tétele az egyéni biztonságnak és szabadságnak, hogy kellő büntető eljárási formák nélkül ennek minden egyéb biztosítékai csak képzeletiek , s já­tékok az önkény vaskezében. És valóban csak sajnálni lehet azon külföldi jámbor publicistákat, kik örülni tudnak a többé kevésbbé kegyelmes büntető codexeknek, ennek megfelelő józan és humánus büntető eljárás nélkül. Bölcsebbek ezen bárgyú theoreticusoknál azon kormányok, melyek az elválaszthatlan dolgokat ilyenül elismervén, elválasztani nem akarják , s a codexet és az eljárást egyazon időben, vagy leg­alább egyfolytában reformálják. S már e szem­pontból is köszönetet kell szavaznunk magas kor­mányunk bölcseségének, mely 1852 sept. 1-jétől kezdve az újonnan átdolgozott ausztriai büntető törvénykönyvet az egész birodalomra kiterjeszt­vén, 1853. július 29-kén már a büntető perrend­tartást is közzé tette, s igy a nagy művet kiegé­­szítette. Fejtegetéseinkben az­ életbeléptetendő büntető eljárás körül, mellőzni fogjuk a tárgy közjogi oldalát, s csak szorosan jogtudományi szempontból akarjuk ismertetni ezen nagyfontosságú intézkedé­seket , a­mennyiben szolgáltak t. i. a vétség ki­­világlására, az igazság kiderítésére , a bűnös el­marasztalására, s­ az ártatlannak védelmére; nem pedig , mennyiben hatnak egy vagy más politikai czél elérésére, s közjogi eredmények ki­vívására. Kik a körülményekkel alkudozni egyáltalában nem értenek, s inkább törnek mint hajlanak, kik a Staatslexiconból tanult elméletektől megválni nem tudva, esküttszéki formán kivül tűrhető büntető­­eljárást nem is képzelhetnek; kik ha azt, m­it esz­ményül felállítottak , el nem érhetik , kevesebbről hallani sem szeretnek, s a haladó tudomány és em­beriség áldásait csak bizonyos, meghatározott alak­ban s modorban akarják elfogadni: azok,az 1853. júli 29-diki büntető eljárással nem lesznek meg­elégedve , s a humanitásnak e művön át ragyogó sugarait fekete fátyolon keresztül tekintvén, azokat nem fogják eléggé méltányolni. Az 1851. dec. 31-kén kelt nyilt parancs (or­szágos törv. és kormánylap 1852. I. darab, 2-dik szám), különösen annak 17—32 pontjaiban van­nak megállapítva a vezérelvek, melyek szerint a büntető eljárás szabályoztatok Ezen vezérelvek nyomán, a bűnvádi ügyekben, mint a polgáriak­ban is, folyamodás létezik; a nyomozási vagy vizs­gálati eljárás lehető legegyszerűbb alakban törté­nik : a vádló (accusatorius) rendszer, a vádlott ré­­­­széről védő-rendelés, s a végrehajtásban­ szóbe­liség mindazon ügyekben, melyek társasbiróságok előtt tárgyaltatnak, megtartatik; a vád az egyedül büntető perekre szorított hatáskörű álladalmi ügyész­ség által létetik; az eljárás nem nyilvános ugyan, azonban az első folyamodási szóbeli eljárásnál a vádlottnak, s az elnöknek jogában áll bizonyos korlátolt számú hallgatókat bebocsátani; az eskütt bíróságok (jury) mellőztetnek, s az ítéletek csak megvizsgált bíróságok által hozatnak; feljebbviteli törvényeknél az eljárás mindenkor és csupán írás­beli stb. Ennyi és nem több, a vérmes­ egyéneket ter­mészetesen ki nem elégíti, s ők azután, vágyaikat el nem érve, nem tudnak örülni mindazon szépnek s jónak, mi a haladás és humanitás jótékony szí­neiben tűnik fel, s mit részletesben ki fogunk e czikkek során emelni, s ha olvassák mindazt, mi az amerikai s angol jury dicsőségéről írva van; ha olvassák, hogy az angol biró mindent lelkiismere­tesen elkövet, nem arra, hogy a vádlottat bűn­bánó vallomásra bírja, hanem hogy ez az ellene intézett vádat be ne ismerje stb, elfelejtkeznek másrészről az egykori Pesti Hírlap „szelíd tortúra, Bot for­ever“ stb czímű­ híres vezérczikkeiről, mik akkor az országot felvillanyozták. Pedig azon sö­tét képek, melyek e czikkekben kíméletlenül s vér­fagy­laló hatással felmutattattak, nem voltak a lég­ből kapottak; a bakba-húzás, gúzsba-kötés, kor­bács és bot, a számlálatlan tizenkettő, az ütlegvir­­tuózok szomorú hősködése valóban napirenden va­lónak mindaddig, mig a journalistiku­s publicista irodalom, s ezzel együtt nemcsak jobb része föl nem ébredt, s hatalmas szelleme lassankint ki nem szorította a középkori barbár (noha törvénynyel nálunk soha nem szentesített) szokásokat ; sőt ugyanezen szokások fekete árnyalakjai, egyes kivéte­les esetekben, még a legközelebbi korba is átvonul­tak. A faggató per, nem-nemes honfitársaink irányá­ban, legutóbbi időkig űzte dúlásait, s a­ki a közélet színpadát ismeri, lehetetlen, hogy vérmérséklete sze­rint kisebb vagy nagyobb borzadással ne emlékez­zék vissza a vallató szobák jeleneteire, a „lueus a non lucendo“ hasonlatosságára úgynevezett, bene­­volumokra, a b. Eötvös „Falu Jegyzőjében“ hal­­hatatlanított Nyúzókra és pandúrjaikra. Fajunk dicséretére s az igazság érdekében azon­ban kedves kötelesség megemlítenünk, hogy ezen állapotokban a magyar nemzet egyáltalában nem gyönyörködött, s nem is várt külső impulzust, hogy Augias istállóját a büntetőjogi téren is tisz­togatni kezdje. Egyes részletes javítási kísérletek után a codificatio felébredt szelleme az 1840. évi 5-dik törvényczikkelyben nyilatkozva, a büntető törvénykönyvvel várhatlan kapcsolatban levő bün­tető s javító rendszer behozása iránti kimerítő véleményadásra országos választmányt küldött ki, mely feladását nemesen fejtette meg. Híven a tu­domány legújabb követelményeihez, összekötötte az eljárás reformját a büntető codex reformjával, s míg a codexet a legkövetkezetesb rendszeres­séggel s művészi öntetben dolgozta ki, az eljárási törvényjavaslatot is meleg haladási színezettel árasz­ta el. Természetes volt azonban, hogy oly testület által szerkezteti művekben, mely különböző politi­kai iskolákhoz tartozó egyénekből áll, a szavaza­tok közti viszony gyakran transaetiót parancsol az ellentétes elvek között, a teljes következetesség lehetetlenné lesz, é­s innét magyarázható, hogy az említett választni, munka a törvényhozáson annak idejében keresztül nem mehetett. Ezeket előleg megemlítve, átmegyünk már az új ausztriai büntető perrendtartás ismertetésére. A törvénynek, melyet alapos és kimerítő tárgyismeret a többi birodalmi intézményekkel, nevezetesen a politikai s igazságügyi hatóságok új szervezetével öszhangzásban alkotott, világossága, rendszeressége s tiszta áttekinthetősége könnyítni fogja munkánkat. Pest, oct 17. Mit a magyar gazdasági egyesület egykor az ország­gyűléseken sikeretlenül indítványba hozott, s mit a jó­indulat és tapasztalás a nemzetgazdaság érdekében már számtalanszor hozott javaslatba, s mi Felső-Ausztriában már rég hasznos szokásban volt, — végre hazánkban is életbe lép. — Ugyanis a félhivatalos C. C. hasábain a következő sorokat olvassuk : „Hogy a mezőgazdaságbani marhatenyésztésnél a sónak minél kiterjedtebb használatára eszköz szolgál­tassák : a cs. kir. pénzügyi igazgatóság bizonyos sóne­met rendelt l­eszitetni e czélra, mely a szürke tenger­­sónak tarnitsgyökér- és szénpor­rali vegyüle­­téből áll, s marhasó név alatt különböző helyeken már is jó siikerrel hozatott be.“ Azon hathatós támogatást, mit e korszerű intézkedés által a mezőgazdaság átalában, s különösen az állatte­nyésztés országszerte nyerni fog, alig lehetne értéke­síteni. A jótékony eredmény rövid idő múlva látható leen, a magyaroszági állattenyésztésben, kivált ha mi­előbb a közlegelők megszüntetése a gazdát a sokkal hasznos l istállózásra kényszeríti. —Még csak azon ké­relmünk marad fenn, miszerint az illető kormányorgá­­numok hirdettetnék ki, hol és mily áron szerezheti meg a gazda magának e marhasót? Arad, oot. 13. Üdvözöljük­­a gyümölcsös őszt, üdvözöljük a láng­­fi­rta szüretet; elérkezett mind a kettő, néhány nap még, s eltávozik mind a kettő. Ha tudja azt a kedves olvasó, hogy az európai hirü ménesi promontoriumon, mely a dicső magyaráti, galsai, vi lágosi, kovaszinczi, gyoroki s paulisi hegylánczokból összefűzve, képez egy gyönyörű koszorút , előbb kelő városi polgártársaink csaknem mindegyikének van kisebb nagyobb rész sző­leje, elképzelheti, mennyire megnépesültek a hegyek az e hó 5-dikén kezdődött szüretkor s mennyire kiüre­­sült a különben népes város, melyben a betegeken, or­vosokon s gyógyszerészeken kivül alig maradt más egészséges ember, mint a ,fehér kereszt* előtti padhoz szegzett két fiók sensal, még két pazérló úrficska, kik amazokkal jó egyetértésben látszanak lenni. A hegye­ken több felé élénk vigalmak, fesztelen barátságos összejövetelek tartottak, s hála a Gondviselésnek, a vi­gadók arczairól az elégültség összetükröző sugárt mo­solyognak, mert..........jobb a termés, mint tavai volt, és.... kevés lett a hordó; alig akad egy két szőlősgazda, ki elégületlen volna, értjük azokat, kik kellő művelés s gondviselés nélkül szeretnek terméshez jutni. Szőlőnemesítő szőlőgazdáink közt Landshut Ist­ván orvos úrnak sikerült az idén 6 akó rajnait termesz­teni. A még alig 4 éves ültetvény idegen földben, már­is mily szép sikerrel jutalmazza a vállalkozó gazda fá­radságát. Paulison némelyek az aszúval is kísérle­tet tesznek, szakértők véleménye szerint az idén nincs reá jó idő. Folyó ára az uj bornak helyben 2 ft 30 kr, a jobb 3 frt, ezen olcsóság mellett sincsenek vevők, reménység azonban van, hogy a bor árának megállapodását s a kéletlenséget az itteni hadimozgal­mak rövid időn megváltoztatják. Társaséletünk közelebb lefolyt napjait az unalmas egyhangúságból fölriasztotta Sárközy Ferencz or­szágos h­írű zenetársasága, mely közönségünket néhány­­szori fölléptével kedélyesen mulattatta, de leginkább el­ragadta a zenebarátokat a ,fehér keresztű vendéglőben, hol az érzelem természetesen végtére tánczba és pezs­gőbe tört ki. A jeles társaság innét Csabára ment, hol már egy jótékony czélra tervezett tánczvigalom vára­kozott reá.­­ Peterka Károlynak a mai jelentés szerint már f. hó lééte és bezáruló panorámája kielégítő látogatásnak ör­vendett.­­ A kötéltánczosok és erőművészek sem na­gyon panaszkodtak a részvétlenség ellen , hanem már a j­é­g h­a­j é­s kifakadt, és füle hallatára összeszidta a bámész közönséget, mely elpukkasztott léggömbjének papirosát sem fizette meg. Aztán boszújában nem is rakétázott többet. Ha tudná a jámbor, hogy az aradváro­­siaknak a rakétázásból eddig nem sok hasznuk vált, talán nem lenne olyan keserű a lelke. Carrée Vilmos és Nautman Lajos 40 művész s mű­vésznőből, meg 30 lóból álló társasága e hó 15-dikén kezdendi előadásait egy vadonnatúj műlovarkörben. A napokban épülendő vásárra is remélünk még valami szarvas művészeket, így aztán nem fogy ki a közönség az élvezetből, csak a fizetést ne röstelje. Napi események különös említésre méltók mostanság nem igen merülnek föl nálunk; a múlt hónapban csak­hamar egymás után több ízben tűz ütött ki; a pusztító elem legtöbb kárt Bánhidy Albert törvényszéki ülnök úrnak okozott; két, mintegy ezer pengő forintot érő lo­vai ben égtek az istállóban. Időjárásunk különösen kedvező, folytonosan derült, meleg napok. Városi közönségünket jelenleg azon hír foglalkoztatja, hogy Arad és Temesvár vidéke néhány nap múlva tá­bortérré fog átváltozni. — A katonaság elszállásolása s élelmezése iránt tegnap tartottak a tanácskozmányok. — A lehető drágaságtól előre retteg a közönség. — Egyik csapást ki sem heverte még, már nyakára sulyo­­sodik a másik. De jó az Isten ! (Lapszemle.) Az „Ost. D. P.“ oct. 15-kei számát egy a hadsereg-leszállításra vonatkozó császári kibo­­csátványróli elmélkedéssel nyitja meg, melynek mi itt csupán végsorait közöljük. ,,A hadsereg leszállítása a jelen pillanatban — úgymond — midőn a császári ál­lam két szomszédja , iszonyatosan fegyverkezve , harcz­­készen áll egymással szemközt, több mint csupán pénz­ügyi rendszabály, az egyszersmind legvilágosb bizonyít­vány, hogy Ausztria a békét, és csupán a békét akarja. Az ausztriai hadsereg a megtörtént leszámllás után is oly tiszteletparancsoló állást foglal, hogy minden eshe­tőséggel szembeszállhat. Midőn Ausztria megmutatja, hogy a fenyegető összeütközés pontján is nemcsak erő­­szaporításra nincs szüksége, hanem még seregének egy részét el is bocsáthatja . Európának ezáltal bizonyságot szolgáltat, mily kevéssé szándéka a függő kérdésben nagyobb részt venni, mint mennyit méltósága, mint nagyhatalomé, s feladata, mint békés közbenjáróé, neki kijelölt.“ AUSZTRIAI BIRODALOM ” cs. kir. Felségek, Ferdinand császár és Mária Anna császárné Tessari Antalnak, a S. Maria Gloriosa de Frari egyház plébánosának Velenczében egy nagybecsű arany burnótszelenczét küldött legmagasb elismerések kifejezése mellett azon beszéd két példányáért, melyet a ntiszt. lel­kész a Tih­an-emlék felszentelése alkalmával tartott, s a Felségeiknek átnyújtani szerencsés volt. A lelkész ur e be­szédet saját költségén a cs. kir. Felsége legmagasb szüle­tésnapjának , s az érintett fölszentelés első évnapjának ün­nepélyére diszkiadásban bocsátotta ki. (C. C.) Bécs, oct. 15. Hogy a tanuló ifjúságnak szorgalmas iskolábai járását s szakadatlan tudományos kiképzését illető rendeleteknek biztos, részrehajlás nél­küli s idejekorai alkalmazás kölcsönöztessék, s ez által hatós eredmény idéztessék elő: a cs. kir. közoktatási KÜLFÖLD. Németország, Berlin, oct. 13. Amint látszik, a mi kormányunknak is egy kis elintézendő baja lesz az északamerikaival. A radikál követek , kiket a radikál elnök Európába küldöz , különös foglalatosságukká te­szik, hogy az európai szárazföld fővárosaiba indultak­­kor beszédeket tartanak, melyek azon államokra nézve, hol tulajdon államukat képviselik, rendszerint épen oly sértők , valamint magukra az északamerikai szabad ál­lamokra nézve is károsak. Mert melyik kormány nem fog ily körülmények közt bizalmatlansággal viseltetni oly követ iránt, ki már állomáshelyére érkezte előtt az­zal dicsekvék , hogy vele bajos leend az értekezés. A porosz udvarhoz közelebb érkezett északamerikai követ, Vroom Péter is, hazájából elindultakor beszédet tartott barátihoz, melyben többi közt imert mondá: „Az eu­rópai szárazföld jelen helyzetében nem tudjuk, mit hoz­hat a jövő nap. Könnyen megtörténhetik, hogy ottani tartózkodásom alatt háborúk támadnak, és bajok kelet­keznek, melyeknél e kormány képviselői bonyodalmak­ba keveredhetnek. A mi kormányunk és követeinek kö­telessége , úgy látszik­, igen világos. Az északamerikai egyesült államok képviselőjének mindig emlékezetben kell tartania , hogy ő egy szabad kormány képviselője, ki, nézetünk szerint, Európa többi képviselőinek fölötte áll. És ámbár mi, irányukban, ezen fensőséggel nem szoktunk is dicsekedni, még­is folyvást tudatnunk kel­lene velük , hogy mi minden tekintetben velük egyenlő vonalon állunk. Ha háború fejlődnék ki, minket nem hínak fel, hogy a bajok­ vagy háborúkban részt vegyünk, ámde tudjuk, hogy az európai szárazföldön két­ nagy elv áll egymással szemközt. Ezen elvek küzdenek egy­mással, s a harcz folyvást tart. A dolog még nem jutott oda, hogy mi más nemzetek ügyeiben interveniáljunk, de ha nemzetek küzdenek egymással, s ezen két egymással szemközt álló elv képezi a harcz kérdését, akkor a mi földrészünk, akkor a mi­­kormányunk nem maradhat közönyös szemlélő , akkor ezen republikánus földrész, s ezen republikánus kormány ily harcznál nem mutat­­kozhatik indifferensnek. — Bármi legyen is az ottani ügyek állására, vagy az ottani harczok és mozgalmakra nézve kormányunk képviselőjének kötelessége , még minisztérium, miután a kartanulmányokat illető s 1850- ben kibocsátott általános rendeletek erre vonatkozó ha­tározatai , az eddigi tapasztalatok szerint elégtelenek­nek találtattak, indíttatva érze magát a következőket rendelni: Ezután a tanári collegiumnak, az iskolai év meg­nyitása után, minden hónapban legalább egyszer össze kell ülni, hogy a tanulóknak látogatási szorgalmáról egymást kölcsönösen értesítsék, a tett észrevételeket egymással közöljék, e fölött tanácskozzanak, s oly rendszabályokhoz nyúljanak, melyek a kartanulmányo­kat illető törvénynyel kapcsolatban állanak. Ezen ren­delet az épen megkezdődő iskolai évvel életbeléptetendő. Mi módon ügyelendnek föl a docensek hallgatóik számára, szorgalmára s más speciális viszonyokra, ezu­tán is belátásukra bizatik ugyan, különös figyelmüket mégis főleg azon hallgatóikra fordítandják, kik az egye­temi tanulmányok első évében járnak, kik ösztöndíjban részesülnek, vagy pedig kiknek maguk viselete okot szol­gáltathat arra, miszerint szorgalmuk felől méltán kétel­kedhetni. Mivel pedig a puszta szorgalmas látogatás, a valódi tudományos előhaladás nélkül csak igen külső és felü­­leges nyeremény volna: minden tanár-collegiumnak s docenseknek emlékezetükbe hozatik, miszerint köteles­ségük hallgatóik tudományos alkalmazásáról helyes íté­letet szerezni maguknak. A­mennyiben e végre nemcsak a docenseknek tanít­ványaikkal­ beszélgetése, hanem azoknak a tanító veze­tése alatti egymásközti tudományos vitatkozása szinte a docens által kitűzött thema fölött, valamint írásbeli ki­dolgozások különösen alkalmasak, s ezen eszközök, ta­nárok által is czélra vezetőknek tapasztaltattak, ezek­nek behozatala sürgősen ajánltatik. A fenebb emlitett havi tanácskozmányokban a ta­nári collegium, a disputatoriumok s collegiumok ügyét is tárgyalás alá venni el nem mulasztandja, s mindenik docens a themákat s főkérdéseket, melyeket vitatás, vagy írásbeli kidolgozás tárgyául tűzött ki, az értekezlet jegy­zőkönyvéhez mellékrendi. (D. C.) „Több bel - és külföldi lapokban közlemények jelentek m­eg egy államkölcsön felöl, mely, állítólag, legújabban a külföldön köttetett volna. Mi biztos for­rásból tudathatjuk, hogy ama közlemények teljesen alaptalanok.“ Alaptalan tehát a következő londoni hír is : „A „Times‘*-nak egy telegrafi sürgönye jelenti Bécsből, hogy a Rotschild házzal új ötpercentes kölcsön iránt tör­tént volna alkudozás. A szerződvényben azon záradék fog­laltatik, hogy az , háború esetén , érvényességét veszti.“ Artems Ottokár grófnak gráczi püspökké megerősittetése nov. 4-én, s püspökké fölszenteltetése vasárnap novemb. 6-án a salzburgi főegyházban menend véghez. A gráczi szé­kes­egyházba ünnepélyes bemenetele s ottani beiktatása a pünköst utáni utolsó vasárnapra, novemb. 20-kára, van határozva. Gr. Mensdorff-Pouilly tábornok, cs. k. ausztriai követ 8?. Pétervárott oct. 12-én érkezett Londonból Boskowicz cssz­­ládi jószágára Morvában, és vasárnap jövend Bécsbe, hogy rövid itt mulatás után sz.-pétervári állomására térjen vissza. A néhány nap előtt Turinból ide érkezett cs. k. ausz­triai követ, Apponyi gróf, hallomás szerint, tágabb sza­badság mellett minden esetre huzamosb ideig fog Bécsben tartózkodni. Az elutazás okairól számos versiók keringnek. Egyrészről annak következményéül mondják, mivel dr. Vandoni állítólagos gyilkosának kiszolgáltatása megtagad­­tatott, másrészről erősítik, hogy a lezárulási ügy, vagy a gróf úrnak­­a sajtó féktelensége elleni panaszai szolgáltak okul.­­ A grófnak már ismételt értekezletei voltak gróf Bud­­ Schauenstein külügyminiszterrel.

Next