Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-27 / 1090. szám

1853. negyedik évi folyam 1 Fálávra . 8 „ — „ , ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Pesten házhozhordva: Vidékre postánküldve. Évnegyedre 5 fr. — kr. p Földvre 10 „ _ „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt.­­ Évnegyedre 4 „ — „ ,­­ Egy hónapra 1 fr . 30 k. p A lap politikai tartalmát illető minden ko­rlán a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza$-dik szám. Liszkeixtési iroda, Drl-utcza 8 u Bármentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. 1090 Csütörtök, oct. 27-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések öt ha­bból petit­ sora 4 pgő kraj­cárjával számittatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bályogdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Folyó évnegyed első hónapja vége felé járván, azok számára, kik az előfizetéssel elkéstek, ezennel kéthónapos előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ novemberi s decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 írt 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 írt 40 kr. pp. Kik azonban a folyó évnegyedre (oct.-dec.) a lapot teljes számban leírni akarják, előfizetési ára vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz­­hordással 4 írt p. p. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. I-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Temsivár, oct. 20. Délmagyar kalászok. (A bánsági vasbá­nya i­p­a­r.) Bár ki lépett legyen Resicza környékére, és azon sürgős forgást, azon tevékenységet, mely az embereket szinte felvidok­tá, látta, a ki megismerni ké­pes volt, hogy itt az anyaföld méhében sok kincset rejt, oly kincset mely az aranynál drágább, t. i. vasat, és látta az emberek kedvét, mind azt, napfényre csábítani, és közhasználatnak átadni, az nagyon is igazolt sejtés­sel önmagában mondhatta , hogy Resicza ipara nagy­szerű jövőnek néz eléje. A 1848 és 1849. évi események a resiczai vasműnek 1845-dik évben határozatba, 1846-ban pedig foganat­ba vett bővítéseit akadályozák, a tovább­építés csak 1850-ben vétetett fel ismét, és 1851-ben a kezelési mű­­­helyek egy része elkészült. A múlt évi termelésről néhány adatot akarunk azon megjegyzéssel közleni, hogy ezek termelési mértékű id nem fogadhatók , miután eddig csak 2 torok­kemencze (nagy olvasztó) működött, és ha majd a harmadik is elkészülend, az évenkinti termelés 50,000 mázsányi nyersvassal magasabbra tétethetik. Tehát 1852 éven Reek­án két magas torokkemeneté-­ nél, melynek egyike teljes 52 hétig, a másik csak mint­egy 10 hétig volt tevékenységben, és mindegyike me­legített szélpest segedelmével működött, 128,358 mázsa, 13 font delej­ timag vörös-és barna vasérct olvasztatott, és 14,185­ mázsa 62 font mészkeverék felhasználtatok. Újra öntetett pedig a sárpestben 12,558 mázsa 85 font, a lángoméban 4841 mázsa 13 foflt nyersvas. Ezen nyersanyagból múlt évben 73,337 mázsa 18 ft. kereskedői áruk termeltettek, melyek összevéve 247,733 ft. 19­*pjt. értéket képviselnek. Az említett buta termelés megnyerésére tetemes tüzelő anyag mennyiséget használtatott fel, még­pedig 64,659), mérték faszén, a 10 köbláb, 3730 mázsa 10 ft steyer­­dorfi, és 42,043­* mérő domain és szekuli kőszén. A felhasznált tüzelő anyagból a nyers- és öntött­vas termelésre jut a magas torokkemenczéknél 59,303% mér­ték faszén; és 1536 mázsa 80 font steyerdorfi kőszén; az öntött vastermelésre a sárpest (Cupolofen) és lángor­­nánál (Flammofen) jut 5336 mérték faszén ;2193 má­zsa 30 font steyerdorfi és 1388­* mérő szekuli kőszén; a gőzkatlan fűtésére 33,779 mérő , és a szélpestek me­­legítésére 6876 mérő domain kőszén. A nyers és öntött vastermelés összehasonlításából az olvasztott vasérczek­­kel, és az elfűtött fa- és kőszenekkel kitetszik, hogy átmérőleg 1 mázsa nyersvas és öntött vasáru 201,4 S vasérczet, és 093 mérték­e 9,3 köbláb —97,6 L­ fa- és 2,4 a kőszenet igényelt,és hogy 100 font vasércz át­mérőleg 49,6 ¥ nyers- és öntött vasat adott. Mind a három hámornál, melyben egy aljazógécz, 8 szerszámtűz, és 4 verőmű vagyon, vastagnemű-nyuj­tó­mű- és szervasból 1852. évben elkészült 3046 mázsa 50 U. Az összes költségek az olvasztó- és öntő hutánál, úgy a hámoroknál, 1852 évben 257,472 fr. 26%kr.pp. rúgtak , a terményadózás pedig 258,520 fr. 12)p­p. kr. és a jövedelem magát 29,567 fr. 53% krban mutatta ki. A hámorműivek csak csekély részét a nyersvastermelés­­nek használják fel, mert imez leginkább mű- és szervas készítésére fogyasztatik el. Legnagyobb része a nyers­vasnak a kavarnahutában lángornákban aljaztatik (ver­­frischt) és különféle szárvasra dolgoztatik fel. A kavar­na- és hengerműhuta múlt évben keveset fejlődött ki, mivel a szükséges gépekben és munkásokban hiány volt. Ezen nagyszerű hutta tökéletes felszerelésére 1.1. a há­morokon, ollókon és más gépelyeken kívül kívántainak: 2 előkészítő hengerművek, 1 modorultvas (Faloweisen) hengermű, 1 bádog- és lemez hengermű , és egy finom vas nyujtómű, azonban nevezett esztendőben csak a két, és egyenkint 45 lóerejű gőzgépek által mozgatott elő­készítő hengerművek álltak rendelkezésre , melynek egyike nyújtott­ és modoru­­ras termelésére használ­tatott. Csak az esztendő végével hozatott a bádog hengermű egy Resiczán épült 100 ló­erejű vízirányos gőzgép által tevékenységbe.­­ A gépek hiányánál még érezhetőbb volt a munkások nélkülözése, mely a működés gyakori megszakadásait okozta, és a rendelkezésre állt pestek és gépekkeli ruganyos üzletet lehetlenné tette. A kavarnahuták termelése azért 1852. évben messze 100,000 mázsán alól maradt, mely mennyiségre tökéle­tes felszereltetés és munkásokkal ellátás által képe­­sitethetnék. Készültek: sínek (rails) a sze­gedi államvaspálya számára Sínek az oraviczai kőszénpálya 367 mázsa 85 font Összesen 33,725 mázsa 59 font Ezen törmelékek egy mázsájához átmérőleg 153 font nyers vas, és 330 font kőszén vetettek; a terményzés eladási árával számítva egy közel 320000 frtnyi értéket képvisel, miből az átmérőleges eladási ár 9 frt 29 krral eredményezte­ magát. A kerülési árra befolyással volt költségek kerék számmal 285000 ftra rúgtak, minél­fogva egy mázsa középárával 8 ft 27 krba jő, a­mi egy mázsánál 1 frt 2 kinyi tiszta nyereséget ad. Nem tartjuk helyenkívülinek a földmivelés után ezen legfontosabb iparágról, mely mellett hazánkban sok ezeren magukhoz illő polgári állást találtak, itt némileg tüzetesen szólani, részint hogy a közönség figyelme ipa­runk fejlődését minden lépten és helyen kísérje , részint hogy magát a szakférfiakat combinatiókra ébreszszük, és tapasztalásaikat haladásunkban igénybe vegyük. Egy következő czikkben, a Bánság többi vasiparát fogjuk megismertetni. London, oct. 21. A szent ilonai császár fogoly jelmondatai, úgy látszik, élénk emlékében vannak a nyugati kormányok­nak. — „Ön még ígérhet magának 35 évet“ — így szólt Napoleon O’Meara-hoz — „s még megélheti, hogy az oroszok meg fogják szállani Indiát, vagy megrohanni 400—600 ezernyi sereggel Európát, ön még megél­heti, hogy az orosz czár Konstantinápolynak, Törökor­szág nagyobb részének és Görögországnak birtokában leend. Az egyedüli hypothesis, melyen Francziaország s Anglia őszintén szövetkezhetnek, ez utóbbinak meg­előzésére lehetséges csak. De a kettős szövetség sem leend elegendő ennek megelőzésére. Oroszország s szövetségesei ezt minden időben végrehajthatják !“ — Az események egykori urának a jóslata 1817-ben mon­datott el. Azóta sok fergeteg viharzott el Középeurópa fölött, de mindezek daczára Ausztria ma is hatalmas­nak tudatik nyugaton. — E hatalmának súlya volt, mi Anglia s Francziaország jelen keleti politikáját, a vita­kérdés kezdetétől e pillanatig, Ausztria felé gravitál­­tatá, így, a negotiatiók központjául, akkor mikor ezt Bécs akará, Bécs választaték, s most, midőn, ismét Ausztria akaratával, a közös negotiatiók egy időre fel­függesztettek; s midőn e végből, valamint általában az események komolyabbra fordultával, különösen pedig az angol közvéleménynek (a franczia helyett is szólónak) erélyesebb rendszabályokat sürgető hangosabb nyilat­kozatai folytán, a nyugati kormányok háborúra tökélik el magukat önérdekeikért, de Európa érdekei nevében, a háborút védőnek s nem támadónak határozzák, ne­hogy t. i. ellenkező esetben Közép-eu­­rópa nagy hatalmai, cselek­vá­ő fellé­pésre ösztönöztessenek természetes szö­­vetségesek mellett. Sőt azon tekintet, hogy Ausztria annak idejében erkölcsileg is neutrális ma­radjon, nagy súlylyal bízand ezentúl is arra, hogy a nyugati kormányok politikája az eddigi irányú, azaz , Ausztria érdekei iránt deferentiális legyen. — De Anglia és Francziaország nemcsak azért nem járna, a jelen kérdésben Ausztria ellen, hanem in­kább mellette , mivel hogy ezt hatalmasnak tudják, a török birodalom sorsa, s az ennek méhében rejlő annyi közö s egyes érdekek fölött, döntő befolyásra , hanem mert a létező elemekkel szemben : rés nyílhatnék forradalmi áradásra a positív törvények gátjainak, a legitimitás ősi jogainak megtámadására. Metternich­­gnek ismert híres jelmondata, ha ma hangzanék az ősz országi ár ajkai­ról először, így állana : ,,L’ Autriche ou le delugo!“ Ausztria neutralitása a függő kérdésben, legbiztosabb torlasz a „rend és béke“ ellenségei ellen. Végre egy harmadik oka is van , — szintúgy lénye­ges mint a két első — a nyugati kabinetek elhatározá­sának : védőleg s nem támadólag fellépni. Nem hiszem ugyan, a­mint Palmerston lord parlamenti erélyes nyi­latkozata után nem is hihetem, hogy az összes angol kormány tartja a török birodalmat oly­annyira anomál szervezetűnek, delokoknál fogva omladozónak, épség, függetlenséggel csak név szerint bírónak, miszerint nem volna méltó, vagy erkölcsileg s anyagilag lehetséges e statusnak fentartása, mert hiszen ha Törökországot nem egyedül európai határai között tekintjük, hanem mint europeo- ázsiai álladalmat ítéljük meg — mint a mely­ben a mozlim faj s izlamé a számtöbbség s mint a mely­ben a korán szülte erkölcsök, melyeket bizonyos körök­ben oly igen szeretnek „pogány erényeknek“ keresz­telni, a civilizátió erkölcseivel főleg tekintetbe vévén a sajátságos körülményeket, párhuzamíthatók , h­ogy Gladstonenak, a török status politicai sob­ieismusa fölött emelt panaszait túl szigorúaknak fogjuk elismerni, és szak­­alapúaknak vallani azon Cobdenféle okoskodásokat is, melyek szerint a török pártolásra csak azért sem érde­mes , mert nincsenek mackadamizált országutai, vas­pályái, rendezett folyói, fényes szerű kivilágításai stb., szóval, mert e nép, ez urak elnevezése szerint, bar­bár. Törökországnak legújabb harminc­éves története, de leginkább jelen napjai, erős óvás e vádak ellen. Sok politikus csak tegnapelőtti állását szereti feszegetni Tö­rökországnak , és szemet huny a tegnap, a Gulhané, a Tanzimat napjai előtt, és szemet huny főleg a ma előtt, midőn a török birodalom annyi erkölcsi s anyagi erőt, annyi morális s physicai mérséklettel fejt ki. — De midőn ez okoknál fogva nem hiszem , hogy az összes angol kabinet kétségbe esett legyen az ottomán állam jövője fölött, hiszem még is azt, hogy az angol kor­mány úgy mint a franczia: tudni akarja misé­gét s határait a török önemberségének, mielőtt egyenesen s cselekvőleg ré­szére állana. S ez harmadik oka annak, hogy a két kormány egyelőre csak védelmi állást foglalt el. Mert ha például az oroszok győzelemmel haladnának előre a török birodalom szívébe vezető három fő után: a vár­nai , sumlai s pravadyi vonalon , a nyugati kormányok ily esetben nem fognának, úgy hiszem , a törökért s tö­rök mellett egyenes háborúba bocsátkozni éjszak ellen, hanem , a török birodalomnak meglehet, felosztásával, egy új, az orosz hatalmát aránylag nem öregbítő, keleti vagy európai egyensúly alakítására fordítanák erejüket. Ellenben, ha a török emelt karja izmosnak bizonyulna be, s rés nyílnék ekként forradalmi elemek igénybe vé­tele nélkül, éjszak colossalis hatalmának keskenyebb határok közé szorítására : ez esetre nyűgöt is , valószí­nűleg, cselekvőbb szerepet fogna vállalni. Sőt, ha ekkénti cselekvőül) fellépése, vagy ezt megelőzőleg egyéb kö­rülmények, éjszak actív szövetségeséül intenék a neu­trális szomszédot; szóval, ha Anglia prospectív érdeké­ben csiklandoztatnék fel közvetlenül, vagy ha, mi több, önvédelemre kényszeríttetnék, ez esetben talán Canning e szavairól is megemlékeznék: Anglia, ha akarja, Aeo­­lus lehet! S et, véleményemben , a nyugati kormányok elhatá­rozásának védelmi háborúra való értelme. Különben e szó: háború­­ legyen az védelmi vagy táma­dási háború, nagy nyammatékkal bír, ha az két oly hatalom­nak, mint az angol s franczia, fejezi ki elhatározását. Én azt hiszem, mint ezt már minapi levelemben is meg­­jegyzem, s mit e hitemben a hírlapok is mindenütt meg­erősítenek, miszerint a két nyugati kormány jelen pilla­natban, bár állása csak védelmi, nem kevesebbet czéloz, mint elvégzei tartósabb elintézését a keleti bajoknak, eldöntését az örök vitakérdésnek,­­ hogy e végből az egyesült két státushatalom oda törekszik , hogy megkí­sértvén mégis elébb s utószor a Dunafejedelemségek gyors s további alkudozásokat megelőző kiüritetését, lo­cális háborúnak, az eddigi orosz-török kötmények ere­jét felolvasztó tüze által, új kötmények s új helyzetre égettessék rés. Sejthetni e czért nemcsak azokból, mik a kormányközlönyök sorai között, hanem mik ma­gukban a sorokban is olvashatók, így a Morning Post régóta hirdeti , hogy új alkudozások nincse­nek, s nem jövendenek kezdeményezőleg a nyugati kor­mányok részéről folyamatba. Pár nap óta a Morning Chronicle­s a Times is, legtöbb súlyt a Dunafejedelem­­­ségek kiürítésére fektetnek, egyéb javaslatról nem szól­ván, mi azt látszik mutatni, hogy az alkudozások csak a vitakérdés területi nehézségeire szorítkoznak, s ezek tulajdonkép alkudozásoknak nem is nevezhetők. Leg­alább így egyeztethetők leginkább a kormányközlönyök e tekintetbeni ellenkezései. De sokat mond ama Bécs­ből vett fenebb érintett távirati tudósítás is, mely sze­rint az ott helybeni konferencziának további működései felfü­ggesztetnek. Összefoglalva a mondottakat, véleményem a nyugati kormány keleti politikája fölött, dióhéjban imez : Ang­lia s Francziaország meggyőződvén arról, hogy az alku­dozások jelen pillanatban czélra alig vezetők , csak részben s kisérletképen negotiálnak , s az ellenségeske­dések kitörését e perezben megnem előzendőnek határzák. Hogy a háború czéljául a statusquo ante helyreállítását ha kell, de status melior eszközlését ha lehet, tüzéli ki. Hogy e czélból a háború, mely ma védelmi, szükség vagy kecsegtető gazdag kilátások esetére , holnap tá­madó lehet. De hogy a háború locális természetű a végső lehetőségig meg fog őriztetni. Debreczen, oct. 19. Dienest országos vásárunk napjai lejártak. Mit írjak a sokadalom felől? Nagy részben kielégítő volt az adó­ra vevőre egyiránt, még jobban sikerülendő, ha épen a vásár folyama alatt az izraelitáknak ünnepei nem jőnek közbe. Egy volt, mi a figyelmes vizsgáló előtt szokatlansá­­gánál fogva feltűnő lehetett. — S ez, a magyar olvas­­mányú jó könyveknek eddig nem tapasztalt élénk kelete. Többen valának vidéki ismerőseim köréből , kiknek előbbi időkben könyvvételi rovatában, az évenkinti Naptáron kívül alig vala egyéb feljegyezve; s most azoknál volt szem­betünőleg látható a jó magyar köny­vek utáni kereslet, s tűnődő kérdezésemre nem egy vá­­laszoló ilyformán . Minden jóra való magyar embernek meg kellett már oda érnie, hogy nyelve értékét s nem­zeti műveltségét a magyar irodalom pártolása által — bár egyéb érzéki vágyainak megszorításával is — gyá­­molitsa. Ilyesmiknek hallatára, nem legédesb örömre gyúlhat-e minden jóra való kebel? Vásár végződésével Slezák is műlovardájával, miután egy hónapi időszak alatt, folytonosan kellemes élvezetet nyújt a közönségünknek, körünkből távozik. — Távozik számára............................. 18,391 ff 43 4 f Sínek a bányajárásoknak 1,712 19 ff Kerekded vaspálya-sínek 3,432 ff 71 ff Nyújtóvas............................. 9,097 1­ 22 ff Bádogok .............................. 199 79 ff Sínek (rails) alaplemezei 544 ff 40 ff EGY MAGYAR NABGB - XIX. A barátné. Folytatás. *­ Szentirmayné czélt ért. !* Egy heti ott mulatása a karpathfalvi kastélyban ké­pes volt Fanny állását a világ előtt egészen megváltoz­tatni. Minden elővélemény kedvezőbb lett azon nő felől, kit Szentirmayné barátságában részesíte. A büszke delnők, kik eddig nagy leereszkedést véltek tanúsítani, ha az ün­nepélyen megjelennek, a­hol egy polgár leányból lett úrnő játsza a házi­asszony szerepét, oly szerepet, mely minden valaha színpadra kerültek között a legtöbb és legszi­gorúbb critica alá esik, most kezdtek róla gondolkozni, hogy a leereszkedéshez kevesebb előkészülettel járulja­nak ; szigorú erényes asszonyságok, kik kételkedtek ma­gukban, ha illendő lesz-e fiatal leánykáikat a karpath­falvi kastély eleusi mysteriumokkal teljes labyrinthiába vezetni, most minden aggodalom nélkül rendelék meg a divatárusnőknél a ruhákat. Szentirmayné jelenléte a legnagyobb biztosíték erény és illedelent felől; az aga­­rásztársulat ügye is új phasisba lépett ez által, a részvé­nyes coriphaeusoknak egy okkal több volt társulatuk megszilárdítására; a kortyondi fráterek, az eredeti ficz­­kók tanultak okosabban beszélni az ő jelenlétében, s a divatvitézek, a szelíd arszlánok tanultak okosabban hall­gatni. *) Lásd Pesti Napid 1089. számát. Mindenki előtt emelkedett azóta Fanny erkölcsi érté­kében, hogy Flóra barátságát megnyeri, magában sa­ját házi körében egészen más szemmel tekintek, s úgy tetszik, mintha János úr maga csak most kezdené fel­fogni, mit bir nejében ? Ő maga is százszorta szebbnek, jobbnak és kedvesebbnek képzelte őt e delnó nymbusá­­tól körülsugározva. Egész nap együtt lehet­ őket látni, nagy nehéz mun­kával elfoglalva, ne tessék rá mosolyogni. A munka nagy és nehéz. Könnyű a férjnek azt mondani, én holnap vagy egy hónap múlva nagy ünnepélyt adok , hivata­los lesz rá az egész környék, a­kiket ismerek, és olyanok is, a­kiket sohasem láttam. A többi az asszony gondja. Neki kell mindenre emlékezni, a­mi szükséges, hogy fény és megelégedés legyen minden részről; neki kell ismerni vendégei ezerféle igényeit, kivonatait, szeszé­lyét, tudni, ki mi által lesz kellemesen meglepve, miál­tal érezhetné magát mellőzve, megbántva, ki mit és kit szeret, kik nem szeretik egymást ? Nem volna csoda egy új asszonynál, ha azt sem tud­ná , hol kezdjen mindezekhez ? Flóra ügyelete mellett mindez a legszebb renden ment. Ő már jártas volt az ilyesekben. Mindenre emlékezett, s ha kellett valamit végezni, úgy tett, mintha ő kérdené azt Fannytól: ugy­e­bár most ezt és ezt kell tenni? Ma nemde ezt végezzük el? Úgy­hogyha Fannynak elég finom érzése nem lett volna barátnéja gyöngédségét észrevenni, könnyen azt hihette volna, hogy ő maga az, aki mindenhez ért, legalább János úr abban a meggyőződésben élt, hogy felesége oly otthonias mindezen dolgokban , mintha örökké grófi házakban nevelkedett volna. És mikor eljött az est, midőn egyedül maradtak s volt idő beszélgetni, mennyi szépet, mennyi okosat hal­lott akkor Fanny barátnéjától. Ö csak hallgatott, ő csak nézte e finom beszédes ajkakat, e még beszélőbb, ra­gyogó szemeket , miktől boldogságot kezdő tanulni. Olyankor szobaleányaikat kiküldők s egymásnak köl­csönösen segitenek az esti toillernél s azután szabadon, vidáman beszéltek a világ bohóságairól. Egyszer elővevék azt a névsorozatot, mely Varga uramnak annyi izzadást és szorongattatást okozott. — Fanny nem hallgatható el az öreg tisztviselő magasztalá­­sára, miszerint ő volt az , ki Flórát előtte oly lelkesül­ten magasztala, hogy ő már képzeletében is olyannak hitte Szentirmaynét, mint minő valóban. — Aha! Ti tehát szemlét, bírálatot tartottatok ven­dégeitek felett. •­ Tartottunk volna, de a jó öreg abban alkudott meg velem, hogy Csak azokat fogja velem megismer­tetni, a kiket okom lesz szeretni; egész odáig, a­hol a te neved áll, mind olyanokat talált, kiknek sok jó tulaj­donságaikból csupán csak az az egy hiányzik, hogy nem szeretetreméltók. Szentirmayné kedélyesen kacsagott. — No tehát jár ide , szóljuk meg a többieket is. Fanny odaült mellé. Flóra odavonta a barátné szép fejét keblére s azután elővették a lajstr­omot, hogy meg­szólják a világot. De előbb annyit kellett ezen a gondolaton kac­ag­­niok, hogy ők most teljes elszántsággal és hozzákészü­­léssel elkezdjék a világot rágalmazni. Ez igazán különös tréfa. Ámde különbség van rágalom és rágalom között. Va­laki felől álhíreket terjeszteni, rejtettebb hibáit felkapni, továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, ezek bizonyosan mind nem igen szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom ; de ismerni a világ gyöngeségeit, s azokat ártatlan téveteg lelkekkel megismertetni, óvni, figyelmeztetni valakit, a­ki különben nagyon érzékeny, nagyon esendő, az útjában fekvő tövisekre, kavicsokra, sikányokra, békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom. (Ámbár lesznek , akik e két szót ismét non sensnek fogják nevezni). Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz. Legelsőbb is a férfiak. A tény nem az enyim, hanem azé a két hölgyé , a ki az értekezés folyamát viszi; ha rajtam állna, én bizo­nyosan a hölgyeken kezdeném. — Ezek itt felül mind nagyságos és méltóságos urak. A nagyságos és méltóságos urakat sokkal nehe­zebb kitanulni, mint más embereket, mert nekik a kö­zönséges emberi tulajdonságokon kívül még nagyságos és méltóságos erényeik és hibáik is vannak. Itt van egy mingyárt legfelül; ez ha közönséges ember volna , azt mondanék róla, illetlen magaviseletű, minden nőről roszat gondol, kivéve a magáéról, mert azzal épen nem­ gondol, a mellett heves, szenvedélyes; ha indu­latba jön , nem válogatja a szót, nem nézi, férfiak van­­nak-e közűlé vagy nők ? a legtarkább társaságban, akárhány fiatal leány legyen jelen, olyan furcsa anek­dotákat mond el, hogy még az érzékenyebb férfiak is elpirulnak bele , hanem nagy hazafi, neve ismerve és bámulva van, tehát tisztelni kell, tehát nem lehet vele

Next