Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)

1853-12-03 / 1121. szám

világtörténet ,igent­ mond, — szabad legyen kicsinyben felhoznom e népet körünkben, m­eg elé­g munkás, elég szorgalmas anyagi életet biztosítani, de korán sincs — fájdalom — megérve arra, hogy szellemi életet is kell magának biztosítnia ! Munkában van tavasszal, munkában van nyáron, fárad ősz- s télen át. Igaz ,hogy így a„miatyánk“-bani mindennapi kenyér megvan, de a szellemi élet, mivelt e­lég — a nagyobb részt értve — terra incognita. Hogy ennek oka hol gyökeredzik, — könnyű eltalálni?! Egy rész olvasni sem tud, mert a boldog múltban elég volt a szülőknek, ha télen, midőn rendesen álltak az oskolák, gyermekeik kukoriczát morzsoltak, czinege­­csaptát , verébfogó tőröket csináltak , a verébfejjeli adózás nagyban állván, s korán nem gondoltak arra-mi­kép azt az A­b c.­és könyvet nem csupán azért nyom­tatták ám, hogy csak maga a mester uram becsezgesse, hanem azért is, hogy a gyermekeket az úr országára (szellemi élet) előkészítse, oktassa, nevelje őket ollyan polgárokká, minőket a haza megkíván boldogsága­s veszélyében, így iskola nélkül neveltetvén fel szám­talan egyén, mi bizonyos­, hogy még az öreg­eit sem ismeri. A másik rész, kiken már legalább meglátszik két évi iskolapár , sohasem lát más könyvet, mint ha ünnep­délutánokon a naptár meséit végig betűzi, vagy megnézi, mit mond Simon Judás i­s rámondja: jaj teneked pőre gatyás így bizony nem igen jutunk el az idvességre ! E körülményeknél nagyon jó­s czélszerűnek látom neve­sebb íróinknak azon közös törekvését, hogy a naptár­irodalmat emelni közös czélul tűzték ki maguknak, kü­lönbféle oktatásokat, történeti nézleteket, mulattató elbe­széléseket s gazdaságot érdeklő eszméket nyújtván azok­ban. A naptárak szívesen látott vendégek a polgárok hajlékaiban minden újév alkalmával; ezzel mulatja ma­gát , ezt olvassa, s az olvasmányok roppant hatással vannak rájuk , úgyszólván , vérükbe megy át, megörö­kíti bennök; a nevezetes­ sorok lelke, szivek dobogása, az író életébeni mosoly , az ő mosolya ; bánatját meg­érti, kaczajára szinte elkaczagja magát. Mondhatlan szigor, s tiszta kéz, lelkismeret legyen tehát a naptárszerkesztőknél, (kik közöl sokan tán csak vásári czikknek szánták műveiket ?) mert többnyire ez egyedüli könyvtára mindenfelé megyeinkben a népség­nek: ebből tanúi, ha tanulhat, ez vérébe, lelkébe megy át, itat jövőjére , é­s a nép jövőjével játszanotok nem szabad ! Mig könyvek, vagyis inkább olvasás által birjuk a népet nevelni, az eszmék szebb világába vezetni be, Sullogi urambátyám mondásaként, sok viz elfolyik még addig a Dunán. De hogy mégis mielőbb megköze­lítsük e szent eszméiül kitűzött czélt, feszütkség : töké­­letesbízni, s szigorúan felügyelni a népiskolákra. De korán sem­ úgy, mint a múltban, hogy sok helyen nyá­ron át zárva voltak az iskolák, vagy tyúkól, s kamrá­nak használtatott a levitától. A­mit télen át tanuit a gyermek, a nyárban elzsibapásztoroskodta. Minden illetőknek tétessék szigorú kötelességévé, felügyelni a népiskolákra. Megvizsgálni, hogy kellő állapotban vannak-e az is­kolaházak? mint tudok számtalan épületet e nemben, hogy tetejét már 2—3 éve ellopta a zivatar, s még most sincs rajtok igazítva, mert kurátor vagy dékán uramra volt bízva a zsuppolás ; mitsem törődve azzal, hogy a sz­egény levita majd megfagy a zordon falak között, m­íg az iskolásgyermekek feltett süveggel leérke­znek esős idők alkalmával, hogy kupájuk meg ne űzzék. Szigorún őrködni a tanítók magaviselete, képzett­sége , s erényei felett. A jól készült, s szerény érdemet — habár kis jutalmakkal is — jutalmazni; a készület­len , vagy épen feslett erkölcsüeket (ha volnának ?) le­szorítani a pályáról, melyen százak jövője mérgeztetik meg , nagy hatással lévén mindig a tanítók lelkülete, s gondolkozásmódja a tanítványokra. H határoztassék meg , hogy télen , nyáron folyvást álljanak az iskolák, s minden szülő legalább is 3 évig köteles legyen gyermekét bejáratni, így aztán nem lesz­nek majd oly példák, hogy sok iskolából kikerült nem ismeri az öreg A-t. Legyen gond rá, hogy a tanítók a lehetőségig jól fizettessenek, ez csak kedvet s szorgalmat nyújt a jól tanításra az illetőknek, míg a nyomorral küzdés még a pályától is elriasztja sokszor a legérdemesebb egyéneket. A közvizsgálatokon jelenjék meg minél több értelmes egyén, s jelenjék meg mindig az illető közigazgatási tisztviselő is, kik ítéletet hoznak a tanító s tanítványok szorgalmáról. Az iskolai könyvek a lehetőségig jól választassanak, így előkészítettén a kis polgár a jövőre, haszonve­hető, értelmes tagjává válik az álladalomnak, s jobban meg fog érni azon eszmére — hogy — a korlátozó anyagi érdekek közt — a szellemi életre is figyelem fordítandó! Igen is ! a népiskolák czélszerű­ rendezése által ezért fogunk érni, hogy t. i. a nép szellemi életre készíttetik elő; mig különben hiában jajveszéklünk, s lármázzuk be a hazát, mert — süket marad !­. . TUDOMÁNY ÉS IRODALOM­ A MAGYAR KÖLTÉSZET TÖRTÉNETE. Toldy Ferencz egyetemi előadásaiból. Ötödik előadás, nov. 28. 1853. Következik már ma az Árpád vagy Hétmagyar mondaköre, mely ez országnak őseink általi m­eghó­­díttatását tartalmazta Árpád és ennek vezérei által. Kö­zéppontja e körnek a nagyfejedelem, mert, bár ő nem szerepel maga annak mindenik tagjában, de vezérei min­denütt úgy jelennek meg, mint kik vagy általa megbízva, vagy előleges engedelm­ével tesznek mindent, s­őt tudósít­va,hóditmányaikat az ő fejedelmi rendelkezése alá adják, s igy minden Árpádtól indul ki, minden ő hozzá tér vissza, s az összeköttetés e mondakör mindenik tagja közt nem kevesbbé szoros, mint Arthur király és asztal­­társaié a híres britt mondakörben , sőt mint Anonymus­­nál fentartott s minden költői ékességeitől gondosan megfosztott töredékeiből sejthetni, egykor nem kevesbbé gazdag, ha tündérletekben nem is, de egy fiatal tüzű, daliás nép barczi élete ragyogó vonásaiban. Mondám, egyetlen forrása e mondakörnek Béla kir. névtelen jegy­zője, ki a haza részenkinti megvételét, melyet a kül­földi krónistáknál, kiket a múltkor meg is neveztem, sőt a többi névtelen egykorúaknál is hiában keresünk, ízenként adja, részben ugyan a történetekkel egyeztet­­hetőleg , részben nem, mi épen onnan van, hogy ő a néphagyományból, azon énekekből merített, me­lyeket, a Képes Krónikának múltkor felolvasott he­lye szerint , a hét vezérek készíttettek , s melyek az Árpádkori elfoglalást szükségkép teljesen befog­lalták. Csak egy tagját e mondakörnek tartotta fen azon névtelen és elveszett, hihetőleg XII. századbeli hazai krónikásunk, kinek munkáját a Képes Krónika irta által : t. i. Szvatopluk , a fejér lóróti mondát, mely va­lóban különálló s így e kört kiegészítő tagnak tekintet­hető. Ezek szerint körül­belül tizenkét tagját emelhetjük ki az Árpádmondának, anélkül még­­­is, hogy annak egykori gazdagabbságát kétségbe hoz­va , azokkal kimerítettnek gondolnék az egészet. Azok pedig így következnek: 1. Und, Retel és Tarczal követségek Z­a­l­á­n­h­o­z. Ennek két csinos epizódját a Retel úszási viszontagsága teszi, mely Retel patakának adta nevét, és a Tarczal hegyére tett versenylovaglás, ennek érde­kes mellékvonásaival. 2. Ösöb és Velök követségek M­o­n­ti - Ma­­r­ó­­­h­o­z, melyhez Tas, Szabolcs és Töhötöm tiszántúli hadjáratuk, s a Tisza és Erdély közének a Meszesig megvétele csatlakozik. A nagy áldomás, valamint az előbbinél, úgy itt sem hiányzik. 3. Erdély megvétele Töhötöm által. Valamint a Zalánhoz küldöttek elébb a tartomány kikémlésével bízattak meg , úgy Töhötöm is elébb Ogmándot küldte át a meszesi szoroson Erdély kikémlése végett; úgy tör aztán be Töhötöm, s veszi meg e tartományt; szép ke­­rekdeden bevégzi e mondát az erdélyi népek hódoló es­küje, honnan , úgymond a rege, a hely, melyen ez tör­tént, Eskülőnek neveztetett. 4. Tas és Szabolcs második hadjáratuk a közép Tiszán. 5. Zoárd, Kádosa és Huba dunáninn­eni rándulataik. Ebben Borsu epizódja a lelőtt szar­vasról, melynek eleste helyén ő várat épit, melyet a nép Borsnak (Bors), u. m. a rege, azért nevezett, mert igen kicsi ( bors szemnyi) volt. Ebbe tartozik a Zobor meg­­veretése is. 6. Zalán futása. Már a monda is úgy tárgyalja ez eseményt, mint legfontosbikát az egész körnek, mely­nek egyszersmind leggazdagabbika is. Ezen fordult meg a nemzet jövendője s eddigi foglalásainak fentarthatása is. Már itt Zalán és Árpád követségei, görög és bolgár segédhadak, Árpád imája és beszéde hadaihoz, Leel kürtje és Bölcsü lobogója, az alpári csata és Zalán meg­­futamodása szövetkeznek egy nagyszerű eposi képpé, melyet a szinte csak mondai Szeri gyűlés rekeszt be. Semmi nyoma mind­ennek a történetben , de sokkal nagyobb körű s mélyebb jelentékü a monda, hogysem azt históriai­ alap nélkülinek tehetnék fel. Mily részletek kisérhették ezt egykor, melyeket a jó Anonymus, mint regéket, mellőzött, az itt-ott nála is megmaradt motí­vumok is mutatják. — Ez a monda az, melyet Vörös­marty biztos művészi tapintattal nemzeti epopéeánk tárgyául kiválasztott, s gazdag képzelm­e annyi bájai­val felruházott. 7. Leel, Bölcsü és Botond aldunai had­járatuk, Spalatzóig. Mely gazd­ag lehetett e monda, kivehetni Anonymus saját szavaiból, ki csak egész ál­talányban említvén, mely jeles tetteket vittek ki e derék vezérek, egyenesen a dalnokok énekelte utasit, a múlt­kor is más tekintetből idézett e nevezetes helyében : „quorum etiam bella et forta quaeque facta sua, si scrip­tis praesentis paginae non vultis, credite garrulis can­tibus loculatorum stb.“ Mint­ ezen hadjárat epi­zódját említi Anonymus, Botond azon konstantinápolyi hareztettét, melyet Kezű­s a Képes Krónika helyeiben Taksony korába teszen , ki alatt a déli rohamok, Con­stantin folytatója és Cedrenus szerint csakugyan gyak­­rabbak voltak, de a byzantiak szerint a magyarok vesz­teségeivel végződtek volna. Anonymust, ki a Botond­­mondát ide sorolja, melyet különben kétségbe von miután azt csak a mondából (quidam „dicunt“) ismerte, kétségkívül a hős nevének azonsága tévesztette Hogy a konstantinápolyi Botond más, mint a Leel és Bölcsy híres vezértársa, mutatja ennek kora , mint a ki Árpád és zsolt alatt Virágzott, s mutatja maga a rege, mely e második Botondot közvitéznek állítja. S igy a Botond­mondát is később tárgyaljuk. 8. Zoárd és Kádos a déli hadjáratuk. Megveszik a temesi bánságot, hódolnak nekik a bolgá­rok , Zoárd a rácz földön hitvest vesz , ott telepszik le s népe, mert szinte ott, úgymint idegen földön maradt’ „ostoba magyar nevet nyer (quia mortuo domino suo viam non dilexit redire ad patriam suam). Jellemző vo­nás, mely a nemzet összes történetén átvonódik. 9. Árpád Etelvárában. Anonymus előadá­sából sejthetni, mily fényes színekkel lehetett Árpád szerencsés bevonulása Atila városába kifestve a mon­dában. Itt pompáztak Atila királyi palotái (melye­k nél­kül a X­­XI. század népe e hatalmas királyt már nem képzelte), a nagy lakomák — és pedig in palatio Athi­­lae regis, hol a vezérek és fő emberek Árpáddal c­o I­­ lateraliter sedendo lakoztak, mit azért emel ki a monda, mert ez rendkívüli kitüntetés volt, ily rend­kívüli alkalommal, s mit másutt is épen azért kü­lön emel ki , tudniillik hol Tasról és Szabolcsról be­szélt,­­ miszerint Árpád azon való örömében, hogy középtiszai hadjáratukból szerencsésen tértek meg, „quotidie eos faciebat ad mendam suam comedere“- ott viszhangzottak az Árpád zenészei és dalnokainak cytha­­rái, sípjai és énekei; a főemberek arany, a köz­emberek ezüst tálakon és bilikomokból költötték el a lucullusi la­­komákat; de főleg a havezjátékok, melyekkel a bajno­kok lóháton, lándzsásan és pajzsosan, az ifjenczok pedig nyilazással mulattaták a fejedelmet a húsznapi ünnepély minden napjain. 10. P­annonia (a dunántúli Magyarország) m­e­g­­,V.:te­­ Ted errer Anonymus is, említi Árpád százhalmi oroz­s­t (castra metatus est iuxta Danubium, versus „centum montes“), sőt „subjugato populo illius partis“ adut adományozván, ezzel építteti Székelyt (Székcsfe­­k°rV VJ d,°, a, Szvatopluk-mondát, mely ide sorozandó be, palócz fetére, ki úgy látszik épen a Dunántúlt is­merte legkevésbbé , a leginkább itt divatozott mondát nem ismerte. Fentartották azt a Képes Krónika s annak folytatói; s közönségesen a Zalán mondának csak vál­tozataként tekintetik , holott ettől merőben különböző mind a szereplő személyek s az esemény részletei, mind a színhely tekintetében. Ott Szvatopluk morva fejede­­em, itt Zalán bolgár főnök; ott Árpád irén első, itt Za­lán ; ott a magyar követ Kicsid (Kusid K­atik), AUSZTRIAI BIROMLOS, Bécs. Legfelsőbb rendelet következtében néhai II. Mária d­a Gi­o­r­i­a portugáll királyné ő­­lgeért az ud­vari gyász mától (dec. 1.) fogva hét hétig fog egy vál­toztatással viseltetni, u. m. 1 -től bezárólag 21-dikeig, az első három hét alatt, a mély, utóbbi négy hét alatt pedig, azaz dec. 22 tűkétől bezárólag 1854. január 18-kaig, a kisebb gyász fog viseltetni. (D. C.) Franczia és angol lapok íratják magoknak Konstantinápolyból, miszerint Bruck b. cs. kir. in­ternuntius nemsokára vissza fogna hivatni. Mi képesek vagyunk ezen tudósítást teljesen alaptalannak nyilvánitni. Bécs, dec. 1. Néhány nap előtt egy futár ment innen sürgönyökkel a cs. kir. internuntius úrhoz Kon­­stantinápolyba, ki Bécsben uj utasításokért folyamodott a magas Porta és a szerb fejedelemség közt uralkodó feszült viszonyokat illetőleg. Mondják, miszerint ez ügy­ben már a Porta minisztériuma, s a cs. kir internuntius között is keletkeztek volna differential Midőn t. i. a szerb fejedelem a Porta előtt határoza­tát nyilvánította, miszerint a legszigorúbb semlegességet akarja fentartani, és sem Oroszországnak sem a Portá­nak pártját nem foga­dja, miután mind a kettő védha­­talom , a Porta Szerbiának ezen határozatát elégtelen­nek nyilvánította, s épen ellenkezőig azt kívánta, hogy ezen fejedelemség tettlegesen segítse a Portát Oroszor­szág ellen. Hir szerint azonban Bruck báró egy conferentián Resid pasának kinyilatkoztatta volna, miszerint a császári királyi kormány Sándor herczeg határozatát tökéletesen helybenhagyja, s nem tanácsié a kénysze­rítő rendszabályok igénybe vételét Szerbia irányában. Resid pasa azonban úgy nyilatkozott, miszerint a­zultánnak elhatárzott szilárd akarata Szerbia feje­delmét semleges állásának elhagyására kényszerítni, s hogy e végre a szükséges intézkedések már meg is té­tettek. KÜLFÖLD Németország. Freiburg­­­ból írják a Mainzer J­o u r n­a­l - nak m. hó 23-káról : „Eddig egy pap sem fogatott be, mert a pásztori levél csak jövő vasárnap fog minden helyen felolvastatni, ez pedig, kevés kivétellel mindenütt meg fog történni. Az offenburgi káptalan, egy feltűnőleg lanyha dékán kormányzata alatt, gyűlést akar tartani, melyben egy az érsekhez intézendő jegyzékirat fölött, az érseknek a kormánynyali kibékülését illetőleg, fogna szavaztatni. Lender dékán azonban már rende­letet kapott, hogy e gyűlésen megjelenvén , az összes papságnak, felfüggesztés fenyegetése mellett, a pásztori levélnek okvetleni felolvasását hagyja meg. És igy a papok, ily auspiciumok mellett, nem fognak vonakodni. A különböző káptalanok ismét igen sok adresset menesz­tettek a minisztériumhoz, melyekben azok az érsek irá­­nyábani engedelmességüket kijelentik; ezek közöl a mosbachi és wertheimi feliratok a legkitűnőbbek. A felső rajnai kerület több hivatalfőnöke összehivatá a kerületében levő polgármestereket, beszédet tartott hozzájuk, s a helybeli papok eljárását azoknak ellenőr­sége alá rendelé. Ily behatás következtében a sz. györ­­gyi polgármester egybehivatá a községet, az érseket konoknak rajzolá előttük, s felszólitá őket, hogy ha a pap a pásztorlevelet felolvasná, ne tngyenek neki.1­ Freiburg, nov. 22. Innen Írják a mainzi hírlap - nap, miszerint Ausztria és Poroszország követei a bade­­ni kormányhoz , a tudvalevő egyházi viszálkodás ügyé­ben, jegyzékiratot intéztek volna, melyben a többi közt megjegyeztetik, miszerint ezen viszonyok huzam­os­ tar­tása minden törvényes tekintélyt veszélyeztetne. Ugyan­azon lap szerint, Geisel bibornok­, s kölni érsektől, a badeni érsekhez helyeslő jegyzékirat menesztetett. Mond­ják, miszerint Dr. A. Rasz strassburgi püspök legin­kább fáradoznék e viszály kiegyenlítésében. A bécsi „Presse“ írja : „Bajor király ő felsége, nov. 28-dikán, mint születése napján egy uj rendet alapított: ,,M a­x i­m i­l i a n-r­end tudomány és művészet számára“ név alatt, melyet 34 tudós és 30 művész közt azonnal ki is osztott. E rend különösen német tu­dósok­ és művészeknek van szánva. A rend nagymes­tere, maga a király ő felsége; a tagok számának nem Matal­l­IOO-­t meghaladni. An­gok jegyzékében a következő ausztriai notabilitase nevei olvashatók: Baumgartner András lovag, Slammer-Purgstall József báró, Wolf Ferdi­nand, Auersperg Sándor Antal gróf (Grün Anasz­táz) , Grillparzer Ferencz, Z e­d 111 . József Ke­mofde­lfurg, nov. 22. Nem csekély érdeket ger­jeszt azon hír, hogy Wasa herczeg 6 kir. fensége köze­lebbről az oldenburgi nagyherczegség kormányával azon szándékát , egymás versse szerint erős határozatot közl, miszerint a múlt évi május 8-diki londoni jegy­zőkönyv ellen (a dán örökösödés tárgyában) minden ünnepélyességgel tiltakozni kíván. Mint halljuk, es szán­dékát az oldenburgi cabinet már notifikálta is Miklós czár ő felségéhez, ki a Hulstein-Gottorpház idős m­agá­­nak feje. Az orosz cabinet azonban kinyilatkoztatta vol­na , hogy az egész dán­ örökösödési ügyet teljesen bevégzettnek tekinti, s hogy ennélfogva netalán meg­kísértendő lépéseket közvetlen a dán kormánynál kellene tenni. , Francziaország, Paris, nov. 27. A T­i­m­e­s által először kissé közönséges nyelven említett, s aztán az „Indépendance“ hasábjain határozottabb alakban is­mételt hír, mintha a két nyugati hatalmasság a keleti kérdésre vonatkozólag újabb kiegyenlítési kísérletet tett volna, mind alaposabbnak kezd mutatkozni. Úgy lát­szik , hogy valóban egy, a franczia kabinettől az angol helybenhagyásával eredt javaslat terjesztetett elő, mely szerint a négy nagyhatalmasság határozott feltételek alatt a „pacificatio“-ra egyesül, s e feltételeket az egye­­netlenkedő hatalmak közöl azon féllel szemben, mely abba nem egyezne bele, szükség esetében fegyveres erő­vel is kiviszi. Az illető feltételek, melyek többek közt minden ha­­jónak a fekete tengerre leendő szabad kiszállását követe­lik, az orosz pártfogóság minden további módjait ki­zárják, erős garantiával vevén körül a görög vallás és követőinek jogait és szabadságát, végül is nem látsza­nak más eredményre vezetni, mint a czár elleni had­üzenetre. Mi a szerb-török complicatiókat illeti, Belgrádból 14-dikéről kelt közlemények után tudni akarják, hogy azok elintézetteknek tekintendők; a törökök az 1815. márcz. 10-diki szerződése értelmében minden szerbiai erősségekbe helyőrség fog rakatni, s a dunai török had­sereggel a kikötött 12,000 főnyi hadsereg fogna csat­lakozni (?) A Murat-féle mozgalmak a két szicziliai királyságban nem csendesültek úgy le, mint itt ott hinnék, vagy el­hitetni kivánnák. Az izgatott hangulat már versekben is kezd kitörni, melyek a két Sziczilia népeit felhívják, „hogy Murat király koronáját a porból felemeljék és az ő törvényes örökösének fejére tegyék.“ Páris, nov. 28. (reggel). A grenoble­i polgár­mester egy rendelete Grenoble-ban,nov.­ 15-kétől kezdve a húsvágatási üzletet egészen szabaddá teszi. E ren­deletnek alapjául a többek között az is szolgált, hogy az igazgatás első kötelességei közé tartozik a vevőknek lehetségessé tenni, miszerint az élelmi szükségletekhez lehető legjutányosabb áron jussanak. A hús magas ára mellett a nagyobb néposztály a fontos élelmiszert nél­külözni kénytelen , csak a szabad üzlet határozhatja meg a hús és egyéb élelmiszerek igazi árát. Páris, nov. 27. — A hírek, melyek ma a közönség figyelmét igénybe veszik, a császárnak Fontainebleau­­ban való tartózkodása­ és Ázsiából érkező győzelmi ér­tesülésekre vonatkoznak. Ez utóbbiak alaposoknak lát­szanak. Mi azonban a császárnak Fontainebleaubaii tar­tózkodását illeti, az utóbbi napok erre vonatkozó szóbe­szédei egészen alaptalanok. Sem összeesküvést nem fe­deztek fel ott, sem befogatások nem történtek, s a csá­szár, ki sem nem beteg, sem pedig megsebesítve nincs, ma teljes egészségben csapatszemléket tartott. E hírekre egy következések nélkül maradt baleset, mely a csá­szárt a vadászaton érte, s a körülő és Fontainebleau körül tett elővigyázatos intézkedések szolgáltattak alkalmat. Az idegenek a legnagyobb pontossággal inspiriáltatnak, s a kastély hivatalnokai rendelést kaptak , hogy ő felsége ottléte alatt semminemű látogatást a császári palotában ne fogadjanak el. A Constitutionnel-ben „Ausztria és Porosz­­ország szerepe a keleti kérdésben“ czím alatt egy hos­­­szabb czikk olvasható, mely azt szándékozik bebizo­nyítani , hogy mind a két más északi hatalomnak Orosz­ország hűbéresévé kell lenni, ha a czárnak sikerül Kon­stantinápolyi hatalmába kerülni. Mindkét hatalmasságot­­ felhívja azért, hogy csatlakozzék Anglia - és Franczia-­­ országhoz, s ezekkel együtt kiáltson a czárnak: „Ne to­vább“-ot. Oroszország a Constitutionnel véleménye szerint Csak akkor viheti ki terveit, ha Európa fel lesz osztva míg Európa egy, a czár — akár nem, akar — kény­telen önző terveiről lemondani. A „Constitutionnel“ figyelmezteti Angliát és Francziaországot azon veszé­lyekre, melyek őket fenyegetik azon esetre, de elnézik, hogy Oroszország karját Konstantinápolyig nyújtsa. Ez°e3etben nem lennének többé korlátok a német népek és az orosz kolosz között, mely m­ár annyi nemzetiséget vett magába fel, mely lassan kint előre mozog,­­ ma­gát c3ak°8zomszédjai rovására nevelheti nagyobbá. Belgiu, Brüssel, nov. 28. Brabant herczeg ő királyi fensége tegnap esteli 6 órakor szerencsésen megérkezett Angliából. A herczegnő ő királyi fensége egy ideig még Viktória királynő ő felsége udvaránál maradand. Olaszország. Turin, nov. 24 A választási mozgal­mak tegnapelőtt óta szünetben tartanak. A feloszlatott követkar­ara legbefolyásosabb vezetői ültek össze a vá­lasztó comitekben, s a jelölteket írják össze. A követ­kamara régebbi baloldala, azon reményben, hogy a vá­­­lasztások többségét saját nagyobb számától teendő füg­­­gővé, elvált a mérsékeltebbektől. Brofferio, ismert ügyvéd, ki rendesen a legszélsőbb baloldal szólójának tolta fel magát, e co­nitéből kizáratott, s bajosan fogna az új kamarába megválasztatni, bármennyire is meg­feszítse magát, hogy párttöredékét az egyház rendével egybeolvaszsza. Köztudomású dolog, hogy lapja , a „Voce della Libertá“ és az egyházrendi orgánumok egyetértőig oda munkálnak, hogy Cavour grófnak a választó-collegiumba való választatását meghiúsítsák. Ez utóbbi házában tegnap a legelőkelőbb szabadelvűek tartottak a választó comité­nek miniszteriális szellem­ben leendő alakítása tárgyában gyűlést, hogy a baloldali választó comitével egyetértésre lépjenek.­­ A hivata­los „Gazetta Piemontese“ két sorban megc­áfolja az „Armonia“ tudósítását, mely szerint a kormány a kar­­thausi kolostorok feloszlatását elrendelte, s e rendeletét a franczia kormány reclamatiója következtében vissza­vonta volna. E rendnek feloszlatását Piemontban nem lehet most várni.­­ Ma reggel óta Bonaparte Napoleon herczeg Turinban van. A király és genuai herczeg nagy kitüntetéssel fogadák őt , s tiszteletére a Mars téren tüzérség és lovasság felett tartottak szemlét. Napóleon herczeg innen Flórencz- és Rómába fog menni. A „Parlamento“ egy félhivatalos czikket tartal­maz, melyben áll, hogy a szardíniai kormány erősen el van határozva az egyházi reform útján tovább haladni. Szardiniában jelenleg 41 püspökmegye, ezek között 7 érsekség áll. A kormány azt óhajtja, hogy ezen pü­s­­pökmegyék száma 7-re reducáltassék, mint ez Napóle­onnak Felső-Olaszországban­ uralma alatt volt; azonban nem kívánja a 34 püspökmegye rögtöni feloszlatását, ha­nem csak czimzeteseik bekövetkezendő elhalálozásával­ lassankinti fusioját. Livorno, nov. 25. A „Manif. del Porto“ írja : Mi­dőn tegnap esteli 8?4 órakor a város polgármestere, Luigi Fabbri ügyvéd, a városháztól lakába visszatérne, a ház kapujában egy ismeretlen és tőrrel fegyverkezett egyén ro­hant reá és megsebesité. A polgármester azonban űzőbe vette a menekü­lt és segélyért kiáltott. Az orgyilkos az éj oltalma alatt megszökött. Azon pillanatban, midőn e me­rényletet elkövető, fekete köpenybe volt burkolózva, s hom­lokára egyike azon kalapoknak volt húzva,melyeket bizonyos párt alia pazienzá­nak (türelem­­) nevezett el. E ka­lapot a futás közben elejte. A térszúrás nagy erővel volt a hátulsó bal­ nyakrésznek intézve. A téli öltönyök hiányában a Szúrásnak igen szerencsétlen következményei lehettek volna. A polgármester jelenlegi egészségi állapota nem ag­godalmas. Az orgyilkosnak már nyomába jutottak. Spanyolország, Madrid, nov. 22. — A miniszté­rium nagy összeesküvésnek jutott hir szerint nyomába, melynek élén előkelő egyéniségek állottak. A parlamenti ellenzék a királyné betegágyi idejének leteltéig Narvaez, Espartero és Conchabel állandó helyettes kormányzóság felállítását akarja indítványozni, de a minisztérium nem fog beleegyezni. A minisztériumban történendő változá­sok és hírek egyelőre alaptalanok. — Narvaez ma Ló­jába haza utazik, s Espartero folytonosan Logronoban van, sőt kétségbe is vonják, hogy a senatusban ülését elfoglalná. — A kamarában tegnap kijelentetett, mi­szerint az alkotmány változtatására vonatkozó terveze­tek vissza fognak vétetni. Portugália- Lissabon, nov. 19. Ferdinánd király a kormányzó királynő halála után következő proclamatiót bocsátott ki: „Portugálok! Istennek tetszett ma (15. nov.) délelőtti fél tizenkét órakor II. Donna Mária királynőt, az én felette szeretett, és rendkívül tisztelt nőmet magához­­ szóletni ; — roppant veszteség, mely engemet és kedves gyermekeimet a legmélyebb bánatba sülyeszti, s gyászér­

Next