Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-26 / 1164. szám
után törekedni?“ A corollariumkép kihozta, hogy „legfinomabb gyapjuval nem lehet egyszersmind a legnagyobb nyirési súlyt összekötni, s a tenyésztő abbeli törekvése, csak addig okszerű, a meddig az magát leginkább a gyapjú tömöttsége, azután az állatok legtökéletesb benőttsége végre a gyapjú specificus súlya emelésére korlátolja.“ — Dr. Szabó Dávid urnak nem sokára megjelenendő szőlőmivelési munkájából e czím alatt: „Hegyaljai kézikönyv“ mutatványul a szőlőtőről közöltetik egy fejezet. Szerző szakavatottsága kezeskedik arról, hogy e kézikönyv nem lesz majd csupán vásári munka, hanem egyszerű szerény czime mellett annál többet és jobbat fog felvett tárgyához szólani, mégpedig szólani nem csupán a Hegyaljára,hanem az egész ország szőlőmivelésére alkalmazható alapossággal. — A czéklarépának vetésforgásbani helyéről, a föld elkészítéséről, az alkalmas trágyáról, s a vetve s ültetve eszközlött mivelésről érdekes adatok közöltetnek franczia források után. Figyelmet érdemel különösen a czéklarépának rásza ültetés általi mivelése, mely hasonlíthatlanul nagyobb termést ad, 2200—3400 mázsa gyököt egy hectareról, holott közönséges vetési módon alig kapnak 400 mázsányit. E nevezetes eredmény az ültetés általi mivelést Francziaországban mindinkább átalánossá teszi, s a közönséges vetési módot háttérbe szorítja. Az úti töredékek Némethonból b. Riedesel gazdaságát ismertetik, hol leginkább a marhatartás nyújt sok tanulságosat. — A kertészeti rovat ismét tágult , s dr. Entz urnak, az idő szerint szükséges teendők fonalán tartott gyakorlati közleményeit, párhuzamosan , az időre való tekintet nélkül, dr. Tóthfalusi úr kisérendi e tárgynak elméleti fejtegetésével. Ez alkalommal mindjárt szól az alapeszmékről, az éghajlat s földfajokról. — Dr. Entz a Spárgamivelést folytatja , megemlítvén végül , hogy fanöveldéjében (kerepesi vámsorompó mellett balra) a szak esi (szerinte a legjobb spárga faj), darmstadti és ulmi spárgának százát 2—3 éves györterekben 1 ft 30 krjával kaphatni; egy jó adag a szakcsi spárgamagból 20 kr. pp. AUSZTRIAI BIRODALOM, St. Pölten, jan. 22. A neuhausi kis templom épitésére a st. pölteni egyházmegyében Ferdinand császár ő Felsége 4000 pártnyi öszveget méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. A „Schlos. Zeitung“-nak f. hó 43-áról írják Bukarestből : Gorcsakoff hg a legújabb időben igen ingerültnek mutatkozott azon valótlan és tényferdítő hírek miatt, melyek nyilvános lapokban az alsó-Duna melletti hadeseményekről előfordulnak , névszerint a „Kronstädter Zig“ban, mely ellen már állítólag panasz is emeltetett az erdélyi kormányzóságnál. A lap mindazáltal most is szintúgy kiadatik, valamint azelőtt. KÜLFÖLD, Németország. Egy rajnai lapnak Pétervárról január 13-káról — némi ellenkezésben a szokott nézetekkel — imezt írják: „Biztos forrásból tudathatjuk jelenleg, hogy az itteni udvarnak az egyesült flották kiindulása a Feketetengerre hivatalosan jelentve jön. Egyazon időben kire terjedt, mikép Napóleon Lajos ezen húzása a politikai sakktáblán a hozandó végzésnek igen érett megfontolására szolgáltatott alkalmat, úgy találják, hogy némileg a francziák császárja is, és nem csupán a sokszor kárhoztatott Palmerston lord idézte a kritikus pillanatot elő, miáltal az itteni kabinet talán engedékenységre bivathatnék. Francziaország mostanig oda látszott törekedni, hogy mindenelőtt a polgárisult világ véleményében Oroszország fölött morális győzelmet vivjen ki. A nyugati hatalmak — ezt itt mindenki elismeri — csakugyan a viszály békés kiegyenlítésének minden eszközeit kimerítették. Külföldi lapok még azon hírt is hozták, hogy a Porta az orosz párthoz szító Chosrew pasát akarja kísérőül azon meghatalmazott mellé adni, ki a congressusra küldetni fog. Itt a legnagyobb feszültséggel kérdik: Mit teend most Oroszország ? A felsőbb körökben a harezvágy, mely egyébiránt kezdettől fogva sem volt igen erős, tetemesen lelohadt. A társadalom más rétegeiben is az enthusiasmus szinte észrevehetőleg meghalt. A költők elnémultak, az Anglia és Törökország elleni izgató szózatok hallgatnak. Az udvar éretten fontos, s a hadikészületek roppant költségekbe kerülnek. A hitelintézetek tőkéi , ámbár magánosak tulajdona , már Cancrin alatt államczélokra fordittattak s ennélfogvást a kormánynak már nem állnak rendelkezésére. Az ezen kiadásból szülemlett „beladósság“ nem kevéssé terheli a budgetet. Ez utóbbi még mindig eltérő arányban áll a népességhez s az állam rendes szükségleteihez. Oroszország ily körülmények közt s a német hatalmak semlegessége mellett háborút választ-e inkább mintsem engedjen? Folytathat-e hatályos háborút Törökország ellen, ha ezt Anglia és Francziaország segítik? Francziaország legújabb nyilatkozata bebizonyítá az orosz törekvések sikertelenségét Párisban. Bármint igyekeztek is a tuileriák kabinetjére befolyni részint Demidoff asszonyság, Lieven herczegnő, Kalergi aszszonyság (az államkanczellár unokahuga és gr. Nesselrode tábornok leánya), részint pedig Kisseleff, Chreptowich (a külügyminiszter veje)stb. által mégis mindent meghiúsított a francziák császárjának szilárdsága és önállása. Még nem rég állíttatott, hogy a nyugati hatalmak csapatküldése Törökországba a chimarák közé tartozik. Az egyesült flották kiindulása óta az ez iránti nézeteket megváltoztatták. Mióta az orosz terv sikerülése , Anglia és Francziaország közt meghasonlást idézni elő , valószínűtlenebb lett, a fegyverzés és hadkészület nagyobb erélylyel foly. Az egész munkáló hadsereg tartalékzászlóaljai a beszólított szabadságosok által kiegészítvék. 1848-dik évben a szabadságra bocsátottak csak a birodalom egy részéből hivattak zászló alá, most pedig azok a keleti és nyugati részekből már ezredeikbe sorozvák. Néhány nap előtt a fiatal Woronzoffey tábornok (nem kell összetéveszteni a hasonló nevű kaukázusi helytartóval) Tiglisből sürgönyökkel érkezett ide, melyek jelentést tartalmaznak a Kis-Ázsiábani hadsereg állásáról.“ Francziaország, Páris, ápril 20. A „Siécle“ állítja, miszerint Ausztria és Poroszország már több ízben felszólíttattak kinyilatkoztatni, mit szándékoznak tenni, ha Oroszország a kiegyezkedést nem akarja? S mindig azt felelték volna, hogy még nincs itt a pillanat, e fölött nyilatkozni. A párisi és londoni kabinetek, — hozzá teszi a „Liéele“ — még a reménynyel is felhagytak, Oroszország ellen e hatalmakkal közösen eventuális kötelességeket vállalni magukra. Páris, január 21. A „Constitutionnel“ igyekszik kiemelni, mily nagy érdekében fekszik Francziaországnak Oroszország politikáját megakadályozni, s Konstantinápolyi hatalmába kerítni. Aki a konstantinápolyi positiót megtarthatja, az nemcsak Szyria és Egyptom , de Tunis, Algier, Szicília s majdnem az egész Középtenger fölött uralkodik. Azt mondják, hogy Ausztria és Anglia fognak legelsőbb is Oroszország ezen terjeszkedésének káros voltát megérezni. De az ugyan szép vigasztalás, ha Oroszország képes kereskedésünket Szíriából kiszorítni, s Algiriali viszonyainkat fenyegetni, miután Anglia előtt a Középtengeren Indiába az utat elvágta; ha szomszédságát megingatná, s az olasz Alpesek aljánál határainkat érintené. Ez volna ama nagy veszély, melynek Európát, (?)a katholicismust, (?) a civilisatiót , s legközelebb Francziaországot tennék ki, ha megengednék , hogy oly hatalom még jobban terjeszkedjék, mely képes volt, oly kevés év alatt Svédországot félszigetére szorítni, Lengyelországot elfoglalni, s Perzsiát megrázkódtatni. Bizony itt az ideje, hogy Francziaország ezt jól meggondolja, miután egyenesen életerén, elveiben s civilizáló befolyásában támadtatik meg. Mi azon nézetben vagyunk, miszerint már maga a becsület elegendő lehetne, hogy Francziaország ebbe, ily komoly körülmények közt kötelességét kiszabja. Valóban elegendő , midőn egy nagy kormány méltósága megsértetik, ha oly kihívásokat, melyeket Oroszország egy év óta Európához intézett, elfogad. Itt azonban nemcsak a becsület parancsol; saját érdekeinket kell jövőre nézve védelmeznünk, meg kell mentenünk nevünk becsületét; aki ezt nem érti, nem bír politikai értelemmel. (Ki Granier de Cassagnac drasticus udvariatlan tollát, a Constitutionnel szélforgásait, a franczia sajtószabadság egyoldalúságát nem ismeri, módja van e szenvedélyes kifakadásban példáját látni, s hihetőleg ily mutatványképen hozta azt a bécsi Ostdeutsche Post is, melyből azt kivettük.) A „Pays“ következő igen érdekes czikket közöl : „Londoni levelezőnk, ki a politikai helyzetet angol szempontból igen helyesen képes megítélni, szerfölött érdekes dolgokat közöl a közvélemény fellengüléséről, mely a tengerszoroson túl oly egyhangúlag mutatkozik. Ezen közlemények szerint az angol sajtónak még oly eleven polémiája is csak gyenge árnyképe a kedélyek állapotának. A rokonszenvek mind Francziaország mellett nyilatkoznak. III. Napóleon császár, ki ellen a legabsurdumabb s leggyalázatosabb rágalmakat terjesztették , minden párt előtt, whigek és toryk előtt, úgy tűnik föl, mint az európai politika legfensőbb megtestesülése (!), mint a civilisation nyugat szerződései és jogainak legnemesb képviselője (!). — Levelezőnk még azt is írja, miszerint már a puszta hir, hogy Chambord gróf Nemourseynek vissza akarná adni Claremontban Frohsdorfban tett látogatását, a közvéleményt nagy mértékben fölizgató. Már előre s egyhangúlag kárhoztatnak mindent, mi royalisticus manifestatiónak vagy cselszövénynek még csak színét is viseli. Az európai krízis szeme láttára létrejött fusio egyhangú undort idézett elő Angliában, s ez ország előítéleteit a császári kormány ellen rögtön tovaűző. Ezen hangulat Albert hg abnormissá tett állásának tulajdonítandó. A lapok naponkint a királynő férje fölött vitatkoznak. A polémia azon nézetet terjesztő, hogy Aberdeen lord ki fog lépni a minisztériumból. Annyi bizonyos, hogy minden, a kabinetben vagy palotában határozatlanul mutatkozó viselet iszonyú zivatart idézne elő. Aberdeen lord nem kísérli meg többé a víz ellen úszást, melynek erejét elismeri. Ő egészen a franczia szövetség mellett áll, s Oroszország igényei ellen. — De valami mégis e politika ellen szól belsejében. — Mint barátja mindazon államférfiaknak, kik az északi kabinet élén állottak, személyes barátság kötelékeivel csatolva Nesselrode grófhoz, egész éltének traditiói éles ellentétben állnak mostani helyzetével. Szokásai úgyszólván elnyomják benne a hazaszeretetet. Nem lehet tehát csodálkoznunk , ha a teplizi conferentiák öreg és kitűnő államférfia vonakodott nyugat szövetségének az orosz czár ellen munkás és készséges tagja lenni. — Azonban akár miniszter marad Aberdeen lord, akár nem, ez a dolgok állásán mit sem változtat. Ma egészen más szellem a hangadó az angol kabinetben, mint Aberdeen lordé. A politika szabálya most a közvélemény jön. Ez ellen sem a miniszter, sem a hig nem harczolhat. Helvetia, Bern, jan. 19. A nemzettanács ma négynapi heves vita után 64 szózattal 43 ellenében a bizottmányi többség javaslatait elfogadta, s így elhatározta egy szövetségi főiskola s egy polytechniai intézet felállíttatását. A politikai pártok különbsége e szavazatnál nem folyt be; az ultraradikálok a legszigorúbb conservativekkel együtt szavaztak a javaslat ellen. Három olasz, kik a franczia császárra irt gúnydalokat terjesztettek, a szövetségi rendőrhivatal rendeletéből fogva hozattak ide. Spanyolország- Madrid, január 13. Bizonyosnak állítják, miszerint nálunk komoly dolgok vannak készülőben. Egy oldalról a rendeletek egy egész sorozatát várják, melyek bevezetésül szolgálnának a még döntőbben határozó rendszabályokhoz ; más oldalról pedig úgy látszik, miszerint minden kész a már megérett oppositio kitörésére. Hogy a kormány éber szemekkel vigyáz magára, mutatják a kétes érzelmű tábornokok s államhivatalnokoknak letételeik, valamint azon körülmény is, hogy egy most Párisban mulató ismeretes tábornok, kinek forradalmi törekvései s összeesküvésekre, hajlama többé nem titok, rendeletet kapott egy ideig vissza nem térni Spanyolországba, hova rövid időn menni szándékozott. Madridból érkezett magán tudósítások szerint a minisztérium a régóta jelentett államcsinyra szilárdul el van határozva, de Girona igazságügyminiszter azonban előbb ki fog lépni. Az életbe léptetendő rendszabályok közt említik a fővárosnak s Madrid tartománynak ostromállapotba helyezését, a senatus eltávolítását, s az ellenzék több főnökének száműzetését. A sajtószabadság, ha nem töröltetik is el, de mindenesetre korlátoztatni fog. A Madridban levő hadparancsnokok közül többen, nevezetesen Görkg és Solana dandárnak a kabinet párthívei által fognak pótoltatni. A madridi udvarnál jelenen, feltűnő módon Francziaországnak három nagy pártja van képviselve. A legitimistáké az infáns, parmai uralkodó hg, Luiza francziaországi hgnő, Chambord gróf nővérének férje által, az orleanistáké Montpensier hg, Luiza infánsnő, Izabella királynő nővérének férje által; a bonapartista pedig Montijo grófnő, Napoleon Lajos anyósa által. Nagybritannia, London, jan. 19. — Cobden, ki a lefolyt egész idő alatt óvakodott szavát a keleti kérdésben hallatni,városi lakásával egészen felhagyott, s Londonban senki sem láthatja) tegnap Manchesterben mint főszónok lépett föl „a nyilvános iskolák nemzeti társulata“ conferentiáján, s egy igen velős s mesteri előadást tartott a népiskolák alapítása s berendezése fölött, mert legújabb időben erre forduá leginkább, absolut béke-theóriáján kívül gyakorlati szellemének teljes munkásságát, mégpedig a legszebb sükerrel. Hatalmasan gyámolíta az első határozatot, hogy : „az egylet az elemi iskolák alapításának szükségességéről meg van győződve ; hogy a mostani oktatás czéljának épen nem felel meg, hogy a megkívántabb alaptőkét helybeli megadóztatás által kell előteremteni, melynek haszonra fordítása szabadon választott bizottmányra bizassék.“ „Azon ellenvetést tették irányunkban — így szól Cobden — hogy az országban fenálló tanintézetekről semmi tudomással sem bírunk. E szemrehányás igazságtalan, mert mi igen jól tudjuk, mi történt eddig, s hogy a kormány a lefolyt húsz év alatt több mint egy millió font sterlinget fordított oktatási czélokra, s hogy ez idő alatt mintegy 7000 új iskola állíttatott, melyek többnyire helybeli s átalános adókból, csak igen ritkán önkénytes adakozásokból tartatnak fen. Nekünk pedig épen nincs szándékunkban e meglevő intézetekkel felhagyni, mi azokat csak át akarjuk alakítni, hogy minél gyümölcsözőbbek legyenek, mi csak e szavakat intézzük ezen iskolák elöljáróihoz „Ha ti készek vagytok a világi oktatást az egyházitól elválasztani, ha oly okosak lesztek, bizonyos órákat az elemi, másokat pedig a vallási oktatásra szentelni , akkor örömest egyesülendünk veletek, s annyit engedendünk át számotokra a nyilvános adókból, mennyire a szellemi nevelésre szükségtek van, azon feltétel alatt, hogy iskoláitok az illető kerület egész népességének mindenkor nyitva álljanak, s hogy vallásbeli oktatásaitokat nem fogjátok térítésre használni bizonyos vallásfelekezetek számára. Erre talán azt fogjátok mondani, miszerint a vallásbeli oktatást nem lehet a világitól elválasztani. Utasítlak titeket a világ legjámborabb népére , Új- Anglia államainak lakosságára, hol ezen elválasztás már 50 év előtt megtörtént. Mutassátok meg nekem azon iskolamestert, ki azt mondja, hogy ez nem lehet, és én be fogom neki bizonyítni, hogy hivatalát nem érti. Hogy ez még eddig nálunk meg nem történt, ennek eredménye az, hogy népünk legnagyobb része nevelés nélkül bolyong szét a világban. Mit használnak az iparosok egyletei olvasó szobáikkal ? Ezek csak a napi divathoz tartoznak , melyet az aristocratia pártfogol, előadásokat tartat stb. Ugyan ne feledjék önök, hogy a munkások felének először írni, olvasni, számolni kell tanulni,hogy a hírlapok vagy könyvek olvasását élvezhesse. Mivel nem tudnak olvasni, korhelykednek. Nekünk eszélyesen rendezett elemi tanodákra van szükségünk, milyenek már az országban imitt amott léteznek; mindenek előtt oly iskolákra van szükségünk, melyek előtt semmi különös vallásfelekezet czimere sem függ, mert az ilyenekbe a munkás nem örömest küldi gyermekeit, félvén az elkülönzött secta-befolyásoktól gyermekeire. Mi azért akarjuk a világi oktatásnak elkülönítését az egyházitól, mert mind a kettőt emelni akarjuk. Különítsétek el az oktatást, s a munka megosztása bizonyosan emelendi azokat. Sociális rendszerünk akadályai daczára Angliában, daczára annak, hogy a munkások és középosztály, és ismét e közt és a nemesség közt oly nagy különbség áll fen, semmi sem volna képes e korlátokat lerombolni, mint czélszerűen rendezett népiskolák fölállítása, s minden osztályra alkalmazható rationális oktatás behozatala.““ Cobden beszéde érdemleti méltánylásban részesült. Az első határozat egyhangúlag elfogadtatott, s ezenkívül még a következő, hogy azon iskolai rendszer, mely bizonyos vallásfelekezeteknek előnyöket nyújt, s a lélekismeret szabadságát korlátozza, ezen conferentia nézetei szerint Angolországra nézve tartósan kielégítő nem lehet, hogy semminemű nyilvános nevelési rendszer ipariskolák nélkül nem tökéletes, hogy a népiskolák tegyenek lépéseket a parliamentnél kiegészítések és javításuk dolgában; hogy a már fennálló népiskolák az életbe léptetendő általános népnevelési rendszerbe befoglaltassanak, stb. A Feketetengernek angol-franczia megszállása, mond a „Times“, annyiban hasonlít az oroszoknak Pluthon átkeléséhez júliusban , hogy a czár azt, tetszése szerint, casus bellinek vagy nem casus bellinek tekintheti. Magában véve a Feketetengerre szállás ugyan „nem szerződvény-vagy jogsértés, még csak nem is ellenséges jelentőségű tény“, hanem a hatalmak egy lépéssel tovább mennek, s a török haderősítési szállítványokat Batumba és Trapezuntba fedezik, sőt ők az admiráloknak teljhatalmat adtak, minden orosz hadivagy szállító hajónak Sebastopolba visszautasítására. Valamint azelőtt a Porta, úgy most a czár is vesztegelhet, s megelégedhetik a tiltakozásokkal, míg magát vagy engedésre, vagy hadüzenetre látandja kényszerültnek. Hogy a czár az ő határozatát a bécsi értekezleti föltételek visszavetésére nézve Bécsben vagy egyebütt világosan kinyilatkoztatta legyen, az nem lehetetlen, hisz különben a négy hatalmasság Bécsben 13-bán nem irt volna alá jegyzőkönyvet s küldötte volna Pétervárra, melynek eredménytelenségéről meg valának győződve. Mi a német nagyhatalmakat illeti, követeik Pétervárott nem kevésbbé határozott utasításokat kaptak, mint kaptak Anglia és Francziaországé. 13-án már tudva volt Bécsben a flották mozgalma, s épen a nyugati hatalmak ezen nagyobb elhatározottságának jele hatott kedvezőleg Bécs és Berlinben. A conferentia valamennyi tagja, folytatja a „Times“, látta, hogy a pillanat egy végső diplomatikus erőmegfeszítésre megérkezett, és hogy a béke már csak ezen egy vékony hajszálon függ. A német követek Pétervárott ennélfogvást oda utasítják, hogy az orosz kabinetet a békejavaslatok elfogadására a legerélyesebben buzdítsák. Ha azalatt az angol-franczia közbenjárás események vagy véletlenség által kényszerítve az ellenségeskedés alakját vette volna fel, „akkor a német hatalmak annyival inkább köteleznek független útjukon haladni, miáltal a fenyegető veszély egyedül eltávolítható.“ A „Daily News“ szerkesztőségét Ausztriába érkező levelezőire nézve sajátságos szerencsétlenség üldözi. Bizonyos Mr. James Cook Richmond, amerikai,s mint magát aláírni szokta: „Presbyter of the Anglo- Katholic Church), kinek az említett lap megbízásából Törökországba kellett volna utaznia, az ausztriai hatóságok által Magyarországban elfogatott, megvizsgáltatott , fedezet alatt kisértetett, fogva tartatott stb. (természetesen, szabadon bocsáttatván a szükséges óvó rendszabályok után.) Most panaszteljes leveleket küldött az elnökhöz Washingtonba, melyekben lerajzolá rendőri kísértetését Kecskeméttől Félegyházáig, kimondván egyszersmind meggyőződését, miszerint az elnök, megemlékezvén székfoglaló beszédére, gondoskodni fog arról, „hogy az amerikai polgárok jogai az egész világon tiszteletben tartassanak.“ Nem igen regényes szenvedéseinek története a „Daily News“ben terjedelmesen közöltetett. (Tr. Z.) *) Törökország. A Stcele következőleg méltányolja a törökök taktikáját a Dunánál: „Omer pasa nem csupán ernyedetlen tevékenységű vezér, hanem stratégiai talentumát is kitüntette azon mód által, amint haderejét a hosszú vonalon, melyet védelmeznie kell, elosztotta. Belátva azt, hogy az oroszoknak harczgyakorlott hadseregükkel semmi sem lenne inkább kedvekre, mint általános összecsapást idézni elő, melynek elvesztése az ottomán kormányra nézve vészteljes lehetendett. Omer pasa kényszerítette Gorcsakoff hget, figyelmét és erejét megosztani. Omer pasának bizonyosan nem szándéka, a csatát egész határozatlan időkig kikerülni, de ő azt a maga óráján, a maga területén akarja vívni s katonáit egyes ütközetek sora által készíti arra.Legelőbb az oltenitzai sánczoknál kísérlette meg őket, s igy lépcsőről lépcsőre egész a csetatei orosz sánczok megtámadásáig vezette. Szakértők véleménye szerint ez eszély és elhatározottság, helyes arányban egyesülve. Továbbá észrevesszük, hogy Omer pasa a siker által nem hagyja magát el mámorosíttani, és még ott is, hol győz, viszsza tud menni első állásaiba, melyeknek elhagyására csak akkor látszik elhatározottnak, hogy nagyot merészeljen, ha lassanként egész hadseregét a tűzpróbán keresztül vendette.“ Brüsszából írják egy párisi lapnak, hogy Abdel-Kader, rokonai, szolgái és számos kísérőkkel, a török dynastia két első zuhanjanak, Othman és Oszkárnak sírjait meglátogatta, melyek a Chirchie nevű kis falu mecsetjében nem messze Brusszától fekszenek. Miután háromszor körüljárta az épületet, bement a két khau sírjaihoz, hogy Allahhoz Abdul-Medzsid s a próféta szent ügyének győzelméért könyörögjön: „Ő Allah! kiálta fel, utalmazd a hivők fejét az oroszok padisahja ellen s boszuld meg végre szolgáidat, a szinopei magasztos áldozatokat, kik jelenleg a te kebledben vannak.“ Dunai-fejedelemség, Bukarest, jan. 14. A már rég emlegetett s hirdetett háziadó Oláhországban most „szálláspénzek“ név alatt behozatott. Minden lakszobától évenkint 40 piaszter fizetendő. Egyszersmind a bekövetkezendő ujonczozás iránti legújabb aggodalmak is valósultak. Ez oly mérvben rendeltetett meg, hogy minden 1000 lélek után 4 ujoncz állítandó, mi egészben, miután Oláhország 1,500,000 lakost számít, 6000-nyi contingenst tesz ki. Ez az ország védség erősítésére van határozva , mely egyelőre szolgálatra használtatik. Azonban tartanak attól, hogy később részben az orosz csapatok közé fognak beosztatni a ez e rendszabály végrehajtásának még többnemű akadályokat gördíthetend, mert valószínű, hogy a beszólítottak nagy része, idegenkedve a hadiszolgálattól, a hegyek közé vagy a dunai vidékeken a török területre fognak menekülni. Belgrádi jan. 19-ki biztos hírek jelentik, hogy atörök várparancsnok Izzet pasa és a fejedelmi kormány közt észrevehető feszültség uralkodik a török fermánok el nem fogadtatása folytán, melyek az orosz utalmi viszonyt megszüntetnék. 15-kén a pasa a kormányhoz ezen kivonatot intézte, hogy 1) minden, Szerbiában létező orosz alattvalók s a hozzájuk tartozók az országból kiutasíttassanak, miután észrevevék, hogy az oroszok javára izgatnak; 2) Mucsin orosz cs. consulnak jelentessék ki, hogy Belgrádban tett látogatásait szüntesse meg, s ha ez nem történnék, látogatásai akadályoztassanak meg. Apósának tett előterjesztések, hogy Szerbia e rendszabályok foganatosítása által Oroszországgal s a jelen ingerült és megosztott hangulatnál fogva saját alattvalóinak egy részével összeütközésbe kerülend, sikeretlenek voltak, a pasa megmaradt kivonata mellett. Oroszország. Egy nyugati német lapnak Nesselrode legújabb köriratáról ezeket jelentik: Az orosz követnek Párisból elutazása iránti hirt sz. pétervári sürgönyök idézték elő, melyeket Kisseleff jan. 18. és 19-e éjjelén kapott s mely az orosz választ a franczia ultimátumra tartalmazta. Kisseleff ennek folytán azonnal Drouin de Lhuyshez ment, hogy őt souverainjének válaszával, mely állítólag körirat alakjában van szerkesztve, megismertesse. Innen Kisseleff a tuileriákba ment, hol a császár által fogadtatott. Mint hallik, ő isgének, a czárnak egy iratát adta át válaszul azon levélre, melyet Lajos Napóleon néhány hét előtt az éjszaki felséghez intézett. A londoni és párisi orosz követeknek visszahivatásáról sem a császlevélben, sem a körjegyzékben nincs szó. E tekintetben azt állítják, mikép Oroszország, hogy Ausztriát és Poroszországot megnyerje, nem akarja a háborút kinyilatkoztatni, hanem a nyugatot e rendszabály kezdeményezésére kényszeríteni. A hadüzenetnek e hiánya a legújabb orosz diplomatiai okmányokban, úgy látszik, máris meghozta a maga gyümölcseit, mert Hübner úr minden látogatásaiban kísérte Kisseleff urat, ki a sürgönyök vétele után legelsőbb is ő hozzá ment. E sürgönyök azt ismételve igyekeznek bizonyítani, hogy a török-orosz vitáig csak a czár észultán közt tárgyaltathatik, s ezért Török- és Oroszország közti egyenes alkudozásokat kíván, s a többi hatalmak minden fél vagy egészen hivatalos beavatkozását vissza *) Az állítólagos amerikai Presbiter parancsát a január 13-diki Times hasábain is olvastuk. Nincs okunk titkolni, hogy az ifjú Észak - Amerika óriási haladásának mi is bámulói közé tartozunk, de nem vagyunk annyira elfogultak, hogy a legselejtesebb embert is imádjuk csupán azért, mivel amerikai, kivált midőn az eszélyesség, ildomosság, életbölcseség tekintetéből oly sovány példányul mutatja fel magát, mely akár egy amerikai intelligens polgárt, akár egy kiterjedt angol lap kiküldöttjét nem a legkedvezőbb színben tünteti föl. Mi ugyan a panaszló úrnak rendőri viszontagságait nem tudjuk, de törökországi útja aligha lehetett sürgős, mert több hónapokig mulatott Pesten és vidékén, s akár vallási térítgetéseit, akár viseletének kihívó modorát tekintve, sokkal nagyobb zajt ütött, mintsem hogy gyanút s figyelmet nem vont volna magára. Ennek tulajdoníthatja a panasztott kellemetlenségeket. Másutt nem menekült volna ily könnyedén. A mi polgártársaink azonban ily apostolokra nem szorultak. Mi szeretjük az utast, az idegeneket, de nem vagyunk oly kiskorúak, hogy minden ábrándos fecsegőt mesterünknek bálványozzunk. — Azért, hogy az érdemes urnák útlevelei kiadattak, Pierce elnök úr nehezen fog háborút üzenni. Szerk.