Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-26 / 1164. szám

után törekedni?“ A corollariumkép kihozta, hogy „leg­finomabb gyapjuval nem lehet egyszersmind a legnagyobb nyirési súlyt összekötni, s a tenyésztő abbeli törekvése, csak addig okszerű, a meddig az magát leginkább a gyapjú tömöttsége, azután az állatok legtökéletesb benőttsége végre a gyapjú specificus súlya emelésére korlátolja.“ — Dr. Szabó Dávid urnak nem sokára megjelenendő szőlőmivelési munkájából e czím alatt: „Hegyaljai kézikönyv“ mutatványul a szőlő­tőről közöltetik egy fejezet. Szerző szakavatottsága kezeskedik arról, hogy e kézikönyv nem lesz majd csu­pán vásári munka, hanem egyszerű szerény czime mel­lett annál többet és jobbat fog felvett tárgyához szó­lani, mégpedig szólani nem csupán a Hegyaljára,hanem az egész ország szőlőmivelésére alkalmazható alapos­sággal. — A czéklarépának vetésforgásbani helyéről, a föld elkészítéséről, az alkalmas trágyáról, s a vetve s ültetve eszközlött mivelésről érdekes adatok közöltet­nek franczia források után. Figyelmet érdemel külö­nösen a czéklarépának rásza­ ültetés általi mivelése, mely hasonlíthatlanul nagyobb termést ad, 2200—3400 mázsa gyököt egy hectareról, holott közönséges ve­tési módon alig kapnak 400 mázsányit. E nevezetes eredmény az ültetés általi mivelést Francziaországban mindinkább átalánossá teszi, s a közönséges vetési mó­dot háttérbe szorítja. Az úti töredékek Némethonból b. Riedesel gaz­daságát ismertetik, hol leginkább a marhatartás nyújt sok tanulságosat. — A kertészeti rovat ismét tá­gult , s dr. Entz urnak, az idő szerint szükséges teen­dők fonalán tartott gyakorlati közleményeit, párhuza­mosan , az időre való tekintet nélkül, dr. Tóthfalusi úr kisérendi e tárgynak elméleti fejtegetésével. Ez alka­lommal mindjárt szól az alapeszmékről, az éghajlat­ s föld­fajokról. — Dr. Entz a Spárgamivelést folytatja , megemlítvén végül , hogy fanöveldéjében (kerepesi vámsorompó mellett balra) a szak esi (szerinte a legjobb spárga faj), darmstadti és ulmi spárgának százát 2—3 éves györterekben 1 ft 30 krjá­­val kaphatni; egy jó adag a szakcsi spárgamagból 20 kr. pp. AUSZTRIAI BIRODALOM, St. Pölten, jan. 22. A neuhausi kis templom épité­sére a st. pölteni egyházmegyében Ferdinand császár ő Felsége 4000 pártnyi öszveget méltóztatott legkegyelme­sebben adományozni. A „Schlos. Zeitung“-nak f. hó 4­3-áról írják Bukarest­ből : Gorcsakoff hg a legújabb időben igen ingerültnek mutatkozott azon valótlan és tényferdítő hírek miatt, melyek nyilvános lapokban az alsó-Duna melletti hadese­ményekről előfordulnak , névszerint a „Kronstädter Zig“­­ban, mely ellen már állítólag panasz is emeltetett az erdé­lyi kormányzóságnál. A lap mindazáltal most is szintúgy kiadatik, valamint azelőtt. KÜLFÖLD, Németország. Egy rajnai lapnak Pétervárról január 13-káról — némi ellenkezésben a szokott nézetekkel — imezt írják: „Biztos forrásból tudathatjuk jelenleg, hogy az itteni udvarnak az egyesült flották kiindulása a Feketetengerre hivatalosan jelentve jön. Egyazon időben kire terjedt, mikép Napóleon Lajos ezen húzása a politikai sakktáblán a hozandó végzésnek igen érett megfontolására szolgáltatott alkalmat, úgy találják, hogy némileg a francziák császárja is, és nem csupán a sokszor kárhoztatott Palmerston lord idézte a kriti­kus pillanatot elő, mi­által az itteni kabinet talán enge­dékenységre bivathatnék. Francziaország mostanig oda látszott törekedni, hogy mindenelőtt a polgárisult vi­lág véleményében Oroszország fölött morális győzelmet vivjen ki. A nyugati hatalmak — ezt itt mindenki elis­meri — csakugyan a viszály békés kiegyenlítésének minden eszközeit kimerítették. Külföldi lapok még azon hírt is hozták, hogy a Porta az orosz párthoz szító Chos­­rew pasát akarja kísérőül azon meghatalmazott mellé adni, ki a congressusra küldetni fog. Itt a legnagyobb feszültséggel kérdik: Mit teend most Oroszország ? A felsőbb körökben a harezvágy, mely egyébiránt kezdet­től fogva sem volt igen erős, tetemesen lelohadt. A tár­sadalom más rétegeiben is az enthusiasmus szinte észrevehetőleg meghalt. A költők elnémultak, az An­glia és Törökország elleni izgató szózatok hallgatnak. Az udvar éretten fontos, s a hadikészületek roppant költségekbe kerülnek. A hitelintézetek tőkéi , ám­bár magánosak tulajdona , már Cancrin alatt ál­­lamczélokra fordittattak s ennélfogvást a kormány­nak már nem állnak rendelkezésére. Az ezen kiadás­ból szülemlett „bel­adósság“ nem kevéssé terheli a budgetet. Ez utóbbi még mindig eltérő arányban áll a népességhez s az állam rendes szükségleteihez. Orosz­ország ily körülmények közt s a német hatalmak sem­legessége mellett háborút választ-e inkább mintsem engedjen? Folytathat-e hatályos háborút Törökország ellen, ha ezt Anglia és Francziaország segítik? Fran­­cziaors­zág legújabb nyilatkozata bebizonyítá az orosz törekvések sikertelenségét Párisban. Bármint igye­keztek is a tuileriák kabinetjére befolyni részint De­­midoff asszonyság, Lieven herczegnő, Kalergi asz­­szonyság (az államkanczellár unokahuga és gr. Nessel­rode tábornok leánya), részint pedig Kisseleff, Chrepto­­wich (a külügyminiszter veje)stb. által­ még­is min­dent meghiúsított a francziák császárjának szilárdsága és önállása. Még nem rég állíttatott, hogy a nyugati ha­talmak csapatküldése Törökországba a chimarák közé tartozik. Az egyesült flották kiindulása óta az ez iránti nézeteket megváltoztatták. Mióta az orosz terv sikerü­lése , Anglia és Francziaország közt meghasonlást idézni elő , valószínűtlenebb lett, a fegyverzés és had­készület nagyobb erélylyel foly. Az egész munkáló hadsereg tartalékzászlóaljai a beszólított szabadságo­­sok által kiegészítvék. 1848-dik évben a szabadságra bocsátottak csak a birodalom egy részéből hivattak zászló alá, most pedig azok a keleti és nyugati részek­ből már ezredeikbe sorozvák. Néhány nap előtt a fiatal Woronzoff­ey tábornok (nem kell összetéveszteni a hasonló nevű kaukázusi helytartóval) Tiglisből sürgö­nyökkel érkezett ide, melyek jelentést tartalmaznak a Kis-Ázsiábani hadsereg állásáról.“ Francziaország, Páris, ápril 20. A „Siécle“ ál­lítja, miszerint Ausztria és Poroszország már több íz­ben felszólíttattak kinyilatkoztatni, mit szándékoznak tenni, ha Oroszország a kiegyezkedést nem akarja? S mindig azt felelték volna, hogy még nincs itt a pilla­nat, e fölött nyilatkozni. A párisi és londoni kabinetek, — hozzá teszi a „Liéele“ — még a reménynyel is fel­hagytak, Oroszország ellen e hatalmakkal közösen even­­tuális kötelességeket vállalni magukra. Páris, január 21. A „Constitutionnel“ igyekszik kiemelni, mily nagy érdekében fekszik Francziaor­szágnak Oroszország politikáját megakadályozni, s Konstantinápolyi hatalmába kerítni. A­ki a konstanti­nápolyi positiót megtarthatja, az nemcsak Szyria és Egyptom , de Tunis, Algier, Szicília s majdnem az egész Középtenger fölött uralkodik. Azt mondják, hogy Ausztria és Anglia fognak legelsőbb is Oroszország ezen terjeszkedésének káros voltát megérezni. De az ugyan szép vigasztalás, ha Oroszország képes kereskedésün­ket Szíriából kiszorítni, s Algiriali viszonyainkat fe­nyegetni, miután Anglia előtt a Középtengeren Indiába az utat elvágta; ha szomszédságát megingatná, s az olasz Alpesek aljánál határainkat érintené. Ez volna ama nagy veszély, melynek Európát, (?)a katholicismust, (?) a civilisatiót , s legközelebb Francziaországot tennék ki, ha megengednék , hogy oly hatalom még jobban ter­jeszkedjék, mely képes volt, oly kevés év alatt Svéd­országot félszigetére szorítni, Lengyelországot elfoglalni, s Perzsiát megrázkódtatni. Bizony itt az ideje, hogy Francziaország ezt jól meggondolja, miután egyenesen életerén, elveiben s civilizáló befolyásában támadtatik meg. Mi azon nézetben vagyunk, miszerint már maga a becsület elegendő lehetne, hogy Francziaország eb­be, ily komoly körülmények közt kötelességét kiszabja. Valóban elegendő , midőn egy nagy kormány méltósága megsértetik, ha oly kihívásokat, melyeket Oroszország egy év óta Európához intézett, elfogad. Itt azonban nemcsak a becsület parancsol; saját érdekeinket kell jövőre nézve védelmeznünk, meg kell mentenünk ne­vünk becsületét; a­ki ezt nem érti, nem bír politikai értelemmel. (Ki Granier de C­assagnac drasticus udva­­­riatlan tollát, a Constitutionnel szélforgásait, a franczia sajtószabadság egyoldalúságát nem ismeri,­­ módja van e szenvedélyes kifakadásban példáját látni, s hihe­tőleg ily mutatvány­képen hozta azt a bécsi Ostdeutsche Post is, melyből azt kivettük.) A „Pays“ következő igen érdekes czikket közöl : „Londoni levelezőnk, ki a politikai helyzetet angol szempontból igen helyesen képes megítélni, szerfölött érdekes dolgokat közöl a közvélemény fellengüléséről, mely a tengerszoroson túl oly egyhangúlag mutatkozik. Ezen közlemények szerint az angol sajtónak még oly eleven polémiája is csak gyenge árnyképe a kedélyek állapotának. A rokonszenvek mind Francziaország mellett nyilatkoznak. III. Napóleon császár, ki ellen a legabsurdumabb s leggyalázatosabb rágalmakat terjesz­tették , minden párt előtt, whigek és toryk előtt, úgy tűnik föl, mint az európai politika legfensőbb megteste­sülése (!), mint a civilisatio­n nyugat szerződései­ és jogainak legnemesb képviselője (!). — Levelezőnk még azt is írja, miszerint már a puszta hir, hogy Chambord gróf Nemours­eynek vissza akarná adni Claremontban Frohsdorfban tett látogatását, a közvéleményt nagy mér­tékben fölizgató. Már előre s egyhangúlag kárhoztat­nak mindent, mi royalisticus manifestatiónak vagy csel­­szövénynek még csak színét is viseli. Az európai krízis szeme láttára létrejött fusio egyhangú undort idézett elő Angliában, s ez ország előítéleteit a császári kormány ellen rögtön tovaűző. Ezen hangulat Albert hg abnormissá tett állásának tulajdonítandó. A lapok naponkint a királynő férje fölött vitatkoznak. A polémia azon nézetet terjesztő, hogy Aber­deen lord ki fog lépni a minisztériumból. Annyi bizonyos, hogy minden, a kabinetben vagy palotában határozatla­nul mutatkozó viselet iszonyú zivatart idézne elő. Aber­deen lord nem kísérli meg többé a víz ellen úszást, mely­nek erejét elismeri. Ő egészen a franczia szövetség mellett áll, s Oroszország igényei ellen. — De valami mégis e politika ellen szól belsejében. — Mint barátja mindazon államférfiaknak, kik az északi kabinet élén állottak, személyes barátság kötelékeivel csatolva Nes­selrode grófhoz, egész éltének traditiói éles ellentétben állnak mostani helyzetével. Szokásai úgyszólván el­nyomják benne a hazaszeretetet. Nem lehet tehát cso­dálkoznunk , ha a teplizi conferentiák öreg és kitűnő államférfia vonakodott nyugat szövetségének az orosz czár ellen munkás és készséges tagja lenni. — Azon­ban akár miniszter marad Aberdeen lord, akár nem, ez a dolgok állásán mit sem változtat. Ma egészen más szellem a hangadó az angol kabinetben, mint Aberdeen lordé. A politika szabálya most a közvélemény jön. Ez ellen sem a miniszter, sem a hig nem harczolhat. Helvetia, Bern, jan. 19. A nemzettanács ma négy­napi heves vita után 64 szózattal 43 ellenében a bi­­zottmányi többség javaslatait elfogadta, s így elhatá­rozta egy szövetségi főiskola s egy polytechniai intézet felállíttatását. A politikai pártok különbsége e szava­zatnál nem folyt be; az ultraradikálok a legszigorúbb conservativekkel együtt szavaztak a javaslat ellen. Három olasz, kik a franczia császárra irt gúnydalokat terjesztettek, a szövetségi rendőr­hivatal rendeletéből fogva hozattak ide. Spanyolország- Madrid, január 13. Bizonyosnak állítják, miszerint nálunk komoly dolgok vannak készü­lőben. Egy oldalról a rendeletek egy egész sorozatát várják, melyek bevezetésül szolgálnának a még dön­tőbben határozó rendszabályokhoz ; más oldalról pedig úgy látszik, miszerint minden kész a már megérett oppositio kitörésére. Hogy a kormány éber szemekkel vigyáz magára, mutatják a kétes érzelmű tábornokok s államhivatalnokoknak letételeik, valamint azon körül­mény is, hogy egy most Párisban mulató ismeretes tábornok, kinek forradalmi törekvései s összeesküvé­­sekre, hajlama többé nem titok, rendeletet kapott egy ideig vissza nem térni Spanyolországba, hova rövid időn menni szándékozott. Madridból érkezett magán tudósítások szerint a mi­nisztérium a régóta jelentett állam­c­sinyr­a szi­­lárdul el van határozva, de Girona igazságügymi­niszter azonban előbb ki fog lépni. Az életbe léptetendő rendszabályok közt említik a fővárosnak s Madrid tar­tománynak ostromállapotba­ helyezését, a senatus el­távolítását, s az ellenzék több főnökének száműzetését. A sajtószabadság, ha nem töröltetik is el, de minden­esetre korlátoztatni fog. A Madridban levő hadparancs­nokok közül többen, nevezetesen Görkg és Solana dandárnak a kabinet párthívei által fognak pótoltatni. A madridi udvarnál jelenen, feltűnő módon Fran­­cziaországnak három nagy pártja van képviselve. A legitimistáké az infáns, parmai uralkodó hg, Luiza francziaországi hgnő, Chambord gróf nővérének férje által, az orleanistáké Montpensier hg, Luiza in­fánsnő, Izabella királynő nővérének férje által; a bo­­napartista pedig Montijo grófnő, Napoleon Lajos anyósa által. Nagybritannia, London, jan. 19. — Cobden, ki a lefolyt egész idő alatt óvakodott szavát a keleti kér­désben hallatni,­­városi lakásával egészen felhagyott, s Londonban senki sem láthatja) tegnap Manchesterben mint főszónok lépett föl „a nyilvános iskolák nemzeti társulata“ conferentiáján, s egy igen velős s mesteri előadást tartott a népiskolák alapítása s be­rendezése fölött, mert legújabb időben erre fordu­á leginkább, ab­solut béke-theóriáján kívül gyakorlati szellemének tel­jes munkásságát, még­pedig a legszebb sükerrel. Ha­talmasan gyámolíta az első határozatot, hogy : „az egylet az elemi iskolák alapításának szükségességéről meg van győződve ; hogy a mostani oktatás czéljának épen nem felel meg, hogy a megkívántabb alaptőkét helybeli megadóztatás által kell előteremteni, melynek haszonra fordítása szabadon választott bizottmányra bizassék.“ „Azon ellenvetést tették irányunkban — így szól Cobden — hogy az országban fenálló taninté­zetekről semmi tudomással sem bírunk. E szemrehá­nyás igazságtalan, mert mi igen jól tudjuk, mi történt eddig, s hogy a kormány a lefolyt húsz év alatt több mint egy millió font sterlinget fordított oktatási czélokra, s hogy ez idő alatt mintegy 7000 új iskola állíttatott, melyek többnyire helybeli s átalános adókból, csak igen ritkán önkénytes adakozásokból tartatnak fen. Nekünk pedig épen nincs szándékunkban e meglevő intézetek­kel felhagyni, mi azokat csak át akarjuk alakítni, hogy minél gyümölcsözőbbek legyenek, mi csak e szavakat intézzük ezen iskolák elöljáróihoz „Ha ti készek vagytok a világi oktatást az egyházitól elválasztani, ha oly okosak lesztek, bizonyos órákat az elemi, másokat pedig a vallási oktatásra szentelni , akkor örömest egyesülendünk veletek, s annyit engedendünk át szá­motokra a nyilvános adókból, mennyire a szellemi nevelésre szükségtek van, azon feltétel alatt, hogy is­koláitok az illető kerület egész népességének minden­kor nyitva álljanak, s hogy vallásbeli oktatásaitokat nem fogjátok térítésre használni bizonyos vallásfelekezetek számára. Erre talán azt fogjátok mondani, miszerint a vallásbeli oktatást nem lehet a világitól elválasztani. Utasítlak titeket a világ legjámborabb népére , Új- Anglia államainak lakosságára, hol ezen elválasztás már 50 év előtt megtörtént. Mutassátok meg nekem azon iskolamestert, ki azt mondja, hogy ez nem lehet, és én be fogom neki bizonyítni, hogy hivatalát nem érti. Hogy ez még eddig nálunk meg nem történt, ennek eredménye az, hogy népünk legnagyobb része nevelés nélkül bolyong szét a világban. Mit használnak az ipa­rosok egyletei olvasó szobáikkal ? Ezek csak a napi di­vathoz tartoznak , melyet az aristocratia pártfogol, előadásokat tartat stb. Ugyan ne feledjék önök, hogy a munkások felének először írni, olvasni, számolni kell ta­nulni,hogy a hírlapok vagy könyvek olvasását élvezhes­se. Mivel nem tudnak olvasni, korhelykednek. Nekünk eszélyesen rendezett elemi tanodákra van szükségünk, milyenek már az országban imitt amott léteznek; min­denek előtt oly iskolákra van szükségünk, melyek előtt semmi különös vallásfelekezet czimere sem függ, mert az ilyenekbe a munkás nem örömest küldi gyermekeit, félvén az elkülönzött secta-befolyásoktól gyermekeire. Mi azért akarjuk a világi oktatásnak elkülönítését az egyházitól, mert mind a kettőt emelni akarjuk. Külö­nítsétek el az oktatást, s a munka megosztása bizonyo­san emelendi azokat. Sociális rendszerünk akadályai daczára Angliában, daczára annak, hogy a munkások és középosztály, és ismét e közt és a nemesség közt oly nagy különbség áll fen, semmi sem volna képes e korlátokat lerombolni, mint czélszerűen rendezett nép­iskolák fölállítása, s minden osztályra alkalmazható rationális oktatás behozatala.““ Cobden beszéde érdemleti méltánylásban részesült. Az első határozat egyhangúlag elfogadtatott, s ezen­kívül még a következő, hogy azon iskolai rendszer, mely bizonyos vallásfelekezeteknek előnyöket nyújt, s a lélekismeret szabadságát korlátozza, ezen conferentia nézetei szerint Angolországra nézve tartósan kielégítő nem lehet,­­ hogy semminemű nyilvános nevelési rend­szer ipariskolák nélkül nem tökéletes, hogy a népisko­lák tegyenek lépéseket a parliamentnél kiegészítések és javításuk dolgában; hogy a már fennálló népiskolák az életbe léptetendő általános népnevelési rendszerbe befoglaltassanak, stb. A Feketetengernek angol-franczia megszállása, mond a „Times“, annyiban hasonlít az oroszoknak Pluthon át­keléséhez júliusban , hogy a czár azt, tetszése szerint, casus belli­nek­ vagy nem casus bellinek tekint­heti. Magában véve a Feketetengerre­ szállás ugyan „nem szerződvény-vagy jogsértés, még csak nem is ellenséges jelentőségű tény“, hanem a hatalmak egy lépéssel tovább mennek, s a török had­erősítési szállít­­ványokat Batumba és Trapezuntba fedezik, sőt ők az admiráloknak teljhatalmat adtak, minden orosz hadi­vagy szállító hajónak Sebastopolba visszautasítására. Valamint azelőtt a Porta, úgy most a czár is vesztegel­het, s megelégedhetik a tiltakozásokkal, m­íg magát vagy engedésre, vagy hadüzenetre látandja kényszerültnek. Hogy a czár az ő határozatát a bécsi értekezleti föltételek visszavetésére nézve Bécsben vagy egyebütt világosan kinyilatkoztatta legyen, az nem lehetetlen, hisz külön­ben a négy hatalmasság Bécsben 13-bán nem irt volna alá jegyzőkönyvet s küldötte volna Pétervárra, mely­nek eredménytelenségéről meg valának győződve. Mi a német nagyhatalmakat illeti, követeik Pétervárott nem kevésbbé határozott utasításokat kaptak, mint kaptak Anglia és Francziaországé. 13-án már tudva volt Bécs­ben a flották mozgalma, s épen a nyugati hatalmak ezen nagyobb elhatározottságának jele hatott kedvező­­leg Bécs és Berlinben. A conferentia valamennyi tagja, folytatja a „Times“, látta, hogy a pillanat egy végső diplomatikus erőmegfeszítésre megérkezett, és hogy a béke már csak ezen egy vékony hajszálon függ. A né­met követek Pétervárott ennélfogvást oda utasítják, hogy az orosz kabinetet a békejavaslatok elfogadására a legerélyesebben buzdítsák. Ha azalatt az angol-fran­czia közbenjárás események vagy véletlenség által kényszerítve az ellenségeskedés alakját vette volna fel, „akkor a német hatalmak annyival inkább köteleznek független útjukon haladni, mi­által a fenyegető ve­szély egyedül eltávolítható.“ A „Daily News“ szerkesztőségét Ausztriába érkező levelezőire nézve sajátságos szerencsétlenség üldözi. Bizonyos Mr. James Cook Richmond, amerikai,­­s mint magát aláírni szokta: „Presbyter of the Anglo- Katholic Church), kinek az említett lap megbízásából Törökországba kellett volna utaznia, az ausztriai ható­ságok által Magyarországban elfogatott, megvizsgál­tatott , fedezet alatt kisértetett, fogva tartatott stb. (ter­mészetesen, szabadon bocsáttatván a szükséges óvó rendszabályok után.) Most panaszteljes leveleket kül­dött az elnökhöz Washingtonba, melyekben leraj­­zolá rendőri kísértetését Kecskeméttől Félegyházáig, kimondván egyszersmind meggyőződését, miszerint az elnök, megemlékezvén székfoglaló beszédére, gon­doskodni fog arról, „hogy az amerikai polgárok jogai az egész világon tiszteletben tartassanak.“ Nem igen regényes szenvedéseinek története a „Daily News“ben terjedelmesen közöltetett. (Tr. Z.) *) Törökország. A Stcele következőleg méltányolja a törökök taktikáját a Dunánál: „Omer pasa nem csu­pán ernyedetlen tevékenységű vezér, hanem stratégiai talentumát is kitüntette azon mód által, a­mint hadere­jét a hosszú vonalon, melyet védelmeznie kell, elosz­totta. Belátva azt, hogy az oroszoknak harczgyakorlott hadseregükkel semmi sem lenne inkább kedvekre, mint általános összecsapást idézni elő, melynek elvesztése az ottomán kormányra nézve vészteljes lehetendett. Omer pasa kényszerítette Gorcsakoff hget, figyelmét és erejét megosztani. Omer pasának bizonyosan nem szándéka, a csatát egész határozatlan időkig kikerülni, de ő azt a maga óráján, a maga területén akarja vívni s ka­tonáit egyes ütközetek sora által készíti arra.Legelőbb az oltenitzai sánczoknál kísérlette meg őket, s igy lépcsőről lépcsőre egész a csetatei orosz sánczok megtámadásáig vezette. Szakértők véleménye szerint ez eszély és el­határozottság, helyes arányban egyesülve. Továbbá észrevesszük, hogy Om­er pasa a siker által nem hagyja magát el mámor­osíttani, és még ott is, hol győz, visz­­sza tud menni első állásaiba, melyeknek elhagyására csak akkor látszik elhatározottnak, hogy nagyot meré­szeljen, ha lassanként egész hadseregét a tűzpróbán keresztül v­endette.“ Brüsszából írják egy párisi lapnak, hogy Abd­­el-Kader, rokonai, szolgái és számos kísérőkkel, a török dynastia két első zuhanjanak, Othman és Oszkárnak sírjait meglátogatta, melyek a Chirchie nevű kis falu mecsetjében nem messze Brusszától fekszenek. Miután háromszor körüljárta az épületet, bement a két khau sírjaihoz, hogy Allahhoz Abdul-Medzsid s a próféta szent ügyének győzelméért könyörögjön: „Ő Allah! kiálta fel, utalmazd a hivők fejét az oroszok padisahja ellen s boszuld meg végre szolgáidat, a szinopei ma­gasztos áldozatokat, kik jelenleg a te kebledben vannak.“ Dunai-fejedelemség, Bukarest, jan. 14. A már rég emlegetett s hirdetett háziadó Oláhországban most „szálláspénzek“ név alatt behozatott. Minden lak­szobától évenkint 40 piaszter fizetendő.­­ Egyszer­smind a bekövetkezendő ujonczozás iránti legújabb aggodalmak is valósultak. Ez oly mérvben rendel­tetett meg, hogy minden 1000 lélek után 4 ujoncz állítandó, mi egészben, miután Oláhország 1,500,000 lakost számít, 6000-nyi contingenst tesz ki. Ez az ország­ védség erősítésére van határozva , mely egyelőre szolgálatra használtatik. Azonban tartanak attól, hogy később részben az orosz csapatok közé fognak beosztatni a ez e rendszabály végrehajtásának még többnemű akadályokat gördíthetend, mert való­színű, hogy a beszólítottak nagy része, idegenkedve a hadiszolgálattól, a hegyek közé vagy a dunai vidé­keken a török területre fognak menekülni. B­e­l­g­r­á­d­i jan. 19-ki biztos hírek jelentik, hogy a­­török várparancsnok Izzet pasa és a fejedelmi kor­mány közt észrevehető feszültség uralkodik a török fermánok el nem fogadtatása folytán, melyek az orosz utalmi viszonyt megszüntetnék. 15-kén a pasa a kor­mányhoz ezen kivonatot intézte, hogy 1) minden, Szer­biában létező orosz alattvalók s a hozzájuk tartozók az országból kiutasíttassanak, miután észrevevék, hogy az oroszok javára izgatnak; 2) Mucsin orosz cs. con­­sulnak jelentessék ki, hogy Belgrádban tett látogatá­sait szüntesse meg, s ha ez nem történnék, látogatásai akadályoztassanak meg. Apósának tett előterjesztések, hogy Szerbia e rendszabályok foganatosítása által Oroszországgal s a jelen ingerült és megosztott hangu­latnál fogva saját alattvalóinak egy részével összeütkö­zésbe kerülend, sikeretlenek voltak, a pasa megmaradt kivonata mellett. Oroszország. Egy nyugati német lapnak Nesselrode legújabb köriratáról ezeket jelentik: Az orosz követnek Párisból elutazása iránti hirt sz. pétervári sürgönyök idézték elő, melyeket Kisseleff jan. 18. és 19-e éjjelén kapott s mely az orosz választ a franczia ultimátumra tartalmazta. Kisseleff ennek folytán azonnal Drouin de Lhuyshez ment, hogy őt souverainjének válaszával, mely állítólag körirat alakjában van szerkesztve, meg­ismertesse. Innen Kisseleff a tuileriákba ment, hol a császár által fogadtatott. Mint hallik, ő isgének, a czár­­nak egy iratát adta át válaszul azon levélre, melyet Lajos Napóleon néhány hét előtt az éjszaki felséghez intézett. A londoni és párisi orosz követeknek vissza­­hivatásáról sem a csász­­levélben, sem a körjegyzékben nincs szó. E tekintetben azt állítják, mikép Oroszország, hogy Ausztriát és Poroszországot megnyerje, nem akarja a háborút kinyilatkoztatni, hanem a nyugatot e rendszabály kezdeményezésére kényszeríteni. A had­üzenetnek e hiánya a legújabb orosz diplomatiai ok­mányokban, úgy látszik, már­is meghozta a maga gyü­mölcseit, mert Hübner úr minden látogatásaiban kísérte Kisseleff urat, ki a sürgönyök vétele után legelsőbb is ő hozzá ment. E sürgönyök azt ismételve igyekeznek bi­zonyítani, hogy a török-orosz vitáig csak a czár és­zul­­tán közt tárgyaltathatik, s ezért Török- és Oroszország közti egyenes alkudozásokat kíván, s a többi hatalmak minden fél vagy egészen hivatalos beavatkozását vissza­ *) Az állítólagos amerikai Presbiter parancsát a január 13-diki Times hasábain is olvastuk. Nincs okunk titkolni, hogy az ifjú Észak - Amerika óriási ha­ladásának mi is bámulói közé tartozunk, de nem vagyunk annyira elfogultak, hogy a legselejtesebb embert is imádjuk csupán azért, mivel ame­rikai, kivált midőn az eszélyesség, ildomosság,­­ életbölcseség tekintetéből oly sovány példányul mu­tatja fel magát, mely akár egy amerikai intelligens polgárt, akár egy kiterjedt angol lap kiküldöttjét nem a legkedvezőbb színben tünteti föl. Mi ugyan a pa­naszló úrnak rendőri viszontagságait nem tudjuk, de törökországi útja aligha lehetett sürgős, mert több hónapokig mulatott Pesten és vidékén, s akár vallási térítgetéseit, akár viseletének kihívó mo­dorát tekintve, sokkal nagyobb zajt ütött, mintsem hogy gyanút s figyelmet nem vont volna magára. Ennek tulajdoníthatja a panasztott kellemetlensége­ket. Másutt nem menekült volna ily könnyedén. A mi polgártársaink azonban ily apostolokra nem szo­rultak. Mi szeretjük az utast, az idegeneket, de nem vagyunk oly kiskorúak, hogy minden ábrándos fe­­csegőt mesterünknek bálványozzunk. — Azért, hogy az érdemes urnák útlevelei kiadattak, Pierce elnök úr nehezen fog háborút üzenni. Szerk.

Next