Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-14 / 1154. szám

1854- ötödik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra lfr. 30 kr­p. 11 1154 Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, mri­ntcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Őri­ntcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, jan. 14 ée. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit­ sora 4 pgő kraj­­e­zárj­ával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajezár­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve —jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetés A Pesti Naplóra Vidékre postán küldve félévre (január­­juniusi folyamra) 10 frt. — Évnegyedre (január-martiusi folyamra) 5 frt. p. p. Budapesten házhoz küldve félévre: 8 frt. — Évnegyedre: 4 frt. pengőben. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­utcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. Ilik­ép juthatnánk tehát mezőgazda­sági hitelbankhoz? Budapest, jan. 13. Első rendű publicistáink egyike, a közgazdászati kérdésekben annyira jártas Csengery Antal úr ragadta meg e fontos kérdést, s alapos taglalásai lapjaink utóbbi nyolcz számán keresztül megerősít­hették az érdekeltekben azon meggyőződést, hogy: A magyarországi földbirtok érdekében oly hitelintézetnek alapítása, mely a birto­kosokat az átalakulás rögös korszakában gyámo­­lítja, az úrbér rögtönzött megszüntetését elvisel­hetőbbé tegye, a közteherviselet elvének szigorú alkalmazh­atását támogassa, a mezei ipar felvirulá­­sára elég pénzforrást nyújtson, s a megszorult birto­kost az uzsora örvényétől megóvja, s korszerű, szükséges, sürgős és méltányos. Megismerteté érdemes ügyfelünk az érdekelt kö­zönséggel ez intézetek történetét, különböző for­máikat, s ezeknek különböző hatását, megmutatta jótékony befolyásukat más országokban, s a ta­pasztalások nyomán következtetésül kimondja, mi­szerint azon czélnak, melyet az állam a földbirto­kossal egyetemben hasonló intézetektől vár, főkép oly szerkezet felelhet meg, mely valamely ország vagy tartomány földbirtokosainak egyesületén, so­­lidáris biztosítéki­ hitelleveleken, s törlesztési rend­szeren alapul. Maga az ausztriai birodalom mutatja fel erre a legtökéletesb, a legmeggyőzőbb példát a galliciai földbirtokosság hitel­egyesületében, mely a kormány hathatós támogatása s pártfogása alatt több évvel a forradalom előtt, tehát a hűbéri viszonyok közt létesült, s annálfogva a bekövetke­zett birtokviszonyok átalakulását e tartományban érezhetőleg könnyűté. Feleslegesnek tartanók tehát ez intézet üdvös voltát tovább is taglalni, vagy azt mutogatni, hogy létesítése bármely részében a birodalomnak akár jótékonyabb , akár szükségesebb volna, mint Ma­gyarországban. Akadályait az idő eltörölte; a feltételek, miket a „hitel“ igényel, kielégítvék korszerű rendszabá­lyok által, é­s hiánya birtokosaink részéről napról napra mélyebben érezhető. A magyar földbirtok gyarapodása, emelkedése, virágzása, versenyt a testvértartományok kifejlet­tebb földmivelésével, e sikerdús institutió mielőbbi foganatosításához van túlnyomólag kötve, s hasz­nait az összes birodalomra fogná árasztani.­­ Az állam sokoldalú feladásai mellett financiális tekintet­ben valóságos áldás leendőne a közbirodalomra nézve. A létrehozásnak, a kivitelnek egyetlen egy gátja van, s az maga a­­ kivitel. A birodalomnak folyvást tartó átalakulási folyama azonban nem juthatott még el fejlettsége azon sokáig, hol magát minden társadalmi érdek formulázott corporátiók által képezett külalakban kifejezni ké­pes legyen. Az idők tömöttsége daczára ezt oly sebesen nem is lehet kívánni. A magyar aristocratia, mint kevéssel ezelőtt­­egye­düli föld­birtokos osztály, a magyarországi intéz­mények teljes különbözőségénél fogva korábban sem bírt azon állandóan működő testületi or­­gánu­mmal, mely az ezelőtt úgynevezett ausz­triai örökös tartományokban „állandó rendi bi­zottmány“ czime alatt létezett s ma is fennáll, s nemcsak az egyes tartományok rendelnek kö­zös vagyonát, levéltárát, számadásait, s alapít­ványait legfelsőbb felügyelet alatt kezeli, hanem hasonló kérdéseknél, minő e hitelbank is, indítvá­nyokat initiálhat, terveket készíthet, bizottmányo­kat küldhet ki, s a felsőbb engedélyt és foganato­sítást az el­be szabott politikai fórumokon keresz­tül eszközli. Ez institutió kétségtelenül üdvös, s a társada­lom egyik nevezetes­ osztályának alkalmat nyújt szükségeit s óhajtásait nyilvánitni, s osztályérde­keit a közérdek határai között biztosítva, az állam boldogulásában testületileg is részt venni. Várjon e rendi institutióra a testvértartományok­ban vár-e valami változás, vagy át fog-e az ültet­­tetni hazánkba is , — mint mi részünkről óhajta­nék , — azt az eldöntő körökben majd elvégzik. Kétségen kívül ez institutiót lényegesen pó­­tolandja egykor azon bizottmányok létesítése, me­lyek az 1851-dik évi dec. 31—ki legfelsőbb nyilt­­parancs értelmében mind a helytartósági, mind a megyei kormányhatóságok mellé a különböző tár­sadalmi érdekek képviseletére tanácskozó testületek, bizalomférfiak gyanánt alkalmaztatni rendeltettek. E korszerű institutió, egykoron a birodalmi köz-­­­igazgatási szervezet méltó zárköve, még most szinte nem létezik, tehát az még most egy magyar­­országi mezőgazdasági hitelbank szószólója szinte nem lehet. Legtisztább szándékú felszóllalásunk is azonban, habár ezer birtokos közel 999 szorulna is a hi­telbankra, sikertelen marad, ha e szükségét és óhajtását kifejezni , s az indítványt mozgásba hozni testületileg nem tudja ? Pedig az eldöntő körökben mennyi jóakarattal találkozik minden közhasznú törekvés, minden va­lódi fogyatkozáson alapuló segélyigény s reform­­javaslat ! De mig a fogyatkozó fél bajainak közlésére or­gánumot keres, s mig más részről az államügyek legtisztább indulatú kezelői tömérdek elfoglaltsá­guk közt is nyílt kebellel néznek minden a­lapos igénynek elibe, s maga az óhajtott siker, a felek kölcsönös tévesztése között, egy fatális circulus vitiosus halasztó ösvényére sodortatik. S ez nagy veszteség az államra. E körülmények közepett nem állhatna-e egyelőre a fennforgó indítványnak élére a M. G a­z­d. Egye­sület választmánya, mely a kormány ma­gas bizalmánál fogva koronkint egyéb közgazdá­szati feladások megfejtésével is foglalkozik? A hitelbank ügye valóban oly kérdés, mely an­nál átalános­ felkarolásra s méltánylásra van jo­gosítva , minthogy az nem „egyes nemzetiségek speciális java“, hanem „országos és birodalmi kö­zös érdek“ körül forog. Bécs, jan. 12.­­ Valóban óriási munka leend egykor a jelen keleti bonyodalom eredetének s folyamának történetét írni, ha a történetíró a felörlő tények egymáshoz sorozásával be nem éri, hanem egyszersmind azoknak egymásbeli fej­lődését is meg akarja mutatni. Épen a legnevezetesb események, mint a Moniteur legújabb körlevele volt, oly váratlanul s minden átmenet nélkül szakadnak a bá­muló Európára, utánuk pedig a legközelebbi kitörésig oly tökéletes csend áll be, hogy valóban távolról sem sejthetni, ki csinálja tulajdonképen most a világtörté­netet s hol csinálják? Párisban-e vagy Londonban, vagy sz. Pétervárott vagy Konstantinápolyban, vagy tán ezeknek egyikében sem, hanem egészen másutt ?­­ A ha­jóhadi demonstrátiót utólagosan kissé gyanús szemmel nézik, azt gondolván, hogy az angol minisztérium hajóit sem a törökök, sem a maga becsülete, hanem egyedül a legközelebb megnyitandó parlament kedvéért kül­di a Feketetengerre, a­hol majd a rosz­idő, majd más körülmények minden valódi tevékenységét gátolni fog­ják. Mi ezen gyanúban nem osztozunk; a parlament nem egy napra lép össze s nem oly bárgyú, hogy szin­­tett lépések által el lehetne ámítani; másrészről azon­ban azt sem tudjuk megfogni, minő állást foglaland el Francziaország Anglia mellett, egy Oroszhon el­leni háborúban. Vagy tán az eldöntő perezben rög­tön megfognak e változni a csoportozatok, s szintett helyzetökből kilépvén, valódi természetes helyzetöket foglalandják el ?! — Ha a világháború csakugyan kitör, mi e peretben már nem valószínűtlen, akkor végéről még csak álmodni sem lehet; minden kisebb nagyobb érdekkülönbség, mely az egyes államok közt fennáll, egyszerre súlyos jelentőséget nyerend; a szunnyadó gyűlölség, soká leküzdött személyes antipathiák rög­tön ismét az előtérbe lépnének s hallatlan zavarral bo­ntanák el ezen úgyis eléggé sújtott világrészt. Igaz ugyan, hogy az egész ügy minket közelebbről nem ér­dekel s hogy tán mégis lehetséges leend, az eddigi kö­zönyös irány mellett megmaradni. Lehetséges, igenis, s a mi kormányunk részéről bizonyosan nem fog történni semmi, mi az úgyis elég nagy bajt még nagyobbíthatná, de ki állhat jót arról, hogy ama bizonytalan barátok, kik csak kénytelenségből vágnak nyájas arc­ot, a za­vart hasznukra fordítani nem akarandják? Vagy tán nincs összefüggés a keleti kérdés növekedő bonyolódása és a szardiniai kamara merészebb fel­lépése közt? Hiába ment-e ama franczia tábornok Sveiczba, hogy ott Dufourral értekezzék , azon Sveiczba, mely Ausztria követeléseit még mindeddig nem teljesítette ? Nem akarjuk a vészharangot meg­húzni, vagy az úgy is eléggé nagy aggályt növelni, ha­nem készülnünk kell arra, hogy a legközelebbi jövő nagy események szülőjévé lehet s hogy a semlegesség­ből, legjobb akaratunk mellett is, tán ki kellene lép­nünk, hogy a birodalom ellenségeinek megmutassuk, miszerint a semlegesség nem gyöngeségből, hanem épen ellenkezőleg az erő öntudatából ered, mely azon meggyőződést szüli, hogy az eldöntés még min­dig a középeurópai hatalmak kezében van, s hogy a végképen a győzelem, mégis azon részre fog hajlani, melyre ők fognak állani. A Presse szerkesztője, Zang úr, az itteni polgármes­ter elleni czikkei miatt bevádoltatott, s hallomás sze­rint már el is ítéltetett. Magáról az ítéletről hallgatunk, míg róla bizonyost nem írhatunk. Szintúgy a kórházi igazgatóság is mint vádló lépett fel, a „Hans Jörges“ szerkesztője Langer úr ellen, az általam is említett s ama néplapban először közlött esemény miatt. Az elő­vizsgálat már megindíttatott, de ennek eredményétől fog függni, várjon elfogadtatik-e a panasz vagy sem. Végül figyelmeztetjük az olvasó közönséget a „Courier für Eisenbahnen, Dampschiffe“ stb czím­ alatt megjelenő havi újságra, mely hónaponkint csinos kiállításban min­den ausztriai vasutak, gőzhajók stb indulási óráit, hely­árait s általában minden e körbe tartozó tudandókat közölni fog. A lap hiteles forrásokkal bír s évenkint postán küldve csak egy pengő forintba kerül, mi habár csak egyszer minden évben utazik az ember, valóban nem sok ! London, jan. 8. ) Ethnographicus leveleim egyikében az angol s fő­leg az oxfordi és cambridgei tudományos egyetemek sajátságos belszerkezetét vázlatban ecsetlem; ezúttal leszállok a néptanodákhoz, minthogy ezek szinte az angol nép különösséges típusát viselik magukon, és épen ez által nem kevésbbé érdekesek az említett inté­zeteknél. De különben is a néptanodák bölcsőül szol­gálnak a nemzet magasb értelmiségének, s egy nagy státusférfi véleményeként vazul tekintendők, mely a nép tanulatlansága és szegénységének közepette áll. Eddigelő a néptanodák nem különösen tűntek föl az Európának kápráztatáshoz szokott szemei előtt, sze­rettük ignorálni szerény létöket, minthogy tán lármás­ eredményeknek nem valának előcsarnokai, de az idő múlik, s múltával a vén gondolkozás­mód is megifjedik, s vele karöltve az elválaszthatatlan átalakulás. Angolhonban a néptanodák, melyek az elemi ok­tatást terjesztik, számosak, és tömérdek áldozatba kerülnek a magányzóknak, mert nem az állam, mint p. o. Poroszországban, létesiti azokat. Az angol vallás vagy­is a magas egyház — „the high church“ — nem maradt hátra e tekintetben , s ha állítjuk, hogy na­gyobbrészt itt is , mint minden keresztény felekezetnél, belsejéből, színéből keletkeztek a néptanodák , nem hibázunk. Minden angol keresztény köteleztetik a szent biblia könyvét olvasni, mondja a magas egyházi parancs , következőleg minden angol kereszténynek kötelessé­gében áll: az olvasni tudás! Íme ez azon bűvös erő, mely ama magot hintette Angolhon vallásos földön, melynek alapján néptanodákat, mint eredménydús er­kölcsi vegetatio alapját díszleni látunk. A tanítás e tanodákban ingyenes, sőt jó nagyszám­ban oly tanodák is léteznek, melyek szegényebb nö­vendékeiket szállással, étellel, ruhával, könyvvel stb egy szóval mindennel ellátják. Ily tanodák száma magá­ban London városában hatvanötre megy. Azonkívül a két és fél millió lakosú világvárosunkban kétszáz­het­venkét néptanoda létezik, melyek mindennap tizennyolcz ezer mindkétnemű szegény gyermeknek szolgáltatnak tanítást és eledelt. A tartománybeli angol városok ki­sebb mértékben ugyan, de aránylag kellő számban bír­nak hasonló intézetekkel. Kevés város, kevés nemzet e föld kerekségen dicsekhetik ily intézetekkel! Sta­­tistikájuk kevés ily humanisticus adatokat regeszrálhat és mindezen kézzelfogható dolgok, mint sok más jótékony tények ellenére, a tudatlanok azt állítni nem átalják, mi­szerint az angol nemzet önző ! Az úgynevezett lancasteri társaság nagy dicső­séget vívott ki magának a néptanodák megalapításában. E társaság mintegy hatvan tanodát hozott létre, me­lyeknek mindegyike kitűnő helyet foglal az angol nép­­tanítási intézetek koszorújában. Kútforrások , melyekből a néptanítás Angolhonban meríti költséges budgetét — mint tudjuk — leginkább magán természetűek, és a józan angol nép kiapadhat­­lan jótékonyságán alapulván, bőségesek. Ezen, az an­gol-szász törzset különösen jellemző proselytismustól ihletett jótékonyság, mint említők, már régóta szemügyre véve a néptanítást, s ennek általánosításán buzgóan igyekszik. Az angol egyház nem engedi magát senki által fölül­mutatni a néptanodák megalapításában; nem csoda tehát, hogy ezen intézetek hiven megőrizték azon val­lásosságot, mely teremte azokat; sajnos azonban, hogy e megőrzött eszme fölötte egyoldalú­ „definit in piscem mulier formosa superne,“ mert a szent biblia olvasása bár­mi üdvös legyen is, de nem tartalmaz minden tu­dományt, s igy mindenre nem elegendő ; pedig főleg a szent biblia olvasása képezi a legfőbb tanulmányt e ta­nodákban, melyek az angol papság részéről mintegy kiegészítő — vagy talán bevezető — részeiül tekintet­nek az angol magas egyháznak. E vallási eszmének kö­szönik léteket az úgynevezett vasárnapi tanodák is, monday- school, melyek az európai continensen is már viszhangra találtának. A föntebb említett egyoldalúság ellen,már több jelen­tékeny férfi fölszólalt, ellenvetvén , hogy a mos­tani civilisatioval e tanodák lépést nem tartván, nemcsak nem nyitnak szabad rezst századunk esz­méi s nyelvének, de sőt fogva tartják azokat, hogy a nemzeti életbe nem vezetik be növendékeiket, hogy a világnak ellenőrködési kritikájával szemközt türelmet­lenek, s mintegy antithesiseül tekintik magukat századunk tudományának stb. És valóban ezen ellenvetések nem alaptalanok, különben mi oka volna az angol papság­nak annyira ellenezni a mindenkor és mindenütt üdvös ellenőrködést? Ezen tanodabeli egyoldalúság kevésbbé káros hatás­sal működik a nagyobb városokban, mivel ezekben ha­­talmas a súrlódása az eszméknek, és a nagy életteli érint­kezése a növendéknek, útba igazítják e tanodalenni fer­­deségeket, hanem az industrialis központok területein kívül, a tanyákon, a falukon dulásai ez egyoldalúságnak igen kártékonyak, mert az egyszerű ember eszének, gondolkozás­módjának, minden correctivum nélkül fo­nák irányt adnak, mely ha egyszer vérré vált benne stb. Isten hozzád haladás , mert hiszen a fonák tudás roszabb a tudatlanságnál. Azonban tudjuk, hogy csaknem minden angol keresz­tény tud olvasni, hogy újabb időkben a könyveknek pompás és drága kiadásai mellett, jutányosb­árúak is nyomatnak , melyek egyenesen a nép szegényebb osz­tályainak szánják, s hogy ezen olcsó könyvek árvízként özönlik el ezeknek tűzhelyeiket. Egy egy ily kötetnek ára rendszerint egy shilling, önök pénze szerint har­­mincz krajczár, de mi az e dúsgazdag szigeten? hol egy shilling csaknem semmi! Íme ez egy correctivuma az említettük egyoldalú­ságnak , mely az úgynevezett utazó könyvtárakban is — the travelling libraries —­ hatalmas ellenségre talál. Nincs vasúti állomás, nincs kikötőhely, nincs város, melyben népkönyvtárak nem léteznének, melyek rend­szerint egy pennyért nyújtanak könyvet olvasmányul. A „travelling libraries“ helyről helyre vándorolnak, a köztereken sátorokat ütnek fel, ezeket kellő comforttal fölbútorozzák, és szinte egy pennyért a litteratura leg­újabb terményeivel látják el az olvasót. Ily travelling libraries-féle vállalkozók üzlete — mert hiszen szigetünkön minden dolog, minden cselekvény az üzlet egy ágának tekintetik „a line of business“ — jó száztelit fizet, mert valóban sokan olvasnak, s így sok penny foly be naponkint a vállalkozó zsebébe. Mac Culloch úr, természetesen a constatirozott adatok nyoo­mán, kiszámította, hogy az egyesült három országban ily olcsó könyvekből mintegy millió forog a nép kezén. A török határszélről, jan. 7. A török határszélről, jan. 7. Az ellensége­sen egymással szemközt álló seregek mindig közelebb nyomulnak egymás felé; nem mutik nap, hogy nagyobb vagy kisebb összecsapások nem fordulnak elő az előre indított előőrsök közt. Beszélnek ütközetekről, melyek dec. 28 és 31-én Kalafátnál, dec. 31-én Gy­rgyevonál, valamint Turnunál is előfordultak volna. Ez események eredményéről semmi bővebbet nem tudni, minthogy az oroszok állásaikat szilárdul megtartották, de a kór­házak betegekkel mindinkább megtelnek. Bukarestből is jelenti egy levél, hogy az új év első két napja alatt éjjel sok kocsi­sebesült érkezett oda s kivált a főváros­­nak küljebb fekvő kórházai vannak sebesültekkel meg­rakva. Egy szlatinai f. hó 2-ki levél hasonlag semmit sem jelent egy karakuli öszszecsapásról , holott Szlatina csak 1­­2 állomásnyira fekszik ama helytől. Az 5 kerü­letből álló Kis-Oláhország népsége egy levél szerint aggasztó forrongásban van. Több ifjú bojár ennek foly­tán befogatott , de nem utasíttattak, úgy mint további esetekben történt, Besszarábiába, hanem az ország né­mely erősebb zárdáiban tartatnak őrizet alatt. Az orosz hadsereg Oláhországban 46,000 harczkész emberre tete­tik. Bukarestben sokat beszélnek az oláh katonaság tel­jes feloszlatásáról. Mintegy 500 ember az oláh katona­ságból , mint mondják , a törökökhez átment. Biztos hírek szerint a törökök mazsini álláspontokat minden rendelkezésükre álló eszközökkel erősítik. A török ütegek lehető közel a Dunához a síkra vannak helyezve. K­r­a j o v­a , dec. 30. Két nap óta az utolsó orosz katonaság is , mely itt állomásozva volt, Kalafat ellen elindult, de holnapra már 2 vadász s két más zászlóalj, valamint néhány könnyűlovas osztály be van jelentve , de szintén csak azért, hogy tüstént a Duna felé tovább vonuljanak. Az összes nehéz lövegek innen Karakulba és még több Bu­karestből Szlatinán át hasonlag oda indult. Holnap érkezik ide Gorcsakofs­ig, hogy a Kalafat körül táborozó 22.000 embernyi sereg felett szemlét tartson, és a Duna hosszában egész Olteniczáig maga tegyen kémlőjáratot. M. hó 28-kan egy török lovas szakasz Kalafatból megtámadta az orosz előőrsöket, s kényszerité őket a tartalékhoz visszavonulni, de itt fordult a koczka. A szakasz túlerővel megtámadtatva megfutamitatott. A szakasz vezetője 10 közlegénynyel és most hozatott ide. Itt tegnap ez eseményre nézve ismét a legkalando­sabb hírek keringtek. Az én közlésem hiteles. II. Körös, jan. 9. A mely nemzet írói iránt kegyelettel viseltetik, az fölfogja azon méltóságos állást, melyet azok a nemzet­életben elfoglalnak, tisz­teli az áldozatot, melyet azok a közoltárra hoznak, következőleg öntudatosan érez

Next