Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-14 / 1154. szám
1854- ötödik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra lfr. 30 krp. 11 1154 Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, mrintcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Őrintcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, jan. 14 ée. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajezárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajezárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve —jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetés A Pesti Naplóra Vidékre postán küldve félévre (januárjuniusi folyamra) 10 frt. — Évnegyedre (január-martiusi folyamra) 5 frt. p. p. Budapesten házhoz küldve félévre: 8 frt. — Évnegyedre: 4 frt. pengőben. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Ilikép juthatnánk tehát mezőgazdasági hitelbankhoz? Budapest, jan. 13. Első rendű publicistáink egyike, a közgazdászati kérdésekben annyira jártas Csengery Antal úr ragadta meg e fontos kérdést, s alapos taglalásai lapjaink utóbbi nyolcz számán keresztül megerősíthették az érdekeltekben azon meggyőződést, hogy: A magyarországi földbirtok érdekében oly hitelintézetnek alapítása, mely a birtokosokat az átalakulás rögös korszakában gyámolítja, az úrbér rögtönzött megszüntetését elviselhetőbbé tegye, a közteherviselet elvének szigorú alkalmazhatását támogassa, a mezei ipar felvirulására elég pénzforrást nyújtson, s a megszorult birtokost az uzsora örvényétől megóvja, s korszerű, szükséges, sürgős és méltányos. Megismerteté érdemes ügyfelünk az érdekelt közönséggel ez intézetek történetét, különböző formáikat, s ezeknek különböző hatását, megmutatta jótékony befolyásukat más országokban, s a tapasztalások nyomán következtetésül kimondja, miszerint azon czélnak, melyet az állam a földbirtokossal egyetemben hasonló intézetektől vár, főkép oly szerkezet felelhet meg, mely valamely ország vagy tartomány földbirtokosainak egyesületén, solidáris biztosítéki hitelleveleken, s törlesztési rendszeren alapul. Maga az ausztriai birodalom mutatja fel erre a legtökéletesb, a legmeggyőzőbb példát a galliciai földbirtokosság hitelegyesületében, mely a kormány hathatós támogatása s pártfogása alatt több évvel a forradalom előtt, tehát a hűbéri viszonyok közt létesült, s annálfogva a bekövetkezett birtokviszonyok átalakulását e tartományban érezhetőleg könnyűté. Feleslegesnek tartanók tehát ez intézet üdvös voltát tovább is taglalni, vagy azt mutogatni, hogy létesítése bármely részében a birodalomnak akár jótékonyabb , akár szükségesebb volna, mint Magyarországban. Akadályait az idő eltörölte; a feltételek, miket a „hitel“ igényel, kielégítvék korszerű rendszabályok által, és hiánya birtokosaink részéről napról napra mélyebben érezhető. A magyar földbirtok gyarapodása, emelkedése, virágzása, versenyt a testvértartományok kifejlettebb földmivelésével, e sikerdús institutió mielőbbi foganatosításához van túlnyomólag kötve, s hasznait az összes birodalomra fogná árasztani. Az állam sokoldalú feladásai mellett financiális tekintetben valóságos áldás leendőne a közbirodalomra nézve. A létrehozásnak, a kivitelnek egyetlen egy gátja van, s az maga a kivitel. A birodalomnak folyvást tartó átalakulási folyama azonban nem juthatott még el fejlettsége azon sokáig, hol magát minden társadalmi érdek formulázott corporátiók által képezett külalakban kifejezni képes legyen. Az idők tömöttsége daczára ezt oly sebesen nem is lehet kívánni. A magyar aristocratia, mint kevéssel ezelőttegyedüli földbirtokos osztály, a magyarországi intézmények teljes különbözőségénél fogva korábban sem bírt azon állandóan működő testületi orgánummal, mely az ezelőtt úgynevezett ausztriai örökös tartományokban „állandó rendi bizottmány“ czime alatt létezett s ma is fennáll, s nemcsak az egyes tartományok rendelnek közös vagyonát, levéltárát, számadásait, s alapítványait legfelsőbb felügyelet alatt kezeli, hanem hasonló kérdéseknél, minő e hitelbank is, indítványokat initiálhat, terveket készíthet, bizottmányokat küldhet ki, s a felsőbb engedélyt és foganatosítást az elbe szabott politikai fórumokon keresztül eszközli. Ez institutió kétségtelenül üdvös, s a társadalom egyik nevezetes osztályának alkalmat nyújt szükségeit s óhajtásait nyilvánitni, s osztályérdekeit a közérdek határai között biztosítva, az állam boldogulásában testületileg is részt venni. Várjon e rendi institutióra a testvértartományokban vár-e valami változás, vagy át fog-e az ültettetni hazánkba is , — mint mi részünkről óhajtanék , — azt az eldöntő körökben majd elvégzik. Kétségen kívül ez institutiót lényegesen pótolandja egykor azon bizottmányok létesítése, melyek az 1851-dik évi dec. 31—ki legfelsőbb nyiltparancs értelmében mind a helytartósági, mind a megyei kormányhatóságok mellé a különböző társadalmi érdekek képviseletére tanácskozó testületek, bizalomférfiak gyanánt alkalmaztatni rendeltettek. E korszerű institutió, egykoron a birodalmi köz-igazgatási szervezet méltó zárköve, még most szinte nem létezik, tehát az még most egy magyarországi mezőgazdasági hitelbank szószólója szinte nem lehet. Legtisztább szándékú felszóllalásunk is azonban, habár ezer birtokos közel 999 szorulna is a hitelbankra, sikertelen marad, ha e szükségét és óhajtását kifejezni , s az indítványt mozgásba hozni testületileg nem tudja ? Pedig az eldöntő körökben mennyi jóakarattal találkozik minden közhasznú törekvés, minden valódi fogyatkozáson alapuló segélyigény s reformjavaslat ! De mig a fogyatkozó fél bajainak közlésére orgánumot keres, s mig más részről az államügyek legtisztább indulatú kezelői tömérdek elfoglaltságuk közt is nyílt kebellel néznek minden alapos igénynek elibe, s maga az óhajtott siker, a felek kölcsönös tévesztése között, egy fatális circulus vitiosus halasztó ösvényére sodortatik. S ez nagy veszteség az államra. E körülmények közepett nem állhatna-e egyelőre a fennforgó indítványnak élére a M. G azd. Egyesület választmánya, mely a kormány magas bizalmánál fogva koronkint egyéb közgazdászati feladások megfejtésével is foglalkozik? A hitelbank ügye valóban oly kérdés, mely annál átalános felkarolásra s méltánylásra van jogosítva , minthogy az nem „egyes nemzetiségek speciális java“, hanem „országos és birodalmi közös érdek“ körül forog. Bécs, jan. 12. Valóban óriási munka leend egykor a jelen keleti bonyodalom eredetének s folyamának történetét írni, ha a történetíró a felörlő tények egymáshoz sorozásával be nem éri, hanem egyszersmind azoknak egymásbeli fejlődését is meg akarja mutatni. Épen a legnevezetesb események, mint a Moniteur legújabb körlevele volt, oly váratlanul s minden átmenet nélkül szakadnak a bámuló Európára, utánuk pedig a legközelebbi kitörésig oly tökéletes csend áll be, hogy valóban távolról sem sejthetni, ki csinálja tulajdonképen most a világtörténetet s hol csinálják? Párisban-e vagy Londonban, vagy sz. Pétervárott vagy Konstantinápolyban, vagy tán ezeknek egyikében sem, hanem egészen másutt ? A hajóhadi demonstrátiót utólagosan kissé gyanús szemmel nézik, azt gondolván, hogy az angol minisztérium hajóit sem a törökök, sem a maga becsülete, hanem egyedül a legközelebb megnyitandó parlament kedvéért küldi a Feketetengerre, ahol majd a roszidő, majd más körülmények minden valódi tevékenységét gátolni fogják. Mi ezen gyanúban nem osztozunk; a parlament nem egy napra lép össze s nem oly bárgyú, hogy szintett lépések által el lehetne ámítani; másrészről azonban azt sem tudjuk megfogni, minő állást foglaland el Francziaország Anglia mellett, egy Oroszhon elleni háborúban. Vagy tán az eldöntő perezben rögtön megfognak e változni a csoportozatok, s szintett helyzetökből kilépvén, valódi természetes helyzetöket foglalandják el ?! — Ha a világháború csakugyan kitör, mi e peretben már nem valószínűtlen, akkor végéről még csak álmodni sem lehet; minden kisebb nagyobb érdekkülönbség, mely az egyes államok közt fennáll, egyszerre súlyos jelentőséget nyerend; a szunnyadó gyűlölség, soká leküzdött személyes antipathiák rögtön ismét az előtérbe lépnének s hallatlan zavarral bontanák el ezen úgyis eléggé sújtott világrészt. Igaz ugyan, hogy az egész ügy minket közelebbről nem érdekel s hogy tán mégis lehetséges leend, az eddigi közönyös irány mellett megmaradni. Lehetséges, igenis, s a mi kormányunk részéről bizonyosan nem fog történni semmi, mi az úgyis elég nagy bajt még nagyobbíthatná, de ki állhat jót arról, hogy ama bizonytalan barátok, kik csak kénytelenségből vágnak nyájas arcot, a zavart hasznukra fordítani nem akarandják? Vagy tán nincs összefüggés a keleti kérdés növekedő bonyolódása és a szardiniai kamara merészebb fellépése közt? Hiába ment-e ama franczia tábornok Sveiczba, hogy ott Dufourral értekezzék , azon Sveiczba, mely Ausztria követeléseit még mindeddig nem teljesítette ? Nem akarjuk a vészharangot meghúzni, vagy az úgy is eléggé nagy aggályt növelni, hanem készülnünk kell arra, hogy a legközelebbi jövő nagy események szülőjévé lehet s hogy a semlegességből, legjobb akaratunk mellett is, tán ki kellene lépnünk, hogy a birodalom ellenségeinek megmutassuk, miszerint a semlegesség nem gyöngeségből, hanem épen ellenkezőleg az erő öntudatából ered, mely azon meggyőződést szüli, hogy az eldöntés még mindig a középeurópai hatalmak kezében van, s hogy a végképen a győzelem, mégis azon részre fog hajlani, melyre ők fognak állani. A Presse szerkesztője, Zang úr, az itteni polgármester elleni czikkei miatt bevádoltatott, s hallomás szerint már el is ítéltetett. Magáról az ítéletről hallgatunk, míg róla bizonyost nem írhatunk. Szintúgy a kórházi igazgatóság is mint vádló lépett fel, a „Hans Jörges“ szerkesztője Langer úr ellen, az általam is említett s ama néplapban először közlött esemény miatt. Az elővizsgálat már megindíttatott, de ennek eredményétől fog függni, várjon elfogadtatik-e a panasz vagy sem. Végül figyelmeztetjük az olvasó közönséget a „Courier für Eisenbahnen, Dampschiffe“ stb czím alatt megjelenő havi újságra, mely hónaponkint csinos kiállításban minden ausztriai vasutak, gőzhajók stb indulási óráit, helyárait s általában minden e körbe tartozó tudandókat közölni fog. A lap hiteles forrásokkal bír s évenkint postán küldve csak egy pengő forintba kerül, mi habár csak egyszer minden évben utazik az ember, valóban nem sok ! London, jan. 8. ) Ethnographicus leveleim egyikében az angol s főleg az oxfordi és cambridgei tudományos egyetemek sajátságos belszerkezetét vázlatban ecsetlem; ezúttal leszállok a néptanodákhoz, minthogy ezek szinte az angol nép különösséges típusát viselik magukon, és épen ez által nem kevésbbé érdekesek az említett intézeteknél. De különben is a néptanodák bölcsőül szolgálnak a nemzet magasb értelmiségének, s egy nagy státusférfi véleményeként vazul tekintendők, mely a nép tanulatlansága és szegénységének közepette áll. Eddigelő a néptanodák nem különösen tűntek föl az Európának kápráztatáshoz szokott szemei előtt, szerettük ignorálni szerény létöket, minthogy tán lármás eredményeknek nem valának előcsarnokai, de az idő múlik, s múltával a vén gondolkozásmód is megifjedik, s vele karöltve az elválaszthatatlan átalakulás. Angolhonban a néptanodák, melyek az elemi oktatást terjesztik, számosak, és tömérdek áldozatba kerülnek a magányzóknak, mert nem az állam, mint p. o. Poroszországban, létesiti azokat. Az angol vallás vagyis a magas egyház — „the high church“ — nem maradt hátra e tekintetben , s ha állítjuk, hogy nagyobbrészt itt is , mint minden keresztény felekezetnél, belsejéből, színéből keletkeztek a néptanodák , nem hibázunk. Minden angol keresztény köteleztetik a szent biblia könyvét olvasni, mondja a magas egyházi parancs , következőleg minden angol kereszténynek kötelességében áll: az olvasni tudás! Íme ez azon bűvös erő, mely ama magot hintette Angolhon vallásos földön, melynek alapján néptanodákat, mint eredménydús erkölcsi vegetatio alapját díszleni látunk. A tanítás e tanodákban ingyenes, sőt jó nagyszámban oly tanodák is léteznek, melyek szegényebb növendékeiket szállással, étellel, ruhával, könyvvel stb egy szóval mindennel ellátják. Ily tanodák száma magában London városában hatvanötre megy. Azonkívül a két és fél millió lakosú világvárosunkban kétszázhetvenkét néptanoda létezik, melyek mindennap tizennyolcz ezer mindkétnemű szegény gyermeknek szolgáltatnak tanítást és eledelt. A tartománybeli angol városok kisebb mértékben ugyan, de aránylag kellő számban bírnak hasonló intézetekkel. Kevés város, kevés nemzet e föld kerekségen dicsekhetik ily intézetekkel! Statistikájuk kevés ily humanisticus adatokat regeszrálhat és mindezen kézzelfogható dolgok, mint sok más jótékony tények ellenére, a tudatlanok azt állítni nem átalják, miszerint az angol nemzet önző ! Az úgynevezett lancasteri társaság nagy dicsőséget vívott ki magának a néptanodák megalapításában. E társaság mintegy hatvan tanodát hozott létre, melyeknek mindegyike kitűnő helyet foglal az angol néptanítási intézetek koszorújában. Kútforrások , melyekből a néptanítás Angolhonban meríti költséges budgetét — mint tudjuk — leginkább magán természetűek, és a józan angol nép kiapadhatlan jótékonyságán alapulván, bőségesek. Ezen, az angol-szász törzset különösen jellemző proselytismustól ihletett jótékonyság, mint említők, már régóta szemügyre véve a néptanítást, s ennek általánosításán buzgóan igyekszik. Az angol egyház nem engedi magát senki által fölülmutatni a néptanodák megalapításában; nem csoda tehát, hogy ezen intézetek hiven megőrizték azon vallásosságot, mely teremte azokat; sajnos azonban, hogy e megőrzött eszme fölötte egyoldalú „definit in piscem mulier formosa superne,“ mert a szent biblia olvasása bármi üdvös legyen is, de nem tartalmaz minden tudományt, s igy mindenre nem elegendő ; pedig főleg a szent biblia olvasása képezi a legfőbb tanulmányt e tanodákban, melyek az angol papság részéről mintegy kiegészítő — vagy talán bevezető — részeiül tekintetnek az angol magas egyháznak. E vallási eszmének köszönik léteket az úgynevezett vasárnapi tanodák is, monday- school, melyek az európai continensen is már viszhangra találtának. A föntebb említett egyoldalúság ellen,már több jelentékeny férfi fölszólalt, ellenvetvén , hogy a mostani civilisatioval e tanodák lépést nem tartván, nemcsak nem nyitnak szabad rezst századunk eszméi s nyelvének, de sőt fogva tartják azokat, hogy a nemzeti életbe nem vezetik be növendékeiket, hogy a világnak ellenőrködési kritikájával szemközt türelmetlenek, s mintegy antithesiseül tekintik magukat századunk tudományának stb. És valóban ezen ellenvetések nem alaptalanok, különben mi oka volna az angol papságnak annyira ellenezni a mindenkor és mindenütt üdvös ellenőrködést? Ezen tanodabeli egyoldalúság kevésbbé káros hatással működik a nagyobb városokban, mivel ezekben hatalmas a súrlódása az eszméknek, és a nagy életteli érintkezése a növendéknek, útba igazítják e tanodalenni ferdeségeket, hanem az industrialis központok területein kívül, a tanyákon, a falukon dulásai ez egyoldalúságnak igen kártékonyak, mert az egyszerű ember eszének, gondolkozásmódjának, minden correctivum nélkül fonák irányt adnak, mely ha egyszer vérré vált benne stb. Isten hozzád haladás , mert hiszen a fonák tudás roszabb a tudatlanságnál. Azonban tudjuk, hogy csaknem minden angol keresztény tud olvasni, hogy újabb időkben a könyveknek pompás és drága kiadásai mellett, jutányosbárúak is nyomatnak , melyek egyenesen a nép szegényebb osztályainak szánják, s hogy ezen olcsó könyvek árvízként özönlik el ezeknek tűzhelyeiket. Egy egy ily kötetnek ára rendszerint egy shilling, önök pénze szerint harmincz krajczár, de mi az e dúsgazdag szigeten? hol egy shilling csaknem semmi! Íme ez egy correctivuma az említettük egyoldalúságnak , mely az úgynevezett utazó könyvtárakban is — the travelling libraries — hatalmas ellenségre talál. Nincs vasúti állomás, nincs kikötőhely, nincs város, melyben népkönyvtárak nem léteznének, melyek rendszerint egy pennyért nyújtanak könyvet olvasmányul. A „travelling libraries“ helyről helyre vándorolnak, a köztereken sátorokat ütnek fel, ezeket kellő comforttal fölbútorozzák, és szinte egy pennyért a litteratura legújabb terményeivel látják el az olvasót. Ily travelling libraries-féle vállalkozók üzlete — mert hiszen szigetünkön minden dolog, minden cselekvény az üzlet egy ágának tekintetik „a line of business“ — jó száztelit fizet, mert valóban sokan olvasnak, s így sok penny foly be naponkint a vállalkozó zsebébe. Mac Culloch úr, természetesen a constatirozott adatok nyoomán, kiszámította, hogy az egyesült három országban ily olcsó könyvekből mintegy millió forog a nép kezén. A török határszélről, jan. 7. A török határszélről, jan. 7. Az ellenségesen egymással szemközt álló seregek mindig közelebb nyomulnak egymás felé; nem mutik nap, hogy nagyobb vagy kisebb összecsapások nem fordulnak elő az előre indított előőrsök közt. Beszélnek ütközetekről, melyek dec. 28 és 31-én Kalafátnál, dec. 31-én Gyrgyevonál, valamint Turnunál is előfordultak volna. Ez események eredményéről semmi bővebbet nem tudni, minthogy az oroszok állásaikat szilárdul megtartották, de a kórházak betegekkel mindinkább megtelnek. Bukarestből is jelenti egy levél, hogy az új év első két napja alatt éjjel sok kocsisebesült érkezett oda s kivált a fővárosnak küljebb fekvő kórházai vannak sebesültekkel megrakva. Egy szlatinai f. hó 2-ki levél hasonlag semmit sem jelent egy karakuli öszszecsapásról , holott Szlatina csak 12 állomásnyira fekszik ama helytől. Az 5 kerületből álló Kis-Oláhország népsége egy levél szerint aggasztó forrongásban van. Több ifjú bojár ennek folytán befogatott , de nem utasíttattak, úgy mint további esetekben történt, Besszarábiába, hanem az ország némely erősebb zárdáiban tartatnak őrizet alatt. Az orosz hadsereg Oláhországban 46,000 harczkész emberre tetetik. Bukarestben sokat beszélnek az oláh katonaság teljes feloszlatásáról. Mintegy 500 ember az oláh katonaságból , mint mondják , a törökökhez átment. Biztos hírek szerint a törökök mazsini álláspontokat minden rendelkezésükre álló eszközökkel erősítik. A török ütegek lehető közel a Dunához a síkra vannak helyezve. Kra j o va , dec. 30. Két nap óta az utolsó orosz katonaság is , mely itt állomásozva volt, Kalafat ellen elindult, de holnapra már 2 vadász s két más zászlóalj, valamint néhány könnyűlovas osztály be van jelentve , de szintén csak azért, hogy tüstént a Duna felé tovább vonuljanak. Az összes nehéz lövegek innen Karakulba és még több Bukarestből Szlatinán át hasonlag oda indult. Holnap érkezik ide Gorcsakofsig, hogy a Kalafat körül táborozó 22.000 embernyi sereg felett szemlét tartson, és a Duna hosszában egész Olteniczáig maga tegyen kémlőjáratot. M. hó 28-kan egy török lovas szakasz Kalafatból megtámadta az orosz előőrsöket, s kényszerité őket a tartalékhoz visszavonulni, de itt fordult a koczka. A szakasz túlerővel megtámadtatva megfutamitatott. A szakasz vezetője 10 közlegénynyel és most hozatott ide. Itt tegnap ez eseményre nézve ismét a legkalandosabb hírek keringtek. Az én közlésem hiteles. II. Körös, jan. 9. A mely nemzet írói iránt kegyelettel viseltetik, az fölfogja azon méltóságos állást, melyet azok a nemzetéletben elfoglalnak, tiszteli az áldozatot, melyet azok a közoltárra hoznak, következőleg öntudatosan érez