Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)
1854-03-28 / 1214. szám
1854. ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 krp. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, nyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: urintcza 8-dik szám. 91 1314 PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Szerkesztési Iroda, Urintcza 8. sz. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár Jávái számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd, mart. 28-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Előfizetési felhívás a PESTI KAP tó második évnegyedi april-juniusi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz hordással 4 frt. p.p. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Heti tájékozás. Pest, mart. 25. A viszonyok húrjai annyira meg vannak feszítve, hogy nem lehet belátni, miként múlhatnék el a legközelebbi pillanat erőszakos megpattanás nélkül. Oroszország az utolsó kiegyenlítési javaslatra ismételte a maga hajthatatlan nem-ét; mi marad most Anglia és Francziaországnak egyéb hátra, mint nyilvánosan adott szavakat beváltani, s ezen „nem“-et Oroszország részéről hadüzenetnek venni ? S valóban ki tudja, fognának-e e végzetteljes végszóval oly sokáig késni, ha a semleges államok utóbbi megfontolásra nem szólítanának, ők s maguk viselete az utolsó mentőhorgony mindazokra nézve, kik a kitörhető világháborúban a kereszténység és civilisatio elbukását féltik. Az orosz diplomatiának meg kell adni, hogy egy ép annyira jogtalan mint veszélyes tervet ügyes kezekkel addig tudott bonyolítani, mig az eleitől fogva határozatlanokat, még határozatlanabbakká tette. Ez által azon nagy előnyt érte el, hogy felette drága időt nyert, s azon még nagyobbat, hogy elleneinek egy részét legalább némi tartózkodásra birta. Mennél több államot tudott Oroszország a semlegességre megnyerni, annál kevesebb ellenei voltak — mert hogy az egyik vagy másik mellette álljon, e reményről már rég lemondott. Azonban figyelmét elkerülni látszott, hogy a semlegesség , mely reá nézve előnyös, a másik harczos felet ki nem elégítheti, és hogy az, ki Oroszországot szigorú semlegességről biztosítaná, anélkül, hogy ellenes jogát erkölcsileg elismerje, sokkal inkább lenne az orosz táborban, mint a semlegesség terén. E fonák állásból Ausztria többször idézett nyilatkozata által szerencsésen kiragadta magát; ugyanez történt a skandináviai államok részéről, s Európa csak egy pontján, még pedig egyik legfontosabbikán látszik a mérleg nyelve a jobb és baloldal, kelet és nyugat közt ingadozni. — Poroszország az egyedüli nagy állam, mely ama nyilatkozata mellett, hogy Ausztriával akar járni, még éjszak felé is fordítja szemeit. Ez állásból úgy látszik sem diplomatáinak meghiúsult missiója itt, Anglia és Francziaországban, sem Ausztria férfias fellépése nem birt kiemelni. — Poroszország, úgy látszik, be akarja várni, míg sürgetősb intés nem érkezik hozzá. És ez is megjött most. — A francziák büszke császárja kevés napok előtt kérdést intéztetett Berlinbe, hogy mily állást foglaland el Poroszország a bekövetkezendő háborúban ? — S a válaszról csak annyit tudunk, hogy a porosz királynak egy új futárja indult ismeretlen tartalmú megbízásokkal Sz. Pétervárra. Nem lehet várni, hogy oly perezben, midőn Ausztria politikailag és erkölcsileg Oroszország ellen nyilatkozik, midőn egy hatalmas angol flotta, a porosz partok előtt a Keleti tengeren létezik, Poroszország oly politikát kövessen, mely által, midőn Németország egy részét magával ragadja, Közép-Európa állását megzavarja. Ausztria semlegessége természetesen egyik mint a másik oldalon lehetlenné válnék, ha Poroszország tett-leg az éjszakkal tartana, nem tekintve , hogy a berlini kabinetnek ily határozata a Németországban is szakadást idézne elő , melyet a háború előestéjén senki más nem óhajthat mint Németország nyugati szomszédja, senki előtt kivánatosb nem lehet, mint Francziaország előtt, mely a háború nagy gyümölcséül az 1815-i szerződések revisioját látszik elérni akarni. A franczia kormány máris kitűzte a párisi cs. államnyomdából a közvélemény hévmérőjét, mert egyéb valaminek a „la révision de la charte de l’ Europe“ czímű röpiratot nem tarthatni. Francziaország és Anglia mint állítják, egyelőre maguk számára semmit sem kívánnak , de Oroszországot körülnyitni szeretnék, Finnlandot, Lengyelországot és Besszarábiát attól elvonván. E felosztásnál a franczia röpirat nem feledkezik meg Ausztriáról sem, valamint hogy általában Ausztriáról nagyon hízelgő hangon szól. — Párisban valószínüleg igen jól tudják, hogy Ausztria Oroszországnak Törökország rovására semmi területi tovább terjeszkedést meg nem engedne, de azt is látszanak sejteni, hogy Oroszország reductioja ily terv szerint hasonlag határozott ellenzésére találna. Váljon azonban az angol kormány által közrebocsátott titkos levelezésekből világosabban kimerült tervei s czéljai az orosz kabinetnek nem fogják-e az összes európai udvarok hangulatát s állását átalakítani, s a középeurópai államokat fenyegetett függetlenségek biztosítása végett határozottabb lépésekre bírni, — azt úgy hisszük, már a legközelebbi napok eldöntik. Bécs, mart. 24. Az ezüst-agio folytonos emelkedése s az állampapír árának alábbsülyedése azon tárgy, mely mint a keleti ügy legközvetlenebb jelensége — a közfigyelmet itt leginkább magára vonja; ama két körülményt rendesen együtt szokták emlegetni, pedig bárminő összefüggésben áll is az ezüstagrp foka az állampapír értékével — mégis igen nagy különbség van a kettőnek gyakorlati jelentősége közt. Előre megjegyezzük, hogy azokról, kik az állampapírral „speculálnak,“ nem szólunk, ha azokat veszteség éri, nem baj; de ha egy állam pénzügyét aljas nyerészkedés vagy merész játék tárgyává tenni nem átallják, csakugyan megérdemlik, hogy időről időre egy kis lecskét kapjanak; a közönség nagyobb része pedig megtakarított pénzéből, melyre mindennapi szükségeinek fedezésére nincsen szüksége, veszi az államkötelezvényt s igy reá nézve mindegy, akár 60-al, akár 90-el áll az 5 % metalliques; ha én 90 fttal vettem s évenként 5 ft kamatot húzok, pénzemet 5 % %-el tőkésítettem, akárhogy veszik vagy adják ama papírt a börzén. Máskén áll a dolog az ezüstagróval; ez mindennap megteszi a maga kárát, először azért, mivel Olaszhonban a tisztviselőket s katonákat ezüsttel kell fizetni, minthogy a bankjegy kényszerkerete a lombvel. tartományra nem terjed. Igaz, hogy az olasz adóját s nyilvános járulékait szintén ezüstben fizeti, de ez aránylag igen csekély összeg, amit bécsi vagy más tartománybeli kereskedőtől vesz, azt papírpénzzel fizeti, azt amit elad, ezüstben fizetteti ki magának. Hasonlólag áll a dolog a külföld irányában s igy könnyen magyarázható azon általános óhaj, vajha minél előbb legalább a papír és érez közti arány valamivel kedvezőbb alakot öltene, másrészről pedig magyarázható az is, hogy még a nép alsóbb rétegeiben is — vagy tulajdonkép ezekben leginkább — leirhatlan elkeseredés nyilvánul azon hatalom irányában, mely a jelen krízist, a drágaság szülőjét előidézte; ezen emberek közt gyakran sokkal logikaibb megjegyzéseket hallhatni, mint némely nagy politikai hírlapban s a publicista itt egyik másik becses adatot gyűjthetne a jelen krízis gyakorlati oldalának megismertetésére. így például sokan azt mondják, hogy a jelen drágaság alatt csak az szenved, ki határozott évi vagy havi fizetésre van utasítva, a többi pedig, nevezetesen a kereskedő és iparos áruit annyival drágábban adja, amennyivel többe kerül neki magának az élet. Ez sophisma; a drágaság természetes következménye az, hogy mindenki a legszükségesb kiadásokra szorítkozik ; ha máskor két kabátot csináltattam magamnak, melyek mindegyikénél 10 ftot, tehát összesen 20 ftot szerzett a szabó s most csak egyet csináltatok, ez egy mellett, habár drágábban adja, csak nem nyerhet annyit mint hajdan a kettőnél; az áru árának emelkedése és a kelet fogyása egyenes viszonyban áll, — a háború kitörése — a komoly eldöntő háborút értjük — kétségkívül mind e calamitásoknak véget vetend s ezen eldöntést most annál gyorsabban várhatjuk, minthogy tudva van, hogy a nyugati hatalmak egész erélylyel látnak hozzá. Azon kétségek, mik Ausztria magatartására nézve utóbbi napokban itt ott feltűntek, teljesen alaptalanok ; hitelesen mondhatjuk, hogy Ausztria mind e perczig Oroszországgal egyet nem ért s azon hidegség, melylyel némely orosz államférfiak Ausztriára nézve nyilatkoznak, világos tanúsága annak, hogy kormányunk eddigi ösvényétől egy hajszálnyira sem tért el. Alaptalan továbbá azon hir is, hogy Francziaország demonstratiót tervez a német hatalmak irányában s hogy e miatt Ausztria részéről 100,000-nyi hadsereg vonatnék össze a svejezi határon, miként ezt a Presse tegnapelőtti börzetudósításaiban olvastuk; kezeskedhetünk róla, hogy az ilyféle rendszabályról illető helyen még egy árva szócskát sem tudnak. Végül curiosum gyanánt megemlítem azon az itteni közönségre nézve jellemző tényt, hogy az esti lapok kelete két hét óta megnégyszeresedett; a Presse most 24,000, a Wanderer 12000 példányt nyomtat; mindegyik kétszer szedeti az esti lapot; a többi lapok kelete e kettőével semmi arányban nem áll! V i d i n , mart. 13. U. Gy. XX. Néhány nap óta a dunai hadsereg balszárnyán nagy élénkség uralkodik. A hadcsapatok egymást érik, s azonnal Kalafátra átszállíttatnak. Rendes gyalogság (nizám), honvédőrség (redif), önkéntes (hasi bázuk), és amnanta egymástól alig mozoghatnak. Ezen eddig elő nem tapasztalt élénkség minden esetre bekövetkezendő komoly eseményeknek előjele. Bátran állíthatni, hogy a törökök nem sokáig fognak kalafati hadállásukban maradni, s minden ponton előnyomulnak. Az idő is kedvezni látszik. Három nap óta majdnem hőség uralkodik, mit a török könnyebben kiáll, mint a hideget, mely közöttök alig pár héttel oly pusztítólag zsarnokoskodott. Mely pontokon fognak pedig előtörni ? még nem bizonyos, s csak a végrehajtás után lehet tárgya a hírlapi közleményeknek. Előre megírni: mikor és hol lesz csata,— nem lenne egyéb, mint gyermekes könnyelműség — és árulás. Levelező mindkettőtől óvakodni fog. Annyit azonban megmondhat, s azt hiszi, hogy vele ártani nem fog , miszerint a kalafati hadsereg néhány nap alatt 40—50.000 közt álland. A létszám legalább ezt mutatja. A jövő vasárnapig e létszám tökéletesen pótolva lesz. Mint pótlékot várják a Csajkovszky-féle kozák ezred iga századát is, mely — hallomás szerint — csütörtökön fogna megérkezni. Már érintettem volt, mikép a törököknek a Duna balpartján csak Kalafat és Csupercsin nevű falu volna birtokában. Mi Csupercsint illeti, ezt az oroszok gyakran megszállják, s néhány óra múlva ismét elhagyják. A csupercsiniek közelebbről a vezénylő török tábornok által fölszólíttatva, hogy vagy az oroszokhoz menjenek, vagy pedig Vidinbe költözzenek át, az oláhok az alternatíva utolsó részét választották, s most nagy számmal láthatni őket átseregleni, marháikkal s minden bútoraikkal. Szomorú dolog, egy ily átköltözött családot a Duna partján letelepedve látni, s még szomorítóbb lenne, ha sokáig igy maradnának, azonban mint hallom, a kormány intézkedést ten, hogy az ily családok mielőbb elhelyeztessenek. Mart. 8-ka és 9-ke óta az oroszok nem jöttek elő, a törökök is csendesen viselték magukat, s egymást nem boszanták. Omer pasának ismét érkezett egy hadsegéde, fontos sürgönyökkel. Az angolok közöl Thompson lovas százados, és Crowe, az „111. News“ rajzolója tegnap Sumlára utaztak. ■ S t a m b u 1, mart. 13. : A hellének megkezdett műveket folytatják; e részbeni legbiztosabb kútfők után szerzett tudomásunk a „Journal de Constantinople“ mart. 9-iki értesítéseivel egészen megegyező. A rabló csapatok, melyek most már a görög szolgálatból kilépett rendes tábornokok és tisztek által szerveztetnek és vezényeltetek, hallatlan borzasztóságokat követnek el az általuk megszállott török terület nemcsak muzulmán lakosságán, de vad dühök hatalmát éreztetik saját hitsorsosaikkal is, kik elég merészek azultánt törvényes uraknak bevallani; rablás, gyilkolás, és tűzzel vassali pusztítás véres nyomait hagyva maguk után Janina és Larissát fenyegetőleg e két pont felé látszanak terjeszkedő erejöket öszpontositani; itt azonban hihetőleg pórul járnak, mert kormányi rendelkezés folytán aligha ideje korán már oda nem érkezett a lázangok ellen indított rendes sorkatonaság, és a harczszomjas kurdok két ezrede, és akkor jaj annak a gyáva orgyilkosok és rablókból fegyver alá összesereglett csőcseléknek, mely Leonidás utódai czimét bitorolni vakmerő, megszentségtelenítvén a hajdan hős hellenek példányképének dicső emlékét! Folyó hó 4-én az athéni angol és franczia követurak kormányaiktól utasításokat nyerve siettek azokról egy kemény hangú jegyzékiratban értesíteni a görög kormányt, egyszersmind személyesen en grande uniforme jelentek meg Otto királynál, kinek kormányaik nevében keserű szemrehányásokat tőnek a görög kormány népjogellenes eljárása miatt. A király egyedül védelmezte kormányát, mert a külügyminiszter e két nagyhatalom képviselőinek audientiájára diplomatiai szokás ellenére,talán azért, mert rész fát tett a tűzre, legközelebb egy a gyülevész lázadókhoz intézett iratában azzal kecsegtetvén Görögország fiait, hogy egy kitűnő egyén maga álland élére a seregnek, mely hivatva lenne, felszabadítani a pogány járom alól orthodox hitsorsosaikat, és helyreállítani a bizánczi trónt, meg sem jelent. „Kormányom“ úgymond „alaptalanul vádoltatik , nem vesz az semmiben sem részt; a történteket és történendőket pedig meggátolni sem hatalmam, sem képességem nincs!“ Hogy ha ezen nyilatkozatnak interventio leend következménye, azon természetesen alig lehetene csodálkozni. Múlt heti levelemben érintem néhány szóval báró Bruck exc. tevékenységét és hatékonyságát a Portánál, valamint azt is, hogy épen azon napon újólag a Portánál volt; ottlételének sok mindenféle czélokat tűztek ki; a való azonban ez: a múlt csütörtök volt a kitűzött nap, melyen Anglia, Francziaország és a Porta között megállapított szövetségi szerződés aláírandó leendett az illetők által. A szerződési pontok között legfontosabb az, hogy a Porta szövetségesei közbejövetele nélkül semmi egyezkedésbe nem ereszkedhetik a czárral ; bár Bruck e excja kinyilatkoztatván, hogy Ausztria is részt kíván venni e szövetségben, ezért nem jöhetett még most létre ezen aláírás— miután némi fölvilágosítások követeltettek ő excellentiájától, melyekre utasítása nem lévén, határidőt kért, míg kormánya részéről kellő utasítást nyerene! A kormány bölcs intézkedése ismét egy résztől mente meg a főváros lakosságát, az üzérkedő pénzváltók zsarnokságától — hat pénzváltó-boltot nyitván a kormány szombaton a város különböző részeiben, ahol jövőre nem 20 száztélit, hanem csak 1 % fizetendőnk. (Lapszemle.) A W. Lloyd mart. 26-kai számának fő czikkében W. E. többek közt imigy nyilatkozik: Nincs semmi tanulságteljesebb; semmi, mit németeknek, különösen pedig német lovagoknak, annyira szivekre venniök illenék, mint orosz császár ő felségének 1853. jan. 14-kén Seymour angol követhez intézett arany szavai : „Én most önnel mint barát és gentleman akarok beszélni; ha Anglia és én oda juthatunk, hogy egymással ez ügyre nézve egyetértünk, úgy keveset törődöm a többivel mindnyájával, közönyösen veszem, hogy a többi mit cselekszik vagy gondol.“ Valóban a középállamokra nézve hízelgő lehet, ezen őszinte biztosítást olvasni. 1834-dik évben a sz. pétervári kabinet Németországban levő követeihez egy körsürgönyt menesztett, mely később kellemetlen módon nyilvánosságra jutott, s melyben ki van mutatva és fejtve, hogy Oroszország természetes védnöke a német szövetségnek, — azon szövetségnek, melyhez Ausztria és Poroszország is tartozik. E hízelgő nézet, úgy látszik, az orosz fővárosban egész a mai napig változatlanul fentartá magát. — A most közzétett levelek a brit minisztérium titkos fiókjaiból oly hangon szólnak, melynek fontos értelmét semmiféle kommentár nem teheti világosabbá. Az orosz politika titkos gondolatai itt nyilvánosan lepleztetnek föl. Oroszországnak Ausztria és Poroszország iránti különös barátsága, e hatalmak európai jelentékenységének elismerése, s különösen nagy befolyásuk a keleti ügyre oly módon vannak felderítve, mely kétségtelenül a mi államférfiaink és vezetőink keblét igazságos büszkeséggel tölti el. — Vannak előítéletek jobbra is balra is — Imigy zárja a W. Lloyd — melyeket amaz államiratok el fognak oszlatni. John Bull e levélváltásnál tökéletesen becsületes szerepet játszik. Albion itt nem járt el perfidiával. Russell és Clarendon becsületes államférfiak voltak. Kis sürgönyöket olvassa, annak többé nem fájhat, ha egy régi szövetségestől elszakaszkodunk s ha egy korábbi ellenesünknek bizalommal kezet nyújtunk s szövetségét elfogadjuk.“ így hangzik a Lloyd vezérczikke. A Wanderer, mart. 26. számában a következő figyelemreméltó passusokat találjuk: „Magára egész Európára nézve nagy nyeremény: azt tudhatni, hogy a társadalomra és műveltségre nézve még egészen más veszélyek léteznek, mint a bizonyos oldalról eddig oly élénken és aggasztólag rajzolt „veszélyek.“ Az északi nagyravágyás vulkáni kitörése oly földrengés, felforgatás, rázkódás, melynek a váratlan explossénál néhány világrészt összezökkentenie, és néhány nemzedéket önállóságától megfosztania kell, anélkül hogy elégséges bizonyítványokat lehetne ily iszonyú katasztrófának közelgésére nézve még idő előtt felhozni, s anélkül hogy azokat előre ártalmatlanokká lehetne tenni. Most a katasztrófa beállott, egész megrendítő nagyságában, az ellenállásra hatalmas felhívással minden független, minden „jobb“ nemzethez. A titkos levelezés közzététele orvosolhatlan törés Nyugat és Kelet, Anglia és Oroszország, Oroszország és a Porta közt. Az kiáltó felhívás a szövetkezett nyugati hatalmakra nézve, hogy ily állapot, ily veszély megújulását lehetlenné tegyék, és az szintoly erős kényszerűség a középeurópai nagyállamokra nézve, hogy ily világtörténeti processusnál közreműködjenek, s meggátolják az önkényes, egyoldalú és jogellenes „ország-felosztás“ elvének megtestesülését. AUSZTRIAI BIRODALOM, Bécs márt. 20. A Frankfurtban teendő nyilatkozatokat illetőleg utólagosan még azt hallhatni, hogy azoknak czélja többek közt az is, hogy a feltételek tárgyaltassanak, melyek alatt a szövetségnek egy fegyverzett semlegessége elrendelendő volna. — A keleti kérdés jelen prázisáról következő versio kering, melyet azért közlök önnel, mivel jó forrásból ered, a nélkül, hogy annak alaposságára nézve kezességet vállalnék. Oroszország t. i. kéz alatt csakugyan értésül adta volna, miszerint nem idegenkednék a Törökországbani keresztények egyenjogúsítása alapján új békejavaslatokat elfogadni s tanácskozás alá venni, és Poroszország ez iránt Páris és Londonban a szükséges jelentéseket állítólag megtette. Azonban a nyugati hatalmak azt nyilatkoztatták volna, mikép a keleti kérdés megoldásánál annak nemcsak vallási oldalát, hanem politikai jelentőségét is figyelembe kell venni, és hogy — amint a viszonyok most alakultak — egy új békejavaslat csak a következő föltételeken alapulhat: 1) hogy a különleges orosz protectorátus a dunai fejedelemségekben megszüntettessék, s az valamennyi nagyhatalom védursága által váltassák föl; 2) hogy a Feketetenger, valamint a dunai fejedelemségek a megszállásalól fölmentessenek, és 3) hogy Törökország keresztény alattvalói az egyenjogosítás alapján rendeztetvén, azok hasonlóan valamennyi nagyhatalom védnöksége alá helyeztessenek. Lehetséges, sőt valószínű, hogy azon állítás, miszerint Oroszország hajlandó legyen a keresztények egyenjogosítása alapján a diplomatiai alkudozások ismétt fölvételébe egyezni, nem alapos, ámde annyi bizonyos, hogy a nyugati hatalmak eltökéltek csak az imént érintett három föltétel alatt új békejavaslatok fölött tanácskozni. Ami a német nagyállamoknak e három követelmény irányábani maguk tartását illeti, úgy látszik, Poroszország azokra nézve nem ért egyet, messzemenőknek jelölvén azokat, mialatt Ausztria azok alkalmasságát a császári államra nézve elismeri, s nehezen is fog a valósítás útjába akadályt gördíteni, ha mindjárt egyelőre cselekvőleges beavatkozásra nem hajlanék is. KÜLFÖLD. Németország- Lindheim tirknak Sz.Pétervárra küldetése felöl a „Schl. Zig“-nak ezt írják Berlinből: A tábornok, tudomás szerint, Pétervárott szívesen látott férfi; az orosz czár még a boldogult király idejéből kedveli őt. Ez okból választották őt e mmásivra is, és pedig milyenre? Mikép értesültek itt tudni akarják, Oroszország a végső pillanatban kivezető utat keres a bonyodalmakból. A czár a belgák királyának azt írta volna, hogy az események csakugyan fejére nőttek, és félig meddig értésül adja, miszerint egy ügyes közbenjárás, talán a belgák királya álul, reá nézve nem lenne kellemetlen. A czár ezen békésbbé vált hangulatáról Berlinben tudomást szereztek, és most itt sietnek azt új békeegyezkedésekre használni. Ez okból küldetett volna Lindheim tábornok, és különösen ő , Sz. Pétervárra. Francziaország, Páris, márt. 20. — A hadügyminiszter utódja, Vaillant marsall hivatalos jelentést tett a császárnál a franczia hadseregnél eddig elő életbeléptetett harczkészületekről a jövő hadjáratot illetőleg. Jóllehet a tervezet félre nem ismerhető, mely e készületeknek bázisul szolgál, a hadügyminisztériumban administratív munkásság mégsem tartott egyenlő lépést a mostani szükségletekkel. Még igen sok hiányzik, mit most egész sietséggel kell beszerezni, sőt a csapatok