Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-30 / 1266. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 .. — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmit illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő, mint az a 8-ik szám.’ Szerkesztési Iroda: Orsatoza 8. az. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 ,, — „ „ Évnegyedre 4 ,, — ,, Egy hónapra i ír. 30 krp. 123—1266 Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajcárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd, május 30-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Hegyelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innenténs napokat kivéve — jelen fonyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a » Raut JSARtÓ június-septemberi négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással 5 írt. 30kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, mintcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve kötendők. Pesti Napló kiadó-hivatala. Néhány szó az erdélyi aranyezüst bányászat érdekében. Kőrösbánya, május 15-én 1854. Ha azon számok, melyek az 1848-ik év előtti s utáni erdélyi arany-ezüst-bánya-ipar eredményeit föltüntethetnék, elzárva nem lennének előttünk, — azt hisszük, felesleges lenne tények, s az általános nyomasztó hangulatra hivatkozni annak bebizonyítására, hogy magán bányaiparunk nagyban sülyedésnek indult, s máris végbukással fenyeget. Szólunk, mert ha vonaglása azon üzletnek, melylyel eddig foglalkozunk, több ezer család életkérdése: lehetlen, hogy magas kormányunknak is érdekében ne álljon, figyelmére méltatni azon kört, mely pénzügyi üzemet egyik legnevezetesbikét oly zsibbasztólag bántja. Szorítkozzunk nagyobbára csak a körösbányai bányakerületre. Tény, hogy a rudai bányatársulat 1841 — 1848-ig évenkénti 80 ezer pft terményezés után, 27 ezer pft évi középnyereséget oszta, — s 1850—1853-ig 50 ezer pft. közép terményezés után, 6500 pft osztalékra szállott, melyből azonban az 1853-ik évre kiesik, — hogy a bolczai cs. k. s társulati főbánya 1848 előtti 40 ezer pft terményezésről, a közelebbi évek alatt 15 ezerre, 3000 pft. nyereségről néhány százra szállott, s napjai meg vannak számlálva; — hogy a zdraholczi társulati bánya 15—20 ezer pft terményezés után haszonnal munkált, az 1850-ik év óta pedig épen elbukott; — hogy a válya-arszulusi s ezebei cs. k. bányák fölhagyása kimondatott. — Folyó év martius havában értesitteténk továbbá, Erdély négy bányakerületi kohói egyikének,mely az 1851.évben támadt föl újra hamvaiból Zalathnán, s mely évenként 10—12 ezer mázsa bányaterményt 2—300 ezer párt értékig dolgozó föl — az olvasztási költségek túlnyomósága miatti beállításáról; egyszersmind azon kerületben bányászkodó társulatoknak tetszésökre bízatott terményeik tovább szállítása, saját építendő kohóikbani olvasztás, vagy a zalatonainak megváltása ? ! Mind megdöbbentő tények. Miután, a mit mondok, nem agyrém, fürkésszük a hanyatlás okait, — s ezeket bányászati múlt s jelenünk párhuzamában egy részről, s kevés áldozatkészségben a más részről — tán föltalálhatjuk. 1848 előtt a bányászati néposztály a régi törvények nyomán különböző nemesi kiváltságokban részesült, mint például: adókedvezmény, közterhek s katonamentességben stb., melyek főtényezők lehettek a bányavidékek népesedése, s a munkások vállalkozási tolulására, daczára azon terhes foglalkozásnak, mely számukra várt. Pénzügyi viszonyaink könnyebb élhetést, olcsóbb kezelést engedének; mert az élelmi s miveleti szerek jutányosabban valának szerezhetők; — magok a vállalkozó tulajdonosok is nagyobb tőke, több anyagi képességgel bírtak, s az akkori viszonyokhoz mért bányatized s kohóváltási levonásokat fizethetők, — a kir. kincstár pedig szép nyereséggel olvaszthatott. Másként áll az újabb időkben. Már az átélt szerencsétlen mozgalmak alatt mi veszteséget szenvedett Erdély ezen része emberekben, amit maga a bányászat, a vállalati tőkék eltűnése, az iparszellem más térrei kényszerítése, s a bányák szünállása miatt — köztudomású dolog; de a bányász jobb reményével még sem tuda csüggedni, s midőn roppant erőfeszítés s áldozattal újra a föld mélyibe ment kincset ásni, fájdalom sokat a csalódás s a sisiphusi mű kiábrándita. — Mert az elvben ugyan igazságtalan bányanépi kiváltságok megszűntével a munkaverseny ritkulni, a bánya megkezdési — föntartási — s miveleti költségek pedig nem vélt magasságra kezdének jutni. — S midőn a hűbér megszüntetése magas kormányunk méltánylásával találkozék, a bányatized egy tűrhetőbb s czélszerűbb adónemmel pótlása még hátra van, — sőt a 48-iki törvények által behozott adóközösség folytán a költségekhez járul most a jövedelmi adó, s úgynevezett regie-költség is. Bajunknak még nincs vége, sőt tetőzi azt azon erkölcs sülyedés, mely mint fekély áradott s árad el az erdélyi arany-bányászatnál; egy bűnfertő, mely — mert az itteni népnél általános — utálatosnak sem tetszik*, mely a magán tulajdont épen úgy mint az államét martalékul tűző ki, melyet a fiú apjától örökség gyanánt részén át s tanulmány tárgyul szab életére, — értem a bányábéli szabadarany s gazdag béltartalom érezvegyek lopását, s az azokkali dugárusi üzletet. Ki csak rövid ideig bármely erdélyi aranybányászatnál megfordult, bámul a munkások romlottságán s azon leleményes fogásokon, melyek által a lehető gondos őrködésen is túltesznek. E nép, mely különben is lelki szegény, s naponta az arany csábfényének van kitéve, titkos arany vásárlók— a nép ajkán kozárok— által demoralizáltatok ennyire; ezek száma légió,s a nagyobb rész értéktelen bányák tulajdonosa; e bányák a köpeny, mesterségök űzésére. Ki a kozárokat ártalmatlanokká tudná tenni, zsebünk, de az emberiség érdekében is hálás elismerésünket érdemelné ki. S most midőn az erdélyi aranyezüst bányászat sülyedése okaira mutatunk, legyen szabad azon meggyőződésünket nyilvánítani, hogy fáradhatlan tevékenységünk mellett : csak is atyai kormányunk méltányos s észszerű áldozat készségétől függ iparunk bukástóli megmentése; — s hiszszük, hogy a naponta hőn óhajtott uj bányatörvények, s a bányaügy végleges szervezése, saját s az állam érdekében is egy szebb jövő alapjául szolgáland, — s Erdély még mindig aranyban dús bérczei, nem leendőnek az emberi szorgalom s jóllét helyett — csörtető vadak tanyája. Egy bányász. Páris, máj. 23. A Május 22-én az éjszaki vaspályán egész reggel Vistula vándorait vitték a gőzkocsik. Nem keletre mentek ők, hanem egy csendes temetőbe Párishoz)közel, mely Montmorency halmain nyilik. Kiket a vész szétszórt, azoknak porait akarta valaki egyesíteni, és, mint a sikásokból látni, a mai sirkertben már sok idegen por nyugszik. Batignolles nevelőintézetet adott nekik, Montmorency nyugvó helyet. Az öreg Czart.... élén majd ezerre menő idegen gyűlt össze, kik eljöttek, mint tavai, a halottakért egy gyászmisét tartani, azután kimenni a temetőbe. Itt nyugosznak barátaik, szüleik. Egy őszbe borult franczia kanonok tartott egyházi beszédet, kiben Páris egyik leghíresebb szónokára ismertünk. A mai irodalmat életirási irodalomnak kellene nevezni. Majd minden könyv életrajz. Omer, Paskievits, Samyl, Miklós czár követik egymást, kiknek, egyet kivéve, hizeleg az életiró. De miután nagy emberekből, vagy legalább nagy nevekből hamar kifogy az iró, belenyúl a tömegbe, azon alakok felé, kik ágaskodnak. Nagy vagy te, mond ő, ha zsámolyomul szolgálsz jövőre, megismertetlek, és így egymást érik az önbiographiák. Egyedül az Univers az, ki ritkán magasztal. Legújabban idősebb Dupin életrajzát adja. Azon nagy játékosok egyike ő, mond egészen új nyelven az említett lap, kik sok éveken át virágzottak, és tönkre jutottak, mert nem vették észre, hogy a szerencse megfordult. Kényszerítve lévén elhagyni a csatatért, nem akarják még elhagyni a játékteremet. Félénk kézzel itt ott kockáztatnak még holmi aprópénzt. A közönség mosolyogva mutatja őket a fiataloknak : nézzétek, — egy ember, aki hajdan feltette a bankot! — Mennyi ily aprópénzt kockáztatott Dupin úr december 2-ik a óta! —Az academia múlt héten két megürült helyet töltött be. Du pauloup orleansi püspök, és Lacy, a Journal des Débats jelenlegi főszerkesztője foglalták el a két széket. Emile Augier 7 szavat kapott. Jules Janin lemondott a versenyről Lacy kedvéért. Ponsard neve nem jött elő az urnában. — Forduljunk egyet Párisban. Majd minden harmadik bolton „changement de domicile“ (Boltváltoztatás), mi néha annyit tesz : rabais, azaz nem tudunk fizetni! Ez épen nem csoda, mert a sok úgynevezett újdonság (hautes nouveautes) egy napi élet után többnyire valamely külvárosi raktárba költözik, fél áron. Azonban a boltváltoztatásnak más titkai is vannak , mit itt nem akarunk feszegetni. Egy párisi raktár nem kevesbbé érdekes, mint a hotel Cluny. Valóságos tornyok emelkednek itt kelmékből, melyeken lépcsőről lépcsőre megy a szem , és mik oly ügyesen vannak oda helyezve, hogy az ember a sok újdonság mellett, kénytelen mindannyi eredetiséget is találni. Itt minden képzeletből van. Képzeletruha, képzelet-kelmék. (Habits de fantasie.) A közönség órákiglan bámulja az üvegajtókon át e fényes kirakatokat, de az ajtó szintén csak képzeletből nyílik meg. Ha ily óriás kelme-tornyokon keresztül pillantunk, szálas boltsegédekkel találkozunk, rőfökkel, édes bókokat szórva a galant közönségnek. Vájjon e tenyeres markos férfiaknak nem jobb volna-e a mezőn akár mint szántóvető, akár mint katona működniük ? Itt nők helyét pótolják, mig ott férfiaknak kell helyeket pótolniok. A rőf, igazat mondva, nők kezébe való. Laboureurs et Soldats költemények néhány nap alatt második kiadást nyertek Az idei akadémiai díjt, ismét Colet asszony nyerte meg eposával. „Ce qui est dans le coeur des Femmes“ czímű kötete valódi költői ihlettel van írva. A tehetség, főleg a lángész, nem kizáró tulajdona a férfinemnek, mely nőnek Isten férfierőt adott, jelenjék meg az erősek között. Itt mindenkinek van helye, ki másra nem támaszkodik. Virág és gyöngyökkel van elszórva a költészet mezeje, miért ne nyúlhatna utánok a női kéz, midőn az gyengédebb ? De ily szellemek igen ritkán merülnek fel; a magyar költők közt Kármán Fanni, a francziák közt George Sand van. — Stockholmból írják: „A kilátás itt is háborúra mutat. A közvélemény azt óhajtja, miszerint mi is csatlakozzunk a nyugati hatalmakhoz. Az alkalom igen kedvező leróni régi számadásunkat Oroszországgal. A kormány szintén osztja e nézetet s hadikészületeit erősen folytatja.“ Egy szerencsétlen eseményt különössége miatt, levelünk végén megemlítünk. Tegnap Plessis-Piquet lövöldében a lövölde-tulajdonos egy garázda fiatal embert ven észre, ki minden lövőt kigunyolt. Lássuk, urak, e Teli Vilmost, mikép lő ? monda a tulajdonos. Teli Vilmos, viszonzó a fiatal ember, jobban lő, mint önök uraim, erre veszi nyugodtan szomszéda pisztolyát, hidegen szájába teszi, és élet nélkül roskadt össze. Belgrád, máj. 21. Múlt csütörtökön , t. i. i. h. 28-án indultak útra azon szovetnikok, kik, mint tudva van, a hadidolgok igazgatásával egyelőre megbízva vannak, ők mostan csak körutat fognak tenni, és ezen útjokban semmi mást meg nem kezdeni, mint átvizsgálni, váljon a kormánynak parancsai szorosan teljesittettek-e, vagy sem. Teendőiket kiszabja egy utasítás, melyet a fejedelemtől, a szövet egyetértésével, nyertek, s melyben kijelölve vannak azon egyes pontok, melyekre kiválólag kell figyelmeket forditaniok. Akkor, midőn a tartománynak ezen katonai kerületekre a felosztása először hozatott szóba, mindenki azt gondolta, hogy a kijelölt parancsnokok azonnal az összeírt, s fegyverben gyakorlott lakosokat összeállítani, s egy helyen minden esetlegre készen tartani fogják. Azonban a felemlített utasításból kiderül, hogy másként van a dolog, mert ezen utasítás szerint semmi nagyobbszerű öszpontosítások nem fognak történni. A szovetnikok beutazzák a kijelölt kerületeket, mindenütt az egyes kapitányságokban (minden kapitányság, vagy járásban néhány falu foglaltatik) katonai szemléket fognak tartani; a járás helységeiben tehát össze fognak jönni az illető falvak összeírt honvédei, kiket a szovetnikok gyakorlatra kiállitni, fegyvereiket s hadikészleteiket megvizsgálni, nekik illő utasításokat kiosztani, s a kapitányoknak — a járás adminisztratív tisztjei igy neveztetnek — a fegyvergyakorlás, s a hadi szükségletekkel ellátás iránt a szükséges parancsokat kiadni, úgyszintén ki fogják kutatni , mely hangulatban van a tartomány egyes kerületeinek — sőt egyes járásainak népe. Ha ezt mind véghezvitték, visszatérendnek Belgrádba értesítést adandók azokról, miket láttak, tapasztaltak, és véghezvittek. Ezen utasításból láthatni tehát, hogy a kijelölt szovetnikok jelenleg még semmi nagyobbszerű szerepben nem lépnek fel, hogy működésöket inkább katonai biztosságnak, semmint parancsnokságnak nevezhetni. A szovetnikok az írásbeli fogalmazásokban nem lévén igen erősek, maguk mellé nyertek különféle osztálybeli hivatalnokokat, kik az irodai munkákat végzendik, s azt, amit a szovetnikok méltónak találnak, feljegyzendik. Mind a szovetnikok, mind pedig a melléjök adott hivatalnokok, mig útban vannak,nem csekély napidist húznak és pedig úgy, hogy a szovetnikoknak 8 tallér, mellettök levő titoknokaiknak 2 tallér ezüstben jár naponkint. Ezen kiküldött biztosok a népre benyomást fognak igyekezni tenni; mindenütt előlegesen jelentendik eljövetelüket; s miután a nép ily visitatiókhoz nincsen hozzá szokva, e szerint egyéb körülmények közt is érdeket gerjesztenének, most pedig a jelen viszonyok közt a legkülönfélébb commentatiókra fognak alkalmat szolgáltatni; a nép ez által valószínűleg azon meggyőződéshez jutand, hogy nemsokára megszűnik a béke, s az eddigi gyakorlatok helyébe a háború nyílt terére lépend. A fejedelem különben még mindig itt mulat, s nem is hallani, hogy valahova elmenne. Unokaöcscse, — atyja Milutin nevű testvérének fia—szintén itten mulat, az angol-franczia consulok úgy hallatszik jelenléte mint nehézségeket emeltek, — mert habár a fejedelemnek rokona , — még is orosz katonatiszti rangot bir s Oroszországból felmenetekor az orosz czártól nyert 200 arany útiköltség mellett oly elbocsátást kapott, hogy tetszésére hagyatott előbbi rangjába bármikor ismét visszalépni a czár gárdájában,hol eddig szolgált.—Szimonovics ,az ismert iskolafőfelügyelő még mindig itt mulat családjával együtt; a fejedelem pártját fogta, s ugye látszik Stambulban engedni fognak, ő most útra készül Szerbia helyébe átvizsgálandó a népiskolák s a kis gymnasiumok állapotát, a tett előmenetel felől magának némi tanulságot szerzendő ; némelyek azonban ezen útjában más czélokat is látnak. Időnk szép, tiszta, a vetések igen jól állanak. Miután Törökországban a segéd csapatok elérkeztével disznókat is fognak requirálni, ezért az illető hatóságok és sok egyebek a disznók árának felemelkedését reményük. A tartomány népére ez igen jó volna, mert sok disznaja van. Ausztriára nézve azonban ez roszabb hatású lehetne, mert nélkülöznie kellene vagy legalább jóval drágábban fizetnie vagy 300 ezer disznót, melyeket évenkint Szerbiából nyert. iz ARPATHI ZOLTÁN: Regény irta Jókai Mór. (Folytatás*) II. Uér mulatság. Emanuel barátunk tökéletes gavallér. Még ugyan nem több tizenhárom évesnél, hanem azért dicsekedhetik vele, hogy kiképzett dandy. E dicsekedést nem is mulasztja el, s ha két három kortársára akad, azoknak van mit hallgatni a felől, hogy minő vignette alatt lelhető a legfölségesebb pezsgő , hol és mikor szokás találkozni szép varró lányokkal, hány hódítást követett el itt amott táncpróbákon, és gyermek-concerteken, s mily önálló beszédeket szokott tartani szülés ellenében. Némely főrangú ifjú soha sem volt gyermek , mert kicsiny korától fogva gavallérnek nevelték. A kis gavallér urias szélességgel ragadó magával a karjára öltött Zoltánt s letaposva egynéhány komolyabb hazafi tyúkszemeit, sietett őt bemutatni az ifjú társaság bálványainak, Vilmának és Katinkának, kik fiatal leányok szokásaként nagy hirtelen ismerősökké tudtak lenni. *) Lásd P. N. 1263. Zoltán elpirult, midőn a még soha nem látott lyánka előtt meghajtotta magát. Óh higyjétek el, hogy az ifjak elpirulása legszebb színe a lélek épségének. Vilma büszke főhajtással fogadá a gyermeket, s nagy , okos szemeivel figyelmesen tekinte rajta végig. Zoltánt zavarba látszott hozni az, hogy valahányszor Vilmára nézett, mindig annak szemeivel találkozott; ilyenkor aztán mintegy pihenésül mindannyiszor Katinka arczát keresé fel , ki vígan nevetve, kaczagva beszélgetett Emanuellel, gyermetegen, könnyelműen, ahogy életkorához illett. Zoltán alig tudott mit szólni a lyánkához, kit mulattatnia kellett volna, míg Emmanuel alig talált elég kezeket és lábakat rendelkezésére , mikkel szavait kisérje. — Jöjünk ki innen a szabadba! szólt Katinka kedves szökelléssel ölelve át társnéját, s ragadva magával kifelé. Én nem szeretek a szobában lenni, mikor odakinnn oly szép idő van. Emmanuel törte magát a kisasszonyok napernyőiért. Zoltánt odáig is magával ragadta : — Látod, — oktató fiatal társát, — te olyan félénk vagy. Nem ér semmit leányok közül szemérmesnek lenni. A leány mind egyforma, csakhogy rátartja magát. Majd csak vigyázz én rám; meglátod, hogy egy óra alatt mind a két leánynak elcsavarom a fejét. Zoltánnak sehogy sem tetszett ez a beszéd, sőt azt nyílt kihívásnak kezdte tekinteni. Neki a nőkről általában, és különösen az ő kicsikéjéről, — ahogy nevezni szokta, — egészen más fogalmai voltak; ő is gondolkodott és ábrándozott azon szép gyermekről, ki vele együtt nőtt fel, kit ő tanított járni, ő tanított beszélni, kinek számára megtartogatá még kis gyermekkorában legizletesebb falatját, legkedvesebb játékszereit, kinek kedvéért lemondott kedvencz mulatságairól, kinek szeszélyeit megtanulta tűrni, s kit ha karjára fűzve vezethetett Pest utczáin, olyan édes valamit érzett szivében; de a gondolatnak előtte szentségei voltak. Tudta, hogy az messze van még, a boldogság : odáig sokat kell fáradni, tanulni, küzdeni; azt meg kell elébb érdemelni, és azt meg kell becsülni, s azért olyan formán érezte magát Emanuel hegyke kérkedéseinél, mintha valaki ablaküveget kaparna körmeivel. Katinka víg kedvű gyermek volt, szeretett nevetni, őt nagyon mulattaták Emanuel bohóságai; képes volt előre elszaladni a kertben egy lepét kergetve, s szívéből kacsagott, midőn Emanuel, ki elakarta fogni a lepkét, keresztül bukott egy baraczk sövényen, zöld foltot ejtve fehér pantallonja térdén. Úgy kell neki, monda magában Zoltán, ki míg az andalgó Vilmát kisérte, szemeivel féltékenyen követé Katinkát és a fiatal szeleburdit. Emanuel úgy hozta helyre balesetét, hogy egy tearózsát leszakítva, azt ajándékul nyújta Katinkának, mit a lyánka könnyelműen fűzött hajfürtéi közé. Ez rosszul esett Zoltánnak. Alig birta kedvetlenségét eltitkolni. Katinka megpillanta egy hintát s pajkos örömmel szökött fel belé; aztán Vilmát is biztatá, hogy üljön mellé és hintázzanak együtt. Vilma e közben észrevette, — mert mindenre úgy tudott figyelni, — hogy Zoltán szemeit le nem veszi azon rózsáról, mit Katinka hajfürtéi közé tűzött s ugyanazon ágról leszakítva egy másikat, a fiúnak nyujtá azt. — Önnek tetszik e rózsa ugye bár? Van még rajta több is. Zoltán gomblyukába fűzte a virágot, s még egyszer oly rosz kedvű lesz, látva, hogy Katinka mégsem akarja azt észrevenni. A két lyány azonban nem tudta elindítani a nehéz hintát. Emánuel, mint igazi gavallér, hirtelen sietett rajtok segíteni s megragadta a hinta kötelét, a mivel azt nyerte, hogy szép barna svéd keztyűje keresztül repedt s a hinta még sem lebegett. Nagyon nehéz volt neki. — Ugyan Zoltán ! kiálta türelmetlenül Katinka a gyermekre, ki összefont karokkal nézte hasztalan törekvéseiket, gúnyos elégültséggel; mit nézed a nyomorúságunkat , és nem segítesz ? aztán mintegy édesítőül mondá:— Ugyan kedves Zoltán, légy olyan jó, hintázz bennünket....... Ekkor mosolyogva lépett oda az ifjoncz s megragadva izmos kezeivel a csónakot, olyat lóditott rajta, hogy az felrepült a jégbe. A két lyány sikoltott, mintha félne s aztán mégis biztaták Zoltánt, hogy lóditsa meg erősebben a hintát. A diadal ezúttal az övé volt. 1 . Zimony, máj. 24. Az estre Orsováról jött gőzössel ideérkezett Glasse Gusztáv ur porosz consull ügynök Krajováról, ki eddig ott hivatalosan működött, most azonban — miután a bukaresti porosz főconsul zászlóját bevonta — előlegesen a belgrádi consulsághoz csatlakozik. Az ügynök ur ma átment Belgrádba. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ő cs. k. Felsége Erzsébet császárné az alsóausztriai főherczegségben létező beteg-, és egyéb humanitási és jótékonysági intézeteknek 6000 pengő forintnyi kegyadományt juttatni méltóztatott. Bécs, máj. 26. Biztos hallomás szerint, ide Bécsbe is az utóbbi napokban Oroszország részéről új béke