Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-28 / 1265. szám
hahogy a görög kormány megfelelő választ nem ad, a hatalmak illő rendszabályokhoz fognak nyúlni, hogy azt kényszerítsék. E két jegyzék közzététele Athénben a kedélyeket nagy ingerültségbe hozta. A tanácskozás négy napja a minisztertanácsban s a cselszövények azon kívül elmúldtak, de eredményhez még nem lehet jutni, részint a tényállás nehézsége, részint a jegyzékek tertelme miatt. E körülménynél fogva azon hír terjedt el, hogy a minisztérium kebelében szakadás történt , mely annál inkább talál hitelre, miután már volt rá eset, hogy a két legfiatalabb miniszterek beadták lemondásukat, de ekkorig azt el nem fogadták. A hír így formulázza a tényállást : három miniszter a jegyzék feltétlen elfogadása mellett, három annak részbeni s egy teljes elvetése mellett van. Oroszország. Egy angol fregátnak Odessa előtt történt elfogatásáról Bécsbe érkezett tudósítás ekként adja elő ez eseményt. A fregát üldözött egy orosz kereskedőhajót s a „kis szökőkút“ nevű zátonyra került s többé onnan elmozdulni nem birt. Alig feneklett meg a hajó, tüstént az összes parti ágyuk tüzelni kezdtek reá, mit ez csak gyöngén viszonozhatott, mert megfordulni képtelen volt; fél óra múlva leeresztő vitorláit, mire az oroszok felhagytak a tüzeléssel s három magángőzös, köztük a Lloyd postagőzöse, orosz katonákkal közeledek, s a fregátokat birtokba vevék; az angol legénység ellentállás nélkül adta meg magát, a 3 gőzösre szállíttatott, s az angol fregát orosz matrózokkal láttatott el, miután az angol lobogó a tengerbe vettetett ; az orosz lobogót felhúzták s intézkedéseket tenek a fregátot a kikötőbe bugszirozni. E perczben jelent meg két más angol fregát, az elsőt megszabadítandók, de a magángőzösről, a parti ütegekből s az elfogott fregát lövegeiből oly heves tüzet kezdtek a támadó két angol fregátra, hogy ezek kénytelenek voltak visszavonulni. Az ütközet alatt az orosz kézbe esett fregát meggyűlt, s a felső fedélzet leégett; az elfogott angol matrózok közöl egy nagy rész a tengerbe ugrott s az angol hajók felé úszott, kik őket felfogák. A következő tényt — úgymond a „Patria“ — nem lehet tagadni, s mutatja az orosz ügynökök által elhíresztelt hamis tudósítások természetét. A czár szolgálatában állt parancsnokok mindannyiszor, valahányszor ütközet fordult elő, három jelentést, szoktak tenni; egyet a czár személye számára, melyet csak ő olvas s melyben kötelesek, az igazat megmondani; a másodikat a miniszter számára, mely közzétételre s egész Európában elterjesztésre van szánva, s mely hemzseg a tévelyek és igaztalanságoktól; czélja : a közvéleményt a tények elferdítése által és az által, hogy az orosz fegyverek minden megveretését megannyi győzelmekül tüntetik fel, tévelybe vezetni; egy harmadikat végre a birodalom belebeli népesség számára. Az utóbb említett jelentések orosz nyelven nyomatnak rá , a templomokban kiragasztainak s a papok által felolvasotttak. — Telvék a legotrombább hazugságokkal, úgy hogy a kormány óvakodik, azokat Európába juttatni. Aztdessai esmény után ily bulletin Moszkvában s annak kormányzósági területén is tétetett közzé, melyben mondva van, hogy az orosz ágyúnaszádok az egyesült flották 3 hajóit, elfogták s azok legénysége az odessai virítóban v m eljárva, hol a háború befejeztéig maradnak Éhez nem kell commentár. (Oroszország viszonya a khivai khánhoz). A Tr. Zrg hoz ez iránt egy közleményt, mely a helyzetet ép azon világban tünteti fel, mint egy bécsi lap, mely erre nézve nem rég hozott közlést: Kabulba, úgymond, nemrég jöttek férfiak Chokandból, állítólag kereskedők, tettleg azonban orosz ügynökök, kiket az emir különös barátsággal fogadott s ismételt értekezletekre méltatott, azon ürügy alatt, hogy ez emberek szökését Bokharából előmozdították, midőn ő ott egykor fogva volt. Az emir kétszínű magaviselete, ki egyrészt barátságot színlel Anglia iránt, mig másrészt ugyan e hatalom ellen összeesküszik, az által magyaráztatik meg, hogy alattvalóinak felkelésétől tart, ha oly távol hatalomnak mint Oroszország barátságát eléje teszi a britekkel a szövetségnek, kik Peshawerben oly közel vannak. Ez ügynökökhez most nemrég egy sürgöny érkezett Bokharából. Az orosz tábornok, ki az expeditiót Khivába vezényli, a khivai khán egy nemes emberét Bokharába küldötte egy a két előbb nevezett állam, t. i. Oroszország és Khiva közt kötött szövetség másolatával. Egy más másolat a kabuli ügynökökhez jön küldve. Mindkét állam egymásnak örök barátságot esküszik, egy orosz követ székeljen jövőben Khivában s 10 orosz tiszt 10,000 lovasnak élére állíttassák , kiket Oroszország a khivai khán által alkalmaz s zsolddal ellát. Az öszszes perzsa , bokharai , afghani és orosz rabszolgák, kik Khivában léteznek, a vételár felének letétele mellett szabadságba helyeztetnek; az oroszok, a jelen határon túl egy hadi vonallal, telepet állíthatnak s ott helyőrséget tarthatnak, miért a khánnak évenként 10,000 románt fizetnek. 20 év múlva, ha mindkét fél barátságának jeleit adandotta, a helyőrség vissza fog vonatni. Az orosz tábornok, ki most haderejével 2—3 napjárásnyira áll Khivától, a most kijelölt pontig menjen vissza. A bokharai király állítólag szintén igen hajlandó Oroszországhoz csatlakozni, s Doszt Mohamed khán egy ügynököt küld, ki a dokandi emberekkel az orosz tábornokhoz Khivába megy , s ennek a szándékolt szerződvényt eredetiben átviendi. A Doszt az orosz kormánytól 5000 embernyi segédcsapatot s a szükséges pénzeket kívánta volna, hogy a peshaveri és kashmiri alghani tartományok visszahódítását megkezdhesse. Ha kedvező válasz, a pénz megérkezik, úgy a Doszt szövetségét Oroszországgal nyilvánosan közzé fogná tenni s saját személyében elindulni, hogy az orosz tábornokkal (Khimkabnak nevezik őt a jelentések) az Oxusnál találkozzék. A perzsa király is küldött volna Herat, Szisztán, Kandahar és Kabulba követeket. Különben mint hallik a brit hadtest Sindhben erősittitik s a főkormányzó maga menne az éjszaknyugoti határra. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Úgy látszik, a vidini tudósítások versenyezni akarnak a bukarestiekkel hitelességben és az orosz fegyverek légből kapott győzelmeinek hirdetésében. Este onnan kelt 17-ki levél mondja, mikép ott is el volt terjedve a Razgrad mellett vívott csata híre, melyben a törökök tönkre vezettek volna, mint Vidinben beszélték, 20,000 (mond húszezer 11) ember és 6 pasa veszett volna el. Némelyek szerint e csata már Razgradon túl, egészen közel Sumlihoz vivatott, úgy hogy azt itt már sumlai csatának is nevezték. Azonban 18-kan megérkezett Vidinbe Omer pasa egy segédtisztje annak főhadiszállásáról, ki a dolgok állásáról Szilisztriánál és Sumlánál egészen másként hangzó tudósításokat hozott. 24 óra alatt tette meg ez utat Sumlából Vidinbe, s 15-én még Szilisztriában volt. Az összeköttetést Szilisztria és Sumla közt még teljesen akadálytalannak találta, s a sumla-vidini úton sem találkozott oroszszal, s ekként az oroszok győzelmes előhaladásáról Razgrad felé, sőt azoknak esetleges előnyomulásáról Sumla felé szóló híreket méltán meghazudtolható. Ugyan e futár állttá, miképp nap előtt indulván el Szilisztriából, azt teljességgel nem találta bezárultnak , mert különben el sem is mehetett volna. Szilisztria bástyái a legjobb állapotban vannak s a vár még bezárulás esetében is tartani fogja magát; ugyancsak az ő nyilatkozata szerint a törökök legszélső hadpontja a Dobrudzsában még mindig Karassa; azonban habár erre nézve mint távol első helyről nem lehetett is egész pontosan értesülve, de többi adatai mint szemtanúéi bizonyosan teljes hitelt érdemlenek, s így a bukaresti és vidini hírkovácsolók cselszövevényeinek hálózata ismét egyszer ketté szakadt. Hogy Szilisztria sorsa teljességgel nem oly kétségbeesett, mutatja a következő alsó dunai tudósítás is : „Egy bukaresti máj. 20 ki tudósításokat tartalmazó magánsürgöny szerint a földmunkákat Szilisztria ostromára csak 19-én kezdették meg; a nehéz üregű ágyuk azon nap vizettek át a hídon, szintúgy sánczkosarak , rőzsék és földzsákokkal rakott ezernél több kocsi is aznap kelt át. Csak nagyja a Lüders hadtestnek, továbbá a Chruleff hadosztály és 6000 önkénytes a 2. 3. és 4 hadtest ezredeiből vesz részt az ostromban ; a Grotenstelm hadosztály, erősítve egy fél gyalog dandárral, előőrsökön áll Bazardzsik és Sumla felé; a razgradi úton állnak azon orosz csapatok, melyek Oltenitza-Turtukainál mentek át a Dunán.“ Ekként tehát az Oltenitza felett létesített átkelés is inkább Szilisztria ellen van még ekkorig intézve, mint további előnyomulásra Sumla felé, honnan Omer pasa Szilisztria felmentésére csapatokat indíthat, mit azonban hogy miért nem tehet még most , mielőtt a segédseregek megérkeznének , mutatja a következő közlés : „Bukarestből máj. 18-kán kelt tudósítás szerint Lüderstick hadteste közepe és balszárnyával a Bazardzsikból Sumla felé vezető úton máj. 10 én megindult. Előhaladását csak lassan létesítheti, miután a török portyázó csapattestek ismételve támadást tettek, hogy őket visszavonulásra kényszerítsék. 15 én előhada Grotenhjelm alatt Bazardzsik és Szilisztria közt állt , hol 14-én heves ütközet volt, de eredménytelen. Egy nagy csata előestéje tehát közelit.“ E szerint Lüders tbk irányát Sumla felé veszi, hol azonban a Chroniclenek egy april 29-ki levele szerint 60,0110 ember van öszpontositva, s a városnak valódi ünnepi szint van. Legérdekesebb a város előtti sík. Ott táboroz a tüzérség, lovasság és gyalogság legnagyobb része. Naponként tartatnak manoeuvrek és Omer pasa szemétesen gyakoroltatja katonáit, mi egy török tábornoknál nagy ritkaság. Tér különben van itt akár egy millió katonának. Igen kívánatos lenne, ha a török katonáknak jobb lőfegyvereik volnának, de különben rajtuk és tisztjeiken valóban igaztalanságot követnénk el, ha becsméreljük. Erkölcsi tekintetben a török katona az angol és franczia felett áll. Illedelmesen beszél, nem részegszik le, nem verekedő s mindig helyén áll. Őrszobák nincsenek, mert nem szükségesek. A tiszteket csak kevéssé háborgatják katonáik, a közember rendes életet visz s onnan jó főleg, hogy a török hadsereg egészségi állapota aránylag nagyon kielégítő. Mintegy 1000 beteg van a kórházakban, mi valóban csekélység, ha hogy veszszük, hogy ezek egy majdnem egy év óta az ellenséggel szemközt egészségtelen égalj alatt álló 100,000-nyi hadsereg beteglétszámát képviselik.“ A „Gazette du mirdi“-ben olvassuk : Elhatároztatott a gallipolii szövetséges tábort felszedni, máj. 20-án a franczia hadsereg nagyja megkezdte előnyomulását Drinápoly felé. Gallipoli csupán kikötési állomás lesz. Megerősiték s helyőrséggel láták azt el. Az egész félsziget véd állapotba lön helyezve s a félsziget legkeskenyebb helyén már is bevégzett sánczművek vannak. Kis-Oláhországot illetőleg írja a „Sieb. B.“, hogy az oroszok főhadiszállása most Szlatinában van; a betegek és a podgyászok Bukurestbe szállíttatnak, honnan Jassyba tovább indíttatnak. A nagy logothet Janku Mann családjával együtt Bukurestet odahagyta s az ausztriai államokba ment. .Bukurestben egy angol hajónak Odessánál történt szétrombolásáért hála isteni tiszteletet tartottak. E hajót, a Tigert, lembergi máj.22-ki tudósítás szerint congres röppentjükkel kelte szétrombolni, miután meggyőződtek, hogy azt elvitetni nem képesek. Moldvából írják, hogy az orosz csapatok vonulása Bukovina és Erdély határa felé kezdetét vette. Mondják, hogy az ausztriai tartományok határán felállítandó hadsereg 150,000 emberből álland. Szombatból 15-éről jelentést veszünk, hogy a szebasztopoli ostromzár az oroszokat kényszerítette, a 200 mfldnyi abebasiai és mingreliai tengerpartot, mely Batumtól Anapáig terjed, az ott létező erősített helyekkel együtt oda hagyni. Ápril 24-én az oroszok elhagyták Szukum-Kalét és Anapát, a legfontosb két várost, azokat előbb felgyújtván. Redut Kalét és Ubignét is odahagyták az oroszok. Az abehasiaiak 4 előkelőből álló ideiglenes kormányt állítottak. Éjszaknyugati csatatér: Kielből, máj. 22-éről írják, hogy a franczia hajóraj Parseval-Deschenes admirál alatt a kieli öbölben horgonyoz, s számos látogatók nézik meg azt. Londonból jelentik, hogy a fehér tengerre rendelt hajóraj tegnap Ommaney kapitány alatt a Drinából kivitorlázott. Ez áll az Eurydice, a Miranda, és Brisk angol, és a Semillante franczia gőzösből.géd szeretetek áldozatai lesznek. A kisded számot a magyar katonás szeszélyű tüzér, Csontos Pál, Borbála, Deli Vid szerető, s szerelmében merész és lelékeny neje, s még a kis Zrínyi György is nevelek, ki gyenge kora daczára családja fajbeli edényét, az elhatározottságot, már oly kibélyegezve mutatja, miszerint öngyilkossággal fenyegetőzik, ha atyja őt a miellette küzdéstől eltiltja. Különbözőbb s többnemű, bár az epos kisebb terjedelméhez képest szintén nem nagy számú egyéniségek rajzoltatnak az ellenfél részéről, aminek a török seregek hasonlíthatlanul nagyobb száma, s főleg szabadabb mezeje egyelőre már kedvezett. Elül áll itt is, habár nem külső tetterővel, de lelki tulajdonaival, Szülimán, ki egyfelől mint elhatározásaiban indulat s boszu által vezetett makacs aggastyán mutattatik fel, de másfelül , hol maga személyesen közvetlenül nem érintetik, mint Deliman s Demirhám hirtelen indulatból keletkezett tanácsai s szándékai irányában, az okosság nyugalmas fegyverét ügyesen forgatja ; s végül is, midőn vezérei egyenetlenségeit, sokaknak közölök elestét, fenyitéktelen népe pusztulását, a magyarok okossággal párosult, s igy nagy előnyöket aránytalanul kisded áron vásárló vitézségekel látná, elcsügged , s az ostrommal felhagyandó, ha a tudva levő galambposta által a várbeliek valóságos állapotáról még jókor nem értesül. E rajz ellen semmit kifogás nem lehet, sőt ama psychologiai s tapasztalási adaton nyugszik az, mely szerint a túlremény csalatkozását ernyedés követi, ha erős lelki alapja nincs, mi itt az agg kornál fogva természetesen már hiányzott. Fogyatkozásnak vehetjük, hogy a költő a török táborban működő egy gondolat, egy akaratnak láthatóbb képviselőt s intézőt nem adott: e szerepre Szokolovics Mehmet, a fővezér, volt meghivatva a história úgy, mint állása által : ő csak egy párszor s úgy jelenik meg, mint a szultán parancsainak kifejezője; s és ezért a törökök működései is úgy jelennek meg inkább mint egy nem jól vezénylett hadé,mint az alvezérek önkényes szeszélyeitől függő, szerves életnélküli tettek. De már az alvezérek sorában több, éles vonásokkal jelzett egyéniségek tűnnek ki. A tanács emberei főleg Busán, a császári vő , egy ész s nem érzés által vezetett, ehez képest a körülményeket foyugton megfontoló, helyesen belátó, s a tettet gondolva intéző, lassú természet; Petrás, a körülményesen bizonyító, higgadt szónok; Halál, a kigyó okossága, álnok, számoló, sima diplomata , másfelül ezeknek természetes ellentételei főleg a tatár khánfi D ei mán s a szerecsen Demirhám, amaz legbátrabb, ez legvadabb vezér a török táborban, az észi ildom szavára nem hallgató, nyugtalan, rohanó természetek. Mindamellett is Delimán élénk részvételt gerjeszt mindenek előtt lovagias és tisztán emberi vonással mérsékelt bátorságával, különösen azon szép jelenetben, hol Szigetbe szorulván, s támadóit mind leölvén, pirulva ugyan, hogy hátat mutasson ellenének, de az élet szeretetétől indíttatva még is, melyet itt ezéltalanul áldoz vala fel, kivonul; utólag mindazáltal, a hátrálás tudatában erődve, s Rustántól, a Kamilla gyűlölt férjétől, gúnyolva ezt legyilkolja; s azért a táborból barátjai tanácsára kibujdosik; de érdekelő úgy is mint szerelem betege, s utóbb a boszúé a végzet felett, mely őt a valahára kivívott kedvestől rövid boldogság után ismét megfosztotta. Vonszó Demirhám is, afrikai ég forralta habzó vérével, ki vadsága daczára a barátság érzései iránt fogékony, Hamviván megboszulására vívja azon hármas párbajt, melynek végre is áldozatául esik. Érdekes alakok még Mehmet a boszniai pasa, a lágy s meggondolatlan jólélő, de ki fia veszedelmétől, majd eleste által rendkívüli csatára bátoríttatik, s az általa már már Zrínyire hozott veszély szinte csodásan fordul vissza saját fejére ; továbbá Kambér, Hamvirán atyai kísérője, s midőn ez elesett, hűségének halállal megpecsétlője ; Kamilla , a forró szerelmes ; végre mind két részről némely csak egy egy perezre megjelenő, s igy csak pár vonással vázolt alakok. Mi pedig költőnk módját illeti a jellemzésben : ő ezt kevesbbé leírások,mint helyzetek, tettek s beszédek, tehát önnyilatkozások által fejti ki, minélfogva alakjai nemcsak éles, szemléletes, de gyakran valóban drámai élettel bíró képek. Még a csodálatosra, vagy az úgynevezett machinára a Zrinyiászban kell egy futó pillantást vetnünk. Szükségtelen megjegyeznem, hogy a költő helyesen cselekedett, midőn azt műve vezér eszméjéül vette fel: az epopoea Charaktere kívánta azt, a történet rendkívülisége, valamint kora is, melyben élénk vallásos érzet ihlette a nép többségét, megengedte. Miképen intézte azt Zrínyi, láttuk, s láttuk, miképen az nem valami külső ékesítmény, melyet eltávoztathatni, hanem maga az eszme, lelke a költeménynek. Mindamellett takarékos kézzel használta : a protestantismus megrendítette volt a csodák iránti hitet; s igy a költő is, egy lényegben még akkor protestáns országban, csak óvatosan és kimélve fordulhatott e hithez, s név szerint a tisztán bibliai s általános keresztény nézethez tartotta magát. Mondottam: takarékos kézzel, ugyanis, miután Szulimán fel van a magyar hadjáratra indítva (I), Zrínyi pedig isteni szózat által önfeláldozó határozatában megerősítve , vértanúvá avatva (II. 78 ), csak egyszer, egy nagy veszély perezében nyúl be az isteni hatalom az eseménybe, t. i. hol a siklósi ütközetben Mehmet, fia eleste fölötti kétségbeesésében, halálos csapást mér Zrínyi fejére, de Az isten angyala az csapást megtartá, Az Mehmet kezében szablyát megforditá. . (III. 86.) Innen kezdve természetes erőkkel éri be, mert a Zrínyi ihletett beszédeinek ihlető hatását seregére csak erkölcsi tényzőként vehetjük, és csak, miután épen ez erkölcsi erők oly rendkívüli, szinte emberfeletti hatásokat gyakorlottak az ellenségen, avatkozik a pokol a dolgok folyamába , s idézi elő a fő ostromban azon nagy pusztítást a várba, melynek közvetlen következése a szigetiek végkirohanása , de hogy e magasztos tett véghez mehessen, hogy ők a török erőt még lehetőleg leszállíthassák, és Szulimán, legjobb népeivel, a keresztnek áldozatul eshessék : küldi le isten mennybeli légióit a pokol seregének visszaverésére. S ez igy helyesen van; de a mire észrevételünk lehet, az a classical hitrege összeolvasztása a keresztyén nézettel, mely ott érezteti leginkább visszásságát, hol Alderán Plútót s a többi Orkoszbeli lelkeket Krisztusnak rajtok vett győzedelmére emlékezteti, s ezzel izgatja fel a keresztyénség ellen (XIV , 42 sz.) A leghivőbb elme is azt kérdi : mit keresnek Platón és Briareus, Lykaon s az Eumenidák, Geryon s Mezantius stb. stb. a törökök mellett és Sziget ellen, holott sem azok, sem ezek nem ismerik hatalmukat, és mind azok, mind ez egyistenhivő s bálványmegvető ? De e hiba nem Zrínyié : a classics literatura felocsúdása korában a görög mythologia nem csak a miveit világ köztudatába s szinte érzetébe olvadt, hanem képes beszéd gyanánt úgy ellop minden előadást, hogy Marsot háború helyett, Ámort szerelem helyett stb. még a tanultak közbeszédében is lehetett hallani. S inte így átment az valamennyi európai népek költői nézletébe is, s már itt nemcsak puszta nevek, de működő hatalmakként lépnek fel szinte a XVIII. századig Görögország istenei, noha — ami a visszásságot csak növelte — a keresztény mythossal megosztva birodalmukat, mint azt név szerint Dante óta az olasz költőknél, s különösen Tassénál is, látjuk. S már most néhány vég szót az előadásról. Ez egészben tárgyilagos, eposi nyugalommal és szoborszerű kiképzettséggel haladó, s ha mégis a költő tiszta elbeszélő szerepéből többször kilép, s a maga érzései és reflexióinak kölcsönöz hangot, úgy az csak a keresztény költészet kiválólag alanyi álláspontjának beszámítható, s a mennyiben mérsékkel, s mintegy a tárgyalt dolog folyományaként jelenik meg, mert a tárgyas hatást előmozdítja, elnézhető. Csak ha az ily kitérések a tárgygyal semmi összeköttetésben nincsenek, mint kinövések méltán gáncsolandók ; s mint ilyet kell mulhatlanul a XIV. ének különben igen szép bevezetését megrónunk, melyben egy időközben az olasz földre tett útjáról megtérvén, reá váró baráta érzékenyen köszönti, s különösen öcscsét Pétert dicsőíti. Különben Zrínyi előadása áradozás nélkül könnyű és szabad; lelkes; erős színekkel festő, néha meglepőleg szép leírásokkal gyönyörködtető; gyakran él hasonlatokkal, képekkel, képes kifejezésekkel, mik többnyire az újság színét viselik, s az eposzi jellemző s festő mellékneveknek ő a behozója költészetünkbe. Világrontó tábor (a török), világbiró (győző) császár, hadverő isten, világrettentő halál, halálhozó Zrínyi, nagy, kegyetlen, vitéz Delimán, okos Algás, földemésztő seregek, seregek megbontó isten, fegyverhordozó sas, emberölő dárda stb. ilyek azon hathatós ecsetvonások, mikkel ő személyei és tárgyainak gyakran nyomosabb kifejezést ad, a nélkül, hogy azokat stereotypekké végre üresekké tenné , minek csak tetemes kiterjedésű műben van czélja. Kevesbbé felel meg, sőt összes költői nagyságához mérve, egyátaljában gyenge, Zrínyi verselő technikája és nyelvezete. Érzi ugyan ő azt maga is, s azért igen naivul igy mentegetőzik a Zrinyiász előszavában : „Virgilius tiz esztendeig irta Aeneidest, énnekem pedig egy esztendőben, sőt egy télben történt véghez vinnem munkámat. Egyikhez is (t. i. előbb még Homer említtetett) nem hasonlítom pennámat, de avval őelőttök kérkedhetem, hogy az én professióm avagy mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országnak szolgálatára annál. Azt, kit ittam, mulatságért .Írtam, semmi jutalmat nem várok érette, őnekik más gondjuk nem volt, nekem ez legutolsó volt. Írtam azt mint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni.. . . Soha meg nem korrigáltam munkámat, mert időm nem volt hozzá, hanem első szülése elmémnek... . „Mindamellett a külső forma elhanyagolása az egyedül belső szépségekre figyelő olvasó örömét is, nem tagadhatni, gyakran megzavarja. Nem a néha erőltetett szórendet, az itt-ott előforduló nyelvhibákat, még csak nem is a kor szokásában levő idegen szókat — bár a komoly, néha fenséges helyeket egész szépségekből kivetkőztetik; nem is a rosznál roszabb rímeket értem-- gyakran igen szépek és correctek fordulnak elő —, hanem értem a az általa behozott tizenkét soros, és trocheusi lejtéssel bíró, négyes stanza (előtte t. i. az ily stanzák choriambusi eséssel bírtak) fő csínjának, úgyszólván lüktető pontjának , a vágánynak elhanyaglását, mi által gyakorinál gyakrabban nemcsak versnek szűnik meg a vers lenni, de prózának is, mert minden numerust nélkülöz. Másfelül nem tagadhatni, hogy helyenként meglepő szép sorok és versszakok fordulnak elő, de ezek a részben zavart éleményt tisztává nem deríthetik. Egyébiránt ez utóbbi fogyatkozások, s azon, előadásimban itt ott megrótt, apróbb hibák daczára is, miket műtani szigorral emeltem ki, a Zrinyiász úgy is mint eredeti mű — mert a helyenként kimutatott s még könynyen bővíthető reminiscentiák mellett is, milyektől Virgil, Ariosz, Tasso s más nagy költők előzőikhez képest hemzsegnek, Zrínyi legeredetibb költőink közt fénylik — úgy is mint lángelmüleg fogalmazott, eszméletes biztossággal s alkotó talentummal kivitt nemzeti szépmű főrangot foglal el eposi irodalmunkban, s mint ilyen megérdemli, hogy ne legyen mívelt magyar, ki a nyers héjon áthatva, a nemes magvat ne ismerje, ne élvezze, ne becsülje. FŐVáROSI 13 VIDÉKI OJDORSÁGOK. Budapest. Az írói és művészi tulajdont biztosító törvényrendelet nem sokára közzé fog tétetni. — A P. Lloyd szerint a legfelsőbb megsemmitő törvényszék végleges szervezése f. évi június elején meg fogna történni. — Magyar Mihály pesti kiadó könyvárusnál Magyarország színezett térképe jelent meg. E térkép Lipszky nagy térképe után készült s a legújabb politikai felosztás mellett kiterjeszkedve az erdélyi, horvát és tótországi részekre is, a törvénykezési arrendírozást is pontosan kijelöli, a járásbirdságok székhelyei egy, s a törvényszékeké két vonallal vonatvon alá. A vasutak, postaútvonalak, csatornák nagy figyelemmel jelöltettek meg, s nyugodtan elmondhatjuk, hogy ily mértékben jobb és olcsóbb térképpel nem birunk.Ára pft, vászonra húzva 3 pírt. — Nem sokára két rég nem hallott opera fog a nemzeti színpadra kerülni: a Bájital és a Négy Hajmonfi. Az elsőben Adina szerepét Lesniewszka k. a. éneklendi,mint hisszük, magyarul, a másodikban hogy a Róza k. a fog, mint szerződött tag először fellépni. A négy Hajmonfi egyike a legkedvesebb franczia dalműveknek s ha- s bár a kisasszony tehetségét, hangerejét, főkép első fellépte Magyar könyvészet. 167(396). Egyházi beszédek Kálmán Ferencztől. Első füzet. Kecskeméten. Nyomatott Szilády Károlynál. 1854. Kis 8-rét. 125 l. (Ára 36 kr.) 168(397). A makói ág. hitv. fiókeryyilekezetnek anya-egyházzá lett kinyilatkoztatása s első rendes lelkésze bevezetésének ünnepélye, tiszt. Szeberényi Andor urnak 1854. évi febr. 19-dikén lett beiktatása alkalmával mondott egyh. beszédekben előadva. (Az egyház kivonatára.) Szarvason Réthy Lipót gyorssajtóján. 1854. 8 rét 32. 169(398). Templomi beszéd, melyet tartott Jeszenszki László h. m. vásárhelyi ev. pap. Szarvason, Réthy Lipót nyomdájában. 1854. 8 rét 11. (Ára 6 pkt.) Az eladott példányokból begyült fillérek nemzetünk jeles költője, Garay János árváinak felsegélésére fordítatnak.*) 170(399). Vegyes házasságok és az uj polgári törvénykönyv. Irta Oltványi Pál, Csanádi püspöki iroda igazgató. Temesváron, 1854. Hazay Márk és fia Vilmos betűivel 8-rét. (Ára 30 pkt.) *) Szerkesztőségünknél is kapható. Szerk.