Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-28 / 1265. szám

hahogy a görög kormány megfelelő választ nem ad, a ha­talmak illő rendszabályokhoz fognak nyúlni, hogy azt kényszerítsék. E két jegyzék közzététele Athénben a kedélyeket nagy ingerültségbe hozta. A tanácskozás négy napja a minisztertanácsban s a cselszövények azon kívü­l elmúl­d­tak, de eredményhez még nem lehet­ jutni, részint a tényállás nehézsége, részint a jegyzékek tertelme miatt. E körülménynél fogva azon hír terjedt el, hogy a mi­nisztérium kebelében szakadás történt , mely annál inkább talál hitelre, miután már volt rá eset, hogy a két legfiatalabb miniszterek beadták lemondásukat, de ekkorig azt el nem fogadták. A hír így formulázza a tényállást : három miniszter a jegyzék feltétlen elfoga­dása mellett, három annak részbeni s egy teljes elve­tése mellett van. Oroszország. Egy angol fregátnak Odessa előtt tör­tént elfogatásáról Bécsbe érkezett tudósítás ekként adja elő ez eseményt. A fregát üldözött egy orosz keres­­kedőhajót s a „kis szökőkút“ nevű zátonyra került s többé onnan elmozdulni nem birt. Alig feneklett meg a hajó, tüstént az összes parti ágyuk tüzelni kezdtek reá, mit ez csak gyöngén viszonozhatott, mert megfor­dulni képtelen volt; fél óra múlva leeresztő vitorláit, mire az oroszok felhagytak a tüzeléssel s három ma­gángőzös, köztük a Lloyd postagőzöse, orosz katonák­kal közeledek, s a fregátokat birtokba vevék; az angol legénység ellentállás nélkül adta meg magát, a 3 gő­zösre szállíttatott, s az angol fregát orosz matrózokkal láttatott el, miután az angol lobogó a tengerbe vette­tett ; az orosz lobogót felhúzták s intézkedéseket tenek a fregátot a kikötőbe bugszirozni. E perczben jelent meg két más angol fregát, az elsőt megszabadítandók, de a­­ magángőzösről, a parti ütegekből s az elfogott fregát lövegeiből oly heves tüzet kezdtek a támadó két angol fregátra, hogy ezek kénytelenek voltak visszavo­nulni. Az ütközet alatt az orosz kézbe esett fregát meg­gyűlt, s a felső fedélzet leégett; az elfogott angol mat­rózok közöl egy nagy rész a tengerbe ugrott s az angol hajók felé úszott, kik őket felfogák. A következő tényt — úgymond a „Patria“ — nem lehet tagadni, s mutatja az orosz ügynökök által elhíresztelt hamis tudósítások természetét. A czár szolgálatában állt parancsnokok mindannyiszor, vala­hányszor ütközet fordult elő, három jelentést, szoktak tenni; egyet a czár személye számára, melyet csak ő olvas s melyben kötelesek, az igazat megmondani; a másodikat a miniszter számára, mely közzétételre s egész Európában elterjesztésre van szánva, s mely hemzseg a tévelyek és igaztalanságoktól; czélja : a közvéleményt a tények el­ferdí­tése által és az által, hogy az orosz fegy­verek minden megveretését megannyi győzelmekül tüntetik fel, tévelybe ve­­z­e­t­n­i; egy harmadikat végre a biroda­lom bel­­ebeli népesség számára. Az utó­bb em­lített jelentések orosz nyelven nyomatnak rá , a templomokban kiragasztainak s a papok által fel­olvas­otttak. — Telvék a legotrombább ha­zugságokkal, úgy hogy a kormány óva­kodik, azokat Európába juttatni. Azt­des­­sai es­­mény u­tán ily bulletin Moszkvában s an­nak kormányzósági területén is tétetett közzé, mely­ben mondva van, hogy az orosz ágyúnaszádok az egyesült flották 3 hajóit, elfogták s azok legénysége az odessai v­irítóban v m eljárva, hol a háború befejeztéig maradnak Éhez nem kell commentár. (Oroszország viszonya a khivai khánhoz). A Tr. Zrg hoz ez iránt egy közleményt, mely a helyzetet ép azon világban tünteti fel, mint egy bécsi lap, mely erre nézve nem rég hozott közlést: Kabulba, úgymond, nemrég jöttek férfiak Chokand­­ból, állítólag kereskedők, tettleg azonban orosz ügynö­kök, kiket az emir különös barátsággal fogadott s ismé­telt értekezletekre méltatott, azon ürügy alatt, hogy ez emberek szökését Bokharából előmozdították, midőn ő ott egykor fogva volt. Az emir kétszínű magaviselete, ki egyrészt barátságot színlel Anglia iránt, m­ig másrészt ugyan­ e hatalom ellen összeesküszik, az által magya­­ráztatik meg, hogy alattvalóinak felkelésétől tart, ha oly távol hatalomnak mint Oroszország barátságát eléje teszi a britekkel a szövetségnek, kik Peshawerben oly közel vannak. Ez ügynökökhez most nemrég egy sür­göny érkezett Bokharából. Az orosz tábornok, ki az expeditiót Khivába vezényli, a khivai khán egy nemes emberét Bokharába küldötte egy a két előbb nevezett állam, t. i. Oroszország és Khiva közt kö­tött szövetség másolatával. Egy más másolat a ka­­buli ügynökökhez jön küldve. Mindkét állam egy­másnak örök barátságot esküszik, egy orosz követ székeljen jövőben Khivában s 10 orosz tiszt 10,000 lovasnak élére állíttassák , kiket Oroszország a khi­vai khán által alkalmaz s zsolddal ellát. Az ösz­­szes perzsa , bokharai , afghani és orosz rabszol­gák, kik Khivában léteznek, a vételár felének leté­tele mellett szabadságba helyeztetnek; az oroszok, a jelen határon túl egy hadi vonallal, telepet állíthatnak s ott helyőrséget tarthatnak, miért a khánnak évenként 10,000 románt fizetnek. 20 év múlva, ha mindkét fél barátságának jeleit adandotta, a helyőrség vissza fog vonatni. Az orosz tábornok, ki most haderejével 2—3 napjárásnyira áll Khivától, a most kijelölt pontig men­jen vissza. A bokharai király állítólag szintén igen haj­landó Oroszországhoz csatlakozni, s Doszt Mohamed khán egy ügynököt küld, ki a d­okandi emberekkel az orosz tábornokhoz Khivába megy , s ennek a szándé­kolt szerződvényt eredetiben átviendi. A Doszt az orosz kormánytól 5000 embernyi segédcsapatot s a szükséges pénzeket kívánta volna, hogy a peshaveri és kashmiri alghani tartományok visszahódítását megkezd­hesse. Ha kedvező válasz, a pénz megérkezik, úgy a Doszt szövetségét Oroszországgal nyilvánosan közzé fogná tenni s saját személyében elindulni, hogy az orosz tábornokkal (Khimkabnak nevezik őt a jelenté­sek) az Oxu­snál találkozzék. A perzsa király is kül­­dött volna Herat, Szisztán, Kandahar és Kabulba kö­veteket. Különben mint hallik a brit hadtest Sindhben erősitti­tik s a főkormányzó maga menne az éjszaknyu­­goti határra. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Úgy látszik, a vidini tudó­sítások versenyezni akarnak a bukarestiekkel hitelességben és az orosz fegyverek légből kapott győ­zelmeinek hirdetésében. Este onnan kelt 17-ki levél mondja, mikép ott­ is el volt terjedve a Raz­grad mel­lett vívott csata híre, mely­ben a törökök tönkre vezettek volna,­­ mint Vidinben beszélték, 20,000 (mond húsz­­ezer 1­1) ember és 6 pasa veszett volna el.­­ Némelyek szerint e csata már Razgradon túl, egészen közel Suml­­­ihoz vivatott, úgy hogy azt itt már sumlai csatának is nevezték. Azonban 18-kan megérkezett Vidinbe Omer pasa egy segédtisztje annak főhadiszállásáról, ki a dol­gok állásáról Szilisztriánál és Sumlánál egészen más­ként hangzó tudósításokat hozott. 24 óra alatt tette meg ez utat Sumlából Vidinbe, s 15-én még Szilisztriában volt. Az összeköttetést Szilisztria és Sumla közt még teljesen akadálytalannak találta, s a sumla-vidini úton sem találkozott oroszszal, s ekként az oroszok győzel­mes előhaladásáról Razgrad felé, sőt azoknak esetleges előnyomulásáról Sumla felé szóló híreket méltán meg­­hazudtolható. Ugyan­ e futár állttá, mikép­p nap előtt indulván el Szilisztriából, azt teljességgel nem találta bezárultnak , mert különben el sem is mehetett volna. Szilisztria bástyái a legjobb állapotban vannak s a vár még bezárulás esetében is tartani fogja magát; ugyan­csak az ő nyilatkozata szerint a törökök legszélső had­pontja a Dobrudzsában még mindig Karassa; azonban habár erre nézve mint távol első helyről nem lehetett is egész pontosan értesülve, de többi adatai mint szem­tanúéi bizonyosan teljes hitelt érdemlenek, s így a bu­­karesti és vidini hírkovácsolók cselszövevényeinek há­lózata ismét egyszer ketté szakadt. Hogy Szilisztria sorsa teljességgel nem oly két­ségbeesett, mutatja a következő alsó dunai tudósí­tás is : „Egy bukaresti máj. 20 ki tudósításokat tartal­mazó magánsürgöny szerint a földmunkákat Szilisz­tria ostromára csak 19-én kezdették meg; a nehéz üregű ágyuk azon nap vizettek át a hídon, szintúgy sánczkosarak , rőzsék és földzsákokkal rakott ezernél több kocsi is az­nap kelt át. Csak nagyja a Lüders had­testnek, továbbá a Chruleff hadosztály és 6000 önkény­­tes a 2. 3. és 4 hadtest ezredeiből vesz részt az os­tromban ; a Grotenstelm hadosztály, erősítve egy fél gyalog dandárral, előőrsökön áll Bazardzsik és Sumla felé; a razgradi úton állnak azon orosz csapatok, me­lyek Oltenitza-Turtukainál mentek át a Dunán.“ Ekként tehát az Oltenitza felett létesített átkelés is inkább Szilisztria ellen van még ekkorig intézve, mint további előnyomulásra Sumla felé, honnan Omer pasa Szilisztria felmentésére csapatokat indíthat, mit azon­ban hogy miért nem tehet még most , mielőtt a segéd­seregek megérkeznének , mutatja a következő közlés : „Bukarestből máj. 18-kán kelt tudósítás szerint Lüders­tick hadteste közepe és balszárnyával a Bazardzsikból Sumla felé vezető úton máj. 10 én megindult. Előha­­ladását csak lassan létesítheti, miután a török por­­tyázó csapattestek ismételve támadást tettek, hogy őket visszavonulásra kényszerítsék. 15 én előhada Gro­­tenhjelm alatt Bazardzsik és Szilisztria közt állt , hol 14-én heves ütközet volt, de eredménytelen. Egy nagy csata előestéje tehát közelit.“ E szerint Lüders tbk irányát Sumla felé veszi, hol azonban a Chroniclenek egy april 29-ki levele szerint 60,0110 ember van öszpontositva, s a városnak valódi ünnepi szint van. Legér­dekesebb a város előtti sík. Ott táboroz a tüzérség, lovasság és gyalogság leg­nagyobb része. Naponként tartatnak manoeuvre­k és Omer pasa szemé­tesen gyakoroltatja katonáit, mi egy török tábornokn­ál nagy ritkaság. Tér különben van itt akár egy millió katonának. Igen kívánatos lenne, ha a török katonáknak jobb lőfegyvereik volnának, de külön­ben rajtuk és tisztjeiken valóban igaztalans­ágot követ­nénk el, ha becsméreljük. Erkölcsi tekintetben a török katona az angol és franczia felett áll. Illedelmesen be­szél, nem részegszik le, nem verekedő s mindig helyén áll. Őrszobák nincsenek, mert nem szükségesek. A tisz­teket csak kevéssé háborgatják katonáik, a közember rendes életet visz s onnan jó főleg, hogy a török had­sereg egészségi állapota aránylag nagyon kielégítő. Mintegy 1000 beteg van a kórházakban, mi valóban csekélység, ha hogy veszszük, hogy ezek egy majdnem egy év óta az ellenséggel szemközt egészségtelen égalj alatt álló 100,000-nyi hadsereg beteg­létszámát képvi­selik.“ A „Gazette du mirdi“-ben olvassuk : Elhatároz­tatott a gallipolii szövetséges tábort felszedni, máj. 20-án a franczia hadsereg nagyja megkezdte elő­nyomulását Drinápoly felé. Gallipoli csupán kikötési ál­lomás lesz. Megerősiték s helyőrséggel láták azt el. Az egész félsziget véd állapotba lön helyezve s a félsziget legkeskenyebb helyén már is bevégzett sánczművek vannak. Kis-Oláhországot illetőleg írja a „Sieb. B.“, hogy az oroszok főhadiszállása most Szlatinában van; a betegek és a podgyászok Bukurestbe szállíttatnak, honnan Jassyba tovább indíttatnak. A nagy logothet Janku Mann családjával együtt Bukurestet odahagyta s az ausztriai államokba ment. .Bukurestben egy angol hajónak Odessánál történt szétrombolásáért hála isteni tiszteletet tartottak. E hajót, a Tigert, lembergi máj.22-ki tudósítás szerint congres röppentjükkel kelte szétrombolni, miután meggyőződtek, hogy azt elvitetni nem képesek. Moldvából írják, hogy az orosz csapatok vonu­lása Bukovina és Erdély határa felé kezdetét vette. Mondják, hogy az ausztriai tartományok határán felál­lítandó hadsereg 150,000 emberből álland. Szombatból 15-éről jelentést veszünk, hogy a szebasztopoli ostromzár az oroszokat kényszerítette, a 200 mfldnyi abebasiai és mingreliai tengerpartot, mely Batumtól Anapáig terjed, az ott létező erősített helyek­kel együtt oda hagyni. Ápril 24-én az oroszok elhagy­ták Szukum-Kalét és Anapát, a legfontosb két várost, azokat előbb felgyújtván. Redut Kalét és Ubignét is odahagyták az oroszok. Az abehasiaiak 4 előkelőből álló ideiglenes kormányt állítottak. Éjszaknyugati csatatér: Kielből, máj. 22-éről írják, hogy a franczia hajóraj Parseval-Deschenes admi­­rál alatt a kieli öbölben horgonyoz, s számos látogatók nézik meg azt. London­ból jelentik, hogy a fehér tengerre rendelt hajóraj tegnap Ommaney kapitány alatt a Dri­­nából kivitorlázott. Ez áll az Eurydice, a Miranda, és Brisk angol, és a Semillante franczia gőzösből.­géd szeretetek áldozatai lesznek. A kisded számot a magyar katonás szeszélyű tüzér, Csontos Pál, Bor­bála, Deli Vid szerető, s szerelmében merész és lelé­­keny neje, s még a kis Zrínyi György is nevelek, ki gyenge kora daczára családja fajbeli edényét, az el­határozottságot, már oly kibélyegezve mutatja, misze­rint öngyilkossággal fenyegetőzik, ha atyja őt a miellette küzdéstől eltiltja. Különbözőbb s többnemű, bár az epos kisebb terjedelméhez képest szintén nem nagy számú egyéniségek rajzoltatnak az ellenfél részéről, a­minek a török seregek hasonlíthatlanul nagyobb száma, s főleg szabadabb mezeje egyelőre már kedvezett. Elül áll itt is, habár nem­ külső tetterővel, de lelki tu­lajdonaival, Szül­imán, ki egyfelől mint elhatározá­saiban indulat s boszu által vezetett makacs aggastyán mutattatik fel, de másfelül , hol maga személyesen közvetlenül nem érintetik, mint Delim­an s Demirhám hirtelen indulatból keletkezett tanácsai s szándékai irá­nyában, az okosság nyugalmas fegyverét ügyesen for­gatja ; s végül is, midőn vezérei egyenetlenségeit, so­kaknak közölök elestét, fenyitéktelen népe pusztulását, a magyarok okossággal párosult, s igy nagy előnyöket aránytalanul kisded áron vásárló vitézségekel látná, elcsügged , s az ostrommal felhagyandó, ha a tudva levő galambposta által a várbeliek valóságos állapotáról még jókor nem értesül. E rajz ellen semmit kifogás nem lehet, sőt ama psychologiai s tapasztalási adaton nyugszik az, mely szerint a túlremény csalatkozását ernyedés követi, ha erős lelki alapja nincs, mi itt az agg kornál fogva természetesen már hiányzott. Fogyatkozásnak vehetjük, hogy a költő a török táborban működő egy gondolat, egy akaratnak láthatóbb képviselőt s intézőt nem adott: e szerepre Szokolovics Mehmet, a fővezér, volt meghivatva a história úgy, mint állása által : ő csak egy párszor s úgy jelenik meg, mint a szultán parancsainak kifejezője; s és ezért a törökök működései is úgy jelen­nek meg inkább mint egy nem jól vezénylett hadé,mint az alvezérek önkénye­s szeszélyeitől függő, szerves életnélküli tettek. De már az alvezérek sorában több, éles vonásokkal jelzett egyéniségek tűnnek ki. A ta­nács emberei főleg Bu­s­­­án, a császári vő , egy ész s nem érzés által vezetett, ehez képest a körülménye­ket foyugton megfontoló, helyesen belátó, s a tettet gon­dolva intéző, lassú természet; Petrás, a körülmé­nyesen bizonyító, higgadt szónok; Halál, a kigyó okossága, álnok, számoló, sima diplomata , másfelül ezeknek természetes ellentételei főleg a tatár khánfi D e­­­i m­á­n s a szerecsen Demirhám, amaz legbát­rabb, ez legvadabb vezér a török táborban, az ész­i il­­dom szavára nem hallgató, nyugtalan, rohanó természe­tek. Mindamellett is Delimán élénk részvételt ger­jeszt mindenek előtt lovagias és tisztán­ emberi vonás­sal mérsékelt bátorságával, különösen azon szép jele­netben, hol Szigetbe szorulván, s támadóit mind leöl­vén, pirulva ugyan, hogy hátat mutasson ellenének, de az élet szeretetétől indíttatva még is, melyet itt ezélta­­lanul áldoz vala fel, kivonu­l; utólag mindazáltal, a hát­rálás tudatában erődve, s Rustántól, a Kamilla gyűlölt férjétől, gúnyolva ezt legyilkolja; s azért a táborból ba­­rátjai tanácsára kibujdosik; de érdekelő úgy is mint szerelem betege, s utóbb a boszúé a végzet felett, mely őt a valahára kivívott kedvestől rövid boldogság után ismét megfosztotta. Vonszó Demirhám is, afrikai ég forralta habzó vérével, ki vadsága daczára a ba­rátság érzései iránt fogékony, Hamviván megboszulá­­sára vívja azon hármas párbajt, melynek végre is áldo­zatául esik. Érdekes alakok még M­ehmet a boszniai pasa, a lágy s meggondolatlan jólélő, de ki fia vesze­delmétől, majd eleste által rendkívüli csatára bátoríttatik, s az általa már már Zrínyire hozott veszély szinte cso­dásan fordul vissza saját fejére ; továbbá Kam­bér, Hamvirán atyai kísérője, s midőn ez elesett, hűségé­nek halállal megpecsétlője ; Kamilla , a forró sze­relmes ; végre mind két részről némely csak egy egy perezre megjelenő, s igy csak pár vonással vázolt ala­kok. Mi pedig költőnk módját illeti a jellemzésben : ő ezt kevesbbé leírások,mint helyzetek, tettek s beszédek, tehát önnyilatkozások által fejti ki, minélfogva alakjai nemcsak éles, szemléletes, de gyakran valóban drámai élettel bíró képek. Még a csodálatosra, vagy az úgynevezett ma­­chinára a Zrinyiászban kell egy futó pillantást vetnünk. Szükségtelen megjegyeznem, hogy a költő helyesen cselekedett, midőn azt műve vezér eszméjéül vette fel: az epopoea Charaktere kívánta azt, a történet rendkívü­­lisége, valamint kora is, melyben élénk vallásos érzet ihlette a­ nép t­öbbségét, megengedte. Miképen intézte azt Zrínyi, láttuk, s láttuk, miképen az nem valami külső ékesítmény, melyet eltávoztathatni, hanem maga az eszme, lelke a költeménynek. Mindamellett takaré­kos kézzel használta : a protestantismus megrendítette volt a csodák iránti hitet; s igy a költő is, egy lényeg­ben még akkor protestáns országban, csak óvatosan és kimélve fordulhatott e hithez, s név szerint a tisztán bi­bliai s általános keresztény nézethez tartotta magát. Mondottam: takarékos kézzel, ugyan­is, miután Szuli­­mán fel van a magyar hadjáratra indítva (I), Zrínyi pedig isteni szózat által önfeláldozó határozatában megerősítve , vértanúvá avatva (II. 78 ), csak egyszer, egy nagy veszély perezében nyúl be az isteni hatalom az eseménybe, t. i. hol a siklósi ütközetben Mehmet, fia eleste fölötti kétségbeesésében, halálos csapást mér Zrínyi fejére, de Az isten angyala az csapást megtartá, Az Mehmet kezében szablyát megforditá. . (III. 86.) Innen kezdve természetes erőkkel éri be, mert a Zrí­nyi ihletett beszédeinek ihlető hatását seregére csak erkölcsi tényzőként vehetjük, és csak, miután épen ez erkölcsi erők oly rendkívüli, szinte ember­feletti hatásokat gyakorlottak az ellenségen, avatko­zik a pokol a dolgok folyamába , s idézi elő a fő ostromban azon nagy pusztítást a várba, melynek köz­vetlen következése a szigetiek vég­kirohanása , de hogy e magasztos tett véghez mehessen, hogy ők a török erőt még lehetőleg leszállíthassák, és Szulimán, legjobb né­­­peivel, a keresztnek áldozatul eshessék : küldi le isten mennybeli légióit a pokol seregének visszaverésére. S ez igy helyesen van; de a mire észrevételünk lehet, az a classical hitrege összeolvasztása a keresztyén nézettel, mely ott érezteti leginkább visszásságát, hol Alderán Plútót s a többi Orkoszbeli lelkeket Krisztusnak rajtok vett győzedelmére emlékezteti, s e­zzel izgatja fel a ke­­resztyénség ellen (XIV , 42 sz.) A leghivőbb elme is azt kérdi : mit keresnek Platón és Briareus, Lykaon s az Eumenidák, Geryon s Mezantius stb. stb. a törökök mellett és Sziget ellen, holott sem azok, sem ezek nem ismerik hatalmukat, és mind azok, mind ez egyistenhivő s bálványmegvető ? De e hiba nem Zrínyié : a classics literatura felocsúdása korában a görög mythologia nem csak a mi­veit világ köztudatába s szinte érzetébe ol­vadt, hanem képes beszéd gyanánt úgy ellop minden előadást, hogy Marsot háború helyett, Ámort szerelem helyett stb. még a tanultak közbeszédében is lehetett hallani. S inte így átment az valamennyi európai népek költői nézletébe is, s már itt nemcsak puszta nevek­, de működő hatalmakként lépnek fel szinte a XVIII. századig Görögország istenei, noha — a­mi a visszás­ságot csak növelte — a keresztény mythossal megosztva birodalmukat, mint azt név szerint Dante óta az olasz költőknél, s különösen Tassénál is, látjuk. S már most néhány vég szót az előadásról. Ez egészben tárgyilagos, eposi nyugalommal és szobor­­szerű kiképzettséggel haladó, s ha mégis a költő tiszta elbeszélő szerepéből többször kilép, s a maga érzései és reflexióinak kölcsönöz hangot­, úgy az csak a keresztény költészet kiválólag alanyi álláspontjának beszámítható, s a mennyiben mérsékkel, s mintegy a tárgyalt dolog folyományaként jelenik meg, mert a tárgyas hatást elő­mozdítja, elnézhető. Csak ha az ily kitérések a tárgy­­gyal semmi összeköttetésben nincsenek, mint kinövések méltán gáncsolandók ; s mint ilyet kell mulhatlanul a XIV. ének különben igen szép bevezetését megrónunk, melyben egy időközben az olasz földre tett útjáról meg­térvén, reá váró baráta­­ érzékenyen köszönti, s külö­nösen öcscsét Pétert dicsőíti. Különben Zrínyi előadása áradozás nélkül könnyű és szabad; lelkes; erős színekkel festő, néha meglepőleg szép leírásokkal gyönyörködtető; gyakran él hasonlatokkal, képekkel, képes kifejezések­kel, mik többnyire az újság színét viselik, s az eposzi jellemző s festő mellékneveknek ő a behozója költésze­tünkbe. Világrontó tábor (a török), világbiró (győző) császár, hadverő isten, világrettentő halál, halálhozó Zrínyi, nagy, kegyetlen, vitéz Delimán, okos Algás, földemésztő seregek, seregek megbontó isten, fegyver­­hordozó sas, emberölő dárda stb. ilyek azon hathatós ecsetvonások, mikkel ő személyei és tárgyainak gyak­ran nyomosabb kifejezést ad, a nélkül, hogy azokat stereotypekké­­ végre üresekké tenné , minek csak te­temes kiterjedésű műben van czélja. Kevesbbé felel meg, sőt összes költői nagyságához mérve, egyátaljá­­ban gyenge, Zrínyi verselő technikája és nyelvezete. Érzi ugyan ő azt ma­ga is, s azért igen naivul igy men­tegetőzik a Zrinyiász előszavában : „Virgilius tiz esz­tendeig irta Aeneidest, énnekem pedig egy esztendőben, sőt egy télben történt véghez vinnem munkámat. Egyikhez is (t. i. előbb­ még Homer említ­tete­tt) nem hasonlítom pennámat, de avval őelőttök kérkedhetem, hogy az én professióm avagy mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országnak szolgálatára annál. Azt, kit ittam, mulatságért .Írtam, semmi jutal­­mat nem várok érette, őnekik más gondjuk nem volt, nekem ez legutolsó volt. Írtam azt mint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni.. . . Soha meg nem korrigáltam munkámat, mert időm nem volt hozzá, hanem első szülése elmémnek... . „Minda­mellett a külső forma elhanyagolása az egyedül belső szépségekre figyelő olvasó örömét is, nem tagadhatni, gyakran megzavarja. Nem a néha erőltetett szórendet, az itt-ott előforduló nyelvhibákat, még csak nem is a kor szokásában levő idegen szókat — bár a komoly, né­ha fenséges helyeket egész szépségekből kivetkőztetik; nem is a rosznál roszabb rímeket értem-- gyakran igen szépek és correctek fordulnak elő —, hanem értem a az általa behozott tizenkét soros, és trocheusi lejtéssel bíró, négyes stanza (előtte t. i. az ily stanzák choriam­­busi eséssel bírtak) fő csínjának, úgy­szólván lüktető pontjának , a vágánynak elhanyaglását, mi által gyako­rinál gyakrabban nemcsak versnek szűnik meg a vers lenni, de prózának is, mert minden numerust nélkülöz. Másfelül nem tagadhatni, hogy helyenként meglepő szép sorok és versszakok fordulnak elő, de ezek a rész­ben zavart éleményt tisztává nem deríthetik. Egyébiránt ez utóbbi fogyatkozások, s azon, előadá­­simban itt ott megrótt, apróbb hibák daczára is, miket műtani szigorral emeltem ki, a Zrinyiász úgy is mint eredeti mű — mert a helyenként kimutatott s még köny­­nyen bővíthető reminiscentiák mellett is, milyektől Vir­gil, Ariosz, Tasso s más nagy költők előzőikhez képest hemzsegnek, Zrínyi legeredetibb költőink közt fénylik — úgy is mint lángelmüleg fogalmazott, eszméletes biztos­sággal s alkotó talentummal kivitt nemzeti szépmű fő­­rangot foglal el eposi irodalmunkban, s mint ilyen meg­érdemli, hogy ne legyen mívelt magyar, ki a nyers hé­jon áthatva, a nemes magvat ne ismerje, ne élvezze, ne becsülje. FŐVáROSI 13 VIDÉKI OJDORSÁGOK. Budapest. Az írói és művészi tulajdont biztosító tör­vényrendelet nem sokára közzé fog tétetni. — A P. Lloyd szerint a legfelsőbb megsemmitő törvényszék végleges szervezése f. évi június elején meg fogna történni. — Magyar Mihály pesti kiadó könyvárusnál M­a­­gyarország színezett térképe jelent meg. E térkép Lipszky nagy térképe után készült s a legújabb politikai felosztás mellett kiterjeszkedve az erdélyi, horvát és tótor­­szági részekre is, a törvénykezési arrendírozást is ponto­san kijelöli, a járásbirdságok székhelyei egy, s a törvény­székeké két vonallal vonatvon alá. A vasutak, postaútvo­­nalak, csatornák nagy figyelemmel jelöltettek meg, s nyu­godtan elmondhatjuk, hogy ily mértékben jobb és ol­csóbb térképpel nem birunk.Ára pft, vászonra húzva 3 pírt. — Nem sokára két rég nem hallott opera fog a nemzeti színpadra kerülni: a Bájital és a Négy Hajmonfi. Az elsőben Adina szerepét Lesniewszka k. a. ének­­lendi,mint hisszük, magyarul, a másodikban hogy a Ró­za k. a­ fog, mint szerződött tag először fellépni. A négy­­ Hajmonfi egyike a legkedvesebb franczia dalműveknek s ha- s bár a kisasszony tehetségét, hangerejét, főkép első fellépte­ Magyar könyvészet. 167(396). Egyházi beszédek Kálmán Ferencztől. El­ső füzet. Kecskeméten. Nyomatott Szilády Károlynál. 1854. Kis 8-rét. 125 l. (Ára 36 kr.) 168(397). A makói ág. hitv. fiókeryyilekezetnek anya-egy­házzá lett kinyilatkoztatása s első rendes lelkésze beveze­tésének ünnepélye, tiszt. Szeberén­y­i Andor urnak 1854. évi febr. 19-dikén lett beiktatása alkalmával mondott egyh. beszédekben előadva. (Az egyház kivonatára.) Szar­vason Réthy Lipót gyorssajtóján. 1854. 8 rét 32­­. 169(398). Templomi b­e­sz­é­d, melyet tartott Je­­szenszki László h. m. vásárhelyi ev. pap. Szarvason, Réthy Lipót nyomdájában. 1854. 8 rét 11­­. (Ára 6 pkt.) Az el­adott példányokból begyült fillérek nemzetünk jeles költő­je, Garay János árváinak felsegélésére fordítatnak.*) 170(399). V­egyes házasságok és az uj polgári törvénykönyv. Irta Oltványi Pál, Csanádi püspöki iroda igazgató. Temesváron, 1854. Hazay Márk és fia Vil­mos betűivel 8-rét. (Ára 30 pkt.) *) Szerkesztőségünknél is kapható. S­z­e­r­k.

Next