Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-31 / 1267. szám
ről biztosan hisszük, hogy a nehéz feladatot sikerdúsan megoldják. Az ulóbbi népies olvasmányokban, s a három divatlapokban tehát az időszaki irodalom elegendőleg képviselve volna, de még mindig nélkülözünk egy „időszaki képes folyóiratot“, melynek feladata lenne ügyes vezérlet mellett kiérdemelni, hogy minden mivelt családnak házi lapjává váljék. 1848-dik évben Kassán Werner Károly nyomdájában Staut József szerkesztése alatt jelent meg hetenként két ivén egy „képes ujság“, de mielőtt az — a lap fentart hatására megkívántaib pártfogásban részesülhetett, — s magasabb tökéletességre vergődhetett volna, — megszűnt. Ily képes folyóirat minden mivelt nemzet irodalmában méltó helyet foglal el, és mi nélkülöznék azt? Kiadóink irodalmunknak egy megbecsülhetetlen szolgálatot tennének, ha egy becses belszerkezetű „képes lap“ kiadására vállalkoznának. Ha széttekintünk irodalmunk mezején, szemünkbe tűnik: „hazánk történetének hű ecsetelése képekben“ s „egy újabb képes vállalat“ programmja, mely a jövő 1855-dik évre lát napvilágot; midőn ezeket az irodalom és művészet terén a legőszintébb örömmel üdvözöljük, el nem mulaszthatjuk azon gyanúnkat — mely egyszersmind buzgó óhajtásunk is — kijelenteni, hogy V. I. munkás írónk lesz a legelső, ki az időszaki magyar irodalmat egy becses tartalmú képes újsággal gazdagítandja. A múlt napokban a Zomborban megtelepedett Szabó Károly szintársaságából tizen Omoroviczára falusi kirándulást tévén, ott néhány előadást rendeztek. A bámuló közönség ezen néhány előadáson mindenkor szép számmal jelent meg, mint halljuk — az igazgató maga megvalló, hogy nagyobb jövedelmek volt az ötezer lakossal bird Omoroviczán, mint az ötszörösen nagyobb népességű Zombor városban. Vegye tehát az igazgató ezt figyelembe, s máskor, ha — ígérete szerint — az egyszerű falusi közönséget meglátogatja, tegye azt egy jól rendezett színésztársasággal, s iparkodjék, hogy a közönség várakozásának, a színészet czéljának legalább valamennyire is megfeleljen, és kerüljön mindent , mi a magyar színészet hervadására károsan hat. — Nem mulaszhatjuk el még megemlíteni, hogy a társaság egyik tagjában Árváiban egy jelesebb színi tehetséget tapasztaltunk eltemetve lenni. Vetéseink a hosszasan tartó szárazság után is, középszerű termésre mutatnak, ha néha—néha a felhők kapui megnyílnak — a gabona ára néhány krajczárral mindig alább száll; minden gabona nemek között a zab leginkább tartja az árát, a búza, kétszeres, kukoricza ára meglehetősen lejebb ment; a tegnapelőtti esőzés azt megint csökkentette. (Lapszemle). A W. Lloyd máj. 27-kei számában E. W. államgazdászatróli nézeteit egy újabb czikkben imígy adja elő : Az államjavak haszonbérbe adását legjobb módnak dicsérték föl arra nézve, hogy illően jövedelmezőkké tétessenek. Mi nem is kételkedünk rajta, miszerint igen sok esetben a jószágok hasznosításának ezen módja jobb eredményt szolgáltat, mint ha maga az állam kezeli azokat. De mindenki beláthatja, hogy a jószágok egy nagy száma haszonbérbeadásra nem alkalmas, hogy azok nem máskép, mint csupán oly birtokos által, ki nagy tőkéket fordít rájok, ki azokat mivelés által termőkké teszi, rajtok gyarmatokat telepit, ott iparműveket alkot, válhatnak gyümölcsözőkké. — Azon ellenvetés, melyet az uradalmak eladására nézve tesznek, hogy t. i. ezen esetben csakhamar sem pénzünk sem uradalmaink nem lesznek, kissé lenge állításnak tűnik fel előttünk. Az eladási öszveget kellően lehet használn , s miért kételkednénk benne, hogy aként is fog használtatni? Úgy hiszszük, jogunk van föltenni, hogy, ha a kormány az államjavak eladása rendszerét behozza, az czélszerű teend, hogy egyetlen jószág sem fog kelletinél olcsóbban eladatni, s a bejött öszveg nem máskép mint legkellőbb módon használtatni. E tekintetben, úgy látszik, teljes okunk van bizalmat helyezni azon buzgó és lélekismeretes férfiakban, kik most az igazgatás élén állanak. — Való, hogy az államjószágok oly tulajdont képeznek, mely az államkincstárnak örök időkig hasznára szolgál. S mely ha évtizedeken át keveset gyümölcsöz is, de a későbbi nemzedékekben nagyobb hasznokat adhat, mint most. Tagadhatlanul helyes elv : tekintettel lenni az unokákra és utónemzedékekre , s oly örökséget, mely távol századokra terjedhet át, a pillanatnyi szükségnek föl nem áldozni. Ezt előrebocsátván mindamellett azon nézetünknél maradunk, hogy az államjószágok egy nagy részének lassan kinti eladását az irántunk is késő utódaink iránti tekintetek parancsolják. Népgazdászati szempontból a tulajdonra nézve az a legóhajtottabb birtokos, ki legjobban ért annak hasznosításához. Az aligha szenved kétséget, hogy az állam igen sok tulajdona ama jobb birtokosokat magánosokban fogná feltalálni, és mivel az állam minden nemzeti vagyonra nézve igényét megtartja, s egy eladott államjószág sem szűnik meg neki jövedelmezni, tehát nem következik, hogy az állam szegényebb lesz, mivel talán kevesebb uradalmai vannak, mint azelőtt voltak. Utódainknak nem leend okuk bennünket a megkevesbült jószággazdagság miatt vádolni, ha t. i. nekik ezért az adósságteher megkevesbülése által kárpótlás adatik. Az államadósságok szintoly tartós természetűek lehetnek, mint a jószágok leírása, és ha mi képesek volnánk azokat egy bizonyos számú milliókra terjedő kamattehertől megmenteni, úgy tökéletesen kárpótolva vannak, ha ezért az állam javakbeli bevétel ezen észletnek fele részében elvesz. A közelebb lefolyt, egyetlen egy év deficitje példa az államnak több, — éven át fizetendő — kamatába kerül, mint mennyit a jószágaiból befolyt évi jövedelem valaha még tett. — Vegyük föl a következő esetet. Bizottmány neveztetik ki, hogy a jószágok közöl azokat kiválaszsza, melyek leírását az állam legkevésbbé tartja kívánatosnak, nem lévén képes saját igazgatása alatt azokat kellőleg jövedelmezőkké tenni. E jószágok megbecsültetnek s az eladásnál teljesen szabad és nyilvános concurrentia engedtetik. A becsüértéken alól természetesen egy jószág sem adatik el. Az eladás könnyebbitése végett az eladandó jószágok egy részét lotterián lehet kijátszani, minél a kisebb parcellák is nyereményekül jelenhetnek meg, melyek, ha művelésre alkalmasak, a kisebb, független mezei gazdák megtelepedését ott, hol azok leginkább szükségesek, fognák elősegíteni. Ily lotteria, a nélkül, hogy az államérdeknek legkisebb ártalmára volna, a nagyközönségre nézve a minden eddig létezettek közt leghasznosabbá válhatnék , s évről évre ismételve , bel- úgy mint külföldön számnélküli részvevőkre találna. Azon esetben, ha most a bejött pénz arra használtatnék , hogy azon hihetőleg kevés évek alatt, melyekben az államkiadások az állambevételeket meghaladják, vele a deficit fedöztessék, akkor ezáltal mind a most élő mind az utána jövő nemzedékeknek a legüdvösebb szolgálat volna téve. Az elenyésző deficittel az államhitel szilárd bázisra lenne alapítható ; az állampénz folyó értéke normális maradna; a kölcsönök, melyek most súlyos áldozatok nélkül nem köthetők, ki fognának kerültetni s maga az állam is nagy kamattehertől szabadulni. Valószínű, hogy az államjószágok kisebb részének eladása megtermendi ez eredményt, és hogy a nemzeti gazdagság a nemzeti vagyon jobb hasznosítása által fölebb fokozva, az államnak ezenkívül még állandó kárpótlást is nyújtana a megtörtént birtokváltoztatásért. KÜLFÖLD, Németország, Frankfurt, május 25. A szövetséggyűlés tegnapi ülésében Ausztria és Poroszorság (mikép már táviratilag közölve volt) az ausztriai porosz szerződésre vonatkozó előterjesztéseket megtették. A gyűlés azokat köszönet és megelégedés kifejezésével fogadta s gyors vélemény-adás végett egy, két tagból álló bizottmánynak szolgáltatta át. Az ügy formaszerinti bevégzését legrövidebb idő alatt várják. A „Freiburger Zeitung“ f. hó 23-kai száma következő közleményt tartalmaz : „Tegnap estre a vizsgáló bíróság az érsek ellen személyes letartóztatást határozott s legott lakosztályábani visszatartása a legkiméletebb módon hajtatott végre. E rendszabályt, hallomás szerint az tévé szükségessé,mert az érsek, miután a f. hó 5-kei s az egyházi alapítványokra vonatkozó rendelménye miatt ellene a bűnperi vizsgálat már megindítva volt, sem szűnt meg további intézkedéseket annak végrehajtására tenni s ekép bűnrészeseivel összejátszani. A bírói eljárás nem jött váratlanul s így nem is igen tűnt föl. Egy csoport mindkét nembeli henye fiatalság összecsődülését a főegyháztéren a fogsági rendelet tudomásra jutása után, a közönséges rendőri és katonaőrség rögtön szétverte s a helyet rövid idő alatt kiürítette. Városunk folytonos nyugalomnak örvend. A papság tegnap estre mindkét katholikus templomban a harangozást megszüntette és ma csak csendes mise (ének és harangszó nélkül) tartatott. A mai nyilvános bucsumenetnél sem éneklés sem harangozás nem történt. Ellenben a városhoz tudomás szerint tartozó Herdern és Wichre községekben az isteni szolgálat és egyházi körmenet szokás szerint tartatott meg. A községelöljáróság beavatkozott, követelvén, hogy a minden keresztény községben szokásos reggeli, déli és esti harangozás ezentúl megtörténjék, mivel a székestemplom és a harangok elvitázhatlan tulajdona az itteni egyházközségnek. Ma délben meg is szólaltak a harangok, s a megkisérlett demonstratiónak nem volt semmi eredménye.“ A Freiburgban történt s már föntebb érintett eseményekről a „Badische Landeszeitung“ f. hó 23-káról még a következő részleteket közli : Tegnap reggel az érsek sajátkezűleg irt leveleket küldött Frankfurtba a szövetséggyűléshez, Bécsbe az ausztriai császárhoz, s Rómába a pápához. Estve 7 óra után a lakosok egyes csoportokban gyűltek össze a főegyháztéren , s a vargiutczában , hova az érseki lak hátrésze kiszögel. A kandiák száma egyre növekedett so ha órakor sok száz kézműves, diák s at. volt egybegyülve a palota körül. A rendőrség, mely ezen utczai csődülést békén nem nézhette , hazatérésre szólta föl az embereket; a palota előtt egy vadász-szakasz állíttatott föl, mialatt gyalogsági őrjáratok vonultak minden irányban a főegyház terére , s a népet haza kergették. Hogy némely makacskodók elfogattak, magától értetik. 10 órakor minden utcza megüresült s a város nyugalmas éjnek örvendett. — Az érsek , hallomás szerint, Schmitt és Lamey üdv.törvényszéki ügyvédeket választotta védelmezőiül. Francziaország- Páris, máj. 25. A „Moniteur“ közli a két nyugati hatalom közt kötött szerződést a közös martalékok felosztása fölött. Egy hir szerint, mely azonban még valósulásra vár, Hamelin admirál, saját kivonatára 25—40,000 főnyi szárazföldi sereget fogna kapni, hogy Sebastopolt mind a tengerről, mind a szárazról egyszerre megtámadhassa. Honnan fogna ezen 25—40,000 ember jőni, egyelőre nem mondatik, miután a Stambulból, máj. 15-kéről érkezett tudósítások szerint az angol segédcsapatok Várna felé indultak, a francziák pedig Gallipoliból szinte felkerekedtek a Balkánnak. — A tábornagyi pálczát, melyet a legközelebbi hír Hautpoul tábornoknak ígért, mint mondják, Napoleon hg nyerendi el. — Salvandy, egykor Lajos Fülöp minisztere, s a Bourbon-féle Jusio-párt feje, titkos kihallgatást kért a császártól, mit meg is nyert. A titkos beszélgetésről mi sem tudatik, de a tény már magában is igen fontos. A „Times“ párisi levelezője következő feltűnő tudósítást hoz : „Egy magánlevél Sz.-Pétervárról jelenti, hogy Nesselrode gróf a nép által bántalmakkal illettetett. (?) Midőn t. i. a városon keresztül kocsizott, kipisszegték, sárral dobálták és fenyegetésekkel illették, úgy hogy kényszerülve látta magát egyik barátjának házába menekülni. Én ugyanezen levelet, mely e tényt közli, magam nem láttam, bizonyosnak álliták előttem, hogy az egy előkelő orosz úrhölgy tollából származott, ki barátnéjának ezen eseményt mint bekövetkező viharok előjelét, mély sajnálkozással és aggodalommal adja tudtára. Olaszország- Genuából jelentik f. hő 23-dikáról : „A vizsgálati per a speziai öbölben nem rég megkisérlett kiszállás tárgyában az itteni felebbezési törvényszék által megkezdetett. A genuai intendáns Buffaur ezen ügyre vonatkozólag házkutatást tétetett Ms. M . ar angolnőnél, kiről mondották volt, miszerint összeköttetésben állana a kiszállottakkal. — Turinból jelentik f. hó 23-káról. A követkamra legutolsó üléseiben, egy törvényjavaslattal foglalkozott, mely által a már meglevő büntetőtörvénykönyvön néhány változtatás czéloztatik. Mentone és Roccabruno lakosai petitiót nyújtottak be az iránt, hogy Monaco hűsét Piemontba véglegesen kebeleztessék be. Az olasz lapok még mindig a speziai forradalmi kikötési kísérlettel foglalkoznak, s jelentik, hogy még mindig hozatnak be az ebben résztvevők, kik e miatt már a múlt években compromittálva valának. — Genuából írják 24-dikéről, miszerint „Francisco de Assisi“ spanyol kir. hadi fregát Mária Amália királynővel fedélzetén Cadixből jőve, az ottani kikötőben megérkezett. — 23-kan 71/2 órakor reggel „Lepanto“ spanyol hadigőzös Genuába megérkezett Barcelonából, hova, hir szerint, a Genuában levő spanyol flotilla is menen — A piemonti követkamra 24—26-káig egy törvényjavaslattal foglalkozott a nyilvános biztonság organisatióját illetőleg. A első hat czikk elfogadtatott. — Romából 24-kéről kelt tudósítások szerint a földrengés egész Umbriában iszonyú kárt okozott. Néhány nap előtt tétettek közzé az 1848 és 1849-diki, anconai véres eseményekre vonatkozó ítéletek. Hét bűnös, kik közöl kettő meghalt, egy elillant, részint valósággal, részint in contumaciam halálra ítéltetett. Nagybritannia. A felső ház május 25-én nem tartott ülést. — Az új bécsi jegyzőkönyvnek létrejötte, mely itt „négyélűnek“ vagy pedig „négyes jegyzőkönyvnek“ neveztetik, a „Times“ szemeiben igen örvendetes esemény. Ezen cselekvény által ugyanis az bizonyíttatott be, hogy a német hatalmaknak nincs szándékukban conventiójukat más hasisra fektetni, mint az angol és francziára, s maga Poroszország sem tarta tanácsosnak visszalépni, midőn ezen rendelkezés bevégzésére az ő aláírása is kivántatott. Az eredmény — úgymond a Times—némileg anomál, s nem volna könnyű dolog egy második esetet találni föl, hol négy hatalom egyenes s kölcsönös kötelezettségeket vállal magára oly pillanatban, midőn e hatalmak közöl kettő egy ötödikkel háborúban áll, a másik kettő pedig békében él. A német hatalmak ennélfogva azon igen különös helyzetben vannak, hogy a nyugati hatalmak háborúját Oroszország ellen sanctionálják anélkül, hogy maguk hadüzenetet bocsátottak volna ki. A német hatalmak Oroszország ellenségeivel szoros szövetséget kötnek , s habár az éjszaki hatalmak diplomatiai viszonyai nincsenek is még felfüggesztve, mégis nyilvánosan oly rendszabályokhoz nyúlnak, melyeket bátran ellenséges lépéseknek mondhatni. Ha az orosz czár nem volna már is, köszönet saját becsvágyának, oly nagy zavarban ezen combinatio által, mely őt szövetséges nélkül hagyja Európában, akkor ily kétértelmű, vagyis az igazat megmondva, fenyegető bánásmódhoz nem alkalmazkodnék. Nincs nagyobb bizonysága gyengeségének, mint azon mód, mely szerint előbbi szövetségeseinek rászalását sőt hadkészületeiket is eltűri. Mindennek daczára az orosz udvar nem hívja vissza követeit Bécs és Berlinből, sőt inkább minden irányban cselszövényez, hogy a többi Európa szövetségét felbontsa. Az orosz párt legnagyobb megfeszítéssel mindent elkövetett, hogy az ausztriai-porosz szerződésnek a conferentiávali közlését meghiúsítsa, de nem sikerült neki, sőt úgy látszik, hogy Alvensleben grófnak Bécsbei küldetése a porosz politikán inkább javított mint rontott. — Lehetetlen azon érdekek és rendszabályok ősz vegét, — melyeket a német hatalmak magok s a hadviselő szövetséges hatalmak közt most megalapítottak, — a semlegességi rendszerrel, — melyhez előbb tartoztak, vagy általában más, mint ellenséges viszonyokkal Oroszország irányában öszhangzásba hozni. Ezalatt — úgy végződik a czikk — mindezen diplomatiai megveretések daczára, Oroszország folytonosan nyomul előre a Dobrudzsában, sőt talán még Szilisztria elestére is készen lehetünk. De akkor az ausztriai kabinet késlekedéseinek véget kellene érni, s Bécsben be kellene látni,miszerint itt az ideje a tettleges beavatkozásnak. — A „Times“ igazolja azon állítást, miszerint Bunsen úr Bernstorf úr megérkezése után bennünket azonnal elhagyana. — A ,,Nerald“nak Konstantinápolyból május 11-éről írják : „A nap diplomatiai nagy és nehéz kérdése Ausztria hadkészülete. Szerbia fejedelme ez iránt egy igen erélyes (?!) jegyzéket intézett a Portához. A Porta minden diplomatiai követ megmozdított, hogy erre nézve kielégítő választ nyerhessen, de hasztalan. Erre a szerb kormány egy hosszú emlékiratot küldött be, melyben mindennemű benyomulás ellen tiltakozik. Ezen okmány meglehetős hosszú s általában azt akarja bebizonyítani, először, hogy Szerbia nem nyughatatlan tartomány; másodszor, hogy Oroszország által a benyomulás ellen határozott biztosítást nyert. (Hogy Oroszország e részben szótártó leend, az iránt — mint ezt a „Herald másutt mutatja ki — kezeskedik a körülmény miszerint ez esetben nem kerülhetné el az Ausztriávali összezörrenést.) Aziz pasa, kit a belgrádi kormányzó Bécsbe küldött volt, most különös küldetéssel jött ide s egy hét előtt egy jegyzéket nyújtott be, melyben megjegyzi, hogy a Kis-Oláhországbóli kivonulás után orosz részről Szerbiának mitől sincs tartania. Resid pasa helyesli e jegyzék tartalmát s tegnap e tárgyról Bruck báróval hosszan értekezett. A kérdés legnagyobb fontosságú s remélhető, hogy valamely befolyásos parliamenti tag komoly figyelmet forditana Szerbia helyzetére. Habár az orosz hadiflották házi áreszomban vannak, a kormány mégis nagy szorgalommal erősitteti az angol partok minden megsebezhető pontjait. A liverpooli kikötő északi csúcsának erődítései már már bevégezvék s körbe rakott tiz ágyús erős ütegből s két négyszögű toronyból állanak, melyekre 4 nehezebb ágyú jő. Sunderland kikötő bástyázatai szintén több üteggel fognak elláttatni s a Dower várdája jelentékeny terjedelmű bástyákkal és tornyokkal erősittetik meg. Törökország, Stambul. (A keleti egyház egyesítésének a rómaival megkisértése) A Constitutionnel utolsó tudósításai igen fontosak. E lapnak írják, hogy Leo armeniai ág legközelebb Rómába fog menni, a pápai kormánynyal a keleti egyháznak a rómaival egyesülése iránt alkudozandó.Ezen a keleti egyház legelőbb kelő fiai egyike által kezébe vett ügy, mint írják, csak sikeresen végződhetik. Leo armeniai ág, az armeniai uralkodó családok unokája és örököse fiatal, szellemdús és bátor szivü férfiú s nem kételkedhetni, hogy ő mindazon akadályokat le fogja győzni, melyek a két egyház egyesülését gátolják. Ez összeolvasztás, mely a keleti keresztényeknek oly sok hasznot hajtana , azonfelül, ha létesül, korunk legnagyobb eseménye. Dunafejedelemség- Bukarestből máj. 20-dikról jelentik.A belga consul bevonta lobogóját s Ausztriába megy. E meglepő lépés folytán nemcsak a belga, hanem a számos franczia védenczek is egyedül Isten utalmára vannak hagyva. A franczia consulok elmentükkor védenczeiket a belga consul alá helyezék azon hiedelemben, hogy a szigorúan semleges hatalom nem jöend összeütközésbe az orosz hatóságokkal. Csalódtak, de ez esemény okát még ez óráig nem tudni. Görögország (A görögországi krízis). A nyugati hatalmak ultimátuma több napi minisztertanácsokra adván alkalmat, miután ezek eredményhez nem vezettek, a külügyminiszter jegyzéket intézett a két követhez a kitűzött határidőnek máj. 21-éig történendő meg- hosszabbításáért, mire a követek igen laconice azt felelték, mikép tudják, hogy a kért határidő csak arra való, hogy a már összegyűlt önkényteseket a határra szállíthassák; de mi ellen a követek kényszer-rendszabályt alkalmazni elhatározták. Tüstént e felelet után egy más jegyzéke a követeknek jelente a külügyminiszternek, hogy az angol-franczia hajóosztály parancsot kapott, a nyílt tengeren találtató minden görög hadihajót elfogni s Máltába vinni, minek folytán a görög hadihajó-kapitányok azonnal utasítást kaptak, hogy a kikötőt el ne hagyják. A király el lenne határozva, nem engedni. Még a bécsi és müncheni intések is hatás nélkül maradtak reá. Hallik, hogy tagadó választ fog adni, s a minisztériummal egyik határvárosba menni, ott az események további fejlődését bevárván. Itt mindenre el vannak készülve , a minisztérium azonban egy más levelező szerint nincs egy véleményen ; 3 miniszter a föltétlen odaadás mellett van nyugati hatalmak részére,3 más még lavírozni akar,vagyis inkább Ausztria és Poroszországtól határozottabb választ bevárni; a hadügyminiszter tagadó válasz mellett van; a békeszerető miniszter, ha vélemények keresztül nem hat, le akar köszönni. A Moniteurnek Thessáliából máj. 5-ről írják : A hellenek, kik a síkot fenyegetők, visszavonulási mozdulatukat folytatták s most a görög határon állnak. Ezen mozdulat oly gyorsan történt, hogy a salonichi raják azt inkább Görögországból jött parancsoknak, mint a török csapatok működéseinek tulajdoniták. A hellének a Zagora és Aja hegyeket s az Olympus nyugoti lejtőjét még mindig megszállva tartják. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Említik tegnap , hogy a volt bukaresti angol és franczia consulsági hivatalnokok, ekkorig Brassóban tartózkodván, parancsot kaptak sietve Vidinbe menni, ott a Zófián át érkező segédseregeket elfogadandók. Egy bukaresti máj. 19-ki tudósítás pedig mondja, hogy a törökök az oroszok viszszavonulása által nem engedék magukat álláspontjaikból kicsalogatni, sőt Omer pasa szigorú parancsot osztott, hogy mindaddig védőleg tartsák magukat, míg a segédseregek megérkeznek. Biztoszófiai tudósítás szerint máj. 22-éig egy angol-franczia hadtestnek Vidinbe kell érkeznie, mire a török sereg egyesülve a segédcsapatokkal támadásra fog átmenni. Egy vidini 23-ki levél is erre vonatkozólag mondja, mikép : „még mindig úgy hiszik, hogy az oroszok II. Oláhországot oda fogják hagyni, a Pruthot választván hadműködéseik központjává, minthogy oly látszatot vett fel az események physiognomiája, hogy legközelebb a Feketetenger partjain fog az eldöntés kivivatni. Ezért a segédseregek ide érkezte csakugyan főfontosságú lenne, mert ha a törökök kellő erővel Krajovából oldalba vehetnék az orosz sereget, míg Omer az alsó Dunánál erélyes védelemre szorítkozik, úgy az oroszok helyzete Oláhországban mindenesetre nagyon kedvezőtlenné válnék. Ezen alapul a strategikusok azon véleménye, hogy az oroszok teljesen vissza fognak vonulni Besszarábiába s legközelebb a Dobrudzsát is odahagyni, hol mint tudva van az oroszok a hosszabb tarthatásra semmi előkészületeket nem tettek.“ Midőn ekként a folyó tudósítások egy nagyobb hadműködésnek bekövetkeztét Kisoláhországból gyanittatják, egy vidini máj. 27-ki távirati sürgöny teljesen leveri e nézetet, jelentvén, hogy: „Kis Oláhországból tetemes török csapattömegek, köztük számos lovasság és tüzérség , Kalafaton át Vidinbe érkeztek.Futár futár után érkezik Sumlából Vidinbe. A közönség közt még semmi sem hallatszik e gyorsfutárok tömeges megérkezéséről. Szilisztria még mindig vitézül tartja magát.“ E szerint tehát Omer pasa, ahelyett hogy erősítné kisoláhországi álláspontját, jelentékeny erőt von magához a balszárnyról, mert a Kalafaton át Vidinbe érkező csapatok ott bizonyosan nem fognak megállapodni. Kalafatból mint tudjuk 30,000 török vonult az oroszok után. Ez erő hosszabb időre tétlenné leendett, mióta az oroszok egészen átmentek az Oltón, s ezért Omer pasa 45—48.000 embert ott hagy figyelőhadtestnek, a másik felét Sumlába vonja, annál inkább, miután a Liprandi hadtest nagyobb része útban Oltenitza és Kalaras felé, s csak Baumgarten tboknak kell a jobb szárnynyal a hosszú vonalat az Olttől, azaz Szlatinától Turnuig tartani; az általa vezénylett csapattest nem nagyobb 15,000 embernél. Egy bécsi lap nagyszebeni levelezője megcáfolja a sumlai csatáról szóló colossalis hazugságot, mint, hogy mily óvatossággal kelljen az erdélyi lapok a képzeletdús levelezőinek tudósításait fogadni; maga pedig igy folytatja : ,,A támadás Szilisztria 4 várfokas homlokzata ellen a vizi részről meglehetős távolságból történt; az orosz partiütegek a bal parton s a közép szigeten a török lövegeket 19 —20-án demontirozták s az említett erőművekbe rést lőttek. 21-én aztán rohamot intéztek; mindkét fél sokat szenvedett, s erre Szilisztria átadása iránt alkudozásra léptek. Musza pasának 24 órai gondolkozási idő adatott a megadási föltételek elfogadására; e határidő holnap jár le, s ha addig Musza pasa meg nem adta magát, úgy a táncz újra kezdődött.“ Megemlékezvén azonban a tegnapi számunkban közlött török tudósitásról, mely a roham vitéz visszavezetéséről tesz jelentést, valamint a fölebbi máj 27-ki vidini távirati sürgönyről, mely azt mondja, hogy Szilisztria még mindig vitézül tartja magát, látjuk, hogy e levelező is, midőn a colossalis hazugságokat megrója, s mégis Szilisztria megadása iránti alkudozásokról beszél, azok számát valóban nem apasztja, annál inkább, mert Ezzel ellentétben a Satellitnek az Alsó-Dunáról máj. 18-ról írják: „16-án három órányira Szilisztriától a Lüdersféle hadtest s 18,000 török közt egyesülve 4500 francziával véres ütközet fejlődött ki, mi által Szilisztria az ostrom alól fölmentetett, (azaz természetesen csak szárazi részről) és az orosz zárló hadtest a Dobrudzsába visszahúzódott. Véres nap volt ez. Az ütközet egész alkonyatig tartott a mindkét rész nagy veszteségeket szenvedett. A megsebesült orosz katonák száma, kik Braila és Galaczba vitettek, igen nagy. Ezek közt van 38 alrendű tiszt, 7 százados s 4 őrnagy.“ Szilisztria vára ekként a dunai csatatér mintegy központjává válván, érdekes annak védműveivel és állapotával a következő czikk által megismerkedni: „Szilisztria városa a bombázás folytán ugyan sokat szenvedett s a házak nagy része összelövetett vagy felgyujtatott, ámde ez nem sokat mond. A legtöbb ház