Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-13 / 1253. szám

irodalom, művészet, ipar sat. köréből a Themse-város látogatására fognának meghivatni a londoni közönség vendégeiként.A programm részei: nagy lakoma a Guild­­hallban , ünnepély a kristálypalotában s nagy ünne­pély a Themsén, verseny-hajózás, zene, tűzijáték sat. A költségnek aláírás utján kellene begyülni. Törökország, Stambul: A franczia követ Bara­­g­u­a­y d’H i 11 i e r 8 tbk viszálya az ozmán kormánynyal de sőt az angol követtel ápril 25 és 27-én a legnagyobb feszültségben tartá a török fővárost. Említek tegnapi számunk legújabb postai rovatában , hogy az angol és franczia követ e viszálkodása komoly tanácskozás tár­gyául szolgált az illető kormányok közt, s a francziák császára Baraguay vissszahivatását aláírta. A vi­szály tárgya pedig, mint már tudjuk, hasonlag ki van egyenlítve, úgy hogy a franczia követ visszahivatása csak jövő viszályok elkerülésére s nem a mostaninak elinté­zésére szolgál. Egy rajnai lap következő részleteket hoz e viszályról: „Ma és tegnap a legnagyobb ingerültségben vagyunk; semmi csekélyebb nem forog fen , mint Francziaország szakítása a Porta és Angliával. Baraguay d’Hilliers egy napi gondolkozásidőt adott az ultimátumra. Mennyire markukba nevetnek ez alkalomnál az orosz érzelműek ! Már múlt hétfőn, midőn az ausztriai követi palotában az egybekelési ünnepélyt K. Bruck egy bállal ülte meg, melyre minden meg volt hiva, mit a Kelet és Európa gazdag választékú személyiségek és egyen­ruhákban felmutat , a franczia követ így nyilatkozott volna : „Ha az oroszok Szambulba jönnek, úgy­annak csak az itteni angol követ az oka !“ Tegnap a franczia követnél kellett volna bálnak tartatni. Reggel rögtön hallok, hogy e bál nem fog megtartatni, mert a követ elutazik. Okul eleinte a követnek kormányávak­ kedvet­lenségeit hozák fel, de csakhamar kihatott a való a közönség közé. Az összes görögöknek a Porta által elhatározott kiutasítása a viszály tárgya. A török biro­dalomban letelepedett görögök közt t. i. sok hellenek vannak, kik a róm. kath. valláshoz tartoznak, s ezeket a r. kath. papság és a franczia követ uralmuk alá vevék. Resid pasa ezek kiutasítását állítólag felfüggesztette, s megígérte, hogy ezekre nézve kivételt akar tenni; de aztán lord Redcliffe sürgetésére nem akarta e kivételt érvényesíteni. Most Baraguay a Portával, minden vi­szonyok félbeszakitásával fenyeget, hahogy kivonatának meg nem felelnek.“ Ugyane lap továbbá így ír : „A franczia gőzös, mely a franczia követet elr­endette, 3 óra tájban eloltotta tüzét. Perának a Bosporusra nyíló ablakaiból ezrenként néztek kíváncsian és aggodalmasan a gőzös füstölgő kéményére. Itt különben e kérdésben nem először ítél­ték meg a politikai állapotokat a füst után . A franczia követség a kitűzött határidőt vasárnapig hosszabbította meg, minthogy előzményül elégtételt ígértek, de akkorig a viszonylatok félbeszakadva maradnak.­­ A kalmék a Francziaország és a Porta közti viszály folytán erősen leszálltak. Azt is halják most egész határozottsággal, hogy Namik pasa küldetése teljesen meghiúsult. Az utolsó postagőzössel a Rothschild-ház egy ügynöke érkezett ide Páriából, hogy a Portával a kölcsön iránt egyenes alkudozásokat kezdjen, s talán azért is, hogy a dolgok állását a helyszínen szemügyre vegye.“ Végre a „Triest. Ztg.“-nak írják Stambulból május 1-ről : „A Porta Francziaországgali viszonylatait ismét helyreállította, annak a katholikus görögökre vonatkozó követeléseit toldással teljesítvén. Elhatározta t. i. , hogy az országban levő összes görögökre nézve a kiuta­sítást megszünteti , kivéve azokat, kiknek szemé­lyisége ellen gyanúalapok forognak fen.“ Arra nézve, hogy a franczia követ a görög katholi­­kusokat mint az orosz-görög vallási mozgalomban nem érdekelteket e súlyos rendszabály ellen utalma alá vette, bizonyosan semmi kifogást nem tehetni; de vájjon oly későn érkezett-e a követ ar utasítása, hogy csak most, midőn a rendszabály már nagyobb részt végrehajtva van, érvényesítette követeléseit? Ám legyen bárhogy, tény az, hogy míg a franczia és angol követek Szambul­­ban viszályban élnek, kormányaik közt a legszívélyesb egyetértés uralkodik. A franczia követ uralma alá ve­szi a katholikusokat, kikre nézve az angol követ nem akar kivételt tétetni; a Porta azzal felel, hogy a még ki nem utasított összes görögöket megtűri, s így a Fran­cziaország által pártolt katholikusok is háborútlan ma­radnak, de a franczia követ visszahivatik, hogy az angol követtel több viszálya ne legyen: ez a tény­állás ! — Napoleon liget máj, 1-jére várták Peruba. A franczia és angol követ és R­e­s­­­d pasa a­zultán több segédtisztjeivel a hg. elé mentek, őt elfogadandók. — A „J. de Const.“ közöl egy a drinápolyi tartomány katonai és polgári főnökeihez intézett fermánt a ki­­hágó rendetlen katonák (basibozukok) megfenyítése vé­gett. E ferman annyiban érdekes, mennyiben e vad ka­tonaság botránytetteit tényekül állítja. „A basibozu­­kok közt, mond a cs. parancs szó szerint, vannak egyé­nek, kik állásukat jó alkalomnak tekintik a fosztoga­tásra. Nem akarván a jót a résztól megkülönböztetni, ezek kihágásokat követnek el mind az utón, mind az állomásokon. Megcsontosodva régi gyalázatos szoká­saikban, megtámadják alattvalóim vagyonát, életét és becsületét, s katonai becsületöket számtalan bűnökkel szennyezik. Ilyek a jelentések, melyeket folyvást ve­szek s melyek teljesen be vannak bizonyítva.“ Másik nevezetessége a fermannak hosszasága; két nyomott hasábot foglal el a mondott lapban. —­ Az „Oss. Tr.“ írja, hogy O­m­e­r pasa testvérét Drinápolyba küldötte, azon kéréssel, hogy a szövetsé­ges csapatoknak Sumlába indítását gyorsítsák.­­ Egy nyugati német lapnak 27-ről írtak: April 30 kán indul ki a török flotta Ah­met pasa parancsnok­sága alatt a Feketetengerre. 9 sorhajó, 5 gőzfregát, 4 vagy 5 brigg és gőzkorvettből áll az. Az ismeretes an­gol Slade (Mushava pasa) három sorhajó vezényletét viszi, szintúgy Stephan pasa, a cserkesz.­­ Némely német lapok egy távirati sürgönyt hoz­nak Bécs­ből, mely szerint az ausztriai cs. k. csapatok Montenegróba bevonultak. E sürgöny tévelyes. Hallani, hog Montenegro lemondott a törökök megtámadásának szándékáról s hogy Danilo vladika Ausztria ismételt indokolt előterjesztései folytán ápril végén Sz. Péter­­várról utasítást kapott, hogy magát nyugodtan tartsa s minden összeütközést Törökországgal kikerüljön. Dunai fejedelemség Belgrád, máj. 7. Az orosz gárdatiszt Karadjordewicz György 7-én ide ér­kezett. Görögország. A­t­h­é­n­ből ma fontos diplomatiai tu­dósítást veszünk. A görög k­o­r­m­á­n­y, így jelentik, nyíltan a felkelés mellett nyilatkozott. „A görög kormány, így ír a „Kreutzig,“ úgy látszik a felkelők részére határozta el magát. A felkelők fő­nökei, s főleg Grivas, ki közel van a görög határhoz, a kormánytól vezért, pénzt és lőszert kértek. Miniszter­­tanács tartatott, melyen Otto király és sok tábornok je­len volt, még nem egyeztek meg a személyben, ki a felkelés élére álljon, de elhatározák a pénz és lőszer­küldést. Grivas állítólag ismét összegyűjti embereit, csorbáit pótolja és Janina elé törekszik. A központi vá­lasztmány pénzeket vesz a világ minden részéről, s a görögök Triest, Bécs, Marseille, London s főleg Orosz­országból folyvást nagy összegeket küldenek. ."A legújabb szambuli posta pedig a következő tudósításokat hozza Görögországról: A görögök a határon át visszanyomattak, mondják, hogy saját orszá­gukban rabolnak és fosztogatnak. Grivas és Travellas vádolják Otto királyt, hogy nekik fegyvert és lőszert ígért, de semm­it sem adott. Gallipoliból 4—5000 ember­­­nyi franczia csapatot küldtek s a király elé ultimátumot terjesztettek, melyben a török követ által elutazása előtt felállított feltételek elfogadása 5 nap alatt kívántatik; ellenkező esetben török csapatok fognak Görögországba bevonulni. Ha ellenben Otto király azt hiszi, hogy nincs elég hatalma, azt megadni mit kivánnak, úgy hagyja el az országot s a szövetségesek a törökökkel meg fogják azt szállani s követeléseiknek érvényt szerezni. Még nem tudni, váljon a görög minisztertanács fe­­lebbi határozata ezen ultimátumra adott válasz-e, mi ha úgy lenne , úgy Görögország sorsa a kön­nyelmű játékban el volna döntve! A fenyegető ve­szélyről Athénből május 1-jétől a „Trieszter Zei­tungénak már is így írnak: Chalkisba egy fran­czia gőzfregatt érkezett, mely csak kevés ideig fe­küdt ott horgonyon. A franczia admiral a franczia al­­consul által felszólíttatta a hatóságokat, hogy minden részvételt a felkelésben elnyomjanak, mert minden el-­­ Ma su nel cielo infra i beati cori Hai di stelle immortali aurea corona; Tu spira al petto mio celesti ardori, Tu rischiara il mio canto, e tu perdona S’intesso fregi al ver, s’adorno in parte D’altri diletti, che di tuoi le carte .... Múza, te ki nem rothadd laurusbul Viseled koszorúdat, sem gyenge ágbul, Hanem fényes mennyei szent csillagokbul Van kötve koronád, holdból és szép napbul. . . . . de az ily visszaemlékezések mellékes dolgokban nem szállítják le a költő becsét, sőt a mód , mely szerint Zrínyi tovább fűzi, különösen az utóbbit, mutatja, mi­kép ő csak csirát vett által, melyből saját költészete földében saját szép virágot tudott eredeztetni. Tasso t. i., invocatiójának másod részében, bocsánatot kér a hold, szűztől, hogy világi dolgokkal is felékesitette költeményét; mig Zrínyi reá úgy hivatkozik mint szent anyjára annak, kiért hőse meghalt : Te, ki szűz anya vagy, és szülted uradat, Az ki örökkén volt, s imádod fiadat Úgy mint istenedet és nagy monarchádat; Szentséges királyné ! hivom irgalmadat. Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt Arról, ki mind szent nevéjért bátran holt, Megvetvén világot, kiben sok java volt; Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt. Engedd meg hogy neve, mely most is köztünk él; Bűvöljön jó hire valahol nap jár kél; Lássák pogány ebek , az ki istentől fél, Soha meg nem halhat, hanem örökkén él. Tasso invoentiója szebben van előadva, Zrínyié job­ban gondolva. Az isteni jelenet is (I. 7—27.) kétségkívül szintén Tassoé által van felgerjesztve, ki viszont Virgilt követte : Et iám finis erat : quum Juppiter aethere summo Despiciens maré velivolum terrasque iacentis, Litoraque, et latos populos, sie vertice coeli Constitit, et Libyae defixit lurnina regnis. Quando de l’alto soglio il padre eterno, Che nella parte piü del cici sincera; E quanto é da le stelle, al basso inferno, Tanto é piü insü de la stellata sfera; Gli occhi in giü volse, e in un sol punte, e in una Vista mirö ciö ch’in se il mondo aduna. Miró tutte le cose, ed in Soria S’affissö poi ne’ principi eristiani. . - . Az nagy mindenható az földre tekinte, Egy szemfordulásból világot megnézé : De leginkább magyarokat észben vette. . . de tartalma Zrínyinél egészen más, és különösen a ha­­ragvó és büntető isten felfogása tökéletesen a biblia szellemében van. Alektót, a fúriát, Tasséval együtt Virgiltől vette, s egészen az utóbbi szerint (VII. 324 . köv.) képezte, de ügyesen öltöztetve Szelimmé, kinek képében súlyos okokkal ostromolja és izgatja fel a perzsák ellen készülő Szulimánt, hogy minden erejét a magyarok ellen fordítsa. Azt teteti tehát a költő Alek­­tóval, mi puszta emberi tanács utján az erős akaratú és makacs császárnál nem sikerülendett, s így is ez alakját nem utánzásból, sőt inkább szükséges motívu­mul szövi be a történetbe. Látjuk ezekből, miszerint Zrínyi már az első években mély jelentésű és szilárd alapját veti meg az öszves épületnek ; cselekvés cse­lekvést követ drámai élénk előadásban, s az ének vég része már a drinápolyi táborba vezet, hol élénk jel­lemző vonásokban vezeti élénkbe e vészhordó nagy erő részleteit, s a vezérek közöl ügyes kézzel már itt emeli ki a tatár khánjit Delimánt, ki, mint egy szép epizód hőse, utóbb oly igen fogja leírni részvételünket. E készületek közben a második ének már Magyarországba vezet, hol a budai fővezér Arszlán bég, a szultánnak kezére dolgozandó, megszállja Palotát. Túri György éjjel kiront, s a jancsárokban sokakat le­vág. Arszlán hajnalban ostromolja a várat, de nagy veszteséggel visszanyomatik. Azalatt Szulimán megin­dulván Konstantinápolyból, ennek leírása és jelleme következik, úgy az összes sereg képe. Petráfot a szultán előre küldi Gyula alá, melyet Kerecseni László felad­ván, a török adott hite ellen a várőrséggel együtt örök rabságra jut. Szulimán nincsen még elhatározva, Eger vagy Sziget alá szálljon-e ? E helyt Zrínyi Miklós vi­seli a kapitányságot, kit a költő itt vezet először fel azon imájában, melyben a szultán hadjáratáról értesült vezér, életét a keresztyénségért felajánlja. Isten erre a feszü­letről hozzá­szólva, örök életet igér jámbor szolgájának, s tudatja vele, hogy csak Szulimán megölése és számos török romlása után fog Szigettel együtt ő is elesni. Ez énekben a leendő harczok színére vezettetünk, sőt azok két különböző kimenetelű várostrommal meg is kezdetnek. Egyébiránt sem­­mi kitűnő , a­mi egészen helyesen van, ne­hogy a főtörténetnek fentartandó rész­vét előkészítő események által igénybe vétessék. Majd közelebb vitetünk a fő történethez, a fő tényzők, a két fél vezérei festése által, kik közöl az utóbbi istenhezi viszonyában mutattatván fel, ezzel a machina első része mély czélzatossággal ki van egészítve. T. i. már most mind a két vezér mint egy felsőbb hatalom megbízottja áll előttünk, s ez által epopeai fő­hősökké avatva. A harmadik énekben Szulimán a megvert Arszlán helyébe Musztafa boszniai pasát iktatja be, Boszniába pedig Mehm­etet küldi. Ez , tartományába indulván, Siklós alatt megállapodik, s nem hajtva a sik­lósi bégnek, Szkendernek, intésére , nyílt mezőn tábo­roz. Zrínyi a dologról értesülvén, kiszemelt csapattal Mehmetre ül, és miután ennek vitéz fiát Rezinánt s­őt magát is elejtette, seregét szétveri. Pécsi Olaj bég a futó törökséget megállítja ugyan, de szerencse nélkül küzdvén, Zrínyi felszólítására magát megadja. Az érdek növekedő félben. Szkender és Mehmet be­szélgetésük jellemző : amaz a szigeti fegyveres életet, ez a török gondolkodást festi. A sátori jelenet, mely a két vezért keleti kényelmükkel mutatja fel, s a török apród szép éneke, melylyel urait mulattatja, kedves nyugpont a mozgalmas képben; de a költő öntudatos eljárását is alkalmasan jellemzi az idylli szépségű ének tartalma, melyben az ifjú dalnok, szerencséje hűségét magasztalja, s ezzel is közvetve Mehmet biztosság­érzetét táplálja. Azalatt a figyelmes Zrínyi Siklósra ké­szül, s mint istentől ihletett hős, vitézeit az ég oltalmá­val bátorítván, a török ellen kiindul. A hajnali harcz szemlélhető részletességgel festetik, s neveltetik érdeke azon egyéni csatázások előadása által, melyekben török részről Rézmán, az ennek holttetemei felett halálig küz­dő apja, Mehmet, s másfelől Zrínyi mutattatik fel: igy a vitéz Olaj bég s a lágy kedélyű Cserei Pál, ismét az óriás Rahmat s a dühös Farkasics viadalmaik , mig Zrinyi a kivitt győzedelem után, Olaj béget, ki a nehéz harcz alatt minden fegyveréből kipusztult, a vitézség iránti tiszteletből bántatlan elfogja, s a véres képet engesztelő vonással fejezi be. A negyedik ének szoros folytatása a harmadik­nak. Egy hosszas kitérés után a szerencse állhatatlansá­­gáról érdekesen festetik Zrínyi diadalmas visszamenetele Szigetre, hol az elesteket megtisztelvén, hadias vigalom után Olaj bégnek, váltságul az elfogott Radován vajdáért, szabadságot ad. Azalatt Szulimán megértvén a siklósi bajt, Zrínyi ellen gerjed fel, s rajta boszút veendő, Egerre rendelt seregeit Szigetre tereli, bár Kadileser, a főpap, a madarak viseletéből, bal jóslatot mondott a szultánra. Éjjel két lónak elszabadulása véres zavart idéz elő a török táborban, mely magát Zrínyi által vélte megtáma­dottnak. Szulimán nagynehezen csillapítja az öldöklést. Ezen ének fénypontjai a szigeti jelenetek , különösen Zrínyi megszólításai az elestekhez, György kisded fiá­hoz , s lovagias bánása Olaj béggel. Ellenben a szultán táborában keletkezett zavar csak annyiban függ össze a fő történettel, a mennyiben azon rémülést festi, melyet Zrínyi puszta neve gerjesztett a törökségnél, de fontos­ következés nélkül maradván, rövidebbnek is kellett volna lennie, s nem oly kitüntető helyen állania, milyen egy éneknek vég része, melynek mindenkor vagy egy fontos eseményt berekesztenie, vagy ilyent előkészítenie s ilyen­re figyelmet keltenie kell. Hiba az is, hogy a siklósi dolog által előidézett fordulatot Szulimán tervében , a költő a harmadik ének bevezetésében előre jelenti, a helyett­, hogy azt az események folyásából utólag ere­deztetné , s így azon jótevő hatást, melyet e része a történetnek szülne, elkeseríti. Egypár versszak kiha­gyása segítendett a dolgon. S­im e négy énekben tulajdonképi első, előkészítő része a hőskölteménynek; jövőkor a másodikat fogjuk közelebbről tárgyalni. Magyar könyvészet. 138 (367). Természettan e­le­m­e­i. Felső-gym­­nasium tanulóinak használatára. Irta Fuchs Albert. 188 fametszettel. Második javított kiadás. Pesten. 1854. Kilián György magyar egyetemi könyvárus tulajdona. 8 rét. IV és 277­­. 139(368). Magyar-német képes ábéczé és olvasó könyv jó gyermekek számára. Pesten. Geibel Armin tu­lajdona. 1854. 12 rét. 24­1. Ára kemény táblába kötve 28 pkr. , fogott lőszer, fegyver stb. a tengerbe fog vettetni,az el­lenszegülők pedig elfogatni s haditörvényszék elé állíttat­ni fognak, hogy továbbá, miután kevés nap múlva Anglia, Franczia és Törökország Görög­országnak meg fogják üzenni a háborút, a legnagyobb szigor és éberség szükséges, hogy a ne­vezett hatalmak egy alattvalója se sértessék meg, mert különben az admirál visszatértekor a várost porrá égeti. Az anarchia egyébiránt mindinkább kezdi Görögország­ban fejét emelni, s csak ritkán talál oly erélyes fékezőre mint Rhion tengeri várban, hol mintegy 300 bűnöncz fa­kardokkal és fejszékkel fegyverezve, az őr agyonverése után kitört, s a parancsnok labára rohantak, ezt is meg­ölendők, de ez 3-at közölök szoba,ijtajában leteritvén, a kiskórházba futottak , hol hét puskát és lőszert ta­láltak , s végre az egyik bástyázaton elreteszelték ma­gokat; azonban végre sikerült a kis helyőrséggel a bástyát elfoglalni, 35 bűnöncz elesett, szint annyi nehe­zen megsebesült, a többi a tengerbe rohant. A szökés alatt még 24 elfogatott.­­ Néhány nap előtt a péter­­vári görög követség első titkára érkezett ide, s hírül hozá, hogy Sz. Pétervárott és Moszkvában roppant ösz­­szegeket gyűjtenek az ottani görögök, a felkelő keresz­tények támogatására. A görögök felkelése Törökországban. Mint tudjuk, a felkelők Thessaliában úgy mint Epi­­rusban teljesen megverettek s szétkergettettek. Platanos megveretése után 4000 felkelő Domokót vette körül, melyben 1500 török, részben rendes, részben albániai volt. Zeinel pasa megérkezett fölmentésekre, s másnap Abdi pasa is, ki Grivast Mezzovónál verte meg, 4000 emberrel a színhelyre ért s a felkelőket körülfogta. Ezek éjjel keresztül akarták magokat vágni, de haszta­lan s Lamenából erősítéseket kértek, melynek lakosai segélyekre siettek, de már későn, mert akkor a felkelők már teljes szaladásban voltak. A többi felkelő csoportok is szétoszlottak s a határvárakban vonták meg magokat.­­— Epirusban sem voltak a felkelők szerencsésebbek. Petában megtámadtatván, kénytelenek voltak a görög határon menekülést keresni. Tatzikaratasso, ki Likiá­­ban Macedóniában szállt partra, vizen és szárazon meg­­támadtatott, s hajóit az egyesült hatalmak hadihajói fe­nékre lőték. Mind a hírek, úgymond az ,Oss. Tr.‘ — mert e tudósítások Athénből máj­ 1 jéről keltek — a hel­lén kormányban természetesen aggályt keltenek.­­ A kormány tehát elhatározó, három tábornokot küldeni a határra, a felkelők szerint azért, hogy a szétszórt csapatokat összegyüjtsék s a harczot újból kezdjék; azonban a kormány rendszabályai nagyon elhamarko­dottak. Most már bizonyosnak látszik, hogy az egye­sült hatalmak csapatjai Görögországot, vagy annak egy részét kevés nap múlva meg fogják szállni. Az aggályt növeli még 1 missolunghii futár e tudósítása: Tra­vellas elhagyá állomását a harcz előtt s menekült, nem tudni hová. — Zacho-Milio állítólag elfogatott és megöletett. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. A turnu-mogurell­i győzelemről szóló orosz bulletin magában B­u­k­a­r­e­st­­ben is kétkedőkre talált. Méltánylattal fogadák ugyan az oroszok azon nyíltságát, hogy a stereotippé vált 1 halott helyett mégis 18 halottat vallottak be, azonban magukat az elmondott tényeket nem bírják érteni. A bulletin, kissé szépítve ugyan, de­ mégis megvallja,­­ hogy a törökök az oroszok által épített erődítvényeket bevették, s ez utóbbiak csak akkor álltak meg, mikor a Tobolsk ezred az erdőbe érkezett, mely mellékesen­­ mondva inkább az Olt felé, s mintegy 3­4 órányira a­­ Dunától fekszik. Mindez helyes. De midőn a bulletin­­ azt állítja, hogy ugyanakkor, tehát míg a harcz az er­dőben tartott, az oroszok a baloldalról azon hajókat, melyek a törököknek Nikápolyból erősítéseket hoztak, oly sikeresen meglőtték, hogy egy kénytelen volt visz­­szavonulni, a másik fenékre lövetett, a harmadik pedig még el is fogatott, úgy ez teljes lehetetlen, mert hisz ez esetben a törökök a parttól el lettek volna vágva s menthetlenül elveszve , pedig a bal part­ egész estig a törökök kezében volt, kik még a csata megszűnte előtt , az oroszok erőditvényeit szétrombolták. Úgy látszik, hogy a bulletin csak a közönség feszült várakozására és türelmetlenségére Kis-Oláhország elhagyása s a do­brudzsai veszteglés folytán volt számítva. S valóban — úgymond egy bukaresti máj, 3 ki levél — itt is kez­denek igen aggodalmasak lenni; kivált az orosz érzel­műek nagyon szótlanokká lettek. Az orosz haditanácsot is nagyon foglalkoztató e napokban a török-angol-fran­­czia csapatok Krimiában vagy a Duna torkolatánál le­endő partraszállásának esetlege; néhány nap óta egy­szersmind sötét, kellemetlen hírek keringnek. Egy­úttal galaczi és brailai levelek bizonyossá teszik, hogy ápril 25 és 26-án tetemes számú betegek vitettek a Dunán lefelé Bessarábiába ; e betegek vagy sebesül­tek nem lehetnek Szilisztriából valók, mert míg Ras­­sova a törökök kezében van, addig ily szállítmányok ott háborutlanul nem haladhatnak el. A Kis-Oláhországból kivonult oroszok krajovai máj. 2­ki levél szerint Sz­latinát is oda hagyták s délkeleti irányban vonulnak a Duna felé, egyszersmind az is hírül jött, hogy az ottani hidat, melyet Balzano ausztriai mérnök 1847-ben épített s az egyetlen álló hid az Oltón, felégették ; remélik azonban, hogy e Van­dalismus nem fog valónak bizonyulni , valamint azon szomorú hír sem, hogy az elvonuló oroszok némely helyeken a községek úgynevezett tartalék-magtárait lángok áldozatául vetették. Az oroszok elvonulása után — így iz a „Tr. Ztg.“ — a kereskedés általában is­mét élénkülni kezd. Az egész országban csak egy han­gulat uralkodik reájuk nézve Roppant izgultság léte­zik, azért , hogy az országot minden védő orgánum, rendőrség és hatóság nélkül hagyták, s nagyon aggód­tak, hogy az 1848 és 49-diki emberek Vidinből át fog­nak jönni, s a lakosságot fellázítani. Azonban a törö­kök megnyugtató proclamatiót adtak ki, felszólítván a községeket, melyek gabnatáraik felégetése vagy az ország ellenségének másnemű gazdálkodása által kárt szenved­tek, hogy magukat jelentsék s kárpótlást vagy segélyt fognak nyerni. Egy nap a török proclamatióval jelent meg Liprandi Iloknak is egy elkésett proclamatiója, melyben ígéri, hogy visszatér s haditörvényszékkel fenyegeti azo­kat,kik a törököket elősegítik, de ez csak mosolyt gerjesz­tett ; meglehet, hogy azt csak gúnyból koholta valaki ; hivatalosan nem is tétetett az sehol közzé, s csak né­mely helyeken függesztek azt ki torzképül. A török pro­­clamatio folytán azonban sok hivatalnok visszatért; a csend és biztonság sehol sem zavartatott meg. Milos­kg pojánai kastélyát a törökök 28-kan szállták meg ; szi­gorú parancs volt kiadva, hogy minden erőszaktól tar­tózkodjanak, mely parancsot példásan mégis tartottak ; a kastély felügyelőjének a beszállásolt katonák élelme nyugtatvány mellett készpénzzel kifizettetett. Mintegy 300 oláh határőr és lovas dorabancz az Olt bal partjá­ról részint titkon megszöktek , részint keresztülvágták magokat s ápril 30-ra éjjelén 6 fogoly kozákkal Krajo­­vába érkeztek. Úgy látszik, hogy a törökök Karakalt veszik az Olt és az izlasi és turnui szög elleni hadmű­ködéseik központjául. A Feketetengerről hallja a C. Z. C., hogy hi­vatalos tudósítás szerint az egyesült flotta 26-a óta Szebasztopol előtt áll. A északnyugati csatatér. Stockholmból máj. - tól jelenti a „Hamb. Börsenh.:“ „Az Austerlitz fran­czia sorhajó tegnapelőtt d. u. Elfsnabbenbe érkezett. Az angol flotta még mindig ott fekszik. (Máj. 5-én az angol flotta és az Austerlitz „Bore“ gőzös jelentése szerint még mindig ott feküdt.) Ellenkezésben áll e tudósítással a jólértesült s szán­dékosan sohasem tévesztő „Hamb. Nachr.“ egy sürgö­nye Köpen hágóból máj. - ról: „Az angol flotta 4-én Elfsnabben előtt felszedte, horgonyait. A bothniai öbölben elfogott 4 hajó a Magid­enne gőzössel An­gliába elment. 3 án a franczia keletitengeri hajó raj Wingánál horgonyt vetett, mint azt Goldenburgból látt­k.“ Napier azon nézetét, hogy az orosz flottát Kron­­stadtban megsemmisítheti, a­nélkül, hogy a várat ma­gát bevenné, az orosz admirál­is osztja; legalább egy sz. péter­vári levél állítja , mikép ez utóbbi Miklós czárt kérte volna, hogy a balti tengerre kimehessen. Inkább ki akarja magát tenni oly megveretésnek, mely reá nézve nem lesz dicstelen s az ellennek is tetemes károkat okozhat. De a czár e kérelmét nem hagyta jó­vá, hanem a mellett marad , hogy a várművek mögött védje magát.

Next