Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-03 / 1270. szám
AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécsből, máj. 28-káról Írják a Triest. orgnak : „A jelen komoly ügyállás politikai megítélése, a porosz-ausztriai szerződésnek toldalékaival, közzététele által rózsaszínű nézetnek engedett helyet, miután legkevésbbé sem kételkednek, hogy Oroszország tudtára esvén szomszédainak szilárd elhatározáta, hadcsapatait a Pruthon át — némelyek állítása szerint már egy hónap alatt— visszavonandja, s e pillanat után egy közönséges európai congressus fog a jövendő béke fölött határozni. Itt annál nagyobb bizalommal hisznek Oroszország visszavonulásában, mert Oroszország ezen lépése által a két nagyhatalmat megfosztja minden ürügytől, hogy ellene tettlegesen föllépjenek, sőt azokat ez esetben leghívebb szövetségeseiül is nyerendi. Miután azonban mind a két német nagyhatalom hat közös jegyzőkönyvben a nyugati hatalmak irányában magát csak arra kötelezte, hogy Oroszországot a Dunafejedelemségek kiürítésére rábbandja (mindegy, akár katonai, akár diplomatiai utón), s az ottomán birodalom területi épségét fentartandja , a nyugati hatalmak pedig bevallásuk szerint az orosz birodalom területe szétmorzsolására indulnak ki : a jelen pillanatban, ha t. i. Oroszország a Dunafejedelemségeket kiüríti, és a nyugati hatalmak,mint bizonyossággal fel lehet tenni, nem vonulandnak el a török terület és Feketetengerről, az eddig Ausztria, Poroszország, Anglia és Francziaország közt fenálló egyetértés felbomlik, s csak akkor állandunk egy európai háború örvénye szélén, melyet elkerülni hittünk, ha a német nagyhatalmak Oroszország ellen nyilatkoznának. KÜLFÖLD. Németország, Bamberg, máj. 26. Miután Dr. v. d. Pforten miniszterelnök, valamint Beust és Dawigk államminiszterek, amaz Drezdából s imét Darmstadtból már szerdán tanácskozmányra egybegyűltek, tegnap még a következő miniszterek, u. m. Lenthe báró Hannovera, Wittgenstein b. Nassau, Rüdt- Kollenberg b. Baden, Neurath b. Würtemberg, és Meyer kabinettanácsos Hessen-Kassel részéről érkeztek meg. A miniszterekkel eljöttek : G e h i 11 e, minisztertitkár Drezdából; Witzendorf követségi tanácsos, és Schmettau miniszteri írnok Hannoverából; Gräff miniszt. tanácsos Darmstadból; M i 11 ermaier miniszteri írnok Karlsruheból; Schlotterbeck belső titkár Stuttgartból, v. d. Pfordten miniszterelnök mellett van még dr. Daxenberger miniszteri tanácsoson és Mayer belső minisztertitkáron kívül Kammerer gyorsíró Münchenből. A felnevezett egyéniségek mindnyájan a ,,Bamberger Hof“-ban szállottak meg, mely velők s kiséretekkel zsúfolva van. Ma délelőtt kezdődtek el a conferentiák az imént érintett helyiség főteremében. Az ülés, mint látszik, hosszan tartott, mert az ebédhez csak igen későn jelentek meg Heidelbergből írják f. hó 25-ről: Bunsen valóságos titk. tanácsos és eddigi porosz követ Londonban egy a város átellenében a Neckar mellett fekvő igen szép mezei lakot bérlett ki. Szándéka ott, elvonultságban a tudományoknak élni s több általa már megkezdett tudományos munkák folytatásával foglalkozni. A Bambergben tartott miniszteri konferentián, amint a B. H.nak táviratilag írják , Bajorország nem hozott indítványba garanciát Görögország számára, sőt inkább azt hozta javaslatba, hogy esetleges békekötés alkalmával Németország középállamainak a tanácskozásban részvétel biztosíttassék, és hogy azok a szövetségi okmány által biztosított szuverenitásuk mellett az ausztriai-porosz conventióhoz csatlakozzanak. — A D.A. Zrgnak írják Altenburgből : Ha jól vagyunk értesülve, a legközelebbi alkalom a thüringiai államok képviselői által, egy időben a Bambergben tartott conferentiával tartatott tanácskozásra, melyben az itteni miniszter Larisch is rész vett, abban rejlik, hogy a thüringiai államok semmi meghívást sem kaptak a bambergi conferentiára, s és azért a weimari gyűlés tárgya inkább ezen feltűnő tény , mint porosz-ausztriai szerződésre vonatkozó állás fölött tanácskozni. Berlin, máj. 30. Napóleon császár, mint a család feje megegyezésével, a Solms hg. és Solms Mária hgnő közötti házasság felbomlása van készülőben. A hgnő Lajos Lucian Bonaparte hghez, a császár unokaöcséhez fogna nőül menni, ki eddigi neje Wyse angolnőtől, az athéni követ nővérétől elválasztatnék. Oroszország, Ausztria és Németország. Pentz szász kapitány, egy mint katonai író elismert és ünnepelt tekintély (szerzője az ismeretes „Militärische Briefe eines Verstorbenen“ czímű munkának) az Allg. Zeitung egyik legújabb számában igen érdekes czikket közöl Ausztriának Oroszországhoz hadpolitikai állásáról. Az egészből azon helyeket emeljük itt ki, melyekben a szerző kimutatja, hogy, ha Ausztria az 1849-dik évben nyújtott segélyért Oroszországnak hálára volt lekötelezve, ezen utóbbi állam viszont megmentetését 1812-ik évben csak Ausztriának köszönheti. Ámde hagyjuk , e az urat magát szólam : „Félreismerhetlen, hogy Oroszország nagy hasznokat húzott Németország semlegességéből. Ha Ausztria Oláhország megszállása ellen egymaga tiltakozik vala, úgy Oroszország kényszerítve lett volna szándékának biztosítása végett a Dunánál erős ügyelő hadserget Magyarország és Galiczia határszélein felállítani Kis-Oláhország megszállásával egészen föl kell hagyni, mivel az ausztriaiak oldalállása ott igen veszélyes. Ezáltal az oroszok működési arczvonala a Dunánál megrövidült volna ugyan, de török elleneseik szintén képesek lettek volna nagyobb erőhatással föllépni, s nagy kérdés marad: várjon akkor az orosz balszárny meglepő offensívmozgása valósítható lett volna-e. Ha Poroszország sem akarta volna Oláhország megszállását megengedni, akkor e német nagyhatalom ellen egy másik orosz figyelő hadtest volt felállítandó. Nem kell azonban a harczerőknek ez által okozott levonását az oroszoknak a dunatartományokbani támadó működéseire nézve igen magasra tennünk, mert a lengyel királyságnak különben is erősen megszállva kellett maradnia, s a poroszok valóságos támadásától már azért is kevésbbé lehete tartani , mint az ausztriaiak megtámadásától, mivel ez utóbbiak állottak az orosz főhadműködési bázishoz legközelebb. Az Ausztria és Poroszország által eddig követett semlegesség tehát a Porta elleni orosz működésnek lényeges hasznára szolgált. Ha Oroszország egész Európát nem akarja ellenségévé tenni, mi teljes elszigeteltetését vonná maga után, igen ajánlhatnék neki, miszerint Németország kivonatait és várakozását méltassa figyelemre, kikerülvén e£ által azt, hogy e kivánatokat categoricus követelésekké alakulni lássa. Szétervárott az 1812-dik évben tett tapasztalásokra hivatkoznak ugyan, midőn a század legnagyobb hadvezére, a legerősebb és legjobb hadsereggel,mely valaha támadóharczba vitetett, eredmény nélkül elvonulni volt kénytelen, egyszersmind a legsúlyosabb vereséget szenvedte. De a viszonyok egészen más természetűek valának. Oroszországnak akkor csak Nyugat ellen kelle homlokállást foglalni. A Svédországgali titkos egyezmény által jobb szárnya, s a Portávali fegyverszünet s a csakhamar (július elején) rá következett békekötés által balszárnya tökéletesen biztosítva volt. Poroszország csak kényszerítve állított 20,000, Ausztria szintén nem önkéntesen csak 30,000 embert Napóleon rendelkezésére. Ha ez utóbbi 100,000 emberrel déli Oroszországba berontott volna, s ha általában komolyan akart volna a háborúban részt venni, akkor a viszonyok egészen más alakot öltöttek volna! Már az ausztriai hadsereg kezdőleges mozgalmai is azultánt vissza fogták volna tartóztatni az Oroszországgali békekötéstől, és ha részt nem vesz vala is a háborúban, mégis a talán határozatlan időre meghosszabbított fegyverszünet nem engedte volna meg, hogy a Tsitsagoff parancsnoksága alatti hadsereg másfelé alkalmaztassák. Ily körülmények közt Napóleon a telet Moszkvában tölthető seregének kockáztatása nélkül. Ausztria pedig háládsára nyújtott hathatós segélyért igen valószínűleg Moldvát és Bessarábiát fogta volna elnyerni, később pedig bizonyosan az Oláhország fölötti védurságot is. A Porta ezért Krimiát nyerhette volna kárpótlásul. Hogy Oroszország akkor győzelmesen lépett ki a harczból, különösen Ausztria visszatartózkodásának köszöni, mert a tél dermesztő hidege, melynek amúgy könnyedén ama háborúban, minden szerencse és szerencsétlenség tulajdonittatik, csak akkor állott be, midőn a franczia főhadsereg már visszavonulóban volt s Smolenskot már háta mögött hagyta; tudomás szerint még a Berezina sem volt befagyva, ámbár csak igen csekély árrohama van. Hasonlókép ki kell még itt emelnünk, hogy a franczia uralom Németországban Ausztria erélyes összehatása nélkül 1813-ban, és valószínűleg később sem töretett volna meg. Mert mindazok, kik az akkori hadműködésekben résztvettek — s a még élők száma épen nem csekély — igen jól fognak emlékezhetni, mily reménynélküliség szállotta őket meg a Bautzen melletti ütközetben, míg Ausztria nem lépett a sánczra. Csak Ausztria segélye ált sikerült a megszabadítás nagy munkája. Ennek következtében nyerte Oroszország a mai lengyel királyságot, mely más körülmények közt bajosan jutott volna Oroszország birtokába, s mely most ék gyanánt hasítja ketté keleti határunkat. Ha az 1812-dik év politikai és stratégiai viszonyait most összehasonlítjuk az 1854-dik évéivel, kiviláglik, hogy Oroszország harczi helyzete azon pillanattól kezdve, melyben Németország, vagy csak maga Ausztria is, ellene sorompóba lép, igen aggasztóvá lehetend. Mi nem tudjuk, váljon Sz. Pétervárott az Ausztria által Oroszországnak közvetve vagy közvetlenül nyújtott fontos szolgálatokat tartják-e hasonló élénk emlékezetben, mint a Magyarországbani fölkelés elnyomásánál az Ausztriának nyújtott segélyt, melyre Oroszország már saját biztonsága végett is kényszerítve volt, mivel e fölkelés,ha hosszabb ideig tart, okvetlenül egész Lengyelországra ki fogott volna terjeszkedni. Annyit azonban tudunk, hogy sem Ausztria, sem a többi Németország az orosz uralom további terjeszkedését az aldunai tartományokban nem engedheti meg, anélkül, hogy az anyagi érdekek — melyek javára a Porta ellen Oroszország is kardot rántott — érzékeny csapást szenvedjenek. Ha tehát Ausztria előterjesztései Sz. Pétervárott még most sem nyernének meghallgattatást, úgy bizonyossággal várható, hogy Ausztria, mely az Oroszországgal támadott conflictusban Németország természetes előharczosává lesz, egész Németországot is részvevő bajtársául fogja nyerni.“ (O. P.) Franciiaország. Párisból írják az „Alig. Zrg“nak : „Különböző magas körökben csak igen lassan suttogják egymásnak, miszerint az Oroszországgali békés kiegyenlítés valószínűsége sokkal közelebb fekszik, mint azt talán bizonyos pártok és lapok’— nevezetesen az angolok—kívánnák (?). Mi magunk azonban nem tartozunk azon optimistákhoz, kik úgy vélekednek, hogy Ausztria és Poroszország legújabb komoly előterjesztéseik a sz.pétervári udvarnál oly nagy benyomást tettek volna, hogy ott elhatározták volna magukat az engedésre. Brüsselből egy magánlevél jelenti ugyan, hogy Oroszország a fegyverszünetbe beleegyezni nem vonakodnék. A legközelebbi napok meg fogják mutatni, mi igaz mindezen állításokból. A börze természetesen a legtúláradozóbb reményekben ringatja magát. A bankdisconto leszállását Londonban valószínűleg várhatni. A mostani magas árkeletnek főleg az az oka, hogy tizennégy nap óta több mint 50 millió rendelkezhető tőke folyt be a tartományokból a hajhászok kezeibe. A departement-ok most igen erősen játszanak. A telegraf e mellett igen jó szolgálatot tesz. Néhány új senator kinevezése nem sokára megtörténendik. A császárnak igen nehéz választani, mert az előkelő átszökők száma az egykori royalistikus táborokból igen is tetemes! Az Orleans-pártból semmi sem létezik többé. Lajos Fülöp egykori minisztereinek legnagyobb része „részvényügyekbe“ van bonyolódva. A polgár királyság aranyidejének jelszava: „gazdagodjatok meg“, még most is alapelv náluk. Guizot néhány egykori collegái jellemtelensége fölött szomorúan panaszkodik.— Azon utasítások, melyeket a Görögországba rendelt hajóhad főparancsnoka vitt magával, a mostani királyság fenmaradására nézve kedvezők, miután felteszik, hogy a kormány eddig a felkelők nyomása alatt cselekedett. Nagybritannia- London, máj. 29. — A bécsi négyes jegyzőkönyv értelme, czélja és hordereje néhány nap óta főtárgya az itteni okoskodásoknak. A hetilapok kedvezőtlenül fogadják azt a nyugati hatalmakra nézve, az egyetlen „Press“ kivételével, mely ismét új tényleges felfedezéssel lép fel. Oroszország — írja e lap — néhány hét előtt felajánlá a fejedelemségekbőli kivonulást, egyszersmind visszavonta előbb tett kikötését, hogy t. i. a szövetséges hajóhadak a Feketetengerről távozzanak el; kijelenté, hogy czélját a nyugati hatalmak által a törökországi keresztények részére kivívott engedmények folytán elérte s hogy a háború előtti státus quo-val beéri. Oroszország — úgymond továbbá a „Press“ — jól tudta, hogy a nyugati hatalmak e status quo-val nem fognak megelégedhetni s az ajánlatot visszautasítandják; de Oroszország elérte czélját, mert a német hatalmak elismerik mérsékletét s most Angliát és Francziaországot tekintik megtámadókul stb. A napilapok közt a „Times“ a tegnapi vasárnap alatt felfogási modorának szövetségeseket nyert. Nem ugyan a szabadelvűek vagy toryk táborában ; ez alig volna várható, de ha a kormánylapokból a kormány szellemére következtetést lehet vonni, akkor nem csekély fontosságú dolog az, hogy a négyes jegyzőkönyvet most már a „Chronicle“ és ,,Post“ is a nyugati hatalmak részére kedvező okmánynak tartja. A „Post“ nyers röviden haszontalan handabandának mondja a sok okoskodást; jobb a dolgot úgy venni a mint van. Oroszország most egész Európával szemközt egyedül áll s védőleges helyzetében nem sokáig tarthatja fen magát. Ehhez járul a pénzhiány otthon ; a czárnak a hadsereg részére naponként 80,000 fontot kell kiadnia, ez egy évre 23,000,000 fontot tesz s miután az államjövedelem nem hoz 21 milliónál többet, ez 7 millió nem fedezhető deficitet idéz elő. Ergo Oroszország annyi mint meg van verve. — A „Chronicle“ ugyan még nem képes Oroszország megveretését ujjain kiszámolni s még ma sem hiszi, hogy a német hatalmak a fejedelemségekbőli kivonulás iránt felhívást intéztek volna Pétervárra, — de annyiban mégis megtért, hogy a jegyzőkönyvet s e két kabinet semlegességét kedvező színben látja. Tévednünk kellene, ha a „Chronicle“-t e fordulatra nem némi intések bírták volna a Downing streetből. A „Times“ bizton állítja, hogy még a bambergi értekezlet is örvendetes jellemű; hogy a szárazföld valamennyi állama egy szívvel lélekkel elismeri azon alapelvek igazságát, melyek kivívására a nyugati hatalmak fegyvert ragadtak; hogy Ausztria észak felől orosz berontás ellen védi magát s hogy Erdélyből az orosz hadműködések alapzatát fenyegeti. Mindamellett sem Angliának sem Francziaországnak nincs eszében, hogy hadtani működéseiben az ausztriai sereg-öszpontosításokról vegyen irányzatot s Ausztriával vagy nélküle — de a nyugati hatalmak segélycsapatai rövid időn a Balkán melletti csataszínpadon fel fognak lépni. Összevonva e lapok véleményeit, eredményül az tűnik ki, hogy egyedül a kormány fogadja a bécsi jegyzőkönyvet kedvező értelemben. Kívánatos, hogy a kormány, mint a jobban értesült és beavatott fel, most az egyszer ismét ne csalódjék. A „Times“-nak Párisból ezeket írják: „Egy piemonti magánlevél szerint Francziaország Piemonttól a keleti háborúra 25.000 embert kívánt, mire az illető kormány azt felelte volna, hogy Sardinia mitsem óhajt hőbben, mint a nyugati hatalmak hadjáratában résztvehetni, de pénzügyi viszonyainál fogva nem képes ily nagy illetéket kiállítani. A csak november hóra kitűzött ujonczozás azonban állítólag már június végével meg fogna kezdetni. Dánia, Kopenhága, máj. 20. — Az alkotmányünnep rendezésére kinevezett bizottmány tegnap audientián volt a királynál, hogy az ünnepélyek tervét eléje terjessze, s ő felségét azokra meghívja. A király jóváhagyá a tervet, s köszönetét fejezé ki a nép elismerése irányában. Törökország, Stambul, máj. 18. Azultán tegnapelőtt megjelent a polytechnikai intézetben az évenkinti ünnepélyes vizsgálatra s jutalom-kiosztásra. Európaiak t. i. követek és magas rangú hivatalos tisztek először voltak ez alkalomra hivatalosak. A tseragáni palotától egész a Perában fekvő intézetig a Bosporus hosszában mintegy 4000 ember volt felállítva. A zultán lassú léptekkel nyargalt számos kiséret élén. A szeraszkiei és a kapudan pasa azon helyig, hol az itt a Bosporus partján fekvő zseragáni palotához lemélyed, eléje nyargaltak. A zultán lova előtt néhány udvari szolga gyalog ment. A fejdelem maga mozdulatlanul ült egy szép, jól begyakorlott fehér lovon, vonásai halványak voltak s majdnem élettelenek, csak szende, jóakaró szeme árulá el a benső életet, ha a körülállók köszöntéseit viszonzá. — A Courier de Marseille Stambulból is őt jelenti, hogy a díván és az ausztriai cs. k. in ternuntius közt Szerbiát illetőleg megállapodás történt. Ez a többi követekkel hivatalosan jön közölve. E szerint a szerb terület mindaddig tiszteltetni fog, míg nyugtalanságok vagy aggasztó jelenségek az ausztriai interventiót szükségessé nem teszik. El lön egyszersmind határozva, a szerb honvédséget fegyverbe hívni, melyet 9000 emberig lehet felemelni. A skutarni angol sereg Brown tbk alatti osztálya indulni készül 8 5 nagy szállító hajó készen áll, azt Várnába szállítani. Ott e hadosztály egy franczia hadtestre fog várakozni. — Marseilleből jelentik az Ind. belgenek. A máltai posta közelebbi adatokat hoz azon szerződésről, melyet Khiva állítólag Oroszországgal kötött. Oroszország kötelezi magát, hogy „a világ végéig“ nem avatkozik Khiva belügyeibe. A khan megengedi az oroszoknak, hogy a gurgani kerületben kaszárnyákat építhetnek. Az orosz haderő, mely már a határon táboroz, e szerint nem sokára Khivába be fog vonulni. A máltai lapok állítják, hogy a brit csapatok is csatlakozni fognak a francziához Görögország megszállásában. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Szilisztriáról folyó tudósítások érkeztek, melyek annak állapotát teljességgel nem írják le oly kétségbeesettnek, mint azt némely részről elhitetni szeretnék. Egy vidini máj. 26-ki levél ezeket mondja : „Szilisztriából azon tudósítást veszszük, hogy az oroszok a bombázást a vizi részről megszüntették, sőt azzal talán teljesen is felhagytak , mit a vár bezárulásáról mondottak, mind merő hiú ostoba dolog ; egyetlen igaz az, hogy az oroszok a Rassova és Szilisztria közt vert öt hídon gyakran tesznek portyázó járatokat, nevezetesen Rassovából, de melyeknek csak élelmezési czéljuk van.“ Egy bukaresti máj. 23 ki tudósítás pedig igy szól: „Ön bizonyosan hallotta, hogy Paskievits hg a maga mérnökcsapatjaival félórányira Kalarastól a Dunán átkelt. Azonban ez átkelést nem kell az iraktsai, mazsini s többivel összehasonlítani. ” Paskievits hg meggyőződött, hogy azon után, melyen az oroszok indultak, Szilisztria nem vehető be. Most aláaknázás által akarják megadásra bírni. A számtalan golyót, melyeket az oroszok Szilisztriára lőnek s azon óriási lőpormennyiséget, mely füstbe ment, hasztalanul lőtték el. Szilisztria egy magaslaton fekszik s nincsenek külvárosai. A lakások mind a várfalakon belül vannak, melyeket majdnem a Duna hullámai mosnak. — Ezért lehetetlen szemközt az ütegeket sikeresen felállítani , még kevésbé lehet pedig ott hidat verni. — Ennélfogva az oroszok kényszerítve látták magukat diagonális vonalban Szilisztriát bombázni, miáltal golyóik sokkal nagyobb téren repülnek át s ez által csekélyebb hatást idéznek elő. Azonfelül a szilisztriai várdának oly kedvező helyzete van, hogy a körülöttei téren minden irányban árkodik. A várda lövegeinek golyói a kávéház alatt felállított török ütegekéivel oly hatályosaknak bizonyultak be, hogy az oroszok sem a város sem a várdához nem közelíthetnek. Paskievitsiy átlátta, hogy 20—30,000 embernyi veszteség nélkül Szilisztriát nem bírhatja megadásra, s mérnökeit és utászait éjjel nappal dolgoztatja, hogy magának Szilisztriához ekként utat készítsen. Lüderstrck a Dobrudzsából betegen hozatott Kalarasba. Gort Jakoff hg a jobbparti orosz táborban üttetett magának sátort s éjjel nappal gyorsítja az aknászati munkálatokat. Oltenitza és Kalaras közt 100,000 orosz áll s Kalarasban 56 orosz tbk van. Az orosz táborban lehangoltság vehető észre , a törökkel még csak elbántak volna, de a nyugoti hatalmak seregei !“ Az alsó Dunáról pedig május 20-dikáról írják: „A Lüders hadtest kilobbadt csapásából s újólag diversiót tett Szilisztria ellen, hogy azt a Paskievits hadtesttel bezárolja. Várjon azonban e hadtest valóban belépett-e a zárló vonalba, erről biztos tudósításom nincs; előttem mindenesetre rejtély, hogy a törökök, miután az oroszokat 16-dikán visszanyomták, hogyan engedhették előre nyomulni. „Mindezen tudósítások Szilisztria állapotát sehogy sem festik veszélyezettnek, annál inkább, miután e vár most az elszánt Musza pasa kezében van. Az előbbi szilisztriai pasáról azt írják a határról máj. 26-ról, hogy árulási szándéka miatt fejét vesztette. Omer pasa t. i. korán megértette szándékát, törvényszék elé állíttatta, mely őt kötélhalálra ítélte; a vezír állítólag ez ítéletet intő például rajta végre is hajtatta. Míg Szilisztria ekként védi magát a megfeszített támadások ellen, Bukarestben lesik annak elestét, így máj. 22-ről írják onnan : „Az Oltenitzánál álló Pawlot- hadosztály készen tartja magát az átkelésre, mihelyt Szilisztria elesik. 17-én a törökök az oroszok által épített hidat szétrombolták s igy a Dannenberg átkelését megakadályozták. A Lüders féle hadtest állítólag a vár teljes bezarására elégtelen.“ Hogy az oroszok Kis-Oláh országból most már teljesen kivonultak, ez tény, valamint az is kétségen kívüli, hogy az oroszoknak oda visszavonulása nem várható. E hírt főleg azon körülmény idézte elő, hogy az oroszok öt napon át visszavonulásukban megállapodtak, ekként az oláh népség közt növekvő forrongást letartandók, de Liprandi tlik, ki 14-én vonult ki Krajovából, 16 án az Olt túlpartjára Szlatinára tért át. Az orosz tábornokok addig folyvást nógatták a baráti érzelmű lakosokat a kiköltözésre, s nyilvánosan is felszólták , ki merte volna mindaddig, mig ők árkodtak, azt mondani, hogy nem viseltetik irántok baráti érzelemmel? S valóban főleg a kereskedők közöl akadtak többen , kik még áruikkal is elköltöztek ; ők lássák, mit tettek s tesznek, ha a visszahívási felszólításnak nem engednek. Kis- és Nagy-Oláhország közt minden összeköttetés el van vágva. Az oroszok elvonulása után állítólag nevezetes jelenetek fordultak elő: a nép szabad ég alatt térdre hullott s hálát adott istennek, hogy a vallásért küzdő hadsereg, melynek a pogányok ellen kellene küzdenie, az országot elhagyta. Azonban egy vidini máj. 26-ki tudósítás azt mondja, hogy az oroszok legközelebb Szlatinát is odahagyják. Iskender bég folyvást sarkukban van. 24-én ismét kiindult lovassággal Krajovából az Olt tájára, s egy orsovai jun. 2-ki magán távirati sürgönyünk annak eredményéről következőleg tudósit: „Iskender bég máj. 29-én megrohanta az Olt táján Karakal mellett az oroszokat 3000 basibozukkal ágyuk nélkül, még pedig oly hévvel, hogy visszavervén őket, 40 foglyot, 4 ágyút s lőporszekeret tőlük elfoglalt; az oroszoknak azonfelül 400 halott és 180 sebesültből álló veszteségük volt, a törökök vesztesége nincs tudva. A törökök örömriadoznak. Krajova és Turnu-Szeverin fényesen ki voltak világítva.“ Egyébiránt Liprandi tbk hadteste Dannenberg tbk főparancsnoksága alá van helyezve, ki most az egyedüli magas rangú tiszt Bukarestben; azonfelül ő alatta áll még a Soimonoff hadosztály Gyurgyevónál és a Pauloffféle Oltenitzánál, valamint a Lüders hadtest Bierod és Fischbachféle lovashadosztálya; ellenben a sokat emlegetett dragonyos test, melyet 20-ára vártak Bukarestbe, mintegy 10 mfldnyire a fővárostól Uritseniben állapodott meg. Azon több német lapokban olvashatott hír, hogy a sz.pétervári kabinet megnyugtató nyilatkozatot tétetett Bécsben a birodalma éjszakkeleti határin felállított csapatok iránt, oda módosítandó, hogy K. Meyendorff felszólításra a bécsi kabinetnek tett ugyan ez iránt nyilatkozatot, de az a bécsi kormányt e csapatok felállítása iránt megnyugtatni nem volt képes. Jassyban nagyon feltűnt, hogy máj. 15. óta számos sebesültek hozatnak oda, mi az egész hadjárat alatt meg nem történt, mégpedig annyira, hogy a 2400 beteg számára rendelt helyiségeket nem találják elégségeseknek s újabb épületeket szemelnek ki, egyszersmind pedig a városi hatóságok 2500 fanyoszolyát rendeltek meg. Azon körülményből, hogy orosz mérnökök szemlélték meg a vidéket , azt gyanítják, hogy e várost is erősitni fogják, mint azt több kis városban a Sereth és Berlat partján megkezdették. Foksányt pedig elhagyni akarni látszanak az oroszok; a lőporkészletek onnan Sioborjébe vizettek, sőt még a Pruthon át is mennek vissza szállítmányok; ellenben a Sereth vonalon 18,000 orosz áll. Nishből Bulgáriából írják, hogy az 1842-ki összeesküvésből ismeretes Stanko Bimbasi, ki egy ideig fogva lévén, kiszökött s aztán holléte nem tudatott, most ismét felmerült, mint 300 hajdúból álló rablóbanda főnöke, ki a lenkovaczi, különben is elhirült kerületben izgat mint rabló a törökök ellen. Izmail pasa, igaz ótörök, de igazságos és jó, mint emberemlékezet óta egy pasa sem volt, s szigorú rendőrséget gyakorló muzulmánjai felett, a merész rabló iránti netani rokonszenveket az által igyekszik letartani, hogy a raják iránt felette előzékeny, így az utolsó húsvétünnepen minden tsorbasit és kereskedőt teljes fényben meglátogatott. Ha a Portának mindig ily pasái lettek volna, úgy sohasem jött volna szorult helyzetbe. Vidini levelek szerint St. Arnaud Irigy, lord Raglan és az ismeretes Juszszuf pasa Algériából máj. 23-án Sumlaba érkeztek. A segédcsapatok útban vannak Sumla felé. Egy futár azon rendeletet hozta ki-