Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)

1854-06-03 / 1270. szám

AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécsből, máj. 28-káról Írják a Triest. orgnak : „A jelen komoly ügyállás politikai megítélése, a po­rosz-ausztriai szerződésnek toldalékaival, közzététele által rózsaszínű nézetnek engedett helyet, miután legke­­vésbbé sem kételkednek, hogy Oroszország tudtára esvén szomszédainak szilárd elhatározáta, hadcsapatait a Pruthon át — némelyek állítása szerint már egy hónap alatt— visszavonandja, s e pillanat után egy kö­zönséges európai congressus fog a jövendő béke fölött határozni. Itt annál nagyobb bizalommal hisznek Orosz­ország visszavonulásában, mert Oroszország ezen lépése által a két nagyhatalmat megfosztja minden ürügytől, hogy ellene tettlegesen föllépjenek, sőt azokat ez eset­ben leghívebb szövetségeseiül is nyerendi. Miután azonban mind a két német nagy­hatalom hat közös jegy­zőkönyvben a nyugati hatalmak irányában magát csak arra kötelezte, hogy Oroszországot a Dunafejedelemsé­­gek kiürítésére rább­andja (mindegy, akár katonai, akár diplomatiai utón), s az ottomán birodalom területi ép­ségét fentartandja , a nyugati hatalmak pedig bevallá­suk szerint az orosz birodalom területe szétmorzsolására indulnak ki : a jelen pillanatban, ha t. i. Oroszország a Dunafejedelemségeket kiüríti, és a nyugati hatalmak,mint bizonyossággal fel lehet tenni, nem vonulandnak el a török terület és Feketetengerről, az eddig Ausztria, Poroszország, Anglia és Francziaország közt fenálló egyetértés felbomlik, s csak akkor állandunk egy euró­pai háború örvénye szélén, melyet elkerülni hittünk, ha a német nagyhatalmak Oroszország ellen nyilat­koznának. KÜLFÖLD. Németország, Bamberg, máj. 26. Miután Dr. v. d. Pforten miniszterelnök, valamint B­e­u­s­t és D­a­­­­wigk államminiszterek, amaz Drezdából s imét Darm­­stadtból már szerdán tanácskozmányra egybegyűltek, tegnap még a következő miniszterek, u. m. Lenthe báró Hannovera, Wittgenstein b. Nassau, Rüdt- Kollenberg b. Baden, Neurath b. Würtemberg, és Meyer kabinettanácsos Hessen-Kassel részéről ér­keztek meg. A miniszterekkel eljöttek : G e h i 11 e, mi­­nisztertitkár Drezdából; Witzendorf követségi ta­n­­ácsos, és Schmettau miniszteri írnok Hannoverá­­ból; G­r­ä­f­f miniszt. tanácsos Darmstadból; M i 11 e­r­­maier miniszteri írnok Karlsruheból; Schlotte­r­­b­e­c­k belső titkár Stuttgartból, v. d. Pfordten minisz­terelnök mellett van még dr. Daxenberger minisz­teri tanácsoson és Mayer belső minisztertitkáron kí­vül Kammerer gyorsíró Münchenből. A felnevezett egyéniségek mindnyájan a ,,Bamberger Hof“-ban szál­lottak meg, mely velők s kiséretekkel zsúfolva van. Ma délelőtt kezdődtek el a conferentiák az imént érintett helyiség főteremében. Az ülés, mint látszik, hosszan tartott, mert az ebédhez csak igen későn jelentek meg Heidelbergből írják f. hó 25-ről: Bunsen valóságos titk. tanácsos és eddigi porosz követ Lon­donban egy a város átellenében a Neckar mellett fekvő igen szép mezei lakot bérlett ki. Szándéka ott, elvonult­ságban a tudományoknak élni s több általa már meg­kezdett tudományos munkák folytatásával foglalkozni.­­ A Bamberg­ben tartott miniszteri konferentián, a­mint a B. H.nak táviratilag írják , Bajorország nem hozott indítványba garanciát Görögország számára, sőt inkább azt hozta javaslatba, hogy esetleges békekötés alkalmával Németország középállamainak a tanácsko­zásban részvétel biztosíttassék, és hogy azok a szövet­ségi okmány által biztosított szuverenitásuk mellett az ausztriai-porosz conventióhoz csatlakozzanak. — A D.A. Zrgnak írják Altenburgből : Ha jól va­gyunk értesülve, a legközelebbi alkalom a thürin­­giai államok képviselői által, egy időben a Bam­­bergben tartott conferentiával tartatott tanácskozásra, melyben az itteni miniszter Larisch is rész vett, abban rejlik, hogy a thüringiai államok semmi meghívást sem kaptak a bambergi conferentiára, s és azért a weimari gyűlés tárgya inkább ezen feltűnő tény , mint po­rosz-ausztriai szerződésre vonatkozó állás fölött ta­nácskozni. Berlin, máj. 30. Napóleon császár, mint a család feje megegyezésével, a S­o­l­m­s hg. és Solms Mária hgnő közötti házasság felbomlása van készülőben. A hgnő La­jos Lucian Bonaparte hghez, a császár unokaöcséhez fogna nőül menni, ki eddigi neje Wyse angolnőtől, az athéni követ nővérétől elválasztatnék. Oroszország, Ausztria és Németország. P­e­n­­­t­z szász kapitány, egy mint katonai író elis­mert és ünnepelt tekintély (szerzője az ismeretes „Mili­tärische Briefe eines Verstorbenen“ czímű munkának) az Allg. Zeitung egyik legújabb számában igen érdekes czikket közöl Ausztriának Oroszországhoz­ had­politikai állásáról. Az egészből azon helyeket emeljük itt ki, melyekben a szerző kimutatja, hogy, ha Ausztria az 1849-dik évben nyújtott segélyért Oroszországnak há­lára volt lekötelezve, ezen utóbbi állam viszont meg­­mentetését 1812-ik évben csak Ausztriának köszönheti. Ámde hagyjuk , e a­­­­­z urat magát szólam : „Félreismerhetlen, hogy Oroszország nagy hasznokat húzott Németország semlegességéből. Ha Ausztria Oláhország megszállása ellen egymaga tiltakozik vala, úgy Oroszország kényszerítve lett volna szándékának biztosítása végett a Dunánál erős ügyelő hadserget Ma­gyarország és Galiczia határszélein felállítani Kis-Oláh­­ország megszállásával egészen föl kell­ hagyni, mivel az ausztriaiak oldal­állása ott igen veszélyes. Ez­által az oroszok működési arczvonala a Dunánál megrövi­dült volna ugyan, de török elleneseik szintén képesek lettek volna nagyobb erőhatással föllépni, s nagy kérdés marad: várjon akkor az orosz balszárny meglepő offensív­­mozgása valósítható lett volna-e. Ha Poroszország sem akarta volna Oláhország megszállását megengedni, ak­kor e német nagyhatalom ellen egy másik orosz figyelő hadtest volt felállítandó. Nem kell azonban a harczerők­­nek ez által okozott levonását az oroszoknak a duna­­tartományokbani támadó működéseire nézve igen ma­gasra tennünk, mert a lengyel királyságnak különben is erősen megszállva kellett maradnia, s a poroszok va­lóságos támadásától már azért is kevésbbé lehete tar­tani , mint az ausztriaiak megtámadásától, mivel ez utóbbiak állottak az orosz főhadműködési bázishoz leg­közelebb. Az Ausztria és Poroszország által eddig követett semlegesség tehát a Porta elleni orosz működésnek lé­nyeges hasznára szolgált. Ha Oroszország egész Eu­rópát nem akarja ellenségévé tenni, mi teljes elszige­­teltetését vonná maga után, igen ajánlhatnék neki, mi­szerint Németország kivonatait és várakozását méltassa figyelemre, kikerülvén e£ által azt, hogy e kivánatokat categoricus követelésekké alakulni lássa. Sz­­étervá­­rott az 1812-dik évben tett tapasztalásokra hivatkoznak ugyan, midőn a század legnagyobb hadvezére, a legerő­sebb és legjobb hadsereggel,mely valaha támadóharczba vitetett, eredmény nélkül elvonulni volt kénytelen, egy­szersmind a legsúlyosabb vereséget szenvedte. De a vi­szonyok egészen más természetűek valának. Oroszor­szágnak akkor csak Nyugat ellen kelle homlok­állást foglalni. A Svédországgali titkos egyezmény által jobb szárnya, s a Portávali fegyverszünet s a csakhamar (július elején) rá következett békekötés által balszár­nya tökéletesen biztosítva volt. Poroszország csak kény­szerítve állított 20,000, Ausztria szintén nem önkéntesen csak 30,000 embert Napóleon rendelkezésére. Ha ez utóbbi 100,000 emberrel déli Oroszországba berontott­­ volna, s ha általában komolyan akart volna a háború­ban részt venni, akkor a viszonyok egészen más alakot öltöttek volna! Már az ausztriai hadsereg kezdőleges mozgalmai is a­zultánt vissza fogták volna tartóztatni az Oroszországgali békekötéstől, és ha részt nem vesz vala is a háborúban, mégis a talán határozatlan időre meghosszabbított fegyverszünet nem engedte volna meg, hogy a Tsitsagoff parancsnoksága alatti hadsereg másfelé alkalmaztassák. Ily körülmények közt Napóleon a te­let M­os­z­k­­­vá­b­an tölthető seregének koc­káztatása nélkül. Ausztria pedig hálád­­­s­á­r­a nyújtott hathatós segélyért igen valószínűleg Moldvát és Bessará­­biát fogta volna elnyerni, később pedig bizonyosan az Oláhország fölötti véd­­urságot is. A Porta ezért Krimiát nyerhette volna kárpótlásul. Hogy Oroszország akkor győzelmesen lépett ki a harcz­­ból, különösen Ausztria visszatartózkodásának köszöni, mert a tél dermesztő hidege, melynek amúgy könnye­dén ama háborúban, minden szerencse és szerencsét­lenség tulajdonittatik, csak akkor állott be, midőn a franczia főhadsereg már visszavonulóban volt s Smo­­lensk­ot már háta mögött hagyta; tudomás szerint még a Berezina sem volt befagyva, ámbár csak igen cse­kély árrohama van. Hasonlókép ki kell még itt emel­nünk, hogy a franczia uralom Németországban Ausztria erélyes összehatása nélkül 1813-ban, és valószínűleg később sem töretett volna meg. Mert mindazok, kik az akkori hadműködésekben résztvettek — s a még élők száma épen nem csekély — igen jól fognak emlékez­hetni, mily reménynélküliség szállotta őket meg a Bau­tzen melletti ütközetben, míg Ausztria nem lépett a sánczra. Csak Ausztria segélye ált­­ sikerült a meg­szabadítás nagy munkája. Ennek következtében nyerte Oroszország a mai lengyel királyságot, mely más kö­rülmények közt bajosan jutott volna Oroszország bir­tokába, s mely most ék gyanánt hasítja ketté keleti ha­tárunkat. Ha az 1812-dik év politikai és stratégiai viszonyait most összehasonlítjuk az 1854-dik évéivel, kiviláglik, hogy Oroszország harczi helyzete azon pillanattól kezd­ve, melyben Németország, vagy csak maga Ausztria is, ellene sorompóba lép, igen aggasztóvá lehetend. Mi nem tudjuk, váljon Sz. Pétervárott az Ausztria által Oroszországnak köz­vetve vagy közvetlenül nyújtott fontos szolgálatokat tartják-e hasonló élénk emlékezetben, mint a Magyarországba­­ni fölkelés elnyomásánál az Ausztriá­nak nyújtott segélyt, melyre Oroszor­szág már saját biztonsága végett is kény­­szerítve volt, mivel e fölkelés,ha hosszabb ideig tart, okvetlenül egész Lengyelor­szágra ki fogott volna terjeszkedni. Annyit azonban tudunk, hogy sem Ausztria, sem a többi Németország az orosz uralom további terjeszke­dését az aldunai tartományokban nem engedheti meg, a­nélkül, hogy az anyagi érdekek — melyek javára a Porta ellen Oroszország is kardot rántott — érzékeny csapást szenvedjenek. Ha tehát Ausztria előterjesztései Sz. Pétervárott még most sem nyernének meghallgatta­­tást, úgy bizonyossággal várható, hogy Ausztria, mely az Oroszországgal támadott conflictusban Németország természetes előharczosává lesz, egész Németországot is részvevő bajtársául fogja nyerni.“ (O. P.) Franciiaország. Párisból írják az „Alig. Zrg“­­nak : „Különböző magas körökben csak igen lassan sut­togják egymásnak, miszerint az Oroszországgali békés kiegyenlítés valószínűsége sokkal közelebb fekszik, mint azt talán bizonyos pártok és lapok’— nevezetesen az angolok—kívánnák (?). Mi magunk azonban nem tarto­zunk azon optimistákhoz, kik úgy vélekednek, hogy Ausztria és Poroszország legújabb komoly előterjesz­téseik a sz.­pétervári udvarnál oly nagy benyomást tet­tek volna, hogy ott elhatározták volna magukat az en­gedésre. Brüsselből egy magánlevél jelenti ugyan, hogy Oroszország a fegyverszünetbe beleegyezni nem vona­kodnék. A legközelebbi napok meg fogják mutatni, mi igaz mindezen állításokból. A börze természetesen a legtúláradozóbb reményekben ringatja magát. A bank­­disconto leszállását Londonban valószínűleg várhatni. A mostani magas árkeletnek főleg az az oka, hogy ti­zennégy nap óta több mint 50 millió rendelkezhető tő­ke folyt be a tartományokból a hajhászok kezeibe. A departement-ok most igen erősen játszanak. A te­­legraf e mellett igen jó szolgálatot tesz. Néhány új se­nator kinevezése nem sokára megtörténendik. A csá­szárnak igen nehéz választani, mert az előkelő átszö­­kők száma az egykori royalistikus táborokból igen is tetemes! Az Orleans-pártból semmi sem létezik többé. Lajos Fülöp egykori minisztereinek legnagyobb része „részvényügyekbe“ van bonyolódva. A polgár­ király­ság aranyidejének jelszava: „gazdagodjatok meg“, még most is alapelv náluk. Guizot néhány egykori collegái jellemtelensége fölött szomorúan panaszkodik.— Azon utasítások, melyeket a Görögországba rendelt hajóhad főparancsnoka vitt magával, a mostani királyság fen­­maradására nézve kedvezők, miután felteszik, hogy a kormány eddig a felkelők nyomása alatt cselekedett. Nagybritannia- London, máj. 29. — A bécsi né­gyes jegyzőkönyv értelme, czélja és hordereje néhány nap óta főtárgya az itteni okoskodásoknak. A heti­lapok kedvezőtlenül fogadják azt a nyugati hatalmakra nézve, az egyetlen „Press“ kivételével, mely ismét új tényle­ges felfedezéssel lép fel. Oroszország — írja e lap — néhány hét előtt felajánlá a fejedelemségekbőli kivo­nulást, egyszersmind visszavonta előbb tett kikötését, hogy t. i. a szövetséges hajóhadak a Feketetengerről távozzanak el; kijelenté, hogy czélját a nyugati hatal­mak által a törökországi keresztények részére kivívott engedmények folytán elérte s hogy a háború előtti stá­tus quo-val beéri. Oroszország — úgymond továbbá a „Press“ — jól tudta, hogy a nyugati hatalmak e status quo-val nem fognak megelégedhetni s az ajánlatot visszautasítandják; de Oroszország elérte czélját, mert a német hatalmak elismerik mérsékletét s most Angliát és Francziaországot tekintik megtámadókul stb. A napi­lapok közt a „Times“ a tegnapi vasárnap alatt felfogási modorának szövetségeseket nyert. Nem ugyan a szabadelvűek vagy toryk táborában ; ez alig volna várható,­­ de ha a kormánylapokból a kormány szellemére következtetést lehet vonni, akkor nem csekély fontosságú dolog az, hogy a négyes jegyzőkönyvet most már a „Chronicle“ és ,,Post“ is a nyugati hatalmak részére kedvező okmánynak tartja. A „Post“ nyers rö­viden haszontalan handabandának mondja a sok okos­kodást; jobb a dolgot úgy venni a mint van. Oroszor­szág most egész Európával szemközt egyedül áll s vé­dőleges helyzetében nem sokáig tarthatja fen magát. Ehhez járul a pénzhiány otthon ; a czárnak a hadsereg részére naponként 80,000 fontot kell kiadnia, ez egy évre 23,000,000 fontot tesz s miután az államjövedelem nem hoz 21 milliónál többet, ez 7 millió nem fedezhető deficitet idéz elő. Ergo Oroszország annyi mint meg van verve. —­ A „Chronicle“ ugyan még nem képes Oroszország megveretését ujjain kiszámolni s még ma sem hiszi, hogy a német hatalmak a fejedelemségek­bőli kivonulás iránt felhívást intéztek volna Pétervárra, — de annyiban mégis megtért, hogy a jegyzőkönyvet s e két kabinet semlegességét kedvező színben látja. Tévednünk kellene, ha a „Chronicle“-t e fordulatra nem némi intések bírták volna a Downing streetből. A „Times“ bizton állítja, hogy még a bambergi értekez­let is örvendetes jellemű; hogy a szárazföld valamen­nyi állama egy szívvel lélekkel elismeri azon alapelvek igazságát, melyek kivívására a nyugati hatalmak fegy­vert ragadtak; hogy Ausztria észak felől orosz beron­­tás ellen védi magát s hogy Erdélyből az orosz hadmű­ködések alapzatát fenyegeti. Mindamellett sem Angliá­nak sem Francziaországnak nincs eszében, hogy hadta­­ni működéseiben az ausztriai sereg-öszpontosításokról vegyen irányzatot s Ausztriával vagy nélküle — de a nyugati hatalmak segélycsapatai rövid időn a Balkán melletti csataszínpadon fel fognak lépni.­­ Összevon­va e lapok véleményeit, eredményül az tűnik ki, hogy egyedül a kormány fogadja a bécsi jegyzőkönyvet ked­vező értelemben. Kívánatos, hogy a kormány, mint a jobban értesült és beavatott fel, most az egyszer ismét ne csalódjék. A „Times“-nak Párisból ezeket írják: „Egy pie­­monti magán­levél szerint Francziaország Piemonttól a keleti háborúra 25.000 embert kívánt, mire az illető kormány azt felelte volna, hogy Sardinia mitsem óhajt hőbben, mint a nyugati hatalmak hadjáratában részt­­vehetni, de pénzügyi viszonyainál fogva nem képes ily nagy illetéket kiállítani. A csak november hóra kitű­zött ujonczozás azonban állítólag már június végével meg fogna kezdetni. Dánia, Kopenhága, máj. 20. — Az alkotmány­ünnep rendezésére kinevezett bizottmány tegnap au­­dientián volt a királynál, hogy az ünnepélyek tervét eléje terjessze, s ő felségét azokra meghívja. A király jóváhagyá a tervet, s köszönetét fejezé ki a nép elisme­rése irányában. Törökország, Stambul, máj. 18. A­zultán tegnap­előtt megjelent a polytechnikai intézetben az évenkinti ünnepélyes vizsgálatra s jutalom-kiosztásra. Európaiak t. i. követek és magas rangú hivatalos tisztek először voltak ez alkalomra hivatalosak. A tseragáni palotától egész a Perában fekvő intézetig a Bosporus hosszában mintegy 4000 ember volt felállítva. A zultán lassú lép­tekkel nyargalt számos kiséret élén. A szeraszkiei és a kapudan pasa azon helyig, hol az itt a Bosporus part­ján fekvő zseragáni palotához lemélyed, eléje nyargal­tak. A zultán lova előtt néhány udvari szolga gyalog ment. A fejdelem maga mozdulatlanul ült egy szép, jól begyakorlott fehér lovon, vonásai halványak voltak s majdnem élettelenek, csak szende, jóakaró szeme áru­lá el a benső életet, ha a körülállók köszöntéseit vi­­szonzá. — A Courier de Marseille Stambulból is őt jelenti, hogy a díván és az ausztriai cs. k. i­n t­e­r­n­u­n­­tius közt Szerbiát illetőleg megállapodás történt. Ez a többi követekkel hivatalosan jön közölve. E sze­rint a szerb terület mindaddig tiszteltetni fog, míg nyug­talanságok vagy aggasztó jelenségek az ausztriai inter­­ventiót szükségessé nem teszik. El lön egyszersmind ha­tározva, a szerb honvédséget fegyverbe hívni, melyet 9000 emberig lehet felemelni. A skutarni angol sereg Brown tbk alatti osztálya indulni készül 8 5 nagy szállító hajó készen áll, azt Várnába szállítani. Ott e hadosz­tály egy franczia hadtestre fog várakozni. — Marseilleből jelentik az Ind. belgenek. A máltai posta közelebbi adatokat hoz azon szerződésről, melyet Khiva állítólag Oroszországgal kötött. Oroszország kö­telezi magát, hogy „a világ végéig“ nem avatkozik Khiva bel­ügyeibe. A khan megengedi az oroszoknak, hogy a gurgani kerületben kaszárnyákat építhetnek. Az orosz haderő, mely már a hat­áron táboroz, e szerint nem sokára Khivába be fog vonulni.­­ A máltai lapok állítják, hogy a brit csapatok is csatlakozni fognak a francziához Görögország megszállásában. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Szilisztriáról folyó tudó­sítások érkeztek, melyek annak állapotát teljességgel nem írják le oly kétségbeesettnek, mint azt némely részről elhitetni szeretnék. Egy vidini máj. 26-ki le­vél ezeket mondja : „Szilisztriából azon tudósítást vesz­­szük, hogy az oroszok a bombázást a vizi részről meg­szüntették, sőt azzal talán teljesen is felhagytak , mit a vár bezárulásáról mondottak, mind merő hiú ostoba do­log ; egyetlen igaz az, hogy az oroszok a Rassova és Szilisztria közt vert öt hídon gyakran tesznek portyázó járatokat, nevezetesen Rassovából, de melyeknek csak élelmezési czéljuk van.“ Egy bukaresti máj. 23 ki tudósítás pedig igy szól: „Ön bizonyosan hallotta, hogy Paskievits hg a maga mérnökcsapatjaival félórányira Kalarastól a Dunán átkelt. Azonban ez átkelést nem kell az iraktsai, mazsini s többivel összehasonlítani. ” Paskievits hg meggyőződött, hogy azon után, melyen az oroszok indultak, Szilisztria nem vehető be. Most alá­­aknázás által akarják megadásra bírni. A számtalan go­lyót, melyeket az oroszok Szilisztriára lőnek s azon óriási lőporm­ennyiséget, mely füstbe ment, hasztalanul lőtték el. Szilisztria egy magaslaton fekszik s nincsenek kül­városai. A lakások mind a várfalakon belül van­nak, melyeket majdnem a Duna hullámai mosnak. — Ezért lehetetlen szemközt az ütegeket sikere­sen felállítani , még kevésbé lehet pedig ott hidat verni. — Ennélfogva az oroszok kényszerítve látták magukat diagonális vonalban Szilisztriát bombázni, mi­által golyóik sokkal nagyobb téren repülnek át s ez ál­tal csekélyebb hatást idéznek elő. Azonfelül a szilisz­­triai várdának oly kedvező helyzete van, hogy a kö­­rülöttei téren minden irányban árkodik. A várda lö­ve­geinek golyói a kávéház alatt felállított török ütegekéi­vel oly hatályosaknak bizonyultak be, hogy az oroszok sem a város sem a várdához nem közelíthetnek. Pas­kievits­iy átlátta, hogy 20—30,000 embernyi veszteség nélkül Szilisztriát nem bírhatja megadásra, s mérnökeit és utászait éjjel nappal dolgoztatja, hogy magának Szi­­lisztriához ekként utat készítsen. Lüders­trck a Dob­rudzsából betegen hozatott Kalarasba. Gort Jakoff hg a jobbparti orosz táborban ü­ttetett magának sátort s éjjel nappal gyorsítja az aknászati munkálatokat. Oltenitza és Kalaras közt 100,000 orosz áll s Kalarasban 56 orosz tbk van. Az orosz táborban lehangoltság vehető észre , a törökkel még csak elbántak volna, de a nyu­goti hatalmak seregei !“ Az alsó Dunáról pedig május 20-dikáról írják: „A Lüders hadtest kilobbadt csapásából s újólag diversiót tett Szilisztria ellen, hogy azt a Paskievits hadtesttel bezárolja. Várjon azonban e hadtest valóban belépett-e a zárló vo­nalba, erről biztos tudósításom nincs; előttem min­denesetre rejtély, hogy a törökök, miután az oro­szokat 16-dikán visszanyomt­ák, hogyan engedhették elő­re nyomulni. „Mind­ezen tudósítások Szilisztria állapotát sehogy sem festik veszélyezettnek, annál inkább, miu­tán e vár most az elszánt Musza pasa kezében van. Az előbbi szilisztriai pasáról azt írják a határról máj. 26-ról, hogy árulási szándéka miatt fejét vesztette. Omer pasa t. i. korán megértette szándékát, törvény­szék elé állíttatta, mely őt kötélhalálra ítélte; a vezír állítólag ez ítéletet intő például rajta végre is hajtatta. Míg Szilisztria ekként védi magát a megfeszített tá­madások ellen, Bukarestben lesik annak elestét, így máj. 22-ről írják onnan : „Az Oltenitzánál álló Pawlot- hadosztály készen tartja magát az átkelésre, mihelyt Szilisztria elesik. 17-én a törökök az oroszok által épített hidat szétrombolták s igy a Dannenberg átkelését megakadályozták. A Lüders féle hadtest állí­tólag a vár teljes bezar­ására elégtelen.“ Hogy az oroszok K­i­s-O­l­á­h o­r­s­z­á­g­ból most már teljesen kivonultak, ez tény, valamint az is kétségen kívüli, hogy az oroszoknak oda visszavonulása nem vár­ható. E hírt főleg azon körülmény idézte elő, hogy az oroszok öt napon át visszavonulásukban megállapod­tak, ekként az oláh népség közt növekvő forrongást le­­tartandók, de Liprandi tlik, ki 14-én vonult ki Krajo­­vából, 16 án az Olt túl­partjára Szlatinára tért át. Az orosz tábornokok addig folyvást nógatták a baráti érzelmű lakosokat a kiköltözésre, s nyilvánosan is felszól­ták , ki merte volna mindaddig, mig ők árkod­­tak, azt mondani, hogy nem viseltetik irántok baráti érzelemmel? S valóban főleg a kereskedők közöl akadtak többen , kik még áruikkal is elköltöztek ; ők lássák, mit tettek s tesznek, ha a visszahívási felszólí­tásnak nem engednek. Kis- és Nagy-Oláhország közt minden összeköttetés el van vágva. Az oroszok elvo­nulása után állítólag nevezetes jelenetek fordultak elő: a nép szabad ég alatt térdre hullott s hálát adott isten­nek, hogy a vallásért küzdő hadsereg, melynek a pogá­­nyok ellen kellene küzdenie, az országot elhagyta. Azonban egy vidini máj. 26-ki tudósítás azt mondja, hogy az oroszok legközelebb Szlatinát is odahagyják. Iskender bég folyvást sarkukban van. 24-én ismét ki­indult lovassággal Krajovából az Olt tájára, s egy orsovai jun. 2-ki magán távirati sürgönyünk annak eredményéről következőleg tudósit: „Iskender bég máj. 29-én megrohanta az Olt táján Karakal mellett az oroszokat 3000 basibozukkal ágyuk nélkül, még pedig oly hévvel, hogy visszavervén őket, 40 foglyot, 4 ágyút s­­ lőporszekeret tőlük elfoglalt; az oro­szoknak azonfelül 400 halott és 180 sebesültből álló vesz­teségük volt, a törökök vesztesége nincs tudva. A törökök örömriadoznak. Krajova és Turnu-Szeverin fényesen ki voltak világítva.“ Egyébiránt Liprandi tbk hadteste Dannenberg tbk fő­parancsnoksága alá van helyezve, ki most az egyedüli magas­ rangú tiszt Bukarestben; azonfelül ő alatta áll még a Soimonoff hadosztály Gyurgyevónál és a Pau­­loffféle Oltenitzánál, valamint a Lüders hadtest Bierod és Fischbachféle lovashadosztálya; ellenben a sokat emlegetett dragonyos test, melyet 20-ára vártak Buka­­restbe, mintegy 10 mfldnyire a fővárostól Uritseniben állapodott meg.­­ Azon több német lapokban olvas­hatott hír, hogy a sz.­pétervári kabinet megnyugtató nyilatkozatot tétetett Bécsben a birodalma éjszakke­leti határin felállított csapatok iránt, oda módosítandó, hogy K. Meyendorff felszólításra a bécsi kabinetnek tett ugyan ez iránt nyilatkozatot, de az a bécsi kor­mányt e csapatok felállítása iránt megnyugtatni nem volt képes. Jassy­ban nagyon feltűnt, hogy máj. 15. óta szá­mos sebesültek hozatnak oda, mi az egész hadjárat alatt meg nem történt, még­pedig annyira, hogy a 2400 beteg számára rendelt helyiségeket nem találják elégségeseknek s újabb épületeket szemelnek ki, egy­szersmind pedig a városi hatóságok 2500 fanyoszo­­lyát rendeltek meg. Azon körülményből, hogy orosz mérnökök szemlélték meg a vidéket , azt gyanítják, hogy e várost is erősitni fogják, mint azt több kis vá­rosban a Sereth és Berlat partján megkezdették. Fok­­sányt pedig elhagyni akarni látszanak az oroszok; a lőporkészletek onnan Sioborjébe vizettek, sőt még a Pruthon át is mennek vissza szállítmányok; ellenben a Sereth vonalon 18,000 orosz áll. Nishből Bulgáriából írják, hogy az 1842-ki össze­esküvésből ismeretes Stanko Bimbasi, ki egy ideig fogva lévén, kiszökött s aztán holléte nem tuda­tott, most ismét felmerült, mint 300 hajdúból álló rab­lóbanda főnöke, ki a lenkovaczi, különben is elhirült kerületben izgat mint rabló a törökök ellen. Izmail pasa, igaz ótörök, de igazságos és jó, mint emberemlé­kezet óta egy pasa sem volt, s szigorú rendőrséget gyakorló muzulmánjai felett, a merész rabló iránti ne­­tani rokonszenveket az által igyekszik letartani, hogy a raják iránt felette előzékeny, így az utolsó húsvétünne­­pen minden tsorbasit és kereskedőt teljes fényben meg­látogatott. Ha a Portának mindig ily pasái lettek volna, úgy sohasem jött volna szorult helyzetbe. Vidini levelek szerint St. Arnaud Irigy, lord Raglan és az ismeretes Juszszuf pasa Algériából máj. 23-án Sumlaba érkeztek. A segédcsapatok útban vannak Sumla felé. Egy futár azon rendeletet hozta ki-

Next