Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-03 / 1270. szám
1854. ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve : Pesten hiízhezhordva: évnegyedre 5 fr. — kr. p. 1 Félévre . 8 „ Félévre 10 „ — „ „ | A havi előfizetés, mint az Évnegyedre 4 „ — „ számonkint eladée is | egyhónapra 1 fr. 30 kr p. megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek tárgyat, pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: url-utoza 8-ik szám/ Szerkesztési Iroda: Drl-stoxa 8. sz Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, jan. 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések öt ha- : Magánvltík öt ha* síkos petit-sora 4 pgö kraj- i sébos sora 5 pengő krajozírszárjával szímlttatik. A he- jéval szímlttatik. — A fölvé- Igtatísi s 10 pengő krnylteli díj szinte mindenkor előkölön bélyegdíj előre lenze- re lefizetendő a tendó a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Riegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innepntíns napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a junius-septemberi négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással «) frt. 30kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Bécs , jan. 1. ) Nem tudjuk, az itteni pénzvilág pozitív tudósítások nyomán indul-e, vagy pedig ösztönszerűleg érzi, hogy az eddigi pénzügyi műtétesek pénzviszonyaink javítására nem elégségesek, — de annyi bizonyos, hogy csaknem minden körökben erősen hiszik, miszerint a pénzügyi operatiók sora még korán sincsen bezárva. A továbbá várható rendszabályokra nézve természetesen száz versio kering, melyek közöl legalább is kilenczvenkilenc, valószínűleg pedig mind a száz egészben vagy részben alaptalan. A legelterjedtebb versio egy nem soká létesítendő új kényszerkölcsönről szól , s e tekintetben mesés összeget — ötszáz milliót — emlit; e kölcsön egyes részletei az egyes községekre fognának kivettetni, ezek által pedig az egyes tagoktól beszedetni. Ámbár, miként mondtuk, e hit hitelességéről távolról sem kezeskedünk, börzénk magatartása mégis már vagy 10 nap óta azt mutatja, hogy ott is roppant fontosságú pénzügyi rendszabályt várnak, mert bárminő kedvező árkeretet telegrafhoztak is London és Párisból, pénzcsarnokunk alig moccsant, s ámbár épen nem sírt, de nem is nevetett, s általában a várakozónak szerepét játsza. Ehhez járult még azon körülmény is, hogy a bécsi Lloyd — melyet ismételt defavoyáltatása daczára még folyvást „ihletettnek“ tart a közönség — vasárnapi számában igen határozott czikket hoz, mely annak megmutatásában fáradozik, hogy pénzállapotunkon csak akkor segíthetni, ha három gyógyszer egyszerre alkalmaztatik; s ez : az államjószágok eladatása, az adó fölebbemeltetése és önkénytes, de kényszer-záradékkal (Zwangsklausel) ellátott kölcsön oly tetemes összegben, aminő az még soha sem Ausztriában, sem Ausztrián kívül nem köttetett; ezek a Lloyd saját szavai. Az államjószágok eladatása már a P. Naplóban is terjedelmesen vitatva jön, s így ezen első gyógyszert hallgatással mellőzhetjük. Ami az adó fölebbemeltetését illeti, a Lloyd szellemdús szerkesztője itt hamis, vagy legalább valónak még be nem bizonyított előzményből indul ki,azt mondván, hogy a birodalom adózási ereje már jelenleg is túl volna feszítve, az nem igaz, és nem egyéb mint puszta phrasis,és evvel punctum". Ezt szerkesztő úrnak nemcsak igy mint axiómát kellene odaállítani, hanem egyszersmind be is bizonyítania. Hogy Ausztria adózási képessége — általán véve — még egyszer annyira emelhető, kétséget sem szenved, de a mostani viszonyok alatt nehezen vagy épen nem , mert meg kell fontolni, hogy nem minden neme az adónak áll oly helyes arányban a vagyonnal, mint példa a jövedelmi adó, így a kereseti adó ugyanaz marad, akár szerez valamit az illető adófizető, akár nem; ha kedvezőbbre fordul az idő, a szabó, ki most 20 ftot sem bír fizetni, 60—80 ftot is nem csak könnyen, de örömest is fizetend; mitevő lenne azonban, ha ugyanazon viszonyok alatt, melyek a 20 ft lerovását is nehézzé teszik, 30 ftot rónának reá? Hogy bizonyos adózó osztályok, példa azok, kik a börzén néha egy nap alatt ezreket nyernek, sokkal nagyobb adót is elbírnak, evvel magunk is egyetértünk s ha a magas pénzügyminisztérium ilyféle foglalkozásra — ha ezt foglalkozásnak mondhatni — tetemes adót szab, az egész közönség örömmel üdvözölné e rendszabályt. Az adózók többsége mindenesetre a harmadik eszközt, a terjedelmes kölcsönt, legszívesebben látná, először azért, mert abban mindenki az őt illető részletet egyszer mindenkorra fizeti; másodszor, mivel a repartitio egyedül a vagyonhoz képest történhetik s azon viszonyokhoz szabja magát, mik közt az adózó él. Igen örülnénk, ha az e tekintetben hallatszó intézkedés csakugyan alkalmaztatnék, mely abban állana, hogy a kölcsönbeni részvét a vagyon percentjei szerint fogna szabályoztatni, de ezen percentekben is több fokozat lészen ; úgy hogy a gazdagabbak vagyonuknak több, a szegények kevesebb percentjeivel járulandanak e kölcsönhöz. Mindezen híreket úgy adjuk, amint vettük, azaz lehetőknek, sőt épen nem valószínűtleneknek, de korántsem bizonyosaknak; azonban semmi esetre sem árt, ha egy kis áldozatra készülünk, — ha kívántatik, nem leszünk általa meglepve, ha nem kell, annál jobb ! *) Bruck báró nyilatkozata, miszerint Ausztria remélhetőleg a nyugati hatalmakkal karöltve fog járni, a közönségben mély benyomást tett; kiváncsiak vagyunk, mit mond rá a börze. Tévedés volna mindazáltal e nyilatkozatból az ausztriai politika változtatását következtetni; ez mind e perczig önmagához hű és következetes maradt s míg a nyugoti hatalmak és Oroszország közt az első csata nem történt, minden tettleges ellenségeskedéstől Oroszország irányában óvakodni fog. — Koburghy itt mulatásának — miként magától értetődik — politikai jelentést tulajdonítanak; miben állana azonban a herczeg küldetése, arról nem hallani semmit; azon néhány napig keringett hír, mintha Mayerhofer tábornok mint rendkívüli küldött Berlinbe menne, szintén elnémult. Az itteni zsidó község pénzt gyűjteni szándékozik jerusalemi hittársainak fölsegélésére, kik az ausztriai consulság legújabb tudósításai szerint oly szegények, hogy sokan 2—3 napig éhezni s gyermekeiket néhány krajczáron a törököknek eladni kénytelenek. Mármaros-Sziget, máj. 23. A múlt iskolai év végével a mármaros-szigeti ref. tanodára vonatkozó igazgatói jelentést szives vala, tisztelt szerkesztő úr! lapjába fölvenni s azt közölni, melyből világosan látható volt e tanoda belügyének azonkori állapota. Azóta a magas minisztérium kivonatára, a küligazgatóságtól az alapérték is egész terjedelmében felküldetvén, az elegendőnek találtatott, s igy e tanoda egy lépéssel ismét közelebb vitetett czéljához. Azonban ez csak anyagi, vagyis külszerkezetét illeti a gymnasiumnak. Hogy tehát belszerkezete miként állásáról is a magas kormány tiszta tudomást vehessen, még pedig saját orgánuma által: e végből kiküldöttek és Tomacsek Pál cs. k. kassakerületi protestáns iskolai felügyelő urat, ki május 11 dik napja estvéjén hozzánk meg is érkezett. Legelső feladata volt, másnap reggeli 7 órakor a gymnasiumi osztályok egyenkénti látogatása, mindenikben különkülön egy órát töltvén, azért, hogy a tanárok tanítási képessége s előadási modoráról magának teljes meggyőződést szerezzen, majd az egyenkénti osztályok növendékeire nézve rendelt szigorú vizsgálatot, a múlt- és ezen iskolai félévben eddig végzett tanszakokból. Mely vizsgálat négy napon keresztül folyvást tartása után, kinyilatkoztatta ő nsga a gymnasium feletti általános megelégedését, úgyszintén a növendékek előhaladása, értelmiséges fokozatos fejlettsége körüli örömét. A vizsgálatok folyama közben, ő niga május 14-kén d. e. 11 órakor, a küligazgatósági testületet egybehívta, hogy a még netalán szükséges teendőkről, melyek a nyilvánosság megnyerhetésének előmozdító rugonyai, értekezhessek, felvilágosításokat adhasson és kérjen, hogy így a nyerendő felvilágosítások és határozatok által, a magas kormány oly álláspontban érezhesse magát,hogy semmi kétsége többé ne legyen , a nyilvánossági jognak e főgymnasium részére megadathatása felől, mit ő noga mind a tudomány, mind e vidék, mind a magas kormány érdekében szivéből óhajt, felőle nem is kételkedik annyival inkább, mivel e czéltól az intézet, már csak az eddigieknél fogva is, nincs nagyon távol. Sőt kijelentette, hogy ha adatait akképen gyűjtheti össze mihamarább, mint az ügy természete kívánja , még ez iskolai év végén , vagy a jövőnek elején, főgymnasiumunk a nyilvánossági joggal bizonyosan fel fog ruháztatni. Adja Isten, hogy mindazon törekvéseknek, melyek e főgymnasium nyilvánossága megnyerhetésére Valinak évek óta irányozva a küligazgatóság s tanári testület által, elvalahára óhajtott sikere legyen. Adja Isten, hogy azon sóvár remény, mely kecsegtető szinben lebegtette előttünk e tanoda átalakulása nehéz perczeiben a szebb jövőt s erőteljes felvirágzást, annyi kitartás, akaratkészség és nemes küzdelem után, a valóság terére vezessen ; s mi eddig csak hitünk szemeit legeltető: láthassuk és élvezhessük azt testi szemeinkkel is ! Nem mulasztom el ez alkalommal hálás szavakban nyilvánítani főgymnasiumunk részéről a köszönetét, melylyel tartozik azoknak, kik anyagi és szellemi ügyei czélpontja vezérlésében kellő mozzanatot adának, s jelenleg is ernyedetlen buzgalommal fáradoznak szentséges érdekében. Éltesse Isten buzgó pártolóit, a józan haladás embereit; adja az ég, hogy e végvidéken létező s épen azért nagyfontosságu intézetet, gondjaik egyik legfőbb tárgyát, melynek megalapításában egykor erdődeik is tevékeny munkásságot fejtenek ki, s számos éveken keresztül fentarthassák,s nemes szivöknek jótékony áldásaival ez intézet minél tovább élhessen! Szarka József: Szászváros, máj. végén.’ Időkorunkban csak egyszer voltak kapósabbak a politikai lapok, mint épen jelennen, — akkor a bonyodalmat egy gyorsan kifejlett vég érte, — most pedig a jövő mély üreg, mely nincs kivilágítva; — mindenki csak havezhireket kiván olvasni, s ha azokat keresztülfutotta falát mohósággal , lecsapja a lapot, reá üt öklével, — ismét felveszi, de csak azért nem — hogy az abba iktatott vidéki tudósítást is átszemelje. Ha Csokonai korában nem szerették az ,,Élőbeszédeket“ olvasni, csak megbocsátom; akkor azokban az író mindig énjéről s talentumáról locsogott, de hogy jelennen általánosan a lapokból az olvasóközönség csak is a havezhireket vadássza s mellőz minden tudományos irodalmi részt, ez bűn; az ily egyénekből formálódik azután ki az a sok kappanpolitikus, kikkel egy órai időtöltés valódi martyrság. Ezen harczi tudósítások hajhászata hozá elő, hogy az újabban felmerült nem politikai tartalmú lapok és folyóiratokra, mint szintén más kiadandó irodalmi gyöngyszemekre nincs előfizető, nincs vevő; kivált épen a könyvvásárlás csaknem kiment e vidéken a divatból; hajdan még a rosz könyvnek is voltak itt sok előfizetői, ma a remeknek is alig egy kettő. — A román polgártársaknál épen megfordítva van, ők a forradalom előtt — kivéve a kiveendőket — szinte mind ima és naptárakkal gazdagították alig tiz—tizenkét darabra menő könyvtárukat, most pedig a vidéken ép úgy mint nyomdákat biró városokon még a köznép is folytonosan vásárolja — a kijött könyveket — előfizető, vásárló s lapjártatóban nincs hiány, csak kiadó és hzó van kevés. Kár, hogy az erdélyi román irodalom nyelvészeti szépség s annak formálódása, javítása, s kiegészítése körül két ágra látszik szakadva lenni; egyik épen mindent a latin nyelvből akar átültetni; a másik pedig ahelyett, hogy a bukaresti költők és írók csaknem kitisztított nyelvészetét venné be, maga gyúr az olasz és szláv nyelvekből uj szókat; az egészben az a főhiba aztán, hogy e két párt épen a két erdélyiromán vallás kivői, kik nyelvészeti szempontból egymás irányában idegenek ma, s tán félszázad múlva érthetetlenek is lesznek egymás hangütése és beszédéhez. — Az erdélyi szászok között az irodalom az „egylet“ kezében van, innen jön ki évenkint egy két kötet csak, de a mi világot lát, az teljes, ép, ajánlatra méltó — el is kel mind. — Önálló mű, egy pár iskolakönyv s törvény-magyarázatokon kívül tán nem is látott világot ; Benigni és Ge 1t h halála után a napi sajtó s a folyóiratok is kellő érdekességekből sokat vesztettek. Egy első rangú szebeni könyvárus mondá nekem, hogy Szebenben a múlt évben annyi német könyvet árult el, mint azelőtt soha egy évben sem, többet egy évben, mint az azelőtti négy években öszvesen, persze nem szászok voltak csak az egyedüli vásárlók, de a tömérdek új hivatalnok. Örömmel írhatom, hogy a szomszéd koronaországokból ide áttett hivatalnokok anyanyelvünket igen tanulják, s maguknak nyelvmestert tartanak, s a szótár s nyelvtan segedelmével már is sokra mentek. Ilyek egyike a helybeli megyei törvényszéknek is elnöke. Nálunk főbeszédtárgy az életbe lépendő organisatio, mely hogy az új kormányzó bejöttekor életbe lép, reméljük , ez által az „ideiglenességből“ belépünk az „állandóságba,“ melynek szükségességét Erdély rég érzi. Egy pár országos vásáron voltam jelen, melyekről annyit írhatok, hogy merő pangás minden ; ezer az árus s egy a vevő ; feltűnő drágaság az ipar, kézművek és élelmiszerek körül. Időjárásunk változó, hévnap, hideg est, szél vagy eső; egy héten át feltűnik martius, május és junius. Az algyógyi fürdő is már nyitva áll meleg forrásaival; kár, hogy városunkban nincs meleg fürdő,— hajdan volt kettő, s még zuhany is; ma semmi, pedig a város népesedett jövevényekkel ; mondják, lesz a városon is kívánt fürdő ; — ily helyekben nincs is hiány. A gyorsszekerek tele vannak Oláhországból menekülőkkel; egyik napon egy ily járműben ül egy ősz bojár, kinek öltönye és arcza magára vonta a kanéi utcza népet; mig az előfogat változott, nagy népcsoport foga körül, mire az agg bojár kilép hintájából s a szegény gyermekek s több ügyefogyottak közt több mint 30 dr. huszas és ezüst pénzt osztott ki; egy bánatos arczu ifjú czigánynőnek pedig, ki karján beteg kisdedet tartótokét dr. cs. aranyot adott. Ez aggnak fájdalmas érzetei és viszemlékei lehetnek. Isten kísérje vándorutjain. Egy más oláhországi utas, ifjú, csinos külsővel, termettel, és elegáns ruhában, a mint leszáll hintájából, a város főutczáján tart szemlét és sétautat; a távolban vonzó szép leányt lát, — feléje tart s midőn szemben vannak: „beszél-e kegyed francziául?“ kérdé az idegen; — a hajadon nem felelt, nem érte francziául. „De hát tud-e németül?“ „Igen monsieur“ viszonzá a kis leány. „Hol van— folytatá amaz — nekem kegyed tetszik — legyen nőm, üljön mögém a gyorsszekérre, épen Párisba utazunk, — nekem van pénzem s becsületem!“ A polgárlány elpirult, lesüti szemeit, nem felel s bekap egy sikátoron, — az utas a faképnél marad. — Igazán angolosan. . Csak követni kellett volna. Szegény lány, hogy eljátsza szerencséjét vagy kijátszá szerencsétlenségét. — Sajnálom azon idegent, még rosz hírnevét viszi e városnak, melyben nem tudott még feleséget is kapni, pedig itt annyi férjhez mennivaló van, hogy hajószámmal jutna még Californiának is. — Körünkben mulatott Posoni Alajos ur szinésztársulata , N. Enyedre utazott. Velük van a kedves ifj. Lendvay is. Ez év elején írtam volt, hogy dr. Fodor András és Brúz Lajos „Erdély ritkaságai és természeti nevezetességeit“ fogják több kötetben kiadni, s egy időre abban maradt, mert dr. Fodor, miután a kiadni szándékolt műnek újra kidolgozáta szinte vége felé járt, az e műhöz csatolt s átadott számos igen finom rajzai úgy archaeologiai mint más idetartozó tudományos irata s jegyzetei eladása felett már régebben ajánlatot tévén felsőbb helyre, azon rész, mely magában is egy egész, dr. Fodortól felkéretvén, az jelennen a bécsi régiségi akadémiánál van vagy megtartás vagy visszaküldés mellett. Kenyérvizy. (Lapszemle). Az „U. D. Post“ vezérczikke azokhoz, kik az orosz békepárt működéseitől, a német hatalmak közbenjárásától s Szilisztria bevételétől a pétervári udvar részéről engedékenységet s igy békekötést reméljenek, a következő kérdéseket intézi: „A béke, melyet Oroszország jelen szorongatott helyzetében kötni kénytelenítetnék, bírna-e tartósságra kilátással? Behegeszthetné-e Szilisztria bevétele a sebet, melyet Oroszország történelmén a jelen év ejtett? El fogja-e feledni Oroszország , hogy a török hadsereg épen nem megalázva, sőt emelkedetten merült ki e háborúból? Helyre fogja-e hozhatni keleten elvesztett befolyását? Mellőzendi-e azt, hogy fegyverriadását a török-szláv tartományok egy völgye sem viszhangozta ? Hogy az egyetlen állam, mely részére állott, ama veszélynek tette ki magát, miszerint elfoglaltatván két idegen hatalom által kezeltessék? Nem fogja-e a cserkeszföld elvesztését s ottani évek óta folyó emberemésztő munkáit és harczait megboszulni akarni? Nem akarjuk állítani, hogy ha mindjárt kész volna 13 Oroszország a békekötésre, a nyugati hatalmaknak a Feketetengerre és a Dardanellákra vonatkozó követelései a háború folytatására kényszerítenék azt; — tegyük fel, hogy beleegyeznék a Pontus megnyitásába, van-e arra kilátás, hogy ez csak öt évig is így maradjon? Nem, ha Oroszország most békét kötne, ezt csak féldzetvétel végett tenné, hogy újra ama nagy harczra készülhessen, mely az 1854 évet történelméből kiterült. S e közel jövő, e küszöbön álló nagy harcz tudata Európát a fegyverszünet s a látszólagos béke kurta időszaka alatt is folyvást lesben, izgalomban s kezével a kard markolatán tartaná. Olyszerü béke lenne ez, mely roszabb, háromszor roszabb a háborúnál, mert a kimerült és vére vett államok utóljára sem fognák elkerülni a háborút s már csak bágyadtan és erőtlenül léphetnének a küzdtérre, mig most teljes erejökben virágoznak. Egy év lefolyta alatt tapasztalhatók, mily gonosz betegség a fél-béke; borzasztó volna, ha ily állapotnak több évig tartása valószínű lehetne. Tízszer jobb az erélyes amputatio a hosszadalmas sintődésnél. — A bécsi Presse jun. 1-sei számában ismét folytatja államgazdászat körüli ellensúlyozó értekezéseit s többek közt igy nyilatkozik. Népgazdászati szempontból — ezt mondják nekünk — valamely jószágra nézve az a legóhajtottabb birtokos, ki legjobban ért annak hasznosításához. Ámde a földbirtokot nem hasznosíthatni jobban, mintha azt lehető legjobb föltételek mellett haszonbérbe adjuk. Miután pedig az állam szintoly kedvező föltételek mellett adhat jószágot haszonbérbe, mint adnak magánszemélyek, tehát nem láthatjuk át, miért ne lehessen Ausztriában az állam, népgazdászati szempontból, szintoly óhajtott birtokosa a földtulajdonnak, mint p. o. talán Lichtenstein vagy Koburg herczeg. Ha pedig az állítatnék, hogy valamely földbirtok legjobb hasznosítása nem a haszonbérbe-adásban áll, hanem annak saját kezelésében, úgy kérdezzük, miben létezik arra nézve jótállás, hogy az államjószágos vásárlói nem fogják azokat haszonbérbe adni, hanem önmaguk kezelni, vagyis azokban a gazdálkodást vinni ? Haszonhajtóbb legyen-e valamely jószágnak végképem est vagy csak haszonbérbe adása, ez nagyrészben a tulajdonoknak különös viszonyaira való tekintetektől van föltételezve. Magánszemélyek sokszor kénytelenek egy vagy más jószágot eladni, mivel hitelezőik a tőkepénzeket fölmondják sok pénzt a visszafizetésre vagy épen nem. Vagy pedig csak rendkívül nagy kamatokra kapnának kölcsön. Az államnak e tekintetben kedvezőbb heelzete van, mint van a magánosaknak, mert neki rendszerint adósságlevelei, azaz kötelezvényei föl nem mondathatnak. Igaz, vannak esetek, midőn magános ember az által tetemesen emelheti jövedelmét, hogy P. D. jószágát, melyet tőle egy 40 centes bérlet-érték aránya szerint megvenni szándékoznak, s ugyanannak egy nagy részére az érték 5 pcentjével tartozik, készebb eladni, mintsem megtartani. De épen ezen esetben — pedig ez legfontosabb azon esetek közt, melyek valamely földbirtok eladása mellett szólhatnak — az állam nem teheti ugyanazt, mit a magános ember. Akadnak talán vevők 4 pcenttel egyes tárgyakra; de ha egyszersmind sok milliónyi értékű jószágok bocsáttatnak eladásra , ha oly pillanatban, midőn Magyarországban a moratórium megszüntetése számos magán földbirtokost mezei jószágának eladására kényszerít, még az állam is uradalmaival mint eladó lépne a vásárra, akkor a magáneladók ínségét csak növelné, anélkül hogy azzal magának használjon, mert a concurrentia csakhamar az árakat oly annyira le fogná nyomni , hogy nyereséges jó eladásról általában többé szó sem lehetne. Még más ok is van, mely miatt a jószágok eladására nézve alig lehetne valamely időpont kedvezőtlenebb a mostaninál, s ez a magas kamatláb. Egy földnek eladási értéke rendszerint ugyan mi egyéb, mint annak egy bizonyos kamatláb szerinti bérletértékét a tőkéhez emelni? Ha tehát az általános kamatláb 5 p centről 6ra emelkedik, úgy egy jószág csak %-dal fog olcsóbban eladathatni, mint azelőtt. Ugyanez most az eset, és államkölcsönök még 6 p centes kamat mellett köttetve is ebbe teendők a száztól hatos kamattal számított jószágeladásoknak. Mert ha az eladással csak egy pár évig akarnánk várni, a kamat önmagától ismét 5%-re szállna le,sőt még ennél is alább, s a váltságöszlettel a kölcsönt vissza lehetne fizetni s a tőkénél 20% volna nyerve. — Általában alig kiván bármely államgazdászati kérdés is oly alapos és sokoldalú vizsgálódást, mint az uradalmak lehető legjobb hasznosítását illető. Különösen alkalmas arra, hogy jutalomkérdésül tűzessék ki, s mindenkép méltó, hogy az ország legjobb kapacitásait pályázásra egyesítse. A pénzügyigazgatás tűzzön ki mérsékelt díjt legjobb megoldására azon problémának : mily módon kezelendők és értékesítendők az államjószágok mint a financziára mind pedig a népgazdászatra nézve legjobb sikerrel, s mint lehetne azokat egyszersmind eszközül használni az állam ideiglenes pénzszükségleteinek kielégítésére. *) Ha a közbirodalom oly állapotba jőne, mely a polgárok megfeszített áldozatkészségét tenné szükségessé, — kétségtelenül minden öntudattal bíró hazafi sietni fog tartozását a közjó oltárán leróni, akár adó, akár kölcsön alakjában tűzessék is ki a módja, — csupán abban nem értünk a bécsi Lloyd tisztelt szerkesztőségével egyet, hogy e tekintetben az államjószágok eladása hasznos vagy czélszerű legyen. Azonban e kérdést tüzetesen fogjuk tárgyalni. s z e r k. 127—1210