Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)

1854-07-23 / 1310. szám

ajtunk mi­s borzulni tehetlenek. Vonuljatok el tehát velünk,1 czár ö­sige tudatja veletek, miszerint az ő szent birodalma elég nagy, százszor annyit felvenni, mint mennyin ti vagy­tok, s titeket illően táplálni. Ott a vizen túl, a Dnieszter bal oldalán, nagy termékeny és egészséges országterületek vannak, melyek csekély szorgalom mellett gazdag nyere­séget adnak ; oda vonuljatok, és hagyjátok el ez Istenverte barátságtalan tájat. Ki e felhívást követi, az velünk van, s ezáz ő iigétől gazdag pénz- és gabnasegélyt kap ; de ki itt marad s át nem vonul áldott országunkba, az ellenünk van s az ur átka megfogja s­­zárunk haragja eléri őt.“ Az alsó Dunáról jul. 15-ről jelentik, hogy Gyurgyevo megszállásakor többnemű papírok estek a törökök kezébe, melyek Gortsakoff, Lüders és Soimonoff tirkok levelezését több bolgár községek előjáróival tar­talmazzák s legvilágosabb bizonyságai annak, mikép tar­tották fen az oroszok kémrendszerüket főleg lengyelek segélyével; de azonfelül még fontos­ lelemény jutott a törökök kezébe; a­­ ki csatatéren t. i. azon hely köze­lében, hol Chruleff töb sebet kapott, egy elesett egyip­tomi hullája alatt meglehetős nagy tárcsát találtak, mely a gróf családi levelein kívül M­olos czár egy sajátkezű levelét is magában foglalta. Ez iratból kitűnik, hogy a grófnak Paskievits hget a főparancsnokság átvétele óta folyvást ócsárolni kellett,míg Gortsakoffhy eljárását rész­ben méltányolta, a czár figyelmét a kultsában vezénylő Usakoff tbokra felhívta, de legtöbb bizalmát mégis Osten- Sacken tbk tehetségeibe helyezte, s végül a csapatok szellemének fölélénkítése végett a parancsnokságot egy négre kívánta ruháztatni. Kitűnik ebből, hogy Pas­kievits hynek még saját tábornokai irányában is mily nehéz állása volt, s hogy Miklós czár legelső vezérei felett ellenőrködést tart, s levelezéseket folytat az alsóbb rendűekkel, hogy arról is, mit amazok nem egész nyílt­sággal adnának elő, kellőleg értesüljön. Ha e hir való­sul, s az orosz tábornokok tudomására jut, úgy ez nem igen fogja lelkesedésüket emelni. A „Satellit“ így ír: „Az oroszok állítólag az Erdély­be vezető uton aknákat állítanak ; e hir áll a lapokban s magán utón is kaptunk erről tudósítást. — Mondják, hogy négyszegletes üres szekrénykéket ásnak el az utak alá s ezeket annak idején megtöltik lőporral, a kellő időpontban meggyujtván azokat. Mi azelőtt nem közöl­tük e hirt, mert kételkedtünk benne, s még most is, bár ha több oldalról állítják, kacsának tartjuk. Tegnap ide­érkezett utasok beszélik, hogy ők ez aknákban voltak. Ma (14-én), midőn a bukaresti posta ismét kimaradt, azt álliták, hogy a törökök után vannak Bukarest felé. Annyi bizonyos, hogy az oroszok Kalugerénynél állnak s nyílt csatára várják a törököket. 14-köre volt, úgy mondják , az összecsapás határozva. Azonban ha­tárunkon még semmi oly mozdulatot nem veszünk észre, melyből azt gyaníthatnók, hogy az oroszok Buku­­restet teljesen oda akarnák hagyni s a törököknek áten­gedni. Sőt ellenkezőleg Bukuresten keresztül egész készséggel átkelt 30 000 orosz Gyurgyevo irányában. — Az orosz-barátság erős lökést szenvedett, mert a megelőzött napokban a kozákok meglődözték az ausz­triai hajókat, melyek Szimnitzánál a Dunán jártak — Várjon angol -franczia csapatok érkeztek-e Gyurgyevoba, még mindig kétségbe vonják, többek közt a Moniteur de l’Armée, a franczia hadügyminisz­térium közlönye is. Ez igen valószínűtlennek tartja, hogy 15—16.000 embernyi angol-franczia hadtest a török generalissimus vezénylete alá helyeztetett volna; azonfelül hozzá teszi, miszerint a Canrobert, Napoleon és Forey hadosztályok jul. 1-jén még Várnában tá­boroztak, s a Bo­quet hadosztályt csak 5-én várták balkáni utjából. De még tudva van, hogy St. Arnaud a segédc­sapn­ok tettleges beavatkozása ellen nyilatko­zott minda­dd­ig, mig elégséges lovasság és tüzérség­gel ellátva nincs­enek, hogy az e fegyvernemben erő­­se­bb oroszokkal megmérkőzhessenek. Ez időpont most, úgy látszik, elérkezett, legalább a N. Z. s­tarn­buli jut. A ki levele tudósít, miszerint úgy számítanak, hogy most 3 angol és 1 franczia dragonyos és 1 török lovas ezred , egészben véve 30 század van Várnában öszpontosítva , mihez még Kos­­cielski franczia kapitány egy török dzsidás ezre­det csatoland, hozzá vetve, hogy Gallipoliból mintegy 20 franczia lovas század van útban Várnába, s így mintegy 60 századra fog felnőni a szövetségesek lovas­ereje, mennyivel egykor Napóleon Lützen és Bautzen­­nél működött, úgy feltehetni, hogy e hó közepén a nagy hadműködések megkezdetnek. A tüzérséget még kön­nyebb lesz pótolni, mert itt a törökök megbecsülhetlen kiegészítésül szolgálnak. A török ütegeket most nagyob­­bitni szándék, t. i. 6 ágyú helyett 8-ra emelni; a török seregben most 6 tüzér­ezred van, mindegyik 12 üteg­gel, mi tesz 500 ágyút; az emelés által még 170 ágyú­val szaporodik, mi az angol-franczia sereg szükségét fedezheti; ámde ennek már most is van némi tüzérsége s nemsokára bőven el lesz látva, úgy hogy Oroszország­nak e részben semmi előnye nem marad. Oroszország. Sz. Pétervárról jul. 1-jétől jelen­tik a „N.Zig“nak. Az itteni lapok most mélabus hangot vesznek fel harczi tirádáikban. Az „Invalide“ többbek közt egy költeményt hoz e czím alatt : „Könyek I. Pé­terért !“, melyben egy őrt álló, „könypatakokat kiöntő katonát ö­lt le, ki Alexievits Péter czárnak a harczra kész dicső hadseregről sokat tud beszélni s végül ese­dezve kéri, hogy újra feltámadjon, mert a harczvágyó seregek várnak a vezérre stb. Sz. Pétervárról a,,Patri­e“nak az Andronikoff hg által küldött török zászlók már jelentett körülhordoz­­tatásáról írják : „A pópák a görög keresztnek s a szűz Mária képének előlvitele mellett a körmenet alatt Te­­deumot énekeltek s imákat mondottak, hogy az ég Oroszország győzelmét szaporítsa. Több személyek, kik a helyett hogy földre borulnának, csupán kalapjai­kat e­melintették, tiszteletlenség miatt az orthodox val­lás szolgái által azonnal befogattak. Egyike e befogot­taknak, egy idegen kereskedő, csak illető követe leg­erélyesebb előterjesztéseire jön szabadon bocsátva, de azonnal elutazni is kényszerittetett.“ Varsóból jul. 13. jelentik: Ide magántudósítások érkeztek a Dunáról, hogy az oroszok mindenesetre a Serethet akarják védalapul venni, ellenben Oláhorszá­got bizonyosan, de lassan fogják odahagyni. Az oroszok erősen állítják, miszerint merő lehetlenség, hogy az orosz kabinet késztetve érezhesse magát a görög vallá­­snak külön utalma iránti jogról lemondani, mikor még tulajdonkép semmi sem történt, mi erre kényszeríthet­­né. „Jelenleg — úgymondanak — 360.000 emberünk áll a Pruth és Zbruts folyó közt, s mégis megfélemlíttet­­ni engednék magunkat ? Nem sikerült a czárt másként hangolni, midőn csak 60,000 emberünk volt a dunai fejedelemségekben, s a kabinet ép most gondolta volna magát reá, mert a háború fenyeget, hogy helyhez kötött nem marad ? Ez képtelenség ! A czár nem fogja a Se­rethet feladni, ha Ausztria határozott biztosítékokat nem nyújt az iránt, hogy mily vágásban szándékozik a törökök és szövetségesek hadműködéseit tartani. Ausz­tria különben Sz. Pétervárott csak kérdést tett, hogy mikor fognak a fejedelemségek kiüríttetni. Az orosz cs. kabinet Gortsakoff által ez eventualitást ismételve két­ségbe vonatta, s csak a német, Ausztria által recla­­mált jogok javára leendő engedményekre nyilatko­zott kés­nek, de nem igénybe vett, ad antiquo őt meg­illető jogai lényegére nézve.“ Ezek az oroszok nézetei. Vájjon Ausztriának lehetséges lesz-e, a közbenjárói szerepet ismét elvállalni, igen kérdéses. Az orosz ka­binet adott válaszában e tekintetben nehézségeket emelt volna, melyeknek a bécsi kabinet részéről új felvilágo­sításokat kell eredm­ényezniök s azért ismét sok időt fognak igénybe venni. Azalatt eljő az ősz, meg a tél ! A . N­ .mb. Corr.“ A b­o­b­ó­r­a czári manifestum szö­­­­vegét közli a fi­n­n virlella hadsereg helyreállítá­­sát ille­tőleg, melyben mondatik, hogy midőn I S­ándor czár­­ 1810 ben mart. 10-kén az akkor nem rég feloszlott tar­­t­­ományi őrséget további rendelkezésig fegyver alá nem hí­vt rendelé, ez azon nyilatkozattal történt, hogy ezen kedvezmény addig tartson, míg az ország jólléte a há­borúk nyomait el nem törleszti, de azalatt megfe­lelő őrségi adó legyen fizetendő. E tartomány az­óta a 45 éves béke alatt azelőtt nem ismert jólétet ért el, de miután most oly nemzetek támadták meg a biro­ FOVÁROSI SÍ VIDÉKI ÜJDOZSÁGOS Budapest. A Garay-árvák részére, több hő előtt, mint akkor is megírtuk, államkinc­stári utalvány­ban 10 portot kaptunk. Az államkincstári utalványok ak­kor már a­ forgásból kivétetvén a küldött utalványt bevál­tás végett Bécsbe küldtük fel. T. bécsi levelezőnk szives közbenjárása folytán az utalvány beváltatott, az érte adott 10 portos bankjegy tegnap érkezett hozzánk. — Dr. Mocnik Ferencz mennyiségtanát Dr. Arenstein J. magyarra forditá. Ez általunk is kellőleg ismertetett tankönyvet az oktatásügyi minisztérium azon fő gymnasiumok és főreál iskolák számára, hol a mennyi­ségtan magyar nyelven adatik elő, tankönyvül ajánlá. — A pestbudai kereskedelmi és iparkamara jelentése után feljegyezzük t. olvasóiok részére a kamara kerületé­ben létező gyárakat. E gyárak és elvitázhatlanul az euró­pai magán vállalatok egyik legnagyobbika az ó­b­u­d­a­i h­aj­ó­gyár, mely 1831-ben a dunagőzhajózási társulat akkor még egyetlen hajója , Ferencz kijavíttatása vé­gett léte­­tetett s azóta folytonos fejlődés, gyarapítás, ter­jesztés által annyira emelkedett, hogy jelenleg naponként 2000 munkást foglalkoztat; kik között van 180 gépész, mintakészítő és öntő; 470 vas- és rézkovács ; 220 lakatos és bádogos ; 350 ács; 250 asztalos, bognár, esztergályos; 50 fényszínező ; 50 kötélgyártó ; 30 kárpitos ; 50 kőmű­ves; 50 matróz; 300 napszámos. Ezel­ napi díja egy éven át 728.000 portot tesz. A gyárban öt gőzgép működik. A múlt évben e gyárban 4 vontatóhajó (remorqueur), 5 utas­­hajó , 4 áruszállitógőzös, 7 árurak-vashajó, 3 sertésszállitő vashajó s 3 kövecsszállitó talp készíttetett; 77 gőzös, 230 áruhajó, 20 sertésszállitő, 18 kőszéntartó és 16 kövecshor­dóhajó javíttatott ki. — A kamarai jelentésben követett sorozat szerint ismertetendjük a következő gyárakat. 1. Asphaltgyár Budán , 1845-ben alapitatott. Az asphal­­tot Biharmegyéből nyeri; egy művezető s 6 segéd foglal­kozik ; az asphaltmunkálatok tartóssága iránt 3 évig keres­kedik. Wz átmérőjű asphaltréteg f öle 9—10 pfrt. 2. Ólomáruk gyára Pester­, 1847 óta áll fen, mely hen­­gergéppel köttetett egybe; csak 3 munkást foglalkoztat, éven­­kint 300 mázsa ólmot dolgozik fel házfedéllemezek ereszcsa­tornák és csövekre. 3. Vegyészi szer- és festékgyár Pesten három van; mind e három a vegyanyagok gyártását ki­csiben űzi s legnevezetesebb gyárczikke a mireny (arsenik), kénsavas ölöm és eczet. 4. Chocoladegyár Pesten mintegy 600 mázsát termelvén. 5. Gyolcs, vászon és kendőnyomtató gyárak. Ezek közt Gold­berger gyára Ó-Budán 135 munkást foglalkoztat s ké­szítményei a múlt évben 8,600 darab gyolcs­véget , 12,400 tuc­at kendőt és 2,300 db vászonvéget tettek. Leitner Jakab óbudai hasonló gyára a múlt évben 10,000 db nyers gyolcsvég­t dolgozott fel. A szükségelt (belföldi) festékanyag 1,000 mázsát, az indigo 500 má­zsát tett. A harmadik gyár Finaly Simoné Szintén Ó Budán , a­kik Spitzer Gerzoné Budán, az 5-ik Fellmayer Antalé Szegeden. Ezenkívül megemlíten­­dők a pesti, esztergomi, szolnoki, czeglédi és sz.-fehér­­vár kékfestő gyárak. (Folytatjuk.) — Hirschbach ur Tétényben gőzerőre épített szeszgyárt létesít. Ez értesitésnél örömmel említjük meg, miként a magas kormánynak a szeszgabonábeli égetését tiltó rende­letének hatálya az egész birodalomra kiterjesztetett. Vidék. C­s­e­k­e , jul. 16. Csekéből ritkán olvashatunk sorokat; mit is írhatnánk érdekest egy elszigetelt vizfészek­­ről ? Csekének csak múltja volt. Gyászhírként írhatom a dalmat , melyek még Finnland védtelen partvárosait is felégetni nem átallják, ezért szükségesnek találtatott, a már kiszedett csapatokon kívül még a tartományi őrsé­get is ismét helyreállítani. Ennélfogva rendeltetik,­­­ hogy az Abo- és Bjorneborg, valamint a Wasa-és Ulenborg kerületben repartiált csapatokból két czéllö­­vész zászlóalj, mindegyik 600 emberből álló, olykép alakíttassék, miszerint mindig két katonaköteles hely állítson egy gyalogost; 2) dac­ára annak, hogy csak két katonaköteles hely állít egy gyalogost, mégis mind az eddigi őrségi adótól ez idő alatt mentesek legyenek; 3) hogy e 1. k. határozat végrehajtására a főkormányzó előterjesztései alapján bizottmány alakittassék. múlt hó 22-kén tettük nyugvó sírjába néhai Kölcsey Ferencznek anyját, Kölcsey Ádámnőt, született Szuhá­­nyi Josefát. Ezzel az egykori költőnek utolsó legköze­lebbi rokona is sírba szállt. Élt 59 éveket. Ezelőtt pár évtizeddel elvesztő férjét, — utóbb Kölcsey Ferenczet,­­ 1849-ben egyetlen Kálmán fiát, kihez a bold, költő pa­­renaesisét irta. Nagy hiba a temetést rendező K­l­e úrtól, hogy az elhunyt nőnek koporsójába sok lepecsételt csomag irományokat, a bold, nagy költőnek diplomáját, s egyéb lezárult katulyákat megvizsgálatlan eltemettetett *), miért is hírlik, hogy az érdeklett családtagok a test felásatásáért folyamodni szándékoznak. — Közigazgatásunk kellő ren­den van. Mándy járásfőnök kifáradhatatlan buzgalmu fér­fiú. — Népünk munkálkodásban szorgalmas. Nehezen vár­juk az uj kenyeret, mert legtöbb házaknál egy betevő falat sincs. Ha Isten a csapásoktól megment, egy hét alatt szél­tében aratni fogunk. Időjárásunk most esős, de kellett is a tavaszi veteményre, főkép a tengerire, pedig nálunk ez a termesztési tőczikk. Zabunk lesz bőven, a szénánk men­téi kevesebb. A lankák tavaly kitermették ezideiért is. Nem lesz jó szilvapálinka,­­ nemsokára lesütött fővel ezt mondja a tiszaháti ember: „nem hoppan az álma.“ Majorsági job­bágyaink (?) óhajtva várják a telekmegváltási időpontot, hogy az in prixi megkezdődjék, s úgy látszik, parányi fi­­nancziájukat úgy rendezik előre , hogy annak idejében a váltságdíjt készpénzben rögtön teljesíthessék. Határunkon a Tiszának két átmetszése történt, de csak egyik sikerü­­lenb, a­mit — bárha nagy hydraulák nem vagyunk is — a helyszínén előre meggondoltunk, mert hol a Slum flu­­minis a teendő átmetszés torkolatánál máris 20öllel alább vág s porondot hagy­­ott uj medert kanális által nem re­mélhetünk ; ezt, a tiszaháti ember nem Paleocapa tudo­mányából mondja, hanem mindennapi tapasztalásból tudja. — Miként múlt napokban egy kiküldött uj mérnök igen helyesen mondá: ott van elhibázva a dolog, hogy az át­metszés a régi kijelölés szerint történt, holott egy évtized alatt a Tiszának situatiója roppant sokat változik. A vállal­kozónak ugyan nem fáj feje , mert ő a szép nyereményt zsebébe tette , hanem az álladalomnak néhány ezer frtig po­sitiv károsodás. A­ termesztmények ára kissé alább szállt. — Ercsi községe szabadalmat nyert két országos vá­sár tartására. Az egyik áprilisben St. Leo, a másik sept. Sz. Mihály napja előtti hétfőn és kedden tartatik meg. Közintézet Nemzeti sz­­­uhá­z. Julius 21-dikén, Tóth fölléptirül: Az élő arczkép. Vígjáték három fel­vonásban, Mellesville és Leon Laya után. — Tehát ki nem fogyunk a franczia darabokból! Színészeink azonban — malgré tout— jól játszanak, s igy mintegy nagylell­űleg védelmezik a műigazgatót, kitől nekik is annyi szenvedni valójuk volt. Tóthot, ki az angol apából oly eredetileg komikus alakot teremt, a közönség zajosan előtapsolá.­­ Ma adatik : Mátyás diák. Erdeti népszínmű 4 szakaszban. Az uj államkölcsön ügyében. III. A nemzeti kölcsön ne álljon kevesebb mint 300, és ne több, mint 500 millió forintból. A kisebb ősziés­nek csak min­egy fele szükséges, hogy az állam, bank­nál­ adósságát annyiban törlessze , hogy ez intézet ké­pessé tétessék, a közönség irányában­ kötelezettségeit teljesíteni. Másik fele arra van határozva, hogy az állam nagy kiadásai, miket az Ausztria jogai és becsülete megvédésére tett intézkedések okoznak, fedeztessenek. 350 millió a legkisebb öszveg, melyre az államnak szüksége van, azonban mindig jobb, ha egy, ennél még magasabb öszveg fogna kölcsönöztetni. Mindenesetre pedig el van a kormány határozva, a befolyó pénzeket legelsőbb is arra fordítani, hogy a papirospénz az ezüst­tel egyenlő becsűvé tétessék. Az állam különben is tudja, hogy azon pillanattól kezdve, melyben képes lesz valamennyi adósságot ezüsttel kamatoztatni, hitele szilárd alapon áll. Főfigyelmének oda kell irányulnia, hogy az adókat jó pénzben szedje be; ennek elérhetése végett legelsőbb is a pénz folyó értékét az 1848-dik év előtti régi állapotra kell visszavezetnie. A kormánynak oly szilárd elhatározása: a forgalom­ *) Bizonyára ily dolgokat czélszerűbb, helyesebb lett vol­na a nemzeti múzeumba beküldeni. S­z­e­r­k. : TUDÓSÍMT­A I irodalom, 82(235). Bölcsészettan. Második kötet : Gondolko­dástan, mint előkészítő tudomány (propaedeutics) a bölcsészettanhoz. A félgymnasiumok számára irta Warga János, a nagykőrösi helv. hitv. evang. nyilv. főgymnas­um igazgatója s a magyar nemzeti academia tagja. Kecskeméten. Nyomatott Szilády Károlynál. 1854. 8­ rét. 15­­. Ára 30 pengő kr. Nem gondolunk tévedni, midőn a logikát, mely a gondolatok elemeit s összefüggesztését, szóval törvé­nyeit, okelveit (kategóriáit) adja elő, hogy ezek alkal­mazásával kül- és belismereteinket igazságra fejleszt­hessük, gondolkodás nyelvtanának nevezzük, melynek egy teljesen összeállított fogalomtár szintoly szükséges kiegészítő részét képezné, mint a nyelvtan kiegészítő részét a szótár. Igen esetesen teszi hát a felczímzett logikai kézikönyv szerzője mindjárt a bevezetésben a következő hasonlatokat : „A mint áll a nyelvtan a sza­­bálytalan beszédhez, úgy áll a gondolkodástan (logika) a szabálytalan és rendezetlen gondolathoz. A mint áll a mértan (mathesis) a természettanhoz, úgy áll a gon­dolkodástan mindenféle ismeretek megszerzéséhez.“ Minthogy azonban minden fogalom közlő jele csak szó lehet, s egy és ugyanazon szó alatt az emberek gyakran különböző fogalmat gondolnak (mi többnyire a félreér­tések s vitatkozások alapja szokott lenni) , a bölcsé­szet első teendője mindig a fogalmak tisztába hoza­tala, biztos meghatárzása, szóval, fogalommagyarázat. Ugy de a magyarázat maga is csak szavakkal történhe­tik, s miután ezek többféle felfogásnak alávetvék, meg­esik, hogy valamint ugyanazon tételben többen nem ugyanazon gondolatot gondolják,viszont megforditva,kife­jezésekben különböző tételek alatt egyfélét gondolnak: — egy okkal több, hogy tudósaink a bölcsészeti mű­nyelvet, melynek lehetőleg a köz­nyelvhez alkalmaz­kodnia s mindenesetre csak ebből kell kifejlesztetnie, valahára komolyan és határozottan igyekezzenek sza­bályozni. Ezen indítványunkat előrebocsátjuk Varga tudós hazánkfia fentebbi munkája rövid ismertetésének, an­nyival inkább, mert nyelvében határtatlanságot tapasz­talunk, mely aztán nagy részben okozza azt is, hogy a fejtegetés több helyt nem eléggé deríti fel a tárgyat s a magyarázatok újabb magyarázatokra szorulnak. A munka fényoldalát képezik azonban, s hisszük, hogy kelendőségére s használatára tetemesen fognak befoly­ni, a számos és helyes példák, melyekkel részint az egyes tételek utólag világosittatnak, részint bevezetőleg előkészittetnek. Gymnasiumi használatra szánt logikai kézikönyvnél csak is ezen előadási modort helyesel­hetni. Szerzőt sokkal tapasztaltabb s tanultabb oktatónak ismerjük, semmint feltehetnők róla, hogy a félgymna­­sium növendékei számára úgynevezett metaphysikai elemekkel egybeolvasztott logikai rendszerkönyvet ké­­szísen. Maga Hegel is, ki a logikát és metaphysikát egy tudománynyá kapcsolta össze, bölcsészeti előké­szítésül az alaki, vagy formális logikát ajánlja. Ily for­mális logika kézikönyve Warga János „gondolkodás­­tan*^. A formális logikát, mint tudjuk, két részre szokás osztani : általánosra, mely a gondolkodás törvényeinek elemeit, é­s különösre, mely azok alkalmazásának különféle alakzatait tárgyalja. Amazt logikai elemtan­nak, ezt 1. rendszer- vagy módszertannak nevezik. Szer­zőnk, kinyilatkoztatván, hogy a rendszer, melyet követ, a „gondolkodástan“ban szintúgy, mint „tapasztalati lélektaniban, a magáé, annyiban tér el a közönséges rendszertől, hogy a formális logika másod­i részéből kettőt csinál, — nézetünk szerint helytelenül, mert oly fogalmakat, melyeknek egyike a (módszer) a másiknak (a rendszernek) alá van rendelve, egymás mellé rendel. Egyébiránt úgy vagyunk meggyőződve, hogy az említett szokásos felosztás sem tökéletes, mert hiszen a logikának van egy még általánosabb része, mint az, mely — szerzőnktől „gondolkodási elemtan­nak ne­vezve — a fogalmak, ítéletek és következtetések tár­gyalásával foglalkozik. Ezen legáltalánosabb , ab­solut rész, melyhez képest a logika minden további részei a ráviteles (relatív) logika fogalom, czime alatt egyesíte­ndők, a gondolkodás egységének legáltaláno­sabb fő törvényeit, t. i. az ellenmondási , azonsági (Warga szerint megegyezési), kizárási és okelegen­­dőségi vagy alapossági elveket adja elő. Varga gon­dolkodástanában ezen törvényeket az ítéletekről szóló szakasz alatt találjuk röviden fölemlítve (46­ §.),a­­mit nem helyeselhetni, miután e fő elvek nem csupán az ítéletek, de már a fogalmak képzésében is alkalmaztat­nak, s a szerző azokat maga is hallgatagul alkalmazza az azonos és különböző, egyező és ellenkező fogalmak felsorolásánál (18—21. §.) Az említett általános törvé­nyek az egész ráviteles logikának alapját képezik s en­nélfogva bizonyosan a formális logika kiegészítéséhez tartoznak; nézetünk szerint hát a tudós szerző, ha nem akará azokat külön, fő részben tárgyalni, könnyen elő­adhatta volna azokat a bevezetésben, mely ekkora gon­dolkodás folyamatának lélektani magyarázatán kivül magában foglalandó még a gondolkodás alapelveinek előadását. Legvilágosabban, legbővebben kivitt része a munká­nak a „gondolkodási elemtan“ (11 — 66 §.), mely a szokásos felosztás szerint először a fogalmak, aztán az ítéletek, végül a következtetések tanát adja elő. A tudós szerző — valamint e sorok írója is — elő­szeretettel viseltetik a trichotomicus részelések iránt, s ezeket többnyire helyeseknek találták. Olykor olykor, az igaz, a fonal a két első részben kifogy, s a harma­dik rész nem foglalja többé magában a két elsőnek el­lentétei egységét, hanem majd a már mondottak alter­natíváit (péld. a 80. § ban), majd mind a kettőnek ellen­tétét (péld. a 82. §-ban, hol első helyen az „a poste­riori,“ második helyen az „a priori“ bizonyítás, harma­dik helyen pedig az „ad absurdum“ czáfolás adatik elő), majd más valamit, mi a felosztási okalapon kívül esik. Feljebb említek már, hogy a mód- és rendszertant, miután amaz imennek alá van rendelve, logikailag nem lehet önálló részekül egymás mellé állítani. Bizonysá­got szolgáltat erre maga a tudós szerző is, midőn a rendszertan rovata alatt tárgyalja a módszertanba tar­tozókat, név szerint a tudományok elemző (analyticus), ösztevő (syntheticus) s elemzőleg­éésztevő (87. §), to­vábbá állítmányos (dogmaticus), származtató (geneti­­cus) és szerves (89. § ) mód szerinti tárgyaltatását , míg ismét a módszertan vagy „gondolat­ alkottan“ (mily szörnyű elnevezés!) rovata alatt oly tárgyakkal találko­zunk, melyek a rendszertanba általában igen is, de a módszertanba nem tartoznak. A tudós szerző a napheo­­lógia és apodictica tárgyait (bocsánat, hogy félreértés­nek kitett vagy roszul kikerülendett magyar műszó he­lyett csak az idegen kifejezéssel élünk) foglalja össze módszertanában. A munka részletes­ elemzésébe nem ereszkedve, az elmondottak észrevételek daczára, igen jól használható tanodai kézikönyvnek kell azt nyilatkoztatnunk, miért is ajánljuk e logikai vezérfonalat a hazai tanárok figyel­mébe. A tudós szerzőhöz pedig végezetül még legyen szabad azon kérést intéznünk, hogy, ha ezen kéziköny­vét majd második és javított kiadásban fogja közzé­tenni , bővítse meg azt néhány czikkecskével a lo­gika történelméről, valamint egy kis irodalmi jegyzék­kel is.­­ Magyar könyvészet, 266(495). Mezőgazdasági üzlettan. Pabs­t után Lónyay Gábor. („A mezőgazdaság kézi könyve“ czimű munka negyedik, a növény­termesztési tant magában fog­laló kötetének első része , mely az általános növény-ter­mesztést tárgyalja.) Pesten, 1854. Emich Gusztáv bizo­­mánya. 8-rét. 228 l. (Ala­­­psrt.) 267(496). Elemi m­­e­n­n­y­i­s­é­g­t­a­n. Félgymnasiumi és magántanulók számára irta Theodorovics Anasztáz (Tömöri), okleveles mérnök és mennyiségtan tanára a nagy­kőrösi nagy gymnasiumban. Pest, 1854. Nyomatott Län­derer és Heckenastnál. 8-rét. Első füzet. 80 I. 268—269(497—498). Az orosz-török háború, történeti jegyzetekkel, okiratokkal, a szereplő jele­b fér­fiak, vezérek életrajzával, földabroszokkal és ütközeti tér­képekkel felvilágosítva. Szerkeszti Fényes Elek. Pest, 1854. Länderer és Heckenastnál. 8­ rét. Harmadik és negyedik füzet: 97 —19­­­1. A keleti tenger és mellék­tartományok földabrosza és Szebasztopol térrajzával. (Elő­fizetési ára az egész, hat füzetes munkának 1 frt 30 hr. pengő.) ^ 270(499). Olvasásjáték négy-öt éves gyermecs­­kék számára, mely által ők tanuló és sajátlagos oktatás nélkül megfelelő rövid idő alatt nemcsak olvasni megta­nulnak s az elejökbe mondott gyakorlatok helyesirása ai ügyességre jutnak, hanem egyszersmind szellemöket s er­kölcsüket a kifejlődés oly fokára viszik, mely eddig ily korban a ritkaságokhoz tartozott. 1­­9 kártya­betűvel, 19 olvasó- s 1 kirakó-táblával, Winternitz Károly, a pozsonyi városi ipartanodában mathematika tanára, mint szerző vezérlete alatt, a német eredetinek n­gyedik javí­tott kiadása után magyar nyelvre alkalmazó M­a­ti­c­s Imre magyar nyelv tanára a pozsonyi cs. kir. gymnasiumban s a városi ipartanodában, előbb Érsekújváron az elemi tanítókat képző cs. kir. intézetben több tanulmány rendes tanára. Bécsben Lechner Rudolf egyetemi könyvárus költ­ségén. 1854. 8 rét. 24 l. Ára az egésznek, betűkkel és táblákkal együtt, 48 pkr; a szebb kiadásé 1 ft 3() kr pp. (Ezen érdekes, s a szülőknek előleg is méltán ajánlható olvasásjátékról irodalmi rovatunkban nem sokára részle­tesebben szólandunk.

Next