Pesti Napló, 1854. augusztus (5. évfolyam, 1317-1342. szám)
1854-08-02 / 1318. szám
dott, mert meggyőzőleg értesittetett a változást szükségkép előidézett indokokról; de miként fogadtatott e jelenlegi pénzügyi operatio, — melytől ugyan, midőn kellemetlen hatását megtette, némileg ismét eltértek — mindenki előtt ismeretes. És a nemes gróf az ily népszerűtlenitő hitelrontó kisebb nagyobb arányban alkalmazott kísérletekben, köztudomás szerint, többször találta kedvét. AUSZTRIAI BIRODALOM. Állami vasút a Sömmeringen.*) Bécs, jul. 18. A tegnapi nap, melyen a Sömmeringen keresztül vezető hegyi vaspálya megnyittatott, s a közhasználatnak átadatott, nevezetes nap maradand mindenkorra. Ezen vasútnak legnyomasztóbb körülmények közt megkezdett építetése és annak bevégzése a közbirodalom legújabb történetének egyik kitűrő darabját képezi, s magasztos érzelemmel tekinthet minden ausztriai polgár az ausztriai tetterő e nevezetes emlékére, mint oly győzelemre, melyet bátorság, kitartás és tudomány vívtak ki a daczoló elemek fölött. Még mióta napjainknak ezen csodálatos közlekedési eszköze a forgalmat élénkíti, egy vaspálya sem épült, mely mind telepítésének nehézségeire mind kivitelének nagyszerűségére nézve a semmeringinek oldala mellé állítathatnék. A keletkező magán-vaspályák Ausztriában, melyeknek kiindulási pontja a székvárosban volt , a viszonyok nyomasztó súlya alatt végmegszűnéssel fenyegettek és segítségért az államkormányhoz folyamodtak ; az utóbbi az által lépett segedelem -adólag közbe, hogy az ausztriai forgalomra nézve szükséges fővonalakat meghatározta s azon már megkezdett pályadarabokat állami pályákkal folytatni s bevégezni elhatározta. Már akkor az államférfiu tiszta lelkében, ki a középeurópai közlekedés e fővonalát az éjszaki tengertől az Adriáig kijelölte, azon szükségesség tükrözte vissza magát, hogy a pályát a székvároson s a Sömmering alpesi házán keresztül, az ausztriai kikötő városba, Triesztbe vezesse. — De ezen merész gondolat kivitele,még egy megoldandó probléma marad. Midőn az erre következő időközben vészthozó események vihara tört ki, midőn az ausztriai állam sarkköveiben ingadozni látszott, s mindenki, hogy az orkán elől menekülhessen, vállalatait csak a legközelebb fekvőre, csak a nélkülözhetlenre szorította : ekkor, — mi igen nevezetes — a kormány azon, legnyugodtabb megfontolást s terjedelmes erőket igénylő hatrozatot hozta, hogy egy mozdony-vaspályát vezessen a Semmeringen keresztül; akkor a mérnök a tudományt azon soha meg nem kísérleti próbára téve, hogy a pályát meredek hegyormokon, légben függő karzatokon, irtózatos mélységek fölött vezesse keresztül. Midőn nemsokára a polgárháború a birodalom legszebb részében dühöngött, lángjai egész a birodalom székvárosáig szórták szikráikat,a kormánynak teljes erejét az égés eloltására kellett fordítnia, s mégis talált kitartást és eszközöket a rendkívüli pénzerőket igénylő semmeringi építkezésnek folytatására. Az óriási építmény létrehozatalát azonban még az izgalmak és polgárháborúnál is nagyobb veszélylyel fenyegető a bátortalanság, az elcsüggedés s a különféle források által táplált rövidlátó korlátoltság, visszarettentek a vállalat nagyszerűsége elől, és semmi mézpálczát sem találtak annak még eddig elő nem forduló viszonyaira nézve; egyedül a tátongó mélységekre s az egekbe meredező sziklacsúcsokra gondoltak, nem az eszközökre, melyek által ez akadályok legyőzhetők; kétségbe vonták a tudomány győzelmét, mivel nem hittek annak előhaladásában; fontolóra vették az építési költségek millióit, s nem vették figyelembe a milliók százait, melyeknek forgatása ez által lehetséges leend. A kormány azonban nem engedé magát megingattatni határozatának teljesítésében s szilárdul ellene szegülvén a fölmerülő balvéleménynek, morális győzelmet vívott ki, melynek becse annál magasabbra tehető, minthogy e harczban saját belátására s ellenállási erejére volt szorítva, őszinte szerencseüdvözletünket hozzuk Baumgarten lovag kereskedelmi miniszter úrnak, kinek, mint keveseknek, engedtetett meg, egy nagyszerű munka bevezetését megkezdeni, s azt a legsúlyosabb pillanatokban is tanácsa, később pedig tökéletesen sükerült bevégeztéig éltető behatása által előmozditni; de tisztelet és becsület illeti azon férfiút is, ki a vélemények és pártszakadások zavart tusájában is rendithetlenül állt, s erélyes tettereje által a művet a megsemmisüléstől megmentette. A föld el volt készítve s a mag elvettetett, de a gyenge növény még ápoló kifejlődésre várt. De midőn a Gondviselés kegyelméből Ausztria sorsa fölött uj nap kelt, mely ifjú erővel eloszlatá a nehéz vészterhes felhőket, s tiszta fényében a birodalmat a hatalom és nagyság soha nem sejtett kifejlődéséhez vezette, éltető s termékenyítő sugarai a semmeringi építményre is esvén , azt csakhamar megérlelék. A Császár akarata döntött, s a felséges Fejedelem parancsára, az építésben résztvevők mindnyájan buzgólkodtak egyesült erőkkel a nagyfontosságú jelmondatot valóban meg is testesíteni. A tapasztalt művezető parancsára a szorgalmas munkások ezrei tördelték a szikladarabokat, egyengették a meredekről lehulló földet, óriási kőfalak emelkedtek, sz ívhez feszült, melyek széles völgyeket s tátongó mélységeket kötöttek egybe, az óriási hegy-előtárlatok fölnyiták a dolgok kezdetétől fogva sötétségbe temetett testeiket a nap tiszta világának, s a két országba érő főtűnnel, egy angol mértföldnyi hosszú, a pálya legmagasabb pontján, húsz havi hihetetlen rövid idő alatt megkezdetett s be is végeztetett. Már kígyóztak a páratlan pálya vonalai a hegy minden kanyarulatain, az építés sükerülte már bizonyosnak voló tekinthető, de még egy igen komoly nehézséget kellett megoldani, mely az ellenszegülőket még akkor is megerősítő véleményekben, midőn a merész építmény a többi kétségeket mind eloszlatta. A szükségkép elfogadott emelkedéseknél, úgymint 1 : 40, az eddig minden vaspályán alkalmazott mozdonyok néhány kocsit felvonhattak volna ugyan a hegyre, de egész kocsivonatok meggyőzésére, amint azt a mindinkább növekvő közlekedés kívánta, erejök nem volt elégséges. És itt ismét a technikát kellett előhaladásra kényszeritni. Igen gazdag s kecsegtető pályadíj tűzetett ki oly mozdonyok építésére, melyek a fenebb említett czéloknak megfelelnének. Mind belmind külföldi gépészek ebben nagy rugóra találtak, hogy feltaláló tehetségeiket a mozdonyok javításában kimutassák.Az útan alkotott gőzkocsik hatalmas koloszszai a kísérlet napján meg is jelentek. Németország minden részéből egybehívott itélőbírák azokat beható és részrehajlatlan vizsgálat alá vetették. A program kt be volt töltve, s a pályadíj odaítéltetett. Mindamellett az eredmény , bár az adott esetben megfelelőnek, de egy szakadatlan, s tökéletesen biztosított üzletre nézve ki nem elégítőnek találtatott. Ekkor sikerült egy ausztriai mérnöknek, a fenebbi kísérleteket folytatólag nyomozva az adhaesio erősbitésének s a könnyebb mozoghatásnak az említett kísérletekben felébresztett eszméjét egy hegyi mozdony szerkezetét feltalálni, mely a fenforgó szükségleteknek tökéletesen megfelelt, s jóllehet kisebb dimensiókban tetemes terhet nagy szabatossággal, kevés tüzelőszer felhasználásával, s határozott biztossággal szállított. — A jövő időknek marad fen ezen igen elmés találmányt messzeható jelentőségében tökéletesitni, s minden sinpályára gyakorlatilag behozni. Mi pedig teljes örömünket fejezzük ki a fölött, hogy a haza földén föltalált hegyi mozdony által az üzlet a minden vaspályák közt legnehezebbikén számunkra biztosítva van. Az alpesek széles öve continensünket két félre osztja : Dél és Éjszak saját képein alakban fejlődnek, s köztök az összeköttetés szárazon majdnem egészen meg volt szakitva. A századok hosszú sorozatán keresztül egyedül a teherhordó ló volt az, mely ezen összeköttetést, jóllehet elég nyomorúságosan eszközlé. Midőn ezen hegyfalak szorosai közt és nyergei fölött járható utak telepíttettek, fölemelkedett az ember s győzedelmeskedett a természet akadályai fölött. De a mindkább élénkülő közlekedés túlszárnyalta ezen állítólagos győzelmet, s feltünteté azon eszköz nyomom voltát, mely által néhány mázsányi terhet hosszú sorokkal kellett félénken vontatni a szorosok kigyódzó kanyarulatai között. Ez alatt a tenger partjain, s a sik lapályokon a gőzerő kifejté teljes hatalmát, s minden más mechanicai erők használatát jóval hátra hagyta maga után. — De még mindig visszarettent a hegység meredek sziklafalaitól; országát a közvélemény a síkra , s halkan emelkedő dombokra szorította. A sömmeringi vaspályán győzte le először a gőz az alpesek hátát, lesújtott minden akadályt, s országát Isten szabad világa fölött, a mennyire csak az emberek békés jobbot nyujtnak egymásnak, kiterjesztő. Ez azon szemlélődés, mely a sömmeringi vaspályának magas jelentőséget kölcsönöz, mely tovább hat Ausztria határain s a kölcsönös közlekedésben álló egész világot illeti. Egy franczia király egykor, bizonyos szerződésre támaszkodván, e büszke szókat mondá ki: „Nincsenek többé Pyranéek.“ De a szövetség felbomlott s a Pyranéek ismét feltornyosultak. Sokkal méltóbb joggal emeljük mi föl szózatunkat, s bekiálthatunk a távol világba: „Ausztriában nincsenek többé Alpesek, mint az országokat egybekapcsoló s jóllétet biztosító közlekedés akadályai . De igenis álljanak az égbetornyosuló alpesek egész a világ végéig s velök együtt századok hosszú sorozatán keresztül az elhirált római műveket mind nagyszerűségre, mind hasznosságra ezerszer felülmúló hatalmas viaduktjai s tünetei a semmeringi vaspályának, mint a tudomány győzelmének tanujelei a holt erők fölött, mint a bátorság és kitartás, mint Ausztria nagysága és hatalmának örök emlékei I. Ferencz József Császár kormánya alatt . A semmeringi vaspálya már a múlt évi november hó óta járható állapotba helyeztetett s azóta majdnem szakadatlanul áruk szállítására használtatott. Miután a személyvonatra nézve is a kellő intézkedések megtétettek, s a kereskedelmi miniszter ur személyes vezetése alatti első személyvonattal a szokásos egyházi beszentelés után Ócs.k. Felségeik, a Császár és Császárnő, a Felső császári ház több tagjai, a miniszter urak s több notabilitások mentek volt végig e pályán, tegnap megnyittatott a közönséges személyi és áruközlekedés számára az illető hirdetvényben foglalt határozat szerint, egyszerű, s a vállalat fontosságához illő módon. Az utazók oly számosan sereglettek egybe, az alpesek ormain teendő festőileg szép utazásban részt veendők, hogy a menet Gloggnitzban megoszlott, s az első nyolcz kocsiból álló vonathoz egy másodikat kellett adni két kocsival. — Baumgartner lovag kereskedelmi miniszter ur, kinek kíséretében valának Geringer b. miniszteri helyettes ur, Czernig b. osztályfőnök úr, valamint e pálya építője Ghega b. miniszteri tanácsos úr, az üzletigazgatóság vezetőivel, részt vett ezen utazásban, amely alkalommal a főtunnel mindkét nyitása földbe helyezett s Gassner szobrász által készített metszvények mintái szemle alá vétettek. Valamint a hegyi mozdony úgy a Gloggnicz és Mürzzuschlagban levők is, amelyhez hasonló rendszer szerint építvék, virágokkal valának földisztje, s az említett két pályaudvaron sínekből mesterségesen szerkesztett obeliszkek emelkedtek zászlókkal és jelvényekkel feldíszítve. — Mürzzuschlagban sűrü néptömeg örömmel várta az érkezőket. — Az utazásra a többszöri megállás daczára is odamenőben alig volt szükség két óra, visszafelé pedig Bayerbachba nem egészen sta óra. Az utazás bevégeztével a miniszter úr az építészetnél részt vett mérnököknek, közvetlenül eredménydús munkásságuk terén általadó az ó cs. kir. Apóst. Felségétől számokra átvett kitüntető jelvényeket, a többi mérnököknek is, kik magoknak az építészet körül érdemeket szereztek, elismerését fejezé ki. A legfensőbb s magas megelégedés ezen nyilvánulását a résztvevők szolgálata,sál, kiket mindnyájokat azon magasztos érzelem lelkesíte, hogy oly fontos s századokon át tartó mű előteremtésében részt vehettek, derült lakoma követe, mely alkalommal miniszter úr poharat emelt felséges Fejedelmünk egészségéért, nyomatékosa kijelentette, hogy ezen nagy mű csak a császári jelszó követése által, egyesült erőkkel létesülhetett. Háromszoros éljen harsant meg a jelenlevők kebléből a szeretett Fejedelemért, kik szerencséjüknek tartották, hogy erejöket, kiki tehetséges részvéte szerint, ily nagyszerű munka létesítésére áldozhatták. KÜLFÖLD. Németország. A „Brest. Zeitung1* e távirati sürgönyt közli: „Berlin, julius 29. Anglia és Francziaországnak egy bizalmi s viszonnyilatkozata érkezett ide. Eszerint következő föltételek képeznék az új alkudozások alapját. Azonnali kiüríttetése a Dunafejedelemségeknek, azok fölötti közös védnökség, melynél Ausztriára esnék a végrehajtás. Továbbá közös védnökség Törökország valamennyi nemmusulmán alattvalója fölött, a pálmavasárnapi jegyzőköny határozványa szerint. Szabad hajózás a Dunán és Feketetengeren egy szabad kikötővel együtt az utóbbin. Megtérítése a hadiköltségeknek.“ Az „Alig. Zeitung“ Bécsből és Berlinből azon öszhangzó jelentést tartalmazza, hogy az orosz választ az ausztriai sommatiora, a bécsi kabinet a londoni és párisi udvarokkal, pártoló értelemben közlötte. (Mi e tudósítást nagy tévedésnek tartjuk. Sz.) Spanyolország. Párisból, júl. 27-kéről Írják : A madridi posta ma kimaradt. Egy sürgöny szerint Epartero még 23-kan nem ért Madridba, mit azonban eléggé fölvilágosít az, hogy ő fájdalmas betegségben szenved, minek következtében csak kis utazásokat tehet , s lóra alig ülhet. Átalánosan hinni látszanak O’Donnel és Espartero egyetértését; az utóbbi e szerint a mozgalom fővezére fogna lenni, a Madridban sok szenvedélyt és sok elkeseredést talál, sőt a Times levelezései azt állítják, hogy bajos lenne neki a királynőt trónján megtartani. A legszélső pártnak egy progressista clubban fölolvasott következő proclamatiója mutatja, hogy az izgatottság azon pártban mennyire növekedett : „II. Donna Izabella mint nő és anya fiatalságáért, azon befolyásokért, melyek gyermeksége óta környezték, azon számtalan veszélyekért, melyek őt fenyegetik, bizonynyal részvétünkre méltó, de képtelenné vált az állam további kormányzására. Becsületünk és a szabadság ezt nem engedik.“ (Itt következnek a legsértőbb nyilatkozatok a királynő magaviseletéről. Azután ez áll : „A királynő nem akarja fölfogni, hogy a nép volt az, mely őt a keserű két éves háborúban az absolutismus ellen fentartotta. Létezése, jövendője szorosan összecsatolva valának az alkotmány fenállásával, melyet mi magunknak adtunk. Ő a sajtót bilincsbe verte, a szabadság védelmezőit üldözte, a szószéki vitát megfojtotta, a legkitűnőbb államférfiakat a legbátrabb táborunkokat száműzte, kik véröket ontották, hogy őt gyámolítsák; ő az adót, a cortesek megegyezése nélkül fölemelte és behajtotta, röviden: Spanyolország törvénye ellen minden lehetőt elkövetett. A szabadság győzelme, az ország méltósága és üdve parancsolólag kívánják rögtöni letételét vagy legalább leköszönését leánya részére Espartero tábornok régenssége mellett.“ Ezen kiáltvány egyhangúlag elfogadtatott. ” La Presse nek írják Madridból : A felkelők jul. 18 kán Garrigo ezredest börtönéből kihozták, és katonai kormányzóvá nevezték; mindjárt ezután San Domingo piaczra ment,hol a nép 16 óra óta a csendőrséggel harczolt, s ott a tüzelés megállítását eszközölte. Eltávozása után azonban a csendőrség utólag elkezdte és folytatta a tüzelést. 412 órakor Qu es adatlk a csendőrökkel, kevés gyalogsággal és tüzérséggel, melynél 2 ágyú volt, összesen mintegy 400 emberrel, a főutczákon átvonult és a harczot folytatta. A csapatok 7 órakor a napkaput és a hat közellevő utczát megszállották, és a katonák mint vadászok alkalmaztattak. Ekkor a sevillai utón torlaszt emeltek, és éjszaka minden utczán építettek. Júl. 19 -én reggel a harcz ismét elkezdődött. A többi csapatok nagy része a csendőrökhöz csatlakozott és a harcz esti 6 óráig tartott; e nap állítólag 50 halott és 100 sebesültbe került. Néhány gondatlan az erkélyeken lövetett agyon vagy sebesíttetett meg. A királynő 6 órakor a tüzelés megszüntetését parancsolta, s ezt, valamint Esparteronak miniszterelnökké neveltetését a népnek tudtára adatta. Megegyeztek, hogy a nép Espartero és O’Donnel megérkezéséig állását megtartsa. Az azt kívánta, hogy a csapatok fegyvereiket tegyék le, s mindazok, melyek harcoltak, Madridét azonnal hagyják el. A csendőrség ezt megtagadta, és a napkapunál ismét puskalövések történtek. Az éj a harcznak véget vetett, az utczákat kivilágították, és a nép torlaszait megerősítette. Júl. 20 ka reggel harcz nélkül telt el. Délután 2 órakor azon hadcsapatok, melyek a kormányzó palotáját megszállva tartották, capitulálni kívántak. A népjunta San Miguel elnökével oda ment. A csapatok először fegyveresen akartak elvonulni, de végre engedtek, s még a tisztek is fegyvertelenül vonultak el. Erre katonasági nép legszívélyesebben fraternizált, és harangkongás jelenté a palota átadását, melybe a nép bement, s elvette az ott talált lőszert és fegyvereket. Az ablakokat most zászlók ékesíték, s éjszaka az egész város ki volt világítva. A laktanyában hátramaradt csendőrség egy része ugyan még vonakodott fegyverét letenni, és a tüzérségi mérnöktest még nem adta volt meg magát. A tüzérség még folytonosan megszállva tartotta az alcalai kaput a Pradon, Izabella és Krisztina palotáit, ezredesük azonban kijelentette, hogy nem fog tüzeltetni, ha a nép őt meg nem támadja. A torlaszok egész éjen át őriztettek. A csapatok, melyek magukat megadták, többnyire a polgároknál kaptak szállást; ezek minden veszély nélkül járhattak ide s tova az utczákon. Július 21-kén, a tüzérség, kivéve a Krisztina palotájában levőt, magát megadta, álgyait kilőtte és a népnek átadta. Azonnal általános harangzúgás volt hallható. A torlaszokon három franczia esett el. Madridban azt hiszik, hogy Krisztina szerencsésen Portugálba menekült. Egy ismeretes úrhölgyhez intézett madridi levélből kitetszik, miszerint Izabella királynő palotája oly szorongatott helyzetben vala, hogy a királynő is egy napig éhezett. A csapatoknak ki kellett törni, hogy eleséget szerezzenek. A párisi Moniteur, Madridból, jul. 21-kéről ezeket közli : „Evariste San Miguel tábornok, Espartero tábornagy megérkezéséig , hadügyminiszterré neveztetett, és az esküt a királynő kezébe letette. A dipl. testület jul. 20-kán a palotába hivatott. Francziaország követe, Anglia ügyvivője és Nápoly követe enap ott megjelentek. A többi követek későn értesittetvén jul. 21-kén siettek megjelenni. Espartero t eigy jul. 22-kére váratik.“ A többi párisi lapok következő sürgönyt hoznak: Bayonne, jul.23. és Madrid jul.23. A nép magaviselete folytonosan ugyanaz. A nemzetőrség úgy szerveztetek, mint 1843-ban. Espartero még nincs itt, gyanítják azonban, hogy Alcalaban volna, hol O’Donne 11-el tanácskozik. Izabella királynő palotájában lakik, egy kis csapattól környezve. (A Moniteur távirdai tudósítása szerint Espartero jul. 29-kén Madridba bevonult.) Nagybritannia London, júl. 28. A felsőház jul. 27-ei ülésében néhány bili vita nélkül ment át. A többi között a bizottmány elfogadott egy rendszabályt, mely az alsóházban egy hét alatt háromszor olvastatott föl : ez tudniillik a skót szombat törvény utánzása. A júl. 27-ei alsóházi ülésben az oxfordi egyetemi bili iránti felsőházi módosítványok egy kivételével nagy többséggel fogadtattak el. Az engedélyezési bizottmányban 13,400 ft str. megszavazása fölött vitatkoztak, mely öszveg Konstantinápolyban fölállítandó consuli hivatal, kórház és fogházra lenne fordítandó. A Herrald ellenzéket és kormányt egyformán élesen bíráló mai irányczikkének következő összevont tartalma : A szégyen és szomorúság páratlan értelmével fordítjuk vizsgálódásunkat azon 3.000.000 ft szerk. megszavazása fölötti hétfői és keddi parlamenti vitákra, mely azon bohózat folytatására van szánva, melyet a kabinet háborúnak szeret nevezni. Mi ebben nem viseltetünk semmi pártszenvvel, mert valóban nem tudjuk, hogy a ház melyik oldala van nagyobb szégyennel borítva. Ha a coalitio magát a miniszterelnök nem- angolos beszéde és később lord John Russellnek pirulás nélkül visszavett Szebasztopol elleni csattanó hatása által magát lealacsonyította, mit gondolhassunk mi az úgynevezett conservativ ellenzéki tagokról, kik azon kísérletet, hogy a minisztérium 6 hónapra tényleges despotismus teljhatalmával ruházassék föl, nem akadályozták , sőt lord Dudley Stuart indítványától gyámolításukat megtagadták, azon nyomorú ürügy alatt, hogy a nevezett lord radikál volna ? Mr. Disraeli, mint tudjuk, azon conservativeknek, kik őt vezéreknek tekintik, ezen kötelesség-feledéseket nagyon roszalja. Ezen gyáva csuszásmászás gyakorlati eredménye, mint megmondták, az, hogy a coalitio Anglia vagyona, vére és becsületével orosz czélokra hat hónapig kénye-kedve szerint gazdálkodhatik. Minő tanácsos volna, a minisztereknek ily teljhatalmat adni kezökbe , kitetszik annak összehasonításából, mit a belügyi nemes titkár hasonló körülmények között 1853 és 1854 ben mondott. A múlt évi ülés utolsó napján, 1853 aug. 20-kán, Mr. Monckton Milnes lord J. Russel távollétében a belügyi titkárt kérdezte : vájjon a külügyek jelen állásában a parliament elnapolása tanácsosnak látszanék-e. Erre lord Palmerston bizalmát fejezte ki a czár becsületérzése iránt, s biztos meggyőződését jelentette, miszerint a czár Törökországgal levő dipl. versengésének eligazítása után sietni fog a fejedelemségeket kiüríteni. (A He r ad e nyilatkozatot szóról szóra adja.) 1854. júl. 24 -én az elnapolás hasonló körülmények közt hozatik szóba, és lord Palmerston ismét a vak bizalom mellett szól, és biztosan meggyőződve van az iránt, hogy a parlament ha előbb vagy később összeül, a miniszterek részére ajándékozott bizalmat nem fogja sajnálni. Bizalom és ismét bizalom! Azon gondolatnélküli „halljuk, halljuk,“ melylyel ezen nyilatkozat üdvözölteték, — mutatja, hogy előbbi ígéretek nem teljesítése a házat minő kevés mértékben világosította föl. A fölhozott szavakból azonban annyit láthatunk, miszerint a coalitio (egy kivétellel) egyes, és remélhetőleg többé nem halljuk azon esztelenséget, hogy a kabinetben antiorosz párt léteznek. A kabinetben nincs semmi antiorosz párt, jóllehet van egy, melynek aljas természete, ily érzelmeket hazudni, hogy orosz czélokra annál inkább hathasson. Hilord Aberdje ennek nincs egyéb érdeme, az ő presbyterianus nevelése legalább attól megóvta, hogy oly érzelmeket nyilvánítson, melyek rá nézve idegenek. Mit mondjunk lord Clarendon palmerstoni becsületességének bizonyítványa után? Lord Clarendon, ki a parliamentben ünnepélyesen erősítő, miszerint a fejedelemségek kiürítése minden alkudozás sine qua non előföltételét képzi, s egy pár nappal azután oly javaslatok fölött alkudozik, melyekben sine qua non-ról legtávolabbról sincs szó? Lássuk, hova visz bennünket a parliament szolgálatkészsége. Nekünk van kormányunk, mely jóllehet tehetséges és tapasztalt emberekből van összeállítva, erkölcsi poshadtsága által semmire sem képes, mint veszélyes, majdnem hazaáruló külügyi politikának követésére. Benn sem jó sem rész jelentékeny rendszabályt keresztül nem vihet. Nekünk van ellenzékünk irány, czél, következőleg hatalom nélkül. Kormány és nép megoszlanak oly tárgyban, mely Európa békéjét és Anglia becsületét foglalja magában. Van nekünk egy puseysta felsőházunk és egy pad püspökünk, kik közöl többen a pápaságra hajlanak. Van aristocratiánk , minek semmi rokonszenve sincs a nép, de annál több a miniszterelnök törekvése iránt. Példa erre Pahen gróf. Roppant pénzáldozattal két hajóhadat tartunk a fekete és keleti tengeren, hol eddig mit sem tettek, és Berkeley admirál csodálatos nyilatkozata szerint mit sem tehetnek, ha tenniök szabad volna is. De mi azt állítjuk, hogy nem szabad. Hét orosz sorhajó és több fregate, melyek most Sweaborg falai mögött rejtőznek, a váron alul jég között feküdt, midőn hajóhadaink oda érkeztek. Nehéz gőzöseink hozzájuk lőtávolságnyira jöhettek és elpusztíthatták volna, de nem volt szabad. Plumridge admirál hajóhadának tisztei tagadják, ha tehetik.Abban fogják hagyni.Bizonnyal vezéreiknek utasításaik voltak, melyek ha tudva volnának, a parliamentet kényszeritenék a miniszterek vád alá helyezésére. Van vitéz hadseregünk Várnán, mely mint a czethaloviczkél az apályos vízben, mely nem képes segélyt nyújtani a lovagias szövetségeseknek, kik alig 100 ang. m. földnyire élethalálra küzdenek, mivel minden szükséges előkészületet czélzatosan húznak volnak, hogy későn érkezzenek. Hogy állunk Európában és Ázsiában? Oroszországgal csak névszerinti háborút folytatunk. Poroszország félig ellenségünk, Svédország nem bízik bennünk. Törökországnak még semmi segélyt sem nyújtottunk, és a cserkeszek visszautasítják segélyünket, míg Persia őszinteségünkben bizalom hiánya miatt, tétlenségben tesped. Francziaország hogy keveset mondjunk, gyanakodó, és kényszerítve látja magát, Európa minden pontján, hol szinleg vele együttműködünk, a miénknél nagyobb haderőt tartani. Spanyolország féktelenség állapotában van, Belgium és Portugál pedig igyekeznek a zavart saját hasznokra és Oroszország hasznára kizsákmányolni. Angolok, hogy tetszik a kép ? E. C. Görögország. Athénből írják a Timeswekf. hó 16-ról: A politikai láthatár itt mindinkább beborul, a minisztérium minden fáradozásainak daczára, az utolsó túlrohant mozgalom utófájdalmait elhárítani. Az udvar elleni reactio már elkezdődött s ennek bizonyságául tudósító egy valóban nevezetes petitiót közöl a minisztériumhoz, melyet a mozgalom 3 főnöke, Grivas T. Tzami Karatassos és Papacosta Tzamalas, mindazok nevében aláírtak, kik őket az epirusi, thessaliai és macedóniai fölkelésben követték. „Mi köszönetet mondunk — így szól a kérvény — a kormánynak mindenekelőtt, hogy a görög nemzetet a két védhatalom haragjától megmentette, s minket előbbi állásainkba ismét visszahelyezett. Mi a határon átmentünk, hogy testvéreinket a török járom alól kiszabadítsuk, s e lépésre az ösztönzött bennünket, hogy a volt hadügyiül *) A déli vaspályavonalnak keresztülvitele a Semmeringi hegyen az újkori ausztriai vállalatok egyik legnagyobbika, melylyel Európában e nemben egy sem mérkőzik. Mind e mű iránti bámulatunk, mind az olvasó közönség érdeke egyiránt kötelességünkké teszi e nagyszerű vállatot az „Ausztria“ után lapjainkban is megismertetni. 8aerk.