Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)

1854-09-12 / 1351. szám

1854. ötödik évi folyt ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. V­i­lékre postán küldve: Pesten házhoz hordva: Év t­éyedre 5 fr. — kr. p. F. A.re 10 „ — „ „ A ti vl előfizetés, mint a szíjj­­mkinti eladás is megszűnt 4 lap politikai tartalmát illető minden­­ őzlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, az I ügyelt tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : Printeza 8-ik szám. Félévre . 8 ,, — >» ,i » Évnegyedre 4 ,, — >» — »> », Bgy hónapra! ft. 30 kr.p_ Szerkesztési iroda: Dri­nteza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések fit ha*­sábos petit-sora 4 pgS kraj­­czárjával számíttatik. A be­­igtatási s 10 pengfi kmnyi külön bélyeg díj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha-­­lábos sora 5 pengő hajcsár­jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­­re leülendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat — kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban Előfizetési felhívás & &B81PI I&f&c October-decemberi negyedik évn­é­­l­yedi folyamára. V­idékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással, 4 írt. pp. A­z előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­hivat­anál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, amintc a 8. sz. 1-ső emeleten az ud­varban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyő­■iteza - 'egletén----Az előfizetési levelek bérmentve ki­ len­ek. Parti Napló kiadó­hivatala. B­é­c­s, sept. 9. f Ki Ausztria keleti politikájába mint az az orosz visz­­szautasítás óta nyilvánul, csak a külszín szerint akarná megítélni, valószínűleg azon értelemben fogná föl,mint­ha Ausztria, megelégedve a Dunafejedelemségek kiürí­tésének megigérésével, vagy talán annak már nagyobb­részt megtörténtével, karra vett fegyverrel nézné a még bekövetkezendő eseményeket, és mintha sympathiái inkább éjszak mint nyugat felé gravitálnának. Idején látom erre vonatkozólag néhány jól értesült oldalról jövő jelentéseket közleni, melyek talán alkalmasak le­­endnek arra, hogy némi világot vessenek Ausztria je­len politikájára. Mindenek előtt nem kell feledni, hogy a garantiák követelése és a 10-diki jegyzék a garantiák elvetését még nem tekintették hadesetnek. Ausztria, midőn a 8-ki jegyzőkönyvhez csatlakozott, nem tett föl feltételeket, mint az aug. 20 -ai szerződésben s a jun. 14-dikei conventióban, melyek tettleges előhaladását föltételeznék, semmi kötelezettségeket pedig nem vál­lalt magára, melyek visszautasítás esetében tettleges beavatkozást eredményeznének. Az aug. 8-diki jegy­zék, a­mi Ausztriát illeti, egyedül két igen fontos pont­ra vonatkozik, t. i. azon nyilatkozatra, hogy Ausztria a nyugati hatalmak garantia-követeléseihez tö­kéletesen csatlakozik , és hogy magát lekötelezi, semmi más alapon békealkudozásokba nem bocsát­kozni, mint az említett garantiák alapján.­­ A kö­telezettség tehát épen nem olyan, mely Ausztriától azt kívánná, hogy Oroszországot ezen garantia-feltételek elfogadására kényszerítse, valamint az ápril. 20-diki­­ szerződés és a jún. 14-ei conventio is leginkább azon alapult, hogy Ausztria magára vállalta a kötelezettsé­get, miszerint a fejedelemségek kiürítését minden esz­közökkel létesítendő. Ebből látható, hogy a­ fejedelem­ségek kiürítésének megtagadása Ausztriát minden eset­re tettleges beavatkozásra kötelezte volna, de ez eset nem fordulhat elő mindaddig, míg Oroszország ama ga­­rantiákat meg nem tagadja, melyeknek egy jövendő bé­kekötés alapjaiul kellene szolgálniok. Oroszország ezen megtámadás által csak azt nyilatkoztatja ki, hogy nem látja indíttatva magát ily feltételek mellett a háborút megszüntetni, minél fogva a hadi­állapot a nyugati hatal­mak és Oroszország közt még folyvást tart, de még most egyelőre Ausztriának semmi oka sincs ott a háborút meg­kezdeni, miután a fejedelemségek kiürítése által az ápril­i­si jegyzőkönyv alapfeltétele be van töltve, s Ausztria csak akkor bonyolíttathatnék a harczba, ha Oroszország netalán ismét készületeket tenne a török területre lépni. Ausztria úgy szállja meg a fejedelem­ségeket, mint az ápril 9­si szerződvény garantírozó tár­sa, mely a Porta integritását a négy nagyhatalom vé­delme alá helyzi; végre megszállja azokat a junius 14- kei conventio értelmében, melyben magát lekötelezi, hogy a rendet és a dolgok régi állapotát a fejedelemsé­gekben helyreállítandja; de sehol sincs egyenesen ki­mondva azon kötelezettség, a háborút Oroszországgal megkezdeni, ha ez magát az Ausztria által kitűzött fel­tételeknek aláveti. Nem kell azonban felednünk, hogy a jelen pillanat, és az, a­mit Oroszország tett, egy ké­sőbbi összeütközés lehetőségét koránsem zárja ki. Meg lehetünk azonban győződve a­felől, hogy a végeldöntés, a­mennyiben annak Ausztria is részese, sem az Al- Dunánál, sem pedig a Pruth mellett nem fog történni, és sohasem kell szemünk elől tévesztenünk, hogy az ausztriai főerő nem az erdélyi szorosokon túl, hanem egészen másutt áll.­­ Nem érdektelen tudni, hogy tegnap mind Páris­ mind Londonból némi jelenségek érkeztek két e kabinet beleegyezése felől az ausztriai politika a legújabb felfogását illetőleg.­­ A tegnapi börzén egy tengerésztiszt fogadása nem csekély figyel­met gerjesztett, ki azt állitá , hogy még e hónap végéig ide érkezendik a bir Szebasztopol bevételéről. Ma tör­ténik a megfelelő katonai ünnepélyességgel, az ujonan épült cs. yacht-gőzös, „Sas“ felszentelése a közellevő Klosterneuburgban; a hajó a cs. hadigőzösök módjára van felfegyverezve. — Tegnap Arnim gróf, porosz kö­vet, a cs. k. Apostoli Fölsége­ által hoszasabb ma­gán audientián fogadtatott. — Néhány nap múlva több angol táborkari tisztet várnak ide, kik L­e­t­a­n­g tá­bornokkal, mint katonai biztosok a cs. főhadiszállásra menendnek. B­é­c­s, sept. 10. ig A nyugoti hatalmaktól már érkezett táviratilag viszonválasz az ausztriai kabinetnek értesítésére az utolsó orosz elhatározásokat s az Ausztria által ezek következtében követendő politikát illetőleg. A nyugati hatalmak azon állást, melyet Ausztria a legközelebbi időre foglalni kíván, mint a körülményekhez tökélete­sen alkalmasat ismerték el, sem Anglia sem Franczia­­ország nem várta, hogy Ausztria legott majd hadat fog szenni Oroszországnak. Bukarest az ausztriai csapatok által meg van szállva, s már a legközelebbi napokban fogjuk jelenthetni, hogy a bevonulás Moldvába is már kezdetét vette. Már e héten ki fog Jassy üríttetni, s az oroszoknak a moldvai fővárosból kitakarodását legott a Paar tábornok alatti ausztriai dandár bevonulása kö­­vetendi. Vasutaink folyvást­árgyak, hadszer és katona­ság szállításával foglalkoznak; az északi vaspálya majdnem kényszerítve van a vagyonszállításokat né­hány napra ismét megszüntetni. Ezek tények, melyek szemeink előtt történnek, de mindamellett sem érezzük magunkat hivatottaknak, azokból közelfekvő következ­tetéseket vonni, bármily kevéssé ismerhetni is félre, hogy ily élénk csapatmozgalmak septemberben kétség­telen módon egy sz­ilárdul elhatározott politikára mu­tatnak. Az A­r­g­­­­­z mellől, sept. 3. A Az előkészületek az ausztriai cs. csapatok elfo­gadására Bukarestben oly feltűnőleg s oly kiterjedt mérvben létetnek, a mint azt már előbb gyaniták, s a mint egy idő előtt tervezve is volt. Az elfogadási ünne­pélyek nagyobbrészt, csak hivatalosan a hatóságok üd­vözleteiből fognak állani, s a lakosságnak saját meg­fontolására hagyatik azokban tetszése szerint részt venni, kiáltó ellentétben azon idővel, midőn az oroszok be­vonultakor, diadalkapuk felállítása, kivilágítások, kendők lobogtatása és éljen­­ kiáltások rendőrileg valá­­nak megparancsolva. — Bukarestben bi­zonyosnak állítják, hogy a török hadsereg, az ausz­triaiak bevonulása után, Oláhországot teljesen ki fogja üritni; én azonban úgy hiszem, hogy itt ismét kénytelen vagyok visszatérni az önnek már egyszer közlött azon jelentésemre, hogy ezen kiürítés csak annyiban érthető, a­mennyiben a törökök ugyanazon arányban, melyben az ausztriaiak Oláhországban előnyomulnak, mindin­kább közelednek az oroszok visszavonulási vonalaik­hoz, hol aztán a török hadsereg dereka alsó Moldvában homlokállást foglaland Besszarábiával. Omer pasa leg­­fölebb f. hó 11 -kén fog Bukarestből elmenni hadsere­géhez. Aldunai legújabb tudósítások határozottan je­lentik , hogy Galaczot, valamint Brailát is, az oroszok teljesen kiürítették. Lüders­tick egész hadserege Besszarábiába vonul, s mindenekelőtt azon fog igye­kezni , hogy az Osten-Sacken parancsnokság alatti odessai hadsereggel az egybeköttetést fentartsa. Mond­ják, hogy a galaczi, valamint a brailai erősítéseket is az oroszok mind leromboltak. A Dunaflotilla legnagyobb része már elment Bernbe. — Oláhországban élénk üzletforgalom kezd mutatkozni, mely még élénkebb leend, ha valósul azon hir, hogy az egész török hadse­reg újonnan fog egyenruháztatni. 208--1351 S­t­a­m­b­u 1, aug. 31. E­gész világ most azon nagy expeditióval foglalko­zik, melyről St. A­r­n­a­u­d tábornagy proclamatiója azt nyilatkoztatja, hogy Szebasztopol ellen van határozva; mindaz által itt erre nézve egészen eltérő hírek kering­nek, és nem kevesen állítják, hogy a vállalatnak három czélja van. A flotta egy részének feladata lenne part­raszállást eszközölni Bessarábiában, másik része Odessát kerítené hatalmába, s a harmadik rész végre csapatokat vetne az ázsiai hadszínhelyre. Bármily szükséges volna is ez utolsó, még­is úgy hiszik , hogy St. Arnaud tárnagy az expeditio czélját helyesen adta elő, s — mikép önnek már jelentem — részint a dunai hadseregből, részint pedig innét újabb csapatok szálli­tatnak Ázsiába, eltekintve attól, hogy a krimiai expe­ditio bevégezte után a segédhadsereg egy része Anatóliába menend. Onnan vett tudósítások jelentik, hogy Kv­a 1. hó 20-kán Karsba érkezett, hol egy se­reg vezérletét való átveendő ; ő azonban ettől vona­kodott, mivel előbb a fegyverkezés és felszerelésben lényeges változtatásokat követelt, a­z azonban pénzügyi okokból nem volt oly könnyen létesíthető. Ellenben halljuk, hogy Trapezuntban egy volt lengyel tábornok basibozukok és orosz szökevényekből egy kozák­ had­testet szervez. A zultánnak a dunai hadsereghez már több ízben szándéklott utazása az idén elmarad, de a szilisztriai vitéz várőrség egy része ide fog őrségül áthelyeztetni, hogy ezen derék katonáknak mind a harczi fáradalmak­tól megnyugvás szereztessék, mind pedig alkalom szol­­gáltassék a­zultán személyes köszönetét elfogadhatni, ők alkalmasint 14 nap alatt már ide fogtak érkezni. Az igazgatás minden ágaiban folytonosan történő újítások miatt az ó-török párt ismét zúgolódni kezd s egyes fanaticusok befogatása épen nem tartozik a rit­kaságok közé. Más részről meg az itteni görögök közt Anthimos pátriárka ellen egy párt mozog, mely neki utolsó encicliconját megbocsátani nem akarja, és semmi alkalmat nem kímél, hogy a­zultán iránt kifejezett hó­dolatát képmutatás- és perfidiának tüntesse ki. Szeren­csére a pátriárka korábbi életét a Portánál sokkal job­ban ismerik, hogy sem ily árulkodások és besúgások­­nak hitet adatnak. Az ujan állítandó telegrafvonal innét Drinápolyon és Várnán át Sumláig menend,s ott egy részt Bukarest, másrészt dunahosszant Belgrád felé irányuland. Dervis pasához Bukarestbe már elindult a parancs, hogy a Budaresttől Szebenig vezető vonalt vétesse munkába. Heti szemle az angol közélet fölött. London, lépt. 5. 4. „Nincs a nemzetek köztapasztalata által erőseb­ben megállapított igazság annál, hogy a béke szelle­mének átvitele a háborúba­n gyenge s kegyetlen po­litika. Alkudozásoknak csak akkor van ideje, ha meg­fontolás és halogatás a közügy folyamára nem ártalmas, de ha rendkívüli eset rendkívüli oly segédszert igényel, mint ily esetben épen erőszakos természeténél fogva segédszer, hiú dolog szelid eszközökre gondolni. Lanyha háború soha sem eszközölheti azt, mi alkudozás vagy megadás által jobban el nem érezhetnék, miért is lanyha háború sem pénzt, sem vért nem kimér, hanem mindkettőt pazarolja.“ E rég megírt történeti sza­vakban ma Macaulay tör palotát pártjának, a jelen angol kormánynak keleti politikája fölött. Mert mik is a politikának egy hosszú éven át érlelt gyümölcsei? A török , kit védett félnek neveznek , noha többet ten egymaga összes azon segítségnél, melyet nehéz erköl­csi s anyagi áldozatok, jogi engedmények s pénzbeli költségek árán vásárolt meg Európa javára, — lét ér­dekeit csak úgy tekintheti koczkára vétetteknek ma, mint azok eddig valónak. Európában u. i. dunai tarto­mányainak egy része még mindig az éjszaki ellenség hatalmában van. — Ázsiában pedig , hol az újabb kemény ütközetek Aleppo, Karsz s Erze­­rumba utat nyitottak az éjszaki ellenségnek, ki ma uraz ott a helyzetnek, — birodalmának épségét nagyobb veszély fenyegeti ma, mint fenyegetteték a háborúnak kezdetén. — A nyugoti hatalmak, kiket védő félnek mondanak, ha mindjárt saját hirnevök- s hatalmi va­rázsukat sem védék meg eddig a legderekasabban, he­verni engedvén a tétlenség párnáján tengeri­­ száraz­ haderejöket, — ma egy kínos dilemmában vannak: vagy t. i. előre kell hatolniok most, midőn a hadvise­lésre kedvező időszak mármár lejárt, s miután sorai­kat­­a tespedés által vendégnek meghívott dögvész meg­­tize­delte, vagy veszteg­ülniök kell ezentúl is a „Halál völgyében“ s renyheségökkel az epemirigy dúló erejét öregbíteniük.—Fogja-e e dilemma, úgy­szintén a czár­­nak állítólagosan már megérkezett, s harmadizben is daczos tagadó válasza, végre a porosz kormánynak a tengeri s rajnai porosz partok erősítgetéseivel kísért abbeli legújabb kijelentése, hogy magát még mindig az orosz császár szövetségesének tekinti, — a nyugati po­litika irányának megváltoztatását maga után vonni ?; vagy fog-e Ausztria, a Times, M. Chronicle s M. Post­­által biztos reményekben kifejezett azon várakozásának megfelelni, melylyel, vévén az orosz visszautasító vá­laszt, azonnali véd- 3 daczszövetségi egyesülésre Anglia és Francziaországgal sürgettetik ? E kérdésekre csak a borús láthatáron közelebbről felmerült egyes jelek után lehet a feleletet megkísérlenü­nk, de e jeleknek is jóslata igen kétértelmű.Egyrészről a bomarsundi erőssé­­gek légbe repíttetése nemcsak azt hirdeti,hogy Svédország a nyugati kormányokkal szövetkezni még mindig nem hajlandó , hanem hogy e kormányok sincsenek elhatá­rozva az orosz birodalom területi megcsonkítására, mert különben, ha t. i. Finland biztos kilátásba he­lyeztetett volna a svéd kormánynak, ez az alandi szige­teknek a nyugati seregekkel közös magszállásától alig tagadta volna meg beleegyezését.Más részről ellenben a már százezer fegyveres vitézt számító boulognei tábor, sok gondolkozóban sejtelmet ébreszti az iránt, hogy Napóleon császár, ki már eddig is inkább a balti, mint a Feketetengerre fordító főfigyelmét, meg nem eléged­hetik a nagy vitakérdések olyszerű megoldásával, mely a nyugoti érdekeket csak a távolabb keleten biztosíta­ná, s hogy ez ezért a felterjesztett békefeltételeknél erő­sebbekre, t­i. határozottabb háborúra tör.S vannak, kik a sejtelmet megerősítve látják, s nyugat politikai iránya megváltoztatásának jelét keresik azon fejedelmi con­­gressusban (?) is, mely ma a boulognei tábor keblében tartatik. Ezek véleménye következő: III. Napoleon császárnak dynastialis érdekében lévén az oroszok urát oly helyzetbe szorítani, melyből a jövőt képtelen legyen Francziaország elszigetelésére s a császári ko­rona veszélyeztetésére cselt szőni; ellenben Anglia nem nézhetvén el, hogy Francziaország, megtörpíttetvén az orosz hatalom, meggyengíttetvén akként conservativ életerejében Németország is, versenytárs nélküli száraz nagyhatalommá váljék az európai szárazföldön, s ezt idővel vagy napóleonizálja jelen uralkodója alatt, vagy ez uralkodó bizonytalan örökösének adja kezeire. Boulogneban Napoleon császár s a brit királynő alter­egója tété­n tété összejövetelt tartanak, kisimítandók az angol franczia érdekek ellentétét, melynek éleit le­tördelni, s a kérdésnek kényes személyes oldalát meg­fejteni, diplomaták s miniszterek nem alkalmasak. Mi más is lehetne értelme — igy kérdik a radikál okosko­­dók — egy oly congressusnak, melyben az Anglia ér­dekei s magas politikájával összeforrott, az európai egyensúly idomgatásaira legdisponibilisebb Coburgház fejedelmi s herczegi sarjadékai — névszerint a portu­­gali koronát spanyol-portugálival felváltani óhaj­tó (?) ifjú fejedelem, a belga király és Albert her­­czeg III. Napóleonnal találkoznak ? — A­ kormány­­sajtó — természetesen egészen más magyarázatot ad a boulognei összejövetelnek, mint minőnek ezt ra­jongó politikusok , elmefuttatásai értelmezik. Ez ösz­­szejövetel, a miniszteriális közlönyök szerint, nem töb­bet, de nem is kevesebbet jelent, mint a nyugati hatal­mak szövetségének bensőségét, őszinteségét s elhatáro­zottságát (igy írtak a lapok akkor is, midőn Lajos Fülöp s Victoria Chateau d’ Eu­ben en famille találkozának), s különösen Angliának meleg elismerését Napoleon császár utógondolatok nélküli egyenes kül-, s­tree­­trade-hez hajló belpolitikája iránt. Albert herczeg — úgy mondják a Times s a M. Chronicle nem jár Boulogne­ban sem katonai sem politikai missióban,de azért még is a k. férjnek, s magas rokona a belga királynak, ki, mit nem szabad feledni, az ausztriai csász­­háznak is rokona, találkozása a franczia császárral, — mindenesetre poli­tikai demonstratiónak, s a jövőre nézve annak értelmé­vel bir, hogy: Kronstadt és Szebasztopol Bomarsund sorsára van kárhoztatva, ha még is e két vár, melyeket varázsától az utóbb nevezett megfosztott, magok az oroszok által nem jutand Hango sorsára. Én a kormány­­sajtónak épen e nagy szavai miatt csak kötve hihetek. Valószínűnek tartom ugyan, hogy jövő tavaszszal túl­súlyra segíttetvén, az események által a franczia poli­­tika az aberdeenirozó angol fölött, a háború teljes ere­jében fog megújulni, de mindaddig, míg egyebek közt azt látom,hogy a czár válasza csak akként tagadó, misze­rint a német hatalmaknak alkalmat nyújt további semlegességre, s igy az angol kormánynak is rést nyit további alkudó ásókra, — nem vehetem puszta biztatás, és kecsegtetésnél egyébnek a kormányközlönyök azon állítgatásait, hogy a béke szelleme immár végkép ki­küszöböltetek a háború-politika köréből, s hogy nem borítván jég november közepéig Neva folyóját, Európa fényes s döntő fegyvertényre tarthat számot még ez év­ben úgy a Fekete-, mint a balti tengeren. Az aratás kezdetét véve, csakhogy nem a farmer, hanem a cholera az arató. A főváros több részeiben már csak éjjel temetik a halottakat, s számos utczák szegletén fekete lobogók tűzettek ki, az átmenet intők, hogy távozzék a helytől, hol a dögvész torát üli.Sir Ben­jamin Hall, az új egészségügyi főnök, kinek a kormány pártérdekből csinált helyet a hatalom padján, erősen tanulja az egészségügyi ügyvezetés é­abezéjét. Kedd, sept. 12-én. AUSZTRIAI BIRODALOM. A ,,Morning Chronicle“-nek írják Bécsből 6-ról: „Ma ő Felsége elnöklete alatt kabineti tanács tartatott. El­len határozva, hogy a nyugati hatalmak Ausztria által át­nyújtott jav­alatainak visszautasítása nem képez had­­esetet. Azonban Ausztria folyvást támogatni fogja a tud­valevő biztosítékokat, mint szükségeseket az európai e­­gyensúly fentartása és a béke helyreállítására nézve,s idő­­közben a nyugati hatalmak által Sz­ebasz­to­­pol ellen megkezdett hadivállalatok ere­d­­ményét fogja bevárni. Ausztria ez időben a szigorú semlegesség fentartásával megelégszik.“ A börzén e sürgöny lehűtő hatású volt. Stambulból ugyan e lapnak aug. 28-tól táviratozzék : „A hadse­regi szállítóknak jelentve jön, hogy a szebasztopoli ki­­­kötőbe semmi élelemszereket sem kell szállítaniok. A bécsi Lloyd imezt írja: Lapunk, mely már huza­­mos­ idő óta Poroszországból kitiltva volt, most Westpha­­len porosz belügyminiszter által egész Poroszországra néz­ve is elju­tatott, — ez természetes következménye azon politikának, melyet jelenleg a berlini kabinet követ. — Mi minden megilletődés nélkül alávetjük magunkat ama sorsnak, mely szerint lapunkat a porosz államból mindad­dig kirekesztve kell látnunk, míg annak politikája oroszból németté alakulandott át. KÜLFÖLD. Németország Berlin septemb. 8. Éhség és fagy, hőség és ragályos járvány a „Neue Preuss. Ztg“ sze­rint Oroszország biztos „szövetségesei “Mi azt hiszszük, senki sem érezhet magában különös kedvet e négyes szövetséghez csatlakozni. De ezen nyilatkozatban annak elismerése is fekszik, hogy Oroszország az ő legjobb védeszközeit nem annyira ép erejében , mint inkább az éghajlati és földterületi viszonyokban találja, melyek miatt talán nem igen irigyelhető. A kérdés most az, várjon ama négy félelmetes csapás minden, Oroszország elleni sikeres hadviselést mint megannyi legyőzhetlen védhatalom, valósággal meghiúsít-e ? Itt a hadviselés módja fog majd határozni. Teljesen bizo­nyos, hogy, mihelyt a háború az ellenséges sergeket Oroszország helyébe vezetné, a bajok azokra nézve minden oldalról növekedni fognának. Szokatlan éghaj­lati befolyásoknak a terméketlen tájakon kitétetve, az elkerülhetlenül szükséges segélyforrásoktól eltávolítva, az élelemfogyatkozás folytonos veszélyében, a­nélkül hogy betegségek esetén gazdag készletekből kellő ápo­lás adathatnék,h­ogy, Oroszország helyébe nyomulás­nál a legjobb és legnagyobb számú hadsereg is igen könnyen jöhetne oly helyzetbe, hogy ellenségre sem találva, legjelentékenyebb veszteségeket szenvedjen, s harcz nélkül is a legkárosabb visszavonulásra legyen kényszerítve. Mindazáltal Törökország­­ a vele szövet­kezett hatalmak hadvezéreinek nehezen állhat szándé­kukban, ilynemű hadjáratra vállalkozni; ha mindjárt a történet tanulságairól szónoklat csaknem mindig siket füleknek szól is, mindamellett épen itt tapasztalatok és határozott, általánosan ismert viszonyok léteznek, melyeket a legkorlátozottabb belátás sem hagyandna figyelem nélkül. Ily nemű meggondolatlanságtól pedig annál kevésbbé tarthatni, miután egy, Oroszország elleni hatályos hadviselés kényszerítve sincs, irányában, ilyesmit koc­káztatni. — Oly kiterjedt birodalom ellen, mint Oroszország , senkinek sem jöhet gon­dolatába , hogy leigázó háborút viseljen . Orosz­ország meghódításának hálátlan munkája a jelen há­ború czéljául még egy oldalról sem állíttatott fel. A czél tudomás szerint inkább az­­ Európát az orosz ha­talom túlkapásai s terjeszkedései ellen jövőre bizton­ságba helyezni,s az európai civilisatio kifejlését az orosz­­ságnak ellentétes és veszedelmes lényétől megóri. Ez megtörtésik, ha az orosz hatalomállás, mennyiben az

Next