Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-10 / 1375. szám

t..­.­­J­V­I 1854. Sztflk­éri folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. V­i­dékre postán küldve, Pesten házhoz hordva 1 tív i.jpyedre 5 h­. 2 kr.p. Fá évre 10 „ ., „ A h­vi előfizetés, mint a Ste­mkunti eladás is­­ egy hónapra 1 fi. 3. kr.p. megszűnt. I 4 l­p politikai tartalmít Illet® minden törlés a SZERKESZTŐ-HIV­ATALHOZ, vajl­­'gyeit térgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : m­inteza 8-ik síim. Félévre . 8 ,, — „ , Évnegyedre 4 „ — „ , Szerkexztési iroda: Dun atexa 8. sx. Bérmentetlen levelek csupén rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgó kraj­­czárjával szimíttatik. A be­­lg tattal s 10 pengfi krnyi kilön bélyegdíj előre Isffae­­tendd a Miglnvltik öt ha­­lábos sert 3 pengő krajezír­­jával szímíttatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor *15-Tv leülendő s Kedd, od­ 10-én. HIRDETÉSEK és MAGAN­ITAK. PESTI NAPLÓ kiadd hivatalában. Megyeien a PROTI NAPLÓ — hétfőt és innepnténs napokat — kivéve — jeles ívnyi a­kjában, mindennap reggeli órában. Előfizetési felhívás & .?8m­­ m&m&é­ rd­ol­er­ decemberi negyedik évne­­gyedi fi­jánál a. Vidéki e postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással, 4 írt. pp. A­z előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivat In 51, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, a K­atch ia 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyd­­íszezé­s­zegletén. — Az előfizetési leveleik bementve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala Pária, oct. 3. «V Ébren kísértük a szövetséges seregek készületeit, habozásait , lassú elhaladását — győzelménél nem lehet némán maradnunk. Kísérjük őt diadalában, mint kisértük volna megveretése esetében­ a jogot támo­gatni szent kötelesség, mindenütt, annál inkább ozmán földön, hová keresztény seregek léptek azt védeni. Szebasztopol bevétele nagy hatást idézett elő. Az öröm általános, osztja azt minden polgár, minden hír­lap, és örömükben mind azt mondják: előre! Tegnap a Seine és Oise département egyik falujában sétál­ván , egy földmives újság­lapot látván kezem­ben, trest ce pas, monsieur, Szebasztopol est pris ? — monda hozzám örömsugárzó arczczal. Oui monsieur! felelém. — Tant mieux, stb. Halljunk egy lapot: Sze­­basztopol birtokunkban van. A siker tökéletes, ha­tárzó. Az eredmény felülmúlt minden reményt. A vá­ros erősségei, flottája, várserege, mind megadta magát. Nincs orosz lobogó a Feketetengeren. Nincs több orosz ágyú Krimia partjain. Nincs fenyegető hatalom többé Konstantinápoly kapuja előtt. Törökország bát­ran vehet lélekzetet. Nyűgöt egy csapással megbo­­szült két százados lealázást. — Van, igen van az önző számítás, a vak nagyravágyás, egy szóval, az önkény előtt egy erős és igazságos gondviselés, mely a legerősebbeket megtöri , a legdölyfösebbeket meg­hajtja. Az ember, ki 25 év óta önsúlyként fe­küdt Európán , ki egy tollvonással semmite meg nemzeteket, ki eleve kiszabta mér dél felé győ­zelmes hóditó útját, egy év alatt látja, hogy enyé­szik hatalma­s tekintélye, hogy fogy homloka körül a dicskör, hogy fogy seregei lábai alatt a térség; igen, mind­erre nem kellett csak egy roham, mely elvette erősségei leghatalmasabbját.—A hajók, melyek Sinopét felégeték, mint hadi­foglyok kisérik győzelmes flottáin­kat; az a rettentő muszkaflotta, melyet száz­ötven év alatt képeztek és létesítettek , nem sokára partunkon fog megjelenni,Európa örömtapsai közt, és e csapás a czárt saiven érte, elveszi utolsó szép álmát, a Feketetengert. Itt birtokot veszünk el, ott jogot állítunk vissza sat. E szerencsés hír, mit különben vártunk, de nem hittünk, fel fogja villanyozni Francziaországot, e hangon szól minden lap. October 1-jén tíz telegráfi sürgöny jött, mind győzelemmel; egyike azt mondja , miszerint a szövetséges sereg Alma magasain egy 50,000-nyi em­berből álló tábort vett be rohammal. — Míg Párisban minden örül, mi csend lehet Szebasztopolban , s hogy fogja a czár új seregeit egymásután a harcztérre vetni ? — hogy fog egyrészről szégyen és makacsság, másrész­ről győzelem és öntudat viaskodni ? Le sort en est jelé. A sorsot nem lehet kényszeríteni, mint nem a hullá­mokat, mint nem a tüzet; mind a kettő dühösebb lesz ellenállás által. A Parisban levő muszka fogoly tábor­nok emlékiratot akar kiadni Bomarsund védelme fölött; nem sokára Paskievits is készít egyet, mondják itt, és a párisiak igen várják falaik közé Menzikoffot. Ilcti szemle az angol közélet fölött. London, oct. 3. 4. Deres az élet­, s Mars a halál istenének ünnepét üli Anglia. Amazt, october 1-jén, az egyházakban töm­­jénezték az aranyt hozó arany kalászok bőségéért, s hálaimákban áldaték neve azon osztály által, mely előtt a kenyér ára nem életkérdés; mig a nagy tömeg szűk műhelyei körül henyélve, vagy a ronda sikátorok bűzös szegletein ácsorogva, a czipők árának újabb emelkedése, s a dögvésznek csak keveset szánt pusz­tításai f­ölött panaszkodék. Imez, September 30-án, tisz­teltetek meg harangok zúgása, a tower-ágyúk moraja, s azon ezüst harsona zenéje által, melyet a lord mayor parancsából a mansion-house-erkélyen fuvott meg a city hírnöke, tudata a September 20-iki fényes győzel­met. S hogy elnémultak a harangok, ágyuk s a harsona, zajokat csakhamar az utczákra tolongó s a vidékekről távirati meghívásra nagyszámban a fővárosba csődülők zsidaja váltá fel, s a lassan hevülő százezrek kigyuladt arczában, a szikrázó szemekben, a szólásra nyitott aj­kak mosolyában még ma is ünnepe, mámor-ünnepe üle­­tik a krimiai fegyverszerencsének. Győzelem ! E va­rázs szó jár szájról szájra, villámlik szemmel láthatón a megigézelt lelkeken, s tartja folyvást hullámzásban a nagy sokaságot, mert a szeglett szuronyokkal vívott csata folytán a legtöbben már Szebasztopol sorsa fölött is széttörtnek hiszik a történet palctáját. Higyjük mi is a közvéleménynyel, hogy a krimiai Gibraltárnak ke­let jobb életét hosszan perzselt napja immár leáldozott, s hogy Szebasztopol ormai vagy romjai fölött eddig már az egyesült három sereg diadalos zászlói lengenek; de hogy e hitünk üdvözítő legyen, óvakodjunk azt áthaj­tani azon határokon, melyeken túl a politikai babona uralma él. Átkelnénk pedig hitünkkel e határokon ak­kor, ha Szebasztopolnak eddig sikerülhetett bevétele, az orosz száraz seregnek Ivrimiában teljes megverette­­tése, s az éjszaki hajóhadnak a Feketetengeren meg­­semmisíttetése folytán a háborút már bevégzettnek tar­tanák.E fegyvertények következtében u.i. a török biroda­lom épségét s függetlenségét, úgyszintén Europa emanci­­patioját az orosz befolyás túlsúlya alól kivívottnak is alig, a jövőre pedig biztosítottnak épen nem tekinthetjük. Mert míg a czár önkényt vagy kényszerítve nem jegyez alá egy érdeke elleni békét, — mindaddig Europa nyugalmá­nak, az ottomán birodalom jogi s területi épségének el­érhetése csak rendkívüli oly eszközökkel czéloztathatik, melyek — mint Krimiának egy tekintélyes erős tö­rök sereg, a Feketetengernek az agol-franczia hajóhad, a dunai fejedelemségeknek osztrák erők által folyto­nos s költséges megszállva tartása — már természetük­nél fogva a török jövővel ha megférők is, azt még­is nem biztosítók, s Európát csak függésben tartó, a köz­nyugalmat szüntelen háborító fegyveres békét eredmé­nyezhetnek. De Miklós czár azért, mert Krimiát elvesz­ti, sergei Bessarábiában ingadoznak, s honban sem szállhatnak bátran szembe a török haddal s szövetsége­sével Samyllal, egy érdeke elleni békét önkényt aláírni alig fog; kényszeríteni pedig őt arra csak Kronstadt és Péterváron át remélhetni. Elismeri ezt a ,,Times“ is, mely még a minap akként vélekedik, hogy Oroszország élelmiszere nem északon, hanem keleten keresendő, s hogy a czár székvárosa s az azt védő várak nem fon­tosak Európára, miért is elfogl­altatásuk nem is szüksé­ges . — ma szüntelen azt kiáltja, hogy a czárnak csak Kronstadton át Pétervárról lehet békét diktálni. Ámde a békének diktálására nagyszámú száraz sereg, vagy helyesebben seregek szükségesek, s az éjszaki s közép­­európai államoknak legalább közvetett segélye kívána­tos. Már­pedig kérdés : kiállíthatnak e Napóleon csá­szár­a az angol kormány nagyszámú seregeket anél­kül, hogy vagy a Kelet biztonsága fölött őrködő száz­ezernyi had meggyengíttessék, vagy Francziaországban a császárság elvei meg ne ingadoztassanak, s Angliá­ban a nép, megsokalván a költségeket, anyagi áldoza­tok helyett elvbeli irányváltoztatását a háborúnak ne követelje? És ismét kérdés : váljon Svéd - Dánorszá­gok még akkor is, ha irányukban a nyugati kormányok szűkkeblűek lenni megszűnnének, készek-e tevéke­nyebb szerepre, bátrak-e jót vagy roszat egyaránt hoz­ható, merészebb politikára ?; várjon Poroszország ezen­túl legalább csak szigorún semleges maradand­ó, mire September 3-ai körsürgönye nem legbiztosabb kilátást nyújt ?; várjon­­végre Ausztriát engedendik-e az exi­­gentiák s a birodalom érdekei megfelelni azon vára­kozásoknak, melyeket itt múlt havi körirata keltett? Az Argliz mellől, oct. 2. A A mi főfigyelmünk most Besszarábia felé irányult. Az oroszok Krimiát elvesztettnek tartják, s harczereik főrészével a Pruthon át fenyegetődző török csapatok ellen fordulnak. Kagul, Leóvá, Vuliani és Leuzsenibe múlt hó 26, 27, 28 és 29-kén új csapatok érkeztek Po­­doliából. Az első vonalt, t. i. a parti vonalt mint tarthat­­lant az oroszok elhagyják, és ha Akerman, Odessa, Di­­zastow, Cherson, Kimbari még megszállják is, bizonyo­san az imént nevezett helyek minden ellentállás nélkül át fognak adatni, mihelyt a szövetségesek a támadást komolyan megkezdik. Stambulból sept. 28-káról tudósítanak, hogy St. A­r­­n­a­n­d tábornagy gyors, lovassági segélyt kért; ő még a bási kozukokkal is megelégszik, kik a kozákok ellen igen jól használhatók; valószínűleg Bretton tábornok, a bási-kozákok ügyes szervezője megyen Krimiába; azonban még ez nem bizonyos, mert ki tudja, vájjon Omer pasa a nevezett tábornokot, ki jelenleg a Dobrud­zsában van, fogja-e nélkülözhetni. A török hadminisz­­térium legalább tudakozódott Omer pasánál, vájjon áll e tehetségében 5000 lovast küldeni Krimiába. Az én, ma Várnán át Krímiából vett tudósításaim szinte sept. 28-káról szólnak ; az erősítések Stambul Burgas, Varna és Kastendzséből egyenesen Bessariába indulnak. Több orosz hajót, melyek a szebasztopoli kikötőből mene­külni igyekeztek, s a szövetségesek flottája elfogott s hír szerint mint biztos helyre Várnába szállíttatnak. A szö­vetségesek hajóim­k Odessa melletti mozgalmaiból ezen hely nemsokára a megtámadtatását lehet következtetni. (Lapszemle.) Az,,Alig. Ztg“ egy „A gallicziai lát­határon tornyosuló zivatar“ czimű czikkben követke­zőkép szemlélődik : „Mi nem osztjuk ama lázas izgalmat, vájjon Sze­basztopol bevezetett e vagy sem, mert e hadjárat nem­sokára egy szárazföldi na­p háború epizódjává fog sü­­lyedni. Mi ezen a világrészünket fenyegető háborút csaknem elkerülhetlennek tartjuk. Szemeink Krakkón és Varsón függenek, Hesz­tlsz nagyot Bukarestbe kí­sérik s a visszautazásáról szóló hírt sokkal fontosabb­nak tartanék, mintha Menzikoff ha valamennyi hajóját légbe röpítette volna. Csak arra ügyeljünk, miként járt el mindeddig az orosz kabinet. A háborút mindjárt a bonyodalom kezdetén óhajtotta. Midőn Menzikoff her­­czeg fellépett három követelésével, a harmadiknál, az orosz véduralmat illetőnél megjegyzé, hogy ura, a csá-­­zár, lelkiismeretileg kötelezve érzi magát, e kívánat teljesítését követelni. Miklós czár tehát Európa színe előtt bevalló vallásos fogadását t Tűrhetett e Törökor­szág részéről ellentmondást ? De a háború még nem volt megszenve s a dolog még a diplomati­kus viszonyok megszakitásánál maradhatott volna — az oroszok azonban megragadták az ismert zálogokat. Mindamellett készeknek látszottak a visszatérésre, ha a szövetséges hajóhadak előbb a Bezika öbölből eltávoznak. De ezen eltávozás a tengeri hatalmak gya­lázata leendett. Ha tehát erkölcsileg lehetlen feltételek szabatnak, béke vagy háborít e a czél ? Oroszország késznek nyilatkozott az ismeretes bécsi jegyzék elfo­gadására , mielőtt azonban még a Porta tagadó válasza Sz. P­étervárott tudva lehetett volna, megjelentek gróf Nesselrode taglalatai, melyek a közbenjárás útját be­vágták. Oroszország a bécsi értekezlet tavaszi ajánla­taira hasonlóképen a Dobrudzsába nyomulással, az ápri­lisi szövetségre Szilisztria megtámadásával felelt. Most kivonult a Dunafejedelemségekből, hogy a német ha­talmak szövetségét alkalmazhatlanná tegye. Ausztria már tavaszszal megkezdé hadkészületeit.­ Csak igen kevés embernek volt tudtával, hogy akkor már 100,000 lónál több vásároltatott egész csendesség­ben össze. Az öszpontositások Gallicziában még júni­usban megkezdettek s júliusban már rég bevégezve va­­lának. Az ország annyira el volt csapatokkal lepve, hogy e hadúton lévő seregek szabaég alatt ta­nyázni kényszerültek.­­ Ezen időtájban , midőn a felhők már m m­ár tornyosultak , Párisban és London­ban oly keveset tudtak a történekről, hogy mind a két város sajtója egyre csak az „Ausztria perfidiájáról“ szóló régi nótát dúdolta, a német sajtó pedig ebből merite adatait, míg minden jól értesült jó szót nevetett a széluralom-harczon. Oroszország visz­­szavonult a Pruthon s télire készült. Mert hiszen Orosz­ország politikáját, sokkal inkább mint bármely utás államét, határozzák az éghajlati viszonyok. Északon oktobertől májusig hármas jégpánczél védi őt minden támadás ellen. Novembertől áprilig zivatarok dühön­­­genek az euxinusi völgy vizein, s ha ott Szebasztopol elesik, alig marad széleiben és hosszában stratégiai tárgy. A tengerpartról a birodalom északi részébe nyo­mulás, hol a terület népesség E gyér, a pusztaságok fátlan kopárok s hol minden folyam befagy­ó képte­lenség. Octoberben tehát a roppant birodalom minden élete a végszélekről a középrész sűrű népességű tarto­mányaiba vonul. A tél a tengeri hatalmak , az északi nagy­hatalom közötti fegyverszünet. E fegyverszünetet kell felhasználnia, mert időközben a titkos hármas szövetségnek csak egy államára kell nehezedni. Mit határoz tehát az, elesett-e Szebaszto­pol vagy sem? Ha a szövetségesek e törekvése meg­hiúsul, akkor tevékenységük határa ki van szabva. Ez akkor csak a balti és csak a pontusi tengerpartig terjed. A nyugati szövetség becse akkor Ausztriára nézve igen igen megcsökkent s Oroszország akkor bizonyosan más hangon fog Ferencz József Császárral szólani, mint eddig szólt, de ha a Szepasztopol elleni vállalat sikerül, az orosz hajóhad megsemmisit­­tetik s a kikötők szétromboltatnak, akkor az Ausztria irányában­ viszonyok még ellenségeseb­bekké válnak. Mert Ausztria sommaticija nélkül a krímiai partraszállt seregek nem állottak volna ren­delkezésül. Oroszország ezentúl a nyugati hatalmak ellenséges állásával sem törődik többet, mert alig árt­hatnak már neki többet. (? ?) Legfölebb, ha Tiflisz ellen tesznek egy fordulót s az oroszokat Transkauká­­ziából kiszorítják, legfölebb ha tavaszszal a balti ten­geren folytatják a rombolást, mi azonban soha döntő nem lehet, mert télen át a kimerültek új lélekzethez jutnak. De viszont, eddigelé Oroszország számára sem léte­zett elérhető „tárgy.“ Oroszország nem gázolhat lovas- és gyalogezredeivel a balti és fekete tengerben a flot­tákat megtámadandó; ennélfogva a parti ostromzárt nem nélkülözheti s nedves határainak minden táma­dásnak kitett pontját folyvást csapatokkal megszállva kell tartania. Oroszországnak most a tábor- és raktári helyeken közel egy millió harczosa lesz felállítva, de ezen millióval saját birodalmára nehezül, saját határai közt kell háborúskodnia, nyereségre s a veszély bevé­­geztére való kilátás nélkül. Ha azonban Oroszország­nak sikerülne Ausztriát háborúra s háború után békére kényszeríteni, akkor a nyugati hatalmaknak is enged­niük kellene, mert Ausztria közremunkálása s fegy­veres semlegessége nélkül a háború folytatásába há­látlan vér- és pénztőke lenne fektetve. Oroszország tehát csak úgy nyerhet békét, ha Morvába nyo­mul s Bécset fenyegetheti. Ezt az orosz diplo­mata eléggé érthetőleg tudtul is adta. A Duna­fejedelemségekből kivonulás által teljesítő az áprilisi szerződést. Alig len e baj elhárítva , Poroszország kisiklott. S midőn most Ausztria Sz. Pétervárott a négy pontot ajánlá, az orosz kabinet pedig azokat szárazon visszautassá, az orosz diplomaták Berlinben értésül adták, hogy a császár a békére hajlandó s csak a rideg modor,m­elylyel gróf tud­ az ajánlatot téve, idézte elő a visszautasítást. Ha tehát a szárazföldi háború kitör, ennek egy alak-hiba leend oka­t ? A pétervári békehajlam commentárja azonban a közvetlen parancs jön uj ujonczozásra s a gárdák megindítására. Oroszország mindig kettős arczot öltött; folyvást békéről beszélt s a békeszeretőknek indokokat nyúj­tott a mitsemtetésre; tettleg pedig egyúttal kiirivó­­lag viselte magát. Méltányos szempontból tekintve, Oroszország nem is köthet békét; a felizgatott fanatismusnak ki kell magát tombolnia győ­zelemben , vagy vereségben , s a bécsi kabinet nem is alkotott egy pillanatra bár magának csal­­képeket ; hosszú háborúkra készül; oly háborúra készül, melyben a gallicziai vaspályának hasznát ve­hesse, pedig ez 1856 előtt készen sem lesz. Ausztria még most nincs elszigetelve német szövetségeseitől — még most nincs! Mint 1790-ben, most is egy „biro­dalmi tényező vélemény“ határidejét kell bevárnunk, de e határidő kimért leend. Mert mi nem tartozunk ama pessimistákhoz, kiknek a bázeli béke íze még min­dig szájokban van. Ámbár kissé megfontolandó dolog, ha Ausztria arra Intezik, hogy Csak mint megtámadott fél veheti igénybe az áprilisi szerződést. Igaz, Miklós czár megígérte, hogy Ausztriát nem­ támadja meg. Mi ezen adott szó minden be­tűjében, mint önmagunkéban hiszünk. A czár azonban nem ígérte meg, h­gy Ausztriá­t soha oly hely­zetbe nem hozandja, melyben ezen hatal­m kénysze­rülne őt megtámadni. Valahányszor kitöríték a térké­pet, nem jöttünk e rá azonnal, hogy Oroszország a bé­csi békepontokban magának Ausztria ellen egy támadó határszélt kötött ki? Olmützon kívül mi más vár fekszik még Varsó és Bécs között? Egy nyert csata nem nyit­hat e az oroszoknak a Dunához utat? Ausztria tétlenül nézheti-e, ha Oroszország Lengyelországban teljes tá­madó haderőt ölíít fel, hogy a „négy pontot“ tovább tárgyalja? Nem kezdhetni e támadást csupán egy csa­­pás felfogása végett? Nem kényszeríttetett e Oroszor­szág kardcsapás nélkül a Pruth mögé vonulni? Nem volt e ez titkos támadás Ausztria részéről? Nem fizet­heti-e ezt vissza Oroszország hasonló pénzzel Lengyel­­országban? S ki lesz akkor a támadó vagy a megtáma­dott fél? Az, ki vágni készül, vagy az, ki a vágó kar­nak elevenére tapint? Ha Ausztria ama helyzetbe jő, hogy vágnia kell, ha Lengyelországba tör,­­ akkor, biztosak lehetünk ben­ne, nincs többé semlegesség a Rajna és a Visztula közt. A német hatalmak eddig csinnyán bántak Oroszor­szággal, mert a békét komolyan óhajtották. A német szívek már régóta Ilesz tbszernagy táborában valának. Az első lövés megtörténte után, a békeszeretők minden reménye a háború gyors bevégzésén fü­gg. A­mint az első fegyver a német seregek ellen elsül, a német né­pek eelkesülése minden háborót magával fog ragadni. A megtámadott Galicziában saját hazájukat látandják megtámadva, mert bármit is tartsanak az államjogászok nyugati Ausztriának a német szövetségbe keblezéséről vagy be nem keblezéséről, a honfiak értelmében és szí­vében azon or­zágok rég­óta a mi testünkhez és tagja­inkhoz tartoznak. Volt ez évben egy időpont, melyben a béke lehetséges vala: két vagy három hét ápr. 20-a után. Ha a német szövetség ekkor rögtön a szerződéshez csatlakozik, s ha rögtön ujonczoz és megindítja sere­geit , Oroszországnak engednie kellett­­volna s ezt te­hető vala szégyen nélkül, midőn ily parancsoló haderő nyomul határszélei ellen. E helyzet most még egyszer megujuland s ekkor, nem kételkedünk, minden békesze­­rető épen a béke kedvéért határozottságot fog tanusit­­ni s Oroszország megkímélve leend a megalázástól és hosszú szenvedésektől, mert ha Németország fenyege­tett határszélei érdekében, először egy szivval lélekkel, felkel, akkor senkinek, még egy czárnak becsületében sem ejt csorbát az engedés. (C. D. P.) Ausztriai birodalom, B­é­c­s, octob. 6. A „Times“-nek tegnap ide érke­zett száma azon tudósítást tartalmazza, hogy a nyugoti hatalmaknak Ausztriávali alkudozásai egy véd-és dacz­­szövetség kötése iránt a legélénkebb folyamatban van­nak. Illőnek látjuk oda utalni, hogy a bécsi kabinet az utóbbi időben minden figyelmét a Németországhoz­ vi­szonylatra fordította, s teljes erejével egy szövet­ségi szerződvény­kötés létesítésén fáradozott. Ez kétségtelenül kiviláglik az ő sept. 14-kei, valamint sept. 30-kai jegyzékéből is, mely oktob. 2-kán érke­zett Berlinbe. Ön hihetőleg emlékezni fog azon meg­jegyzésünkre, melyet a sept. 14-kei ausztriai jegyzékre Berlinből érkező­­ viszonválasz alkalmával tettünk, hogy t. i. a bécsi kabinet az által kevéssé van ki­elégítve, s a Poroszországgali egyetértésről még nem lehet szó.­­ De még­is messzemennénk, hangyán ebből azt akarnék következtetni, hogy ez által a bécsi kabinet már a Poroszországgali minden egyetértésről lemondott, és hogy a nyugati hatalmakkal szoros szö­vetségbe lépni hajlandó, mire a „Times“ fentebbi köz­leménye mutatni látszik. Sőt ellenkezőleg még most is, midőn az ausztriai javaslatok oly kevés barátsággal fo­gadtattak, s csak két pontnak akarták az erkölcsi tá­maszt megajánlani, a bécsi kabinet azon reményt táp­lálja, hogy a frankfurti szövetség­gyűlésen a dolgot még jobban meg fogják gondolni s egy szövetségi szerződ­­vény kötését, pedig anyagi támaszokkal, megalapizni. De ily kötés aztán összeférhe­ts­en Ausz­triának egy,a nyugoti hatalmakkal­ véd­és daczszövetségével, s mi bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez utóbbi tekintetben Bécsből a nyu­gati hatalmakkal mostanig semmi „élénk“ alkudozások nem voltak folyamatban. — E napokban Walfrathshausen mezővárosban v. d. Pfordten miniszterelnök, s az ausztriai és franczia k­ivetek közt értekezlet tartatott, melynek tárgyául a nyugati véd- és daczszövetséghezi szorosabb csatlako­zás kérdése szolgált. Azóta, mint állítják, az illető ta­­nácskozmányok a legélénkebb folyamatban vannak. — Mikép hallatszik, Hesz báró hadseregfőparancs­­nok úr megérkezése nem fog oly hamar megtörténni, mint néhány nap előtt még hitték, sőt inkább bizonyosnak mondják, hogy a fővezér a jelen pillanatban a hadsereg­től eltávozni nem fog. A távirati tudósítások London és Parisból jelentik, hogy mindkét kabinet részéről Ausztria magatartása iránt a sept. 30 -áról Berlinbe menesztett jegyzékben a legélénkebb megelégedés fejeztetett ki. Azon re­mény, hogy a többi német szövetségi államok Ausztria szándékait pártolandják, a legújabb nyilatkozatokból sokkal világosabban tűnik ki, semhogy abban kétkedni lehetne. A szövetségi államok közöl csak kettő csat­lakozott a porosz kir. kabinet politikájához: 232—1395

Next