Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-10 / 1375. szám
t...JVI 1854. Sztflkéri folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve, Pesten házhoz hordva 1 tív i.jpyedre 5 h. 2 kr.p. Fá évre 10 „ ., „ A hvi előfizetés, mint a Stemkunti eladás is egy hónapra 1 fi. 3. kr.p. megszűnt. I 4 lp politikai tartalmít Illet® minden törlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, vajl'gyeit térgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : minteza 8-ik síim. Félévre . 8 ,, — „ , Évnegyedre 4 „ — „ , Szerkexztési iroda: Dun atexa 8. sx. Bérmentetlen levelek csupén rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgó krajczárjával szimíttatik. A belg tattal s 10 pengfi krnyi kilön bélyegdíj előre Isffaetendd a Miglnvltik öt halábos sert 3 pengő krajezírjával szímíttatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor *15-Tv leülendő s Kedd, od 10-én. HIRDETÉSEK és MAGANITAK. PESTI NAPLÓ kiadd hivatalában. Megyeien a PROTI NAPLÓ — hétfőt és innepnténs napokat — kivéve — jeles ívnyi akjában, mindennap reggeli órában. Előfizetési felhívás & .?8m m&m&é rdoler decemberi negyedik évnegyedi fijánál a. Vidéki e postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással, 4 írt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivat In 51, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, a Katch ia 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigydíszezészegletén. — Az előfizetési leveleik bementve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala Pária, oct. 3. «V Ébren kísértük a szövetséges seregek készületeit, habozásait , lassú elhaladását — győzelménél nem lehet némán maradnunk. Kísérjük őt diadalában, mint kisértük volna megveretése esetében a jogot támogatni szent kötelesség, mindenütt, annál inkább ozmán földön, hová keresztény seregek léptek azt védeni. Szebasztopol bevétele nagy hatást idézett elő. Az öröm általános, osztja azt minden polgár, minden hírlap, és örömükben mind azt mondják: előre! Tegnap a Seine és Oise département egyik falujában sétálván , egy földmives újságlapot látván kezemben, trest ce pas, monsieur, Szebasztopol est pris ? — monda hozzám örömsugárzó arczczal. Oui monsieur! felelém. — Tant mieux, stb. Halljunk egy lapot: Szebasztopol birtokunkban van. A siker tökéletes, határzó. Az eredmény felülmúlt minden reményt. A város erősségei, flottája, várserege, mind megadta magát. Nincs orosz lobogó a Feketetengeren. Nincs több orosz ágyú Krimia partjain. Nincs fenyegető hatalom többé Konstantinápoly kapuja előtt. Törökország bátran vehet lélekzetet. Nyűgöt egy csapással megboszült két százados lealázást. — Van, igen van az önző számítás, a vak nagyravágyás, egy szóval, az önkény előtt egy erős és igazságos gondviselés, mely a legerősebbeket megtöri , a legdölyfösebbeket meghajtja. Az ember, ki 25 év óta önsúlyként feküdt Európán , ki egy tollvonással semmite meg nemzeteket, ki eleve kiszabta mér dél felé győzelmes hóditó útját, egy év alatt látja, hogy enyészik hatalmas tekintélye, hogy fogy homloka körül a dicskör, hogy fogy seregei lábai alatt a térség; igen, minderre nem kellett csak egy roham, mely elvette erősségei leghatalmasabbját.—A hajók, melyek Sinopét felégeték, mint hadifoglyok kisérik győzelmes flottáinkat; az a rettentő muszkaflotta, melyet százötven év alatt képeztek és létesítettek , nem sokára partunkon fog megjelenni,Európa örömtapsai közt, és e csapás a czárt saiven érte, elveszi utolsó szép álmát, a Feketetengert. Itt birtokot veszünk el, ott jogot állítunk vissza sat. E szerencsés hír, mit különben vártunk, de nem hittünk, fel fogja villanyozni Francziaországot, e hangon szól minden lap. October 1-jén tíz telegráfi sürgöny jött, mind győzelemmel; egyike azt mondja , miszerint a szövetséges sereg Alma magasain egy 50,000-nyi emberből álló tábort vett be rohammal. — Míg Párisban minden örül, mi csend lehet Szebasztopolban , s hogy fogja a czár új seregeit egymásután a harcztérre vetni ? — hogy fog egyrészről szégyen és makacsság, másrészről győzelem és öntudat viaskodni ? Le sort en est jelé. A sorsot nem lehet kényszeríteni, mint nem a hullámokat, mint nem a tüzet; mind a kettő dühösebb lesz ellenállás által. A Parisban levő muszka fogoly tábornok emlékiratot akar kiadni Bomarsund védelme fölött; nem sokára Paskievits is készít egyet, mondják itt, és a párisiak igen várják falaik közé Menzikoffot. Ilcti szemle az angol közélet fölött. London, oct. 3. 4. Deres az élet, s Mars a halál istenének ünnepét üli Anglia. Amazt, october 1-jén, az egyházakban tömjénezték az aranyt hozó arany kalászok bőségéért, s hálaimákban áldaték neve azon osztály által, mely előtt a kenyér ára nem életkérdés; mig a nagy tömeg szűk műhelyei körül henyélve, vagy a ronda sikátorok bűzös szegletein ácsorogva, a czipők árának újabb emelkedése, s a dögvésznek csak keveset szánt pusztításai fölött panaszkodék. Imez, September 30-án, tiszteltetek meg harangok zúgása, a tower-ágyúk moraja, s azon ezüst harsona zenéje által, melyet a lord mayor parancsából a mansion-house-erkélyen fuvott meg a city hírnöke, tudata a September 20-iki fényes győzelmet. S hogy elnémultak a harangok, ágyuk s a harsona, zajokat csakhamar az utczákra tolongó s a vidékekről távirati meghívásra nagyszámban a fővárosba csődülők zsidaja váltá fel, s a lassan hevülő százezrek kigyuladt arczában, a szikrázó szemekben, a szólásra nyitott ajkak mosolyában még ma is ünnepe, mámor-ünnepe ületik a krimiai fegyverszerencsének. Győzelem ! E varázs szó jár szájról szájra, villámlik szemmel láthatón a megigézelt lelkeken, s tartja folyvást hullámzásban a nagy sokaságot, mert a szeglett szuronyokkal vívott csata folytán a legtöbben már Szebasztopol sorsa fölött is széttörtnek hiszik a történet palctáját. Higyjük mi is a közvéleménynyel, hogy a krimiai Gibraltárnak kelet jobb életét hosszan perzselt napja immár leáldozott, s hogy Szebasztopol ormai vagy romjai fölött eddig már az egyesült három sereg diadalos zászlói lengenek; de hogy e hitünk üdvözítő legyen, óvakodjunk azt áthajtani azon határokon, melyeken túl a politikai babona uralma él. Átkelnénk pedig hitünkkel e határokon akkor, ha Szebasztopolnak eddig sikerülhetett bevétele, az orosz száraz seregnek Ivrimiában teljes megverettetése, s az éjszaki hajóhadnak a Feketetengeren megsemmisíttetése folytán a háborút már bevégzettnek tartanák.E fegyvertények következtében u.i. a török birodalom épségét s függetlenségét, úgyszintén Europa emancipatioját az orosz befolyás túlsúlya alól kivívottnak is alig, a jövőre pedig biztosítottnak épen nem tekinthetjük. Mert míg a czár önkényt vagy kényszerítve nem jegyez alá egy érdeke elleni békét, — mindaddig Europa nyugalmának, az ottomán birodalom jogi s területi épségének elérhetése csak rendkívüli oly eszközökkel czéloztathatik, melyek — mint Krimiának egy tekintélyes erős török sereg, a Feketetengernek az agol-franczia hajóhad, a dunai fejedelemségeknek osztrák erők által folytonos s költséges megszállva tartása — már természetüknél fogva a török jövővel ha megférők is, azt mégis nem biztosítók, s Európát csak függésben tartó, a köznyugalmat szüntelen háborító fegyveres békét eredményezhetnek. De Miklós czár azért, mert Krimiát elveszti, sergei Bessarábiában ingadoznak, s honban sem szállhatnak bátran szembe a török haddal s szövetségesével Samyllal, egy érdeke elleni békét önkényt aláírni alig fog; kényszeríteni pedig őt arra csak Kronstadt és Péterváron át remélhetni. Elismeri ezt a ,,Times“ is, mely még a minap akként vélekedik, hogy Oroszország élelmiszere nem északon, hanem keleten keresendő, s hogy a czár székvárosa s az azt védő várak nem fontosak Európára, miért is elfoglaltatásuk nem is szükséges . — ma szüntelen azt kiáltja, hogy a czárnak csak Kronstadton át Pétervárról lehet békét diktálni. Ámde a békének diktálására nagyszámú száraz sereg, vagy helyesebben seregek szükségesek, s az éjszaki s középeurópai államoknak legalább közvetett segélye kívánatos. Márpedig kérdés : kiállíthatnak e Napóleon császára az angol kormány nagyszámú seregeket anélkül, hogy vagy a Kelet biztonsága fölött őrködő százezernyi had meggyengíttessék, vagy Francziaországban a császárság elvei meg ne ingadoztassanak, s Angliában a nép, megsokalván a költségeket, anyagi áldozatok helyett elvbeli irányváltoztatását a háborúnak ne követelje? És ismét kérdés : váljon Svéd - Dánországok még akkor is, ha irányukban a nyugati kormányok szűkkeblűek lenni megszűnnének, készek-e tevékenyebb szerepre, bátrak-e jót vagy roszat egyaránt hozható, merészebb politikára ?; várjon Poroszország ezentúl legalább csak szigorún semleges maradandó, mire September 3-ai körsürgönye nem legbiztosabb kilátást nyújt ?; várjonvégre Ausztriát engedendik-e az exigentiák s a birodalom érdekei megfelelni azon várakozásoknak, melyeket itt múlt havi körirata keltett? Az Argliz mellől, oct. 2. A A mi főfigyelmünk most Besszarábia felé irányult. Az oroszok Krimiát elvesztettnek tartják, s harczereik főrészével a Pruthon át fenyegetődző török csapatok ellen fordulnak. Kagul, Leóvá, Vuliani és Leuzsenibe múlt hó 26, 27, 28 és 29-kén új csapatok érkeztek Podoliából. Az első vonalt, t. i. a parti vonalt mint tarthatlant az oroszok elhagyják, és ha Akerman, Odessa, Dizastow, Cherson, Kimbari még megszállják is, bizonyosan az imént nevezett helyek minden ellentállás nélkül át fognak adatni, mihelyt a szövetségesek a támadást komolyan megkezdik. Stambulból sept. 28-káról tudósítanak, hogy St. Arnand tábornagy gyors, lovassági segélyt kért; ő még a bási kozukokkal is megelégszik, kik a kozákok ellen igen jól használhatók; valószínűleg Bretton tábornok, a bási-kozákok ügyes szervezője megyen Krimiába; azonban még ez nem bizonyos, mert ki tudja, vájjon Omer pasa a nevezett tábornokot, ki jelenleg a Dobrudzsában van, fogja-e nélkülözhetni. A török hadminisztérium legalább tudakozódott Omer pasánál, vájjon áll e tehetségében 5000 lovast küldeni Krimiába. Az én, ma Várnán át Krímiából vett tudósításaim szinte sept. 28-káról szólnak ; az erősítések Stambul Burgas, Varna és Kastendzséből egyenesen Bessariába indulnak. Több orosz hajót, melyek a szebasztopoli kikötőből menekülni igyekeztek, s a szövetségesek flottája elfogott s hír szerint mint biztos helyre Várnába szállíttatnak. A szövetségesek hajóimk Odessa melletti mozgalmaiból ezen hely nemsokára a megtámadtatását lehet következtetni. (Lapszemle.) Az,,Alig. Ztg“ egy „A gallicziai láthatáron tornyosuló zivatar“ czimű czikkben következőkép szemlélődik : „Mi nem osztjuk ama lázas izgalmat, vájjon Szebasztopol bevezetett e vagy sem, mert e hadjárat nemsokára egy szárazföldi nap háború epizódjává fog sülyedni. Mi ezen a világrészünket fenyegető háborút csaknem elkerülhetlennek tartjuk. Szemeink Krakkón és Varsón függenek, Hesztlsz nagyot Bukarestbe kísérik s a visszautazásáról szóló hírt sokkal fontosabbnak tartanék, mintha Menzikoff ha valamennyi hajóját légbe röpítette volna. Csak arra ügyeljünk, miként járt el mindeddig az orosz kabinet. A háborút mindjárt a bonyodalom kezdetén óhajtotta. Midőn Menzikoff herczeg fellépett három követelésével, a harmadiknál, az orosz véduralmat illetőnél megjegyzé, hogy ura, a csá-zár, lelkiismeretileg kötelezve érzi magát, e kívánat teljesítését követelni. Miklós czár tehát Európa színe előtt bevalló vallásos fogadását t Tűrhetett e Törökország részéről ellentmondást ? De a háború még nem volt megszenve s a dolog még a diplomatikus viszonyok megszakitásánál maradhatott volna — az oroszok azonban megragadták az ismert zálogokat. Mindamellett készeknek látszottak a visszatérésre, ha a szövetséges hajóhadak előbb a Bezika öbölből eltávoznak. De ezen eltávozás a tengeri hatalmak gyalázata leendett. Ha tehát erkölcsileg lehetlen feltételek szabatnak, béke vagy háborít e a czél ? Oroszország késznek nyilatkozott az ismeretes bécsi jegyzék elfogadására , mielőtt azonban még a Porta tagadó válasza Sz. Pétervárott tudva lehetett volna, megjelentek gróf Nesselrode taglalatai, melyek a közbenjárás útját bevágták. Oroszország a bécsi értekezlet tavaszi ajánlataira hasonlóképen a Dobrudzsába nyomulással, az áprilisi szövetségre Szilisztria megtámadásával felelt. Most kivonult a Dunafejedelemségekből, hogy a német hatalmak szövetségét alkalmazhatlanná tegye. Ausztria már tavaszszal megkezdé hadkészületeit. Csak igen kevés embernek volt tudtával, hogy akkor már 100,000 lónál több vásároltatott egész csendességben össze. Az öszpontositások Gallicziában még júniusban megkezdettek s júliusban már rég bevégezve valának. Az ország annyira el volt csapatokkal lepve, hogy e hadúton lévő seregek szabaég alatt tanyázni kényszerültek. Ezen időtájban , midőn a felhők már m már tornyosultak , Párisban és Londonban oly keveset tudtak a történekről, hogy mind a két város sajtója egyre csak az „Ausztria perfidiájáról“ szóló régi nótát dúdolta, a német sajtó pedig ebből merite adatait, míg minden jól értesült jó szót nevetett a széluralom-harczon. Oroszország viszszavonult a Pruthon s télire készült. Mert hiszen Oroszország politikáját, sokkal inkább mint bármely utás államét, határozzák az éghajlati viszonyok. Északon oktobertől májusig hármas jégpánczél védi őt minden támadás ellen. Novembertől áprilig zivatarok dühöngenek az euxinusi völgy vizein, s ha ott Szebasztopol elesik, alig marad széleiben és hosszában stratégiai tárgy. A tengerpartról a birodalom északi részébe nyomulás, hol a terület népesség E gyér, a pusztaságok fátlan kopárok s hol minden folyam befagyó képtelenség. Octoberben tehát a roppant birodalom minden élete a végszélekről a középrész sűrű népességű tartományaiba vonul. A tél a tengeri hatalmak , az északi nagyhatalom közötti fegyverszünet. E fegyverszünetet kell felhasználnia, mert időközben a titkos hármas szövetségnek csak egy államára kell nehezedni. Mit határoz tehát az, elesett-e Szebasztopol vagy sem? Ha a szövetségesek e törekvése meghiúsul, akkor tevékenységük határa ki van szabva. Ez akkor csak a balti és csak a pontusi tengerpartig terjed. A nyugati szövetség becse akkor Ausztriára nézve igen igen megcsökkent s Oroszország akkor bizonyosan más hangon fog Ferencz József Császárral szólani, mint eddig szólt, de ha a Szepasztopol elleni vállalat sikerül, az orosz hajóhad megsemmisittetik s a kikötők szétromboltatnak, akkor az Ausztria irányában viszonyok még ellenségesebbekké válnak. Mert Ausztria sommaticija nélkül a krímiai partraszállt seregek nem állottak volna rendelkezésül. Oroszország ezentúl a nyugati hatalmak ellenséges állásával sem törődik többet, mert alig árthatnak már neki többet. (? ?) Legfölebb, ha Tiflisz ellen tesznek egy fordulót s az oroszokat Transkaukáziából kiszorítják, legfölebb ha tavaszszal a balti tengeren folytatják a rombolást, mi azonban soha döntő nem lehet, mert télen át a kimerültek új lélekzethez jutnak. De viszont, eddigelé Oroszország számára sem létezett elérhető „tárgy.“ Oroszország nem gázolhat lovas- és gyalogezredeivel a balti és fekete tengerben a flottákat megtámadandó; ennélfogva a parti ostromzárt nem nélkülözheti s nedves határainak minden támadásnak kitett pontját folyvást csapatokkal megszállva kell tartania. Oroszországnak most a tábor- és raktári helyeken közel egy millió harczosa lesz felállítva, de ezen millióval saját birodalmára nehezül, saját határai közt kell háborúskodnia, nyereségre s a veszély bevégeztére való kilátás nélkül. Ha azonban Oroszországnak sikerülne Ausztriát háborúra s háború után békére kényszeríteni, akkor a nyugati hatalmaknak is engedniük kellene, mert Ausztria közremunkálása s fegyveres semlegessége nélkül a háború folytatásába hálátlan vér- és pénztőke lenne fektetve. Oroszország tehát csak úgy nyerhet békét, ha Morvába nyomul s Bécset fenyegetheti. Ezt az orosz diplomata eléggé érthetőleg tudtul is adta. A Dunafejedelemségekből kivonulás által teljesítő az áprilisi szerződést. Alig len e baj elhárítva , Poroszország kisiklott. S midőn most Ausztria Sz. Pétervárott a négy pontot ajánlá, az orosz kabinet pedig azokat szárazon visszautassá, az orosz diplomaták Berlinben értésül adták, hogy a császár a békére hajlandó s csak a rideg modor,melylyel gróf tud az ajánlatot téve, idézte elő a visszautasítást. Ha tehát a szárazföldi háború kitör, ennek egy alak-hiba leend okat ? A pétervári békehajlam commentárja azonban a közvetlen parancs jön uj ujonczozásra s a gárdák megindítására. Oroszország mindig kettős arczot öltött; folyvást békéről beszélt s a békeszeretőknek indokokat nyújtott a mitsemtetésre; tettleg pedig egyúttal kiirivólag viselte magát. Méltányos szempontból tekintve, Oroszország nem is köthet békét; a felizgatott fanatismusnak ki kell magát tombolnia győzelemben , vagy vereségben , s a bécsi kabinet nem is alkotott egy pillanatra bár magának csalképeket ; hosszú háborúkra készül; oly háborúra készül, melyben a gallicziai vaspályának hasznát vehesse, pedig ez 1856 előtt készen sem lesz. Ausztria még most nincs elszigetelve német szövetségeseitől — még most nincs! Mint 1790-ben, most is egy „birodalmi tényező vélemény“ határidejét kell bevárnunk, de e határidő kimért leend. Mert mi nem tartozunk ama pessimistákhoz, kiknek a bázeli béke íze még mindig szájokban van. Ámbár kissé megfontolandó dolog, ha Ausztria arra Intezik, hogy Csak mint megtámadott fél veheti igénybe az áprilisi szerződést. Igaz, Miklós czár megígérte, hogy Ausztriát nem támadja meg. Mi ezen adott szó minden betűjében, mint önmagunkéban hiszünk. A czár azonban nem ígérte meg, hgy Ausztriát soha oly helyzetbe nem hozandja, melyben ezen hatalm kényszerülne őt megtámadni. Valahányszor kitöríték a térképet, nem jöttünk e rá azonnal, hogy Oroszország a bécsi békepontokban magának Ausztria ellen egy támadó határszélt kötött ki? Olmützon kívül mi más vár fekszik még Varsó és Bécs között? Egy nyert csata nem nyithat e az oroszoknak a Dunához utat? Ausztria tétlenül nézheti-e, ha Oroszország Lengyelországban teljes támadó haderőt ölíít fel, hogy a „négy pontot“ tovább tárgyalja? Nem kezdhetni e támadást csupán egy csapás felfogása végett? Nem kényszeríttetett e Oroszország kardcsapás nélkül a Pruth mögé vonulni? Nem volt e ez titkos támadás Ausztria részéről? Nem fizetheti-e ezt vissza Oroszország hasonló pénzzel Lengyelországban? S ki lesz akkor a támadó vagy a megtámadott fél? Az, ki vágni készül, vagy az, ki a vágó karnak elevenére tapint? Ha Ausztria ama helyzetbe jő, hogy vágnia kell, ha Lengyelországba tör, akkor, biztosak lehetünk benne, nincs többé semlegesség a Rajna és a Visztula közt. A német hatalmak eddig csinnyán bántak Oroszországgal, mert a békét komolyan óhajtották. A német szívek már régóta Ilesz tbszernagy táborában valának. Az első lövés megtörténte után, a békeszeretők minden reménye a háború gyors bevégzésén függ. Amint az első fegyver a német seregek ellen elsül, a német népek eelkesülése minden háborót magával fog ragadni. A megtámadott Galicziában saját hazájukat látandják megtámadva, mert bármit is tartsanak az államjogászok nyugati Ausztriának a német szövetségbe keblezéséről vagy be nem keblezéséről, a honfiak értelmében és szívében azon orzágok régóta a mi testünkhez és tagjainkhoz tartoznak. Volt ez évben egy időpont, melyben a béke lehetséges vala: két vagy három hét ápr. 20-a után. Ha a német szövetség ekkor rögtön a szerződéshez csatlakozik, s ha rögtön ujonczoz és megindítja seregeit , Oroszországnak engednie kellettvolna s ezt tehető vala szégyen nélkül, midőn ily parancsoló haderő nyomul határszélei ellen. E helyzet most még egyszer megujuland s ekkor, nem kételkedünk, minden békeszerető épen a béke kedvéért határozottságot fog tanusitni s Oroszország megkímélve leend a megalázástól és hosszú szenvedésektől, mert ha Németország fenyegetett határszélei érdekében, először egy szivval lélekkel, felkel, akkor senkinek, még egy czárnak becsületében sem ejt csorbát az engedés. (C. D. P.) Ausztriai birodalom, Bécs, octob. 6. A „Times“-nek tegnap ide érkezett száma azon tudósítást tartalmazza, hogy a nyugoti hatalmaknak Ausztriávali alkudozásai egy véd-és daczszövetség kötése iránt a legélénkebb folyamatban vannak. Illőnek látjuk oda utalni, hogy a bécsi kabinet az utóbbi időben minden figyelmét a Németországhoz viszonylatra fordította, s teljes erejével egy szövetségi szerződvénykötés létesítésén fáradozott. Ez kétségtelenül kiviláglik az ő sept. 14-kei, valamint sept. 30-kai jegyzékéből is, mely oktob. 2-kán érkezett Berlinbe. Ön hihetőleg emlékezni fog azon megjegyzésünkre, melyet a sept. 14-kei ausztriai jegyzékre Berlinből érkező viszonválasz alkalmával tettünk, hogy t. i. a bécsi kabinet az által kevéssé van kielégítve, s a Poroszországgali egyetértésről még nem lehet szó. De mégis messzemennénk, hangyán ebből azt akarnék következtetni, hogy ez által a bécsi kabinet már a Poroszországgali minden egyetértésről lemondott, és hogy a nyugati hatalmakkal szoros szövetségbe lépni hajlandó, mire a „Times“ fentebbi közleménye mutatni látszik. Sőt ellenkezőleg még most is, midőn az ausztriai javaslatok oly kevés barátsággal fogadtattak, s csak két pontnak akarták az erkölcsi támaszt megajánlani, a bécsi kabinet azon reményt táplálja, hogy a frankfurti szövetséggyűlésen a dolgot még jobban meg fogják gondolni s egy szövetségi szerződvény kötését, pedig anyagi támaszokkal, megalapizni. De ily kötés aztán összeférhetsen Ausztriának egy,a nyugoti hatalmakkal védés daczszövetségével, s mi bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez utóbbi tekintetben Bécsből a nyugati hatalmakkal mostanig semmi „élénk“ alkudozások nem voltak folyamatban. — E napokban Walfrathshausen mezővárosban v. d. Pfordten miniszterelnök, s az ausztriai és franczia kivetek közt értekezlet tartatott, melynek tárgyául a nyugati véd- és daczszövetséghezi szorosabb csatlakozás kérdése szolgált. Azóta, mint állítják, az illető tanácskozmányok a legélénkebb folyamatban vannak. — Mikép hallatszik, Hesz báró hadseregfőparancsnok úr megérkezése nem fog oly hamar megtörténni, mint néhány nap előtt még hitték, sőt inkább bizonyosnak mondják, hogy a fővezér a jelen pillanatban a hadseregtől eltávozni nem fog. A távirati tudósítások London és Parisból jelentik, hogy mindkét kabinet részéről Ausztria magatartása iránt a sept. 30 -áról Berlinbe menesztett jegyzékben a legélénkebb megelégedés fejeztetett ki. Azon remény, hogy a többi német szövetségi államok Ausztria szándékait pártolandják, a legújabb nyilatkozatokból sokkal világosabban tűnik ki, semhogy abban kétkedni lehetne. A szövetségi államok közöl csak kettő csatlakozott a porosz kir. kabinet politikájához: 232—1395