Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-19 / 1383. szám

1854. ötödik évfolyamára. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — ., „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhoz hordva : Félévre 18 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p.­­ Szerkesztési iroda : úriutcza 8. sz .________________­ HIRDETÉSEK és MAGÁNVItÁk. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő haj­csárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő kinyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő hajcsár­jával számittatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás ad­ol ez­ decemberi negyedik évne­­gyedi­k­olyan ára. Vidékié postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz hordással, 4 frt. pp. A­z előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­hivat­alál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, m­iutc a 8. sz. 1- ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­utcza s­zegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Parti Napló kiadó­hivatala. .- Pest, oct. 18. Sz. 6. III. Gondolkodó katona előtt e háború kivált azért oly felette érdekes, mert folytában a szárazföldi seregekkel kezetfogva oly tengeri erő működik, mint azt a történet eddig nem ismerte. Ez új tényező által egé­szen sajátságos stratégiai combinatiók fejlődnek ki, sőt az általános hadtervnek ez egyesült erőnek épen szó­ba hozott sajátságaira kell alapulni. Magyarázzuk te­hát azt meg, mennyire ez az előadott körülményekből kiviláglik. Oroszország roppant katonai erővel bír, de egyszers­mind roppant terjedelmű határokkal , melyeket védel­meznie kell. Támadtassék meg tehát roppant terjedel­me minden megközelíthető pontjain, hogy erejét ösz­­sze ne pontosíthassa, hogy nagy ereje daczára minde­nütt gyönge legyen, ha a szövetségesek hajóikkal se­gítve, valamely kiszemelt pontra összepontosított erőt vetni szándékoznának. A támadási pontok pedig — ez a nyugati hatalmak haderejének természetéből követke­zik — kivált tengerpartiak , vagy a tenger­­parthoz közel fekvők legyenek. Ezen általános vezéreszme következtében a nyugati hatalmak hajóhada a zömül a hadszenet után körülfogta Oroszország minden tengerpartjait, a balti,fekete, csen­des és éjszaki tengereken , első lépéssel Oroszország összes tengeri kereskedését tönkre téve, hogy drága­ság és inaég által a harczi vágy s a theologiai fanatis­­mus kissé lejebb hangoltasnék; tartván pedig tőle, mi­kép Gortsakoff seregének rögtöni előnyomulása által Stambul felé, e székvárost veszélyeztetheti, a nyugoti hatalmak", seregeiket azonnal e város felé kezdék szál­lítani s utóbb Drinápolyban foglaltak helyt. Rögtön többet nem tehettek, de tették a fenálló körülmények közt a legs­ükségesebbet.­­ Az orosz sereg azonban Gortsakoff alatt nem indult meg azonnal Stambul felé, a pétervári kabinet diplomatizált s Gortsakoff az alatt szerette volna , m­e­r pasát az oláhországi síkra ki­csalni , a hol seregét rendezett csatában tönkre ten­ni remélé. — De O­m­e­r pasa nem jött s ez bi­­zonyitá be legelőször hadvezéri képességét. — A török nemzet állama fenállását megtámadva látván, ősi erőben emelkedett fel, a vélt halálos beteg, mint hős lépett síkra.Ezt látta Omer, tudta,hogy katonái lelkesedé­sére számolhat, de azért sem serege képességét túl nem becsülte, sem ellensége felsőbb tacticai jártasságát. És ezen tárgyilagosan való felfogása s a reá épített véd­­rendszer, mentette meg Törökországot a háború első legveszélyesebb pillanatában. Omer a világért nem szállott az oláhországi síkra, hanem a Duna vonalát szándékozók védelmezni,hosszában fekvő váraival s ha ettől elnyomatik, a Balkánt szorosaival, Várnára és Sumlára támaszkodva. Gotthadoffnak végre mégis a Dunán át kelle kelni. Hol tegye ezt? Konstantin­ápolyt felé két út visz; az egyik megkerülvén a Balkán szorosait, Sophián keresztül­, s ez legkevesebb akadálylyal jár; a másik Sumlán és a Balkánon keresztül; ez a legbajosabb, mert a Dunán, Sumlán és Várnán kívül még Szilisztria is áll útjában. Hogy Gortsakoff a Sophia felé vivő utat választandja, ezt Omer pasa szerencsésen kitalálá, s ez hadvezéri éleslátásának második tanujele. Hogy tehát ez útját gátolhassa, Kalafatot erősíté meg. Gortsakoffnak, hogy tervét létesítse, ezt ellenben meg kelle támadnia és téve ezt ismételve; de a lelkesült török katona, hely­ben küzdvén, bátorsága egész hatályát fejthette ki s az orosz rohamok mindkét esetben meg lőnek paskolva, amúgy isten igazában. Kalafáttól elutasítva, Gortsakoff csak a sumlai után nyomulhatott Konstantinápoly felé. Ezt akará Omer és czélját elérve, főerejével Sumlában foglalt helyt, az ez alatt megszaporodott szövetséges seregek pedig Vár­nában gyűltek össze, hogy kezet fogva Omerrel a majd ostromlandó Szilisztriát vagy megszabadítsák, vagy el­este után a Balkán szorosait megvédjék. Gortsakoffot ezalatt Paskievits válta fel a vezérletben. Ez seregével átkelt a Dunán, elfoglalta a Dobrudzsát és Szilisztria ostromához fogott. Szilisztria csak másodrendű vár; múlt orosz táborozáskor bevette Schilder tábornok s bevétele most is erre bízatott. A hadi mérnökök az iránt tisztában vannak, mikép a lőszerek legújabb tökélete­sítése után, ha azoknak elegendő mennyiségével bír­nak, Gibraltáron s talán Gaetán kívül, minden vár bevehető , de bizonyos időben, mely alatt tudniillik a körülsánczoló és előrevonuló ár­kok elkészülhetnek , az ütegek beállíttatnak , az erősség ágyúi leszereltetnek , rés­zövetik s ha ek­kor a vár fel nem adja magát , rohammal bevé­tetik. Ez történt volna Szilisztriával is , ha Schilder­­nek ide engedtetik. De itt Omer pasa egy uj szövetsé­gesre akad, mely nem vala más mint a czár maga. Kor­látlan hatalma következtében Pétervártól telegramok által vezérelvén a hadműködéseket is, parancsot adott Szilisztria azonnali bevételére, mivel ezt diploma­­tiai combinatiói úgy kívánták. Sereget szobából és tá­volról nem lehet vezérleni, a katonai működéseket pe­dig a diplomatiának alárendelni annyit tesz, mint a py­­ramist csúcsára állítani. „Történeti tények által be van bizonyítva, mond Garat, hogy azon nagy változá­sok közöl, melyek az európai nemzetek sorsát eldön­tötték, egyike sem a diplomatia eredménye.“ A hadse­reg az, mely az országok viszonyait eldönti; ha a had­­sereg győz, nem kell ott sok diplomatizálás; ha pedig megveretik, tít Talleyrand sem képes kedvező békét eszközleni. A diplomatia a hadsereg működéseit kö­vesse, s szerencsés pereseit igyekezzék felhasználni; ez természetes állása. A czár a hadműködést ellenben a diplomatiának rendelte alá. És a támadás idő előtt megtörtént, roppant kudarczczal és veszteséggel. Schil­der ott hagyta életét, Paskievics, ha igaz, megsebesült, a­mi kétségtelen, az, hogy vezérségét elvesztő s hadi dicsőségét temette el. Omer használva serege vitézsé­gét , az ellenség levertségét összes erejével a Duna felé nyomult s támadó csapással vette be Gyurgyevót, sőt egész Bukarestig nyomult. A muszka Bereg Gyur­­gyevónál temette el erkölcsi tekintélyét. Az Argisz m­e 11 öl, oct. 4-A A törökök uj hadi kifejlésének az al Dunánál kö­vetkezményei az orosz hadsereg mozdulataiban már észrevehetők kezdenek lenni. Egy rendkívüli utón­ap most érkezett tudósítás szerint az oroszok tegnap 8000 embert 16 ágyúval Izmailból Renibe küldöt­tek, míg két nappal azelőtt Benderből, hol Gortsa­koff hg jelenleg létezik, 6000 ember, többnyire lovas­ság, 12 ágyúval Kagul felé indíttatott előre. A hercze­get, ki szemleutat tett egész Odessáig, s ez útját az aldunai megerősített pontokra is ki akarta terjeszteni. Benderben ismét a köszvény egy rohama lepte meg, mi útjának tovább folytatását néhány nappal késlelteti. Azalatt az orosz erősítések folyvást vonulnak Kishe­­nenből délre és főleg Kilia és Izmailba, mely utolsó, úgy látszik, öszpontosítási pontul van kijelölve. A törökök újabb mozdulatairól ma semmi különös fontosságú tudósítás nem érkezett. De állítják, mikép azok nemcsak teljes egyetértésben a nyugati csapatokkal, hanem egyszersmind a legpontosabb öszhangzásban az ausztriai parancsnokkal történnek, s azon esetben, ha Omer pasa késztetve látná magát a határon más mint az eddig kijelölt utón átkelni, erről e­l­ő­b­b az ausztriai csapatok parancsnokát gr. Coronini ah­ egy urat értesi­­tendi, ki aztán csapatjainak az e mozdulatokkal ösz­­hangzó felállítását eszközlendi. Krimiából érkezett tudósításaim oct. 8-áig terjednek. E napon a szövetségesek ágyúzása nem eszközlött na­gyobb eredményt, mint azelőtt való napon. De a vá­rosban úgy látszik már hat a bombázás, mert több pon­ton nagy tűzoszlopok emelkedtek. Szökevények meg­erősítik, hogy a szebasztopoli csapatok közt létező len­gyelekben sehogy sem bízhatnak az oroszok s hogy ezeket nagyon szemmel tartják. Azonban e hírek még megerősíttetést várnak. Tata és vidéke, od­ob. közepén. Néma „Isten hozzád“ot mondanak a gyümölcsöző ősz lankadó, sárguló levelei az eltűnt nyár után. . . A hű­vös éjszakák jelenteni kezdik, miszerint ez öreg föld még idősb szerelmese, a nap távolodik , coquetth­oz ugyan még fényes sugaraival, de hijában­­ nem oly he­­vitők azok mint nyár derekán . . . Jupiter , ez év ural­kodó bolygója és mennyit reszelheti is egy kissé a dol­got, hogy uralkodó éve alatt ily anomáliák fordulnak elő, de mit tehet ő is , ha Mars a Hadúr, szinte kifogott rajta, s nem félti sisakos fejét villámaitól. . . Szóval, az ősz megérkezett, mióta Heliosz szekerét az aequatoron átfuttatá ... ezt bizonyítják a vadludak és réczek V betűi a légi utakon, — ezt a kint éjtszakázók tüzei a völgyeken és halmokon, — ezt a dérlepte rétek stb. De mind­ezért nem száll zúgolódás ajkainkra, mert hisz jól tudjuk az „Énekes k­­nyv“ helyben hagyott szavai szerint is : Tél, tavasz, nyár és ősz eljőnek Engedvén a bölcs teremtőnek. S mily szépen elbúcsúzott tőlünk a nyár! S­á­r­k­ö­z­y Ferencz pesti magyar zenetársasága húzta az indulót, melynek magának is tovább kellett állni, mert a rész­vétlenség deres ősze ugyancsak megcsípte cassáját. Másodszor volt Sárközy Tatában hangversenyt adni ez alkalommal, s újra meggyőződhetett, hogy a szép iránti lelkesülésvágy nem minden idő s nem minden vidék bűvös világa. Valóban az elkomorodásig meglepő volt ez oly szép hírben álló zenetársaságra nézve , hogy hangversenyére, mely sok érvet nyújtott, oly kevesen jelentek meg ; nő egyetlen egy sem volt! Honnan e semlegesség? e zsibbadás? e részvétlenség? Hol az érzelem a zene hatalmának hódolni nem akar, hogy ne­mesebb buzgalomra emelkedjék, mit lehet következ­tetni az értelem állásáról ! Meglepő­­ különösen e vá­rosban, hol annyi a művészetkedvelő , a­hol ezelőtt műkedvelői színi előadások, hangversenyek s tánczok tartottak, úgy látszik, az egység szelleme még nem tért meg a társalmi térre a felsaklatott napok után. Feled­jetek ! . . . Megkezdjük a szüretet a hetekben, utána azonban valamely kedves ízű borra nem igen van kilá­tásunk, de azért ha egy két pohárral felhörpentünk, még­is feledésnek adhatjuk gondjainkat, nem árt olykor a vért gyorsabb mozgásba hozni. Átlengett a hit szárnyain hozzánk is azon kormányi szép intézkedés, hogy szépítő bizottmányok alakuljanak,melyek a városok és falvak ren­detlen építkezőit tanácsolják,bizony erre igen van szükség mindenfelé; mennyire megszépülnek majd ekkor az utczák ! mily öröm lesz végig tekinteni rajtok, mily édes lesz végig járni bennök, — de mind­erre számosan vannak, kik azt suttogják : haszon­lanság! — mit ér nekünk, ha egyenes utczánk van s rész a házunk ? Igaz, kézzel fogható anyagi haszon mindjárt nem mutatko­zik , —­ — de hát mit ér az is, ha nincs egyenes ut­czánk, s a házunk is rész? . . ha egy úttal, egy költ­séggel, egy füst alatt megtehetjük mind­azt, mit a ha­ladó idő minden józan fiától megkíván : miért ne ten­­­nék ? Nem hiszem, hogy a szebbet ne óhajtaná inkább akár ki is mint a szépet .... vágyaiból, tetteiből ítélik meg az embert . . . másik rendkívül örömre gerjesztő esemény városunkra és vidékére nézve a Bruck-Győr- Szőny irányában készülő vasút, melynél a munkálatok hevenyében megkezdettek, mily élénkséget, mily for­galmat teremtene ez az üzletvilágban! Eddig e mun­kálatokról csak álmodozni mertünk s­em az idő és a lelkesek mily kedves valóra ébresztenek fel ! Váljon a Szőnytől, Fehérvár felé tervezendő vasút elkanyaro­­­dik-e Tatának? ez nálunk a város jövőjén félve me­rengik kérdéses reménye. Az idősbek tétlenül állnak ez ügyben, nem törődve mással csak magukkal, — a szép törekvésű ifjú nemzedék tanács nélkül vesztegel, pedig annyi igaz, ha az illető helyen zörgetnének, meg­nyittatnék, mert a vasúttársaságnak ép oly érdekében áll gazdag fekvésű városokat útba ejteni, miként egy nagyra menendő városnak magát érdekeltemi­. „Tata“ Magyarországnak rövid időn „Liverpoolja“ lehetne s előraktára Budapestnek, — de ha csak mellék-ág fog e városból Szőnyig készíttetni, mindig szunyádé ipara leendő kárára az országos üzletnek, kipótolhatlan vesz­teségére a különben szép miveltségü, nemes törekvésű lakosoknak. — Itt az idő most, mert később késő lesz ! — — Város­tanácsunk egy méltányos intézkedést tenne, ha a már igen sokak által szóba hozott hetivá­sárokat, melyek szerdán és szombaton a nagy templom előtti téren tartatnak, akint módosítaná — és így min­denkit kielégítene — hogy az említett napok egyikén mindig a tóvárosi piaczon lenne a hetivásár, másikán mindig a nagy templom előtt, — vagy ha ez az alter­natíva nem valósíttatnék, legczélszerűbb lenne a vár előtt tartani, — mert az csakugyan nem igazság, hogy folyton a nagy templom előtti téren tartatnak nem csak a heti, de az országos vásárok is az e tájon lakók elő­nyére, nyereségére, holott a városnak egyenlő joga és kötelessége érdemes lakosai vannak, kik a város és ország költségeit, terheit egyaránt viselik. Az osztó igazság nevében tehát nagyon is illő, méltányos lenne, ha az érdemes tanács az említetteket végreh­ajtaná. Sokat lehet tenni, csak akarat ne hiányozzék s az ön­zés daemonát rövidebb pórázra kell kötni, vagy végkép száműzni. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. KÁRPATHY ZOLTÁN: Regény írta Jókai Mór XIX. Egyik holló, meg a másik. Folytatás. *) Eveline indulata nem ismert semmi philosophiai ha­tárt, kitöréseiben minden rhetorical formát mellőzött, a szégyen leverte , a harag ingerlé, s e két visszás befo­lyás között egyátaljában nem bírta föltalálni azt a belső harmóniát, a­mit az antik philosophok a világ fölál­­lása alapjául fölvettek. — Iszonytató ! Minő gyalázat. Én ilyen embertől...! Óh ki nem mondhatni. Mivel érdemlettem én ezt? Én ? Én! A tanácsosnő szerette volna, ha férje azzal vigasz­talandó, miszerint ő sem foghatja meg, mint lehessen valaki oly vakmerő, tekintetét Eveline feddhetlen eré­nyeihez bűnös gondolattal emelni? s hogy Maszlaczky legalább is megbolondult. E helyett a tanácsos igen hideg nyugalommal mondá neki. — Édes gyermekem, ez az eredménye az ilyen lé­lektani buvárlatoknak. Hasonló okok mindig hasonló következményeket hoznak elő. Te sejtetted, nekem is mondtad, hogy ez az ember irántad különös érzésekkel viseltetik, s tanulmányul akartad őt venni. E miatt tán elnézőbb voltál iránta mint kellene; gyakran órákig el­beszélgettél vele; mindig szabad bejárása volt hozzád; szívesen láttad, el­vitatkoztatok abstract philosophiai téte­lekről metaphisicus, psychologicus rendkivüliségekről.— *) Lásd a P. Napló 1380-dik számát én nem akartam ellenvetéseket tenni, én teljes bizalom­mal akartam megtisztelni nőmet; hanem, lásd, a férfiak nagy része olyan , hogy a nőket csak egyoldalulag ismeri s egyről kettőről valamennyire következtet s néhány olcsó diadal után azt képzeli a legbüszkébb, a legerényesebb nőről is, hogy az is csak oly esendő, mint a többi, a kiknek büszkesége meglágyult a meleg szavaktól, s a kik kezdték Platón s végezték Epicuron, s hogy utoljára is nincs olyan férfi, a kit a nők meg ne hallgassanak. . . . Kőcserepy úr jónak látá nem zúzni össze jobban Eveimét elméje fensőbbségével, ki valóban oly hala­­vány volt már, a milyenné a színpadok minden arcz­­festéke sem tehette volna. — Mennem kell vendégeinkhez, szólt gyöngéden megcsókolva neje halavány homlokát, — mondjam-e azt, hogy a tegnapi szokatlan fáradságtól gyöngének érezed magadat, s nem jelenhetsz meg közöttük? Eveline némán igenlő a kérdést. A tanácsos eltá­vozott.­­A tanácsosné pedig sírt haragjában és szégyenében keservesen. Kőcserepynek csak egy szavába került volna felvi­lágosítani, hogy semmi oka sincs erre a haragra és szégyenre, de Kőcserepy ur azt az egy szót ki nem mondta. Eveline sietve előkereső íróeszközeit úti bőröndjé­ből s letilt levelet írni­ választ Maszlaczky úrnak. Kevés gondja volt a trópusokra, periódusokra, sty­­lusa sem volt igen világos, hanem hangzott ilyen formán. „Uram. „Én nem vagyok képes önnek vakmerőségét eléggé méltón viszonozni. Levelére csak megvetéssel felelhe­tek, s lesz gondom rá, hogy akárhol találkoznom kell önnel, a mitől Isten őrizzen meg, ezt a megvetést eléggé érthetőleg tudtára adjam önnek. Levelét előbb meg­mutattam férjemnek s azután a tűzbe vetettem. Több szót vesztegetni nincs akaratom. — Kőcserepy taná­csos neje. Punctum, pecsétet rá. A szobaleány rögtön vigye fel a fiscalis ur szobájába. A vendégek ezalatt végezték a reggelizést, melynél Vilma teljesité a házi asszony köte­­sségeit s egyen­­kint elbúcsúzva s még egyszer elhálálkodva szertartá­sosán, készen álló kocsijaikra ültek s elhagyták a kár­pát­falvi kastélyt. Maszlaczky ur utoljára maradt. Arra várt-e, hogy ott marasszák, vagy a válasz után epedett, vagy még valami végezni valója volt a tanácsossal? elég az hoz­zá, hogy midőn az ő kocsija volt már csak az udvaron befogva, ő még ott maradt. Pedig már Vilma kisasszony is eltávozott a teremből, s nem volt ott más, mint maga a tanácsos. Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó volt irá­nyában, Maszlaczky úr háromszor is beszélgetésbe eredt vele, víg, bizalmas, humoristikus beszédbe; a tanácsos úr soha sem volt mosolygásba hozható ; végre engedelmet kért, hogy szobájába kell menni, némely dolgait elintézendő, s azzal ott hagyta a fiscalist. Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni szobájába. A lépcsőkön végig gondolta, hogy vallyon mi oka lehet a tanácsos e hideg magaviseletének ? Még mindig az inasokért haragszik, vagy tán csak azért kedvetlen, mert neje beteg ? vagy talán valami családi jelenete volt a tanácsosnéval ? Vagy­­ talán nincs már szüksége az ő szolgálataira többé, nem akarja őt ismerni, hanem elhajítja, mint egy kifacsart czitromhéjat ? Óh!.......... . Ennek a gondolatnak helyet sem engedett agyában. Sőt kényszerűé magát vígan fütyörészni, midőn szo­bájába belépett. Ott pedig várt reá Eveline levele. A rész kártyás reszketésével bonta fel a pecsétet s a mint végig futott a levél nagyon takarékos tartalmán, csak elállt benne a lélekzet; azt képzelé, hogy a szé­kek s asztalok a szobában mind tánczba kerekedtek s forognak körülé, mint Klimius Miklós körül a zsemlye. Jól láttak e szemei? Magyarul van ez írva, vagy valami idegen nyelven, a­mit csak cryptographkulcs se­gítségével lehet elolvasni ? Talán módja van az olva­sásnak, a páros sorokat ki kell hagyni, s cs­k a párat­lanokat olvasni, mint II. Jakab levelét, a miket a bör­tönbe küldtek neki? — Akár jobbról, akár balról, nem volt annak más értelme, mint hogy kedves Maszlaczky úr, tessék kocsira ülni menten és elkocsikázni innen Is­tennek hírével. A derék férfit úgy elkábitá ez a levél, hogy neki ment arczczal az ajtónak s csak akkor vévé észre, midőn a homlokát megütötte benne, hogy be van csukva, s előbb ki kell nyitni, azután lehet kimenni rajta. Nem is futott, hanem csak úgy bukott le a lépcső­kön, kezében a vészterhes levéllel, de egyenesen Kő­­cserepy ur szobájába , — oly ijedten, mint a kit ül­döznek. — Uram ! Barátom ! Kedves egyetlen barátom! — Nos ? mi baj ? kérdező a tanácsos csendes vérrel; még csak a két kezét is hátra tette. — Olvassa ezt, olvassa ezt, lihegő Maszlaczky,— nyújtogatva eléje a levelet. Kőcserepy megtett annyit, hogy az egyik "kezét elő­vette a háta mögül, hogy a levelet átvegye és el­olvassa. (Folytatjuk.) 240-1383 Csütörtök, oct. 19-én. Ausztriai birodalom. B­é­c­s , oct. 15. Míg a bécsi és berlini kabinetek között kiegyenlítésre nehezen jutható differentiák oly sokfélekép veszik a figyelmet igénybe, azalatt Ausz­tria és O­r­o­s­z­o­r­s­z­á­g közt a majdnem kikerül­­hetlenné v­ált szakadás lassú ugyan, de észrevehető stádiumokban készül elő. Az utolsó ausztriai jegyzék­nek a pétervári kabinethez elmenesztése óta , melynek tartalma, mikép önnel hitelesen közölhetem , csupán s egyedül a bécsi kabinetnek egy az ausztriai biro­dalom határszélén történő katonai demonstratiok jelen­­tősége felőli igen határzottan s categorice hangzó tu­dakozására szorítkozott, a diplomatiai közlekedés a két császári udvar közt úgyszólván megszűntnek nevezhe

Next