Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-19 / 1383. szám
1854. ötödik évfolyamára. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — ., „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhoz hordva : Félévre 18 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p. Szerkesztési iroda : úriutcza 8. sz .________________ HIRDETÉSEK és MAGÁNVItÁk. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő hajcsárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő kinyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő hajcsárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás adol ez decemberi negyedik évnegyedikolyan ára. Vidékié postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz hordással, 4 frt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, miutc a 8. sz. 1- ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Parti Napló kiadóhivatala. .- Pest, oct. 18. Sz. 6. III. Gondolkodó katona előtt e háború kivált azért oly felette érdekes, mert folytában a szárazföldi seregekkel kezetfogva oly tengeri erő működik, mint azt a történet eddig nem ismerte. Ez új tényező által egészen sajátságos stratégiai combinatiók fejlődnek ki, sőt az általános hadtervnek ez egyesült erőnek épen szóba hozott sajátságaira kell alapulni. Magyarázzuk tehát azt meg, mennyire ez az előadott körülményekből kiviláglik. Oroszország roppant katonai erővel bír, de egyszersmind roppant terjedelmű határokkal , melyeket védelmeznie kell. Támadtassék meg tehát roppant terjedelme minden megközelíthető pontjain, hogy erejét öszsze ne pontosíthassa, hogy nagy ereje daczára mindenütt gyönge legyen, ha a szövetségesek hajóikkal segítve, valamely kiszemelt pontra összepontosított erőt vetni szándékoznának. A támadási pontok pedig — ez a nyugati hatalmak haderejének természetéből következik — kivált tengerpartiak , vagy a tengerparthoz közel fekvők legyenek. Ezen általános vezéreszme következtében a nyugati hatalmak hajóhada a zömül a hadszenet után körülfogta Oroszország minden tengerpartjait, a balti,fekete, csendes és éjszaki tengereken , első lépéssel Oroszország összes tengeri kereskedését tönkre téve, hogy drágaság és inaég által a harczi vágy s a theologiai fanatismus kissé lejebb hangoltasnék; tartván pedig tőle, mikép Gortsakoff seregének rögtöni előnyomulása által Stambul felé, e székvárost veszélyeztetheti, a nyugoti hatalmak", seregeiket azonnal e város felé kezdék szállítani s utóbb Drinápolyban foglaltak helyt. Rögtön többet nem tehettek, de tették a fenálló körülmények közt a legsükségesebbet. Az orosz sereg azonban Gortsakoff alatt nem indult meg azonnal Stambul felé, a pétervári kabinet diplomatizált s Gortsakoff az alatt szerette volna , mer pasát az oláhországi síkra kicsalni , a hol seregét rendezett csatában tönkre tenni remélé. — De Omer pasa nem jött s ez bizonyitá be legelőször hadvezéri képességét. — A török nemzet állama fenállását megtámadva látván, ősi erőben emelkedett fel, a vélt halálos beteg, mint hős lépett síkra.Ezt látta Omer, tudta,hogy katonái lelkesedésére számolhat, de azért sem serege képességét túl nem becsülte, sem ellensége felsőbb tacticai jártasságát. És ezen tárgyilagosan való felfogása s a reá épített védrendszer, mentette meg Törökországot a háború első legveszélyesebb pillanatában. Omer a világért nem szállott az oláhországi síkra, hanem a Duna vonalát szándékozók védelmezni,hosszában fekvő váraival s ha ettől elnyomatik, a Balkánt szorosaival, Várnára és Sumlára támaszkodva. Gotthadoffnak végre mégis a Dunán át kelle kelni. Hol tegye ezt? Konstantinápolyt felé két út visz; az egyik megkerülvén a Balkán szorosait, Sophián keresztül, s ez legkevesebb akadálylyal jár; a másik Sumlán és a Balkánon keresztül; ez a legbajosabb, mert a Dunán, Sumlán és Várnán kívül még Szilisztria is áll útjában. Hogy Gortsakoff a Sophia felé vivő utat választandja, ezt Omer pasa szerencsésen kitalálá, s ez hadvezéri éleslátásának második tanujele. Hogy tehát ez útját gátolhassa, Kalafatot erősíté meg. Gortsakoffnak, hogy tervét létesítse, ezt ellenben meg kelle támadnia és téve ezt ismételve; de a lelkesült török katona, helyben küzdvén, bátorsága egész hatályát fejthette ki s az orosz rohamok mindkét esetben meg lőnek paskolva, amúgy isten igazában. Kalafáttól elutasítva, Gortsakoff csak a sumlai után nyomulhatott Konstantinápoly felé. Ezt akará Omer és czélját elérve, főerejével Sumlában foglalt helyt, az ez alatt megszaporodott szövetséges seregek pedig Várnában gyűltek össze, hogy kezet fogva Omerrel a majd ostromlandó Szilisztriát vagy megszabadítsák, vagy eleste után a Balkán szorosait megvédjék. Gortsakoffot ezalatt Paskievits válta fel a vezérletben. Ez seregével átkelt a Dunán, elfoglalta a Dobrudzsát és Szilisztria ostromához fogott. Szilisztria csak másodrendű vár; múlt orosz táborozáskor bevette Schilder tábornok s bevétele most is erre bízatott. A hadi mérnökök az iránt tisztában vannak, mikép a lőszerek legújabb tökéletesítése után, ha azoknak elegendő mennyiségével bírnak, Gibraltáron s talán Gaetán kívül, minden vár bevehető , de bizonyos időben, mely alatt tudniillik a körülsánczoló és előrevonuló árkok elkészülhetnek , az ütegek beállíttatnak , az erősség ágyúi leszereltetnek , részövetik s ha ekkor a vár fel nem adja magát , rohammal bevétetik. Ez történt volna Szilisztriával is , ha Schildernek ide engedtetik. De itt Omer pasa egy uj szövetségesre akad, mely nem vala más mint a czár maga. Korlátlan hatalma következtében Pétervártól telegramok által vezérelvén a hadműködéseket is, parancsot adott Szilisztria azonnali bevételére, mivel ezt diplomatiai combinatiói úgy kívánták. Sereget szobából és távolról nem lehet vezérleni, a katonai működéseket pedig a diplomatiának alárendelni annyit tesz, mint a pyramist csúcsára állítani. „Történeti tények által be van bizonyítva, mond Garat, hogy azon nagy változások közöl, melyek az európai nemzetek sorsát eldöntötték, egyike sem a diplomatia eredménye.“ A hadsereg az, mely az országok viszonyait eldönti; ha a hadsereg győz, nem kell ott sok diplomatizálás; ha pedig megveretik, tít Talleyrand sem képes kedvező békét eszközleni. A diplomatia a hadsereg működéseit kövesse, s szerencsés pereseit igyekezzék felhasználni; ez természetes állása. A czár a hadműködést ellenben a diplomatiának rendelte alá. És a támadás idő előtt megtörtént, roppant kudarczczal és veszteséggel. Schilder ott hagyta életét, Paskievics, ha igaz, megsebesült, ami kétségtelen, az, hogy vezérségét elvesztő s hadi dicsőségét temette el. Omer használva serege vitézségét , az ellenség levertségét összes erejével a Duna felé nyomult s támadó csapással vette be Gyurgyevót, sőt egész Bukarestig nyomult. A muszka Bereg Gyurgyevónál temette el erkölcsi tekintélyét. Az Argisz me 11 öl, oct. 4-A A törökök uj hadi kifejlésének az al Dunánál következményei az orosz hadsereg mozdulataiban már észrevehetők kezdenek lenni. Egy rendkívüli utónap most érkezett tudósítás szerint az oroszok tegnap 8000 embert 16 ágyúval Izmailból Renibe küldöttek, míg két nappal azelőtt Benderből, hol Gortsakoff hg jelenleg létezik, 6000 ember, többnyire lovasság, 12 ágyúval Kagul felé indíttatott előre. A herczeget, ki szemleutat tett egész Odessáig, s ez útját az aldunai megerősített pontokra is ki akarta terjeszteni. Benderben ismét a köszvény egy rohama lepte meg, mi útjának tovább folytatását néhány nappal késlelteti. Azalatt az orosz erősítések folyvást vonulnak Kishenenből délre és főleg Kilia és Izmailba, mely utolsó, úgy látszik, öszpontosítási pontul van kijelölve. A törökök újabb mozdulatairól ma semmi különös fontosságú tudósítás nem érkezett. De állítják, mikép azok nemcsak teljes egyetértésben a nyugati csapatokkal, hanem egyszersmind a legpontosabb öszhangzásban az ausztriai parancsnokkal történnek, s azon esetben, ha Omer pasa késztetve látná magát a határon más mint az eddig kijelölt utón átkelni, erről előbb az ausztriai csapatok parancsnokát gr. Coronini ah egy urat értesitendi, ki aztán csapatjainak az e mozdulatokkal öszhangzó felállítását eszközlendi. Krimiából érkezett tudósításaim oct. 8-áig terjednek. E napon a szövetségesek ágyúzása nem eszközlött nagyobb eredményt, mint azelőtt való napon. De a városban úgy látszik már hat a bombázás, mert több ponton nagy tűzoszlopok emelkedtek. Szökevények megerősítik, hogy a szebasztopoli csapatok közt létező lengyelekben sehogy sem bízhatnak az oroszok s hogy ezeket nagyon szemmel tartják. Azonban e hírek még megerősíttetést várnak. Tata és vidéke, odob. közepén. Néma „Isten hozzád“ot mondanak a gyümölcsöző ősz lankadó, sárguló levelei az eltűnt nyár után. . . A hűvös éjszakák jelenteni kezdik, miszerint ez öreg föld még idősb szerelmese, a nap távolodik , coquetthoz ugyan még fényes sugaraival, de hijában nem oly hevitők azok mint nyár derekán . . . Jupiter , ez év uralkodó bolygója és mennyit reszelheti is egy kissé a dolgot, hogy uralkodó éve alatt ily anomáliák fordulnak elő, de mit tehet ő is , ha Mars a Hadúr, szinte kifogott rajta, s nem félti sisakos fejét villámaitól. . . Szóval, az ősz megérkezett, mióta Heliosz szekerét az aequatoron átfuttatá ... ezt bizonyítják a vadludak és réczek V betűi a légi utakon, — ezt a kint éjtszakázók tüzei a völgyeken és halmokon, — ezt a dérlepte rétek stb. De mindezért nem száll zúgolódás ajkainkra, mert hisz jól tudjuk az „Énekes knyv“ helyben hagyott szavai szerint is : Tél, tavasz, nyár és ősz eljőnek Engedvén a bölcs teremtőnek. S mily szépen elbúcsúzott tőlünk a nyár! Sárközy Ferencz pesti magyar zenetársasága húzta az indulót, melynek magának is tovább kellett állni, mert a részvétlenség deres ősze ugyancsak megcsípte cassáját. Másodszor volt Sárközy Tatában hangversenyt adni ez alkalommal, s újra meggyőződhetett, hogy a szép iránti lelkesülésvágy nem minden idő s nem minden vidék bűvös világa. Valóban az elkomorodásig meglepő volt ez oly szép hírben álló zenetársaságra nézve , hogy hangversenyére, mely sok érvet nyújtott, oly kevesen jelentek meg ; nő egyetlen egy sem volt! Honnan e semlegesség? e zsibbadás? e részvétlenség? Hol az érzelem a zene hatalmának hódolni nem akar, hogy nemesebb buzgalomra emelkedjék, mit lehet következtetni az értelem állásáról ! Meglepő különösen e városban, hol annyi a művészetkedvelő , ahol ezelőtt műkedvelői színi előadások, hangversenyek s tánczok tartottak, úgy látszik, az egység szelleme még nem tért meg a társalmi térre a felsaklatott napok után. Feledjetek ! . . . Megkezdjük a szüretet a hetekben, utána azonban valamely kedves ízű borra nem igen van kilátásunk, de azért ha egy két pohárral felhörpentünk, mégis feledésnek adhatjuk gondjainkat, nem árt olykor a vért gyorsabb mozgásba hozni. Átlengett a hit szárnyain hozzánk is azon kormányi szép intézkedés, hogy szépítő bizottmányok alakuljanak,melyek a városok és falvak rendetlen építkezőit tanácsolják,bizony erre igen van szükség mindenfelé; mennyire megszépülnek majd ekkor az utczák ! mily öröm lesz végig tekinteni rajtok, mily édes lesz végig járni bennök, — de minderre számosan vannak, kik azt suttogják : haszonlanság! — mit ér nekünk, ha egyenes utczánk van s rész a házunk ? Igaz, kézzel fogható anyagi haszon mindjárt nem mutatkozik , — — de hát mit ér az is, ha nincs egyenes utczánk, s a házunk is rész? . . ha egy úttal, egy költséggel, egy füst alatt megtehetjük mindazt, mit a haladó idő minden józan fiától megkíván : miért ne tennék ? Nem hiszem, hogy a szebbet ne óhajtaná inkább akár ki is mint a szépet .... vágyaiból, tetteiből ítélik meg az embert . . . másik rendkívül örömre gerjesztő esemény városunkra és vidékére nézve a Bruck-Győr- Szőny irányában készülő vasút, melynél a munkálatok hevenyében megkezdettek, mily élénkséget, mily forgalmat teremtene ez az üzletvilágban! Eddig e munkálatokról csak álmodozni mertünk sem az idő és a lelkesek mily kedves valóra ébresztenek fel ! Váljon a Szőnytől, Fehérvár felé tervezendő vasút elkanyarodik-e Tatának? ez nálunk a város jövőjén félve merengik kérdéses reménye. Az idősbek tétlenül állnak ez ügyben, nem törődve mással csak magukkal, — a szép törekvésű ifjú nemzedék tanács nélkül vesztegel, pedig annyi igaz, ha az illető helyen zörgetnének, megnyittatnék, mert a vasúttársaságnak ép oly érdekében áll gazdag fekvésű városokat útba ejteni, miként egy nagyra menendő városnak magát érdekeltemi. „Tata“ Magyarországnak rövid időn „Liverpoolja“ lehetne s előraktára Budapestnek, — de ha csak mellék-ág fog e városból Szőnyig készíttetni, mindig szunyádé ipara leendő kárára az országos üzletnek, kipótolhatlan veszteségére a különben szép miveltségü, nemes törekvésű lakosoknak. — Itt az idő most, mert később késő lesz ! — — Várostanácsunk egy méltányos intézkedést tenne, ha a már igen sokak által szóba hozott hetivásárokat, melyek szerdán és szombaton a nagy templom előtti téren tartatnak, akint módosítaná — és így mindenkit kielégítene — hogy az említett napok egyikén mindig a tóvárosi piaczon lenne a hetivásár, másikán mindig a nagy templom előtt, — vagy ha ez az alternatíva nem valósíttatnék, legczélszerűbb lenne a vár előtt tartani, — mert az csakugyan nem igazság, hogy folyton a nagy templom előtti téren tartatnak nem csak a heti, de az országos vásárok is az e tájon lakók előnyére, nyereségére, holott a városnak egyenlő joga és kötelessége érdemes lakosai vannak, kik a város és ország költségeit, terheit egyaránt viselik. Az osztó igazság nevében tehát nagyon is illő, méltányos lenne, ha az érdemes tanács az említetteket végrehajtaná. Sokat lehet tenni, csak akarat ne hiányozzék s az önzés daemonát rövidebb pórázra kell kötni, vagy végkép száműzni. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. KÁRPATHY ZOLTÁN: Regény írta Jókai Mór XIX. Egyik holló, meg a másik. Folytatás. *) Eveline indulata nem ismert semmi philosophiai határt, kitöréseiben minden rhetorical formát mellőzött, a szégyen leverte , a harag ingerlé, s e két visszás befolyás között egyátaljában nem bírta föltalálni azt a belső harmóniát, amit az antik philosophok a világ fölállása alapjául fölvettek. — Iszonytató ! Minő gyalázat. Én ilyen embertől...! Óh ki nem mondhatni. Mivel érdemlettem én ezt? Én ? Én! A tanácsosnő szerette volna, ha férje azzal vigasztalandó, miszerint ő sem foghatja meg, mint lehessen valaki oly vakmerő, tekintetét Eveline feddhetlen erényeihez bűnös gondolattal emelni? s hogy Maszlaczky legalább is megbolondult. E helyett a tanácsos igen hideg nyugalommal mondá neki. — Édes gyermekem, ez az eredménye az ilyen lélektani buvárlatoknak. Hasonló okok mindig hasonló következményeket hoznak elő. Te sejtetted, nekem is mondtad, hogy ez az ember irántad különös érzésekkel viseltetik, s tanulmányul akartad őt venni. E miatt tán elnézőbb voltál iránta mint kellene; gyakran órákig elbeszélgettél vele; mindig szabad bejárása volt hozzád; szívesen láttad, elvitatkoztatok abstract philosophiai tételekről metaphisicus, psychologicus rendkivüliségekről.— *) Lásd a P. Napló 1380-dik számát én nem akartam ellenvetéseket tenni, én teljes bizalommal akartam megtisztelni nőmet; hanem, lásd, a férfiak nagy része olyan , hogy a nőket csak egyoldalulag ismeri s egyről kettőről valamennyire következtet s néhány olcsó diadal után azt képzeli a legbüszkébb, a legerényesebb nőről is, hogy az is csak oly esendő, mint a többi, a kiknek büszkesége meglágyult a meleg szavaktól, s a kik kezdték Platón s végezték Epicuron, s hogy utoljára is nincs olyan férfi, a kit a nők meg ne hallgassanak. . . . Kőcserepy úr jónak látá nem zúzni össze jobban Eveimét elméje fensőbbségével, ki valóban oly halavány volt már, a milyenné a színpadok minden arczfestéke sem tehette volna. — Mennem kell vendégeinkhez, szólt gyöngéden megcsókolva neje halavány homlokát, — mondjam-e azt, hogy a tegnapi szokatlan fáradságtól gyöngének érezed magadat, s nem jelenhetsz meg közöttük? Eveline némán igenlő a kérdést. A tanácsos eltávozott.A tanácsosné pedig sírt haragjában és szégyenében keservesen. Kőcserepynek csak egy szavába került volna felvilágosítani, hogy semmi oka sincs erre a haragra és szégyenre, de Kőcserepy ur azt az egy szót ki nem mondta. Eveline sietve előkereső íróeszközeit úti bőröndjéből s letilt levelet írni választ Maszlaczky úrnak. Kevés gondja volt a trópusokra, periódusokra, stylusa sem volt igen világos, hanem hangzott ilyen formán. „Uram. „Én nem vagyok képes önnek vakmerőségét eléggé méltón viszonozni. Levelére csak megvetéssel felelhetek, s lesz gondom rá, hogy akárhol találkoznom kell önnel, a mitől Isten őrizzen meg, ezt a megvetést eléggé érthetőleg tudtára adjam önnek. Levelét előbb megmutattam férjemnek s azután a tűzbe vetettem. Több szót vesztegetni nincs akaratom. — Kőcserepy tanácsos neje. Punctum, pecsétet rá. A szobaleány rögtön vigye fel a fiscalis ur szobájába. A vendégek ezalatt végezték a reggelizést, melynél Vilma teljesité a házi asszony kötességeit s egyenkint elbúcsúzva s még egyszer elhálálkodva szertartásosán, készen álló kocsijaikra ültek s elhagyták a kárpátfalvi kastélyt. Maszlaczky ur utoljára maradt. Arra várt-e, hogy ott marasszák, vagy a válasz után epedett, vagy még valami végezni valója volt a tanácsossal? elég az hozzá, hogy midőn az ő kocsija volt már csak az udvaron befogva, ő még ott maradt. Pedig már Vilma kisasszony is eltávozott a teremből, s nem volt ott más, mint maga a tanácsos. Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó volt irányában, Maszlaczky úr háromszor is beszélgetésbe eredt vele, víg, bizalmas, humoristikus beszédbe; a tanácsos úr soha sem volt mosolygásba hozható ; végre engedelmet kért, hogy szobájába kell menni, némely dolgait elintézendő, s azzal ott hagyta a fiscalist. Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni szobájába. A lépcsőkön végig gondolta, hogy vallyon mi oka lehet a tanácsos e hideg magaviseletének ? Még mindig az inasokért haragszik, vagy tán csak azért kedvetlen, mert neje beteg ? vagy talán valami családi jelenete volt a tanácsosnéval ? Vagy talán nincs már szüksége az ő szolgálataira többé, nem akarja őt ismerni, hanem elhajítja, mint egy kifacsart czitromhéjat ? Óh!.......... . Ennek a gondolatnak helyet sem engedett agyában. Sőt kényszerűé magát vígan fütyörészni, midőn szobájába belépett. Ott pedig várt reá Eveline levele. A rész kártyás reszketésével bonta fel a pecsétet s a mint végig futott a levél nagyon takarékos tartalmán, csak elállt benne a lélekzet; azt képzelé, hogy a székek s asztalok a szobában mind tánczba kerekedtek s forognak körülé, mint Klimius Miklós körül a zsemlye. Jól láttak e szemei? Magyarul van ez írva, vagy valami idegen nyelven, amit csak cryptographkulcs segítségével lehet elolvasni ? Talán módja van az olvasásnak, a páros sorokat ki kell hagyni, s csk a páratlanokat olvasni, mint II. Jakab levelét, a miket a börtönbe küldtek neki? — Akár jobbról, akár balról, nem volt annak más értelme, mint hogy kedves Maszlaczky úr, tessék kocsira ülni menten és elkocsikázni innen Istennek hírével. A derék férfit úgy elkábitá ez a levél, hogy neki ment arczczal az ajtónak s csak akkor vévé észre, midőn a homlokát megütötte benne, hogy be van csukva, s előbb ki kell nyitni, azután lehet kimenni rajta. Nem is futott, hanem csak úgy bukott le a lépcsőkön, kezében a vészterhes levéllel, de egyenesen Kőcserepy ur szobájába , — oly ijedten, mint a kit üldöznek. — Uram ! Barátom ! Kedves egyetlen barátom! — Nos ? mi baj ? kérdező a tanácsos csendes vérrel; még csak a két kezét is hátra tette. — Olvassa ezt, olvassa ezt, lihegő Maszlaczky,— nyújtogatva eléje a levelet. Kőcserepy megtett annyit, hogy az egyik "kezét elővette a háta mögül, hogy a levelet átvegye és elolvassa. (Folytatjuk.) 240-1383 Csütörtök, oct. 19-én. Ausztriai birodalom. Bécs , oct. 15. Míg a bécsi és berlini kabinetek között kiegyenlítésre nehezen jutható differentiák oly sokfélekép veszik a figyelmet igénybe, azalatt Ausztria és Oroszország közt a majdnem kikerülhetlenné vált szakadás lassú ugyan, de észrevehető stádiumokban készül elő. Az utolsó ausztriai jegyzéknek a pétervári kabinethez elmenesztése óta , melynek tartalma, mikép önnel hitelesen közölhetem , csupán s egyedül a bécsi kabinetnek egy az ausztriai birodalom határszélén történő katonai demonstratiok jelentősége felőli igen határzottan s categorice hangzó tudakozására szorítkozott, a diplomatiai közlekedés a két császári udvar közt úgyszólván megszűntnek nevezhe