Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-22 / 1386. szám

1854. ötödik évffolyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve , Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 írt. — kr. p. Félávre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : uriutcza 8-ik szám Félévre"/ 8 írt — kr. p. Évnegyedre 4 írt — kr. p. Egy hónapra 1 írt 30 kr.p. Szerkesztési iroda : Uriutcza 8 sz Bérmentetlen levelei csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgc kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik.­­ A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Vasárnap, ott. 22 év-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — jeles évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás october­ decemberi negyedik évne­­gyedi folyamára. Vidékié postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz hordással, 4 frt. pp. A­z előfizetések elfogadtatnak minden es. k. posta­hivat­anál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, azinte a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­areza s­zegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Festi Napló kiadó­hivatala. Pest, oct. 16. © A népességéhez aránylag szűk területű Anglia — mindamellett, hogy az angol farmer egy k ölön Euró­pában legnagyobb mennyiséget termeszt — az évi fo­gyasztásra szükséges gabonanemek s a gyáripar bizo­nyos ágaira kellő nyers­anyagok legnagyobb részét kül­földről, oly országokból, hol a termékeny földterület­hez aránylag csekélyebb a népesség , s igy keletről, hozni kénytelen. E fogyasztási czikkek és nyers­anyagok, miket eddig a Feketetenger utján legnagyobb részt Oroszországtól von, kiváltkép ezek : gabona, fagygyú, len és kender. Az évenként bevinni szokott gabonanemek mennyi­sége, az utóbbi három évet véve irányadóul, egyre más­­ra következő : Búza —­­— — 4,500,000 quarter.*) Kukoricza — — — 2,300,000 — Árpa — — — 2,000,000 — Búzaliszt — — — 4,000,000 mázsa Kukoriczaliszt — —­­ 110,000 — Burgonya — — — 1,500,000 — E mennyiségnek több mint 315 -ét eddig Oroszország adta, mely e kereskedelmi üzletből a többi termesztő államokat mindennemű nyílt és titkos fogásokkal ki­zárni igyekezett. Ezek közt fő helyet foglal a drinápo­­lyi béke óta orosz uralom alatt álló szulinai dunatorko­­lat eliszapolása. A víz itt már csak 7—9 lábnyi, annyi­ra, hogy az ily mélyen vagy mélyebben járó rakhatók a terhet könnyebb hajókra szétosztani , s a zátonyok meghaladása után ismét tengeri hajókra átrakni lévén kénytelenek, a kiállott veszélyen kívül a jelentékeny idő- és pénzveszteség a remélhető nyereséget elnyeli. Az Oroszországtól vett fagygyú­ mennyiség 3­4-ét te­szi Anglia évenkénti gyárszükségleteinek s 350,000 font sterlinget visz ki minden évben az országból. Az orosz len és kender 3­­s-e az angol évi szükség­nek és ára 1,300,000 font sterlingre rúg. E czikkek Angliának oly szükségesek, mint a min­dennapi kenyér, s ha a jelen háború Oroszországot tengerpartjaitól s közvetve kereskedelmi összekötteté­seitől megfosztja, a nyűgat első érdeke leendő fekete ten­geri tárházának más forásokat nyitni. E forrás, mihelyt a szulinai torkolat fölött többé nem orosz az ur s igy a hajózás akadályai elgörditvék; vagy ha a Dunát a Feketetengerrel összekötő rassova­küsz­­töndí­ses csatorna létre jöhetne - e bő, természetes for­rás: Ausztria s különösen Magyarország dúsan termő, de a mostaninál még tízszer és húszszor annyit termelni képes bánsági földe, s a Dunafejedelemségeknek na­gyobb részt még most parlagon fekvő, de ipar és ér­dek által fokozva mind a mezei gazdászat, mind s ki­vált a marhatenyésztésben tömérdek készletet nyújtani képes pusztaságai. A nyűgöt, kivált Anglia, már most is gondoskodik, hogy az orosz háború által elvesztett üzletczikkei hi­ányát Hudsontáji s brit-indiai birtokaiból, pótolja. Ez azonban hosszú, veszély- és nagy költséggel járó út; nemzet­gaszdászati érdekei rövidebbet s olcsóbbat ke­resni parancsolnak s igy szemei jelenleg Ausztrián és a fejedelemségeken — és az ezeken át ömlő szabad Dunán függnek. Más­részt Ausztria kereskedelmi irányzata is, észak felé az orosz határzár, nyűgat felé a német vámszövet­ség szétágazó érdekei által korlátozva — természetes csatornájával a Dunával keletnek fordul. E két nagy államnak, háborúban és békében egymás­ra oly szüksége van, mint egyik kéznek a másikra. Hogy azonban a Duna gyors, élénk, virágzó keres­kedelme jövőre megalapítható legyen, szükség, hogy érdekei fölött egy hatalmas kéz őrködjék s az össze­köttetést minden megszakítás,minden felmerülhető aka­dály ellen­ biztosítsa. Ez épen oly mértékben angol, mint ausztriai érdek, s csak úgy lehet elérve, ha a Duna derekát hird állam uralmának a torkolatok partjaiig kiterjesztésével, a fejedelemségeknek most még függőben levő sorsa ál­landó foederativ szerkezettel Ausztriához leend csa­tolva. Egy pillantás gazdag alföldünk kalász- és gulyale­pett síkjaira mutatja ama fényes jövőt, mely az ipar ezen uj rugói által nemzeti jólétünkre ömölnék. B­é­c­s, oct. 20. ^ Hónapok óta német alapossággal él — hossza­dalmassággal bonczolgatják a Spree partjain azon kü­lönbséget, mely Ausztria és Poroszországnak a keleti ügybeni állása közt létezik. Egyik azt mondja, hogy e különbség csak látszólagos, a helyzet pedig mindkét részről lényegében még,is ugyanaz, más ismét azt vitat­ja, miszerint a két német nagyhatalom állása csak lát­szólagosan ugyanaz, de lényegében nagyon különböző; mind ez, mind ama nézetet hosszú argumentatiókkal törekszenek gyámolítani. Szerény véleményünk szerint e szőrszálhasogató okoskodást igen rövid kimondásra vezethetni vissza, mely így hangzik : Ausztria a köz­­véleménynyel halad, Poroszország a közvélemény el­l­e­n. Mi részünkről csak kétféle politikát ismerünk, a személyes (vagy dynastikus) és az állam- vagy nem­zeti érdekek politikáját; imez mindig népszerű, amaz csak akkor, ha történetesen a dynastikus érdekek a nemzet érdekeivel összeesnek. Ausztria az államérdek, Poroszország a dynastikus érdek politikáját követi, amannál a nép és az állam java, innennél személyes rokon­ vagy ellenszenv az irányiadó. Porosz részről azt hányták Ausztria szemére, hogy a közvélemény tetszés­­ujjongatása által hagyta magát elcsábittatni s jelen po­litikája útjára téríttetni; ebben pedig azon nagy téve­dést követik el, melytől már hatodik iskolában iitetünk, t. 1. az „okot és okozatot“ összezavarják. Ausztria nem azért cselekedett igy és nem másként,mert a közvélemény­nek úgy tetszett, hanem a közvélemény tetszését és he­lyeslését vívta ki magának,mert így és nem másként cse­lekszik. A diplomatia joggal-e vagy sem, nem vitatjuk, különös érdemnek tartja, a „tömeg“ befolyásától s kí­­vonataitól független politikát folytatni; de ha szinte helyes volna rá e szempont, azt csak nem lehet tagad­ni, miszerint valamely kormánynak örömére válhatik, ha politikája utólagosan a „tömeg“ tetszésében is részesül. Ily örömet érezhet Ausztria e perczben s ez örömet a berlini sophistika megkeseríteni képes nem leend.­­ Más részről pedig megfoghatónak találjuk, ha a berlini kabinet (melynek jószándékában nem kétkedünk s mely mindenesetre legjobb, bár egyéni meggyőződésből cselekszik) ha a berlini ka­binet fájdalmasan veszi, midőn látja, hogy ezen véle­ménye szerint oly jeles politikája Németországban, melynek érdekében mindent tenni vél, oly csekély elis­merésre, még több ,félreismerésre,­ sőt egyenes rászó­­lásra is talál. Hjah, úgy van az. Vagy nekünk kell-e német szomszédainkat halhatlan Schillerük „Resigna­­tio“jára emlékeztetnünk, melyben oly szépen mondja, hogy az ég a halandóknak két kincset adott, hogy a kettő közt válasszanak s ez : remény és élvezet. A berlini kabinet amazt választotta s jelen oroszbarátsá­­gos politikájától jövőben nagy előnyöket remél. Ausztria a jelenkor tiszteletét, becsülését, elisme­rését élvezi, melyet az ingadozó reménynél becsesebb­nek tart; mindenkinek tehát megvan azon osztályrésze, melyet maga választott magának; mind a kettőt egy­szerre a gondviselés nem szokta megadni. A porosz viszonválasz megérkezett. Alkalmam volt e jegyzék tar­almára nézve jól értesült p­orosz forrás­ból a következőket megtudhatni : a porosz jegyzék hangja békésebb az ausztriaiénál. Poroszország ismétli, hogy hiven ragaszkodik az ápr. 20. kötött szerződés­hez s a négy garantia-pontot erkölcsi befolyásával támogatni kész ; anyagi gyámolítását csak akkor ígér­hetné meg, ha e négy pont szabatosabban föl volna derítve Minthogy pedig Ausztria maga megvallja, hogy e pontok még közelebb meghatározást igényelhetnek, Poroszország kénytelennek látja magát, ebbeli nyilat­kozatát elhalasztani. A porosz jegyzék bizonyos helyei­­ből mindazáltal az derülne ki , hogy Poroszország Ausztriát még­is segíteni fogná, ha ez Oroszország ré­széről megtámadtatnék, de kezeit megkötni nem akarja, mielőtt a 4 garamia-pontra nézve a kivánt földerítések meg nem adattak. A C. Z. C. ma azt akarja tudni, hogy e jegyzék Ausztriát nem fogja kielégíteni. Ez állítás hitelességéről nem kezeskedhetünk, de annyit bizonyosnak mondhatunk, miszerint azon, a lapokban erősített lépés, hogy t. i. Ausztria és Poroszország har­­czias eljárás előtt ultimátumot fognak Sz. Pétervárba küldeni, a porosz kabinetnek esze ágában sincs, s hogy ily lépés, ha valóban megtörténnék, csak Ausztriától egymagától indulna ki. Az eldöntés órája tehát ismét közelebb járult; Hesz­tbszngy, f. h. 22. azaz holnapután érkezik ide, hogy a hadi tanácskozmányokban részt vegyen; Eszterházy gróf, ki a porosz válaszszal egy időben ide érkezett, az ausztriai viszonválasz szerkesztésében szinte részt veend­­ e viszonválasz hallomás szerint utolsó leend­ő tárgyban. A törökök a dunai fejedelemségeken át Oroszország déli része felé nyomulnak elő ; az oroszok ugyanazon tájak felé erős hadcsapatokat indítanak; az összeütközés az ausztriai hadseregnek úgy­szólván szeme láttára fog megtörténni. Szebasztopolt e percz­ben már javában ágyúzzák .... a föllegek mindig sű­rűbben tornyosulnak, már­is egyes villámok etikáz­nak a nyomasztó légen át, az égi háború hatalmasan kezéig, uj özönvíz készül, ki fogja azt túlélni? . . . Mindenesetre az, ki, uj Noah gyanánt,az ur utjait járja, melyek az igazság és becsületesség utjai 1 London, oct. 14. Kinek az események forrásához szerencsés hely­zeténél fogva közel álló, a tények részleteihez gyorsan futó angol sajtó rendelkezésére áll, az nehézség nélkül foglalhatná a krimiai hadkaland történetét politico-ka­­tonai kátéba, ily formán. Miért késett az expeditio őszig? Mert egyrészről az angol kabinet­­ elnökének minap Aberdeenben tett saját bevallása szerint — „majdnem a kétségbeesésig ragaszkodok a békéhez, melynek szel­lemét most is vallja“, s mert más részről nem keve­sebb mint hétszáz hadi­s szállító hajónak felszerelése, úgy szinte egy eddig már hetvenezerét fölülhaladó, „idegen földön támadó hármas seregnek kiállítása időt igényel.“ A világtörténetben, úgy mondatik,nincs példa reá, hogy oly roppant vállalat, mint az orosz biroda­lomnak tenger-s szárazról! invasiója, rövid hat hó alatt indíttatott volna meg. Európa két vezérhatalmának — Anglia s Francziaországnak — tartatván fen benső szövetkezéssel oly nagyszerű erkölcsi s anyagi erőknek fél év alatt m­eglenditése, minők Éjszak ellen immár működésbe hozattak. —Miért szállottak partra az egye­sült hadak Krimnia éjszaki részén ? Mert az oroszok él­tei délről várattak. Miért nem találkoztak kiszálltukban ellentállásra ? Mert nagyszámú hadihajók messze vivő ágyúinak fedezete alatt érkezvén meg, szárazra keltek roppant áldozatokkal is csak késleltethetett, de meg nem akadályoztath­ott volna; s mert Menzikoff­eg— el­fogott irományai szerint — azt erősen hivé, hogy Alma magaslatáról megverheti s a tengerbe szoríthatja az in­váziót, vagy ezt legalább három hétig sakkban tart­hatja a segéderők megérkeztéig. S e biztos számításban miért csalódott oly igen az orosz diplomata, admirál s tábornok egy személyben ? Mert az egyesült seregek táborában angol kitartás, franczia erély, török hazafi lelkesedés szövetkezve küzdenek csupán állati bátorság s technikai fegyelem ellen; s mert a három had ujon­­­czai is mint mindannyi veterán bajnokok viaskodának: ro­hanva csendes, de meleg tűzzel s roham előtt hidegvérrel szőlőfürtöket tépegetve golyók legsűrűbb zápora alatt. Miért, hogyan, mikor történt, hogy a győztes seregek Alma mellől Szebasztopol éjszaki oldaláról a délire tértek át, s foglaltak hadállást Balaklava kikötőjében, Chersonese félszigetén? A 20-A ütközet után két na­pig a csatatéren maradt a hármas had, halottjai elta­karításával, sebesültjei elhelyezésével foglalkozván, ez utóbbiakat Odessa­i Konstantinápolyba szállíttatva.­ Negyvennyolcz órai pihenés után a győztes sereg 23- kán a Kacsa déli részire vonult; 24-kén átkelt Belbek folyóján, s e nap estvéjén indult meg Szebasztopol déli irányában, részint azért, mert a várat éjszakról teteme­sen megerősítettnek, sánczai környékét aláaknázottnak tapasztaló, — részint azért, mert délről élelmezés­i fe­dezet tekintetében a Balaklava előtt biztos kikötőre ta­lált hajóhadra támaszkodhatik, a­melytől különben elmetszetett volna. Sir Edmund Lyons, az Agamem­non fedélzetén, épen akkor érkezett első Balaklava ré­veibe , midőn a szárazsereg előcsapatai e város ma­gaslatain mutatkozának , s a tengeri és száraz erőknek ez egyidőbeni pontos találkozása az, mi a hadvezérek remekül kivetett s kivitt tervében különösen kiemelte­tik, s mesterinek ismertetik el. Kiséri e siker­t a leg­utóbb érkezett hivatalos sürgönyök szerint az invasiót, rögtön s helyes okoknál fogva változtatott hadműkö­dési vonalán ? Igen, Szebasztopol külerőditvényei már 1500 ölnyire közelittettek meg, 150 ostromágyit már kiszegezve, a bombáztatás f. hó 4-ke óta folyamatban, s a város 13 vizforrásaitól elmetszetett. Mi kilátás ke­csegteti az ostromló hadat? Hogy közel időben iz le­end az éjszaki birodalom keleti hatalmának széke­s központjában. Ennyi bizalommal néznek-e a közel­jö­vőnek elébe nyugat kormányai úgy mint közvéleménye? Ez úgy, mint amazok, Szebasztopolnak eddig már eles­­tét hiszik, mint e hitét kabinetje nevében Aberdeen­­. a múlt héten nyílt meetingen be is vallá. Mi ez élénk s bátor reményeknek egyik főalapja ? Az, hogy Szebasz­topol nem vár oly értelemben, minőben Gibraltar oly­­lyannak mondatik, hanem csak egy völgy torkolatába épített erős de apró várdák sokasága, melyek homlok­zatban a tengerről, hát­oldalában az ott emelkedő ma­gaslatokról ágyazhatók össze. Ki vala fő mérnöke ■ épitésze Szebasztopolnak? Mr Upon, egy 1818-tól 26- oig hires s dúsérdemü angol mérnök. Da ki a kezelésé­re­ bízott összegből két ezer ft. sz. élt­ kozolván, s a hi­ányt hamisított váltókkal kisérlvén meg­pótolni, terhes bűn vádi perbe fogatott. Mint fogolynak közbenjárók által sikerült az akkori londoni orosz követ titkos se­gítségét kinyernie, s Krimiába megszöknie. Oroszor­szágba érkezvén tehetsége al­zár által azonnal felhasz­­náltattak, sőt később Szebasztopol vára s réveinek erő­dítése körül végzett nagy munkálatáért ezredesi rangra emeltetett , s a sz.­pétervári udvarnál is bebocsátta­tást nyert. Ha Szebasztopol eleste Miklós czárt békülésre han­golná, erre jobbját nyújtani kész-e a brit kabinet? „A háború, a­mely perczben szükséges lenni megszűnt , bűnné vált. Én azt, ki a háborút szükségen túl csak egy nappal is meghosszabbítaná, Isten s ember ellen bű­nösnek vallanám. Óhajtásom tárgya : kora s kielégítő béke.“ E szavakkal zárta beszédét a kormányelnök, melyet a tiszteletére Aberdeen városában rendezett meetinghez intézett a múlt héten. Végtelenig kinyújt­hatnám kátémat, de az eddig elmondottakból is meg­érthető , mit tud, s mint ítél a krimiai hadkaland felé ! *) Egy quarter 64 gallon ; egy gallon 10 font vizet meg­ütő mérték; vagy az egy quarter = 8 bushel = 42 itcze. KÁRPATHY ZOLTÁN: Regény irta Jókai Mór Folytatás. *) XXI. Egy köve­t választás hajdan. Engedjünk szép csendesen elmúlni négy egész esz­tendőt. Ezekben az években nagyon gyorsan változott a vi­lág képe. Gyakran néhány év, néhány hónap elég volt arra, hogy ismerhetlenné tegye a múltat , a­mi leg­nép­szerűbb eszme volt ma, holnap az lehetett a legelve­­tendőbb , tiszteletben álló nagy jellemek rövidebb idő­­ alatt, mint gondolák, túlélték híröket, s együgyű súly­talan emberek juthattak nagy jelentőségre, a­nélkül, hogy számot adhattak volna maguknak arról, hogy mi­képen ? Néha az élet színvonalára merült egy egy nagy esz­me, mely az egész országot forrongásba hozta; a leg­szenvedélyesebb harczok ütöttek ki, megyéről megyére megújult az indulatos küzdelem, mozgásba hozatott minden factora a közéletnek, pazarolták a pénzt, édes­gették a szavazatokat , státuscsinyokat követtek el, csodáit mivelték a hirlapi birkózásnak, két táborra osz­tották az egész országot, s nevezték egymást haladók­nak és maradóknak, szabadelvűeknek és conservativek­*) Lásd a P. Napló 1385-dik számát. nek, pecsovicsoknak és kubinszkyaknak, fehér és feke­te tollasoknak, — és a­ki együtt nem élte át ezt a kor­szakot, a jövő ivadék törni fogja rajta fejét, ha a zász­lókra irt jelmondatokat olvasandja, melyek oly éles pártokra osztottak megyét, várost, gyakran még csalá­dokat is, hogy miért küzdöttek azok felett oly keserű­en, s melyik volt a szabadelvű, melyik a tartogató párt, és mi okuk volt egymást így nevezni ? Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb legszenvedélyesebb pártvezéreknek. Az a csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X megyében a conservativ párt legerősebb pajzsa, Y me­gyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb malleuma (így híják diákul a kalapácsot) senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt hazafi jelleme felől: ő és még egy másik ember, meg egy harmadik, meg egy századik, és eze­­redik valódi szenvedélyből űzi a zöld­ asztali politikát, épen úgy, a­hogy az ember szokott szenvedélyes va­dász, szenvedélyes dinnyése, szenvedélyes tengerész stb. lenni, minél fogva egy kínálkozó alkalmat sem mu­laszthatni, hol valami hatalmas küzdelemre van ki­látás. úgy állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi vagyonainak egy része fekszik X, a másik Y megyében, ez által ő tökéletesen két különböző he­­misphaeriumra van osztva. X megyében derék tekintélyes, becsületben próbált hazafiakból, tős­gyökeres 63 nemesekből, tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, megfontol úri emberekből áll a conservativ tábor, melyet viszont holmi Kutyfalvi-féle fráterok ostromolnak, kiknek az ellenzék-csinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől ha az ember komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak ? tán magok sem tudnák. — Hogy­ne volna tehát X megyében Tarnaváry septemvir­er a conserva­­tivek erős vára és őriző pásztora ? A megyében viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó tábor feje először is Kőcserepy, a­kit a Zol­­tánnak­ per óta szivéből, véréből gyűlöl Tarnaváry, mellette egy csomó kü­lföldieskedő félvér, negyedvér magyar lord, veszekedő renommisták, rabiatus kortes­vezérek, szolgálatkész inas­ lelkek, kiknek a homlokára van írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterük sza­vára s kiket Tarnaváry ur még csak lenézni is restell. Viszont ellenükben a septemvir legkedveltebb egyéni­ségei állnak : Szentirmay Rudolf, a kit tisztel, becsül, és Karpathy Zoltán, kit a közvélemény kegyenczei közé számit, s kiről büszkén szokta a hétszemélynök úr elmondani: „nem híjába, én neveltem a kölyket !“ Hogy ne volna tehát Tarnaváry úr a megyében az ellenzék pörölye és lánczos buzogánya ? Ez, úgy hiszem, oly világos és oly megnyugtató ma­gyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit sze­memre vetni, hogy én hasonló meséket most gondolok ki s csupa malitiából ráfogok becsületes emberekre. Ilyenformán akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót a méltóságos úr ép olyan erősen nekivetett vállal segít X megyében meg­­dönteni, mint a­milyen erősen neki veti aztán a másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y megyében, hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepié­ket, s biz­t nem igen szokta nézni, hogy mivel üt az emberre ? Üt, a­mi a kezébe akad. Nagyszerű megyegyülés van készülőben a megye székvárosában ; minden jóra való ember arról beszél. Az utczákon faluról bejött nemes atyafiak csoportosul­nak, kik közt csoportonként elosztva látszik egy-egy kaputos, attilás hazafi,­­ ki magyarázza nekik az ügy mibenlétét. Hogy mi volt e minden szíveket mozgásba hozó kér­dés ? az keveset tartozik ránk; olyas valami, a­mi egy esztendeig élvezte a halhatatlanságot,­­ azután helyt adott a másiknak, melyen oly feszített erővel küzdöttek az ellenpártok, mintha annak győzelme vagy bukása volna az üdvösség, s a­mi fölött azóta vagy merőben kicserélték már a véleményeiket, vagy egészen egy vé­leményen vannak felőle mind a ketten. Nekünk elég annyit tudnunk, hogy e napra az ország leghirhedtebb szónokai jelentek meg a megye főváro­sában, hatalmas, tüzes beszélők egy részről, kik ma­gukkal ragadják a hallgatóságot, — unalmas, lépcsei szónyujtogatók más részről, kik megkínozzák a gyüle­kezet türelmét, s megszöktetik a teremből. A kérdéses nap reggelén már korán elfoglalják a terem ülőhelyeit, karzatait az előjogos delnők , kik szándékoznak rendületlenül végig várni a nemes tor­­n­a (turnier) kimenetelét, karmantyúikon büszke lobog­­tatással viselik a fehér, vagy háromszinü szalagokat, melyek közöl az első a Kőcserepy, a másik a Szentir­may párt jelvénye. (Folytatjuk.) 243—1386

Next