Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-22 / 1386. szám
1854. ötödik évffolyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve , Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 írt. — kr. p. Félávre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : uriutcza 8-ik szám Félévre"/ 8 írt — kr. p. Évnegyedre 4 írt — kr. p. Egy hónapra 1 írt 30 kr.p. Szerkesztési iroda : Uriutcza 8 sz Bérmentetlen levelei csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Vasárnap, ott. 22 év-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — jeles évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás october decemberi negyedik évnegyedi folyamára. Vidékié postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz hordással, 4 frt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden es. k. postahivatanál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, azinte a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóareza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Festi Napló kiadóhivatala. Pest, oct. 16. © A népességéhez aránylag szűk területű Anglia — mindamellett, hogy az angol farmer egy k ölön Európában legnagyobb mennyiséget termeszt — az évi fogyasztásra szükséges gabonanemek s a gyáripar bizonyos ágaira kellő nyersanyagok legnagyobb részét külföldről, oly országokból, hol a termékeny földterülethez aránylag csekélyebb a népesség , s igy keletről, hozni kénytelen. E fogyasztási czikkek és nyersanyagok, miket eddig a Feketetenger utján legnagyobb részt Oroszországtól von, kiváltkép ezek : gabona, fagygyú, len és kender. Az évenként bevinni szokott gabonanemek mennyisége, az utóbbi három évet véve irányadóul, egyre másra következő : Búza —— — 4,500,000 quarter.*) Kukoricza — — — 2,300,000 — Árpa — — — 2,000,000 — Búzaliszt — — — 4,000,000 mázsa Kukoriczaliszt — — 110,000 — Burgonya — — — 1,500,000 — E mennyiségnek több mint 315 -ét eddig Oroszország adta, mely e kereskedelmi üzletből a többi termesztő államokat mindennemű nyílt és titkos fogásokkal kizárni igyekezett. Ezek közt fő helyet foglal a drinápolyi béke óta orosz uralom alatt álló szulinai dunatorkolat eliszapolása. A víz itt már csak 7—9 lábnyi, annyira, hogy az ily mélyen vagy mélyebben járó rakhatók a terhet könnyebb hajókra szétosztani , s a zátonyok meghaladása után ismét tengeri hajókra átrakni lévén kénytelenek, a kiállott veszélyen kívül a jelentékeny idő- és pénzveszteség a remélhető nyereséget elnyeli. Az Oroszországtól vett fagygyú mennyiség 34-ét teszi Anglia évenkénti gyárszükségleteinek s 350,000 font sterlinget visz ki minden évben az országból. Az orosz len és kender 3s-e az angol évi szükségnek és ára 1,300,000 font sterlingre rúg. E czikkek Angliának oly szükségesek, mint a mindennapi kenyér, s ha a jelen háború Oroszországot tengerpartjaitól s közvetve kereskedelmi összeköttetéseitől megfosztja, a nyűgat első érdeke leendő fekete tengeri tárházának más forásokat nyitni. E forrás, mihelyt a szulinai torkolat fölött többé nem orosz az ur s igy a hajózás akadályai elgörditvék; vagy ha a Dunát a Feketetengerrel összekötő rassovaküsztöndíses csatorna létre jöhetne - e bő, természetes forrás: Ausztria s különösen Magyarország dúsan termő, de a mostaninál még tízszer és húszszor annyit termelni képes bánsági földe, s a Dunafejedelemségeknek nagyobb részt még most parlagon fekvő, de ipar és érdek által fokozva mind a mezei gazdászat, mind s kivált a marhatenyésztésben tömérdek készletet nyújtani képes pusztaságai. A nyűgöt, kivált Anglia, már most is gondoskodik, hogy az orosz háború által elvesztett üzletczikkei hiányát Hudsontáji s brit-indiai birtokaiból, pótolja. Ez azonban hosszú, veszély- és nagy költséggel járó út; nemzetgaszdászati érdekei rövidebbet s olcsóbbat keresni parancsolnak s igy szemei jelenleg Ausztrián és a fejedelemségeken — és az ezeken át ömlő szabad Dunán függnek. Másrészt Ausztria kereskedelmi irányzata is, észak felé az orosz határzár, nyűgat felé a német vámszövetség szétágazó érdekei által korlátozva — természetes csatornájával a Dunával keletnek fordul. E két nagy államnak, háborúban és békében egymásra oly szüksége van, mint egyik kéznek a másikra. Hogy azonban a Duna gyors, élénk, virágzó kereskedelme jövőre megalapítható legyen, szükség, hogy érdekei fölött egy hatalmas kéz őrködjék s az összeköttetést minden megszakítás,minden felmerülhető akadály ellen biztosítsa. Ez épen oly mértékben angol, mint ausztriai érdek, s csak úgy lehet elérve, ha a Duna derekát hird állam uralmának a torkolatok partjaiig kiterjesztésével, a fejedelemségeknek most még függőben levő sorsa állandó foederativ szerkezettel Ausztriához leend csatolva. Egy pillantás gazdag alföldünk kalász- és gulyalepett síkjaira mutatja ama fényes jövőt, mely az ipar ezen uj rugói által nemzeti jólétünkre ömölnék. Bécs, oct. 20. ^ Hónapok óta német alapossággal él — hosszadalmassággal bonczolgatják a Spree partjain azon különbséget, mely Ausztria és Poroszországnak a keleti ügybeni állása közt létezik. Egyik azt mondja, hogy e különbség csak látszólagos, a helyzet pedig mindkét részről lényegében még,is ugyanaz, más ismét azt vitatja, miszerint a két német nagyhatalom állása csak látszólagosan ugyanaz, de lényegében nagyon különböző; mind ez, mind ama nézetet hosszú argumentatiókkal törekszenek gyámolítani. Szerény véleményünk szerint e szőrszálhasogató okoskodást igen rövid kimondásra vezethetni vissza, mely így hangzik : Ausztria a közvéleménynyel halad, Poroszország a közvélemény ellen. Mi részünkről csak kétféle politikát ismerünk, a személyes (vagy dynastikus) és az állam- vagy nemzeti érdekek politikáját; imez mindig népszerű, amaz csak akkor, ha történetesen a dynastikus érdekek a nemzet érdekeivel összeesnek. Ausztria az államérdek, Poroszország a dynastikus érdek politikáját követi, amannál a nép és az állam java, innennél személyes rokon vagy ellenszenv az irányiadó. Porosz részről azt hányták Ausztria szemére, hogy a közvélemény tetszésujjongatása által hagyta magát elcsábittatni s jelen politikája útjára téríttetni; ebben pedig azon nagy tévedést követik el, melytől már hatodik iskolában iitetünk, t. 1. az „okot és okozatot“ összezavarják. Ausztria nem azért cselekedett igy és nem másként,mert a közvéleménynek úgy tetszett, hanem a közvélemény tetszését és helyeslését vívta ki magának,mert így és nem másként cselekszik. A diplomatia joggal-e vagy sem, nem vitatjuk, különös érdemnek tartja, a „tömeg“ befolyásától s kívonataitól független politikát folytatni; de ha szinte helyes volna rá e szempont, azt csak nem lehet tagadni, miszerint valamely kormánynak örömére válhatik, ha politikája utólagosan a „tömeg“ tetszésében is részesül. Ily örömet érezhet Ausztria e perczben s ez örömet a berlini sophistika megkeseríteni képes nem leend. Más részről pedig megfoghatónak találjuk, ha a berlini kabinet (melynek jószándékában nem kétkedünk s mely mindenesetre legjobb, bár egyéni meggyőződésből cselekszik) ha a berlini kabinet fájdalmasan veszi, midőn látja, hogy ezen véleménye szerint oly jeles politikája Németországban, melynek érdekében mindent tenni vél, oly csekély elismerésre, még több ,félreismerésre, sőt egyenes rászólásra is talál. Hjah, úgy van az. Vagy nekünk kell-e német szomszédainkat halhatlan Schillerük „Resignatio“jára emlékeztetnünk, melyben oly szépen mondja, hogy az ég a halandóknak két kincset adott, hogy a kettő közt válasszanak s ez : remény és élvezet. A berlini kabinet amazt választotta s jelen oroszbarátságos politikájától jövőben nagy előnyöket remél. Ausztria a jelenkor tiszteletét, becsülését, elismerését élvezi, melyet az ingadozó reménynél becsesebbnek tart; mindenkinek tehát megvan azon osztályrésze, melyet maga választott magának; mind a kettőt egyszerre a gondviselés nem szokta megadni. A porosz viszonválasz megérkezett. Alkalmam volt e jegyzék taralmára nézve jól értesült porosz forrásból a következőket megtudhatni : a porosz jegyzék hangja békésebb az ausztriaiénál. Poroszország ismétli, hogy hiven ragaszkodik az ápr. 20. kötött szerződéshez s a négy garantia-pontot erkölcsi befolyásával támogatni kész ; anyagi gyámolítását csak akkor ígérhetné meg, ha e négy pont szabatosabban föl volna derítve Minthogy pedig Ausztria maga megvallja, hogy e pontok még közelebb meghatározást igényelhetnek, Poroszország kénytelennek látja magát, ebbeli nyilatkozatát elhalasztani. A porosz jegyzék bizonyos helyeiből mindazáltal az derülne ki , hogy Poroszország Ausztriát mégis segíteni fogná, ha ez Oroszország részéről megtámadtatnék, de kezeit megkötni nem akarja, mielőtt a 4 garamia-pontra nézve a kivánt földerítések meg nem adattak. A C. Z. C. ma azt akarja tudni, hogy e jegyzék Ausztriát nem fogja kielégíteni. Ez állítás hitelességéről nem kezeskedhetünk, de annyit bizonyosnak mondhatunk, miszerint azon, a lapokban erősített lépés, hogy t. i. Ausztria és Poroszország harczias eljárás előtt ultimátumot fognak Sz. Pétervárba küldeni, a porosz kabinetnek esze ágában sincs, s hogy ily lépés, ha valóban megtörténnék, csak Ausztriától egymagától indulna ki. Az eldöntés órája tehát ismét közelebb járult; Hesztbszngy, f. h. 22. azaz holnapután érkezik ide, hogy a hadi tanácskozmányokban részt vegyen; Eszterházy gróf, ki a porosz válaszszal egy időben ide érkezett, az ausztriai viszonválasz szerkesztésében szinte részt veend e viszonválasz hallomás szerint utolsó leendő tárgyban. A törökök a dunai fejedelemségeken át Oroszország déli része felé nyomulnak elő ; az oroszok ugyanazon tájak felé erős hadcsapatokat indítanak; az összeütközés az ausztriai hadseregnek úgyszólván szeme láttára fog megtörténni. Szebasztopolt e perczben már javában ágyúzzák .... a föllegek mindig sűrűbben tornyosulnak, máris egyes villámok etikáznak a nyomasztó légen át, az égi háború hatalmasan kezéig, uj özönvíz készül, ki fogja azt túlélni? . . . Mindenesetre az, ki, uj Noah gyanánt,az ur utjait járja, melyek az igazság és becsületesség utjai 1 London, oct. 14. Kinek az események forrásához szerencsés helyzeténél fogva közel álló, a tények részleteihez gyorsan futó angol sajtó rendelkezésére áll, az nehézség nélkül foglalhatná a krimiai hadkaland történetét politico-katonai kátéba, ily formán. Miért késett az expeditio őszig? Mert egyrészről az angol kabinet elnökének minap Aberdeenben tett saját bevallása szerint — „majdnem a kétségbeesésig ragaszkodok a békéhez, melynek szellemét most is vallja“, s mert más részről nem kevesebb mint hétszáz hadis szállító hajónak felszerelése, úgy szinte egy eddig már hetvenezerét fölülhaladó, „idegen földön támadó hármas seregnek kiállítása időt igényel.“ A világtörténetben, úgy mondatik,nincs példa reá, hogy oly roppant vállalat, mint az orosz birodalomnak tenger-s szárazról! invasiója, rövid hat hó alatt indíttatott volna meg. Európa két vezérhatalmának — Anglia s Francziaországnak — tartatván fen benső szövetkezéssel oly nagyszerű erkölcsi s anyagi erőknek fél év alatt meglenditése, minők Éjszak ellen immár működésbe hozattak. —Miért szállottak partra az egyesült hadak Krimnia éjszaki részén ? Mert az oroszok éltei délről várattak. Miért nem találkoztak kiszálltukban ellentállásra ? Mert nagyszámú hadihajók messze vivő ágyúinak fedezete alatt érkezvén meg, szárazra keltek roppant áldozatokkal is csak késleltethetett, de meg nem akadályoztathott volna; s mert Menzikoffeg— elfogott irományai szerint — azt erősen hivé, hogy Alma magaslatáról megverheti s a tengerbe szoríthatja az inváziót, vagy ezt legalább három hétig sakkban tarthatja a segéderők megérkeztéig. S e biztos számításban miért csalódott oly igen az orosz diplomata, admirál s tábornok egy személyben ? Mert az egyesült seregek táborában angol kitartás, franczia erély, török hazafi lelkesedés szövetkezve küzdenek csupán állati bátorság s technikai fegyelem ellen; s mert a három had ujonczai is mint mindannyi veterán bajnokok viaskodának: rohanva csendes, de meleg tűzzel s roham előtt hidegvérrel szőlőfürtöket tépegetve golyók legsűrűbb zápora alatt. Miért, hogyan, mikor történt, hogy a győztes seregek Alma mellől Szebasztopol éjszaki oldaláról a délire tértek át, s foglaltak hadállást Balaklava kikötőjében, Chersonese félszigetén? A 20-A ütközet után két napig a csatatéren maradt a hármas had, halottjai eltakarításával, sebesültjei elhelyezésével foglalkozván, ez utóbbiakat Odessai Konstantinápolyba szállíttatva. Negyvennyolcz órai pihenés után a győztes sereg 23- kán a Kacsa déli részire vonult; 24-kén átkelt Belbek folyóján, s e nap estvéjén indult meg Szebasztopol déli irányában, részint azért, mert a várat éjszakról tetemesen megerősítettnek, sánczai környékét aláaknázottnak tapasztaló, — részint azért, mert délről élelmezési fedezet tekintetében a Balaklava előtt biztos kikötőre talált hajóhadra támaszkodhatik, amelytől különben elmetszetett volna. Sir Edmund Lyons, az Agamemnon fedélzetén, épen akkor érkezett első Balaklava réveibe , midőn a szárazsereg előcsapatai e város magaslatain mutatkozának , s a tengeri és száraz erőknek ez egyidőbeni pontos találkozása az, mi a hadvezérek remekül kivetett s kivitt tervében különösen kiemeltetik, s mesterinek ismertetik el. Kiséri e sikert a legutóbb érkezett hivatalos sürgönyök szerint az invasiót, rögtön s helyes okoknál fogva változtatott hadműködési vonalán ? Igen, Szebasztopol külerőditvényei már 1500 ölnyire közelittettek meg, 150 ostromágyit már kiszegezve, a bombáztatás f. hó 4-ke óta folyamatban, s a város 13 vizforrásaitól elmetszetett. Mi kilátás kecsegteti az ostromló hadat? Hogy közel időben iz leend az éjszaki birodalom keleti hatalmának székes központjában. Ennyi bizalommal néznek-e a közeljövőnek elébe nyugat kormányai úgy mint közvéleménye? Ez úgy, mint amazok, Szebasztopolnak eddig már elestét hiszik, mint e hitét kabinetje nevében Aberdeen. a múlt héten nyílt meetingen be is vallá. Mi ez élénk s bátor reményeknek egyik főalapja ? Az, hogy Szebasztopol nem vár oly értelemben, minőben Gibraltar olylyannak mondatik, hanem csak egy völgy torkolatába épített erős de apró várdák sokasága, melyek homlokzatban a tengerről, hátoldalában az ott emelkedő magaslatokról ágyazhatók össze. Ki vala fő mérnöke ■ épitésze Szebasztopolnak? Mr Upon, egy 1818-tól 26- oig hires s dúsérdemü angol mérnök. Da ki a kezelésére bízott összegből két ezer ft. sz. élt kozolván, s a hiányt hamisított váltókkal kisérlvén megpótolni, terhes bűn vádi perbe fogatott. Mint fogolynak közbenjárók által sikerült az akkori londoni orosz követ titkos segítségét kinyernie, s Krimiába megszöknie. Oroszországba érkezvén tehetsége alzár által azonnal felhasználtattak, sőt később Szebasztopol vára s réveinek erődítése körül végzett nagy munkálatáért ezredesi rangra emeltetett , s a sz.pétervári udvarnál is bebocsáttatást nyert. Ha Szebasztopol eleste Miklós czárt békülésre hangolná, erre jobbját nyújtani kész-e a brit kabinet? „A háború, amely perczben szükséges lenni megszűnt , bűnné vált. Én azt, ki a háborút szükségen túl csak egy nappal is meghosszabbítaná, Isten s ember ellen bűnösnek vallanám. Óhajtásom tárgya : kora s kielégítő béke.“ E szavakkal zárta beszédét a kormányelnök, melyet a tiszteletére Aberdeen városában rendezett meetinghez intézett a múlt héten. Végtelenig kinyújthatnám kátémat, de az eddig elmondottakból is megérthető , mit tud, s mint ítél a krimiai hadkaland felé ! *) Egy quarter 64 gallon ; egy gallon 10 font vizet megütő mérték; vagy az egy quarter = 8 bushel = 42 itcze. KÁRPATHY ZOLTÁN: Regény irta Jókai Mór Folytatás. *) XXI. Egy követ választás hajdan. Engedjünk szép csendesen elmúlni négy egész esztendőt. Ezekben az években nagyon gyorsan változott a világ képe. Gyakran néhány év, néhány hónap elég volt arra, hogy ismerhetlenné tegye a múltat , ami legnépszerűbb eszme volt ma, holnap az lehetett a legelvetendőbb , tiszteletben álló nagy jellemek rövidebb idő alatt, mint gondolák, túlélték híröket, s együgyű súlytalan emberek juthattak nagy jelentőségre, anélkül, hogy számot adhattak volna maguknak arról, hogy miképen ? Néha az élet színvonalára merült egy egy nagy eszme, mely az egész országot forrongásba hozta; a legszenvedélyesebb harczok ütöttek ki, megyéről megyére megújult az indulatos küzdelem, mozgásba hozatott minden factora a közéletnek, pazarolták a pénzt, édesgették a szavazatokat , státuscsinyokat követtek el, csodáit mivelték a hirlapi birkózásnak, két táborra osztották az egész országot, s nevezték egymást haladóknak és maradóknak, szabadelvűeknek és conservativek*) Lásd a P. Napló 1385-dik számát. nek, pecsovicsoknak és kubinszkyaknak, fehér és fekete tollasoknak, — és aki együtt nem élte át ezt a korszakot, a jövő ivadék törni fogja rajta fejét, ha a zászlókra irt jelmondatokat olvasandja, melyek oly éles pártokra osztottak megyét, várost, gyakran még családokat is, hogy miért küzdöttek azok felett oly keserűen, s melyik volt a szabadelvű, melyik a tartogató párt, és mi okuk volt egymást így nevezni ? Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb legszenvedélyesebb pártvezéreknek. Az a csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X megyében a conservativ párt legerősebb pajzsa, Y megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb malleuma (így híják diákul a kalapácsot) senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt hazafi jelleme felől: ő és még egy másik ember, meg egy harmadik, meg egy századik, és ezeredik valódi szenvedélyből űzi a zöld asztali politikát, épen úgy, ahogy az ember szokott szenvedélyes vadász, szenvedélyes dinnyése, szenvedélyes tengerész stb. lenni, minél fogva egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthatni, hol valami hatalmas küzdelemre van kilátás. úgy állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi vagyonainak egy része fekszik X, a másik Y megyében, ez által ő tökéletesen két különböző hemisphaeriumra van osztva. X megyében derék tekintélyes, becsületben próbált hazafiakból, tősgyökeres 63 nemesekből, tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, megfontol úri emberekből áll a conservativ tábor, melyet viszont holmi Kutyfalvi-féle fráterok ostromolnak, kiknek az ellenzék-csinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől ha az ember komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak ? tán magok sem tudnák. — Hogyne volna tehát X megyében Tarnaváry septemvirer a conservativek erős vára és őriző pásztora ? A megyében viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó tábor feje először is Kőcserepy, akit a Zoltánnak per óta szivéből, véréből gyűlöl Tarnaváry, mellette egy csomó külföldieskedő félvér, negyedvér magyar lord, veszekedő renommisták, rabiatus kortesvezérek, szolgálatkész inas lelkek, kiknek a homlokára van írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterük szavára s kiket Tarnaváry ur még csak lenézni is restell. Viszont ellenükben a septemvir legkedveltebb egyéniségei állnak : Szentirmay Rudolf, a kit tisztel, becsül, és Karpathy Zoltán, kit a közvélemény kegyenczei közé számit, s kiről büszkén szokta a hétszemélynök úr elmondani: „nem híjába, én neveltem a kölyket !“ Hogy ne volna tehát Tarnaváry úr a megyében az ellenzék pörölye és lánczos buzogánya ? Ez, úgy hiszem, oly világos és oly megnyugtató magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit szememre vetni, hogy én hasonló meséket most gondolok ki s csupa malitiából ráfogok becsületes emberekre. Ilyenformán akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót a méltóságos úr ép olyan erősen nekivetett vállal segít X megyében megdönteni, mint amilyen erősen neki veti aztán a másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y megyében, hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepiéket, s bizt nem igen szokta nézni, hogy mivel üt az emberre ? Üt, ami a kezébe akad. Nagyszerű megyegyülés van készülőben a megye székvárosában ; minden jóra való ember arról beszél. Az utczákon faluról bejött nemes atyafiak csoportosulnak, kik közt csoportonként elosztva látszik egy-egy kaputos, attilás hazafi, ki magyarázza nekik az ügy mibenlétét. Hogy mi volt e minden szíveket mozgásba hozó kérdés ? az keveset tartozik ránk; olyas valami, ami egy esztendeig élvezte a halhatatlanságot, azután helyt adott a másiknak, melyen oly feszített erővel küzdöttek az ellenpártok, mintha annak győzelme vagy bukása volna az üdvösség, s ami fölött azóta vagy merőben kicserélték már a véleményeiket, vagy egészen egy véleményen vannak felőle mind a ketten. Nekünk elég annyit tudnunk, hogy e napra az ország leghirhedtebb szónokai jelentek meg a megye fővárosában, hatalmas, tüzes beszélők egy részről, kik magukkal ragadják a hallgatóságot, — unalmas, lépcsei szónyujtogatók más részről, kik megkínozzák a gyülekezet türelmét, s megszöktetik a teremből. A kérdéses nap reggelén már korán elfoglalják a terem ülőhelyeit, karzatait az előjogos delnők , kik szándékoznak rendületlenül végig várni a nemes torna (turnier) kimenetelét, karmantyúikon büszke lobogtatással viselik a fehér, vagy háromszinü szalagokat, melyek közöl az első a Kőcserepy, a másik a Szentirmay párt jelvénye. (Folytatjuk.) 243—1386