Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)

1854-11-01 / 1394. szám

kellett, hogy ezen munkálat felteti, melynese készítését az ellenségtől egészen nem lehetett elrejteni, élénk harcz ke­rekedik. „Nem úgy történt. Igen dühös északkeleti szél kedvez­vén, a vízárok megnyitása az első éjen mintegy 1000 me­­trenyi terjedésben hajtatott végre, anélkül hogy munká­saink nyugtalanittattak volna. Megelégedünk, hogy ez első munkálatunkhoz a jobb oldalunkon levő igen terjedelmes párhuzamos árkot, melynek később bennünket az angol sereg munkálataival össze kell kötni, egy mellék árok által összekapcsoljuk. Minden erőnket egy nagy bástya-hom­lokzat készítésére forditjuk, mely baloldalunk támogatására szolgáland, és a hol, a hadállás nevezetes előnyeinek föl­­használására 5 ütegben 56 darab álgyat halmozunk össze. ,,Egész 10-kén és a következő éjszakán a vár tüzelése igen élénk valt. Elébb roszul irányoztatván, nem késett helyesebbé válni, de munkásaink már fedezve valának és közlekedéseink rejtve a vár egyenes látvonalától. .,A munka 11­ és 12 -én említést érdemlő esemény nélkül folytattatott. Veszteségünk mintegy 30 emberből állott halottak és sebesültekben. Két, a helyőrség által lát­szólag határozott czél nélkül megkisérlett félénk kirohanás a várba visszanyomatott. ,,Az utászati munkálatok , valamint a telepek készítése, gyakran komoly nehézségekkel találkozott a hely termé­szete miatt, mely több ponton kősziklás. „Mindazáltal remélem, hogy ütegeink holnapután, 15-én, készen lesznek, és a tüzelést utána mindjárt megkezdhet­jük. A tengerészet a telepek felfegyverzéséhez nagy mér­tékben járul nagy üregű ágyúival, melyeket lord Baglan és én alkalmasaknak véltünk azok elé állítani, melyeket az ellenség az egész vár kiterjedésében kifejtett. ,,Az ezenkívül tegnap este, a mérnök tisztek vezetése alatt egy más 10 álgyas telep fölállítását kezdette a vesz­­teg-rév mögött, közel a parthoz. „Jóllehet a köz hosszú,mindazáltal remélhető, hogy hasz­nosan visszanyomhatja azon ütegeket, melyeket az ellen­ség a vesztegintézet előtt rég fölállított, vagy jelenleg föl­állít. ,,M­e­n­z­i­k­o­ff serege mindig tökéletes tétlenségben áll. Erősítményeket vár. A „M­o­n­i­t­e­u­r“-nek írják Rómából, oct. 20-áról . A szent atya a múlt napokban Albano és Laricába ment azon roppant és pompás útvezetvény fölszentelésére, mely a hegypatakú és nehéz járatú út kikerülésével, most azon két helyet összeköti. Ezen építmény valóban méltó a régi időkéhez , és mégis kevés költséggel állít­tatott elé A szentatya ott jelentékeny néptömeget talált, s ezen közhasznú nagy munka szerencsés bevégzése fölött megelégedését nyilvánította. „A szent atya tegnap, az odt. havi ünnepet fölhasz­nálva, a nap nagy részét sz. Pál templomában és kör­nyékén töltötte, és a szerzetesek és házába asztalához néhány vendéget hivott meg; ezek közt a franczia kö­vetet és Montreal­i Pondevére tábornokokat. A szent­atya feltűnő érdekeltséggel kérdezősködött a krimiai újságok és az almai csata részletei után, nem titkolván rokonszenvét a császár és szövetségesei által oly dicsően védett ügy iránt. „Darab idő óta gyakori égések miatt panaszkodnak, s bizton tudni hiszik, miszerint az a társadalom alsó osztályában ujoncrozott titkos társulat munkája volna, és a­melynek első maximája minden eszközt, még a legbüdösebbet is fölhasználni, a kedélyek izgatottsá­gának fentartására. A dolgok jelen állapotában ezen mesterkedés kevéssé veszélyes. Maguk a főnökök meg­egyeznek abban, miszerint egyedül a tűz kialvásának megakadályozása forog kérdésben és bevárása az első előadandó kedvező alkalom fölhasználhatásának. P­á­r­i­s, oct. 27. Már tudhatni, miszerint S­o­u­­­é, madridi éjszakamerikai követ, Doverből Calaisba akart menni, és hogy a hatóság neki megtagadta az átmene­teit. S­o­u­­­é Párisba akart menni, mivel az Ostendeben kezdett értekezletet itt szándékoztak tovább folytatni. Hogy ezen értekezletekben Amerika európai politikájá­nak általános nézpontjának megállapítása m­ellett­­Hu­báról is szó volt, és oly kevéssé alapja ezen fontos lé­pésnek, mint a spanyol ügyek főleg. A kormány e lé­pésre felhatalmazottnak hive magát, mivel Soule­ur barátaival a brüsseli és londoni menekültekkel, vala­mint a francziaországi democratákkal sokat közleke­dett. Hiteles forrás után így értesítenek, de lehetetlen­nek látjuk azt föltehetni, hogy az amerikai követ elleni ezen rendszabály Alba herczeg és herczegné megér­kezésével állna kapcsolatban. (A császárné nővére és sógora a császárral a st. germaini cserjésben vadász­nak.) Bár hogyan legyen a dolog, azon tény, hogy egy szövetséges hatalom diplomatiai ügynökének az átme­netet megtagadtatok, aggodalmat ébresztő lépés. Azon indok, melyre a franczia kormány támaszkodott, Angliá­ból jött volna. Olaszország, Roma, oct. 20. Azon nemrég Paris­ból Montreal tábornokhoz érkezett parancsot, mi­szerint a vincennesi vadászoknak itt helyőrségen levő vadászzászlóalja hadat­ készen tartsa magát, maga az elindulási parancs követte. A zászlóalj már hajóra ült Krimiába, és a 21-ik könnyű gyalog­ezrednek egy osz­tálya által pótoltatik. Az itteni franczia helyőrség kö­zött tehát már nincs több vadász. Az elvonult zászló­alj négy év óta nemcsak az inquisitio-palotát tartá megszállva, hanem az ottani he­lyiségeket a maga szá­mára szállásul rendezé. Ez a S. Ufficio congregatiójá­­nak már régóta nem volt ínyére, de ismételt kísérletei, hogy e nagy épület eredeti rendeltetésének visszaadas­­sék, a franczia foglald sereg különböző parancsnokai­nál tett fensőbb megkeresések daczára, mindig gyü­mölcslélének maradtak. Most, a vadászok elmenetele után ismét Montreal tábornokhoz fordultak, de hasz­talan , mert tegnap a 21-ik ezred nevezett zászlóalja a Sant Ufficióban szállását fölüté. Massa di Profoglioban rendőri házmotozás tartatott több, a mozgalmas idők­ből gyanús egyéneknél, minthogy gyakori összejövete­leik titkos mesterkedésekre látszottak mutatni. Azon­ban a helységnek egy jó birtokú embere Nicolo Forti­­nál czivakodásra került a dolog. Forti pisztolyt sü­tött el, s egy rendőrügynököt megsebesített, de azután a zavar alatt elillant. Háza megmotozásával meglehe­tős hosszú levelezést találtak nála külföldön levő ne­vezetes menekültekkel. Iagybritannia London, oct. 24. Londoni levelezők a londoni és párisi kabinet közti véleményszakadásról beszélnek, mi azonban épen nem jelenti a két kormány közti szövetség megtágulását, hanem annyi mégis igaz, miszerint véleménykülönbségek léteznek, melyek két közösen működő felek között kimaradhatlanok. A főkü­lönbség a dán kérdést illeti. Napóleon a svéd szövetség megszerzésébe belefáradván, sőt azon régi számadás mellett, melyet a Napóleon-családnak a Bernadotteal­tisztába kell hozni, a megnyerési kísérletek meghiúsu­lása miatt föl sem boszankod­va, az angol kabinettel szemben azon eszmét indítá meg, miszerint a dán mo­narchiában a Krízis a skandináv elem erősítésére lenne fölhasználandó. Dánia Norvégia elvesztését tudomás szerint azon hűségnek köszöni, melylyel a szorongatott császári Francziaország iránt viseltetett . Napóleon most azon adósságot, melylyel családja Dániának tarto­zik, leróhatni gondolja, és azon nagy rokonszenv, me­lyet a dánok a nyugati hatalmak iránt mutatnak, nem csekély mértékben azon reményből származik, melylyel ott Napóleonra tekintenek. A franczia császár most va­lóban a balti államviszonyok új radikál rendét indítvá­nyozza. Az 1852 máj. 8-kikötés félretettnek nyilvánít­tatnék, és Norvégországnak Dániával, viszontegyesü­­­lése által a dolgok oly állapota létesülne, melynek ter­mészetes kifejlődésében a Sand egyetlen, nemzetileg kikerekített hatalom védelme alá jutna. Csak akkor, ha éjszak dardanellái egy hatalmas államra bízatnának, mely létezéséért és­ növekvéséért a nyugati­ hatalmaknak elkötelezve lenne, Oroszországnak a balti tengereni megszorítását csak akkor lehet remélemi. Azt is ál­lítják , miszerint Napóleon nem vonakodnék a po­rosz kabinetnek a holsteini partok megszerzését fentartani, jutalmul a nyugati szövetséghez állásá­ért. A dán monarchiában a német elemnek az ősz­­államban föl nem olvadni akarása , valamint más­felől az eidei­ párt makacssága az, mi a koppenhágai krízist szülé. A dánok Norvégiában több mint kárpót­lást találván, Holsteinnak az államkapocsból leendő ki­szakadását örömmel néznék, s ez hasonló örömmel csat­lakoznék az északi német állam testéhez. Mindenesetre véget kell vetni a Sund­ingó állapotának, mivel a nyu­gati hatalmak csak akkor működhetnek Oroszország balti partjai ellen, ha a dolgok helyzetével hát mögött tisztában vannak. Szintén önként értetődik, miszerint Napóleon ezen eszméi könnyen rajzolható kérdések alakjában vannak felöltöztetve, de épen oly bizonyos az is, miszerin az Aberdeen-kabinet mindaz iránt, mi a földterületi viszo­nyok megváltoztatására mutat, legyőzhetlen bor­­zadálylyal nyilatkozik. Az Aberdeen által kifejtett azon túlságos igyekezetnek, hogy a számításba, csak megállapított és kötésszerűleg fenálló hatalmak vézes­senek, a franczia régensnél, kinek uralma a bécsi kö­tésektől nemkülönben eltérő, rosz­vért kell csinálnia. Napóleon igen jól érzi, miszerint ha a területi sta­tus quo megállapításával köttetnék a béke, új koronája nem sokára, a régi kormányokkal szemben precarins ál­lásba juthatna Innen erednek Párisban a felmerülő fel­osztási eszmék. Másfelől úgy látszik, miszerint az angol aristocratia az európai állampolitika radikál újjáalakí­tására nem érzi magát elég erősnek. Ezért a fontolód­­zással a császárt annyiszor türelmetlenné teszi. Az itteni orosz párt, mely a szakadást tudja, termé­szetesen igyekszik azt még nagyobbnak rajzolni, mint az valóságban létezik. Mint az orosz pártiak beszélik, a nyugati hatalmak még a fölött sem egyeznének, hogy a krimiai hadjáratot mikép hajtsák végre, s ha szikerü­l, mikép zsákmányolják ki. Anglia a háborút csak a partvidékre szándékozik szorítani, és a krimiai hosszas occupatio veszélyes kísérletét nem tanácsolja, míg Francziaország Krimiát Oroszország déli partjai meg­hódításának kiindulási pontjává akarná tenni. Ha a Szebasztopol előtti eseményekben a diplomatia keze játszik, akkor meg kell vallani, miszerint lord Raglan pedant lassúsága eredményny­el dolgozik a diplomatia részére. Az angol tábornok az oroszoknak időt enged a magukhoz térésre, saját katonáit kifá­rasztja, s ezek elhelyezéséről oly roszul gondoskodott, hogy az epemirigy, a sátrak hiánya miatt elősegíttetvén, az ostromlók közöl hetenként 200-at ragad el. Soulé Londonban vala, ő meggyőződhetett, misze­rint kedvencz terve.Cuba megszerzésére az alkalmas idő még nem érkezett el. Mikép az angol kormány reméli, a tekintélye­ és eszközeiben meggyengült Pierce-párt a Cuba-kérdést elbukni engedendi. Pierce kormányzati idejének fele már lejárt, s többé már nem azt kérde­zik, hogy mit teend, hanem ki lesz utóda. Buchan­an, az itteni amerikai követ, már az elnöki kijelöltetésen dolgozik ; ez oly constellatio, melynek a szorosabb an­gol-amerikai szövetségre jó jelentése van. London, oct. 27. — A „Morning Post“ következő rövid s szórt betükkel nyomatott vezérc­ikket tartal­maz : „Mi úgy hisszük, hogy minden ellenmondástó­­l­ félelem nélkül mint tényt említhetjük, miszerint az egyesült államok és a san-jdo­­m­i­n­g­ó i köztársaság közt az alkudozások egész sorozata ment végbe, melyek egy északamerikai protec­­torátus megalapítására vezettek,—mely tényleg s nem­csak név szerint San-Domingo szigete azon részének an­­nexatiójára is kiterjeszkedik, mely a hasonnevű szabad államhoz tartozik. Egy ily fontos positio megnyerését Nyugat-In­diában az egyesült államok kormánya részé­ről,— oly positioét, mely két oldalról is fenyegeti Cu­ba és Porto-Rico spanyol birtokokat és így nyugat­­indiai birtokunkat is egyenesen érinti, közönyösen épen nem nézhetünk. Ez nyilvánosan azon dicsvágyó és támadó politikának eredménye, melyet Éjszakameri­ka az atlanti világtenger mindkét oldalán, mint látszik, el van határozva követni.“ A „Times“Németország szabadsága, füg­getlensége és egysége mellett mennydörög. „Igen félremagyaráznák, — úgymond a „Times“ — a brit sajtó szándékait, ha azt tennék fel felőle, hogy nekünk valami indítóokunk volna a német nép ellen bizalmatlanságot vagy épen ellenséges indulatokat ger­jeszteni, s ez által m­eggyöngitni ama jó egyetértés kötelékeit , — melyek Angliát és a nagy német nemzet kormányait mindenkor egymáshoz csatolák. — De midőn mi Európa ügyeiről általában , a külföld állapotáról pedig különösen szólunk, né­melykor kötelességünkké válik, sőt előjogunk is van hozzá, oly igazságokat­ kimondani, melyeknek amaz ál­lamok kevésbé szabad publicistái szavakat nem adhat­nak ; s a bátorság, melylyel oly kérdések fejtegetésébe bocsátkozni merészkedünk, melyek nem tartoznak köz­vetlenül a mi fórumunk elé, nem kevéssé fokoztatik azon meggyőződés által, hogy az angol sajtó megjegy­zései Németország helyzete felől, a jelen nehéz krízis­ben Németország legjobb s legderekabb férfiai szívében viszhangra találnak. Mi­vel ők együtt azt óhajtjuk, hogy Németországot egyesültnek, függetlennek és sza­badnak láthassák. A nem miniszteri lapoknak nem látszik, a krimiai ég oly igen derültnek. A „D­a­­­­­y N­e­­r­s“ fejét rázza a bombázás megkezdetése fölötti tu­dósításra. — Minden , mit eddig határozottan tud­hatni , a következő, Marseillen keresztül távirato­zott tényekre szorítkozik: hogy K1-kén a rés­törő üte­gek a fehér torony ellen be valának végezve; hogy az orosz ütegek három nap hosszant minden siker nélkül tüzeltek a szövetségesekre; hogy az ellenség, I2-kén, néhány kirohanást tett és visszavezetett, hogy a görö­gök mindnyájan hirtelen kivonultak Balaklavából, és hogy 12 kére várták a város megtámadtatását. Elég az h­ozzá, hogy 13-án a bombázás még nem kezdetett meg, mialatt az ellenség vakmerő bátorsága és vállal­kozási szelleme mindinkább növekedőben volt. De az ostromlási operatiók lassúsága fölött, nemcsak az oro­szok, de a cholera miatt is méltán lehet panaszkodni. Csak egy napi halasztással is a betegek és halottak névjegyzéke mindinkább növekedik, miután a hadse­regnek a tábori életet szükségtelenül meg akarták ne­­hezítni. 7-én a katona-sátorok még jól elpakolva szál­lító hajókon valának. Só, bors, főzőedény s orvosi sze­rek az elérhetetlen luxus-tárgyak közé soroztatának. Ha a kormány Fox és Henderson uraknak, mint tábori szállítmányozóknak Szebasztopol lerontását szerződés-szerűleg adta volna haszonbérbe, az egész munka valószínűleg már régen be leendett fejezve. A „Herald“ megjegyzi, hogy Raglan lord még 5-kén sem akart sátrakat és tábori podgyászt partra szállíttatni, ez igen gyanús dolognak látszik, vagy azt hitte, hogy Szebasztopolt egy csapásra beveheti, (opera­­tiói szerint ítélve azonban ez nem az eset); vagy pedig igen rosz sejtelmei voltak ezen pont fölött, és hátrálás esetében nem akarta magát sok podgyászszal megter­helni ; és ide kell lőni a dolognak, mert ha sikerül az ellenséges flotta elvétele, s az orosz erődök legyőzése rövid idő alatt, a hadjáratot ez évre félbe kell szakasz­­tani. A hideg időjárás, a folytonos esőzés, az őszi sűrű ködök, s az éjszaki nehéz harmatok a szövetségeseket iszonyú veszteségeknek tennék ki. Szebasztopol küle­­rődeivel készen lenni, épen nem oly gyermeki játék, mint sokan gondolták. S nézetünk szerint legroszabb az, hogy néhány hajó elsülyesztése a kikötő bemeneté­nél épen nem volt oly balga gondolat Menzikoffról, mint sokan gondolták. E rendelkezés az oroszoknak egy 5 sorhajóból (mindegyik 124 álgyús, ismét 4 sorhajó­ból (i. e. 84 á.), 2 fregattból (m. e. 60 á.) 5 korvett­­ből (m. e. 16—20 á.), 12 gőzösből és 64 álgyuvaszád­­ból álló flottát hagyott rendelkezésükre; más szóval : egy úszó széloldalt 600—700 darab nehéz löveggel. Midőn az éjszaki oldalt készültek megtámadni, Dun­­d­a­s admirál hírül ada, hogy 8 orosz sorhajó kelet- és nyugat felé horgonyzott; három közölök oldalrást volt fordítva, hogy a magasabb területet golyóival bejárhas­sa. A déli oldalon ezen manővert még sokkal jobban lehet ismételni, mielőtt az orosz szárazi ütegek elvé­tettek, s mielőtt a város elhamvadt, az oroszok hajói­kat éjszakán, ostromló lövegeink lőtávolán kívül, el­vontathatják, ha az ostromló sereg ezen iszonyatos szo­morú játékot végig akarja játszani.­­ És ennek iszo­nyatosnak kell lenni, mert nem mondunk igen so­kat , ha azt mondjuk , hogy a mindkét oldalréli orosz erődökről, valamint a kikötőben horgonyzó ha­jókról is nem kevesebb, csak mintegy kétezer ágyú fog ellenünk dörgeni. Olcsó győzelmet semmi esetre sem várhatunk. A „Punch“ legújabbi számában egy, kétségkívül jó­indulatú, csakhogy igenis prosarcus variatióját hozza az Arndt-féle nemzeti dalnak: „What is the Ger­man’s Fatherland.“ Azt vélnők, hogy versbe foglalt „Times“ czikket olvasunk; a költeményt a „Times“ azonnal föl is véve lapjába. Az Alma melletti csatában elesett 1400 halott közt nem több, mint 750 izlandi volt. Azon tudósítás, hogy a spanyol udvarnál Mr. Soulé — amerikai követtől a Francziaországon keresztüli utazásra a visuai megtagadtatott, itt minden lap ha­sábjain fölmerül. Ezen franczia rendőrségi rendszabály eddigelé még nem commentáltatott. A királynő és Albert herczeg (a mai reggeli lapok egyhangú jelentése szerint) nov. 21-re, a Princess Royal 14-ik születési évnapja után, Osborneba utaznak, hogy ott, mint beszélik, dec. közepén a francziák császárját és császárnéját, mint vendégeket fogadják. Az utóbbiak a Wight szigeteken a királyi családdali rövid mutatásuk után Windsorba költöznek át, hol tánczvigalmak és lako­mák sora adatik, oly fényes, minőt még Victoria kormá­nya alatt nem láttak. A császári vendégek, mintegy 8 na­pig fognak Windsorban mulatni, a császár a térdszalag­­rend lovagjává üttetik, mely alkalommal a legnagyobb fényt fejtik ki, s vele együtt a lovagrendbe fölvétetnek : Earl of Carlisle, Ellensmere és Eglinton a meghalálozott lord Anglesey, Londonderry és Beaufort helyébe. Katonai nagy látványokról szó nem lehet, mivel részint kevés csapatok vannak a szárazon, részint mivel decemberben nem könnyű paradirozni. Be­szélik továbbá, hogy Windsorban azon szobák, melyeket a porosz király lakott, a császári vendégek fogadására legpompásabban fölékesíttetnének. A kormány a low-morei öntödében 100 különös üregt­árgyat öntet, melyekből 94 fontos tojásdad golyókat le­­hetene lőni. Ezen kívül a kormány egy magán gyárral alkut kötött, mely arra kötelezte magát, hogy hetenkint 18 legnehezebb árgyat szolgáltat. Törökország: Montenegróból halljuk, hogy ott a csend utolsó időben nem lett megháborítva. Danilo Triestbe ment, s elutazása előtt parancsot adott ki, hogy gondoskodjanak arról, mikép a határon lehetőleg minden alkalmat a súrlódásra kerüljenek. Dona fejedelemség- Bukaresti, oct. 25-i tudósí­tások szerint M a­s­h a­r pasa, ki egy proclamatioban minden ünnepélyességeket Stirbey hg idejövetelére be­ül ott, parancsot kapott Stambulba lőni, s ott magát ez önhatalmú lépésért igazolni. E fordulat kétségtelenül Stirbey hű állását tetemesen könnyitendi s jövendőben minden cselszövényeknek véget vetend. Oroszország, Sz.-Pét­er­várról oct. 21-ről jelen­tik. A tegnap megjelent udvari lap közlésre méltó czik­ket hoz. Ez végül Oroszország jelen programmját tar­talmazza s tartalék nélkül kifejezi a czélt, melyet Oroszország a jelen háború által elérni akar. Legelőbb azt emeli ki, hogy a nyugati hatalmak által a Porta irányában emelt, alattvalóinak egyenjogúsítását illető követelés kétszerte többet szándékozik keresztül vinni, mint mit Oroszország valaha, s főleg Menzikoff külde­tése által kivinni szándékozott. A főpontról, e jogoknak orosz véduraság alá helyezéséről természetesen igen eszélyesen nem szól. „Ha — úgymond az udvari lap, „a nyug­­hatalmak meggyőződésében feküdt, hogy an­nak ki kell vitatnia, mit most ezélba vettek, akkor Menzikoff­egnek Stambulba küldetésekor Oroszország­hoz így kellett volna szólniuk : „Te nagyon is keveset kívántál, te csak a fél, mi a teljes egyenjogúságot kí­vánjuk.“ A boldogtalan virály ekkor ki leendett kerül­ve és (szór­a szóra igy áll) a kék könyv hűtelen köz­zététele ie­őlegessé vált volna. — A császár nemes és határozós­­zava, melyet annak idején Törökországra nézve Ai­gliához intézett — mond tovább az ud­vari lap — reá mint fejedelem, keresztény és szövet­ségesre legcsekélyebb szentfoltot sem vet, mert az ot­tomán uralom fenállása anomália, életképtelen jelenség. Bensőleg Anglia Oroszország igazáról és az czár né­zeteinek helyességéről meg volt győződve, de önző czéljait elhallgatta , hogy kedvező pillanatban min­dent saját hasznára zsákmányolhasson ki. Ha Anglia nem félne a czár hatalma és hajthatlan jellemétől, a világ Anglia és Francziaország közt soha szövetséget nem látandott Szövetséges után néztek tehát, kit a czél el­érése után könnyebben lehet láb alól eltenni, mint Oroszországot. . . Mi végre Oroszország hivatását illeti, az bizonyosan nagy, mert Oroszország, hivatva van, „az angol materialismusnak határt vetni.“ — „Fran­cziaország erre nézve csak második sorban jó tekintet alá; ez tajtékzó politikai örvény, de nem állandó, las­san romboló inundatio. Angliát kell leküzdenünk, mert ez maga, s nem Francziaország, tűzhelye és támasza minden forradalmi elvnek. Nem Oroszország, hanem Anglia az, mely a kereskedelmi szellemtől elragadtatva, az emberiség és nemzetek jogait lábbal tiporja. Oroszor­­szág rendeltetése,Európát a nyugat áradásai ellen megvé­deni. Valamint előbb ez ár keletről nyugatra, úgy most viszont keletre tör. Bármiként tekintsük is a jelen há­ború okát, az orosz-török harcz kétségtelenül magán hordja a vallási bélyeget.“ További fejtegetéseiben e lap azon következtetéshez jut, hogy e bábom a nyug­­hatalmak politikája által a conservatismus (Oroszor­szág) harczává a „communistikai köztársasággal“ ala­kult át. — ,,A­ czárnak — igy folytatja — tehát csak egy becsületes és jogos útja marad, a szavát, hogy hódításokat nem teend, meg fogja tartani, de egyúttal feladata, Oroszország túlsúlyát a Bosporusnál ismét helyreállítani, mert ez elkerülhetlenül szükséges egy valódi rend megalapítására. Oroszország szent köte­lessége, a Bosporusnál a kereszténység uralmát helyre­­­állítni s megszilárditni. Végre a czárnak mint Europa védnökének magas feladása, a conservativ Európának fenállását biztosítani. Ezt a mostani körülmények közt Oroszország csak makacs harcz által érheti el, mely Anglia hírvágyát megtöri és a törökök gazdálkodásának feltétlenül véget vet!“ — Ausztriában az udvari lap ezen p­rogrammját a Bosporusra nézve komoly tekintet­be veendik. Az orosz görög kereszténység uralma a Bosporusnál maga Oroszország uralma, s ennek feltét­len uralma a Bosporusnál egyszersmind uralom a Pon­­tus s a Duna felett. Az orosz udvari lap a kormánykörök legbensőbb meggyőződését fejezi ki. — Az „Ind. Beige“ közli az orosz jegyzéket, melyben gróf Nesselrode a négy békefeltételnek Orosz­ország részérőli visszautasítását indokolja. Ezenkivü­l közli még a berlini kabinet válaszát is e jegyzékre. A két okmány következő : Budberg báró úrhoz Berlinben. Szt. Pétervár, aug. 14. (26.) 1854. Báró ur­ Werther báró ur elénk terjeszté kabi­netjének múlt hó 1-jéről (13) kelt közleményét. Ebben a porosz kormány, miután a nyugoti hatalmak által tervezett s Ausztria által elfogadott pontokat taglalta, azon véleményét fejezi ki, hogy e pontok alkalmasak volnának a megkezdendő békealkudozások alapját ké­pezni s ez okból elfogadásukat ajánlja. Feleslegesnek tartom, báró úr, az okok elsorolását, melyek nekünk ezen új feltételeknek még csak taglalását sem en­gedik meg. Ezen okok eléggé kifejtvék a másola­tilag ide mellékelt válaszban, melyet Ausztriához in­tézünk, s melyet ön ama kéréssel fog a berlini kabinet­tel közölni, hogy azt tudomásul vegye. Mélyen sajnál­juk, hogy ez alkalommal sem fogadhattuk el barátsá­gos tanácsait. De miután épen ezen tanácsokon alapult a részünkről tett utolsó nyilatkozatok fogalmazása, melyekre Ausztria oly egészen eltérő modorban vála­szolt, mint­sem ezt a porosz kormány ígéreteihez ké­pest remélhettük volna — sőt miután e nyilatkozatain­kat e tanácsok úgy­szólván tollba mondották, a berlini kabinet kétségkívül nem fogja csodálni, ha mi el nem térhetünk azon alkudozási alaptól, melyet maga a ka­binet is méltóságosnak és kielégítőnek vallott. Haszta­lan hoztunk Ausztria s Németország érdekeinek min­den tőlünk telhető áldozatot. Ama pillanatban, melyben mi a nélkül hogy tudnék, mily kezességet nyújtana Ausztria ezen államnak, a Dunafejedelemségek kiürítése által oly eszközt adtunk kezébe, melylyel ő a jegyző­­könyvi kötelezettségtől magát elszakitá . Ausztria jónak látta , e lépés balmagyarázata által még jobban csatlakozni a nyugati hatalmakhoz ama pá­lyán , mely oda vezet, hogy velük közösen oly feltételeket szabjon elénk, miknek a nyugati ha­talmak nyílt vallomása szerint az a czélja, hogy Oroszországot megalázzák és anyagilag gyöngítsék, nem — állítólag —­ az európai egyensúly biztosítása, hanem annak kizárólagosan saját előnyükre fordítása, s határozatlan időkig veszélyeztetése végett. Mi ismételt engedmények által eléggé tanúsítok, melyik részen van­nak valósággal a békés érzületek. Ezen engedményeink egyike sem fogadtatott el, sőt ellenkezőleg mindegyik csak újabb követelésekre nyújtott alkalmat. Nagy saj­nálatunkra tehát részünkről nem marad fenn egyéb, mint a helyzetet, melybe kényszerültünk, elfogadni s az eseményektől kedvezőbb alkalmat várni a békealku­dozásra, mely legőszintébb vágyainknak leend mindig tárgya. A császár önt megbízta, nyilatkoznék ily érte­lemben a porosz kormány előtt, tudomására hozván a jelen sürgönyt. Nesselrode, Welther báró porosz követ urnak Sz. Pétervárott. Berlin, sept. 5., Báró ur ! Van szerencsém önnek ezennel átküldeni ama sürgöny másolatát, melyet báró Budberg oly czél­­ből közlött velem, hogy az ahhoz mellékelt okiratokról értesítsem, mik ugyanazon napról aug. 14-éről (26) keltek s Gortsakoff bghez intézvék. Ma én csupán csak a fölötti sajnálkozásom kifejezésére szorítkoznám,­­ hogy a császári kabinet az ajánlott békealkudozási ala­pok elfogadásától vonakodik, ha báró Budberg sürgö­nyének néhány helye válaszra nem kötelezne. Az orosz sürgöny értésül adja, hogy a sz.­pétervári kabinet utol­só nyilatkozatai vagy­is a Gortsakoff bghez június 17- kéről (29) kelt sürgöny egyszersmind közösen általunk is tollba mondatott , ennél fogva bizton remélleni le­hetett, hogy mi e sürgöny jóváhagyása után nem fo­gunk az abban foglalt békealkudozási alapoktól lénye­gesen eltérőket Oroszországnak ajánlani. Mi, midőn a s

Next