Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-14 / 1453. szám
szűkölkdik, mint Angolország a közkatonákban. Ha Berlinben a londoni felsőház tagjainak azon gorombasága miatt megharagudtak, melylyel ezek Poroszországról szólnak, meg kellene gondolni, hogy az 1830 ki lordok sem voltak udvariasbak s a németek mégis az angol idegenlégióba szegődtek, mert az érdek, melyért ez kitt dőlt, egyszersmind Németország érdeke is volt! Ez most is úgy van, vagy Poroszországnak tán más érdeke van mint Németországnak s igy a porosz alattvalónak nem volna szabad, a mi más német alattvalónak szabad? Ezt ki kellene nyilatkoztatni: akkor mellünkre ütünk s következtetésünket tökéletesen hibásnak valljuk .... Mig Poroszország állása ily kétes, Ausztria hadiereje teljes kifejtésében is meg van szorítva Oroszország irányában távolról sem oly veszélyes, mintha Poroszország tevőleges gyámolitására számolhat ... „De hisz Poroszország e gyámiolitást megígérte“ fogják mondani, igen ám és írott szavát meg is fogja tartani ; erről nem kétkedünk. — De nem az ígéret betűje, hanem az ígérő indulata eldöntő és valóban megnyugtató. A háborúban mindenféle váratlan esemény adhatja magát elő s a szövetségestársnak indulatától függ, kinek hasznára akarja ezeket fordítani! Ismételjük, mig Ausztria Poroszország őszinte és feltétlen egyetértésére nem számolhat, addig Ausztria ereje félig le van nyűgözve, addig Poroszország az orosznak hallgatólagos támasza s mindaddig Oroszországnak nincs elegendő oka, büszkeségét őszinte és a nyűgat kivonatainak megfelelő békekötés által lehangoltatni. ..Az elkülönző tagosítás gyakorlati keresztülvitelének rövid vázlata. A fenálló törvények, és gyakorlat alapjain Magyarország újabb polgári viszonyaihoz alkalmazva.41 (Vége.) Kiosztási térkép, lelek- és birtokkönyv. Az egyességek vagy birói eljárások utján történt ki hasítás végeztével, a határnak uj alakjáról, az egyénileg elkülönített minden birtokok tér arányos fekvését és keretét pontosan kimutató térkép, — a helyezett fekvésre vonatkozó telekkönyv, — és minden birtokosok magán illetőségét összesítve kimutató birtokkönyv készíttetik, öszhangzásban a tagosítást illető minden adatokkal. Ezen okmányok jövendőre biztos adatokat használtatván minden földbirtokot illető kérdésekben, szigorúan hiteles ittelniek, és községileg szintúgy mint közigazgatásilag biztosított felügyelet alatt kell tartatniok. Szabad legyen mellékesen megjegyeznem, hogy ezen elkülönözési és tagosítási munkálatokat igen czélszerűen vszhangzásba lehetne hozni, a telekadó kivetésének állandó rendszerével, úgy hogy amazoknak országszerte leendők végrehajtásával — ha a munkálódó magánmérnököknek a térképek és telekkönyvek szerkesztését illetőleg általános utasítások fognának kiadatni — egyúttal az állandó cataster alapjának is igen nagy része, különös országos teher nélkül is kieszközölhető lenne. Tagosítási perfolyam. A gyakorlati kivitel ezen lerajzolt vázlatához illő alkalmazását a bírói eljárások és törvénykezési formaságoknak közlő hívatlan kontárkodás nélkül nem merészelhetvén, azt felsőbb szakképességek ügyszeretetére bizni legczélszerűbbnek ismeri, — csupán vázlata folyamán átvonuló azon alapvéleményt bátor még ezúttal záradékul felemlíteni, hogy a tagosítások keresztülvitele nem feltétlenül tartozik az úrbéri törvényszékek korlátoltabb hatósága alá, hanem csak annyiban, amennyiben azokat az úrbéri elkülönözésnek legalább elvben és papiroson tett elintézése nélkül létesíteni sem lehetne, vagy azon esetekben, midőn a helyezett körülmények nemcsak megengedik, hanem egyszersmind javalják, hogy az elkülönözési alapokon egyúttal, gyorsabban és kevesebb költséggel, az urasági és közbirtokossági javak — A csüllő-barlangból mit sem hallani már, mondá Touril János.— Nem, semmit, viszontá a mozgott szórakozottan. — Ha meghalt volna a barlangban ! — Az nem volna lehetlen, mondá Asztrea merengve gondolataiban. Kis szünet múlva hozzátevé: — Ha a marquisnak nem kellek, a nagy Rostán veszem férjül. — Az ugyan fényes egy házasság volna ! szólt nevetve a kuruzsló. A mozgott arcza elsötétült. — Öt legjobban szeretném, úgymond. — Ezt a dőzsönetet, naplopót, kinek egy garasa sincs, ki minden kötényt űzőbe vesz. . . . _' Ő szebb és erősebb, mint a marquis! —* De családos ember, téve hozzá Touril. — Én ezt mind meggondoltam, viszontá a morgatt. Úgy gondolom , holnap fogják holmiját nyilvánosan elárverelni. — Igenis, holnap. Sürgettem a phéhéreli törvényszolgát, mert te úgy akartad, — miért, azt nem tudom. Asztrea Touril vállához támasztó fejét. — Ha marquisné leszek Parisban, mondá halkan s mintegy magával beszélve, magam sem hinném történetemet, ha valaki előttem elbeszélné. — De a nagy Rostán nem marquist mondá Touril János. — Majd azzá lesz. — Ö szereli nejét Magdolnát. . . • — Az nem tart sokáig. S szórakozottságában végig begombolá a kuruzsló kabátját. — Szép marquist fogok kapni, gondolkodok félig fenszóval. Ö maga sem tudja, hogy ő enyém, ő mindnyájokat megcsalta ; én első csókom árán megveszem tőle egész akaraterejét, lelkiismeretét , jövőjét. — Oh , te gyöngye vagy az ördögöknek ! mondá Touril János örömriadva, s mint gyermeket hintázta öt térdein. — Csitt! szólt a morgatt, ujját ajkára tevén. A barlang felöl halk nesz hallatszott. Asztrea lassan fölkelt. — Nagyon messze vagyunk, úgymond , itt mitsem láthatnánk. Óvatosan lement a fövenyes partra s a legalsó szikla mögött bujt el. Viktória épen a barlangból lépett ki. Karján volt gyermeke. A kecske utána ment. Viktória lassan haladott a part hosszában. Zokogását hallani lehetett. Közben közben a kecske mekegett. Asztrea visszatartó lélegzését. — Hova megy ? kérdé reszkető hangon a kuruzsló, ki utána jött volt. Asztrea nem felelt. Viktoria megkerüle a sziklasarkot, s azon gyalog ösvényen indult tova, melyen ide jött volt. Touril János mélyen fölsóhajtott. — Azt hivom, a vízbe veti magát, úgymond s letörte homlokáról a verítéket. — Még nem, susogá a morgott. — Még nem? ismétlé Touril, ijedten hátrálva. Kitaláltad ? — Mit? — A saint-casti tölgyhöz megy Asztrea némán bólintott fejével, a kuruzsló borzadozott. — Ment már oda több más is, mondó Asztrea. Az ő leánya is úgy fog járni, mint én, ő is szerencsés lesz. . . . Most már jöhet a marquis! E végső szavaknak varázserejök látszott lenni, mert hallani lehetett a fán surlódó kötelek sajátságos neszét. A világítótorony sugarai egyszerre a hajó sötét vitorláira estek, mely nagy merészséggel egészen a part közelében haladott, bizonyítván, hogy vezetője legalább igen jól ismeri a tengerfenéket. — A tatball szél ellen! a kormányfél forduljon! hangzik a fojtott hangon mondott parancs. A flambart lassabban kezdett haladni, s aztán úgy állt meg, mint naszád, melynek evezőivel visszafelé dolgoznak. A hátsó fedélzeten nyikogtak a csigák, egy csalnak gerincze a habokat érintő. Mindjárt azután a partról hallani lehetett a szalmával körülkötött evezők tompa, kimért csapkodásait. A flambart megfordult s a fok felé vette irányát. A csalnak, alig ötven lépésnyire Touril János s a mozgattól, partot ért. — Egészen sötét van, hallatszik egy fiatal ember hangja. — Ez Antal marquis, mond Asztrea halkkal. Más mélyebb hang felelé. — A barlang ott van, épen előttünk. — Ez a gazember Sulpice, mormoga a kuruzsló. Sulpice talán egykor pórul járatta a kuruzslót. Touril János nagy testi erővel bírt, de azért eltette az ütlegeket, hogy alkalmilag visszaszolgáltassa azoknak, kik magukat nem tudták védelmezni. — Ha erre fordul a torony lámpája, meglátja ön a kis partot, téve hozzá a második hang*. A lámpa fordult s megvilágítá a nedves tengeri füvet s a ragyogó csillámköveket. — Hasalj le a földre! sugá a morgatt Jánosnak. Touril János gyorsan követé a morgatt példáját. Most világosan megismerheték a fiatal marquist és Sulpicet, kik mindketten köpönyegbe valanak burkolva. A csolnakban csak egy hajóslegény maradt hátra. Mintha mozgott volna valami a sziklák között, mondá Sulpice. A marquis már a parton sietett, hogy a barlangba juthasson. A levél, melyet a postalegény a házban átadott volt, ezen helyre rendelé szegény Viktóriát. A marquis szive hevesen dobogott. Csalhatlanul a csüllőbarlangban gondolá találni Viktóriát Sulpice a csolnakban maradt legényhez fordulván, mondá : — Roblot, te tuban a kis öbölben fogsz reánk várni. Csak nálad van órád ?. — Nálam, patron. — Ha éjfélkor még nem vagyunk ott, az áradás bekövetkeztével körülevezed a fokot, s Trégur alatt várakozol. — Értem, patron. — Ne sokat dúdolj, és csukd le pipád kupakját. — Meglesz. Megtörténvén az összebeszélés, Sulpice is a barlang felé vette útját, Roblot kivetette a csolnak horgát, rágyújtott s halkan dúdolni kezdett. A pipa égett, a legény lecsukta kupakját és szűrköpenyébe burkolódzott, őrködendő a csolnakban. — Viktoria! kiáltott a fiatal marquis a barlang bemeneténél. — Épen jókor jött! suttogó Touril János. — A levél, . . . mond a morgatt, ki sejté, hogy a találkozás ki volt csinálva. De félben szakitá szavait, s hozzá velé: — Sulpice ide néz. Mindketten bosszant a földön feküdtek, mint a nyúl, ha barázda közé lapul. — Viktoria! Viktoria! kiáltotta fiatal marquis még egyszer. Sulpice huszonöt lépésnyire a sziklától megállott; csak sötétbarna, tengeri füvel és kagylókkal borított köveket látott. Belépett a barlangba és igy szólott: — Korán jöttünk, a kisasszony nem sokára meg fog jelenni. — Ez a haszon belőle, mormogott a kuruzsló, s térdeit tapogatá. Az ember földie hasal, mint a bolond s összetépi ruháját. — Majd megfoldozom, igérgeté Asztrea, s égő kezét a kuruzsló ajkára tévé. Ezt ő oly hangon mondotta, mintha duzmogó gyermeket akarna lecsitítani, hanem egészen megváltoztatott hangon tévé aztán hozzá : — Én itt maradok; az én jelenlétem itt szükséges. Ideje fölmenned a toronyba. — Mondd, mit tegyek, ha akarod, hogy elszántan cselekedjem, viszonza Touris. A morgatt egyetlen perczig sem gondolkozott, minden világosan állt lelke előtt— Mondom neked , szólt legkisebb habozás nélkül, hogy ez éjjel még lődözésnek kell lenni. Most , miután hallám, amint a marquis a kis Viktóriát kiáltotta, többet tudok, mint elébb. Vetted-e észre, hogyan reszketett hangja ? Még szereti őt. Én többé nem számolok reá. Csak lelkiismeretem megnyugtatása végett akarok még tenni kísérletet. . . . Roche-Guyette mellett ma estve lődözni fognak. A csempészsarka nap lementekor látható volt, s az űrhajó űzőbe veszi azt. Csak az állomási parancsnokot kell kéz alatt meginteni. — De nem látom be, miért kell nekünk lőnünk. — Mert valakinek meg kell halnia. . . . Touril János felfújta pofáját. — Egynek legalább meg kell halnia, mielőtt a nap ismét feljöne, téve hozzá a morgott. — És kinek ? kérdé a kuruzsló. Asea, nem felelve a kérdésre, folytasd : — Kell, hogy a környék lakosai mondhassák. A sziklafoki vámőrök találomra lőttek. — De kinek kell meghalni? ismétlé Touril János. Talán kettőnek, mondá Asztrea, még mindig kitérőleg, talán kettőnek, a szerint, a mint a dolog fordul. Minthogy Touril még mindig térdét dörzsölgeté , a mozgott két gombostűt húzott ki vállfüzejéből, s rá alkalmazd az első előleges tapaszt a vén nadrág sebeire. ■ — Ez nem fog tartani, morgott a kuruzsló. Én mindig azt gyanítom, hogy te el akarsz osonni, te kis sátán ... Bal lábam rendben van. ... Te tudod, hogy én nem vagyok verekedések barátja; ha vér foly, nekem semmi közöm az egész dologhoz. — De gondold meg, mond a morgott, hogy holnap oda van a hétszázezer frank. Ez éjszaka leszünk gazdagokká. . .. vagy soha! (Folytatjuk.) - a volt jobbágyokéitól a helyszínen is elkülönittessenek. — Tiszta közbirtokosságok, és ezekkel ma már tökéletesen egyenlő elkülönzött vagy elkülönzendett volt jobbágyi községek, minden különbség nélkül az 1836 XII. t. sz. rendeletei és nagyban hivatozott gyakorlati alkalmazása szerint tagosítandók. --------------Nem zárhatja be közlő igénytelen előterjesztését anélkül, hogy hivatalos köre a mérnökség érdekében némely tán közfigyelemre méltó észrevételeit még ezúttal el ne mondja. — A szóban levő bírtokrendezések — valószínűen — magánmérnökeink, ez országszerte munkaedzett és munkasovár osztály által fognak végrehajtatni, kik az erre vonatkozó munkálatokban — daczára szűkebb körű iskolai előkészületeiknek a gyakorlati képződés által valóban jeles ügyességet fejtettek ki, és nem kevésszer meglepő eredményeket mutathatnak elő. Tagadhatatlan azonban , hogy szigorúbb ellenőrködés hiányában sokszor avatatlanok kontárkodásai miatt , ezen osztálynak a teljesítendő feladat kényes természetéhez képest okvetlenül szükséges tekintélye és a közvéleménynek iránta valóban kívánatos elismerése, nem kis mértékben alásülyedeltnek látszik. Némi orvoslatul ezért ajánlottam egy részben a mérnöki munkáknak szigorúan ünnepélyes hitelesítését; de még ezenkívül czélszerűnek vélném — a szabad munkaverseny legkisebb korlátozása nélkül azonban — a vállalkozott mérnöknek, minden ilyen akár bíróilag akár egyezkedésileg megindított munkálatokba ünnepélyes bevezetését, — végre felsőbbségileg megbízatásokat, — a telekadó kivetésének állandó alapját teendő mérési adatoknak, kibocsátott általános szabályok szerint, elkészítésére, és beszolgáltatására. Ha ezen alkalmazás, a magas kormány által — életrevalónak találtatván — czélirányosan rendeztetnék, míg egyfelöl tetemes munkaerők hivatnának fel, az egyéni érdekeket a társadalom közjavával ápoló élénk forgalomra, másfelől a milliókba kerülő kataszteri felmérések, a legtakarékosabb illőn, mint mondani szokás egy füst alatt tökéletesen elkészülhetnének. Hát várjon a mérnöki tudományok szakában még csaknem szégyenlésig kopár magyar irodalmi munkásság felelevenítésére, a tapasztalatok és eszmék közlésének eredményekben gazdag hullámzását megindítva, nem lehetne-e némi életrevaló kezdeményezést tenni? Mi a vidékeken szétszórva, csak az égető szükséget érezzük, kénytelenek lévén tudományos képződésünket illetőleg, egészen az e tekintetben szellemileg munkásabb fajok és nyelvek lekötelezettjei lenni, de társadalmi viszonyaink magasabb szövődéseiben avatatlanok, meglehet csak igenis idétlen indítványokkal léphetnénk fel. — Pedig vajmennyire való igaz azon mondat, hogy a mérnökség a polgárisultság kengyelfutója, sőt tán még inkább verejtékes napszámosa. - - És — hála nemzetünk élő istenének — a magyar jellem is napról napra kézzelfoghatóbban bizonyítja be gyakorlati életrevalóságát, hajlamát, kedvét, a polgári jóllétben haladásra irányzott cselekvőséghez; valamint naponkint érezhetőbb az e részbeni hátramaradás sajgó fájdalma, a múlt idők közönyösségének sajtoló nemezise, s a nemzet istenének örök áldása fogná dicsőíteni a kezeket, melyeket most legemberibb törekvéseinek gyámolaiként szoríthatna buzgó kebeléhez. Ausztriai folrotfalours, Bécs jan. 12. Szentpétervárról vett bizalmas közlések szerint ugyanott az ó-orosz pártban egy fractio képződött, melynek czélja trónörökös Sándor nagyherczegnek a trónrakövetkezést kétessé tenni (?) s helyette az ő terveiknek jobban megfelelő Konstantin nagy herczeget, a császár második fiát, emelni a trónra. A kor emberei ennélfogvást a most uralkodó czár elhunytéval oly eseményekre tarthatnák magukat készen, melyek sok tekintetben hasonlók azokhoz, mik Miklós czári trónraléptekor fordultak elő. Bécs, jan. 12. A London és Párisból érkező leversek az itteni békereményeket mindinkább lehangolták. Aggodalom támad, hogy az egyes pontok tárgyalásánál előre nem látott nehézségek merülendnek föl. Kivált a pénzügyi vagy költség-pont még egészen elintézetlennek látszik. Míg egy részről azon nézetet fejezik ki, hogy a háború költségei a békealkudozásoknál szóba sem jövendnek, azalatt más, jól értesült oldalról azt akarják tudni, hogy nem kevesebb mintt egy milliárd ezüst rubel fog Oroszországtól a szövetségesek részére hadköltségpótlás fejében fizetendő kivántatni. Természetes, hogy Szebasztopolt előbb a szövetségeseknek el kellene foglalniok. Az itteni conferentiák folyvást tartanak, a sajátképein békealkudozások azonban két, három hét előtt aligha veendik a kezdeteket._____ Egy valaki nem sajnálta a fáradságot, Miklós császár utolsó manifestumából annak sajátlagos jellemét mathematikai uton kiszámítani, s e számításnál azt találta, hogy azon sorok száma, melyekben a háborúban ártatlanságról, az eddig véghezvittek fölötti büszkeségről s lángoló harczvágyról van szó, azokéhoz képest, melyekben föld , tételes békeszeretet és béke említetik, úgy áll, mint 75 : ■ 8-hoz; következéskép a háború valószínűsége is talán a békééhez képest ugyanazon mathematikai proportióban mozog. KÜLFÖLD. Francziaország, Páris, jan. 9. A császár ma délben a hadügyminiszter, Regnault de Saint-Jeand’Angély, Rolin, de Cotte és Mellinet tábornokok kíséretében a tuileriák tisztelgési udvarán (Cour d’Honneur) szemlét tartott a császári testőrség azon hadcsapatai fölött, melyek a Krimiában levő keleti sereghez csatlakozásra vannak kijelölve, és amelyeknek elindulásuk jan. 10. és 11-kén fog megtörténni. Ezen hadcsapatok, Ulrich tábornok vezénylete alatt a mérnöktest egy század árkászából, az 1. és 2-ik gránátos ezred csapatjából, az 1. és 2-ik könnyű gyalog ezred csapatjából, fél zászlóalj gyalog vadászból és két lovas ütegből állottak. A gyalogság hármas hadrendben vola fölállítva, mögötte a tüzérség állott. Ő felsége, miután e hadcsapat a vezése előtt ellovagolt, a Horloge-pavillon mellé állt, hol a zászlóaljak négyszöget képeztek. A császár ezután a hadcsapat közepébe lépett és szilárd s lelkesítő hangon, ezerszer ismételt „éljen a császár!“ kiáltások között következő beszédet tartott : „Katonák ! „A franczia nép, fensőségi akaratánál fogva, sok oly dolgokat fölelevenitett, melyeket örökre elenyésztőknek hittek, és ma a császárság vissza van állítva. Régi ellenségeinkkel benső szövetségben állunk. Francziaország zászlója becsülettel lobog azon távol partokon, hová merész röptű sasaink még el nem jutottak. A császári testőrség — a katonai dicsőség és becsület hősi képe — itt áll előttem, császárát környezve mint egykor ugyanazon egyenruhát , ugyanazon zászlót hordva, és a haza iránt a föláldozás ugyanazon érzelmeivel telve. Vegyétek tehát e zászlókat, melyek titeket győzelemre vezetnek , mint vezették atyáitokat , mint vezetik bajtársaitokat. Menjetek részt venni a még leküzdendő veszélyben és aratandó dicsőségben. Nem sokára megnyerenditek azon nemes keresztséget, mire vágytok és segélyt fogtok nyújtani, hogy sasaink Szebecnni falaira tűzessenek.“ A császár ezen beszéd után lováról leszállott és saát kezével nyujtá a zászlókat a gránátosok és kön-nyü gyalogok ezredeseinek. Császárné ő felsége, ki az erkélyen állott, ekkor a négyszög közé lejött és a császár karján börülsétált. Ő felségeik többször megállották, hogy a katonákhoz szóljanak. A katonaság látván a császárné megindulását, lelkesült kiáltását megkettőztette. A császár, miután a császárnét visszavezette, ismét lóra ült és az elléptetés elkezdődött. A Caroussel rostélyzata előtt nagy tömeg tolongott s éljenzését a katonaságéval vegyité. A nézők mindnyájan bámulták ezen szép csapatok hősies tekintetét és lelkesedését, valamint az általok tett katonai fordulatuk jótosságát. Parijan, 9. A „Constitutionnel“ bécsi levelező... Gorcsakoff herczegnek a négy biztosítéki pontnak magyarázatára tett „szóbeli jegyzéke“ (így nevezi a dec. 28-ai közleményt) fölött nyugvó fátyolt valamennyire szellőztetni igyekszik. Az első biztosítékot „Orosz- és Törökország között a Dunafejedelemségeket illetőleg jelenleg fenálló kötések teljes megszüntetésére“ fordítja, s az orosz véduralom amaz országoknak engedélyezendő intézmények collectiv biztosítása“ által pótoltatnék. Nevezett levelező szerint egyedül ezen „collectiv biztosítás“ alakjára nézve engedik meg a szövetséges hatalmak Oroszországnak a megvitatást, minthogy azt valóban különbözőleg lehet tartani. Mi a többi pontokat illeti, nevezetesen a legkényesebbet, az orosz hatalomnak a Feketetengeren megszorítását, a „C o n s ti tu t io n ne 1“ olvasóit levelezőjének jövő levelével vigasztalja. Mi a bécsi utóbbi események fölött keringő híreket illeti, bizonyos az, miszerint Oroszország a négy biztosítéki pontot (tán némi módosítással) elfogadta, s Ausztria, Anglia és Francziaországot fölszólította további békealkudozásokat kezdeni. Úgy látszik, hogy Ausztria ez alkalommal, mint közbenjáró akar fellépni. A császár az új ujonczozási törvénynek az államtanácsbani megvitatása alkalmával bukást szenvedett. Ezen törvényt ő kezdeményezte. A vita kezdetével, e tekintetben nagybátyja példáját követve , az államtanácsosokat fölszólította,hogy véleményeiket nyíltan mondanák meg. Az államtanácsosok az engedélyt használták, s oda vitték a dolgot, hogy bizottmáná neveztessék ki, mely azt átdolgozza, mivel az ő felségéé nem gyakorlatinak nyilváníttatott. Belgium, Brüsselben, 5-kén az orosz követ Chreptowich gróf, nagy lakomát adott, melyen az ausztriai követ, gyengélkedés miatt, nem jelent meg. Kisseefi az asztalnál az amerikai ügyvivő mellett ült, ki a jelenlevő oroszok részéről főleg különös figyelem tárgya volt. Olaszország, Roma, jan. 2. Az Ausztriával jövendő concordatumot illető alkudozások annyira haladtak, miszerint a szentszék részéről még egyedül B ru n e 11 bibornok működik, az ebben szavazattal biró congregationak további behívása nélkül. A másrészről Rauscher bécsi érsek viszi a szót, mint az egyházi és államjogban nagyon jártas canonista, kit a magyarországi primás is az elutazása előtti héten fölhatalmazott. Még Schwarzenberg bibornok is ezekben részt vesz. A császári kormány az új egyezményben a világi és egyházi illetőségek határait nevezetesen az igazgatásra vonatkozólag élesebben kívánja vonalazni, minthogy a jogi illetőségek mint ilyenekre nézve összeütközéstől nem tarthatni, ha a gyakorlat, mint az a gubernaliv placetumnak megszüntetése által néhány év óta életben van, nem változtatik. Az ausztriai kormány a kolostorokat illető hatóságot, nevezetesen a visitatio jogát a püspökök részére szabadabban és függetlenebből kívánja formuláztatni. Rómában ezen méltányos kivonatot mindenütt jóindulattal fogadják Nagybritannia. London, jan. 9. — A közönség még egy ideig szemeit fogja dörzsölni a dolgok váratlan fordulata fölött; néhány miniszteri közlöny mégis, nom orosz azár rögtöni mérséklettsége és engedékenysége fölötti bámulatában is, világosan elárulja, hogy ez engedékenység nem oly váratlanul jött , mint azt ők állítják. Hogy a czélt, mely felé, az angol kormány Ausztriával és Francziaországgal kezet fogva, csortis, kiábrándult szemekkel szemlélhessük, valóban egy szabadelvű cockney naivitásával vagy pedig a vakond láterejével kellene bírnunk. Hiszen maga a „Times“ legmérgesebb harczi czikkeiben mindig világosan s elég szabadelvűleg kinyilatkoztató , hogy a szövetségesek sohasem üzendik azon pontig a dolgokat, melyen a conservatív érdekek szilárdságára nézve veszély keletkezhetnék. A „Chronicle“ legleplezett