Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-14 / 1478. szám
az igazgatási mechanizmus egyszerűsítése által a nyilvános szolgálatra nézve kár nélkül eszközölhetőnek mutatkozik, az államigazgatás legjutalmazóbb egyik feladatának tartottuk. Ellenben a különböző kormányzati szakmák különválasztása s külön miniszterek által vezettetése oly nagy államban, milyen Ausztria s melynek még oly sok reformra van szüksége, mindig kívánatosnak látszott előttünk. Mi örömestebb látnánk 100 alárendelt hivatalnokkal, mint egyetlen egy miniszterrel kevesebbet. — Mi annak idejében sajnáltuk, midőn magasb tekintetek a földművelési minisztérium feloszlását okozták, s még ma is azt hisszük, hogy talán nem fogott volna a dolog odáig jutni, ha azon tárcával megbízott személyiség, gyakorlati eredmények által hivatalának horderejét kellő világosságba helyezni tudta volna. Annál örvendetesbnek tetszik előttünk most, hogy a keresk,ipar és középítészeti minisztériumot nem érte hasonló sors, hanem inkább új erő nyerése által megifjitva jön. A Press* ugyanezen száma továbbá egy czikket közöl következő felirattal: Czélszerűek-e a hitelb a n k o k (Hypothekenbanken) a kis földbirtok részére, melyben többek közt imet mondatik: Azon kérdés, mikép kaphat a földész mérsékelt kamatokra pénzt, most igen sok hazafi elmét foglalkoztat. Megvalljuk, hogy nekünk a dolog egyáltalában nem tűnik fel oly igen sürgetésnek. Egy osztály sem nélkülözheti talán Ausztriában a hitel használatát inkább, mint a kisgazda. A földének a korábbi földesúri szolgálmányok alóli fölmentetése által, és pedig az általa eszközlendő kárpótlás levonása után tényleg nagyobb tőkét nyert ajándékul, mint mennyit különben a záloghitel útján arra kölcsön kaphatott volna.— A kis gazdának legnagyobb tőkéje az ő munkájában áll, és mivel 1848 óta e munkának legnagyobb részét, melyet máskor a földes urnak tartozott áldozni, saját gazdaságára fordithatá, tehát ez reá nézve egy jelentékeny tőke-nyereményhez hasonló, melyért e kamatokul csupán egy aránytalanul csekély évi kárpótlást köteles fizetni. Szabadságában áll ugyan ezen évi fizetést egyszer mindenkorra egy megfelelő tőke által eszközölni, ámde erre senki sem kényszeríti őt. Ha mindamellett teszi, akkor feltehető, hogy több tőkével bir, mint mennyit gazdaságába fektetni jónak lát; ekkor pedig hitelre bizonyosan nincs szüksége; ha hitelt akar igénybe venni, akkor ezt legczélszerűbben s olclsóbban teheti, midőn a kárpótlási tőke helyett csak az esendő évi járadékot fizeti le. Azon idők lejártak, melyekben a földész, hogy adóját lefizethesse, a szárán álló gabonát potom áron a nyerészkedőnek eladni volt kénytelen. Több év óta inkább ő az, ki, — ha egy középkori kifejezéssel élnünk szabad, — a fogyasztón a termesztmények árában uzsoráskodik. Az ő jelenlegi jólléte Ausztria évkönyveiben — a bankóczédula-időket leszámítva — példa nélküli. — Mire a földésznek Ausztriában szüksége van, az nem annyira azon mód, hogy magának hitel útján új tőkét teremtsen, mint inkább hogy annak, a mivel már bir, vesztesége ellen magát biztosítsa. Fő ellenségei e tekintetben: a tűz, marhavész és jégeső. Ha biztos arra nézve, hogy ily esetlegek az ő épület és készlet-, marha ár vetésbeni üzlettőkéjét veszélyeztetni nem fogják, úgy gazdasága és vagyona a dolgok természetes folyamában évenként kell hogy emelkedjék és pedig sokkal szilárdabb módon, mint ez záloghiteli adósságkötések által eszközölhető volna. Az itt fölemlített veszélyek ellen azonban a hitelbankoknál sokkal nagyobb álalmat nyújtanak a biztosítóintézetek. Tűzjégverés és marhavész elleni biztosítások legjobb hitelintézetek a földészre nézve, és minden esetre azon kellene lenni, hogy a földész mindezekhez csatlakozzék s ily intézetek, hol még nincsenek, állítassanak föl, mielőtt a reálhitel kétélű fegyverét teszik neki könnyen megközelíthetővé. Azt sem kellene feledni, hogy a záloghitelügy kedvezményezése a földész realitások eladósítása céljára rendszerint a földeldarabolást mozdítja elő, és ha mi a földfelosztás törvényes megnehezítése mellett nem szólunk is, legalább azt hiszszük, hogy nem tanácsos a földtulajdon parányokra aprózását bármikép elősegíteni. A parasztjavaknak egyetlen adósságokkal terhelése, mely, népgazdászatilag szólva, áldásosnak bizonyulhat, az, mely az örökségi felosztásoknál támad, midőn az örökösök egyike az egész gazdaságot átveszi, s a többiek osztályrészét pénzérték szerint arra telekkönyvileg biztosítja. Ezzel azonban a hypotheka, idő folytán, különben is annyira igénybe vétetik, hogy további terhelésekre alig marad többé valami fen. A parasztbirtoknak ezen és csak is ezen adósítás módját, és pedig évi törlesztések útján elősegíteni, minden esetre közérdekben fekhetik. Bécs, febr. 12. Azon hír, hogy Párisban, Poroszés Francziaország közt, egy a decemberi szerződéshez hasonló egyezmény köttetett volna, nem valósul. Még a körülmények nem lettek oly igen sürgetőkké, hogy a berlini kabinet lépést tegyen, mely a porosz politika, irányát elvégre szükségkép megállapítsa ! A jelen pillanatra nézve a nagy viszálykérdés egész súlya a Szebasztopol előtti eseményeken nyugszik; mielőtt Szebasztopol megdőlt, addig a nyugati hatalmak részéről békealkudozásokra nem gondolhatni ; ha a vár elesik, akkor az a kérdés: fog e alkudozni Oroszország. Egy Ausztria és Francziaország közti katonai conventio kötése ellenben, mikép jó forrásból értesülünk, annyira kész már s egyes pontjaira nézve akint bevégezve, hogy a szerződvény az elhatározó pillanatban legott életbe léphet. Az angol kabinet részéről azon jelentés érkezett ide, hogy az a háborút Oroszország ellen a legerőteljesb módon kívánja folytatni. A mai börzén az ellenhatás egyszer ismét igen észrevehető módon érvényesíti magát. Orosz csapatok tolattak volna állítólag az ausztriai határok felé; a francziák érzékeny vereséget szenvedtek volna Szebasztopol előtt, miután lánczolataikból kivettettek. Hire szárnyalt továbbá, hogy a genuai herczeg meghalt. A börze bezártakor azonban már senki sem adott e híreknek hitelt. Bécs, febr 12. úgy hallatszik, hogy a reichstadti herczeg bullája még február folytán Napóleon császár felhatalmazottjának átadatik és ünnepélyesen Párisba fog vitetni. A B. H. levelezője által csak gyanításképen kimondott azon nézet, miszerint a dec. 2-ki szerződés által kötelezett három hatalom és Gorzsakoff herczeg között további alkudozások valószínűleg nem fognak történni, ma határozottan megerősíttetik. A négy pont magyarázata, mint az Francziaország, Anglia és Ausztria által egy részben és Oroszország által más részben megállapíttatott, még mindig elég lényegesen tér el egymástól, hogy az egyetértés lehetősége meglehető távolban látszassák, s minthogy mind Pakisból mind Londonból ismételték a követelést azon magyarázatok első részének egyszerű elfogadására nézve, anélkül, hogy orosz részről rá feleltek volna : az egyetértési kísérleteket itt tehát félbenszakadtakul tekintik. De ha majd a harczhoz ismét újult erővel kezdenek, akkor általános elfogadás következtében a követelések is lényeges változást fognak szenvedni, s nevezetesen a háborúköltségek kárpótlása is, mi még eddig említésbe sem jött, a jogos követelések sorába igtattatik. Említve volt az itteni kabinet és a nyugati hatalmak közt megvitatott katonai egyezmény azon pontja, mely szerint franczia csapatoknak a birodalom keleti határain átvonulása auszr. részről kiköttetett,hogy onnan később Oroszország ellen közösen működhessenek. Több oldalról kétségbe vonták és már a sajtóban vitatták, vajjon idegen csapatoknak ily behívása a német szövetségi alkotmánynyal nem ellenkeznék-e s erre először a német szövetség jóváhagyása kivántatnék. Ezen kérdésre ugyan igennel lehetne felelni, ha a franczia csapatoknak rendeltetése volna oly ausztriai országrészek megszállása, melyek egyszersmind szövetségi területek; minthogy azonban a bécsi kormány minden ily aggodalmat el akar enyésztetni, határozottan megállapították, miszerint a még csak tervben levő katonai egyezmény kivitelénél, idegen csapatok csak ott alkalmaztatnak, hol azzal német területre lépés nincs összekötve — A jan. 29—ki, Poroszországhoz intézett franczia sürgöny másolatban itt is közöltetett. Ez az itteni kabinet élénk javaslatainak kifolyásául tekintendő, melyeket a nyugati hatalmaknak a berlini kabinettek külön alkudozásaira nézve tett, következőleg az az itteni kormány teljes egyetértésével adatott ki. Minthogy azonban ép a franczia miniszter azon sürgönyében az egyetértés mellőzhetlen föltételéül azt kívánja, miszerint a porosz kormány további magatartására nézve semmi bizonytalanságot ne hagyjon fel, és arról teljes kezességet nyújtson, miszerint ha az átalános béke helyreállítása jelenleg nem sikerül, a háború Poroszország közremunkálásával is tovább folytattassék : a valódi egyetértés fölött folytonosan kételkednek. Sőt itt arról is tudomás volna, miszerint Berlinben arra törekednének , hogy a közbenjárás művét a másodrangú államokkal tovább folytassák, s ezzel egyfelől kapcsolatba hozzák, hogy Niebuhr titkos tanácsos párisi útjában egyszersmind Hangában még egy küldetést végzett, másfelől hogy Usedom, az angol miniszteri krízis alatt Brüsselben tartózkodását meghosszabbítá.) Míg itt az alkudozások nyugszanak, úgy látszik, hogy azok porosz részről élénkebben folytattatnak, mint valaha. Bécs, február 6. Előttünk, azután ítélve, mit a jelen pillanati ügyállásról hallunk, azon a hírlapokban most naponkint annyiszor tárgyalt kérdés, várjon a meghatalmazványok a békealkudozásokhoz a nagyhatalmak egyes képviselői részére már ide megérkeztek-e vagy nem, fájdalom igen fölöslegesnek látszik, mert ezen a meghatalmazványokra vonatkozó pont már rég el volna intézve, ha az alkudozásokhozi komoly akarat valóban léteznék. De az ez iránybani diplomatiai tárgyalások jelenleg itt teljesen nyugszanak, és mivel a minden oldalról kifejezett meggyőződés szerint Szebasztopol bevétele, vagy legalább egy, ezen vár előtti döntő tény kell hogy minden alkudozások bevégzését megelőzze, tehát hiúállalás mindaz, mi bennünket napról napra egy állítólagos közel békével vigasztal. Jelenleg az időjárás, éghajlat és természet általában az oroszok sokkal job szövetségeseiül mutatkoznak , semhogy Gortsakof m hg annak szükségét érezné, hogy komolyan sürgesse az alkudozásokat, vagy hogy engedékenység által azok kimenetelét biztosítsa. E mellett nyilván az Angliában kiütött miniszterkrízis is gátlólag hat, s annak kétségtelenül legalább is azon eredménye lesz, hogy a nyugati hatalmak részéről a tett követelések már többé nem fognak lejebb szállítatni. Szóval, itt jelenleg a békealkudozások nemcsak valósággal nyugszanak, hanem azok közel leendő ismért folyamatba vételét sem hiszik s bizonyosan azok sikerülését sem. A hatalmazványok miatti kérdés ennélfogvást jelenleg alig bir többé legkisebb gyakorlati jelentőséggel. — Ha e szerint valószínűnek tarthatjuk, hogy a háború tavaszkor új erővel s nagyobb dimensiókban újul ismét meg; ha továbbá fontos is, hogy akkor az időpont el fogott érkezni, melyben a másodrangú államok is határzottabb módon, mint eddig történt, a részvételre felszólítatnak, mindamellett alapnélküliek azon hírek, melyek most már Belgium-, Hollandia és Dániának az Oroszország elleni coalitióhoz csatlakozásáról szólnak ; mi legalább határozottan állíthatjuk, hogy mennyiben az ezen csatlakozás fölötti alkudozások ide tétettek át, a hírnek semmi tényleges alapja nincs. Nagyobb jelentőséget kell azonban azon a sajtó útján sokszor érintett hírnek tulajdonítanunk, hogy a Visztula mellett Oroszország ellenében franczia csapatok fognának felállíttatni. Mikép már közelebb említettük, a tanácskozlatok a decemb. szerződvény 5. czikkje alapján s különösen a tanácskozlatok egy, Ausztria és a nyugati hatalmak közti katonai conventio megkötése iránt már tökéletesen befejezvék s a kiegyeztetett határozványok már csupán a közzétételre és ratification várnak. — Ezen határozványokban, mikép hitelesen értesittetünk, a franczia csapatoknak a mieinkkeli közös operalióiról Oroszország ellenében csakugyan előgondoskodva van, és mivel az ausztriai csapatok jobbszárnya a birodalom keleti határa hosszábani felállításánál a leggyöngébb, ennélfogvást azon helyeken, hol eddig porosz csapatok támogatására számítottak, annak egy franczia csapatok által leendő későbbi kiegészítése nem valószínűtlen. A hír, mikép az jelenleg szárnyal, az összefüggésből ki van szakasztva, s valósulása csak akkor várható, ha a most még csak tervezetben létező katonai conventio erőbe fogott lépni. És ezen időpont úgy látszik közelebb van, mint legtöbben gondolják. (F e 11 e p r e z é s e k.) A „Bresl. Zeitung“ egy berlini levelében szabad phantasiát nyújt Ausztriának állítólagos terveiről, mely ugyan nem mint adalék korunk történelméhez, hanem minden esetre mint adalék bizonyos levelezők természettörténetéhez figyelmet érdemel. Belőle megtudjuk, mikép Francziaország és Ausztria azon dolgoznak, hogy a német császársági trón Ausztria javára ismét felállításáért, Ausz- ttria viszont egy lengyel királyság alakításába egyez- nék meg : természetesen a két hatalomnak nem volt sürgősb teendője, mint a „Bresl.ztg“ leveezőjét tervek felöl a leggyorsaban értesíteni A „Bresl. ztg“ ugyanezen mélyen beavatott államférfia még arról is beszél, hogy Ausztria már korábban — mikép a levelező magát kissé határozatlanul fejezi ki — a porosz kormánynak javaslatot ten az apró német államok függősítésére; magától értetik, hogy a levelező egyúttal elvállalja ezen javaslatot a porosz kormány nevében erényes felindulással visszautasítani. Legiszonyatosb felleplezését azonban a tudósító legutoljára tartja fen. Ausztria nemcsak rokonszenveket igyekszik Németországban ébreszteni, hanem e rokonszenveket meg is érdemelni, s nem átall a legkisebb államokkal e czélra nyájasan összekacsingatni, — mikép a szigoru erkölcsű levelező magát kifejezi; így — horribile dictu! — Hamburg szabad birodalmi városnak bátorkodott a nyugati hatalmaknál közbenjárását megígérni, hogy háború esetében a város kikötője egy netaláni ostromzártól megkímélve maradjon. A dologban az a legborzasztóbb, hogy ez utolsó fölleplezésnél csakugyan lehet egy mákszemnyi valóság, mi valóban nem csodálkoznánk, ha Ausztria a kis Hamburg város érdekeit nagyobb figyelemre tartaná érdemesnek, mint tartja a Br. Ztg. levelezője, s ezen német hazafinak köszönettel adózunk, hogy e ilynemű világosságkerülő praktikákat nyilvánosságra vonni s a német népnek denunciálni bátorkodik. (W. Presse.) Németország- Frankfurt, febr. 9. A keleti és katonai ügyeket illető bizottmányok indítványai, melyek a katonai bizottmány által javaslott és elfogadott katonai intézkedésekre valanak fektetve, az utasítást vett követek által, a szövetségnek e hetdiki ülésében egyhangúlag határozattá emeltettek. Még három állam volt utasítás nélkül. Az illető rendszabályok: a főhadjutalékoknak 14 nap alatt hadat és csatakészen tartása; seregvázak szervezése, lovak és tartalék lőszerek szerzése; kórházi és postai felügyelőségek (intendanturák) állítása stb. Kassel, febr. 2. Negyven neustadti család, a választó fejedelemség ezen kisvárosából, a kath. hitről a protestánsra tért át. A hesseni consistorium azonnal egy papot küldött ezen kis új községbe, s egész Hessenben fölsegítésére gyűjtögetést rendelt. Francziaország, Paris, febr. 8. Ne 1 tábornok néhány nap múlva Francziaországba visszaváratik Az ő feladata : a császárnak jelentést tenni a krimiai állapotokról. Ezen jelentéstől fog függeni az európai politika új fordulata. A 3 biztosítéki pont magyarázata még nem annyira azonos, mint ezt eddig legtöbb hírlapi tudósítások állították. A nyugati és ausztriai diplomatia az igazat mondották, midőn kijelenték, miszerint még maguk sem értenek egyet arra nézve, hogy a biztosítékok tulajdonképpi horderővel bírjanak. A legfontosabb pontra nézve az orosz ellenes illetékese táborában is három nézet uralkodik. Míg Francziaország Oroszországnak a fekete tengerek túlsúlya ellen biztosítékul Szebasztopol birtokát kívánja, Anglia csak lerontása mellett van, és Ausztria új erősség építését javasolja, az orosz hajóhad megkevesbütése mellett. Az utóbbi Oroszországról előleg nem teszi föl sem a vár átadását, sem annak lerontását. Az ausztriai kabinet kijelenti, miszerint ő örömmel látná, ha Szebasztopolt a nyugati seregek bevennék, de Oroszországnak nem teheti azon indítványt , hogy a várat ürítse ki, meddig még ezen hatalom ennek birtokában van. — A Poroszországgali külön szerződés kilátásban van és U s e d o m nak ma történt megérkezése ez eseménynyel nyílt összeköttetésben áll. — A „Moniteur“t Teheránból, dec. 22-kéről azon mély benyomásról tudósítják, melyet az almai és inkermanni győzelem az udvarra és az egész nemzetre tőn. Oroszországnak rég idő ótai befolyása ott kudarczot vallott, miből valószínűleg nem egyhamar üdülend föl. Többé nem félhetni, hogy Perzsia a jelen krízisben annyira menne, hogy Miklós czárt segítse, és ha eddigi semlegességével fölhagyna, az nehezen történnék azért, hogy ügyét Törökországétól elválaszsza, melylyal ő oly szorosan van összekötve. — Oct. 22-kétől jan. 22-kéig a krimiai sereg számára küldött juhászati szállítmányok lajstroma következő : 23,562 tábori ágytakaró; 42,029 pár fapapucs; 30,720 pár nemezczipő; 100,000 pár gyapjú harisnya; 34,400 gyapjú ujjas; 62,306 szár harisnya; 72,375 köpeny gallérral és kámzsával; 12,966 bunda; 84,504 gyapjúkertyű ; 55,986 vörös gyapjúsapka. A franczia kormány ezenkívül még 20,000 köpenyt rendelt meg Angliában, miből 10,000 az angol sereg számára kölcsönöztetik. Továbbá Konstantinápolyban egy katonai sütődét 20 kemenczével és gőzmalmokat állíttat föl. — Francziaország hadkészületeiről az „Aach.Ztg“nak írják : A Duna mellett működendő hadtest képzésére minden intézkedés megtörtént. Dr. Baudens már megbizatott a hadsereg egészségi fölvigyázatát illetők szervezésével. Mint hadparancsnokok Schramm tábornok és Magnan tábornagy neveztetnek. Főleg ma — febr. 7. — sokféle harczias hir keringett, melyek a börzevilágban több vagy kevesebb hitelre találtak. A börzepolitikusok a rajnai hadjáratot nem tartják lehetetlennek. Tény az, miszerint a hadügyi osztályokban nagyobb tevékenység soha sem uralkodott. Azt beszélik, hogy a császár maga is a boulognei táborba utazandik. Három hadtest ujonan szerveztetik: ebből egyik a kelettengeri expeditiora, másik pedig Nord megyében felügyelő seregül lenne rendelve. E czélra számos előléptetés szükséges. Páris , febr. 8. A kormány és legbefolyásosabb tagjai határozottan a háború mellett nyilatkoznak, miután kevés bizalmat helyeznek a bécsi conferentiák eredményébe. Különösen Napoleon hgés Drouin de L’ huy s a belső tanácsban Baroche, Morny és Va 11 ant békés hangulatai ellen harcoltak. A herczeg, a Keleten fölmerült események őszinte előterjesztése által a császár teljes bizalmát ismét megnyerte. Meg azt is közlendőnek tartottuk, hogy a nyugati hatalmak kormányai közt szó lett volna a felől, hogy mind a két fővezér visszahivassék. A dolog ugyan e pillanatban még nincs eldöntve, sietünk azonban megjegyezni azt, hogy a tuileriákban épen nem kételkednek a fölött, miszerint Canrobert tábornok a kedvezőbb időjárat beálltát arra használandja föl, hogy a rég elmulasztottat minél erélyesebben kipótolja, és így egy dicsőséges tény által a még mindig ingadozó mérleget saját javára lenyomni igyekvendik. Olaszország, Turin, febr. 2. Az „I n d. b e g e”nek írják: A pápai megintés a diplomatiai testülettel közöltetett. A piemonti kormány úgy látszik elhatározta magát az egész levelezés közlésére, mely Piemont és Róma között különböző egyházi kérdések tárgyában folytattatott. A szövetségi szerződés vitatása, melynek tulajdonkép ma kellett volna kezdődnie, csak holnap nyílik meg, mivel a jelentés még nincs készen. Az illető bizottmány több ülést tartott, melyen Cavour és Lamar már a jelen valának. Az utóbbi többi közt azt erősíti, hogy a 15.000 ember tartása havonként nem kerül többe, mint 100,000 frankba. Túrinból írják a párisi „La Pressernek. A franczia kormány a piemontit engedélyért szólította föl egy franczia hadtestnek Szardínián átmehetése végett, mely hadtest Ausztriába volna szánva (?) Spanyolország, Madrid, jan 29. Az elnök a jan. 29-ki cortesülésben a cadixi püspöknek a corteshez intézett levelét olvasta föl, melyben az az egyház elleni üldözésekről panaszol (a meglepetés zajos jelei). A cultusminiszter a cadixi követ kérdésére kijelentette, miszerint a kormány nem felelős azon iratért, mely fölött az ép úgy elbámult, mint a kamara. Napirenden az alkotmányvita folytatása volt. Rios Rosas, az alkotmánybizottmány tagja szólott, hogy indokolt szavazatát kifejtse. Úgy nyilatkozott, miszerint ő sem az isteni jog, sem a nemzeti fensőségnek nem volna párthive, az utóbbinak még kevésbé mint az elsőnek, minthogy azon nemzeti fensőség csak katasztrófákra és örvényekre vezethetne. (Viharos megszakítás). Csodálkozott, hogy Obozaga a nemzeti fensőség azon elvét az alkotmányba szándékszik bevinni, de aki 1837-ben oly határozottan küzdött ellene. Rios Rosas ezen állítás bebizonyítására Olozaga akkori beszédéből egy helyet idézett föl. Oozaga : „Szót kérek.“ Rios Rosas : „Igen, így szólt Olozaga 1837-ben, élénken támogatva a nemzeti fensőségnek egy mostani másik védője Escosura által.“ Escosura : „Szót kérek.“ Rios Rosas: „Mi engem illet, én a hagyományozott, az idő által szentesített jog, a századok óta örökölt jog mellett vagyok, melyet folytonosan javítni kell, melyet azonban csak megsemmisitni tudtak azon ürügy alatt, hogy tabula rasa-t csináljanak, új intézmények megállapítása végett. Önök azt igénylik, hogy most új alkotmányt csinálnak. Önöknek erre nincs joguk, mert az 1845-ös alkotmány még mindig erejében van.“ (Ellenmondás és zúgás a gyűlés minden padján és a karzaton). „Igen, uraim, az nincs megsemmisítve sem a nép, sem O’ Donnel, sem Espartero, sem bárki más által. A királynő folytonosan Spanyolország királynője, neki szentesítési joga van még azon alaptörvényt illetőleg is, melyet önök e pillanatban csinálnak. Ha neki nincs ezen joga, ha ezt tőle elvitázzák, ez annyit tesz, mintha önök kijelentenék, hogy ő nem királynő, és ez esetben önök mit sem értenek ahoz, mi a monarchia.“ (Hosszas és zajos lárma). A monarchiának akkor e teremben nem volnának más párthívei, mint én és barátim, kik nem irtóznánk zászlaját világos nappal elé, és ha szükség a gyűlés minden pártja ellen emelni. E beszédet több mint félórai félbenszakítás követte; a gyűlésben a legélénkebb izgatottság uralkodott. Escosura ezen kiáltással: „Csináltunk-e mi forradalmat vagy sem? Alkotmányozó cortes vagyunk-e mi?“ sürgetőleg kérte a szót, de az elnök kívánságára Olozaga részére lemondott, míg N o c e da, Orense, Ordar és még egy tucat követ szólni kívánt. Miután a kamara elhatározta, hogy az ülés a rendes órán túl folyjon, Olozaga 6 és fél órakor beszédét elkezdte, melyben magát az előbbi szónok támadásai ellen védelmezte és a nemzeti fensőség elvét a gyűlés nagy részének élénk tetszése köztutalmazá. A beszéd folyamán egy nyilatkozatot ejtett ki, mely nagy izgatottságot okozott, minthogy az támadást jelentene, II. Izabella legitimitására. A jan. 30-ki értesülésben azon kimerítő fölvilágosítások alkalmával, melyeket Levi 1iano és Macioz a 40 millió reálnyi kölcsön tárgyában tettek, ez utóbbi is bevallá, valamint minden elődei, a pénzügyi helyzet nehézségeit, anélkül hogy fölhagyna a rörvénynyel azok legyőzésére nézve. Az ülés többi része a nemzeti fensőség és Rios Rosasnak az alkotmányozó bizottmányt illető szavazata fölötti üdvtelen vitákban telt el. A jan. 31-ki értesülésben az alkotmányterv fölötti vitát folytatták, s különösen a nemzeti fensőség kérdését taglalták. A febr. 4-ei ülésben egy követ a minisztériumot megkérdezte a szeplőtlen fogantatást illető pápai bullának a „Jour. El Catolico“-ban a korona exequaturája előtti közlése miatt. A cultus- és igazságügyi miniszter azt felelték, miszerint amaz újság ellen a törvényes vizgálat megkezdetett. Ezután az alkotmányterv fölötti vita folytattatott. Nocedar és a külügyminiszter II. Izabella legitimitását nagy hévvel védelmezték. Miután még Olozaga mindazt, mit ezen legitimitás mellett mondtak, teljesen alaposnak nyilvánította. Rios Rosas-nak a nemzeti fensőség elleni indítványa — (lásd feljebb) — szavazat alá bocsáttatott s az a conservativ párt 18 szavazata ellenében 214 szavazattal elvettetett. Nagybritannia, London, február 8. Alsóházi ülés február 7. Az államkincstárnok indítványba hozza, hogy a ház segélyzési bizottmánynyá alakuljon a végett, hogy a táborszeri hivatal számára rendkívüli segélyezést tegyen közzé.A Stafford a ház figyelmét a Skutariban létező kórházak állapotára hívja föl, mely egy levél szerint, melyet nemrég kapott onnan, a legújabb időben még inkább roszabbult ahelyett, hogy javult volna. A halálozási esetek száma naponkint általában 40-re rúg, s hetenkint mintegy 500 beteg érkezik. Az államkincstárnak erre azt feleli, hogy miután Stafford megjegyzései előleges megjegyzés nélkül tétettek, s hogy a kormánynak hadiosztályához tartozó tagok közöl egy sincs jelen, e pillanatban kielégítő felvilágosítás e pont fölött nem adathatik Annyit azonban kimondhat, miszerint lépések tétettek, hogy a kórházakban uralkodó bajokon mielőbb segítve legyen, s a kormány Stafford urnak minden e tárgyra vonatkozó közleményeit köszönettel fogadandja. White siede kikel azon fagyos nyugalom ellen , melylyel a kormány tagjai a Krimiában odahalt hadsereg helye