Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)

1855-02-14 / 1478. szám

az igazgatási mechanizmus egyszerűsítése által a nyil­vános szolgálatra nézve kár nélkül eszközölhetőnek mutatkozik, az államigazgatás legjutalmazóbb egyik feladatának tartottuk. Ellenben a különböző kormány­zati szakmák különválasztása s külön miniszterek által vezettetése oly nagy államban, milyen Ausztria s mely­nek még oly sok reformra van szüksége, mindig kí­vánatosnak látszott előttünk. Mi örömestebb látnánk 100 alárendelt hivatalnokkal, mint egyetlen egy mi­niszterrel kevesebbet. — Mi annak idejében sajnáltuk, midőn magasb tekintetek a földművelési minisztérium feloszlását okozták, s még ma is azt hisszük, hogy ta­lán nem fogott volna a dolog odáig jutni, ha azon tár­­c­ával megbízott személyiség, gyakorlati eredmények által hivatalának horderejét kellő világosságba he­lyezni tudta volna. Annál örvendetesbnek tetszik előt­tünk most, hogy a keresk,­ipar és középítészeti mi­nisztériumot nem érte hasonló sors, hanem inkább új erő nyerése által megifjitva jön. A Press* ugyanezen száma továbbá egy czikket közöl következő felirattal: Czélszerűek-e a hi­­t­e­l­b a n k o k (Hypothekenbanken) a kis földbir­tok részére, melyben többek közt imet mondatik: Azon kérdés, mikép kaphat a földész mérsékelt kama­tokra pénzt, most igen sok hazafi elmét foglalkoztat. Megvalljuk, hogy nekünk a dolog egyáltalában nem tűnik fel oly igen sürgetésnek. Egy osztály sem nél­külözheti talán Ausztriában a hitel használatát inkább, mint a kis­gazda. A földének a korábbi földesúri szolgálmányok alóli fölmentetése által, és pedig az ál­tala eszközlendő kárpótlás levonása után tényleg na­gyobb tőkét nyert ajándékul, mint mennyit külön­ben a záloghitel útján arra kölcsön kaphatott volna.— A kis gazdának legnagyobb tőkéje az ő munká­jában áll, és mivel 1848 óta e munkának legnagyobb részét, melyet máskor a földes urnak tartozott áldozni, saját gazdaságára fordithatá, tehát ez reá nézve egy jelentékeny tőke-nyereményhez hasonló, melyért e ka­matokul csupán egy aránytalanul csekély évi kárpót­lást köteles fizetni. Szabadságában áll ugyan ezen évi fizetést egyszer mindenkorra egy megfelelő tőke által eszközölni, ámde erre senki sem kényszeríti őt. Ha mindamellett teszi, akkor feltehető, hogy több tőkével bir, mint mennyit gazdaságába fektetni jónak lát; ek­kor pedig hitelre bizonyosan nincs szüksége; ha hi­telt akar igénybe venni, akkor ezt legczélszerűbben s olclsóbban teheti, midőn a kárpótlási tőke helyett csak az esendő évi járadékot fizeti le.­­ Azon idők lejár­tak, melyekben a földész, hogy adóját lefizethesse, a szárán álló gabonát potom áron a nyerészkedőnek el­adni volt kénytelen. Több év óta inkább ő az, ki, — ha egy középkori kifejezéssel élnünk szabad, — a fo­gyasztón a termesztmények árában uzsoráskodik. Az ő jelenlegi jólléte Ausztria évkönyveiben — a bankó­­czédula-időket leszámítva — példa nélküli. — Mire a földésznek Ausztriában szüksége van, az nem annyira azon mód, hogy magának hitel útján új tőkét terem­tsen, mint inkább hogy annak, a mivel már bir, vesz­tesége ellen magát biztosítsa. Fő ellenségei e tekin­tetben: a tűz, marhavész és jégeső. Ha biztos arra néz­ve, hogy ily esetlegek az ő épület és készlet-, marha ár vetésbeni üzlettőkéjét veszélyeztetni nem fogják, úgy gazdasága és vagyona a dolgok természetes fo­lyamában évenként kell hogy emelkedjék és pedig sok­kal szilárdabb módon, mint ez záloghiteli adósság­köté­sek által eszközölhető volna. Az itt fölemlített veszélyek ellen azonban a hitelbankoknál sokkal nagyobb álal­mat nyújtanak a biztosítóintézetek. Tűz­­jégverés­ és marhavész elleni biztosítások legjobb hitelintézetek a földészre nézve, és minden esetre azon kellene lenni, hogy a földész mindezekhez csatlakozzék s ily inté­zetek, hol még nincsenek, állítassanak föl, mielőtt a reálhitel kétélű fegyverét teszik neki könnyen meg­közelíthetővé.­­ Azt sem kellene feledni, hogy a zá­­loghitelügy kedvezményezése a földész realitások el­­adósítása c­éljára rendszerint a föld­­­eldarabolást mozdítja elő, és ha mi a föld­felosztás törvényes meg­nehezítése mellett nem szólunk is, legalább azt hisz­­szük, hogy nem tanácsos a földtulajdon parányokra aprózását bár­mikép elősegíteni. A parasztjavaknak egyetlen adósságokkal­ terhelése, mely, népgazdásza­­tilag szólva, áldásosnak bizonyulhat, az, mely az örök­­ségi felosztásoknál támad, midőn az örökösök egyike az egész gazdaságot átveszi, s a többiek osztályrészét pénzérték szerint arra telekkönyvileg biztosítja. Ezz­el azonban a hypotheka, idő folytán, különben is annyira igénybe vétetik, hogy további terhelésekre alig ma­rad többé valami fen. A parasztbirtoknak ezen és csak is ezen adósítás módját, és pedig évi törlesztések út­ján elősegíteni, minden esetre közérdekben fekhetik. Bécs, febr. 12. Azon hír, hogy Párisban, Porosz­és Francziaország közt, egy a decemberi szerződéshez hasonló egyezmény köttetett volna, nem valósul. Még a körülmények nem lettek oly igen sürgetőkké, hogy a berlini kabinet lépést tegyen, mely a porosz politika, irá­nyát elvégre szükségkép megállapítsa ! A jelen pilla­natra nézve a nagy viszálykérdés egész súlya a Sze­­basztopol előtti eseményeken nyugszik; mielőtt Szebasz­­topol megdőlt, addig a nyugati hatalmak részéről békeal­kudozásokra nem gondolhatni ; ha a vár elesik, akkor az a kérdés: fog e alkudozni Oroszország. Egy Ausz­tria és Francziaország közti katonai conventio kötése el­lenben, mikép jó forrásból értesülünk, annyira kész már s egyes pontjaira nézve akint bevégezve, hogy a szer­­ződvény az elhatározó pillanatban legott életbe lép­het. Az angol kabinet részéről azon jelentés érkezett ide, hogy az a háborút Oroszország ellen a legerőteljesb módon kívánja folytatni. A mai börzén az ellenhatás egyszer ismét igen észre­vehető módon érvényesíti magát. Orosz csapatok tolat­tak volna állítólag az ausztriai határok felé; a francziák érzékeny vereséget szenvedtek volna Szebasztopol előtt, miután lánczolataikból kivettettek. Hire szárnyalt továb­bá, hogy a genuai herczeg meghalt. A börze bezártakor azonban már senki sem adott e híreknek hitelt. Bécs, febr 12. úgy hallatszik, hogy a reichstadti herczeg bullája még február folytán Napóleon császár felhatalmazo­tt­­jának átadatik és ünnepélyesen Párisba fog vitetni.­­ A B. H. levelezője által csak gyanítás­­képen kimondott azon nézet, miszerint a dec. 2-ki szerződés által kötelezett három hatalom és Gorzsa­­ko­ff herczeg között további alkudozások valószínűleg nem fognak történni, ma határozottan megerősíttetik. A négy pont magyarázata, mint az Francziaország, Anglia és Ausztria által egy részben és Oroszország által más részben megállapíttatott, még mindig elég lényegesen tér el egymástól, hogy az egyetértés lehe­tősége meglehető távolban látszassák, s minthogy mind Pakisból mind Londonból ismételték a követelést azon magyarázatok első részének egyszerű elfogadására nézve, anélkül, hogy orosz részről rá feleltek volna : az egyetértési kísérleteket itt tehát félbenszakadtakul tekintik. De ha majd a harczhoz ismét újult erővel kez­denek, akkor általános elfogadás következtében a kö­vetelések is lényeges változást fognak szenvedni, s nevezetesen a háborúköltségek kárpótlása is, mi még eddig említésbe sem jött, a jogos követelések sorába igtattatik.­­ Említve volt az itteni kabinet és a nyugati hatalmak közt megvitatott katonai egyezmény azon pontja, mely szerint franczia csapatoknak a birodalom keleti határain átvonulása auszr. részről kiköttetett,hogy onnan később Oroszország ellen közösen működhes­senek. Több oldalról kétségbe vonták és már a sajtóban vitatták, vajjon idegen csapatoknak ily behívása a né­met szövetségi alkotmánynyal nem ellenkeznék-e s erre először a német szövetség jóváhagyása kiván­­tatnék. Ezen kérdésre ugyan igennel lehetne felelni, ha a franczia csapatoknak rendeltetése volna oly ausz­triai országrészek megszállása, melyek egyszersmind szövetségi területek; minthogy azonban a bécsi kor­mány minden ily aggodalmat el akar enyésztetni, ha­tározottan megállapították, miszerint a még csak terv­ben levő katonai egyezmény kivitelénél, idegen csa­patok csak ott alkalmaztatnak, hol azzal német terü­letre lépés nincs összekötve­ — A jan. 29—ki, Porosz­­országhoz intézett franczia sürgöny másolatban itt is közöltetett. Ez az itteni kabinet élénk javaslatainak kifolyásául tekintendő, melyeket a nyugati hatalmak­nak a berlini kabinettek­ külön alkudozásaira nézve tett, következőleg az az itteni kormány teljes egyetér­tésével adatott ki. Minthogy azonban ép a franczia miniszter azon sürgönyében az egyetértés mellőzhet­­len föltételéül azt kívánja, miszerint a porosz kormány további magatartására nézve semmi bizonytalanságot ne hagyjon fel, és arról teljes kezességet nyújtson, miszerint ha az átalános béke helyreállítása jelenleg nem sikerül, a háború Poroszország közremunkálá­­sával is tovább folytattassék : a valódi egyetértés fö­lött folytonosan kételkednek. Sőt itt arról is tudomás volna, miszerint Berlinben arra törekednének , hogy a közbenjárás művét a másodrangú államokkal to­vább folytassák, s ezzel egyfelől kapcsolatba hozzák, hogy Niebuhr titkos tanácsos párisi útjában egy­szersmind Hangában még egy küldetést végzett, más­felől hogy Usedom, az angol miniszteri krízis alatt Brüsselben tartózkodását meghosszabbítá.) Míg itt az alkudozások nyugszanak, úgy látszik, hogy azok po­rosz részről élénkebben folytattatnak, mint valaha. Bécs, február 6. Előttünk, azután ítélve, mit a je­len pillanati ügyállásról hallunk, azon a hírlapokban most naponkint annyiszor tárgyalt kérdés, várjon a meghatalmazványok a békealkudozásokhoz a nagyha­talmak egyes képviselői részére már ide megérkez­tek-e vagy nem, fájdalom igen fölöslegesnek látszik, mert ezen a meghatalmazványokra vonatkozó pont már rég el volna intézve, ha az alkudozásokhozi ko­moly akarat valóban léteznék. De az ez iránybani di­­plomatiai tárgyalások jelenleg itt teljesen nyugszanak, és mivel a minden oldalról kifejezett meggyőződés szerint Szebasztopol bevétele, vagy legalább egy, ezen vár előtti döntő tény kell hogy minden alkudozások bevégzését megelőzze, tehát hiú­állalás mind­az, mi bennünket napról napra egy állítólagos közel bé­kével vigasztal. Jelenleg az időjárás, éghajlat és természet általában az oroszok sokkal j­ob szö­vetségeseiül mutatkoznak , semhogy Gortsa­­kof m hg annak szükségét érezné, hogy komolyan sür­gesse az alkudozásokat, vagy hogy engedékenység által azok kimenetelét biztosítsa. E mellett nyilván az Angliában kiütött miniszterkrízis is gátlólag hat, s an­nak kétségtelenül legalább is azon eredménye lesz, hogy a nyugati hatalmak részéről a tett követelések már többé nem fognak lejebb szállítatni. Szóval, itt jelenleg a békealkudozások nemcsak valósággal nyug­szanak, hanem azok közel leendő ismért folyamatba vételét sem hiszik s bizonyosan azok sikerülését sem. A hatalmazványok miatti kérdés ennélfogvást jelenleg alig bir többé legkisebb gyakorlati jelentőséggel. — Ha e szerint valószínűnek tarthatjuk, hogy a háború tavaszkor új erővel s nagyobb dimensiókban újul is­mét meg; ha továbbá fontos is, hogy akkor az időpont el fogott érkezni, melyben a másodrangú államok is határzottabb módon, mint eddig történt, a részvételre felszólítatnak, mindamellett alapnélküliek azon hírek, melyek most már Belgium-, Hollandia­ és Dániának az Oroszország elleni coalitióhoz csatlakozásáról szól­nak ; mi legalább határozottan állíthatjuk, hogy mennyiben az ezen csatlakozás fölötti alkudozások ide tétettek át, a hírnek semmi tényleges alapja nincs. Nagyobb jelentőséget kell azonban azon a sajtó út­ján sokszor érintett hírnek tulajdonítanunk, hogy a Visztula mellett Oroszország ellenében franczia csa­patok fognának felállíttatni. Mikép már közelebb em­lítettük, a tanácskozlatok a decem­b. szerződvény 5. czikkje alapján s különösen a tanácskozlatok egy, Ausztria és a nyugati hatalmak közti katonai conven­tio megkötése iránt már tökéletesen befejezvék s a kiegyeztetett határozványok már csupán a közzétételre és ratification várnak. — Ezen határozványokban, mikép hitelesen értesittetünk, a franczia csapatoknak a mieinkkeli közös operalióiról Oroszország ellené­ben csakugyan előgondoskodva van, és mivel az ausz­triai csapatok jobbszárnya a birodalom keleti határa hosszábani felállításánál a leggyöngébb, ennélfogvást azon helyeken, hol eddig porosz csapatok támogatá­sára számítottak, annak egy franczia csapatok által leendő későbbi kiegészítése nem valószínűtlen. A hír, mikép az jelenleg szárnyal, az összefüggésből ki van szakasztva, s valósulása csak akkor várható, ha a most még csak tervezetben létező katonai conventio erőbe fogott lépni. És ezen időpont úgy látszik közelebb van, mint legtöbben gondolják. (F e 11 e p r e z é s e k.) A „Bresl. Zeitung“ egy ber­lini levelében szabad phantasiát nyújt Ausztriának ál­lítólagos terveiről, mely ugyan nem mint adalék ko­runk történelméhez, hanem minden esetre mint ada­lék bizonyos levelezők természettörténetéhez figyel­met érdemel. Belőle megtudjuk, mikép Francziaor­szág és Ausztria azon dolgoznak, hogy a német csá­szársági trón Ausztria javára ismét felállításáért, Ausz- t­tria viszont egy lengyel királyság alakításába egyez-­ nék meg : természetesen a két hatalomnak nem volt sürgősb teendője, mint a „Bres­l.ztg“ leveezőjét ter­vek felöl a leggyorsaban értesíteni­ A „Bresl. ztg“ ugyanezen mélyen beavatott állam­­férfia még arról is beszél, hogy Ausztria már koráb­ban — mikép a levelező magát kissé határozatlanul fe­jezi ki — a porosz kormánynak javaslatot ten az apró német államok függősítésére; magától értetik, hogy a levelező egyúttal elvállalja­ ezen javaslatot a porosz kormány nevében erényes felindulással visszautasítani. Legiszonyatosb felleplezését azonban a tudósító legu­toljára tartja fen. Ausztria nemcsak rokonszenveket igyekszik Németországban ébreszteni, hanem e rokon­szenveket meg is érdemelni, s nem átall a legkisebb államokkal e czélra nyájasan összekacsingatni, — mi­kép a szigoru erkölcsű levelező magát kifejezi; így — horribile dictu! — Hamburg szabad birodalmi vá­rosnak bátorkodott a nyugati hatalmaknál közbenjárá­sát megígérni, hogy háború esetében a város kikötője egy netaláni ostromzártól megkímélve maradjon. A dologban az a legborzasztóbb, hogy ez utolsó fölleplezésnél csakugyan lehet egy mákszemnyi való­ság, mi valóban nem csodálkoznánk, ha Ausztria a kis Hamburg város érdekeit nagyobb figyelemre tartaná érdemesnek, mint tartja a Br. Ztg. levelezője, s ezen német hazafinak köszönettel adózunk, hogy e ilynemű világosságkerülő praktikákat nyilvánosságra von­ni s a német népnek denunciálni bátorkodik. (W. Presse.) Németország- Frankfurt, febr. 9. A keleti és ka­tonai ügyeket illető bizottmányok indítványai, melyek a katonai bizottmány által javaslott és elfoga­dott katonai intézkedésekre valanak fektetve, az uta­sítást vett követek által, a szövetségnek e he­t­diki ülésében egyhangúlag határozattá emel­tettek. Még három állam volt utasítás nélkül. Az illető rendszabályok: a főhadjutalékoknak 14 nap alatt hadat és csatakészen tartása; seregvázak szervezése, lovak és tartalék­ lőszerek szerzése; kórházi és pos­tai felügyelőségek (intendanturák) állítása stb. Kassel, febr. 2. Negyven neustadti család, a vá­lasztó fejedelemség ezen kisvárosából, a kath. hitről a protestánsra tért át. A hesseni consistorium azonnal egy papot küldött ezen kis új községbe, s egész Hessenben fölsegítésére gyűjtögetést rendelt. Francziaország, Paris, febr. 8. N­­­e 1 tábornok néhány nap múlva Francziaországba visszaváratik Az ő feladata : a császárnak jelentést tenni a krimiai álla­potokról. Ezen jelentéstől fog függeni az európai politika új fordulata. A 3 biztosítéki pont magyarázata még nem annyira azonos, mint ezt eddig legtöbb hír­lapi tudósítások állították. A nyugati és ausztriai di­­plomatia az igazat mondották, midőn kijelenték, mi­szerint még maguk sem értenek egyet arra nézve, hogy a biztosítékok tulajdonkép­pi horderővel bírja­nak. A legfontosabb pontra nézve az orosz ellenes illetékese táborában is három nézet uralkodik. Míg Francziaország Oroszországnak a fekete ten­gerek túlsúlya ellen biztosítékul Szebasztopol birto­kát kívánja, Anglia csak lerontása mellett van, és Ausztria új erősség építését javasolja, az orosz hajó­had megkevesbütése mellett. Az utóbbi Oroszország­ról előleg nem teszi föl sem a vár átadását, sem annak lerontását. Az ausztriai kabinet kijelenti, miszerint ő örömmel látná, ha Szebasztopolt a nyugati seregek bevennék, de Oroszországnak nem teheti azon indít­ványt , hogy a várat ürítse ki, meddig még ezen ha­talom ennek birtokában van. — A Poroszországgali külön szerződés kilátásban van és U s e d o m nak ma történt megérkezése ez ese­ménynyel nyílt összeköttetésben áll. — A „Moniteur“t Teheránból, dec. 22-kéről azon mély benyomásról tudósítják, melyet az almai és inkermanni győzelem az udvarra és az egész nemzetre tőn. Oroszországnak rég idő ótai befolyása ott kudar­­czot vallott, miből valószínűleg nem egyhamar üdülend föl. Többé nem félhetni, hogy Perzsia a jelen krízis­ben annyira menne, hogy Miklós czárt segítse, és ha eddigi semlegességével fölhagyna, az nehezen tör­ténnék azért, hogy ügyét Törökországétól elválaszsza, melylyal ő oly szorosan van összekötve. — Oct. 22-kétől jan. 22-kéig a krimiai sereg szá­mára küldött juhászati szállítmányok lajstroma követ­kező : 23,562 tábori ágytakaró; 42,029 pár fapapucs; 30,720 pár nemezczipő; 100,000 pár gyapjú harisnya; 34,400 gyapjú ujjas; 62,306 szár­ harisnya; 72,375 köpeny gallérral és kámzsával; 12,966 bunda; 84,504 gyapjúkertyű ; 55,986 vörös gyapjúsapka.­­ A franczia kormány ezenkívül még 20,000 köpenyt ren­delt meg Angliában, miből 10,000 az angol sereg szá­mára kölcsönöztetik. Továbbá Konstantinápolyban egy katonai sütődét 20 kemenczével és gőzmalmokat állít­tat föl. — Francziaország hadkészületeiről az „Aach.Ztg“­­nak írják : A Duna mellett működendő hadtest kép­zésére minden intézkedés megtörtént. Dr. Baudens már megbizatott a hadsereg egészségi fölvigyázatát illetők szervezésével. Mint hadparancsnokok Schramm tábornok és Magna­n tábornagy neveztetnek. Főleg ma — febr. 7. — sokféle harczias hir keringett, me­lyek a börzevilágban több vagy kevesebb hitelre ta­láltak. A börzepolitikusok a rajnai hadjáratot nem tartják lehetetlennek. Tény az, miszerint a hadügyi osztályokban nagyobb tevékenység soha sem uralko­dott. Azt beszélik, hogy a császár maga is a boulognei táborba utazandik. Három hadtest ujonan szerveztetik: ebből egyik a kelettengeri expeditiora, másik pedig Nord megyében felügyelő seregül lenne rendelve. E czélra számos előléptetés szükséges. P­á­r­i­s , febr. 8. A kormány és legbefolyásosabb tagjai határozottan a háború mellett nyilatkoznak, miután kevés bizalmat helyeznek a bécsi conferentiák eredményébe. Különösen Napoleon hgés Drouin de L’ h­u­y s a belső tanácsban Baroche, Morny és V­a­­ 11 a­n­t békés hangulatai ellen harc­olt­ak. A her­­czeg, a Keleten fölmerült események őszinte előter­jesztése által a császár teljes bizalmát ismét meg­nyerte. Meg azt is közlendőnek tartottuk, hogy a nyugati hatalmak kormányai közt szó lett volna a felől, hogy mind a két fővezér visszahivassék. A do­log ugyan e pillanatban még nincs eldöntve, sietünk azonban megjegyezni azt, hogy a tuileriákban épen nem kételkednek a fölött, miszerint Canrobert tá­bornok a kedvezőbb időjárat beálltát arra használandja fö­l, hogy a rég elmulasztottat minél erélyesebben ki­pótolja, és így egy dicsőséges tény által a még mindig ingadozó mérleget saját javára lenyomni igyekvendik. Olaszország, Turin, febr. 2. Az „I n d. b e­­ g e”­­nek írják: A pápai megintés a diplomatiai testülettel közöltetett. A piemonti kormány úgy látszik elhatá­rozta magát az egész levelezés közlésére, mely Pie­mont és Róma között különböző egyházi kérdések tárgyában folytattatott. A szövetségi szerződés vita­tása, melynek tulajdonkép ma kellett volna kezdőd­nie, csak holnap nyílik meg, mivel a jelentés még nincs készen. Az illető bizottmány több ülést tartott, melyen Cavour és L­a­mar m­ár a jelen valának. Az utóbbi többi közt azt erősíti, hogy a 15.000 em­ber tartása havonként nem kerül többe, mint 100,000 frankba. Túr­inból írják a párisi „La Pressernek. A franczia kormány a piemontit engedélyért szólította föl egy franczia hadtestnek Szardínián átmehetése vé­gett, mely hadtest Ausztriába volna szánva (?) Spanyolország, Madrid, jan 29. Az elnök a jan. 29-ki cortesülésben a cadixi püspöknek a corteshez intézett levelét olvasta föl, melyben az az egyház elleni üldözésekről panaszol (a meglepetés zajos jelei). A cultusminiszter a cadixi követ kérdésére kijelentette, miszerint a kormány nem felelős azon iratért, mely fölött az ép úgy elbámult, mint a ka­mara. Napirenden az alkotmányvita folytatása volt. Rios Rosas, az alkotmány­bizottmány tagja szó­lott, hogy indokolt szavazatát kifejtse. Úgy nyilatko­zott, miszerint ő sem az isteni jog, sem a nemzeti fensőségnek nem volna párthive, az utóbbinak még kevésbé mint az elsőnek, minthogy azon nemzeti fen­­sőség csak katasztrófákra és örvényekre vezethetne. (Viharos megszakítás). Csodálkozott, hogy Obozaga a nemzeti fensőség azon elvét az alkot­mányba szándékszik bevinni, d­e a­ki 1837-ben oly határozottan küzdött ellene. Rios Rosas ezen állí­tás bebizonyítására Olozaga akkori beszédéből egy helyet idézett föl. O­­­oz­aga : „Szót kérek.“ Rios Rosas : „Igen, így szólt Olozaga 1837-ben, élén­ken támogatva a nemzeti fensőségnek egy mostani másik védője Escosura által.“ Esco­­s­u­r­a : „Szót kérek.“ Rios Rosas: „Mi engem illet, én a hagyományozott, az idő által szentesített jog, a századok óta örökölt jog mel­lett vagyok, melyet folytonosan javítni kell, melyet azonban csak megsemmisitni tudtak azon ürügy alatt, hogy tabula rasa-t csináljanak, új intézmények megállapítása végett. Önök azt igénylik, hogy most új alkotmányt csinálnak. Önöknek erre nincs joguk, mert az 1845-ös alkotmány még mindig erejében van.“ (Ellenmondás és zúgás a gyű­lés minden padján és a karzaton). „Igen, uraim, az nincs megsemmisítve sem a nép, sem O’ D­o­n­n­e­l, sem Espartero, sem bárki más által. A királynő folytonosan Spanyolország király­nője, neki szentesítési joga van még azon alaptörvényt illetőleg is, melyet önök e pillanatban csinálnak. Ha neki nincs ezen joga, ha ezt tőle elvitázzák, ez annyit tesz, mintha önök kijelentenék, hogy ő nem királynő, és ez esetben önök mit sem értenek ahoz, mi a monar­chia.“ (Hosszas és zajos lárma). A monar­chiának akkor e teremben nem volnának más párthí­vei, mint én és barátim, kik nem irtóznánk zászlaját világos nappal elé, és ha szükség a gyűlés minden pártja ellen emelni. E beszédet több mint félórai félbenszakítás követte; a gyűlésben a legélénkebb izgatottság uralkodott. Escosura ezen kiáltással: „Csináltunk-e mi for­radalmat vagy sem? Alkotmányozó cortes vagyunk-e mi?“ sürgetőleg kérte a szót, de az elnök kívánsá­gára Olozaga részére lemondott, míg N o c e d­a­­, Orense, Ordar és még egy tuc­at követ szólni kívánt. Miután a kamara elhatározta, hogy az ülés a rendes órán túl folyjon, Olozaga 6 és fél órakor beszédét elkezdte, melyben magát az előbbi szónok támadásai ellen védelmezte és a nemzeti fensőség el­vét a gyűlés nagy részének élénk tetszése közt­utal­­mazá. A beszéd folyamán egy nyilatkozatot ejtett ki, mely nagy izgatottságot okozott, minthogy az táma­dást jelentene, II. Iz­a­b­e­l­la legitimitására. A jan. 30-ki é­rtesülésben azon kimerítő fölvilá­­gosítások alkalmával, melyeket L­evi 1i­a­n­o és Ma­ci­o­z a 40 millió reálnyi kölcsön tárgyában tettek, ez utóbbi is bevallá, valamint minden elődei, a pénzügyi helyzet nehézségeit, anélkül hogy fölhagyna a rö­­rv­énynyel azok­ legyőzésére nézve. Az ülés többi ré­sze a nemzeti fensőség és Rios Rosas­nak az alkot­mányozó bizottmányt illető szavazata fölötti üdvtelen vitákban telt el. A jan. 31-ki é­rtesülésben az alkotmányterv fölötti vitát folytatták, s különösen a nemzeti fensőség kér­dését taglalták.­­ A febr. 4-ei ülésben egy követ a minisztériumot megkérdezte a szeplőtlen fogantatást illető pápai bullának a „Jour. El Catolico“-ban a ko­rona exequaturája előtti közlése miatt. A cultus- és igazságügyi miniszter azt felelték, miszerint amaz új­ság ellen a törvényes vizgálat megkezdetett. Ezután az alkotmányterv fölötti vita folytattatott. N­o­c­e­d­a­r és a külügyminiszter II. Izabella legitimitását nagy hévvel védelmezték. Miután még Olozaga mindazt, mit ezen legitimitás mellett mondtak, teljesen alapos­nak nyilvánította. R­i­o­s R­o­s­a­s-nak a nemzeti fenső­­ség elleni indítványa — (lásd feljebb) — szavazat alá bocsáttatott s az a conservativ párt 18 szavazata ellenében 214 szavazattal elvettetett. Nagybritannia, London, február 8. Alsóházi ülés február 7. Az államkincstárn­ok indít­ványba hozza, hogy a ház segélyzési bizottmánynyá alakuljon a végett, hogy a táborszeri hivatal számára rendkívüli segélyezést tegyen közzé.A Stafford a ház figyelmét a Skutariban létező kórházak állapo­tára hívja föl, mely egy levél szerint, melyet nemrég kapott onnan, a legújabb időben még inkább roszabbult a­helyett, hogy javult volna. A halálozási esetek szá­ma naponkint általában 40-re rúg, s hetenkint mint­egy 500 beteg érkezik. Az államkincstárnak erre azt feleli, hogy miután Stafford megjegyzé­sei előleges megjegyzés nélkül tétettek, s hogy a kor­mánynak hadiosztályához tartozó tagok közöl egy sincs jelen, e pillanatban kielégítő felvilágosítás e pont fö­lött nem adathatik Annyit azonban kimondhat, misze­rint lépések tétettek, hogy a kórházakban uralkodó bajokon mielőbb segítve legyen, s a kormány Staf­ford urnak minden e tárgyra vonatkozó közle­ményeit köszönettel fogadandja. White siede kikel azon fagyos nyugalom ellen , melylyel a kormány tagjai a Krimiában odahalt hadsereg helye

Next