Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-14 / 1478. szám
1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Fálívre . 8 frt — kr. p. Fálávre 10 „ — Évnegyedre 4 frt — kr. p. A havi előfizetés , mint a j R hónapra 1 frt 30 kr.n •cámpokintl. eUdS« I» ; * megszűnt A lap politikai tart.lmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : arlutoza 8-ik szám 35-158 Szerkesztési Iroda : Urinteza 8. az. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajczárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bályogdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Szerda febr. 14 én. HIRDETÉSEK ás MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Slagjaién a PFSTI RAPI.Ő — hétfőn és finnep utáns napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. & nt!« wskw&c) Február-március két hónapos és február—június öt hónapos folyamára. Vidékre postán küldve , két hónapra 3 frt. *.10 kr. öt hónapra 8 frt 20 kr. Budapesten házhoz hordással, 2 frt 40 kr. öt hónapra 6 frt 40 kr. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiávé-hvatala. Pest, febr. 14. Sz. G. Mit morfondírozol te itt magadban, szomorú pofával, mintha kávé helyett keménymagos levest ennél? szól a minap hozzám egy a kávéházba belépő katonatárs Miért nem szólalsz fel ismét egyszer? Mikor semmi sem történik, felelém. A manóban viszonzá , hiszen, ha mint mondod, a világ fejed után forog, ennek csak magad vagy oka. Igen, de mikor magam sem láthatom át, mikép lehetne ez máskép. Lásd bajtárs! midőn mi katonáskodtunk, Európa Napóleon suprematiája ellen küzdött, Anglia izgatta fel Európát, s a continens engedett unszolásának, mert ez érdekében feküdt. Angliának szokásos politikája szövetségeket kötni világuralkodásra törekvő országok ellen, mert maga tengeri hatalom lévén, erre elégséges szárazföldi erővel nem bir. Oroszország ezt tudhatta, sőt bizonyosan tudta; de mint egyesek úgy országok felett is olykor bizonyos sors uralkodik , mely az emberi akaraton felül áll. Oroszország fiatal óriás, ki egy század óta nő és terjeszkedik, szomszédjait meghódítva, elnyelve; ez nála állandó rendszer, mely fejlődése törvényeiből szükséges kép keletkezik s kár érte az épen uralkodó czárt felelőssé tenni ; ő annak csak végrehajtója. Szerencsénkre e keletről nyűgöt felé toluló mozgalom ellen egy másik szegül ellene és pedig épen oly szükségkép. Európának érdekeit védnie kell, védni a szokásos módon, melynek teljes sikerét már Napóleon elleni tapasztalta. Az Oroszországtól fennen hirdetett szláv suprematia, mely egyébiránt egyedül orosz suprematia a többi szlávok elnyomásával, annyira fellázította a müveit európai nemzetek vérét, hogy önkénytelenül harct, háborút kiáltanak. És méltán, az emberiség évezredes fejlődése a müveit európai népeknek felsőbbséget szerzett a barbárok felett; a haladó haditudomány és gépészettől segítetve, uralkodásukat kiterjesztették mind az öt világrészeken s ezen erkölcsi túlnyomóság napjainkban már oly döntő, hogy az angol hadvezérek Keletindiában vagy Chinában tízszeres többséggel is szembeszállni merészkednek. És ezen százados tapasztalás után hajtson a műveit Europa gyáván, és legszentebb érdekeit védetlenül hagyva, éjszaki barbárok elött térdets föl? Ez, mint lásd, lehetetlen, mert az emberi nem rendeltetése úgy hozza magával, hogy a műveltség százados diadalait ezentúl is ünnepelje. Józanul felfogva, Európa e helyzete egyébiránt egyszerű és világos: gyors egyesülete a nyugati nemzeteknek a tavasz beállta előtt, s összes erővel a támadás annak beállta után, ez a czélhoz vezető eszköz, mely csalhatlan sikerű, és épen ez oknál fogva veszélynélküli. És ezt, úgy hiszem, kiki át is látja, a szobatudóst kivéve. Ennek okoskodnia kell, és a szobatudós okoskodása mindig elüt a világember okoskodásától. Uraim, az öreg katona nem ül mindig reggeli kávéja mellett, hírlapolvasás közt katonai és politikai dolgokról elmélkedve , hanem ha bevégzi reggelijét és szivarra gyújt, olykor philosophálni is bátorkodik. Azóta ugyan sok víz folyt le már a Dunán, hogy bölcselkedő honfitársait a német szemlélődő szobaphilosophia képzelgéseire figyelmeztette , ideje lesz tehát, hogy most már gyakorlati következéseit is felvilágosítsa. — Ne higyék, hogy a philosophia,mivel elvont tudomány, semmi befolyással ne legyen az életre.— Épen ellenkezőleg van a dolog. A philosophia az öntudatra jutott embert és nemzetet az emberiség legfőbb kérdései felett tájékozza, ebbeli meggyőződésünk tehát egész világszemléletünket határozza, mely megint munkásságunk elme és gyakorlatbeli irányára eldöntő befolyást gyakorol. Pillantsatok csak a németek szellemi életük fejlődésére. Berlin most ezen Görögország Athenéje egyetemén,hol a porosz értelmiség képeztetik, Fichte és Hegel hirdették bölcseségüket. Az első addig ellentételezte a „nem én !“ az „én n et,amíg szerencsésen kihozta, hogy nemcsak a „nem én (a világ)“ hanem az „én (ő maga)“ sem létezik, ezt (lásd összes munkái 2 kötete 245 lapját) nemcsak őszintén és világosan megvallja, hanem még oly felmagasztalt lelkesedéssel is, hogy az iránt kételkednünk sem lehet, mikép szegény boldogult philosopháló társunk ezen magasztos felfedezésébe halálig beleszeretett. Hegel más eredményre jutott. Ő a tárgyat fogalmával ugyanannak vagy azonosnak tartván , a való igazságot, a fogalom dialecticai mozgása által akarta létrehozni, ezen fogalmat dialectice addig mozgatta magában, míg meggyőződött, hogy tulajdonképen nem ő mozgatja azt, (nem az egyén) hanem Spinosa általános állománya vagy szerinte az „általános lét,“ magyar hegelistáink kitétele szerint pedig a közvetetlen „Van,“ a pantheisticai isten bennünk s hogy mi szegény emberek csak akaratlan nézői vagyunk mind annak, mit ezen „közvetetlen van“ bennünk gondolni és akarni méltóztatik. Ha meggondoljuk, hogy Poroszország státusférfiainak nagy része, ezen korában magasztalt és csodált bölcseségben oktattatott, nem természetes, hogy ők is az európai mozgalmakat most csak nézik s a porosz állam tétlenségében elszigeteltetik és csodálatos egyedül csak az, mikép ezen urak meg nem foghatják, hogy lehessen mind ez igy, bár Poroszország nagy hatalom és hogy ezt meg nem foghatják mind annak daczára, hogy Drouyn de L’huys azt nekik elég érthetőleg tudlokra adá és pedig a legvilágosabb franczia nyelven, hogy tudniillik mindennek csak magok okai! Poroszország ezen hegeli zavara az egyszerű keleti kérdést szövevényessé teszi. Poroszországnak nagy befolyása van Németországra, sőt Dánia és Sveziára is, pedig összes európai szövetség nélkül Anglia eredeti terve a béke sebes és hathatós helyreállítására, csak törpén létesülhet. Mindaz, mi most a Duna mellett vagy Krimiában történik, vagy nem történik, mellékes, sőt filléres. A tavasz közeledik, hat hét után a cselekvés órája áll be , addig Európának egyesnek, késznek kell lennie. E zavart csak a diplomatia szüntethetvén meg, most övé a világ, nem a stratégia és taktikáé, s aki e perezben mindazt, ami a csatatereken történik, a hadtudománynak rója fel bűnül, nem helyesen fogja fel a viszonyokat, mert e perezben a taktika a diplomatiának uszályhordója. A legfontosabb, mi történt: az angol minisztérium bukása. Azon perezben, midőn Oroszország a négy pontokat elfogadja s látszólag a béke küszöbén állunk, lelép Aberdeen s Palmerston veszi át az állam kormányát azon kötelezéssel, hogy a háborút ezentúl erélyesebben folytatandja. A diplomába béketekintetben, praedestinálva látszik mindig ellenkezőjét eredményezni annak, amit létesíteni szándékozik. Palmerston az angol minisztérium élén a világháború végséig. Aberdeen hivatását teljesítette; neki sikerült az európai szövetség alakulása, ha azt nem is végezhette be, mi nem is oly könnyű, mert ez nem kevesebb mint a világtörténet máskép-alakítása. Eddig a világ keletről nyugat felé mozgott, most a mozgásnak meg kell fordulnia, nyugatról kelet felé. Ez ellen rokonságok, nagyhatalmak hagyományai, régi rokonszenvek és beleélt szokások csatáznak. És mégis mindezen ellentételeknek rövid hat hét lefolyta alatt ki kell egyenlíttetniök. A história alakulása most Porosz és Németországoktól függ. Ha ti az orosz óriást csak talpán akarjátok csipkedni, a Duna mellett vagy Krimiában, azt ő nem igen fogja érezni, a főtámadást közepére, azon vonalra kell intézni, mely a balti tengertől a Dunáig terül el. Ausztria azonban biztosan előre nem nyomulhat Poroszország nélkül, melynek balszárnyát kell fednie s Németország nélkül, mely tartalékául szolgál; de ezekkel egyesülve, eldöntheti a jövő nyár alatt Európa sorsát-Hogy fog ez alakulni? Az öreg katona nem próféta, ez ellen már előbbi levelében tiltakozott, most sem örömest bocsátkozik jóslatokba, annyit azonban nyíltan megválthat, hogy a békéhez kevés reménye van. Ez ellen, mind a két részről, titkos természethatalmak esküdtek össze, miknek az emberi akarat öntudatlanul hódol. De üssön bárki a háború, ne féljünk nagyon tőle! Az európai egyesülés Hegel dialecticai processusa daczára is, úgy hiszem, meg fog alakulni s ekkor eredménye nem kétséges. Az üreg katona általában kétségbe nem esik az emberiség sorsa felett. Történjék bármi, a jövő be fogja bizonyítani, amit a múlt századok óta hirdet, hogy a világuralkodásra csak a műveit haladó nemzetek vannak hivatva! Bécs, febr. 10. Már régóta kívánatosnak látszott, a katonai osztályt büntetőjogi tekintetben is a codificatio jótéteményében részesíteni. De ennek szüksége mindinkább érezhetővé kezdett válni az újabb időben, midőn a birodalomszerte életbe léptetett általános büntetőtörvénykönyv, az ezzel okszerű és okozati kapcsolatban álló eljárás és a mindkettesöknek alapul szolgáló emberi elvek, czélba vett üdvös hatásukat gyakorolni el nem mulasztották. A legújabban közzétett és jövő július 1-sején hatályba lépendő katonai törvénykönyv azért egyhangú örömkiáltással fogadtatott, üdvözöltetett nemcsak a legközelebb érdeldettektől, a katonáktól, hanem a többi állampolgároktól is, kiket kivált annak a birodalom hadereje "elleni bűntényekről szóló harmadik része szintén közelről, kell, hogy érdekeljen. A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F év a 1 után fordította Gerő. ELSŐ KÖNYV. A forgótűz. XIV A juhász vacsorája. (Folytatás. *) Ezalatt Gandeau Péter tizedes Trégurben tanyázott embereivel, mert a kis Sulpicenak saját lakát rendelték fogságul. Sulpice és bajának részese Toto Gicquel kötözve feküdtek a kunyhó egyik zugában. — Gandeau Péter s a többi zöldkabátosok jóízűen ették a Sulpice patron számára készített levest. Ez végtelen fájdalmat okozott a különben is mélyen elszomorodott Toto Gicquelnek. Ő mintegy óra hoszszat egyedül lévén a kunyhóban, legalább is hatvanszor kisértetbe jött, hogy magának egy tányér levest merítsen s éhező gyomrát lecsillapítsa. Toto éhezett, s a húsos fazék oly étvágygerjesztően illatozott. Fél óra lefolyta után Toto a szalonnát s egy marok sót vetett a levesbe. A só megolvadván, a leves még étvágygerjesztőbben illatozott; Totónak önmegtagadása minden erejét össze kelle szednie, hogy a kisértésnek ellentállhasson. Ott volt előtte minden, mi éhes embert elszédithete : kenyér, almabor, pálinka, és a lábas, melyben Toto könnyűszerrel féltuczat lepényt is süthetett volna magának. De mindezek Sulpice patron számára valók voltak, Toto még csak ujját sem mártotta a leveses fazékba. — Most pedig az epedve várt patron helyett a zöldkabátosok jöttek, kötélben hozva magukkal a kis Sulpicet! Hát Toto csak Fricandeau és ennek czimborái miatt böjtük legyen ?! . . . Megbánta önmegtagadását (* Lásd „P. Napló“ 1476. sz. ) és sötét arczczal nézte a zöldkabátosok jó étvágyát, kik az ízes levest nyalánkan költögeték s az almabojtos kancsót csufolódva ürilgeték. — A kópé nem nagyobb, mint a csizmám, és máris úgy tud hazudni, mint valami meglett ember! mondá Gandeau Péter, ki épen derekas kortyot ivott az almaboros kancsóból. És az ital, mit szerzett, bizony jó.. Hol kapta el ezt, öcsém ? Sulpice nem felelt. Mozdulatlanul és némán guggolt a zugban. Toto Gicquel mellette a falhoz támaszkodott. — És azt állítja, hogy nem vár senkit ez éjjel! téve hozzá a tizedes. Mondd csak, ficzkó, minden estre ily vacsorád szokott lenni ? Semmi válasz — A kis Sulpice alig hitt lélegzeni, sáppadt volt mint a halott. A zöldkabátosok ismét enni kezdettek s egyről másról csevegtek. — Nagyon erősen vagy megkötözve? suga Sulpice bajtársához. — A kötél húsomba vág, viszonzó Toto. — Nem mozdulhatsz ? — Nem. — Brrr! mondá Gandeau tizedes, ujjait fuvogatva. Itt istentelenül hideg van. . . . Te Pista, hozz ide csak egy bárányt, hadd melengessem magamat. A hat kedvenc bárány egy másik zugban aludt. Pista előczipelt egyet, aztán meg egy másikat, mert minden zöldkabátos melengetőül akará használni az állatokat. Azután ügyetlen, besározott lábukat bedugták a puha, fehér gyapjúba, és a jószivű állatok, félig felébresztve, az asztal alatt csakhamar ismét elaludtak. A kis Sulpice homloka, csupa veritek volt. Lélegzetét visszafojtva, legnagyobb feszültségben figyelt minden neszre, mit kívülről hallani lehete. A tenger távolból hangzó morajlása mintha titokteljes szókat intézne hozzá. Gandeau tizedes, nem tudván elég hamar fölmelegedni, körültekintett a kunyhóban. — Hol van fád, öcsém ? kérdező. — Nekem nincs fám, viszonzó Sulpice, azonban jobbat gondolva hozzátéve : Megengedik-e önök, hogy kissé melegedjem? Nagyon fázom. — Nem vagyunk mi pogányok, öcsém. . . . Megengedjük, hogy melegedjél. — A lisztes láda mögött, folytasd Sulpice, van jó száraz venyige. A zöldkabátosok a lisztes láda mögé nyúltak. Néhány percz múlva vidám tűz lobogott a tűzhelyen Gandeau tizedes rátöltött pipájára, nem akarta magától megtagadni egyikét sem érzéki élvezeteinek. — A mai éjszakáról egész életemben meg fogok emlékezni! mondá, hátradőlve ülőhelyéből. Míg megvirrad, alkalmasint nem egy halottat fog lehelni találni a sziklák között. ... Az őrmester csapatja rettenetes lövöldözést vitt végbe amott túl, Roche-Guyette felé. — És a csüllőbarlang körül, téve hozzá Eusztach. — A csempészek is bizonyosan viszonozták a lövéseket, mond Pista. Az aubigny-i nagy halász-sajkához tartozó legények voltak. — Vagy pedig a „Flambart“ legénysége, mely az erős szél közepett is labodázott. . . . Annak a földönfutónak, akire a mezőn, nem messze az állomástól, lőttünk volt,h ólom labdacsónak kell testében lenni, majd meglátjuk holnap. A kis Sulpice fölegyenesedék, a távolban, nyugat felé, lövés történt. — A vámőrök is egy darab ideig mindnyájan némán és hallgatózva figyeltek. — Ez a lövés amott, Rostán háza környékén esett! nyilatkoztatá ki Gandeau Péter. A juhász fiúnak könyek tolultak szemébe. Mondhattan aggály fogta el szivét. Ez volt az óra, midőn apjának a mezőn kell vala keresztül haladnia. Tudjuk, hogy a nagy Rostán nem Sulpice patron ellen irányozta volt első lövését. — Ott kinn ismét minden elcsöndesült. — Önök megígérték nekem, hogy a tűz mellé bocsátanak, mondá a kis Sulpice reszkető hangon. — Melegedjél, ha kedved van, viszonzá Gandeau Péter. — Nem léphetek. — Igaz lesz az. . . . Vidd őt a tűz mellé, Pista. . . . Hiszen ez a gyerek szinte összefagy, úgy reszket. Pista fölemelő a fiút s a tűzhelyhez vitte. Sulpice megköszönő. Ezután a zöldkabátosok ismét elkezdtek inni, s mindegyikük megtevő észrevételét a vámügyi igazgatóság legutóbbi rendeletéről, melynek erejénél fogva — tekintettel a csempészet szerkivüli elharapózására — a tengerparti őröknek kötelességükké tétetett, hogy bizonyos esetekben és elöljáróik útmutatásához képest fegyvereiket használatba vegyék. — Hát te, öcsém, meg akarod-e magadat sütni ? kérdé Gandeau tizedes, hirtelen félbenszakítván a beszélgetést. Oly bűzt érzek, mintha égne valami. A vámőrök körülnéztek. A szobában pörzsszag terjedt, s a juhász fiúnak egész hála füstölgött. Sulpice ugyanis egészen észrevétlenül a tűzhely közvetlen közelébe vonszolta magát. A kötél, melylyel két keze össze volt szorítva, lángolva égett s a szegény fiu keze a szó teljes értelmében megsült. De ajka egyetlen jajszót sem hallatott. Toto Gicquel ijedten elfordult. Mialatt a vámőrök felugráltak, a mezőn egy második lövés történt, s Randonneau vonítani kezdett. Most Sulpice szintén felugrott, egy égő eszköz ragadott kezébe s fegyver gyanánt forgatá azt. Keze csuklója fekete és véres volt, de ő megszabadult békéiből. Egyenest a vámőrök közé vetette magát, kik előle kitértek, aztán egyetlen ugrással az ablakba szökött, és eltűnt. Randonneau, nyakszijját eltépve, utána ugrott, s kívülről nemsokára behallatszott ugatása, mint a vizsláé, ha rátalált a vad nyomára. (Folytatjuk.) Tartalmi tekintetben az új katonai törvénykönyvet méltán megilleti a hely Ausztria halhatatlan érdemű törvényhozói, például egy II. Józsefnek legdicsőbb művei között, a mennyiben a katonai erények fentartására s az ezekkel összeütköző vétkes cselekvények fenyítésére nemcsak igen hatásos, hanem oly eszközöket is vetet foganatba, melyek az emberiség, méltányosság és a szelidebb elvekre visszavitt jog kívánalmainak teljes mértékben megfelelnek, így a vesszőzés bélyegző büntetése örök időkre eltöröltetett ; a párbajra, a tisztikar sajátságos állásának tekintetbevételeivel, megfelelő büntetés szabatott; az úgynevezett közönséges bűntények iránt eddig fenállott határozatok az általános büntetőtörvénykönyvvel öszhangba hozattak, ahol t. i. az ettőli eltérést a katonának saját állása és a jogbiztosságral különös ügyelet, a törvényhozó előtt tanácsosnak nem láttatták. Ha a katonaságnak vitéz császári vezéréhez, feltétlen ragaszkodása és iránta viseltetett lelkesedése az eddiginél nagyobb mértékben még fel volna fokozható , úgy annak múlhatlanul meg kellene történni ezen büntető törvénykönyv életbeléptetése és az irántai legfelsőbb bizalomnak, úgyszólván, minden lapon fellelhető tanúsítása által. Buda, febr. 10. Az 1853—ik évi jul. 29. kiadott s múlt 1854-iki oct. 28. vagyis az uj bírósági szervezet életbeléptének napjától hatályossá lett fenyitó eljárás X-ik fejezete értelmében rendelt szóbeli végtárgyalás a budai cs. kir. orsz. törvényszék előtt eddigelé már huszonegy tartatott , ide nem számítva természetesen azon bűnügyeket, melyekben a törvény rendeletéhez képest megszüntetési vagy fölhagyási határozvány hozatott, meg azokat, melyek iránt a vizsgálat a régibb eljárás szerint vezettetvén, mint ilyenek intéztettek el. A tárgyalások nyelvét illetőleg megjegyzem, hogy a magyar vádlottaknál a magyar, a németnyelvűeknél a német használtaik , a vizsgálat folyamábani kihallgatások, és vallomások fölvétele is ahoz képest történvén. — E fényes eredmény a halmozott különnemű teendők közepett ezen törvényszék erélyes tudományos és páratlan munkássága elnökének Romers Henrik Manó ar őméltóságának és az ennek példáján indult tiszti személyzet eszmélködésének tulajdonítandó. A fenn tisztelt elnökben a törvényszék gondos és humánus vezetői, az ország pedig, melynek nyelvét ernyedetlen szorgalma folytán már is magáévá tevő, magas állását kellőleg felfogó főhivatalnokot nyert, annyira, hogy mindezeket tekintve kötelességünknek érezzük legmélyebb hódolattal hálás köszönetünket kifejezni a cs. kir. Apostoli Fölsége atyáskodó kegyelmének ezen ujabbi tanúsítványáért. Lapszemle, A bécsi Presse február 10-kei számát következő czikkel nyitja meg: A hivatalos „Wiener Zeitung,“ mikép már utolsó esti lapunkban jelentek, Toggenburg lovag, velenczei helytartónak keresk., ipar és középitészeti cs. miniszterré kineveztetését közli. Ez által füstbe oszlanak minden hírek ezen minisztérium szándéklott megszüntetése s az illető ügyeknek részint a bel-, részint a pénzügyi departementba leendő soroztatása felöl, mikép huzamos idő óta a közönségnél fölmerültek. — Mi sohasem óhajtottuk, hogy az igazgatási hivatalnokok száma régió legyen, sőt inkább számuk lehetségig leszállítalását, mennyiben t. i. az.