Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)

1855-03-22 / 1509. szám

T­r­e­s­k­a nővérek Prágából, ügyes technikával bírnak a hegedűn, néhányszor játszottak körünkben, tapsokat eleget arattak, fiatal csinos külsejű nők természetesen kellős ingerrel bírnak a tapsoló férfiakra..........Alig­hogy ezek helye meghalt, egész csapat c­s­e­h­ z­e­n­é­s­z rukkolt be városunkba, ezek is eleget megtapsoltatok, finom de nem megható játékukért, igen, de a taps mel­­lett Tatában sem lehet megélni a művésznek s épen azért ők is tovább húzódtak jobb hazát keresni­e a művészetnek , mert mi tagadás benne, biz itt ők csehül voltak . . . (­ége következik.) Ausztriai birodalom Bécs,mart.21 Lord John Russell,hiteles forrásból me­rített hír szerint nem fog az értekezletek bevégeztéig Bécs­­ben maradni, sőt nem sokára visszatér Londonba, a gyar­­matü­gyi tárczát átveendő. Lady Russell egy időre itt ma­rad s később az ausztriai fürdők egyikébe utazandik. A mostani orosz uralkodóra bizonyos „német“ irány­zat fogatván, nem érdektelen — a „Schl. Zig“ után — megjegyezni, hogy az elhunyt czár halála óta a pétervári orosz lapok rendkívüli előnyökben részesülnek s mig ezelőtt a német s különösen a franczia lapok a híreket az orosz lapokkal egy időben hozták, most ezeket az orosztól átvenni kénytelenek. Az „Indep. Belge“-nek Berlinből mart. 44-éröl írják, hogy a mart. 8—ki (ismeretes) porosz körlevelén kí­vül, még két más is — mart. 7 és 11-röl kelt — létez. A mart. 7—ki a párisi és londoni kabinetekhez van in­tézve . Wedell tábornok küldetésére és Poroszország azon ajánlatára vonatkozik, miszerint kész a dec. 28-ai jegyzőkönyvet bizonyos feltételek alatt aláírni A mart. It­ki sürgöny, melyről az Independance levelezője csak igen tartózkodva szól, a szövetség várainak erődítése­ és felfegyverzésére vonatkozik, mi a febr. 28-ki ausz­triai körlevélnek szinte tárgya volt. Poroszországnak a franczia kormánynyali alkudozásai tökéletesen meghiusultaknak tekintendők. A porosz kor­mány felhagyott kísérleteivel a párisi kabinet szilárdsá­gát megingatni. Wedell­­ick ezóta alkalmasint elhagyta Párist s luxemburgi hivatal helyére ment. E küldetés si­kertelenségét most oly czikkek, melyek a berlini köz­ponti sajtó­irodából kerülnek ki, igyekeznek azzal indo­kolni, hogy Francziaország nem akart lemondani Len­gyelország felbizgatásáról s ama tervéről, miszerint franczia seregeket küldjön az orosz határszélre. Az első vád alaptalanságát már az is bizonyítja , hogy a tuileriai kabinet ama hozzzá intézett követelést , — miszerint Lengyelország felszításáról tegyen le, — már régen ezelőtt Francziaország és Lajos Napóleon császár megsértésének jelentette ki s egyértelműnek oly követe­léssel : kötelezné le magát Francziaország, hogy czudar tettet nem fog elkövetni. — Legalább ily értelemben nyilatkoznak franczia lapok félhivatalos czikkei és semmi kétség, hogy ezek a kormány nézeteit tolmácsolák. A porosz alkudozások megszakításának oka tehát másutt rejlik , a porosz kormány részén keresendő. F. hó 18-kán ment végbe cs. k. tanácsos Schlechta- Wissehrad báró leányának összekötés­e egy perzsa khán­­nal, ki Bécsben diplomatiai küldetést végezve, a me­nyegző után rögtön nejével együtt Teheránba vissza­utazott. (Miklós császár nagyatyja kanonok Salzburgba­n). Talán nem mindenki előtt van tudva, hogy Miklós meghalt orosz császárnak nagyatyja anyai részről korábban kanonok volt Salzburgban. Ez Frigyes Eugen würtembergi herczeg vala, ki mint salzburgi ka­nonok 1740. nov. 10-kén 9-dik életévében esküdött fel. Azon idő szokása szerint ilynemű papi méltóságviselők clericalis nevelést kaptak ugyan, de a papi kenetet csak akkor vették föl, ha nekik alkalom kínálkozott, valamely souverán papi fejedelemséget nyerhetni. Frigyes Eugen herczeg kanonoki állását 1751. évig tartotta meg, s ek­kor 19-ik életévében a már 11 éves kanonokságról ismét lemondott s porosz hadiszolgálatba lépett. Leánya Sophia 1776-dik évben kelt egybe Oroszország akkori trónörö­kösével, Petrovich Pállal, a meghatározott Miklós csá­szár atyjával. külföld Németország. Egy berlini lap a porosz miniszterel­nöknek f. hó 8-ról szóló és a német udvaroknál levő porosz követekhez intézett kör­sürgöny tartalmát közli. E körsürgöny lényeges tartalma e következő : Tagadtatik ugyan­is, hogy Poroszország a febr. 8-kán kelt szövetséggyűlési határozatra nézve több utólagos indítványt tett volna, melyek a nyugati hatalmak vagy Ausztria politikája ellen irányzottak vagy ellenükben demonstratívek lettek volna. A köriratban mondatik, miként a 8-ki határzat indokai világosak és érthe­tők. Ha tehát később megkísértetett azt nem ignorálni, hanem ellenkezőre változtatni, más szavakkal, ha egy rendszabály, mely czélul, minden pillanatnyi demonstrativ nélkül , Németország belső és külső megerősödését tűzte ki, utólagosan egy oldal el­­e­ni demonstratióul vétetnék, akkor e szándéktól elvileg meg kellett a jogosságot tagadni. Ezt tevé a kir. szövetséggyűlési követ is. Ebben a más oldal ellen demonstratio rejlik ? A legkevésbbé sem. A kir. kor­mánynak a szövetséggyűlés ellenébeni állása ép úgy világos és egyszerű. A kir. kormány mint német szö­vetségtag annak indokaihoz erősen ragaszkodik, míg a szövetséggyűlés annak egy újabb határzat által ha­tározottabb irányt nem adand. Várjon és mily érte­lem­ben leendi ezt, ez a jövő kérdése, mely jövő a jelen küszöbén áll közvetlenül. Poroszország annak öntu­datával bír, hogy nemcsak egy demonstrativ szándé­kától, hanem a nyugati hatalmak elleni minden utó­gondolattól vagy ingerült hangulattól is ment.“ Francziaország. Pár­is, mart. 16. Egy levelező azon nem épen örvendetes hírt jelenti, hogy Wedell tábornok küldetése bevégzettnek tekintendő, és hogy az, fájdalom mit sem végezve, Párist még e napok­ban elhagyandja. W­e­d­e­ll úr küldetésének tulajdon­képi czéljáról oly sok különböző hír kering, hogy bi­zonyossággal e tekintetben mit sem mondhatni. Leve­lező annyit azonban tudni hiszen, miszerint annak fő­tárgya Poroszországnak a bécsi értekezletbe lépése volt. Minthogy azonban ezt sem itt sem Londonban megengedni nem akarták, ha Poroszország pozitív kötelezettségeket vállalni nem akar , ha tudniillik a bécsi értekezlet többségének határozataihoz nem csat­lakozik és e szerint az Oroszország elleni fegyveres beavatkozás lehetőségét meg nem engedi , Így a po­rosz követ törekvései eredményre nem juthattak, minthogy a december 28-ai jegyzőkönyv elméleti el­fogadásával nem akartak megelégedni. — Itt e pillanatban a hangulat még a felső körökben is békésnek mondható. Bizonyos az, miszerint a­­ nyugati hatalmak az utóbbi időben Ausztriának,­ mely mindinkább beavatkozólag látszik föllépni, hatá­rozott engedményeket­­tettek. Ide tartoznék tudniillik az, hogy a 3-ik biztosítéki pontra nézve gyöngédebb húrokat pengetnek. Most tehát ismét a követelések maximuma­ és minimumához tértek vissza, és úgy látszik, hogy más út nyílt a békére, mint Szebasztopol lerombolása. Azon ellenállás, melylyel Krimiában talál­koznak, erre ép úgy befolyt, mint az angol kabinet­nek határozottan békés nézlete. Az utóbbi időben, mi­kép levelező már jelentette, Bécs és London közt nagy közeledés történt. A „Jour­nal d­e l’E­m­p­i­r­e“ egyébiránt ma egy czikket kö­zöl, mely mérséklettsége miatt átalános figyelmet ger­jesztett. Az ausztriai császárnak Lajos Napóleonhoz intézett sajátkezűleg írott leveléről beszélnek, mely békés szei­mű volna, sőt azt is tudni akarják, hogy ennek következtében a krimiai utazás­sal egészen fölhagytak. Másfelől pedig mart. 22-két teszik a császár visszavonhatlan elutazása napjának. P­á­r i­s, mart. 17. A lovas testőrök ma reggel óta a Marsmezőn tanyáznak, miből arra következtetnek, hogy a csatatérre fognak menni. A testőr vadászok egy osztálya tegnap innen Marseillebe indult, hogy Krimiába hajóra szálljon, úgy látszik, hogy a Krimiá­ban levő császári testőrség nem áll nagy tekintélyben, minthogy kissé későn érkezett. Legalább a krimiai se­regben levő katonák vonakodnak a testőrségbe lépni, s minthogy ennek czélzott kipótlása akadályokra ta­lál, szükségesnek látták ezen hadtestből új csapatokat küldeni Krimiába.­­ Az ausztriai vasútrészvények ma ismét jelentékenyül emelkedtek. A mai bécsi börzén is ezen papírok nagyon emelkedtek, még pedig 22 frankkal fölebb. A részvények ezen gyors emelkedését könnyen megmagyarázhatni. A Crédit mobilier, mely számos részvényétől menekülni akar, Bécsben azt fölvásároltatja, ez által ott a folyamot magasra veri és a párisi börzén, mely a bécsi példáját követi, rész­vényeinek jó árt szerez. — Marchand senatort szélhüdés érte; kételkednek megmaradása fölött — egészen elzsibbadt. — Két nap óta érkező levelek a Malakoff-torony előtti csatának mind véresebb jellemet adnak. Emlé­kezhetni, hogy a háború kezdetével sokat beszéltek újabb háborúeszközök jövendő alkalmazásáról, neve­zetesen a villanytűz szóban forgott. Az oroszok az el­sők, kik ezt először alkalmazák Malakoff előtt, a csata­tért rögtön megvilágosíták , ez által a harcznak még borzasztóbb képet adván. Az ötször megsebesült Monnet tábornok hősies kitartása és merészsége az egész hadsereg bámulását magára vonta. Ő 1500 zuáv­­jával, 8000 orosztól körül fogva, az ellenséges soro­kon keresztül tört és ellenségeinek hullám­ utat nyi­tott a táborba vissza. Sebeinek daczára csak ak­kor ment Sátorába , mikor mindennek vége volt. A tisztek , Bosquet tábornok élén üdvözölték őt, egyszersmind sajnálatukat fejezték ki kapott sebei fölött. Monnet tábornok mint ritka lelki és testi erejű erélyes ember rajzoltatik. Ép oly belátó mint szerény, ment minden cselszövénytől, meglehetős észrevétlen marad azon pillanatig, midőn kötelesség és az alkalom, mint ezúttal történt, neki illő hősi sze­repet jelölnek ki. — A boulevardokon ma G­i­r­a­r­d­i­n „Béke“ czímű röpiratának falragaszait lehetett látni. — Mit tartsunk azon hírekről, melyek összeesküvések és tompa izgatottságról keringenek? Kétségkívül ke­vés fontosságot tulajdoníthatni nekik. Mi a hitelre bíz­hatna, az azon körülmény, miszerint a laktanyákban a lázadási esetekben megtartandó utasítások kiadattak. Az utasítások egészen hasonlók azokhoz, melyek dec. 2-kán adattak ki. Belgium, Brüssel, mart. 17. Ma átalánosan azt be­szélték, hogy a miniszteri krízis megoldáshoz közeleg. Erősítik, miszerint De Decker termondes képviselő vette volna át a minisztérium alakítását, még­pedig a föloszlott módjára, tudniillik színetlen minisztériumot ala­­kítni, melyet parlamenti műnyelven „ministére d’affaires“ neveznek, azon egyedüli különbséggel, hogy valamint a lelépett katholikus szabadelvűnek adta ki magát, az új szabadelvű katholikus leend. De Decker e czélra előbbi szabadelvű pénzügyminiszter Mercier képvise­lővel szövetkeznék. Nothomb, brüsseli államügyész és a hasonnevű követ rokona igazságügyi miniszter lenne. Vilain gróf, maeseyeki követ és a kamara alelnöke, a külügyi tárczát kapná, D­u­m­o­n, tournayi követ, a bol­dogult senatus-elnök fia, fiatal ember, néhány évvel ezelőtt még a katonaiskola növendéke, azután mérnök­tiszt és követségi segéd a közmunkákat kapná; végre G­r­e­i­n­d­t tábornok, jelenleg genti katonai parancsnok, a hadügyminiszterséget venné át. Vájjon a dolog valóban ennyire haladott, és vájjon a különböző tárczák valóban így volnának kiosztva, bizonyossággal nem mondhatni, következőleg a nevezett személyiségeket sem vehetni bírálat alá. Annyit mondhatni azonban, miszerint alig le­hetne belátni, hogy az igy alakított minisztérium mikép találhatna sulyeret a kamarában, és hogy ezen combina­­tió még átmentibb lenne mint a föloszlott, csupán arra rendelve, hogy a közelebbi választásokig tartson. — Kisseleff volt párisi orosz követ, ki azóta itt lakott, most pedig Sz.Pétervárra visszatér, tegnap a ki­rály által fogadtatott. Az itt lakó orosz alattvalók teg­nap az itteni orosz követ kezébe tevék le II. S­á­n­d­o­r czár iránti hűségi esküjüket. Olaszország, Turin, mart. 14. Tizennégy nap múlt el, mióta a minisztérium a senatus elé terjesztő a ko­lostorok részenkénti megszüntetését illető törvényja­vaslatot, s a magas kamara még mindig késik a tör­vényjavaslat megvitatásával. A papság felé hajló párt azon törekszik, hogy minisztériumellenes szavazatot eszközöljön ki. E tekintetben C o 1 1 e g­n­a senator is tegnap a fenforgó kolostorkérdésről egy iratot közölt, melyben a következő kérdéseket vitatja : 1) vájjon ezen törvény elfogadása összefér-e a senatus­­­nak az alkotmányra őrködését illető tisztével; és 2) ha ez az eset, vájjon a minisztérium által fölállított in­dokok az elfogadást igazolhatják-e? Szerző munkáját társai közt szétosztotta. Nagybritannia London, mart. 17. A felső­ház tegnapi ülésében lord Albemarle a krimiai lószál­­lítmányok iránti jelentések előterjesztését kívánta. Az indítvány czélja : a jelen rendszer megszüntetése. Lord Lucan vitatja, hogy lovak szállítására vitorla­hajók helyett okvetlenül gőzösöket kell alkalmazni. Vitorlahajókon jelentékeny , míg gőzösökön csak cse­kély számú lovak mentek tönkre. Lord Panmure be­vallja az adat valóságát s csak azt sajnálja, hogy vi­­torlahajók nélkülözésére nincs elegendő gőzös, l­ord I L­u­c­a­n azt véli, hogy a balaklavai ölölben tétlen­­ veszteglő néhány gőzös igen czélszerűen volna szál­lításra használható. Lord Panmure szerint azon­ban a balaklavai kikötőben egyetlen heverő gőzös sincsen, mire lord Albemarle visszavonja indít­ványát. Az alsó­házban a kincstár kanc­ellár jelenti, hogy a pénzügyi tervezetet csak húsvét után fogja előterjeszteni. Sir J. P­a­k­i­n­g­t­o­n indítványa, misze­rint az angol­ és walesi oktatás­ügyre vonatkozó tör­vényjavaslatot szándékozik előterjeszteni, elfogadtatik. ” A „Press* azt mondja : „A keringő békehírek daczára Bécsben a situatio ugyanaz maradt, mint a­milyennek azt a múlt héten jelentettük. Ama hírek ré­szint financziális, a pénzvásár mellett érdekelt körök­ből származnak, részint pedig felüleges zárkövetkez­tetések a diplomatiai fecsegésekből. Minden hatalmak, a hadviselők és úgy, mint a hadat nem viselők, a béke és azon föltételek elfogadása mellett vannak, melyeket most Oroszország, még alázatos értelmében is ajánl; mindnyájan a béke mellett vannak, kivéve Fran­­cziaországot. A politikai egyensúly egy szemer­nyivel biztosítottabb leend, ha Francziaország politi­kája követtezvén, ki is vitetik. Francziaország azon­ban keresztül viendi a háború meghosszabbítását, mert jelenleg az angol kormányt „markában tartja“, Ausz­tria pedig homályos és zavarodásteljes franczia egyez­kedésekbe van bonyolódva, melyekből egyébiránt kibontakozni törekszik. Jelenre olvasóink bizo­nyosak lehetnek abban, hogy Lajos Napó­leon elhatározta, egy elsőrangú franczia hadsereg élére állani, s tavasz kezdetével Krimia invasióját ke­resztül vinni. Ő felsége elutazása egyelőre elhalasz­­tatott, legrégibb s legjobb barátjának, Persigny úrnak szűnni nem akaró s komoly előterjesztései kö­vetkeztében. Szebasztopol ostromát valószínűleg meg fogják szüntetni. Krimiábai elutazása előtt L­aj­o­s Na­pol­e­o­n császár — mint alapos okunk van hinni — a császárnő kíséretében meglátogatandja Angliát.* Ez utóbbi hírt a „Daily News“-ben is olvashatni, azon hozzátétellel, hogy Eugenia császárnő, hús­vét után, mint Victoria ő­felsége vendége a Bu­ckingham palotában fogna székelni. A „Press“ tudni akarja, hogy Palmerston lord rövid időn a pairek sorába fog emeltetni. Mint a Westminsterben beszélik, ugyan­ezen fölemeltetés a derék Sir de Lacy Evans szá­mára is van szánva.­­ Az alsóházi ülés je­löltéül a választók Sir C. Napiert akarják kitűzni. Miután már a hírek fejezeténél vagyunk, legyen meg­említve az is, hogy „Lajos császár,“ — a­mint őt a „Press“ különös hangnyomattal nevezi, Krimiában Newcastle hggel találkozandik. A volt hadügy­miniszter ezen kirándulást szándékoznék megtenni, hogy anyagokat gyűjtsön maga igazolására. —Az „Economist“ békét prédikál. Egy, a bécsi congressus fölötti vezérczikkében ezt mondja : „Méltatlan és szükségen kívül szigorú követelések a szövetségesek részéről nagy szerencsétlenség volnának, mert azok Ausztria fontos támogatásától fosztanának meg ben­nünket. Legfőbb biztonságunk abban fekszik, hogy Ausztria az egyetlenegy pont mellett, mely komoly nehézséget gördíthet elő, mélyen van érdekelve, mert a Feketetenger szabadsága nélkül a szabad Dunaha­­józás csak holt betű. Nincs szükségünk, hogy Orosz­ország véderejét gyöngítsük, hanem­ hogy tá­madó erejét megbénítsuk. Mi tehát nem akarjuk te­rületét, még csak erős védvárait sem megtámadni. Könnyű Szebasztopol elfoglalásáról beszélni. Ha az fegyvereink által történhetik meg, á la bonne heure , de mint békeföltétel, vagy pedig mint garantia azon valóságos czélokra nézve, melyeket szem előtt tartunk, valóban hasztalan. Az egyedüli eszköz, mely által Oroszország későbben a békeföltételeket megsért­hetné, nagy flották leírása volna a Feketetengeren. S bármi tökéletes állapotban maradjon is Szebasztopol, Oroszországnak csak flottája menhelyéül szolgálhat. Minden mit kívánhatunk, az, hogy Oroszország kö­telezze magát semmi nagyobb tengeri hatalmat nem tartani a Feketetengeren, mint a­mennyire csupán rendőrségi czélokra van szüksége, és hogy Anglia- és Francziaországnak megengedtessék, ugyanazon vi­zeken ép oly nagy, vagyis inkább ép oly kis tengeri erőt tartani, mint Oroszország. Az ily elővigyázati rendszabályok, franczia és angol consulatusoknak le­telepítése mellett Szebasztopolban s a Feketetenger melletti több ponton elegendő garantia volna min­denre nézve, mit a szövetségesek méltányosan czélul tűzhetnek ki maguknak. Ha ezen becsületteljes fölté­telek Oroszország által elvettetnek, biztosítsuk ma­gunknak bebizonyított mérséklettségünk által minden­esetre Ausztria aktív támogatását a csatatéren. És ez sok politikus szemeiben a sajátképein gyakorlati czél, melyre kellene a conferentiáknak vezetniük.“ — A „Post“ Bécsből kapott sürgönye fölött a leg­­vérmesebb szemlélődésekbe bocsátkozik, azon óvással zárja be azonban elmélkedését, hogy mindemellett semmi illusiókat nem kell tenni magunknak, hanem a legjobbat kell remélnünk s a legroszabbra is készen lennünk. Dánia, Köpenhúga, mart. 12. Dániai Ke­res­z­t­é­l­y herczeg, kijelölt trónörökös, a király ál­tal Sz. Pétervárra küldetett, hogy az orosz császári családnak sajnálatát fejezze ki Miklós czár halála fölött és II. Sándor trónraléptéhez szerencsét kí­vánjon. Ezúttal Frigyes hesseni herczeg is Sz. Pétervárra utazott, hogy Miklós czár temetésén jelen legyen. Egy herczeg részéről, ki most Károly po­rosz herczegnek, előbb pedig a megboldogult Miklós czárnak volt veje, a kegyelet ezen tisztán magán­ügye ellen a legdühösebb pártszenvedély sem találhat kifogást; máskép áll a dolog Keresztély her­­czegre nézve, ki maga a „F a e d r e l a n d e t “-nek egy mennydörgő czikkre szolgáltat alkalmat. A „Faedrelandet“-nek valóban meg lehetne emlé­keznie, miszerint Keresztély glücksburgi herczeg nehezen lett volna valaha dániai herczeggé és kijelölt trónörökössé, mint 1853. júl. 31-ke óta, ha Miklós czár az 1850.jun.5-i varsói és 1852.máj. 8-ki londoni jegyzőkönyv átal arra főleg közre nem munkál. De a „Fa e dr­elan­d­e­t“nek csak hazája és ennek alap­törvénye van szeme előtt; és minthogy a herczeg küldetését politikainak és Dániára nézve benn (sza­bad intézményeit illetőleg) s künn (a nyugati hatal­makhoz állását illetőleg) aggasztónak és veszélyesnek tekinti, ezen küldetéssel megbízott személy megvá­lasztása ellen tüzel. Oroszország. (Orosz izgatások). Az olmützi „Neue Zei" -nak írják Lembergbeli egy helység közelében u­tólag egy nő egy arra kocsizó paraszttól engedett kért, kocsijára ülhetni. A kocsi tulajdo­nosa ebbe csekély pálinkára való biztosítása mellett beleegyezett. Egy korcsmában e nő a parasztot va­lóban pálinkával tartotta s vele tovább folytatta útját. Ez alkalommal észrevevé a paraszt, hogy a nő pénzzel gazdagon terhelt zsákot visz magával s va­lószínűleg mámoros állapotban annak meggyilkolását határozó el. A terv végre is hajtatott, a hulla a rube­lek és imperialokkal teli zsáktól megfosztva sa hóban eltakarva jön. Hazatérve a paraszt a falu korcsmárosá­­nak a pálinkatartozást imperiálokkal fizette ki, s ez által a figyelmet magára vonta. A zsidó erről jelentést tett a helyhatóságnak, mely a parasztot befogatá, ki nemso­kára az elkövetett gyilkosságot be is vallá, s a bi­zottmányt azon helyre vezeté, hol a nő hullája el volt takarítva. A hulla bonczolásánál kitűnt, hogy az állí­tólagos nő orosz emissárius volt, kinél különféle pa­pírokat találtak, melyek messze terjedő orosz izgatá­sokra mutatnak. (Lengyelorszá­g szervezete.) A „Fr. P. Zig“ következő közlést hoz: Berlinből franczia la­poknak tart. 15-éről távirati után a következőt jelen­tik : „Lengyelország szervezete el­len határozva. II. Sándor császár Paskievits­ky hatalmazványait bővi­tette.“ Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A tudósítások Krimiából f. hó H-éig terjednek. Naponkint emelkednek a szövetsé­gesek erőfeszítései, hogy a kitűzött czélt elérjék, de hasonlóan növekszik az oroszoknak jól kiszámított ellentállása is, kiknek bátorságát a febr. 23- 24-ki ese­ménynek a francziákra nézve nem kedvező kimenete észrevehetőig felfokozta. Azon fontos tudósítás is érkezett a csatatérről, hogy a Molakoff torony előtt újonan állított lánczolatokban tanyázó csapatok előre­tolt művek által most az összeköttetést szárazon az éjszaki erőddel, még pedig akként állították helyre, hogy az úgynevezett kozák üteget (most redout) In­­kermann mellett teljesen fedezni képesek. Főleg azon erődök ellen voltak az utolsó febr. 23—26-ki nagy harczok intézve. Az oroszok műveinek ez előrehaladá­sáról lord Raglannak .lább következő sürgönye s az an­gol levelezések is emlékeznek. Ellenben az enpatoriai lovas ütközet csupán egy Sack mellett vivőt, előörsi ütközetté zsugorodik össze. A szövetségesek erősíté­sei pedig egyre érkeznek; már legközelebbi időben várják a 10. franczia hadosztálynak Herbillon tbk alatti megérkezését; a 9- dik Brunek tórnok alatt már tel­jes számban orosz területen áll. A balaklavai vaspálya már felében át van adva a közlekedésnek s utolsó na­pokban főleg lövegek és lőszer szállítására szolgált. Azon hir, hogy e hó végén általános támadás fog a vár ellen intéztetni, a táborban változatlanul látta magát, kivált miután a 24 fontosok helyett 32 fontosok ál­líttattak positiókba. A s­­­a­m­b­u­­­i szárazi postával érkezett tudósítások azon hírt hozták, hogy a franczia lovasság jó része, mely ekkorig Burgaszban állomásozott, Balaklavában már partra szállíttatott. A franczia gőzös Thabor is megérkezett ama kikötőbe; fedélzetén volt de Bouville ezredes, Napoleon császár szárnysegéde. A nagy britanniai hadibiztos kele­ten Gallipolit jelölte ki a török angol dandár hadfogadó állomásául. Y­­­v­­­a­n Ibk is ott ütendi fel­szállását. L­a Marmora tbkot mindennap várták Stambulba. Ab­d e­l- Kader engedelmet kért a Portától Stambulba jöhetni. Itt sokat beszélnek az orosz parancsnokok találkozá­sáról a Molakoff toronynál az ott álló franczia előőr­sök parancsnokaival. Az értekezlet febr. 27-kén tör­tént , de valószínűleg csak foglyok kicserélésére vo­natkozott. A „Gazette“ következő sürgönyt hoz lord R a g­­­a­n­tói lord Panmurehoz mart. 3-ról, mely kö­vetkező tartalmú : Mylord! — Mióta lordságodnak febr. 27-én írtam, álitólag ismét több hajót sülyesztettek el az oroszok. Erről nekem nincsen bizonyosságom, de mennyire ész­­lelhetem, a kikötőt elzáró új sorompó tegnap este azon ponton túl látszott terjedve lenni, a­meddig két nap előtt tett szemlém alkalmával nyúlt. Az ellenség buzgón tö­rekszik egy új védművet állítani, mely a franczia üte­gekhez a legszélső­jobboldalon közelebb fekszik, mint az, melyet szövetségeseink febr. 24-én megtámadtak.—­ Az ellenség haderőit Szebasztopol közelében, annak éj­szaki részén szintúgy mint a Csernaja mellett növelni látszik. — A vaspálya-építés kielégítő előhaladásokat tesz, s mi a pályát már erősen használjuk készletek, bó­dérészletek stb. szállítására egész hadikonig. E falutól egész főhadiszállásomig a távirda már készen van. Az idő ismét rendkívül hideg, tegnap havazott, s ma ismét egy keveset. — Ide zárom veszteségeink jegyzékét mart. 1-jéig (E szerint febr. 26-tól mart. 1-jéig elesett: 2 közvitéz; megsebesült: 1 őrmester és 8 közvitéz.) Raglan. Sir Edmund Lyons az admiralitáshoz következő iratot küldött Ahhmed pasától, melyet ez hozzá intézett: Admirál ur! — Az itt létező angol tengerészek buz­galma csapatjaink, élelmük, lovaik s összes hadszereink kiszállításánál, melyek nekünk küldetnek, buzgalmuk, csapatainkat gyámolitni, a város védelmezésénél közre segíteni, a mint febr. 17-én, midőn az ellenség bennün­ket tetemes erővel megtámadott, a katonai hadműködé­­­seket tengerről úgy mint szárazról támogatták, szóval : azon­zolgálatok, melyeket az ön parancsnoksága alatt álló angol tengerészet naponkint buzgalommal és odaa­dással teljesít, sokkal nagyobbak és hatályos­ak, mint hogy azokat ön tudomására ne hozzam. Kérem tehát önt, fogadja őszinte örök hálánk kifejezését. Szándékom volt, ezen reám nézve oly kellemes kötelességet személyesen teljesíteni; mostanra azonban meg kell elégednem annak írásbeli kifejezésével, azon reményben, hogy hálán­kat később szóval is kifejezhetendem. Engedje stb. Ahhmed. Az angol lapok eupatoriai levelezései febr. 25-kén túl nem terjednek. Az ellenség a város ellen 17-ike óta semmire sem vállalkozott, azonban lo­vassága s némi gyalogsága még mindig a környéken állt. Csapatainak egy osztálya balra Eupatoriától, a város éjszaki részén létező kis tó mellett foglalt állást. Más csapatok és kocsivonatok a szimferopoli után fel s alá vonulnak, úgy hogy azon gyanítás merült fel, mi­szerint talán mozsarakat szállítanak, a várost meglő­­dözendők. Ez azonban most kétszerte oly erősen meg

Next