Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)
1855-04-04 / 1520. szám
Előfizetési felhívás: a sn&g&é Április — június három hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz hordással, 4 forint Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutoza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó-hivatala. Keleti tudomány. Pest, apr. 2. 20. A most vér- és pénz-áldozatokat nyerő háborúnak, s az utána következő háborúnak egyetlen valódi kérdése az: kinek befolyása alá kerüljön Európának délkeletre és Ázsiának nyugota? Nem akarják s nem is lehet megengedni, hogy az orosz birodalom legyen az egyetlen, mely Európának dél-keletjére és Ázsiának nyugatára hasson. Már a többi résztvenni akarók között, hogy az osztrák birodalomnak is lenni kell, azt Párisban és Londonban nemcsak tudják, hanem óhajtják is. Mert ha közép és nyugati Európa hatni akar kelet felé, azt az osztrák birodalom nélkül, vagy ennek mellőztével nem bírja valósítani. A most vér- és pénzáldozatokat nyelő háborúnak s az utána következőnek feladata tehát : meghatározni és biztosítani az osztrák birodalom befolyását a Feketetenger és a Bosporus tartományaira. De az osztrák birodalom nem valami abstract fogalom, az több népek valóságos egyesülete; s a birodalom gyenge vagy erős volta ezen egyesült népek szellemi és anyagi képességétől függ. Ha már hivatva van az osztrák birodalom, hogy kelet felé hatást gyakoroljon, kell hogy ezen hatást ne csak a politika , hanem az osztrák birodalmat alkotó népek ruganyos képessége is gyakorolja; kell hogy erre nézve a politika irányozza és támogassa az egyesült népek anyagi és szellemi erőfejlesztését, valamint kell, hogy a népek felfogják az egész birodalom hivatását a keleti hatásra, s meg is feleljenek a politika várakozásának. Semmi korban nem lehetett tudomány és anyagi munka nélkül hatni idegen tartományokra , jelenben még kevésbé lehet azt tenni. Nem az hat idegen földre, aki attól csak venni, de adni nem akarna neki semmit. Műipar és kereskedés a két része az úgynevezett anyagi munkának, mely teremti azt, mit idegennek adni lehet, s el is viszi az idegennek; minthogy mindig a jutalom nagyobb része azé , ki a fáradságnak nagyobb részét vállalta. De műipar és kereskedés vajmi nagyon fogna vakoskodni az idegen földön, ha a tudomány ezer meg ezer módon nem világít neki. A biztos anyagi hatásra nélkülözhetlen tehát a tudomány. Az osztrák birodalmi népek kötelesek a birodalmi politikát leginkább azzal súlyosbítani a keleten, hogy a keletre vonatkozó lehető nagy tudományt, műipart és kereskedést honosítsák maguk között. Mert ismételjük: a birodalom nem elvont fogalom, hanem népek valóságos egyesülete , s itt hozzátettük: a népek sem elvont fogalom, hanem számtalan egyesek foglalatja. Ennélfogva az egyesek tudománya, műipara és kereskedése teszi a népek tudományát, műiparát és kereskedését; az súlyosítja a birodalom politikáját is. De a birodalom népei között váljon melyiket illeti leginkább azon szellemi és anyagi munka , melyet a keleti befolyás igényel ? Akárki mint lássa is a dolgot , lehetetlen tagadnia, hogy ezen munka nem illetné azon népet is, mely Erdélyt lakja, s melyet a Tisza és a Pozsonyon aluli Duna érnek; sőt föltéve, hogy itt az anyagi és szellemi munka annyira ki volna fejtve, mint a birodalom erkölcsi súlya máris követeli: lehetetlen volna tagadni, hogy a keleti befolyást súlyosító szellemi és anyagi munka leginkább Magyarországot, és Erdélyt illeti. A jelen háború czélját szem előtt tartván, kell hogy minden, ami mozoghat, vagy mozgást előidézhet, oda törekedjék, hogy a kelet számára műiparunk és kereskedésünk legyen. Azonban ezen munkára a közvetlen haszon is ösztönöz, s elég a figyelmeztetés, melyet a háború bőven juttat. De amit a közvetlen haszon, mely vajmi gyakran kiássa a fát, melynek gyümölcseit számos évig szedni akarta, könnyen be nem lát, arra kell inkább figyelmeztetni, s az a keleti tudomány. A keleti tudomány bizonyosan magában foglalja mind azt, mi a kelet országai és népei megértésére tartozik, s mi azok jövendőjét is találgatja. De a mi nélkül a keleti tudomány nem is gondolható ; minélkül tehát az igaz nyitját keletnek meg nem találhatni, az a keleti nyelvek és irodalmak tudománya. — Nehezen álmodik a közvetlen haszon arról, mi szoros összeköttetés van azon pattintszövő szék között, mely a kelet ízléséhez idomított tarkabarka szövetet készíti, s azon könyv között, mely valamely keleti nyelvre, például a törökre megtanít. Pedig a kelme-szövés legbiztosabb és legtartósabb sikerét az dönti meg, hogy a keletnek milyen tudománya vezérli azt, s annak részére dönti el, ki amannak legteljesebb tudományával bír. Ha pedig országunk, s Erdély lakosait is megilleti a keleti politikát gyámolító munka, úgy bizonyára a keleti t adomány, különösen a keleti nyelvek és irodalmak tudománya is az egyesek feladatává válik. Ne higyük, hogy országunk emberei valaha annyit tehessenek keleten, mennyi a birodalom arányából rájuk esik, ha a keleti nyelvek tudása ezentúl is csak annyi maradna közöttünk, mennyi eddigelé volt! Ebből magától következik, hogy ha a török, perzsa és arab nyelvek tanítása szükséges az osztrák birodalomban, az bizonyára szint oly szükséges a pesti egyetemnél is. Meg vagyunk győződve, a magas kormány ezen szükséget tartotta szeme előtt, midőn Repiczkyt az egyetemnél azon keleti nyelvek tanítására felhatalmazta; s meg vagyunk győződve, azért újra is fog azok tanításáról gondoskodni. A keleti nyelvek között legeslegszükségesebb reánk nézve a török nyelv, s ez egyik rokona a magyar nyelvnek. A török nyelvtanítás tehát különösebben is érdekli a magyar tudományt, úgy hogy azt a pesti egyetemnél tanítani kellene, ha az egész, úgy nevezett, keleti kérdés nem volna is, s ha soha egy osztrák alattvaló sem érintkeznék is a törökökkel. Ezen tudományos szempontból nézve, sehol egész Európában annyira nem szükséges a török nyelvtanutás mint nálunk, de sehol annyi sikerrel sem taníttathatik, mint nálunk, ha az oly sok tekintetben rokon nyelven, t. i. magyarul tanittatik. A MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNSOK VALLÁSÜGYE. Sopron, apr. 1. Szerkesztő ur! Sajnálom, hogy múlt hó 25-éről kelt s egyik szerkesztő társához intézett levelemet nem vették. A dolog fontosságánál fogva felhiva érzem magamat, Önt a dunántúli ág. hitv. egyházkerület beléletéről újra tudósítani. Szükségesnek találom azonban a dolog előzményeit megérinteni. A dunántúli egyházkerület, múlt évi novemb. 28 és 29-én Sopronban gyűlést tartott, s támaszkodva a cs. kir. vallási és közoktatási m. minisztériumnak azon rendeletére, mely a magyarhoni protestánsok egyházi ügyeikbeni kihallgatását kegyesen ígéri, cs. kir. Apóst. Felségét finn bizodalommal alázatosan felkérendőnek vélte, hogy ezen kihallgatást szabadon és minél számosabb képviselőkből alakítandó zsinat által méltóztassék foganatba venni és csak ezen zsinati tanácskozmány határozatainak értelmében az egyház rendezését elintézni, addig is pedig méltóztassék ő Felségének a protestánsokat az 1848-ik év előtt élvezett önkormányzati jogaik birtokában kegyesen meghagyni. A gyűlés az alázatos magyar szerkezetű felirat felterjesztésével egy küldöttséget bízott meg. E küldöttség múlt hó 22-kén volt szerencsés Ő Felségénél audiensiát nyerhetni, mely alkalommal ő Felsége a küldöttséget kegyesen biztosítani méltóztatott, hogy a protestánsok önkormányzati szabadságaikban, nevezetesen pedig a presbyteriális rendszer jogában meghagyatnak. A zsinatra nézve ő Felsége akkép nyilatkozott, hogy az nehézségekkel jár ugyan, azonban e kérdést is m. minisztériuma által bővebben tárgyalni kegyeskedendik. Hogy az egyházkerületek az új viszonyokból felmerült egyházi és iskolai kérdések fölött egyenként tanácskozhassanak, ennek semmi akadály sem áll útjában. Ő Felsége az alázatos feliratot eredeti magyar szövegben kívánta magának felterjesztetni, a m. minisztériumnak pedig a feliratot német fordításban nyújtotta be a küldöttség. A magyarhoni protestáns tehát újra bírja a magas fejedelmi szót, mely neki egyházi ügyeibeni önkormányzati jogát tökéletesen biztosítja. A küldöttség a következő napon kihallgatást nyert a közoktatási miniszter excellentiájánál is, kinek magas figyelmébe a már egészen a m. kormány tanterve szerint rendezett soproni nagygymnásiumot ajánlá, Ő excellentiája a legszebb biztatások közt bocsátá el a küldöttséget, s alapos reményünk van, hogy a soproni főtanoda maholnap a nyilvános intézetek sorában fog diszleni. Ez alkalommal kötelességemnek tartom a közönség figyelmét a dunántúli egyházkerület buzgó fáradozásaira, törhetetlen erélyére irányozni. Midőn a dunántúli ág. hitv. egyházkerület mind az összes magyarhoni protestánsok legszentebb érdekei ügyében a fejedelmi trón zsámolyánál fiúi bizodalommal felszólal, mind pedig a kebelében létező tudományos intézeti ös szeretettel, kitartó buzgósággal gondoskodik: szellemi életének oly jeleit tanúsítja, amelyek a legszebb sikernek és áldásnak örvendetes előpostái. UI. i. Épen e pillanatban hallom a soproni gymnasium igazgatójától, hogy a nyilvánosság joga a va. kormány részéről csakugyan megadatott. Ausztriai birodalom Drouin de L’huys franczia külügyminisztert f. hó 7-kére várják Bécsbe, hol is a franczia követségi hotelben veendi szállását. Bukarestből jelentik, hogy azon akadályok, melyeket az oroszok eddig a dunahajózás ebbe az alsó területen vetettek, most a semleges államokra nézve Pétervárról érkezett világos parancs következtében végérvényesen elhárítvak. Az orosz kabinet bizonyosan azt akarja bebizonyítani, hogy a szabad dunai hajózás elvét nem csupán elméletileg a bécsi conferentia kebelében ismerte el, hanem gyakorlatban is érvényesnek akarja vétetni, mit csakugyan szinte a béke előjeléül tekinthetünk. A ROM TITKAI Regény. Irta Eszter, stb. szerzője. (Folytatás. *) Haragos Ilona. I. Czobor Istvánné nemcsak egyről egyik látta várait s kastélyait az utóbbi évtizedben, török, tatár seregektől s másnemű martalóczoktól feldulatni, hanem ezen kívül, miként mondva volt, mostoha fiát is elvesztette. Mindazáltal a világ nem csekély bámulatára nem követte azoknak példáját, kik e nehéz napokat és éveket nagy városokban, olykor külföldön is töltötték, hanem jószágai egyikében — Kenedváron élt, melynek neve azóta megváltozott, mint annyi más helységé honunkban. Itt lakott ő, a leégett s kipusztult falunak közepette egy régi kastélyban, melyet a törökök felgyújtottak egykor s mely az utóbbi években is nem egyszer látta a vörös kakast födele gerinczein. E kastélynak egyetlen füst és koromlepett szárnya volt lakható. — Lakható tudniillik e különös nő igényeihez képest, kivel nem sokára bővebben fogunk megismerkedni. A vidékben azt beszélték róla, hogy 10 év óta el nem hagyta e birtokát. Feje fölött gyújtották meg az agg moha borított zsindelyfödelet, ott létében rabolták el ezüstjét, ékszereit, lovait, kocsiját, szóval mindenét , az utolsó vánkosig, az utolsó villáig. Senki sem kétkedhetett ezen; mert mind azok, kik ama viharos napok közben s a beállt béke után Kenedvárra vetődtek, a szobákat, néhány avult, rongyolt bútort kivéve, üresen találták, s mindenütt a rombolás nyomait; sőt *) Lásd „P. Napló“ 1518. u. Czobor Istvánné asztalán ezüst edények helyett czintálakat és tányérokat láttak; hallatlan dolog a Czobor háznál! Miként történhetett, hogy e nő ki nem mozdult jószágából , legalább a vidékben mindenki ezt hitte róla: — Ki védte őt ennyi pusztulás közben, s miként lehet megfejteni, hogy alig távozott el a helységből az ellenség, Ilona megjelent egy öreg gondnokának kíséretében, mig lovai voltak, lóháton, azután gyalog ? — Ez oly talány, mely a legélesb eszüek fogalmait tévelyezte. Még azután is, hogy az agg kastélyban a födeleknek nagy része a lángoknak áldozatja lön, a szobák közöl a gerendával födöttek beomlottak megtelve a pusztulás romjaival, s igy csak a boltozottak néhányai nyújthattak menedéket, nem egyszer pillantották meg Ilonát, kit rég elveszettnek hittek a vidékiek, a pusztán, égnek meredező tornyok egyikében — kémelve a messze láthatáron. A faluból magából a nép rég elköltözött, s csak két három hónappal, a hires passaroviczi béke után, kezdett oda — Isten tudja honnan, kiéhezve, rongyokkal födve — visszaszállongni. Többen sohasem tértek vissza, mások évek múlva — török és tatár fogságból ; míg az életben maradottak lassanként uj lakokat hevenyésztek, a hogy lehetett, szenált gerendákból s a vissza nem foglalt házak romjaiból. Mi hatással volt e nőre fiának Elemérnek halála, meglátjuk. A ki neki e hirt meghozta, látta az ifjú hulláját s jelen volt, mikor az a halottak közárkába vettetett. Ilona e hirt azon merev érzéktelenséggel vette, mely őt jellemezte. Mindazáltal úgy érzette, miként azt mutatta?Moly közönyös volt-e szive, mint az arcz, melyet a gyászhirnök látott? ezt vakmerőség lenne elhatározni. Tudva volt, hogy Ilona férjével nem a legbékésebb házasságban élt; s voltak, kik erősítették, mikép Czobor István, maga is egy a leghevesebb emberek közöl, egyszer haragjában nejére is lőtt; mindemellett nehéz feltenni, hogy a nőnek haragja férje ellen, ha valóban ilyet érzett, az atyáról annak fiára szállt volna át. Másrészt a női szív s kedély oly örvény, melyben szint annyi szeretet mint gyülölség megfér, s nem tartoznak a soha sem látott jelenetek közé azon anyák, kik gyönyört találnak még saját gyermekeiknek is gyötrésében. Gyanitások ezek csak, s miután nagyjából Czobor Istvánnét, s a helyet, hol oly kitartással mulatott, emlegettük, ideje közelebb megismerkednünk mindkettővel. Miként mondottuk, a kastély a helység közepében állt; tágas tér körözte azt, s egykor István úr életében, nagy kiterjedésű gyümölcsös foglalta el e térnek egy részét, három oldalról körülölelvén a négyszögű épületét, melynek szárnyai közt udvar létezett s szögleteit tornyok ékesítették. E kert s az egykor benne gyümölcsöző fák jelenben, azaz: 1719 első negyedében,hol történetünk tulajdonképi kezdetét veszi, nem léteztek. Az épület maga is éktelen kinézésű, főleg most mártius hó elején, mikor még itt-ott hósuvatagokat lehetett tövénél látni. Épen eleje, tehát homlokzata nem birt födéllel, szöglet tornyocskáiból, minő négy volt egykor, most csak kettő állt a homlokzat két végén. Nem csak a magas csúcsos födél tűnt el ezekről, hanem a rovátkos párkányzatok egy része is, sőt egyiknek a kis szobácskák közöl, melyek e tornyok felső emeletét képezték, ablakai szétzúzva függöttek egyegy sarkon, egész zivataros éjek hosszában csapkodva a falakat, anélkül, hogy valakinek eszébe jutna azokat kiszedni a rozsdás sarkokból. Benn a roszul kövezett udvarban, egyedül a kút volt némi épségben. A még lakható szárny balra nyúlt a homlokzattól; fedelét a lángok talán a sűrű mohaszőnyeg miatt, mely azt ellepte, megkímélték. E szárny még néhány fényvesztett, szentelt ablakkal birt, s a bejárást egészen új, nehéz vaspántokkal vértezett ajtó jelölte. A többi három szárnyon a szél kalandozott át baljóslatú süvöltéssel, mint a pusztulás danájával. Nem volt itt egy ablak, egy ajtó, egy bútor! Mindent felemésztett volt a tűz, s a padlón nem egyszer vér- és borittas kalózok és martalóczok tüzet raktak, hogy egy lopott juhot, vagy borjút megsüssenek. Most csendes éjeken, ha a vihar hallgatott, a hold és csillagok kísérletien világították a fedeletlen tágas tetemeket, a kanyargó, csorba csigahágcsókat, s csak olykor csattogott egy füles bagoly a sivár tanyán keresztül, talán pár perczre egy kandalló párkányán, vagy az éktelen füstkerített ablakrésen pihenvén meg, s hallatván egyes mély huhogásait. Ilyen volt csak vagy inkább rom. De lépjünk be az új ajtón, melyet alighanem tegnap függesztettek a réginek rozsdás sarkaira. Egy folyosó, kővel lemezeit, hideg és üres, vezetett a széles hágcsóhoz, mely lassan ereszkedett le a felső, egyetlen emeletből. Jobbra balra a folyosóba szobák nyíltak, ezeknek is, egy kettőn kívül — félig lesorvadtak ujjaik s tág tekintetet engedtek a lakatlan hézagokba, öreg rozzant bútoraikkal. Ilona, úgy látszik, az emeletet választotta lakásul. Azon pillanatban, mikor a hágcsónak alsó lépcsőjét elértük, egy férfiút látunk azon felhaladni. Öltözete az akkori divat szerint — a magyart értvén — csípőn alól, mintegy arasznyira leérő zöld mentéből állt, melyet farkas torok kerített; fekete nadrágát magas csizma fejezte be, mely jobb napokat látott talán egykor; mert arany zsinór, most inkább ólom szegélyhez hasonló, kerítette azt, felül kaczér bojttal végződő. Az öreg ember első tekintetre 60 évesre mutatott. Közép nagyságú volt termete, kijelölt vonásai, keskeny összeszorult ajkai valami Harpagonra sejtettek, míg fürkésző nagy barna szemei, lekonyult feje hasonlítottak a lesben álló vadászéhoz, ki épen most indul meg, hogy valami sűrű bokron át közel juthasson a vadhoz. — Az egész emberen, simára borotvált állával, nyírt ősz bajuszával látszott, hogy tart valamit magáról, mint szintén, hogy ezen egyébiránt ép férfiú, valamikor igen szép lehetett. 77-1520 1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. | Félévre 10 „ — „ „ | Félévre . 8 frt — kr. p. A havi előfizetés , mint a | évnegyedre 4 frt — kr. p. siSmonklade 1 a dí s 1« ; megsszint I . Szerkesztés Iroda , Drintoza 8. az. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTO-HTVATALHOZ, __________________________ anyagi ügyeit tárgyazd pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő korlntoza 8-ik szám Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetéseket hasábos petit-sora 4 pg6 krajczárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengd krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánvitik dt hasábos sora 5 pengd krajczárjával számíttatik. — A felvételi díj szinte mindenkor eldure lefizetendő a Szerda, apr. 4-én HIRDETÉSEK és MAGÁNYITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. S megjelen a PESTI HAPLÓ — hétfőn és finneputáns napokat kivéve — ,elevnyi alakjában, mindennap reggeli diákban.