Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)
1855-04-17 / 1530. szám
1855. hatodik évi folyam. ELÖFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva ívnegyedre 5 frt. — kr. p. ffflévre 1o mi) A h»vl elöfiietik , mint » «Xmoukind 111 d t ■ 1a megsifint lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HTVATALHOZ, anyagi figyelt tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő t nriatoza 8-ik szám Filívre . 8 frt — ta.p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. 87-1530 Szerkesztési Iroda : Driatoza 8. az. fiérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pg. krajozírjával siámíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi kölön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasibos sora 5 pengő krajozirjával siámíttatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor blődre lefizetendő a Kedd, apr. 17-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI HAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — televnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. Április — június három hónapos folyamára. vüdékre postán küldve 5 frt. Budapsten házhoz hordással, 4 forint Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó-hivatala. London, apr. H. 1855. 4. Bécsben, az e fővárosból érkező magán- s hírlapi levelek szerint, mindazok körében, kik jól értesülteknek hiszik magokat, vagy kik nem akarnak puszta vágyból eredő remény embereinek, előítéletek rabjainak tekintetni,—a mot d’ordre: béke. Ellenben Londonban, hol a liberalismus csupa divatból is űzhető, a többség Tamásra játsza magát, s jelszava: háború. Az orosz küldöttek, — igy okoskodnak itt — csak azért tanusítanak a congressus első szakában annyi megelőzést s kölcsönösségi hajlamot, hogy az Oroszországra aránylag lényegtelen, de Ausztriára mély érdekű első két békepontbani engedékenységük által kettőt érjenek el: először, nagylelkűség s szelidség fénye árasztassék el II. Sándor trónfoglalása fölé, mint a mely fény, Európa ellenében, dús kamatokat hajthat; másodszor, viszonosság tekintetére bivattassék Ausztria, mint a melynek erkölcsi tekintélye nélkül nyugat meg nem oldhatja, anyagi súlya nélkül ketté nem vághatja a legkeményebb a legcsomósabb harmadik pontot, Oroszországra életérdeket enged, hogy többhez jusson — általában, — különösen pedig a nyugat-középeurópai entente cordiale megzavarása a bécsi congressusnak orosz részről feladata. — Ekként ítél az itteni közvélemény, s ily nézeteket vall közlönyeiben maga Palmerston is. De ha ez meggyőződése a Palmerston-kabinetnek, miért nem erélyesek hadkészletei, s miért ragaszkodik furcsa makacssággal oly félrendszabályokhoz, minek egyike, a többek közt, legközelebbről szétmállás processusának téve ki az országos honvédelmi erőt, a nagy gonddal szervezett s beoktatott militiát ?; vagy legalább miért tetézi újakkal Aberdeen hibáit épen a Roebuckféle inquisitióval szemben s akkor, midőn tudva van, hogy a parliamentnek mindjárt összeülésével a krimi és bizottmány vizsgálatainak nemcsak folytatását, hanem a megállapított s megállapítandó tényállás alapján ítéletet fognak sürgetni a független tagok. A felelet e kérdésekre alig lehet más, mint az , hogy a Palmerston-kabinet, re et nomine olyan egyszerűen átengedé magát sokak által megjósolt, s ma már minden gondolkozó által, belátott azon fátumnak , mely Angliát túlhajtott individualismusáért rettenetes e két alternatíva közé sodrá , vagy nagy háborúba elegyedni, de minőbe csak az állam megrázkódtatásával akkor bocsátkozhatik, ha kész változásnak kitenni és-státusrendszerét, azaz ha kész idomítani magas s közpolitikai elveit, emancipálni alkotmányát számos fictiók, olygarchiai monopólium, s a pártok sáfárkodása s érdekhajhászata alól, s erőszakot tenni a nemzeti közszellem s közérzületen, melynek egy az istene Mammon, s ennek prófétája a Times; vagy pedig a status érdeke, hivatása, méltósága, szóval exigenttáinak távairól sem megfelelő oly egyezkedési feltételek elfogadására alázni meg magát, mely előbbutóbb ismét országos rengést vonand maga után. — Ily feltétből azután könnyű kimagyarázni a kormány jelentétlenségét hon, s követe Russell lordnak e törpe igényeit Bécsben, miután Oroszország nem Szebasztopollal, hanem hajóhadával fenyegeti csak Törökország épségét s függetlenségét. — Szebasztopol s béke együtt igen is megférő két fogalom. II. Sándor czár önszeretetét sérteni s békehajlamait megkísérteni annyi volna, mint trónját veszélynek kitenni, az európai rendpolitikát koczkára vetni. Ez, a lapok után, Nagybritannia bécsi képviselőjének nyelve. — Józan ész is elég annak belátására, hogy ha meghagyatnak Oroszország keleti hadállomásai , minek Szebasztopol, Kaffa, Keres, Anapa, Odessa , Ackerman , Kherson , Nikolaiff, Kaléh, a szulinai torkolat erőditvényei stb., — a Feketetenger orosz tó maradand még akkor is, ha vizeiről minden nemzetbeli hadihajók, tehát az oroszéi is, vagy leszoríttatnak,vagy azokon szabad járáskelésre jogosittatnak fel. Első esetben a. i. Éjszaka egyéb Európa közt csak akkor lehet hatalmi egyensúlyról a keleten szó, ha a nevezett orosz hadifészkek szövetséges várak ellensúlya alá állítatnának; de ily ellen várak építtetése, minek legjobb esetben is csak úgy állanának az orosz erődökhez, mint állott egykoron Carthago Romához, költségesebb volna a nagy háború viselésénél, s mégis csak fegyveres békét szülne. Második, vagyis a keleti szoros megnyittatása esetében, melynek folytán t. i. a czár lobogói szabadon lenghetnének Konstantinápoly s Athéntől le Hercules gibraltári oszlopaiig, ismét csak az orosz érdek volna a főnyertes, mert orosz hadihajók látogatása a török s görög partok előtt mindenkor, de bizonyos időben s körülmények közt az olasz, franczia,panyol s afrikai partokon is veszélyesek. Éjszak eddig is gyorsan szőtte hálózatát Európa fölött, engedtessék csak szabad futás hadihajóinak a Fekete-s Középtengereken, s majd idővel világrészünk teljes urává válandik. A Bosporus megnyittatásának még számos egyebek is nehézségei. E rendszabály a tulajdonképeni Törökország sorsát is, épen úgy mint Duna tartományaiét, a nagyhatalmak jószánta , s az előre nem látható események bizonytalansága alá helyezné, Európát pedig orosz befolyással könnyen eszközölhető naval-combinatiók veszélyeivel állítaná szembe. Ily megoldásánál a keleti kérdésnek csakugyan jobb volna a status quo. Mert nyugat armadát ha nem is Kronstadt, mindenesetre Szebasztopol elöl nem térhetnek vissza re infecta a nélkül, hogy Anglia s Francziaország civilizáló hatalma Európa fölött meg ne gyengüljön;Ázsiában pedig, név szerint a Kaukáz tövében, Teheránban, Kabulban, a tatár- sind musulmánok közt tönkre ne silányuljon. Ez utóbbi tekintet különösen Angliára nézve életfontosságú. Mert ha Isé Napoleon elmondható Antwerpről, hogy e vár, Francziaország birtokában, Anglia szívének szegzett pisztoly volna , úgy bátran állíthatjuk Szebasztopolról, hogy e hadfészek, ha észrevétetlenül marad ezentúl is a czárok tulajdona, kifeszített ír reend, mely nyilait Britannia Achilles sarka a keletindiai birodalom ellen irányozza. Törökország jövője egy független Krimiát, tatárőrt lövetel Oroszhon kapuja előtt; Európa biztonsága pedig előőrsök s csatárok egész lánczolatát igényli. M oly biztonságot azonban, mint már több ízben megjegyzem, kialkudni nem, csak kivívni lehet. Ágyban itt, múlt (april 7—ki) levelem másolatából úgy látom, hogy mart. 22-ke és 23-ka helyett, april 2-ka és 3-ka irám; kérem az olvasót, hogy e tévedést, mint a mely nevezett közleményemet, melynek combinátióit hibás dátumokra fektetem, érthetlenné téve, betegségemnek rója fel. Paris, apr. 40. 1. A húsvét elmúlt minden öröm nélkül, ha a lelki örömöt nem számítjuk, mit e nap az ember keblébe csepegtet. Minél pusztább a szív, annál fogékonyabb arra mi nem földi, és ennyi ezer kebel között, mennyi szivben halt ki a remény, halt ki a szeretet, a nélkül, hogy a hit is kihalt volna ?! — Megindulva látta az ember a népet egymásután tódulni az egyházakba, hová ha egykettő szokásból, mi különben nem rész szokás, két annyi szükségből megy! — Míg nagycsütörtökön Páris a Longschampsra sietett, mi a híres római ünnepek maradványa, vasárnap a Magdolna egyházba tódult, hogy köny és olajjal mossa meg a feltámadt ur még véres lábait! — A lapok nem jelentek meg, így a szellemi munkások is pihentek, amennyire pihenésnek lehet mondani azt, ha az ember lelkével beszél! — Az opera comique, mely soha nem szokott könyezni, tegnapelőtt gyászba öltözött, hogy Berlioz egyházi vecsernyéjéhez illő alakot öltsön. Berliozt rég ismeri a párisi közönség, de ily eredeti s magasztos műveit rég nem látta, mint többi közt a „Krisztus gyermeksége,“ melybe valami új istenit lehelt, ha az úgy is isteni nem volna, a többi színház zárva volt. Ma mindennapi arczot öltött újra minden, és csak a tojások arczán maradt meg a pirosság. Nézzünk körül az újságbódék közt. A keleti kérdésnek két képe van, egyik mosolygó, másik sötét; a mosolygó a tanácskozmányokon van, míg a sötét, Szebasztopol falai alatt; arra a börze néz, imerre a nemzet. Mióta a vörös rém eltűnt, valóságos rémek jelentek meg, melyek a Feketetenger partjain járnak, és ha szemeinknek hiszünk, mind a két táborban; ha a Journal des Débats jóslata beteljesül, e rémek nemsokára elenyésznek; ő nem sokat kíván, a Journal des Debats jele, hogy igénytelen bajnokai vannak. „A polgárisodás nevében kérjük a nyugati hatalmakat, mond ő, ne kívánják Szebasztopol lerontását, nem többet ér-e, ha a zultán enged a torkolat kérdésében ? A porta, Angol- és Francziaország állítsanak minél több erősségeket,tengerészi állomásokat; mit tesz az, ha e véderősségek tömérdek pénzbe kerülnek is; megfizeti azt a biztosság.“ E czikknek értelme máskép az: maradjunk a réginél: két év előtt sok bölcseség lett volna ez okiratban ; ma a Constitutionnel sokkal bölcsebb, ő se béke, se háború mellett nem nyilatkozik. A Pays azt állítja, mikép Oroszország mind a csata , mind a diplomatiai téren le van győzve, a Czas orosz lap azt mondja rá: nem egészen. — Múlt hónapban 8 új lap jelent meg: „le Bohéme, le Dock, la Science, le Sans-le-sou, la terre promise, egy zenelap, l’ Amateur, és Journal des Actionnaires. Itt a lapok észrevétlen születnek, még észrevétlenebből halnak meg, legfölebb a nyomdász tudtával, ki zár alá veszi a szerkesztők hajlékát, hol többnyire csak kéziratok maradnak, fundus instructus. Theophile Gautier a Presse szemlésze, a Moniteurhez megy át, s helyébe Roqueplan az opera régi igazgatója lép. Gautier helyét nehéz betölteni, ő igen széles termetű ember, szelleme óriási nagyságáról nem is szólunk. — A börzén nem tudjuk ma, hány óra lesz? sokáig pihent ő is. Két coulissier minap majd egy inas üstökébe kapott a fölött: le kell-e Szebasztopolt rontani? igen! és nem! volt a circulus vitiosus, melyben forogtak majd egy óráig, anélkül hogy egymást meggyőzték volna, míg végre abban állapodtak meg, legalább meg kell kísérteni, ha ledől, a Feketetenger szabad; ha nem, legalább a becsület meg van mentve. Túl a csatornán, nem hisznek annyira a lapok a békébe. Nem lehet addig béke, mondják, míg az orosz hatalomnak a Feketetengeren nincsenek határai, most mindig azt hinni, hogy az önimlagát megcsonkítja, igen bajos, miután mi nem csonkítottuk meg. — Spanyolországban még a láva nem aludt ki. — Miklós C czárnak mondják, egy orvos sem meré megmondani halála közellétét, mig egy német tanár, régi udvari orvos, határzottan ágyához lépvén, komoly bátor hangon mondá: mire! egy óra múlva meg kell halnia. Hogy meri ezt ön nekem megmondani, kiálta a czár. — Utósó pillanatban tartozunk az igazsággal, szólt ez. Köszönöm viszontá Miklós czár, érezvén feje fölött az Isten jobbját. Ebből az orvosból jó miniszter lett volna, jegyzé meg egy régi miniszter. — Önnek igaza van, miután ön az utolsó pereben is hallgatott, felelt rá mosolygva egy barátja, ki a minisztert követő bukásában. — A Charivari egyik szerkesztője, Huart, egy színházat nyitott nemrég „Les Folies Nouvelles“mit legjobban fölkapott az elegáns világ, mondják, hogy a világ mindig szebb ott, mint a darabok, mi hiz egy a drámaírókra, miután a Folies darabjai nagy hírben állanak. Az iparpalota csaknem egészen kész, de mindenütt panaszkodnak, hogy a remekműveket sem fogadhatja be, oly kimondhatóan nagy volt a verseny, a művészek közt. Nem csoda egy világ nemes termékei jöttek egy födél alá. Sajóvölgye, april 7. A pelsőczi takarékmagtári egyesület tavaszi közgyűlése felsőbb engedelem és cs. k. biztos jelenlétében múlt mártius hó 26-án tartatott. — Az itt tárgyalt pontok közöl kettő méltó a közönség figyelmére, első, hogy az egyesület minden ügyes rendben, különösen magtára folyvást emelkedő virágzó állapotban van; másik, hogy a magtári egész készlet — kerekszám ezerszáz köböl búza , és ugyanannyi gabona , a nagy szükség enyhítése tekintetéből is, utolsó szemig kikölcsönözendő. — S ma midőn e sorok hatnak, már egészen tisztára van seperve a magtár — és ha volna még tíz annyi szemes élet — a kölcsönzők majdnem hihetetlen tolongása után ítélve — ki lehetne újig osztani biztosan, azon az alapon, melyen ezen intézet áll. — És ezen roppant tolakodás a megnyílt magtár körül, valamint legtekintélyesebb am ezen intézet mellett, úgy legnyomatékosabb felelet azoknak, kik vagy elvből, vagy rész akaratból ellenségei az ily nemű intézeteknek. Mert bizony elülhetne ott minden magtár a forgalom nagy piaczán, ha a hozzá juthatási feltételek túlcsigázottak volnának. — Elismerés azért az ezen intézetet alapított, és azt fen is tartó részvényeseknek! kik mig családjokat az éhszükség ellen ez úton is biztosíták, a vidékre is áldólag hatnak. íme itt van Aggtelek, fél határát a múlt nyáron elveré a jég , s ki segített rajtok ? Megégett e napokban Góts, és Oláhpataka egy része s ki adott a tüzkárvallottak kezébe kenyérnek való gabonát? ott és itt, és e vidéken mindenütt : a pelsőczi magtár. Üdv és szerencse azért ezen intézetnek, melyet Isten áldása, a kormány pártfogása, és a nép rokonszenve környez!—mely ha alap szerkezetében nem érte is el a tökély netovábbját, mindenesetre egyik dísze a Sajóvölgyének, s méltó rá, hogy hozzá hasonló számos testvéreket sürgessünk, óhajtsunk, és alapítsunk hazaszerte. Lapszemle. A „Moniteur“nek a lapunk pénteki számában említett czikke a keleti hadjáratról két részre oszlik; az első a katonai, a második a diplomatiai fordulatok czéljait és indokait taglalja. A nevezett lap ápril 11 -ki számában közlött I. katonai rész főbb pontjai következők : A czikk, miután a jelen keleti válság ismeretes rugóit felsorolta, elmondja,hogy midőn az orosz és török közötti egyenetlen harczot az egész világ feszülten, de semlegesen nézte, a nyugat, az Angliával egyesült Francziaország volt az, mely hajóhada és seregének keletre küldése által első kelt az Ottomán birodalom épségének, az európai egyensúlynak, a polgárisuknak védelmére. A békés kiegyenlítés meghiúsultával a franczia kormány harczi utasításokat adott tábornokának, kinek kezébe Francziaország kardja helyezve jön. Ezen 1854. ápril 12—től kelt utasítások közt olvasható a következő hely : „Midőn önt tábornagy a franczia sereg élére helyezem, mely az anyaországtól több mint hatszáz mértföldnyire megy harczolni, az első, mit figyelmébe ajánlok, ez: viseljen a sereg egészségi állapotára gondot, kímélje azt, mennyire csak lehet, s ne ütközzék meg, ha csak az ütközet előnyeinek kétharmada ön részén nem áll. A partraszállás főhelye a gallipolii félsziget leend, miután e hely, stratégiai pont gyanánt, hadműködéseinknek talapzata, szóval: ama fegyverhely lesz, ha raktáraink, korodáink, élelmi s egyéb készleteink öszpontositatnak s honnan könnyen mozdulhatunk előre vagy hátra. De azért, ha ön jónak látja, egy két osztályt a konstantinápolyi vagy skutarni laktanyákba is elhelyezhet. Mig az ellenséggel nem áll ön szemközt, a sereg feldarabolása nem baj, sőt csapatok jelenléte Konstantinápolyban jó erkölcsi hatást gyakorolhat; ha azonban netalán a Balkán felé haladva, ön visszavonulni lenne kénytelen, sokkal előnyösebb leen. Gallipoli, mint Konstantinápoly felé tartano mert az oroszok nem fognának menni Drinápolyból Konstantinápolyba nyomulni, ha jobbjukon 60,000-nyi sereg áll. Ha azonban a karassói vonal Konstantinápoly előtt volna megerődíítendő, ez csak a törökök védelmére bizassék, mert a mi helyzetünk így sokkal függetlenebb marad. Ha az angol és franczia sereg egyesülése megtörtént, Omer pasával és Raglan lorddal e három terv egyikében kell megállapodni: 1) vagy a Balkánon át nyomulni az oroszok ellen ; 2) vagy Krimiát elfoglalni; 3) vagy pedig Odesszánál, vagy a Feketetenger orosz partján bármely ponton partra szállani. Első esetben Várna a legfontosabb hely, hova a gyalogság tengeren, a lovasság szárazon mehet könnyebben. A sereg soha se távozzék messze a Feketetenger partjától, hogy a hajóhaddal folytonos közlekedésben lehessen. Második esetben biztos, az ellenségtől távol fekvő ponton kell partra szállani , melyet rövid idő alatt lehessen megerődíteni, Szebasztopol elfoglalását csak legalább fél ostrom-készülettel s nagy számú kész földzsákokkal lehet megkísérleni. E hely közelébe érve ne mulassza el ön Balaklavát elfoglalni, honnan az ostrom ideje alatt a flottával a közlekedés fenntartható lesz. Harmadik esetben, ha t. i. Odessa elleni vállalat határoztatnék el (a következő sorok a „Measleurben“ pontozással vannak kitöltve.) Minden esetben ajánlom, hogy seregét soha fel ne ossza, mert 40,000 ember egy tömör testben mindig tekintélyes erő, elforgácsolva ellenben, semmi."Ha a felosztást az élelmezés teszi szükségessé, ez úgy intézendő, hogy 24 óra alatt a sereg öszpontosulható legyen. Hadmenet közben az oszlopokat úgy rendezze, hogy egyenként megtámadhatók ne legyenek. Ha az oroszokat visszanyomja ön, ne menjen tovább a Dunánál, ha csak az ausztriai sereg is nem jő a csatatérre. Általában minden mozdulat az angol főparancsnokkal egyetértőleg határozandó el. Ön csak kivételes esetben, ha a sereg életkérdése forog fenn, határozhat önállólag................... Teljes bizalmam van önben tábornagy; ön megtartandja ezen utasításokat és sasaink dicsőségét növeendi.“ . Saint-Arnaud tábornagynak a császártól nyert ezen utasítása szerint Gallipoli jön tehát kiszálló helyül választva. E választást fontos okok parancsolták. A tengeri háború első elve oly gyálpontot jelölni ki, mely az ellenség támadásától biztos, könnyen védhető, a partraszállásra s élelmezésre nézve kényelmes legyen, s honnan könnyen lehessen előre, vagy, ha kell, látra mozogni. A gallipolii félsziget mindezen igényeknek megfelel. A Dardanellák bejáratánál fekszik s a Marmora- és thrácziai tengerről könnyen látható el élelemmel. Ezenkívül az orosz és török sereg helyzete is parancsoló e pont elfoglalását. Az oroszok a Dunán Ruszsuk mellett átkelve s Drinápoly felé nyomulva, okvetlen balra hagynák el a török erősségeket, sőt magát Konstantinápolyt is, megelőzhetnének bennünket s elvághatnák az egyesült hajóhad viszályát. Mig ellenben ha Gallipoli a szövetségesek kezében van, a török főváros nem tarthat attól, hogy egy orosz sereg előnyomuljon s 60,000 angol-francziát fedetlen oldalán hagyjon. E szerint Gallipoli minden szempontból kitűnőleg volt kiszállási pontul s hadműködési talapzatulválasztva. Alig érkezett azonban az angol-franczia sereg Gallipoliba, midőn a helyzet hirtelen öltözött. Szilisztria hősi védelme gátat vetett az orosz haladásnak. A szövb sereg fővezérei azt hitték akkor, hogy elég jókor érkezhetnek még a csatatérre , talán fölmenthetik Szilisztriát , mindenesetre azonban a török sereggel egyesülhetnek s az oroszok ellen védhetik a Balkánt, két szárnyuk a sumlai és várnai erősségek által fedezve lévén. De e bölcs és merész terv fölöslegessé vált, mert a törökök vitézsége s a szövetgesek közelléte az oroszt Szilisztria ostromának megszüntetésére s a Dunán visszakelésre kényszerité. A moniteuri czikk itt hosszasabban indokolja, miért nem üldözték a szövetségesek az oroszokat s miért nem nyomultak Besszarábiába. Ausztria közreműködése nélkül, úgymond, seregünknek nem volt szabad a Dunán átkelni, ha csak gyászos sorsnak nem akarta magát kitenni. Hadműködéseink alapja a tenger volt; ezt elveszteni, annyi volt, mint mindent menni és kockára tenni. A hadi tanon kívül az egyszerű ép emberész is tiltotta azt, hogy 60,000 angol-franczia, 60,000 törökkel együtt harczot kezdjen egy járhatlan, egészségtelen tartományban, hol sem szállítási eszközök, sem hidak, sem tartalék ütegek s ostromkészületek, raktárak, élelmi- s hadkészletek nem állottak rendelkezésére s elegendő számú lovassággal sem bírt. Mindezeket rögtönözni nem lehet, míg ellenben 200,000 orosz szilárd állásban várt volna saját területén, vagy ha szalad előlünk, helyzetünket még veszélyesebbé teszi az ütközet egyenetlenségének vagy visszavonulása lehetlenségének alternatívája által. A kétnapi kémszemlézés Dobrudzsában, mi nekünk a legvéresebb csatánál is többe került, a mondottaknak elég bizonyítéka. A Dunán és Pruthon túli hadjáratra tehát, ismételjük, Ausztria tettleges közremunkálása okvetlen szükséges volt. De Ausztria e perezben nem állt készen. Oroszországgal szakítva, biztosnak kellendett lennie Németország felől s 500,000-nyi sereggel bírnia. Méltósága, érdeke, a nyugati hatalmak példája tettre késztetteszélyessége pedig várni s haderejét és politikai szövetségeit elrendezni inté, mielőtt harczba elegyednék. Mit tehettek már most, az oroszok visszavonulása után, a szöv. vezetek Várnában? Tétlenségben nem hagyhatták a sereget, az elkedvetlenedés veszélye nélkül s ezt sem a katonai becsület, sem a politikai érdek nem engedte. A nagy színpadra lépve a mozdulatlanság lehetlenné vált, tenni kellett, a katonák-