Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)
1855-05-30 / 1565. szám
1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva : Évnegyedre 5 írt. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ Félévre 8 írt — kr. p. A havi előfizetés, mint a szá- Évnegyedre 4 írt — kr. p. monkinti eladás is megszűnt ! A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : egyetem-utcza 2-ik szám. 122-1565 Szerkesztési iroda: Orintcza 5-ik sz. 3-ik emelet 15-ik szám-Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőnktől fogadtatnak el. hirdetés: Hirdetések öt sohos petit sora 4 pgc kr.. czárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő kvnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hiv Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás Junius — sept. négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt 50 kr. Budapesten házhoz hordással, 5 frt 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadó hivatalában, egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztárépület 1-ső emeleten. Pesti Napló kiadó-hivatala. GAZDÁSZATI ÜGYÜNKBEN. Hernádmellék, máj. 23. I. Szép hazánk, éghajlata, fekvése és földje minőségénél fogva, méltán Europa legtermékenyebb országai közé soroztathatván, akkor, midőn minden czélszerüen müvelt földnek világos haszna mutatkozik, sőt a körülmények parancsolta parlagtérek, mocsárak is, jövendő hasznos rendeltetésüket tüntetik elő, az ezek miatt tusakodóban méltán azon gondolatot keltik fel. Minők lehettek azon akadályok, s minők azon fenálló nehézségek, melyek az általános gazdászatnak, e hazában lehető emelkedését gátolák s jelenlegi felvirágoztatását s jövedelmezését akadályozzák ? Sok helyest, sok czélszerűt írtak már e tárgyban; meglehet, hogy sok reform is keletkezett a szükségparancsolta események köréből; nem hiszem azonban, hogy elkéstem volna, e tekintetekre vonatkozólag, igénytelen nézeteimnek a nyilvánosság terén elsorolása, és megkísérlésével. Szerintem A kérdéses akadályok, főleg a régi institutiók egyoldalú, áthágyatlan korlátok közé vont, egyes osztály kényelmeinek tömjénezni hitt kiváltságokban s az ennek körében létezett urbériség koros kinövéseiben, továbbá A szükségfelettinek mutatkozott gazdaképzettség hiányában kereshetők. Nem sok fejtörést igényel annak kimutatása, hogy az antidiluvianus időkben, midőn egy terjedelmesb birtokban annyi kéz, annyinemű fogat, százával a kapa, sarló működött, az élet, és bordézta a pajtaudvarokat, és pinczéket megtöltő, hogy akkor a jövedelem, habár rendetlenebbül vezetett gazdaságban is, a várakozásnak megfelelt, mert kérdem, minő drága pénzen szerzett gépek, minő tetemes költséggel előállított készletek, s mindezeknek nevezetes öszvegek hozzájárultával eszközlött folyamatban tartásuk, képesek a költségen kívüli munkát felülmúlni, s a létezett jövedelem csökkentése nélkül kipótolni ?----habár ily körülmények közt is, léteztek a honban gazdaképző intézetek, mint a magyaróvári, keszthelyi rohonczi (a két utolsónak sorsa ismeretes), a legelsőbb említett uj szervezetnek örvendvén, legkevesebbé sem kétkedem czélszerüsége fölött; érdekelni fog azonban, ha az uj gyümölcsök minőségét örvendve szemlélhetem; de a gazdászati kifejlődés mindamellett is a kisebb gondok közé tartozott, s ha a birtoktulajdonos, s illetőleg gazdatiszt elég éber volt, a régi rendszerű munkálatokat a maga idejében, s czélszerűbb rendelkezéssel felhasználni, s szorgalmasb utánnézési tehetséget kifejteni, s ezek által gazdászati körében szabatosabb, s csinosabb elrendezést állítani elő, s a közvéleményben a tizenhárom próbás gazda nevet kiérdemlé. S bár továbbá tagadni nem lehet, hogy voltak idők, midőn egyes gazdászatokban különböző nemeit a termeléseknek figyelemre méltatták, különösebben egy idő a szeszgyártás körül szabatosabb eljárással látszatott foglalkozni, ámde részben a szakértetlenség, kitartáshiány, a költséges gépezetek gondatlanabb alkalmazása , a czél elérésére egybevágni kellő körülmények fontolatlan mellőzése , az új, e térem szabályok váratlansága, e vállalatot is nagy részben annyira alászállíták, hogy annak alig mutatkoznak már itt ott némely jelenségei még ott is, hol a fa s jó víz alig számba vehető czikkeknek tekintethetnek. Ezek szerint csodálkozni alig lehet, hogy ha a gazdászat korigényelte kifejlődésénél, a gazdai tehetségek az elégnél kevesebbé valónak képviselve; különösen hatni látszott e tekintetre vonatkozólag azon sajátságos körülmény is, hogy a nagyobb kiterjedésű birtokokban, hol a kezelés idegen kezekre bízatott, a gazdatiszti állomások egyes kivételeken kívül bizony talán jövendőnek valának s vannak kitéve s még a nagyobbszerü uradalmakban a fokozatos előmeneteleknél is alig számíthatott egy, bár az idő menete szerint tökéletességre vergődött, gazdatiszt igazgatói állomásra mert ezek többnyire a gazdászattal kevesebbé foglalkozó ügyvédi kezek közé kerültek, mi nagyon természetes, s akkor méltányosan meg is engedhető vala miután az ügyvéd főnökét nemcsak a pörökben, de minden más institutionális alkalmaknál is képviselni köteleztetvén, a kör, melyet betölt vala, érdekesebben hatott a tulajdonos igényeire, közelebb hozá a viszonyokat, s a bizodalmát hamarább megteremtő, mint a jövedelem egyforma mérlegével haladó, inkább a sors által adományozni látszó, s a teremtő erő örömeit még nem élvező száraz gazdászat meneténél. — Ezzel az általam mindig tisztelt ügyvédi kar érdeméből legkevesebbet sem akarok levonni, sőt azon régi meggyőződésemet most itt a nyilvánosság terén is bátran kimondom , miszerint én, egy kellőleg kiképezett magyarországi ügyvédet, minden színezetű állás betöltésére tökéletesen alkalmasnak tartok, de egyszerss mindezzel azt is akarom értetni, hogy a gazdászat kellő lehető fokra emeltetése, az idő szerint nem volt a birtok absolut előteendői közé sorozva. Azonban azon fontos körülmény sem kerülheti el figyelmünket, hogy hazai szerkezet köréből kifejlett sokoldalú constellatiók közt a birtokokra esetlegek előidézte nevezetes terhek nehezedtek s azok az institutionalis ős falakon belől nemcsak nem kevesedtek, sőt szaporodtak az utóbb bekövetkezett, s máig le nem küzdhetett hátrányok s haladhatási gátak közt, jelenben főszerepet játszanak, így pangott az áldott természet, s a véletlenségek kezei között, dús hazánk mezőgazdászata mindaddig, mig perzselésig erőszakolt körülmények , az urbériség fájának teljesen megértnek hitt gyümölcseit lerázák, s az 1848-ik év tavaszán, a mezőgazdászat megszokott munkaközei végkép kimaradtak; az előtódult váratanságok közepett, egyelőre észrevétlenül maradtak hiányok és sülyedések, melyek e téren óriási lépésekkel haladtak előre; minden higgadt keblű birtokos, hazai törvényes térre visszaeső körülmények kifejlődésétől várva, s remélve, rögtön, bár üdvösnek hitt változtatásoknak elé nem nézhetett, s csak akkor, midőn a megdöbbenést okozott nehéz köd a láthatárról ellebbentetett, vala észrevehető, hogy a birtokok egyoldalú megmentésére előállított moratórium, azok felett, a damoclesi kard kötelékén függ. — Nem készek ugyan némely jobbjaink azonnal üdvös orvoslási eszközök előteremtésére munkálni, s az újabb megmenthetés segédforrásait felkutatni, de mindenütt ezer akadály mutatkozott, s az általános gyógyszer feltalálható nem vala, már csak azon mellőzhetetlen oknál fogva sem, hogy új átalakulási institutióink annyi feltolakodó érdekek figyelembe vétele, mellett, nem pillanatnyi akarattól függő óriási megoldása mutathatván ki az előhaladhatási ösvényt, egyelőre annak bekövetkezte előtt, iránytűt csak messziről is kitalálni ehetetlen vala. Ezt is meghozá az idő; jövő kormányoztatásunk alakja idejesen, biztosittason. Az ősiségi bilincsek feloldattak. A birtokolhatási jogok felekezetekhez nem köttetvék, a birtokszerezhetésre nézve a concurrentia áltaánossá lön. Az örökre feloszlatott urbériségi váltság munkája folyamatba tétetett. — De mindezek mellett is pangó gazdászati ügyünk kevesbbé nyert élénkséget, — még tehát mindig akadályok? a jövedelmet a kiadások teljesen felemésztik, uj átalakításra semmi fen nem marad, a birtokokra nehezült terhek nem hogy kevesednének, sőt növekesznek, minden szegletből azt hallgatni : Mi lesz a teendő ? Hogy kell a bajon segíteni ? Talán bérbeadások által? mondják ,de e czél elérhetlen, tehát okos és*tisztességes az elérhetlen czélról lemondani és más elérhető (itt alkalmasint Németország tetszése értetik) felé törekedni. Tehát, amit azon lapok Oroszországtól, a mindenünnen szorongatott Oroszországtól követelni nem engednek, azt Ausztriától merik követelni . Ausztria vallja meg, hogy azon czélt, melyet magának kitűzött, mely felé két év óta hallatlan áldozatokkal törekszik, hogy ezen czélt el nem érheti, tehát hogy vagy a czél képtelenség, vagy ennek elérésére nincs erő. Ausztria tehát Európa előtt vagy szellemi vagy anyagi erőtlenségének vallomását tegye! Szép alternatíva! Ha ezt a Spree mellett „okos“nak és „tisztességes“-nek mondják, mi itten a Duna partjain ennek épen ellenkező nevet szoktunk adni. Ily sértő követelésekkel szemben pedig annál erősebben hiszünk kormányunk tántoríthatlanságában s örömmel pillantunk azon perez elé, melyben Ausztria is az írás szavaival azt fogja mondhatni: „Akik én bennem hisznek, kudarcot nem vallanak.“ A két franczia jegyzéknek egyikét teljesen, másikát távirati kivonatban ismerjük; mind a kettő nem igen sok reményt nyújt arra, hogy Ausztria közbenjárási törekvései egyhamar czélhoz fognak vezetni. Jellemző, hogy az egész ügyben mindig Francziaország viszi a szót s Angliát nemcsak a krimiai, hanem még a diplomatiai harcrtéren is háttérbe szorította. Angliának okvetlenül tennie kell valamit, ha befolyását meg akarja menteni; kopott parliamenti manoeuvrereit már csak megvető mosolylyal fogadja a világ. Oroszország mind a két jegyzékében folyvást csak a régi nótát fúja: „barna Bandi, ne keseregj babádon“ mondja Németországnak, ha Ausztria tőled elválik, terem neked barát „más ágon“, csak szép csendesen maradj s ne makranczoskodjál ellenem ! Oroszország hangját már a porosz lapok sem merik „okosnak és tisztességesnek“ mondani s igen „sajnálják“, hogy Oroszország Németországnak korlátot akar szabni, hogy közleményét — a politikai szokás ellenére — nem a szövetségi gyűlés elnökségéhez, sem pedig az egyes udvaroknál hivatalkodó orosz követek által az egyes udvarokhoz nem intézte, hanem az egyes udvarok frankfurti képviselőihez. Ez által nyilván azt akarta elérni, hogy közleménye a szövetségi gyűlés előtt tárgyalás alá ne vonassék, miáltal ezen tiszteletre méltó gyűlés irányában mindenesetre igen nagy respectust tanúsított. Köszönjék meg azok, kiknek „okos és tisztességes“ politikája következtében a dolog ennyire juthatott ! Fájlaljuk, hogy ezt a szép pünkösdhétfőt ily kevéssé derült gondolatokkal kell magunknak elkeserítenünk, de épen mivel e szép kék ég, e gyönyörűen zöldelő természet oly kirívó ellentétet képez a világeseményekkel, önkénytelenül elszomorodunk és elhangoltan tesszük le tollunkat, melyet epébe kell mártanunk, míg a természet illatos ibolyákkal és emlényekkel írja tele az év legszebb lapjait, tagjai. Minthogy azonban Gibson motivja, ha vitatás alá kerülendett, napfényre hozta volna a kormánybani egyenetlenséget; minthogy továbbá a prudentes és circumspecti peeliták még nem látják idejét titkos békeosztajok nyilt lengetésére; minthogy végre ily körülmények közt a „megadok“ Gibson mottója tüzetes szőnyegre kerültével, parliamenti megveretést szenvedtek volna : a mottó szépszerű félretétele égő szükséggélön.E szükség érzetének súlya alatt lakomáztak együtt szombaton a palmerstoniak, peelek és aberdeenek, s veték ki tervét, s vázlatát a hétfői játéknak. — A parliament pedig — mely — voltak idők, midőn hatalma nem volt mythologia, — szokott türelmével nézte végig a háromnak ügyetlen szerepléseit. A Dundonald tervének megvizsgálására kiküldött tudományos bizottmány, kedvező ítéletet hozott a tárgyban, s az admirál tervét bizonyos feltételek mellett elfogadhatónak ismeri el. Bécs, máj. 28. Az utóbbi napok igen termékenyek voltak hivatalos nyilatkozmányokban; e napokban nem kevesebb mint hét diplomatiai okirat majdnem egyszerre lépett a kabinetek rejtélyes félhomályából a nyilvánosság napvilágára, három — Ausztria, kettő — Francziaország és kettő Oroszország részéről. Az ausztriai államiratokról, miként rendesen, úgy most is, legkevesebbet tudunk, hiteles szövegekkel még sehol sem találkoztunk s létezésüket is egyedül egyik másik avatott hírlaplevelező ujjmutatásából gyaníthatjuk. Ezen ujjmutatásokból tudjuk meg, miszerint mind a három ausztriai jegyzék neheztelő hangon szól : az egyik Francziaország ellen, mert Drouin de Lhuys-t elbocsátotta; a másik Anglia ellen, mely a bécsi conferentia jegyzőkönyveit időelőtt nyilvánosságra hozta; a harmadik Oroszország ellen, mely a német szövetség kormányaihoz intézett körsürgönye által — mind ennek tartalma, mind a közlés formája által — sértő botlást követett el. E három jegyzék — bár ha annak tartalmát csak egész általánosságban ismerjük — mégis tökéletesen jellemzi Ausztria pillanatnyi helyzetét; e hatalom a villongó felek közt áll, egyikkel sincs feltétlenül megelégedve, azért határozottan és tettlegesen egyikhez sem csatlakozhatik, de elégületlensége mégsem oly nagy, hogy egyik vagy másik fél irányában nyílt ellenségeskedésre vezetne. Ily helyzet az ideiglenesség bélyegét hordja homlokán, és nem lehet egyéb mint átmenet más határozottabb helyzetbe. Minő teend ez utóbbi, senki sem mondhatja, s e perezben tán még az ügyek közvetlen vezetésével megbízott férfiak sem tudnák megmondani, mert az eldöntés a körülményektől függ, ezeket pedig senki előre meg nem határozhatja, csak azon egyre esküdhetnénk meg , hogy azon szerepet Ausztria soha sem fogja játszani, melyet a porosz lapok vele játszatni akarnának. „A mi Németországhoz való, az Németországhoz álljon — mondja a berlini „Zeit“ — ergo Ausztria Németországhoz álljon s akaratának a magáét vesse alá ! Szép logika ! A kapitány századához való , ha tehát századának egy része ezt vagy amazt akarja , a kapitánynak engedelmeskednie kell. . . . Hogy tetszik a példa ? S aztán a kapitány legalább azt tudja , hogy emberei vele és mellette tűzbe mennek , ha kell, mit német szomszédainkról távolról sem lehet föltenni. De ezen barátaink logikája még sokkal különb szülésekre is erőlödik. „Ausztria politikájának volt czélja“ London, máj. 23. 4» Soha bűnösebb játék nagy nemzettel nem űzetett, mint minőt ma Angliával pártjai űznek. Mintha a hatalom emberei erőnek erejével tragoediává akarnák kifejteni a brit s európai ügyállás drámai csomózatát. A felsőház ma egy hete, Ellenborough indítványának alkalmával az ingó kabinetet megszilárdította; a whig olygarchák leszavazák a reform zászlaját kitűzött tory lordokat. Tegnapelőtt pedig az alsóházban — a „gentlemanek gyülekezetében, a hol egy idő óta rút személyeskedés, alaptalan vádaskodás, rágalmazás van napirenden , szörnyű ügyetlen kártyakeveréshez nyúltak a commonerek. Nem lesz érdektelen leírnom e jelenetet, mely a westminsteri színpad ritkábbjai közé tartozik. — Szombaton, a királynő születésnapján , Palmerston lord asztalához következő vendégek hivattak meg: Newcastle bg, Aberdeen lord, Sidney Herbert, Gladstone, Harry Vane lord. Hétfőn pedig az alsóházban következők történtek: Mindenekelőtt Sidney Herbert megkérdi a miniszterelnököt, vájjon van-e még remény egy Ausztria közbenjárása által kieszközlendő békére ?; a kérdezett a bécsi congressust felfüggesztettnek, de azért szét nem oszlottnak vallja, mely feleletét D’Israeli paródia kaptafájára vonván megjegyzi: „hogy a nemes lord azt mondá, hogy ő azt hiszi, mikép állíthatja, hogy feltehető, mikép nem lehetlen, hogy a bécsi kísérletek békét hozzanak ;“ most feláll Gladstone, és „a miniszterelnök imént tett kijelentésének alapján, hogy az alkudozások végleges véget még nem értek, s ezért a közérdeknek nevében“ felhívja Gibsont, állana el e napra bejelentett indítványától; e szívére vett felszólítás után szót emel Harry Vane lord, az indítványnak leendett seconder-je, s visszavonja az indítvány támogatására adott ígéretét; erre azután Gibson is megegyezek abban, hogy indítványa pünköst utánig elnapoltassék,azaz adgraecascalendas relegáltassék. Ez története a feszült figyelemmel várt hétfői ülésnek, melynek, mint az olvasó láthatja, a premier szombati vendégei valának hősei. Philosophiája pedig az ülésnek igez : a kormányban szakadás van, egyik része háborút akarna ugyan, hanem csak szép szavakra képes, mint a premier e legújabb jelmondata: „békét becsülettel, vagy háborút győzelemmel“; másik része pedig élén Russel lorddal, ki nem rég még a háború championja valt, de ki Drouin de Lhuysval együtt Bécsben megtért, s Oroszországban ismét a conservativ nagyhatalmat ismerte föl, békét óhajt, békére törnek ezenfölül, mégpedig minden ároni békére, a manchesteri iskolának „megadok“ pártjává alakuló tanítványai Gibson és Bright vezetése alatt, végre békepolitikát szeretnének űzni a parliament Aberdeen-peelita Kaposvár, május 18. Tarlózatok teendőink mezején. Melyik század képes fölmutatni évtizedet, hasonlót a mostanihoz, melyről a történelem annyi korszakképző eseményt följegyezhetett? Igaz, hogy korunknak eltörülhetlen jellege a csalódás, a jelen nemzedék minden rétegét ide értve; de az is igaz, hogy az emberiség egén e rövid idő alatt átviharzott erőszakos rázkódások azt legalább félszázaddal törekvésében érettebbé, a múltak fölötti szemlészetében higgadtabbá, a jövőre óvatosabbá tették. Mennyi bizarrágy, mennyi vérmes remény fészkelte meg magát milliók keblében csak e két utolsó évben is! s miként az események keleten változtak, oly eseményszerűen ezek is horderejükben emelkedve majd előtérbe nyomultak, majd néha teljesen elmosódtak. Legyen ez intő jel mindenkinek, hogy elfogultsági félszegségéből kiábrándulva az elérhetlenek végtelenében iránytalanul tévedező vágyak helyett saját helyzete körül tiszta öntudatra ébredjen — mert hisz Európa népeinek jelen államkörülményei annyira korlátolják, hogy a világ ügyeinek elintézésére bizony közvetlenül befolyást nem gyakorolhatnak. Igen eszélyesen mérte ki műkörét a felelős napisajtó, napjainkban az eszmék ez egyedüli közlönye, midőn e helyzet nehézségét jól átértve komoly föladatául tűzte ki magának különösen azon kérdések megoldását, melyek az ember-család jövő jólétének, fajunk boldogságának tényezői; de melyek közöl még ma is több rágódik gyógyíthatlan sebként annak életén. Korunkban a csendzavarások, a vagyon- és életbiztonság elleni merényelt fájdalom,még folyvást napirendűek. A bünzök kevés kivétellel pásztorok. Ez általánosság csalhatlanul tanusitja, hogy e kinövésnek közvetlenül ama néposztály helyzetében kell gyökereznie. Megczáfolhatlan igazság, hogy mind azon bűntényeknek, melyek a közbátorság ellen intéztetnek, fő rugói a neveléshiány; — a leküzdhetlen anyagi szükség; — s igen sokszor a megkonokult renyheség. — Ki a pásztor életmozzanatait, s rétegeit figyelmesen vizsgálja, meg kell győződnie, hogy e szerencsétlen nép ama hármas alternatívának általánosan, és egyenkint majd kivétel nélkül osztályrészese. A bűnt Isten keze utoléri, s ritkán is marad az büntetlenül. Ott hol a társalom gyarmattal rendelkezik, az ily veszélyes kinövések irtására üdvösen alkalmaztatik a deportatio. Nálunk a kényszerűség két nemét találta föl a megtorlásnak: a rögtön halált, vagy ellentétesen — a hosszas börtönzést. Május 15-kén a rögtönítélet ismét egy életet oltott, s ugyanakkor, asztalnál ültemben hallom, kongani a halál harangot, nép tolongott az áldozat r megbámulására,kit aztán a bakó keze a fohászok halmán alig fél óra múlva az enyészet dermesztő karjai közé taszított. Ha meggondolom, miként ez már ez évben is nálunk harmadik áldozat, önkénytelen borzadás száll meg, hány szerencsétlenben lakóinak még meg az unokák a múlt idők félszeg intézményeiért, az ősök szűkkeblűségéért ? — Hogy a hatalom a vértörvényhez, különösen újabb időben, nem ritkán folyamodik, menti főleg azon kényszerűség, hogy a bűnt, mely napjainkban oly gyakori, szigorún megbüntetve mindenkinek visszarettentő példát adjon. A fenyíték másik neme a hosszas börtönzés, bár a jelen rendszer mellett nem egészen czélra vezető, de kellő javítások után üdvös lehetend. A büntetésnek nem egyedüli czélja a bűn megfenyítése, hanem, éspedig különösen a bünzőnek megjavulása. A központosítási rendszer mellett székhelyi börtöneinkben 380—390 fegyencz található. E nagyszámú szerencsétlenek helyzete szánandó; nem értem az anyagi felügyeletet, hanem szellemi pangásukat, lelki elhagyatottságukat. Tény, hogy a nép alsó rétegeiben a vallás igéi, nem esvén egészen sziklára, az óhajtott gyümölcsöt megtermik , s mégis fegyenczeinknek nem nyujtatik vigasztalás, bünhődésök ideje alatt csak egyszer is lelki oktatást nyerhetni. Másutt tán e kór már orvosolva van, nálunk nincs. Ő vajha azon érdemteljes bizalmi férfiak, kiket a m. kormány széles hatáskörük élére hitt meg, a szenvedő emberiség nevében, e hézagot is gyorsan betöltenék. Kettős természetű lény az ember, s ha a főn kijelölt czélt megközelítni, vagy épen elérni akarjuk, kettős természetére egyaránt kell hatnunk kell, hogy az anyagi nélkülözések szellemi oktatással pótoltassanak, annál is inkább, mert azonkívül, hogy a büntető törvények a szenvedés idejét hosszú évekre kinyújtják, a jelen börtönrendszer mellett, a fegyenczek nagy száma, főleg helyiség hiánya miatt 8—10, néha több is ugyanazon négy fal közé