Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)
1855-08-02 / 1619. szám
innen a pompásan földiszitelt s kivilágított Lipót aknára menvén, itt egy bányaifjoncz, mig a bányazenekar a Pribami polkát játszotta, ő cs. k. Fensége jelenlétében egy kötélen leereszkedett. Ezek után megtekinteni méltóztatott a Lipót-aknai vizoszlopok mintáját, a gyutacs és sodronykötélgyárt, a 6. sz. alatti zúzómalmot és a körötte fekvő iszapdát. A kezeléseket mindenütt megnézvén a cs. kir. Fensége a templomba ment, hol rövid imáját végezvén magas megelégedésének nyilvánítása után a bányászok lelkes örömrivalgásai közt visszatért a városba, honnan estvéli 7 órakor visszaindult Szliácsra. — Rothschild Salamon báró julius 28-kán Párisban meghalt. Ő az öt testvér között a másodszülött volt, és sok éveken keresztül állt a bécsi Rothschildház élén, míg utóbb az ügyek vezetését Anselm fiára ruházta. — Nemzeti színház. Jul. 31-kén „Angelo.“ Szonorujáték 4 felv. Irta Hugo Victor, ford. Csató Pál. — Bulyovszkiné oly gondosan s annyi ihletéssel játszott, hogy a komoly drámai nemben Jane Eyre, s a szép marquisné után Bragadini Katalin vált legjobb szerepévé. Byné művészi törekvése teljes méltánylatot érdemel, őt úgy látszik azon nemes becsszomj vezérli, mely nélkül a művésznő vagy jövőjét vagy múltját koczkáztatja. Mintegy meg akarja mutatni az ítészeknek, kik kétkednek tragikai tehetségében s megtagadják tőle a mélyebb érzések és hevesebb szenvedélyek hű visszatükrözését, hogy igen korán, igen elhamarkodva ítéltek. Valóban ez a legjobb antikritika, melyet utánozni kellene költőinknek is. De az ítészek nem alaptalanul mondották ki amaz ítéletet s alkalmasint nem könnyen fogják visszaavonni. Bármily szép tehetséggel áldá meg a természetbűnét, — sok olyat elvonni látszik, mi nélkül senki sem lehet valódi tragikai színésznő. — Mintha hangjában , noha az kellemes, tiszta, hiányoznék azon erő és csengés, mely könnyen olvad a szenvedély nyelvévé, mintha termete, bármily jól nőtt és könnyed, nem volna eléggé alkalmas a kimetszett plastikai mozdulatokra, mintha arcra nem bírna elég mozgékonysággal, jelzetességgel, hogy különböző változatban tükrözhesse vissza az indulatokat, s ami legfőbb, mintha phantasiája és kedélye nélkülözné a tragikum iránti erős fogékonyságot. Bené ellenkezőről van meggyőződve s azt hívén, hogy épen nincs oka csüggedni, folyvást újabb újabb kísérleteket tesz. El kell ismernünk, hogy e kísérletek némelyike sikerül. Legalább a mai a legjobban sikerültek egyike vola. Bené egész erejét megfeszíté.Talán nem játszott egészen egyöntetűen,talán midőn először Rodolfoval találkozik, beletévedt bizonyos streptyp, színpadinak nevezhető szerelembe, de a harmadik felvonásban, midőn halálra kell készülnie,midőn menekülni akar, az ajtók és ablakokhoz rohan, és nem menekülhet, midőn nyoszolyája helyén vérpadot pillant meg és összerogy, kitűnő volt. A félénk gyöngéd hölgyet személyesítő, kit a halálkészületek borzasztanak inkább, mint a halál gondolata. Ezt igen jól fejezte ki a reszketeg idegesség, mely nem annyira belküzdelem, mint külső félelemből foly. Rodolfo beléptével ez ideges félelemnek el kell tűnnie hisz nem egyedül van többé, kedvese ül mellette. S itt kezdődik a belküzdelem a szív harcza, a fájdalom. Bené igen szépen fejezte a fájdalmat, melyet titkolnia kell, a vidámságot, melyet magára eretet, s mely lassan lassan valódivá változik át, mert e találkozás boldogságába önkénytelen felednie kell saját veszélyét s csak kedveséért aggódnia. A halál előtti jelenet is sikerült volt. Bené itt is a szende , gyöngéd hölgyet játszta , kinek haragja , kétségbeesése csak szomorúság, hú , s ki ugyan koporsója szélén szenvedélyesen s mintegy boszuállón fakad ki Thisdes Angelo ellen, de mindvégig megtartja szendeségét, szomorúságát s azon belső megnyugvást és erőt, mit szivének Rodolfo szerelme kölcsönöz. De bár e mozzanatok sikerültek, egyik sem sikerült annyira, mint az, midőn kétkedik Thisbeben, a méregpoharat vonakodik kiinni. Itt Báné oly arcz- és színjátékot fejtett ki, minőt eddig nála még nem tapasztaltunk. — Thisbet Jókainé helyett Komlóssy Ida adta s épen nem mondhatni, hogy elfeledteti velünk elődét. A podesta irányában nem volt eléggé kaczér, s fájdalmát bizonyos kellemetlen kínlódással fejezte ki. Pár jelenete Rodolfoval sikerültebb volt. B-né egyszer, K. I. kétszer tapsoltatott ki. GY. — Aug. 1. Reina, Jekelfalussy és Bodolfi urak föllépteül, uj szereposztással, ,Dom Sebastian“. Nagy opera 5 felv. zenéjét szerzette Donizetti. A nagy zeneköltőnek ez utolsó operája nagyszerű, lelket emelő zenéjével már ezelőtt néhány évvel nagy hatással adatott színpadunkon. E hatást, noha az akkori szereposztás jóval erősebb volt a mostaninál, ez estre sem tévesztő el. Első helyen és teljes dicsérettelkell megemlítenünk a férfi-ének és zenekart, mely tekintve azt, hogy a nehéz opera most egészen ujból tanultatott be, szép öszhangzással működött. Az egyes szerepek vivői ,ogy a Róza, Reina, Jekelfalussy, Bodorfi és Köszeghi mindent elkövettek, a költ oly boldog otthonias eszméket, mint annak a távol kék füstnek látása a csendes gunyhók felett, mely az erdők méla sötétjéből feltárólag. A falu határához közeledve, a delnő egyre nyugtalanabb kezdett lenni. Talán mégis meglehet, hogy az urak tovább fognak menni. Hisz a szomszéd falu nem meszsze van. Vagy talán csak a bíróval van itt is dolguk, s egész éjszaka utazni akarnak. Igaz, hogy szép holdvilág süt, megtehetik. E töprenkedései alatt beértek a faluba, elhagyták a bádogfedeles tornyot, megérkeztek a fehér kastély rácskapuja elé, ott megállt ismét mind a három jármű. A dolog ismét búcsúzásra került, ami most már nem történt meg minden iígabb színezet nélkül, miután ezúttal negyedszer történt meg, s midőn ennek az ünnepélyességnek is vége volt, a sok hálálkodás után végre kisült, hogy a táblabiró urak épen csak ide szándékoztak jönni, ahova az ismeretlen delnő, akit e meglepő nyilatkozványra a kétségbeesés fogott elő. Hiszen így ő maga vezette e férfiakat az ő rejtelmes, titkos, jóltevő tündérkéje nyomára, akinek titkait soha semmiféle halandó embernek nem lett volna szabad tudni, annál kevésbé egy hivatalos deputatiónak kihallgatni, formulázni, jegyzőkönyvbe tenni, örökidőkre felírni. A kétségbeesés nem elég erős szó az ismeretlennő e zavarának kifejezésére. (Folytatjuk.) —+L«8WBI»+— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Páris, julius 20. Tisztelt szerkesztőség! Bár üitkészen, mintegy tövisen ülve számlálom a perczeket, melyekben Párisiél megválandok, mégsem felejthetem el, hogy tudósításom folytatásával még tartozom. íme küldöm azt. Francziaország után Anglia az, melyről szólanom illik, akár a haladást tekintsem, melyet a tudományosság s ipar mezején az iparos angol tett, akár pedig Angolország kiállításának nagyszerűségét. A vastermelés az, mely Angolországban a legnagyobb kiterjedésben űzetik ; 2,500,000 tonna vasmennyiséget tesz az, melyet ez ország évenként előteremt; a nyers vasnak e roppant menyiségét, mind fel tudja Anglia dolgozni, és feldolgozza úgy, hogy finom öntéseiben, — melyek közt a szobabútorzat az, mely különös figyelmet érdemel — pléhtáblák és sínek hengerezésében ha nem múlja is felül a francziákat,de versenyt halad velök; ellenben megelőzi az aczélféle készítményekben. Híjába, az angol borotva, az angol tollkések, ollók és mesterséghez való szerszámok mindig legjobbak és legszebbek. A vastermelés után a gyapot-, és kenderszövés foglalkoztatja az angolt leginkább. Ha a gyapot, kender- és gyapjúszöveteket egyszerűen a tiszta, egyforma és finom munka után akarjuk megítélni: az angol szövet épen ott áll, hol van a franczia ; mindkét nemzetnek ugyanazon segédeszközei vannak a feldolgozásnál; azonban ha az ízlést is latba vetjük, ha e gyapjúszöveteknél magát a gyapjú minőségét is vizsgáljuk : meg kell vallani, hogy az angol nem mutatta a jelen kiállításnál azt, mit a franczia. Midőn a franczia a mustrákat és a színeket jobban megválasztja, akkor nemesítettebb gyapjúból készíti szöveteit. Anglia, mely különben a ló és szarvasmarha nemesítésében annyit tett és teszen, nem fordít nagy gondot a juh nemesítésére. A juhot egyedül azért tenyészt, hogy kövér húsát eledelül használja fel; a gyapjúval nem sokat gondol; abbeli szükségét Ausztrália pótolja, e gyapjú pedig messze van a merinói gyapjútól. A selyemszöveteknél hasonlóul az ízlés hiányát tapasztalhatni. Anglia hasonló nehéz szöveteket mutatott fel mint a lyoni vagy stellemi gyárosok, de azért egy piaczon sem fog az egyszerű angol selyemszövet oly áron elkelni, mely áron a franczia hasonló nehézségű szövetkéz. A borkészítés mesterségét az angol jobban fogja érteni a francziánál; ama színezet, egyforma vastagság és préselés, mely az angol bőrnek különös megismertetője , oly tulajdonság, melyet a franczia készített bőreinek megadni nem tud. Az arany és ezüstművekben, úgy ékszerekben több drágaságot és kincset mutatott fel az angol, mint a franczia; a bálvány asztaldiszítményekben sem képes a franczia az angol mesterséget utánozni; de az ékszerek előállításában előbbáll Francziaország Angliánál. Valamint a kiállított kristályok a méltó bámulásig tanúsítók az angolnak chemiábani előmenetelét, úgy a minden színben oly bőven felmutatott festék hirdette az angol gazdagságot. Valóban ez ország a valódi paradicsom helye; szelíd éghajlata elfogad minden fát, minden növényt; itt rejti magában a föld a hatalmas márvány- és gránitkövet; itt van bőségben a legjobb kőszén, melyet midőn kiégetett szén állapotában nem lehet eléggé bámulni, akkor a belőle készült ékszerek felette kellemetesek. Az amit szíjgyártó munkában, könyvkötői díszítményekben Angolország kiállított, egy a maga nemében, s első a kiállításnál. Az ivópapiros annyi faja, mennyit az angol osztályban szemlélni lehetett, ellenmondhatlan tanúsága annak , hogy Anglia a papirosgyártást nagyban űzi; a papiros finomsága, tömöttsége és mégis könnyűsége pedig mutatja a tökélyt, melyre az angol e gyártást vitte. Mint a kiállított tárgyak mutatták, az angolnak agyaga jó s igen használható; különös jó pedig a kőedényre használt föld; oly könnyűséget, mint az angol porczellán, alig képzel az ember; de azért van ám oly magas ára is az angol porczellánnak. — Ki hitte volna hazánkban, hogy a City, Napóleon császárnak londoni kirándulásakor adott lakoma alkalmára készített porczellántányér darabját 1700 frankkal, egy kávéscsésze darabját pedig 300 frankkal fizette; hát ha még hozzávesszük azt, hogy e porczellán festése semmi különöst nem mutatott. Meglepő látvány az oláhfai juh-bőröknek fürtöstöli kikészítése és festése; ezt Anglia érti és tudja legjobban. Amily gazdag Anglia a szép márványban, épen oly jól és ügyesen tudja azt feldolgozni; a kiállított márványszobrok igazolják az angol művészetnek e téren tett előhaladását. Ha egy egészen idegen oly személyt, ki Angliáról soha semmit sem hallott, semmit sem olvasott sigy viszonyait sem ismerhette, — vezetett volna az ember a kiállítás azon osztályába, mely Angliának jelöltetett ki, a sok hajók mintáiból, magától kellett volna az idegennek arra jöni, hogy azon ország, mely hajókban annyit mutat fel, nem tartozhatik a szárazföldhöz , s hogy annak hajógyártás foglalkozása. — Mintájában is nagyszerű látvány volt ama 700 láb hosszú hadi hajó, mely most építtetik Londonban; — ha a spanyol király ily hadi hajókkal indul valaki, flottáját meggyőzhetetlennek helyesebben mondhatta volna. — Kicsinyben láttatta Anglia azon nagyszerű munkálatot, melylyel mesterségesen készíti halainak a tavakat. — Az asztalos munkákban, úgy a fametszésekben Anglia Francziaországgal egyaránt halad; mindkét ország bámultatja e mesterséget.- Az üvegkészítésben az angol az egyszerűségnél maradt. Üvege tiszta fehér, azt szépen köszörüli, de semmi mást üvegein nem láttat. Hangszerekben orgonát és zongorákat mutatott fel Anglia; mindkettővel dicsőséget aratott, — mert mind a fának megválasztása, mind a tiszta és erős hangok egyiránt megadták az angolt illető elsőséget. A photográfiában és az azt érdekessé tevő stereoscopok készítésében Angliát egy ország sem közelíthette meg; szebb látvány alig volt az angol stereoscopnál, mely a képeket oly tömötten állította elő. Igen érdekesen mutatta fel Anglia érczeit; csak bámulni kellett a gazdag rézköveket s az abból olvasztott rezet; még kíváncsibb szemekkel nézte a közönség Ausztráliának aranyát , melyet Anglia oly gazdagon, s a természetben előforduló annyi változatokban ismertetett meg; ha látja az ember ama roppant gazdagságot, melyet Ausztráliának földe magában rejt, teljességgel nem csodálja, miért sietnek annyian amaz országba kivándorolni. — A mily gazdag Anglia a művészet- és mesterségben, épen oly bámulatos a gépészetben, melybert magát szorosan a megállapított szabályokhoz tartja, s ez oka, miért az angol gépezet szövevényesebb. Több mozdonyai, fúró, gyaluló, szövő, varró, őrlő, vető, cséplő gépei felmutatásával tanusita Angolország azt, hogy a gépészet mechanikus szövevényei előtte ismeretesek. Midőn Anglia a gépészet-, mesterség- és műve- hogy az előadás érdekét emeljék, és a 4-ik felv, igen sikerülten előadott hetes után, mely zajos kívánatra ismételtetett, mindnyájan hivattak. A színház szípen megtelt. — Ma adatikus rendezéssel : „Lucifer a zöldördög és a haszonbérlő.“ Angol némajáték I felv. A nemzeti színpadra alkalmazta Perrei. Ezt megelőzi: „ő nem féltékeny.“ Vígjátéki felv. Elz Sándor után B. S F. Hivatalos. Ö cs. k. Ap Felsége f. évi jul. 30-kai legmagasb kéziratával Limbeck János székesfehérvári székes káptalanbeli kanonoknak a „császári sz. Gellért“ máskép „Bernard“ czimzetes apátságot, Szigly Károly ráczkevi alesperes és plébánosnak pedig az aszódi sz. Kereszt czimzetes prépostságát legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A budai csász. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály adószedőkké a szentesi és kiskörösi II-dik oszt. cs. k. adóhivataloknál: Fejér János félegyházi, és Kuzmich Emil szolnoki III. oszt. adószedőket. adószedőkké a kocsi és szolnoki III. osz. adóhivataloknál: Vörös János kun szentmiklósi és Haupt Rudolf battonyai adóhivatali ellenőröket, továbbá II. oszt. ellenőrré a kunszentmiklósi cs. k. adóhivatalnál Eber József szentpéteri adóhivatali tisztet ideiglenesen kinevezte, Pantelich Jakab csongrádi cs. k. adóhivatali ellenőrt pedig saját kérelmére, hasonló minőségben, a vásárhelyi cs. k. adóhivatalhoz áttette. — Börzetudósítások. Bécs, aug. 1. Az iparpapirosokra nézve igen élénk de minden határzott irány nélkül. Az éjszaki vasút részvények 203-mal kezdődvén 102 %-ig szálltak le s 202 3/4-en állapodtak meg. Államvasut eleinte 42, később 44%, a többiben kevés üzlet. 5%-os met. 76% —15/16. 4/a % met- 67— %. 5%-os urbérkárp. kötvények alsó ausztr. 75—%. A többi kor. orsz. kiadott urbér kárp. kötv. 67—69. Nemzeti kölcsön 82 %—%. 1834-iki sorsjegy 225—%. 1839-ki sorsj 119 %—3/4. 1854-ki sorsjegy 99%—3/4 Eszterházy sorsjegy 73%—74. Keglevich 10%—10%. Sopronyi vasút 90—%. Augsburg usa 120%—%. London 9. 41. Páris 140%—%.Arany 125 — %. Napoleond’or 9. 26. Orosz imperiál. 9. 38.Ezüst 120—%. Táviratilag. Páris, jul. 30. 3 %-tes rente 66. 90. francz. ausztr. államvasuti részv. 654. Jó hangulat. L on don, jul. 31. Consolok 90%. Berlin, jul. 31. Igen kedvező. Önkénytes kölcsön 5%. 101%. 5% metall. 65. 1854-ki sorsjegy 83%. Francz. ausztr. vasút 81 %. Nemzeti kölcsön 69%. Bécs 84%. Gabonaár. Pozsony, jul 31. Búza : 5 frt 18 kr. —6 ft 48 kr.; Rozs : 4 ft 12 kr. — 5 frt 12 kr. Árpa : 2 ft 48 kr. — 3 ft 12 kr.; Zab : 1 ft 46—48 kr.; Kukoricza: 3 f. 12 kr. pozs. m. Dunavizállás. Aug. 2-kán: 8' 3' 0'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. X Becs, aug. 1. (Ered. lev.) Néhány hét óta ismét azon többször észrevett tünemény tanúi vagyunk, hogy az ezüst-ágró folyvást alábbszáll, a mi pénzviszonyaink jobbulására mutatna , de egyszersmind a hitelpapírok értéke is csökken, mi pénzviszonyaink rosszabbulását jelentené. Mind a kettő oly mértékben történik, mely az eddigit tetemesen túlhaladja; az agro már 20%-on, az 5%-os metalliques pedig 76-on alul áll. Ezen látszólagos ellenmondás magyarázhatóvá lesz, ha a külföldi váltókra vetünk egy futólagos pillanatot. Londoni váltók, melyek 1—2 hónappal azelőtt még csak 12.30 árkelet mellett voltak kaphatók, most 11.40-en igen könnyen megszerezhetők s akik akkor speculatióra vették, most örömest adják ide, mert attól félnek, hogy még jobban fognak alámenni. Ha ezen tőzséri műtéteit közönséges szavakban fejezzük ki, a dolog így áll : a font sterling két hónappal ezelőtt 12 ft 30 krba került, most pedig 11 ft 40 krön kapható, tehát 50 krral olcsóbb lett. Minden kereskedelmi czikk — és itt a pénz sem egyéb—két okból szokott olcsóbbá lenni, vagy mivel igen sok az áru, vagy mivel igen kevés a vevő.- A font sterlingek létező mennyisége — már akár jegyben, akár váltóban — két hónap alatt semmi tetemes változáson nem ment keresztül, hanem körülbelül mindig egyenlő maradt; e szerint az olcsóságnak oka csak az lehet, hogy kevés a vevő, azaz kereskedőinknek kevesebb szükségük van angol pénzre. Ezen kevesebbedett szükség pedig ismét két okból ered: vagy kereskedőinknek nincs fizetni valójuk oda künn, vagy pedig volna, de nincs meg az erre szükséges pénz. Amaz a forgalom, imez a pénz hiányát tanúsítja, ami körülbelül egyre jő ki. Az idegen váltók értékének csökkenése tehát csak a pénz hiányát jelenti, de mivel idegen váltók helyett akárhol külföldön ezüst huszasainkat is elfogadják, ez utóbbiak mindenben követik a külföldi váltók sorsát s ha ezeknek ára lesz-áll, az agio is csökken. Ezek szerint tehát az ezüst agio csökkenését is a pénzhiány okozza. Most tekintsük a hitelpapírok természetét s vegyük példa az 5% metalliques-t. E papír nem forgalmi eszköz, mert akinek fizetése van, az nem vesz 5%-ost, hogy avval fizessen, hanem az 5%-os metalliques heverő tőkének való. A kinek szükségei fedezésére meg nem kívántató pénze, tehát pénzfölöslege van, s a ki ezt könnyen s biztosan kívánja elhelyezni, az állampapírt részén. Minél nagyobb a fölösleges pénzmennyiség, annál több vevő akad hitelpapírokra s minél több a vevő, annál inkább emelkedik e papírok ára. Megfordítva , ha nincs fölösleges pénz, vagy röviden pénzhiány idején, kevés a vevő s igy az állampapír értéke is csökken. E szerint a pénzhiány az ágro s egyszersmind a hitelpapír értékének csökkenését okozza s ezen első pillanatra rejtélyesnek látszó tüneményt magyarázhatóvá teszi. Mivel épen benne vagyunk a pénz- és számítási ügyekben — egyéb újdonságok híjával lévén — egy kis arithmetikai példával zárjuk be mai levelünket. Szebasztopol mai hírek szerint — az új ostrom előtt—még egyszer bombáztatni fog, még pedig oly mértékben, hogy ahhoz képest az utolsó „canona de la plus meurtriére,“ miként Gortsakoff herczeg mondta, csekélység volt. 300 ágyú lesz tűzben, s minden ebbeli lövés 80 — 120 pftba kerül. Minthogy föltehetni, hogy egy egy ágyú legalább minden tíz perezben tesz egy lövést, két órai bombázás egyre másra számítva 360,000 pariba kerül. Szép mulatság, de kissé drága! A Kreuzzeitung ma hozsannát énekel, mivel Poroszország és Ausztria közt az egyetértés helyreállt s ebben „a szent szövetség újjáéledését“ látja. „Ausztria, Porosz- és Oroszország“ — igy kiált fel — „valódi és feloldhatlan testvériség kötelékei által egymáshoz kapcsolva lévén, honfitársaknak (Landsleute) tekintendői s minden alkalommal segítendik egymást.“ A hónapok, mint látszik, máris hatásukat gyakorolják a Kreuzzeitunghősök úgy is gyönge agyára ! Fejérből Bodajk, jul. 27. (Ered. lev.) A tizenötödüs század közepén, büszke főurak ötödik László és Mátyás király kegyeltjei, a hatalmas Rozgonyi testvérek bírták e vidéket, hol a vértesi hegyláncz nyugoti végén, magasan épült sziklavárból nézdelte egykor alant terülő falvait a család feje, az ősz Rozgonyi János, ki erdélyi vajdaságának akkor oly erős fáradalmait, s Mátyásunk mellett országbíró és tárnoki szolgálatait e sasfészekben pihené ki. A vár Csókakő nevet viseli, s viharrongyolta merész düledékei igy neveztetnek ma is, melyek mint a történetolvasónak szánt eleven kép, elismert kegyeletben tartva, függnek és állanak merően a magasban — néhány csöppüs kökény tüskés bokrait tenyésztve legfölebb , vagy egy két sziklakúszó növényt, melynek indái háborusan futnak föl a még épségben álló erős kapuboltozatra, s a félig fenálló torony falaira, melynek ablakdeszkázata még most is oly ép, mintha csak néhány éve omlott volna le az épület. Alatta a váror jobbágy népe lakott rengeteg erdőktől evedzve, melyek azóta tágultak ugyan, de ma is nagy kiterjedésben emelkednek. Közvetlen a vár alján egy kis oldalban fekvő falucska, az úgynevezett Csóka helység —tán egyedül hivatva, hogy ama történeti méltósággal biró hatalom-omladékokat az örök feledéstől óvja, s tán ezért e kis népnek ama jutalom, hogy a hol hajdan aczélos várőrség kalandozott, s száguldó paripák tomboltak, ott most remekül ápolt szőlők jövedelmeznek, s borával előtör itthon, sőt megverhet már is sok idegen hírhedt külföldi borokat. ► Csókával szemben határos egy kis lapály, hol ismételt hegykarély alatt Bodajk falucska fekszik — igénytelen külsővel, szegény volt jobbágyok alig üdülhető viskóival — csak itt ott egy jobb karbani épület : a csinos romai egyház, lelkészlakával, a reformátusok igen szerény imaháza, tiszti lak és a vendéglő , s végre a földesúri lak egy füveskertben, a Bethlen család tulajdona, kik innen távol laknak , s házuk lezárt ablakai és a kastély begyöpösödött környéke, mint valami pipatábla, elevenen hirdeti, hogy „nincs itthon senki.“! És e kis egyszerű elhagyott faluban , mégis van egy kincs, egy eddig soha meg nem becsült, s valóban megbecsülhetlen kincs: ama gyógyforrás, mely tavat képező bőségben buzog fel kristálytisztán. Jobb volt, ha eddig e vízről hallgattunk s helyesen volt, hogy orvosaink is óvakodva ajánják ; mert valóban ez előtti állapotában — ha csak valakinek kedve nem volt a nyílt tóban hidegben és mindenki szeme láttára fürödni — a különben is fösvény alkotása rozzant fürdőépület belső tekintetétől méltán visszaijedhetett, vagy a gyógyeredmények helyett a ragadós szenny és mocsok undorának lett kitéve. Azonban hála és köszönet annak kit illet, ez most már másként van! az avalt Hirrlőház, mely tetőstül kisebb volt bármely zsellér viskónál, nincs többé! helyét dicséretes csínnal épített jó ízlésű uj fürdőépület foglalta el, fölszerelve kellőkép s kényelmesitve meglehetősen, melyért mindenesetre az uradalomnak elismerés adandó. — Valamint tisztaság tekintetében az uj fürdőbérlő Veszély urnak, ki egyelőre is tanusitni látszik, hogy vendégei megelégedését kinyerni, semmi áldozatot sem fog kímélni. A víz gyógyerejét nem taglalom; szakértőbb tudósításokat amúgy is veend a közönség bizonyosan nevezetesebb orvosainktól. Annyit azonban mégis megjegyzek, hogy, bár örökös alvással mi sem töltjük az időt, mindazáltal oly beteg, ki mulatva akar meggyógyulni, e helyet kerülje, mert valamely világrtható mulatságban itt ugyan meg nem halhat; — viszont azonban oly betegek, kik a világ zajából sházi gondjaiktól e parányi helyre elzárkózni s egyik vagy másik szegény bodajki pár kunyhójának egyszerü csöndjében a feszességet levetkezve, fürdői kényelemmel kipihenni szeretnek, azok e gyógyfürdőt bátran fölkereshetik. Itt egyszerűség uralkodik, s rangkülönbség nélkül bele találja magát a főur épen úgy mint a középrendü, s habár itt ott olykor föl—föltűnik is egy két páva, követve nincs, mig nem ez is leszáll csikart magasaiból, s vissza dívatalja magát az okszerű viseletbe. Jövőre többet, most már leteszem a tollat, mert ismét elkezdték húzni azt a hat darabot, melynél sem többet sem kevesebbet nem húznak ezek a czigányok, de azt bizonyosan mindennap kétszer húzzák------majd a jövő héten talán már elmennek!! SZOMORÓCZY, AUSZTRIA Bécs, aug. I. Creneville gróf cs. kir. tábornok, ki e napokban tért Párisból vissza, Bolognába utazott el, hol ideiglenesen maradni fog. Crawford James Robertson, angol kir. osztálytbk Ischlbe ment, onnét Bécsen át Londonba térendő. Grünne gróf alaanagy, Császár Ő Felségének első tbbsegéde tegnap Morvaországba tett rövid kirándulást. Schlick gróf lovassági tbk ma morvaországi jószágára utazandó. Tegnap magasrangu postahivatalnokok érkeztek ide Berlin, Münchenből és több más német államokból, az ausztriai német postaegylet tanácskozmányiban, melyek ma kezdődnek, résztveendők. KÜLFÖLD. Angolország, London, júl. 28. Felsőházi ülés, júl. 27. Brougham lord. indítványára a „Religious Disabilities-Bill“ először olvastatik föl, melynek, szerzője állítása szerint az a czélja, hogy több mint száz, — pusztán confessionális alapokokból eredő jogmegszorítás véglegesen megszüntessék. Alsóházi ülés. A török kölcsönt illető törvényjavaslat a reggeli ülésben tanácskozás alá vétetik. Gladstone a conventiót újításnak nevezi a nemzetközi jogban, annak elvét a legszerencsétlenebbül elferdítettnek mondja, valamint a biliben foglalt határozatokat következetlenségnek nevezi. Az első czikk megállapítja, hogy Anglia és Francziaország garantiája közös legyen, míg a harmadik és negyedik a fölött rendelkezik, hogy a kölcsön kamatai az angol bankba fizetendők be. Óhajtaná tudni, várjon a bill a kölcsönszerződés aláíróit törvényesen felruházza-e azon joggal, hogy a kamatokat az angol banknál vehessék föl. Hagy van a dolog, akkor kinek kötelessége azon esetre, ha a pénzbeküldések Törökországból kimaradnának, az ama jogra alapított követeléseket kielégitni ? Várjon a brit kormány kötelezve van-e a kamatokat a consolidált alapítványokból fizetni? vállalt-e Francziaország hasonló kötelezettséget magára? s átalában van-e az aláírónak joga követeléseivel a franczia kormányhoz fordulni? Továbbá, ha a béke megkötése után Törökország nem fizeti vissza adósságát, és a garantírozó kormányok egyike Törökországot fizetésre képesnek, másika pedig képtelennek nyilatkoztatná, várjon az utóbbi fel volna-e jogosítva a fizetést saját kezére kierőszakolni ? Ha az egyik kormány a török terület egy részét nyerné kárpótlásul , vájjon volna-e a másiknak is joga erre igényt tartani ? Ő mindezen pontokat azért emliti föl, hogy minden későbbi félreértéseket eltávolittson. — Palmer st on lord indítványára, ki megjegyzi, hogy előtte ezen discussio váratlanul merül föl, és hogy sokkal czélszerűbb volna a többi, a napirendre kitűzött tárgyakat bevégezni, a vitatkozás folytatása elhalasztatik. Az esteli ülésben Palmerston lord Sir J. Washi .