Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-17 / 1654. (1655.) szám

kassai vaspálya által, a szűkölködő felvidék élelmezése körül kifejlődnek, s véghetlenek azon előnyök, melyek Szabolcs egy részét és a Hajduvárosokat, utaik jelen helyzete után ítélve, önkénytelenül érintenék; s mi valóban, a már készen álló vasúti vonalak után, nem ismerünk hazánkban vidéket, melynek egy vaspályás összeköttetésre oly égető szüksége volna, s hol a kivitel annyi reményt s a működés oly országos érdeket és előnyöket képes volna felmutatni, — mint a Kassa-Tokaj-Debreczeni. — Építse bár hazai magán társulat, vagy külföldi vállalkozó a felvidéknek szánt vaspályát, főkelléke ennek Debreczent a felső részszel összekötni, és mi valóban sajnálnék,ha viszonyaink tekintetbe vétele nélkül, oly pálya építése szorgalmaztatnék, mely e hon elhagyatott vidékét, a Nyírt, s Hajdú városokat, számításból kihagyni akarná. A Berl. Voss. Zeitung pedig Szebasztopol eleste következtében imigy vezérczikkez . A Groszország s a szövetséges hatalmak közti háború eddigi tényleges lefolyása, a meghiúsult bécsi értekezletek, az angol kormány ünnepélyes nyilatkozatai, valamint Napóleon császár erélyes szavai bármily kevéssé engedhetnek is helyet azon gyanításnak , hogy Szebasztopol déli részének elesése — az orosz tengeri hatalomnak a Feketetengeren tökéletes megsemmisültével együtt — alapos kilátást nyitandnak egy leendő békekötésre : mégsem hiányzanak már is egyes szózatok, melyek ily értelemben nyilatkoznak. Ezen jóhiszemű és szándéku békebarátok egészen feledik, hogy Oroszország volt az, mely eleinte határtalan dölyfében, később pedig sophisticusértelmezésekkel a békekötést lehetlenné tette; mely a háború, azon czéljának, miszerint Európa biztosittassék az orosz túlterjeszkedés ellen, megfelelt volna; — ők feledik, hogy a szövetséges hatalmak most, midőn roppant erőfeszítésekre voltak kényszerítve, nem akarandják az azokérti legkielégitőbb kárpótlás nélkül a háborút bevégzettnek tudni; — ők feledik, hogy Oroszország ellenesei minden valószínűség szerint tovább lesznek képesek a háborút erélyes eszközökkel folytatni, mint maga Oroszország, mely könnyelműleg s elbizakodottan arra okot szolgáltatott; — ők feledik, hogy a háború eddigi eredménye a szövetségeseknek önrészükből semmi okot sem ad kívánni a békét, midőn arra még Oroszország maga nem törekedett komolyan. Mondhatnék mindenesetre, hogy a sept. 8-kai győzelem után Oroszországra nézve elégséges ok foroghat fenn tartós békét vásárolni meg azon áldozatokon, melyek megadására most ön eszélytelensége és hatalomszomja miatt kényszerül; — de ennek ellenmond a tapasztalás, mert Oroszország az ő korábbi terveivel felhagyásra, anyagi veszteségek szenvedése alatt, csak úgy leend leírható, ha teljesen kimerülvén, helyzetének semmi kedvezőbb fordulatát többé nem remélheti. Ily mélyen azonban e hatalom még aligha hanyatlott. Sőt, ellenkezőleg, közlönyei legalább oly hangon beszélnek, mely világosan mutatja, hogy a szövetségesek a háború bevégzésére előbb alig számíthatnak, míg magukat tényleg minden biztosítékok és hadi költségpótlások teljes birtokába nem fogják helyezni, amidőn mint benti possidentas Oroszországnak engedhetik át egy formaszerinti békekötésnek megszerzését. E nézet mellett legteljesb érvényű bizonyítványul szolgál az Oroszországon kívüli orosz főközlönynek — a Nordnak — szózata. Midőn e lapnak a Malakoff-torony bevételét kell jelenteni, abban épen nem látott valami fontos következményű tényt. Az, szerinte, némi befolyást gyakorolhat csak a közvéleményre „az a katonai önérzetnek elégtételt adhat, de egészben a két fél anyagi állása semmi változást nem szenvedett.“ Az egész positionak teljes elvesztése pedig, melyért eddig a harcz folyt, a „Nord“-nak legközelebb egy melléklapon közlött következő elmélkedésekre nyújtott csak alkalmat: „Miután az úgynevezett Malakoff-torony elesett , az orosz főhadparancsnok elhatározta a hely egész déli részét oda hagyni, s harctereit a szebasztopoli öböl északi részén öszpontosítani. Ily elhatározás előrelátható volt. A létező körülmények között a szebasztopoli őrség ama siker nélküli kísérletekben , hogy egy véráztatott romhalmot birtokában megtartson, magát kimerítette volna és Oroszország legnemesebb vérét áldozta volna fel egy tarthatlan állásért. Gorcsakoff herczeg az ő határozata által egy nagy hadvezér erélyét tüntette ki. — Ő Oroszországot megóvja a zsákutczától, melybe az a becsületpont hamis értelmezésénél belerohanni fogott volna. Az északi oldalon összevont orosz hadsereg ezentúl a mozgás és cselekvés amaz egységével biránd, melyet eddig nélkülözött. A déli Szebasztopol helyébe most az északi Szebasztopol lépett, egy számtalan tűzokádó lövegtől tátongó félelmetes positio, melynek védelmét egy szilárdul összefüggő hadsereg veendi át. A részrehajlatlan történelem Szebasztopol védelméről, valamint annak megtámadtatásáról egyaránt szólni fog, elismerendőén mind az ostromlottak mind az ostromlók resignatioját és merész bátorságát; az méltánylani fogja azon elhatározást is, mely által Gorcsakoff herczegnek, midőn ez pillanatnyi áldozatot hoza s haszontalan vérontást elhárita, sikerült. Oroszországnak egy már évig tartó példa nélküli harczokban megedzett sereget életben tartani, s vele oly állásokat elfoglaltatni, melyek neki megengedik, hogy uralkodjék a situatio fölött.“ E szerint tehát Gorcsakoff uralkodik a situation! Azt hihettük, hogy ezen szólásmódok hidegebb megfontolásnál az ügyállás talán valamivel szörnyebb felfogásának engednek. De hogy ezt hinni tökélyes tévedés vala, erről meggyőz bennünket az orosz lap legújabb száma. Itt különös súlyt helyeznek arra, hogy az oroszok „a várost önként oda hagyták s aztán Oroszország ellenségeinek nyíltan szemökbe mondották, hogy még akkor is, ha Itrimia el volna foglalva, Oroszország szintoly szilárdul s törhetlen erővel s félelmetesen fogna elleneivel szemközt állani. Oroszország ezen része, ezen legnehezebben védhető része, hol Oroszország legkevésbbé fejtheti ki „megszámithatlan hadainak segélyeszközeit,“ sem feje, sem szive az orosz birodalomnak. „Bármi történjék is Krimiában, az anyaglábakon álló colossus, mikép a háború elején gúnyolódtak, hősi óriás fog maradni.“ Ily beszédek nem igen mutatnak békére vagy enge PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 17. Am. pénzügyminisztériumnnk rendeleténél fogva Magyarország adóhivatalainál a tiszti és szolgaállomások véglegesen be fognak töltetni. A még mindig függőben levő pénzügyi rendszabályok között leggyakorlatibb és sikeresbnek a Hübner Ottó által (Berlinben) több idő óta tervezett és a földhitelbankkal összekötött pénzügyi operatiója tartotik. E terv elfogadásához annyival több reményt kötnek Bécsben, mert az egyszersmind oly műtéttel köttetnék egybe, melynek folytán az állam 80 millió frt értékű ezüstöt fizethetne vissza az auszt nemzeti banknak, és ez érczpénzzeli fizetéseit ismét megkezdhetné. A terv a legszigorúbb és legszilárdabb elveken alapulna s annak valósítására Éjszaknémetország legtekintélyesb kereskedőházai egyesülnének. Miután a dolog ennyire haladt, a Credit mobilier társulat rögtön Bécsbe küldé egyik igazgatóját Pereire urat, ki szintén benyújta tervezetét egy hitelbank felállítása iránt. Mint tudjuk, Ausztriában eddigelé csak egy földhitelbank, t. i. a galicziai rendek hitelintézete állt fen, melynek záloglevelei, a legválságosb időben is megtarták magas árkereteket. Ez intézetet lapjainkban a múlt évben bőven megismerteté Csengery J. barátunk. A Hübner úr által tervezett hitelintézet is ily zálogleveleket bocsájtana is. Előre látható, hogy e hitelpapirosok nemsokára minden börzén, melyek most a galicziai papirosok által árasztanak el, im ezeket kiszoríthatnák, részint mert az uj intézet alapja nagyobb biztosságot nyujtana mint a galicziaié, részint mert a kibocsájtás és törlesztés módja a hitelpapiros-birtokosokra nézve, mint a javaslatból látjuk, nevezetes előnyöket biztosit. — A magyar nép szellemi életét tanulmányozó, s a magyar népirodalom barátja örömmel fogadja, tudjuk t. dolgozótársunk Erdélyi János legújabb művét, a „Magyar népmesék“ képes kiadását. E gyüjteménynyel akarja megkezdeni t. barátunk a magyar népirodalom ereklyéinek, a népmesék, dalok, közmondások, adomák, szokások, hiedelmek kiadását, de miután e buzgó gyűjtőnktől a népdalok három kötetét s a közmondások könyvét már leírjuk, e gyűjteményt inkább a szép kezdet folytatásául kell tekintenünk. E műnél erdélyi Gaal György eredeti magyar szövegű mesegyűjteményét is használá , melyet e végett Toldy Ferencz úr engedett át. E kötet 18 mesét tartalmaz. A szövegbe 22 igen csinos fametszet nyomatott. Mint könyvészeti rovatunkban már régen jelentek, a Fördös Lajos által szerkesztett „Papi dolgozatok“ ötödik füzete is megjelent. E füzet tartalmát gyászesetekre Kulfay Zsigmond, Győri Lajos, Kossa Károly, Nagy István, Mikó László, Daróczy Mihály, Gödör József által készített prédikácziók s Tompa Mihály, Parragh János, Csuthy Zsigmond és mások által írott gyászbeszédek teszik. Az ötödik füzethez mellékeltetett egy uj irodalmi vállalat, u. m. a Fürdős L. által megindított „Magyar protestáns egyház irodalmi ismertetések és bírálatok* első füzete, melyben néhai Komár Józsefnek V. Szabó Sám. által kiadott „Újabb keresztény katedrái tanításai“ ismertetnek és biráltatnak meg Parragh J. és Kulifay Zs. által. Mellékletül nyerjük még Fürdős „Konkordancziájá“-nak 5, 6 és 7-ik évét. Az ötödik füzet ára e mellékletekkel együtt 1 ft 36 kr pp. — Dr. Szabókynak „Földrajzi kézi adás“-a már megjelent s kapható 54 pkrért. Ez adás, miként a múltkor is említek, 16 (4-ed ivréta) lapon a világ részeit s Európa minden országát tartalmazza iskolai és magán használatra alkalmazott csinosan színezett térképekben. Az egyes lap csak 3 csoporba kerül, minélfogva az adás árát drágának nem mondhatjuk. — A gazdák, főkép a repczetermesztők figyelmét múltkor azon éjszakamerikai növényre hívtuk fel, mely a repczének vetélytársa s a vele tett kísérlett után ítélve mindenütt nagyobb haszonnal termesztethetik, mint a repcze. E növény tudományos nevét még nem ismerjük, a német lapok „Biewitz“-nek nevezik. A repczével egy időben vettetvén el 10 nappal hamarább indult virágzásnak s 14 nappal hamarább érett meg. A termés egyenlő téren s egyenlő mennyiségű mag után 3-szor több volt mint a repcze. A tél nem árt neki, sőt a hó alatt is érik. Magva nehezebb mint a repczeé s minden fontnál 11/alattal több olaj s 4 %-el több szilárd anyag (lepény) nyeretik. Levelei tüskések és keserű lévén, a nyulak által nem pusztíthatók. Galicziában múlt évben sikerrel termesztetett e növény. — Jelenleg hazánkban egy frankfurti kereskedő ház megbízottja utazik, ki megrendeléseket fogad el az általunk is ismertetett sajtolt főzelékekre, mik egy frankfurti szabadalmazott gyár által készíttetnek. A kis térimre összesajtolt főzelékek (öt adag alig ökölnyi nagy), sem friszüket, sem táperejöket el nem veszíték. Gondolhatni, hogy e találmány alkalmazást nyert a keleti hadsergek élelmezésénél. Az ekként elkészített főzelékek a megromlás veszélye nélkül tétethetnek el télre.Halljuk, hogy több vendéglős már kísérletképen megrendelésekkel járult az említett frankfurti gyárhoz. A bécsi „Presse“ a magyarországi vasúthálózatról elmélkedő czikkében arról értesít bennünket, miként a debreczen-miskolcz-kassai vonal építésére alakult társulat és azon belga társulat között, mely az államvasúttal Szobnál érintkező Ipoly-sajóvölgyi vonalt kívánná elvállalni, fusio terveztetik. Az említett lap szerint a Pesttől a Balaton mentiben s Nagy-Kanizsán keresztül Marburgig építendő vasútvonalra frankfurti tőkepénzesek fognak vállalkozni. Meglátjuk, hány zsákkal telik. Legközelebb a franczia kormány költségén Legouttól egy jeles politikai munka jelent meg Francziaországról. Közöljük ebből a következő érdekes adatokat: Francziaország 52,305,744 hectárd földje 126,270,149 birtokrészletben 11,053,702 tulajdonos közt oszlik fel. Francziaország 36,853 községében 14,328,476 földmivelő, 331,260 nagyobb és 4,713,960 kisebb iparos lakik. A tudományos művészettel 2,267,960 egyén foglalkozik; ide számíttatnak a rentierek is. A cselédosztályhoz 906,660 egyén számíttatik ; koldus és kóborló 217,046 ; fogoly 30,471 ; nyilvános rima 16,239; kórházban ápolt beteg és tehetetlen 71,113; és olyan, kiknek foglalkozása nem ismertetik, 339,902. Nők és gyermekek, kik férjeik és atyjok munkája után élnek, 8,678,805. Az összes népesség 35,673,339 Ebből 34,931,032 rom. kath. 400,507 helv; 267,825 ágost. hitv., 73,975 izraelita; 26,512 siketnéma; 37,622 vak; 75,063 félszemü; 44,619 púpos; 9077 félkarú és 22,547 furkóslábú. — Nemzeti színház. Sept. 16. „Nagy apó.“ Vigj. 3 felv. irta S z igi g e ti. A szép számú közönség jól mulatott. Szerdahelyi ma ismét fényes jelét adó hivatásának, alakitó tehetségének. Joggal kötünk szép reményeket az igyekező színész jövőjéhez. Korcsek P. k. a. igen kedves alak volt; játéka, éneke helyes, szavalása kellemes, örülünk, hogy a k. a. népszínművekben lép fel. Hisszük, hogy ezentúli felléptéről is hasonló megelégedéssel nyilatkozhatunk. Némethy ur éneke ma minden segélytől ment s ezért türhetőbb volt. A nagy apót Szentpétery adta, természetesen jelesül. Szigeti, Feleki, Eötvös B.helyes játékukkal emelék az előadás hatását. — Ma adatik : E Hingerné assz. föllépteül : „Ilka és a huszár-toborzó.“ Eredeti opera 3 felvonásban. Hivatalos. Az eperjesi és k. orsz. főtörvényszék, f. hó 3-án 7165. sz. a. kelt jelentése szerint, Szabó József ideiglenesen kinevezett ügyvédnek hivatalhelyét Tokajból Tállyára áttenni meegengedte. Igazítás. Szombati számunk „Pesti napló“ rovatának 2-ik czikkében, a 20-ik sorban „Helyszűke e 18 évre terjedő naptár egész tartalmét“ helyett „Helyszűke miatt e 48 ívre terjedő naptár“ sat. olvasandó. Továbbá a 9-ik czikk 9-ik sorában „ménesi (1134 évi)“ helyett „ménesi (1834. évi).“ Börzetudósítások : Bécs, sept. 15. Az 5% met. kivételével, mely a külföld részéről tett tetemes eladások folytán 753/8-ra szállott le és az 1854-ki sorsjegy kivételével, mely igen kedvelt volt s 987/8-ra emelkedett, a többire nézve igen kevés változás. Váltók szilárdabbak mint tegnap 1 % % magasabban keltek. Augsburg usa 1133/4. London 10.59. Páris 130%. Arany 20,/4. Ezüst 15. Urbérkárp. kötv. a. ausztr. 77y2—77, a többiek 73 —68. Bankrészvény 1048 — 45. Államvasut 38%— 1/1. Éjszaki vasút 206y4—1/8. Eszterházy 73 —72y2. Táviratilag. Amsterdam Sept. 14. 5% ausztr. met. 64V4, uj 75y8. 2% °/o 32. 13. Nemz. kölcsön 687JS. Páris, 3% rente 67. 40. 42 % 91. 50. Ausztr. ezüst kölcsön 81. ausztr. államvasut 764.50. Credit mobil. 1580. London, 3 °/° Consolok 905/8. Gabonaár. (Bécsi gabnabörze sept. 15. Táviratilag.) Forgalom 35.000 m. Bejegyzett eladások : 81 % fontos uj bánsági búza 5 f. 54 kr.; 84 font. ó bánsági: 7 frt 26 kr.; 85 fontos uj bánsági : 7 ft. 24 kr. 85 fontos magyar uj 7 f. 12 kr.; 81 font. Oláh: 5 f. 15 kr. Vácz, sept. 15. Búza : 5 frt . Kétszeres 4 f. 12 kr.; Rozs: 3 f. 48 kr.; Árpa : 2 frt 30 kr.; Zab : 1 frt 24 kr. pozsg. Nagy-Becskerek, aug. 13. Búza 3 f. 36 kr.— 5 frt 30 kr.; Kétszeres: 2 frt 48 kr.—3 frt 18 kr. Köles: 1 frt 36—42 kr.; Kukoricza: 2 frt 36—48 kr. p. m. Dunavizállás. Sept. 17-én: 8' 5' 6'" 0. fölött. Pest, sept. 17. Miután most az egész hirlapvilág Szebasztopol elestével s annak következményeivel s a később teendőkkel foglalkozik, s pedig mindegyik lap a maga módja, érdeke és belátása szerint, lássuk, mint vélekedik e tekintetben az Oesterr. Zeitung: Valószínű — úgymond — hogy rövid idő múlva egy vagy más formában újabb alkudozások fognak történni, s épen oly valószínű az is, hogy a békéért Oroszország részére most még magasabb ár fog szabatni. Oroszországnak valósággal már egy csónakja sem úszik a Pontuson, s korán sem lehetetlenség, hogy a győztes fél, mely győzelmét oly roppant áldozatokkal vásárlotta meg, egyetlen orosz hadihajót sem törend meg többé a Feketetengeren, s „Krimiában Oroszország szemét, melylyel oly sóvárgólag pillantott Szambul felé, a testből tökéletesen kiszakasztani kivánandja. Gortsakoff herczeg nyolcz hónap előtt azt mondá: ,Ti Szebasztopolt akarjátok,tehát vegyétek el.‘ A szövetségesek elvették s most az oroszoknak azt válaszolhatják: tegyétek ismét vissza " Ha Oroszország tovább is makacs marad, úgy a béke csak akkor leend megköthető, ha a szövetségesek Perekopban magukat elsánczolták; a Csernaja melletti ütközet és Szebasztopol déli részének nyakrafőre történt odahagyása, mely valódi futáshoz hasonlított, földerítették előttünk az orosz csapatok kedvezőtlen viszonyait, s földerítették, azok bátorsága és kitartásának daczára is, eléggé, hogy ily eseményt lehetségesnek tartsunk. Ebből azonban könnyen más viszonyokra nézve fejlődhetnek viszályok, miket elhárítani Európa érdekében áll. Itt az ideje véget vetni a vérontásnak. Németország, élén Ausztriával, egyedül teheti ezt meg. Azon kérdésre: Mit teend Ausztria ? véleményünk szerint hamar fogunk választ adhatni. Kezeit zsebbe dugni nem fogja, s a porosz-muszka lapok azon felfogása nem övé, mely azt véli, hogy épen most kevesebb ok van, mint bármikor, a passiv áltásból kilépésre, sőt inkább, mint a „N. Pr. Ztg“ szeretné, most kell a semlegességet hangosan kinyilatkoztatni. Hónapok előtt már tartózkodás nélkül kijelentette a „N. Pr. Ztg,“ hogy Szebasztopolban az oroszok által a német érdekek védetnek, Szebasztopol elesett s a „Kreuzzeitung“ ama „német érdekeit“ egy szenvedendő súlyos csapás veszélye fenyegeti. Ausztria legélénkebb törekvése most oda irányuland, hogy a béke eléressék, de nem oly béke,mikép azt a Spree mellett ismeretes párt óhajtaná. Most érkezett el az idő, midőn Németországnak nyíltan fel kell szólalnia, hogy ezen béke lehetségessé tétessék, és ha néhány lap még kétkedik, vájjon Ausztria a situatiában történt változás következtében hozandja-e még egyszer a kérdést egyetemes német szempontból tanácskozás alá, úgy e kétségek csakhamar el fognak oszlatni. A dolgokba kell hogy világosság áradjon, s szokatlan félrenéző állásban állt ott a falon, egyik kezét mellényébe dugva, de úgy, hogy a gyűrűs ujja kívül maradjon. A kóbor Apelles kedveskedésből még egy nagy smaragd inggombot is festett neki, melylyel akkor nem bírt. Az arczképet természetesen mindenki igen sikerültnek találta ; csupán annyit jegyzett meg István gróf, hogy a festő mégis nem igen tudott hízelkedni, mert Krénfy úr sokkal fiatalabb a valóságban, mint a képen. Illés gróf pedig a legnagyobb komolysággal mondá, hogy ennek a képnek nem itt kellene állani a dolgozó szobában, hanem egyenesen az elfogadási teremben, a hol a brenóczi ősök képei állanak, a kik épen úgy tulajdonosai voltak a várnak, mint Krénfy ur s ennélfogva az ő arczképét is ugyanazon hely illeti. A jámbor bohó elhitte a mit beszéltek, s rögtön inasok után kiáltott, szeget veretett a főterem falába s odaakasztatá arczképét a sok pánczélos, prémes és aranysujtásos ős dalia közé. A sok rámába festett kisértet csak úgy nézett reá azon nagy haragos szemöldökök alól; kinek kard , kinek buzogány volt a kezében , mit akar ez itt azzal a kis nádpálczával ? A méltóságos vendégek igen meg voltak elégedve ezzel a tréfával. Azután tovább mentek bámulni Krénfy úr comfortját. Cynthia grófnő elmaradt az erkélyszobában, mely a palota egyik szögletét képezé s a nyitott ablakhoz lépve, bámulni látszott az épen feljövő holdat, mely sápadt rózsaszínnel utánozza a hajnalt. Krénfy úr egy lépéssel hátra maradt a grófoktól, hogy Cynthia grófnőnek gyöngéden megjegyezhesse, miszerint nem jó a nyitott ablaknál állni, mert az ember könnyen náthát kap. A grófnő elfogult, ábrándos hangon szólt. — Ez volt az én legkedvesebb helyem, mikor Brenóczon laktunk- Itt ültem gyakran egész éjfélutánigs megvártam, míg az esteli csillagból újra hajnali csillag lesz. És a mint hosszú szempilláit megrezzenté, Krénfy urnak úgy tetszék, mintha a hold fényénél két teljes könycsepp ragyogna azok alatt. Hajlandó volt azoknak saját magyarázatot adni. Cynthia grófnő azután a túlsó ajtóhoz lépdelt s mintha ott jutna hirtelen valami eszébe, visszafordult s az átelleni üres falra mutatott azzal a szép fehér kezével. — Ott állt az én arczképem. (Folytatjuk.) JIAaaa- TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET A népiskolákról, különös tekintettel azoknak Sveiz Zürich kantonábani jelen állapotára, desz [ád nov gIv. Archimedes. II. Az elöbbeni sorozatban előadott tanintézetek közöl, a mindennapos, vagy alsóbb népiskolák, minden kivétel nélkül s mindenkire kötelezők az állami törvények értelmében. —Zürichben tehát 6—12 éves koráig minden gyermek iskoláztatik. A mely növendék pedig, az alsóbb népiskolák bevégzése után sem felsőbb népiskolába, sem valamely kantoni tanintézetbe lépni nem akar, az, hetenkint egy napon az ismétlést, — ennek bevégezte után pedig az énekiskolát — hetenkint egy órán — köteles mulhatlanul látogatni. Házi nevelés még az atyáknak maguknak is, csak azon esetben engedtetik meg, ha tanítói képességekről kielégítő vizsgálatot tettek. Ezek szerint látni való, hogy a zürichi népiskolai rendszer, mindaddig el nem bocsátja saját köréből s befolyása alól a növendéket, míg azt mint erkölcsi és érzelmi önállással biró egyént nem adhatja át az egyháznak, íme legfelsőbb tanítónak, mely aztán a maga tanítványát sírjáig kiséri. Az iskolaügyet kormányzó s arra felügyelő testületek, melyeknek tagjai legnagyobb részben szabadon választatnak, magával az iskolák fokozatos rendével egyezőleg vannak felállítva s működnek, de csak meghatározott ideig, a midőn vagy egészen vagy fele részben újonnan választatnak. Vannak községi, kerületi és kantoni iskolatanácsok, melyekben a tanítóknak, mindenütt kellő befolyás van engedve; sőt van tanítói zsinat is, melyet már csak a tanítók alkotnak, tanakodván abban a nevelés és tanításügyre vonatkozó elvekről, módszerekről, tervezetekről stb. stb. A községi tanítók szabad választása, a községeknél, a felsőbbek kinevezése, az illető iskolatanács kezében van. Az alsóbb iskolák fentartásának s tanítók fizetésének költségét részint az illető családok s községek, részint az állam, a felsőbbekét már csupán az állam viseli. Hogy mennyit áldozik e részben maga az állam, mutatja azon statistikai tény, mely szerint a közelebbi évben Zürich kanton öszves állami kiadásainak egyötöd részét, a tanintézetekre fordított költség tette. Közönséges népiskolák vagy községi iskolák. (Primärschule.) Zürich kanton minden községeiben van öszvesen 471 mindennapos iskola 28,030 tanítvánnyal; vannak községenkint ismétlési és énekiskolák 20,796 tanítvánnyal. Egy tanító alatt 120 gyermeknél több nem lehet. A szünidők egy év alatt legalább négy vagy legfelebb nyolc hetet tehetnek. A tanító a mulasztásokat minden fél napon szigorú pontossággal jegyzi; azokról az iskolai felügyelőségnek jelentést tesz, mely az illető szülőket megfeddi, vagy pénzre bünteti, (1—8 fő ) vagy az illető törvényszéknek nagyobb büntetés végett általadja. Gyármunkásokat sem szabad sehol a kantonban az oly gyermekeket fölvenni, kik a mindennapos iskolákból még el nem bocsátvák, azaz a 12 évet be nem töltötték; a nagyobb komáknál is, az ismétlési és énekiskolai órák szabadon hagyatnak. Az alsóbb iskolai osztályokban nem szerinti külön választás nincs. Kisebb községekben, hol az összes tanítványok száma az illető mennyiséget meg nem haladja, mind a hat iskolai korosztály egy tanító vezetése alatt áll. A tantárgyak megválasztásában s a tanmódban következő alapelv követtetik: „minden néposztály gyermekei, egybehangzó elvek szerint, munkás szellemű, polgárilag hasznavehető, s erkölcsileg vallásos emberekké képeztessenek “ E czél elérésére következő tantárgyak választottak: 1. Az elemi tanításnál, (—6—9 éves gyermekek). a) Olvasás, irás; — az emlékező, beszélő és gondolkodó tehetség folytonos gyakorlásával. b) A négy egyszerű számműveket. c) Hangelemekbeni képzés. d) Gyermeki felfogáshoz mért egyszerű bibliai történetek. 2. A reáltanításnál (9—12 éves gyermekek.) Élőszóvak előadás ; fogalmazási képzés és gyakorlat ; nyelvtan elemei ; gyakorlati életre vonatkozó számtan ; gyakorlati fontosságú pontok a lértanból, különös tekintettel az elmeélesítésre; történelem és földrajz, főtekintettel a hazára; természet- és földisme, gazdászatra és műtanra vonatkozólag; ó-és újszövetségi történetek ; keresztyén erkölcstan; izlés-ébresztés, ének, rajz és szép irás által. — Mindezen tantárgyak, az egész hatévi folyamra nézve, az alkalmazandó tanmóddal együtt részletesen kimutatvák, felosztvák s kellő utasítással ellátvák a törvény által. Az elemi iskolákban nyelvtanra 14, számtanra 5, alaktanra 5, vallásra 3, a reáliskolákban, nyelvtanra 12, számtanra 4, tértanra 2, reálokra 3, írásra és éneklésre 4, vallásra két óra van szánva hetenkint. Az ismétlési iskoláknak, hetenkint hat órával, más czéljuk nincs, mint az, hogy az iskolákban végzett tanulmányok főbb pontjai az emlékezetben újra felélesztessenek s illetőleg a gyakorlati életre való vonatkozásuk kiemeltessék. Mind a kötelező tantárgyak, mind a beveendő iskolai könyvek feletti határozás az iskolai főtanácsot illeti, mely e részben mindenkor nagy vigyázattal s az illető szakértők előleges megkérdezése után szokott eljárni; s miként a kézi könyvek írásánál, úgy az összes tanügyi irodalomnál is, mind utólagosan ivenkinti jutalmazással, mind pályadijak kitűzésével buzdítja és lekesiti az illetőket. A tanítói fizetés, — amely, mint egyéb iskolai költség is a községekben, különböző forrásokból gyűl be, — 400 frankon alul nem állhat; ha az illető iskolaközség forrásai ez összeget nem teljesíthetik, kárpótolja az állam. E mellett van minden tanítónak két öl tűzfája, félhold kerti földje, tisztességes lakhelye. — E fizetés azonban a tanitó szorgalma, tanitványinak száma, s szolgálati éve szerint emelkedhetik.dékenységre ; azokat alaposan ismerni tanultuk s az egyetlen válasz rájok csak ez lehet: facta loquuntur.