Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-17 / 1654. (1655.) szám

12—1654. 6-ik évi folyam. Szerkesztő szállása: Szerkesztési iroda: url-atexa 5-ik szám, 3 ik emelet, 15-ik szám. Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények finn • 5 hasíbos Pettt sor 4 P­­kr- Bélyegdíj, külön, 10 p. kr. —­niraelmenyek alja. Magín Th­a 5 hlsSb08 ttt sor 5 kr. Vidékre, poétán: Émegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 1855. Hétfő, sept. 17. Előfizetés föltételei: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 B „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI HAFLÓ October—december negyedévi folyamára. Vidékr­e postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással,4frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, sept. 17. A mai czikkben még mindig az orosz tengeri erő megsemmisülésének következményeire fogunk te­kinteni. De pillantásainkat azon hatás felé vetjük, melyet e tény a diplomatiai függő kérdésekre és a világ­kereskedelmi érdekek fejleményire gyakorland. A bécsi tanácskozatok a híres III— dik pont mi­att szakadtak félbe. Oroszország, feketetengeri hajóhadának limi­­tá­ci­ójára teljességgel nem akart ráállani. Be­csületének megaláztatását látta azon kívánságban, hogy szerződésileg döntessék el a hajóöszlet, me­lyet Szebasztopol kikötőjében s átalában a Feke­tetengeren tarthat. A nyugati hatalmak pedig visszavetették az Ausztria által épen a végpillanatokban ajánlott egyensúlyozási rendszert, melynél fogva módjuk lett volna az orosz flotta aránya szerint növekedő hajóhaddal őrködni a Feketetengeren. Szóval : a Hi­dik pont, mint kiki előre sejthette, meg nem oldas­hatók. A czár úgy akart egyezkedni, mintha még ő volna ura a Feketetengernek, s a szebasztopoli révbe zárt hajói kedvek szerint hasítanák a sza­bad hullámokat. A nyugati hatalmak viszont azon hitben voltak, hogy nekik csak oly kiegyenlítést lehet katonai hírnevek csorbája nélkül indítványozni vagy el­fogadni, mely feltünteti, mikép meggyőzött féllel van dolguk. Mindez igen nehézzé teszi vala a III-dik pont megoldását, ha már az nem lett volna saját tartal­mánál és horderejénél fogva is rendkívül nehezen elintézhető, így látok a rémítő küzdelmet kettőzött erővel ismét folyamatba indulni. S ki ne tudná, hogy a háborúnak, mely felszá­­m­íthatlan pénzt és vért nyelt el, egyedüli okává jön a III-dik pont, mert a többiek már vagy kie­gyenlítve voltak, vagy jelentékenységök a létező viszonyok közt csökkent? Most azonban az orosz flotta alábbszállításának nagy kérdése, a flotta megsemmisülésével, kívül esett a tanácskozáson. Lehetlen többé fölötte eszmecsere és érdekharcz. A III-dik pont oly tökéletes megoldást nyert, minőt képzelni is alig mertünk, s a háború tulaj­donképi oka eltűnt. September 9-ke óta sem a limitatiónak sem az egyensúlyozási rendszernek nincs tárgya. S a nyugati hatalmak azon különös helyzetbe jutottak, hogy Gortsakoff herczegnek, az orosz követnek, általok elvetett indítványát kell teljese­désbe venniök. Az 1840- és 1841-ki szerződések revisiója lön korszerűvé. A Boszporust s a Dardanellákat szükség szabad átjáratává tenni. Ha a török e két csatornát a hajózásnak áten­gedi, akkor a Feketetenger, bár nevét megtartja, a Középtenger egy részévé s partja szabad ke­reskedésnek főrakhelyeivé fog válni. September 9-ke előtt veszélyes lett volna e terv, mert a czár flottái Corfut és Máltát, a Közép- és adriai tengert, egész Olaszországot s a törökön kívül három nagyhatalom birtokait fenyegetheték vala. Akkor a czár, mint tengeri hatalom is, Európa ügyeibe könnyen vegyülhet­, s a Boszpot helyett a gibraltári szoros vetett volna hajóhada elibe so­rompót. Most mind­erről nincs szó. Most a Feketetenger minden akadály nélkül proclamáltathatnék tisztán kereskedelmi tengerré. Nehéz volt Szebasztopolt bevenni, nehéz egy hatalmas flottát megsemmisülésre juttatni, de kön­nyű arra fölügyelni, hogy több Szebasztopol ne támadjon, s hogy a Feketetengeren nagyobb hadi­hajóknak rendes állomáshelyük ne legyen. KEMÉNY ZSIGMOND: A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irta JÓKAY MÓR. ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. Cynthia grófnő. Folytatás. *) Délután hét óra volt, a brenóczi vártoronyban ebédre harangoztak. A kis falusi egyház irányában pedig épen akkor ha­rangoztak az éjszakai imára. Hejh sok ember nem mondhatá el azon este amaz imát, melyekép kezdődik : „a ki ételt, italt adott. . . .“ Éhen, szomjan de sokan feküdtek le aludni, a kiknek nem kel­lene felébredni többé. A léha csőcselék! a renyhe,iszákos pórhad! ugyan ki busulna miattok? Ember volt is, lesz is több a kelletinél, nem kell félteni, hogy kivesszen a faj. Ugyan ki ügyelne arra, a­mit ők beszélnek? Nincs mit enni? nincs egy falat kenyér a háznál ? sőt vannak házak, a­hol a kenye­ret hírből sem ismerik ? sőt még azt is mondják, hogy vannak családok, a­miknek nincs fogalmuk arról, hogy milyen lehet a meleg étel ? Ugyan ki hinne el ilyen ba­dar beszédeket ? Tesssék méltóságos uraim ! Rakva az asztal. A négy világrész ingletes étkei mosolygnak előt­tünk. A mi a szemnek és ínynek kedves : ezüst tálczá­­kon, aranyzott edényben, télszaki virágok között- A szakács-mesterség művészetté, tudománynyá emelve, mutatja be remekeit. Nagyobb pompát nem hiszem, hogy a maison deréeban, vagy fréres provenceaux­ találhas­­satok; magános úri banquettekröl nem is szólok; azok ismeretesek már. És ezt a pompát, ezt a duskálkodást a *) Lásd P. Napló 1653-dik számát ti szerény helyettesiek, a ti jószágaitok haszonbérlője szerezte. Oh itt valóban láthatjátok, hogy jó világ van, télben vajban úszik az ország! Krénfy úr a legelegánsabb salonöltözékben­­jelenik meg méltóságos vendégei előtt, csupa fehér és fekete. A hivatalos iratok már készen vannak, aláírva, meg is pecsételve; az összegek megszámlálva, kifizetve, a kastély teremei mind hosszában nyitva, és fényesen kivi­lágítva ; a­mint Krénfy úr a hosszú sor ajtókon végig tekint, büszkén gondolhat rá, hogy ő itt most már kor­látlan­ul Brenóczon — hat évig — s ki tudja : tán még azután is ? Ez a gondolat nagy önbizalmat önt szivébe áll ven­dégeivel szemben. Többé nem érzi olyan paksongizanek István gróf mosolygását, mely mindig ideges izgatott­ságba hozta ; nem fullad el Illés gróf viasz tekintetétől, mely gondolatait meg szokta akasztani. Otthon érzi magát. Sőt úgy­szólván nem is igen iparkodik a két grófnak udvarolni. Oh ezúttal sokkal érdekesebb tárgya van jelen az udvarlásnak, ki a hódolat adóját magához vonza : egy szép, egy rendkívüli bájakkal adományo­zott hölgy, egy tündérnő a tüneményes századokból. Egymás között úgy szoktuk őt nevezni, hogy »Cyn­thia grófnő.“ És ha ez a nyolcz egymásba nyíló terem mind úgy tele volna ragyogó szépségekkel, mint tele van ragyogó lámpákkal, még akkor is ő volna ott a legszebb, és ha Krénfy uron kívül még annyi férfi volna jelen , a­hány­nál ő magát e perezben különb embernek érzi, az mind valamennyi Cynthia felé volna fordulva, mint fordulnak a széles képű napraforgók a magasan járó nap felé, mely annyit törődik velök, mint a többi zöldségekkel. Valódi venusi szépség. Bájosan telt idomok, miknek arányát a legizletesebb öltözék emeli, s miken bizonyos kéjes hanyagság ömlik el, kezei a legvakítóbb fehérek, minőkről valaha európai költő álmodott. Krénfy úr sze­mei majd átégetik azt a könnyű csipke ujjacskát, mely­nek finom hímzetein át még folytatása látható a szép ke­zeknek. Arcza szebb, mint a paphoszi istennőé, mert a szerelem istenasszonyának kicsiny szemeket adott a köl­­­­tészet, minőké az édes epedések; még Cynthia szemei a legnagyobb két drága kő azok között, a­miket a gyé­mántnál is nagyobbra becsülnek. Szerencse a világra, a boldogtalan fiatalságra és kü­lönösen Krénfy arra nézve, hogy e szemek rendesen le vannak sütve, hogy a hosszú fekete szempillák szinte árnyékot vetnek az alabastrom arczra. Óh ég, ha ezek a szemek még villámokat is lövellnek, ha az arcz még pi­rul is, ha ez ajkak még megszólalnak, ki véd meg ha­landó embert ellenök? Az egész alak feltűnő kül jelleme bizonyos nyugodt hanyagság, mely mondhatlan lágyságot kölcsönöz min­den idomnak, minden vonásnak, de ez nem az erőtlen­ség kifejezése, hanem a fejedelmi, oroszláni erő és szép­ség nyugalmáé, mely bizonyos ellenállhatlanságáról, mely tudja, hogy szava, tekintete mindenható és nem akar azzal minden csekély tárgy ellenében visszaélni Az oroszlánnőt nem ingert fel a játszó egérke. Óh pedig Krénfy úr mennyire szerette játszani az egeret­ csupa kézzé és lábbá lett, hogy bájos vendégé­nek kényelmére, mulattatására mindent elkövessen, a­mit hódolata találékonyságában megsejt. Cynthia mindezen apró kedveskedést igen szívesen fogadja. Krénfy úr soha sem tudhatja meg az ő arczáról, hogy nem követett e el valami ügyetlenséget, nem dicse­­kedett-e ostobaságokkal, nem kínálkozott-e helytelenül? Ők csak a magas delnők nagyon különbözők a táblabiró világ hölgyeitől. Itt a legelső ügyetlenség után szemed­be kaczagnak; izetlenkedéseidre fintorítanak; udvarlá­sod ha nem tetszik, hátat fordítanak érte. Ám a finom körökben ily kellemetlenség mind nem érhet. Ott meg nem bántanak hibáid felfedezésével; ha ügyetlenséget követsz el, alkalmat szolgáltatnak rá, hogy kövess el még többet; végig hallgatják unalmas adomáidat, érdek­telen magányügyeidet a legőszintébb csodálkozással; ha szerelmes vagy, nem kaczagnak ki érte; ha nagy bolond vagy, hagynak még egyszer akkorára nőni. Krénfy ur büszkesége semmiben sem talált annyi elégtételt, mint midőn méltóságos vendégeit feldi­­szitett termeiben végig vezetheté. István gróf nem­­ győzte eléggé magasztalni azt az ízlést, azt a fi­nom elrendezési tapintatot, a mit Krénfy ur e kastély feldiszitésében tanúsított. Krénfy ur rá hagyta magát venni, hogy minden kútforrást megnevezzen, a miből ezt a tudományt tanulta. István gróf tudakozódott a szőnye­gek, függönyök ára után. Krénfy ur mindent megmon­dott és esküdött rá, hogy igazat mond. Cynthia grófnő meg is tapinta a selymet s fejével bólinta, hogy az igen finom. Krénfy ur egészen meg volt őrülve örömében s töké­letesen elhitte, hogy ő most a legelegánsabb ember a száraz földön. Hogy fognak majd te rajtad mulatni egymás között a brenóczi grófok. Minden szó, a mit kimondasz, elmés, csípős anecdotonná van öntve. Nem mondanál-e még többet is ? — Minden pompás, minden díszes! szólt István gróf, finom taglejtéssel hozzá. Csupán csak egy hiányzik még, csak egyet nélkülöz minden tárgy, és ez­ találja ki nagyság. . . . Krénfy úr olyan lett, mint a rák, mert kitalálta, de nem merte ráfogni. — És ez egy elegáns, mivelt, kedves nő, a mi hiány­zik e kastélyból. Krénfy úr a világ minden kincseiért fel nem merte volna e perezben a szemeit emelni, mert ha története­sen Cynthia grófnő szemeivel találkoznék, rögtön el­ájulna. — No de majd az is megkerül, az is megjön: biztatá­tt nyájasan a derék gróf és barátságos leereszkedéssel veregetett vállára. Cynthia grófnő légvonatról panaszkodott. Krénfy úr észrevette, hogy a shawb­­a viszi karján s törte magát a többieken keresztül azt a grófnő vállaira feladni. Oe ez valóban kegyetlenség volt a grófnőtől, hogy a szegény embernek ennyi szabadságot engedett. Krénfy ur dolgozó szobájába is elvezette vendégeit. Ott állt iró asztala felett egy embertelen nagyságú arcz­­kép, melyet valami vándor művész mázolhatott koszt, kvártély árában, s a minek Krénfy urat kellett volna áb­rázolni, ki, hogy jobban ráismerjenek, oda festette arany óralánczát, ezüstgomba sétabotját, keztyűjét, kalapját. A Debreczen-Miskolcz- Kassai vaspálya, Tokaj, sept. 8-án. Vidékünkön újabb időben, a De­­breczen-Miskolcz-kassai vaspálya ügye, ismét élénken foglalkoztatja a nemzeti jólléti embereit, anyagi és szellemi fejlődésünk őszinte barátait. Mióta ezen eszme a kassai kereskedelmi kamaránál megpendült, s később több lelkes által felkarolva jön, mi folytonos figyelemmel késérök az ide irányult moz­galmakat, s kitűnő érdekkel valánk minden közlés iránt, mi ez eszme kivitele körül fáradozott. Ismerve azonban a felső vidék kedvezőtlen anyagi vi­szonyait, pangó kereskedelmét, az általános pénz szű­két, s tudva hogy a puszta lelkesedés és jó akarat ma­gában , ily nagyszerű vállalat kivitelére, elégtelen eszköz: őszintén mondjuk, bár­mennyire becsülök is a vállalat élére állott erőket,­­ a gyors kivitelhez álta­lában kevés reményt kötünk. Most azonban , midőn az előleges munkálatok megtételére, szakemberek érkeztek körünkbe, kik a katonai szempontból kijelölt indóháznak s más stratégiai fontosságú pontokból kiindulva, a részletes felmérést eszközük, időszerintinek tartjuk, ez ügy körüli nézetünket röviden elmondani. Tény, hogy e hazában egy vidéknek sincsen oly ége­tő szüksége a vaspályás összeköttetésre, mint a Tokaj­­debreczeni vonalnak; tudjuk továbbá, miszerint a De­­breczen-Miskolc- kassai vaspálya életkérdése felső Ma­gyarország népeinek, csak ez képes lassú forgalmának lendületet, kiskorú kereskedelmének ösztönt s jóllété­hez tevékeny emeltyűt szolgáltatni. Tudtunkra eddig két pályavonal-tervezetről van szó; egyik Szerencstől Löknél a Tiszán s a Hajduvárosokon át kötné össze Kassát Debreczennel, mig a másik Kassá­tól Szerencsen-Tokajon át futna Debreczenig, mindkettő pedig összefűzné Miskolczot Kassával és Debre­czennel. Az elsőt némelyek rövidebbnek s a kivitelben olcsóbb­nak állítják; mi pedig katonai, kereskedelmi s általában nemzetgazdászati szempontból az utóbbit pártoljuk.­­ Kissé nehéz feladat, mielőtt a végeldöntés tényként nem áll, kellőleg felderíteni, melyik vonal bírna annak idején figyelmet érdemlőbb elöliekkel, hol volnának magasb ér­­de­kek öszpontosithatók; de mi ennek daczára is bátran állítjuk, miszerint azon vonal lenne kitünőleg tekintetbe veendő, mely Kassát , Miskolczot, Tokajon és a nyír­ség egy részén át kötné össze, Debreczennel. Vidékünk állapota s helyi viszonyaink némi számba­vétele, a felületes vizsgálat is hamar meggyőzendi, miszerint azon vonal kivitele , — mely a tágas Tak­­taközi ártéren, Löknél a Tiszán s a nánási lápokon haladna Szerencstől — Debreczennek , óriás vizi munkálatokat , költséges anyagszállítást s általában fárasztó s hosszadalmas építkezést igényel; — mig Szerencstől Tarczalon át Tokajig szilárd alapú vidéken, a szükséges alapzati anyag nagy mennyiségben áll ren­delkezésre, s minden nagyobb töltésezés, hid vagy ter­jedtebb földmunkálat ki van kerülve. — A töki rövidebb vonal megépítése által netalán meggazdálkodott össze­get okvetlenül felemésztenék az ingoványos vidéken szükséges mai munkálatok, s hogy végre is biztosság tekintetéből ajánlható volna-e, nem mernék állítani. — Ki lenne, továbbá, ezen vonal kivitele által, a népesebb vidék, a forgalomban­ részvéttel zárva; — a már eddig is némi öntudatra vergődött Tokaj, élénk gőzhajózásával elmellőzve, érintetlenül maradna a 20 ezer lakosságú Nyíregyháza jelentékeny gabnapiaczával s gazdag vi­dékével; — a 6000 lakossal bíró N. Kálié, s emelkedő kereskedése; szóval:kizáratnék a felvidék gazdag mag­tárának nagy és fontosb része azon előnyökből, mik, — ily elhagyatni, — közlekedési eszközökben oly sze­gény vidékre nézve, valódi lét­kérdéssé emelkedvén, az ügy sajátságánál fogva önkéntelenül kifejlődnének. Mellőzve a tokaji vonal stratégiai előnyeit, röviden annyit jegyzünk meg , miszerint Tokaj, katonai szem­pontból, mint tudjuk, eddig is fontos tiszai passusnak tartaték, s úgy halljuk, miszerint több katonai tekinté­lyek által illető helyen szilárd hídfő és a rakomazi vona­lon védtornyok építése ajánltatott. A vállalat technikai része, szinte csak a szükséges előmunkálatok bevégezte után, szakemberek által tárgyaltathatik; mi tehát csak kereskedelmi tekintetben szólunk. Ha áll azon eddig érvényesnek ismert tétel, misze­rint a közlekedési eszközök és intézmények, iparos és népes vidéken leginkább kivihetők, a kereskedelmet és forgalmat ily vidéken leghasznosabban mozdítják elő, a jóllétet gyorsan fejlesztik, úgy a szóban forgó vaspálya Tokajnál átvitele a Tiszán, szerintünk, minden más pont felett legelőnyösebbnek látszik. Mióta a tiszai gőzhajózás Naményig és S.-Patakig ki­terjesztve jön, az ország több részéből nagy mennyisé­gű áruk érkeznek Tokajba a felvidék számára, míg más részről szinte tetemes vas, ásványvizek stb. adatnak át, az alvidékrel szállítás végett. Tokaj közelében vannak a rakomazi, kállói, bogdányi és nyir­bátori cs. k. do­hány-beváltó hivatalok, melyek a kassai gyárba évenként közel 40.000 ezer mázsa dohányt szolgáltatnak be, a felső tiszai hajók szinte közel 8 ezer mázsát adnak To­kajba át, Kassára menendőt. Tokaj általában a felvidék kereskedelmében, újabb időben tevékeny átmeneti for­galmat fejt ki, de legtöbb figyelmet érdemel a tiszai gő­zösök által eszközlött gabna üzlete, mi Kassa és a fel­vidék számára évenként könnyen 200,000 mérőre tehető. Általában minő terjedt gabna-forgalomra számíthat a Debreczen-Miskolcz-kassai vaspálya, egypár hiteles ada­tot e részben ide iktatunk. Kassára bevitetett januárban 1854. 27,823 p. mérő, februárban 1854. 29,960 p. mérő, martiusban 1854. 35,522 p. mérő, áprilisban 1854. 33,600 p. mérő, júli­­usban 1854. 68,840 p. mérő, septemberben 1854. 78,840 p. mérő, octoberben 1854. 64,108 p. mérő, no­vemberben 1854. 49,380 p. mérő, tehát 8 havon át ösz­­szesen 388,073 p. mérő, melynek nagyobb része Toka­jon át a nyírből vagy hajók segélyével az alvidékről foly be. A vaspálya Tokajnán vezetése jelente gazdaságosabb, jövőre pedig kereskedelmi és jövedelmi tekintetben nagy előnyökkel bír.­­ Építési anyag, főkép köve vizi mun­kálatokhoz olcsó és bőven van. Vidéke a több évi gőz­hajózás használata által terjedt körű, és több oldalról használható utakkal lévén összekötve, az év bármely szakában is könnyen megközelithető, mig Lök az év több szakában a tiszapartiak és a hegyalja nagy részé­re nézve el volna veszve.— Tokaj maga is jövedelmező ponttá válnék utas és áruszállításban, miután Debreczen­nel, — Miskolcz és Kassával nagyobb helyi összekötte­­sei vannak; — adhatna a felső hegyaljáról és önhegyé­­ről nagyobb mennyiségű bort, haszonnal közvetítené a vaspálya érdekeit, a tiszai gőzhajók mozgalmaival. Tapasztalásból tudjuk, hogy hol olcsó és gyors köz­lekedési eszközök a forgalomnak rendelkezésére állanak, ott a kereskedelem szembetűnőleg emelkedik, naponta több tért nyervén nagyobb igényeket kelt, s általában a jólét és haladás körül hasznos mozgalmat idéz elő; mi tehát a debreczeni vaspálya Tokajnán átvitelében nem­csak a felvidék és népei tetemes előnyét, de egyszers­mind az egész tiszai forgalom és közvetve az alsó vidék üzletének hasznos és eredménydús jövőjét látjuk. Az átmeneti forgalomnak Tokaj már jelenleg is nem csekély képviselője, s e tekintetben a fel- és alvidék kereskedelmének, vasútja által s­ok vetít...­ még befo­lyásosabb és kényelmes pontjává válnék. — Míg jelen­leg az év legtöbb részében, elemi akadályok vagy más helyi kedvezőtlen viszonyok miatt, a felvidék forgalmi szükségletére sem kellő mennyiségben, sem illő bér­ért , fuvarosok nem kaphatók, a vasút megnyíltá­val a forgalom olcsóbb és gyorsabb lévén, az alvidék, Tokajig s innen gőzösök által könnyen s némi haszonnal hozathatná meg vas, vászon, ásványvíz s más szükség­leteit ; más részről a felvidék ugyanezen előnnyel lát­hatná el magát búza, tengeri s más kereskedelmi czik­­kel; mit alulról legtöbbnyire haszonnal tehetni. I kiszámithatlan végre azon haszon, mi a Debreczen-

Next