Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-18 / 1682. szám

ábrázolja, Volkmann 21-ik műve s 21. 45 kron kapható a kiadó Rózsavölgyi és társa úri utczai műkereskedésében. Értesítés. A Tomory-jutalomra, a már hirdetett 16 drámán kívül, még kettő érkezett be, és pedig a kitűzött határidő, aug. 20-ika előtt. Toldy Ferencz m. acadé­­miai titoknok úr ugyanis aug. 19-én Pestről elutazván, e két dráma, mely postán s boríték alatt küldetett és ugyan a postai bélyeg szerint kellő időben — az ő szállásán felbontatlan feküdt egész addig, mig titoknok ur az aca­­demiai szünidő végével hazaérkezett. Ez okból e két dráma is a jutalom-kitűző Tomory Anasztáz ur által pályá­zásra bocsáttatik, s nov. 1-jéig a többivel együtt meg fog biráltatni. Czimeik s jeligéik következők : 17. Daliás. Jelige: Nescio qua natale solum stb. 18. Mária királynő. Jelige: Memóriám quoque ipsam cum voce perdidissemus, si tarn in nostra poiestate esset oblivisci, quam tacere. (Corn. Tacitus.) A nevet rejtő lepecsételt levélkék a többiekhez tétettek. Pesten, oct. 10. 1855. Tóth Lörincz: Nemzeti színház. Oct. 16. ifj. L­en­dva­y Már­ton uj szerződött tag első fellépteül „Ördög naplója.“ Vaudeville 3 felv. írták Arago és Vermont. Fordította Egressi Béni. Az új szerződött tag Robin de Bois szerepében lépett fel. Egy kezdő, ifjú színész tehetsége felől csak többszöri fellépés, e tehetségnek különböző szerepekbeni tanúsítása után mondhatunk ítéletet. A te­hetség a szerepek felfogása, az előállítás által ismerteti magát. Az ily első fellépés eredménye, főkép oly szerep­ben, melynek előállításánál a színészt a reminiscentiák, a jeles példányképek segítik, megvesztegetheti a jószívű közönséget, mely a bátorító, az üdvözlő tapsok mellett a méltány, a teljes elismerés tapsait is szórja, és mely, mint ma is történt, virágkoszorúkkal fogadja a kezdő színészt, de nem jogosítja és nem kötelezheti az ítészetet, hogy ítéletet mondjon. Azért, mert az új szerződött tagról többször lesz alkalmunk ítéletet mon­dani és constatírozni tehetségét a különféle szerepek he­lyes vagy helytelen felfogása, előállítása után, ez első fel­lépés alkalmával csak a következő észrevételekre szorít­kozunk. Az ifj. L­e­n­d v­a­y Peströli távolléte ideje alatt tanult, element, játékában semmi feszesség vagy szögle­tesség. Azonban e fesztelenség, e színpadi otthonosság könnnyen túlcsaphat a szükséges korlátokon. Ajánljuk ifjú színészünknek, hogy szeme előtt tartsa mindig a kellő mértéket, mi a művészetnek egyik feltétele, köve­telménye. A kellő mérték az, mi a festészetben és szobrá­szatban a részek aránya. Mai játékánál egyik feltűnő hibája a gyakori hadaráso­s, könnyen elhagyható hiba; a kellő tájékozás, a többszöri fellépés meghozandja a nyu­­gottságot. A közönség, mint mondók, igen szívélyesen fo­gadta az először fellépő új szerződött tagot. Tőle függ, azaz igyekezetétől, tanulmányától, hogy minden fellépése a közönség méltánylatával találkozzék, hogy a szerződteté­séhez kötött remények és várakozások beteljesüljenek. A többi szereplők jó játék által támogatók ez első fellépés hatását. A nagyszámú közönség jól mulatott. — Ma adatik: „Pünkösdi királynő.“ Ered. vígjáték dalokkal, tánczczal 2 felv.Irta Szigligeti, zenéjét szerkesz­tette, részben eredetileg irta Doppler K. Börzetudósítások: Bécs, october 17. Állampapi­­rosok iránt kedv és élénkség. 5°/o met. 747/g-ra emelke­dett. Nemzeti kölcsön 787/g-al fizettetett. Bankrészvények 1072-en is állottak, azonban ismét 1060- ra estek vissza, végre 1064-re emelkedvén. Állam­vasut 351-re; éjszak­­vasút 204%. Urbérkárp. kötv. a. ausztr. 78—77; a többi 76—70. Augsburg 13%. London 11. Páris 131. Arany 177/g. Ezüst 14%. Táviratilag. Amsterdam, oct. 16. 5% ausztr. met. 63%. uj 73%. 2%%3201.Nemzeti kölcsön 67. 05. Páris. 3 % rente 65. 15. 4% % 90. 75. Állam­­vasút 742. Credit mod. 1235. London. 3% Consolok 87%. Bécs. 11. 22. Danavszállás. Oct. 18-án: 6' 5' 3'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Szászváros, oct. 13. (Ered. levél.) Ha valaki az ipar és kereskedés történetét Erdélyben 1848-on innen leírná s azt egybehasonlitná a régi korral, vagy a kettő közt párhuzamot vonna, elbámulna, hogy a jelenkor a múlthoz aránylag mily hátrányban van, még a szászok között is. A ki az erdélyi műipart jelenben ismeri, ol­vassa újra át H­o­r­v­á­t­h Mihály „Az ipar és kereskedés történetét Magyarországban a XIV-ik század elejéig, s állításom igazságáról meg fog győződni. Országos vá­sáraink évenként néptelenebbek s mind kevésbbé és mind ritkábban képviseltetik azokban az ipar és keres­kedés. A vásárokat még a szomszéd városi iparosok,keres­kedők sem látogatják; egypár gyűrűs zsidó, singes tót egé­szíti ki az egészet; azonban az arany ékszereket s ezüst készítményeket vásárolják. A marhavásárok épen oly lá­­togatlanok; jelenben alig jelenik meg hetedrésze a ré­ginek, s ez a kis szám is drágább, törpe, hitványabb mint a tiz év előtti faj; jó ép lovat Erdély ezen részé­ben a vásárokon sükertelen keresnénk; egy-két lomha macz­ló, makranczes czigány-csikó, vagy elhajtott fu­varos paripa minden ; az istálókban se keress polgá­roknál, mint galambbugos kapuk alatt sem; e vidékre ne küldjön az angol lóvásárlókat; apadás csak a bivalok számában nem tapasztalható; a kecske csaknem kivesző­ben, elpusztulóban van, s a tehenek a föld népének ke­vesebb tápszert adnak, miután jármot is húznak Hajdan a havasokon szép, kövér gyapjas juhnyájaink voltak; jó volt legelőjük; most csak a völgyek s nyíltabb helyeken rágódnak, mert a véghavasokon medve, farkas és vad­disznó nyáj legel bántatlan. Ötvenedrész túró, sajt, vaj nem jön vásárainkra jelennen, mint tiz év előtt; vada­kat pedig ritkán látunk, s egy vadbör­öltány vásárolhat­­lan drága, így vagyunk minden ipar és kereskedelmi czikkel. Ezeket átlátja itt mindenki. Minek következése aztán, hogy az iparos osztály a helyett hogy kettőzött ipar és szorgalommal látna ügye­s jobbléte után, csüggedett lett és hajdani törekvésénél sokkal lankadtabb, az élelmi­szerek drágasága pedig előhozá szegénységét. Vállal­kozó szellem sehol sem mutatkozik, s ha egy-kettő meg­ragad is mohón valamit, hiányozván benne a kitartás, tetemes kárral áll el attól, s a kezdettet félben hagyja. Szereti mindenki e hanyagságát, lomha tétlenségét, az idő, viszony és körülményeknek felróni. E napokban egy nagyszerű vállalatot tekintek meg. Hátszeg vidéken, az Oláhországba vezető országút szom­szédságában Vulkántól nem messze Zsilly—Vajdej hava­sai közt a Retyezet hegylánczozatában, temérdek vas és m­észhegyek között emelkedik fel gyászos palástjában az oly régtől nevezetes kőszénhegy, az öszves ausztriai ál­lam legkitűnőbbje, mely jelennen dr Brúz és Lázár L. sajátjává válván, a vállalkozó birtokosok oda vasöntödét, üveg s más gyárakat akarnak állitatni. E szénhegy egymásra rakott rétegekből állott hajdan; kiterjedése e rétegeknek a jobb és balfelöl emelkedő mészhegyek ál­tal van határozva. Nagyszerű földmozgás által vízirá­­nyosan fekvő rétegek függőleges helyheztetésbe jöttek. Réteg réteg mögött fekszik s egy mint a más legfino­mabb; az ausztriai birodalomban még sehol nem létező, összetaposó szurok-kőszén, csakja oly könnyű mint a fenyőszéné; aprólukacsos , fényes; hamar gyűl, nagy lánggal tartósan ég; szaga kevés s vele minden kemen­­ezét süthetni; hamva alig észrevehető s aránya a száraz fához úgy áll, mint 100 a 635-hez. Egy ily mázsa kőszén kísérletünk után kiadott 250 erdélyi veder világitó gázt. Sok mennyiség. Nagy könnyűségű, apróra törve 3 erdélyi véka egy mázsa. Reméllni lehet, hogy legalább a limperdi, zalasdi, s átaljában a közelfekvő, és a most építendő uj ut által még sokkal közelebb jövő vasöntödéi és hámorai a cs. kir. magas kormánynak e nagyon kedvező alkal­mat megragadják, s igy az úgynevezett v. hunyadi va­sat azon kívánt pontra emelik, melyre csak is ily kifogy­­hatlan széntömeg által lehet emelni. — A szénhegytől puskalövés távolra a mészhegyek aljából tiszta forrás habzik fel, négy helyről külön. A külön savak tartalma szerint egyik igen hajtó, a többi fokozatosan gyengébb, hajtó, olvasztó s a vesékre különösen jól működik. Kik keserű vizekkel éltek, ezt kedves, korrogást nem okozó hatásáért, fájdalmatlan működéséért, s nagy étvágy-esz­­közléséért, minden más viz fölibe emelék.E forrás, mely hasonlón a fönebb említettek tulajdona, kesernyétlen vizéért, az ausztriai első rangú vizek között fog helyet kapni. *) Analíticai oldalát máskor. Óhajtandó volna hogy a tulajdonosok e kőszén-hegy­­gyeri terveket még e jövő év folytán létesitnék. A hát­szegvidéki oláhnép ismertetésére közlöm híven a sze­keresemmel­ beszélgetést. — Micsoda folt van, kérdem, a fölöttünk ragyogó holdban ? „Abe­­ az uram, felelt, egyszer volt két testvér Káin és Ábel, Adám gyermeki, s a mint ketten egy­más mel­lett külön áldozának az urnák, Káiné kedvesebb volt Je­hova előtt mint Ábelé , melyen megharagudván Abel .) A tulajdonosok kövessenek el mindent e vizek ismer­tetésére. Szerk. megölte Káint s eltemeté egy árokba, az ur pedig Ábelt arra bünteté, hogy a holdba téve, ott él ő örökké , s vi­lág végéig tartja hátán Káint. Látod uram? tisztán lát­szik.“ Mint eltér e hit Mózes IV. része 8. versétől. — S tán épen a dörgést is Ábel okozza a holdból? „Dehogy, viszonzá, a dörgés ilyes prófétától jön, ki az égen szekeréből négy tüzes lovat hajt, de csak egy karja van s nem mer sebesebben hajlani, különben volna csak két karja, úgy dörömbözne ló és szekér, hogy a világ megsiketülne bele s a kék boltív ránk szakadna.“ — Hát a napban mi van? „Oda nem láthattak még a papok.“ — Mi a csillag ? „Valami fényes. Midőn Isten teremté egyszerre a napot, holdat, földet és csillagokat, csak a nap és hold fénylett; ekkor kérdé ezektől: „elégültek vagytok-e?“ csak a csillagok nem voltak elégültek, felelvén: elégü­­­letlenek vagyunk uram, mert mi kisebbek vagyunk mint a nap, hold és föld.“ „Legyetek tehát ti is fénylők“ mint nap és hold“ viszontá az ur, igy nyugodtak vagy­tok ?“ A csillagok igenlöleg bólintottak fejekkel s azóta, bár a földnél kisebbek, de ragyogó fényesek.“ — S mi okon fényes a tejút? tán tél ömlött oda vagy patak foly­ott, melyen ilyes próféta tud csak átnyar­galni ? „Dehogy. Egyszer nősült az égben egy szegény legény s haza vivén aráját látja, hogy szalmája sincs mire fe­küdni, de tudván hogy a vöfénynek van, hozza még egy kötélnyit ettől ellopni; megteszi és a hátára vetett por­tróval haza siet. Látja Sz. Péter s hátulról utána som­polyog s a szalmatolvaj hátáról apródonkint szedegeti le a szalmát s leveti; midőn haza ér, alig van hátán egy befalás szalma, visszanéz s az it hintve szalmával, de nem gyüjtheti fel, mert vétségéért a fias tyuk őrizetére kárhoztatták. Máig is őrzi pedig a pisiének megnőttek. — hej huj fodormenta liliom. Miért vagy oly bús galambom ? Megsugá a szárazág: „Vizre vitt az uraság.“ Hej huj Szederjmagot tégy kebledbe Csúf leszesz a termetedbe Nem néz reád semmi fattyú Legyen ökör, bárány vagy juh, hej huj! Eove ! eo, eo Baka *) KENYÉRVIZY. — Hiszen orvosért mentek számodra!... Nieul visszahanyatlott. Az apa még mindig nevetett és igy szólt: — Az orvos úr, kinek oly könyörületes szive van, nagyon meg fog téged sajnálni.... Az igazat meg kell vallani, te bizony nem jó bőrben vagy, szegény Nieul!... No, csak légy nyugton.... Mihelyt elvégeztük dolgun­kat, majd jó ágyat vettetek neked.... — Hogy meghalhassak rajta! neheztelődék Nieul, ki híjába erőködött megfordulni, hogy szemközt lehessen az egykori kuruzslóval. Az utóbbi, ki jól tudta, hogy Nieul őt nem látja, ennek megjegyzésére igenlőleg bólintott fejével. — Ugy­e bár, kezdé ismét a rongyszedő; ugy­e bár, Bistouri apó, önt bántaná, ha tanúja maradna fen annak, a­mi itt történni fog ? — Mi számot tartunk titoktartásodra, jó pajtás ! vála­szolt fenhangon az öreg. Halkkal pedig hozzátévé : — Mert bizonyos, hogy a halottak legtitoktart­óbbak. Ezután Nieul fölé hajolva, monda : — Csak rajta, rajta, öreg Nieul!... Tudom én, hogy te derék legény vagy; láttam, hogy jól tartottad maga­dat. ... Te busásan fogsz díjaztatni, s nem is lesz semmi dolgod, mert munkádat más valaki vállalta el.... Mi okod van panaszra? Nieul felnyögött. — Az már aztán tekintet! m­ormogá. Midőn szemét rám szegte, ott lent, úgy rémlett nekem, mintha két lány nyomulna be homlokomba, és akkor kezdődött haldoklásom. — Bolondság! jegyze meg az öreg. — Higyen nekem, Bistouri apó, folytatá Nieul , azon ember hatalmasabb, mint ön. — Tudjuk, tudjuk.... Hol van a szerszám ? — A rongyok között.... De én nem tudnám azt többé használni. — Majd használja más, szólott Bistouri apó térdre ereszkedve. Bistouri apó a rongyok közt kezde motozni. Nieul kinyújta száraz és ránczes ujját, bizonyos helyre mu­tatva, honnan aztán az öreg előhúzott egy darab vász­nat, mely a többi rongyhoz képest fehérnek vala mond­ható. Bistouri apó e rásionból karnyi nagyságú cso­magot vett ki. — Ez derekasan össze van kötözve, jegyze meg elégülten. Aztán kezdé a csomagot kibontani. Az összetekert és összecsomózott vászonba be volt burkolva valami különös alakú tárgy, valami szelenczeféle , melynek vé­gét pisztolycső képezé. — Ezért nekem már sok pénzt ígértek, mondá az öreg, de én mindig azon véleményben voltam, hogy egykor még magam is hasznát vehetem. Párhuzamosan a szelenczeféle tárgy oldalával emeltyű volt alkalmazva, mely egy kereket hozott mozgásba. Az öreg próbálgatta az emeltyűt, de azt nem tudta meg­mozdítani. — Föl van húzva ? kérdezé. Nieul igenlőleg intett fejével. — Az ördögbe! mond Bistouri apó , magam szemé­vel akarok meggyőződni, olyan-e, minőnek lennie kell. Körültekintett a szobában. Észrevett, a falhoz támaszt­va, egy kétujjnyi vastagságú deszkát, s ahhoz ment. — Hogy kell ezt megbillenteni ? kérdé Nieullel. Ez utóbbi ezt felelé : — Tolni kell a gombot, mely jobbra, a cső mellett van, akkor az emeltyű egyik vége lehajlik, s a billentyű kijön. Azután czélozzon, s nyomja meg ujjával az emel­tyű lehajtott végét. Bistouri apó előtolá a kis ezüst gombot, mely úgy lát­szók csak ékesség gyanánt volt a cső aljához illesztve. A szelenczéből ekkor egy rugó kitolta a billentyűt, mely fölött kova és aczél is előtűntek. — Furcsa jószág! jegyzé meg az öreg. Azon fegy­verek, miket most készitnek, nem érnek föl ezzel. Bistouri apó czélba vette a deszka közepét, behunyta szemét s meghúzta a billentyűt, — miközben tagadhat­tak hogy kissé elhaloványodott. Gyönge fütty hallatszott. A deszka felöl száraz kop­­panás, a fal körül kis porfelleg. Az öreg ismét kinyitá szemét. A deszka át volt fúrva, s a golyó még a fal burkolatát is leszaggató. — Az ördögbe ! jegyzé meg: ez már derék szerszám; ez fölér. . . . Itt félbenszakitá magát , s csak gondolatban téve hozzá : — Ez fölér. . . . épen egy millióval. Aztán Rittyentett, utánozandó a szélpisztoly hangját : — Pszt! ♦­­.. Senki sem látja, senki sem hallja .... Ilyen szerszámokkal derék csatákat lehetne vivni. . . . Monddsza csak, hogy kell megtölteni? Nieul habozott. Bistouri apó hozzá ment. — Ha, úgymond Nieul, ha megakadályoznám e bűn­tettet, Isten talán megbocsátaná előbbi vétkeimet. Bistouri apó a rongyszedő vállára tévé kezét, s így szólott: — Te vizet kérsz, és Istenről beszélsz! . . . Neked már semmi hasznodat sem lehet venni, s könnyen ve­szélyessé lehetsz. . . . Azért hamar , szólj, vagy ő nyomban véged van ! Nieul sokkal jobban ismerte gazdáját, hogy sem ko­molyan ne vette volna e fenyegetést. Részesítette őt a kívánt felvilágosításban s a pisztoly újra megtöhtetett.Az öreg másodszor is kilőtte azt, meggyőződendő , hogy Nieul meg nem csalta. A deszka másodszor is keresztül­lövetett, így jól van­ mondá. Most megbocsátom neked meg­­bánási viszketegedet, tekintettel akarok lenni mostani állapotod iránt. . . . Most pihenj, ha úgy tetszik.... Én majd elvégzem dolgaimat.... Legalább is egy óráig rá­érünk még, míg Sulpice eljövend. Bistouri apó ezzel kiment, s magával vive a szélpisz­tolyt. A csapó­ajtó újra kinyílt. Midőn Bistouri apó a tekergős lépcsőzeten ismét le­felé haladt, így okoskodik magában: — A mozgattnak már itt kellene lenni . . .Semmi sem lesz a dologból, ha ö elmarad, vagy ha alá nem akarja írni a millióra vonatkozó kötelezvényt... No, hanem ö el fog jönni . . . Fogadom, hogy most is csak az a bár­gyú Rostán késlelteti ! . . . A vén kuruzsló csalódott. Addig is , mig ő biztos helyre szállítja fazekait s újra visszailleszti a kimozdított követ, mi menjünk a Matig­­non utczába és lássuk, mi késlelteti Asztrea marquisnét.­­ Az elhagyatott Louvre szomorú hely. Azon két nap óta, hogy a gombakirály elhagyá lakát, e polgárias pa­lota egészen átváltozott. A Morges pár, elfogadtatásban részesülvén Irén részéről, nem tágított többé a Tournon utczából. Sensitive csak hálni járt kerti lakába, a drin­­kerek serege pedig már el is felejtette, melyik út vezet a palotába. Asztrea egyedül maradt, mint a kegyvesztett kegyencz. 1 ..."A .!!»­"»■ 1 ............. S. Senki más nem volt mellette, csak a nagy Rostán és Fer­nand, — sőt ez utóbbi már utána is járt vala, hogy en­gedélyt nyerjen a gombakirálynak tiszteleghetni új la­kásán , de az ajtó zárva maradt előtte. S Asztrea ezt tudta. S Asztrea mind a mellett szerette Fernandot: ez való bűnhődésének kezdete. Annál jobban szerette őt, minél inkább látta, hogy Fernand közönyösebb és közönyösebb lesz iránta. A marquisne nem élt csalódásban: tetőtől talpig ismerte ő az ő Fernandját. Neki Ínye szerinti volt e lelketlen test-Asztrea még nem volt legyőzve. Sőt ellenkezőleg, va­lami előérzet azt sugá neki: — Holnap meglesz a diadal ! holnap meglesz a gaz­dagság ! Ő nagyon biztosan hitte, hogy Sulpice el fog tétetni láb alól. S ha egyszer ez akadály el lesz hárítva, ki fog menni vele daczolni ? Mit árthatott neki a gombakirály gyermekes megszö­kése? Hiszen ez csak Sulpice műve it. Mihelyt Sul­pice — akár véletlenül, akár bűn — elesik, a gombakirály azonnal ismét az ő kezébe kll^ Asztrea pedig el volt tökélve, hogy a^folbakirályt már nem hagyja sokáig szenvedni. Jj-*» Azon szobába megyünk, hol a marquisnet legutoljára Gridaine P. J. úrral találtuk vitában. Tout­ pour-les­­dames nem merte magát mutatni azóta, hogy Loriotot oly ügyetlenül elszalasztotta. Az éj már beállott. Az asztalon két lámpa égett. A marquisne arcza épen ár­nyékba esett, Fernand arczát azonban a lámpa félig világitá.­­" Egyedül valának, a nagy Rostán öltözködni ment szobájába. Fernand, a kandalló párkányára könyökölve, gép­­szerűen játszott két chinai alakkal Szeme beesett volt, homlokát és arczát halálos sáppadtság boln­á: az ember azt mondta volna, hogy legalább is hat hónapi betegsé­get állott ki. A marquisne kis pamlagán ült, s szép kis lábát a hímzett vánkoson lóbálgatá. — Bizonyos ön benne, hogy ő megmondta Robert­­nek ? kérdé Fernand, a nélkül hogy szemét ráemelte volna, AUSZTRIA, Bécs, oct. 17. Linzből ma imezt táviratoztak Bécsbe . Ö Fölségeik a Császár és Császárné, Sophia Féhgasszony­­nyal ma regg. 7 órakor a „Sas“ csász. yachton a nép ál­­dáskivonatai közt utaztak el innét Bécsbe. Albrecht Föhig ö cs. Fenségét olaszországi útjában nővére Mária föhgnö s férje Rainer föhig ö Fenségeik kisérendik. Schwarzenberg Károly hg tbszn. és Erdély polg. és katonai kormányzója ma utazott el Nagy-Szebenbe. Gr. Wimpfen Gusztáv cs. kir. alibn. párisi utjából visszaérkezett. — Tegnap érkezett ide Brünnből Z­s­i­g­­­mond fölig ö cs. Fensége is. — Madridból pedig B­o­x­a­s gróf spanyol kir. követségi titkár. Gagarin herczeg tegnap utazott el Athénbe, hol az orosz követségnél mint titkár maradand. Engelhardt oroszos, ak­inek Varsóba, W­a­s­s­i­l­cs­ik­o­ff Sándor­ig pedig Rómába utazott el. — Az északi vasút tegnap esti vonatával indult Colloredo-Wallsee Ferencz gróf cs. k. követ az angol kir. udvarnál, állomására Londonba vissza. P­e­t­r­u 11 a herczeg, nápolyi kir. követ az itteni udvar­nál, ki Nápolyba vala menendő, hogy a minisztériumba lép­jen, ismét Bécsben marad. Róla az hallatszik, hogy vissza­­hivatása hivatalosan még nem is történt meg. Az északi vasút esti vonatával tegnapelőtt az ifjú Gor­­tsakoffhg,­­az orosz. cs. követ unokaöcscse) mint fu­tár, sürgönyökkel indult Sz.-Pétervárra, feszegetésével s a legközelebbi csataterv felöli ábránd­jaival, midőn a porosz-angol házasság vitatásából eredő izgalom némi élénkséget kölcsönzött neki. A lapokban naponként olvashatók egyesek nyilatkozatai pro et con­tra, s igen valószínű, hogy e szívömlengések nagyobb része fizetett dolog. Sokan ebben versengést látnak lord Palmerston és Albert herczeg közt. Lord Palmerston pártja jó szolgálatot vél tenni főnökének ama terv át­­czikázásával, mely Albert herczeg politikai irányzata­ és egyéni rokonszenveiből származik. E párt ennélfogva nem rég azt fedezte fel, hogy Poroszországnak Angliá­val tervezett szorosabb kapcsolata a legkényesebb lépé­sek egyike; e párt most a leggyűlöletesb gyanúsítások­nak nyit tott, csupán, hogy a közönség figyelmét a kor­mány elkövette hibákról más felé vonja. (Megjegyzendő, hogy mindezeket egy porosz lap levelezője írja.) Nem kell hinni, folytatja tovább a „Br. Ztg“, hogy itt mindennek elv vagy jól átgondolt terv az alapja: igen sok csak úgy fejthető meg, ha szeszély kifolyásának tekintjük, így például nem rég állítva volt, hogy a Poroszország elle­nes feltűnő minapi demonstrátiók, Sir Alexander Mailet beszéde, a „Times“ czikkei stb., hogy mindez arra mutat, miszerint Londonban elhatározták a háborút hely­belijeid méből kivetkőztetni s csapásait Né­metországr­a irányozni, mi oly fordulat, melynek útját legtermészetesebben az északi német nagy­hatalom gya­núsításával lehet egyengetni. Hitünk szerint azonban itt sem Napóleon, sem Palmerston nem halad messze kiható tervek ösvényén; az ő feladatuk most egyszerűen nem egyéb, mint a Feketetengeren eredményről eredményre vergődni, míg oly alapra jutnak, hol a jelenleg még uralkodó s mozdonyerejű határozatlanságot, egy nagy tiszta s kidomborodó eszmévé alakíthatják. A Poroszor­szág ellen vert riadó tehát nem valami mélyen fogan­­szott eljárás, hanem csak a lord Palmerston és Albert hy közötti bizonyos személyes viszonylatok következménye. A premier ellensége a hgnek; a királynő férje az egyetlen ember Angliában, ki Palmerston diktátorságát ellensú­lyozni bírja. Palmerston tudja, hogy a herczeg nemcsak öt év előtti elbocsáttatásának volt fő tényezője, hanem azóta is stészi szemmel kiséri minden mozdulatát. A mi­niszter tehát mindenkép oda törekszik, hogy a herczeget, kinek bizalmatlanságát eloszlatni többé nem képes, leg­alább megriassza, s alig jön tudva, hogy a Poroszország­gal kötendő házassági frigy a herczeg kedvencz eszméje, midőn a Palmerstonpárti körökben e fölött rögtön pál­­czát történek. Palmerston sokkal tapasztaltabb államfér­­fia, sem hogyát ne látná becsét, sőt szük­séges voltát a berlini udvarral táplálni kellő jó egyetértésnek, melyet a franczia- osztrák szövetséggel szemközt lehessen á­lí­­­t­a­n­i.Albert herczeggeli versengése azonban annyi­ra megy, hogy ő a német nagyhatalmat inkább vissza­utasítja s Angliát még inkább elszigeteli,mint sem azon egyetértés megnyerését a herczegnek köszönje. Épen nem lenne feltűnő, ha Napóleon császár a Palmerston kabinet és a porosz kormány közötti idegenkedést fel­használná s az utóbbit maga részére megnyerni igye­keznék. Palmerston ilyesmit már megszokhatott szövet­ségesei részéről, hiszen ama feszesség is, mely Anglia és Ausztria közt a bécsi értekezletek után keletkezett, csak arra szolgált, hogy a Bécs és Páris közötti kötelé­ket szorosabbra fűzze.“ Az angol kormány tömérdek lovat vásárol össze An­gliában és Izlandban. A brit lovasság jelenleg erősebb, mint a lefolyt század bármely szakában volt. Louis­ Blanc-nak egy , a forradalmi háromság utóbbi nyilatkozata ellen intézett röpirata van sajtó alatt. Francziaország, Paris, oct. 13. A görögországi ügy az olaszországi földbe kerekedett nem fontossága, hanem pillanatisága által. Az athenei udvar, Seine me­­gyénél népetlenebb kis királyságával, bizonnyal nem gyakorol befolyást Európa békéjére.Oroszország anya­gi segélyétől megfosztva, s szövetségeseire nézve csu­pán Bajorországra lévén szorítva, a keleti kérdésben nem egyéb, mint a nyugati szövetségeseknek kellemet­lenségeket okozható lázadások által jöhetett számításba. A hellenek, — miután ezen mozgalmak megszűntek, vagy a nép kifáradtsága következtében, melyet az igénylett fölszabadítók elrémítettek, vagy pedig a török hadcsapatoknak a roszul fegyverzett bandák fölötti előnye miatt — komoly akadályul nem szolgálhatnak. Midőn Oroszország, a francziák közeledésére athenei követét visszahívta , ez eljárását azzal indokolta, hogy a görög királyság jövendőben nem lesz képes függet- KÜLFÖLD. Angolország, London, oct. 13. — A londoni sajtó mármár unalmas kezdett lenni a redan-ostrom örökös . Azaz „evoe! Bacche! évan, evoe!“ melyről máskor. ..

Next