Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)
1855-10-18 / 1682. szám
ábrázolja, Volkmann 21-ik műve s 21. 45 kron kapható a kiadó Rózsavölgyi és társa úri utczai műkereskedésében. Értesítés. A Tomory-jutalomra, a már hirdetett 16 drámán kívül, még kettő érkezett be, és pedig a kitűzött határidő, aug. 20-ika előtt. Toldy Ferencz m. académiai titoknok úr ugyanis aug. 19-én Pestről elutazván, e két dráma, mely postán s boríték alatt küldetett és ugyan a postai bélyeg szerint kellő időben — az ő szállásán felbontatlan feküdt egész addig, mig titoknok ur az academiai szünidő végével hazaérkezett. Ez okból e két dráma is a jutalom-kitűző Tomory Anasztáz ur által pályázásra bocsáttatik, s nov. 1-jéig a többivel együtt meg fog biráltatni. Czimeik s jeligéik következők : 17. Daliás. Jelige: Nescio qua natale solum stb. 18. Mária királynő. Jelige: Memóriám quoque ipsam cum voce perdidissemus, si tarn in nostra poiestate esset oblivisci, quam tacere. (Corn. Tacitus.) A nevet rejtő lepecsételt levélkék a többiekhez tétettek. Pesten, oct. 10. 1855. Tóth Lörincz: Nemzeti színház. Oct. 16. ifj. Lendvay Márton uj szerződött tag első fellépteül „Ördög naplója.“ Vaudeville 3 felv. írták Arago és Vermont. Fordította Egressi Béni. Az új szerződött tag Robin de Bois szerepében lépett fel. Egy kezdő, ifjú színész tehetsége felől csak többszöri fellépés, e tehetségnek különböző szerepekbeni tanúsítása után mondhatunk ítéletet. A tehetség a szerepek felfogása, az előállítás által ismerteti magát. Az ily első fellépés eredménye, főkép oly szerepben, melynek előállításánál a színészt a reminiscentiák, a jeles példányképek segítik, megvesztegetheti a jószívű közönséget, mely a bátorító, az üdvözlő tapsok mellett a méltány, a teljes elismerés tapsait is szórja, és mely, mint ma is történt, virágkoszorúkkal fogadja a kezdő színészt, de nem jogosítja és nem kötelezheti az ítészetet, hogy ítéletet mondjon. Azért, mert az új szerződött tagról többször lesz alkalmunk ítéletet mondani és constatírozni tehetségét a különféle szerepek helyes vagy helytelen felfogása, előállítása után, ez első fellépés alkalmával csak a következő észrevételekre szorítkozunk. Az ifj. Lend vay Peströli távolléte ideje alatt tanult, element, játékában semmi feszesség vagy szögletesség. Azonban e fesztelenség, e színpadi otthonosság könnnyen túlcsaphat a szükséges korlátokon. Ajánljuk ifjú színészünknek, hogy szeme előtt tartsa mindig a kellő mértéket, mi a művészetnek egyik feltétele, követelménye. A kellő mérték az, mi a festészetben és szobrászatban a részek aránya. Mai játékánál egyik feltűnő hibája a gyakori hadarásos, könnyen elhagyható hiba; a kellő tájékozás, a többszöri fellépés meghozandja a nyugottságot. A közönség, mint mondók, igen szívélyesen fogadta az először fellépő új szerződött tagot. Tőle függ, azaz igyekezetétől, tanulmányától, hogy minden fellépése a közönség méltánylatával találkozzék, hogy a szerződtetéséhez kötött remények és várakozások beteljesüljenek. A többi szereplők jó játék által támogatók ez első fellépés hatását. A nagyszámú közönség jól mulatott. — Ma adatik: „Pünkösdi királynő.“ Ered. vígjáték dalokkal, tánczczal 2 felv.Irta Szigligeti, zenéjét szerkesztette, részben eredetileg irta Doppler K. Börzetudósítások: Bécs, october 17. Állampapirosok iránt kedv és élénkség. 5°/o met. 747/g-ra emelkedett. Nemzeti kölcsön 787/g-al fizettetett. Bankrészvények 1072-en is állottak, azonban ismét 1060- ra estek vissza, végre 1064-re emelkedvén. Államvasut 351-re; éjszakvasút 204%. Urbérkárp. kötv. a. ausztr. 78—77; a többi 76—70. Augsburg 13%. London 11. Páris 131. Arany 177/g. Ezüst 14%. Táviratilag. Amsterdam, oct. 16. 5% ausztr. met. 63%. uj 73%. 2%%3201.Nemzeti kölcsön 67. 05. Páris. 3 % rente 65. 15. 4% % 90. 75. Államvasút 742. Credit mod. 1235. London. 3% Consolok 87%. Bécs. 11. 22. Danavszállás. Oct. 18-án: 6' 5' 3'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Szászváros, oct. 13. (Ered. levél.) Ha valaki az ipar és kereskedés történetét Erdélyben 1848-on innen leírná s azt egybehasonlitná a régi korral, vagy a kettő közt párhuzamot vonna, elbámulna, hogy a jelenkor a múlthoz aránylag mily hátrányban van, még a szászok között is. A ki az erdélyi műipart jelenben ismeri, olvassa újra át Horváth Mihály „Az ipar és kereskedés történetét Magyarországban a XIV-ik század elejéig, s állításom igazságáról meg fog győződni. Országos vásáraink évenként néptelenebbek s mind kevésbbé és mind ritkábban képviseltetik azokban az ipar és kereskedés. A vásárokat még a szomszéd városi iparosok,kereskedők sem látogatják; egypár gyűrűs zsidó, singes tót egészíti ki az egészet; azonban az arany ékszereket s ezüst készítményeket vásárolják. A marhavásárok épen oly látogatlanok; jelenben alig jelenik meg hetedrésze a réginek, s ez a kis szám is drágább, törpe, hitványabb mint a tiz év előtti faj; jó ép lovat Erdély ezen részében a vásárokon sükertelen keresnénk; egy-két lomha maczló, makranczes czigány-csikó, vagy elhajtott fuvaros paripa minden ; az istálókban se keress polgároknál, mint galambbugos kapuk alatt sem; e vidékre ne küldjön az angol lóvásárlókat; apadás csak a bivalok számában nem tapasztalható; a kecske csaknem kiveszőben, elpusztulóban van, s a tehenek a föld népének kevesebb tápszert adnak, miután jármot is húznak Hajdan a havasokon szép, kövér gyapjas juhnyájaink voltak; jó volt legelőjük; most csak a völgyek s nyíltabb helyeken rágódnak, mert a véghavasokon medve, farkas és vaddisznó nyáj legel bántatlan. Ötvenedrész túró, sajt, vaj nem jön vásárainkra jelennen, mint tiz év előtt; vadakat pedig ritkán látunk, s egy vadböröltány vásárolhatlan drága, így vagyunk minden ipar és kereskedelmi czikkel. Ezeket átlátja itt mindenki. Minek következése aztán, hogy az iparos osztály a helyett hogy kettőzött ipar és szorgalommal látna ügyes jobbléte után, csüggedett lett és hajdani törekvésénél sokkal lankadtabb, az élelmiszerek drágasága pedig előhozá szegénységét. Vállalkozó szellem sehol sem mutatkozik, s ha egy-kettő megragad is mohón valamit, hiányozván benne a kitartás, tetemes kárral áll el attól, s a kezdettet félben hagyja. Szereti mindenki e hanyagságát, lomha tétlenségét, az idő, viszony és körülményeknek felróni. E napokban egy nagyszerű vállalatot tekintek meg. Hátszeg vidéken, az Oláhországba vezető országút szomszédságában Vulkántól nem messze Zsilly—Vajdej havasai közt a Retyezet hegylánczozatában, temérdek vas és mészhegyek között emelkedik fel gyászos palástjában az oly régtől nevezetes kőszénhegy, az öszves ausztriai állam legkitűnőbbje, mely jelennen dr Brúz és Lázár L. sajátjává válván, a vállalkozó birtokosok oda vasöntödét, üveg s más gyárakat akarnak állitatni. E szénhegy egymásra rakott rétegekből állott hajdan; kiterjedése e rétegeknek a jobb és balfelöl emelkedő mészhegyek által van határozva. Nagyszerű földmozgás által vízirányosan fekvő rétegek függőleges helyheztetésbe jöttek. Réteg réteg mögött fekszik s egy mint a más legfinomabb; az ausztriai birodalomban még sehol nem létező, összetaposó szurok-kőszén, csakja oly könnyű mint a fenyőszéné; aprólukacsos , fényes; hamar gyűl, nagy lánggal tartósan ég; szaga kevés s vele minden kemenezét süthetni; hamva alig észrevehető s aránya a száraz fához úgy áll, mint 100 a 635-hez. Egy ily mázsa kőszén kísérletünk után kiadott 250 erdélyi veder világitó gázt. Sok mennyiség. Nagy könnyűségű, apróra törve 3 erdélyi véka egy mázsa. Reméllni lehet, hogy legalább a limperdi, zalasdi, s átaljában a közelfekvő, és a most építendő uj ut által még sokkal közelebb jövő vasöntödéi és hámorai a cs. kir. magas kormánynak e nagyon kedvező alkalmat megragadják, s igy az úgynevezett v. hunyadi vasat azon kívánt pontra emelik, melyre csak is ily kifogyhatlan széntömeg által lehet emelni. — A szénhegytől puskalövés távolra a mészhegyek aljából tiszta forrás habzik fel, négy helyről külön. A külön savak tartalma szerint egyik igen hajtó, a többi fokozatosan gyengébb, hajtó, olvasztó s a vesékre különösen jól működik. Kik keserű vizekkel éltek, ezt kedves, korrogást nem okozó hatásáért, fájdalmatlan működéséért, s nagy étvágy-eszközléséért, minden más viz fölibe emelék.E forrás, mely hasonlón a fönebb említettek tulajdona, kesernyétlen vizéért, az ausztriai első rangú vizek között fog helyet kapni. *) Analíticai oldalát máskor. Óhajtandó volna hogy a tulajdonosok e kőszén-hegygyeri terveket még e jövő év folytán létesitnék. A hátszegvidéki oláhnép ismertetésére közlöm híven a szekeresemmel beszélgetést. — Micsoda folt van, kérdem, a fölöttünk ragyogó holdban ? „Abe az uram, felelt, egyszer volt két testvér Káin és Ábel, Adám gyermeki, s a mint ketten egymás mellett külön áldozának az urnák, Káiné kedvesebb volt Jehova előtt mint Ábelé , melyen megharagudván Abel .) A tulajdonosok kövessenek el mindent e vizek ismertetésére. Szerk. megölte Káint s eltemeté egy árokba, az ur pedig Ábelt arra bünteté, hogy a holdba téve, ott él ő örökké , s világ végéig tartja hátán Káint. Látod uram? tisztán látszik.“ Mint eltér e hit Mózes IV. része 8. versétől. — S tán épen a dörgést is Ábel okozza a holdból? „Dehogy, viszonzá, a dörgés ilyes prófétától jön, ki az égen szekeréből négy tüzes lovat hajt, de csak egy karja van s nem mer sebesebben hajlani, különben volna csak két karja, úgy dörömbözne ló és szekér, hogy a világ megsiketülne bele s a kék boltív ránk szakadna.“ — Hát a napban mi van? „Oda nem láthattak még a papok.“ — Mi a csillag ? „Valami fényes. Midőn Isten teremté egyszerre a napot, holdat, földet és csillagokat, csak a nap és hold fénylett; ekkor kérdé ezektől: „elégültek vagytok-e?“ csak a csillagok nem voltak elégültek, felelvén: elégületlenek vagyunk uram, mert mi kisebbek vagyunk mint a nap, hold és föld.“ „Legyetek tehát ti is fénylők“ mint nap és hold“ viszontá az ur, igy nyugodtak vagytok ?“ A csillagok igenlöleg bólintottak fejekkel s azóta, bár a földnél kisebbek, de ragyogó fényesek.“ — S mi okon fényes a tejút? tán tél ömlött oda vagy patak folyott, melyen ilyes próféta tud csak átnyargalni ? „Dehogy. Egyszer nősült az égben egy szegény legény s haza vivén aráját látja, hogy szalmája sincs mire feküdni, de tudván hogy a vöfénynek van, hozza még egy kötélnyit ettől ellopni; megteszi és a hátára vetett portróval haza siet. Látja Sz. Péter s hátulról utána sompolyog s a szalmatolvaj hátáról apródonkint szedegeti le a szalmát s leveti; midőn haza ér, alig van hátán egy befalás szalma, visszanéz s az it hintve szalmával, de nem gyüjtheti fel, mert vétségéért a fias tyuk őrizetére kárhoztatták. Máig is őrzi pedig a pisiének megnőttek. — hej huj fodormenta liliom. Miért vagy oly bús galambom ? Megsugá a szárazág: „Vizre vitt az uraság.“ Hej huj Szederjmagot tégy kebledbe Csúf leszesz a termetedbe Nem néz reád semmi fattyú Legyen ökör, bárány vagy juh, hej huj! Eove ! eo, eo Baka *) KENYÉRVIZY. — Hiszen orvosért mentek számodra!... Nieul visszahanyatlott. Az apa még mindig nevetett és igy szólt: — Az orvos úr, kinek oly könyörületes szive van, nagyon meg fog téged sajnálni.... Az igazat meg kell vallani, te bizony nem jó bőrben vagy, szegény Nieul!... No, csak légy nyugton.... Mihelyt elvégeztük dolgunkat, majd jó ágyat vettetek neked.... — Hogy meghalhassak rajta! neheztelődék Nieul, ki híjába erőködött megfordulni, hogy szemközt lehessen az egykori kuruzslóval. Az utóbbi, ki jól tudta, hogy Nieul őt nem látja, ennek megjegyzésére igenlőleg bólintott fejével. — Ugye bár, kezdé ismét a rongyszedő; ugye bár, Bistouri apó, önt bántaná, ha tanúja maradna fen annak, ami itt történni fog ? — Mi számot tartunk titoktartásodra, jó pajtás ! válaszolt fenhangon az öreg. Halkkal pedig hozzátévé : — Mert bizonyos, hogy a halottak legtitoktartóbbak. Ezután Nieul fölé hajolva, monda : — Csak rajta, rajta, öreg Nieul!... Tudom én, hogy te derék legény vagy; láttam, hogy jól tartottad magadat. ... Te busásan fogsz díjaztatni, s nem is lesz semmi dolgod, mert munkádat más valaki vállalta el.... Mi okod van panaszra? Nieul felnyögött. — Az már aztán tekintet! mormogá. Midőn szemét rám szegte, ott lent, úgy rémlett nekem, mintha két lány nyomulna be homlokomba, és akkor kezdődött haldoklásom. — Bolondság! jegyze meg az öreg. — Higyen nekem, Bistouri apó, folytatá Nieul , azon ember hatalmasabb, mint ön. — Tudjuk, tudjuk.... Hol van a szerszám ? — A rongyok között.... De én nem tudnám azt többé használni. — Majd használja más, szólott Bistouri apó térdre ereszkedve. Bistouri apó a rongyok közt kezde motozni. Nieul kinyújta száraz és ránczes ujját, bizonyos helyre mutatva, honnan aztán az öreg előhúzott egy darab vásznat, mely a többi rongyhoz képest fehérnek vala mondható. Bistouri apó e rásionból karnyi nagyságú csomagot vett ki. — Ez derekasan össze van kötözve, jegyze meg elégülten. Aztán kezdé a csomagot kibontani. Az összetekert és összecsomózott vászonba be volt burkolva valami különös alakú tárgy, valami szelenczeféle , melynek végét pisztolycső képezé. — Ezért nekem már sok pénzt ígértek, mondá az öreg, de én mindig azon véleményben voltam, hogy egykor még magam is hasznát vehetem. Párhuzamosan a szelenczeféle tárgy oldalával emeltyű volt alkalmazva, mely egy kereket hozott mozgásba. Az öreg próbálgatta az emeltyűt, de azt nem tudta megmozdítani. — Föl van húzva ? kérdezé. Nieul igenlőleg intett fejével. — Az ördögbe! mond Bistouri apó , magam szemével akarok meggyőződni, olyan-e, minőnek lennie kell. Körültekintett a szobában. Észrevett, a falhoz támasztva, egy kétujjnyi vastagságú deszkát, s ahhoz ment. — Hogy kell ezt megbillenteni ? kérdé Nieullel. Ez utóbbi ezt felelé : — Tolni kell a gombot, mely jobbra, a cső mellett van, akkor az emeltyű egyik vége lehajlik, s a billentyű kijön. Azután czélozzon, s nyomja meg ujjával az emeltyű lehajtott végét. Bistouri apó előtolá a kis ezüst gombot, mely úgy látszók csak ékesség gyanánt volt a cső aljához illesztve. A szelenczéből ekkor egy rugó kitolta a billentyűt, mely fölött kova és aczél is előtűntek. — Furcsa jószág! jegyzé meg az öreg. Azon fegyverek, miket most készitnek, nem érnek föl ezzel. Bistouri apó czélba vette a deszka közepét, behunyta szemét s meghúzta a billentyűt, — miközben tagadhattak hogy kissé elhaloványodott. Gyönge fütty hallatszott. A deszka felöl száraz koppanás, a fal körül kis porfelleg. Az öreg ismét kinyitá szemét. A deszka át volt fúrva, s a golyó még a fal burkolatát is leszaggató. — Az ördögbe ! jegyzé meg: ez már derék szerszám; ez fölér. . . . Itt félbenszakitá magát , s csak gondolatban téve hozzá : — Ez fölér. . . . épen egy millióval. Aztán Rittyentett, utánozandó a szélpisztoly hangját : — Pszt! ♦.. Senki sem látja, senki sem hallja .... Ilyen szerszámokkal derék csatákat lehetne vivni. . . . Monddsza csak, hogy kell megtölteni? Nieul habozott. Bistouri apó hozzá ment. — Ha, úgymond Nieul, ha megakadályoznám e bűntettet, Isten talán megbocsátaná előbbi vétkeimet. Bistouri apó a rongyszedő vállára tévé kezét, s így szólott: — Te vizet kérsz, és Istenről beszélsz! . . . Neked már semmi hasznodat sem lehet venni, s könnyen veszélyessé lehetsz. . . . Azért hamar , szólj, vagy ő nyomban véged van ! Nieul sokkal jobban ismerte gazdáját, hogy sem komolyan ne vette volna e fenyegetést. Részesítette őt a kívánt felvilágosításban s a pisztoly újra megtöhtetett.Az öreg másodszor is kilőtte azt, meggyőződendő , hogy Nieul meg nem csalta. A deszka másodszor is keresztüllövetett, így jól van mondá. Most megbocsátom neked megbánási viszketegedet, tekintettel akarok lenni mostani állapotod iránt. . . . Most pihenj, ha úgy tetszik.... Én majd elvégzem dolgaimat.... Legalább is egy óráig ráérünk még, míg Sulpice eljövend. Bistouri apó ezzel kiment, s magával vive a szélpisztolyt. A csapóajtó újra kinyílt. Midőn Bistouri apó a tekergős lépcsőzeten ismét lefelé haladt, így okoskodik magában: — A mozgattnak már itt kellene lenni . . .Semmi sem lesz a dologból, ha ö elmarad, vagy ha alá nem akarja írni a millióra vonatkozó kötelezvényt... No, hanem ö el fog jönni . . . Fogadom, hogy most is csak az a bárgyú Rostán késlelteti ! . . . A vén kuruzsló csalódott. Addig is , mig ő biztos helyre szállítja fazekait s újra visszailleszti a kimozdított követ, mi menjünk a Matignon utczába és lássuk, mi késlelteti Asztrea marquisnét. Az elhagyatott Louvre szomorú hely. Azon két nap óta, hogy a gombakirály elhagyá lakát, e polgárias palota egészen átváltozott. A Morges pár, elfogadtatásban részesülvén Irén részéről, nem tágított többé a Tournon utczából. Sensitive csak hálni járt kerti lakába, a drinkerek serege pedig már el is felejtette, melyik út vezet a palotába. Asztrea egyedül maradt, mint a kegyvesztett kegyencz. 1 ..."A .!!»"»■ 1 ............. S. Senki más nem volt mellette, csak a nagy Rostán és Fernand, — sőt ez utóbbi már utána is járt vala, hogy engedélyt nyerjen a gombakirálynak tiszteleghetni új lakásán , de az ajtó zárva maradt előtte. S Asztrea ezt tudta. S Asztrea mind a mellett szerette Fernandot: ez való bűnhődésének kezdete. Annál jobban szerette őt, minél inkább látta, hogy Fernand közönyösebb és közönyösebb lesz iránta. A marquisne nem élt csalódásban: tetőtől talpig ismerte ő az ő Fernandját. Neki Ínye szerinti volt e lelketlen test-Asztrea még nem volt legyőzve. Sőt ellenkezőleg, valami előérzet azt sugá neki: — Holnap meglesz a diadal ! holnap meglesz a gazdagság ! Ő nagyon biztosan hitte, hogy Sulpice el fog tétetni láb alól. S ha egyszer ez akadály el lesz hárítva, ki fog menni vele daczolni ? Mit árthatott neki a gombakirály gyermekes megszökése? Hiszen ez csak Sulpice műve it. Mihelyt Sulpice — akár véletlenül, akár bűn — elesik, a gombakirály azonnal ismét az ő kezébe kll^ Asztrea pedig el volt tökélve, hogy a^folbakirályt már nem hagyja sokáig szenvedni. Jj-*» Azon szobába megyünk, hol a marquisnet legutoljára Gridaine P. J. úrral találtuk vitában. Tout pour-lesdames nem merte magát mutatni azóta, hogy Loriotot oly ügyetlenül elszalasztotta. Az éj már beállott. Az asztalon két lámpa égett. A marquisne arcza épen árnyékba esett, Fernand arczát azonban a lámpa félig világitá." Egyedül valának, a nagy Rostán öltözködni ment szobájába. Fernand, a kandalló párkányára könyökölve, gépszerűen játszott két chinai alakkal Szeme beesett volt, homlokát és arczát halálos sáppadtság bolná: az ember azt mondta volna, hogy legalább is hat hónapi betegséget állott ki. A marquisne kis pamlagán ült, s szép kis lábát a hímzett vánkoson lóbálgatá. — Bizonyos ön benne, hogy ő megmondta Robertnek ? kérdé Fernand, a nélkül hogy szemét ráemelte volna, AUSZTRIA, Bécs, oct. 17. Linzből ma imezt táviratoztak Bécsbe . Ö Fölségeik a Császár és Császárné, Sophia Féhgasszonynyal ma regg. 7 órakor a „Sas“ csász. yachton a nép áldáskivonatai közt utaztak el innét Bécsbe. Albrecht Föhig ö cs. Fenségét olaszországi útjában nővére Mária föhgnö s férje Rainer föhig ö Fenségeik kisérendik. Schwarzenberg Károly hg tbszn. és Erdély polg. és katonai kormányzója ma utazott el Nagy-Szebenbe. Gr. Wimpfen Gusztáv cs. kir. alibn. párisi utjából visszaérkezett. — Tegnap érkezett ide Brünnből Zsigmond fölig ö cs. Fensége is. — Madridból pedig Boxas gróf spanyol kir. követségi titkár. Gagarin herczeg tegnap utazott el Athénbe, hol az orosz követségnél mint titkár maradand. Engelhardt oroszos, akinek Varsóba, Wassilcsikoff Sándorig pedig Rómába utazott el. — Az északi vasút tegnap esti vonatával indult Colloredo-Wallsee Ferencz gróf cs. k. követ az angol kir. udvarnál, állomására Londonba vissza. Petru 11 a herczeg, nápolyi kir. követ az itteni udvarnál, ki Nápolyba vala menendő, hogy a minisztériumba lépjen, ismét Bécsben marad. Róla az hallatszik, hogy visszahivatása hivatalosan még nem is történt meg. Az északi vasút esti vonatával tegnapelőtt az ifjú Gortsakoffhg,az orosz. cs. követ unokaöcscse) mint futár, sürgönyökkel indult Sz.-Pétervárra, feszegetésével s a legközelebbi csataterv felöli ábrándjaival, midőn a porosz-angol házasság vitatásából eredő izgalom némi élénkséget kölcsönzött neki. A lapokban naponként olvashatók egyesek nyilatkozatai pro et contra, s igen valószínű, hogy e szívömlengések nagyobb része fizetett dolog. Sokan ebben versengést látnak lord Palmerston és Albert herczeg közt. Lord Palmerston pártja jó szolgálatot vél tenni főnökének ama terv átczikázásával, mely Albert herczeg politikai irányzata és egyéni rokonszenveiből származik. E párt ennélfogva nem rég azt fedezte fel, hogy Poroszországnak Angliával tervezett szorosabb kapcsolata a legkényesebb lépések egyike; e párt most a leggyűlöletesb gyanúsításoknak nyit tott, csupán, hogy a közönség figyelmét a kormány elkövette hibákról más felé vonja. (Megjegyzendő, hogy mindezeket egy porosz lap levelezője írja.) Nem kell hinni, folytatja tovább a „Br. Ztg“, hogy itt mindennek elv vagy jól átgondolt terv az alapja: igen sok csak úgy fejthető meg, ha szeszély kifolyásának tekintjük, így például nem rég állítva volt, hogy a Poroszország ellenes feltűnő minapi demonstrátiók, Sir Alexander Mailet beszéde, a „Times“ czikkei stb., hogy mindez arra mutat, miszerint Londonban elhatározták a háborút helybelijeid méből kivetkőztetni s csapásait Németországra irányozni, mi oly fordulat, melynek útját legtermészetesebben az északi német nagyhatalom gyanúsításával lehet egyengetni. Hitünk szerint azonban itt sem Napóleon, sem Palmerston nem halad messze kiható tervek ösvényén; az ő feladatuk most egyszerűen nem egyéb, mint a Feketetengeren eredményről eredményre vergődni, míg oly alapra jutnak, hol a jelenleg még uralkodó s mozdonyerejű határozatlanságot, egy nagy tiszta s kidomborodó eszmévé alakíthatják. A Poroszország ellen vert riadó tehát nem valami mélyen foganszott eljárás, hanem csak a lord Palmerston és Albert hy közötti bizonyos személyes viszonylatok következménye. A premier ellensége a hgnek; a királynő férje az egyetlen ember Angliában, ki Palmerston diktátorságát ellensúlyozni bírja. Palmerston tudja, hogy a herczeg nemcsak öt év előtti elbocsáttatásának volt fő tényezője, hanem azóta is stészi szemmel kiséri minden mozdulatát. A miniszter tehát mindenkép oda törekszik, hogy a herczeget, kinek bizalmatlanságát eloszlatni többé nem képes, legalább megriassza, s alig jön tudva, hogy a Poroszországgal kötendő házassági frigy a herczeg kedvencz eszméje, midőn a Palmerstonpárti körökben e fölött rögtön pálczát történek. Palmerston sokkal tapasztaltabb államférfia, sem hogyát ne látná becsét, sőt szükséges voltát a berlini udvarral táplálni kellő jó egyetértésnek, melyet a franczia- osztrák szövetséggel szemközt lehessen álítani.Albert herczeggeli versengése azonban annyira megy, hogy ő a német nagyhatalmat inkább visszautasítja s Angliát még inkább elszigeteli,mint sem azon egyetértés megnyerését a herczegnek köszönje. Épen nem lenne feltűnő, ha Napóleon császár a Palmerston kabinet és a porosz kormány közötti idegenkedést felhasználná s az utóbbit maga részére megnyerni igyekeznék. Palmerston ilyesmit már megszokhatott szövetségesei részéről, hiszen ama feszesség is, mely Anglia és Ausztria közt a bécsi értekezletek után keletkezett, csak arra szolgált, hogy a Bécs és Páris közötti köteléket szorosabbra fűzze.“ Az angol kormány tömérdek lovat vásárol össze Angliában és Izlandban. A brit lovasság jelenleg erősebb, mint a lefolyt század bármely szakában volt. Louis Blanc-nak egy , a forradalmi háromság utóbbi nyilatkozata ellen intézett röpirata van sajtó alatt. Francziaország, Paris, oct. 13. A görögországi ügy az olaszországi földbe kerekedett nem fontossága, hanem pillanatisága által. Az athenei udvar, Seine megyénél népetlenebb kis királyságával, bizonnyal nem gyakorol befolyást Európa békéjére.Oroszország anyagi segélyétől megfosztva, s szövetségeseire nézve csupán Bajorországra lévén szorítva, a keleti kérdésben nem egyéb, mint a nyugati szövetségeseknek kellemetlenségeket okozható lázadások által jöhetett számításba. A hellenek, — miután ezen mozgalmak megszűntek, vagy a nép kifáradtsága következtében, melyet az igénylett fölszabadítók elrémítettek, vagy pedig a török hadcsapatoknak a roszul fegyverzett bandák fölötti előnye miatt — komoly akadályul nem szolgálhatnak. Midőn Oroszország, a francziák közeledésére athenei követét visszahívta , ez eljárását azzal indokolta, hogy a görög királyság jövendőben nem lesz képes függet- KÜLFÖLD. Angolország, London, oct. 13. — A londoni sajtó mármár unalmas kezdett lenni a redan-ostrom örökös . Azaz „evoe! Bacche! évan, evoe!“ melyről máskor. ..