Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)
1855-10-20 / 1684. szám
Hója, mely, de erélyesen kivitetik, Krimiét az oroszoktól teljesen megszabaditandja, kik a hátukban működő hadsereg elöl mindenesetre hátrálni kénytelenek lesznek. E lehetőséget, vagy inkább valószínűséget kormányunk máris szemügyre vette s tegnap Ő Felsége visszajötte után, azonnal Bud grófnak volt audientiája, mely kétségkívül a keleti kérdésre vonatkozott. Azon körülményből, hogy a külügyminiszter után Prokesch b. és Rechberg gr. bocsáttatott OF els.elé, azt akarják következtetni, hogy az uj ausztriai követ a frankfurti gyűlés újólagos egybelépte alkalmával (i. h. 25-én) csakugyan jelen leen, s talán a keleti kérdést is újra szőnyegre hozandja. Azt remélték, hogy a legújabb választások Poroszország politikájára némi hatással lesznek , de e remény már ismét csökkenőben van, mióta a választás eredménye a polgárság tudatlanságából s dupirozottságából számlázottnak hireszteltetik; pedig még igen nagy kérdés, ki fogta fel s ítélte meg helyesebben Poroszország valódi érdekét, azon megcsalt polgárság-e, mely szabadelvű követeket választott, vagy pedig azon csalhatlan urak, kik ama szabadelvű követekkel szemben a választásoknál megbuktak. Ebből természetesen nem azt fogják Berlinben következtetni, hogy a porosz kormány politikája nem népszerű, hanem—more consuete—csak azt hogy az az alkotmányosság, habár csak leggyengébb árnya van is meg, bizony nem ér semmit, s meglehet, hogy jövőben majd kinevezik a „népképviselőket“ , hanem a különbség csak az lesz, hogy utóbbi esetben, ha majd a közvéleményre szorulnak, váratlanul fognak cserben hagyatni, míg most legalább sejthetik, mit várhatnak, ha maholnap politikusoknak gyámolitására puszta jegyzékeknél, azaz toll, papiros és ténlánál egyébre is szükség lesz. Mária Terézia egyik okmány alá nevét írta e hozzátétellel: „Dorosz felsége mindenkor Ívű testvére s barátja, de az én akaratommal soha sem szomszédja.“ Nagy Fridrik pedig számtalanszor mondta : „Oroszországnak barátja akarok lenni, de nem rabszolgája.“ Ausztriának ma sem kell pirulnia, ha nagy császárnéja ama szavaira visszaemlékezik!És Poroszország?! PESTI NAPLÓ, Pest, oct. 20. Mai rovatunk nagyobb részét az ipar és forgalmi érdekeknek kívánjuk szánni. Jegyzeteink, a kevésbé érdekes napi események mellőztével, főleg azon események registrálására kíván mindig szorítkozni, mik a tudomány, irodalom, társas élet, ipar és kereskedelem terén, a lélek buvárlatainak, a szellemi munkásságnak, a szorgalomnak nyilatkozatai. Örömmel tapasztalhatta a közönség, csak szerény jegyzeteink után is, miként mindennek jeleire hazánk irodalmában , tudományos életében és iparában is akadhatunk, hogy alig múlt el egy nap, melyen egy újabb mű megjelenése felől ne értesíthettük, alig egy hét, mely alatt a hazai ipar köréből valami örvendetest ne közölhettünk volna. A társulati, egyleti élet, a jótékonyság sok emelő tényben nyilatkozott és nyilatkozik egyre. Folytassuk tehát szemlénket közéletünk különböző terein. Mielőtt pedig szándékunk szerint az iparvilágban tekintenénk szét, szóljunk irodalmunk, és az ifjúsági olvasmányok egyik legújabb termékéről. Bucsánszky Alajos pesti könyvnyomdász és kiadó Beecher Stowe ,Tamás bátya kunyhóját a gyermekek számára egy s 30 lapra terjedő kőtelkében dolgoztatta étkérdéses feleletekben s 15 fametszvénnyel adta ki. E kis művet a „Tamás bátya kunyhójá“-nak teljes és számtalan képpeli kiadása követendi. Bucsánszky ur nyomdájában új évre még más művek is jelenendnek meg, mikről máskor szólandnak. A társas élet, valamint a felebaráti szeretet szintén örvendetes tények által nyilatkozik e napokban. Ugyanis a Szent István-társulat tegnapelőtt tartott választmányi ülésében elhatároztatott, miként a társulat a pesti dologház, Rókus-kórház s a szegény ápoló intézet múlt évben alapított könyvtárait saját kiadású ajtatos és épületes könyveivel évenként gyarapítani fogja. A pesti műegyletnek szintén e nap tartott választmányi ülésében pedig jeles művészünk Barabás Miklós felkéretett, hogy a jövő évek egyik műlapja részére egy nagyobb képet készítsen. Az ülésben jelen volt művész teljes készséggel ajánlkozott ez óhajtás teljesítésére. Már e körülmény is képes leendemelni a műegylet iránti részvétet, melynek hazai művészetünk emelésére nézve máris annyit köszönhetünk. Ez alkalommal megjegyezzük, miként a jövő évi műlap Markó Károly nagy művészünk hazánkban levő egyik legjelesb műve után készíttetik s hogy a nagy művész által a műegylet részére készítendő mű a későbbi műlapok egyikeül jelöltetik ki. Már most ígéretünk szerint az iparérdekekről kellene szólanunk, ha közéletünknek egy újabb örvendetes jelensége nem igényelné mindenek előtt figyelmünket. — Ugyanis mint múltkor is kegyletes méltánylással említek, a hazafiak lelkessége és ügyszeretete a nemzeti színház nyugdíjintézetének alapját annyira megnövesztő, hogy jótéteményeiben ismét egyike a nemzeti színészet régi bajnokinak részesítethetik,mi annyival örvendetes, mert a megérdemelt nyugdíjaztatás színészeink egyik legjelesbjének jövőjét, öreg napjait biztosítja. Teepjeles komikusunk tegnap vett búcsút a közönségtől, Prospectus szerepében („A londoni koldusok'4 czímű drámában]) A közönség fájdalommal vált meg kedveltjétől, a megérdemlett nyugalomba öt azon óhajtással kisérvén , — hogy a közönség becsülése mellett vigasztalhassa meg őt azon intézet virágzása mindig, melynek egyik alapitó tagja volt ő is. — Most térjünk az iparra. Előbb azonban szóljunk azon szellemi foglalkozásról, mely az ipar igen fontos ágával, a papirosgyártással, igen szoros összeköttetésben áll. Ez által némileg kiegészítjük tegnapelőtti számunk tárczai czikkének igen érdekes adatait Az ausztriai birodalom hírlapirodalmának emelkedését az évenként kiadott példányok növekedő száma után ítélhetjük meg. Tájékozásul csak a birodalmi fővárosban megjelenő lapok évenkénti példányszámairól szólunk. Míg 1848-ban a postahivatal utján szétküldött lappéldányok száma csak 1,189,934-et tön, e szám 1849-ben már 7,168,273-ra, 1850-ben 8,538,749-re , 1851-ben 10,260,814-re emelkedett. A következő években e szám kisebb jön, azonban a múlt évben 13,390,151-re nőtt. Ez évben a naponként szétküldött példányok száma 60,000-t tesz, ennélfogva az évenkénti szám 18 millióra tétethetik. Sajnáljuk , hogy a hazánkban s a többi országokban megjelenő lapok példányszámait hitelesen nem tudhatjuk. Igen természetes tehát , hogy ez élénkség az elfogyasztott papírosmennyiséget is az előbbi évek szükségleteihez képest nagy arányban megnövesztő; hogy e körülmény a papirosgyárak üzletét nyereségesbbé a papirost drágábbá, a rongyszedést jövedelmezőbbé, a szemétdombra kivetett rongydarabot is becsesbbé tévé; mert minden rongydarab bírt az előtt is saját és az ipar által meghatározott becscsel. De míg ezt hazánkban oly kevesen tudják, míg a magyar faluk utczáin, udvarain, szeméthalmain rongy és csont mint hasztalan tárgy figyelemre sem méltattatik, addig az ipar e megvetett tárgyakat felszedi és mint más alkalommal bővebben kifejtettük, fenségesig, örömeink, kényelmeink eszközeivé alakítja át. így bánik a selyembogarak gubóink hulladékával, külső ritka szálburkával is, melyekből nemcsak a bőr tartósságával vetelkedő szöveteket készít, mint tegnap említők, hanem az úgynevezett selyempapirost is gyártja, ez által is pótolván a papirost. — Tán a papiroskimélés elvénél fogva félbe kellene szakítanunk e sorokat, de még az iparról több mondanivalónk van. — Mint rokon tárgyról folytatólag az éjszakamerikai papirosgyártásról szólunk. Az egyesült államok 750 papirosmalmában évenként 270 millió font papiros gyártatik. Ennek értéke 27 millió dollár. E gyártmány 405 millió font rongyot igényel, melynek ára 16.200.000 dollár. A gyártás költsége 3 millió dollárnál többre megy. Mint látjuk az egyesült államok maguk több papirost fogyasztanak el, mint Franczia- és Angolország együtt. — Most térjünk a szeszégetésre. E tárgyat azért választjuk jegyzetkeink tárgyául, mert tudtunk szerint aránylag ez iparág foglalkoztat hazánkban legtöbb munkaerőt s vesz igénybe legtöbb üzlettőkét. De erről mint iparágról a kezünknél levő statistikai adatok nyomán máskor bővebben szólandunk a regáléról államgazdászati szempontból is értekezendünk. — Debreczenből értesittetünk, miként a debreczeni ref. egyházban, közelebbi időkben megürült lelkipásztori hivatalok egyikére, szentesi ref. lelkipásztor Révész Imre, még a múlt september hó 36-kán elválasztatott ugyan; — de — hogy ezen hivatalt, mely csak jövő tavaszkor lenne általa megkezdendő, elfogadandja-e ? tudni még nem lehet; — valamint arról sem lehet még biztosan szólni, hogy az ő lehető eltávozása esetére, mostani hivatala, kivel lészen az illetők által betöltendő. — N a gy-K á t á r ó ! Írják, miként a m. kormány rendelete folytán az árvabizottmány Nagy-Kátán is fölállittatott. Az árvabizottmány tagjai f. h. 15-kén tették le esküjüket s működésüket megkezdék. A hivatalnokok s a bizottmány elnökének ismert erélyétől és ügyszeretetétől az illetők az árvaügyek kellő rendezését várják. Nemzeti színház. Oct. 17. „Zsidónő“, opera, zenéje Ha 1evy tó 1. Oct. 18. „Pünkösdi királyné.“ Oct. 19. Telepi György utolsó fölléptéül „Az árva fiú és aoldoni koldusok.“ Telepi nyugalmaztatván legjobb szerepeinek egyikében „Prospectus“ban vett búcsút a közönségtől, mely rokonszenvének, becsülésének jelét ma több ízben tanusíta a lelépő jeles színész iránt. A méltány az előadás végén borostyán koszorút nyújtatott egyik jeles színészünk keze által a megérdemlett nyugalomra távozónak. A koszorú fekete szalagja a közönség s a pályatársak fájdalmát jelképezd. Az elválás e fájdalma legszebb bírálata Telepi érdemeinek. — Ma adatik: Hunyadi László. Ered. opera 4 felv. Hivatalos. A belügyi minisztériumnak s a kereskedelmi-, ipar- és középitészeti minisztériumnak 1855. sept. 4 -én kelt rendelete, melylyel a magyarországi birodalmi utakhoz való országos közrejárulást tárgyaló szabály bocsáttatik ki oly czélból, hogy Magyarországban a legközelebbi jövőre az új birodalmi utak építése az ország kellő hozzájárulása által könnyíttessék és gyorsíttassék, a belügyi, továbbá a kereskedelmi, ipar- és középitészeti minisztériumok következő határozatokat találtak kibocsátandóknak, melyeknek szoros megtartáás ezennel elrendeltetik, s egyszersmind megállapittatik, hogy azoknak hatályossága 1855. november 1-jén kezdődjék s egyelőre három évig tartson. 1. §. Jelen szabály tárgyát Magyarországban azon útvonalak képezik, melyek már birodalmi utaknak nyilváníttattak, melyekre nézve tehát a költségek az álladalmi útépítési pénzalapból fedeztetnek, nemkülönben azok, melyek ezen rendelet tartama alatt a kereskedelmi, iparés középítészeti minisztérium által a belügyminisztériummal egyetértőleg a birodalmi utak sorába fölvétetnek. 2. §. Ha valamely az 1. §. szerint birodalmi útnak nyilvánított útvonalra nézve annak új építése forog fönn, az úgynevezett durva munkákat, jelesen lényegileg mindennemű földmunkákat, továbbá a fedezetül szolgáló anyag termelését és szállítását az ország köteles teljesíteni; ellenben a műmunkákért, mint: hidak, átjárások, támasz- és magaslati kőfalak, karfák, sorompók, czölöpök stb. előállításáérti költségek az álladalmi kincstár által viseltetnek. De ezen műmunkáknál is, ha ezek saját hatósági kezelés alatt vizetnek véghez, a szükséges fuvarosokat és napszámosokat az ország köteles kiállítani. 3. §. A birodalmi utak számára szolgáló természetbeni munkatételekre való köteleztetés, az álladalom irányában nem az ország egyes lakosain vagy a marhatartókon, hanem a községeken fekszik. 4. §. Minden tárgyalás alá kerülő útépítésnél, valamint a körülményekhez képest az egyes úti tárgyak tekintetében is, az ország lakosainak a 2. §-ban kijelölt munkákhoz és szolgáltatásokhoz járulását a helytartósági osztály, az illető községek által más közcélokra teljesítendő természetbeni szolgáltatások terjedelmének és idejének figyelembe vételével , fogja kimondani; ugyanaz fogja az építészeti hatóságok által kimutatandó szükséglet alapján, az igénybe veendő munkák összes mennyiségét is, a távolabbi közrejárulók által teendő útnak a nekik megtérítendő munkába való beszámítása mellett meghatározni. A közrejárulásnak meghatározott községekre kiterjesztése fölött, s az összes munkamennyiségnek ezen községek közötti elosztása fölött , a községek helyfekvésének és saját gazdászati szükségleteknek (p. o. aratás idején stb.), nemkülönben az azokban létező munkaerőknek kellő figyelembe vételével, a megyei hatóság határoz. Az átcsinálásokra kiállított közrejárulási munkák és fuvarok közvetlen vezérlete, nem különben a közrejárulásra kötelezettek közvetlen ellenőrzése a középítészeti szolgálatnak az építés vezetésére kirendelt közlönyeit illeti, kik is a közrejárulás teljesítésében észrevett hanyagságokat az illető szolgabírói hivataloknak följelenteni tartoznak. Ezen közlönyök kötelesek , az egyes építkezések tekintetében a helytartósági osztály és a megyei hatóság által tett közrejárulási intézkedéseket hathatósan és minden kitelhető gyorsasággal pontosan és haladéktalanul végrehajtani, s szükség esetében a politikai hatóságoknak intézkedéseik és határozataik végrehajtása végett engedett hivatalos hatalom alkalmazása által fog gondoskodás történni arról, hogy a munkák a közrejárulásra hivatott községek által valóban, annak idejében és kellőleg teljesíttessenek. 5. §. A közrejárulás útján teljesített útépítési munkálatokért, az álladalmi utak számára rendelt javadalmazásból, méltányos kárpótlás adatik; ez megszabott fizetés alakjában, jelesen oly maximumban fog adatni, mely a helytartósági osztály indítványa folytán a belügyi minisztériumnak s a kereskedelmi, ipar- és középitészeti minisztériumnak közös határozata által lesz megállapítva s mely a helytartósági osztály által a kárpótlási egységnek az építészeti hatóságok által indítványozandó kiszabásánál fogva át nem hágathatik. 6. §: A megállapított szabott fizetés határozandja meg az egy gyalog- és egy szekeres-nap után járó maximum összegét. Jelen rendelet hatályosságának tartamára, amennyiben netalán a minisztériumok határozata által (5 §.) a fizetés a helytartósági osztály egész közigazgatási területére vagy annak egyes részeire nézve le nem szállittatik vagy föl nem emeltetik, a kárpótlás egy gyalognapért tizenöt krnyetárban, s egy kétfogatú szekeresnapért egy forintban állapittatik meg. Ezen, valamint a netalán jövendőre megváltoztatott kárpótlási összeg azonban nem a napszámosok, jelesen az épen megjelent munkások és a szolgáltatott fuvarok száma után, hanem a végzett munkák mennyisége után fog adatni. Ennélfogva minden építési tervben (4. §.), az előforduló munkák nemére, a lakosság s a rendelkezése alatti szerszámok és igás marhák minőségére, különösen pedig a lakhelyeknek a munkahelyektől távolságára s az ezekhez jutás nehézségeire stb. tekintve kitudandó, hogy a munkának egy bizonyos mértékre, p. o. egy köbölnyi földmunkára vagy ily mennyiségű kavics termelésére és szállítására hány napszámos vagy hány fuvar szükséges, s a kárpótlás csak e szerint számítandó és fizetendő, még akkor is, ha arra tettleg több munkás vagy fuvar fordíttatott volna. 7. §. A közrejárulásra vonatkozó rendelkezéseket a község belsejében legközelebb a községelöljáróság teszi a szolgabirói hivatal ellenőrködése alatt; ugyanazon ellenőrködés alatt veszi át a községelöljáróság különösen a teljesített munkáért járó kárpótlást is. 8. §. Az aligazgatóság irányában a községek által teljesítendő természetbeni munkatételek megváltása meg nem engedhető, a községeknek azonban szabadságában áll, az egyes lakosokkal a reájuk eső természetbeni munkatétel alóli fölmentés iránt egyességre lépni, miáltal azonban a községnek a hozzá utasított munka teljes véghezvitelére, köteleztetése semmi változást sem szenved. 9. §: A politikai hatóságok által jelen rendelet folytán hozandó határozat elleni folyamodványok , minden egyes esetben azon hatóságnál nyújtandók be, melynek határozata ellen a folyamodás történik. A megyei hatóságok határozatai elleni folyamodványok ezen hatóságok által kellő kísérvényezéssel a helytartósági osztály elé, az ezen utóbbi által hozott határozatok elleni folyamodványok pedig a belügyi minisztérium elé terjesztenénk, mely is azok fölött a kereskedelmi, ipar- és középítészeti minisztériummal egyetértőleg határozandó 10. §. A folyamodási határidő nyolc napra, a helytartósági osztály elleni folyamodásoknál pedig tizennégy napra határozatik, a kézbesítés napjától kizárólag számítva ; a postai föladás napja szintúgy a folyamodvány benyújtása napjának tekintendő. A politikai hatóságok által közérdekben kibocsátandó intézkedések a folyamodási határidő eltelte előtt is végrehajtandók, ahol a megyei hatóság vagy a helytartósági osztály által jelen rendelet szerint hozott határozatnál ezen eset forog fönn, jelesen ha a határozat a középítészet érdekében tüstént hatályba léptetendő, ezen körülmény a határozatban világosan kiteendő. A folyamodványnak, amennyiben a tárgyra nézve a halasztás nem ártalmas, kivételesen föltartóztató hatály engedtethetik akkor, ha különben a folyamodó félnek helyre nem pótolható s a folyamodvány netaláni kedvező eldöntése által jóvá nem tehető kár okoztatnék. 11. §. A birodalmi utak jó karban tartására s a már létező birodalmi uldarabok töltésszerű javítására a fennebbi határozatok egyelőre nem alkalmazhatók, és Lornan grófnő közt, mintha ezt Olivér érdeke kívánná, ki elég oktalanul Marcellet akarja elvenni, mit mindenkép meg kell akadályozniok. Santis asszony jól elintézi e megbízást, Lornan grófnő még ma meglátogatandja Susannet, Susanne még ma meg fogja alázni Olivért, mert egy jó hírű nő fog látogatást tenni nála, mert rész hírbe fog keverni egy nőt, kit Olivér becsül és talán szeret is. Susanne diadalérzettel fogadja a nála összegyülekező társaságot, Vernieres asszonyt, ki boszankodik, hogy Olivér unokahugát elrontotta s rábírta egy társalgói állomás elfogadására, Raymondot, ki boldog szerelmes és a nász napjáról beszél, Olivért, ki Hipolyt barátjával lép be és sejt valamit Susanne cselszövénye felől. A szolga Lornan grófnőt jelenti be. Olivér dühbe jő s kirohan, hogy megakadályozza Lornan grófnő belépését. „Mit tett ön ? kérdi Raymond a viszszatért Oliviertől. „Megmondtam Lornan grófnőnek, hogy nem akarom, mikép ide belépjen.“ „Mi oknál fogva?“ „Azon oknál fogva, mely szerint a becsületes ember tartozik ballépésektől megőrizni a becsületes nőt.“ „Különösen, midőn e becsületes nő kedvese ama becsületes embernek — közbevág Susanne. „Ön hazudik aszszonyom ! kiált föl Olivér. Ekkor Raymond föllép védeni leendő nejét és párbajra hívja Oliviert. Susanne diadalt ül, de egy közbejött körülmény ismét fenyegetni kezdi házassági tervét. Thomerins marquis levelet küld hozzá, melyben ez áll: Ön megcsalt engem, ön elbolondítá Raymondot, s az általam lehetlennek nyilatkoztatott házasságot végre akarja hajtani. Egy órát adok önnek annak szétszakítására. Ha ön erre egy óra alatt nem talál módot, minden fel fogok fedezni Raymondnak.“ Susanne megdöbben.“ Magam vallok meg mindent — kiált föl — nem, küzdeni fogok mindvégig, nyerjünk időt, ez a fődolog.“ Ezzel leül és ír. Raymond meglepi s tudni akarja, mit ír, mi van abban a levélben, melyet úgy rejteget. Susanne vonakodik. A felizgatott Raymond erővel facsarja ki kezéből a levelet és elolvassa. A levél Thomerins marquishoz szól, melyben Susanne felkéri a marquist, hogy hallgasson, hisz az nem bűn, hogy őt szereti Raymond s ő viszont szereti; legyen kegyelmes , ha Raymond megtudja az igazat , ő meg fog halni szégyenében. Ekkor Susanne mindent felfed Raymond előtt. Elmondja, hogy egy nagy ifjúsági tévedése van, hogy nem báróné, hogy férje soha sem volt s hogy egész vagyona Thomerins marquis ajándéka, s kéri Raymondot, hogy hagyja és feledje el örökre. Raymond tovább vallatja. Susannenak nincs több vallandója s megesküszik, hogy Olivérrel soha sem volt szerelmi viszonyban. S a jó afrikai mit tesz? Szereti, még most is szereti Susannet s csak azon áldozatot kéri tőle, hogy Thomerins marquisnak küldjön vissza mindent. Susanne megteszi. „Ali Susanne — kiált föl Raymond — magam sem tudom mennyire szeretem önt!“ Az ötödik felvonásban Olivér párbajra készül. Hyppolit barátja hiába erősíti, hogy e párbaj tehetlen. — „Csak azt kell bevallanod Raymondnak — igy szól — hogy Susanne kedvese voltál s el van intézve minden, mert Raymond kinyilatkoztatta, hogy ha ezt szemébe mondod, kezet szorít veled és soha sem fogja többet látni Susannet.“ Azonban Olivér szerint meg kell történnie a párbajnak, mert itt többé nem Susannéról van a kérdés. A készület folyós karddal fognak vívni. Midőn Olivér épen távozni akar, megjelen Marcelle, hogy búcsút vegyen tőle, mielőtt elhagyná Párist. Olivér titkolja előtte a pábajt, de megvallja, hogy szereti. Olivér távozássa után Susanne lép be és felfedezi Marcellenek, hogy Olivér párbajt ment vívni. A megrémült Marcelle imádkozik, Susanne pedig cselszörényen töri fejét. Ha Olivér meghal, semmi baj, de ha Raymond halna meg miért ne lehetne ő tovább is Olivér kedvese s talán neje is, hátha Olivér mindent csak féltékenységből tett? Ezért Marcellenek azon ajánlatot teszi, hogy várják be Olivért ki mindkettőjöknekiszereknet vallott s kinek valódi hajlamáról meggyőződniük most a legjobb alkalom nyílik. Ezért vonuljon egyikük a mellékszobába s hallgassa ki a másik beszélgetését. Ezen egyiknek szerepét természetesen Susanne vállalja el. Kann kocsirobogás. Olivér lép be is megsebesítve. „Mi történt Raymonddal — kérdi Susanne. „Meghalt — felel Olivér, s egyszersmind megvallja neki, hogy mindazt, amit tett, féltékenységből tette, mert őt szereti. „Utazzunk el—kiáll karjaiba dűlve Susanne. Az ajtó megnyílik s épen, egészségesen Raymond lép be, ki mindent hallott s ki végre meggyőződik arról, hogy Susanne cakugyan hitvány nő. Susanne oda van. Raymond azzal vigasztalja, hogy a Thomerins marquisnak visszaadott vagyonát kárpótolni fogja. „Én nem vagyonára vágytam, hanem nevére — kiált föl Susanne, egy óra múlva ide hagyom Parist, holnap túl leszek Francziaországon.“ „De önnek semmije sincs, mindent visszaadott a marquisnak — mond Olivér. „Nem tudom mikép történt, de a vagyonomat illető iratok egy része asztalomon maradt.“ Tehát a szép nő mégis elég óvatos volt nem tenni kockára mindent. Olivér mindent megnyert és Marcellet nőül veszi. A jó afrikai is minden megnyert , csak Susannet nem, de nő helyett talált egy jó barátra, ki érte megsebesülette magát, s kit a világ legbecsületesb emberének tart. Ennyi a mű tartalma inkább az eredeti, mint a fordítás szerint, mely sem nem hű, sem nem szabatos, s telve oly közbeszúrásokkal, melyeket a fordítónak aligha ifj. Dumas megköszönne. A tartalom ily terjedelmes közlését talán unják is olvasóim. Valóban hó nem tehet roszabbat, mint a midőn untatja olvasóit, kivált ha még a mellett el is késik, mint én, ki nem egészen önhibám miatt nem először követem el e legnagyobb journalistikai bűnt. De tehetek-e róla, ha szükség kényszerű ily részletesen elbeszélni a tartalmat, mert csak így lehet érthetően kimagyaráznom azon eszmét, mit e mű bennem felköltött. S mi eszme az? Nem új, sem eredeti. Kemény e lapok hasábjain „Szinmüvészetünk“ czimü czikkeiben már régebben érinté ezt, midőn kimondotta, hogy a drámairodalom mindenütt hanyatlik s ennek egyik oka a regény, mely elnyelte az eposzt s fenyegeti a drámát. A legújabb franczia dramaiskola mindenesetre igazolja e nézetet. Ki ez iskola termékeinek tartalmát és alakját részletesen vizsgálja, meggyőződhetik arról, hogy a Hugo Victor által alapított drámai iskola kiment divatból. A franczia ítészek azt már többször megjegyezték, Untalan ismétlik , hogy a közelebbi harminc év alatt a franczia dráma két nagy változáson ment át. 1825 —1835-ig, az irodalmi újjászületése nagy mozgalmában, mely néhány jeles művet hozott létre, a színpadot a történészet vagy jobban mondva a phantasia foglalta le. A költő a hatás és meglépés minden eszközét igénybe véve a múlt vagy jelen eseményeit akarta a tömegre vitatni. Az idők megváltoztak. A mostani drámaköllök kevésbé találékonyak, de annál többet elmélkednek, s álmok hüvelyezése helyett, mindent összegyűjtenek, mi a salonban, utczán vagy bárhol található. A színpad többé nem követeli, hogy a társadalom az ő képére teremtse magát, megelégszik, ha a társadalom hű képe lehet. Ez mind igaz, de a régibb és újabb franczia drámai iskola közt a különbség nem csak ennyi. Mit tett Hugo Victor, midőn meguyita a franczia drámát? Azt monda, hogy a klassikus dráma, inkább egy pogány, mint keresztény társadalom kifejezése. Ezért nem a görög és római történetből vette tárgyait, hanem a középkorból. E mellett széttépte a franczia classikusok merev drámai szabályait, az idő és hely egységét, mit az angol irodalomban Shakspeare már rég megtett Nem említve az ellentétek elméletét s más részleteket, melyek Hugo egyéni költészetéből folynak, innez lényege a franczia romantikának. De mindezen újítások daczára megtartani igyekezett a szoros drámai formát, cselekvényt és jellemzést. S mit tesz az újabb franczia dráma? Tartalmára nézve csaknem kizáróan a jelenre vonatkozik s itt is oly tárgyakat választ, melyek az úgynevezett modern regények tárgyai s ez utóbbinál fogva kénytelen feldúlni a valódi drámai formát,cselekményt,jellemzést. A franczia dráma tulajdonkép nem egyéb,mint dialogban írott regény, vagy jobban mondva regénykivonatdialogban. A színpadon szüntelen regényeket látunk, melyek drámáknak hazudják magukat és sem drámák, sem regények nem lehetnek. Mit bánom én akár regény, akár dráma, mit érdekel engem a pedáns Ítészet forma körüli aggodalma, ha a mű élvezetet nyújt — mondhatják a nézők. Úgy van mondhatják és mondják, de hogy sokáig fogják-e mondani, kérdés, s épen itt a bökkenő. Mert mért gyönyörködjék sokáig a közönség oly drámában, melyet regényben százszor szebben, százszor jobban olvashat ? Érdekelheti eléggé oly tárgyak drámai feldolgozása, melyek természetöknél fogva csak regényben kifejthetők, érdekesek, sőt érthetők is? Fog-e előbb utóbb az, ki tisztán művészi élvet óhajt egyébért járni színházba, mint az opera és balletért s ha igen,fogja egyéb mulattatni, mint a nők szemcsövezése és társalgás szomszédjával? Midőn néhány kontár a kitűnő irók öt hat kötetes regényeit dramatizálni kezdte, sokan megitödtek s úgy tekinték e jelenséget, mint a dráma hanyatlását, talán nem egészen ok nélkül, talán túl aggodalmasan. Most sokkal több ok van az aggodalomra, mert valódi költők állottak elő, kik majd mind oly tárgyakat dolgoznak föl