Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-18 / 1682. szám

09-1082. 6-ik évi folyassa. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: gyetem-ntaia 2-ik szám , 1 fő emelet, Angol királynőhez czímzett szilieda, 63-ik szám. A lap szellemi részit illet® minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen terelik csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija: 5 for ip'kr’ Bályogdíj) kalan’10 p kr-t Magán vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. 1855. Csütörtök, oct. 18. Előfizetés föltételei: Vidékre ,Apestin: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre.............................10 . Pesten ,házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre...........................8 ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPLÓ October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással,4frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, oct. 18. , Bécs, oct. 17. (Tájékozás.) A keleti ügynek hatalmas versenytársa akadt s ez a pénzügy, vagy, hogy szabatosabban fejezzük ki magunkat, a pénzhiány. A ki a viszonyokat közelebbről nem ismeri, a ki nem tudja, mennyire szűkült meg a leggazdagabb emberek erszénye, az nem bírja magának képzelni, mily fokra hágott a pénzhiány. Hogy földbirtokosainkra nézve létezik, régen tudjuk, hanem a baj most a kereskedelmi világba is átszivárgott, s nem hinnék, ha hitelesen nem tudnék, miszerint első rendű bécsi bankárok váltói, melyek legfölebb három hónapra szólnak, 8—10 °/o-nyi veszteséggel adatnak el; kisebb rangú firmák pedig 15—20 %-nyi veszteséggel kénytelenek váltóikat eladni. S ez Bécsben vaan így, Bécsben, az ausztriai birodalom legnagyobb, leggazdagabb városában! Miként lehet a dolog vidéken? Nem érdektelen, e tünemény okait kutatni! Hogy a kereskedelmi világban a hitel átalában csökkent volna, nem mondhatni, mert egy év óta egyetlen nevezetesebb bukás sem fordult elő, s az üzlet nem bágyadtabb, nem roszabb, mint néhány hóval azelőtt. A pénzhiány oka tehát, véleményünk szerint, épen abban keresendő, hogy az üzlet lassúsága és középszerűsége állandónak mutatkozik, és hogy a kereskedelmi világ attól tart, miszerint a javulásra még jó darab ideig kellene várakoznia. A gazdagabbak minden nagyobbszerű vállalattól tartózkodnak, habár nyereséggel kecsegtet is, inkább a lehetséges nyereségről lemondanak, mintsem a szint oly lehetséges veszteségnek tennék ki magukat. Pénzükből tehát minél kevesebbet hoznak forgalomba, hogy váratlan események beálltával minél kevesebbet kockáztassanak. A kereskedőnél régóta főelv, minél kevesebb pénzt kevertetni, hanem minden fillért üzletébe fektetni, mely — már az úgynevezett „polgári“ nyereség mellett is — 25%-ot, sokszor pedig 50%-ot vagy még többet hajt. Most épen az ellenkező elvet követik s minél kevesebb pénzt fektetve áruikba, vagyonuknak nagyobb részét készpénzben vagy értékpapírban hevertetik. Legtetemesebb kereskedőink most egyszersmind legtetemesebb pénz- és értékpapír-birtokosaink, mi régebben nem volt úgy, mert a kereskedő azt a pár percentnyi kamatot keveselte, míg most a biztos 7—8%-ot, a kétséges 25%-nél jobban szereti. Másik oka a pénzhiánynak — miként ezt a múltkor az általános drágaságra nézve fejtegettük — a pénzhiánytóli félelem. Evvel is úgy vagyunk, mint az ezüst ágióval; minél inkább emelkedett az ágió, annál inkább sietett az, kinek ezüstre volt szüksége, hogy tetemes összeggel lássa el magát. Hanem épen e tetemes vásárlások mindig fölebb rágtatták az ágiót, s így csakugyan mondható, miszerint az ezüst ágió önmagából növekedett. így vagyunk a pénzzel is! Az, kinek nem most, hanem sokkal későbben készpénz kell, attól tartván, hogy a pénzhiány még inkább növekedhetnék, s a pénz még inkább megdrágulhatna — már most sem ereszti ki a krajczárt kezéből, hanem hetekre, hónapokra gondoskodik előre, s ezen tetemes összegeket, melyek addig még tízszer fordulhatnának meg, mármost elvonja a közforgalomtól. Nem egy bécsi kereskedőt nevezhetnénk meg, ki eddig — valahányszor heverő pénze volt — mindannyiszor ügytársainak váltóit escomptrozta, hanem most, mivel télen át Londonban vagy Párisban tetemesebb fizetendői vannak, a pénzt nem adja ki kezéből, mert nem tudja, kapja-e annak idején, minő feltételek alatt? Ez alatt természetesen a kisebb kereskedő is szenved, kinek váltói egyedül a nagyobbnak közvetítése által találtak vevőre. Harmadik oka a pénzhiánynak még az is, hogy a vidéki kereskedő otthon, hol mindenki ismeri, hitele veszélyeztetése nélkül nem igen kereshet pénzt, s így szintén nagyobb városokban, leginkább Bécsben keresi; ha pedig egy pár ezer forintot kézre kerített, innen elviszi és aztán minél nehezebben válik el tőle. Mindezen okok közreműködésének eredménye az átalános pénzhiány. A tervezett kereskedelmi hitelintézet ezen segíteni akarna, de mikor? A bankkal összekötendő földhitelbankot előbb akarják megnyitni, s minthogy a bank e végre részvényeket bocsát ki, nem lehet egy időben még egy második szinte részvényekre alapítandó intézetet létesíteni, mert akkor a sok részvény , mely a pénzvásárt elárasztja, egymást lenyomja.E szerint, miként mondjuk, a földhitelbanké lesz az elsőség; váljon nem sürgetősebb-e a kereskedelmi és iparbank, minthogy a kereskedő személyes hitele után él, míg a földbirtokos hitelezőinek reális biztosságot nyújt ? ez oly kérdés, mely az illetők részéről igen érett megfontolást érdemelne! A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irta JÓKAY MÓR. ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. A kis tündér háza. Folytatás. *) A boldogult Tarnóczy Mihály életében egyike volt a legjobb gazdáknak. Jó karban tartott vagyona megért kétszázezer pengőt. Teljes életében irtózott az adósságtól ; soha semminemű kötelezvény, váltó, vagy egyéb adóslevél azon megtiszteltetésben nem részesült, hogy az ő nevét leírva viselje, sőt e név aláírási iszonya annyira ment nála,hogy ha valami ártatlan bizonyítványt, vagy egyéb levelet kellett aláírnia, nevét mindig oly szorosan a végsőtök alá írta, hogy a benne levő hosszú betűk százai beleolvadtak a felettök levő írásba, ilyenformán biztosítva magát az ellen, hogy név aláírásából váltót ne csináljanak, melyre, mint sokszor gyűlölettel mondá, a legkeskenyebb fidibusz is alkalmatos. S lám hogy elesik az alma a fájától, egyetlen figyermeke, Béla épen nem ütött e tekintetben apjára. Ő már huszonhárom éves és tizenegy hónapos korában revocált mintegy negyven ezer forint adósságot s igen valószínű volt, hogy azután sem felejtette el a nevét leírni. Ez a jó fiú mindazon phasisokon keresztül ment, amiket a fiatal tékozlók meg szoktak érni; ruháit eladta, ha megszorult; adósa volt minden embernek, akivel valaha három szót váltott; el-el szökött, úgy hogy hírét sem lehetett hallani; engedte magát újságokban hirdettetni; bújósdit játszott egy csomó váltóügyvéd, pinczér, mesterember, mosóné , vendéglős és más egyéb fogdmegekkel esztendőkig; ha pedig pénzt kapott, az épen csak addig tartott nála, amig senkivel sem beszélt, egy jó szóra kiosztotta azt a legelső bolondok és semmiháziak között. Ha ma kifizették minden adósságát, egy hó *) Lásd F. Napló 1677-dik Máriát, múlva megint annyi volt neki, mert az tökéletesen mindegy volt ránézve, hogy a kapott száz forintért ezeret írjon-e alá, vagy tíz ezeret? Ilyenformán legokosabb dolog volt öt sorsára bizni és nem törődni vele. Az öreg Tarnóczy a leghiggadtabb phlegmával hallotta fia bohóságait, miket olykor hírül hoztak neki, s teljesen meg volt nyugodva abban a jövendő kilátásban, hogy majd mikor ő meghal, ezt az ő szépen rendezett birtokát milyen egyszerre dobra fogják ütni, hogy vezeti egyik üzér erre, a másik arra ökreit, lovait kötőféknél fogva. Béla fia ott fog állni a kerítésen kívül egy rész köpönyegben, egy kölcsön kért köpönyegben. Pedig milyen szép, milyen daliás fiú volt! mikor az országgyűlésen járt, minden leány, minden asszony utána volt bolondulva, mennyi szerencsét csinálhatott volna életében, ha nem olyan szeles bolond. Hanem már ennek mind vége van. Ezen segíteni nem lehet. Mikor az öreg úr érezte közelgő halálát, odahívta betegágyához leányát, Irént. Akkor még ez nem volt idősebb tizenöt évesnél, de már akkor is oly okos, oly figyelmes teremtés; anyja halála óta ő vezette az egész házi gazdaságot és pedig az öreg úr teljes elégültségére. Az ember a ránézésnél fogva alig merte volna ezt róla feltenni, hisz alig látszott idősebbnek tizenkét éves gyermeknél, oly finom, oly parányi volt; apró kezecskék, lábacskák, mikről alig lehetett elhinni, hogy arra legyenek rendeltetve, mikre más ember keze és lába; oly pici kis száj, és oly ártatlan, halavány arcz; hacsak ezek a nagy, komoly, eleven szemek nem hirdették volna, hogy az, akit mi gyermeknek néztünk első pillanatra, komoly, tiszteletre méltó belne, akivel okosan kell beszélni, és meggondolni, hogy mit mondunk előtte, mert ha balgaságot találtunk kiejteni, ő bizonyosan megigazít, s ha valamit nem tudunk, ő tudni fogja és megmagyarázza. Midőn betegágya elé hivatá Tarnóczy Mihály okos leánykáját, megmagyarázá neki, hogy egész vagyoni állapotja mennyiben áll? Előkeresteté vele az illető okiratokat, ott azokat elrendezve, csomagokba kötözteté s azután tudtára adá, hogy azok között melyik a legutolsó végrendelete. Kötelezvényekben közel kétszázezer pengő forintja volt, ez tisztán keresmény. Ezt az egész összeget Irénnek hagyta, hogy azt halála után rögtön minden gyámnoki őrködés nélkül kezéhez vehesse, vele rendelkezhessék szabadon. Négyszem között elmondá azután leányának, hogy ez a szép jószág, mihelyt az ő szemeit befogják, Béla kezére jut, mint ősi; azt pedig egy év alatt elfoglalják tőle azok, kik annyiban roszabbak a sírban lakó férgeknél, hogy az eleven embert eszik meg. A birtok, a kastély, a szép kertek kótyavetyére fognak jutni. Irén ne engedje azt idegen kézre szállni, hanem vegye meg, így az ő szerzeménye leend az. „Legalább te akkor nem fogod engedni, hogy szegény szerencsétlen bátyád az útfélen haljon meg.“ Ez volt az öreg Mihály úr szava. És minden akként teljesedett be. A mint ő meghalt, egyik idéző levél a másikat követte a tarnóczi ház kapuján s nem sokára eladó lett jószág és ház, s Irén azt atyja hagyatékából magához váltá, miáltal alig tizenhét éves korában a tarnóczi uradalomnak teljes hatalmú úrnőjévé lett. Tizenhét éves leány, tündéri szépséggel, és a mellett szabadon rendelkezhető nagy birtokkal nem igen maradhatott titokban a környék ifjai előtt. Az ilyen árvának örömest akad gondviselője. Hanem Irén nem olyan könnyen választott magának pártfogót, akit a jó magyar nők ezen megtisztelő czímmel szoktak nevezni: „az én uram.“ A ki neki ura akart lenni, annak őt előbb meg kellett hódítani. Ennek következtében soha Gyimóton és Karádfalván annyi kosarat nem kötöttek, mint a mennyit ez a kicsi parányi tündér kiosztogatott jók és gonoszak között. Utoljára elnevezték kis Turandotnak, aminek ő nagyon örült, mert legalább kevesebbet alkalmatlankodtak neki. Ő odahaza is igen jól találta magát. Tökéletes ura volt tetteinek; saját tetszése szerint választhatta házi körét. Hajdani nevelőnője, madame Rayon, beszármazott lengyel nő, kinek férje Francziaországban esett el a júliusi napokban, most rendes gondnoka, felügyelője, barátnéja, mindenese. Ez pörlekedik helyette, ahol kell, ez jól fut gazdaság, cselédség után, elfogadja, mulattatja a vendégeket, nyáron kirándulásokat rendez füvészeti, bogarászati nemes élvekkel összekötve, télen hangversenyeket rendez jótékony czélokra, és magasztalja a maga kedves tündérkéjét boldogok s boldogtalanok előtt. Azután van a háznál egy Czenczi kisasszony, született siketnéma, a kit még Iréné nagyanyja fogadott fel s a ki ereklyeként szállt leányról leányra; most már sokkal idősebb, minthogy évszámai után tudakozódni udvariatlanság ne lenne. Igen mulatságos teremtés. Arcza csaknem mumiaszerü már, ezer ránezra alkalmazva; azonban ezen ránezok mindegyike mosolyog; s miután a hölgyekkel közös vágy a gondolatnak másokkal közlése iránt benne a legnagyobb fokra van kifejlődve, a szokott orgánum azonban hiányzik hozzá, e miatt a néma beszéd legfurcsább játékaival szokta rendesen meglepni a reá figyelmezőt, minden ujjával, szemével, arczfintoritásával iparkodva megértetni vele közlendő eszméit. Az idegen rendkívül jól mulathatja vele magát. Hanem Irén igen komolyan, a legszivesebb tisztelettel szokott vele bánni; néma beszédén nem szokott mosolyogni s másoktól is rész néven veszi, ha abban mulatságot találnak. E két hölgyön kívül még egy csaknem mindennapos látogatója van Irénnek, a szép Dobokyné; igaz ugyan, hogy ez asszonyságot már huszonkét év óta hívják szépnek, hanem azért valóban szép , most is s nem kis igényt tart rá, hogy bájai elismertessenek; ha hozzá juthat, bele is szövi a beszélgetésbe azon históriai tényeket, miszerint L’Enclos Ninon ötven éves korában tartatott legszebbnek s Cleopatra hatvan felé járt, mikor Antoniust meghóditá. (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 18. Heckenast nyomdájából mint Heckenast kiadása ismét több magyar munka jelent meg. Múltkor említik a „Tudós leányá“-t, az „Olvasmányok“-at Sivorényitól. Dr. Otto „Nézleti oktatásmód“-ját, most meg Rohrer „bölcsészeti élő tan“-át és Jósika Júliának „Közlések a külföldről“ cziműs fiatal olvasók számára itt két kötetre terjedő apró elbeszéléseit említjük fel. E két kötet foglalatja: Pitcairn szigete és lakói. A villany csodái. A pók. Marieke és ebe. (Vázlat a flamand népéletből.) Néhány szó a szobrászatról. A hangyaháború. Aragó Ferencz. A papiros, kótoll, rajzón és pecsétviasz feltalálása és tökéletesítése. A palakőbányák Éjszak-Wallisban. Képek Angol-Canadából. Madárfészkek. A Salpêtriére Párisban . Mayerbeer, Liszt és Geraldy ottani látogatása. A sydenhami kristály-palota. Minden kötethez egy színezett kőrajz mellékeltetett. A két kötet ára 2 port. — A Greguss A. és Hunfalvy János által szerkesztett „Család könyvé“-nek 8-dik füzete megjelent következő tartalommal : „Egy kis zöldség* II. Nagy Pétertől (a növény physiologiai ismertetése.) „Vulkanismus“ Dr. Menner Adolftól (három fametszettel.) „Magyar hagyományok Attiláról“ (Thierry Amadé munkájának a f. évi „Revue des deux Mondes“ aug. füzetében megjelent utolsó szakasza.) „Tájékozás földünkön“ Hunfalvy Jánostól (hat fametszettel.) „Boszporus partjai (aczélmetszettel). „Egyveleg.“ — Hartlebennéb Hanák „A természetrajz elemei“ czimű munkájának hatodik javított kiadása is megjelent. E kiadás szövegébe 114 igen csinos fametszvény nyomatott. — A brassói kereskedelmi és iparkamara augusztusi gyűlésének tárgyalásaiból kiemeljük a következőket: A titkár jelentést ten a Büdös kén- és timsó rétegei megvizsgálására a szebeni vegyészi gyár igazgatójával tett útjáról. E vizsgálat eredménye kielégítő , e rétegek növelése sok időre elég nyersanyaggal fogná az erdélyi ipart ellátni. A kamara az e tekintetben teendő tudományos kémeléseredményét elvárja. Örömmel értesült a kamara Mannlicher pénzügyminiszteri titkár ur jelentése folytán a felöl, miként a Kálnoki Dienes gróf aranyos-rákosi vasbányájának kizsákmánylása és egy vasrudgyárnak Brassónak építtetése végett egy társaság részvéte nyeretett meg. E gyár tervezete s a társulat alapszabályai kidolgoztatnak. — Thierry „ Attilá“-jának jeles fordítója Szabó Károly , az Obernyik halála által megürült tanári székre hivatott meg a nagykőrösi főiskolai elöljáróság által. Szabó e megtisztelő meghívást elfogadta. — Ausztria gabnakiviteléről és ezüst behozataláról a berlini „Börzenzeitung“ írja : „Fontos momentumul tekintendő a pénzügyi viszonyok javulására nézve a gabonaeladás jelen állapota. Július és augusztustól kezdve a császári állam minden nemű gabonát nagymennyiségben vitt ki Sziléziába, Szász- és Bajorországba. A kivitel folytonosan fog hihetőleg a jövő év jul. haváig tartani. A kivitt gabona ára havonként 3—4 millió forintra tétethetik. A valutának javulását tehát bizonyosan e vásárlásoknak is lehet tulajdonítani. — Az ausztriai birodalmi államjavak 1802-ben hitelesen megbecsültettek és összeirattak. Akkor e javak területe 442 mérföldet foglalt el 111 várossal, 51 várral, 5471 faluval és 736 tanyával. A lakosság száma akkor tett 1,855,065-t. E számok azóta megváltoztak, miután az állam 38 millió értékű jószágot eladott. Ha azon adatok hitelesek, miknek alapján e jószágok értéke 238 millió frtra tétetik, akkor e 38 millió és a banknak átengedett 150 millió értékű jószágok leszámításával, az állam birtokában még 50 millió értékű jószágok maradtak. — A jövő 1856—ki évre szóló adókivetési patens, mely Ischlben múlt hó 30-kán adatott ki, a telek-, kereset -, jövedelmi- és házadóra nézve az előbbi év elveit tartja fen. Azonban a közvetlen adóra nézve a jövő évben a szükséges változások meg fognak történni. — A dunai fejedelemségek felmérése megkezdetett. A cs. k. mérnökkari tisztek, kik e felméréssel bízattak meg, e munkálatot két év alatt befejezhetni remélik. — Galicziából írják, miként ott a munkás kéz hiánya igen érezhető lesz. A sleziai kivándorlók inkább Galicziában telepednének le, ahelyett hogy Amerikában keresnek hazát. Bizony igen jó szolgálatot tennének azok, kik az ily kivándorlásokat vezetik, ha a figyelmet a termékeny föld- és munkáskézben szűkölködő Galiczia felé fordítanák. Bírói ítéletnél fogva a házastársak egyike sem kényszerítheti panaszlevél útján a másikat az ágy és asztaltóli elválás végetti folyamodás beadására, habár ez az ily lépés tételére jogosító érvek birtokában volna is. Ily kényszerítő folyamodás visszautasítandó. — Volkmann Robert, kinek zeneszerzői nevét hon és külföldön rég megalapitó, magasabb művészi becsű B-moll és kedélyes F-dúr triója, dithgrambja, magyar dalai, Chopin modorában irt keringője stb. legújabban egy Visegrád czimű terjedelmes füzettel lepte meg a zenekedvelő közönségét. E füzet zongorára szerzett 12 hangkölteményt tartalmaz, következő czimekkel: Eskü; Fegyvertáncz; Tor; Szerelem; Virányom; Menyegződal; Jósnő; Nyájdal; Hösdal; Apród; Szolimán; Salamon tornya. Úgy látszik, szerző e királyi lak történetének egyes szakait vette hangköltészete tárgyául, mert a színlap túlsó részén előre bocsátott magyar és német rövid szöveg „a hang-ábra könnyebb megérthetése végett“ Visegrád történetét foglalja dióhéjba. E szövegbe hihetőleg hibából csúszott Sz. Lajos király Sz. László helyett, ki lázongó rokonát Salamont a vár e nevű tornyába záratta. Egyébiránt a szerzőktől általában méltán elvárható volna, hogy több figyelmet fordítsanak az ilyenekre, valamint az irályra és ortographiára is, mi a zenemüvek szavaiban többnyire hibás szokott lenni. Továbbá, igaz, hogy nem bírunk zenemüszavakkal, de azért ne ertessük a fordítást s ne tegyük „Nyájdal“-nak a„Pastoralét;“ hagyjuk meg az olasznak, mi az olaszé. Próbálja meg csak valaki a „Csárdást“ más nyelvre fordítani. — A Heckenast Gusztáv urnak ajánlott jelen füzet, melynek czimlapján egy igen csinos metszet Visegrád várát Mátyás király korából -AnA.OTtHISBlJWuv' A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F é y a 1 után fordította Gerő. NEGYEDIK KÖNYV. Sulpice orvos. XII. Grignotte. (Folytatás. *) — Azt hiszi ön, gazda, hogy meghalok? kérdé, midőn a findsát visszaadd. Az öreg nevetni kezdett. *) Lásd Pesti Napló 1681. sz.