Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-19 / 1683. szám

100-1683. 6-ik évi folyam Szerkesztési iroda: gyetem-nteia 2-ik n­tev , 1 sí emelet, Szerkesztő szállása: Angal királynőhen cilmiett nailloda, 63-ik naím. A. lip •»llamirészét illeti nlndan közlemény m «Mrk»«itöséghei lntáz*nd«. Kira.at.dl.n­­.T.l.k «s&k Ismart kazaktíl fogadtatnak el. ____________ Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Péntek, oct. 16 Előfizetés föltételei: Pesten, hithez hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ u:„j„»^.pnvphr rlnn • 5 hasábos Petit sor 4 p. kr. Bélyegdíj, külön, 10 p. kr. n)raetmcliyt.n Uljd. Magén vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Fálárre.............................10 „ „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPLÓ October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással,4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, pct. Itt. Mi fogna annak következése lenni legvalószínűbben , ha ez országban mesterséges néptömöttség eszközöltet­nék? I. Hogy akármely idegen nemzet és or­szág népének miveit és vagyonos részét engedje át a magyar telepítésekre, azt kívánni, sőt m­íg a honszeretet erényéül megmarad az emberek keb­lében, hogy a mivelt és vagyonos nép hagyja el hazáját azért, hogy bizonytalan sorssal és jöven­dővel Magyarország munkáskéz-hiányát pótolja, józanul várni sem lehet. — Ugyanez áll az ausz­triai birodalom akármely koronaországáról. És va­lamint más koronaország helyben meggyökerese­dett, azonkép csak egyik magyar vidéknek a hely­beli körülményekhez szokott népét is a másik vi­dék javára felzaklatni nemcsak államgazdászat el­lenes, de valóságos politikai bűn volna. Hogy viszont idegen tartományok vagyontalan felesleges népének helyt adjunk, ahhoz ismét or­szágunk sokkal népesebb, mintsem az abból egye­temes jóllétünkre háromolható haszon által a tele­pítési költségeket visszatérhetni, még kevésbbé pedig a nemzeti vagyonba legmagasabb kamatra befektethetni remélhetnék, így csak is az ausztriai birodalmi tartományok talán valahol felesleg, de mindenesetre vagyonta­lan népe az, mely e tömeges új telepítéseknél kér­désbe jöhet. Ha az ausztriai birodalom akármely tartományá­nak népességét más európai országok viszonyos népességéhez mérjük , azt még túlszaporodott­­nak mondani sehol sem lehet. Lombardia és a ve­­lenczei királyság, melyeknek viszonyos népessége a legmagasabb a birodalomban, sőt az európai tartományok közt is szembetűnő helyet foglal, még eddigelé sem sürgetést nem tesz, de csak vágyat sem mutat a tömeges kivándorlások iránt. — Cseh-­­ és Morvaország, azután Szilézia azon tartományok, melyek a telepítéshez főkép népet adhatnának , de ezek is inkább csak az iparos osztályhoz tar­tozó és csupán kézi munkából élő vagyontalan lakosaik közöl, mert mint más alkalommal kimutat­tam, a földmivelő népesség ott sem mutat felesle­ges arányt. Jutott-e az a telepítési kérdésnél valakinek eszé­be, hogy Árva, Thurócz, Zólyom, Bars, Liptó, Sze­­pes, Gömör, Beregh-Ugocsa, Ung, Sáros, Sopron, Vas, Zala sat. megyék népességét mesterségesen szaporítsa ?. — Főkép a tiszavidék az, mely itt számításba szokott jönni; névszerint pedig a buda­pesti és nagyváradi közigazgatási kerület. — Te­gyünk azért számítást e telepítendő rész és a né­pet adható tartományok közt. Népesítendő. Nagyváradi kerület 6­­­359/100 1,459,119 2,378 Budapesti 9 6099/ 1,599,819 2,626 ___________Összesen 1122273/ 1 3,058,938­ 2,503 Nép eladható. Csehország 90287/ 4,409,900 4,884 Morvaország 38627/ 1,799,838 4,662 Szilézia 8959/ 438,586 4,900 Összesen 1137860/ 1­6,648,3241 4,824 összítsük a kettőt s vegyünk közép­arányt. Népesítendő. Hogy e középarányu □ mértföldenként 3,733 lélek népessége meglegyen a népesítendő magyar tartományoknak , összesen 4,561,726 lélekkel kellene bírni azok népességének, s igy a népet adó tartományoknak a most meglevőhöz kellene adni 1,502,788 lelket. A telepítés sürgetői, kik csak mintegy hat mil­lió telepítendő népességet számítanak, ezzel alkal­masint meg nem fognak elégedni, holott tömörebb népességűnek ez országot sem követelhetik, mint milyeneknek a népeladók maradnak, és legelső legvalószínűbb eredmény a népesités barátainak e mennyiséggeli elégedetlenségök. — Mind a mel­lett a másfél milliót haladó népszám illendőleg je­lentékeny marad. — Mit fogna azonban nyerni Magyarország e népesség által? —E nép vagyont nem, miveltséget és a mienknél több mezőgazda­sági kifejlettséget és tudományt is alkalmasint ke­veset fogna hozni az országba, és ebből követ­keznek a többi eredmények. Csodálatos, hogy Magyarországnak épen azon részén látjuk leggyorsabban emelkedni mind a föld örök árát, mind a haszonbért, mely a telepítésekre ki van nézve.­­ Ismét különös, hogy épen ezen részek adnak legtöbb gabonát, és mezőgazdasági nyers termékeket mind bel, mind külkereskedésbe, hol legkevesebb a népesség. Sőt bár számmal ki­mutatni nem tudom, miután iparkamráink még efféle kimutatásra anyagot nem szolgáltattak , de bátran el merem mondani, hogy az egyéb birodalmi különösen a népet adandó tartományok ipartermé­kei szinte épen ezen vidékeken találnak maguknak legjobb és legnagyobb piaczot. Míg e különösségek azt teszik nem gyanítható­­vá, hanem tökéletes bizonyossá , hogy a nép mesterséges szaporítása , bár­mily vagyonta­lan és földvételre teljesen képtelen fogna is azon nép lenni, mindenesetre mesterséges emel­kedést idézend mind a haszonbérben, mind a föld örök árában elő, mely körülmény annyival inkább szaporítja a telepítés költségeit, minél inkább ter­hére esik az ügy kivitelének a telepítendő nép va­­gyontalansága, addig ugyane kölcsönösségek be­bizonyítják azt, hogy az ausztriai birodalom tömö­rebb népességű tartományainak épen nem az áll érdekükben, hogy a szaporodott népesség által ér­tékükben mesterségesen emelkedett magyar föld­birtokokon minél több szál eméssze a készletet, hanem hogy a termelési eredményt épen hagyó módok által szaporodott termékeiből minél többet és olcsóbb áron juttathatván e vidékek az ő szá­mukra, fejlődő miveltségek szükségeinek kielégíté­sére iparos piaczán is egyúttal annál több pénzt adhassanak forgalomra. — Közpéldabeszéd pedig, hogy a sok cseléd és sok napszámos megemésztik a gazdát! 6. térfogat átalános esik □ Tartomány neve: osztrák □ mfre mildekben népszám lakos Magyar tartományok 1222 1­3,058,938 2,503 Népetadható birodalmi tartományok 1378­­­6,648,324 4,824 Összesen 12600­­­9,707,324­ 3,733 A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irt. JÓKAY MÓR. ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. A kis tündér háza. Folytatás. *) A szép Dobokyné egy sajátszerű szenvedélyéről is­meretes a környékben. Milyen boldog sorsuk volt a classicus költőknek, a­kikre nézve meg volt határozva a hét főerény, a hét fő­bűn, a hét főszenvedély ; csak embert kellett találniok, a­kit beleillessenek, s készen volt a classicus mű, csak commentátorok kellettek hozzá. Pedig Dobokyné szenvedélye akkor is bizonyosan ismeretes lehetett már, hanem talán nem ütötte meg a classicitas mértékét : — sokkal mulatságosabb ez, mint hogy vétek lehessen és sokkal gyászosabb, mint hogy erénynek nevezzük; — a derék asszonyságnak a há­zasságszerzés volt uralkodó szenvedélye. Nem létezhetett miatta békével fiatal férfi és leány, hogy valami után beléjük ne kötött legyen ; mielőtt észre vették volna, összebeszélte őket, hanem azután hibái jóvá tévéséül ugyanannyi házasságot el is rontott. Előbb megcsinálta, azután elrontotta, m­ilyenformán ret­tegés volt reá gondolni mind a házasságon kívül, mind az azon belül élő férfiaknak és némbereknek. S hogy ez a törekvés tisztán szenvedély volt nála, azt ő saját magán is bebizonyította. Tíz év óta volt özvegy; ezalatt legalább ugyanannyiszor járt jegyben, s ugyan­annyiszor bomlott fel leendő házassága ; néha már épen az oltárnál mentek széjjel. Vagy szerette a férfit, a­kit választott, de nem becsülte, vagy becsülte, de nem szerette; vagy szerette, de az nem szerette őt, vagy becsülte, de az nem becsülte őt; — az Isten őrizzen, hogy tovább folytassam ezt az öszszeállítást, a­mi ha­ *) Lásd P. Napló 1682-dik számát.­ sonlatos volna a kulcs nélküli lakat theoriá­­jához! Hogy e szerint valahányszor megjelent a Tarnóczy­­kastélyban, mindig volt valakije in petto, magyarul mondva „a begyében“, azt előre lehet gondolni; a kör­nyék valamennyi fiatal embereinek a neveit sorra pró­bálta már a kulcs nélküli szívhez, de egyik sem nyitotta azt fel. Irén nem akart semmiről hallani, s ha valakit nagyon dicsért előtte szép rokona, azzal tré­fálta vissza : „hogy ha olyan derék ember az, miért nem megy ő maga hozzá ?“ Azon az estén, hogy a három táblabiró körútját vé­gezve a környékben, Tarnóczra, mint végső állomásra betért, épen jelen volt Dobokyné kis rokonánál; hanem ezúttal nagyon roszkor jött, mert az udvar, a pajta, a pitvarok mind tele voltak éhen holt tótokkal, a kikkel a háznép minden tagja rendkívül el volt foglalva , maga Irén ott működött mindenütt, hogy ételükről, ruházat­­iukról gondoskodjék, s ha Dobokyné felkereste, csak annyit nyert vele, hogy a kezébe nyomott vagy egy ir­­tóztató nagy ollót, hogy segítsen neki ingeket, mellé­nyeket szabni a szegény emberek számára egész vég­vásznakból, varrta az egész házi cselédség, vagy a konyhán állította dologba, rábizva egy egy nagy főző­­kanalat, melylyel irtóztató üstökben főző gombóczokat kellett rendben tartania, vagy felkérte, hogy az ételki­osztást segítse végrehajtani, mely rendkívüli munkáktól a derék asszonyság egyre árulkozott. Ha neki ezeket a nyomorult parasztokat így kellene látni napokig, ő nervosába esnék, ő rajta még a mág­­nes-cura sem segítene; ő teljes életére szerencsétlenné tenné magát. Pedig ez a látvány mindennap szaporodott, nem hogy fogyott volna; a szegény ínséges nép csak oda tartott, a­hol enni adtak neki. Irénnek alig volt már annyi helye a kastélyban, mennyin maga és vendégei megszorulhas­sanak, alig jutott ideje olvasásra s gyakran megesett, hogy saját maga, hozzá tartozandóival együtt csak késő este jutott az elhalt, elázott ebédhez, a nagy szolgálat miatt. Hanem azért Dobokyné nem hagyta el a házat, sem ideglázba nem esett; most megint volt valakije, a­kit­­ mindenesetre elő kellett hozni Irén előtt : egy derék fiatal ember, a­kinek annyival több kilátása lehet Irén hajlamát megnyerhetni, minthogy az instellationalis bál­ban tánczolt is vele s mint az ifjú ember maga dicsek­t­szik, egy bokrétát kapott is Iréntől emlékbe, melyet­­ szüntelen szivartárczájában hordoz, neki is megmutatta.­­ Erről azután van mit hallani Irénnek. Nem állhat meg, nem ülhet le egy pillanatra, hogy Dobokyné valami fur­csát ne mondjon neki a derék Csejti Gazsiról, a­ki mi­lyen ügyes, derék fiatal ember, milyen qualificált ifjú, micsoda carrierje van neki, már­is tiszteletbeli főjegyző, fölségesen lovagol. Azután következnek a féltréfás pél­­dálózások a bálban töltött kedves órákra , bizonyos ott feledett bokrétákra, mik miatt a szegény kis leánynak egy pillanatig sincs helyben maradása. Késő este végezte el a takarítást Irén, kinek ilyen roppant nagy családról kellett gondoskodni, s miután meggyőződött róla, hogy házán belül senki sem ma­radt éhen, épen akkor érkezett egy új csoport udvarára, kiket egy megyei hajdú vezetett odáig. A hajdú engedelmet kért, hogy a kisasszonynyal rög­tön szólhasson. Felvezették hozzá. Néhány percz múlva maga lejött Irén az udvarra, az után érkezett csoport közől kiválasztotta azt a kis hat éves leánykát, öreg apjával együtt s felviteté őket saját előszobájába, ott ágyat vettetett számukra, a többieket elhelyezteté a még üresen álló csűrben. Dobokyné most kezdett még csak az igazi ájulás­hoz. Ez a leány már az előszobába is behordja a kol­dusokat ; az ember ki sem mehet , a­nélkül, hogy keresztül ne lépjen rajtuk, az ajtón keresztül kény­telen hallani nyöszörgéseiket , sopánkodásaikat ; ha vasból volna az ember idegzete , még­sem állaná ki. Ez a három némber itt a háznál, ez mind más, ezek kiállják . Irénben épen semmi érzékenység sincs, az a volt nevelőnő még orvosi tudományokat is ta­nult, tehát szinte érzéketlen. Czenczi kisasszony pedig nem hall semmit, de oly sensitive hölgy, mint a szép Dobokyné, képes halálra ijedni, ha valami ilyen borzas fejű koldus azt találja neki mondani éjszaka, hogy­­ adjon egy darab kenyeret. Hanem azért még sem szökik meg a háztól. Fülhegy­­gyel kivette a hajdú beszédéből, hogy éjszakára a me­gyei körutazó küldöttség ide fog betérni s másnap itt fog határozatot hozni a rögtöni teendők felöl. Itt Dobo­­kynénak okvetlenül jelen kellett lenni- Ha Dobokyné so­ha egy regényt sem olvasott volna életében, pedig sokat olvasott, még­is igen természetesen így kellett okos­kodnia : a küldöttség tagjai között van egy fiatal ember, derék, okos, férfias ifjú, ez meg fogja látni Irént, Irén meg fogja látni őt, egymásba szeretnek, s azzal a re­gény be van fejezve. Dh ebből semminek sem szabad lenni! Hát akkor a szegény Csejti Gazsi hová legyen ? Dobokyné annak szánta Irént, és most más constellaliókat nem szabad az ő számításai közé keverni. Azonkívül egy még különösebb oka is volt le nem fe­küdni addig, a­míg a küldöttek meg nem érkeztek, ha­nem felvirrasztani Irénnel együtt és ájuldozni attól a gondolattól, hogy ennyi meg ennyi vég­vásznat mind maguk a háziak varrjanak fel ingeknek rongyos emberek számára. A küldöttség elnöke az alispán ezelőtt tizenhat esztendővel az ő nyilatkozott imádója volt. Akkor még nem volt alispán, hanem csak kezdő tiszti ügyész. Dobo­kyné igazán érzett iránta hajlamot mint ifjú leány, ha­nem a közben megkérte kezét Doboky úr, ki igen nagy birtoka volt és főbírói hivatalt viselt, s biz­t elfelejte a fiatal ügyészt a főbiró kedvéért s annak lett nejévé. Később elégszer megbánta ezt. Doboky úr egy tiszta­újítás alkalmával kimaradt hivatalából, erre következett az, hogy miután befolyását vesztő, osztozatlan testvérei, kiknek osztályrészét bitorolta, beperelték, exequálták, csak a saját harmadrésze maradt neki. Lippay ellenben mindig magasabbra lépett, majd másodalispán , végre első alispán lett; megnyerte őseinek egy régi zálogos perét, mely rögtön nagy uradalmakhoz juttatá, s első tekintély vált belőle a megyében. A szép Dobokyné nagyokat sóhajtott, hogy ha erre gondolt, s midőn ez alkalommal megtudá, hogy Lippay ide fog jönni, az a gondolatra támadt, ha nem lehetne-e tizenhat évet kifelejteni az élet sorából s ott kezdeni, a­hol félbenszakadt. Lippay az ő férjhez menete után még csak kísérletet sem ten a nősülésre, nem volt legkisebb híre, hogy va­laha bárkit megkért, megszeretett, vagy még csak biz­tatott volna is. Ez jelent valamit. Itt szikra van a hamu alatt. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 19. A gazdászatról és ennek az élelmi czik­­kek drágaságára hatásáról múltkor közlött nézeteinket to­vább fonva megjegyezzük mi is, miként a nép gazdászati miveltsége soha sem mutatkozik feltűnőbben, mint ép a szükségelt élelmi­szerek megfogyatkozása idejében. A miveltségi fokozat meghatározására nézve kevésbbé fontos körülmény az, mint fogadják a vagyonos, a miveit s a for­galom törvényeit ismerő osztály tagjai a drágaságot, ha­nem a fogyasztók nagyobb és különösen azon részének magatartása a drágaság ideje alatt, melyet e viszonyok legérzékenyebben érintenek, tüntetheti fel legvalódibb vi­lágban a nép miveltségét. E jelenségeket vizsgálva úgy találjuk, hogy a nép bizonyos előítéletek súlya alatt él, mik nem engedik, hogy a valódi okokat felismerhesse, hogy tájékozási pontokat találjon, hogy a forgalom törvényei­hez alkalmazza a jelen szükségletét s a jövő iránti rend­szabályt. A nép legnagyobb része azt hiszi, miként a kor­mány rendszabályai áttal hathat az élelmi czikkek drága­ságának p. o. a hús árának, leszállítására. Mi is elismerjük ezt s tudjuk, hogy a drágaság nem az ily rendszabályok hiányából támadt s igen csalatkozik azon t. bécsi lap, mely e tekintetbeni elmélkedésinket megczáfolni igyekezett, ha azt hiszi, miként mi oly rendszabályok életbeléptetését óhajtjuk, mik a forgalmat ne csak ellenőrizzék, hanem meg is akaszszák. Midőn a község és a vagyonosok philan­­tropikus intézkedését szükségesnek tartók, épen ez által adtuk jelét azon felfogásunknak, hogy a jelen közdrágasá­gon kormányi rendszabály nem segíthet. Nem az általános és a forgalmi törvényekben gyökerező bajok megszünte­tését, hanem a helyi ínség enyhítését vártuk az oly intéz­kedésektől. Ez intézkedések nem akasztanák meg a for­galom szabad menetét. De hiszen elég világosan kifejtet­tük a drágaságról és a húskérdésről írott czikkeinkben, miként a drágaság egyik fő oka gazdászatunkban rejlik.­­ Hiteles oldalról érkezik hozzánk a tudósítás, miként azon javaslatok, melyek a kereskedelem és ipar felsegé­­lésére állítandó és a birodalom egész területére kiható hitel­intézet ügyében a cs. kir. A p. Felsége elé terjesztettek, az elvre nézve a legmagasb jóváhagyást megnyerték volna s hogy a szükséges modalitások meg­­határzása végett azok a m. pénzügyi minisztériumhoz uta­­sittattak. A kereskedelem és ipar szükségleteinek megfe­lelő e határzat kivitelénél fő tekintet leen, mindenesetre a nemzeti banknak a jelen viszonyok kívánalmaihoz alkal­mazandó rendszabályaira. E rendszabályok életbelépte­tése nemsokára szintén remélhető. — A „Családi lapok“ tegnap kiadott 7-ik száma már az új szerkesztő Klezsó József szerkesztése mellett jelent meg. Közöljük tartalmát az olvasó közön­ség tájékozása végett. „Viszonlátásul“ beköszöntő czikk a szerkesztőtől. „Reményem“ költemény Mindszentitől. „Hadad urnéja“ elbeszélés Erdély történetéből Nagy Mik­lóstól. A családanyához“ költemény Talabértól. ,,Barce­lona“ (Egy magyar utazó naplójából) ...töl. „Százszor­szép Ilona“ néprege Garay Alajostól. „Szemle az élet, is­kola, irodalom és művészet terén.“ „Kortünemények.“ Az „irodalom“ rovat Szontagh „magyar egyezményes philosophiáját.“ „a pesti növendék papság magyar egy­házirodalmi iskolájának munkálatait.“ Rumüller „Világtör­ténetét“ és Rodowitz Siegelindejét ismerteti. A „Művé­szet“ rovatban a műegyletről értekezik s a sept. n­odt. huvi műtárlatot ismerteti Bulyovszky Gyula. „Esti ol­vasmány:“ A redemtorista alkuszok Blümelhuber Ferencz­­től. „Hirfüzér“ Pest: Sz. István társulati nagy­gyűlés. — Esztergom : Gr. Károlyi István. „Vegyes :“ A suezi csa­torna. — A népszerű s úgynevezett ponyvairodalmi ir­atkák ügyében, a sz. István-társulat igazgatója a f. hó 11-kén tartott közgyűlésben jelenti, miként sokkal na­gyobb részvétet remélt azon felhívások következtében, melyeket az ország minden vidékeire, különösen a búcsú­­helyekre szétküldött, mert a­mi beérkezett, az nagyon ke­vés. E részben talán még be kellene várnunk a további eredményt, mert, ha jelenleg megbukik ez ügy, akkor azt többé alig lehetene feléleszteni. Sokan azon véleményben vannak, hogy ez ügyet jó lenne azonnal megindítani. Igaz­gató úr azonban óhajtaná, hogy bővében legyünk a tár­gyaknak, miszerint megválaszthassuk azokat. Egy pár apró költeményt magánosan kiadni nem érdemes; legalább egy­évnyi nyomtatványt kellene adni egyszerre; olcsóbbra úgy sem szabhatni az árt, mint egy krajczárra. Az volna czél­(Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET­ A „Szent­ István-társulat“ folyó hó 11-be­n tar­tott közgyűlésén tett elnöki jelentés. — Lapunk 94-ik számában értesítettük a t. közönsé­get általános vonalokban a sz. Istvántársulatnak f. hu

Next