Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)
1856-02-14 / 1779. szám
gyök a faizás törvényes élvezetében vannak, számukra ezen használat helyébe azon földesúri erdőből, melyben ekkorig a faizást törvényesen gyakorolták, egy azon haszonvételnek megfelelő rész hasittassék ki; a fönmaradó erdőtér pedig a földesurak teljes tulajdona maradjon ; mindegyik fél a számára kihasított erdő-részben minden erdei haszonvételre teljes joggal bírjon (természetesen az erdőrendőrségi szabályok megtartása mellett); ha pedig az egykori földesúr az erdők elkülönzésénél magának egyes haszonvételeket föntartott, ezeket a volt jobbágyok kötelesek legyenek megváltani. (Folytatása köv.) Magyar akadémia. Február 11-kén nyelvtani szakosztály ülése. Tárgy : Hunfalvy Pál és Czuczor Gergely felolvasása. Hunfalvy lev. tag folytatta a jan. 14-ki ülésben megkezdett előadását a hangsúly működéséről a magyar nyelvben, befejezőleg a széphangzatról is tevén néhány érdekes észrevételt. A hangsúlyt illetőleg előadta mindenekelőtt a személyi névmások változásait és változtatásait, mikor név- és igeszókhoz járulnak, mint ragok. Értekező szerint mind a névszók, mind az igeszók, a szerint, a minő változásokat veszünk azokon észre a személy ragok előtt, négy négy rovatra oszlanak. Az értekezést, mint tudjuk, egész terjedelmében hozza aMagyar nyelv eszete nem sokára megjelenő füzete. A helyett tehát, hogy itt az egészből hiányos kivonatot adnánk, csak figyelemterjesztésül közünk némi általánosságokat, némi töredéket. Hunfalvy értekezéseiben — ezt mindenkinek el kell ismernie, bármely iskolához tartozzék nyelvtudósaink közt—mindig sok van, ami megérdemli, hogy a szakemberek komoly gondolkodásuk tárgyává tegyék. Szerinte a nyelv, igen helyesen, nem valami külsőleg összeragadt valami, hanem léteges alakulás, melyben minden tényezőnek megvan oka és következménye. S a nem szaktudósoknak is örömére szolgál, látnitok, miként hat e fáradatlan kutató szellem mindig mélyebben és mélyebben a tudomány aknáiba. Meglehet, hogy téved egyben másban, de hiszen ő nem követel csalhatatlan árut. Az ő tudománya oly szerénységgel párosul, amely örvend a fölvilágosításnak, bárhonnan jöjjön, s amelynek nem azért fáj a részvétlenség, mivel talán érdemeit nem ismeri el, hanem mivel senki sem érzi inkább az ügy fontosságát. Mai felolvasásában különösen föltűnt eredetisége által azon különbség, melyet a látszik és alkuszik, aszik—féle igék közt kiemelt, s mely külsőleg abban áll, hogy amazokban az sz megmarad, ezekben vagy elváltozik, vagy ki is marad, például: látszék, látszott, látszandik, látszat; míg a másik esetben alkuvék, alvók vagy aluvék, alkudt, aludt, alvás stb. A személyragok után tárgyalta értekező a viszonyílókat, mikor személyragosan állanak, és mikor ragok. Ezek akkor az idomulás háromféle fokán jelennek meg, s a szerint különbözőleg is hatnak. Amelyek még önálló szók, azok nem engednek a hangegyezésnek, nem is hatnak a törzsre, p. o. kor, kép, ért; azért: éjfélkor nem éjfélkor ; atyakép , nem atyakáp stb. Amelyek csak szatagok, azok engednek a hangegyezésnek és hatnak a törzsre is, p. o. n á t, h o z, tü I stb.; honnan : békével, atyával stb. Végre a melyek csak egy betűből állanak, azok legtökéletesebb ragokká lettek már, mint t és k. p. o. atyát, atyák stb. Mi a széphangzat törvényét illeti , ez abban nyilatkozik értekező szerint, hogy a jellemző mássalhangzóhoz hasonul az előző vagy követő másik mássalhangzó: így lett a meg ből ting, semnkitből senki, s viszont látj-ból láss stb. Kérdés ezek szerint: működik-e igazán a hangsúly a nyelvben akkép, hogy változásokat idéz elő a szótörzseken, képzőkön, meg ragokon? továbbá: működik-e a szép hangzat törvénye annyira, hogy betűhasonlítást (assimilatio) idéz elő? A nyelv maga felelhet e kérdésekre, de csak annak felel, aki előítélet nélkül vizsgálja. Úgy hisszük,Hunfalvy oly nyomozást kezdett meg, amely, bármi eredménye legyen, a nyelvtudomány lényegéhez tartozik, s azért mellőzhetlen. Ugyan ez ülésben Czuczor rendes tag olvasott némi mutatványt nagy szótárából, melyen évek óta nagy szorgalommal dolgozik. Azt hiszem, leginkább megismertethetem a tudós férfiú rendszerét, melyet e szótár írásában követ, ha mai felolvasásából egész terjedelmében közlök egy pár szót. E mutatvány, úgy hiszem, nem csak a szaktudósokat érdekli, hanem általában mindazt, aki az irodalommal foglalkozik. Ne vegyék íróink kicsinyes dolognak, mely nem volna méltó figyelmükre. Sok ily apró szócska van nyelvünkben, melyekkel úgy nem tud bánni íróink nagy része, mint a kezdő színész kezeivel. Ilyen az is, s az igehatározók meg, föl, el stb. szófűzési rende. A se és s e m-re nézve pedig azt sem tudják sokan, hol kell az egyiket használni, és hol a másikat. Üssük föl tehát Czuczor nagy szótárát és kérdezzük meg e derék nyelvészünk tekintélyét. (A közelebbi szám tárczájában.) CSENGERY ANTAL: TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Adalékok az 1241—1242 diki tatárjárás törtéténelméhez. A mongol-tatár hadak Magyarországot 1241-ben nem annyira mintegy vaktában elözönölték, hanem inkább eleve megállapított terv nyomán elfoglaltak. Chinai történetírók szerint öt különböző oldalról, nyugati forrásaink szerint négyről, támadták meg őseinket: Batu keletéjszakról , Pajdár északnyugatról, Kadán keletről, Szubutaj-Boghador délkeletről rohanván meg a magyar korona birodalmát. Schuller Károly, Erdély nagyérdemű történetnyomozója, azon monographiájában, melyet a tatárjárásnak Erdélyre vonatkozó részleteiről az „Archiv für die Kenntniss von Siebenbürgens Vorzeit und Gegenwart“ első kötetének 32 s kk. lapjain közzétett,ezen délkeletről történt megrohanást kétségbe vonja. Helytelenül: „Bochetor (Boghador) autem — írja Rogerius — cum aliis regibus fluvium qui Szereth dicitur transeuntes, pervenerunt ad terram episcopi comanorum, et expugnatis hominibus, qui ad pugnam convenerant, coeperunt terram totaliter occupare;“s a különben is teljes hitelt érdemlő férfiú ezen állítását Bélának 1254 november 11-kén a szentszékhez intézett s Cseles által a Vaticanában feltalált levele minden kétségen kívül helyezi. „In confinio cumanorum, ultra Danubium et Bulgáriam, per quem etiam locum tempore invasioni regni nostri ad nos halmit aditum exercitus tartarorum . . .“ ezek a király szabatosan formulázott, tehát világos értelmű saját szavai. Fér. Cod. Dipl. IV. 2,221.) Szubutaj-Boghador hadának telepei közel estek a Duna torkolatához, honnan kiindulva, nemcsak részt vett a magyar korona tartományainak meghódításában, hanem eldöntő befolyással is volt a sajóparti ütközet fejleményére. Ezen adatot a dhinai irodalom tartotta fenn történészetünk számára. Szubutaj, melléknevét: „Bophador“ azaz „a hős“ rendkívüli vitézségének köszönhető, mely Dzsengisz khánnal azt mondatta róla, hogy nincsen mongol, ki vele vitézségben mérkőzhetnek. Eljárása Magyarországon is igazolta a mondást. A den Batu hadai átjöttek a Kárpitokon, rögtön felelem szállotta meg őket, mert a magyarnak harczias hite neve a mongolk ősi tanyájáig is elhatott vala. Joannes de Pano Carpini, IV- dik Incze pápának 1246-ban követe a mongol kitartóknál, írva hagyta: „És ha Magyarország lakosai el nem bujdosnak, ha férfiasan ellenállanak, akkor határaiktól még búcsút vesznek a mongolok, mert ezek megijedtek olyannyira, hogy el akartak szaladni mindnyájan. Batu kivont karddal elejökbe állott, mondván : Soha se szaladattok, mert közületek máskülönben egy sem fog megmenekülni, és ha meg kell halnunk, haljunk meg valamennyien, mert bennünket is végveszély fog érni, mint Dzsengisz khán jósolá , és ha annak eljött ideje, várjuk férfiasan magunkra.“ (Hakluyt’s Collection of the early voyages, travels and discoveries, I. 24 s kk. 11.) Batu felvillanyozta embereit szónoklatával, hadait magával ragadta a vezér. De ennek szívébe is beférkezett a rettegés, midőn a Sajónál egymással szemközt állott a két tábor. A chinai történetírás, név szerint a „Szinhung-kian-lú“ czímű munka tizenhetedik könyve tudtunkra adja, hogy ekkor Szubutay-Boghadot tartotta fenn a khánban a lelket. „Térj vissza, ha úgy tetszik,— mondá Batunak — engemet mi illet, én csak a Thona (Duna) vizénél fogok megállapodni, a magyarok végképeni meghódítása után.“ S ezzel előre rohant, nyomában Batu: övék volt a diadal. (Nouveaux Melanges asiatiques, ou recueil de morceaux, de critiques et de mémoires relatifs . . . . á l’histoire et à la géographie des nations orientales, par M. Abel-Rémusat, II. 96.) Meglepő, hogy nemcsak napját nem tudjuk a sajóparti résznek, de bizonyossággal még a hónapot sem, melyben az megtörtént. A chinai források viszonylag keveset mondanak a mongolok európai hadjáratairól; magának a mongol irodalomnak történészek művei jóval újabbak, s pontosság és hitelesség szempontjából különben sem mérkőzhetek akár a dunaiakkal, akár a persákkal;a nyugati chronisták pedig, név szerint a mieink, rémülésekben megfeledkeztek a borzasztó napot, valamely missale kalendáriumába jegyezni, s lehet, hogy egész szabatossággal még tudomásunkra sem jutott az iszonyatos caosban. Annyit bizonyossággal tudunk, hogy márt. 17-kén még Pesten volt Béla, s hogy május második felében már Zágrábból irt a pápának. E levelében azt mondja, hogy a tatárok husvét tájban (circa festum resurrectionis) hatalmaztak el Magyarországon . 1241- kert husvétvasárnap március 31-dikére esett. Egy másik levelében említi , hogy túl a Dunán még tíz hónapig tartózkodott, midőn az ország keleti fele már a tatárokat uralta (per decem menses contradiximus tartaris). Egykorú feljegyzésekből tudjuk, hogy a mongoltatár had 1242 januariusban árasztotta el a dunántúli részeket. Ezen adatok alapján s kivülök még néhány más emlékén, melyeket részben Fejérnél, részben Palacky regestái között talál az olvasó, április első felébe, talán épen elejére tehetjük a sajóparti ütközet napját, nem több s nem kevesebb positivitással, mint amennyi hozzávetés és Inductio útján eszközölhető. E tárgyban az eleddig felmerült anyag aligha fog még tetemesen megszaporodni. A tatárjárás történelméhez már jóformán együtt vannak az adatok. Világuknál felgyulhat az Ítészet szövétneke, irányadásul a művésznek. Korábbi kísérletemhez, mely e nelastus évek eseményeit „Magyarország történetében“ vázolja, csatlakozik most egy második, mely a tatárjárást különös czéljához képest részletesebben és más alakban tárgyalja. Ha sikerült-e legalább részben elégítenem ki a tudomány és művészet kívánalmait, arról ítéljen az olvasó. SZALAY LÁSZLÓ: PESTI NAPLÓ. Pest, febr. 14. A folyó évi költségvetés szerint kincstári építkezésekre 46 millió fát vehetett ki, mely összegből 12 millió forint köútépitésre, 4 milliónál valamivel több folyószabályozásra, mocsárszárkásra s kikötő-épitkezésre, mintegy 29\ millió ft vasútépítésre s 205 0e0 fit uj lávida-vonalakra fog forditatni. E költségvetési tervezet szerint ez évben • Száva és Dráva menybeni elvonuló út gátainak emelése, a verestorony-utszoros kijavítása s az ojtozi utszoros megnyitása kezdetik meg A folyamszabályozási költségvetésből 435.000 pft a Duna-, 450,000 irt a Tisza-, 83.000 a Száva és Kulpa szabályozdá a határozatik. A Seinbrück-Zágráb-Károly város-sigt bhi vasútvonalra 750,000 irt számittatik s ez évben a Kassadebreceni (21. m. f. hosszú) ; a debreczen-lidányi (5% m. f. h.) ; püsfön váradi (9 m. f. h.) , temesvár-aradi (74 m- f- h.) távida-vonal fog megnyitani. — A Horváth Döme által több év előtt megindított „Újabb szininitár“ 4-ik főzete, mely még 4853— ban nyomatott Kecskeméten Szilády Károlynál, csak most kerülhetett a könyvkereskedésbe. E 4-dik füzet jeles fordításban adja Shakespeare „Velenczei Kalmár“ját. A dráma az eredeti szerint hol jambusokban, hol prosában fordittatott le s futólagos átlapozás után úgy találtuk, hogy a jambusok igen könnyű menetüek, a nyelv tiszta, a forditás jó. Felhívjuk az illetők figyelmét e fordításra. — A Hajnik Károly által szerkesztett „Vasárnapi könyvtár“ 2-dik füzete igen becses eredeti munkával lepi meg e vállalat pártolóit. E füzetben ugyanis jeles történetírónk Szalay László a tatárjárást Magyarországon (1241 —1212.) írja le azon pragmatikus tartalommal s azon tanulságos előadással, mely e jeles írónk müveinek sajátja. A szövegbe 17 fametszet nyomatott. Nem szükség ajánlanunk e vállalatot, mely már is a közönség nagy részvétével találkozott. Mint rájuk, szerkesztő, s kiadó egyiránt igyekeznek e részvétet igazolni. S z a s a y ez újabb művéről t. munkatársunk Csengery A. hand tárczánkban ismerte elt. — A B. H. tegnapi számában az újdonság rovat kezelője megemlítvén azon örvendetes hírt, miként színházunk igazgatósága lépéseket tett a nagy drámai színésznő Ristori vendégszerepléseinek megnyerésére, értesítését óvással s azon kérdés kíséretében teszi: „mit nyer ez által a magyar szavaló dráma?“ E kérdésre csak egy szóval felelünk: sokat. Csak egy szóval, mert commentárunk bizonyosan oly haragot, neheztelést s vádat zúdítana fejünkre, mint a milyennel viszonoztatott. barátunk Gyulai észrevétele. Tehát nem mondjuk, hogy színésznőink tanulhatnak e nagy művésznőtől nemes szavalatot, öszhangzó arczjátékot, s több apróságot; nem mondjuk, hogy azon közönség, mely Rachel és Aldridge játékában gyönyörködött, gyönyörködni fog Ristori játékában is. Tapasztalásból tudjuk, miként közönségünk , ha hasonlítást tesz is , mindig méltányos, mindig engedékeny s nagy naivitás szükségeltetnék azon kívánsághoz, hogy ne nyújtsunk a közönségnek rendkívüli élvezetet, mert a rendes élvezet (a B. H. szerint : házi koszt) nem felel meg tán a műigényeknek. De ép hogy megfeleljen, szükséges, miként nagy minták után képezze magát a hazai művészet s a mely intézet saját szimművészetének emelését tűzte ki feladatul, e színművészet érdekében cselekszik, midőn megszerzi a tehetségnek, s a jó akaratnak, a nem önbizott törekvésnek az alkalmat tanulmányra. De mondta kollegánk, ez alkalmat más után is lehet eszközölni; színészeink különben is megláthatnák a tragoedia ezen hősnőjét. Tán bizony ha színházunk igazgatósága együtt utaztatná Ristorival színházunk még tanulni szerető tagjait ? De t. kollegánk e „más ut“ alatt alkalmasint a pesti német szinházbani fellépését értette. Csak hogy ez esetben is áll t. kollegánk aggálya a „caviár“ megízlelésének következései miatt. Ristori bármely színpadon egyiránt vagy. — A pesti műegyletnek f. hó 12 -én tartott választmányi ülésében sorsolás végett megvásároltattak : 1) „Reichenbach Schweiczban* Steffantól Münchenből 3."00 frt. 2) „Vierwaldstädti tónál“ Hanseh Antaltól Bécsből 510 frt. 3) Esmeralda mint tánczosnő a közönség elé lép"Giergl Alajos Budán 300 frt. 4) „Állatok“ Lotz Károly Pesten 70 ft. — A választmány a megvásárolt hazai müvek közöl Molnár József történeti müvét „Dezső“ hősi önfeláldozását határza a nemzeti muzeum képtára részére adni, ez adományában becses müvet óhajtván múzeumunk képtárát meggazdagitani, mit ez érdek szemül tartása mellett annyival inkább tehet, mert Molnár e szép művét mint mű apát Charpentier jeles kőmetszetében minden részvényes brandja. — A választmány tisztelt és erélyes elnökét m. B. Prónay Gábor urat felkérte, hogy Eugenie császárnénak a bécsi műkiállitásra érkezendő remek arezt épét tárlatunk részére megnyerni igyekezzék.— Választmányi határozatnál fogva az egylet szolgái a tárlati helyiségben használandó egyenruhái viselendnek. — A sz. Kapisztrán Jánosról nevezett sz. ferenczrendi tartomány, melynek főnöksége Budán van, az ez évre kiadott névtár szerint 29 zárdával birt. A tartomány számlál 231 áldozárt, 21 növendéket, 369 szerzetes atyafit. E tartományra, mint a „Religio“ megjegyzi, az 156. év nevezetes u. m. 4 százados évfordulati esztendeje Kapisztrán János halálának (f 1456 oct. 23.). — A csornai prépostságnak ez évre kiadott névtárát vettük. E nagyérdemű premontrei rendű prépostság főnöke f. t. Gyöngyösi Pál József föprépost. A föprépostsághoz 33 áldozár s kanonok tartozik. Novitius 5. — A pesti jótékony nőegyesület folyó hó 24-én a vakgyógyintézet javára hangversenyt adan. A pesti Lloyd társulat e czélra szives volt szép termét átengedni. Nemzeti színház, (ss.) Febr. 12-dikén: Egy pohár viz. Vígjáték 5 felvonásban. Seribe után fordította Nagy Ignácz. — Ez estére Stibor vajda volt kitürve és kihirdetve, de Feleki megbetegedése folytán elmaradt, s igy vétetett elő a felczímzett vígjáték, melynek rögtönzött előadása mentségéül semmi sem szolgálhat inkább, mint épen a rögtönzés. Ily darab szorgalmas előkészülést kíván , és hatása annál biztos, minél gyorsabban, élénkebben pereg le előttünk. Erre pedig múlhatlan kellék, hogy a szerepek igen jól be legyenek tanulva, különben a játék vontatott lesz. A mai előadás, jóllehet egyes főbb jelenetek jól sikerültek, egészben véve lassú volt. Egressy volt Bolingbroke, Komlóssy Ida a kiráyné, Jókainé a herczegné, Bulyovszkyné Abigail, Lendvai Masham. — Közönség oly számmal, amit „szép szám“-nak szokás nevezni. Érdekes figyelmeztetés baromtenyésztőink s mezőgazdáink számára. A gyakorlati téren mindinkább merülnek föl új fölfedezések és találmányok, melyeket a tudományos elvek után indult tapasztalat idéz napfényre. Mezőgazdáink s állatorvosainkra nézve méltán jelentőséggel bír azon találmány, melyet Kwizda Ferencz János, korneuburgi gyógyszerész tett közzé, s mely minden okszerű gazda és állatorvos figyelmét méltán megérdemli. Értjük a felnevezett által feltalált tápláló port karmok számára, melylyel a legszakavatottabb állatorvosok számos kísérletet tevének, melyek őket meggyőzték a felől, hogy ezen szer minden eddig ajánlott vegyületet tagadhatlanul felülhalad eredményére nézve. E marhatápláló por hatása, a legtapasztaltabb állatorvosok tanúbizonysága szerint, főleg a következőkben öszpontosul: 1) Különösen kedvező befolyást gyakorol a lélegző szervek takonyhártyáira, a lélegző csőre, annak ágaira és a tüdőkre, melyeknek munkásságát elősegíti, míg egyszersmind a mennyiségi és minőségi tekintetben az igaz útról eltért elválasztásokat szabályozza. ( 2) Ép oly jótékony hatást gyakorol a gyomorra, a bölcsőre s az egész tenyészrendszerre; midőn az azokban megsürüdött s megrekedt nedveket megritkítja, folyékonyakká teszi, s élénkebb és szabályzottabb nedvkészítést idéz elő. Különösen hat a gyomor takhártyájára, midőn azt tetemes!) elválasztásra ingerli. ( 3) Az épen itt részletesen tárgyalt okokból szaporítja a testanyagot a vérben, valamint általában fehérnye-tartalmát is, és igy az állatok gyors növekvését és gyarapodását tetemesen elősegíti. 4) Majdnem kizárólag specificus hatással bír az öszves nyirk- és mirigy rendszerre, annak munkásságát fölebb fokozza , s az azokban lerakodott kóros anyagokat szétosztaná, azokat oldékonyakká teszi, s az organismusbeli kiválásukat elősegíti. Különös befolyást gyakorol még az állatok tejedényeire, melyeknek munkásságát szabályozza, fölebb fokozza s mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben a tejelválasztást javítja. 5) Mindezen tulajdonai mellett ezen por igen könynyen emészthető; mig a sebes emésztési folyam következtében keményítőt és nagy mennyiségű növényi nyálkát, melyet e por dúsan foglal magában, rak le az organismusba, az emésztési folyamot sohasem zavarja meg, sőt az épen e por által mindig élénk tevékenységben tartatik fen, s ha tán az emésztés előbb gyenge volt, azt megjavítja, megerősíti, miáltal az egész organismus megjavul. ( 6) És mind e mellett ezen tápláló por összetétele sokkal egyszerűbb, mintsem az ember gondolná, világos tanúbizonyságául annak , hogy az összetétel észszerű és tudományos alapelvek szerint történt, ennélfogva a hatás annál biztosabb, miután az öszves vegytani emésztési folyam, az anyagok feloldása és assimilaliója annál biztosabban és gyorsabban történik.( 7) Az sem maradhat meg említetlenül, hogy ezen tápláló porral már több császári uradalomban és nagyobb birtokokon létettek kísérletek, melyek oly szerencsés és meglepő eredményekre vezettek, hogy annak hatásáról csak egy vélemény uralkodik. És igy méltán elmondhatni, hogy K w i z d a F. J. ur ezen tápláló por föltalálása és közzététele által elismerésre méltó érdemet szerzett magának a gazdászatban, melynek emelkedése egyenlő lépéssel halad a nép jóllétével, s az állatgyógyászat - és állattenyésztés tudományát is tetemesen gazdagította, mi fölött a legilletékesebbek kimondák dicsérő véleményüket. Hivatalos. Az igazságügyminisztériumnak f. hó 2-kán 1723. és 1862. szám alatt kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a soproni orsz. főtörvényszéki kerületben ideigl. hivatalhelylyel Sásdon Bubreg Mihály, — a pozsoni orsz. főtörvényszéki kerületben Bodran István kineveztettek. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Streleczki Ádám cs. k. csendőrségi számolót ill. oszt. adóhivatali tisztté, továbbá Fazola Henrik ungvár kerületi pénzügyigazgatósági hivatalgyakornokot adóhivatali segéddé, és Bacsinszky István ugyanottani hivatalgyakornokot adóügyi segéddé a megyehatóságoknál, a két utolsót 300 frt évi fizetéssel, ideiglenes minőségben kinevezte. A pozsoni cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Szabó Rudolf és Pley Adolf predmiri és füleki ideigl. adószedőket hasonló minőségben a szakolczai és losonczi adóhivatalokhoz, továbbá a tolmácsi, kisutezaujhelyi és iilovai ideigl. adóhivatali ellenőröket Sabisevszki Leót, Radhinszky Jánost és Lvovszky Józsefet hasonló minőségben a balassagyarmati, hradeki és szenitzi adóhivatalokhoz áttette. Ideiglenes minőségben kineveztettek. III. oszt. adószedőkké a predmiri, zsarnóczi, kisucza-ujhelyi és füleki adóhivataloknál : Görlinger Ferencz szeniczi, Tarmann Gergely zsarnóczi, Sefka Károly hotzenplatzi és Kreulmayr Antal magyar-óvári ellenőrök. III. oszt. ellenőrökké a Baán, Illáva, Fülek, Körmöcz, Mosócz, Kisuczaújhely, Zsarnócz és Rétságh-i adóhivataloknál: Kuczinsky József pukliovai, Zimmer József nagyszombati, Rusz József esztergomi, Hajdú Venczel aranyosmaróthi, Jaskulka Antal bittsei, Zigrosser Tamás sz.-miklósi , Vokiner Ferencz aranyosmaróthi és Cuculinus Antal nagyszombati hivatal tisztek. II. oszt. hivatalt!S'Zlekké a pukhovai nagyszombati, báthi, aranyosmaróthi, szentmmiklósi, bilisei adóhivataloknál: Dreisei 11 Károly vvestini, Lujina Ferdinand nagyszombati, Niemczewsky József muszlai, Kutfmann Viktor beszterczebányai, Zobel Ede friedeki és Bar 11 Ede kaposvári segédek. II. oszt. segédekké a muszlai és beszterczebányai adóhivataloknál: Latkóczy Antal komáromi és Linerth Ödön szentmiklósi hivatali gyakornokok. II. oszt. hivataltisztekké az aranyosmaróthi és nagyszombati megyei hatóságoknák adószámvitelszolgálathoz rendeltetve Eberhart Gábor aranyosmaróti adószámviteli segéd, és Frinschaki János stockeraui adóhivatali segéd. A borsodmegyei mezőkövesdi járásbeli izraeliták a fennálló rendeletek értelmében, Mező-Kövesden és Sályon egy-egy két osztályú iskolát állítottak fel s azokat négy kellő képességgel bíró tanítóval, valamint a megkivántató taneszközökkel ellátták. Ezen a növekedő ifjúság képzésére fordított s tetemes áldozatokkal járó gondoskodás a legteljesb elismerés kifejezése mellett ezennel köztudomásra juttatik. Buda, jan. 29 -én 1856. A cs. k. helytartósági osztálytól. Rögtönhitósági ítélet. L. B. J. vacsi születésű, 22 éves, rom. kath., nőtlen, juhász . — M. gyóni születés, 25 éves, rom. kath., nőtlen, csikós. — Pálinkás György kis körösi lakosnak páhi tanyáján, murt évi nov. 7-én esti 9—10 óra között elkövetett, s a büntető-törvénykönyv 190. és 192—ik §-aiban körülirt rablási bűntettben, — és pedig első r. vádlott mint közvetlen tettes, a második r. vádlott pedig a b. t. k. 5-ik §-a szerint, mint e rablás tettleges és sikeres végrehajtásához járult bűntárs , a b. p. r. 264. §-a minden kellékeivel ellátott önvallomásuk alapján bűnösek, ugyanazon b. p. r. 284. és 410. §§-ai értelmében kötél általi halálra ítéltettek, és az ítélet a mai napon végrehajtatott, Kecskeméten, febr. 9-kén 1856. A pest-soltmegyei cs. kir. rögtönitélő biróság. Magyar kihnyvészei. 1855. 709. Emlékbeszédek, melyek néhai széki gróf Teleki József umatt halotti gyászünnepén martius 4-kén 1855-ben a pesti református egyházban elmondanak. Pesten. 1855. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 8-rét. 40 l. 1856 40. Szalay László. A tatárjárás Magyarországon. 1241—1242. Irta Szalay László. 17 képpel. (A „Vasárnapi könyvtár“ 2-ik ünete.) Pesten 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8-rét 126 lap. (A 10 kötetre terjedő évfolyam előfizetési ára 2 port.) —««»stagBla-M—