Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)
1856-02-21 / 1786. szám
203-a 86. 7-ik évffolyam. Szerkesztő szállása . Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi rászát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak Szerkesztési iroda : Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-sk emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija 5 hasábos petit sor 4 pkr. Bélyegdij külön 10 pkr . Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Egyetem-utcza 2-ik szám ,l-ső emelet, Vidékre, pesten : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1856. Csütörtök, febr. 21. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPIÓ 1856-ik évi februar — martins két február—junius öthónapos folyamra. Vidékre két hónapra 3 frt 20 kr. „ öt hónapra 8 frt 20 kr. Budapesten házhozhordással két hónapra 2 frt 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten a lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, febr. 11. Nemzetgazdászati levelek. II. (Az uzsora megszüntetése). Sokan talán csodálkozni fognak, hogy nemzetgazdászati leveleim sorozatát az „uzsorával“ kezdem meg. Nem tesz semmit, nem fognak csodálkozni, ha magam kimagyarázhatom. Az uzsora kérdésen keresztül kell esnünk, mig más nemzetgazdászati kérdések megoldására átmehetnénk. Hiába fejtegetjük mi az ipolyvölgyi, a debreczenkassai, a pest-hatvan-gyöngyösi vaspálya vonalak előnyeit s kimondhatlan hasznait; hiába zárjuk imádságunkba, hogy adj uram Isten a magyarnak mielőbb föld- és iparbankokat; hiába igyekszünk jószágainkat beruházni, s nagyobb jövedelemre emelni; hiába tervezünk életbiztosító-nyugdíj s különféle jótékony hitelintézeteket , mindezek jámbor óhajtások maradnak; mert nem lesz pénzünk; nem lesz pedig, mert senki sem hitelez, senki sem kölcsönöz nekünk; és nem hitelez azért, mert a pénz természetes értékét természetellenes törvénynyel, kamatláb meghatározásával árszabály alá vetjük. A tőkepénzesek vagyonát részünkre monopolizálni akarjuk a kamatláb meghatározása által, de a természetjog nem hagyja magát megsértetni, s épen azok ellen fordul, kik azt érdekükben ki akarják zsákmányolni. A kamatláb meghatározása következtében a becsületes hitelezők és tőkepénzesek elhagyják a pénzpiaczot, s pénzeiket oda fordítják, hol azoknak törvény szerint nagyobb hasznát vehetik; s igy a megritkult pénzpiaczon csak néhány szívtelen uzsorás marad meg, kik a keresve keresett pénzt jó drágán gyümölcsöztetni alkalmuk lévén, a megszorult állampolgárokat irgalmatlanul tönkre teszik. Egy szóval : épen a kamatláb meghatározása, épen az uzsoratörvény idézi elő az uzsorát, s az uzsoratörvény épen azokat sújtja leginkább, kik azt saját védelmökre gondolták ki. Itt talán némely tisztelt honfitársam ismét szörnyülködve kiált fel, hogy tös gyökeres magyar ember létemre mikép szólalhatok az uzsoratörvény eltörlése mellett, miután ha törvényesen megengedtetik annyi kamatot kérni, mennyi a hitelezőnek tetszik, úgy ezután még nagyobb lesz az uzsora, s nem 25 hanem 50 százlék kamatot is kell fizetnünk. Csalódás! A dolog épen ellenkezőleg fog kiütni. Én szinte nem vagyok barátja az uzsorának, s meg akarom azt szüntetni, hanem a gyógymódban különbözünk. Én azt hiszem, hogy ha a kamatlábat meghatározó, s az uzsorát büntető törvény eltöröltetik, a pénz szabad adásverés, természetes verseny következtében nagyobb mennyiségben fog a pénzpiaczon megjelenni, s akkor olcsóbb leend, s a kamatláb önkénytesebb szálland; s igy valamint a régi romai szónokok e szavakkal kezdték és végezték be beszédüket: „Censeo Charthaginem esse delendam“, úgy én is nemzetgazdászati fejtegetéseimet avval nyitom és zárom be, hogy „mindenek előtt a kamatláb meghatározása s az uzsoratörvény töröltessék el.“ Ellenben kétkedő honfitársam azt gondolja, hogy olcsó pénz csak árszabályozás által kapható, s uzsora csak szigorú törvény által elkerülhető. Melyik résznek van igazsága, élő példával nem lehet mindkét oldalról megmutatni, mert él és uralkodik még a kamat és uzsoratörvény, s csak annyit látunk, hogy a pénz mindig szűkebb szűkebb, s az uzsora annyival nagyobb lesz, mentül szigorúbb törvény hozatik az uzsora ellen, s mennyivel nagyobb szigorral hajtatik ez végre. Kísértsük meg egyszer valahára századok után az ellenkezőt : töröljük el a kamatláb s uzsora törvényét, s várjuk be, minő eredménye lesz ez új intézkedésnek. A nemzetgazdászat természetes, s így örökös, változhatlan, semmi gyarló emberi intézkedések által ki nem játszható törvényei következtében az eredmény csak jótékony és áldásteljes lehet. A magyar ember azt gondolta, hogy mihelyt a váltójog Magyarországban meghonosíttatik, lesz pénz mint pelyva, de meghagyta mellette a kamatlábat meghatározó, és uzsorát fenyítő törvényt. És mi lett a következés? Csak könnyebb útját nyitottuk meg az uzsoráskodhatásnak, s az uzsora nagyobb lett. Nagy ideje tehát, hogy busás bírságfizetések után okuljunk, s a nemzetgazdászat igazságos és jogos elvei szerint intézzük el pénzviszonyainkat. Előbbi czikkemben említettem már, hogy az emberiségnek, mely fokozatos fejlődésre van teremtve, az a szerencsétlen természete van, hogy sokszor századok sőt évezredek után látja be az orra előtt fekvő igazságot. Ez igaz és történeti adatokkal bebizonyítható tény. E körülménynek tulajdonítható az, miszerint a nemzetgazdászati tudomány, mely a nemzeti vagyon termelésének, felosztásának, fogyasztásának természetes törvényeit magyarázza, még most is csecsemő, vagy, ha úgy tetszik, fejlődő ifjúi korszakában van. A tudomány avatottjai nem győzik az ezerekre menő százados előítéleteket, rögeszméket, tévutakat, ferde nézeteket kiegyenlíteni, felvilágosítani, megszüntetni, s helyettök józanabb elvekkel keresztülhatni. E számtalan hibás nézetek közt első helyen szerepel a pénzteli rögeszme, mely a nagy tömegnél divatozik. A közönség a pénzt most is a földi javak koronájának, mindent kivihető egyedüli hatalmas eszköznek tekinti, melynek minden árom megszerzésére intézkedések, s mindenható hatalma ellen óvószabályok szükségesek. Ezért hoztak a régi államok, s köztök Magyarország, s legújabb időkben Oroszország törvényeket, hogy az arany és ezüst az országból ki ne czipeltessék. Ezért tiltotta meg szinte legkeményebb büntetés alatt Spanyolország a dúsgazdag amerikai arany- és ezüstbányákból nyert érczpénznek külföldrei kivitelét. És mi lett a következés?: elszegényedett. Amerika felfedezése előtt a spanyol nemzet még vagyonos, iparos nemzet volt; terjedelmes gyárakkal s ipartelepitvényekkel birt. A pénzkivitelt tiltó törvény után arany s ezüstpénze aránytalanul megszaporodott, de a pénz megszaporodtával a nyers termékek, az iparczikkek ára, s a munkabér is arányosan felszökkent, melynek következtében a spanyol áruk és portékák az európai piacon a versenyt többé ki nem állhatván, a gyárak egymásután elbuktak, a földmivelés hanyatlásnak indult, s rövid évszázad leforgása alatt a gazdag spanyol nemzet kincses ládái közepett Tantalus módjára szükséget szenvedett, s utoljára se pénze, se posztója nem maradt. Amily forrásból származtak az arany és ezüstpénz kivitelének megtiltásai, ugyanonnan keletkeztek a kamat-és uzsoratörvények is. Hogy boldogító eredményük ezeknek sem lehet, természet rendjén van. Mi tehát tulajdonképen az a pénz, s az az uzsora? Mindkettőt folytatom jövő czikkemben. FÉNYES ELEK: AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta SU E JENŐ. ÖZVEGY DE SÉNANCOURT HERCZEGNÉ, vagy a nagyvilági delnő. MÁSODIK RÉSZ. I. (Folytatás.) * Coquard, Loubin és Bézuchet urak a mesterkedők azon aljas osztályához tartoztak,kik mindig a csaláson törik fejöket. De Sénancourt herczeg ur nem kerülhette ki hálójokat, a három gazficzkó összeesküvésében nem hiányzott az ügyesség. Loubin, kinek valami pénze volt, a gyalázatos constantinei dohányvállalatot találta föl, kevés pénzzel annak urává lett, s e csalástól nyilvánosan távol akarván maradni Bézuchet neve alá bujt, őt szalmavázzá téve, megbizá az ezen üzletre vonatkozó papírok meghamisításával, számok alakításával, a termelés mennyiségét illetőleg becsületes bizonyítványok koholásával stb. stb. Miután a dolgok így elkészültek, Coquard bízatott meg, hogy ezen en commandite társulatot De Sénancourt ur előtt igen kedvező színben tüntesse föl. A kevéssé tapasztalt herczeg hitt és hinnie kellett a Coquard által erősitetett tények valóságának, melyeket Bézuchet pompás jelentései is bizonyitanak, ki elment Algírba, s a vállalat jeles voltáról új bizonyítványokat *) Lásd „Pesti Napló“ 1785. számát küldött. Részvényekre fektették azt. De Sénancourt úr nagy számú részvényt vásárolt meg s fizetett ki. Coquard bízatott meg a többi kiosztásával, de ő csak valamit adott el belőlök, a nagyobb rész a három gaz ficzkó keze közt maradt. A részvények ritkasága, az iparüzleti láz, mi annyi ember fejét elszédíté, végre a constantinei dohánytársulat elnökének, De Sénancourt urnak becsületes neve a vállalatot mindjárt meginditák. Bézuchet, mint pénztárnok, a könyveket De Sénancourt herczeg ur jóváhagyása elé terjeszté. Ez, mint becsületes ember bízván , tökéletesen járatlan lévén a számításban, azokat megvizsgálás nélkül, másnak nemcsak neki megbocsátható könnyelműséggel írta alá. Az ő befizetéséből gyűlt összeg először is mesés osztalékot nyújtott a részvényeseknek, ezután eljött az utolsó falat megevésének pillanata. Coquard közönséges kifejezése szerint, más szavakkal megmutatni De Senancourt arnak , hogy a vállalat roppant csalás, miért ő felelős, meggyalázó beperléssel fenyegetés által megrémíteni, s így kényszeríteni a maga megváltására, ha a bűnvádi pert ki akarja kerülni. A szerepeket kiosztották. Loubin, ki ép oly gazember volt, mint a többi, de úgynevezett hírnevére adván valamit s tökéletesen ment lévén a törvényszéki üldözéstől, fölvállalta a megsértett részvényesek képviseletét. Bézuchet elfogadta a küldöncz bűnbakk szerepét, s Coquard a rászedett; e két utóbbi, különösen Coquard mint ügyvivő, rávetették fej őket a büntető törvényszéki megfenyítésre is, mi bekövetkező esetben De Sénancourt urat is érhetné. Bátran elhatározták magukat, hogy e kellemetlenséggel is megküzdenek, biztosak lévén benne, miszerint jó részt fognak kapni azon jelentékeny kárpótlásból, mire De Sénancourt herczeg, mint egyedül fizetni képes, ítéltetik Loubinnak, mint a részvények majdnem egyedül birtokosának kifizetni ; de a dolgok nem fognak menni ezen gonosz szélsőségig, mint azt a három czinkos remélte . De Sénancourt az, hogy a botrányt elfojtsa, minek viszhangja nevét megbecstelenítette volna, megváltja magát; e szerint a tréfa végre lesz hajtva, mint mondák e becsületes iparosok. Ezután pedig egy más jó bolondra vetendették ki hálójokat. II. Boyer asszony, a kulcsárné, másnap reggel azután, hogy Loubin úr De Sénancourt urnák utazmányát bejelentette, Boyer asszony, mondjuk, kinek a nyerészkedés közötti kicsapongó vágyai a szegény öreg Dupontot, az özvegy herczegné bizalmas emberét megijeszték és elrémtték, az uraság teremében gondolkodva, a múlt napi és reggeli eseményeket igy szedte össze : — Tegnap este óta itt valami rendkívüli történik. Valentine kisasszony bezárkózva, nem tesz egyebet, mint sir, mint komornája mondja ; Tancréde ur nem kevéssé bús; a herczeg ur leverve látszik lenni; ma éjszaka igen későn jött haza s reggel gyalog ment ki; végre Dupont rejtélyes arczcal, egy levelet kezében tartva, ment be az anyaherczegnéhez. — Boyer asszony egy mozdulattal a terem ajtajának egyik szárnyára mutat. — Mit jelentsen mindez ? Ha csak részvényeink értéke nem esett! Boyer asszony magánbeszédét Dupont szakasztotta félbe, ki a herczegné hálószobájából jő ki. A jó ember mély töprengés zsákmánya látszik lenni, s midőn a kulcsárnéhoz közeledik, a helyett hogy rá izgatott, rémületes tekintetet vetne, némi bámulással vegyült nyugtalansággal szemléli őt, s fejét rázva igy szól magában : — Ez a Boyer asszony csakugyan csodálatos egy aszszony! — Azután egész fenhangon ezt teszi hozzá: — Ah! kegyed itt kedvesem! . .. Épen kegyedet keresem. — Micsoda levél az, melyet ön úrnőjének vitt ? — Egy levél Tancréde úrtól, de én . . . — Hogyan!r levelet ír nagyanyjának, ahelyett, hogy személyesen szólna vele ? — Amint látszik, — felelt a vén szolga, s lelkesedéssel kiált föl: — Ah! kedves Bayerném, az éjszaka nem zártam be szememet! ébren keltem föl ! Ennek kegyed az oka, kísértő kígyó! Lidércz szállott meg, s mindig kegyednek elhelyezéséről, részvényeiről gondolkodtam! A kegyed északja, dele, fehére, feketéje, főkép öreg hegye ábrándos alakokat öltenek, boszorkánykört képeztek, s engemet csalogatának, ingerlőnek! kegyed az öreg hegyet képviselte, húsostól, csontostól! kegyed száz láb magas volt, ruhája bankjegyekből volt összevarrva, s fejkötője aranydarab vala. Isten, biz.. én félek kegyedtől. Kegyed engemet megigézett , ördöngös asszony! — S tegnap, kedvesem, mégis szememre vesé, hogy az anjouiakat champagneiaknak tartom. — Mit akar kegyed mondani ? én mit sem értettem szavaiból; én szegény tartományunk végéről jövök, hol e csodák, tünemények, melyeket kegyed nekem tegnap este megmagyarázott, megmutatott, ismeretlenek. Kegyed engemet elbűvölt, megigézett. Hogyan ! csakugyan .. . igaz? lehetséges volna-e, hogy az, mit megtakarítottam, tiz, tizenöt, húsz százalékot hozna ? — Legalább . . . igen legalább. — Mily ostoba valók! Megelégedtem azzal, mikép azt mondám a herczegnének, mikor már bizonyos összeget összekapartam, mit a jószágfelügyelő aranynyal fölváltott : „Keresztanyám, engedje meg, hogy e kis takarékot egy pénzes szekrénybe tehessem ?" S a jó ember pöffeszkedve, naiv türelmetlenséggel teszi hozzá : — Nekem szögletem van az asszony szekrényében, minek kulcsát mindig rám bízza. — E szerint ön takarmánya mint valami oktondi hevert ott, a nélkül hogy önnek kicsinyeket hozott volna napvilágra ? — Istenem, úgy van . . . a czudar! De mily ostoba valók én, ismétlem, hogy mily ostoba! Meg kell kegyednek bocsátania kedves Boyer asszony, mert én soha sem voltam önzős ember; én nem sokat tartok a pénzről; azért gazdálkodtam, mert az asszonynál miben sincs fogyatkozás, s Sénancourtban semmi alkalom a kiadásra, nem véve számításba azt, mikép az asszony szolgái PESTI NAPLÓ. Pest, febr. 21. A „Vasárn. Újság“ 7ik száma Magyarország kormányzói helyettesének nm. Hallerkeöi gróf Haller Ferencz altábornagy urnak arczképét következő életirati jegyzet kíséretében adja : „Gróf Haller Ferencz született 1796. márt. 24-én Kerelő-Szent-Pálban Küküllőmegyében. A jogtanulmányok befejezése után 1813-ban a hadi pályára szánta magát s a lipcsei csata után, annak színhelyén tisztté neveztetett. Egy ideig nádor ő fenségének kamarása, majd huszár ezredes, utóbb a magyar kir. testőrség főhadnagya lett, mely állását csak akkor hagyta el, midőn 1841-ben b. Vlacsics helyett dalmát-, horvát- és tótországi bánná neveztetett ki. A hozzá annyira ragaszkodó magyar testőr-ifjak, bucsuvételekor diszkardot nyújtanak neki emlékül. Ugyanakkor cs. k. vezérőrnagygyá, valóságos belső titkos tanácsossá s két határezred tulajdonosává neveztetett ki. 1842. October 17-én tartotta fényes bemenetét Zágrábba s következő napon ősi szertartással iktattatott be báni méltóságába, mely alkalommal őt a kapcsolt részek rendei, kiváltságaik értelmében vnnai és kulpamelléki határvidék főkapitányául választók. Haller Ferencz volt a legelső horvátországi bán, ki az országgyűlésen magyarul szólott 1843-ban. 1844- ben Zágráb megye főispánjává lett, s következő évben a közrend és csend sikeresebb fentarthatása tekintetéből zágrábmegyei és városi királyi biztos. Ugyanazon év júl. végnapjaiban Zágráb megye tisztújító székét vezérlette, September és October havában a tartományi gyűlésen elnökölt. A kapcsolt részek viszonyai mindinkább bonyolulván, 1845. oct. 30. saját kérelme folytán báni és főispáni hivatala alól felmentetett. 1848—1849. az olasz hadjáratban részt vett és altábornagygyá lön. A háború befejezése után Peschiera várparancsnoka, és a XII. huszárezred (nádorhuszárok) tulajdonosa. Utóbb nyugalmazva, és jelenleg 1856. magyarországi kormányzói helyettes. Katonai és honpolgári érdemeinek elismerését számos rendjelei mutatják; leírja a sz. István és Leopold rendek középkeresztjét, a szász polgári érdemrend nagy keresztjét, a szardiniai szent Móricz és Lázár rend érdemjeleit. Jelenlegi magas polczára történt kineveztetését minden hazafi örömmel és nyugtató reménynyel fogadandja.“ — Ney Ferencz „Nevelési galyfüzér“-ének 2-ik füzete megjelent. E füzet megjelenése szerző hosszas betegsége miatt késett el. Ajánljuk e vállalatot a tanítók, kisdedóvók, nevelők és szülők figyelmébe. Nem, ha vállalata részvéttel találkozik, sok hasznot hajtana a nevelés ügyének. E füzet tartalma is méltónak mutatja fel e vállalatot az illetők részvétére. A második füzet ismét értekezik az áldott kisdedóvás ügyéről, az e téreni haladást és hátraesést s a hazai kisdedóvodák pártolását csökkentő okokat ismertetvén. A „Miklós estéje“ czímű családi rajz minden szülő és nevelő figyelmét igénylő czikk, mely az ijesztgetés, rémítgetés rontó hatását bizonyítja be megrázó példákkal. „Bot vagy czukor ? fricska vagy csók?“ czím alatt a nevelés és fenyítés okszerű módjairól értekezik szerző, e tekintetbeni elveit a nyilvános, vagyis intézeti nevelésre is alkalmazván. A „képek“ általi tanításról vagyis az általánosan elfogadott érzékeltetési, elvszerinti tanítási módról értekezik még e füzetben szerző. A „Szirmok“ czímű adalékban ismét 4 gyermekdalt, 8 erkölcsi irányú s elbeszélő költeményt, két kis elbeszélést találunk. A „természettudományi egyveleg“ben a szappannövényt, a tejfát, a zaharai csipkét, a pampaszfüvet, s az óriás fát ismerteti meg. E 2-ik füzet ára 40 pkr.