Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)
1856-03-28 / 1820. szám
lövés, mi önnek születését üdvözölte, reményt nyújtott nekünk, mert tudjuk, hogy ön az életre jőve, keze teli van bocsánattal és elnézéssel. — Ön azonban mégis megfeledkezett rólunk, fenséges úr. — Azt mondták önnek, hogy mi nagy bűnösök, a közszellem megrontói, a családapák rémei vagyunk. — Már most is megcsalják önt, fenséges úr. — Ebből áll az igazság: két évvel ezelőtt egy kis lapot alapítunk szabad, de nem kicsapongó magatartással. — Nekünk soha sem volt czélunk , hogy mint nevelési elem a lánynöveldékbe bebocsáttassunk. — Mi egyszerűen — egyszer vagy kétszer hetenként, a franczia szellem elveszett gyermekeit, az adomákat, bon mot-kat, szerelmi kalandokat akartuk összegyűjteni, — mindezen dolgok nem ijesztők meg sem I. Ferenczet, sem IV. Henriket, sem XIV. Lajost, ki Moliére dévaskodásán gyakran nevetett. Egy herczegnőt nem mernék ezen dolgokra emlékeztetni; de magunk, férfiak közt, fenséges úr, oly órában, midőn a kis leányok ágyban vannak, ilyes dolgokról beszélhetünk. A franczia életnek (esprit), hogy Európán átröpüljön, mindig könnyű szárnya s rövid ruhája volt, s a kormány a politikai renctiók legszomorubb napjaiban sem gondolt arra, hogy gyászruhába öltöztesse. Sajnálatérdemlő sorsunkért mi nem is panaszkodunk a kormányra.— Miért ne mondanék ezt meg? Jutalmul magunk tökéletes alávetéséért az ország törvényeinek, s irodalmi becsületességünkért, mi megmarad, bármi történjék is, a kormány atyai tekintettel volt irántunk. Mondta néha nekünk: „Figaro, barátom , fékezd magadat.— Te nem rész, hanem kissé könnyelmű vagy ; —szeretnek tégedet,mert szellem van benned; de a mostani század a szemérmetesség rohamaival bir, miket apáink nem ismertek. Légy illedelmesb Voltairenél, s ha az ablaktáblát bevered, tedd azt, mint a tolvaj, zaj és lárma nélkül.“ — Némelykor megtörténhetik, fenséges úr, hogy az ablaküvegek az utczára esnek (a szerencsétlenség mindjárt megvan, s tollunk nem gyémánt). Mindjárt összegyűlnek az utczai bámészok, s a Demi-Monde minden erénye elfátyolozza magát s igy kiált: „Segítség! segítség! agyon ütnek bennünket!“ „Ebből áll a mi bűnünk, fenséges ur. — Mi néhány képmutatót lefátyoloztunk, s némely hiúságot megsértettünk A bírákat azon meggyőződésre vezették, hogy mi pogányok vagyunk, hazánk és családunk nincse, s a bírák minket pénzbírságra és fogságra ítéltek. — S most a hallatlan „Figaro,“ egy egész család örökménye, önmagától a sajtótörvény erejénél fogva elenyészik. De mégis, Beaumarchais gyermeke nem azért született , hogy meghaljon. Ő magában hordja azon finom és élénk szellem hagyományait, mely minden kormányrendszer alatt — most győzedelmeskedve s magát napfényben illesztve, majd üldözve és száműzve — mégis mindig nyakára hágott Bazilé rágalmainak. — Száját bedughatják, őt bezárhatják, egyszer mégis megjelenik,mint a rugófegyverbe rejtett ördöngöcske. Mindamellett is a „Figaro“ úgy vélekedett, hogy ön mint szellemdús herczeg, a világra jöttekor ezt fogja magában mondani : „Én sok könyet fölszáraztattam. „Figaro“ bizonnyal nem oly hibás, mint sokan, kiknek megkegyelmeztem. „Figaro"nak életét és szabadságát viszszaadjuk, s tanuljon meg elnéző lenni a bűn és nevetséges iránt is.“ E szerint, fenséges ur, imitt kérvényünk keze között. Ne mondjon nemet, s „Figaro" meg van mentve. Méltóztassék elfogadni, fenséges úr, nagy tiszteletem biztosítását. „Figaro.“ Másolva az eredeti „kegyvesztett szerkesztője után. H. de Villemessant. E nevezetes petitió, mely a francziáknak annyira szájizék szerint van írva,mosolyra gerjesztő a legkomolyabb bureaucratákat is. Villemessant, a kérvény aláírója, másnap délután Collet -Meygret, közbiztossági és sajtóügyi főnökhöz hivatott, s ez bámulását fejezte ki előre ezen különös petitio fölött. A „Figaro“ szerkesztősége azonban, ki ismeretes jó svadával bir, oly szellemdúsan tudta petitióját Collet-Meygret előtt védelmezni, mikép az megígérte neki, hogy Francziaország gyermekénél , a császári herczegnél egy jó szót szólni fog érette. Azon divatok közt, miket a mostani tavasz napfényre hozott, említendők : „Paletot prince impérial“ ; „Robes imperatrices“ ; „Pantalons congrés de Paris; mellények „á la Orlofa“; nyakkendők „a la Manteuffel “ Paris , mart. 23. Az „Ind, beige“ írja. Egy a római határokról vett levelünk megerősiti azt, mit közelebbről mondunk, hogy tudniillik a congressusnak legalább félhivatalosan is közép Olaszország helyzetével foglalkoznia kell. A félsziget népségei várnak és remélnek, s jobb jövő óhajtásában odáig mennek, mikép azt hiszik, hogy Európának vagy legalább Olaszországnak területi újjáalakítása lehetséges volna. Ezek kivonultatások, miket a belesemények nem tudása táplál, mely tudatlanságban bizonyos kormányok czélzatosan tartják népeiket. De ezen tudatlanságnak, minek czélja a példa ragályát eltávolitni, meg vannak veszélyei, az könyíti a forradalmi működést, s Európa átalános helyzetének hamis fölfogására alapított népmozgalmakat kelthet föl. A spanyol lapok sokat foglalkoznak a cortes kebelében történt szervezési kísérletekkel s azon elfogadással, melyben Victoria hg a magukat parlamenti középpé alakított mérsékelteknek küldöttségét fogadta. Ez elfogadás szívélyes volt, mint az „Ind. beige“ levelezője írja. Más nem is lehetett. A hg köszönettel fogadta segélyük fölajánlását, de semmi olyat nem mondott, miből azt lehetne következtetni, hogy kedvező véleménynyel van az új párt alakulására nézve. Ő beszélt előnyökről, miket egy tömör többség adhat az ügyek menetének. Ephrasist az új párt a maga részére zsákmányolja ki, mintha a hg részvéttel viseltetnék iránta; de azon személyek, kik a tb nagy környezetéhez tartoznak, azt igénylik, mi szerint ő teljes rokonszenvét azon progressista unió számára tartotta fen, mely hasonlókép alakul, s a bal oldal az, melyről Espartero támogatását reméli. E második pártalakulása is tevékenyül foly. Mart. 16-dikán nagy összejövetelt tartott, melyen nyolczvanhat követ volt jelen. A gyűlés négy órai vita után a következő határozatot fogadta el: „az alkotó tagok kijelentek, mikép a progressista párthoz tartoznak, semmi más főt nem ismernek Victoria herczegen kívül, s czólják a jó szabadelvűek közti uniót támogatni s fentartani.“ A gyűlés eloszlása előtt 12 tagú bizottmányt nevezett ki, hogy minden erővel ime határozat végrehajtásán dolgozzék. A bevételi költségvetés fölötti vita még foglalkoztatja a cortest. Orense javaslata elvettetett. Hasonló sors vár Alfonso szélsőbaloldali követére. Mindinkább valószínű, hogy a vita miniszteri terv elfogadásával végződik : az új közép, a progressisták és a kormány e téren mindnyájan össze fognak találkozni. Olaszország. Az Ind. berge szerint Cavour gróf egy emlékiratot dolgozott volna ki az olasz ügyek fölött, melyek a congressuson mindenesetre annyiban szóba jönének, amennyiben az 1815-diki szerződésekkel ellenkező foglalások igazolásáról van szó az egyházi államban. Ha a pápa azt emeli érvényre, hogy ezen occupatióknak, a forradalom meggállása végett folyton kell tartaniok , a nagyhatalmak hajlandók volnának az egész argumentumot megfordítni, mondván, hogy a római curiának dolga a csend fentartásának eszközeiről gondoskodni, miután a szerződésekkel ellenkező állapot úgysem tarthat örökké. Németország, Hamburg , mart. 19. Ma következő tudósítást vettünk Helgolandból: „Az angol kormány részéről el len határozva, hogy a megtörtént békekötés után is 1000 főnyi idegenlégiót itt, 1000-et pedig Shorncliffeben fog állomásoztatni; az ötödik ezred most szerveztetik. A szolgálni vágyók folyvást sűrűn gyülöngnek, néha egy jelentéktelen halász csónak 4—5 embert hoz, kik a nyomorult lélekvesztőben alig férnek el; a halász egy egy emberért 2 font szert kap, s ezért kockáztatja a maga és utasai életét. Egyébiránt a választásban most nagy a szigor, így „Helgoland“ gőzös, mely múlt szombaton esti 10 órakor már első ez évi vízi úlját megkezdette, és hétfőn este 7 órakor a hamburgi kikötőbe visszetért volt, mintegy 40, Helgolandból visszautasított légionáriust hozott. A „Prometheus“ angol hadigőzös minden pénteken Glückstadtból Helgolandba megy, s rendszerint 150 légionáriust szállít oda. Berlin, márt. 24. E napokban levelek érkeztek ide Sz.-Pétervárról, melyek szerint Oroszország özvegy császárnéja ez évben Berlinbe s Európa déli részébe nagyobb utazásokat tenni szándékozik. Ebből azt következtetik, hogy Pétervárott nagy a remény a béke létrejövetele iránt, s hogy ugyanott hajlandók a nyugati hatalmak kivonatait a békés kiegyezkedés végett teljesíteni. A császárné ez utazást főleg egészségének megszilárdítása végett teszi, mivel a szentpétervári éghajlat egészségi állapotának nem igen kedvező. Ő, mint hallatszik , születésnapját , július 13-dikát családja len szenve Törökország védelme ügyében Oroszországnak, ezen év június havában többszörös korábbi ült emlékeiből, melyeket leghasználhatóbbaknak vélt a megindított háborúban, könyvet állított össze '!!'), s azt mind a közönség mind a háború viselésével közvetlenül foglalkozók méltó örömére kiadta. Czikkeink czélja nem a könyvnek mint irodalmi műnek le válása, hanem tartalmának, mely némely, nyelvünkön eddig nem tárgyalt részleteket is foglal magában, ismertetése. Szerző nem mulatságra számított útleírást akart nyújtani, hanem azon vidéket kivánta ismertetni, mely maiakkor színhelye volt az ellenségeskedéseknek, avagy gyaníthatólag széhelye lehetett későbben, s észrevételei egyedül hadi működésre vonatkoznak; de épen ebben van művének különös érdeke. Terjedelmesen szól szerző Krimiáról és Szebasztopolról is, melynek megvívásáról könyve szerkesztése korában már nagyon beszéltek, de ezen csatatérnek szerző utáni közelebbi ismertetésébe nem bocsátkozunk, miután ezt úgyis eléggé ismerik a hosszú ostrom korából a hírlapolvasók, hanem csak szerző véleményét közöljük, bemutatása gyanánt, a krimiai hadjáratról, mely sokakra nézve oly sok csalódás előidézője volt. „Úgy hiszem — így szólt — Kalfa lenne a legjobb kiszállási pont. Igen jó és téves kikötő van itt a kercsi félsziget kezdeténél, melyben kellő erejű fegyveres hatalom rövid küzdés után helyet foglalhatna, nevezetesen ha egy időben Kercsben is kiszállás történnék. S ezen fegyveres erő mielőtt tovább menne , megerődíthetné a földszorost, mert véleményem szerint Krimia meghódítása nem gyors csapás, hanem csak hosszú, állhatatosan folytatott és szakadatlan háború által eszközölhető.“ Megjettezendő, hogy szerző ezen véleményt az Eupalománál, vagy Szebasztopol déli részén lehető kiszállás felemlítése, s tehát elvetése után nyilvánítja; s mikép tudjuk, az almai csata után a déli részre vonultak át a szövetségesek, s Balaklavát választották hadjáratuk alapjául, azaz mind a két kiszállást elkövették a gyors csapás sikerének reményében, mely csakugyan nem következett be Kikel a hadjárati terv bővebb tárgyalása után szerző azon türelmetlenség ellen , melylvel a nem katonai közönség azon időben Krimia megtámadását sürgette. A nagy herczeg(Wellington) teszi hozzá, azt szokta határozott hangon mondani bizalmas embereinek, midőn hazulról türelmetettségi hírek érkeztek , hogy mindamellett egy hüvelyknyire sem fog előnyomulni, míg minden elő nincs készítve. Ezen bevezetés után figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy mulhatlanul térképet kell kezeikbe venni, ha a következőket igazán érteni akarják. Hadjárati dolgokat, katonai úri jegyzeteket térkép nélkül olvasni holdvilág! ábrándhoz hasonlít Szerző legelőször is azon akad fen, hogy a Dardanellák partjain levő tűztelepek szárazföldi oldala fedezetlen áll, mert a Drinápolyig eljutott orosz sereg könnyű szerrel hatalmába ejthetné az európai részt. S mikép köztudomásra van, a kezdetben Gallipoliban kiszállított szövetségesek valóban erődítményeket készítvén ezen félsziget védelmére, e részben teljes méltánylást nyertek szerző nézetei, melyeket, mint könyvében közli, még műve megjelenése előtt előterjesztett az illető helyeken. A dardanellai vizi út csaknem 55 (mindig angolt értve) mértföld hosszú, szélessége pedig közel egy mértföldtől ötödfélig változik. A hajladozó partok igen alkalmasak, hogy a vizi oldal irányában erődítményekkel láttassanak el, melyek előtt át ne lehessen törni, de a létezők nem képesek kedvező széllel haladó tengeri erőt feltartóztatni, gőzerőről nem is szólván. A legerősebb tűztelepek a vizi út legszorosabb pontján vannak mind a két parton, de bárminő nagy terjedelműek ezek a mellékművekkel, oly ügyetlenül vannak készítve, hogy valószínűen igen rövid idő alatt tarthatlanokká tehetné azokat az ellenség. A dardanellai erődítményeket egészen újon kellene felépíteni tudományos elvek szerint. A felszerelés is rendkívül rosz a mostani erődítményekben. Roppant lövegek vannak ezekben, de mozgatható ágyutalpak nélkül, úgy hogy csak egyellen egy lövést lehet azokból valamely elmenő hajó ellen tenni, a védelem tehát, melyet nyújtanak, inkább csak képzeleti mint valóságos. A Dardanellák városánál (a vizi út legszorosabb pontján az európai oldalon) oly terjedt erődítményeket lehetne emelni, melyek rendes ostromot is kiállhatnának, mert elegendő tér van tiástyafokos vár készítésére, s nincsenek közel magasodók, melyek a vár felett urkódnának. Magara erődöt az ázsiai oldalon szinte könnyen lehetne oly erőditménynyé tenni, melyet csak nagy erőnek s rendszeres módon lehetne a s két reményével megtámadni Kurkak is hasonló módon volna megerőditendő az ázsiai oldalon a Dardanellák közép tengeri torkolatánál, s ezen pontokon megtarthatná magát azon hatalom, mely Gallipolit is bírná. Túl a dardanellákon a Marmora tenger európai oldalán legjobb kikötik csapatok kiszállítására Rodostos valamivel közelebb Stambulhoz Silivii. Stambulból Bulgáriába rándult ki Macintosh töb katonai szempontból tekinteni meg az utat. A fővárosnak góth alakú négy mértföld hosszú s 218 tornyú körfalát elhagyva, mely jelen állapotában igen csekély védelmi eszközül szolgálhatna, Drinápoly felé hallímzatosan lépcsőzetes és puszta vidéken vezet az út, itt-ott találva egyes „Csiflik“et (kőfallal körzött major, rendesen többféle ólakkal), melyeknek hasznát lehetne ugyan venni, de tüzérségnek nem állhatnának ellen. A drinápolyi kapun elhagyva a török fővárost, az út Ramis Csiflik és Daud pasa nevű két laktanya között visz, melyek mintegy két mértföldre állanak a körfaltól; itt elhagyott földművek vannak, melyek kijavítva az utolsó csatának szolgálhatnának színhelyül. Szambul szárazföldi természetes védvonala Boyuk Csekmedsétől a Marmora tenger mellett, Csatfadán át, a Derkos tóig , illetőleg a Fekete tenger mellett Kara Burnu erődig nyúlik. De nem kell feledni, hogy ezen területnek feketetengeri oldalán, a Bosporus torkától nem egészen hat mértföldre, a Domusdere falu melletti öbölben (ha ugyan ezen falu és Kara Burnu erőd között nincs) kiszálló hely van, hol a főváros védelme végett erődítményeket szükséges emelni. A Bosporusban levő erődítmények is azon korból valók, midőn a katonai tudomány még nem érte el mai fokát, midőn még nem értettek eléggé a terület sajátságait felhasználni, s midőn a török kormánynak még nem volt oka tudományos támadásaitól félni szomszédjainak a tengeren. A víz pedig a Feketetenger felől tolulván a Bosporus, Marniratenger és Dardanellákon át a Középtengerbe, a csak 18 mértföld hosszú Bosporusba könnyebb is a bejuthatás mint a Dardanellákba, s azon oldalon is van Törökország félelmetes ellensége; még nagyobb figyelmet érdemelnek tehát a Bosporus-parti várak, mint a másik vízi útiak. Hasonlóan nem elég jók az ázsiai oldali erődítmények sem, hogy megakadályozhatnák, fmkép az ellenség egészen Solitariig, a Stambullal átellenben levő partig ne juthasson. Terjedelmesen tárgyalja meg továbbá Macintosh, Stambul védelme tekintetéből, a Balkán szorosait, a belgrádi utat, a dunai vonalat, miután azonban hosszú időre nincs többé Konstantinápoly oros támadás által veszélyezve, ezen egész tárgyon röviden átesve, kövessük szerzőt ázsiai komijában, mely kevésbbé ismeretes tereken vonul át olvasóinkra nézve, s ezért érdekesebb lévén, bővebbek is leszünk az előadásban. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet. 82. Keresztény énekes könyv, mely alkalmatos igazságokkal és némely régi énekek helyett újakkal jobbítva készíttetett és kibocsáttatott, az ágostai vallási étert tartó evangyélikusoknak a Dunán túl lévő superintendentiája által. A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésének, halálának és Jeruzsálem veszedelmének leírásával Pesten, 1856. Nyomatja s kiadja Bucsánszky Alajos. 8-rét VIII. és 592 lap. Ára kötetlen 40 pkr. *) The Military Tour of Major General A. F. Macintosh. London. 1854. körében fogja tölteni, s azután csak útra indulni Ide érkezését julius végével vagy augustus elején várják. Közös a hiedelem, hogy a felséges asszony a jövőlelet az itteni udvarnál töltendi. Oroszország. 0 d e s s a, mart. 14. A kórházi tymphusnak már egykor fölemlített pusztításai fájdalom, még mindig tartanak, s ezen betegségnak a nagyszámú katonaságon kívül több orvos, ezek közt Árpa vesztegintézeti főorvos és Engelhardt teek estek áldozatául Nikolaleffben s a német gyarmatokban e betegség még iszonyatosabban pusztit a csapatok közt, jóllehet túlzásnak mondhatni azon állítást , mi egyik és másik oldalról hallatszik, hogy a déli hadsereg ezer emberrel keresbedik naponkint. A katonai tekintélyek nagy erőfeszítéseket tesztnek, hogy a ragály elterjedését téves vesztegházak kimutatása s a kórházak máshová helyezése által megtörték; fáradozásaikat azonban nem mindig koszoruzza óhajtott süker, így a 300 militia közöl, kik Ozsakoff tájékáról szállíttattak ide, 20 még az után halt meg, 50 pedig mindjárt Odessába megérkezése után, Törökország. Samylnak Oroszország házi viszonyairól, hiteles forrásból következő tudósításokat kaptunk Stambulból: „Miután a török hadsereg Kolchisból visszavonult, ami a cserkesznépekre a legnagyobb benyomást tette, Samyl követet küldött Tiflisbe azon megbízással, hogy az ismeretes, már előbb megkötött fegyverszünet az 1856-dik évre is kiterjesztessék. Általában azt beszélik, hogy Samyt ez okmány kicserélése alkalmával biztosíttatott, hogy magának septemberben 200,000 aranyat elvitethet Tiflisből. S mondják , hogy Samyl ezen öszveget múlt év September havában valóban kezéhez is vette, s azt is elfogadhatónak tartják,hogy Samyl később a czár souveranitását is, nagyobb évi díj mellett elismerendő. A cserkesz főnök gondolkozása módjának változtatására minden esetre nem csekély befolyással birt saját fia. UJ POSTA, Bécs , mart. 26. A Drezdából ide érkezett Forth- Rouen báró, franczia cs. követ Bourqueney báró franczia cs. követ távollétében tegnap (kedden) délben volt szerencsés a franczia trónörökös születéséről szóló értesítő iratot külön audientián Császár ő Felségének átnyújtani. Ő ma a császári asztalhoz hivatott meg s holnap Drezdába utazik vissza. Po h u t ur, Hollandia gyarmatügyi minisztere, ki Indiába a hollandi birtokok fökormányzójául neveztetett ki, keresztülutaztában ideérkezett s szerencséje volt Császár Ő Felsége által külön audientián fogadtatni. Legközelebbi vasárnap útját Trieszten át uj állomáshelyére tovább folytatandja. Az érez pénzügyi conferentiák ma ismét folytattattak. A nagy hétben értekezleti ülések nem voltak. Páris, mart. 23. Németországi tudósítások a porosz kabinet részleges módosításáról szólanak. Westpha- Jen belügyminiszter, visszavonulási szándékát nyilvánítá, sőt azt erősítik, hogy benyújtotta volna lemondását, mit azonban nem fogadtak el. A miniszter ezen nem vélt elhatározásának különböző indokokat tulajdonítanak, ha ez elhatározás csakugyan való. Némelyek szerint nem volna megelégedve az új rendőrfőnök Zedlitz kineveztetésével, mi némileg akarata ellen történt; más versiók, melyekért távolról sem kezeskedünk, azt igénylik, miszerint Westphalén a távirati sürgönyök ellopásának ügyében, mi eddig elfojtva maradt, minden ellenkező irányú törekvés daczára, azt kívánja, hogy per utjáni ítélet derítsen világot ez ügy rejtélyes részleteire, mikről lassan suttognak, de amelyek földeríttetvén magas állású személyeket compromittálnának. A szélső jobb oldal, mint közlönyének a „Neue P re u s s. Z tg“-nak hangjából kitűnik, minden erejét megfeszíti, hogy ez ügyben törvényes vizsgálat történjék. Másfelől azt erősítik, hogy az új rendőrfőnök, ki íme töredékhez nem tartozik, nem viseltetik iránta rokonszenvvel. E két indok elégséges annak megmutatására, miszerint a szélső jobboldal örömmel látná, ha Westphalen szándéka mellett megmarad, már csak azért, is hogy ily elhatározást a n te uffe 1t zavarba hozhatná. Már említve volt, miszerint e miniszter mostanság néma de igen heves megtámadások tárgya az ultra reactionarius elem részéről, mely nagyon megfeledkezik azon szolgálatokról, miket ő igen nehéz körülmények, közölt a porosz kormánynak tett Pár is, mart. 24. Szombaton csakugyan felakadás történt a felhatalmazottak munkálataiban, s jóllehet az értekezletek sikere legkevésbbé sincs veszélyeztetve, de a közvetlen megoldásban helyzett remények sem valósulhattak. Távirati sürgönyről beszélnek, melyet Ai pasa — az értekezletek egyik ülésén szőnyegre jött kérdés miatt — a magas Porta kormányához menesztett legyen. Kívánták ugyanis, mint hite van, hogy a zuhannak a keresztyének helyzetét rendező s jogaikat biztosító „hati-humajun“-ja szintén benne legyen a békeszerződvényben. E kivonatot féligmeddig már az ausztriai javaslatokban is kifejezve találni, hogy azonban Ai pasa most újabb utasításokért kényszerült folyamodni kormányához , annak fő oka úgy látszik az, hogy a békeszerszedvénybe szó szerint fel akarják venni ez okmányt, melynek foganatosításáért aztán egész Európa kezeskednék (kivált miután e reform végrehajtása Törökországban annyi akadálylyal jár). Mit fog a török kormány felelni, az iránt kétség sem lehet. Most újólag azt beszélik (s ez aztán komolyabban fogná hátráltatni az oly türelmetlenül várt eredményt), hogy a porosz felhatalmazottak, mielőtt magukat aláírták volna, tán kijelenték abbeli igényeket, hogy ők a részletes vitatkozásokban is részt akarnak venni. E tárgyat csak hírképen mondom el, de azt csaknem bizonyosképen mondhatom, hogy a felakadás csakugyan akkor fordult elő, midőn az új felhatalmazottak az értekezletbe jutottak. A tizenkettedik ülés egyébiránt ma volt, s az újabban fölmerült nehézségeket (ha ugyan nehézségeknek mondhatók) oly csekélyeknek tartják, hogy sokan, kik magukat jólértesülteknek hiszik, már előre jelentik, hogy a „Moniteur“ holnapután, azaz 26-kán, hirdetni fogja a békét, így tehát már nem kell sokáig várnunk, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. Úgy látszik, megpendítették az értekezletben az olasz és lengyel kérdést is, de a közmegegyezés az jön, hogy a vitatkozás e tekintetben most nem volna helyén. A béke megkötése iránti reménykedés különben oly általános, hogy ámbár a rendőrfőnök utasítást adott a börzei hajhászoknak, ne terjesszék üzérkedéseiket a hivatalosan be nem jegyzett papírokra, a börzei forgalom nyolc nap óta mégis tetemesen gyarapult. A Rothschildház egymaga több mint 2000 kilométrernyi külföldi vasutvonalt vállalt magára, mert nemcsak a lombardi vasutakat keríte kezére, de engedélyt nyert — mi pedig itt nincs közönségesen tudva — Spanyolországban is fontos vonalakra, a. m. a saragossal (mely nem a „Crédit mobilier“ sajátja, mint ezelőtt híresztelék) és az alicantei vonalra. Aki hasonló vállalatokba kap, annak nagyon kell bizni a jövőben, se bizalom, mint mondják, nem is alaptalan. Szó van oly tervről is, mely az állampapírok keretét bizonyosan felrúgtatná s a határidőre szabott üzérleteket rettenesen levágná. Beszélik, hogy szabályozni akarják a ráfizetéseket (reports en liquidation). Uzsorának fog tekintetni minden ráfizetés (akár állampapíroknál, akár vasúti részvényeknél), mihelyt az 6 százaléknál több. Világos, hogy ez esetben mindazok, kik eddig havonként tetemes összegeket szereznek ráfizetésekből, most már csak mérsékelt kamatra lévén kilátásuk, kénytelenek lesznek csak komoly vállalatokba fektetni tőkéiket. Valamennyi helyőrségi ezred Páris környékén parancsot kapott, hogy készen tartsák magukat nagy szemlére. Azt beszélik, hogy legalább 150,000 főnyi sereg fog egybegyűlni. A távolabbról érkező csapatokat a falukban fogják elszállásolni, egészen a Saine-et-Oise megyéig. Valamennyi mezei őrség talpra állt Megmutatták nekem a helyiségeket, hol ezen átvonuló katonaság számára legalább négy napra való szállást készítenek. Az őrség tüzérsége — ezredenként — négy-négy ütegből fog állani. Úgy számolnak, hogy a békekötés aláírása után Châlons-sur-Marne mellett rendkívüli tábor fog egybegyűjtetni. Annyi bizonyos, hogy a császári testőrség még ez idén bekövetkezendő táborozásra készül. Páris, mart. 22. A tizenegyedik értekezleti ülés — mint a „Le Nord“ írja — ma ment véghez : a felhatalmazottak ezúttal teljes számmal valának, s küzöltettek velük a másod felhatalmazottak által előkészített szerkezeti munkálatok. Még kétséges, hogy a békekötés ez ülésben aláírható lett volna , minthogy Ausztria .