Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-28 / 1820. szám

lövés, mi önnek születését üdvözölte, reményt nyújtott nekünk, mert tudjuk, hogy ön az életre jőve, keze teli van bocsánattal és elnézéssel. — Ön azonban mégis meg­feledkezett rólunk, fenséges úr. — Azt mondták önnek, hogy mi nagy bűnösök, a közszellem megrontói, a csa­ládapák rémei vagyunk. — Már most is megcsalják önt, fenséges úr. — Ebből áll az igazság: két évvel ezelőtt egy kis lapot alapítunk szabad, de nem kicsapongó magatartással. — Nekünk soha sem volt czélunk , hogy mint nevelési elem a lánynöveldékbe be­bocsáttassunk. — Mi egyszerűen — egyszer vagy kétszer hetenként, a franczia szellem elveszett gyerme­keit, az adomákat, bon mot-kat, szerelmi kalandokat akartuk összegyűjteni, — mindezen dolgok nem ijesztők meg sem I. Feren­cze­t, sem IV. Henriket, sem XIV. Lajost, ki Moliére dévaskodásán gyakran neve­tett. Egy herczegnőt nem mernék ezen dolgokra emlé­keztetni; de magunk, férfiak közt, fenséges úr, oly órá­ban, midőn a kis leányok ágyban vannak, ilyes dolgok­ról beszélhetünk. A franczia életnek (esprit), hogy Eu­rópán átröpüljön, mindig könnyű szárnya s rövid ruhája volt, s a kormány a politikai renctiók legszomorubb napjaiban sem gondolt arra, hogy gyászruhába öltöz­tesse. Sajnálatérdemlő sorsunkért mi nem is panaszko­dunk a kormányra.— Miért ne mondanék ezt meg? Jutalmul magunk tökéletes alávetéséért az ország törvé­nyeinek, s irodalmi becsületességünkért, mi megmarad, bármi történjék is, a kormány atyai tekintettel volt irán­tunk. Mondta néha nekünk: „Figaro, barátom , fékezd magadat.— Te nem rész, hanem kissé könnyelmű vagy ; —szeretnek tégedet,mert szellem van benned; de a mos­tani század a szemérmetesség rohamaival bir, miket apá­ink nem ismertek. Légy illedelmesb Voltairenél, s ha az ablaktáblát bevered, tedd azt, mint a tolvaj, zaj és lárma nélkül.“ — Némelykor megtörténhetik, fenséges úr, hogy az ablaküvegek az utczára esnek (a szerencsétlen­ség mindjárt megvan, s tollunk nem gyémánt). Mindjárt összegyűlnek az utczai bámészok, s a Demi-Monde min­den erénye elfátyolozza magát s igy kiált: „Segítség! segítség! agyon ütnek bennünket!“ „Ebből áll a mi bűnünk, fenséges ur. — Mi néhány képmutatót lefátyoloztunk, s némely hiúságot megsér­tettünk­ A bírákat azon meggyőződésre vezették, hogy mi pogányok vagyunk, hazánk és családunk nincse, s a bírák minket pénzbírságra és fogságra ítéltek. — S most a hallatlan „Figaro,“ egy egész család örökménye, ön­magától a sajtó­törvény erejénél fogva elenyészik. De mégis, Beaumarchais gyermeke nem azért szüle­tett , hogy meghaljon. Ő magában hordja azon fi­nom és élénk szellem hagyományait, mely minden kormányrendszer alatt — most győzedelmeskedve s magát napfényben i­llesztve, majd üldözve és szám­űzve — mégis mindig nyakára hágott Bazilé rágalmai­nak. — Száját bedughatják, őt bezárhatják,­­ egyszer mégis megjelenik,mint a rugófegyverbe rejtett ördöngöcs­­ke. Mindamellett is a „Figaro“ úgy vélekedett, hogy ön mint szellemdús herczeg, a világra jöttekor ezt fogja ma­gában mondani : „Én sok könyet fölszáraztattam. „Fi­garo“ bizonnyal nem oly hibás, mint sokan, kiknek meg­kegyelmeztem. „Figaro"nak életét és szabadságát visz­szaadjuk, s tanuljon meg elnéző lenni a bűn és nevetsé­ges iránt is.“ E szerint, fenséges ur, imitt kérvényünk keze között. Ne mondjon nem­et, s „Figaro" meg van mentve. Méltóztassék elfogadni, fenséges úr, nagy tisz­teletem biztosítását. „Figaro.“ Másolva az eredeti „kegyvesztett szerkesztője után. H. de Villemessant. E nevezetes petitió, mely a francziáknak annyira száj­­izék szerint van írva,mosolyra gerjesztő a legkomolyabb bureaucratákat is. Villemessant, a kérvény aláírója, másnap délután Collet -Meygret, közbiztossági és sajtóügyi főnök­­höz hivatott, s ez bámulását fejezte ki előre ezen külö­nös petitio fölött. A „Figaro“ szerkesztősége azonban, ki ismeretes jó svadával bir, oly szellemdúsan tudta pe­­titióját Collet-Meygret előtt védelmezni, mikép az megígérte neki, hogy Francziaország gyermekénél , a császári herczegnél egy jó szót szólni fog érette. Azon divatok közt, miket a mostani tavasz napfényre hozott, említendők : „Paletot prince impérial“ ; „Robes imperatrices“ ; „Pantalons congrés de Paris; mellények „á la Orlofa“; nyakkendők „a la Manteuffel “ Paris , mart. 23. Az „Ind, beige“ írja. Egy a római határokról vett levelünk megerősiti azt, mit közelebbről mondunk, hogy tudniillik a congressusnak legalább fél­hivatalosan is közép Olaszország helyzetével foglalkoz­nia kell. A félsziget népségei várnak és remélnek, s jobb jövő óhajtásában odáig mennek, mikép azt hiszik, hogy Európának vagy legalább Olaszországnak területi újjá­alakítása lehetséges volna. Ezek kiv­onultatások, miket a belesemények nem tudása táplál, mely tudatlanságban bizonyos kormányok czélzatosan tartják népeiket. De ezen tudatlanságnak, minek czélja a példa ragályát eltá­­volitni, meg vannak veszélyei, az könyíti a forradalmi működést, s Európa átalános helyzetének hamis fölfogá­sára alapított népmozgalmakat kelthet föl. A spanyol lapok sokat foglalkoznak a cortes kebelé­ben történt szervezési kísérletekkel s azon elfogadással, melyben Victoria hg a magukat parlamenti középpé alakított mérsékelteknek küldöttségét fogadta. Ez elfo­gadás szívélyes volt, mint az „Ind. beige“ levelezője írja. Más nem is lehetett. A hg köszönettel fogadta segélyük fölajánlását, de semmi olyat nem mondott, miből azt le­hetne következtetni, hogy kedvező véleménynyel van az új párt alakulására nézve. Ő beszélt előnyökről, miket egy tömör többség adhat az ügyek menetének. E­phrasist az új párt a maga ré­szére zsákmányolja ki, mintha a hg részvéttel viseltet­nék iránta; de azon személyek, kik a tb nagy környeze­téhez tartoznak, azt igénylik, mi szerint ő teljes rokon­­szenvét azon progressista unió számára tartotta fen, mely hasonlókép alakul, s a bal oldal az, melyről E­s­­partero támogatását reméli. E második párt­alakulása is tevékenyül foly. Mart. 16-dikán nagy összejövetelt tartott, melyen nyolczvan­hat követ volt jelen. A gyűlés négy órai vita után a következő hatá­rozatot fogadta el: „az alkotó tagok kijelentek, mikép a progressista párthoz tartoznak, semmi más főt nem is­mernek Victoria herczegen kívül, s czólják a jó sza­badelvűek közti uniót támogatni s fentartani.“ A gyűlés eloszlása előtt 12 tagú bizottmányt nevezett ki, hogy minden erővel ime határozat végrehajtásán dolgozzék. A bevételi költségvetés fölötti vita még foglalkoztatja a cortest. Orense javaslata elvettetett. Hasonló sors vár Alfonso szélső­baloldali követére. Mindinkább valószínű, hogy a vita miniszteri terv elfogadásával vég­ződik : az új közép, a progressisták és a kormány e té­ren mindnyájan össze fognak találkozni. Olaszország. Az Ind. berge szerint Cavour gróf egy emlékiratot dolgozott volna ki az olasz ügyek fölött, melyek a congressuson mindenesetre annyiban szóba jönének, a­mennyiben az 1815-diki szer­ződésekkel ellenkező foglalások igazolásáról van szó az egyházi államban. Ha a pápa azt emeli érvényre, hogy ezen occupatióknak, a forradalom meggállása végett folyton kell tartaniok , a nagyhatalmak hajlandók volná­nak az egész argumentumot megfordítni, mondván, hogy a római curiának dolga a csend fentartásának esz­közeiről gondoskodni, miután a szerződésekkel ellen­kező állapot úgysem tarthat örökké. Németország, H­a­m­b­u­r­g , mart. 19. Ma követ­kező tudósítást vettünk Helgolandból: „Az angol kor­mány részéről el len határozva, hogy a megtörtént bé­kekötés után is 1000 főnyi idegen­légiót itt, 1000-et pe­dig Shorncliffeben fog állomásoztatni; az ötödik ezred most szerveztetik. A szolgálni vágyók folyvást sűrűn gyülöngnek, néha egy jelentéktelen halász csónak 4—5 embert hoz, kik a nyomorult lélekvesztőben alig férnek el; a halász egy egy emberért 2 font szert­ kap, s ezért koc­káztatja a maga és utasai életét. Egyébiránt a vá­lasztásban most nagy a szigor, így „Helgoland“ gőzös, mely múlt szombaton esti 10 órakor már első ez évi vízi úlját megkezdette, és hétfőn est­e 7 órakor a ham­burgi kikötőbe visszetért volt, mintegy 40, Helgoland­ból visszautasított légionáriust hozott. A „Prometheus“ angol hadigőzös minden pénteken Glückstadtból Helgo­­landba megy, s rendszerint 150 légionáriust szállít oda. Berlin, márt. 24. E napokban levelek érkeztek ide Sz.-Pétervárról, melyek szerint Oroszország özvegy császár­néj­a ez évben Berlinbe s Európa déli részé­be nagyobb utazásokat tenni szándékozik. Ebből azt kö­vetkeztetik, hogy Pétervárott nagy a remény a béke lét­­rejövetele iránt, s hogy ugyanott hajlandók a nyugati hatalmak kivonatait a békés kiegyezkedés végett teljesí­teni. A császárné ez utazást főleg egészségének meg­szilárdítása végett teszi, mivel a szentpétervári éghajlat egészségi állapotának nem igen kedvező. Ő, mint hal­latszik , születés­napját , július 13-dikát családja len szenve Törökország védelme ügyében Oroszország­nak, ezen év június havában többszörös korábbi ült em­lékeiből, melyeket leghasználhatóbbaknak vélt a megin­dított háborúban, könyvet állított össze '!!'), s azt mind a közönség mind a háború viselésével közvetlenül foglal­kozók méltó örömére kiadta. Czikkeink czélja nem a könyvnek mint irodalmi mű­­nek le válása, hanem tartalmának, mely némely, nyelvün­kön eddig nem tárgyalt r­észleteket is foglal magában, ismertetése. Szerző nem mulatságra számított útleírást akart nyúj­tani, hanem azon vidéket kivánta ismertetni, mely mai­akkor színhelye volt az ellenségeskedéseknek, avagy gyaníthatólag széhelye lehetett későbben, s észrevételei egyedül hadi működésre vonatkoznak; de épen ebben van művének különös érdeke. Terjedelmesen szól szerző Krimiáról és Szebaszto­­polról is, melynek megvívásáról könyve szerkesztése korában már nagyon beszéltek, de ezen csatatérnek szerző utáni közelebbi ismertetésébe nem bocsátkozunk, miután ezt úgyis eléggé ismerik a hosszú ostrom korá­ból a hírlapolvasók, hanem csak szerző véleményét kö­zöljük, bemutatása gyanánt, a krimiai hadjáratról, mely sokakra nézve oly sok csalódás előidézője volt. „Úgy hiszem — így szól­t — Kalfa lenne a legjobb kiszállási pont. Igen jó és téves kikötő van itt a kercsi fél­sziget kezdeténél, melyben kellő erejű fegyveres hatalom rövid küzdés után helyet foglalhatna, nevezetesen ha egy időben Kercsben is kiszállás történnék. S ezen fegyve­res erő mielőtt tovább menne , megerődíthetné a föld­szorost, mert véleményem szerint Krimia meghó­dítása nem gyors csapás, hanem csak hosszú, állhatatosan folytatott és sza­kadatlan háború által eszközölhető.“ Megjettezendő, hogy szerző ezen véleményt az Eu­­palom­ánál, vagy Szebasztopol déli részén lehető kiszál­lás felemlítése, s tehát elvetése után nyilvánítja; s mikép tudjuk, az almai csata után a déli részre vonultak át a szövetségesek, s Balaklavát választották hadjáratuk alap­jául, azaz mind a két kiszállást elkövették a gyors csa­pás sikerének reményében, mely csakugyan nem követ­kezett be Kikel a hadjárati terv bővebb tárgyalása után szerző azon türelmetlenség ellen , melylvel a nem­ katonai kö­zönség azon időben Krimia megtámadását sürgette. A nagy herczeg(Wellington) teszi hozzá, azt szokta határo­zott hangon mondani bizalmas embereinek, midőn ha­zulról türelmete­ttségi hírek érkeztek , hogy mindamel­lett egy hüvelyknyire sem fog előnyomulni, míg minden elő nincs készítve. Ezen bevezetés után figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy mulhatlanul térképet kell kezeikbe venni, ha a követke­zőket igazán érteni akarják. Hadjárati dolgokat, katonai úri jegyzeteket térkép nélkül olvasni holdvilág! ábránd­hoz hasonlít Szerző legelőször is azon akad fen, hogy a Dardanel­lák partjain levő tűztelepek szárazföldi oldala fedezetlen áll, mert a Drinápolyig eljutott orosz sereg könnyű szerrel hatalmába ejthetné az európai részt. S mikép köztudomásra van, a kezdetben Gallipoliban kiszállított szövetségesek valóban erődítményeket készít­vén ezen félsziget védelmére, e részben teljes méltány­lást nyertek szerző nézetei, melyeket, mint könyvében közli, még műve megjelenése előtt előterjesztett az il­lető helyeken. A dardanellai vizi út csaknem 55 (mindig angolt értve) mértföld hosszú, szélessége pedig közel egy mértföldtől ötödfélig változik. A hajladozó partok igen alkalmasak, hogy a vizi oldal irányában erődítményekkel láttassanak el, melyek előtt át ne lehessen törni, de a létezők nem képesek kedvező széllel haladó tengeri erőt feltartóz­tatni, gőzerőről nem is szólván. A legerősebb tűztelepek a vizi út legszorosabb pont­ján vannak mind a két parton, de bárminő nagy terje­delműek ezek a mellék­művekkel, oly ügyetlenül vannak készítve, hogy valószínűen igen rövid idő alatt tarthat­­lanokká tehetné azokat az ellenség. A dardanellai erődítményeket egészen újon kellene felépíteni tudományos elvek szerint. A felszerelés is rendkívül rosz a mostani erődítmé­nyekben. Roppant lövegek vannak ezekben, de mozgat­ható ágyutalpak nélkül, úgy hogy csak egyellen egy lö­vést lehet azokból valamely elmenő hajó ellen tenni, a védelem tehát, melyet nyújtanak, inkább csak képzeleti mint valóságos. A Dardanellák városánál (a vizi út legszorosabb pont­ján az európai oldalon) oly terjedt erődítményeket le­hetne emelni, melyek rendes ostromot is kiállhatnának, mert elegendő tér van tiástyafokos vár készítésére, s nincsenek közel magasodók, melyek a vár felett urkód­­nán­ak. Magara erődöt az ázsiai oldalon szinte könnyen lehetne oly erőditménynyé tenni, melyet csak nagy erő­nek s rendszeres módon lehetne a s két reményével megtámadni Kur­kak­ is hasonló módon volna megerő­­ditendő az ázsiai oldalon a Dardanellák közép tengeri torkolatánál, s ezen pontokon megtarthatná magát azon hatalom, mely Gallipolit is bírná. Túl a dardanellákon­ a Marmora tenger európai olda­lán legjobb kiköti­k csapatok kiszállítására Rodosto­s valamivel közelebb Stambulhoz Silivii. Stambulból Bulgáriába rándult ki Macintosh töb katonai szempontból tekinteni meg az utat. A fővárosnak góth alakú négy mértföld hosszú s 218 tornyú körfalát elhagyva, mely jelen állapotában igen csekély védelmi eszközül szolgálhatna, Drinápoly felé hallímzatosan lépcsőzetes és puszta vidéken vezet az út, itt-ott találva egyes „Csiflik“et (kőfallal körzött major, rendesen többféle ólakkal), melyeknek hasznát lehetne ugyan venni, de tüzérségnek nem állhatnának ellen. A drinápolyi kapun elhagyva a török fővárost, az út Ramis Csiflik és Daud pasa nevű két laktanya között visz, melyek mintegy két mértföldre állanak a körfaltól; itt elhagyott földművek vannak, melyek kijavítva az utolsó csatának szolgálhatnának színhelyül. Szambul szárazföldi természetes védvonala Boyuk Csekmedsétől a Marmora tenger mellett, Csatfa­dán át, a Derkos tóig , illetőleg a Fekete tenger mellett Kara Burnu erődig nyúlik. De nem kell feledni, hogy ezen területnek fekete­­tengeri oldalán, a Bosporus torkától nem egészen hat mértföldre, a Domusdere falu melletti öbölben (ha ugyan ezen falu és Kara Burnu erőd között nincs) kiszálló hely van, hol a főváros védelme végett erődítményeket szük­séges emelni. A Bosporusban levő erődítmények is azon korból va­lók, midőn a katonai tudomány még nem­ érte el mai fo­kát, midőn még nem értettek eléggé a terület sajátságait felhasználni, s midőn a török kormánynak még nem volt oka tudományos támadásaitól félni szomszédjainak a ten­geren. A víz pedig a Feketetenger felől tolulván a Bosporus, Marni­ratenger és Dardanellákon át a Középtengerbe, a csak 18 mértföld hosszú Bosporusba könnyebb is a be­­juthatás mint a Dardanellákba, s azon oldalon is van Tö­rökország félelmetes ellensége; még nagyobb figyelmet érdemelnek tehát a Bosporus-parti várak, mint a másik vízi útiak. Hasonlóan nem elég jók az ázsiai oldali erődítmények sem, hogy megakadályozhatnák, fmkép az ellenség egé­szen Solitariig, a Stambullal átellenben levő partig ne juthasson. Terjedelmesen tárgyalja meg továbbá Macintosh, Stambul védelme tekintetéből, a Balkán szorosait, a belgrádi utat, a dunai vonalat, miután azonban hosszú időre nincs többé Konst­a­ntinápoly oro­s támadás által veszélyezve, ezen egész tárgyon röviden átesve, köves­sük szerzőt ázsiai komijában, mely kevésbbé ismeretes tereken vonul át olvasóinkra nézve, s ezért érdekesebb lévén, bővebbek is leszünk az előadásban. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet. 82. Keresztény énekes könyv, mely alkalmatos igazságokkal és némely régi énekek helyett újakkal job­bítva készíttetett és kibocsáttatott, az ágostai vallási étert tartó evangyélikusoknak a Dunán túl lévő superintenden­­tiája által. A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésének, halálának és Jeruzsálem veszedelmének leírásával Pesten, 1856. Nyomatja s kiadja Bucsánszky Alajos. 8-rét VIII. és 592 lap. Ára kötetlen 40 pkr. *) The Military Tour of Major General A. F. Macintosh. London. 1854. körében fogja tölteni, s azután csak útra indulni Ide ér­kezését julius végével vagy augustus elején várják. Kö­zös a hiedelem, hogy a felséges asszony a jövő­lelet az itteni udvarnál töltendi. Oroszország. 0 d e s s a, mart. 14. A kórházi tym­ph­usnak már egykor fölemlített pusztításai fájdalom, még mindig tartanak, s ezen betegségnak a nagyszámú ka­tonaságon kívül több orvos, ezek közt Árpa veszteg­intézeti főorvos és Engelhardt teek estek áldoza­tául Nikolaleffben s a német gyarmatokban e betegség még iszonyatosabban pusztit a csapatok közt, jóllehet túlzásnak mondhatni azon állítást , mi egyik és másik oldalról hallatszik, hogy a déli hadsereg ezer emberrel keresbedik naponkint. A katonai tekintélyek nagy erőfeszítéseket tesztnek, hogy a ragály elterjedését téves vesztegházak kimutatása s a kórházak máshová helyezése által megtörték; fáradozásaikat azonban nem mindig koszoruzza óhajtott süker, így a 300 militia kö­zöl, kik Ozsakoff tájékáról szállíttattak ide, 20 még az után halt meg, 50 pedig mindjárt Odessába megérke­zése után, Törökország. Samylnak Oroszország há­­zi viszonyairól, hiteles forrásból következő tu­dósításokat kaptunk Stambulból: „Miután a török had­sereg Kolchisból visszavonult, a­mi a cserkesznépekre a legnagyobb benyomást tette, S­a­m­y­l követet küldött Tiflisbe azon megbízással, hogy az ismeretes, már előbb megkötött fegyverszünet az 1856-dik évre is kiterjesz­tessék. Általában azt beszélik, hogy Samyt ez okmány kicserélése alkalmával biztosíttatott, hogy magának sep­­temberben 200,000 aranyat elvitethet Tiflisből.­­ S mondják , hogy Samyl ezen öszveget múlt év September havában valóban kezéhez is vette, s azt is elfogadhatónak tartják,hogy Samyl később a czár sou­­veranitását is, nagyobb évi díj mellett elismerendő. A cserkesz főnök gondolkozása módjának változtatására minden esetre nem csekély befolyással birt saját fia. UJ POSTA, B­é­c­s , mart. 26. A Drezdából ide érkezett Forth- R­o­u­e­n báró, franczia cs. követ Bourqueney báró franczia cs. követ távollétében tegnap (kedden) délben volt szerencsés a franczia trónörökös születéséről szóló értesítő iratot külön audientián Császár ő Felségének átnyújtani. Ő ma a császári asztalhoz hivatott meg s hol­nap Drezdába utazik vissza. P­o h u t ur, Hollandia gyarmatügyi minisztere, ki In­diába a hollandi birtokok fökormányzójául neveztetett ki, keresztülutaztában ideérkezett s szerencséje volt Császár Ő Felsége által külön audientián fogadtatni. Leg­közelebbi vasárnap útját Trieszten át uj állomáshelyére tovább folytatandja. Az érez pénzügyi conferentiák ma ismét folytattattak. A nagy hétben értekezleti ülések nem voltak. P­á­r­i­s, mart. 23. Németországi tudósítások a porosz kabinet részleges módosításáról szólanak. Westpha- J­e­n belügyminiszter, visszavonulási szándékát nyilvá­nítá, sőt azt erősítik, hogy benyújtotta volna lem­ondá­sát, mit azonban nem fogadtak el. A miniszter ezen nem vélt elhatározásának különböző indok­okat tulajdonítanak, ha ez elhatározás csakugyan való. Némelyek szerint nem volna megelégedve az új rendőrfőnök Zedlitz kine­veztetésével, mi némileg akarata ellen történt; más ver­siók, melyekért távolról sem kezeskedünk, azt igénylik, miszerint W­e­s­t­p­halén a távirati sürgönyök ellopá­sának ügyében, mi eddig elfojtva maradt, minden ellen­kező irányú törekvés daczára, azt kívánja, hogy per ut­­jáni ítélet derítsen világot ez ügy rejtélyes részleteire, mikről lassan suttognak, de a­melyek földeríttetvén ma­gas állású személyeket compromittálnának. A szélső jobb oldal, mint közlönyének a „Neue P r­e u s s. Z tg“-nak hangjából kitűnik, minden erejét megfeszíti, hogy ez ügyben törvényes vizsgálat történ­jék. Másfelől azt erősítik, hogy az új rendőrfőnök, ki íme töredékhez nem tartozik, nem viseltetik iránta ro­­konszenvvel. E két indok elégséges annak megmutatá­sára, miszerint a szélső jobb­oldal örömmel látná, ha W­estphalen szándéka mellett megmarad, már csak azért, is hogy ily elhatározás­t a n t­e u­ff­e 1t zavarba hozhatná. Már említve volt, miszerint e miniszter mos­tanság néma de igen heves megtámadások tárgya az­­ ultra reactionarius elem részéről, mely nagyon megfe­ledkezik azon szolgálatokról, miket ő igen nehéz körül­mények, közölt a porosz kormánynak tett Pár is, mart. 24. Szombaton csakugyan felakadás történt a felhatalmazottak munkálataiban, s jóllehet az értekezletek sikere legkevésbbé sincs veszélyeztetve, de a közvetlen megoldásban helyzett remények sem való­sulhattak. Távirati sürgönyről beszélnek, melyet A­­­i pasa — az értekezletek egyik ülésén szőnyegre jött kérdés miatt — a magas Porta kormányához menesztett legyen. Kívánták ugyanis, mint hite van, hogy a zuhan­nak a keresztyének helyzetét rendező s jogaikat bizto­sító „hati-humajun“-ja szintén benne legyen a békeszer­­ződvényben. E kivonatot féligmeddig már az ausz­triai javaslatokban is kifejezve találni, hogy azon­ban A­­­i pasa most újabb utasításokért kényszerült folyamodni kormányához , annak fő oka úgy látszik az, hogy a békeszerszedvénybe szó szerint fel akarják venni ez okmányt, melynek foganatosításáért aztán egész Eu­rópa kezeskednék (kivált miután e reform végrehajtása Törökországban annyi akadálylyal jár). Mit fog a török kormány felelni, az iránt kétség sem lehet. Most újólag azt beszélik (s ez aztán komolyabban fogná hátráltatni az oly türelmetlenül várt eredményt), hogy a porosz fel­hatalmazottak, mielőtt magukat aláírták volna, tán kije­lenték abbeli igényeket, hogy ők a részletes­ vitatkozá­sokban is részt akarnak venni. E tárgyat csak hírképen mondom el, de azt csaknem bizonyosképen mondhatom, hogy a felakadás csakugyan akkor fordult elő, midőn az új felhatalmazottak az értekezletbe jutottak. A tizenkettedik ülés egyébiránt ma volt, s az újabban fölmerült nehézségeket (ha ugyan nehézségeknek mond­hatók) oly csekélyeknek tartják, hogy sokan, kik magukat jólértesülteknek hiszik, már előre jelentik, hogy a „Mo­niteur“ holnapután, azaz 26-kán, hirdetni fogja a békét, így tehát már nem kell sokáig várnunk, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. Úgy látszik, megpendítették az értekezletben az olasz és lengyel kérdést is, de a közmegegyezés az jön, hogy a vitatkozás e tekintetben most nem volna helyén. A béke megkötése iránti reménykedés különben oly általános, hogy ámbár a rendőrfőnök utasítást adott a börzei hajhászoknak, ne terjesszék üzérkedéseiket a hi­vatalosan be nem jegyzett papírokra, a börzei forgalom nyolc­ nap óta mégis tetemesen gyarapult. A Roth­­schildház egymaga több mint 2000 kilométrernyi kül­földi vasutvonalt vállalt magára, mert nemcsak a lom­bardi vasutakat keríte kezére, de engedélyt nyert — mi pedig itt nincs közönségesen tudva — Spanyolország­ban is fontos vonalakra, a. m. a saragossal (mely nem a „Crédit mobilier“ sajátja, mint ezelőtt híresztelék) és az alicantei vonalra. A­ki hasonló vállalatokba kap, annak nagyon kell bizni a jövőben,­­ se bizalom, mint mondják, nem is alaptalan. Szó van oly tervről is, mely az állampapírok keretét bizonyosan felrúgtatná s a határidőre szabott üzérleteket rettenesen levágná. Beszélik, hogy szabá­lyozni akarják a ráfizetéseket (reports en liquidation). Uzsorának fog tekintetni minden ráfizetés (akár állam­papíroknál, akár vasúti részvényeknél), mihelyt az 6 százaléknál több. Világos, hogy ez esetben mindazok, kik eddig havonként tetemes összegeket szereznek rá­fizetésekből, most már csak mérsékelt kamatra lévén ki­látásuk, kénytelenek lesznek csak komoly vállalatokba fektetni tőkéiket. Valamennyi helyőrségi ezred Páris környékén paran­csot kapott, hogy készen tartsák magukat nagy szemlére. Azt beszélik, hogy legalább 150,000 főnyi sereg fog egybegyűlni. A távolabbról érkező csapatokat a falukban fogják elszállásolni, egészen a Saine-et-Oise megyéig. Valamennyi mezei őrség talpra állt Megmutatták nekem a helyiségeket, hol ezen átvonuló katonaság számára legalább négy napra való szállást készítenek. Az őrség tüzérsége — ezredenként — négy-négy ütegből fog állani. Úgy számolnak, hogy a békekötés aláírása után Châ­­lons-sur-Marne mellett rendkívüli tábor fog egybe­­gyűjtetni. Annyi bizonyos, hogy a császári testőrség még ez idén bekövetkezendő táborozásra készül. Páris, mart. 22. A tizenegyedik értekezleti ülés — mint a „Le Nord“ írja — ma ment véghez : a felhatal­mazottak ez­úttal teljes számmal valának, s küzöltettek velük a másod felhatalmazottak által előkészített szer­kezeti munkálatok. Még kétséges, hogy a békekötés ez ülésben aláírható lett volna , minthogy Ausztria .

Next