Pesti Napló, 1856. augusztus (7. évfolyam, 1943-1971. szám)
1856-08-02 / 1944. szám
361-1944. 7-ik évf folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása s Angol királynélhez czímzett az illoda, 63-ik szám. A lap szellemi rászát 111#15 minden költemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak lemert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856. Szombat, aug. 2. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Hirdetmények dija • ® hasábos petit sor 4 pkr. Bélyegdij Mimi 10 pkr v " Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. B(7«t.n.-«toz. 2-ik szím , l-*6 Vidékre, poétán : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS & PESTI NAPLÓ 1856-ik évi július—december és július—septemberi folyamára. Vidékre postán küldve fél évre 10 frt, évnegyedre 5 frt. Budapesten házhozhordással félévre 8 frt, évnegyedre 4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, august 2. A vasutakró 1. III. (Általános nézetek.) Az ausztriai birodalomban már bevégzett, vagy a munka alatt levő s előmunkálati engedélyt váró, vasútvonalak kiállítási költségeit 600 millióra becsülik. Lehet , hogy e számítás egy kevéssé magas, de az kétségtelen miként példátlan erélylyel foly az építkezés, alakulnak a társulatok, tűnnek elő a kül- és belpiaczokról a milliók, s a kibocsátott és még ki nem bocsátott részvényekre , mint kövér martalékra, rohan a börzeüzlet. Valószínű, hogy több vagy kevesebb áldozatok árán, több vagy kevesebb tanpénz mellett, tíz rövid év alatt Ausztriának egy a főbb irányaiban már bevégzett s egész rendszerében meglepő ügyességgel kiszámított vasúthálózata leend. A birodalom előállítási képességét ez tetemesen fogja emelni, s még tán inkább a birodalom külbefolyását — főként Keleten. A két aldunai oláh fejedelemség kétségtelenül, Szerbia pedig minden hihetőség szerint szellemi befolyása alá vonuland azon nagyhatalomnak, mely Zimonytól kezdve Csernowiczig négy ponton nyomul vasútvonalával e territóriumokra, s a bábom kitöréseinek esetében egész erejével a jobb- és baldunaparti fejedelemségekben lehet, mielőtt a többi idegen sergek csak közelíthetnének is. Ausztria a párisi mart. 30—ki békekötésnél és az apr. 15—ki hármas szerződésnél még érvényesebb garantiát szerezhet az orosz hódítási törekvések ellen — amennyiben t. i. azok az aldunai részekre vonatkoznának —, ...se garantia nem kívülről jövő, nem másoktól függő, nem interpellate, nem tiltakozások, nem miniszteri krcsisek és politikai cselszövények tárgya, mert egyedül csak vasút s egyéb semmi sem. Azon hálózat, melyből négy vonal Zimonynál, Brassónál, az ojtózi passusnál és Csernowicznál a keleti határszélre megy, tökéletesen elégséges a keleti kérdés élét kitörni, s még a török birodalom felbomlásakor is az esetlegességekből többnyire csak a kedvezőket hagyni Ausztria részére fön. Midőn a külbefolyás ekkora mérveiről van szó, midőn a kereskedelmi érdekekhez annyi más szintén fontos tekintetek vegyülnek, természetesnek találjuk , hogy Ausztria a főbb összeköttetési vonalakat előbb az állam költségén szándékozók létesítni, s csak miután e mód nehézségeiről, melyek részszerint fináncziaink voltak, meggyőződők, engedte az építkezést 5 peres jövedelem biztosítása mellett magán társulatoknak át. Ha a földabroszra vetjük szemünket, látni fogjuk, miként a terveit vasútvonalakból aránylag nagyobb rész Magyarország és Erdély földjének, általában a magyar korona volt birtokainak öszszeköttetések általi investitiójára van szánva. Ez a dolgok természetéből önként folyt, mert nálunk építetett eddig legkevesebb vasút; nekünk kell legérezhetőbb hátramaradásokat kipótolni; hazánkban állíttathatnak legolcsóbban ki a vasútvonalak ; hazánk az, ahol legtöbb száz erő hever parlagon, legtöbb jövedelmi forrás van felfedezetlen vagy bedugva, s legnagyobb eredménnyel lehet a közlekedési eszközök által értékeket teremteni s forgalomba hozni. De mindezek fölött uralkodó tekintet az , mit én, más szót nem lelvén „a jövendő politikájának“ nevezek. A lefolyt háború és a párisi béke megmutatták, hogy nincs távol az idő, midőn Kelet hozzánk közelebb eső részeinek társadalmilag és államilag új alapokra kell s mintegy új elemekből építetni. A „jövendő politikájára“ munkálnak, kik Bécs- Pest-Zimonyra vasutat visznek, hogy annak — mint szükséges következmény — a Drinápoly- Zimonyi feleljen meg. Egy gondviselési eszmének vagy érzésnek intéseit követik, kik Aradról vagy Temesvárról Brassónak, Kolozsvár-Marosvásárhelyről az ojtózi kijáratnak tartanak, hogy ezen ragyogó vállalatok elsőjét a Bukarest-brassói, a másodikét a Galacz-ojtózi (vagyis Feketetengeri) vonal egészítse ki, így Nyugatnak egész összeköttetése Kelettel Ausztria által közvetíttetnék, hazánk földjén menve át. És a Feketetengertől Drinápolyig (illetőleg Stambulig) nyúló vonaltól egy egész hálózat vinné a szárazi egybeköttetést Trieszthez és az Adriai tengerhez is. Az anyagi tekintetekhez szellemiek fognak csatlakozni. Az árukötegeket politikai érdekek kisérik, s a jól számított stratégiai pontok s fejlemények irányáról kezeskednek, amennyire csak emberi belátásra épütni, a véges észszel a végetlenbe, a jelen nézpontjairól a jövendő titkaiba behatni lehet. Ausztria a török birodalom épségét a többi nagyhatalmakkal és Szardiniával együtt biztosította s földtéri helyzeténél fogva épen a közös garantia sértetlenségének őre. Az összeütközések súlya és felelőssége legérezhetőbben rája esnék, de viszont Törökország épségben maradásából a legtöbb erkölcsi és anyagi osztaléknak őt kell illetnie. Kereskedelmi haszon és szellemi befolyás, hatás a diván politikájára, hatás a szláv és román népekre, hatás a magyar koronabirtokok határszéleitől különösen a Balkán-vonalakig : ez „a jövendő politikája“, valameddig az ozmán hatalom Európában a nagyhatalmak őszinte és erélyes közremunkálása mellett föntartható. Ha pedig a fölbomlás szerencsétlen órája ütne, ha a gondviselés — mely felettünk és szándékaink felett áll — halálos ítéletet mondana a török államra, s mint a görög birodalom 1453-ban kimúlt, utódja is időszámlálásunk valamelyik évében az árnyékvilágba költöznék : akkor a Közép-Duna völgyét bíró hatalomnak kell a Balkánig kiterjeszkedni. Ez — a krízisek esetében — „a jövendő politikája“; ez, melyet Ausztriának szintén szem előtt kell tartani. Mindkét esetben pedig a Közép-Duna völgyén lakó magyar anyagilag, szellemileg, vagyonban és tekintélyben, sokat nyer. Az ő útvonalai a világkereskedelem főbb üzerei közöl valók lesznek, s a szabad Dunával együtt oly értékeket szállítanak tovább és terjesztenek benn szét, oly összeköttetés nélküli távolságokat kapcsolnak egymással egybe, oly helyeken adnak az iparnak lendületet, a versenynek tért, hogy hatásaikban igen hasonlítnak azon 16-dik századbeli felfedezésekhez, melyek által ismeretlen világrészek kincsei estek, a vállalkozás zsákmányáúl , és az ismert nagy piaczok felé egészen uj s a réginél sokkal rövidebb kereskedelmi út jeleltetett ki. De itt még nem lehet megállanunk. Folytassuk tovább, a fölvett fonalon, eszméink sorait. KEMÉNY ZSIGMOND: SZOMORÚ NAPOK. Regény. ir. JÓKAI MÓR. (1831.) MÁSODIK KÖTET. A halálitélet. Folytatás. *) A gyertyákat meggyujtották az asztalon, pedig még fényes nappal volt;— a lélekharangot is megcsenditették, pedig még beteg sem volt senki, a koporsót is elkésziték már, pedig még senki sem halt meg. A szegény bűnösre kimondták a kemény ítéletet: meg kell neki halni. Fejére szól a törvény. Ha egész nap könyörögne érte édesapja, anyja, minden atyja fia, azokat a betűket le nem könyöröghetné onnan. Akik ott a hosszú asztal mellett ülnek: főtisztek, altisztek, közkatonák, mind úgy szánják, mind úgy szeretnék, ha nem kellene azt a szót kimondani. Maga a tábornok is eltakarja arczát két kezébe : „Istennél van a kegyelem.“ Kezében tart egy kis pálctát, fehér pálczát , meg megnézi: még most egész, semmi törés nincsen rajta. Odajön hozzá a vén őrmester, csákója fejében , még a viharszil is állára csatolva, egy keze a zsinóron, másik a csákó ernyőjén: — Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek. „Istennél van a kegyelem.“ *) Lásd „Pesti Napló“ 1949. számát. Másodszor is megemeli az őrmester tenyere hegyét kalpagernyőjéig, és újra könyörög: — Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek. „Istennél van a kegyelem.“ Harmadszor is könyörög. „Istennél van a kegyelem!“ A fehér palota ketté törve hull a földre; a bűnös felsóhajt, megköszöni szépen a jelenvolt uraknak, hogy vele vesződtek, a jó őrmesternek, hogy kegyelmet kért neki, és a szigorú bírónak, hogy a törvény szavait kimondó fejére. Azután elviszik a siralomházba, adnak reá tiszta fehér ruhát, adnak neki ételt, italt, hogy egyék igyék utóljára. A vasember félt haza menni szállására. Ha Kornélia kérdeni fogja, mi ítéletet mondál ellenséged fiának fejére ? Nem mert haza menni, félt. Amint sokáig ott időzött, a porkoláb jó hozzá jelenteni, miszerint az elitélt néhány szót kívánna a tábornokkal négyszemközt váltani. Vértesy rögtön sietett hozzá : — Ön rosszul védte magát, szólt, amint belépett hozzá, szemrehányólag. Ön lehetetlenné tette, hogy más ítéletet mondhassunk. — Tudom. Akartam azt, szólt az ifjú derült, nyugodt arczczal. Ennek már vége van tábornok úr , katonadolog volt. Három nap múlva meghalok. Vegyük úgy, mintha nagy beteg volnék s az orvosok előre megmondták volna, hogy csak három napig élek. — Fel fogom küldeni az ítéletet a felséghez. — Eredménytelen lesz. Hiszen kegyed semmit sem tud mentségemre felhozni. Én nem mondtam semmit. — De én azért tudok. Védték önt mások. S ha daczos feleleteivel be nem vágja utamat a hadtörvényszék előtt, tudtam volna ennek megszabadítására valamit kigondolni. — Csodálkozom, hogy engem védett valaki. Nem ismerek senkit, aki rólam megemlékezhetnék. — De igen. Legelső volt tulajdon nőm. — Ah, tábornok úr. Ez a tudat enyhíteni fogja halálomat. — Második volt azon férfi, akire ön rálőtt ostoba szerelemféltésből. — Tehát nem halt meg? kiálta fel öröm hangján az ifjú. Ah ez megvigasztal. — Ez önre nézve mindegy. Vétsége halálos. — De lelkem megkönnyebbül. Nem nyomja oly nagyon. Köszönöm. A halál órái rövidebbek lesznek ez által. — A harmadik védő volt önnek édes atyja. — Hogyan ? rebegő az ifjú reszkető ajakkal. Atyám ? az én atyám ? — Tulajdon édes atyja. Ő irt azokkal a reszkető kezekkel hozzám, miket a szél ütött meg. Tudja ön, mit jelent az? Én hozzám irt ő! — Én értem itt. Susogó az elitélt lánczos kezeit öszszetéve és nehéz szempilláit lecsukva nedves szemeire. — A negyedik volt Kamienszki gróf, kinek nőtestvérére ön bizonyosan fog emlékezni. Az ifjú bámulva tekinte fel. — Nem emlékszem ilyen férfira. Neki nincs testvére. Vértesy vállat vonított. — Ő maga mondta, hogy az itt volna nálam. Az ifjú katona valami kínos gyanúval küzdött szorongó lelkében; azután derült arczcal fordult ismét a tábornokhoz, könnyelmű ifjú tekintetével. — Ezek mind enyhítik büntetésemet tábornok úr, köszönöm, hogy tudatta velem. Sajnálom, hogy balvégzetem másoknak könyeket fog okozni, miket nem reméltem, miket nem érdemeltem, de fájdalmamat enyhítik azok. Ön szíve fenekén megbocsát nekem, és szegény családomnak, úgy , bár megbocsát nekik? Annak a szegény öreg embernek, akinek már most senkije sem lesz, és védeni fogja őt, ha valami, nagy igen nagy baj fenyegetné. A tábornok megszokta az ifjúnak eléje nyújtott jobbját. A lánczok úgy csörömpöltek a megrázott kézen. — És most engedje meg tábornok úr, hogy egy igen komoly ügyről szóljak önhöz. Lesz-e kegyes kihallgatni? — Beszéljen ön. — És amiket mondok, nem fogja ön agyrémeknek tartani. Sok embernek az agyát a halál közelléte lázba hozza; nem fogja ön hinni, hogy én is lázban beszélek? Elhiszi ön, hogy bátor vagyok és józan, és szívem, eszem helyén van ? A tábornok fejével intett. — Legelőször arra akarom önt kérni, hogy livégeztetésemet ne halassza ön három napig. Tűzzön ki arra rövidebb határidőt, nem én értem. Velem be van végezve a számadás. Én már nem létezek. — Tehát miért ? — Elmondom. Azonkívül ne vizessen ön a városon kívül, itt a kaszárnya belső udvarán is megtörténhetik az velem. — Jó, ezt megígérem. — És utoljára, hirdettesse ön e végrehajtást délutánra, és tetesse délelőtt, korán hajnalban, mielőtt valaki ébren volna. — Mi okai vannak önnek ily különös kérelemre? — Elmondom azokat tábornok úr. Ön tudja, hogy e rendkívüli, hírből sem ismert járvány miatt minő izgatott hangulat van az egész országban. Alkalmam volt bizonyos részakaratu emberek tervét véletlenül megismerhetni, kik e rémületes napokat valami borzalmas munka kivitelére találják alkalmasnak. A néposztályok legmiveletlenebb salakja fel van kavarodva s csak egy jelszóra vár, hogy kiöntsön az egész országra. Nem meséket mondok tábornok úr. Hallottam a lázitó suttogásokat, olvastam leveleiket, láttam a nevek lajstromát, akiknek legelébb áldozatul kell esniök. Az én apám neve áll a PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 2. A szerb irodalom emberei — Száván innen, Száván túl — kétségtelen rokonszenvvel, s nem szűne figyelemmel viseltettek mindig nemzeti irodalmunk iránt. Ez egyébiránt csak viszonyosan történt. A szerb guzlek hangjai, a sumádiai nép gyönyörű népdalai nálunk is találtak viszhangra : ezt tanúsítják a szerb népdaloknak többek által még csekély mennyiségben ugyan, de gondosan történt fordításai. Az újvidéki „Szrbszki Dnevnik“ melléklapja a „Szedmicza“ elismerést érdemlő figyelmét tanúsítandó, júl. 15-ki számában siikerült fordítását kezdi meg Arany Jánosunk „Toldi“-jának. A fordítás alatt J. J. betűk állanak. Mi nagyon szeretnék név szerint ismerni a derék fordítót, ki irodalmunk ezen remekének szerb barátainkkali megismertetése által nem csekély érdemet szerez magának. Lehet-e a fordító figyelmébe ajánlanunk Aranynak egy újabb, „Szibinjanin Jank“ czím alatt e lapok által is közlött balladáját, mely, mint szerb történeti tárgy egyfelől, de mint remek mása is másfelől azon balladáknak, melyek a nagy Hunyadyról a szerb nép ajkán élnek, kétszeresen érdekli a szerb irodalom embereit. — Tán egy év sem volt reánk nézve oly gazdag költeményekben mint a folyó év. S a sok költemény közt becsesekre, maradandókra, irodalmunkat gazdagítókra is találhatunk. Ezek sorában kell megemlítenünk Vahot Sándor költeményeit is, melyeket egy diszkotetkében a szerencsétlen költő testvére Vahot Imre egybegyűjtve kiadott. Vahot Sándor nem irt sokat, de kevés költeményei is becsült nevet szerzenek neki s kedvesebb lyrikusaink közé emelék őt. Ki nem emlékezik gyengéd dalairól, szép epistoláiról, a „külföld rabja“ czimü nagyobb költeményről? E kedves dalok, ez egyszerű szép levelek, e nagyobb költemény, most együtt egy diszkötetkében s igen csinos kiadásban jelentek meg. E gyűjteményben találjuk Vahot Sándor szép történeti beszélyét ,Báthory Erzsébetet s a költő még eddig kiadatlan újabb műveit. A kiállítás dicséretére szolgál Gyurian ujan szerelt nyomdájának. A diszkötetű munka bolti ára 1 frt 20 kr pp. — Balásházy munkája a „Pinczegazdászatról és borkereskedésről“ megjelent s kapható 1 frt 40 kr. A gazdászati irodalom ezenkívül még egy munkával szaporodott. E munka a reánk nézve is oly fontos selyemtenyésztéssel foglalkozik. Czime : „Rövid útmutatás a selyemtenyésztés kezelésére.“ Irta Bándi János tanár. — Rózsavölgyinél a jeles Volkmann Róberttől ismét egy érdekes zenemű jelent meg : „Ungarische Lieder“ czimmel. Ára 50 pkr. — Kovács Gyula a magyar nemzeti muzeum egyik őre a pesti ref. theologiai intézetet, a geológiai társulat nevében egy kis földtani gyüjteménynyel ajándékozta meg, melyben a nevezetesebb sziklafajok szép példányok által képviseltetnek. — Nem hagyhatjuk érintetlenül a „Gazd. Lapok“ szerkesztőinek azon magasabb felfogást tanúsító igyekezetét, minélfogva olvasóival a külföld gazdászati állapotát kívánják megismertetni, így azon jeles czikkek mellett, melyekben a lap vezérszerkesztője Korizmics László a párisi állatkiállításról tesz kimerítő és e téren egyedül álló jelentést, legközelebbi számukban „londoni közlemények“ felirattal szintén e kiállításról írott eredeti levelek közlését kezdik meg. Valamint, Korizmics László eszmedús levelei, erősen hisszük, állattenyésztésünk lendületét, javítását, szóval: gazdászatunk emelését eszközlendik, úgy