Pesti Napló, 1856. augusztus (7. évfolyam, 1943-1971. szám)
1856-08-04 / 1946. szám
363-1046. 7-ik évffolyam. Szerkesztési iroda : EgyetetP-M.toza 2-ise szám , 1-ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynőihez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 21k szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 h*9^05 Petri sor * p&r. Bélyegdij kfnonioptr J J Magin vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postro : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1850. Hétfő,iug. 4 Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt b. d. PEST, angnst 4 Távírdái tudósítások. Paris, aug. 2. A „Moniteur“ jelenti Madridból f. hó 1-jéről :Saragossa meghódolt. Duc etbk ma éjjeli IV2 órakor bevonult. Egész Spanyolország csöndes. (Tegnapi magán sürgönyünkben már közlöttük.) Pelissier tábornagy tegnap Marseillebe érkezett. Tegnap estre 3 évente 70. 821 f2-Sz. Pétervár, aug. 1. Butenieff titkos tanácsos rendkívüli missióval bízatott meg azultánnál, s az orosz legatio vezetésére neveztetett ki Stambulban. Labanoff Rostowsky első követségi tanácsos, Argyropulo államtanácsos pedig első dragomán lett. Turin, jul. 31. A nemrég Novarában lefoglalt fegyvermennyiség csempészáru volt, mint hallatszik, Svajcz számára. A nyilvános gymmasiumok és reál-iskolák értesitvényei 1855/6-ki tanévre. I. A magas kormány tanügyet illető rendeleteinek egyike a nyilvános gymnasiumoknak meghagyá , hogy évenkint iskolai értesitvényt adjanak ki, mely egy tudományos, vagy tantárgyat illető értekezésen kívül a növendékek számát, az előadott tantárgyak részletes kimutatását stb. foglalja magában. Ez értesitvények, míg a bennök foglalt értekezések által kisebb nagyobb tudományos becset is nyernek, mint évkönyvek jövőre becses forrásokul szolgálandanak a tan- és nevelésügy történelméhez. A közönség ez értesítvényekből megismerkedhetik az új iskolai élettel, másfelől pedig az értesítvények a különböző intézetek közt a hiányzó közlekedést pótolják. Ezért, midőn a m. kormány e rendeletét mi is teljes méltánynyal üdvözöljük s a hozzánk küldött és ezentúl küldendő értesitvényekért a tanintézetek igazgatóinak köszönetet mondunk , ki kell jelentenünk, miként épen azon okokból, miknél fogva ez értesitvényeket a tan- és nevelésügy történelmére nézve fontosaknak lenni mondjuk, az azokban közzétett adatok átvételét is. olvasóinkra nézve érdekeseknek tartjuk. Ez évben is, valamint a múlt években megismertetjük kivonatban az iskolai értesítvényeket azon sorozatban, amint azok hozzánk érkeznek.)Tudósitvány a pesti kegyes tanítórendi nagy gymnasiumról 1855/6-ki tanévben. A tudósitványt megnyitja Horváth Czyrill értekezése „A lyrai művek tanodái felfogásáról.“ Ez értekezést ajánljuk az illető tanárok s az úgynevezett „Olvasókönyek“ szerkesztőinek megolvasás végett, annyival is inkább, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy az illetők többnyire a kijelölt és bizony nem mindig a legjobban tartalmasított, nem nagy kritikával, műérzékkel szerkesztett olvasókönyvek lapjaira szorítkoznak. Melyik azon olvasókönyv, mely valamennyi osztály szükségeit kielégítené ?“ Kérdi a t. értekező. Ily olvasókönyvet mi sem ismerünk, az alsóbb iskolák, az elemi osztályok részére szerkesztettek közel egyidőben méltánylattal említettük meg Erdélyi Indak könyvét. Azonban az olvasókönyvekről kifejezett véleményében a t. értekezőnek általában egyetértünk, főleg ha az olvasókönyv irodalmunk történelmi adatául, irodalmunk ismertetőjéül jelenik meg. Ily művek, amennyiben irodalmunkat kívánják visszatükröztetni kisebb mérvben, nemcsak kritikai, de nagy jártasságot is igényelnek. A bennök foglalt művek a legjobbak s költészetünk, prózai irodalmunk minden ágából a legsikerültebbek legyenek. Ha ez igények szerint ítéljük meg a nagyobb olvasókönyveket, azokat nemcsak igen hiányosaknak, hanem merőben eltévesztetteknek, becsnélkülieknek kell tartanunk. Állításunkat könnyen igazolhatnék példákkal, de e czikk feladata nem lehet ez, hanem csak azon gyakorlati becs megjelölése, melylyel Horváth Czyriller értekezése bir. — Ez értekezést Pázmány Péter életirata követi német nyelven Trautwein Jánostól. A harmadik értekező czikk latin: „De utilitate lingvae graecae et modo, quo in ea colon da progredi en du in.“ Áttérünk a tudósítvány statistikai részére. A jeles intézet igazgatója : Horváth Czyrill. Tanárok az igazgatón kívül :Baranyay Zsigm, Kalmár Endre, Lengyel József, Nachtigal Jakab, Richter Rudolf, Sárváry Béla, Schirckhuber Móricz, Schrök Ferencz, Szepesi Imre, Trautwein János, és Újvári János. Rendkívüli tanárok Nikolinyi Alajos, Teffenberger és Thill Nándor. — A tanulók száma a tanév végén 441. Osztályonként e szám ekként oszlik fel : I. oszt. 69. II. oszt. 71. III. oszt. 53. IV. oszt. 69. V. oszt. 68. VI. oszt. 40. VII. oszt 35. VIII. oszt. 36. A tanév alatt érettségi vizsgálat alá vétettek 53-an, éretteknek találtattak 45- en. A tudósítás rendes rovataiból, melyek „Tantárgyak,“ „előadott tantárgyak vázlata a „kidolgozási feladatok“ jegyzéke, „vallás és fegyelmi ügy, „tanodai segédszerek“, „jótékonysági rovat“ s az 1855 * tanév folytán érkezett intézmények kivonatos jegyzéke;ez utolsót különösen azért emeljük ki, hogy kifejezhessük azon óhajtásunkat, minél fogva jövőben ez intézmények, amennyiben a köztan- és nevelésügyet illetik, nemcsak megérintő kivonatban hanem bővebben ismertessenek, így érdekes volna ismernünk, hogy a m. évi júl. 14-ei intézmény miként rendelkezik a szünidő töltéséről ? a sept. 4 int. által miként szabályoztatott a tanodai végjelentés szerkesztésmódja ? sal. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Macaulay nézetei Machiavelliről Az angol nemzet világhírű történésze Macaulay, az olasz nemzet világhírű politikus írójáról Machiavelliről, következő philosophico-historiai értekezéssel ajándékozta meg a gondolkozni és olvasni szerető közönséget. „Azt hiszem, hogy az irodalmi történetben talán egy név sincs oly általánosan gyűlölt, mint a Machiavellié, kinek jellemét, iratait szándékozunk itt tárgyalni s latba vetni. Azon kifejezésekből, melyekkel közönségesen le szokták írni, úgy látszik, azt kell következtetnünk, hogy a Sátán, a Gonosz-elv, ö volt, hogy a nagyravágyás és boszának felfedezője, a hitszegésnek eredeti feltalálója ö volt; — és, hogy azelőtt, míg fatális „II Principe“je ki nem adatott, nem is volt sem képmutató, zsarnok, áruló csak egy is, sem pedig színlelt erény vagy illemszerű bűn. Egy író komolyan azt állítja, hogy Saxoniai Móricz egészen e kárhozatos könyvből tanulta csalárd politikáját. Másik azt jegyzi meg, hogy mióta e könyv török nyelvre áttétetett, azóta azultánok sokkal erősben ragaszkodnak a testvérfojtogatási szokáshoz. Lord Lyttelton a szegény florenczire rakja rá a Guise család számtalan gonoszságainak s a Bertalan éji vérengzésnek terhét. Több írók czélzottak oda, hogy a puskaporos öszszeesküvést főleg ezen tanoknak kell tulajdonítani, s oly véleményben vannak, miszerint a Guy Faux képe helyére Machiavelliét kellene tenni azon ünnepélyes menetek alkalmával, midőn az angol nemes ifjúság évenként megtili a Három Rend megmenekülését. A római egyház elátkozta minden műveit, s az angol hazafiak sem maradtak hátra véleményeik tanúsításában, mert keresztnevéből jelnevet kovácsoltak gazemberek számára. Valóban, alig is lehetséges, hogy olyan ember, aki ugyancsak jól nem ismeri Olaszország történelmét s irodalmát, borzadás és irtózás nélkül olvashassa azon híres értekezést, mely annyi gyalázatot hozott Machiavelli nevére. A gonoszságnak ily meztelen és szemtelen kizárása, ily hideg átgondolt, s rendszeres kegyetlenség, még a legelfajultabb embertől sem — csak az emberiség ellenétől — telhetik ki. Oly elvek, minőket a legmegrögzöttebb gyilkos is alig közölne, habár czérzólag, legmeghittebb czimborájával, minőket önlelkének sem vallana be némi palástoló okoskodás álorczája nélkül: itt miflden legkisebb mentegetődzés s körülírás nélkül be vannak nyilván vallva, s minden politikai tanok alapaxiomásul felvéve. Egyáltalában nem különös, hogy az olvasók egy része -»v tekintse az ily könyv szerzőjét, mint az emberi lé- Ufe- '^gmegromlottabbikát s legszemtelenebbikét. A n?j 's mély ,,e^l®su emberek azonban mindig hajlan- I dók voltak nagy gyanúval tekinteni a sokaság által ! Angyaloknak vagy Daemonoknak kikiáltottakra. E jelen esetben pedig még a felületes szemlélőtöt is több körülmények vezették, hogy vegye kérdés alá a közönség döntvényének igazságos voltát. Köztudomású dolog ugyanis,hogy Machiavelli egész életén keresztül buzgó republicanus volt, s épen azon évben, midőn a fejedelmi fortély ezen kézikönyvét készítette, a közszabadság ügyében fogságot és kínoztatást szenvedett. Megfoghatlannak látszik, hogy a szabadság vértanúja, szándékosan fellépjen a zsarnokság apostolául. Több kitűnő írók igyekeztek tehát ezen szerencsétlen munkában fedezni föl valami rejtett véleményt, czélzatot, a szerző jellemes magaviseletével összeillőbbet, mint az, mely könyvéből első tekintetre mutatkozik. Egyik vélelem az, miszerint Machiavelli oly formán akarta rászedni az ifjú Medici Lőrinczet, mint Sunderlandról mondják, hogy tett volna II. Jakabbal, s hogy késztette növendékét erőszakos és hitszegő lépésekre, mint melyek legbizonyosb eszközök a boszuállás és szabadulás perczének siettetésére. Másik az, melyet Verulami Bacon látszik támogatni, miszerint azon értekezés csupa komoly gúnyirati darab, oda irányozva, hogy a népek figyelemre intessenek a nagyravágyó emberek fortélyai ellen. Könnyű volna megmutatni, mikop egyik megfejtés sem függ következetesen össze az II principe sok helyeivel. De a legdöntőbb cáfolatot a Machiavelli többi munkái szolgáltatják. Minden munkáiban, úgy azokban, melyeket önmaga bocsátott közre, mint azokban melyeket a kiadók kutatása, három század elfolyta alatt felfedezett. Vigjátékaiban, melyeket a közönség gyönyörködtetésére készített, Liviusra tett magyarázataiban, melyeket a florenczi leglelkesb hazafiak olvasmányai irt. Históriájában, melyet a szeretetre s becsülésre legméltóbb pápának ajánlott nyilvános és hivatalos sürgönyeiben, magán jegyzeteiben, az erkölcsi elv ugyanazon ferdesége, melyért az „Il principe“ annyira keményen megrovatott, kisebb nagyobb mértékben fölismerhető. Kétkedünk, ha vájyon lehetne-e találni munkáinak számos köteteiben egyetlen oly kifejezést, mely azt mutatná, hogy színmutatáson s álnokságon megütődött volna, mint olyasmin, ami becstelenségére válik. Ezek után, szinte nevetségesnek látszhatik, ha azt mondjuk, hogy mi kevés munkát ismerünk, mely az érzemény oly magas emelkedését, a közjó iránt oly forró és tiszta buzgalmat, a polgári jogok s kötelességek felől oly igazságos nézetet terjesztene elő, mint Machiavelli iratai. És mégis így van. Magából az „Il principe“-ből is válogathatunk több helyeket e nézet támo- sgatására. Az egész Machiavelli egy talánynak látszik, s benne egymással ellentétes vagy öszve nem férő tulajdonok, önzés és nemeslelkűség, kegyetlenség és jóakarat , ravaszság és egyszerűség, aljas gazság és regényes hősiesség vannak odorjas vegyülettel. Egyik mondata olyan, mint kitanult vén diplomata is alig ima le irányadásul bár legbizalmasb kémjének. A mellette álló másik mondat már olyan, mintha valami tüzes deáknak Leonidas halálára írott dolgozatából vétetett volna ki. Az ügyes hitszegési és a hazafias önfeláldozási ténynek leírásával, ugyanazon neműs fokozatú bámulásra vagy csodálkozásra gerjeszti az olvasót. Az író erkölcsi érzékenysége, egyszersmind betegtompának és betegélesnek látszik. Teljesen két különböző jellem van benne egyesülve, és pedig nemcsak együvé fűzve, de keresztülkasul szőve. Ezek teszik lelkületének kül- és belfonalát. Ezek egyesülése ad az egész szövetnek tündöklő és mindig más más szint játszó lényt, hasonlólag a vert selyem tarka szálaiéhoz. A megfejtés könnyű leenne, ha Machiavelli valami gyáva vagy negélykedő ember volt volna. De ő sem egyik sem másik nem volt. Munkái ellenmondhatlanul bizonyítják, hogy értelmi tehetsége erős, ízlése tiszta, s a nevetségesei érzékenysége kiválólag éles volt. Mindez különös , s pedig, a legkülönösb még most jön. Ugyanis, semmi ok sincs, minél fogva vélhetnék, hogy azok, akik között élt vala, valami botránkoztatót, vagy következetlent láttak volna irataiban. Temérdek bizonyítványok maradtak fen tanúsítók azon magas becsültetést, melyben legtiszteletreméltóbb kortársai tartották mind magát mind munkáit. VII. Kelemen pártfogolta épen azon könyvek közrebocsáttatását, melyeket a Trienti zsinat, a következő nemzedéknél, olyanoknak nyilatkoztatott, melyeket olvasni nem keresztyén embernek való. A demokrat párt némely tagjai megróvták az államtitkárt, de azért, mert, ,11 principe-jét a népszerűtlen Medici nevet viselő kegyúrnak ajánlotta. Azon erkölcstelen tanok ellen, azonban , melyek később oly kemény megrovást idéztek elő, úgy látszik, semmi kifogást sem tettek. Az ezek elleni feljajdulás túl az Alpeseken támadt először, s úgy látszik megütközéssel fogadtatott Itáliában. Az első megtámadó, amennyire tudjuk, épen angol volt, bíbornok Pole. Az „Antimachiavell“ szerzője franczia protestáns volt. Ennélfogva, az akkori olaszok erkölcsi érzületének állapotában kell keresnünk igazi megfejtését annak, ami oly rejtélyes e nevezetes ember életében s irataiban. Minthogy pedig a tárgy igen sok érdekes politikai és metaphysikai vizsgálódásokat szolgáltat , egyáltalában nem akarunk csak mentegetődzeni is, hogy egy kissé hosszadalmasan hányjukvetjük azt meg. Azon balcsillagzatu századok alatt, melyek a római birodalom leomlását követték, Itália tovább tartotta meg a hajdani civilisajó nyomait, mint nyugateurópa bármelyik más része. A rászállott éj, egy északsarki nyár éje volt. A hajnal kezdett felhasadni, mielőtt az alkonyuló nap utolsó visszaverődése eltűnt volna a látkörről. A tudatlanság és ádázság a franczia Merovingek és a Sax Heptarchia korszakában volt legirtóztatóbb, s a nápolyi tartományok, melyek a keleti birodalom uralmát elismerték, még ekkor is őrzöttek meg valamit a keleti ismeret s műveltségből. Róma , a pápai szentséges hivatalnak védszárnyai alatt, — legalább aránylag— nyugalmat s biztosságot élvezett. Még azon tartományokban is, hol a vérengző lombardok ütötték fel egyeduralmukat, hasonlíthatlanul több gazdagság, tudomány, physikai kényelem, s társalmi rend volt, mint Gallia, Brttannia s Germániában. Itáliát a szomszéd országoktól leginkább megkülönböztette azon fontos hatály, melyet a városok népessége igen korán kezdett magából kifejteni. Némely városokat vadon és félreeső tájakon ültettek oly szökevények, kik a barbárok dühe elöl elmenekülhettek. Ilyenek valának Velencze és Genua, melyek épen az ismeretlenség s fénytelenségnél fogva őrizték meg szabadságukat, mig képesekké váltak hatalom által védni meg azt. Más városok, úgy látszik, megtartották a betörők minden változó dynastái alatt, Odoacer és Theodorik, Narses és Alboin alatt, azon helyhatósági intézményeket, melyekkel őket a nagy köztársaság szabadelvű kormányrendszere ajándékozta volt meg. Ez intézmények mindig nagyobb nagyobb szilárdságot s erélyt nyertek oly tartományokban, melyeket akár védni akar elnyomni a központi kormány elég erővel nem bírt. A polgárok, kőfalaik védelme alatt, saját tisztviselőik és törvényerejű szabályaik által igazgattatva, meglehetős mértékben élvezték a köztársasági függetlenséget. Ennek folytán erős demokratikus szellem ébredt s lépett cselekvésre. A Carlovingi fejdelmek gyengébbek valának, mintsem hogy megtörhették volna azt. Otto nemeslelkű kormányrendszere pedig épen buzdította: talán elnyomhatta volna a pápa és császár szoros szövetkezése, de a közöttöki viták még élesztették s táplálták. A XII. században teljes erélyre jutott, s hosszú és kétes viaskodás után csakugyan győzedelmeskedett a sváb fejdelmek ügyességén s vitézségén. Az egyházi hatalom segélye nagyon sokat tett a Guelfek szerencsés előmenetelére. Ezen siker azonban kétes nyeremény leendett, ha nem lett volna más eredmény, mint hogy felmagasztalja a pápákat a császárok rovására.Szerencsére, Itália közszellemében régóta kihajtott a szabad vélemények vetése, melyet most gyorsan gyarapitott s a szabad intézmények lelkéből eredeti természetes folyamnak termékenyítő ereje. PESTI AIAPITÓ. Pest, aug. 4. A belügyminiszter , exja báró Bach Sándor ur jul. 31-kén F iumét látogató meg s onnan Zárába utazott. — Azon rövid jelentésünkben, mely a bécsi gazdasági egylet 50 éves fenállásának ünnepélyekor, u. m. 1857-dik évi májusban a cs. kir. „Augarten“ ban rendezendő mezős erdőgazdászati kiállítást érinté meg, megígértük , miként e kiállítás programmját bővebben is ismertetendjük. E kiállítás a magyar gazdászokat is érdekelvén, a „Gazdasági Lapok“ közleményei után e programmot mi is tudomására juttatjuk tisztelt olvasóinknak : E’kiállítás álland : I. Állatkiállitásból, u. m. szarvasmarha, ló, juh, sertés, végül szárnyasok, az összes birodalomból. II. Mezös erdőgazdászati eszközök és gépek kiállításából, úgy a bel- mind a külföldről. III. A mezős erdőgazdászat terményeiből, iparából, s technicumából, szinte az összes birodalomból. I. Osztály. (Á 11 a t k i á 11 i t á s.) 1) A kiállításra elfogadtatik a fenebbi sorozatbeli minden állat, ha azt a kiállítási bizottmány kiállíthatónak találja. 2) Csak olyan állat állható ki, mely már 1856-diki júl. 1-jén is a birtokos tulajdona volt. 3) Olyan állat is versenyezhet, mely a folyó évi valamely kiállításon már jutalmat nyert. 4) A kiállítandó állatot előbb egy nyilatkozvány által be kell jelenteni. S e nyilatkozványt legfölebb 1857-ki mart. - jeig az egyleti irodába, uri-utcza 30. sz. beküldeni, s abban kitenni : a) a tulajdonos nevét, állását, lakását; b) az állat nemét, ivarét és korát; c) a birtoklás idejét; 5) A kiállítás ideje alatt az egyesület látja el az állatokat élelemmel. 6) Minél előbb köztudomásra fog juttatni az is, hogy a kiállítandó állat szállítására nézve, mi könnyebbséget nyújtana az egyesület. 7) A kiállítandó állatról, a községbeli elöljáróságnak abbeli bizonyítványával kell bírni, hogy ott nincs marhavész. 8) Minden kiállító ugyanazon cathegoria- és nembeli állataiért csak egy jutalmat nyerhet. Hanem jogosítva van arra, hogy egy cathegoriába annyi állatot állítson, amennyi neki tetszik 9) A jutalmat nyert állat megbélyegeztetik, hogy a következő kiállításon meg lehessen ismerni. 10) Az állatkiállítás 3 napig tartand, s harmadik napon a jutalmak ünnepélyesen kiosztatnak, miután az állatokat el lehet hajtani. 11) Az, aki az ő kiállítandó állatairól tudva hamis adatokat nyújt be, vagy bélyegüket elrontja, vagy ismeretlenné teszi: rövidebb vagy hosszabb időre kizáratik a kiállításokból. • (Folyt.) Miként a Gosp. list. jelenti, a belügyminisztérium a zágrábi mezőgazdasági társulatnak 4000 ftnyi segélyösszeget engedélyezett, mely okból elhatároztatott, Bach báró belügyminiszterexénak azon bőkezűség és atyai gondoskodásért, melyet ö exc. e társulat iránt mindenkor tanúsított, őszinte köszönetet szavazni; valamint hogy a társulat munkássága, haladása és a mezőgazdaságiai befolyása felöl jelntés tétessék és ö exc. a további pártfogásra is felkeressék (M. G.). A Duna felszabadulásának következményeit nem sokára érezni kezdjük. Galaczról jul. 21-ről tudósítják a boroszlói újságot, miként a „Lyonnais“ nevű franczia gőzös azon nap indult el onnan első bécsi útjára. Ez ízben utasokat és árukat csak az ausztriai határszélig szállított. Markó Ferencz, Kubinyi Ferencz társaságában Gömör, Nógrád és Liptó megyéket utazandja be. — Liszt Ferencz f. hó 12-kén Pestre érkezik. — A ferenczvárosi kisdedovó intézet javára ma (aug. 4.) estély tartotik a „két pisztoly“hoz czimzett vendéglőben. A nagy udvar kertté alakíttatott át. Dubez karmester zenekara fog játszani. — Rohde úr jelenleg Temesvártt tart földtani mutatványokat a közönség nagy részvéte mellett. LEVELEZÉSEK. Buziás, jul. 22. (Ered. r e v.) Fürdőhelyünkön a saison, elejétől fogva a látogatottak közé tartozott, és már mult hó végével, a fürdőhely számos lakhelyisége magánházakban, úgy mint szállodákban mind le volt foglalva ; de a vendégek nagy száma daczára, a fürdőszak kezdetben mégis unalmas volt és gyér változatosságot nyújtó, mig a tisztes aradi úri vendégkör, meg rövid időre reá a magyar színésztársulat, meg nem érkeztek, mely két körülmény a dolgok oly lényeges fordulatát idézé elő, hogy most már a fürdőszakot nemcsak népesnek , hanem élénknek és mulatságosnak is nevezhetjük. Tóth István s Albisi László urak igazgatása alatti színésztársaság a szomszéd Erdélyországból, a családjával együtt itt mulató Bethlen Olivér gróf úr ösztönzésére látogatá meg leginkább a fürdőhelyet, itt színkört rögtönre, s a közönséget bérletre hivá, minek oly fényes eredménye jön, hogy a szinésztársaság a közönség részvéte, ez pedig a társulat képessége iránti várakozásait felülmúlva tapasztalja. Az előadások nem magyarajkúak által is látogattatok, s a kísérlet azon örvendetes tapasztalást deríté fel jövőre nézve, hogy Buziáson valamire való, mérsékelt