Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-16 / 1986. szám

elvégre becsületsértők lesznek, ami kikerülhetlen, kitől lesz helyén első sorban magyarázatot kívánni?-------Kétségkívül az igazgatótól.“ Ezen sorokat azért idézi a Hölgyfutár, hogy azt bizonyítsa be, hogy a P. Napló csakugyan a színi botrányra nézve kívánt az igazgatóságtól magyarázatot, — és ha e sorok csakugyan úgy jelentek volna meg a P. Naplóban, mint a Hölgyfutár idézi, akkor a bizonyítás állana. Szerencsétlenségére azonban a Hölgyfutár hamisan idézett, s a kérdéses sorokból mind azt kihagyta, ami épen ellenkezőleg azt bizonyítja be, hogy ez ügyben nem a P. N. kívánt az igazgatótól magyarázatot. Hálistennek a P. Naplót nem nyomtatják oly papírra, melyről a nyomtatást a Hölgyfutár jóakarata letörölhetné, s ennélfogva az olvasó a P. Napló aug. 24-dikei számában az újdonságok között bármikor megolvashatja, hogy ott nem úgy állnak az idézett szavak, mint a Hölgyfutár ráfogja, de szorul szóra így: „E sorok írója csak azon kérdést kívánja feltenni :Ha ezen torzítások elvégre becsületsértők is leendenek, ami kikerülhetlen, kitől lesz helyén az illetőnek első sorban magyarázatot kívánni? A kérdő azon véleményben van, hogy kétségtelenül az igazgatótól. (Beküldetett).“ Ez áll a P. Naplóban, nem pedig az, amit a Hölgyfutár idézett. A Hölgyfutár ezen idézetével oly tényt követett el, minek falsificatio, magyarul hamisítás a neve. Elkövetett pedig a kis lap három hamisítást egy tagban, mert: 1) kihagyta a „beküldetett“ szót, mely egymaga is világosan mutatja, hogy e sorokban nem a P. Napló, de bizonyos egyes személy nyilatkoztatja véleményét, melyért a P. Napló maga semmi felelősséget sem vállalt el (már pedig bármi keveset tud is a Hölgyfutár, azt az egyet mégis csak tudhatja,hogy a „beküldetett“ szót a szerkesztőségek oly közleményekhez szokták mellékelni, melyekért ők maguk nem akarnak felelősséget vállalni); 2) kitörölte a Hölgyfutár azon szavakat, melyekben az idézett sorok írója maga is csak egyéni véleménye képen (nem pedig egyenes követeléssel) nyilatkoztatja ki, hogy az igazgatótól kellene magyarázatot kívánni; 3) kihúzta a Hölgyfutár e sorokból azon leglényegesebb szót, hogy e magyarázatot az illetőnek kellene kívánnia, t. i. azon egyénnek, ki magát netalán sértve éreznébecsületében, — tehát nem a P. papiénak, melyre a Hölgyfutár e magyarázat-kiváltást ráfogja. Így teljesedett a kis lapon a közmondás, hogy a ki másnak vermet ás, maga esik bele, a boldogtalan hozzáfog bebizonyítani, hogy a mi állításunk ráfogás; és ime ki bizonyul, hogy épen az, amivel bizonyítani akar, az maga a legvastagabb ráfogás. Súlyosbítja még a Hölgyfutár ráfogását azon körülmény, hogy ráfogása nem tévedésből származott, de szándékos. A Hölgyfutár oly pontosan körülírja a P. Naplónak azon számát, melyben a kérdéses sorok előfordulnak, hogy a czikkecskének okvetlenül szeme előtt kellett lennie (tehát nem mentheti magát feledékenységgel), és minthogy e czikkecskéből a Hölgyfutár épen mindazon jellemző szókat törülte ki, melyek ellene bizonyítanak, kénytelenek vagyunk azt következtetni, hogy a csonkítás nem szokásos szélességből, de számításból történt. E tény oly flagráns visszaélés az írói tollal, hogy már csak ennek alapján is mindenki fölmentve érezheti maagát attól, hogy a Hölgyfutárral valaha szóba álljon. E tényt semmi sem magyarázhatja, csak azon bomnirozottság, melynek a Hölgyfutár napról napra fényesebb tanúbizonyságait adja. Csak bornirozottságnál fogva képes a kis lap ráfogási váddal föllépni ugyanakkor, midőn e vádat nem alapíthatja egyébre, mint hamisított okmányra, tehát ráfogásra ; holott — ha tovább látna orránál — tudnia kellene, hogy az ellenfél okvetlenül torkára fogja forrasztani a hamisítást. Csak bombozottság lehet az oka, hogy azt, amit egyes személy a maga felelősségére mond el a P. Naplóban, azt magának a lapnak tulajdonítja; azért pedig, amit a lap maga mint lap mond, valami „Augustulus úr“ ellen kiabál. Csak a Hölgyfutár Lepidusának bombozottsága lehet oka annak is, hogy nem éri fel észszel, mily nagy különbség van a között, ha valaki öntapasztalta tényt beszél el, és a közölt, ha valaki ítéletét mondja ki. A jó lélek nem tudja, hogy oly embernek, akit becsületesnek tartunk, hinnünk kell, midőn igy szól : „én ezt láttam, ezt hallottam, ezt akartam, ezt mondtam“, stb szóval, midőn megtörtént s általa tapasztalt dologról beszél; de viszont a legbecsületesebb embernek tarthatunk valakit és mégsem tartozunk neki hinni, ha nem tényt, de véleményt mond valamiről Hogy a kis lap nem tudja e különbséget, bizonyítják azon szavai, melyekben azt mondja, hogy, ha mi elhiszszük Szerdahelyinek, hogy nem akart pasquillizálni, mert ő maga mondta hogy nem, ha mi elhiszszük a grófnak, hogy nem hatalmazta föl a Hölgyfutárt, mert ő maga mondta, hogy nem , akkor a szegedi polgárnak is el kell hinnünk, hogy az örökmozdonyt föltalálta, mert ő maga mondja, és a königsbergi diáknak is el kell hinnünk, hogy a kör négyszögítését kitalálta , mert ő maga mondja, sat. Ezen gallimathiasból láthatja az olvasó , hogy a szegény Hölgyfutár észjárásában aggasztó zűrzavar uralkodik. Mennyire tőlünk telik , kik mindig jóakarattal viseltettünk a Hölgyfutár iránt, mi ez ügyben megkísértjük őt felvilágosítani, — de, ne féljen, nem valami tudományos fejtegetéssel — a tudomány úgysem a Hölgyfutár dolga — csak egy két példával, — mert elve a nevelést annak, hogy a tanulatlan lélek fogékonyabb az eleven példák, mint az elvont szabályok iránt. Valaki például azt állítja, hogy a Hölgyfutár jó lap. Ez vélemény. — Hallja ezt más valaki, s azt mondja, hogy a Hölgyfutár rész lap. Ez is vélemény. — Mind akettőt szabad kimondani, s mind a két ember, a ki e két ellenkező állítást teszi, becsületes marad , ha egyik a másiknak nézetét nem fogadja is el; a különbség csak az közöttük, hogy az egyik okosabb, a másik meg ostobább. — Ha már az ostobább e kettő közül azt követelné a másiktól , hogy higye azt , amit ő mond, mert ő becsületes ember , akkor ez a másik vagy kinevetné azt a becsületes embert, vagy megsajnálná és orvosért szaladna. Más példa. Tegyük, hogy Bodóné asszonyom, vagy akarjuk mondani a Hölgyfutár maga állítja, hogy ő jó lap. Ez is vélemény, melyet nem fogadunk el, és pedig annál inkább nem, mert ő maga mondja. De azért a Hölgyfutár mit sem veszt becsületéből, hogy ilyesmit nem hiszünk el neki. Vagy állítja a Hölgyfutár, hogy a P. Naplóban roszak a vezérczikkek, roszak a tárczai értekezések, roszak az újdonságok, rosz minden. Ez is vélemény. Ezt sem hiszi neki senki, mert országvilág tudja, hogy a Hölgyfutárnak semmi köze a tudománynyal, s mikor úgy tesz, mintha bírálna, az csak olyan dolog, mint midőn a gyermekek katonásdit játszanak és azt gondolják, hogy ők igazi katonák. De azért, hogy a Hölgyfutár gyermekjjáték-bírálatára senki sem ad semmit, azért még . . . Brutus derék becsületes ember lehet. A tanúság tehát az, hogy véleményt nem tartozunk elhinni, ha mondóját becsületes embernek tartjuk is, így a szegedi polgárnak sem hiszszük el, hogy az örökmozdonyt föltalálta, sem a königsbergi diáknak, hogy rájött a kör négyszögitésére , mert, hogy amaz föltalálta az örökmozdonyt, ez pedig rájött a kör négyszögitésére, az nem tény, csak véleménye a mondónak. Más az,mikor valaki tényt említ,kivált olyat,a mit maga tapasztalt. Ezt el kell hinnünk a mondónak, ha becsületes embernek tartjuk, így elhisszük Szerdahelyinek, hogy nem akart pasquillizálni, mert ő maga mondta s mert őt becsületes embernek tartjuk, — az akarat pedig, melyivel játszott, nem vélemény, de tény. Szintígy, ha valamely becsületes ember azt mondja, hogy a Hölgyfutár az idén oly beszélyt adott ki, mely már ezelőtt épen az ő hasábjain egyszer megjelent, s hogy maga szemével látta ezt a két egy beszélyt a Hölgyfutárban, ezt is elhisszük, mert ez is tény. Hasonlóképen, ha valaki (természetesen becsületes ember) azt állítja, hogy a Hölgyfutár hamisan idézett a P. Naplóból bizonyos „beküldetett“ czikket, ezt is elhisszük, mert ez is tény. Tanulja meg tehát a kis lap, hogy tény elmondása és vélemény kijelentése között különbség van, s igyekezzék e kettőt ezentúl össze nem zavarni. Ha mégis szegény fejének még ezután is kétsége maradna fen aziránt, hogy miben áll e különbség, akkor vigyázzon a következőre: A Hölgyfutár szokott emlegetni tényeket, szokott nyilatkoztatni véleményeket, sőt e kétféle dolgot — it figura docet — össze is szokta zavarni. Mi nem fogjuk bántani a Hölgyfutár véleményeit: ezek úgyis annyira éretlenek szoktak lenni, hogy megczáfolásuk nem a journalistikába, de az iskolába tartozik. Ha ellenben a Hölgyfutár tényeket fog hibásan emlegetni, akkor megigazítandjuk tévedéseit, s ha keilen, — mint most is kellett — rendre fogjuk őt utasítani. Tartsa hát eszében a kis lap, hogy vele csak ténykérdésekre nézve fogunk szóba állani, de véleményekre, elvekre nézve nem , Így aztán valamiképen csak rájöhet, mi különbség van tények és vélemények közt. Nehogy azonban a Hölgyfutárt kétségbe ejtsük, kiatre nyilatkoztatjuk egyszersmind, hogy netáni elhaladását a szellemi műveltség terén — mert nem akarunk végkép letenni a reményről, hogy valamikor csak elkezd haladni — örömmel fogjuk szemlélni; s ha annyira megérik, hogy vélemények dolgában is lehetend vele némileg szóba állani, előre számíthat részünkről a legjóakaróbb tanácsokra, nem szólasz, kétségtelenül, mert gén sokat gondolsz azokra, is ki akarod kerülni ellenvetéseimet. Azon szabadság, melynek megnyerésére a herczegné Bécsben számít , Drezdában is megnyerhető volt általa, a megelőzött események, melyek az elválást szükségessé teszik, szintúgy léteznek mind az egyik mind a másik városban; néhány mértföldnyi különbség sem nagyobbakká sem kisebbekké nem teszi azokat. Az atya jó akarata is gyanúsnak látszik kissé előttem, s annyit mondhatok, hogy helyedben a megállapított egyességhez ragaszkodtam, s tovább nem mentem volna. „Fogadni merek, hogy te nem fogsz bemenni Ausztriába. S mit fogsz cselekedni, midőn Anna ott fog lenni? Ezen további utazás valóban hasztalan, ügyetlen és veszélyes. Tekintetbe veszem a szivet, az eseményeket, melyek hirtelenében jellemzik a helyzetet, s az eszmék irányát, mely elragad; de jobb szeretném azt látni,hogy kissé te igazgatod, s nem pedig lelkendezve követed azokat. Röviden méltánylom, s mivel részletesen ismerem, tisztelem viszonyodat, értem, hogy az némely lépésre kényszerit, nem tagadom, hogy némely következésének kellett lenni, melyeket neked el kellett fogadnod; de mindennek van határa, s te már minden lehetőt megtettél. „A szívügyeket csak a fej menti meg, s nekem úgy tetszik, hogy a te fejed nem sokat ér többé. Nagy rokonszenvvel viseltetem herczegnéd iránt, tisztelem sajnálom őt; de még jobban szeretlek téged; a te érdeked inkább elfoglal engem mint az övé, s a te érdeked azt kívánná, hogy immár bármikép véget vess ezen történetnek s a zajnak, melyet ez gerjesztett, mely zajról eddig nem írtam neked, mert azt hittem, hogy magában elmúlik, de hosszas kimaradásod folytán már valószínűségi alakot nyertek azok, és csaknem joguk van azt nyerni azoknak. Mint minden tehetséges embernek, neked is vannak ellenségeid. A herczegné épen ezen helyzetben van állása, természete és tulajdonai folytán, és most a ti viszonyotok, az ő eltávozása és a tiéd csaknem a legköztudomásubb dolgok. Ennek következtében a leglehetetlenebb, egyszersmind a leggonoszabb pletykák vannak forgásban minden ellenmondás nélkül, mennyiben személyemig nem jutnak; de nem jutnak mindig hozzám, s ha jutnak is, oly előrelátó és szabatos gyöngédséggel vagyok kénytelen felelni, hogy szavaimban aztán nincs elegendő erő. Sem az igazat nem mondhatom meg, sem a híreket nem hagyhatom helyben, s nem is vagyok mindenütt jelen, hol rólatok beszélnek. „Ismétlem neked, mindez nagyon kellemetlen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyedül ezen okból tér haza, s hagyd el legkedvesebb érdeked és legkomolyabb érzelmed. Nem. De azt hiszem, hogy a visszatérés előnyt nyújtana, végkép felderítvén a helyzetet. A viszonynak vagy rejtelmesnek l áthatlannak kell lenni, vagy bátran kell fellépnie a napvilágra valamely nagy hatású esemény folytán, mely azt csaknem szentesíti, komolynak és mélynek tüntetvén fel; de ha kétely, gyanú, tréfa, félbotrány, félhomály veszi azt körül, s mindenkinek joga van azt tetszése szerint előadni és értelmezni, ennél semmi sem lehet boszantóbb. Távolléted tartóssága ezen szerencsétlen helyzetbe fog téged hozni. Ha itt volnál, az emberek elhallgatnának, s azt is nyernéd ez által, hogy elhitetnéd a herczeg és Anna atyja által, kinek elnézése iránt nem vagyok határtalan bizalommal, hogy megmenekültek tőled, s hogy te félbe akarod ezen viszonyt szakasztani, s másrészről megedzené ez a herczegné erélyét, mely jelenleg a te jelenléted és szenvedőleges engedelmességed mellett veszt rugékonyságából. „A távollét egyedüli tűzpróbája az ily érzelmeknek. Ha bizonyos időre eltávoznál talán azt vennéd észre, hogy mit szerelemnek véltél csak láz , és szived verése inkább csak fejedben mint melledben van. Ha ellenben ez tovább így foly, semmi ok sincs azon kilátásra, hogy valaha visszatérj, s nem csodálom , ha egykor Canton vagy Tombuktuból kelt leveleket fogok tőled kapni. Te azt fogod nekem mondani, hogy a herczegné megesküdt, mikép Bécsnél tovább nem fog menni, de arra is megesküdt neked, hogy Parist nem fogja elhagyni, arra is megesküdt, hogy Drezdánál tovább nem megy, s látod, hogy a körülmények, melyek nála erősebbek, kényszeritették öt esküit meg nem tartani. Minél távolabb megy a herczegné Páristól, élete és összeköttetései központjától, annál kevesebb ellenállási tehetséggel bír. S hozzáteszem, hogy nekem ez az egész utazás nem tetszik. Te nyomában vagy a férjnek, boszantod őt, s ő fut előled : jól van, de ő van elül, s te hátul vagy; ő az úr, ki téged orrodnál fogva vezet, s ez nem igen derék. „És beszéljek-e neked most személyes érdekedről, mely ezen véletlen utazás által szenved ? felemlítsem-e félbeszakasztott munkálkodásod, megapadt jövedelmi forrásod, veszélyezett állásod és jövőd, nyugtalanított anyád? Ezen dolgokat ugyan joga van a szenvedélynek elfeledni, de az észnek előbb-utóbb meg kell azokról emlékezni. Gondolj azokra. Tudom, hogy könnyű hidegen beszélni mások játékáról, midőn az ember kezében nincs kártya, késő tanácsaim talán alkalmatlan időben is érkeznek, jelenleg talán már valamely új esemény egészen is megváltoztatta a dolgot. Mindenesetre ezentúl a te feladatod kiválasztani előadásomból, ami abban helyes és használható; s hogy röviden ismételjem a mondottakat, én azt tartom, hogy neked csak egy dolgot lehet okosan cselekedned, ha még nem vagy Bécsben, és ez a Paksba visszajövetel; ha pedig ott vagy, amit kétlek, határidőt tűzni ki a herczegnének, s ennek elteltével, mindenesetre haza utazni, minden lehetőségre kiterjedő utasítást hagyván hátra a herczegnének , mely szerint távollétedben eljárjon, mert jelenléted erkölcsileg gyámolitványt, anyagilag alkalmatlanságára leend, ha azt atyja megtudja: „Melyik atya fogja leányát férjétől elvenni, hogy azonnal szeretőjének adja át ? Ha jó indulattal van atyja, az onnan van, hogy sok dolgot nem tud, többek között, hogy te követed leányát. Az én véleményem tehát az, hogy ha ismét akarjátok egymást látni, rövid időre el kell válnotok. Viszonyotok eléggé nagy és erős, hogy egyedül is járhasson, s hogy körömből vett műszóval éljek, ha az első felvonásban meg kell halnia, szükségtelen a darabot tovább folytatni.“ (Folyt. köv.) Magyar könyvészet. 488. Lelki jó illattétel, vagy a kegyes léleknek Istennel imádkozás- és éneklésbeni beszélgetése. Fordította s részint szerzette az utazók kedvéért Maklári János, F. dobsai prédikátor. Megbövitett kiadás. Debreczenben, kapható Telegdy K. Lajos városi könyvnyomdái bizományosnál. Nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. 32 rét. 315 l. 489. Első évi tudósitvány a kun-szent-miklósi helv. hitv. magán-algymnasiumról 1855/6-dik évre. Szerkesztette Csabay Imre igazgató.Kecskeméten, nyomatott Szilády Károlynál. 1856. 4-rét 13 lap. Erdélyi vasút. A vasúti mérnökök vezetője Bate György ur megérkezett, hátrahagyván a Körös mentiben három angol és egy franczia segédét, kik nagy szorgalommal dolgoznak a vonal „térmérésein. A maga titkárával és magyar mérnök segéde Nemes J. úrral előre jött, kikeresni a legtermészetesebb és czélszerűbb vonalat, melyre az erdélyi magyar vasutat fektetni lehessen. Nagyváradtól Kolozsvárig — bármennyire igyekezzenek is az oláhországi vasútnak előmozdítói az ellenkezőt demonstrálgatni — nincs semmi nagy akadály, nem hogy két tunnel kellene, mint állították, hanem egy nélkül is el fog jöhetni a vasút. Pickering ar is, kinek Schweizban és Olaszországban jelenleg is több vasúti vállalatai vannak folyamatban s ki ennélfogva a hegyvidékek vasútépítési módjában nagy tapasztalásokkal bir, körünkben van s nagy gonddal tanulmányozza az ásó és kapu alá jövendő vonalvidéket. Az ő biztatásán megnyugodni bátran lehet. Nagy és hazafius elismerésünkre méltó nagyváradi helytartósági főnök gr. Zichy Herman őnmaga és Dobrzansky Viktor helyi, tanácsos mnga buzgósága, kiknek köszönhetni legnagyobb mértékben, hogy a magánbirtokosok és községek a vasútvonalra szükséges tért ingyen átengedni készeknek nyilatkoztak és ezen akaratukat már törvényes formában is kifejezték. E tekintetben hazafias elismerésünkre méltó buzgóságot fejtettek ki mégs gr. Haller Sándor és Nagy Lajos urak is. Már most rajtunk a sor kolozsváriakon, ide értve az itt székelő nagyobb földbirtokos urakat is, hogy ily fényes cselekvénynyel a vasút ügyének oly lendületet adjunk, mely mind felsőbb helyeken méltó tekintetbe fog vétetni, mind a vállalkozni kívánó tőkepénzesek elhatározásában nagy súlylyal fog birni. Udvarhelyszéknek a vonal vidékébe eső birtokosai, mint értjük, már készülnek nyilatkozni érintendő birtokaik átengedése iránt. Reméljük, hogy a Kolozsváron öszpontosulni szokott Patriotismus e téren magát megelőzni nem fogja hagyni. Nagyon kívánatos volna, ha a Szolnok-Nagyvárad közti vonal, melyre csak a vassíneket tenni van még hátra, minél hamarább lenne átadva a közhasználatnak; ez tetemesen segítené elő annak tovább folytatását, mert Bécs, Moldova és Bukovina felől mindjárt megindulna az áruk szembe menő folyama és mindinkább világossá tenné a Kolozsvárig folytatás szükségét. Végül meg kell említenünk, hogy az alapító részvények második lO°/p-ja befizetés végett ugyan meg van már rendelve, de november elsejéig mindig teljesíthető. (M. F.) rESTI SA89M. Pest, sept. 16. Már múltkor felhívtuk a magyar közönség figyelmét és pártfogását darnstadti könyvárus Lange urnák nagyszerű magyar vállalata iránt. E vállalatból, melynek czime ,,Magyarország és Erdély eredeti képekben‘‘ az első és második füzet megjelent. A képeket a helyszínen R o h b o c k rajzolta, azokat aczélba korunk legjelesebb művészei metszették. A történelmi és helyirati szöveget irja Hunfalvy János. A megjelent füzetek a könyvkereskedésben megszemlélhetők , így a közönség meggyőződhetik a felől, miként e tekintetben alig jelent meg jelesebb munka. Az aczélmetszetek gyönyörűek. A munka 4- és 8-adrétben adatik ki s az egész vállalat 54 füzetre terjedend. A Magyarországot tartalmazó első szakasz 36 füzetének átvételekont minden előfizető egy nagy és szép (10 pec forint értékű) aczélmetszetet kap ingyen; ki az első szakaszra egyszerre fizet elő, ez aczélmetszetet tüstént átveheti. A 4-rétü kiadás egy füzetének ára 1 frt 12 kr, a 8- rétűé 30 pkr. Pesti bizományos Lauffer és Stolp könyvkereskedése. Gyűjtők 8 előfizető után egy ingyen példányt nyernek. Meg kell még jegyeznünk , miként az egész munka 162 gyönyörű aczélmetszetet foglaland magában. Ha csak mint album bima e munka érdekkel, még ekkor is pártolást érdemelne a külföld e vállalata, de az még annál fogva is érdekes és figyelemre méltó, mert a történelmi szöveg Hunfalvy által nagy gonddal iank s sok becses adatot tartalmazand. Az előfizetési feltételek igen kedvezők, a befizetés apró részletekben történhetvén. — Oroszország Ekaterinoslaw kerületében, Alexandropol faluban minden archaelogust s különösen bennünket közelről érdeklő régiségeket fedeztek fel. A kertsi múzeum igazgatója Luzenko és Sueljeff uraknak sikerült egy a falu közelében eső halom alatt a seytha-királyok katakombjait felfedezni. E sírboltokban arany, ezüst, bronz, vas és agyagedények és művek nagy mennyiségben találtatnak. E felfedezés nemcsak régiségbúváraink figyelmét, érdekeltségét hívja fel méltán, hanem a nyelvtudósainkét is, miután az egybehasonlító nyelvészet szerint a scythanyelv is azon nyelvcsaládhoz (az allaihoz) tartozott, melyhez tartozik a magyar. • Friebeisz István, a „Délibáb“ szerkesztője eddig már Kolozsvárra érkezett. Miként sebten írott leveléből értesülünk, a vidéken mindenütt meleg részvétet tapasztalt irodalmi ügyeink iránt. Hogy a magyar könyv mégis nem oly mértékben kelendő, amint e részvét után megvárhatnék, ennek okát nagyrészben annak tulajdoníthatni, hogy a vidéken vagy nincsenek könyvárusok s így a Pesttől távollakó irodalombarátok nagy bajjal juthatnak könyveinkhez, vagy azok, kik a könyvkereskedést fő vagy mellékkeresetül űzik, nem elégelve a szerzőtől kiadótól vagy a pesti bizományostól nyert százalékot , vitelbér s más czimek alatt a könyv árát magasbra szabják. E bajon segíteni kell. Hisszük , miként Friebeisznak sikerülene a vidéken ismert irodalombarátokkal oly összeköttetésbe lépni, mi a magyar művek nagyobb terjedését eredményezendi. — Friebeisz lapja érdekének emelésére is főgondot fordít. Annak idejében a közönség közvetlenül fog értesülni intézkedéseiről, mi csak ez intézkedések folytán máris kijelenthetjük azon reményünket, hogy nemsokára hazánkban is fognak készíttethetni oly szép fametszetek, amelyeket a „Délibáb“ lap és naptár előfizetői nyernek. — A gyergyói székely ifjúság színi előadásokra egyesülvén, az első előadás tiszta jövedelmét 45 portot a felállítandó erdélyi muzeum javára ajánlá fel. Az ég áldása kísérje a derék ifjak pályáját. — A pesti lipótvárosi templom építésére Szamosújvárról 17 kereskedő öszvesen 94 partot küldött. —A szülőket figyelmeztetjük a Nyitray féle leánytan- és nevelő intézetnek lapunk mai számához, mellékelt programmjára. Az idézet próbatétekor ismételve alkalmunk volt ez általánosan dicsért intézet felől szólani. Hivatkozván e sorainkra a szülök figyelmét annál nyugodtabban irányozzuk ez intézetre, mert annak minden tekintetbeni czélszerűségét kellően igazolja a növendékeknek a szülök bizalmát és megelégedését tanúsító jelen száma. A pest budai hangászegyesületi zenede növendékeinek beiratása tegnap kezdetett meg s tart f. hó 29-ig, naponkint 3 órakor. A „színházi naptár“ ügyében. Naptárunk, az e vállalat irányában nyilvánult részvét következtében, sokkal nagyobb tartalommal jelenvén meg, mint az egyelőre számítva volt, e miatt megjelenése is a kitűzött időn felül még néhány napot igényel. Naptárunk egyébiránt még e hó folytán megjelenik?, s ezt a szétküldés rögtön követni fogja. Fest, sept. 15-én 1856. A „szinházi naptár“ szerkesztősége *) Nemzeti színház. Sept. 13. „Kunok.“ Szép számú közönség; az előadáson a cs. kir. Fensége Albrecht Férg is jelen volt. A „Kunok“ közönségünk kedvencz operáihoz tartozik ; e szép opera érdekét nagy részben emeli H a 11 és y L.-né a gyönyörű éneke, mely mindegyre újabb bájjal ragadja meg a közönséget. Ma is élénk tapsokkal s többszörös kihívással jutalmazá szép énekét a közönség. Jekelfalusy és Füredi igen jelesül énekeltek. Sept. 14-dikén : A czigány. Eredeti népszínmű három szakaszban Szigligetitől. — Oly darabnál, mely már annyiszor színpadra került, mint a Czigány, megvárnék, hogy a szerepek jól be legyenek tanulva. Néhány szerepet ugyan nem azok játszottak, akik ezelőtt szokták, így a czigányt Szilágyi, Rózsit Munkácsy Flóra, Petit Lendvai személyesítő , de épen ezek eléggé tudták szerepüket. Szilágyi egyébiránt nem tudta Zsiga czigányban azon humort kifejezni, melylyel Szentpéteri e szerepet oly élvezetessé teszi. Azonkívül többször kiáltozott is, mikor nem kellett volna. — Közönség közép számmal. 11 ivatarog, Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 22-ke és 27-ke közt az országban utazást tenni legkegyelmesebben méltóztatik, és pedig a következő módon : 22- kén korán reggel átkel a Felsége Wimpassingnál az ország határán, és egyenesen a trauersdorfi mezőre indul, a hg Holstein vezérőrnagy lovasdandárával gyakorlatokat tartandó; közvetlen azután Ö Felsége Féltoronyba megy, hol a főherczegi palotában ebédelni s éji szállást venni méltóztatik. Megérkezvén Ö Felsége Féltoronyba, azonnal a moson-megyei hatóságok és nemesség bemutatása következik. 23- án a gr. Sternberg vezérőrnagy lovas dandárának *) E vállalat által igen sokan lévén érdekeltetve, fölkérjük a hazai lapokat e nyilatkozat szíves átvételére.