Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)
1856-09-18 / 1988. szám
fogni, hogy az alaptőkéből az oroszlányrészt csak azért tartják meg maguknak, hogy annak idejében , ha a részvevő külföldi bankok a börzén a papirosoknak magas árkeretet szereznek, szép csendesen, nagy haszonnal azokon túl adhassanak. Az ..Oest. Ztg.“ ismételve azért erősíti, hogy nem ismeri (a lapok által megemlített) alapítók neveit, s azért nem vett tudomást az emlékiratról, mert Magyarország hgprimásának, hg.Pálffinak, Károlyi grófnak, Wenkheim bárónak s több tisztelt főnemesnek nevéhez nem csatolhatta volna e gyanúsítást, és mert az emlékiratban e szavak is olvashatók : „A részvényesek osztaléka csak azon mértékben fog növekedni, melyben az egész országra hazamiandó haszon is gyarapodik.“ Így van-e ez a hitelintézetnél? A hitelintézetet ismételve e kérdésben azért említjük fel, mert az „Oest. Ztg.“ és azon száma, mely a magyar hitelegylet elleni második czikkét tartalmazza, a közönséget azon hiteles forrásból merített értesítéssel lepi meg, hogy a hitelintézet kormányzótanácsa az igazgatóságot megbízta előkészítő lépések tételével, 1) fiókbankok gyors állítására s mindenekelőtt Magyarországban; 2) az árukrai előlegüzlet megkezdésére; 3) egy nagyszerű biztosítási intézet létesítésére, végre 4) mindazon javaslatok megfontolására , melyek bányászati és iparvállalatok alapítására, különösen gépgyárak felállítására vonatkoznak. Miért nem egyszersmind az ég beboltozására s az atlanti óczeán lecsapolására is? A lapok a hitelintézet keletkezésekor, melynek részvényei, mint tudjuk, a börzén az eddig ismert legnagyobb szédelgést idézték fel, el nem mulasztók az igazgatóság figyelmét felhívni a birodalom egyes országainak igényeire is, s midőn a hír szárnyra kelt, hogy a hitelintézet Prágában nagyszerű biztosítási intézetet szándékozik felállítani laptársainkkal együtt, mi is figyelmeztettük az intézetet, miként hivatása nem abból áll, hogy a létező és a szükségnek megfelelő biztosítási intézetekkel versenyre keljen, hanem hogy az iparos kereskedésnek kellene legfőkép hitelt nyitnia, hogy rendeltetése nem minden üzletnek egyesítése, minden haszonnak elnyelése volna. A hitelintézet mindeddig igen csekély mértékben igazolá programmját, és íme most, midőn a figyelemre nem méltatott Magyarország a Fejedelemhez azon bizodalommal fordul, melyre et mind a kormánynak az „Oest. Ztg.“ által is többször emlegetett jóakarata, mind jelen viszonyai feljogosítják, előáll a hitelintézet nagy terveivel, boldogító szándékával, előáll az „Oest. Ztg.“ confusiójával. Mi e jóakaratú lappal ellenkezőleg hiszszük, hogy az Esztergomban, az ország nagyünnepén, az ország legnagyobb tekintélyei által Ő Felségéhez nyújtott, egy nemzet közvéleménye, jogos várakozása által támogatott s minden körülmény által indokolt folyamodás kedvező eldöntést nyerene. Hisszük pedig nemcsak azon legmagasb indulatnál fogva, melyről a folyamodást átnyújtó országnagyok biztositottak, hanem azon szerencsés körülménynél fogva is, hogy a folyamodás véleményezés végett a cs. kir. Fensége Albrecht főherczeg főkormányzónak adatott át. Ő Fensége hazánk iránti jóakaratának nem egy ízben adta már jelét. Közbenjárásától a legjobbat várhatjuk. Ne feledjük, miként őé F en séget nemcsak főkormányzója, hanem egyiklegfőbb birtokosa is Magyarországnak. E magas pártfogásba vetett teljes bizalom feleslegest, sept. 16. Midőn a megelőző sorokat befejeztük, vesszük a P. Lloyd 215. számát s abban e derék lap bécsi levelezőjének a magyar földmivelési hitelegyletre vonatkozó következő figyelemre méltó értesítését olvassuk: „A magyar földmivelési hitelegylet eszméje itt sokra nézve kellemetlenül hatott. Ön jobban tudja mint én, mily keveset gondolt a nemzeti bank hypothekai-osztálya arra, hogy a magyar földbirtok segítségére legyen, és ép ily kevéssé támogató közvetlenül Magyarország kereskedelmét és iparát az ausztriai hitelintézet- igazgatója Richter úr, a közel időben, úgy látszott, azon fáradozott, hogy Magyarország nevezetes városaiban solidáris hitelintézeteket állítson fel, de törekvése hihetőleg a kormányzó tanács apathiája által hiúsíttatott meg. Szóval : a nemzeti bank hypothek-osztálya 3 hó, a hitelintézet több idő óta működik, de Magyarország e működésnél figyelembe nem vétetett, így azonban ez tovább nem maradhat. A magyar földmivelési hitelegylet eszméje e két intézetet feladatára emlékeztető s tétlenségükből rázta fel. A hitelintézet kormányzó tanácsa elhatárza, miként a tartományok városaiban fiókintézeteket állítana fel és pedig hogy Magyarországra legelöl kerüljön a sor. A nemzeti bank részéről pedig az utóbbi napokban ügynökök küldettek Magyarország alsó és felső részeibe, kik a földbirtokosokkal értekezvén, a szükségleteiknek megfelelő segélyt megígérjék. Ezt a magyar földmivelési hitelegylet eszméje eszközli; mennyire ösztönzőleg fogna még intézeteinkre ez egylet tettleges életbeléptetése hatni ? Így ne lepje meg önt, ha a nevezett két hitelintézet a közelebbi időben Magyarországgal sokat foglalkoznék, bizonyosan a magyar hitelintézetet mint „feleslegest“ kívánják feltüntetni s a pénzügyminiszter urat is e nézetre bírni. Ha azonban a czél csakugyan eléretett s a magyar hitelegylet eszméje elmellőztetett: akkor, félek, Magyarország ismét háttérbe fog lépni; az ausztriai hitelintézet a székvárosban sokkal jobb üzleteket csinálhat s a magyar földmivelő a nemzeti bank hypothek osztálya túl— szigorú feltételeihez nem alkalmazkodhatik.“ A levelező e helyes nézetét a P. Lloyd következő észrevételnek is kíséretében közli: „A székváros journalistikai írói mögött bizonyosan az ausztriai két legnagyobb hitelintézet áll sok tekintetben figyelemre méltó és az elhatározó részen is nem minden alap nélkül méltatott érdekeivel ; az új intézet alapszabályai tehát gondos vizsgálat alá fognak vétetni, és netán a hiányai felállítása ellen támaszpontokat fognak vétethetni. És itt kötelességünknek tartjuk a figyelmeztetést az alapszabályok azon pontjára, mely nekünk főhibául tűnik fel s melynél fogva az intézet fenállása, vagy legalább annak üdvös működése meghiúsulhatna. Az intézetnek főleg a magyar földet és ennek érdekeit kell elősegíteni, de bármi gazdag e földkincsben, és ennél fogva bármi hasznos leend is az e földnek nyújtott hitel , a börze nyereményeivel az mégsem vetélkedhetik. Ha nem akarjuk, hogy Magyarország földmivelése a magyar földmivelési hitelegylet által és oly mostoha eljárásban részesíttessék, mint amilyenben részesül Ausztria kereskedelme és ipara, a „kereskedés és ipar részére felállított ausztriai hitelintézet“ részéről , akkor a börzejáték csalogatását részére nem kell megengednünk, s a 13. §. g. betű alatti határozatának azon szavai : „az egylet tőkéjét ideiglenesen különböző sen- vagy idegen számadásra vásárolt érték papirosokba fektetheti“ szükségkép kitörlendők. E veszélyes határzat kitörléséhez annál inkább is ragaszkodunk, mert ép a börzejáték vonzereje könnyen alkalmat nyújthatna arra, hogy a Pest és Bécs közti választásnál ez a székváros részére döntessék el, mi a saját képein földművelési érdekekre nézve alig lehetne hasznos. Hasonló szempontból kivárnák, hogy a fiókintézetek felállítása ne csak „a szükség esetére“ hanem határozottan határoztatnék el. A magyar földbirtokos mindenütt a legtávolabb megyékben is szükségli a hitelt.“ Ajánljuk e jóakaratú sorokat az alapítók figyelmébe. Pest, sept. 17. A pesti kikötő ügyében a főváros községtanácsa részéről méltánylást érdemlő határozat keletkezett. A községtanácsnak tegnapelőtt tartott ülésében a kikötőül szolgálandó pesti sziget váltságdíjául a sziget mostani jövedelmének 5% szerint számított tőkéje állapíttatott meg. E tőke 18 — 20,000 pilot fog tenni. íme látjuk, a községtanács az érdekek helyes felfogásával s a főváros községtanácsát megillető áldozatkészséggel a sziget váltságdíját 100,000 pártban megállapító előbbi határzatától eltér, s hogy az állam s a kereskedés közös érdekének, várakozásának eleget tegyen , méltányos elfogadható feltételek mellett kész átengedni a szigetet. A községtanács, ha a város pénzviszonyai az áldozatot megengedhetnék, igazolhatnák, ingyen is kész lett volna a szigetet átengedni, de ezt méltányosan, miként lapunk sept. 12-ki számában is megírtuk, a várostól, melynek annyi terhe van, nem követelhetjük. A községtanácsot üdvözöljük határzatáért, mely a kikötő ügyét a valósuláshoz hozza közelebb, s óhajtjuk, hogy a technikai kivitel körül felmerült nehézségek is az e téren tett tapasztalatok elfogulatlan tekintetbe vétele által hártassanak el. Pelék megerősíti jogomat, de megvallom, semmi befolyással sem bírt határozatom megállapításába. Szeretni fogom ezen gyermeket sokkal inkább csak azért, mert az Annáé, mint azért, mert az enyém is. „Sőt mondjam-e? Igen, miután megígértem neked, hogy őszinte leszek hozzád , inkább szeretnék a herczegné mellett oly gyermeket, mely férjéé volna, mint az enyémet. Ez különösnek fog előtted látszani. De értsd meg jól, s egy véleményben leendesz velem. A törvénytelen viszonyokban, mert kénytelen vagyok ezen kifejezéssel élni, miután bármit tegyek is, soha sem törvényesíthetem viszonyomat a társadalom előtt, a gyermek nem reménylett eredmény mint a házasságokban, hanem csak lehető eset. Létele előtt az anya mint gyalázatot rettegi, midőn jó, mint veszély közeledését tekinti. Ha megvan , a természet ösztöne szeretetére bírja az anyát, s a társadalmi alkalmatlanság háttérbe vonul, de születése elfedezésére hazugság mögé kell vonulni, vagy titkos ajtót kell megnyitni, mint a herczegné fog tenni. S ekkor a törvényes örömek, a szenvedések bevallhatása, a családi szerencsekivánatok, a jövő remények, az erkölcsi keresztség nem veszik körül az ártatlan teremtményt. Lelkiismereti furdalás és félelem környezi ezen születést második eredeti bűn gyanánt. „Az atya, ki még csak a szülés fájdalmait sem teheti lelkiismerete szemrehányásaival a mérlegbe, ki egyedül a hölgyre kénytelen hagyni mind anyagi mind erkölcsi súlyát a hibának, mely sokkal nagyobb mértékben az övé mint a hölgyé , többnyire csak az anya megszabadulását látja a gyermek születésében, s ritkán gerjed út és valóban tiszta érzelem lelkében ezen hitre, különösen ha, mint én, fiatal, s a benne levő élénk szenvedélyeknek még idő kell, míg az élet második felének csendes érzelmeiben megnyughatnak. Nem kívánt atya lenni, nincs készen arra, nem tud azzá lenni. Hogy az ember gyermekét szeresse, szükség hogy ne csupán véletlenül szülessék az , szükség , hogy közvetlenül részesüljön lelkünkből azon vágy által, melylyel kívántuk. Mondjuk ki tehát a társadalmi intézmények dicséretére, hogy az atyaság csak úgy lehet édes, szerencsés és hasznos, ha törvényes és bevallható. Csak akkor atya az ember, ha azon lény, ki neki köszönheti lételét, nyilvánosan atyjának nevezheti őt. „Te is bizonyosan ezen véleményben vagy, s érteni fogod jelenleg, mit az előbb mondtam, hogy ezen gyermek, ki tőlem van, s mégsem lehetek atyja, ahelyett, hogy még jobban kötne a herczegnéhez, még el is idegenített volna tőle, ha idejében elváltam, s a herczeg semmit sem gyanítva, rendes körülmények között történt volna megszületése. A titkot csak Anna és én tudtuk volna, s egyikünk sem árulandozta azt el. Hány gyermek születik ekkér ! Eléggé szerettem volna tehát azt, hogy többé ne kívánjam látni. Mert ily különösségekre képes a helyzet a szívet kényszeríteni, hogy a szeretet csak szenvedőleges bizonyítékokban nyilatkozzék ! Most ezen rejtelmes egyesség lehetetlen. A dolog nyilvánosságra jött, Anna megvallotta, az igazság tudva van. És most mit kell tennem? Amit cselekszem .• elfogadni az események következményeit és pedig annyival inkább, mivel szivem örömest teszi azt; de egyszersmind igyekeznem kell, hogy a herczegné hírét még némely érdekem csonkolásával is megkíméljem. Azonban csak egyetlen személy menthet és kímélhet meg mindent: atyja. Ellenünk ingerelni, annyi volna mint elvesztenünk őt. Tehettem-e tehát, hogy engedetlenségre buzdítsam Annát azon egyetlen segély irányában, melyre számolhat? Te az Anna gyengeségéről beszélsz , de ezen gyöngeség, mely különben is csak hölgyiségéhez tartozó tulajdon, nem menthető-e az által, hogy véletlenül lepte meg a küzdelem, melyet ki kellett állania, hogy minő eszközök használtattak ellene, hogy az ellenállás lehetlen volt, hogy senki sem segíthette tanáccsal, gyámolítással, s hogy végre nem volt védelmezője? Ezen mentség nem fog akkor állani, midőn törvényes támasz, természetes védő, s egészen szolgálatára álló ragaszkodás fog mellette állani, s ha a gyöngeség ezen körülmények között is újabban nyilatkoznék, akkor annak bizonyítéka volna, hogy ő nem szeret engem, s akkor fel volnék mentve, s én volnék az első, ki félbe szakasztanám ezen szerelmemhez nem illő viszonyt. „Mindezt elgondoltam magamban s megírtam Annának, s ő újólag megesküdt nekem, hogy számíthatok ígéretére, s felhatalmaztam az eltávozásra, ámbár nem kisérhettem el őt. A Dresdában levő osztrák követsége megtagadta útlevelemtől a Bécsbe leendő láttamozást, mivel nem volt az a Párisban levő követségnek előmutatva. Ezt előre láttam. A mi követünkhöz fordultam, ki nemcsak semmit sem segíthetett, de még kételkedni is látszott utazásom valódi czélja iránt. Semmit sem tehettem tehát. Anna még nem távozott el, értesítettem őt a történtekről. Ő ezt felelte: Jöjjön ön a határon levő legutolsó városig, s ha én egyszer Bécsben vagyok, s atyám ode érkezése engem szabaddá teend, míg végképen Francziaországba térhetnék, fogok abban módot találni, mikép mehessen ön keresztül az osztrák határon, vagy pedig időnkint meglátogatom önt; mindenesetre pedig közelebb leendőnk ott egymáshoz, mintha itt maradna ön, s én a lehető legkevésbbé akarok öntől elválasztva lenni.“ Ebben megegyeztem, s láttam őt eltávozni. Ekkor, megvallom, nagy szívszorongást éreztem. Az nem lehetett máskép ezen elválás első pillanataiban, különösen midőn egyedül éreztem magamat ezen valódi pusztában, hol őt megígértem, megvárni. Ez volt az első est Drezdában létem alatt, midőn átláttam, mennyire édes az, és sajnáltam láthatlan levelezésünket, s azon ablakot, melyből minden este levél, öröm szállott le nekem. Egészen meg voltam lepve, érezvén hogy mennyire vonzódom ezen Szászországhoz czimzett fogadóhoz, mely körül töltöttem el utazásom legboldogabb pillanatait. Minő helyet foglalnak el némely hely és bizonyos lelketlen tárgyak értelmünkben, megemlékezvén, hogy az elrepült boldogságnak az volt színpada, azok voltak tanúi! Midőn ide érkeztem, hol most vagyok, első nap azt hittem, hogy nem fogok ellenállhatni, s visszatérendek Drezdába, csupán amaz ablak alatt teendő zarándoklásért. Egész a légszeszgyujtóig minden iránt rokonszenvvel viseltetem. Neki is volt szerepe életem ezen időszakában ; ez elég s ezért szivesen tennék neki valamely szolgálatot. Mindaz, mi közvetlen vagy közvetett összeköttetésben áll Anna iránti szerelmemmel, szent önelőttem. Az Isten áldja meg azon embert vagy hölgyet, ki jelenleg a szobában lakik Drezdában, melyben ő volt! (Folytatjuk.) Eégessé teszi, hogy az ország jogos várakozását, mind azon ok felemlítésével támogassuk, melyek Magyarországra nézve egy külön hitelintézet szükségességét igazolják. Ez okokról úgyis bőven szóltunk a hitelbankról s az uzsoratörvény eltörléséről írott czikkeinkben. POMPÉRY. PESTI NAPLÓ. Pest, sept. 18. A főváros községtanácsának f. h. 15-n tartott ülésében a m. kormánynak azon javaslata tárgyaltatott, minélfogva a városi kényszerdologház 1elenczházzá alakitassék át, a fegyenczek Váczra szállitatván. A város a dologházat a m. kincstárnak lelenczházul engedvén át, a kincstár részére csak is a pesti fegyenczekért és lelenczekért fogna élelmezési díjat fizetni. A lelenczház Pesten is a legsürgetőbb szükségekhez tartozik. A magas kormánynak e javaslatát tehát minden emberbarát méltánynyal üdvözli. Hisszük hogy a főváros községtanácsa legkomolyabb gonddal s jóakaratu készséggel tárgyalandja azt, s a sajtó több éves sürgetése után végre eleget fog tenni az emberiség érdekeinek s a m. kormány várakozásának e tekintetben is. A tárgyalás eredménye felöl értesitendjük t. olvasóinkat. — A magyar községek életében alig mutathatunk fel a nép értelmiségét, az érdemek méltánylását tisztábban tanúsító tettet, mint N.Szalona tette. E derék község tanácsa ugyanis elhatározó nagy költőnk Arany János arczképét Barabás által olajba festetni s azt a község tanácstermében felfüggeszteni emlékül azon évekre, melyeket Arany, mint e község jegyzője Szalontán töltött. Arany „Toldi“ját Szalontán irta. A kort s a népet jellemzi nemesen az irodalmi érdem ily szép elismerése s Aranyra nézve ez elismerés annál becsesebb, mert az oly férfiak részéről nyujtatik, kik öt mint embert is szeretik s mert emléke oly nép által tartatik tiszteletben, mely szivéhez igen közel áll. — Az országnak alig van városa, mely mindnyájunk tiszteletére érdemesebb volna, mint Pécs. A magyar színészet meleg pártolásra, az irodalom részvétre talál e város falai közt. Mig Debreczenben, Miskolczon alig talál menedéket néhány hétre a magyar színészet, Pécsett félévre terjedő bérlettel biztosíttatik Latabár társaságának működése. De Pécs lelkes magyar közönsége, nemcsak ekként tanusítá ügyszeretetét, magas felfogását; az áldozatkészség is szintén szépen nyilatkozott. Ismerjük név szerint a lelkes pártfogókat, de szerénységüknek tartozunk nevek elhallgatásával. Tiszteletünket vigyék meg számukra e sorok. Most La tabár úr feladata e részvétet egész mértékben megérdemelni, mit érdekes játéksorozat, jó tagok szerződtetése, pontos előadás által érhet el. ” A bécsi „Presse“ az ,,Oest. Zig“nak a „magyarországi mezőgazdasági hitelegület“ elleni kikelésére vonatkozólag megjegyzi : „Valóban valami nevetségesen sajátságos azon félelem, melylyel a szabadalmi hitelbank szabadalmazott közlönyei egy új társ rettegett ördögét elűzni iparkodnak. Legott regélik : a kormányzó tanács elhatározta közgyűlésileg meghagyni az igazgatóságnak, útiképelő intézkedéseket tegyen további előkészületekre, hogy figyelembe vétessék az, mit már ezelőtt tíz éóval a hitelintézet nyomtatott programmjában olvasni lehetett.“ — A ,,M. S.“ azon minapi hírét, melyet utána mi is adtunk, hogy t. i. gróf Dessewffy Emil volna a tervezett „magyarországi mezőgazdasági hitelegyesület“ elnökéül kitűzve, a t. gróffali személyes találkozás folytán akként igazítja meg, hogy a t. gróf úr „a kérdéses tervvel legkisebb viszonyban, sem áll, arról csak annyi tudomása lévén, hogy az arra vonatkozó emlékiratot és az alapszabályt,a kinyomatott javaslatot elolvasta.“ — A pesti külső telkek becsének emelkedését mutatja a Haraszti, Taksony, Soroksár községek közelében eső földek haszonbéri árvereltetésének eredménye. Mint biztosan halljuk, egy holdért az említett községbeliek évenként 35—40 pft haszonbért is fizetnek. Tudósítás a szarvasi fegyimasiumról. Octob. 1-jén a tanítás mind a nyolcz osztályunkban meg fog nyittatni és pedig ezúttal már 12 tanár erejével és azon reményben, hogy a VIII-ik osztályi tanulók a most megnyíló tanév lejártával helyben tehetendik le az érettségi vizsgálatot. — Kelt Szarvason, sept. 14. 1856. TATAY ISTVÁN, ideiglenes igazgató. — Nemzeti színház. Sept 16. „Afanasia.“E sok szépséggel bíró mű rég nem adatott. Afanasia , tudjuk, Hollósy Lané az egyik legkedvesebb szerepe. A szép számú közönség a gyönyörű éneket élénk tapsokkal kisérő- A többi szerepvivő is jelesül működött; a 3-ik felvonás hatása s fináléja igen jól sikerült. Börzetudósítások. Bécs, sept. 16. 5°j0 met. 83— %• 4% % 72%—%. Nemz. köles. 85—16. Urbérkárp. kötv. a. a. 86—%, a többi 77%—%. 1854- -diki sorsját. 1083|4—%. Bankrészv. 1076 — 1077. Bankcertif. 318—319. Hitelint. 3813|4—382. Dunagözh. 574 — 575. d. g. 13. kib. 562—564. Tiszai vasút 108 — %4. Nyugati vasút 108%—%. Keleti vasút 112% —113. Lombard 123—%. Északvasut 276—%. Államvasút 324 — 325. a. v. certif. 242%—'12. Augsburg 104%. London 107. Páris 120%. Arany 8%—%. Ezüst 4%. Gabonaár. Pest, sept. 17. (A pesti gabnacsarnok bejegyzett árai:) Búza tiszai : 83—88 font 4 —5 f.6kr. bácskai uj : 83—85 font. 4 f. 24 kr.—4 f. 50 kr. fehérvári : 83—86 font. 4 f. 36 kr. — 5 f. 12 kr Rozsó :74—77 font. 2 f. 24 kr. —2 frt40 kr. uj 77— 80 font. 2 f. 48 kr. — 3f. Árpauj : 63—68 font. 2 f.— 2 f. 24 kr. Zab uj : 43—46 font 1 f. 28 kr. — 1 frt 32 kr. Kukoricza: 79—84 font 2 f. 4 kr. 2 f. 28 kr. Bab : 3 fr. 12 kr. — 3 f. 28 kr. Repcze : 7 frt — 7 frt 10 kr. a. a. m. M i s k o 1 c z , sept. 13. Búza 3 ft 48 kr — 4 ft 12 kr. Kétszeres 2 ft 48 kr — 3 ft. Rozs 2 fi 24—30 kr. Kukoricza 2 — 2 ft 12 kr. Zab 57 kr — 1 ft. Bab 2—2 ft 3 kr. m. Dunavizállás. Budán, sept. 17. 6' 4' 6'" 0 fölött. Pozsonyban, sept. 15. 5" 0-on felül. Tisza. Szegeden sept. 14. 7‘ 4%" Tokajban, sept. 13. 9' 0-on felül. Naményban, sept. 11. 3' 7" 0-on felül. Bega, N.-Becskereken sept. 13. 3' 4" 0-on felül. Temesvárott, sept.13.4" 0-on alul. Kulpa, Sziszeken, sept. 7. 9'. Ferencz csatorna. Tiszaföldváron, sep. 11. 17%". LEVELEZÉSEK. Szigethvár, sept. 10. (Ered. lev.) Városunké folyó September hó 8-án és 9-én egy 7 éves halott — egy feledett honfiúi kötelességnek föltámadását, s e kötelesség tételben a szigethvári Leonidás — a hős Zrinyi halálát ünnepté meg. A Romaiak és Athaeneiek utszéleken piaczokon állítottak oszlopokat nagyobb fiaiknak, mely oszlopokban mig egyfelől a méltány beszélt, intő szó hangzók más felől, mely a honfiakat kötelességeikre tévé figyelmesekké. A magyar szivébe rejti nagy embereit, hogy ne csak midőn a piaczon, vagy egyik másik után jár, emlékezzék meg rólok; de velök legyen mindig és mindenütt; és ha pedig feliriad a nap, mit a tudor a történet lapjára epochának, a hazafius lelkesedés pedig a szívre ünnepnek jegyze fel : egy fájdalmasan büszke s szentelt gondolattal tárja fel kebelét, mindenkinek mutogatva az ott bőven őrzött hős képét. Egy ily nemzeti ünnepet ült városunk e hó 8-án és 9-én először 7 év lefolyta után. Alig lehet hinni, hogy e város csak évre is feledheti 1566-ik évi September 7-ét, Zrinyi Miklós halálát, annyi kegyelet s bensőség beszélt tisz TUDOMÁNY , IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Judit és Holofernesz. Tragoedia öt felvonásban Hebbeltel. Fordította Tóth József. (Először adatott a nemz. színházban September 15.) „Az őseredeti hagyomány Juditja hazafias, vagy — a mi a zsidóknál egyre megy — istenfélő nő volt. Érzelmeiben nincs semmi összeütközés, midőn tettét végrehajtja. Megöli népe és istene ellenségét, ez Jehova szemében igen jó cselekedet, mint a hősmondák többet is elbeszélnek isten kedvenczeiről. Judit e czél elérése végett szüzességét áldozza föl, mi ismét igen becses áldozat: Sión szüzei és vénei magasztalják érte. Hanem ezen fölfogás mai nap nagyon is naiv. Juditnak maga megadása honszeretetből és minden érzékiség nélkül. s