Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-17 / 1987. szám

404-1981. 1-ik évf­folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynfikei filmzett siílloda, 63-ik sírm. A lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. Hirdetmények : hasébos petit sor 4 pkr, Bályogdij kőlön 10 pkr * 1 * Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. ■ffjetem-ntui» 2-ik sírm, 1-s5 emelet, Vidékié, pesten: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1850. Szerda, sept. 11. Előfizetési feltételek: Pesten, kézhos hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Mielőtt a Bécs-Zimonyi vonalra társulat alakult volna, már akadt egy más (a franczia) társulat, mely czélul tűzte Budát Trieszttel közvetlen egy­­beköttetésbe hozni oly vasút által, mely Buda­pestről Székesfehérvárra megy, s onnan Kani­zsát áthaladva Friedaunál vonul el és Marburgban áll meg, hol a Bécs-Gratz-Trieszti vonallal talál­kozik. E társulat — ha nem vagyunk hibásan ér­tesülve — már az előmunkálatokra engedelmet is való nyerendő. A Bécs-Zimonyi vállalkozóknak tehát a franczia társulat útját kellett Székesfehér­váron vagy valami más ponton átvágni , hogy Pécsnek s onnan tovább mehessenek. Ez némileg másoktól függő helyzetbe hozta volna őket. Az egyezkedés, s ha lehet, az egyesülés jön ily kö­rülmények között tanácsossá. Mi meg is történt, s igy létesült az Erzsébet-vasúthálózat. A Bécs- Zimonyi vonal tervezői, kik a Duna jobbparti vas­utat különben is Székesfehérvárról Nagy-Kani­­zsának akarták vezetni, ráálltak, hogy Kanizsá­tól Marburgig és Székesfehérvártól Budáig szintén vonalat építsenek s ekként jött be a vasúthálózati tervezetbe Buda. Ha már most az Erzsébet-vasúthálózat egész öszvegével szemben vizsgáljuk Buda-Pest hely­zetét, azon eredményre jutunk, hogy : 1) Buda a székesfehérvári vonal által fővo­nal­t nyert Marburg-Triesztre, azaz, az adriai tengerhez; de 2) Buda az Oriensseli közlekedés irányában, miután Szönynyel közvetlen érint­kezésbe nem hozatott, a székesfehérvári vonalban csak mellék­vonall­a­t láttatott el. Minden áru és egyén, mely Magyarország leg­nagyobb részéről és Keletről szárazi utón siet az ausztriai birodalom legdicsőbb kikötőjéhez és az adriai tenger hullámaira, minden kincse az iparnak, minden gazdagsága a termelésnek, min­den árja a személyszállításnak Buda-Pesten vonu­­land keresztül, terjesztve most is virágzó váro­sunkra jóllétet, kényelmet, fényt és ízlést, s kap­csolva e szép és okvetlenül nagy jövendőjü iker­várost azon főpontok sorába, melyeken át kell haladni a világkereskedelem bizonyos irányainak. Ellenben mi Keletnek Nyugateurópá­­vali összeköttetését illeti, a­mennyi­ben t. t. az , az Erzsébet-vasúthálózat útján fog eszközöltetni : e részben Budapestnek a székes­­fehérvári mellékvonal által épen semmi szerep és osztalék nem jut. A világforgalom és személyszállítás két nagy mederben fog Bécsből Keletre s Keletről Bécsbe ömleni : t. i. egyfelől Sopronon át, másfelől Székesfehérvár és Győrön át. E nagy özönből kiválik egy vékony ágazat.­­ A nyilvános gymnasiumok és reáltanodák ér­­tesitvényei az 1855/6-diki tanévben. VII. 13. Az egri kath. n­agy-gy­mnasi­um VI-ik programmja (és német czime). Két értekezést ad a programos, az első magyar, a második német. A ma­gyar széph­almi czikk a „nyel­vti­sz­taság és kel­­lemről“ értekezik. „Van, mond a czikk, kinek tiszta­ság és csín egy­­más a tisztaságot azon tulajdonnak tartja, miszerint csak oly szók és kifejezések használ­tatnak, melyek elismert jelességű­ irók műveiben talál­hatók. Lehet, ki a tisztaságot, a hibátlansággal azonítja, t. i. nem nézvén odább a helyesírás, szóragozás és kötés szabályainál. A hibátlanság tagadhatlanul főkelléke a tisztaságnak, csak hogy magában még nem teszi a tisz­taságot, noha igaz, hogy ha bármi szép munkában, mely különben csínnal, kerekdedséggel, szabatossággal kel­leti magát, a nyelvészeti szabályokat elmulasztva látjuk, azt egészben tisztának nem mondhatjuk.“ E rövid kivo­natot a munka eszmemenete ismertetéséül adjuk, mely sok avatottsággal szól a nyelvtisztaság és kellem, a hi­bátlan irály kellékeiről. Ajánljuk ez értekezés olvasását íróink és tankönyvszerzőink figyelmébe. Az értekezést írta Ma­kár­y György tanár. A német értekezés : „Kri­tischer Beitrag zu den gr­ecb. Gramatiken von Küh­ner und Szepesi.“ Dr. Haider­töl. A tanodáról irt értesítés adja a gymnasium történelmét (alapittatott­­ 1689-ben); épületének leírását sat. Tanárok : 19­14. A szegedi kegyes tanitórendi nagy gymnasium évkönyve. Kiadta N­a­g­y M. igazgató. Az ez évi értesítvény értekezése „önképzési irány­zat­o­k“-a­t jelöl meg, a különböző hivatások, a társa­dalmi foglalkozás különböző nemeiről szólván, megje­lölvén azon hiányokat, mikkel minden pályán találkoz­hatunk, s mik az önerő nemismeréséből, a kellő isme­ret­hiányból, a lelkiismeretlen eljárásból támadnak. „A szellem tehetségeivel való visszaélés, mond értekező, azok arányo­­s irányának tévesztése okozza az egyéni és társadalmi bajok seregét.“ E tévedések legbiztosabb óvszere az értekezésben minden pálya ismertetésénél bőven körvonalazott „irányelvek szerinti szellemképzés, t. i. a természet és szellemvilág nagyszerű jeleneteinek azokhoz méltó figyelemmel való szemlélése, a nagy mindenség sokképen nyilvánuló örök törvényeinek mé­lyebb észlelése és az ezeken okult észnek komoly s el­fogulatlan önvizsgálása. Ily alapra áll elő, mond értekező, a helyesen tájékozott világ- s önismeret és az ebből eredeti viszonyok kettő felfogása.“ — Tanárok: Nagy Márton, Sö­j­t­öry Zsigm., Koretz Lőrincz, T­e­g­e Alajos, L­e­c­h­n­e­r Imre, R­o­h­r­e­r Antal, Czech József, Petranovics Alajos, B­e­r­z­a­y Elek, Való József, Csapl­ár Benedek, Deák János. Az előadási nyelv magyar. A rendes tanulók összes száma 329, magán­tanuló 7. I. o. 98. II. o. 63. III. o. 37. IV. o. 26. V. o. 36. VI. o. 20. VII. o. 22. VIII. o. 27. Ma- Előfizetési felhívás sm, P £ S T I JM AL V Wj s*. A bekövetkező évnegyeddel alkalmat veszünk újra fölhívni a közönséget előfizetésre. Lapunk szerkesztője, báró Kemény Zsigmond úr, ezentúl sem mulaszt el semmit, hogy irodalmunk jelesebb tehetségeit maga körül gyűjtse. Hazai érdekeinket, számos derék levelező köz­­remunkálása mellett, ezután is rég ismert publicistái tekintélyek fogják fejtegetni. Azt hiszi alulírt, nem sérti a szerkesztő szerénységét, ha e lapok egyik fő érdeme is kiemeli azt a nagy gondot, melylyel a világeseményeket a P. Napló minden részleteiben, folytonos figyelemmel kísérte, magyarázó jegyzeteivel és czikkeivel fölvilágosította.E részben folytonos haladást tanúsít lapunk.Figyelmeztetjük a közön­séget különösen az„Új posta“ czim­ű­ rovat tartalmára. Ez által e lap a bécsi lapoknál előbb adhatja egész terjedelemben a kevésbbé fontos külföldi tudósításokat is, míg a legfontosabb eseményekre nézve távi­r­a­ti közléseivel azokat jóval megelőzi. S a­mely mértékben csökkenő külföldi tudósítások érdeke , azon arányban igyekszik a szerkesztő kimerítőbbé, érdekesebbé és változatosabbá tenni a bennünket közelebbről illető ügyek fejtegetését. Különös figyelemmel kíséri a hazánkban mutatkozó anyagi és szellemi mozgalmakat, s míg az anyagi kérdésekben a helyi érdekeket magasabb, tudományos és hazai szempontokkal igyekszik öszhangzásba hozni , az irodalom és művészet terén sem kerüli el semmi fontosabb jelenség a lap munkatársainak figyelmét. Elveket és irányokat jelölnek ki a tévedések útbaigazítására, s a­mi jelest fölmutat a hazai művészet és irodalom, igyekeznek annak élvezésére a közönség fogékonyságát előkészíteni. Valamint eddig történt, úgy ezután is kimerítő közléseket adnak e lapok tudományos és műintézeteink (az Akadémia, Természettudományi­ Társulat, Nemzeti színház és műegylet stb.) működéséről. Alkalmilag a külföldi irodalom nevezetes­ termé­keit is bemutatják. S általában mind a szerkesztő, mind a kiadó mindent elkövetnek, hogy a lap tudományos és szépirodalmi tárczáját egyiránt érdekessé tegyék. A tárczában különösen ezentúl is köz­remunkálnak Arany János, Bérczy Károly, Brassay Samu, Csengery Antal, Danielik J., Erdélyi János, Fényes Elek, Galgóczy Károly, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, Jókai, Panner egyetemi tanár, Pompéry János, Révész Imre, Szabó József tanár, Szalay László, Szontagh Gusztáv, Tompa Mihály, Tóth Lőrincz, Sírházy György, Wenczel Gusztáv stb. Előfizetési feltételek: Vidékre postán küldve évnegyedre — — 5 frt. Budapesten házhozhordással évnegyedre — — 4 frt. „ „ félévre — — 10 frt. ,, „ félévre — — 8 frt. EMICH GUSZTÁV. Pest, septemberben 1856. a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. PEST, sept. 11. A jobbparti vasúthálózatról. I­. Jász Norbert igazgató; Farkas Gergely, Hor­váth Zsigm. Kristofcsák Ferencz , Ma­kár­y György, Mezner Rudolf, Schill Athanáz, Schmuk Jákó, Stepanovszky Sándor, Szalay Alfréd, Sz­vor­én­y­i József, Liszi Lajos, Szmodiss Já­nos, M­a­dar­ász Mih,S­u­p­k­a Jeromos, Zsasskovsz­­k­y Fer­ és M­e­n­n­e­r Károly. A tanév végén bizonyít­ványt nyert: 320 ifjú. A tanulók száma az I. osztály­ban : 62. a II. o. 64. a III. o. 40. a IV. o. 41. az V. o. 43. a VI. o. 34. a VII. o. 25. a VIII. o. 21. mely Székesfehérvárról Budapestre szivárog, vi­­vén magával azon árukat, melyek Budapestre vannak megrendelve és azon személyeket, kiknek külön czéljuk foglalatosságért vagy időtöltés ked­­veért — Budapestre menni. KEMÉNY ZSIGMOND. SZOMORÚ NAPOK. Regény. Irta JÓKAI MÓR. (1831.) MÁSODIK KÖTET Jó hogy az éj fekete. Folytatás. *) Zudár Péter egy szökéssel kiugrott az ajtón s azzal, mint az eszeveszett, futott el az égő háztól. Sötét volt, nem látta senki, útjában nagy bogácskó­­zók vetődtek eléje, tüskés fejű növény szörnyek. Zudár Péter úgy vagdalta le őket pallosával, mintha megannyi elitélt gonosztevő volna az mind. Akár egy bohókás gyermek, a­ki fakardjával háborút visel paras bozótok ellen. Ha valaki látta volna, azt mondható rá, hogy örült. Csak akkor kezde magához térni, midőn egyszerre kutyaugatást hallott. A falu szélén volt, a legszélső há­zak körül. Most kezde eszmélete lassan kint visszatérni; a hús éjjeli szél átjárta kábult agyát. Kezdett visszaemlékezni rá, mik történtek vele az elmúlt órák alatt. A lázadás, a gyermek elrablása, a fejére gyújtott ház, a pinczében eltöltött szorongás eleven képekben támadt újra elé. Hová lehetett a gyermek ? mit akarhattak vele? meg­ölték-e? ezek voltak legelső gondolat­ai. Azután meg az, hogy merre keresse és mint szabadítsa meg? A leg­utolsó az volt, hogy mint álljon érte boszut ? Még azt nem gyanította, hogy ki ellen lázadt fel amaz *) Lásd „Pesti Napló“ 1983. számít. őrjöngő csoport ? azt hitte, hogy az egész rémtörténet­­ egyedül a gyermek körül forog. Hiszen arról mindig meg volt győződve, hogy azt halálra keresik, el akar­ják ölni, s annál jobban rettegett tőle, mert nem tudta, miért , de azt tudta, hogy tulajdon nejétől kell féltenie legjobban. Érezte, hogy itt most nincs idő panaszra menni a bíróhoz, a paphoz, a törvényszékhez s elvárni a súlyos ítéletet, hanem itt tenni kell rögtön, keresni és ítélni és végrehajtani a bakónak magának, hisz azért van kezé­ben az a pallos. A­mint ott állt egy kerítésnek dűlve, magában tusa­­kodva, midőn így tetszik neki, mintha a falu belsejéből hallaná azt az éneket, a mit annyiszor elénekelt kedves vé­­denczével éjjeli álom előtt : „Szeretem és áldom az úr Istent!“ „Hallgatózott. Ez nem volt csalódás. Valóban a zsol­tár szavai voltak, és valóban a gyermek szava volt az. Először azt gondolá magában, hogy a kedves gyer­mek valahonnan a túlvilágról, a mennyországból szól már hozzá, s ő is felemelé szózatát és visszaénekelt mély rezgő hangjának viszhangot adva a csengő gyermek­hangra. Később azután az ötlött agyába, hogy tán a gyermek el van valahol zárva s ez ének által akarja tudatni hol­létét. Egyszerre felrivallt az undok lárma a kastély udva­rán. Száz meg száz készült férfi ordítása, kiknek szavá­ból kihangzik a vérszomj. Hétfalusy akkor adta át fegyvereit megtámadóinak. Zudár Péter most már nem gondolkozott többé. Hir­telen felgyűrte inge ujjait, haját félre simitó szeméből, s futott a kastély felé. Egy hosszú utcza választá el őt az úri laktól; nem akart azon végig kerülni, hanem a merre a kastély he­gyes ormait látta, sövényeken, palánkokon keresztül­­ törte magát egyenesen arra felé, nem törődve az utána rohanó házőrző ebekkel, mik ez órában utálatos kardalt dúdoltak szerte az ilyen énekhez méltó éjszakának. ♦ * # A felbőszült tömeg, melyet az ellenállás megriasztott, az engedékenység pedig még nagyobb dühre ingerelt. Hétfalusy lefegyverzése után, a martalékul esett főuron kedve szerint töltheti undok dühét. Meddő fáradság volt az! Mi gyönyört ad egy kiszáradt fát kínozni, mely a bántalomra fel nem fujdul­t ostorozni a hallgató halottat ? A four egy jajkiáltással meg nem alázta magát. Azt kívánták tőle, hogy vallja meg, miszerint a ne­messég összeesküdött a parasztok kiirtására; erre hi­degen válaszolt: „nem igaz!“ Minden tagadó szavát embertelen kínzás követte. Hi­deg, érzéketlen csontot kínzónak, mely újra azt felelte : „nem igaz.“ A kastélyba berontó bőszült csorda, miután minden tűzhalót összetört, az ifjú Széphalmit és az orvost kezdte el keresni. Azok jól el lehettek rejtve,senki sem akadt rájuk.Min­dent felforgattak a szobákban, még­sem tudták őket fel­találni. A vénnek bizonyosan tudni kell , hová rejtőztek amazok ? Hétfalusy nem árulta el vejét és orvosát. Hóhérai között különösen kitüntette magát borzas Hanák kegyetlen ötletei által; a főúr csendesen beszélt hozzá is. — Emlékezel­t rá Hanák, mikor tavaly betegen fe­küdtél, én tápláltam egész családodat. Mikor legnagyobb fiadat katonának vitték, én váltottam ki. Mikor vetésedet elverte a jég, én adtam gabonát, a­min kiteleltél egész családoddal. Borzas Hanák daczosan törülte meg e csöndes szem­rehányásra véres száját s utálatos büszkeséggel felelt: — Semmi Hanák! Nem vagyok én mostan Hanák, mert én mostan kurucr vagyok. A szegény börharang nem tudott segíteni után, csak könyörögni tudott, hogy kínozzák inkább őt, ha tetszik; úgyis ő az oka mindennek, mert ő beszélt a méregről. Bár inkább meghalt volna tőle. Zudárné mindezt gyönyörködve nézte. Ott állt összefont karokkal kínzott ellensége mellett, a meleg vér gyakran arczára fecscsent arról. — Nem akar neki fájni semmi. Dörmögé magában. A paraszt ordít, ha bántják, ez meg hallgat, mintha több lelke volna , mint annak. Itt e helyen veretted meg az én apámat. Emlékezel-e Dudokyra? Itt feküdt, a­hol te most . Te úgy álltál mellette, a­hogy én most te mellet­ted, és gyönyörködtél benne. De az én apám sírt, üvöl­tött a kínzás alatt, te pedig hallgatsz. Nem nézhettem, a­hogy bántják, elbújtam a szobába, de oda is behallat­szott ordítása; meghallottam két falon keresztül, és azóta húsz esztendő elmúlt; húsz esztendőn keresztül is hal­lom. Akarom, hogy sírj te is, és ne mutass ilyen hideg képet; ne csúfold hóhéraidat. Sírj, könyörögj nekik. Lássak könyet szemeidben, mert addig nem vagyok boldog. Hétfalusy tompa megvetéssel nézett a fúriára és ösz­­szeszok­ta ajkait. Azután mondott neki egy szót, egy lealázó megbecs­telenítő nevet, a minél gonoszabbat nőnek mondani nem lehet. A némber dühösen sikoltva ugrott oda hozzá s dühe első gondolatában szivébe akarta ütni a kést. De még­sem úgy. Arcza elfehérült a dühtől, egész termete reszketett. — Az is te miattad lettem! hörgő elfálasztó dühvel. De nem fogsz gúnyolni érte. Nézd itt van unokád kezemben. — Megesküdtél, hogy nem bántod. — Megesküdtem, hogy meg nem ölöm , de azzá te

Next