Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)
1856-09-19 / 1989. szám
406-1080. 7-es évi folyam. Szerkesztési Iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czímzett szálloda, 6- ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyeteme-utcza 3-ik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán . Évnegyedre . . . 5 frt p Félévre . . . . 10 frt p Hirdetmények dija : 1856. Péntek, sept. 19. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva . p. Évnegyedre . . . 4 frt p. p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. 6 hasábos petit sor 4 pkr. Bélyegdij külön 10 pkr Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Előfizetési felhívás & FESTI NAPLÓ 1856-ik évi October—decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden es. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. Pesti Napló kiadóhivatala PEST, sept. 19 A magyarországi földmivelési hitelegyletről. Mindenki emlékezhetik reá, hogy a pesti hírlapok, s a bécsiek közt főleg a „Magyar Sajtó“ és „Wanderer“ már évek óta alapos okokból következetesen sürgetik, hogy annyi sok szép nemzetgazdászati javítás és haladás után, valahára ezeknek koronája is tétetnék föl, azaz: Magyarország számára állíttatnék egy külön földmivelési bank. S midőn ennyi nyilvánított jóakarat után, végre az ausztriai nemzeti bank elhatárza, hogy a sanyargatott földbirtokosok gyámolitására külön hypotheka-osztály állíttassák, s az intézet f. é. július 1-je napján működését megindítsa . Adriától Kárpátokig osztatlan örömmel fogadtatott a határozat, mert buzgó óhajtásainkat végre teljesülésük hajnalán látók. Örömünk azonban nem sokáig tartott, s ha valaha, most inkább meggyőződtünk, hogy Magyarország birtokviszonyai olyanok, s telekkönyvi és kataszteri állapota annyira sajátlagos és eltérő a többi örökös tartományokétól, hogy nálunk csak külön földművelési hitelintézet működhetik sikerrel. Más mértékre alapított hitelintézetek ránk nézve mint nem létezők tekintethetnek. Az ausztriai bank hypothekális osztálya harmadfél hónap alatt csak egy magyarországi földbirtokosnak sem szavazott meg kölcsönt, bár ezért tudtommal is több tekintélyes főbirtokos folyamodott. S eddig a 300.000 forintig még fel nem menő kölcsönzéseknek nagyobb része bécsi házakra adatott. Ily körülmények közt általános és egyetemes tetszéssel értette a közönség, hogy néhány lelkes magyar mágnás, kiknek élén a köztiszteletben álló bibornok herczegprimás ő eminentiája áll, az elhagyott árvaügyet felfogá, s egyesülve némely külföldi hatalmas hitelegyletekkel, a dolgot anynyira vivé, hogy már most egy magyarországi földmivelési hitelegylet életbeléptetése csak a cs. k. Apostoli Felségének kegyelmes jóváhagyásáról feltételeztetik. És ime, midőn idáig jutunk, egyszerre elkezdenek az újságok, s ezek élén a bécsi „Oest. Zeitung“ agitálni az új hitelegyesület ellen, s azt mindenképen gyanúsítani törekszenek. Az „Oest. Zeitung“ alaptőkéjét sem tartja elégségesnek, hogy kitűzött nagyszerű terveinek komolyan megfelelni szándékoznék; az egészet inkább börzei spekulativnak tartja; az alapítókról mit sem akar tudni; nem akarja hinni, hogy a tervezetet Esztergomban maga a herczegprimás eminentiája nyújtotta volna át; bár mellékesen megengedi, hogy Albrecht ő cs. k. Fensége, kinek az egész birodalom s kormányára bízott Magyarország java elvárhatlanul szívén fekszik, a magyar földbirtokosokat, kik már nagy uzsora mellett sem voltak képesek maguk számára vagy közczélokra (Tiszaszabályozás stb.)kölcsönt előteremteni, még maga bátorította, hogy földmivelési bankot állítsanak, ha szinte e felállítás a külföldi pénzzel történhetnék is meg. A fene lesorolt vádakat az ismeretes alapszabályok maguktól megcáfolják. Ugyanis az 50 millióra határozott alaptőkéből eleinte 25 millió bocsáttatnék ki ugyan, de oly móddal, hogy szükség esetére az egész tőke igénybe vétethetik. E mellett a bank hypothekális osztálya mint legerősebb, üzlete erejéig zálogleveleket is adhatván ki, világos, miszerint e tekintetben 300—400 millió forgalmat is csinálhat, azaz annyit, mennyi szükségeltetik. És épen azért, hogy e záloglevelek Magyarországot magát el ne áraszszák, s keletök alább ne szálljon, volt igen óvatos az alapítóknak hatalmas külföldi egyletekkel szövetkezni, melyek örömest engedik át ezüst pénzeiket becsületesen és pontosan kamatozó záloglevelekért. Hogy az egyesület magának fen kivánja tartani azon szabadságot, hogy befektetlenül maradt pénzét ideiglenesen ipar- és hitelpapírok vásárlására is fordíthassa: ebből magából börzei üzérkedési szándékot kiokoskodni nagy vakmerőség, annyival inkább, mert az alapítók maguk óhajtják, hogy az intézet széke Pesten legyen, hol pénzbörze nem is létezik. Továbbá, ha az „Oest Zeitung“ s követői az új hitelegyesület alapítóit, s az egész ügymenetet ignorálni akarják, ismételve és újra állítják, hogy a hitelegyletre vonatkozó emlékiratot maga Scitovszky János bibornok herczegprimásunk nyújtá át Ő Felségének legkegyelmesebb Császárunknak , miért is az egész nemzet osztatlan háláját vívta ki, mert ilyesmi nemhogy magas és szent hivatalával ellenkeznék, sőt igen összeférő cselekedet, hogy a „Magyar Sajtó“ szavaival élve, „Magyarország áldornágya nemcsak imádkozik, hanem teszen is a hazáért.“ Ő eminentiája után pedig hálaköszönetet kell szavaznunk herczeg Pálffy Antal, gr.Hunyady József, gr. Károlyi István, b. Wenkheim Béla, és gr. Zichy-Ferraris Bódog e méltóságaiknek, kik e térem tétlenséget elhagyva élbre állottak egy oly gazdászati hitelegyesületnek, mely, szövetkezve a berlini, boroszlói, lipcsei és dessaui bankokkal, s b. Gablenz s más nevezetes férfiakkal, a leggazdagabb s legszebb gyümölcsöket teremheti nemcsak a természettől megáldott Magyarországnak, hanem közvetve az egész ausztriai birodalomnak is. Mily jótékony hatást gyakorol ez egyesületnek csak megpendítése is, onnan megtetszik, hogy az ausztriai bank hypothekális osztálya, mely harmadfél hónap alatt egy garast sem kölcsönözött Magyarországra, most saját ügyviselőket utaztat az országban. A bécsi hitelintézet kormánytanácsa pedig az igazgatóságot előkészítő lépések tételével bízta meg . 1. Fiók hitelintézetek gyors felállítására, különösen Magyarországon. 2. Az árukra, előleg üzlet megkezdésére. 3. Egy nagyszerű biztosítási intézet szervezésére. 4. Végre mindazon javaslatok tekintetbevételére, melyek bányászati és iparvállalatok, különösen gépgyárak felállítására vonatkoznak. . Legközelebb pedig nemcsak több fiókintézetnek felállítása határoztatott Magyarországon, hanem egyszersmind újabb részletbefizetés történik a részvényekre, hogy az innen bejövő összegből egy nagyszerű fiókot lehessen Pesten állítani. Ha már most meggondoljuk, hogy a bécsi hi SZOMORÚ NAPOK. Regény. (ita JÓKAI MÓR. C1831.) MÁSODIK kötet. Folytatás. *) Az ur szólott. A dühöngő némber istenkáromló szavai alatt senki sem véve észre, hogy Zudár Péter a kastély udvarára érkezett. A sötétben, az általános zavarban feltűnés nélkül férkőzhetett asszonyáig. Végig hallgatá annak őrjöngő beszédét, az irtózatos fenyegetést. Látta a keményszívű főurat kíntól vonaglani nehéz lánczai közt, látta szelid gyermekét összeroskadni a pokoli némber érintése alatt, s azután végezte, amire el volt hivatva. Az emberek, kik a borzasztó pillanatban, mint az égből jövő villámot, látták fényes pallosát lecsapni, látták a némbert szörnyen megcsonkított testtel összeroskadni körükben s vérét széthullani a körül állókon, és azután a bakó félelmetes alakját ott mindnyájukhoz közel, kit megölve, eltemetve hittek, régen porrá égve szemeik láttára, egy ideig megkövülve álltak ott körülé, mint a kiket elhagyott a lélek. E rövid ideje a kábult megdöbbenésnek elég volt Zudár Péternek arra, hogy az elalult leánykát félkezével felragadja karjára, s másik kezével megforgatva véres pallosát, utat nyisson magának a kapuig. A lázadók akkor tértek magukhoz, midőn őt menekülni látták. — Utána! kiálta Hanák, kaszáját ragadva. — Utána f orditá a börharang felkapva a fáklyát s előre szaladva úgy tele szórta sziporkával az üldözök *) Lásd „Pesti Napló“ 1986. számát, szemeit, hogy azok semmit sem láttak köszönetlen buzgósága miatt. A hol végre egy szűk patakhidon kellett átfutniok, ott hirtelen elbukott, egy pár utána siető keresztül esett rajta, a fáklya belehullott a vízbe. Zudárnak ez alatt ideje maradt magát a leánykával együtt a patak partja alá elrejteni. Senki sem vette őt észre, csupán csak maga a börharang, az pedig amint lábra állhatott, elkezde torka szakadtából ordítani : — Előre! Amott szalad! Fogjátok el. Tartsátok fel. És futott nagy igyekezettel, mintha valami nagy dijakat akarna elnyerni, amik az üldözött fejére vannak feltéve , ki ez alatt nyugodtan hallgató, mint futnak el feje fölött, a dobogó hídon keresztül százan meg százan, halált kiabálva fejére s azután hosszú idő múlva, hogy térnek ismét vissza, szitkozódva, átkozódva s panaszolják egymásnak, hogy nem bírták őt utolérni, de majd előkerítik. Gondolta magában: lesz még idő, a mikor meg fogtok engem találni, a midőn nem kerestek. Az üldöző csapat növekedő dühvel tódult vissza a kastélyba. A bőrharang szidta őket, hogy miért nem siettek akkor oda, mikor már ő nyomában volt. Ő már kezében tartotta a kabátja szárnyát, de kénytelen volt elereszteni, mert nem segítettek neki s az elfutott a kukoricza földek közé. Az ég is szürkülni kezdett már hajnalokon, de harangozni elfelejtettek reggelre; a harangozónak más dolga volt most. Bodza Tamás parancsára félrehordták a halottakat az udvarról, Ivánt és Zudárnét, meg a szegény Mekipsrost. Odaveték őket egy meszes verembe a ház hátuljában, hogy ne lássák hulláikat mások. A főizgató titkos elégtételt érzett magában, midőn vágytársai igy elvesztek mellőle. Ő maradt egyedül a téren s azt hitte magában, hogy a sors tenyerén hordja őt és a midőn kezébe adta az egész mozgalmat, kimondd, hogy csak az ész az igazi hatalom, mely uralkodásra van hivatva, és ez az észme! A tömegre hatni kellett. Valami nagy, emlékből kitörölhetlen jelenet által, mely az ünnepélyes magasság színét adja az eddigi aljas tombolásnak. Bodza Tamás felállt a kastély lépcsőjére, onnan elmondd a csoportnak, hogy az igazság bajnokai győztek. És most ítéletet fognak tartani, régi görög szokás szerint a méregkeverők fölött. A nép cserepeket vegyen kezébe, két veder áll a tornácz előtt, egyikben az élet, másikban a halál. Ki hova jónak látja, vesse szavazó cserepét. A classicus idők ostracismusa ez. — Ti lesztek az archonok, akik ítélni fognak, hogy lássa a világ, miszerint mi rend és törvény szerint gyakoroljuk a hatalmat, melyet fegyvereink szereztek. Üljetek körül és vezessétek elénk a vádlottat. A csajhos népnek tetszett ez a mulatság. Eddig csak olyan formában jutott ki számára az alkalom, meglátni a tekintetes törvényszéket, mikor valami vétségéért felvitték a vármegyére megvasalva, s két hajdú barátságos kísérete mellett odaálltak a zöld asztal végére, mely mellett fényes kardos urak ültek, és olvasták rá a törvényt a nagy kutyabőrös könyvekből; most pedig ime egy főúr áll a törvényszék előtt, és a bírák mind csimbókos hajú földiek, ott körül gubáikra letelepedve ; akik nem is imák, nem is olvasnak, hanem ítéletet mondanak, ahogy szívük szerint tetszik. Mind helybenhagyták Bodza Tamás indítványát, ki maga nagy tekintélylyel felült a tornáczlépcső legmagasabb fokára sinte alattvalóinak, hogy hozzák eléje a főurat. Nem nagy fáradságba került az, meg sem kellett őt kötözni; a mint eloldák a vas rácstól, összeroskadt, s úgy maradt, ahogy leesett. Akkor feltették őt egy gyalog targonczára, s úgy vitték az areopag elé. Egy jámbor paraszt megszánta, hogy oly pőrén feküdt ott a hús reggeli szélben s ráteritette gubáját. Hanem azért ez is halálára fog szavazni. Borzas Hanák azután oda állított a háta mögé egy vályogvető czigányt, hogy tartsa őt egyenesen, s ha vallani nem akar, integesse a korbácscsal. Bodza Tamás előhozatta a kastélyban meglelt katulyát a vismuth-porokkal s azt óvatosan felnyittatva, oda helyeztété a főur elé. — Te nagy bűnös, felelj az én kérdésemre igazán. Miért küldték te hozzád a vármegyétől ezt a sok mérget ? Az ősz nemes hallgatott. A czigány dühödten vágott galambfehér fejére a nehéz korbácscsal. Ez ütés hangjára egyszerre elkiálta magát egy haragos hang a mester háta mögött. — Megilljatok! megálljatok ti ökrök, ti marhák, ti szarvasállatok! Bodza ijedten ugrott fel helyéből, a bámuló néptömeg csodálkozva látta a kastély folyosójáról előrohanni doktor Sarkantyúst. A derék férfiú jól el volt rejtve az ifjú Széphalmival egy kandalló vak fülkéjébe, s ott hallgatta az egész rémjelenetet, de mikor odajutott a dolog, hogy gyógyszerei miatt vádolnak valakit mérgezéssel, nem tűrhette tovább a hallgatást, kirúgta a szőnyegajtót s kirohant a lázadók közé. Az ifjú Széphalmi rémültében elájult, midőn rejtekét felfedezve látta, azt úgy vonczolták ki lábánál fogva. A tömeget újra vérittas mámorba hozta e váratlan öröm, hogy a két elrejtett üldözött is kézre került. Széphalmit addig ütötték, míg eszméletére tért, az orvost pedig odakötötték háttal Hétfalusyhoz. Doktor Sarkantyús az egész tusa alatt nem szűnt meg a lázadókat szidni, kik ostobául gyanúsítják az orvosi tudományt, s iparkodott Bodza Tamást felvilágosítani, hogy mennyire tévedésben van ekatulya tartalma felől. Csak Széphalmi viselte magát méltatlanul, sírt, könyörgött, térdre esett, ígérte, hogy mindent ki fog vallani, csak ne bántsák, ne öljék meg. Ő nem bűnös, szidta az orvost, amiért ez átkozott szerekkel ilyen veszélyt hozott a házra, s a miért rejtekhelyét őrült módra elárulta. — Széphalmi úr, viszont a doktor Sarkantyús, én önt igen silány embernek tartottam teljes életében, és ebben a hitemben megmaradok. Ha ön nyugton meg tudott maradni rejtekhelyében, midőn ide kinn önnek egyetlen soha nem látott leányáról beszéltek; tudta akkor lélekzetét elfojtani, tudott reszketni, tudta füleit bedugni; én meg tudok szembeszállni a halállal, mikor egy égre kiáltó hazugságot kell megcáfolnom.Tudtam én azt önről, hogy ön gyáva, még akkor, midőn egy piócza csípéstől elájult, s egy szemölcs-kivágásnál nem szégyenlett sírva fakadni. Ön gyáva, silány ember, én pedig nem vételintézet 9 hónapi fenállása óta mit sem tudott Magyarországról, ugyan honnan magyarázhatjuk meg ezen rögtöni előszeretetet hazánk iránt ? Vájjon nem fogna-e ez ismét meghalni, s végképen elaludni, ha az áskálódóknak most sikerülne az indítványozott hitelegyesületet megbuktatni ? FÉNYES ELEK: A nyilvános gymnasiumok és reáltanodák értesitvényei az 1858-diki tanévben VIII. 17. Tudósitvány a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület soproni nyilvános fötanodájáról. Kiadta az igazgatóság. A fötanoda magában foglalja a 8 osztályú főgymnasiumot, a theologiai s néptanítókat képző intézetet és a tápintézetet. A gymnasium igazgatója Király József Pál, a theologiai s néptanítói képezdéjeé Pálfy József, a tápintézet ephorusa Müttner Mátyás. Az ország becsülésére, rokonszenvére, méltán érdemes a főtanoda tanárai a főgymnasiumban:Domanovszky Endre, Hrabovszky Dávid, Király József Pál, Kleeblatt Hermann, Lehr András, Matatides Sándor, Petrik János Jakab, Poszvék Gusztáv, Rajcsányi János, Schranz János, Turcsányi Adolf, Zsarnoviczky György. Ezeken kívül még M a 11 - ner Mátyás és Pálffy József theologiai tanárok és 5 rendkívüli tanár. A jövő iskolai évben Malatidesz helyét Csermák Kálmán foglalandja el. A theol.s néptanítókat képező intézet tanárai ugyanazok kik a gymnasiuméi. A tápintézet szegény de szorgalmas s jó erkölcsű ifjak tisztes élelmezéséről gondoskodik. A tápintézetben részesült 107 ifjú, 17 ingyen, 24 tizenkét s a többi 20 fő évi fizetésért. Ez csak a jólelkű pártfogók adományai után vált lehetségessé. A tanulók összes száma a gymnasiumban 260. u. m. I. o. 41. II. o. 35. III. o. 26. IV. o. 33. V. o. 33. VI. o. 28. VII. o. 28. VIII. o. 36. Első évi theologus volt 9. ezek közt tápintézetbeli 8. dijpénzes 6., másodéviek : 7. tápintézetb. 3. dijpénzes 6. Praeparandisták: első tanfolyambeliek: 13, ezek közt tápintéz. 8, második tanfolyambeli 10, ezek közt tápintézetbeli 8., harmadik tanfolyambeli 5, mindnyájan tápintézetb. Ezek közöl egy már iskolásmesterré s egy iskolamesteri segéddé lett. Az érettségi vizsgára jelentkeztek 37-en; átment 32.megbukott 5. A 260 tanuló közt volt ösztöndíjas 56. ágost. hitv. 234., helv. hitvallású 16. izraelita 10. magyar 178. német 71. vend és tót 11. A tanári értekezletek jegyzőkönyvének kivonatából értjük, miként a tanári kar azok számára, kik a tápintézetbe fel nem vétethetnek, convictust állított fel, hol havonkénti 6 portért ebédet, 9 portért pedig ebédet és vacsorát nyertek a szegényebb sorsú tanulók. Határoztatott, hogy évenként néhányszor az egész tanuló ifjúság által s a tanári kar jelenlétében szavalati gyakorlatok tartassanak. A „Gusztáv-Adolf Verein“ 1500 pártnyi segélylyel járult a fötanoda pénzerejéhez. Az igazgató franczia ifjúsági könyvtárt állított fel adakozás útján francziául tanuló növendékek számára. A fötanoda ez évben is az ügybarátok meleg részvétében részesült. A tudós t