Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)
1856-10-23 / 2023. szám
den hívek gyülekezetének vissza kell, megint nyernie eredeti sociális hatalmát, annak teljes használatában, a szent irás utasítása szerint rendeznie oktatási és vallásos ügyeit, saját tetszése szerint hívnia meg és választania szolgáit, nem adván nekik egyéb hatalmat, mint hogy az evangéliumot hirdessék, a sacramentumokat kiszolgáltassák, egyszersmind a világi hatalomnak mind visszaadván, a mit a papi hatalom jogtalanul ragadott magához. A mit az evang. egyház Németországban oly epedve óhajtott s elérni törekedett, századok óta legbecsesebb tulajdona, legdrágább clenodiuma volt mindkét hitvallást követő evangelicusoknak Magyarországban , tudniillik egyházi ügyeik autonóm kezelése és intézése a papi és világi rend teljes paritása mellett ki veheti rész néven, ha egyházi öntudatunk egész erkölcsi erejével szilárdan és örökké ragaszkodni kivárunk ahhoz ? Egyházszerkezetünk azon eredeti keresztyénség bélyegét viseli magán, midőn az apostoli korszakban egész a hierarchiai szellem fejlődéséig nem ismert az egyház más kormányt mint a mely magától az egyház egyetemétől származott; továbbá teljes jogában is van, mert az egyház, mint szent, vallásos, erkölcsi czélokra egyesült szabad község az államban, kétségtelenül bir azon joggal, melylyel bármely más testület, hogy ez állam főfelügyelete alatt saját ügyeit maga intézhesse ; mindenkor a legüdvösebb hatást gyakorolja az egyház ama szerkezete , csupán azáltal ébresztvén és tartatván föl az egyházi közszellem, mely nélkül a mi külvagyonokban szegény és saját erejére utasított egyházunk nem állhat fen , s egyházszerkezetünk százados tapasztalás próbáját állotta ki, a nélkül, hogy akár az államok, akár az egyházra legkisebb ártalmat hozott volna; s ez okból a protestáns egyházat, mely összes tagjainak egyházi önállóságán és vallásos teljeskoruságának elvén alapszik, nem foszthatni meg azon szerkezetétől, a nélkül, hogy meg ne rontassék. Vétenénk min magunk, s elporhadott apáink szelleme ellen, kik vérrel és könyökkel vívták ki egyházunk igazait, vétenénk saját gyermekeink és unokáink ellen, ha magunktól képesek lennénk csak egy pontját is föladni azon szerkezetnek, melyet szent kötések, biztosított békekötések, ünnepélyesen szentesített és esküvel pecsételt országos törvények biztosítottak számunkra, s a mely egyházunk hajóját az idők minden zivatarán és részein keresztül föltartotta és megmentette. Nem, egyházunk nem adhatja föl eredeti szerkezetét, anélkül, hogy önmagát föl ne adná; ő részben kiálthat föl Lutherrel : „nem tehetek másként, Isten segéljen ! Amen.“ Az eddig mondottban fekszik azon ok is, hogy mi 2) a községek képviselete ellen tagjainak bizonyos száma által határozottan nyilatkozunk s nemcsak a fontos választási cselekvényeknél, hanem minden tanácskozásnál, minden határozatnál a gyülekezet minden tagjára nézve, kik az egyház és iskola fentartására közreműködnek, törvényes jogaik szabad akadályozatlan gyakorlatát kívánjuk, és ismét utalunk az egyház apostoli alkotmányára. Hiába adnák azt nekünk feleletül, hogy a helybeli converteken úgy sem szoktak a szavazatképes tagok mindnyájan s még a legnépesebb gyülekezetekben is alig 200-an megjelenni, mert a jöni nemakarás vagy történetesen el nem jöhetés, s a meg nem jelenhetés tilalma közt nagy a különbség. Ép oly határozottan nyilatkozunk 3) Az erkölcsbirósági presbyteriumok ellen, melyeket Németország különböző evang. tartományaikba megkisérlettek behozni, de végre elejtették, mert sehol, legkevésbé a nagy városokban valami jóra nem vezettek, és amint a tapasztalás (p. o. Bajorországban) megmutatta, már mint puszta tervezet, minden presbyterialis dolog korcsszülötté lett. A mit a presbyteriumok cenzori hivatalának kellene teljesitnie, engedjük azt át Isten igéje csendes hatalmának, mely az egyházakban és iskolákban kezeltetik; és ahol ez igének segedelemre van szüksége, ebben csak bölcs polgári törvények közreműködése által részesülhet. A magas miniszteri tervezet akarja továbbá) az egyházi ügyek titkos tárgyalását minden conventekben; mi pedig a nyilvánosságot óhajtjuk és akarjuk, s ezt annyival inkább, mivel evang. egyházunk alapelveinek épen nincs szükségük a nyilvánosságtól tartani, s minél alaposabb okaink vannak, ellenségeink részakaratú gyanúsításainak ellenében azt kívánni, hogy legkegyelmesebb országfejedelmünk magas kormánya tárgyalásaink nyilvánosságában találja föl i»111!".......................i,i.............i. i ...jjj .......... Mi , annak biztosítását, mennyire távol van egyházunk minden, az államczélokra nézve veszélyes törekvésektől. A dolog természetében fekszik, hogy mik ép oly határozottan óvást teszünk utasításokhoz nem kötött követek ellen. Ha egyes gyülekezetek, senioratusok, districtusok magasabb egyházi conventekre választják követeiket, ez bizonnyal azon szándékból történik, hogy magukat azoknak elküldése által az egyházi gyülekezeteken képviseltessék. E képviseltetést azonban nem lehet máskép gondolni, mint hogy ezen küldöttek nem saját magány véleményüket és nézeteket, hanem küldőik általános nézetét és véleményét mondják ki, s azokat érvényre juttatni törekednek. Azon kötelességüktől , hogy ezt legjobb meggyőződések szerint s a leglélekismeretesebb hűséggel tegyék, s ezáltal választóik tiszteletteljes bizodalmának megfeleljenek, sohasem oldathatnak föl, főleg miután az ellenkező által semmi sem nyeretnék, mert valamely követnek küldői akarata ellen adott szavazata nem fogna kötelező erővel bírni, hanem csak heves ellenmondások tárgyává válnék. Az egyházi topographia átalakítása s új superintendentiák és senioratusoknak a fenálló politikai kormányzati kerületek szerinti felállítását illető, s a tervezetben foglalt indítvány ellen megjegyzük , hogy a felosztás alapja az utóbbiaknál egészen más, mint az egyházi kerületeknél. A politikai kormányterületek meghatározásánál a tér nagysága s a lakosok száma vétetik tekintetbe minden valláskülönbség nélkül, míg az egyházi kerületeknél ugyanazon vallásfelekezet egyházainak száma veendő tekintetbe. A superintendentiáknak átalakítása politikai kormánykerületek szerint szükségkép azt eredményezné, hogy az egyik kerületben túlságos számmal is volnának az egyházközségek, a másokban pedig igen kevés volna. Hasonlítsuk csak össze lelkünkben a pozsonyi superintendentia nagyobbítását Bars, Hont, Zólyom, Nógrád megyékkel a kilátásba helyzett rojvodinai superintendentiával. Ezenkívül még oly nehézségek és bonyodalmak is merülhetnek föl, melyek nehezen távolíthatók el. Minden kerület s abba keblezett senioratusok háromszáz évi múltjának okmányai közös levéltárban őriztetnek. A kér. conventek tanácskozásai és határozatai az ide tartozó jegyzőkönyvekbe igtatvák be. Ha már most a senarioratusok kiválnak azon superintendent kötelékeiből, melyhez előbb tartoztak, hogyan lehetséges mindent, ami őket különösen illeti, a levéltárból és jegyzőkönyvekből kiválasztani, s más, előttük eddig idegen viszonyokba áthelyezni ? És mi történjék a valamely kerület meghatározott intézeteinek és iskoláinak lekötött alapítványokkal, ha ezen intézetek és iskolák nem tartoznak többé azon kerülethez ? Lehet-e azokat joggal más kerületekre átruházni ? A selmeczi iskola p. o. ha a honthi esperesség az idevaló kerületi superintendentiához csatoltatik, megszűnik a bányakerület iskolája lenni, márpedig épen ezen bányakerület ajándékozta meg ezen selmeczi iskoláját legatiókkal s alapítványokkal. Már most kiér ezek ? Nem fekszik-e ebben a legtermészetesebb ok jogvitatkozásokra ? Méltó aggodalommal viseltetünk a választandó huperintendensek kitűzött székhelye iránt. Ha az előttünk fekvő terv 180 §. 1. pontja a superintendensnek a lelkészi kötelességen közi cs ez a predikácziók tartását tűzi ki, előre fel kell tenni, hogy a superintendensnek egyszersmind lelkésznek kell lenni azon helyen, hová neki állandó székhely jelöltetett ki. Ha e föltétel helyesen van felfogva, akkor nem kerülheti ki a ügyeimet, hogy a kerület összes és egyes községei miként tarthatják fen választási szabadságukat. Például, ha Pozsony jelöltetik ki a hasonnevű kerület superintendense állandó székhelyéül, ennek összes községei kényszerítve vannak pozsonyi lelkészt választani, vagy a pozsonyi község kényszerítve van az egyház kerületén kívül választott superintendenst elismerni lelkészéül, ki neki nem kell, s kiben talán legkevesebb bizalmat sem helyez, s neki a szónokszékkel oly jogokat engedni, melyek eddigi lelkészeinek kötésszerü jogai közé tartoztak. 8) Ha mi a 152. §-hoz : „A főegyháztanács tagjai a császár által élethoszig neveztetnek ki® e hozzátételt merészkedünk csatolni : a synodus javaslata következtében, ezen szabadságunkra nézve jogos és megbocsátható kívánatnak csupán az az oka, hogy tagokul mindig oly emberek választassanak, kiknek az egyház java és sérelme sziveben fekszik. 9) A legfontosabb, és a leglelkiismeretesb figyelem és tekintetre méltó tárgy ránk nézve : a kinevezendő főegylantanács hatásköre. Ez a kérdésben forgó nagy fontosságú ügy főpontja; ez dönti el eddigi egyházi önállóságunk fenmaradását vagy bukását. A magyarországi evangélikusok a fejedelemnek szentesített felügyeleti felségjogát mindig tisztelettel ismerték el, s most is a leglegálisabb hűségtől lévén áthatva legkegyelmesebb uralkodójuk iránt, e jogot távolról sem akarják kétségbevonni vagy csorbítani. Az az 1791 törvény 26 czikkelye szerint az ország törvényes dicasteriumai által gyakoroltatott, most a kilátásban levő főegyháztanácsra ruháztatnék át. Ha oly szerencsések lennénk, hogy ezen egyháztanácsban csak egy cs. kir. s főfelügyelő hatóságot kellene tisztelnünk, úgy az egyháznak a politikai hatóságoktóli végleges emancipatioja fölötti öröm legmélyebb hálára lelkesitne a magas kormány iránt; de ez üröm ismét lehangoltatik s annak némely jogos kételyek és aggodalmak miatt hátra kell vonulnia azon jogok miatt , melyeket az előttünk fekvő terv a főegyháztanácsnak akar kijelölni , s melyek a főfelügyeleti jog határait jóval túllépik. Mi az ily teljhatalommal kinevezendő főegyháztanácsot nem tarthatjuk egyébnek , mint az országfejedelmi consistoriumok egyikének , melyek formás, száraz , bureaucratikus alkatuk, terhelő, az egyház minden ügyét és baját hátráltató s összebonyolító kérvényhalmazaikkal, számos rrogatásaikkal és okmányaikkal mindenütt akadályozóig és paralyzálva hatnak az egyházi élet szabad, fris, élénk kifejlődésére s nyilvánulására, s az egyház eredeti autonómiájából alig hagynak fel annyit, amennyivel az önállóság holt árnyképe fölékiztessák. Végül, 10) megjegyezzük , miszerint mi az előttünk fekvő tervben minden oly közelebbi intézkedést kikerülve látunk, melyek szükségkép egyházunknak más egyházakhoz külviszonyát állapitnák meg , s fájdalmasan érezzük, hogy abban azon jogok is ignoráltatnak, melyek az evangélikusokat az 1791. 26. sz. 5 §-nál fogva iskoláik és oktatási rendszerük rendezése és vezetése tekintetében illetik, kis büntetést megérdemel nem csupán azon alávaló gyanú miatt, melyet egyszer irántam táplált, hanem azon szigor és kegyetlenség miatt is, melyet mind azokkal éreztetett , kik vele csak legkisebb érintkezésbe is jöttek.“ „No és ami azt illeti, meg kell vallanom, hogy e büntetést megérdemelte. . . Ön becses gazdája és rokona valóban oly tulajdonságú ember volt, hogy képes lett volna saját atyja csontjaival dominót játszani.“ „Azonban nyomorúságos vége engem mégis mélyen meghatott,“ nyilatkozott az öreg nő, miközben szemeit türülgette, „s a bánat, hogy azt nem tettem, a mit tennem kellett volna, szivemet szörnyen kínozza, mert Istent illet: megbüntetni, nem pedig szegény halandó erbert.“ „De meg fogja-e ön e nevezetes fát viszont ismerni ? kérdező Konrad. „Igen, uram!“ „S szándéka-e önnek, engem oda vezetni ?‘‘ „Ó igen !..... Hisz kell emberhez fordulnom, hogy segélyemül legyen; mert hisz én magam nem vagyok képes a fára felmászni s ott azon szerencsétlen rejtekhelyet kinyomozni. . .“ „Ezt értem.“ „S ily dologban csak mégis nem bízhatja az ember mindenkire magát .... de önhöz, fiatal úr, önhöz határtalan bizalmam van.“ „No’s, e bizalmat nem is fogom eljátszani; erre nézve ön biztos lehet! . . . ügy ni! most a helyszínen vagyunk 1® Itt egy kis mellékútra térvén, annak végében roppant hamuhalomra akadtak, melyből itt amott az alapfal kövei bukkantak elő. Pettersson az út közelében egy fához kötötte lovát. „Ha a dologról csak legkevésbbé is gondolkozom“, imigy szólt, „úgy magamat Enstában a szükséges szerszámokkal láttam volna el, mert, fájdalom, nem minden embernek áll tehetségében üres kézzel arany aknákat törni föl . • . azonban szeretném tudni, vájjon nincs-e itt valahol az a bizonyos lábtó ?“ „Ő nincs, az minden mással együtt porrá égett“, nyilatkozók az öreg nő. „Így tehát úgy kell magunkon segíteni, amint lehet . . . kezdjük meg tehát fölfedezési utunkat jó Sára néne! . . . . Nekünk nem kell idő, szél és lázadás ellen küzdenünk, mint egykor a szegény Columbusnak.“ Ezzel az erdő heljébe törtettek. Azon fák, melyek a hamuhalomhoz legközelebb állottak, a tűz által el valának perzselve, s mindenütt földkupaczokra találtak, melyeket a biztos azon hasztalan kísérletnél, hogy elrejtett kincseit ismét megtalálhassa, hányt és ásott fel. Mintegy öt pereznyi utat tettek már befelé az erdőbe, midőn az agg nember hirtelen megállt, s kísérője karját megfogta „Édes jó Istenem! nézze csak ön, nézze !“ kiáltott fel megijedtem „Hát mit lássak itt? „Ez a nagy ragadozó madár , mely épen most felszállt!“ „Egy csibehordó kánya valóban derekasan csattogatja szárnyát!“, jegyzé meg Pettersson. . . . „Ha puskám velem volna, úgy e pompás szárnyak legott sipkámat diszitenék.“ „De hogy épen ezen fáról szállt fel!“, nyilatkozik az öreg nő. „Nem láttam, hogy melyik fáról repült föl.“ „Amarról, melyet ön ott lát“, folytató Sára néne, ujjával a hely felé mutatva. „Ezen vén odvas tölgyet gondolja ön talán ?“ „Igen, épen ez azon fa, hol. . . .“ „Aha, úgy veszem észre, hogy már a czélnál vagyunk. . . . Nagy zsugori lettél vén napjaidban!“ folytató Konrád, mialatt kezével az erdő ezen idős királyát illette. „De az a madár!“ mormogott az öreg nő. „Az a biztosnak lelke, gondolja talán ön — vágott szavába Konrád. „Ha ez igaz volna, akkor bizony nem szállott volna előlünk el, sőt egy egész katonaezred elöl sem. Tehát e fához támasztottam a lábtót?“ „Igen !“ „Jó , tehát én most lábtó nélkül kísérlem meg az utat.“ Itt a fiatal óriás levető kabátját süvetkönnyűséggel kezde a törzsökön felkúszni-Sára néne e működést bámulva nézte, valamint csak Mária Louisa egykor Bergán. Midőn Konrád oly magasra ért, hogy kezeivel a legközelebbi ágakba kapaszkodhatott, megfogta a legvastagabbikat , rajta fellódintá magát. „Idáig már eljutottunk volna!“ szólalt meg, most pedig első gondunk lesz ennek a vén czinczárnak minden zsebeit kikutatni.“ „Lát ön valamit ?* kérdő az öreg nő, miközben homályos szemeit fölfelé meresztő. „Látok valami fehéret,” válaszolt Konrád, „azt hiszem, egy zsebkendő. . . . Mi tetszik ? ... ez a vén tölgy valóságos piperköcz! . . . Nem, nem zsebkendő, hanem egy valóságos lepedő, ha nem csalnak szemeim. „Az a mi régi abroszunk, melynek hiányát már rég tapasztaltam® szólt az öreg Sára, midőn a nagy fehér lepedőt, melyet az építész kezeiben tartott, közelebbről megnézte. „Az egy nagy lyukba volt bedugva, mely valószínűleg az odvas törzsbe szolgál le, szólt a kincskereső.„ A mi éji vándorunk igen vigyázatos volt ... a lepedő nedves a harmat- vagy esőtől, hanem a számítás szerint megvédte azt, ami talán a faodúban elrejtve van.“ „Fedezhet ön fel valamit? „Puszta szemmel lehetetlen . . . hanem majd kerítek magamnak egy botot, s azzal tapogatódzom.¤ Ezt mondván egy hosszú s meglehetős kemény ágat tört le, melyet levelei s apró gályáitól, a mennyire lehetséges vala megkopasztott s azután a lyukba bedugta. „No’s ifjú ur ?“ kérdé ujonan a nyugtalankodó némber. „A bot valamibe ütközik, mely az útból félre mozdul . . . cseng mint az érez . . . Győzelem! a kincset megtaláltam. E tölgynek arany bele van!“ „Áldassék Isten! így talán valamit még megmenthetni !“ kiáltott az öreg. „Hanem a szabaditót ki kell vágni és földhöz dönteni, mert jó szerivel a zsákmányt ki nem adja. . . . Még sok évig élhetett volna ezen erdei Mathuzalom; de ime a gazdagság most vesztét okozza, mint a vörösház lakásáét okozta volt.“ (Folytatjuk.) ---- ■ TUDOMÁNY , IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A második hun birodalom bukása. II. Folytatás. *) A hunok elleni hadjárat alkalmat adott Károlynak, hogy személyesen győződjék meg a hunok gyengeségéről s ez ország szépsége és fontos fekvése felöl, mely délen Itáliát, nyugaton és éjszakán a szláv nemzeteket dominálta, s a római birodalommal volt keleten határos. Nem egy oka volt tehát a hóditónak, hogy ne hagyja veszendőbe menni a háború gyümölcsét. Hunniára vetette szemét, melynek egy részével a frank birodalmat szerette volna növelni, s a másikat csupán fensősége elismerésére kényszeríteni; s mivel az erő kifejtését mérséklettel tudta párosítani, el akarta várni, míg a kagán és jogur önként hatalma alá vetik magukat. Leginkább hizelgett pedig büszkeségének e hadjárata gyors sikerében, hogy a görög birodalom szélén ütheté föl a frank zászlót s elsáppaszthatá amaz elhizott és féltékeny byzanti udvart, mely azzal hizelgett magának, hogy őt kiűzi Itáliából, s melynek rosz akarata már is megvető ellenzést mutatott leghűbb terve ellen, hogy nyugati császárrá lehessen. Nem volt titok előtte, hogy páni félelem fogta el Trácziát és Macedoniát, mikor seregeit a Szávához látták közeledni, hogy a városok bezárták kapuikat, és seregeket lőnek hadi lábra, szóval, hogy levertség uralkodott a byzanti palotában. S nemcsak a *) Lásd a sept. 30. oct. 2. 12,15,16,17. és 19. számokat. PMSTI NAPLÓ Pest, oct. 23. A budapesti orvosegylet 1856—ki oct. 14-én Dr. Wagner János tanár elnöklete alatt évi nagy gyűlését tartá. Ez ülésben mindenek előtt a jegyző a múlt évi tudós munkálatok eredményét közlé. Az egylet ezen évben 14 tiszteletbeli, 76 rendes és 160 levelező tagból állott; közülök 3 rendes és 15 levelező a múlt évi ülésben választatott. Az egylet ezen évi működése nem a szerepelő tárgyak száma által tanúsítja haladását, hanem benső tartalma, gyakorlati iránya és edzettsége által, s ha visszapillantunk létezésének évsorára a múlt évek hosszadalmas vitatkozása mellett, feltűnő az ez évi tárgyalások velesszabatossága.— Dr. Langertr. az izek alkotmányáról a középhelyzet érdekében ; dr. Kováts S. E. szinte arról többszerű kórbonettani készítmények bemutatásával ; dr. Stockinger tnr. ugyanarról a csonttörések, ficamok, csonkítások kezelésére vonatkozólag; ismét dr. Langer tnr a boka-izesülés gépezetéről; dr. Seidtnr a mérlegezett hadkémlésről; dr. Lenhossék tanár az agy és gemnez állományáról górcsői mutatványokkal értekeztek. Továbbá dr. Hirschler az ötödik agy-idegpár szélhüdése folytán támadt közhártya-láb és homályosodásról kortörténettel; Dr. Wagner János tanár a hagymásról; Dr. Jankovits ugyan arról s különösen gyógyításáról, Dr. Rózsay szinte arról, az ellene kísérlett Dietlféle gyógymódról; Dr. Roth a fehér folyásról, Dr. Kováts S. É. üzér - dagokról saját tapasztalatából merítve; Dr. Wagner János a hadkövekről; Dr Eleméry ugyan arról. Ezeken kívül Dr Jankovits egy hudkő - bajosról szólott, Dr Brunner egy szivtultengés kórtörténetét adá elő a beteg bemutatásával, Dr Kováts egy hadhólyag-előesést, ugyanaz egy roncsolt kar megrövidülését és hámla ajkrák után sikerült ajkképzést a műtett bemutatásával, Dr Rózsay egy meggyógyult felületes arczrákot ismertetett, a felgyógyultat is bemutatván. Dr Balassa tnr egy felső ajk- és orrszárny sikerült képzéséről, ugyanaz egy bal láb túltengőséről és egy vérér tágulatos jobb karról szólott az illető egyének előmutatásával. Dr. Langer tnr. egy kulcscsonttáji fekélyesedés és vérerek pusztulása után következett szomszéd viszértágulatról; dr. Wagner János tr. mirigydagok következtében támadott viszértágulatról értekeztek. Végre az idő-és kórjáratot dr. Wagner, Tormay, Grosz Ferencz s Verebélyi tárgyalák. — Ez évben orvosi gyülde alapittatott; a tudományok szakosztályozása újra elrendeltetett s az alapszabályok módosítása eszközöltetett. Az egyleti könyvtár rendes állapotban, úgy szinte az egyleti pénztár kezelése is hasonló állapotban találtatván az illető vizsgálati bizottmányok által. A Schuster és Bugátféle alapítvány tőkéi biztosítják. Riebe Gyula Schuster árva ötödik félévi dijáben már részesült. Kitűnő iskolai bizonyítványai nyomán, abban továbbra is részesittetik. Ezután a pénz és könyvtár jelen állapotáról jelentés közöltetvén új tagok választottak, 1) rendes tagoknak választattak : Dr. Adler, Dr. Aberes , Dr. Gatizfalvi, Dr. Czappert kórházi főorvos, Dr. Glatter megyei főorvos, Dr. Pollák, Dr. Schwartz, Dr. Seidlem, Dr. Sugár, Dr. Wilhelm, 2) levelező tagoknak választattak : Dr. Berend, Dr. Nagytanár, és Dr. Lenhossék tanár Kolozsvárott. Az elnök Dr. Wagner János tanár, alelnök Dr. Tormay Károly városi igazgató főorvos, titoknokok Dr. Prosz Lajos és Dr. Kováts S. E. s könyvtárnok Dr. Grosz X. Ferencz kerületi főorvos újonnan megválasztanak, Dr. Schmidtnek, ki Mosonymegye főorvosi állomására átköltözendő pénztári kezelését bevégezte, az egyesület egyhangúlag hű és szorgos működéséért hálás köszönetet szavazott, helyette pénztárnoknak, Dr Fromm hold választatván meg. — Kassa, Eperjes, Kis-Sieben, Bártfa, Késmárk és Lőcse sz. kir. városok ev. ref. egyházgyűlekezetének Eperjesen, f. hó 15-kén tanácskozó esperességi conventje a magyarországi protestáns egyházak ügyeit szabályzó törvénytervre nézve az Iglón f. hó 21-én megkezdett kerületi conventre küldött követeit következő utasítással látta el. 1) Óhajtja az együttelnöklés megtartását, azonban a kivitelt a kerületi conventre bizza. 2) Az esperességet, a főegyháztanácsot csupán oly közlönyül kívánja tekintetni, mely által a főállamhatalom azon illető főfelügyeleti jogot gyakorolja; ennélfogva hatóságát kezelőivé kívánja megszoríttatni. 3) E tervbe az iskolai rendszabály is vétessék fel. 4) A consistoriumok házassági ügyekben bíráskodhassanak is. 5) A superintendens lelkész viszonyából ne emeltessék ki, s községében mint lelkész megmaradjon. Állandó lakhely kijelölése s a superintendensek szaporítása nem kívánatos. 6) Minden gyűlés nyilvános legyen hallgatag közönség e gyűléseken megjelenhessen. 7) A községek a magasonventekre küldött képviselőiket utasítással megszoríthatják. 8) A jegyzőkönyvek a főegyháztanácshoz csak tudomásul küldetnénének fel. 9) Az egyházi fegyelemre vonatkozó rendszabályokat általában a convent elfogadta de a részletek felsorolását elhagyandónak tartja. 10) A község választási joga a lelkészekre, tanítókra s a többi községi tisztviselőkre nézve sértetlenül fentartassák. 11) A superintendensek, esperesek, szegény lelkészek és népiskolák részére nyújtandó évi járulék iránti rendelkezhetési jog fentartandó. 12. A kerület sürgesse visszahelyezését valamennyi egyházi méltóságoknak, s a synodus mentül előbbi megtartását. — A pozsonyi helytartósági osztály Nyitraraegye főnstb.áv éi értesítő A .. b Cssséire Albrecht föherczegFökorményző, a Nyitra és Zsitva folyók szabályozási munkálatainak megkezdését megrendelni méltóztatott. — A „Karlsruh. Zig“ után írja a „M. S.“ miként Ruppert badeni nhg postahivatali tanácsos nyert volna meghívást igazgatóságra a tiszai vasut-társulat részéről. — Temesvárról Írják a P. Lloydnak, miként Hoffmann és Madersbacher ruszkai, ferdinandhegyi és lunkanyi bányáit Haber ur 1,600,000 pfrtért megvette. Haber ur, ki Krassó megyében az istvánhegyi bányát is megvásárolta 130,000 portért, jelenleg Erdélyben mulat, hol hasonlag bányákat kíván szerezni. — A „M. S.“ közlé bukuresti ev. ref. lelkész Koós Ferencinek a bukuresti magyarok közadakozás utján építendő iskolája alapkőletételekor f. u. aug. 11-kén magyar nyelven tartott beszédét. E beszéd meleg értelemmel szól a nemzeti nyelv fentartásának, nevelésének szükségéről. Ez iskola alapját az Angolország részvétének is kell támogatni. E szent czélra adakozásokat mi is elfogadunk s azokat az illető hatóság utján Bukarestbe fogjuk juttatni.