Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-18 / 2018. szám

435-2018. 7-ik évf­folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : A­ngol királynőhez Cíimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi raszát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen­ levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körttk­i panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija. : fi íl*Mik­os Petri sot * p^r, Bélyegdij t&iön io pkt _____________| J__________Magán vita 6 hzsábon petit sor 5 pkr. SgyetOTD-Tituzst 2-ik szám , l-s5 emelet, Vidékre, postán: Évnegyedre. . . . 5 frt p. p. Félévre . . . .10 frt p. p. 1 1850. Szombat, oct. 18. Előfizetési feltételek: Pesten , házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Előfizetési felhívás a FESTI H&F Lfl 1856-ik évi October—de­cemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt. Az előfizetések elfogadhatna minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten lekapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Festi Napló kiadó­hivatala » « »»« * » - PEST, pct. II Ha a béke nem bomlik hamar föl, ha a fegy­vert nem vonják a nagyhatalmak megint oly gyor­san ki, mint a­hogy hüvelybe eresztették, akkor a Közép-Duna völgye egy nemzedék rövid korá­nak leforgása alatt már egészen más és virítóbb mezet öltend magára. A mocsárak, melyek most — kivált a Tisza árterén — annyi mértföldet zárnak a mivelet elöl el, csak emlékben és az okozott termékenység által fognak élni, hasonlón azon tavak­ és lápokhoz, melyek még a múlt század elején a Bánát alsóbb részeit borították. A Kárpátnak a közlekedési vonalokhoz közelebb eső hegyvidékei a vas- és kőszénmivelet, mely nagy mérvekben fog űzenni, temérdek értéket hozand a föld gyomrából világosságra és forgalomba. Bo­raink érdemeik szerint meglelik a világpiaczokat. Gabnatermelésünk az európai nagy fogyasztás számára jelentékeny illetéket fog nemcsak Nyu­gat felé, de az adriai tengerhez is küldeni. Mező­­gazdaságunk az átalánosan elterjedt tagosítás mel­lett, jövedelmeinket kétszerezni, a repülő homo­kot korlátok közé szorítani, a kopasz és halvány rónát fris ültetvények zöldjével fölviditani, s pusz­táinknak a tekintélyesebb városokhoz közel eső ré­szeit veteményes kertté fogja varázsolni. Gyap­júnk nemcsak a kivitelre de a belgyártásra is vá­­sároltatik; a lenmivelés, s az eperfatenyésztés említést érdemlő fákra fognak hágni, s míg vas­gyártmányaink olcsóságuk és jóságuk által aján­talva, nem könnyen döbbennek vissza minden ver­senytől, az is igen valószínű, hogy gyapotkel­mék helyett, melyek most annyi millióinkba ke­rülnek, pénzünk egy részét nyers gyapotfonal behozatalára fordíthatjuk, s habár gyár­országgá azon értelemben mint Anglia nem is változtunk át — mire nálunk sem lehetség sem szükség, — de a mivelt mezőgazdaság mellett gyáriparunk is figyelmet ébresztő emelkedésre jutana. Városaink nemcsak a Duna de a Tisza partjain is csin, szép­ség kiterjedés, vállalkozási szellem és gazdaság tekintetében majdnem az északamerikai városok előhaladásaival versenyző arányban fognak gya­rapodni, s Budapest, mint a kereskedés egyik fő pontja, európai nevet vívand ki magának. Mindez egy nemzedék életkora alatt megtörté­nik, ha a párisi tanácskozat csak oly tartós békét szerzett is a világnak, mint az 1815-ki király­­gyűlés. De épen itt fekszik a nehézség. Épen az a baj, hogy a közvélemény inkább csak ideiglenes mint állandó intézkedéseket lát a párisi békepon­tokban. Krim kiüh­letett. A török birodalomnak tulaj­donképi térszínén nincs idegen sereg. A Dunafe­­jedelemségeket még megszállva tartó erő, cse­kély számánál és az ausztriai kormány határozot­tan bevallott intenzióinál fogva nem lehet komoly aggodalmakra ok. Hasonló tekintet alá jön a gö­rög kikötőkben horgonyzó hajóhadacska is. S bár Belgrad és a Kigyószigetek ügye a Feketeten­gerre néhány angol s utóbb tán franczia lobogót is vezethet, mindazáltal még a roszabb esetben sem volna hihető, hogy a párisi kötmény ő­sainak értel­mezése miatt ismét Szebasztopol lődözése s az Odessa előtti ártatlan kémszemle kerüljön napi­rendre. A párisi értekezlet által kiküldött bizott­mányok a hely­színen működnek s noha fontos kérdésekre nézve is lehetnek némi meghasonlás­ban, föl nem oszlásuk már elég kezesség, hogy a hatáskörökbe tartozó kérdések nincsenek élre ál­lítva s megoldásuk körül a siker reményével le­het fáradozni. Végre majdnem constatírozott tény, mikép a párisi értekezlet még a télen újra össze fog gyűlni, és előbb kisebb utóbb nagyobb rangú diplomaták veendik ott kezükbe Európa rendben­­tartásának roppant problémáját, s maga az igen kényes természetű nápolyi vitály és a neue­n­­burgi kérdés is intézkedésük alá vettetik. Mind e jelek, mind e tények arról látszanának tanúskodni, hogy a párisi béke nem lehet csak átmeneti mű­, nem lehet csak provisio mától hó­napra, nem lehet csak bizonyos neme a palástolt fegyverszünetnek, melynek rövid időköze alatt — a szerződött felek alak­omban és szándékaikat el­tagadva — a befejezettnél nagyobb küzdelemre tesznek előkészületeket. Mind e jelek és tények majdnem azon hitet tukmálnak ránk, mintha nap­jainkban diplomatiai győzedelmeknél és megve­­retéseknél egyebek nem is kerülhetnek elő, s csak a párisi pontok magyarázata vagy kiegészítése által jöhetnek változások alá az államoknak egy­másra és a népeknek az államhatalomra vonatkozó viszonyaik. Ha ennyi kezesség a dolgok stabilitása mellett, ha ennyi békeremény nem csalna, ha a párisi con­­ferentia eredményei oly hosszasan szolgálnának egy európai háború ellen gátul, mint szolgáltak a bécsi congressusé; ha megint 33 éves nyugalom jutna Európa osztályrészéül, akkor az anyagi haladás eredményei, a materializmusnak diadalai sokkal nagyobbszerűek volnának, mint eddig bár­mikor. Azonban felötlő azon kétely, melylyel minden becsektető jelek daczára, a közönség higgadtabb része is a párizsi béke tartóssága iránt visel­tetik. Mentői több fonalszál köt új tárgyalásokat a a régiekhez; mentői inkább válnak a párisi érte­kezletek mintegy a­m­p­h i­k­­­y­o­n­o­k gyűlésévé mentől számosabb oly megállapodásokra van kilá­tás, melyek a párisi békepontok magyarázatainak, pótlékainak és függelékeinek tekintendők; mentül többen képzelik, hogy III-dik Napoleon császár személyes politikája túlsúlyú befolyást fog ezen­túl is a határozmányokra gyakorolni, annál mé­lyebb azon aggodalom, hogy minden intézkedés, mely Párizsban hozatik, a provisorium színét hordja magát. Mi lehet ennek oka? Hisz a nagyhatalmak őszintén óhajtanak békét, s Európának — ha egyéb tekintetbe sem jönne­k a roppant vállal­kozásokért, szüksége van békére. Anglián kívül, a többi állam pénzügy­ viszonyai e peretben sok­kal kedvezőtlenebbek, mintsem valódi kényszerű­ség nélkül egy terhes hadviselet költségeire és koc­káztatásaira elszánhatnák magukat. A szédel­gésig vitt börzeüzlet, azon özönvize a részvények­nek, melylyel a társadalom legalsó rétegéig min­denütt minden elárasztalék, s azon iparmozgalom, mely a bőség szaruját és a kétségbeesés damok­­lesi kardját lebegteti egy hajszálon milliók feje fölött: szóval, korunk egész materializmusa izgat, szónokol, küzd a béke mellett és mégis a párisi béke hátterében a háború ádáz alakjait véli a világ közelgeni. Egy kormány sem akarja a Janus templomának ajtóit kinyitni, s mégis úgy tetszik, mintha a kulcs a zárban volna, s a megmozdult ajtósarkok csikorganának. A szárazföldi többi nagyhatalmaknak anyagi tekintetekből is csak úgy van szüksége békére mint Ausztriának, mely — ha háború nem tör ki — a szabad Duna és a vasúthálózatok által hazánk­ban gazdag kincstárt, az aldunai tartományokban szilárd politikai befolyást, s az adriai tengeren mind inkább növekedő kereskedelmi tért nyerne. A szárazföldi nagyhatalmaknak a háború alatt oly kérdések fölmerülésétől is kellene tartani, melyek a megindított háború végczéljaival ellenkeznének, s még a győzedelembe is nagy veszteségek fáj­dalmát vegyítenék. S daczára ezen kétségtelen tényeknek a párizsi béke után a béke műve elő­­haladás helyett inkább visszaesésben látszik lenni. Naponkint kényes kérdések jönnek szőnyegre, melyek jogosultságukat s a megoldatás iránti igé­nyüket a párisi értekezlet jegyzőkönyvének vala­melyik sorára, a párisi béke valamelyik paragra­­phusára alapítják. A kedélyek fölingereltetnek, a félelem szárnyakra kél, s nyugtalanság lepi meg azokat is, kik a párisi békét oly szilárd alapúnak szeretnék tartani,, mint az 1815 bécsi béke volt. Ugyan mi lehet mindezen különös és mindig megújuló jeleneteknek oka? KEMÉNY ZSIGMOND. A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XXVIII. Erzsébet első levelében ez volt : „Azon egyént­, a kit kerestem, megtaláltam. Tudom, hol van a herczegné, oda fogok menni. Rajtam nem fog múlni, hogy minden az ön megelégedésére történ­jék. Ha nem vagyok boldog, igyekezni fogok, hogy elő­segítsem azok boldogságát, kiket szeretek. „Két óra múlva elutazom ezen delnő szobaleányának útlevelével. Ez volt az egyetlen mód az ön barátnéjához juthatni, kinek, úgy látszik, nagy szüksége van vigaszra. De akármind a mód, csakhogy czélhoz vezessen. Mi­helyt látandom őt, megírom önnek. Bízzék bennem, sze­resse azon szegény hölgyet, s gondolkozzék kissé ró­lam is.“ Szegény jó Erzsébet! Erzsébet második levele Abonyból kelt, mely kis *) falu a Budáról Szebenbe vezető út mellett fekszik, s mely mellett Jakab is elment gyors utazásában Budáról Szebenbe, nem is gondolván, hogy itt van az, kit ő oly messze ment keresni. A levél igy szólott : „Nem akarom önt megcsalni, ámbár nem adhatok önnek elegendő felvilágosítást.11 *) Lásd „Pesti Napló“ 2016. számát. *) ? Ezen kezdő szavakra Jakab elsápadt. De folytatta : „Bátorság édes barátom.“ — Bizonyosan meghalt ő, monda magában Jakab, és ingadozni érezte magát. S nem volt elég bátorsága tovább olvasni a levelet. Homlokáról nagy cseppekben folyt le az izzadtság, és szíve dobogását nem érezte többé. Öt perc­ múlva végre tovább tudott olvasni. „A herczegné nagyon beteg volt, sőt mondhatnám haldoklóit, de megérkezésem, s az általam hozott hírek betű szerint megmentették ők.“ Jakab ismét szabadabban lélekzett, s hálát adott az istennek; azután pedig nagy vágygyal olvasta a levél többi sorát. „Sokat szenvedett, s egyedül azon remény tartotta meg eddig, hogy egykor még láthatni fogja önt. Elbe­szélte nekem mi történt vele Bécsből elutazása óta, s miért van még öntől elválva. És ön vádolta őt! De én nem mondtam azt meg neki. „Az egész történet, melyet nem írhatott meg önnek nyíltan, felettébb különös, sőt még iszonyú is, de mégis szeretném, ha nekem is annyi kilátásom volna a jövőben a boldogsághoz, mint önöknek van, ha ön bátor és tü­relmes akar lenni, s ha meg akarja ön a herczegnének bizonyítani, mikép folyvást szereti. Ön bármit csinál is, ide nem jöhet, s ő sem mehet önhöz hat hónap előtt. Elég erős-e az ön szerelme addig várni ? Legyen ön őszinte. Mondjon igent vagy nemet. Az ön felelete sze­rint, ő egész életét kész önnek feláldozni a jövőben. Minden­esetre én nem hagyom el őt, s ha ön igent felel, megígérem önnek, hogy a határozott idő elteltével visszaveszem őt önhöz, írjon az én nevemre szóló czím­­­mel Budán a postán keresendő levelet. Ide semmi levél­nek sem szükséges jönni Francziaországból. Fogok abban módot találni, hogy elhozassam Budáról az ön leveleit.“ A levél aljára e szavakat írta Anna reszkető kézzel : „Csak önt szeretem az egész világon, szeressen ön is engem; nem akarok meghalni, s nem fogok meg­halni, míg önt nem láthatom.“ Mikor ezen levél megérkezett, jelen voltam. Jakab megmutatta azt nekem.­­ — Mit fogsz tenni ? kérdem elolvasás után. — Felelni fogok, hogy szeretem, s várni fogok. — Hat hónapig ? — Igen. — Bizonyos vagy abban, hogy fél év múlva is úgy fogsz gondolkodni mint ma ? — Bizonyos. — Félév nagy idő. — Dolgozni fogok. — Így tehát mindent elfeledsz ? — Semmi feledni valóm sincs. — Szenvedésed? — Nem szenvedek. — Mit Vladimir mondott neked? — Hazudott, egyébiránt mindegy. — Akkor jól van, csakhogy félév múlva újra ne kel­jen kezdeni. Jakab semmit sem felelt. Kissé gondolkodott, s e so­rokat írta : „Hat hónapi várakozást kíván ön a minket elválasztó rejtelem felvilágosítása nélkül. Szeretem önt, várni fogok.“ — Jól lesz így ? mondá Jakab a levelet mutatva nekem. — Jól. — Most lássunk dologhoz. A levél másnap elindult. Jakab pedig nyaralóba köl­tözött anyjával, hol mindennap megírta Anna számára élete folyamát. Valóban szerette ezen hölgyet. És e hölgy szerette-e őt? Mindjárt meglátandjuk. December 1-je napján történt meg az esemény, me­lyet előre tudattunk. Akarnak önök engem követni ? Nézzék ezen roppant rónaságot, melyet oly fehér, oly bántatlan, oly csillogó hó fedez, hogy a föld megvilágo­­sitja ezen hold és csillagtalan éjét. Kis távolságra va­gyunk Abony kis falutól azut mellett Buda és Sieben között, ki hinné*), hogy hát sőt kastély létezik ezen elhagyott**) pusztaságban? És mégis úgy van; ezen kastélynak azonban négyszögű alakjával, s vastag, fe­kete falaival inkább börtön vagy sír külseje van, mint mulatóházi. De igy nevezik azt természetesen csak nyá­ron, mert télen borzasztó gúny volna ezen nevet adni annak; ezen pusztaságnak laktalannak kell lenni télen. De csalatkozunk, ha figyelmesen jól körültekintünk, há­rom vagy négy világoló ablakot fogunk látni, s közeled­vén, emberi alakokat veszünk észre, mikép vonulnak el időnkint ezen ablakok s a belső világosság között. Nyu­godjunk meg, ezen előadásban semmi felettébb rendkí­vüli sincs, ámbár a hely nagyon alkalmas arra, s a jele­net olyannak látszik. Menjünk be a rostély kerítésén és lépjünk a kastélyba. Nyáron itt zöld pázsit s magas fű van; ezen remegő vázak jobbra és balra, melyekről minden széllegyintésre lzó hull le, fák. Zárjuk be a rostélyt jól, hogy a farkasok be ne jöjjenek.***) Menjünk fel a szabad lépcső jeges fokain, lépjünk a roppant nagy és puszta előcsarnokba, induljunk fel a zárdás és elhagyott lépcsőn, mely sze­rencsére szőnyeggel van borítva, de ne érintsük a vas kartámaszt, mert megfagyasztaná kezeinket, nyissuk fel ezen jobbra eső magas ajtót, s haladjunk tovább a folyó­són. Nem úgy tetszik-e, mintha közelünkben beszélné­nek? Menjünk oda a hol beszélnek, ideje****), hogy már emberi lényeket lássunk. Kicsi, csinos, meleg, sőt oly fényűzésű szobában, mi­nőt távolról sem véltünk volna itt, két személy, két hölgy van, egyik fekszik, s egészen el van rejtve az ágy egyik függönye által, hogy a kandalló párkányán levő lámpa fénye elöl fedve legyen, a másik az ágy mel­lett ül s kezét fogja az elsőnek. Megismerik önök az ülőt? Igen, az Erzsébet. *) ? **) ? ***) ? *♦**) ? PESTI MPLIO. Pest, oct. 18. A Budán felállítandó polytechnikum fe­löl a Lloyd bécsi levelezője következő részleteket ir. A polytechnikum, kivéve tán gyűjteményeit, semmibe sem álland a bécsi mögött, s a teljesen szervezett felreálisko­­lák a polytechnikumhoz oly viszonyban állandóak, mint a gymnasium az egyetemhez. Bár a szervezet még nem té­tetett közzé, annyit most is állíthat a tudósító, miként a tanárok fizetése 1200 írtnál csekélyebb nem leend. Mi a kereskedelmi tanszakokat illeti, a kereskedelmi tudomá­nyok az új polytechnikumon a nemzetgazdászattal, keres­kedelmi gazdászat és statistikával, a kereskedelmi törté­nelemmel, politikai aritmetikával és kereskedelmi törvény­hozással fog előadatni és pedig egészen tudományos mo­dorban. Ennélfogva a politechnikum csak oly tanítványo­kat fogadand be, kik elegendő előképességgel s határozott pályával bírnak. A pesti egyetemnél több év óta betöltet­lenül hagyott mezőgazdasági tanszak a polytechnikumhoz tétetik át, így ott fog taníttatni minden közhasznú techni­kus tudomány is, mint a technológia, vegy- és természet­tan, ipartörvénytan és iparstatistika. Nemkülönben a tisz­tán gyakorlati szakok is, mint áruismetan és üzletirálytan, a tervezett kereskedelmi iskola életbeléptetéséig a poly­technikum tanszakaihoz fognak tartozni.­­ A nagy­károlyi gymnasium programmjáról s Kön­ny e tanárnak abban megjelent jeles értekezéséről szól­va, a közönséget, különösen a tanárokat előre figyelmez­tettük Könnyének akkor sajtó alatt levő művére

Next