Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-01 / 2032. szám
rozott mérsékletes áron. Gróf Zichy ajánlatán kívül kapott a kormány más országokból is ily féle ajánlatokat, s több angol utazó van jelenleg is Szerbiában, bizonyosan kikémlendő, mily föltételek alatt lehetne az annyiszor szóbajött szerbiai vasutat építeni.Ha értesülök gróf Zichy működése eredményéről, megírom. Múlt vasárnap különös ünnepélyünk volt : az orosz consulsági lobogó majdnem három évi szünet után ismét felfüzetett. Legelébb a magas Porta illető fermánja olvastatott el, mely megadja az orosz consulnak az exequatur, aztán a sabácsi püspök, ki a kievi akadémiában tanulmányozta a theologiát, a lobogót illető szertartások között fölszentelte, s az igy felszentelt lobogó feltüzetett, három napon át folyvást az illető rúdon maradván. Az ünnepélyen jelen voltak mind kormányunk tagjai, mind pedig az idegen consulok. Jelenleg tehát az öt nagyhatalmi consul közöl csupán a porosz consulnak nincs még exequiturája. Pár nap elött temettük el a fejedelemné öreg anyját. A 85 évet meghaladott asszonyság Nenadovics Jeferem és Sándor tanácsnokok anyja volt s azon ritka szerencsében részesült, hogy harmad-unokákat is látott. Béke hamvaira. Időnk tegnapelőttig igen szép, egészen tavaszi volt , két nap óta azonban hidegebb napok állottak be, ugyannyira, hogy már ittott fűtenek. Mr Laguiéres, valamely orosz collegium tanácsnoka, 30 éves fiatalember, európai utazása közben városunkat is meglátogatta, s ma Eszéken keresztül szárazföldi utón Zágrábba szándékozik. r. I. KÜLFÖlil) Francziaország, Páris , oct. 27. A „N. Pr. Zig“ levelezője írja . A Nápolyi illető „Moniteur“ czikknek a szárd napi sajtó általi magyarázata figyelmet érdemlő. Közöljük az „Unione" taglalatát : „A franczia „Moniteur" szólott; hangja az, melyen a „Moniteur" szólhat; sem több, sem kevesebb. Hogy Angol- és Francziaország mit akarnak, mindenki (?) tudja. Azt is tudják, hogy mit tettek, s majdnem bizonyossággal jósolhatni meg, hogy tovább mit fognak tenni. De mit akarnak az olaszok? mit tesznek ? Mit fognak tenni ? Ezek oly kérdések , melyek mindennap fölmerülnek. — Franczia- és Angolország sorsára hagyják a nápolyi királyt; ők nem akarják bevallani, hogy a forradalmat buzdítják, ők ezt nem vallhatják be, de valósággal azt buzdítják. (Nagyot, igaz, „N. Pr. Zig"). Midőn ők a népeknek azt mondják : Ferdinand kormánya rész, hogy nekik nem lehet vele bátorságos viszonyban maradni, nem mondanak nekik mást, mint : jogotok van a fölkelésre. Franczia- és Angolország nem interveniálnak, mondja a „Moniteur“, de az erőszak alkalmazásától nem a souverainek iránti tiszteletből tartózkodnak, hanem a souverain államok iránti tiszteletből. A nyugati hatalmak által tehát nem a királyok, hanem az államok függetlensége szentesiketett. A szó , mely Európát két részre osztja, ki van mondva, s ha a szakadék, mely északot nyugattól elválasztja, nem bevégzett tény, de mégis be van vallva. Észak a sou ve r a vick, nyugat a népek függetlenségét akarja.“ — A szárd lapnak a maga szempontjából tökéletesen joga van nemcsak ezen veszélyes következtetéseket vonni a nyugati hatalmak politikájából,hanem örvendhet is azoknak. Mi azonban megjegyezzük, hogy az „Unione“ czikkét egy, Cavour által sugallt lap után közölte, tudniillik az olasz CDrr. mégpedig kevesebb kicsapások kíséretében, s mi kérdezzük : ki veszélyezteti inkább Olaszország nyugalmát Szardinia-e vagy Nápoly? Turini lapok jelentik, hogy a napokban néhány megkegyelmezés történt Nápolyban. A többek közt fogságából kibocsátották Amedia ügyvédet, egykori követet. Páris, oct. 27. A kormány még nem közölte, ha váljon Brenner el- és mikor hagyta el Nápolyt? A nápolyi követségnek még tegnapelőtt az elutazásról nem volt tudomása. (Franczia félhivatalos lapok szerint az elutazás 27-kén történt). A n t 0 n i n i marquis, nápolyi követ — ha más parancsa nem érkezik mint az eddigi — útlevelét nem fogja kérni. Némi gúnyos kíváncsisággal várnak azon hírre, midőn a nyugatiak először tudakozódnak alattvalóik mintlétemán Nápolyban, s a párisiak a demonstratio ezen nemét legalább igen eredetinek találják. A félhivatalos „Pays" a dunai fejedelemségek ügyében így nyilatkozik : Ha a békekötés stipulatioinak gyakorlati alkalmazásában több vagy kevésbbé kényes nehézségek merültek föl, Francziaország kész a hatalmakkal szenvedély és gyengeség nélkül megvitatni; ő és oly kevéssé akarja mint más hatalmak, hogy a stipulatiok bensője és szelleme roszul magyaráztassék vagy meghamisittassék ; de azt nem engedheti meg, hogy ezen hatalmak közöl egy némelyik ezen nehézségek birájává teszi, s oly eszközök alól akarja azokat megoldani vagy elháritni, melyek fölött az érdeklettek előbb meg nem egyeztek. Szóval : a párisi köles együttleges mű; életbeléptetésének nemkülönben együttleges műnek kell lennie. Ezt Ausztria tökéletesen tagadja a dunai fejedelemségek kérdésében. S azt, mit Ausztriának mondunk, mondjuk minden más hatalomnak is, (t. i. Angolországnak. Szerk.), meg hasonló helyzetben fog lenni. Francziaország példát adott a kötések lisztelésére. A kijelölt idő előtt jóval elhagyták hadserege Törökországot, hajóhada a fekete tengert. Azt, mit ő tett, más hatalmak is tehették volna, de jövendőben meg kell, hogy tegyék, stb.“ A „Constitutionnel“ hajba kap a „Times“-szal, mely közelebb a dunai fejedelemségekbeni ausztriai politika mellett szólott, s következőleg önti ki mérgét . A „Times" példát akart-e adni érdeknélküliségéről s lovagias szelleméről? Azon pillanatban, midőn az európai (?) sajtó megtagadja hozzájárultát a bécsi lapoknak, a fejedelemségekbeni meghosszabbított ausztriai occupatio mellett folytatott tarthatlan polémiájára nézve, a „Times", mely kétségkívül szereti a vesztett pereket, és segédül beállva fennen kijelenti, miszerint ha e foglalás rész, de szükséges rész, melyhez tudni kell alkalmazkodnunk, így a „Times", mely a háború alatt nevetségig vitte Ausztria elleni boszankodását, most rögtön az ausztriai kormány segítőjévé válik. Valóban , ily felfordultságokat látva kérdezni lehetne, hogy mi titkos átalakulás történt a londoni hetes lap politikájában, ha a „Times" már rég óta még nem szoktatott volna minden meglepőségek- és ellenmondásokra.“ A franczia törvényhozó testnek a jövő januárban leendő összeüléséről beszélnek Spanyolország. A spanyol ügyek felöl Parisból azon érdekes tudósítást vesszük, hogy O’Donnellnek Francziaországhozi viszonya legkevésbbé sem volt oka megbukásának. — Levelező írja, miszerint hiteles kutforrásból értesült, miszerint Benkendorff úrnak az a feladata, hogy a két ország közötti szorosabb egybeköttetést helyreállítsa, mihez beleegyezését adni Izabella királynő is kész volna. —Pezuela helyett Azler tábornok, Narvaez buzgó párthíve, neveztetett ki a lovasság főigazgatójául. — Barzanallana pénzügyminiszter visszalépése bizonyosnak tartatik. Utódául Bermudez de Castro urat nevezik, ki még csak nemrég Bécs számára volt kijelölve. — Az új terv szerint a spanyol hadsereg, a 25,000 csend- és vámőrt is ide számítva, 161,000 embert számláland. Ezen kívül 80,000 emberből álló új provinciális militia fog felállíttatni. — A „Diario Espanol“ és az „Epoca“ jelentik, hogy a külügyi minisztériumban Serrano tábornok leköszönése elfogadtatott. Mégis igen kétségeskednek a fölött, hogy a tábornok elbocsáttatása elfogadtatik. Olaszország, Roma, oct. 18. Chiradi Tamás Vincze főinquisitor kibocsátványa.) A „Corr. Ital." egy f. évi augustus 8-kán kelt általános hirdetményét közli az anconai főofficiumnak, melyet Kiraldi Tamás Vincze főinquisitor írt alá. E hirdetmény a kath. egyház minden tagjának szóló intéssel kezdődik, hogy az excommunicatio büntetése alatt az inquisitio szent hivatalának följelentsenek minden vétségeket, melyek annak illetősége alá tartoznak, különösen pedig oly személyeket, kik eretnekek, vagy pedig az eretnekség gyanújában állanak, vagy pedig a kik akár előbb, akár most a zsidó rítus vagy az izlám védelmezői vagy párthívei valának s jelenleg is azok; továbbá mindazokat, kiknek cselekvényeiből, mint bűvészkedés, magiakat, arra lehet következtetni, hogy az ördöggel vagy határozottan vagy hallgatagul szerződést kötöttek ; mindazokat, kik papi kötelességeket gyakorolnak anélkül, hogy erre feljogosítva volnának; mindazokat, kik titkos gyülekezeteket, vagy pedig a kath. hit megvetésére s károsítására szolgáló összejöveteleket tartanak; olyanokat, kik Istent,a szűz Máriát és szenteket szidalmazták; olyanokat, kik vallási fogadásuk daczára házasságra lépnek;a soknejűeket; azokat, kik a szentinquisitiónak, hivatala teljesítésében akadályokat görditnek eléje; oly iratok szerzőit, melyek a papság elleni sértéseket tartalmaznak; mindazokat, kik eretnek iratokat olvasnak, nyomnak, nyomatnak vagy azokat terjesztik; oly személyeket, kik a böjti idő alatt húst, tojást vagy tejet ettek vagy másokkal etettek; végre azokat, kik valamely katholikust vallásától eltérítettek, vagy pedig egy nem-keresztyént akadályoznak abban, hogy magát megkereszteltesse. Az egyházi átok csak akkor szüntettetik meg, ha az excommunicált az általa elmulasztott denunciatiót utólagosan elegendő módon teljesíti. E rendelet egy utóirata inti mindazokat, kik a felül elősorolt vétségeket elkövették, ne várják be föadatásukat, hanemm adják fel önkénytesen maguk magukat, gyónjanak meg, s ez esetben az egyház szelíd bánásmódjára bizton számíthatnak. Az okmány azon parancscsal végződik, hogy mindazon rendeletek szigorú megtartása a zsidókkal a közelebb tartalmást tiltja p. o. hogy velökegy szobában aludjanak, egyenek, játszjanak, tánczoljanak, vagy bármely más barátságos közeledésbe bocsátkozzanak. E rendeletet minden templomban, vámházakon, könyvkereskedésekben, korcsmákban sat. falra kell szegezni. (Wand.) Nápolyból írják : A király folyvást Gaetában, s minden kedden és pénteken szemlét tart ottani hadserge fölött. Ő mindig szintett csatázásokat és manővereket létet velők, miként lehet valamely hadsereg kiszállását megakadályozni, vagy pedig a már kiszállott csapatokat visszavetni. Igen nagy tekintetben áll most a király előtt Fra Modesto, szent Paschalis rendének tagja. E férfiú mindig ő ficziliai felsége körében van. Környezetében a király úgy mutatja magát, mintha óhajtaná a nyugati hatalmak követeinek elutazását, minden pillanatban ezt mondja: „Quando se ne vanno.“ — Turinba Minto lord megérkezett, s megjelenése a félsziget apróbb udvarainál mindenesetre aggodalmat gerjeszteni. De mégis semmi kétséget sem szenvad, hogy ezúttal egyedül egészségi állapotának javítása végett jött Olaszországba, s családjára nézve is az olasz éghajlat szükségességé vált. Guerazzi, az egykori dictator Toscanában, elhagyta csendes tartózkodási helyét Corsicában s Piemontban telepedett le. Turin, oct. 24. Ő felsége , az orosz anyacsászárnő tegnap a szárd birtokba megérkezett. Már a pompás Lagomaggiore partjain fekvő minden városban a lakosság tiszteletét és örömét nyilvánította a fölött, hogy ö fölsége a mi kis államunkat választotta ki téli tartózkodása helyéül. A borromei szigetek magaslatán a császárnő Borromeo grófnő részéről meghívást kapott, látogatná meg ezen paradicsomi szépségű szigeteket. A császárnő barátságosan fogadá a meghívást, s a grófné palotájában reggelizni is méltóztatott. Gyönyörű szelíd őszi nap volt , s a császárné és kísérete egész dicsőségében élvezheték a gyönyörű kilátást , miben csak kevés halandónak engedtetett meg részesülni. Aronában a király nevében Savoyen- Carignan herczeg fogadta ő felségét, valamint az orosz követ az itteni udvarnál, Stackelberg gróf tábornok. Tegnap déli órában a császárné külön vonattal A rénából Genuába tovább utazott, hova Turinból a király is, fényes törzskara, s Cavour gróf miniszterelnök kíséretében szintén megérkezett. A király öfelségét az ő várában fogadta. A város összes helyőrsége, valamint a genuai nemzetőrség fegyverben állott, s a király azokat elléptette maga előtt. A császárnő a pompásan földiszített „Governolo" gőzfregatton, rövid mulatás után Nizzába folytatandja útját; egy másik csavar fregatt, a „Carlo Alberto" a „Governolo“ kíséretéül szolgáland. Nizzában a szállodák és vendéglők már mind tömvék, idegenek tömegestül érkeznek, s igen sokan kénytelenek a körülfekvő helységekben beszállásolni. — A „Giornale di Roma“ irja : „Ő cs. kir. Apostoli Fölségének Romában levő rendkívüli követe, Co Iloredo Wa Ilsee gróf ura excja oct. 22-kán nyitá meg először az újonnan helyreállított lakosztályokat a császári követségi hotelben, a „Palazzo di Venezia“ban egy fényes elfogadásra, melyre a bibornokok , eminentiáik, a diplomatiai testület, ő szentségének miniszterei, a főpapság, nemesség, a franczia és pápai helyőrség tiszti kara s más olasz és idegen notabelitások nagy számmal jelentek meg. Amerika, Új-Yorkból, oct. 15-kéről jelentik. A választások Kanzasban kedvezőleg ütöttek ki, a rabszolgatartó pártra nézve. A szabad állami párt megtartóztatta magát a szavazástól. Fremont győzelmére a kilátások növekedőben vannak. Mexicóból érkezett tudósítások szerint a Nagybritannia és Íme köztársaság közötti viszály gyors léptekkel halad a krízis elé; a brit követség bezárta irodáit. sik a borjazásnál. Stephens csupán a borjúnövelésre szorítkozik; a borjazásnál, a rendes tartás mellett, Angliában alig fordul elő , ami nálunk oly gyakori,az elvetélés. Továbbá ott a húshaszon a fődolog, a tejhaszon alárendeltebb, míg nálunk a tej nagyobb mértékben hasznosítása emeli a marhatenyésztést. Kétszerte fontos ez okból ránk nézve a fejés módja körül Stephens gyakorlati oktatása, s a magyar gazdasági könyvnek e fölött a tejelési képesség meghatározását és sok egyebet kelle tárgyalnia kimerítőleg, amiket az angol mű mellőzött. Következnek a mezei munkák, a föld elkészítése s a vetés stb. Mennyi nagyérdekű kérdés merül föl és van megvitatva ez alkalommal! Mily érdekes a kézi és gépi vetés egybehasonlítása, s a gépvetésnél megint a sorvetés előnyeinek kiemelése a szórva vetés fölött! E szakaszokban is jóval többet nyújtanak a magyar kézikönyv írói Stephensnél, főleg a gépek ismertetése körül, melyeknek behozatala életkérdéssé vált hazai föld mivelésünkre nézve. A vetést a magtakarás követi. Alig van mezei munka, melyet embereink roszabbul végeznének; ez okból különös figyelmet fordít kalauzunk e tárgyra. Valamint e fejezetben, úgy a szántás körül is (lásd : halmos szántás stb.) sok olyasra talál a magyar gazda, a mi merőben új nálunk, de a minek lassanként terjednie kell hazánkban is. Gépekkel ismerkedik meg, melyekről alig tudott ez előtt valamit, s az eddigi turkálás helyett, oly fogásait tanulja el a valódi nevelésnek, melyeket eddig gazdasági könyvekben hiában keresett. Stephens módszerének előnye e gyakorlati irány, mely, úgyszólván, nemcsak eszére, de kezére is ad mindent a gazda közönségnek, s amelyet követvén, mondhatni, az angol földmivelés rejtelmeivel ismertetnek meg könyvünk írói. S az okszerűbb gyakorlat oktatása mellett, mennyi lendület az egész munkán keresztül hasznos újításokra, kísérletekre, ha úgy tetszik, de amelyeket más országok tapasztalása ajánl. Ilyen, hogy kevés példát mondjunk sok helyett, a tavaszi búza termesztése parlag földben, a lóbab növelése, mely egyik főtakarmány Angliában stb. Oly pontra érkeztünk, mely egyik életkérdése , főleg a tagosítás után, hazai gazdálkodásunknak. A magyar gazdaság könyve, tetemes bővítéssel, vette át Stephens Útmutatását a takarmány-termesztés körül. Elmondja, minő takarmányt mily földben kell tenyészteni; melyik való az alföldre, melyik hegyes és nedvesebb vidékre; mely takarmányt lehet gabna közé vetni; megismertet mindenik növelésével; kimerítőleg szól a gypszezésről, csonttrágyáról stb. S a mesterséges takarmányok termesztése mellett a természetes takarmánytermő földek, legelők, rétek mivelését sem hanyagolja el. Ellenkezőleg, oly figyelemmel, annyi ismerettel tárgyalja a rétnövelés kérdését, hogy az ide vonatkozó fejezeteket e mű egyik fénypontjának mondanék, ha volna fontosabb részlet az egész műben, nem egyenlő gonddal és alapossággal írott, nem kimerítő. Mondanunk sem kell, hogy a tavaszi munkák, a korai és kései vetések stb., közepett, az őszi vetések ápolására nézve is útmutatást nyer a gazda közönség. Gyakori baj főleg az alföldön a gabona megdőlése, íróink ez esetre is szolgálnak tanácscsal. Mi az egyes gazdasági növényeket illeti, sok új van könyvünkben, ami az angolban hiányzik. Stephens például csak röviden szól a burgonyamivelésről, amiről nagy részletességgel értekezik könyvünk. Angliában a turnipsz, nálunk a burgundi répa nagyobb fontosságú. A repezét az angol legfölebb csak zöld takarmánynak, s a gomborkát, kölest, rizst épen nem termeszti, holott nálunk, a Bánságban, a rizs is megterem. Említsük-e a dohányt és tengerit (kukuriczát), e nagy fontosságú gazdasági czikkeinket, melyek Angliában nem tenyésznek, s melyekről oly jeles czikkeket hoz könyvünk, hosszas tapasztalatok biztos eredményeit. Az olvasó, ha legkisebb jártassággal bír a közelebbi évek magyar gazdasági irodalmában, magától ráismer e nagybecsű fejezetek íróira. Terjedelmesen értekezik végre könyvünk, — amiket az angol ma mellőzött — a mezőgazdasági és erdei szempontból tett faültetésekről, s az eperfatenyésztésről. Az utóbbi a selyemtenyésztéssel áll összeköttetésben. Az angol az állattenyésztés legtöbb ágában talán még nagyobb tekintély, mint a földmivelés fogásaira nézve; gazdáink nagy haszonnal olvashatják az angol takarmányozás napirendét, s amiket Stephens a borjúnövelésről, juhtenyésztésről, sertéshizlalásról stb. közöl, s gazdasszonyaink közöl mindenki sokat tanulhat azon fejezetből, mely a baromfi-tartásról szól , de a selyemtenyésztést nem űzi az angol, s a méhész is hasztalan folyamodnék Stephenshez tanácsadás végett. Mind a selyemtenyésztés, mind a méhészet tavaszi teendőit szakértő férfiak tollából vesszük a magyar gazdaság könyvében szintoly alapossággal, szintazon részletességgel, mely annyira gyakorlati becsűvé teszi Stephens módszerét. Érezzük, hogy szakemberekkel van dolgunk, akik nemcsak megmagyaráznak, de, mondhatni, meg is mutatnak mindent. Egyáltalában, mint érintők, azon benyomást teszi az olvasóra könyvünk , mintha példánygazdaságban tenne körutat a mű nagy készültségi íróival. Mindent megértett, mert kalauzai mesterek az értelmes, egyszerű előadásban; sokat, mondhatni, szemmel is látott. S ha a gyakorlati oktatások és a sok látni való közepett nem ért rá bővebben elmélkedni, mint okszerű gazdához illik, némely fontos dolog fölött : miután mindent megnézett a példánygazdaságban, kisérje szobájukba e szép gazdaság rendezőit; míg az épen elvetett mag kikel, elmélkedjék velük a rangcskrázás természet-, vegy- és élettani tényezőiről. Látni fogja, mint támogatja, mint világosítja föl az elmélet a gyakorlatot, s mélyebb, mert tudományos meggyőződést szerez azon eljárás czélszerűsége felöl, melynek technicumával a magvetésről és betakarásról szóló fejezetekben megismertették. Elismeri, ha eddig nem látta által, a gépvetés elsőségét a kézvetés fölött s a sormivelés előnyeit a szórva vetés fölött, így fordul vissza a gyakorlat az elmélethez, hogy az előtt találjon igazoltatást. S a tudományos kezdethez épen illő a műnek ily tüdős befejezése. „Semmit se vegyetek gyakorlatba, mond Baco, — „cujus non sit etiam doctrina aliqua et theoria.“ S az ember a tapasztalatokról megint reflexióra emelkedik. Az élet és tudomány viszonya , melynek szem előtt tartása egyszersmind előadási tekintetben is emeli a könyv becsét. Kerekdedséget kölcsönöz annak, mi a compositio egyik lényeges kelléke. Oly kór érdem , melyet szépirodalmi íróink nagyobb műveiben is ritkán találunk. Cs. A. UJ POSTA. Bécs. oct. 31. A hivatalos „Wiener Zig“ ma közli a Duna jobbparti vasutak engedményezéséreli okmányt. Ezen okmánynál fogva a cs. kir. Apostoli Felsége Zichy Ödön grófot saját és Apponyi György gróf, Apponyi Károly gróf, Károlyi György gróf, Festetics Ágost, Ertz Károly gróf Khuen Antal gróf, Prandau Gusztáv báró, Perecsevics Péter gróf, Waldstein János gróf, Zichy Domokos gróf, s Kreuther Ferencz nevében; — Festetics György grófot saját és Batthyány Fülöp hg, Eszterházy Pál hg, Erdődy Sánd. gr., Zichy Henrik gr., Biedermann Gusztáv és Tschuri Ödön nevében; — Kordon Ferencz báró altábornagyot saját és Rev 0 11 e 11 a Pasquale nevében; — Fors - boom-Brentano József Antalt, Sina Simont, Arnstein et Eskelesz, s Wodianer Móriczot; — végre André Ernőt saját és Pereire Emil, Frud Benedek, Pereire Izsák, Besta Hippolit, Thurneissen Ágost, Mac Gedéon des Arts, Morny Károly Ágost Lajos József gróf, De Abaron József Lajos, Salvador Kázmér, Grieninger Frigy., Sei 11iere Florentin Achill báró, Maileit Károly s D’Eichthal Adolf nevében fölhatalmazni méltóztatik a következő vonalak építésére: a) egy vonalnak építésére Bécsből Soprony és Nagy-Kanizsán át Eszékre; b) egy vonalnak építésére Új-Szőnyből Fehérváron át Eszékre; a mennyiben pedig ezen a és b alatti vonalak Pécset nem érintenék az ezen várossali öszszeköttetés végett egy mellék ág építésére; c) egy vonal építésére Budáról Nagy-Kanizsán át, mely Pöltschachnál a déli államvasutvonallal érintkezik; d) egy vonal építésére Eszéktől Zimonyig. (A terjedelmes okmányt helyszűke miatt csak közelebbről adhatjuk.) Bernből írják, hogy a neuenburgi ügyet illető vizsgálat be van zárva. Most a főügyvéd és vizsgáló bíró jelentését várják. E jelentés a vádló kamra elé terjesztetik, a pöriratokkal együtt. Azt vélik, hogy e pör az év vége előtt nem fejeztetik be, ha a vitát bűnbocsánat meg nem szünteti. Bécs, oct. 31. Az „Oest. Ztg." írja : „Azon pör, vájjon a Porta kérte-e vagy nem a török terület kiürítését, fölvilágosítást nyer a távirdai tudósítások által : „Nem rég egy sürgöny így hangzott : „Konstantinápolyból érkezett tudósítások szerint a minisztérium leköszönt.“ Mindjárt reá egy más sürgöny jelent.s Konstantinápolyból érkezett tudósítások szerint azultán a minisztérium benyújtott lemondását nem fogadta el." „Minthogy a párisi lapok a lemondás el nem fogadását hasonlókép jelentik, s ezt bizonyítéknak tartják azon állításukra, hogy a Porta a török terület kiürítését kívánta volna, Ali pasa jelen minisztériuma tehát Francziaország értelmébe volna kedvező, míg Resid minisztériuma, melyet az angol befolyás akart beültetni, az occupatio mellett van, a békekötés tökéletes teljesítéséig. Az „Oest. Corr." állítása azonban, minden tekintetben jogosnak látszik lenni, amennyiben azultán, minisztériumának a kiürítést illetőleg tett követelését még nem hagyta volna helybe. „A franczia lapok tehát csak a jelenlegi Porta-miniszterek óhajtásait fejezik ki, kiknek hatalmát mindig ephemernek tekinthetni, míg az „Oest. Corr.“ nyilatkozata az ottomán kormány végítéletét veszi tekintetbe. Hogy pedig az ottomán kormány gondolatát a kiürítést illetőleg határozott követelés, főleg jegyzék alakjában nem fejezte ki, és a minisztériumnak lemondása mutatja, minek el nem fogadása azonban még semmi határozott jellemmel sem bir “ Az „Indépendance belge" írja : „A keleti kérdés új fordulatpontba lépett s jelenleg egészen háttérbe szorít mindent m int a nápolyi ügyre vonatkozik." „Sürgöny utján értesülünk a török kabinet bukásáról. E miniszteri válság — mint már tegnap is gyanitólag kimondók — az ausztriai s angol követek közös munkája volt, s ezen politika sikere magyarázatul szolgál azon határozottságra nézve, melylyel az „Oesterr. Ztg“ azon Francziaországból eredt állításokat meghazudtolá, melyek Törökország azon kivonatára vonatkoztak, hogy területe kiürittessék. „Ha Törökország ezen kivonata nem bsz is formaszerinti ovastétel jellemével, mégis legvilágosabban fejezi ki óhajtását. Ezen kitételnél fogva ragaszkodik a „Journal des Débats“ még folyvást tudósításaihoz, s mi hozzáteszszük e kitételhez, hogy Törökország felszólalása , melyet több ízben és egyszerre intézett a kettős megszállás ellen (a Dunafejdelemségek megszállása ellen Ausztria részéről, s a Feketetenger megszállása ellen Anglia részéről), ezen fölszólalás, mondjuk, az imént megbuktatott kabinetből származott. E kabinet bukásának azon reményt kere Bécsben keltő Magyar könyveszet. 607. Babó. Kérdés és feleletekben röviden fogalmazott földmiveléstan. Falusi népiskolákban mezei gazdászat használatára. Báró Babó L. több mezőgazdá-szati és tudós társasági tagtól Magyaritá Varju István, Komárom, nyomatott Szigler testvéreknél 1856. 8-rét. 125 lap. Ára 20 pkt. 1608. Szent énekfüzér. „Kath. egyházi énektárából“ kivonva, s néhány latin énekkel megtoldva kath. iskolások számára szerkesztő Tárkányi B. József egri tömegyei áldozó pap. Egerben a lyceumi könyvnyomdában. 1856. A Szent-István-társulat bizománya. Kis 8-rét. 124 lap. Ára kemény kötésben 12 pkr.